|
LI. évfolyam 63. (14116) |
1999. március 17. szerda |
Szép volt a tizedik marosvásárhelyi március 15-e (is) — leginkább a himnuszok tették azzá, mert egyébként csak attól lehetett az RMDSZ "központi" ünnepségének gondolni, hogy Markó Béla ezúttal itt tartott szónoklatot.
Nyilván nem elég valamit központinak kinevezni, ha aztán a rendezvény gondolatvezetése szerteszét foszladozik, fantáziátlanul egyhangú lesz! — s mindenki akkorákat mond, amekkorák éppen eszébe jutnak szereplés elôtt és közben...
Talán az ünnepségre várható közönség szempontjából kellett volna elgondolni, s nem puszta szereplési lehetôségként... — a résztvevôket pedig hálás tapsoló gyülekezetnek!
Apropó, szereplés: a Markó Béla, üzeneteiben pontosan kidekázott, politikailag tartásos beszéde mellett a magyar kormány és a Határon Túli Magyarok Hivatala nevében fölszólaló Bálint Pataki József mutatta be eleddig kevéssé ismert erényeit, az igényesen csiszolt, diplomatikusságában is egyértelmû gondolatvezetésben! — szépen a szépet és tartalmasat...
A "központitól" függetlenül, arról is lehetne tanakodni, hogy az emlékmû környezetét ünneplésre alkalmassá tegyék! — mintha csak tényleges "külsô" és "belsô" állapotainkat idézné a hepehupás, ingoványos talaj, a hegyoldalban egyensúlyozva ünneplô, majd a sárban hazatapicskoló tömeg...
Újdonság volt, amúgy elôzékeny gesztus, a pragmatikus radikalizmus jegyében tartott Balcescu- koszorúzás! — mellesleg teljes érdektelenség közepette, ami azt jelezte, hogy éretlen, sem a magyaroknak, sem a románoknak nem fûlik hozzá a foguk...
Gesztusokra természetesen szükség van, ám nem árt belegondolni, hogy a kisebbség gesztusai nem elôlegezhetik meg az "elégséges" többségi gesztusokat! — az elôzékenységre szemernyi okunk sincs, s a rendezvényeinket sem kell önkéntesen multikulturális megnyilvánulássá tennünk...
Ne tévesszen meg bennünket március 15-e tolerálása, mert csak taktikaváltás... — a cél továbbra is a kordában tartásunk, aminek az ünneplés majdnem elhallgatása, esetleg lekerekített tálalása éppúgy eszközei, mint az elnöki és miniszterelnöki üzenetek...
Még világosabban: az új stílus szerint a nyilvánosság elôtt a vállunkat veregetik, szépeket mondva, miközben mindenféle törvényhozói, alkotmánybírósági meg "közönséges" bírósági útvesztôbe terelik jogaink tényleges érvényesítését! — húzzák az idôt, maholnap százados szokás szerint...
Így aztán kétszer, vagy talán többször is meggondolandó, hogy mit üzenünk vissza a gesztusok nyelvén... — oda juthatunk, hogy mi már az Avram Iancu-szobor koszorúzásánál fogunk tartani, ôk meg alig fogják elrakosgatni a táblafestô kellékeket!
Fodor Imre színes, olykor messze csapongó képzettársításainál érdekesebb lett volna, ha a MA Marosvásárhelyének állapotáról küldött volna üzenetet a népes hallgatóságnak! — bár jól érzékelhetôen kedvelik a polgármester kedves szertelenségét...
Lemondott az Európai Bizottság!
Kedden hajnalban lemondott az Európai Bizottság. Az Európai Unió "kormánya" azután döntött így, hogy egy független szakértôkbôl álló bizottság megállapította: a húsztagú testület nem tudott megbirkózni az EU közös költségvetését terhelô pénzügyi visszaélésekkel.
Jacques Santer és 1995 óta hivatalban lévô 19 munkatársa hétfô este kilenc óra óta tanácskozott, hogyan reagáljon a szakértôk néhány órával korábban ismertetett jelentésére. A testületnek azonban nemigen volt választása, miután Santer többször ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy levonják a megfelelô következtetést a bizottság jelentésébôl.
A luxemburgi politikus vezette testületnek Martin Bangemann és Monika Wulf-Mathies személyében két német, Edith Cresson és Yves-Thibault de Silguy személyében két francia, Sir Leon Brittan és Neil Kinnock személyében két brit, Mario Monti és Emma Bonino személyében két olasz, Manuel Marín és Marcelino Oreja személyében két spanyol tagja volt. Írországot Padráig Flynn, Hollandiát Hans van den Broek, Belgiumot Karel van Miert, Görögországot Hrisztosz Papucisz, Ausztriát Franz Fischler, Svédországot Anita Gradin, Finnországot Erkki Liikanen, Dániát Ritt Bjerregaard, Portugáliát José de Deus Pinheiro képviselte.
A testület nem választott, hanem a tagországok által delegált tagokból állt. A lemondást követôen a bizottság ügyvivôként a helyén marad utódjának összeállításáig.
A jelentés nyilvánosságra hozatala elôtt már várható volt, hogy a testület tagjai közül egy vagy több távozni fog a bizottság soraiból. Kevesen gondoltak viszont arra, hogy testületileg mind a húsz fôbiztosnak mennie kell.
A lemondás alighanem nyílt intézményes válságot indít el az Európai Unióban, és ez, legalábbis közvetve, befolyásolhatja a keleti bôvítés ügyét is.
Jacques Santer, a kedd hajnalban lemondott Európai Bizottság elnöke szerint a független szakértôk jelentése ,,torz képet,, ad a testület munkájáról, a következtetések hangneme pedig teljes mértékben igazolhatatlan.
A bizottsági elnök felháborodásának adott hangot kedden Brüsszelben elhangzott nyilatkozatában.
— A jelentés kiegyensúlyozatlan. A felelôsség teljes hiányának képét nyújtja hat rendellenesség alapján, amelybôl négy még 1995-ben kezdôdött megbízatásom elôtti idôre esik — mondta.
Ugyanakkor hozzátette, hogy a válság kiindulópont lehet a reformok számára és helyreállíthatja az intézmények harmonikus mûködését.
Santer kijelentette, hogy személyét a jelentés teljesen tisztázta, szavai szerint a ,,fehérnél is fehérebbnek találta". Közölte, hogy — az ügyvivôként tevékenykedô — bizottság élén marad, amíg a 15 tagállam kormánya nem jelöli ki utódját.
Brüsszelben kedden délelôtt tíz óra elôtt felvonták a cseh, a lengyel és a magyar nemzeti lobogót, és ezzel külsôségeiben is végérvényessé vált a három ország NATO-tagsága.
Az ünnepélyen részt vett a három új tagország miniszterelnöke: Orbán Viktor, Jerzy Buzek és Milos Zeman is. A zászlófelvonást követôen a szövetség döntéshozó szerve, az Észak-atlanti Tanács tartott ünnepi ülést. Ezen Javier Solana fôtitkár mellett beszédet mondott a három kormányfô is.
Csehország, Lengyelország és Magyarország hivatalosan március 12-én, a washingtoni szerzôdéshez való csatlakozási okmányaik átadásával váltak NATO-taggá.
Olaszországban egy humanitárius kezdeményezésnek köszönhetôen ezekben a napokban mûtenek meg 50 fogyatékos romániai gyermeket.
Olyan gyermekekrôl van szó, akik súlyos testi fogyatékossággal születtek, vagy késôbb szenvedtek csonkító égési sérülést, balesetet. A fejlett országokban már szokványos mûtétekrôl van szó, amelyekre azonban Románia még nincs felszerelkezve.
Az olasz légierô egy Boeing 707-es vitte Rómába a beteg gyermekeket egy-egy felnôtt szülô kíséretében.
Ez az elsô eset, hogy Olaszország részt vesz az Operation Smile (Mosoly Mûvelet) nevû, amerikai nonprofit szervezet humanitárius programjában, amelynek keretében 1982 óta 45 ezer harmadik világbeli gyermek arcára "varázsolták vissza a mosolyt", kigyógyítva ôket veleszületett vagy szerzett rendellenességükbôl.
A romániai fogyatékos gyerekek olaszországi gyógyításának kezdeményezéséhez a Ronald McDonald alapítvány és két multinacionális cég, a Johnson and Johnson, valamint a Warner- Lambert Company adta a pénzt.
Magyarország teljes jogú NATO-tagsága alkalmából köszöntöttek az országba érkezô külföldieket hétfôn a csengersimai magyar—román és a záhonyi magyar—ukrán határállomáson. Az akciót az MSZP Szabolcs—Szatmár—Bereg Megyei Szervezete és országgyûlési képviselôcsoportja szervezte.
A Magyarország területére lépô külföldieket, akiknek a többsége természetesen román és ukrán állampolgár volt, a párt térségi vezetôi, valamint a nyírségi országgyûlési képviselôk virággal üdvözölték, s anyanyelvükön írt szórólapokat adtak át nekik.
