|
LI. évfolyam 62. (14115) |
1999. március 16. kedd |
Megemlékezés a székely vértanúk emlékmûvénél
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 151. évfordulóját mintegy hatezer marosvásárhelyi polgár ünnepelte a marosvásárhelyi Postaréten, az itt kivégzett vértanúk tiszteletére emelt, magyar, román, és európai zászlóval feldíszített emlékoszlopnál, az ünnepnek szentelt megemlékezô megnyilvánulások központi rendezvényén.
Az ünnepségen jelen volt Szôcs Ferenc, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Bálint Pataki József, a HAtáron Túli Magyarok Hivatalának fôosztályvezetôje, Markó Béla és Takács Csaba, az RMDSZ szövetségi, illetve ügyvezetô elnöke, Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Borbély László, a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium államtitkára, Burkhárdt Árpád alprefektus, Virág György, a megyei tanács alelnöke, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester, politikusok, helyhatósági képviselôk.
A megemlékezés kezdeteként a Nagy István Vegyes Kar és a Gecse utcai református templom kórusa Csíky Ágnes karnagy vezetésével Vörösmarty Szózatát adta elô. Majd az ünnepi mûsort vezetô Nagy István színmûvész bemutatta a vendégeket.
Elsô szónokként Markó Béla szólt a jelenlevôkhöz. A szövetségi elnök beszédét követôen Emil Constantinescu államelnök üdvözletét, Virág György olvasta fel. Az egymás mellett élô etnikumoknak a népek tavaszán való közös ünneplése mindennél jobban kifejezi egymás iránti lojalitásukat — hangzott ki az államfô üzenetében. Ezután Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter Radu Vasile kormányfô üdvözlô beszédét közvetítette az ünneplôknek.
A magyar kormány és a HTMH nevében felszólaló Bálint Pataki József a magyarok együvé tartozásának jelképeként, a nemzet legszebb ünnepeként méltatta március 15- ét, amely a pesti fiatalok nagy gondolata, és cselekvése nyomán a szabadságjogok kivívása és az örök ifjúság ünnepeként is része a történelemnek. A sötétség erôi uszították egymásra a forradalom elején még együtt harcolókat. Akkor még kevesen értették, hogy a nemzetiségek közösen nem mindig haladhatnak, de egymás ellen soha nem fordulhatnak. Ez a gondolat most, amikor Magyarország véglegesen az euroatlanti szövetség tagjává vált, ismét idôszerû üzenet.
Fodor Imre polgármester beszédében Bem József, a szabadságharc lengyel tábornokának katonai eredményeit méltatta, ezek nyomán Erdély felértékelôdött — idézett a felszólaló Egyed Ákos történésztôl. A forradalom és az ezt követô szabadságharc megalapozottsága és eredménye egyedi. A háborúhoz tudás és összefogás is kellett, ez utóbbit a tizenhárom aradi vértanú is jelzi, hiszen több nemzetiség képviseltette magát az aradi tizenháromban. Bem tábornok 1849. január 14-én Marosvásárhelyen hozta létre támaszpontját, és városunk a forradalmat követô Bach-korszakban is az ellenállás jelképévé vált — utalt a székely vértanúkra a polgármester.
Vass Levente, az Országos Magyar Diákszövetség, majd Sipos Levente, a megyei MADISZ nevében mondott rövid beszédet, ezt követôen Kincses Elôd, az RMDSZ megyei elnöke zárta a szónokok sorát. 1848 tavaszán magyarok és románok együtt léptek a forradalom útjára, március 15-e a sajtó szabaddá válásának és a jobbágyság felszabadításának az ünnepe, amikor jogokat biztosítottak a román nemzetiségnek is, amit Eftimie Murgu 1848 augusztusi, a magyar parlamentben elhangzott felszólalása is tanúsít — hangsúlyozta az elnök. Határozottan visszautasította a negyvenezer román legyilkolásáról szóló vádakat, majd kijelentette, az a valós üzenet, hogy a 450 fôs magyar parlamentnek 27 román tagja is volt, akik a magyar kormány mellett mindvégig kitartottak. Beszéde végén kijelentette, a jogok érvényesítéséért össze kell fogni, pragmatikusoknak és radikálisoknak egyaránt, majd sürgette a nemzetiségi jogok megadására tett ígéretek beváltását.
A szónoklatokat rövid kulturális mûsor követte. Illyés Kinga Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra címû költeményét szavalta el. Domokos László Kosztolányi Dezsô Az egyetemi körben címû versét adta elô, majd Petôfi Nemzeti dala zárta a szavalatok sorát Csíky Csengele elôadásában. A mûsort a Kovács András karnagy vezette egyesített kórusok által elôadott Kossuth-dalok zárták.
Az ünnepség koszorúzással folytatódott, a Magyar Köztársaság, a magyar kormány, az RMDSZ, a megyei és városi önkormányzatok, különbözô szervezetek, intézmények, társaságok, magánszemélyek koszorúival ékesült a székely vértanúk nemrégiben felújított emlékmûve, végül az egybegyûltek által közösen elénekelt magyar és székely himnuszok sorai zengtek a Postaréten, a tizedik szabad megemlékezés záróakkordjaként.
A fehéregyházi Múzeumkertben Petôfi Sándor és az elesett szabadságharcosok turulmadaras emlékmûvénél Gábos Dezsô tanár, a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület elnöke köszöntötte a környékbeli magyarokat, akikre — mondta — többszörös felelôsség hárul a magyar szabadságharc neves és névtelen hôsei emlékének megôrzésében, köszöntötte a távolabbi vidékekrôl érkezetteket, a Magyar Köztársaság nagykövetségének küldöttségét.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetét dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô képviselte, kis történelmi felvezetôjében a reformkori liberális magyar ifjúság törekvéseirôl, a mai nemzet és "tört" részei, valamint a világban szétszóródott magyarok közös ünnepének összetartó fontosságát hangsúlyozta, méltányolva az ifjúság nagyszámú és ünnepélyes részvételét a nemzeti megemlékezéseken. A fontos — zárta beszédét a képviselô — és aktuális, Teleki Pál elhíresült mondása: merjünk magyarok lenni — senkinek kárára. Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke veretes emlékbeszéddel mondta el: mit üzen március. Szászmedgyesrôl érkezett a szónok Sós József lelkész: "...Templomból jöttünk erre a helyre, legyen vége annak a harcnak, mikor magyar magyarnak ellensége, ne csak az ünnep hangulatát vigye magával, hanem az ünnep feladatát is a magyar.
Az ünnepségen a fehéregyházi fúvósok zenekara játszott, a líceum magyar tagozatának diákjai mondtak Petôfi-verseket és énekeltek dalokat, a kántorfôiskolás Zolnai Ildikó Csávossy György Ima címû versét mondta el, majd Szabó Gy. Pálnéval szép csángó-magyar dalt énekeltek. Elhangzott a Hímnusz, majd koszorúzott a Magyar Köztársaság nagykövetségének küldöttsége, a megyei és helyi RMDSZ, a PSME, az EMKE, a történelmi egyházak, és sokan mások helyezték el a kegyelet virágait.
A segesváriak kora délután a Várban levô Petôfi-szobornál emlékeztek az 1848-49-es eseményekre. Az elôzô évekhez viszonyítva az idén szép számban jöttek el, fôként fiatalok és általános iskolások, hogy felidézzék a márciusi forradalmat. A Petôfi-szobor elôtt Jakabházi Béla tanár szólt az 1848-as forradalom jelentôségérôl, az akkor megfogalmazott 12 pontos kiáltványról, amelynek máig érvényes és részben meg nem valósított üzenete van. Ezért kell ma is vállalnunk Petôfi Sándor 1848-as örökégét, hitét abban, hogy "gyôzni fog itt a jó." Vállaljuk az örökséget, a hitet az igazban, az emberségben, a haladásban — mondta Jakabházi Béla. A beszédet a helybéli Mircea Eliade Líceum magyar diákjai által elôadott versmûsor elôzte meg és követte. Petôfi Sándor várbeli szobránál koszorút helyezett el a Magyar Köztársaság nevében Kóka Zoltán százados, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének katonai és légügyi attaséhelyettese, az RMDSZ segesvári szervezete és a fehéregyházi Petôfi Sándor Közmûvelôdési Egyesület, valamint az EMKE képviselôi. A megemlékezés a fehéregyházi Turul-madaras emlékmûnél folytatódott.
A "népek tavaszáról", az 1848-as forradalomról a szászrégeni és a környéken levô református gyülekezetek is megemlékeztek.
Székely József, a görgényi egyházmegye nt. esperese tájékoztatott, hogy Marosvécsen, Magyarón, Abafáján és más gyülekezetekben ünnepi igehirdetéssel, elôadásokkal tették emlékezetessé azt a napot, amely jelentôs fordulópont volt a magyar nép életében.
Szászrégenben a már hagyományossá váló istentiszteletek és mûsorok a többnyire zsúfolásig megtelt templomokban, kultúrotthonokban zajlottak.
"Fel barátaim, drága Jézus zászlaja alatt!" hangzott a zsúfolásig megtelt magyarrégeni református templomban az ének, mely a megemlékezô istentisztelet és az ünnepi mûsor kezdôéneke is volt. Nemes Árpád lelkipásztor hirdetett igét, majd Csernátoni József tanár rövid beszámolót tartott arról, hogy mit jelentett 1848 Szászrégennek és vidékének. Samu Pál tanár vezetésével a magyarrégeni cserkészegyesület színvonalas mûsorral tisztelgett a szabadságharc hôseinek emléke elôtt. A szászrégeni református templomban Demeter József lelkipásztor hirdetett igét, majd Bozsoki Zoltán tanár vezetésével szintén a cserkészek adtak ünnepi mûsort. Ugyanôk léptek fel a radnótfáji református templomban, ahol Lakatos Péter vendégszeretetét élvezték.
