NATO-csatlakozási ünnepség Independence-ben

A Missouri állambeli Independence-ben helyi idô szerint pénteken 11 óra 30 perckor kezdôdött az a ceremónia, amely során a magyar, a cseh és a lengyel külügyminiszter átadta országának a NATO-hoz való csatlakozásáról szóló okiratát Madeleine Albright amerikai külügyminiszternek.

A ceremónia mintegy egy órán át tartott. Elôször a cseh, a magyar, majd a lengyel diplomácia vezetôje mondott öt-öt perces beszédet, és ezt követte Madeleine Albright mintegy félórás beszéde.

Az ünnepség végeztével mindhárom csatlakozó ország külügyminisztere külön- külön sajtótájékoztatót tartott, elsôsorban saját hazája tudósítóinak. Erre mintegy tíz percet szántak a szervezôk.

Megtiszteltetés és egyben megható pillanat számomra, hogy pénteken a Magyar Köztársaság nevében átadhatom Magyarország NATO-csatlakozási okiratát — jelentette ki csütörtök délután Washingtonba érkeztekor Martonyi János külügyminiszter.

Martonyi János rámutatott, hogy a tegnapi eseménnyel Magyarország az észak-atlanti szövetség teljes jogú tagja lesz. "NATO-tagságunk mérföldkô a magyar nemzet jövôje szempontjából. Felkészülten, a jogok és kötelezettségek teljes tudatában, végre saját akaratunkból csatlakozunk azokhoz a nemzetekhez, amelyekkel azonosak értékeink, így közösek érdekeink és céljaink is" — hangoztatta a magyar diplomácia vezetôje, kiemelve, hogy Magyarország megnövekedett biztonsága minden korábbinál kedvezôbb feltételeket teremt gazdasági és társadalmi fejlôdésünk számára is.

A miniszter emlékeztetett arra, hogy a NATO fél évszázaddal ezelôtt biztonságos feltételeket teremtett Európa nyugati felének a háború utáni megújuláshoz. Ötven év elmúltával most Európa keleti felében is a stabilitás és a jólét hosszú távú, zavartalan érvényesülését erôsíti.

A NATO félévszázados léte és tevékenysége, valamint Magyarország és a másik két közép-európai új tagország pénteki csatlakozása, komoly és felelôsségteljes hozzájárulás ahhoz, hogy a XXI. század valóban a béke és a biztonság évszázada legyen Európa minden országa és az egész világ számára — mutatott rá a külügyminiszter, majd hangsúlyozta: Magyarország NATO-tagként felelôsségteljesen folytatja a szövetségbe való teljes értékû beilleszkedéséhez szükséges feladatainak a megvalósítását. Magyarország már döntési jogkörrel vesz részt a NATO új stratégiai koncepciójának kimunkálásában, és határozottan támogatni kívánja, hogy a csatlakozni kívánó országok a feltételek teljesítésével a szövetség tagjai lehessenek — szögezte le végezetül Martonyi János.

A román, a bolgár és a török államfô üdvözlô táviratot küldött a cseh, a lengyel és a magyar elnöknek abból az alkalomból, hogy Csehország, Lengyelország és Magyarország péntektôl a NATO teljes jogú tagja.

A Szinaján tartott román-bolgár-török csúcstalálkozón részt vevô államfôk azt a közös meggyôzôdésüket hangoztatták, hogy a három említett ország belépése a NATO-ba a térség biztonságát növeli majd.

A találkozón Emil Constantinescu, Petar Sztojanov bolgár és Süleyman Demirel török elnök közös nyilatkozatban is állást foglalt a NATO bôvítésével kapcsolatban.

A három államfô azt a határozott meggyôzôdését fejezte ki, hogy a NATO további bôvítése, mindenekelôtt Délkelet-Európa irányába, kulcsfontosságú mind a térség, mind egész Európa stabilitása szempontjából. — Románia és Bulgária csatlakozása mind a nyilatkozatot aláíró három ország, mind az északatlanti szövetség közös érdekeit szolgálja — hangoztatták.

Annak a reményüknek adtak hangot, hogy a NATO washingtoni csúcstalálkozója felgyorsítja majd a bôvítés folyamatát. Megerôsíteték: azok az országok — így például Románia és Bulgária -, amelyek jelentôs mértékben hozzájárultak a NATO céljaihoz, értékeihez, és lényeges haladást értek el a csatlakozási feltételek teljesítésében, joggal tekinthetik magukat jövôbeni szövetségeseknek.

Markó Béla vállalja az elnökjelöltséget

Mint tegnap röviden beszámoltunk róla, megalakult az RMDSZ megyei szervezetének Területi Képviselôk Tanácsa. Az elnök dr. Kelemen Atilla képviselô maradt. Az alelnökök megválasztásához háromfordulós szavazásra volt szükség, majd az új elnökség vette át az ülés vezetését.

Mivel Kincses Elôd megyei elnök azt a javaslatot tette az alapszabályzat módosításáról szóló napirendi pont kapcsán, hogy halasszák el, mert a kongresszus amúgy is módosítja az országos alapszabályzatot, és akkor ahhoz kell igazítani a megyeit, csak az ügyvezetô elnökségre vonatkozó passzusról határozott a testület. Bár heves vita alakult ki az alapszabályzat értelmezése körül, végül egyetértettek abban, hogy az ügyvezetô elnökségnek mûködnie kell, és Kincses Elôd bemutatta ügyvezetô elnökét, Szente Ibolyát. A három alelnök is bemutatkozott: Vass Levente az ifjúsági és tanügyi kérdésekkel megbízott, Dósa Vilmos gazdasági alelnök, Ábrám Noémi lett a kultúráért és sajtóért felelôs alelnök.