Ezen többek között azt hangsúlyozták, hogy "Magyarország NATO-tagsága nem veszély szomszédai számára, hanem esély. A tagság nem jelenti azt, hogy Magyarország határain új választóvonal jön létre. Ellenkezôleg, sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális együttmûködésre törekszik, s békében, barátságban kíván élni minden szomszédjával".
Constantinescu elnök szerint a nemzeti érdeket nem illené egy etnikai patoszra korlátozni, hanem egy felsôbbrendû politikai gondolatmenetként kell kezelni.
Az államfô kedden rövid beszédet mondott A hazánk nemzeti érdeke és biztonsági politikája a XXI. század távlatában témájú tudományos konferendia megnyitóján.
A nemzeti érdek fogalma visszatérô a román nyilvános szónoklatban, fôleg olyan helyzetekben, amelyekben az etnikai érdeket veszély fenyegeti, illetve úgy tûnik, hogy veszély fenyegeti — mutatott rá Constantinescu elnök hozzáfûzve, hogy az a kockázat fenyeget, hogy a nemzeti érdek szintagmáját bárki, bármikor, bármilyen körülmények között felhasználhatja azzal az érzéssel, hogy átfogja az egyöntetôen ismert és elfogadott tartalmat.
A továbbiakban aláhúzta, hogy a demokrácia nem teremthetô meg a jogállamon kívül, mint ahogy nem éri meg bevezetni a piacgazdaságot amely szociális törések árán.
A NATO-bôvûlés kapcsán az államfô kidomborította, hogy ez nem nyugatról keletre, hanem fordítva keletrôl nyugatra valósul meg.
A bôvûlés nem a szövetség expanziójára, hanem a közép-európai államok tudatos és szabad csatlakozására épül — fûzte hozzá, majd így fogalmazott: a katonai modernizálás hazánk reformösszetevôi közül a leggyorsabbnak bizonyult, hiszen mindössze néhány év alatt a hadsereg modernizálása magába foglalta úgy a parancsnoki és ellenôrzô struktúrák, mind a hadi egységek alkatának radikális megváltoztatását.
Ezután törvény rendelkezik az anyanyelv használatáról a közigazgatásban. Megírták az újságok, hogy az ország házában (ha heves vita után is) igazságot szolgáltattak a nemzeti kisebbségek nyelvének. Természetesen az alkotmányos és nemzetközi elôírások szellemében. Ami azért minálunk mégiscsak számít(hat) egy kicsit. Ha végre ott, fönn a hatalom magaslatain is támadhat valami jó irányunkban. Megannyi más anyanyelvû tisztességes megítélésében. Mondják, hogy így történt, az a koalíciós egyetértésnek köszönhetô mindenekelôtt. Hiszen elejét vették mindenféle nemzetiségi viszálynak. Elhiszem, hogy nagyjából más nem is történt. De csak nagyjából. Ne intézzük el ennyivel. Túlontúl egyszerû lenne, és hiteltelen egyúttal, ha a részletekre oda sem figyelnénk.
Csatáztak a honatyák. És sokan rosszindulatúan. Úgy, mint talán máshol. Ez így szokás. Nincs abban semmi különös, hogy odamondogattak egymásnak. Máskor is elôfordult ilyesmi. Meglehet, nem éppen így... Pedig a hangulatkeltésben gyakorlott nemzetmentôk fáradságot nem kímélve produkálták magukat. Rikoltozott a nacionalizmus és hamar összeállott a gonosz ellenség, amely mások romlására tör. Hajkurászták az olcsó dicsôséget és jajgattak, amikor a magyart szájukra kellett venni. Nekik igazán nem számított, hogy hülyeségeket hadartak. Törôdtek is ôk avval. Sorban álltak régi és új gyalázkodók. Mert a bugris mindig erôszakos, holott csak annyit bizonyít vele, hogy butasága, neveletlensége nem veszélytelen; és kártékony a környezetére. Így fogalmazott egy úr, aki szólásra emelkedett és a meddô frázisoknak elegánsan véget vetett s a mocskolódók pörös szájára csapott. Nagyon megunhatta. Nem vitatkozott és nem úgy viselkedett, mint aki éppen most gyôzködi saját elôítéleteit. Nézte a vehemens türelmetlenséget s tudta, amit lát és hall irtózatos. Nem kertelt; vádolt. Felfedte az arcokat, leleplezte az indulatokat. Lázadott ellenük. És megmutatta, van és létezhet más magatartás is. Sânteti niste mitocani. Nem urazott, nem udvariaskodott. Minek is tette volna? Azokról nem keresgélt egyéb szavakat, akik minden jót románnak tartanak és semmi jót nem ismernek, ami nem román. Csak azért, hogy az ilyenek vegyék észre már egyszer magukat.
Röviden ennyi a toldalék, amit a nem mindennapi hírhez hozzáragaszthat az ember. Hogy az eseménybôl ne maradjon ki semmi. Kicsi dolognak tûnik, de hiteles. És ez a fontos. Nekem jólesett, hát továbbítom. Igaz, nem nem szólhatom meg az olyanokat sem, akik szerint sok ilyen (román) politikus nem szaladgál azért az országban. Csak jó tudni, hogy mégis... mégis...
Egyébként néhány napja láttam az Antena 1 tévében az ismert történészprofesszort, aki nem restellette mellénk állni; érvekkel magyarázta, hogy jogunkat a saját egyetemhez mennyire tisztességtelen elvitatni. (Mindezt tette akkor, amikor már a Petôfi—Schiller egyetemrôl is alig esik szó.) Neki volt mersze, vállalta a "hazafiatlan" megnyilvánulást, ott, ahol ilyesmire nemigen akad példa. Mármint abban a televízióban. Körülötte a társaságot szemmel láthatóan a rosszullét környékezte s a sápadt kérdezô haragjában még a szavakat sem találta. Úgy kellett neki. Ha legszívesebben nem hitt volna a fülének...
Egyelôre még nem eldöntött, kit bíznak meg Marosvásárhely úthálózatának felújításával; a versenytárgyalást csütörtökön tartják meg, a feladatfüzetet tegnapig 14 cég vásárolta meg. Addig is a legsürgôsebbnek ítélt munkálatokat végzik el, a legnagyobb gödröket tömik be, hogy úgy-ahogy járhatóvá tegyék az utakat. Paizs Éva, a polgármesteri hivatal mûszaki, városrendezési és közúti osztályának felügyelôje elmondta: jelenleg több helyen dolgoznak, így a Dózsa György utcában, a Poklos-patak mellett, ahol nagyon felgyûrôdött, hullámos lett az aszfalt, ezt felszedik és új réteget terítenek le. Útjavítás folyik továbbá a volt Sáros utcában, amely annyira tönkrement az utóbbi években, hogy újra kell aszfaltozni, aztán következik a várost elkerülô Segesvári út javítása, valamint a Stefan cel Mare és az 1918. December 1. út keresztezôdése. A Szabadság utcában végeztek a javításokkal.
A kendi EMKE szervezésében 1999. március 14-én koszorúzással egybekötött ünnepi mûsorral emlékeztünk meg az 1848-49-es szabadságharcról Sámuel József volt honvéd tûzmester sírjánál.
Az ünnepi istentisztelet után a sírnál, Pál András tiszteletes úr imája után Rüsz Terézia tanárnô az 1848-49-es forradalomról, valamint Sámuel József munkásságáról beszélt, ezt követôen Fülöp Margit, Fülöp Kálmán, Rüsz Károly EMKE-tagok, Magyarósi Huba XI. o. diák és Balázs Bernadett óvodás Petôfi Sándor-verseit szavalták. Az ünnepség a Himnusz éneklésével zárult.
Egy lapunkhoz érkezett tegnapi közleményben a Spiru Haret tanügyi szakszervezeti szövetség az Alma Mater egyetemi oktatási szakszervezettel közösen április 19-tôl általános sztrájk kirobbantását határozta el. A dokumentum szerint a Spiru Haret szövetség vezetôségét a tagság március 12-13-án, az Alma Mater vezetôit pedig e szövetség január 23- án megtartott országos tanácskozásának döntése hatalmazta fel e lépésre.
A közlemény szerint a sztrájkot azért szándékoznak kirobbantani, mert a kormány továbbra sem tartja be az oktatási és a tanügyi személyzet bérezését szabályozó törvényeket. Ugyanakkor a szakszervezetek sérelmezik az oktatási ágazat kollektív munkaszerzôdésének, valamint a tavaly októberi általános tanügyi sztrájkot felfüggesztô, a kormánnyal kötött egyezménynek ez utóbbi általi megszegését.
Január elsejétôl vált ki a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Igazgatóságból az a megyei munkaerô-ügynökség, mely a tegnap megszervezte a negyedik marosvásárhelyi állásbörzét. Alkalom, hogy a munkaadók és a munkavállalók szemtôl szemben, szervezett keretben alkudozzanak egymással.