A szászrégeni rendezvénysorozat befejezéséül a helybeli mûvelôdési otthonban a Lucian Blaga Líceum és a 3-as iskola diákjai léptek fel. A színvonalas összeállításról holnap tudósítunk.
Hôseinket nem folyton elsiratni; feltámasztani kell!
Az elmúlt esztendô kiemelkedô idôszaknak számít a két állam kapcsolatainak fejlôdésében, mondotta Szentpétery István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének üzenetét tolmácsolva a szombati abosfalvi megemlékezésen, ahol a megye alsóküküllôi RMDSZ-szervezetei ünnepeltek, és képviseltette magát a prefektúra, Burkhárdt Árpád alispán személyében, eljött Marosvásárhely polgármestere, Fodor Imre, és a testvértelepülés, Pilisvörösvár küldöttsége, Botzheim István polgármester vezetésével; számos közéleti személyiség és RMDSZ-tisztségviselô. Az ünnepség védnöke dr. Kakassy Sándor képviselô volt.
A bejáratnál a Kis—Küküllô címû lap ünnepi kiadványát kínálták a fiatalok. Az emlékezô szentmisét György István helyi plébánossal együtt a pilisvörösváriak papja, Gedô Attila mutatta be, és a küldöttséget alkotó pedagógus, vállalkozó, volt országgyûlési képviselô mellett ott volt Korpos István református lelkész is.
Az abosfalvi plébániaépület elôtti obeliszknél az RMDSZ helyi vezetôje, Bartos Imre fogadta a megjelenteket. A vendégeket és a tisztelgô gyülekezetet Réti György mikefalvi polgármester üdvözölte, majd felolvasta Radu Vasile kormányfônek a márciusi ünnep résztvevôihez intézett üzenetét.
A március 15-i ünnep számunkra nem 1849. októberének gyászát kell hogy jelentse — hallottuk a magyar követség másodtitkárának szájából —, hanem a dicsôséget, a harcot, hiszen a márciusi ifjak a soknemzetiségû Magyarország teljes lakossága nevében léptek fel. E tekintetben ma is példa értékû Bem tábornok híres kiáltványa.
Legfôbb feladatunk, hangsúlyozta a marosvásárhelyi származású Szentpétery István: ismét a felzárkózás a mûvelt népek és nemzetek közösségébe — és ezen munkálkodva találhat egymásra a két ország népe.
Botzheim István pilisvörösvári polgármester nem elôször jár a kisküküllôi tájakon. 1990-ben induló kapcsolatukat elôbb csak karitatív jellegûnek vélte, de aztán meggyôzôdött róla, hogy amiként a pilisvörösvári németekben az anyaország olyan értékeket vélt fölfedezni, amelyek kint már régen eltûntek, azonképpen az erdélyi magyarok úgy ôrzik legszebb hagyományaikat, magyarságuk szép megkülönböztetô jegyeit, hogy a magyar anyaországiak külön értékként fedezik fel maguknak ezt — a nyugati civilizáció fertôzéseitôl még meg nem rontott — erdélyi világot.
Fodor Imre polgármester meleg szavakkal méltatta a Márton Áron püspök falujából, Csíkszentdomokosról származó György István és a balánbányai születésû vörösvári Gedô Attila találkozását az imádságban. Nem hagyhatta ki a hely sugallta történelmi tanulság fölemlítését, hiszen az abosfalvi kúriából indulva futamította meg Bem apó a vámosgálfalvi csata nyomán Puchnert Szebenig úgy, hogy közben Medgyest is feladta. A környék magyarságának képviselôi az obeliszknél elhelyezték az emlékezés koszorúit, a küküllôdombói fúvószenekar hangzatai közepette (karmester Székely András). Irodalmi—dalos mûsorral az abosfalvi, a mikefalvi, a désfalvi és a haranglábi fiatalok szerepeltek Benkô Emma, Nagy Irén, Ozsváth Erzsébet és Molnár Mária pedagógusok, valamint Balogh Piroska haranglábi RMDSZ-vezetô irányításával.
Immár tízedik alkalommal gyûlünk össze itt, a marosvásárhelyi Postaréten, a Székely Vértanúk emlékmûvénél, hogy együtt fogalmazzuk meg és együtt érezzük át újból és újból a szabadság, egyenlôség, testvériség üzenetét.
Lassan egy évtizede, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak is van megint hangosan, nyilvánosan vállalt nemzeti ünnepünk: március 15-e, és mára már minden nyomorúságunk ellenére eljutottunk oda, hogy ünnepünket a többségi nemzet felelôs vezetôi is elismerik.
Látszólag nem nagy idô, de az itt összegyûlt tömegbôl mégis hiányoznak sokan, és itt vannak helyettük mások, új arcok, új emberek.
Sokan már nincsenek közöttünk, mások pedig, akik ma iskolás gyermekként figyelnek ránk, akkor még talán meg sem születtek.
Lehet, hogy másak az arcok, lehet, hogy másak a gondok, lehet, hogy azóta sokat változott az életünk, de ez az ünneplô tömeg, tisztelt egybegyûltek, mégis ugyanaz. Ugyanaz, mint tavaly, mint kilenc esztendeje, ugyanaz, mint kilencven esztendeje. Ugyanaz a tömeg ünnepelt vagy gyászolt másfélszáz évvel ezelôtt is.
Mert ez a nemzet lényege, ettôl tartozunk egymáshoz, ettôl ismerünk egymásra, bárhol is legyünk a világon, ezért lehetséges az, hogy ma minden magyar együtt ünnepel. Változik az ember, változnak az arcok, fordulhat jóra vagy rosszra a sorsunk, de egyvalami nem változik: ugyanaz a magyar nemzet voltunk százötven évvel ezelôtt is, ugyanaz a magyar nemzet vagyunk ma is.
Ugyanúgy akarjuk a szabadságot, egyenlôséget, testvériséget.
Ugyanúgy üzenjük a Kárpát-medencében velünk együtt élô népeknek, és itt, Romániában, a többségi népnek, hogy egymás ellen, egymást letiporva egyikünk sem lehet szabad.
Újból és újból ki kell mondanunk, hogy nincsen külön magyar szabadság és román szabadság, és aki azt hiszi, hogy minket elnyomva felszabadulhat, az végzetes bûnt követ el önmagával szemben is. Sokszor nagyon nehéz félretenni a történelmi haragot, nagyon nehéz kezet nyújtani. Mi mégis képesek voltunk kezet nyújtani ezekben az években, mert tudtuk, és tudjuk, hogy a márciusi ifjak igaza nemcsak a miénk, hanem minden nép közös igazsága kellene hogy legyen Európának ebben a szögletében.
Lassan lejár ez az évezred, lassan el kell készíteni a számvetést. Szörnyûségekben, zsarnokságban és népirtásban bôvelkedett ez a század is. A székely vértanúk hajdani véráldozata, sajnos, nem volt az utolsó, mert ebben a században is újabb és újabb áldozatok követték azt. Itt lenne az ideje lezárni ezt a véres történelmet. Itt lenne az ideje, hogy Petôfi Sándor világálma: a világszabadság valóra váljék. Itt lenne az ideje, hogy aki akar, magyarul, aki akar, románul, aki akar, szlovákul vagy más nyelven éljen, haljon, szeressen vagy sikoltson. Itt lenne az ideje, hogy ne a magyarságunkért kelljen nap mint nap megküzdenünk, hanem azért, hogy végre emberi életet lehessen élni ezen a tájon, magyarul is, románul is.
Ma itt, Romániában ez a tét. Mi készek voltunk és készek vagyunk egy egész ország érdekében cselekedni, készek voltunk és készek vagyunk együtt munkálkodni egy egész országért, de akkor legyen már vége a nemzetközi gyûlölködésnek, a gyûlöletkeltésnek, legyen már egyszer vége az acsarkodásnak, jöjjenek rá végre a többségi politikusok is, hogy tôlünk nyugatra nem a nemzeti kizárólagosság, hanem az egyenlôség és testvériség Európáját építik. És ami nem sikerült eddig, most, úgy néz ki, sikerülni fog.
Magyarország, amely néhány nappal ezelôtt végérvényesen a NATO tagjává lett, biztosan halad ezen az úton, és mi ôszintén örülünk ennek. Mint ahogy örülnénk annak is, ha végre Romániáról is elmondhatnánk ugyanezt. Annál is inkább, mert sorsunk összeköt minket. Mi azért akarunk munkálkodni, hogy ez az ország is nyugat felé haladjon és ne kelet felé, mert az nekünk is ugyanolyan rossz lehet, de akkor értsék meg végre a románok is: ne akarjanak minket albérlôkként tartani saját szülôföldünk is. Ez a mi szülôföldünk, mi itt akarunk megmaradni, mi innen elmenni nem akarunk, mi méltó harcostársai tudunk lenni egy Európába igyekvô románságnak, ezekben az években eléggé megmutattuk, hogy képesek vagyunk erre, de albérlôk nem voltunk és nem leszünk. Csakis társak, csakis egyenlô partnerek!
Az arcok változnak, az egyes emberek cserélôdnek, de mi, nemzetként tíz, húsz, száz esztendô múlva is itt akarunk lenni!