Az alelnökök mindegyike a közösségért érzett felelôsségét hangsúlyozta, s azt, hogy minden tôlük telhetôt megtesznek a megyei szervezet talpraállításáért, mûködôképességének biztosításáért. Az ügyvezetô elnökhöz és a gazdasági, illetve ifjúsági alelnökökhöz intézett kérdések nyomán kiderült, hogy nem igazán tekintették még át a megbízatásukkal járó feladatkört. Ábrám Noémi sajtófelelôs kijelentette: meggyôzôdése, hogy a sajtóra szükség van, ezért sajtóirodát szándékszik nyitni, lesz fogadóórája, és elvárja, hogy a sajtó képviselôi keressék meg ôt. Azt is elmondta, hogy nagyon jó a kapcsolata a román sajtóval, és bár '97 óta "ingyen és bérmentve" szerkesztette az RMDSZ Hírmondót, úgy érzi, hogy "a Népújság ellenszenvvel viseltetik" irányába. Bár nem tényként közölte, csupán az "érzéseirôl" szólhatott, azt sem is hozzátette, hogy "ô elfogadja a kritikát, de cserébe elvárja, hogy tôle is elfogadják", majd elmondta, hogy szerinte hogyan kell tudósítást írni. (Csupán olvasóink hiteles eligazításáért mondjuk el újra: a Népújság pusztán helyet adott a Hírmondónak, mert a melléklet az RMDSZ pénzébôl és megrendelésére, valamint kizárólagos szerkesztésében jelent meg, így az "ingyen és bérmentve" kitételhez semmi közünk. Még ennél is kevesebb köze van mindennek ahhoz, hogy milyen érzései támadnak Ábrám Noéminek a Népújsággal szemben.)

A tanácskozás végén Virág György, a megyei önkormányzat elnöke felkérte Markó Bélát, vállalja az elnökjelöltséget a májusi kongresszuson. Markó Béla megköszönte a bizalmat, s kijelentette: ha úgy érzi, hogy a megye támogatja, akkor örömmel elvállalja.

Zárszavaiban Kelemen Atilla TKT-elnök, utalva a kormányfô március 15-i üzenetére, azt a javaslatot tette a marosvásárhelyi tanács felé: ragadják meg az alkalmat és tegyenek meg mindent, hogy a Kossuth utca neve ismét Kossuth Lajos legyen, ne Calãlãrasilor.

Kincses Elôd tegnap délelôtt sajtótájékoztatón mutatta be csapatát a sajtó képviselôinek. Megköszönte a román sajtónak (beleértve a Cuvântul libert is), hogy "milyen korrektül" kezelte a megyei RMDSZ választási kampányát, és tudósított a közgyûlésrôl. A bemutatkozások után az újságírók kérdéseire válaszoltak. Kincses a vele kapcsolatos, ugyancsak a román sajtóban felhozott vádakra válaszként, bemutatott egy, még 1990 januárjában készült videofelvételt, amelyen annak idején azt javasolta, hogy a Bolyai líceumot ne azonnal akarják magyar iskolává változtatni, hanem várják meg a tanév végét. Mint mondta, emiatt a javaslata miatt nemzetáruló jelzôvel bélyegezték meg.

Visszakozott a médiatanács

Mégsem kell románra fordítani a nem román nyelven sugárzott élô tévémûsorokat és helyszíni közvetítéseket — módosított korábbi döntésén az Országos Audiovizuális Tanács (CNA).

A CNA két héttel ezelôtt hozott határozatot arról, hogy feliratozással vagy szinkrontolmácsolással román nyelvre kell fordítani a romántól eltérô nyelven sugárzott tévé- és rádiómûsorokat, még akkor is, ha élô közvetítésrôl van szó. A döntés ellen hevesen tiltakozott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az érintett rádió- és tévéadók pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a kötelezettség nemcsak képtelen helyzetbe hozza ôket, hanem gyakorlatilag lehetetlenné teszi mûködésüket.

A tanács most "finomított" döntésén és kimondta: a rendelkezés csak a televíziós mûsorokra vonatkozik, az élô televíziós adásokat pedig akkor kell román feliratozással ellátni, ha a mûsort felvételrôl megismétlik. A felvételrôl sugárzott nem román nyelvû tévéadásokat már a CNA februári határozata elôtt is románra kellett fordítani.

Tegnap újra ülésezett a Magángyógyszerészek Ligája, hogy eldöntse, milyen álláspontra helyezkedjen, az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek kibocsátását illetôen. Antonie Valeria gyógyszerésznô, a liga alelnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy tanácskozásukat megelôzôen leváltották az Országos Egészségügyi Biztosítási Pénztár elnökét, aki nem volt hajlandó a pénztártól a megyei egészségügyi igazgatóságoknak a tavalyra szóló ártámogatott és ingyenes gyógyszerekért járó pénzösszegeket átutalni. Az újonnan kinevezett országos elnök azonban ígéretet tett, hogy a tartozásokat átutalják az igazgatóságoknak, hogy minden magángyógyszertár visszakapja a tavalyi járandóságát. Ezt a döntést figyelembe véve, a patikusok úgy határoztak, hogy március 12-tôl ismét kiszolgálják a betegeket, és a márciusi (az elôzô hónapiakat nem) receptekre kiadják a gyógyszereket. Mivel pénz hiányában a magángyógyszertárok nem tudták a készletüket feltölteni, csak azokat az orvosságokat adhatják ki, amelyekbôl jelen pillanatban raktáron van.

Abban az esetben, ha az átutalt összeg március 20-ig nem érkezik meg, a magángyógyszerészek ismét arra kényszerülnek, hogy az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek kibocsátását beszüntessék.

Egy másik dolog, amire a gyógyszerésznô felhívta a betegek figyelmét az, hogyha a gyógyszertárban nincs mód arra - mert nincs meg a megfelelô orvosság - hogy a vényen szereplô mindhárom tételt kiadják, akkor a beteg kérje a recepten és az egészségügyi könyvben egyaránt húzzák ki a hiányzó gyógyszert. Így elkerülhetôk a visszaélések, és az orvos egy újabb receptre felírhatja az igényelt gyógyszert.

A Sanitas Szövetség országos tanácsa kérte a kormánytól, hogy a költségvetés kiigazításakor az egészségügy számára a GDP hat százalékát utalják ki — nyilatkozta Marius Petcu szövetségelnök.

Az egészségügyi szakszervezet úgy döntött, hogy egyeztetni fogja tiltakozó akcióit az RSZSZOSZ-Frãtia, az Alfa-Kartell és az RDSZSZ március 24-ére hirdetett mozgalmaival.