A megnyitóra eljött prefektus szerint, bár megyénkben a munkanélküliségi ráta meghaladja a 10 százalékot, elkeseredésre nincs ok. Mint mondotta: éppen megmentett 1088 munkahelyet, azáltal, hogy az Azomures vegyi kombinátnak kiharcolta a gázár-kedvezményt, tehát a kombinát valószínûleg hamarosan teljes kapacitással mûködhet, Dicsôszentmártonban pedig a Bicapa esetében odázódott el a leépítés. Bár a prefektus, próbált optimista hangot megütni az állást keresôk, kik zsúfolásig megtöltötték a Kultúrpalota elôcsarnokát, nem voltak hajlandók megtapsolni.
A megnyitó után Farcas Reghina igazgatónôt kértük, értékelje a rendezvényt.
— Úgy gondolom, hogy ezután negyedéves rendszerességgel meg kell hogy szervezzük az állásbörzét. A következô rendezvényre valószínûleg májusban, Szászrégenben kerül majd sor. A megye minden városában van kirendeltségünk. Pillanatnyilag több mint 30 ezer a munkanélküliek száma, de közülük sokan idôszakos állástalanok, akik télen nem dolgoznak, ôk hamarosan munkába állnak. Rendezvényünkön 23 cég jelentkezett 351 állásajánlattal. Az állásbörze három napon át tart, tehát ez elegendô idô arra, hogy létrejöjjenek a megfelelô kapcsolatok. Különös gondot fordítunk azoknak a fiataloknak az elhelyezésére, akik az árvaházakból kerülnek ki. Negyedévente úgy 10-15 ilyen fiatalt helyezünk el.
A megyei munkaerô-ügynökségnél 67-en dolgoznak azért, hogy e téren a körülményekhez képest optimálisan oldódjanak meg a gondok. Az ügynökség átképzô, továbbképzô tanfolyamokat is szervez, a részvétel ingyenes. Ezeket általában a kereskedelmi társaságok kérésére, igényeik szerint szervezik. Pillanatnyilag hat ilyen tanfolyam mûködik. Számítógép-kezelôket, mûanyag- feldolgozókat, könyvelôket képeznek ki. Ezeken bármilyen korosztályúak részt vehetnek, bár igaz — ismerte el az igazgatónô —, hogy a középkorú munkanélküliek kapnak a legnehezebben állást.
A rendezvényen röpke egy óra alatt szinte teljesen kiürült az elôcsarnok. Csupán Florea prefektus körül tömörültek a tanácstalanok. Fôleg a Manpel bôrgyárból kikerült munkásnôk, kiken látszik, hogy fogalmuk sincs: mihez kezdjenek magukkal. A prefektus azt ajánlotta: tanulják meg a számítógép-kezelést, mert az önálló önkormányzati pénzgazdálkodás folytán például a pénzügyi igazgatóságnak ezentúl sokkal több dolga lesz, mint eddig, így körülbelül 400 új munkahely lesz, ahol feltétlenül szükség van az ilyen tudásra.
Az állásajánlatok cseppet sem változatosak. Szinte minden magáncég varrónôket meg kereskedelmi ügynököket keres. Akadt néhány nagyon jó ajánlat is, csakhogy szakképzettségre van szükség.
Az Aguaserv épületgépész mérnököt és hidrotechnikai mérnököt keres, a Montaj Kft. magas képzettségû hegesztôket.
A Constrimpex hazai cég egy magyarországi, Budapest melletti nagy konfekciógyárral áll szerzôdéses kapcsolatban. Jelenleg 20 nôt és férfit szerzôdtetne, akik idehaza lejben kapnak fizetést, odakint pedig egyéves, munkakönyves szerzôdés alapján napidíjért dolgoznak.
Az állásbörzén a biztosító társaságok némelyike is jelen van és ügynököket keres. Dehát hozzájuk elég nehéz bejutni. Viszont több mint 100 személyt venne fel a Solidaritatea szövetkezet, akár szakképzett készruha gyártókat, akár szakképzetlen munkásokat. Kizárólag külföldi megrendelôknek dolgoznak, a szerzôdések még hosszú idôre biztosítottak.
Az elsô nap után úgy tûnik, hogy az idei állásbörze kínálata elmarad a korábbiakétól. Talán, ha Ha rendszeressé válnának, a kínálat is nagyobb lenne. Másrészt — tisztelet a kivételnek — sokan jönnek el egy ilyen rendezvényre azok közül, akik valamilyen fekete munkával szerzik meg a mindennapi betevôre valót, és igaziból nem is keresnek stabil munkahelyet maguknak.
Az állásbörze, mint jeleztük, alkalom, hogy munkaadó és munkavállaló egymásra találjon. Ami kis szerencsével meg is történhet. Másfelôl azonban a rendezvény amolyan pótcselekvésnek tûnik, amely az illetékes hivatalok önigazoló látványosságának jó, de arra kevés, hogy egy talpra állni sehogyan sem akaró gazdaság munkaerôpiacán betölthesse tényleges szerepét.
Az egészségügyi társadalombiztosítási rendszerre való áttérés folyamatosan újabb problémák elé állítja a leendô családorvosokat. Legutóbb például az orvosi rendelôk bérbeadásáról hozott döntés kapcsán merült fel igen sok kérdés. Mindezekbôl kiindulva hasznos idôpontban szervezik meg a marosvásárhelyi 3-as és 1-es belgyógyászati klinikák, valamint a 3-as belklinika TRIMED Alapítványa azt a családorvosi szimpóziumot, amelynek helyszíne a Kultúrpalota kisterme. Témája pedig: a szívelégtelenség a családorvosi gyakorlatban, továbbá gyakorlati útmutatás a lergsürgôsebb teendôkkel kapcsolatosan.
A március 18-án, csütörtökön 19 órától kezdôdô rendezvényrôl a szervezôbizottság elnökét kérdeztük. Mint elmondta, három szakember tart elôadást, dr. Cotoi Simion belgyógyász professzor, dr. Benedek Imre kardiológus fôorvos és dr. Incze Sándor adjunktus. Mindhárman a szívelégtelenség különbözô aspektusairól értekeznek. Valószínûleg hasonló érdeklôdésre tart majd számot dr. Benedek Imre, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának elôadása a Maros megyei reformról, amelyet a részvevôkkel folytatott párbeszéd követ, s választ adnak minden felmerülô kérdésre.
Mint dr. Incze Sándor adjunktus beszámolt, a 300 körüli Maros megyei családorvosból, akiknek kivétel nélkül elküldték a meghívót, 60-an jelentették be, hogy részt vesznek a szimpóziumon.
Nem olyan mint más, mint Kucug Balázs!
(Katona Ádám, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjának elnöke, az alábbiak közlésére kérte a Népújság szerkesztôségét. )
Néhány bevezetô mondat az utolsó SZKT-n elhangzott felszólalásomból:
A napokban jutott eszembe 1990 húsvétja, amit Budapesten, Antall József családja körében töltöttem, az ô meghívására. Akkor még csak miniszterelnök-jelölt volt. Sajnos, ez volt az utolsó meghitt, hosszú beszélgetésünk. Ennek során elpanaszoltam, hogy jelei mutatkoznak minálunk annak, hogy bizonyos labanc erôk készülnek átvenni a születôben levô Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetését, akik a Bukarestet kiszolgáló, kommunista társutas Magyar Népi Szövetségnek útjára terelgetik a romániai magyarság frissen alakult, ún. demokratikus szövetségét.
Antall József emlékeztetett a kuruc háborúk utánra, Károlyi Sándor korára, meg az 1848/49-es magyar szabadságharc bukása utáni idôkre, amikor a magyarságot konzervatívok vagy éppen labancok képviselték a Burgban, akiket esetenként nemcsak a saját vagyonuk növelése foglalkoztatott, hanem a nemzet ügyét is valamilyen szinten, a maguk redukált módján felszínen tartották. (Például Károlyi Sándor biztosította az amnesztiát azoknak a kurucoknak, akik az országban maradtak.)
Antall József arra biztatott, hogy próbáljam, próbáljuk jó irányba befolyásolni a magunk labancait, illetve közülük azokat a volt barátaimat, ismerôseimet a labancok táborából, akik korábban, a kommunizmus idején bizonyos mértékben elkötelezték magukat a magyarság ügye mellett.
Sajnos, bár mindjárt kilenc éve ennek a beszélgetésnek, Antall Józsefnek az optimizmusa a mi esetünkben nem igazolódott. Jószándékú tanácsa, amit próbáltam is követni – anélkül, hogy mostanáig hivatkoztam volna erre a nagy politikusra –, nem vált be. Mára abba a helyzetbe került az RMDSZ, amirôl még a román hatalom sem álmodott, amikor a tál lencsét felajánlotta lelki üdvösségünkért Szövetségünk azon vezetôinek, akiknek lehetôségük volt alkut kötni a bôrünkrôl vele: libavásárt csapni és egyebeket.