Nekünk nemcsak emlékeznünk kell a magyar történelem kivételes pillanatára, 1848-ra, és a szabadságharcot elôkészítô egész reformkorra, hanem tanulnunk is kellene az akkori összefogásból. Március 15-e nemcsak a nemzeti összetartozás ünnepe, hanem a nemzeti összefogásé. Eleink is sokfélék voltak, de egyet akartak, és ha kellett, össze tudtak fogni. Másképpen gondolkodott Széchenyi István vagy Kossuth Lajos, másképpen látta a helyzetet Petôfi Sándor vagy Vasvári Pál, másképpen kereste a megoldást Klapka György vagy Damjanich János, de ha kellett — márpedig kellett — össze tudtak fogni. Talán éppen ez annak a pillanatnak a legfôbb üzenete: a közös út. Az utat közösen kell végigjárnunk, a harcot közösen kell megharcolnunk, a munkát közösen kell elvégeznünk. Nekünk minden gondolkodó fôre szükségünk van, mert csak együtt vagyunk képesek elvégezni azt, amit vállaltunk. Legyen hát ez az ünnep ezután az összefogás ünnepe!
Emlékezzünk a márciusi ifjakra!
Emlékezzünk a székely vértanúkra!
Hajtsunk fejet, de ünnepeljünk is, tanuljunk meg örülni, mert ideje, hogy megtanuljuk ezt, ideje, hogy néha-néha ünnep is legyen a lelkünkben!
Március 15. a legszebb tavasznak, a nemzetek tavaszának ünnepe.
Soha ne feledjétek ezt!
Tisztelt honfitársaim, kedves barátaim!
A máig világító 1848 tavasza forradalmi eseményeinek 151. évfordulója alkalmából szólok mindazokhoz, akik emlékezetükben, lelkükben és öntudatukban hordozzák azon idôk emlékét, amikor Európa népei felkeltek a zsarnokság ellen, a szabadságért, testvériségért és egyenlôségért.
Elôdeink üzenete, amelynek életük és önfeláldozásuk, egész sorsuk adott tartalmat, ma is érvényes. Ôk a jövôbe néztek, és vállaltak minden kockázatot azért, hogy egy jólétet hozó, a törvény elôtti egyenlôségen, az esélyegyenlôségen és a társadalmi összefogáson alapuló világot építhessenek.
A forradalmi mozgalmak minden vezetôje tudatában volt annak, hogy szándékaik megvalósításának legfôbb hajtóereje a nemzetek akarata, hogy önmagukra találjanak és a haladás szolgálatába álljanak.
Közösségi emlékezetünk különbözô, olykor egymásnak ellentmondó képet ôrzött meg ezekrôl az eseményekrôl. Az akkori románoknak és magyaroknak nem sikerült összehangolniuk érdekeiket, ezért a konzervatív erôknek viszonylag könnyen sikerült legyôzniük minden forradalmi mozgalmat. A korabeli románoknak és magyaroknak nem sikerült ésszerûen dönteniük és cselekedniük, a szenvedély pedig, amely gyakran felülkerekedett a józan észen, sok meg nem értéshez, ellenérzéshez és ellenségeskedéshez vezetett. De eljött az ideje annak, hogy bölcsebbek legyünk, megértsük, hogy közös a sorsunk, és úgy cselekedjünk, hogy a '48-as forradalmárok álmai valósággá váljanak. Ezért illendô emlékeznünk, 1848 tavasza után, 1849 ôszére is, amikor Balcescu és Kossuth a térség forradalmi mozgalmainak közelítésére törekedett, a szolidaritásnak, sajnos, kései példájaként.
Meggyôzôdésem, hogy csak akkor becsüljük meg valóban azoknak az elkötelezett forradalmároknak az emlékét, ha mai cselekedeteinkben tiszteletben tartjuk példájukat, vállaljuk a nehézségeket, a felelôsségeket és az áldozatokat országunk modernizálása érdekében, és mindezt egyértelmûbben, szervezettebben tesszük, mélyebben meggyôzôdve arról, hogy az Európa ezen részén élô népek sorsa elválaszthatatlan egymástól.
Mai küldetésünk ugyanolyan nehéz, mint elôdeink küldetése volt. A zsarnokság ágyúi helyett saját, néha visszahúzó szemléletünkkel kerülünk szembe. Ármánykodó kamarillák helyett egy olyan ezredvég mûszaki, társadalmi és politikai kihívásaival kell szembenéznünk, amelyben egyének, társadalmi csoportok és nemzetek lázasan keresik helyüket. Ebben a most zajló rejtett forradalomban románoknak és magyaroknak igaz partnerként és egymásban bízó barátként kell egymásra találniuk.
A forradalmakat talán kevésbé dicsôségteljes, de nem kevésbé nehéz, küzdelmes, erôfeszítéseket követelô és változásokat hozó mindennapok kell hogy kövessék.
Kívánom, hogy az akkori események emléke, amely ma minket a közterekre szólított, legyen vezetônk és ösztönzônk abban a munkában, amelyet 9 évvel ezelôtt elkezdtünk, és amelyet együtt kell nekünk ezután is elterveznünk és megvalósítanunk, közös jövendônk érdekében.
A szabadságharc 151. évfordulóján az alábbi Petôfi Sándor-verset szerette volna a Postaréti megemlékezésen a mûvészi mûsorba iktatni a Maros megyei MADISZ.
Miért zárjátok el az útamat?
Bocsássatok!
Elôre vonnak vágyaim, de én
Használni s nem ragyogni akarok.
Veszélyben a hon, s tettre híja föl
Minden fiát,
S reményeim szikláin állok én,
Lelkemre százszoros viszhang kiált.
Szilárd reményem, mint a sziklakô,
Mely nem remeg,
Hogy helyemen majd becsület marad,
Hogy a hazáért sokat tehetek.
A tettek vágya, tettek ereje,
Mint vad patak,
Folyt rajtam át, amelynek habjai
Szilaj morajjal mélybe omlanak.
Fölnézek a nyárdéli napba és
Nem fáj szemem,
Lenézek örvény fenekére és
Lenézek bátran, nem szédül fejem.
Közönséges napokban csak megáll
Más is helyén,
De majd ha minden ember tántorog,
Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!
És jôni fognak rettentô napok,
Amilyeket
Csak álmodik most holdas éjeken
Az ôrülésig rémült képzelet.
Nem várok én dicsôséget s dijat
Munkáimért...
Kötelességet ingyen tenni kell,
S kötelesség munkálni a honért;
És a dicsôség? isten hírivel
Tovább mehet,
Nem kell nekem kacér leány, midôn
Ölelhetem hû feleségemet.
Miért zárjátok el az útamat?
Bocsássatok!
Elôre vonnak vágyaim, de én
Használni s nem ragyogni akarok.
Pest, 1848. július
A gesztus gyenge visszhangra talált
Tegnap délelôtt az RMDSZ Maros megyei szervezetének kezdeményezésére az 1848-as forradalom emlékrendezvényeinek nyitányaként, megkoszorúzták Nicolae Balcescu Marosvásárhely fôterén levô szobrát. A koalícios partnerek közül csak a Nemzeti Liberális Párt képviselôi (a végrehajtó büró testületileg) jelentek meg a rendezvényen.
Eckstein Kovács Péter kisebbségi miniszter felolvasta Radu Vasile miniszterelnök üzenetét, majd Fodor Imre polgármester Nicolae Balcescu, Alexandru Papiu Ilarian és Avram Iancu 1848-as szerepét méltatta. Kihangsúlyozta a forradalom politikai jelentôségét és kitért az akkor elkövetett hibákra is, amiért az utókornak nem kell felelôsséget vállalnia.
A rövid felszólalások után Fodor Imre Crisan Eugen és Orbán Dezsô alpolgármesterekkel együtt megkoszorúzta a szobrot. Az RMDSZ nevében Eckstein Kovács Péter miniszter, Kincses Elôd megyei elnök, Szente Ibolya ügyvezetô elnök és Virág György, a megyei tanács alelnöke koszorúzott. Az idei ünneplések e mozzanatát az RMDSZ közelítô gesztusnak szánta a többség felé, az általuk elhelyezett koszorún, fehér alapon a következô szöveg olvasható: "Project de pacification spre Europa".
A marosvásárhelyi Vártemplomban március 14- én délelôtti istentiszteletet követôen a népes gyülekezet megemlékezett a forradalom ls szabadságharc két jeles személyiségérôl: Bem Józsefrôl és Petôfi Sándorról. A Teleki Ház emléktábláját az RMDSZ Maros megyei szervezete nevében megkoszorúzta Kincses Elôd elnök és Szente Ibolya ügyvezetô elnök. Az EMKE, a vártemplomi egyházközség és a Kántortanítóképzô Fôiskola fiataljai helyezték még el a kegyelet koszorúit.
A következô ünnepi helyszín a Jókai utcában (ma Eminescu) épülô Diakóniai Központ volt. A gyülekezet kevés pénzbôl indította az építkezést, de ma már két teremben tanulnak a református fôiskola elsô és másodéves hallgatói. Egy-két hónap múlva a harmadév is átköltözhet.
Fülöp G. Dénes lelkipásztor, Burkhárdt Árpád fôgondnok és Barabás László igazgató lelkesítô szavait a fôiskolai diákok ünnepi mûsora követte. Elhangzottak Reményik Sándor és Magyari Lajos versei, a fôiskola kórusa Birtalan József vezetésével egyházi dalokat és kevésbé ismert Kossuth- nótákat énekelt. A Sinkó András által vezetett népzenész-képzô tanfolyam eddigi eredményeit hallhatták, láthatták az egybegyûltek. A hallgatók zenéltek, Antal Tibor népdalokat énekelt, jövendô népmûvelôk ropták a mezôségi táncot, Szabó Éva táncoktató irányításával. Ezután szeretetvendégségre került sor.