A középfokú végzettségû egészségügyi dolgozók a költségvetési kiigazítást célzó követeléseik mellett sürgetik továbbá az egészségügyi biztosítók tevékenységének április elsejétôl való beindítását, valamint az asszisztensi szakma gyakorlását szabályozó törvény elfogadását.

A gépkocsivezetôk szakszervezete nem fog külön tiltakozást szervezni, hanem összehangolja akcióit a négy szakszervezeti szövetséggel. Errôl a négy szakszervezeti konföderáció, a Frãtia-RSZSZOSZ, a Demokratikus Szakszervezetek Szövetsége (CSDR), az Alfa Kartell, és az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) vezetôinek kétnapos fôvárosi tanácskozásán határoztak. A március 10—11-én megtartott találkozón a szövetségek a már hetek óta kilátásba helyezett tiltakozó akciókról döntöttek — nyilatkozta lapunknak Abodi Gheorghe, a Frãtia szövetség megyénkbeli szervezetének ügyvezetô elnöke. A találkozó után a szakszervezetek és a kormány között tárgyalások kezdôdtek az érdekvédelmiek követeléseirôl, amelyeknek jegyzékét a konföderációk a jövô héten fogják közzétenni. Amennyiben a tárgyalások zátonyra futnak, március 24-én a szakszervezetek tiltakozó felvonulásokat szerveznek a fôvárosban és a megyeszékhelyeken, majd április 19-én figyelmeztetô, április 24-én pedig általános sztrájkba lépnek mind a négy szövetség tagszervezetei.

Vasile kormányfô pénteken úgy vélte, hogy az egyedüli törvény, amiért kormányfelelôsséget kell vállalni a parlament elôtt, az a privatizációs törvény.

Tiszteletben tartjuk az alkotmányt, amely elôirányozza a felelôsség vállalást egy törvényért, egy programért vagy egy politikai nyilatkozatért.

A négy törvény, amiért a miniszterelnöknek felelôsséget kellett volna vállalnia az alábbi: a privatizációs, a stratégiai beruházó törvénye, a lízing-törvényt módosító törvénytervezet és a számvevôszék törvénye — jegyezte meg Radu Vasile.

A továbbiakban a miniszterelnök javasolta Radu Sârbu ÁTA- elnöknek, hogy nyilatkozzon kevesebbet a sajtónak, mivel nem politikus, hanem köztisztviselô. A kormányfô itt a Comtim magánosítáásval kapcsolatos nyilatkozatra utalt, amelyrôl Sârbu így vélekedett: a Comtim privatizálása az a csöpp, amely kiborítja a poharat.

Vasile miniszterelnök ugyancsak pénteken kijelentette, hogy kizárólagosan a Nemzeti Bank döntheti el egy külföldi kölcsön mintegy 34-40 tonna arannyal való szavatolását saját tartalékából.

A Nemzeti Bank tekintettel lehet az aranytartalék aktiválására (hiszen ezt az eljárást más országokban is gyakorolják egy hitel szavatolására), lévén, hogy Romániának ki kell lépnia a külsô tôkepiacokra.

Az említett aranymennyiség a jelenlegi árfolyamon mintegy 330-370 millió dollárt jelentene.

Emil Constantinescu elnök keddre, március 16-ra összehívta a legfelsôbb védelmi tanács ülését — közli az elnökség sajtóirodája.

Az RHSZ és a rendôrség ismertetni fogja a kivizsgálás eredményeit a Megapower Rt.-n keresztül lebonyolított ügyletekrôl, valamint a Konsztanca kikötôbe a Kamino Transport Kft. címére érkezett konténer helyzetérôl.

Napirenden szerepel továbbá a természeti csapások nyomán keletkezett válsághelyzetek jobb áthidalására teendô intézkedések megvitatása.

A belügyminisztérium ismerteti a január 4. és 22. között, valamint február 16-án és 17-én lezajlott bányászakciók kivizsgálásának eredményeit — hangzik továbbá az elnökségi közlemény.

Magánkézben a régeni IFET

Újabb közgyûlést tartottak a szászrégeni fafeldolgozó vállalatnál, miután az Állami Vagyonalap közvetlen eladási tárgyalásai eredményesnek bizonyultak. A nagyváradi Danvi Impex Kft., potom áron (250 millió lejért) vásárolta fel a fafeldolgozó vállalat részvényeinek 40,4%-át s ezzel ennek minden állami részvénye magánkézbe került. A részvényekért fizetett összeg, ami a névleges árnak még tizedét sem fedi, azért ilyen kevés, mert a vásárló kötelezte magát, hogy törleszti az Ifet 70 milliárdot is meghaladó adósságát. Ennek nagy része az állami költségvetésbe utalandó jövedelmadóként, nyugdíj- és egészségügyi járulékként, illetve a Romsilvának és a Román Fejlesztési Banknak járó tartozás.

A legutóbbi közgyûlés óta az akkori 1400 alkalmazott nagy részét az 1997. évi 9-es számú kormányrendelet alapján elbocsátották, a többit egy most folyamatban levô munkálat után szintén menesztik. Így ma már az a gond, hogy az új befektetônek nem lesz kivel dolgoztatnia, hiszen az említett kormányrendelet haszonélvezôi nem szívesen mondanak le a nekik járó összegekrôl. Ezért az Ifet igazgatója, Ioan Bâzgan pillanatnyilag arra keres megoldást, hogyan tudná a kedvezmény elvesztése nélkül újraalkalmazni a korábbi személyzetet, hogy újra üzemelhessenek, mire megindul a pillanatnyilag szünetelô fakitermelés. Az új tulajdonostól tehát azt várják, hogy átszervezze a vállalatot, kifizesse az adósságokat és fellendítse a termelést. Bár nem könnyû munka, a csôd szélérôl visszahozni egy vállalatot, nem is lehetetlen.

Március 14.

205 éve, 1794-ben született JOZEF BEM lengyel szabadsághôs, magyar honvéd altábornagy. Az 1830—31-i lengyel felkelés egyik katonai vezetôje volt, annak leverése után emigrációban élt. Egyik katonai irányítója volt az 1848 októberi bécsi forradalomnak, majd Bécs eleste után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, s novembertôl az erdélyi csapatok parancsnokakén vezette a sikeres erdélyi hadjáratot. A cári csapatoktól azonban Segesvárnál vereséget szenvedett. A világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, s haláláig Szíria katonai parancsnoka volt. (1850-ben hunyt el.)