Eddig tart felszólalásomnak az a részlete, melynek közlése vagy legalább ismertetése indokolt lett volna a Népújság Tyukodi koma és Rózsa Sándor címû, 1999. március 1-jén közölt SZKT-beszámolójában, ha már foglalkozott a labanc-kuruc szárnyra polarizálódott RMDSZ- szel. Jómagam ebben a fent idézett szövegrészben nem nevesítettem a bukaresti hatalommal kollaboráló RMDSZ- tisztségviselôket: tehát nem szerepel benne egyetlen volt, vagy jelenlegi RMDSZ-politikus neve, sem Domokos Gézáé, sem Markó Béláé, sem másé.
Jelenlegi szövetségi elnökünk viszont – föltehetôen erre a néhány ártatlan mondatomra utalva – engem a hajdani kuruc harcossal, az "öregedô Tyukodi pajtás"-sal azonosított, aki "fáradhatatlanul rabló-pandúr játékokkal szolgál a magyar közösségnek".
Ezzel a gesztusával Markó elnök úr besorolta saját magát az Antall József által "labanc"-nak nevezettek táborába; szövetségi elnökünk saját magát degradálta a híres ál-kuruc nótában – nem éppen dicsért – labanc figurává, Kucug Balázzsá.
Egyébként az általam évek óta "fáradhatatlanul" bírált elrománosítási politikát, nevezetesen székelyföldi magyar falvaink, közösségeink, városaink tervszerû, központilag szervezett elrománosítását – katonaság, rendôrség, csendôrség, egyházi személyek betelepítésével, illetve kaszárnya, tiszti kaszinó (!) meg román kolostorépítésekkel – aligha érzik a Székelyföld magyar lakói ártatlan "rabló-pandúr játék"-nak, mint szövetségi elnökünk.
Önmagáért beszélô, sajátságos tény, hogy Markó elnök úr errôl a jelenségrôl, a Székelyföld napjainkban is folyó, Bukarestbôl, "a mi kormányunk" köreibôl irányított elrománosításáról – tudomásom szerint – eddig még nem hallatta hangját.
Az is tény, hogy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja által 1995 januárjától máig folyamatosan követelt kettôs állampolgárságról, mely ténylegesen biztosíthatná romániai magyar nemzeti közösségünk megmaradását szülôföldjén – Mózes Edith szóban forgó, Tyukodi koma és Rózsa Sándor címû beszámolója szerint –, jelenlegi szövetségi elnökünk mint nem kívánatos követelésrôl nyilatkozott, mely, úgymond, "megosztaná" Szövetségünket.
Ejnye!
Bensôséges hangulatú megemlékezô ünnepséggel zárult a forradalomidézés március 14-én este Szászrégenben. A helybeli Kemény János Közmûvelôdési Társaság rendezvényérôl Böjte Lídia magyar szakos tanárnô, a társaság elnöke tájékoztatta lapunkat:
—Mindenekelôtt szeretném megköszönni a régeni magyarságnak az érdeklôdést, mellyel a szervezôket, a mûsor betanítóit és nem utolsósorban a szereplôket — vagyis a Lucian Blaga Líceum és a 3-as számú általános iskola diákjait — honorálta. Régen volt ilyen jó hangulat a mûvelôdési otthon nagytermében. Igen színvonalas mûsorral tisztelegtünk az 1848-as forradalom hôsei elôtt. Az egykori eseményeket Miklós Márta tanárnô elevenítette fel, majd ezt követte az egyórás zenés-verses összeállítás, melyet Sükösd Levente ifjú földrajztanár állított össze és tanított be, de nem egyedül. Munkájában más tanárok is segítették: Miklós Márta, Pásztor Magda, Varga Anna, Budai Gabriella, Tamás Ibolya. Ezenkívül meg kell említenem két fiatalt, érettségizettek: Miklós László segédtanárként dolgozik itt, Régenben, Szabó Gyula földink pedig Magyarországon canto szakon tanul, és máris hírnevet vívott ki magának. Az ô gitárkíséretével mintegy 20 régeni gyerek, ifjú rockopera stílusú összeállítást adott elô igen nagy sikerrel. De még ezt megelôzôen a gyerekek egyfelvonásos színmûvet adtak elô. Péterffy Emília ifjúsági író Petôfi hôsei címû darabját játszották.
90. szakasz: A veszélyes rakományt szállító gépjármûveknek meg kell felelniük azoknak a mûszaki és más feltételeknek is, amelyeket a Genfben, 1957. szeptember 30-án, a veszélyes anyagok nemzetközi szállításra vonatkozó európai egyezményben (ADR) rögzítettek, s mely egyezményhez Románia az 1994. évi 31-es törvénnyel csatlakozott. A jogszabály értelmében a veszélyes rakományt szállító gépjármûvezetôknek külön engedéllyel kell rendelkezniük, ellenkezô esetben 200.000-400.000 lejjel bírságolhatók.
91. szakasz: Minden olyan rakományt, amely bármely irányban meghaladja a jármû méreteit, jól láthatóan kell jelezni a forgalom többi résztvevôinek. Éjszaka és valahányszor más okból rosszak a látási viszonyok, a jármû elsô részén fehér, hátsó részén pedig piros helyzet-, illetve méretlámpát szükséges felszerelni a túlméretes rakomány szélsô pontjaira. Ugyanakkor elöl fehér, hátul vörös fényvisszaverô testeket is el kell helyezni a rakomány azonos "kiálló" részeire. A rendelkezés megszegése 200.000-400.000 lej büntetést von maga után.
Mint látható, a fenti két szabályelôírás módosult, kibôvült annak a nemzetközi jogszabálynak megfelelôen, amelyhez hazánk csatlakozott..
93. szakasz: tilos közúton közlekedni, amennyiben:
a) a jármû rakományostól szélesebb, hosszabb vagy magasabb, mint amenyit az ô kategóriájába tartozó jármûvek számára elfogadtak és a vezetô nem rendelkezik az illetô útszakaszra kiadott hatósági közlekedési engedéllyel. (A pénzbüntetés 200.000-400.000 lej);
b) túlsúlyos a jármû mind az illetékes rendôri hatóság, mind az illetékes útügyi hatóság által engedélyezett össztömeghez képest, ahhoz, hogy közúton közlekedhessen. (A bírság 200.000-400.000 lej.);
c) nem tartja tiszteletben a veszélyes anyagok szállítására vonatkozó szabályokat. (A büntetés 200.000-400.000 lej.);
d) hiányzanak vagy hibásak a hatályos mûszaki normákban szereplô világító és fényjelzô készülékek, fényvisszaverô testek, lapok, fóliák, a fényszórók nincsenek beállítva vagy más, az illetékes szervek által nem homologált világító és fényjelzô készülékek vannak felszerelve a jármûre. (A pénzbírság 150.000-250.000 lej.);
e) hibás a fékszerkezet (150.000-350.000 lej a pénzbüntetés);
f) a megengedettnél kopottabb a kormányszerkezet (150.000- 350.000 lej a bírság összege);
g) a gumiabroncsok méretei vagy más jellemzôi nem egyeznek a gépjármû törzskönyvébe beírt adatokkal, kordszövet-vágások, szakadások láthatók rajtuk, illetve a törvényben megszabottnál kopottabb a mintázatuk. (A büntetés 100.000-250.000 lej.);
h) a helyben álló vagy mozgásban levô gépjármû által kibocsátott zaj erôssége túllépi a jármûtípus számára hatóságilag megengedett zajszintet. (A kiróható bírság 100.000-250.000 lej.);
i) a motor a törvény által megengedettnél több mérgezô-szennyezô anyagot bocsát ki. (A lehetséges büntetés 100.000-250.000 lej.);
j) más hangjelzô készülékeket szereltek föl, mint amilyeneket az illetékes hatóság engedélyezett (200.000-400.000 lej a pénzbírság);
k) a vontatásra használt kapcsolóberendezés egyes elemei túlságosan el vannak használódva vagy nem találnak egymással, minek következtében a motoros jármûrôl leválhat a pótkocsi vagy emindkét jármû gyensúlyát veszti (A pénzbírság 200.000 lejnél kezdôdik, de a 400.000-t is elérheti.);
l) a jármûre a kompetens hatóság részérôl el nem fogadott készülékek vagy tartozékok vannak felszerelve. (200.000-400.000 lej a pénzbüntetés);
m) olyan feliratok, rajzok, megkülönböztetô jelek vagy reklámok találhatók a lámpákon, amelyek hatástalanítják a világító és fényjelzô berendezéseket, illetôleg csökkentik mûködésük hatékonyságát, továbbá lehetetlenné teszik vagy megnehezítik a rendszámtábla leolvasását. (A bírság alsó határa 200.000, felsô hatáa 400.000 lej.);
n) olyan árnyékoló tartozékokkal, szélvédôvel, hátsó ablakkal és oldalablakokkal rendelkezik a gépjármû, amely a vezetô számára korlátozza vagy rontja a kilátást menet közben (200.000-400.000 lejes a pénzbírság);
o) a jármûbôl csorog a hajtó- vagy kenôanyag. (A bírság 100.000-250.000 lej.);
p) a rendszámtáblák meg vannak rongálódva vagy nem szabványosak. (A bírság 200.000-400.000 lej.).