(mózes)
A Népújság Adrian Moisoiut, az NRP megye elnökét kérdezte, miért éppen Marosvásárhelyen mutatják be a felvételt. A válasz az volt, hogy egyidôben országszerte sokfelé sor kerül ezekre az úgynevezett bemutatókra.
Népújság: Azért lendül támadásba az NRP, mert így próbálja ellensúlyozni azt, hogy a napokban C.V. Tudor mentelmi jogának felfüggesztésérôl szavaz a szenátus?
A. Moisoiu: Pontosan errôl van szó. Az ország megy tönkre, mert egy olyan elnök vezeti, aki ahelyett, hogy az országos kérdésekkel foglalkozna, különbözô szimpóziumokra utazgat, ráadásul erkölcsi szempontból is elmarasztalható. Ezzel az akcióval is a C.V. Tudor ellen indított támadásokat akarjuk kivédeni, azokra válaszolunk ezzel a leleplezéssel is.
Az oktatási minisztérium hétfôn közölte, hogy az érettségi vizsga négy írásbeli és két szóbeli vizsgából vog állni. A vizsgatantárgyakat a miniszter 1996. november 17-én kelt és nyilvánosságea hozott jegyzéke pontosítja. A tantárgyakat a miniszter decemberben kiadott rendelete alapján leegyszerûsítették.
II. János Pál pápa történelmi jelentôségû, májusi látogatása a fôvárosra, Bukarestre fog korlátozódni Romániában.
"A Vatikán jóváhagyta a látogatás programját, ami csak a fôvárost foglalja magában" — jelentette be Mihaita Nifon ortodox püspök hétfôn a bukaresti közszolgálati rádióban.
A római katolikus egyházfô május 7-én kezdôdô, háromnapos programsorozatában római katolikus és ortodox istentiszteletek szerepelnek, II. János Pál megbeszéléseket folytat Teoctist ortodox pátriárkával és katolikus egyházi vezetôkkel, találkozik Emil Constantinescu elnökkel, valamint a kormány tisztségviselôivel.
A Reuters jelentése szerint Nifon püspök bejelentésével lezárult a katolikusok és ortodoxok közötti vita, amely a pápa látogatásának idôtartamáról és menetrendjérôl folyt.
A Moody’s Investors Service hétfôn közölte, hogy óvatosan optimista a felemelkedô országok 1999-es hitelminôsítésével kapcsolatban, bár a nôtt a fizetési késedelmek kockázata.
A túlságosan alacsony osztályzatok további fizetési válságok veszélyét sugallják — áll a nemzetközi hitelminôsítô intézet New York-ban nyilvánosságra hozott jelentésében, amelyet a Dow Jones ismertetett.
Malajzia, Hongkong, Kína, Argentína és Mexikó osztályzatának megerôsítése a Moody’s szerint az optimizmus jele. A hitelminôsítô külön kihangsúlyozta Dél-Korea minapi felminôsítését.
A legtöbb, spekulatív jellegû támadásra érzékeny, feljövôben lévô piacon anyagi javulás következett be — állapította meg a Moody’s.
1998 utolsó negyedévében az ázsiai és az orosz válság okozta pénzügyi vihar lecsillapodott, és ez a leminôsítések számának csökkenésében is tükrözôdött. A Moody’s azóta több feltörekvô - elsôsorban közép- és kelet-európai, illetve néhány kevésbé eladósott latin-amerikai — ország piaci kilátását stabilra változtatta. Ez alól kivételt jelent Oroszország, illetve Kelet-Ázsiában Malajzia és Japán.
A Moody’s szerint a készpénzhiány továbbra is veszélyes eleme a globális gazdaságnak, és a nagymértékben eladósodott országoknak a jövôben is gondot okoz majd adósságuk refinanszírozása a tôkepiacokon.
A hitelminôsítô szerint a kelet- és közép-európai országok, amelyeknek a hitelképessége viszonylag erôs — fôként az EU-bôvítés elsô körére javasolt államok esetében — további erôsödésre számíthatnak, míg a kevésbé hitelképes országok, mint Ukrajna, Románia, Moldova és Oroszország — a jövôben is komoly gondokkal lesznek kénytelenek szembenézni és esetükben törlesztési késedelem is elôfordulhat.
A szerb és a koszovói albán küldöttség hétfô délelôtt ismét tárgyalóasztalhoz ült, hogy a koszovói válság feloldását célzó — NATO- nyomással is alátámasztott — nemzetközi javaslatcsomagról tárgyaljon. Az elmúlt hetek- hónapok nagy nemzetközi, s ezen belül amerikai diplomáciai erôfeszítései ellenére, az elôjelek távolról sem kedvezôek.
A Koszovó konferencia második felvonásának helyszíne ezúttal Párizs, az elôkelô XVI. kerületi Kéber sugárúton lévô nemzteközi konferenciaközpont. A számos nevezetes eseményt látott épület közelében, egy patinás hotelben szállásolták el a vendéglátók a két, két, egyenként 18 tagú küldöttséget, hogy ne az utazgatással teljen az ideô. Az EU külügyminiszterei korábban abban állapodtak meg, hogy - a rambouillet-i 17 napos maratoni tárgyalások után — a mostani legfeljebb csak néhány napig tarthat, s nem teszik lehetôvé, hogy újratárgyalják a korábban mindkét delegáció "elvi támogatását" elnyerô "politikai egyezséget" — amely nagyfokú koszovói autonómiát irányoz elô Szerbia keretei között.
A hathatalmi összekötôcsoport szerint a mostani tárgyalások kizárólagos célja, hogy a felek megegyezzenek az autonóia-menetrendben, mely megvalósulására a helyszínen a NATO által vezetett 28 ezer fôs nemzetközi haderô felügyelne. Az ehhez szükséges kompromisszumhoz azonban az eltelt napokban sem közeledtek a felek, s Koszovóban felerôsödtek a véres összecsapások is.
A párizsi tárgyalások három nemzetközi közvetítô — az Európai Unió, az Egyesült Államok, valamint Oroszország megbízottja - irányításával folynak. Egyelôre nem ismertes, hogy a forma a Rambouillet-ben "megszokott" közvetett, vagy valóban érdemi, azaz szemtôl-szembeni.
A koszovói albán küldöttség bejelentette: kész elfogadni és aláírni a nemzetközi rendezési javaslatot a válság feloldására. Errôl Hashim Thaci, a koszovói küldöttség egyik vezetôje — amúgy a szeparatista UCK képviselôje — levélben értesítette a konferencia két társelnökét, Hubert Védrine francia és Robin Cook brit külügyminisztert - jelentette be a francia külügyminisztérium hétfôn kora délután.
Amennyiben a koszovói albán fél valóban aláírja a dokumentumot, alapvetôen megváltozik a helyzet: Belgrád egyedül marad a hathatalmi összekötôcsoport rendezési tervének — pontosabban annak biztonsági részének — elutasításával, s számolnia kell a nATO katonai fenyegetésének beváltásával.
A parasztpárti vezetôk úgy vélik, hogy a négy nagy szakszervezeti központ által bejelentett sztrájkakciók valójában politikai célúak.
Remus Opris hétfôn döbbenetének adott hangot annak kapcsán, hogy a szakszervezeti vezetôk semmibe veszik a gazdasági és szociális tanácsot, ahol szakszervezetek, munkaadók és kormány meg kell oldják a felmerülô elégedetlenségeket.
Rossz viccnek hat a miniszterelnök ama kijelentése, miszerint a márciusra és áprilisre bejelentett szakszervezeti akciók felérnek egy harmadik bányászlátogatással — jelentette ki Dumitru Chintu, az OST alelnöke, hozzáfûzve, hogy eme akciók szociális-gazdasági célzatúak és semmi közük a kormány leváltásához vagy általánois választások kikényszerítéséhez.
Nem a mi hibánk, ha az akcióink a kormány leváltásához és elôrehozott választásokhoz fognak vezetni, ez a demokrácia rendje. Sôt, a kormányok minél gyakoribb cseréje jó hatású lehet, amint azt az olasz példa tükrözi — húzta alá Chintu.
A szakszervezeti vezetô nem sok reményt fûz az államfônek a pártok, szakszervezetek, munkaadók, kormány és civil társadalom reprezentánsaival szervezett találkozójához lévén, hogy túl sok a nézeteltérés a koalícióban ahhoz, hogy közmegegyezés születhessen.
A Demokrata Párt Kollégiuma szombaton Határozatot fogadott el, egyetlen szavazat ellenébenm, amely eldönti a demorkaták maradását a kormányban, továbbá pontosítja a fô irányvonalakat és célkitûzéseket, amelyekre a DP a jövôben összpontosítani fog.
Az Igazgató Kollégium országos gazdasági és társadalmi koheziós stratégia kidolgozását javasolja, a különbözô térségej fejleszéti szintje, valamint a társadalmi kategóriák jövedelme közötti különbségek elsímítására — áll a Határozatban.
A DP a kormánytevékenység koherenciájának növelését szorgalmazza, a gazdaság talpraállítása, valamint az EU-hoz való csatlakozás pillanatának aláhúzása érdekében.
A demokraták a szegénység leküzdését célzó aktív politikát szándékszanak életbe léptetni. Kérik továbbá a költségvetés kiegészítésének és alkalmazásának javítását a pénzügyminisztériumban uralkodó bürökrácia felszámolását.
Szociális célkitûzések a nyugdíjak közötti különbségek eltörlése, valamint az Országos Szolidarítási Állapot illetô törvény sürgôs elfogadása.