150 éve, 1849-ben hunyt el id. JOHANN STRAUSS osztrák zeneszerzô, a bécsi táncmuzsika és keringô elsô nagy mestere. Több mint 250 kompozíciója maradt fenn, többek közt a világhírû Radetzky-induló. (1804-ben született.)

10 éve, 1989-ben hunyt el ZITA bourbon-pármai hercegnô, az utolsó magyar királyné, IV. Károly felesége, Habsburg Otto édesanyja. (1892-ben született.)

Március 15.

20 éve, 1979-ben hunyt el LEONYID FJODOROVICS MJASZIN (LÉONIDE MASSINE) orosz származású amerikai táncmûvész, koreográfus. A híres Orosz Balett egyik vezetô koreográfusa volt, 1939-tôl az Egyesült Államokban élt és dolgozott. (1896-ban született.)

Március 17.

165 éve, 1834-ben született GOTTLIEB WILHELM DAIMLER német mérnök, a gépjármûépítés úttörôje. A lánya nevérôl Mercedesnek nevezett autójával született meg 1899-ben a modern autómobilipar. (1900-ban halt meg.)

150 éve, 1849-ben született MARGALITS EDE nyelvész, irodalomtörténész, mûfordító. Fôként szláv filológiával és a magyar történelem délszláv forrásaival foglalkozott. (1940-ben hunyt el.)

Március 18.

415 éve, 1584-ben hunyt el IV. IVÁN VASZILJEVICS (Rettegett vagy Rettenetes Iván). Oroszország nagyfejedelme, majd 1547-tôl cárja volt. Borzalmas kegyetlenséggel megtörte a bojárok uralmát, hódításaival növelte országát, közigazgatási reformot, új törvénykönyvet vezetett be. Kegyetlensége ellenére egyike volt a legjelentôsebb orosz uralkodóknak. (1530-ban született.)

365 éve, 1634-ben született MARIE MADELEINE PIOCHE DE LA VERGNE comtesse de LA FAYETTE francia írónô. "Nevét egy regény ôrizte meg, a század nagy regénye, az egyetlen, amelyet ma is olvasnak, s a francia irodalom legnagyobb regényei közt tartanak számon." (Cleves hercegnô) (1634-ben halt meg.)

245 éve, 1754-ben hunyt el GERMAIN BOFFRAND francia építész. Udvari építész volt, a fôúri paloták egész sora fûzôdik nevéhez. (1667-ben született.)

110 éve, 1889-ben hunyt el RÓMER FLORIS FERENC mûvészettörténész, régész, az MTA tagja. A magyar tudományos mûvészettörténetírás és mûemlékvédelem úttörôje, a magyar régészeti kutatások egyik elindítója volt. (1816-ban született.)

60 éve, 1939-ben hunyt el GESTETNER DÁVID feltaláló. Fiatalon elhagyta Magyarországot, néhány évig az Egyesült Államokban élt, majd Angliában telepedett le. Legjelentôsebb találmánya a róla elnevezett sokszorosítógép. Gyártására vállalatot alapított, amely ma is virágzik. (1854-ben született.)

35 éve, 1964-ben hunyt el NORBERT WIENER amerikai matematikus. Ô vetette meg a kibernika alapjait. Az új tudomány elnevezése is tôle származik. (1894-ben született.)

Március 19.

190 éve, 1809-ben született NYIKOLAJ VASZILJEVICS GOGOL orosz próza- és drámaíró. Ô teremtette meg az orosz realista prózát. A Revizor c. színmûve a legjobb orosz vígjáték, a Holt lelkek c. regénye az orosz társadalom megdöbbentô tükre. (1852-ben született.)

Március 20.

145 éve, 1854-ben született PECZ VILMOS klasszika-filológus. A kolozsvári, majd a budapesti tudományegyetem tanára volt. Ô szerkesztette az Ókori lexikont. (1923-ban halt meg.)

105 éve, 1894-ben hunyt el turini számûzetésben KOSSUTH LAJOS. Az 1840-es években a nemzeti-liberális ellenzék vezére, a Batthyány-kormányban pénzügyminiszter, majd kormányfô, a Habsburg-ház trónfosztása után Magyarország kormányzója volt. A szabadságharc bukása után Törökországban, Angliában, az Egyesült Államokban élt, majd Olaszországban telepedett le. Ott érte a halál. (1802-ben született.)

Több tiszavirág-életû, sok hibával tarkított jelenkori, nem túl dicséretes próbálkozás után végre egy értelmiségi csoport szép, tartalmas, 16 oldalas kiadvánnyal lepte meg a szászrégeni magyarságot. Az elsô évfolyam elsô száma az 1848—89-es forradalom évfordulója tiszteletére látott napvilágot. Az elsô lapszámot az Impress Kiadó jelentette meg. Szerkesztette Csernátoni József. A lapalapítókhoz szóló üzenetében Markó Béla, az RMDSZ elnöke írja: "Nincs is nagyobb öröm, mint az anyanyelvû mûveltség — és tájékoztatás — új intézményét elindítani."

Demeter József régeni református lelkész lapköszöntôjében így üdvözli az új kiadványt: "A régi újság, a század eleji "Szászrégen és vidéke" fölébredt több mint fél évszázados álmából. Az ébresztgetôk között egy kis értelmiségi csapatot látunk, akik Adyval szólva a "tûz csiholói" szeretnének lenni ebben a külsô-belsô dermedtségben élô világban."