A "c"-tôl a "p" pontig említett helyzetekben a kihágási pénzbírsággal egyidôben a rendôrség visszavonja a jármû forgalmi engedélyét mindaddig, amíg a megállapított hibát ki nem javítják.
Az elôzô (1-es számú) bekezdésben említett esetekben (a c-tôl a p pontig), valamint akkor, hogy ha egy vezetôt a közúti ellenôrök rajtakapnak azon, hogy a forgalmi engedélyt átmenetileg helyettesítô igazolásnak az érvényessége lejárt, a rendôrök a rendszámtáblákat is leszereltetik és maguknál tartják mindaddig, amíg meg nem szûnnek azok az okok, melyekért felfüggesztették a "talon" használatát.
Mint megfigyelhettük, sázmos intézkedés hivatott elvenni a kedvét egyes gépjármûvezetôknek attól, hogy mindenféle feliratokkal, rajzokkal, megkülönböztetô jelekkel, fóliázott, színes vagy tükrözô ablakokkal, nem elfogadott hangjelzô készülékekkel vagy olyasmivel szereljék fel a jármûvüket, ami rontja a lámpák hatásosságát és/vagy megnehezítik azt, hogy a vezetô menet közben jól lássa, mi történik körülötte. Ugyanakkor följogosítják ezek a szabályok a rendôrséget arra, hogy idôlegesen visszatartsa azoknak a gépjármûveknek a forgalmi engedélyét és számtábláit, amelyek nem illeszkednek be a szigorított elôírásokba..
Múlt csütörtöki lapszámunkban hírt közöltük arról, hogy négy marosvásárhelyi vállalatnál tömeges elbocsátások lesznek. A Maros Megyei Munkaerôelosztási és Fejlesztési Ügynökség tájékoztatott, hogy a Manpeltôl 400, a Transmurtól 56 személy kerül ki végkielégítés nélkül. A Sumeltôl 98, míg a Romcabtól 468 dolgozó a 9-es kormányhatározat alapján végkielégítéssel távozik.
Hírünk pontosságát megkérdôjelezte Baki Dénes, a Transmur szakszervezeti vezetôje. Erre az adott okot, hogy vele és az elbocsátásra váró személyekkel, a hírrel ellentétben, a vállalat vezetôsége azt közölte, hogy végkielégítésben részesülnek. Saját verziójuk alátámasztására a szakszervezeti vezetô egy átiratot mutatott fel, amit az Állami Vagyonalap Maros Megyei Igazgatósága küldött a Transmur vezetôségének. Ebben az átiratban az ÁVA igazgatója leszögezi, hogy az idei, 1999. február 8-án megkötött részvényadásvételi szerzôdés alapján, amelyet az ÁVA és a bukaresti Unicom Tranzit Rt. kötött, megállapodtak, hogy a vásárló cég a Transmur alkalmazottaiból 104 dolgozót tovább foglalkoztat. Figyelembe véve a szerzôdés kikötéseit, a többi alkalmazottat a tavalyi 52-es kormányhatározat 3-as bekezdése alapján (amely az 1997. évi 9-es kormányhatározatot módosítja) bocsátják el a részvény adásvételi szerzôdés aláírásától számított 60 napon belül.
Az átirat szövegében foglaltak érvényessége felôl Doru Mihai Opriscannál, az ÁVA igazgatójánál érdeklôdtünk, aki megerôsítette, hogy az elbocsátottak végkielégítésben részesülnek.
A munkaerôelosztási és fejlesztési ügynökség viszont továbbra is fenntartja, hogy a Transmurtól elbocsátottak végkielégítése nem biztos, lévén, hogy az ÁVA ezzel kapcsolatban semmiféle hivatalos átiratot nem küldött. Az ügynökség számlájára végkielégítésre szánt pénz még nem érkezett.
És figyel... Ezt bizonyítja Finna Csaba mérnök (telefonon érkezett) hozzászólása a legutóbbi tévékritikához. Teljesen jogosan azt mondja: tévedtem, amikor azt írtam, hogy azon a bizonyos éjszakán éjféltôl nem a mi Székely Jánosunkról volt szó az MTV2 mûsorában. Márpedig róla szólt az öszeállítás. Jómagam, amikor megláttam, hogy egy számomra idegen férfi szövegel, majd holmi operarészlet következik, akkor kikapcsoltam a tévékészüléket. A mérnök úr viszont végignézte az egyórás összeállítást, melyben — mint mondja — Székely János verseit szavalták, és részleteket lehetett látni korábbi potréfilmekbôl. Hát ezt elszalasztottam. Mentségemre legyen mondva: a mûsor elsô perceibôl nem derült ki, hogy mi lesz a téma. Nos, ezért kell körültekintôen tévéadást szerkeszteni. Hogy a nézôt már az elsô percben odaszegezzék a képernyô elé, kétség ne férjen ahhoz, hogy mi lesz a fô téma az éppen elkezdôdô összeállításban. Másrészt a nyomtatott mûsorok semmitmondóak. Ezt el kell ismernünk. Viszont rengeteg a közölnivaló, és kevés a laptér.
A nyilvánosság elé kell tárnom legutóbbi sérelmemet.
A Hargita megyei Etéden van 1,74 ha mezôgazdasági területem, amiért az állam jóvoltából 4 termelôi kuponban részesültem. A kuponokat felkínáltam a szovátai mezôgazdasági társulásnak búza ellenében. A társulás el is fogadta, ki is fizetett, 250 kg búzát kaptam a kuponjaimért. A társulás — pénz ellenében — a lakásomra szállította a gabonát, saját kocsijával. Ez eddig rendben is volna, ám az utóbbi idôben gyanús jelenség mutatkozott. A lakásomban egyre-másra kezdtek röpködni az apró molypillék, amelyek a 3 ládába szétosztott búzából törtek elô.
A napokban értesítettem a társulás vezetôségét, s követeltem a fertôzött gabona elszállítását. Kártérítést nem kértem, csak a búza azonnali eltávolítását, azaz visszaszállítását a gazdaságba. Ezt viszont telefonon és írásban is. Az írásbeli követelésemre március 2-án kiszállt a gazdaság raktárosa és egyben elnöke, s rám bizonyította, hogy a gabonafertôzés nálam történt. Belevájkált a ládákba, amelyekbôl, mint a méhek a kaptárból, röpködtek szét a pillék, s ismételte elôzô állítását, hogy a fertôzés a tárolás következménye, s az öregségemre hivatkozva, a sértegetésektôl sem riadt vissza. S még a trükköktôl sem, hogy a pillék az ablakon át kerültek a szobába, meg hogy a termény meg van penészedve, amit különösen kedvelnek a molyok stb stb.
A legnagyobb gond, hogy a pillék nem állnak meg a lakrészemben, elárasztják a szomszéd lakásokat is, aztán vakarózhatom, hogyan tisztázom ki magam a bajból.
...Szóval a kuponokért utánjárást, pénzkiadást, molypillét, s még ráadásul botrányt is kaptam.
Kíváncsi lennék a polgármester úr véleményére, akit, ugye, mi, kisnyugdíjasok is választottunk, hogy miért nem tudják — vagy nem is akarják — megoldani azt a "bagatell" ügyet, hogy a nyugdíjasokat ne alamizsnaváróként kezeljék. Elôbbi lapszámokban írtak már arról, hogy órákig tartanak a sorok a szabad ég alatt a 15 ingyenes autóbuszjegy kiváltására feljogosító tikettekért.
Nos, a mi esetünkben — és nem csak — a sorban állás lehetetlenség. Erre nem vállalkozhattunk, infarktusok, mûtétek meg egyéb okok miatt. Arra gondoltunk, hogy március elején már nem lesznek olyan sokan, s rövidebb sorban állással hozzájuthatunk a tiketthez, mellyel megvásárolhatjuk a kedvezményes buszjegyeket... És történt, hogy március elsején már nem voltunk jogosultak az elsô negyedévi kedvezményre. Hogy miért? Tudomásom szerint az elsô negyedév március 31-ig tart. Jogsértettnek érzem magam, de lenyelem ezt a galuskát is... És ha ugye a következô negyedévben óhajtom igénybe venni eme nagylelkû kedvezményt, akkor április elsején kezdjük elölrôl a kálváriát. Miért nem lehet egy évre kibocsátani eme bûvös számokat? Továbbmenve, miért nem lehetne a nyugdíjosztállyal egyeztetni, mint ahogy a vasút tette? Az utazási kedvezmény egy évre szóló. Vagy abból a tavalyi adónak a 16-szorosából nem telne (az én esetemben a lakásadó 560.000 lej) postabélyegre? Egyszerûbb volna, ha a nyugdíjas postán elküldi az adatait, saját költségére, természetesen, s az üggyel foglalkozó tisztviselô nyilvántartásba veszi, borítékolja a tiketteket, amivel megvásárolható aztán a jegy. Kissé humánusabb ügyvitel lenne.