Ipari szinten a DP az energetikai költségek csökkentése mellett foglal állást, az érintett ágazatok átszervezésének folytatása és a privatizávció 1999 végéig való beindítása révén.
Érvényben az új közúti szabályozások
Tegnaptól léptek érvénybe a közúti közlekedésre vonatkozó új szabályozások. Hogyan fogadta, illetve tartotta be azokat Marosvásárhely lakossága, ennek néztünk utána a tegnap délben.
Szente István taxisofôr, Venus: Mindössze reggel 8 óra körül láttam rendôröket a nagyobb útkeresztezôdésekben. Egyszer sem állítottak meg, s nem is láttam, hogy valakit feltartóztattak volna. Annak ellenére, hogy az új büntetések nem a mi zsebünkhöz vannak mérve, lehet, hogy ezáltal sikerül megfékezni az agresszív gépkocsivezetôket.
Enyedi Barna, Relaxa: Még nem szoktam meg a biztonsági öv állandó használatát. Véleményem szerint az utak állapotához viszonyítva a büntetések túlzottan magasak. Rendôrt még nem láttam, de keddtôl biztosan vadászni fognak, fôleg minket, taxisokat, mert nekünk kell példát mutatnunk.
Trucza Imre, Mondo: Véleményem szerint az új szabályozással is haladunk Nyugat felé, ahol már rég kötelezô, például, a biztonsági öv használata. Meg vagyok gyôzôdve, hogy nemsokára csökkentik a büntetéseket, lesz egy új "minimum", s azt használják. Jó lenne, ha Temesvár, Kolozsvár és Bukarest példáihoz hasonlóan megállapodás születne a taxis cégek és a rendôrség között, hogy a szabályok némelyike ne vonatkozzon ránk. Mert elviselhetetlen, hogy egész nap szorítson a biztonsági öv.
A rendôrség közlekedési osztályán arról tájékoztattak, hogy az új törvénykezés életbe lépését követô elsô napokban a közlekedési rendôrök csak figyelmeztetnek, nem büntetnek. Véleményük szerint napokra van szükség, hogy a lakosságban tudatosuljanak az új szabályok. A hét második felétôl azonban kíméletlenül bírságolják majd az elôírások ellen vétô gépkocsivezetôket és gyalogosokat. Felhívják a figyelmet, hogy a rendôrség vásárhelyi székhelyén beszerezhetô az új törvényeket és a büntetések listáját tartalmazó füzet.
Ugyancsak elszorult a szívem a helyi PRO-tévé társaság 11-ei délutáni hírösszeállítását hallgatva, anyagiak hiányában a Nemzeti Színház két társulata nemsokára bezárhatja kapuját, vagy "drasztikus" leépítéseket kénytelen eszközölni.
Dumitru Solomon jeles színházi szakember ezt írja a Teatrul azi színházi szaklap egyik oldalán: "... az az államhatalom, amely nem becsüli kellôképpen kultúráját, szellemi értékeit... kétessé teszi saját létjogosultságát." Hát errôl ennyit!
A hírrel ellentétben a színpadon rég nem tapasztalt munkaritmus, alkotási vágy, késô éjszakába nyúló próbaszakaszok, felújítások, elôadások váltogatják egymást.
Elôadásfelújítás! Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, várakozáson felüli volt az érdeklôdés a Molnár Ferenc Játék a kastélyban címû vígjátékának felújítása iránt és a siker is ezzel arányos.
A színdarabot bécsi meghívásra, vendégszereplésre újította fel a Tompa Miklós Társulat és indulás elôtti estén (március 4-én) nagy sikerrel játszta telt ház elôtt. Bravúros színészi behelyettesítésnek, "beugrásnak" is szemtanúi voltunk, hisz Márton Gyöngyi mindössze öt színpadi próbával varázsolta el a közönséget a nôi fôszerepben.
Hogy elkelne ilyenkor mifelénk is egy New York kávéházi társaság. Ott elôadás után szorongva lesték színészek, drámaírók, mi zajlik a budapesti Erzsébet körúti fronton, az ablak mellett felállított veseasztalnál. Délutánonként rendszerint egy kapucíner mellett a kritikusok itt vesézték ki az elôzô napi színházi felhozatalt.
"A feketével együtt egy-két eleven írót-színészt is elfogyasztunk" (Nagy Emôke). Ide, a múzsák igazi otthonába járt Molnár Ferenc is, aki a legenda szerint a megnyitó elsô napján a Dunába hajította a kávéház kulcsát, hogy éjjel-nappal nyitva tartson.
Talán ez a környezet ihlette szellemes fricskákkal, parázs riposztokkal, sok derûvel, eleganciával megtûzdelt Játék a kastélyban címû vígjátékának megírásában.
Molnárral együtt a szereposztás is azt mondta a március 4-i elôadás után: "... isten veletek rossz illatú kuliszák..." és eltûztek a császárvárosba.
Itt álljunk meg egy pillanatra!
Bécsben és környékén megközelítôleg tízezer magyar nemzetiségû osztrák állampolgár él. Hogy ennek a közösségnek hány százaléka erdélyi születésû, azt nem tudhatom, de tény, hogy a marosvásárhelyi társulatot elsôsorban az innen elszármazottak igencsak számottevô tábora várja immár többedik alkalommal.
Az összkomfortba nemcsak ellátás, de szeretet és az egymásra találás öröme vegyül minden alkalommal.
A Molnár Ferenc-darab talán itt került igazán a szerzô által elképzelt miliôbe, ebben az elegáns, gazdag, derûs környezeteben és ezt érezni már az elôadás elsô perceiben. Gali László, az elôadás budapesti rendezôje szerint kivételesen jól sikerült elôadásnak volt tanúja a lelkes közönség.
"Gyerekek, nagyon rég nem szórakoztunk ilyen kellemesen...", robban be az öltözôbe egyik bécsi ismerôsünk — és ez minden, személyre lebontott dicséretnél többet jelent.
Itt az elôadás két része közti szünet félórás, néha hónapok telnek el, míg valamilyen rendezvényen találkozhatnak, beszélgethetnek a bécsi magyarok. A kiruccanás rövidre szabott, itthon várja a társulatot a következô produkció.
De jó, hogy összejött ez a vendégjáték. Bécsben, ha csak kis idôre is, de helyére rakta a kificamodott közérzetet.
A darabban a szerzô ontja a mindig elevenbe vágó, de sohasem alpári tréfát, a játékhoz pedig nagyszerû nevettetôk adják kifinomult egyéniségüket: Szélyes Ferenc, Nagy István, Kilyén László, Márton Gyöngyi, Domokos László, Kárp György, Viola Gábor.
Az elôadás — hadd használjam a szerzô szavait — "tálalva van".
— A Mentsétek meg a gyermekeket Szervezet Maros megyei fiókszervezetének tavaly évi tevékenysége a gyermekek jogainak terjesztésére, az utcagyermekek felkarolására és a nehéz helyzetben levô kiskorúak támogatására terjedt ki. Úgy véljük, hogy az elmúlt év alatt programjainkon keresztül sikerült a tanulók és az egyetemisták figyelmét felhívnunk a gyermekek jogainak és ezek betartásának fontosságára, valamint sikerült kapcsolatot teremteni több nemkormányzati szervezet, alapítvány között — hangzott el a a szervezet beszámoló közgyûlésén, amit múlt csütörtökön délután tartottak a Unirea Líceum dísztermében. A közel félszáz tag és érdeklödô az Ana Chirtes elnöknô által felolvasott évi jelentésbôl értesülhetett a szervezet által kezdeményezett és véghezvitt fôbb programokról, ilyen a gyermekotthonban levô fogyatékos gyermekek fejlôdését célzó, Helper nevet viselô program, az utcagyermekek írástudatlanságának felszámolására Marosvásárhelyen és Ludason beindított program, mely nyomán 9 megyeszékhelyi roma kiskorú szeptembertôl beiratkozott az iskolába, a ludasi program még folyamatban van. Ugyanakkor a jelenlevôk hallhattak az intézetekbôl kikerült árva gyermekek foglalkoztatásáról is, néhányukat jelenleg egy baromfifarmon, hamarosan pedig egy asztalosmûhelyben is alkalmazzák. S szó esett az AIDS-vírussal fertôzött gyermekek és családjaik felkarolásával foglalkozó programról is.
A szervezet idei tervei: a ludasi programban résztvevôk húsvéti mûsorának megszervezése, a megyeszékhelyi öregotthon lakóinak felköszöntése, állatkerti látogatás az utcagyermekekkel, a gyermekek jogainak ismertetését célzó versenyek szervezése, gyermekgondozási tanfolyam, a ludasi program kiértékelése, karácsonyi ünnepélyek szervezése. A pénzügyi beszámolóból kiderült, hogy a szervezetnek 227 millió lej bevétele volt, ebbôl 114 millió külföldi támogatás, míg a többi helyi támogatóktól begyûjtött pénz. Idén a tervek megvalósításához szükséges pénzösszeg 50 százalékát, míg jövôben már csak 25 százalékát állja a külföldi támogató, a többit helyileg kell összegyûjteni. A beszámolók és felszólalások után a jelenlevôk vezetôséget választottak, szavazataik nyomán megmaradt a régi vezetôség.