Nohát lássuk, hogy kik az elsô lapszám szerzôi, akik remélhetôleg ezután is tesznek majd azért, hogy hónapról, hónapra megteljenek a tartásos kiadvány oldalai. (Mert lapot indítani sem könnyû dolog, de azt megtartani — az a valóban embert próbáló feladat.) Az 1848-as forradalom régeni vonatkozásait Bíró Dónát tanár úr eleveníti fel, aki már eddig is több kötetet tett le az olvasók asztalára. Csernátoni József tanár a szabadságharc adomáiból közöl bô csokorra valót. A lapból azon katolikus plébánosok nevét is megismerhetjük, akiket az 1848—49-es szabadságharcban való részvételük miatt meghurcoltak, bebörtönöztek. Pakó Benedek katolikus plébános írásának címe: Krisztus fényét ôrizd s add tovább! Darvas Ignác tanár úr tavaszváró jegyzetében régebbi és újabb kori régeni eseményeket idéz, valamint Koós Ferencrôl közöl rövid megemlékezést. Márk Endre elnök a szászrégeni RMDSZ tevékenységét elemzi. A disznajói Csôsz Irma beszámolója az 1848-as forradalom évfordulóját köszöntô eseményekhez kapcsolódik. Dr. Blága József életünk mindennapi velejárójáról, a stresszrôl értekezik. Böjte Lídia tanárnô egy hasznos könyvrôl közöl írást. Bartha József református lelkész Wass Albertre emlékezik. És ami a lap jövôje szempontjából a legfontosabb: az iskolás, tollforgatók is jelen vannak az elsô lapszámban.

A szerkesztôk az olvasókat arra kérik, hogy a régeni RMDSZ- hez küldjék észrevételeiket, hozzászólásaikat.

Részünkrôl segítô-baráti jobbot nyújtunk a szászrégeni lap felé. Kívánjuk: hosszú életû és hibátlan legyen!

Szabad út a postásnak

A kormány csütörtökön sürgôsségi rendeletet fogadott el a Román Posta országos társaságnak nyújtandó kedvezményekrôl a nyugdíjak házhoz vitele kapcsán. Így a postának nem kell HÉA-t (áfát) fizetnie az állami társadalombiztosítási nyugdíjak meg a földmûvesek, rokkantak, árvák, hadiözvegyek nyugdíjainak házhoz viteléért.

Azonos elvárások

Mind a Világbank, mind pedig a Nemzetközi Valutaalap egyezményt óhajt kötni Romániával, legkésôbb júniusig, mondta az Egyesült Államok bukaresti nagykövete. A Világbank és az NVA kölcsönösen kiegészítik egymást, romániai célkitûzéseik nem ellentétesek. Az a tény, hogy az NVA küldöttei éppen elutaztak, mikor a Világbank emberei megérkeztek és a tárgyalások körülményei nem mutatnak magatartásbeli különbségeket. A Világbank, hangoztatta James Rosapepe, az állami vállalatok és a bankrendszer átszervezését és privatizációját, az üzleti életben kedvezô gazdasági légkör meghonosítását várja el Romániától.

Lesz eurónk

Az Európai Unió 850 ezer eurót bocsát Románia rendelkezésére a polgári társadalom tervének támogatására. Az esztendô második felében további egymillió euróra lehet számítani az EU- tól a demokrácia és az emberi jogok terén újabb programcsomagok segítésére. A kérvényeket a nem kormányszervezetek terjeszthetik elô egymagukban vagy közremûködve az érdekelt ipari intézményekkel.

Pedagógusok tisztessége

A szenátus oktatási bizottsága szerdán elfogadta a liberális Tiberiu Vladislav javaslatát, hogy kérjék Marga minisztertôl: büntesse meg azokat a tanárokat, akik saját tanítványaiknak adnak magánórát. A büntetés a munkaszerzôdés felbontásáig terjedhet. A szenátor szerint számos szülôt háborított fel, hogy a tanárok megkülönböztetett bánásmódban részesítik azokat a diákjaikat, akiknek — nem ingyen — magánórákat is tartanak.

Urbi et Gorbi

Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök úgy érzi, A Nyugat árulást követett el a NATO bôvítésével. Csalódását a Los Angeles Times címû lappal osztotta meg, és több más újság is átvette írását, éppen egy nappal a hivatalos bôvítés elôtt. Gorbacsov szerint ez a lépés éppoly megalázó Oroszországnak, mint amilyen a versailles-i békeszerzôdés volt Németországnak az elsô világháború után. "Ismeretesek a versailles-i békeszerzôdés következményei", tette hozzá baljós intelemként. Fejtegetése alapján a Nyugat nem tud ellenállni a kísértésnek, és geopolitikai elônyöket akar szerezni Oroszország rovására, ahelyett, hogy új, közös európai rend kialakításán fáradozna.

Feketén több az arany

Oroszországban tovább csökken az aranytermelés, miközben fennmarad az illegális termelés szintje. Orosz illetékesek szerint az idén csupán 106 tonna aranyat bányásznak az országban a tavalyi 115 tonna után. A "feketebányászat" eredményét 10—40 tonnára becsülik, ami viszont megegyezik a tavalyival. Oroszországban 1994-ben 142,6 tonna aranyat bányásztak, ez a szám késôbb így alakult: 1995-ben 131,9 tonna, 1996-ban 123, 4 tonna, 1997- ben 124, 9 tonna. Az illegális termelés 1 tonna volt 1995-ben, 3 tonna 1996-ban, 10—30 tonna 1997-ben, tavaly pedig 10—40 tonna.

Otthagyta a fogát!

Mûfogsorát kellett hátrahagynia zálogba egy férfinak, aki a hollandiai Bant községben nem tudta kifizetni éttermi számláját. Az illetô ugyan felajánlotta, hogy egy korábbi tartozása fejében otthagyja dzsekijét, és/vagy a cipôjét mindaddig, amíg meghozza a pénzt, de az üzletvezetô hajthatatlannak bizonyult. A szegény adós csak akkor kapja vissza fogsorát, írja egy holland lap, amikor megfizeti a mintegy kétezer forintnak megfelelô összegû tartozását. Addig azonban, hacsak nem rendelkezik titkon pót-fogsorral, kénytelen lesz levesen és pudingon tengôdni.

Egymásba rohantak

Mintegy negyven autó — közöttük legalább három tehergépkocsi — rohant egymásba csütörtökön a Brüsszel—Liege autópályán. A tömeges ütközés következtében egy személy súlyosan megsérült, de nem életveszélyesen. A baleset valószínû oka az, hogy a ködös idôjárás miatt rosszak voltak a látási viszonyok.

Felmérték az árvízkárokat

A prefektúra összesítette a március 5-7. közötti áradások okozta károkat. Az adatok szerint 3161 hektár mezôgazdasági területet öntött el a víz, amibôl 240 ha vetés, 850 ha felszántott föld, 2010 ha legelô. Ezenkívül a 86 háztáji gazdaság, és 5 épület rongálódott. Szombaton a talajvíz földcsuszamlást okozott. A Mezôzáh - Mezôszakál közötti megyei út mintegy 80 méteres szakaszon szorul javításra, egy híd is használhatatlanná vált.