Polgármester úr, az oly sok remekül megszervezett városi akció, ilyen-olyan napok, meg rendezvények mellett miért nem lehet a sok szerencsétlen, már a létminimum alá süllyedt nyugdíjas problémáját is emberségesen megoldani? Arra szeretném emlékeztetni, hogy a mai nyugdíjasok, akik jelenleg rendkívül hátrányos anyagi helyzetbe kerültek, annak idején sokat tettek a városért.
Az újságból szereztem tudomást róla, hogy a marosvásárhelyi tanács rendelkezése alapján a megyei múzeum munkatársai felújították a székely vértanúk emlékmûvét. Az emlékmû felújítása mellett azonban gondolni kellett volna arra is, hogy ennek környékét is rendezzék. Mivel gyakran vettem részt az emlékmûnél szervezett március 15-i vagy október 6-i ünnepségeken, kellemetlenül éreztem magam, mert ennek a közvetlen közelében lévô, meredek oldalára szorultam, s csak az ágakba kapaszkodva tudtam végignézni, hallgatni a rendezvényeket. Kiváltképpen kellemetlen volt a helyzet, amikor az ünnepség elôtti esôzések miatt, a hozzám hasonló "kapaszkodó" ünneplôk jól összesározták magukat, mint a minap is.
Mindezek után, úgy gondolom, tenni is kellene valamit, hogy ne csak a vértanúk emlékmûve, hanem a környezete is civilizáltabb legyen.
Például a meredek oldal teraszosítása. Ennyit a város költségvetése is meg kellene bírjon.
Szeretném az esetemet a közvélemény elé tárni. Miután megnôsültem, anyósom és apósom beleegyezett, hogy a saját telkükre 1956-ban házat építsek. Így az én nevem is szerepel az akkori telekkönyvi kivonatokban, mert a feleségem szülei átadták a területet nekem és családomnak, amire a kétszoba-konyhás lakást építettem. Egyedül kerestem 1954 és 1964 között. Kárpitosmester voltam, szerettem dolgozni. Két fiúgyermekünk született, az egyik elhunyt, a másik él, neki három gyereke van. Miután anyósom elhalálozott, 1998. februárjában tudomásomra jutott, hogy a telekkönyvi kivonatban eltûnt a nevem, tehát nem szerepelek örökösként. Arra következtettem, hogy a sógorom, Sz. Tibor és felesége, valamint saját feleségem "jóvoltából" történt ez. A telekkönyvi hivatalban közölték, a kivonatban azért nincs feltüntetve a nevem, mert bejelentették az elhalálozásomat. Két hétig jártam, amíg az anyósom hagyatékát felhasználva bizonyítottam, hogy jogosult vagyok az örökségre. A sok utánjárás után van új telekkönyvi kivonatom, amin újra szerepel a nevem. Kálváriámat azért szeretném a közvélemény elé tárni, hogy figyelmeztessek, ilyen és ehhez hasonló esetek másokkal is elôfordulhatnak.
A Népújság régi, hûséges olvasója vagyok. Szeretem a lapot, tisztelem, becsülöm a szerkesztôket. Éppen ezért nem intézhetem
el egy kézlegyintéssel, ha néha bosszantóan hibás írást közölnek. A minap felháborított dr. Mészáros Miklósnak a "Környezetváltozás Erdélyben" címû írása (Népújság, 1999. márc. 6.). Kíméletes vagyok, amikor irománynak minôsítem az inkriminált cikket.
Tisztelt szerkesztôk, nem olvassák el a közlésre beküldött írásokat?
Az egyetemi tanárnak úgy kell írnia, hogy minden mondata, minden szava tanítson, neveljen. Legyen logikai vonalvezetése, tartalma, az írás legyen a címmel összhangban. Közöljön pontos, ellenôrzött információkat. Mindez hiányzik Mészáros Miklós írásából.
Súlyos vád, de ha kell, tételesen bebizonyítom valamennyi elmarasztaló állításomat. Íme néhány találomra kiragadott példa:
"A századok folyamán az erdôk helyét lassan termôföldek foglalták el. Sajnos, ez egy természetes folyamat..." — írja M.M. Hát bizony, nem természetes folyamat, mert az ember vágta ki az erdôt.
"A Mezôség területén" (miért nem Mezôségen?) Magyarborzás, Mócs vidékén kisebb szerkezeti felszínek alakultak ki". Mi köze ezeknek az évmilliókkal ezelôtt kialakult jelenségeknek a címben meghirdetett környezetváltozáshoz?
Nincs Erdélyben Szászhalom, csak Százhalom (románul Movile) nevû település.
Nem tudom, hogy Szászváros környékén volna gázdóm; van azonban Szászújfalu vagy Apaújfalu környékén. Ne tudná ezt Mészáros Miklós? Tudja.
Mit kezdjünk az olyan mondatokkal, mint: "Heltai Gáspár pedig említi Erdélybôl a sörényes ökröket, vadlovakat, jávorokat, dámvadakat látott", vagy
1720-ban az összeíróbiztosok a Szilágyságban úgy találják, hogy az elvetett mag általában két magot ad. Arad vidékén 1715-ben háromszoros, három és félszeres a termés, ennél több Bihar és Szatmár vidékén".
- Ezzel az erdô szerepe a környezeti viszonyok stabilizációjában megszûnt, egyben erôsödött az erózió szerepe, a talaj lassú lemosása, kôzettömegek suvadása a lejtôn..."
Ugye, valamennyi a szép magyar fogalmazás mintapéldája. Még sok hasonló van. S a laikus olvasó talán nem is veszi észre e mondatokban meghúzódó szakmai idétlenségek egyikét-másikát. Ez pedig könnyen téves információként rögzôdhetik, annál is inkább, mivel nem akárki a közlô.
Nem folytatom tovább, de keserûen kell megállapítanom: súlyos válság — a magyar nyelv válságára gondolok — jele, egyben szomorú, hogy egyetemi tanár tollából ilyen silány írások kerülnek az olvasó kezébe. Az ürömben egy kis öröm: ugyanabban a lapszámban olvasható a "Tarkabarka állatvilág" címû írás, Gub Jenô tollából.
Nem hagyhatom szó nélkül a "Kísértettanyák Marosvásárhely szívében" címmel megjelent fotót. A Szász Károly által lefényképezett épületek a város szégyene, annál is inkább, mivel tényleg gazdátlan kísértettanya. Mivel magánházról van szó, a polgármesteri hivatalnak jogában áll, sôt kötelessége is felszólítani a tulajdonost a lebontásra. A második felvétel a Cuza Voda utca 20. szám alatti épületet ábrázolja, ebben az esetben más a helyzet. Itt egyetlen család lakik lehetetlen körülmények között. Ez a család nem tulajdonosa az épületnek. Állítólag nincs tulajdonos. Az épület annyira rossz állapotban van, hogy veszélyezteti a járókelôk biztonságát. De nemcsak ez, hanem a környék lakói is ide hordják a szemetet. Marosvásárhely számos civilizált polgára nevében kérem, hogy az érvényben lévô törvények értelmében intézkedjenek e gócpontok felszámolásáról.
1998 folyamán a Szakszervezetek Háza elôtti zöldövezetben felnôtt 10-12 méteres fenyôkbôl az esôs, viharos idôjárás gyökerestôl kimozdított hármat. Nagyon helyeseltük a fák eltávolítását. Azt viszont nem tartom indokoltnak, hogy a többi fenyôt is kivágták. Nem tudom, mit szól ehhez a Rhododendron környezetvédô egyesület, amely több tízezer fát ültetett a városban. Most nem is az a probléma, hanem az, hogy a feldarabolt fenyôk egy év után is ott állnak az udvaron . Senki nem szállítja el azokat. Senkinek sincs szüksége rá? Miért nem intézkedik valaki?
Érdemes lenne lencsevégre venni!
Valamikor Marosvásárhely virágváros volt. Most tele van szeméttel, nem mondhatjuk el róla, hogy tiszta város. Szeretném ha a Népújság nagyobb teret szentelne a szemétlerakás, a szemetelés negatív kérdéskörének, és ennek felszámolásáért síkra is szállnának. Jó lenne egy globális nagytakarítási akciót szervezni, hogy a város arculatát megváltoztassuk.