Sikeres budapesti bemutatója után marosvásárhelyi olvasói elé kerül az Impress Kiadó legújabb kiadványa, A "Sánta Huszár" naplója. Az egykori '48-as szabadságharcos, Kinizsi István emlékirata második kiadását éli meg, ezúttal Sebestyén Mihály történész gondozásában, tanulmányszerû elôszavával és jegyzeteivel látott napvilágot. A színes egyéniségû huszárkapitány visszaemlékezéseit március 17-én, szerdán délután 4 órakor vásárolhatják meg elôször és dedikáltathatják az érdeklôdôk a Bernády Házban szervezett könyvbemutatón, ahol jelen lesz a napló gondozója és Kinizsi István, a szerzô unokája is, aki a kötet megjelentetését kezdeményezte.
A mezôgazdasági minisztérium szerint az állam a leghatékonyabban a gazdajegyek révén támogatja a gazdaság ezen ágazatát. A múlt évben 337000 gazdajegy érkezett megyénkbe, ebbôl 325000-ret sikerült szétosztani, a felhasználtak értéke pedig 75,7 milliárd lej volt. A 32-es kormányrendelet értelmében idén 2200 milliárd lejes központi pénzalapot hoztak létre a kuponok fedezésére. Az elôszámítások szerint azok egyenkénti értéke 175000 lej lesz, Maros megyébe 330000 értékjegy érkezését várják, a végleges szám csak akkor alakul majd ki, miután a polgármesteri hivatalok eljuttattják az azok értékesítésére jogosultak névsorát összesítés céljából a prefektúrára. Azokat számítógépbe táplálják, a nyomtatott névsorok majd eljutnak a postahivatalokhoz.
Timar Liviu, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgató helyettese elmondta, ebben az évben újdonságnak számít, hogy a névsorok összeállításában részt vettek-vesznek a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság szakfelügyelôi valamint a megyei kataszteri és mezôgazdasági területrendezési hivatal szakemberei is. Az értékjegyeket nem osztották fel a tavaszi és ôszi kampányra, mint tavaly, azokat november végéig kell értékesíteni. Az elôzô évhez hasonlóan 0,5 hektártól 10 hektárig terjedô mezôgazdasági földterületre osztanak gazdajegyet, minden hektárra egyet. A mezôgazdasági felületbe értendôk a természetes kaszálók, a legelôk is. Úgyszintén értékjegyre jogosultak a törvényes felekezeti egyházak és azon oktatási egységek, amelyeket a 1991. évi 18-as törvény alapján helyeztek jogtulajdonba. Az értékjegyeket, a föld haszonbérbe adása esetén (a polgármesteri hivatal által láttamozott és ott bejegyzett szerzôdés alapján) a haszonbérlô, tehát a föld megmûvelôje (és nem a tulajdonos) veszi át. A mezôgazdasági társulások, más magántôkével mûködô mezôgazdasági profilú magánvállalkozások vezetôségi tagjai is átvehetik az értékjegyeket a földtulajdonosok névsora alapján, amelynek viselnie kell a helybeli polgármesteri hivatal láttamozását.
Mire használhatók az értékjegyek? Timar Liviu szerint a minisztériumi rendelkezések idén kissé szûkítették az értékesítés lehetôségeit, éppen azért, hogy a jegyeket csak a mezôgazdasági tevékenységben használhassák fel. Idén nem vásárolható azokkal üzemanyag (gázolaj), gépalkatrészek (ide értendôk a gumiköpenyek is). A gazdajegyek beválthatók minôsített vetômagvak, rovar-, gombaölô szerek, gyomirtó szerek, mûtrágyák vásárlása esetén. Az állattenyésztôk pedig állategészségügyi gyógyszereket, természetes és koncentrált takarmányokat vásárolhatnak, vagy akár bizonyos munkák, szolgáltatások kifizetésekor is használhatják.
Mikor vehetôk át a mezôgazdasági értékjegyek? Oroian Gheorghe, a megyei postaellenôrzô felügyelôség fôfelügyelôje a tegnap tájékoztatott, hogy folyamatban van a polgármesteri hivatalok által eljuttatott-eljuttatandó névsorok összesítése, az adatok idôszerûsítése (halálesetek, stb.) a megyei számítógépközpontban.A felügyelôség a tegnapig ebben az ügyben egyetlen átiratot vett át: a prefektúra március 2-án jegyzett 23-as számú határozatát, miszerint megalakult az a bizottság, amely az idén megyénkben a mezôgazdasági értékjegyek kiosztását irányítja. A tegnap tehát egyetlen értékjegy és egyetlen névsor sem érkezett a postaellenôrzô felügyelôséghez. Oroian Gheorghe azt nyilatkozta, hogy a posta felkészült a tevékenység lebonyolítására. A minisztérium egykori ígérete szerint az okmányok nyomtatása e hónap közepéig befejezôdik. Talán már néhány megyébe elküldték, meglehet, errôl sincsenek információi. Ám tudni kell, hogy Maros megye mezôgazdasági területeivel országos szinten a III. zónába sorolt, az értékpapírok kiosztását pedig az elsôvel kezdi a minisztérium. A fôfelügyelô úgy véli, hogy a névsorok, majd az értékjegyek elosztása megyeszinten legkevesebb két hetet vesz igénybe, majd azután kezdôdhet meg azok átadása. Tájékoztatása szerint az átvevés határideje június 1-je, ám a jelenlegi helyzetre utalva megjegyezte, meglehet, hogy a fenti határidô módosul, errôl talán pénteken részletesebben számolhat be.
1998 februárjában olvashattuk a Népújságban a romániai Petôfi Sándor vers- és prózamondó verseny felhívó szövegét, melyben a szervezôk részletesen közölték a verseny lefolyásáról szóló tudnivalókat.
A verseny, az országos döntôig, négy szakaszból állt. Magába foglalta az iskolai, községi, területi és megyei szakaszt. Ezt követte az országos megmérettetés. Idén, február utolsó hétvégéjén került sor Szatmárnémetiben az elemi iskolások országos döntôjére. A szervezôk: a szatmárnémeti Szent Györgyi Albert Társaság, az EMKE, a Pedagógusszövetség, az RMDSZ és a MADISZ szatmárnémeti képviselete.
A versenyfelhívás szerint korosztályonként 35 versenyzô vehetett volna részt. A jelentkezés, sajnos, a lehetôségeken jóval alul maradt, mindössze 18 elemi iskolás jelentkezett a február 26-28. között zajló versenyre. Maros, Kolozs, Beszterce, Bihar, Szatmár megyébôl voltak jelentkezôk. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy Hargita és Kovászna megye képviselôi nem vettek részt a versenyen.
Maros megyét két gyulakuti tanuló: Tóth Csongor József II. osztályos és Szabó Réka III.-os tanulók képviselték. Hogyan sikerült ez nekik? Nem kimondottan a Petôfi-versenyen elért eredményeik tükrében döntött így a Maros megyei tanfelügyelôség. Ôk több versenyen vettek részt, sikeresen, s mivel a Petôfi Sándor versenyre kinevezett tanulók nem vállalták a részvételt, ez a két gyulakuti iskolás lett a szerencsés választott. Tanítónôik örömmel készítették fel ôket a mese- és regemondó verseny mellett erre a nagy megmérettetésre is. Hogyisne tették volna, hiszen oly lelkesek voltak, maga a részvétel is nagy élményt jelentett számukra! Viszonylag rövid idô alatt ismételték át az eddig megtanult és versenyeken már bemutatott Petôfi-verseket és tanulták hozzá az újakat, hogy a tíz vers meglegyen. Gyulakután mindenik tanítónô — hiszem, máshol is — megszervezte az osztályonkénti versenyt, de a továbbiakban nem sikerült területi versenyen díjat hozni, így sok ügyes szavaló itthon maradt.
A megyei tanfelügyelôség részérôl Tóth Csongor József tanítónôjét, Dósa Erzsébetet nevezték ki kísérônek, mellette természetesen a gondos szülôk is elkísérték szavalóinkat.
A tanítónôk fáradsága megtérült, ott tudhatják tanítványaikat az ország legjobbjai között. Szatmáron is értékelték szavalóink kiemelkedô tehetségét, szép kiejtését, felkészítôik eredményes munkáját.
Példás összefogásról tett bizonyságot a gyulakuti RMDSZ és a református egyház. Anyagiakkal támogatták a tehetséges szavalók versenyen való részvételét. Az iskolaigazgatónô, Gál Irén kérésére azonnal felajánlották a lehetôségek szerinti anyagi segítséget. Mindenki lázban volt, az osztálytársak is itthon titokban nagyon drukkoltak a sikerért! És ez nem maradt el! Büszkék vagyunk rájuk és pedagógusaikra, ismét bebizonyosodott, hogy a gyulakuti elemi iskolásaink megállják helyüket a próbákon.
Dósa Erzsébet tanítónô beszámolója szerint kitûnô volt a verseny megszervezése. A munka és izgalom mellett igazi kikapcsolódásban volt része. Nagyszerû volt a fogadtatás. Kényelmes szállodai ellátás, kitûnô étkezési lehetôségek álltak rendelkezésükre.
A verseny a beígért terv szerint zajlott. A tekintélyes hattagú zsûri igen komoly elvárási kritériumok szerint osztályozott. (Talán voltak iskolák, ahová az osztályozási szempontokat kiküldték — Gyulakuta ebbôl kimaradt.)
A szavalókat két szempont: a szép magyar beszéd (1-10 pont) és a mûvészi elôadás (1-10 pont) alapján értékelték. Az elsô nap, zsûrinként maximum 20 pontot lehetett gyûjteni. A második nap szintén e két szempont alapján, 1-10 pontot kaphatott a versenyzô. Az elsô nap pontszámát mindenki továbbvitte a döntôbe. A szavalók így a "szép" és a "mûvészi" összekapcsolásával tolmácsolták a választott Petôfi-verseket.