Találkozó Bözödön

Kedden 13 órakor a bözödi iskolában találkozik felnôtt és gyermek olvasóival három Maros megyei szerzô: Ráduly János néprajzos, költô, mûfordító, aki legújabb, Galamblány címû kifestôs könyvével kedveskedik a kicsinyeknek. Székely Ferenc is új kötetét ismerteti ( Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon), Bölöni Domokos pedig a Népújság gyermekeknek szerkesztett oldaláról, a Stipendiumról beszél. A találkozó végén a szerzôk dedikálnak.

Faragványok és fémdomborítások

Március 16-ától újabb kiállítás tekinthetô meg a marosvásárhelyi Unirea teremben. A Köztársaság téri helyiségben a tíz éve elhunyt Kiss Mártonra emlékeznek legszebb körplasztikáival és faragott dombormûveivel. Az eladással egybekötött tárlaton az emlékidézô fafaragványok mellett a ma is tevékeny Károly Ferenc rézdomborításai is láthatók és megvásárolhatók.

Kiállítás Szovátán

Március idusa tiszteletére Tóth Ferenc festményeibôl nyílik kiállítás Szovátán a fürdôtelepi könyvtárban. A tárlatot március 14- étôl látogathatják az érdeklôdôk.

Testvértelepülési kapcsolatok körvonalazódnak

A tegnap több Felsô-Maros menti polgármester utazott Délkelet-Magyarországra, hogy testvértelepülési kapcsolatot létesítsen. Így valószínû: Gernyeszeg Patakpoklosi, Körtvélyfája Somogyapáti, Erdôcsinád Botykapeterd, Sárpatak Mozsgó és Sáromberke Almamellék nevû helyiségekkel veszi fel a kapcsolatot. A küldöttségben az említett Maros megyei települések polgármesterei és alpolgármesterei is részt vesznek. Szó lesz egy közös regionális együttmûködés hosszú távú feltételeinek leszögezésérôl is.

Ívóvízhálózat 16 helyiségben

Az izraeli Solel Bone cég nyerte meg a nemzetközi versenytárgyalást 38 Maros megyei település ivóvízhálózatának a kiépítésére. A cégvezetôk ígérete szerint 16 község dokumentációját, majd a munkálatokat 30 hónapon belül kivitelezik. A 121 milliárd lejes beruházásért a kormány vállalt garanciát.

Szikszóiak Szovátán

A tegnap érkezett Szovátára a szikszói testvértelepülés 20 tagú küldöttsége, amely ma délelôtt Parajdot és Korondot keresi fel, míg délután Szováta és környékével ismerkedik. Az esti órákban kerül sor a hivatalos megbeszélésekre a polgármesteri hivatalban, ahol megtárgyalják annak a lehetôségét, hogyan társuljanak Halmaj és Homrogd községek Makfalvával, illetve Parajddal. A vendégek vasárnap a Székelyföldre kirándulnak, majd délelôtt Bulyovszki Lóránd megyei tanácsossal és Virág György, a megyei tanács alelnökével, a Maros és Borsod- Abaúj-Zemplén megyék közti együttmûködési lehetôségeket mérik fel. Délután a szikszóiak résztvesznek a szovátai március 15-i ünnepségeken.

A Kiáltó Szó a verseny nyertese

A marosvásárhelyi, Kiáltó szó nevet viselô csapat lett az elsô a 14 csoport részvételével március 10- én Budapesten tartott Kós Károly-vetélkedôn. A Somodi Júlia, Bálint Zsuzsa, Nagy Botond, Szabó István és Dénes István alkotta csoport mellett jól szerepelt az ugyancsak megyeszékhelyi Madárka nevû csapat (tagok: Kálmán Attila, Tóth Katalin, Kovács Károly, Botond Barna, Bálint Péter), amely negyedik helyezést ért el. A diákok tudását értékelô zsûri tagjai: Fábián Gyula mûvészettörténész, Baranyi Ferenc költô, Zeke Gyula és Kiss János nyugalmazott igazgatók, valamint Szalay Józsefné igazgató voltak. Mint Finna Gézától, a Kós Károly Alapítvány elnökétôl megtudtuk, a két csapat részvételét az alapítvány adományokból fedezte.

Március 15. Sóváradon

A sóváradi kultúrotthonban ünnepi mûsorral emlékeznek az 1848-49-es forradalomra és Petôfi Sándor halálának 150. évfordulójára. Fellép a felnôttek és az iskolások kórusa, amelyet irodalmi összeállítás követ.

Szünetel az áramszolgáltatás

A kisfeszültségû villamos hálózat korszerûsítése miatt március 16-17-én, 8-19 óra között nem lesz villanyáram Marosvásárhelyen a Remeteszeg utcában (1. szám- Pomilor utca, valamint a 2. szám-Pomilor utca közötti szakaszon), a Noua, Gurghiului, Inului, Lucernei, Trifoiului, Pomilor utcákban , és a Bãrãganului utca 67-83. számok között.

Cigánybál

Ma este 19 órától a helybéli roma szervezet cigánybált tart a marosszentgyörgyi kultúrotthonban.

Állásbörze

A megyei munkaerôelosztó és -átképzô ügynökség állásbörzét szervez Marosvásárhelyen, március 16-18. között. A börzét naponta 9-14 óra között a Kultúrpalota elôcsarnokában tartják.

Könyvbemutató

A holnap délelôtt 10 órai istentiszteletet követôen 11 órától könyvbemutatót tartanak a marosvásárhelyi vártemplom gótikus termében. V. Szász István Hétágú síp címû verseskötetét a rendezvény keretében Mészáros József irodalomtörténész mutatja be az érdeklôdôknek.

Elmarad az elôadás

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Romulus Guga Társulatának közlése szerint az egyik szereplô balesete miatt elmarad Alejandro Casona Ines de Castro címû darabjának holnap 17 órára meghirdetett elôadása.