Nem, én nem lettem sokkal szegényebb, kicsinyesnek sem ismerem magam, de mégis megtörtént. Becsületszavamra, hogy életemben elôször, de most már nem utoljára: megszámoltam egy doboz emésztést elôsegítô gyógyszer 20 darabnak feltüntetett tartalmát (ára 9990 lej), és egy híján volt csak húsz. Okolhatnám a tablettaosztó gépet, a sors véletlen fityiszét, emberi tévedést, és mégis... Az a szemtelen kisördög munkál bennem: mert ugye innen is egy, onnan is csak még egy, és bizony, hogy összejön néhány nem ártámogatott újabb doboz gyógyszer, egy maszek gyógyszertárban forgalmazva, ahol viszont már nem elôször csaptak be, más módszerrel. És lám-lám, mindjárt patikus embertársaink tisztessége kerül a latba (kinek nem inge... stb.) Nem árulom el egyelôre, hol vásároltam. Se anti-, se pro reklámot nem akarok a nehézségekkel (is) küzdô, a fájdalom enyhítésére hivatott gyógyszertáraknak. No, de engedtessék meg nekem, hogy elszomorodjam és arra bíztassam a hiszékenynek vélt, bepalizandó vásárlókat, hogy nézzenek a nem jól lezárt dobozok fenekére, mert sok kicsi sokra megy — de a mi kárunkra.
Február 23-án a Maros Együttes csodálatos, élményszámba menô elôadást tartott a gyerekeknek. A mûsor tartalmas, tanulságos volt, rólunk szólt. Rég nem volt ilyen elôadásban részünk! A zenekar, a táncosok "kitettek" magukért. De a közönség?! Ez az, amirôl írni szeretnék. A gyerekközönség, s az ôket "kísérô" pedagógus kollégák kritikán alul viselkedtek. A gyerekek — mind kisiskolások — dörömböltek, futkorásztak, fütyöltek, sípoltak, artikulátlanul ordítottak az elôadás alatt, zavarták a táncosokat. A színházterem elhagyott csatatérhez hasonlított, tele zörgô, üres tasakokkal, "pufuleti"-morzsákkal, csokoládés papírral stb. S mit csináltak a pedagógus kollégák? Míg a mi iskolánkból 55 gyermekkel 6 pedagógus jött el, addig más iskolákból sokkal több gyerekkel 3-4 pedagógus volt, s azok is végig egymással traccsoltak, ilyen-olyan megjegyzést tettek a táncosokra, ahelyett, hogy a rájuk bízott gyermekeket civilizált viselkedésre intették volna. Egyik kolléganôm próbálta a háta mögött ülô, más iskolákból érkezett gyerekeket fegyelmezni, de olyan csúnya szavakkal illették, hogy szaját tanítványai elôtt megszégyellte magát. Kijövetkor pedig együtt szégyelltük magunkat az ott lévô szülôk és pedagógus kollégák helyett is, és megállapítottuk: február 23-án délután a pedagógus kollégák, no meg a szülôk 4 és 6 óra között nevelésbôl "elégtelenre" vizsgáztak, mert a tanítványok minôsíthetetlenül viselkedtek.
Azért fordulok önökhöz, hogy panaszomra választ kapjak. Tekintettel arra, hogy falunk, Szolokma elszigetelt helység, ahová a posta csak hetente kétszer viszi ki a küldeményeket, tehát a híreket is, lemaradtunk a tavalyra érvényes mezôgazdasági gazdajegyekjegyek (kuponok) értékesítésérôl. A korai tél beállta miatt senki sem vállalta helyettünk a kuponok értékesítését, így sokunknak a kezében maradt.
Szeretném, ha tájékoztatnának, esetleg tennének valamit értünk azért, hogy megkapjuk a tavalyi kuponok ellenértékét. Kérjük megértésüket és segítségüket!
Szerk. megj. A tavalyi gazdajegyeket már nem lehet értékesíteni, ugyanis ennek határideje 1998. október 30-án lejárt. Az idei értékjegyeket is ez év október 30-ig lehet felhasználni.
Tisztelt Nepújság Szerkesztôsége!
A magyar szabadságharc évfordulója alkalmából szeretném megosztani gondolataimat önökkel.
Raleigh város és környéke magyarsága (azok, akik eljárnak a klubba) mint minden magyar nemzeti ünnepen, március 15-én is nagyszabású találkozót tartott a klubbházban.
Nekem ez a dátum mindig egy gimnáziumkori élményemet juttatja eszembe, amikor még szóba se lehetett hozni e márciusi magyar ünnepet (mint a többit sem), de azért akadt egy-két személy, aki beszélt róla, könyvet dugott az orrom elé, hogy olvassam csak el a Székely Vértanúk történetét, Petôfi útját stb.
Az elsô személy, aki sok információt és anyagot adott, az édesapam volt, aztán magyar szakos tanáraim és mérnökként technológiát tanító tanárom. Ez utóbbi egyik évben nagyon merészen el is vitte az osztalyunkat március 10-én a Székely Vértanúk emlékmûvéhez.
Útban arrafelé vettünk egy pár csokor virágot és ott megtisztítottuk a helyet a sok gaztól, burjántól. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, elsôsorban azért, mert akkoriban (1980-as évek) TILOS volt odajárni és beszélni Török Jánosról és társairól, a magyar szabadságharcról.
Utólag tudtuk meg, hogy technológiatanárunk elvesztette az állását e merész tette miatt.
Ma már jólesô érzés, hogy a vásárhelyiek a mai diákok nyugodtan koszorúzhatnak és leróhatják kegyeletüket a magyar szabadsaghar áldozatai elôtt a Székely Vértanúk és szabadságvágyunknak emlékmûvénél, azon a helyen, amely 1848—49 mártíromságának jelképévé lett.
Üdvözletem küldöm mint a magam, mint családom nevében Marosvásárhelynek, a Szerkesztôségnek, volt tanáraimnak és nem utolsósorban szüleinknek.
Észak-Amerikában több helyen tartottak március 15-i megemlékezô ünnepséget. A Washingtoni Amerikai Magyar Szövetség az American University Kay Spiritual Centerében tartotta emlékünnepélyét, amelyen beszédet mondott Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet. New Yorkban a Kossuth-szobornál tartott rendezvényen Földvári Gábor magyar fôkonzulhelyettes mondott ünnepi beszédet, és helyezte el az emlékezés koszorúját. Beszédében érzékeltette azt a történelmi ívet, amely 1848 márciusától, 1956 októberén át, Magyarország NATO- tagságához vezetett. Köszönetet mondott az amerikai magyarságnak azért, hogy évtizedeken keresztül ôrizte a magyar szabadság szellemét.
Vajdasági magyar párt követelése
A Vajdasági Magyarok Kereszténydemokrata Mozgalma (VMKDM) vasárnap közleményben követelte, hogy azonnal vonják vissza Koszovóból a jugoszláv hadseregben szolgálatot teljesítô magyar nemzetiségû sorkatonákat. Egy ország hadserege az (ország) egyik kisebbségével való fegyveres összetûzésben nem használhatja fel pajzsként az országban élô másik kisebbség fiataljait, hangsúlyozta a Papp Ferenc elnök aláírásával ellátott közlemény. A VMKDM elnöksége annak nyomán adta ki közleményét, hogy koszovói szerb források szerint szombaton, Vucitrn közelében súlyosan megsebesült, majd a kórházba szállítás után életét vesztette egy jugoszláv katona. A 21 éves fiatalember nevébôl ítélve magyar nemzetiségû is lehet, a belgrádi hírügynökségek ugyanis Zoltan Nemes (Nemes Zoltán?) néven említették az áldozatot.
Elutasították Miron Cozma halasztási kérelmét
A fellebbviteli bíróság elutasította Miron Cozma bányászvezér kérelmét, amelyben 18 éves börtönbüntetése három hónapos felfüggesztését kérte. "Cozma azért folyamodott a halasztásért, hogy legyen ideje rendezni családja és két gyermeke helyzetét, valamint szakszervezeti vezetôként végrehajthassa a miniszterelnökkel kötött egyezményben foglaltakat", mondta Viorel Dumitrescu, a bányászvezér ügyvédje a Reuters brit hírügynökségnek. Cozma januárban Bukaresttôl 170 kilométerre egy kolostorban állapodott meg Radu Vasile kormányfôvel a bányászok fizetésérôl és tárnák bezárásáról, amivel megállította az ötödik fôvárosi bányászjárást. A szakszervezeti vezetôt az erôszakkal kísért, 1991-es tiltakozó megmozdulások miatt ítélték 18 évi szabadságvesztésre.
John Hill, a Nemzetközi Valutaalap romániai reprezentánsa a Mircea Ionescu Quintus liberális elnökkel való találkozó után kijelentette, hogy az NVA- delegáció februári látogatása óta Románia számottevô haladást ért el a makrogazdasági célkitûzések teljesítéséért közösen megállapított stratégiákban. Amennyiben haladás tapasztalható a Világbankkal folyó jelenlegi tárgyalások után, amelyek a bankrendszer átszervezésére, privatizálására és a gazdasági veszteségek csökkentési ütemének folytatására utalnak, az NVA- küldöttség áprilisban visszatér Bukarestbe, remélve, hogy a kormánnyal befejezi a tárgyalásokat ezekben a problémákban.