Tóth Csongor József A vándorlegény és A csámpáslegény címû verseket szavalta, Szabó Réka a Szülôföldemen és az Arany Lacinak címûeket.
Az alacsony részvételi arányra való tekintettel mind a 18 versenyzô bejutott a döntôbe.
Tóth Csongor József számos díj, így a Római Katolikus Püspökség különdíjának, a Szent Györgyi Albert Társaság és a Forrás Kulturális Alapítvány (Pápa) díjának boldog tulajdonosa. Jutalma több könyv és egy mesekazetta. Szabó Réka dicséretet kapott.
Dicséret és köszönet illeti ôket részvételükért, a méltó helytartásért, példamutatásukért. Büszkék vagyunk nagyszerû pedagógusaikra: Dósa Erzsébet és Varga Éva tanítónôkre. Irányításuknak köszönhetôen vehetett részt e két tanuló a versenyen. Büszkék vagyunk szavalóinkra, kik vállalták a magas szintû megmérettetést és nem utolsósorban az áldozatkész szülôkre, kik gyerekeikkel együtt izgultak a sikerért.
Mi, tanárok (személyesen én), csak sajnálhatjuk, hogy általános iskolásaink (V-VIII. osztályos tanulóink) nem juthattak el a döntôig, mivel a községi szakasznál tovább nem folyt a verseny. A körzeti szakasz elmaradt, vagy minket elfelejtettek értesíteni a verseny idôpontjáról. Általános iskolánk felsô tagozatát nem képviselte senki a megyei szakaszon, s így az országoson sem. Az egy évre szabott versenyzési idôszak lenne az oka a lemaradásnak? Maradunk a kérdéssel, és tekintettel arra, hogy idôközben az általános iskolások országos versenye is lezajlott, kívánunk sok sikert a megyénket képviselô középiskolás diákoknak!
Marosvásárhelyen közel 4500 unitárius él egyetlen egyházközségben, második egyházközség létrehozására és új templomra van szükségük. — tudtuk meg Szabó László gondnoktól. A február 14- án megtartott közgyûlés egyhangúlag elfogadta e javaslatot. A hívek templomlátogatása nagyon jó, de a létezô templom az unitáriusok alig nyolc százalékát tudja befogadni. A hívek szétszórtan élnek a város területén, sok gyermek a nagy távolság miatt nem járhat vallásórára. A marosvásárhelyi tanács 530 négyzetméteres területet hagyott jóvá az új templom építésére a Kövesdombon, a Bodoni út sarkán. 400 lelket befogadó templomot kell építenünk, 60 férôhelyes tanácstermet, két irodát. Pályázati felhívást küldtünk ismertebb szakembereknek, és további pályázók is jelentkezhetnek április 30-áig.
— A beérkezett pályamunkákat közvéleménykutatás céljából kiállítjuk a tanácsteremben, elbírálásukra építészeket, közéleti és egyházi személyeket kérünk fel. Az épület költségeinek fedezésére számítunk híveink, az egyetemes egyház támogatásával, ugyanakkor bel- és külföldi támogatók hozzájárulásában is reménykedünk. Szükségünk van az új templomra, az új egyházközségre, hogy kellôképpen össze tudjuk fogni híveinket. Úgy gondoljuk, most a legalkalmasabb az idô Isten új hajlékának fölépítésére.
Gyerekek, tanárok gyûltek össze Marosvásárhelyen, március 6-án, szombaton, a 4-es Számú Általános Iskola dísztermében, ahol az általános iskolások Kôrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedôjének megyei szakaszát tartották.
A helyi iskolák háromtagú csapatai mérték össze tudásukat és találékonyságukat: Kôszívûek (3-as isk.), Márciusi ifjak (4-es isk.), Szókincskeresôk (13-as isk.), Baradlay lányok (20-as isk.), Neutrino (3-as isk.), és újdonság volt a régeni Augustin Maior Ált. Isk. Honvédelmi Bizottmány nevû csapatának jelentkezése.
A versenyzôknek kilenc pontból álló feladatsort kellett megoldaniuk, melyet a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára, Bíró Annamária állított össze. A feladatok változatosak voltak, igénybe vették a diákok anyanyelvi és irodalmi ismereteit, alkotókészségét és játékosságát. Háromtagú zsûri bírálta el a hat csapat által benyújtott megoldásokat.
A zsûri értékelése szerint elsô helyezést a Szókincskeresôk értek el, a második a Neutrino, a harmadik a Márciusi ifjak nevû csapat lett. Minden versenyzô értékes könyvjutalommal és új tapasztalatokkal távozhatott. A jutalomkönyveket a Bernády Alapítvány és a szervezô tanárok (Dézsi Eleonóra, Soós Katalin, Szia Ágnes és Simon Györgyi) ajánlották fel és a Popas Romantika Kft. is támogatója volt a rendezvénynek.
A nyertes csapat részt vehet az anyanyelvi vetélkedô országos szakaszán, Nagybányán.
A zsûri tagjai elégedetten jelenthették ki: öröm látni, hogy ennyi diákot "megfertôzött az anyanyelv vírusa", és remélik, hogy azt továbbadják másoknak is, gyarapítva az anyanyelv mûvelôinek, ápolóinak számát.
Különszám, a Bolyai-napok mûsorát tartalmazza, ezért többnyire dokumentumértéke miatt keresik majd a gyûjteményekben; "442 év elég sok idô, de még bírja a jó öreg Bolyai. A szép históriákat a múltról ezután is megtaláljátok" — olvassuk a címoldalon. Van benne "gagecs" (lásd: A giliszta fúrja a lyukát), de amiért szeretjük, az két további "anyag": A "Bolyai", vagyis a református kollégium, 1956-tól Bolyai Farkas Középiskola , most Bolyai Farkas Líceum, egyébként Schola Particula — rövid története (a 250 éves évfordulóra maga Köteles Sámuel készített dolgozatot róla) és egy másik hasznos kis összefoglaló a nagy névadók, Bolyai Farkas és Bolyai János életérôl, munkásságáról.
Zárjuk jelzésünket egy 1972-es gageccsel: " A vadlovak és vadszamarak a mai Erdély területén éltek, de még nem haltak ki eléggé." Mit tehetünk hozzá? Vadlovak tényleg nincsenek.
Az 56. szakasz elsô bekezdésében az "a" betûnél az áll, hogy az igavontatású, a kézzel húzott vagy tolt szekerek, kocsik vezetôinek, valamint azoknak, akik állatokat terelnek — egyesével, illetve nyájban, csordában, kondában — tilos:
a) minden körülmények között autópályákon, a nemzetközi forgalom számára megnyitott országutakon haladni és a többi országutakat is egyáltalán igyénybe venni, amennyiben közlekedésük megoldható az úttesten kívüli területen, vagy léteznek más, párhuzamos utak.
E rendelkezés megszegésének büntetése 150.000-tôl 350.000 lejig terjed.
A 60. szakasz kiegészíti az 56-ost azzal, hogy a fogatok, a traktorok, a mezôgazdasági gépek, valamint a nyájak, csordák vezetôi számára tilos áthajtani az autópályákon és az E jelzésû (európai) utakon máshol, mint az ilyen célra különlegesen kiképzett és jelzett helyeken.
A fenti elôírás figyelmen kívül hagyásának 200.000-400.000 lej pénzbírság az ára.
A 61. szakasz elsô és második bekezdése megtiltja a biciklik, motoros biciklik, mopedek és kismotorok használatát autópályákon és nemzetközi forgalmat is lebonyolító országos utakon. Egyébként a többi élénk forgalmú közúton is csak a 14. életévüket betöltött személyek közlekedhetnek kerékpárral. A közutakat használó motoros biciklik és mopedek vezetôinek minimális életkorát 16 évben szabták meg. Kismotorral törvényesen csak a 18. életév betöltése után és hajtási engedéllyel szabad vezetni.
A szigorítások célja csökkenteni a balesetveszélyt, amit a lassabban haladó kétkerekû jármûvek idézhetnének elô azzal, hogy elôzésre, kikerülésre és megállásra kényszerítenék a gyorsabb gépjármûveket.
A 61. szakasz elsô bekezdésében leírtak megszegése 100.000-tôl 250.000 lejig terjedô kihágási bírságot vonhat maga után, míg a második bekezdésben szereplô, maximális veszélyt jelentô szabálysértés pénzbüntetése 600.000-tôl 900.000 lejig terjed. Ha viszont bármelyik helyzetben baleset történik, úgy nem csak polgárjogi, de büntetôjogi szempontból is felelôsséggel tartoznak a vétkesek.
A 63. szakasz elsô bekezdésében az "a" betû után egy "a’" jelzésû új bekezdést iktattak be, amely így szól: "ne közlekedjenek autópályákon és az E jelzésû (nemzetközi forgalmú) országutakon".
A fenti elôírás a gyalogosok hosszirányú haladására vonatkozik, de ugyanúgy tilos az autópályák és E jelzésû- kategóriájú forgalmas országutak egyik oldaláról a másikra átmenni is, a kijelölt, jelzett és megfelelôen kiképzett gyalogos- átkelôhelyek kivételével.
A kilátásba helyezett bírság ez esetben is figyelmet érdemel: 40.000-100.000 lej.
Új szabályozások a közúti közlekedésben (10.)
A 77. szakasz kötelezi a személygépkocsi vezetôjét és a mellette ülô utasát, hogy közúton haladva mind lakott, mind lakatlan területen csatolják be a biztonsági övet.