Befejezik-e a kultúrotthont

A mezôbodoni tanács pénzhiány miatt nem tudja befejezni az elôzô években megkezdett kultúrotthon építését. Az idén 682 millió lejt kértek a megyei tanácstól e beruházási munkálatokra, amivel a számítások szerint befejezhetik az építkezést. A költségvetési leosztástól függ, hogy megkapják az általuk kért pénzösszeget.

Elôadás a jelgyógyászatról

Az Aszklépiosz 2000 Alapítvány képviseletében március 16-án, kedden 18 órától, a marosvásárhelyi November 7 negyedben levô 7-es számú általános iskolában Ferenczy László budapesti természetgyógyász tart elôadást a jelgyógyászatról.

Küküllôszéplakon és Vámosgálfalván a megyei tanács

A megyei tanács képviselôi március 15-én Küküllôszéplakra látogatnak, ahol találkoznak Kóródszentmárton, Zágor, Bonyha és Csatófalva helyi tanácsosaival, polgármestereivel. Március 16-án pedig Vámosgálfalván lesznek, ahol Bogács, Ádámos, Mikefalva és Kocsárd elöljáróival, más érdeklôdôkkel találkoznak. A küldöttséget Alexandru Petru Frãtean alelnök vezeti.

Környezetvédelmi tájékoztató

A megyei Környezetvédelmi Kirendeltség mérései szerint március 4. és 10. között tiszta volt a levegô. Ezzel szemben Marosvásárhely felett három esetben a szerves anyagok értéke elérte a 15,01 mg/l mennyiséget (a megengedett érték 10 mg/l), míg a megyeszékhely alatt egy esetben mértek 16 mg/l értéket. Csapónál ammóniumion- túllépést észleltek négy alkalommal, szerves anyagok esetében pedig hat alkalommal.

Valamikor a századunk elején történt. Egy tehetséges írónk végsô kétségbeesésében öngyilkosságot követett el. Megmentették. A barátja meglátogatta a kórházban és így korholta: "ha már ilyesmire vetemedtél, legalább ne csináltad volna ilyen dilettáns módon." Mire a válasz az volt: "nem fogadok el tanácsot csak olyantól, akinek ez már sikerült." Egy kis lelkiismeret-furdalásom van Önökkel szemben. Mind a hagyományos erdélyi receptek, mint a sajátjaim, amiket írogattam, nem éppen kímélôek. Hogy egy kicsit megnyugtassam magam, leírok egy fogyókúrareceptet. Tôlem elfogadhatják a tanácsot, mert ez nekem már kétszer sikerült. Elôször 1975-ben 22 kilót adtam le a 106-ból Németországban három hónap alatt. Másodszor Amerikában 1992-ben 18-at két hónap alatt. Lefogyni nehéz, de a súlyt megtartani még nehezebb. "Jól élni mindenki szeret, de meghalni senki." Éppen ezért most megint rászánom magam immár harmadszor is e megpróbáltatásra. Ezt a fogyókúrát, aminek nem a koplalás a lényege, Amerikában dolgozták ki, még az ûrhajózás elején. Az ûrben minden kiló milliókba kerül, ezért az ûrhajósoknak minimális súlyuk lehetett, a kondíciójuk megôrzése mellett. Ezt a fogyókúrát csak egészségesek vállalhatják.

Koplalásmentes fogyókúra, egy személyre.

Hozzávalók: komoly elhatározás, kitartás, egy kis pénz, torna, kocogás, legalább a szobában, sok séta a jó levegôn. Ami tilos: szeszes italok (sör, bor, pálinka), édességek: cukor, cukorka, csokoládé, kenyér, sütemények, rántással, eresztékkel, tejfölös habarással készült ételek. Tej, tejföl használata, fôtt tészták, (laskák, spagettik, csigatészták, galuska), rizs, zsír, krumpli, szalonna, kövér húsok, szalámik, kolbászok, májpástétom, konzervek, vaj, olaj, margarin minimális mennyiségben. Tojás csak keményre fôzve. Hízlaló gyümölcsök: szôlô, banán, barack, szilva, körte, sárgadinnye.

Mi az, amit szabad?

A nem hízlaló gyümölcsökket ehetjük: görögdinnye, alma, cseresznye, meggy, eper, szamóca, málna, ribizli, egres, birs, szeder, áfonya, citrom, citrancs (grapefruit), narancs, kiwi, mangó, ananász. Ezekbôl kompótot is készíthetünk, ciklamáttal édesítve. Halak: a kövér harcsa és ponty kivételével mind megengedett. Süllô, pisztráng, csuka, sügér, busa, amur, balin, paduc, márna, ragadozó ôn, kárász, pirka, keszeg stb. Húsok: növendék, marha vagy borjú lefaggyúzva. Bélszín, hátszín, comb. Bárány, nyúl, juh, csirke. Ezeket mind párolva, fôve vagy roston, teflonban sütve, grillezve fogyaszthatjuk. Az a mondás itt nem érvényes, hogy "reggel egyél úgy, mint egy király, délben mint egy polgár, és este, mint egy koldus." Reggel csak gyümölcs, cukormentes kávé néhány csepp tejjel, tea vagy víz. Délben vegyes saláta nyersen vagy párolva, 15 deka hús (halból lehet húsz deka is), gyümölcs, kávé. Este ugyanaz, ami délben, kávé nélkül.