Belföldi, de dollárban jegyezhetô egyéves lejáratú kötvények kibocsátását jelentette be hétfôn a pénzügyminisztérium. A két kibocsátás összege 58,4 millió dollár, a kötvények névértéke 10 ezer dollár, és 8 százalékkal kamatoznak. A kamatot fél-fél év elteltével, két részben fizetik. Jegyezni ôket, nyilvánosan, a Romániában mûködô, engedéllyel rendelkezô bankok számára csütörtöktôl lehet majd, és a másodlagos piacon folyik majd velük a kereskedés, jelentette a Reuters.
Kilenc ember halálát okozta egy hollandiai virágkiállítás, amelynek bizonyos növényeit feltehetôen baktériummal fertôzött permetezôszerrel kezelték. Els Borst egészségügyi miniszter maga jelentette be hétfôn, hogy a februárban Nyugat-Frízföldön rendezett West Friese Flora nevû kiállítás látogatói közül immár kilencen haltak meg úgynevezett legionárius betegségben. A betegség baktériumáról, a legionella pneumophiliáról kapta nevét. A baktérium a vizsgálat elsô adatai szerint a növények öntözô- és permetezôrendszerébôl került a növényekre, illetve a levegôbe. Bár a miniszterasszony szerint a kéthetes lappangási idôszak már elmúlt, és több súlyos betegség elvileg nem várható, a holland hatóságok azt tanácsolják, hogy aki részt vett a kiállításon, és influenzás tünetekkel küzd, forduljon mielôbb orvoshoz.
Viorel Catarama, a Virgil Magureanu által létrehozott Új Romániáért Párt elnöke kijelentette, hogy pártja 2000-ben biztos megnyeri a kolozsvári helyhatósági választásokat, és a párt jelöltje lesz az új kolozsvári bíró. Nevet nem említett, de azt hozzátette, hogy az illetô jól felkészült közigazgatásból. A nevét meglepetésnek szánja.
Tavaszi bevásárlás a képviselôházban
Hétfôn 833 millió lejt utaltak át a képvselôháznak a saját költségvetésébôl, egyes területi parlamenti irodák felszerelésére. A honatyák új autókat, számítógépeket, riasztóberendezéseket, nyomtatókat kértek és kaptak. Ezenkívül 270 rádiókazettofont hangszórókkal az új autókba, hordozható varrógépeket, parkettcsiszolót és még sok más egyebet. A ráadásban már csak az "egyéb szükségletek" szerepelnek az igénylistán.
Ismét terítéken a jobbágyfalvi vízgyûjtô
A tegnap helyszíni szemlét tartott Burkhárdt Árpád alispán a tervezett jobbágyfalvi vízgyûjtônél. Az idén válószínû, hogy állami és PHARE támogatással hozzáfognak a Nyárád vízhozamát szabályozó gát felépítéséhez, ehhez azonban mindenekelôtt tisztázni kell a víz alé kerülô földterületek tulajdonhelyzetét. A számítások szerint Nyárádszereda és Jobbágyfalva területérôl mintegy 150 hektár kerül víz alá, a tervezett befogadóképesség 2000 köbméter. Csütörtökön Nyárádszeredában a prefektúra, a Közmunkaügyi Minisztérium és az érintett községek képviselôi arról tanácskoznak majd, hogyan kárpótolják a földtulajdonosokat.
Tudományos értekezlet a szászokról
Március 25-27. között a segesvári polgármesteri hivatalban tudományos értekezletet tartanak az erdélyi szász patrimónium felmérésérôl. E munkát a német kormány finanszírozza. A rendezvényen részt vesz Ion Caramitru mûvelôdésügyi miniszter, a németországi kultúrminisztérium képviselôje, dr. Cristopher Klein szász evangélikus püspök, Németország bukaresti nagykövetségének kultúrattaséja, valamint dr. Entz Géza a magyarországi mûemlékvédô igazgatóság részérôl.
Kovács Károly, Balavásár polgármestere arról tájékoztatta a Cuvântul liber napilapot és a Pro TT-t, hogy a községben földcsuszamlás következtében 50 ház, többek között a református papilak rongálódott meg. A lelkész elmondta, szó sincs semmiféle tragédiáról. A község környékén többször mozdult el a föld, de a parókiában és a környékbeli házakban nem tett kárt. A balavásári hegyoldal süllyedt meg, ami miatt az országúton több méteres szakaszon keletkezett repedés.
A marosvásárhelyi polgármester hivatal a 104-es, 106-os és 107-es helyi tanácsi határozatok alapján felszólított a volt November 7 negyed tíz utcájában törvénytelenül felhúzott garázsok lebontására. Az érintett 47 garázsból 37-et önkéntesen lebontottak a tulajdonosok, a többire objektív okok miatt kértek és kaptak haladékot. A tegnap a Kövesdombon közel 100 garázs ajtajára függesztettek ki felszólításokat.
Befejezéshez közeledik a németországi Messerschmitt Alapítvány támogatásával készült segesvári várdomb fölötti, ún. Bergkirche evangélikus templom restaurálása. A több évig tartó munka folyamán a szakemberke erdély egyik legnagyobb szász templomának lecserélték a tetôzetét, nagyon értékes freskókat is fedeztek fel és állítottak helyre. A templomot április 24-én szentelik újra, amikor magas rangú vendég jelenlétében a városból elvándorolt szászok is (világ)találkozót tartanak.
A radnóti polgármesteri hivatal felkérte a lakótársulatokat, hogy végezzék el minél elôbb a tömbházak körüli tavaszi takarítást. Ehhez segítséget nyújt a helybéli Prescom Rt.,amely elszállítja a hulladékot. Ugyanakkor a Dacia Traiana, a Mihai Viteazul és a Dózsa György utcákban levô magánházak tulajdonosai díszcserjéket és fákat rendelhetnek a hivataltól. A "takarítás hónapja" keretében a CONEL ludasi kirendeltsége megígérte, hogy rendbe teszi az utcai világítást is.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete székházában (Rózsák tere 5. szám, Apolló-épület, a pénztárban, naponta 10-14 óra között) még kaphatók az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére megjelentetett jubileumi kiadványok: 1848 képekben (2.kötet) — a dévai Corvin Kiadó könyve (35.000 lej), 1848-1849 — a marosvásárhelyi Mentor Kiadó albuma (18.000 lej), Jókai-napló — a Mentor kötete (6000 lej), valamint jelvények (25.000 lej darabonként).
Március 15-én fél három körül a marosvásárhelyi Armoniei utca 14-16. szám alatti pincében a vízhálózati csövek hegesztése közben a szakmunkás elôvigyázatlansága miatt meggyúlt a szigetelô anyag. Különösebb kár nem keletkezett, csak a füst okozott kellemetlenséget az ottlakóknak. Ugyanaznap este a marosvásárhelyi tûzoltókat a Bartók Béla utca T1-es tömbháza mellett elhelyezett szemeteskonténerhez hívták ki, mivel valaki lángra lobbantotta a hulladékot.
Március 19-én, pénteken, 18 órától a marosvásárhelyi Gecse utcai református egyházközség tanácstermében (Stefan cel Mare utca 27. szám) az Értelmiségiek bibliaköre megtartja második elôadását a Tudomány és hit címû könyv ismertetésével. Elôadó: Moldován Béla.
Csütörtökön délután 4 órától szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet) jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.
Egy nagyteljesítményû aszfaltmaró gép dolgozik Szászrégenben is a Marosvásárhelyt Maroshévízzel összekötô országút városi szakaszán. A munkálatokat a brassói CONAS helybéli fiókvállalata végzi és ígéret van arra, hogy 2 nap alatt befejezik. Az aszfaltszônyeg leterítése még elhúzódhat, így a fôutcán forgalomkorlátozásra kell számítani.
A Remény és bátorság egyesület március 20-án délelôtt 10 órától közgyûlést tart a Bartók Béla 1. szám alatti épületben.
Március 18-19. és 22-én, 8-19 óra között a marosvásárhelyi Mezôgazdászok, David Rusu, Lazar Blejnaru, Zöld és Virág utcákban, ezenkívül március 18-án a Borsos Tamás, a Sipotului, a Krizantém és a Líceum utcákban szübetel az áramszolgáltatás 8-13 óra között.
A Hahota színtársulat március 21-én, vasárnap este 7 órakor a Kultúrpalota nagytermében a marosvásárhelyi közönségnek utoljára játssza a Csak az jöjjön, aki bírja címû újévi kabaréelôadását. Ezzel az alkalommal kerül sor Botos Áriel utolsó fellépésére is, amellyel búcsúzik a Hahotától és a közönségtôl. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál válthatók.
Copyright © Népújság - 1999