Az életmentô hevedert szabad, de nem kötelezô használnia:
a) annak a személyautó-vezetônek, aki tolat;
b) a gépjármûvezetô-oktatónak tanórák idején;
c) a szemmel láthatóan várandós nônek, ha nem tud a kocsiban hátul ülni;
d) a küldetését teljesítô rendôrnek, a hadsereg kötelékébe tartozó és a közlekedés ellenôrzésére használt személygépkocsi, valamint a tûzoltókocsi és mentôkocsi vezetôjének;
e) a "háztól házig" szolgálatot teljesítô személyautó vezetôjének és kísérôjének.
Ezek szerint, a fölsorolt kivételektôl eltekintve, minden elindulást meg kell elôznie a "sofôr" és jobbján (jobbkormányos gépkocsinál a balján" ülô szmeélybiztonsági öve becsatolásának. Amint szaktanulmányok kimutatták, a biztonsági öv segítségével mintegy 15 százalékkal mérsékelhetô az elhunytak és súlyos sebesültek száma. Azt is jó tudni, hogy az Európai Közösség tagországaiban a biztosítótársaságok nem kártalanítanak olyan esetben, amikor kiderül, hogy a kocsiban ülôk az ütközés pillanatában nem voltak becsatolva.
A biztonsági öv használatának elmulasztását 100.000-250.000 lejjel bírságolják. Az, hogy a kocsiban elöl ülôk nincsenek becsatolva, elég ok arra, hogy a közlekedési rendôr bármilyen napszakban megállítsa ellenôrzésre a jármûvet.
A 78-as szakasz a következô (4.) bekezdéssel bôvül: "A gépjármû tulajdonosa, a rendôrség kérésére, köteles közölni annak a személynek a kilétét, akire rábízta a gépjármû közúton történô vezetését."
Ennek az új elôírásnak a bevezetését az a realitás tette szükségessé, hogy egyre többen vezetnek nem a saját tulajdonukban lévô, hanem csak rájuk bízott gépjármûveket.
A jármûvek világító berendezése
A 87. szakasz ezután így hangzik: Tilos a gépjármûvekre, pótkocsikra vagy félpótkocsikra másfajta vagy más színû lámpákat fölszerelni, mint amilyeneket homologáltak, illetôleg az eredetitôl eltérô fényerejû lámpákat.
Az elôzô bekezdésben foglaltak alól kivételt képeznek:
a) a rendôrség gépjármûvei, amelyeket különleges kék és piros fényû világító készülékekkel látnak el, továbbá a mentôszolgálat, a hadseregnek a saját kocsiparkjához tartozó és a forgalom ellenôrzésére használt gépjármûvei, úgyszintén a csendôrség, a Román Hírszerzô Szolgálat és az Örzô-Védô Szolgálat speciális egységeinek gépjármûvei, amelyeket megfelelôen feliratoznak és fölszerelnek kék színû, különleges világító eszközökkel;
b) a különleges vörös fényû lámpákkal rendelkezô tûzoltókocsik;
c) a túlméretes gépjármûvek, továbbá azok, amelyek veszélyes anyagokat szállítanak, útépítési, javítási és karbantartási (egyebek között tisztítási) munkáknál, hóeltakarításnál, meghibásodott gépjármûvek elvontatásánál stb. használatosak, és amelyek a Rendôrség Fôfelügyelôsége által engedélyezett egységekhez tartoznak. Ezeket különleges, sárga fényû lámpákkal látják el.
Tilos radarfelismerô készülékeket beszerelni és használni.
Az idézett törvényszakaszban megfogalmazott rendelkezés egyaránt érinti a hivatásos és az amatôr gépjármûvezetôket. Az intézkedés gátat kíván vetni egyes vezetôk abbeli igyekezetének, hogy saját elgondolásuk szerint egészítsék ki jármûvük világító berendezését mindenféle lámpákkal, amelyek nem csak a közlekedés többi résztvevôit zavarják, de a saját biztonságukat is veszélybe sodorják.
A mûködô radarberendezésekre figyelmeztetô készülékeknek a gépjármûvekbe való beszerelését elsô ízben tiltja meg a román közúti közlekedési törvény. A cél az, hogy lehetôleg ily módon is elôzzük meg a gyorshajtásból eredô baleseteket.
A fölsorolt tilalmak megszegéséért 200.000-400.000 lejjel bírságolhatnak. Ezen túlmenôen az ellenôrzô szervek visszatarthatják a gépjármû forgalmi engedélyét mindaddig, amíg arról, illetve abból eltávolítják az elôírásostól eltérô lámpákat, meg a radarfelismerô készüléket.
A megyei rendôrfelügyelôség sajtóirodája
Európai püspökök a NATO- bôvítésrôl
Az európai országok katolikus püspöki testületei azt kívánják, hogy a "kisebbségek védelme, a leszerelés, a közös külpolitika fejlesztése és a nemzetközi szervezetek szerepének erôsítése" álljon a három új taggal kibôvült északatlanti védelmi szövetség tevékenységének központjában. Az európai püspökkari nyilatkozatot a SIR, az olasz katolikus hetilapok hírügynöksége tette közzé Rómában. A püspökök szerint Európa jövôjének a szolidaritáson és az igazságosságon kell alapulnia és olyan biztonsági koncepciót kell kidolgozni, amely mindenki számára garantálja a békét, beleértve a kelet- közép-európai országokat is.
Ötvenhatos emlékmúzeum Kiskunmajsán
Az 1956-os forradalom örökségét ôrzô emlékmúzeum nyílt vasárnap Kiskunmajsán. Az ország jelenleg egyetlen ilyen intézményét Papp Lajos nemzetközi hírû szívsebész avatta fel, és Tempfli József nagyváradi püspök szentelte fel. Alapítója Pongrácz Gergely, a Corvin-köz egykori parancsnoka, Amerikából települt vissza. Egy évek óta üresen álló, romos iskolát alakított át múzeummá. A magángyûjtemény tárgyai 1956-os zászlók, korabeli fegyverek, szobrok, fotók, és az 1956-os harcosok amatôr festményei. Az udvaron levô korabeli tankot és a két ágyút a Hadtörténeti Múzeum adományozta az alapítónak, aki Amerikából folyósított nyugdíjából valósította meg a múzeumot.
címmel rendhagyó sajtófesztivált tartottak vasárnap a Magyar Sajtó Házában Budapesten. Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke köszöntôjében elmondta: a fesztivál a második alkalommal megrendezett MUOSZ-napok keretében az írott és elektronikus sajtó munkatársainak, politikusoknak kínál lehetôséget a találkozásra, kötetlen eszmecserére. Az egész napos rendezvény kiemelkedô eseménye a Forog a média címmel szervezett sajtóbeszélgetés volt, amely során a szerkesztôségek az általuk meghívott vendégeket, történészeket, politológusokat, újságírókat kérdezték. Emellet sláger-kvíz, árverés, internetto-bemutató és koncertek tették színessé a rendhagyó zsurnalisztika-találkozót.
Közép-európai csoport az amerikai képviselôházban
Az amerikai kongresszusi képviselôházban Közép-Európát támogatni hivatott törvényhozói csoport, úgynevezett "caucus" alakult. A kétpárti csoport célja az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlesztése a közép- európai országokkal, a térséget érintô kérdések elôtérbe helyezése és népszerûsítése a kongresszusban, valamint a transzatlanti törekvések elôsegítése.
Hung(a)ry for News címmel hírlevelet indított a washingtoni magyar nagykövetség. (A cím magyarra lefordíthatatlan szójáték: a "hungry for news" azt jelenti, hogy "hírekre kiéhezetten".) A tervek szerint havonta megjelenô hírlevél elsô számát az Independence-ben tartott NATO-csatlakozási ünnepség résztvevôihez is eljuttatták. Az elsô szám címoldalán Jeszenszky Géza nagykövet köszönti az olvasót. A laptestben Magyarországgal kapcsolatos adatszerû tudnivalók, tömören szerkesztett hírek találhatók a politikával, gazdasággal, a kultúrával és sporttal kapcsolatban. A hírlevél az Interneten, a washingtoni magyar nagykövetség honlapján keresztül is elérhetô.
Minoritates mundi — felirattal
Vasárnap délután láthattuk a Duna Televízió mûsorában Cselényi László rendezô Minoritates mundi címû sorozatának a Svájccal foglalkozó részét, melyben fôleg a romansokról, vagyis a rétorománokról volt szó. Az adás román feliratos változatát március 18-án 14.20-kor, szlovák feliratos változatát pedig március 22- én 14.35-kor sugározza a Duna Televízió.
Temesvári Sartre-elôadás Gyulán
Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás címû drámáját adja elô a Gyulai Várszínház Kamaratermében ma este a Temesvári Csíky Gergely Színház. A darabot Gandi Alexandra rendezésében már egy éve játssza nagy sikerrel a Bega-parti város magyar színtársulata. Az elôadáson Ferenczy Annamária, Fall Ilona, Sütô Udvari András, Kocsárdi Levente, Bedô Andrea valamint Mátray Edit lép színre.
A Párizsban élô Méray Tibor író, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elôsegítô, 1999. március 15-én negyedik alkalommal kiosztott díjat az alapító által kijelölt bizottság Váry O. Péter fiatal sepsiszentgyörgyi újságírónak, a Háromszék napilap munkatársának ítélte. A Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételû bizottság a beérkezett 14 pályázat elbírálásakor megállapította, hogy a jelentkezôk zöme díjazásra volna érdemes. A döntés meghozatalában a beküldött írások színvonala volt a meghatározó.
Izraelben hódít a Csárdáskirálynô
Kálmán Imre zenéje magával ragadta, a budapesti Operett Színház társulata pedig elragadtatta az izraeli közönséget szombat esti bemutatkozó elôadásán, melyet a Kf