Miért van ez így? Egész nap táplálékot veszünk magunkhoz, amit a szervezet az éjszakai alvás közben dolgoz fel. Reggel energiával telítve ébredünk. Felesleges megint enni. A bôséges reggeli, az emésztés a szervezetet igénybe veszi. Ez okozza a reggeli utáni bágyadtságot. Tehát akkor együnk, ha az energiánkat már elhasználtuk és szervezetünknek kalóriára van szüksége. Miért leszünk hízékonyak idôsebb korban? Már nem használjuk el azt a táperôt, amit megeszünk. A gyomrunk ki van tágulva, megszokta azt a 2-3 tányér csülkös, tárkonyos fuszulykalevest jó tejfölösen, vöröshagymával és kenyérrel. Utána jött a 10- 12 baracklekváros palacsinta dióval, telföllel leöntve. De 40 fölött ennek vége. Legyen elég egy tányér leves karimáig és legfennebb két palacsinta. A fogyókúra sok folyadékot igényel, fôleg vizet (esetleg borvizet). Ha nem fogyasztunk folyadékot, a mérleg súlycsökkenést mutat ugyan, de az a vízhiányból ered. Naponta 2-3 liter folyadékot fogyasszunk a kúra alatt. Üdítôk nem alkalmasak, a cukor, tartosítók, eszenciák, színezôanyagok miatt. Csak a saját magunk által kisajtolt leveket igyuk. Alma, murok, déli gyümölcsök, paradicsom, meggy stb. Ezek a levest pótolják inkább. A koplalásmentes fogyókúra étrendje: hétfô (tojásnap): reggeli: grapefruit, vagy alma, kemény tojás, amennyit csak akar, kávé. A kávéhoz ciklamát alapanyagú édesítôt használjunk (a gyógyszertárban "ciclamat de sodiu" néven kapható). A zaharin a hô hatására bomlik, az íze nem kellemes. Ebéd: vegyes saláta, kemény tojás, gyümölcs, kávé. Vacsora: lefekvés elôtt 3-4 órával, ugyanaz, ami délben, kávé nélkül. Kedd. Reggeli: gyümölcs, kávé, víz. Ebéd: nyers vegyes saláta, bármilyen zöldségbôl, citrommal vagy almaecettel savanyítsunk, pár csepp olaj, majd sózzuk. A zöldséget párolhatjuk, fôzhetjük, fûszerezhetjük a hús mellé. 15 deka hús párolva, fôzve vagy roston. Gyümölcs, kávé, víz. Vacsora ugyanaz, kávé nélkül. Szerda: ugyanaz, min kedden. Csütörtök: zöldség- és gyümölcsnap. Reggeli: gyümölcs, kávé, víz. Ebéd: gyümölcssaláták, kávé, víz. Vacsora: saláta, gyümölcs, 5-10 deka sovány sajt, tea, víz. Pénteken és szombaton a keddi étrend. Vasárnap a keddi étrendet esszük. Tetszés szerint délben vagy este kiegészíthetjük egy tányér zöldséglevessel, mellé egy 5-10 dekás pirítóssal. Ezt az étrendet a következô héten ugyanígy megismételjük. Két hét alatt 5-6 kiló megy le. A harmadik héten visszatérünk a szokásos étrendünkhöz, de mértékkel. Ilyenkor egy kiló visszamegy. A negyedik héten ismét elkezdhetjük a fogyókúrás étrendet. Tapasztalatom szerint az elsô periódusban több kiló megy le. Késôbb egyre kevesebb, mert a szervezet fokozatosan hozzászokik. Ekkor abba kell hagyni, legalább egy fél évig szünetet kell tartani. Egy javaslatom lenne, amit magam is nehezen tudok betartani, de azért megkísérlem, éspedig az, hogy semmilyen ételbôl ne vegyünk másodszor. Valamennyien tudjuk, hogy evés közben jön meg az étvágy. A megváltozott étrend miatt a fogyókúra idején minden második nap vacsora után kutyabengekéreg teát (crusin) ajánlok. Gyógynövény-üzletekben vagy patikákban kapható.

Sok sikert kívánok minden sorstársamnak.

Autók és egyebek

Maholnap öt éve lesz annak, hogy az Autók és Piacok címû újságban (a Magyar Hírlap melléklete) azt olvastuk: "... Európában a Volkswagen még mindig a legmagasabb költségszinten termelô autógyár kétes értékû hírnevével büszkélkedhet". E helyzeten szándékozik most radikálisan javítani a cég igazgatótanácsa, élén a ... kinevezett elnökkel, Ferdinand Piechhel. A részleteiben még nem kidolgozott új üzleti stratégia arra irányul, hogy az évtized fennmaradó részében a Volkswagennél eddig alkalmazott 16 alváztípus helyett már a fejlesztés szakaszában csak négyet alkalmazzanak. Jellegénél fogva ezen új stratégia ki fog hatni a cég összes feldolgozóipari üzemének mûködésére — Németországban, Spanyolországban, a Cseh Köztársaságban, valamint Brazíliában, Mexikóban, Kínában és Dél- Afrikában egyaránt.

Ulrich Seiffert professzor, a vállalat kutatási és fejlesztési igazgatója szerint jelenleg egy személyautó kifejlesztésének költségeibôl 55-60 százalék az új alváz kidolgozására esik — az új koncepció tehát e téren ígér elsôsorban jelentôs megtakarítást. A vezérkonstrukciót kialakító egység költségei ugyan mintegy 10 százalékkal magasabbak lesznek, a többi alvázfelhasználó viszont e fôegység fejlesztési költségeit teljes mértékben megtakaríthatja. Miután az alváz fogalmába Seiffert professzor szerint a futómûtôl, a hûtôtôl és a ventilátortól kezdve a motoron és tartóelemein, az üzemanyagvezetékeken és a sebességváltó házon keresztül a kormánymûig, az üzemanyagtartályig, a fékekig és a megfelelô bowdenhuzalokig, a kipufogórendszerig és a pedálokig sok minden beletartozik, a konstrukció fenti elven alapuló egységesítése valóban áttörést hozhat a költségek csökkentésében.

A fenti terv gyakorlatba ültetése során megalkották az AO- jelzésû új alvázat kiskocsik számára, amelyre föl lehet építeni a VW Polót, a Skoda Favoritot, vagy a Seat Ibizát. Az alsó középkategóriába sorolható kocsiknak szánt A-típusú alvázra épül a VW Golfok újabb generációja, a második Skoda széria, az Audi új kiskocsija, a Seat Toledót felváltó új modell meg a New Beetle is. A B-típusú alvázat viszont már a felsô középkategória és az úgynevezett menedzserkocsik alegységeként tervezték meg. Oly módon, hogy segítségével felváltsák az Audi-kategória nagyobb részét (Audi-80 és -100), valamint a VW Passatot. Végül a D-jelzésû alváz már az alumíniumkarosszériás, luxuskivitelû Audik hordozójává vált.

A fentiekre azért emlékeztetünk, hogy rávilágítsunk: nem volt véletlen a Beetle világpremier amerikai helyszíne, hiszen az Atlanti-óceán túlpartján kezdték el a mexikói gyártású új bogárhátú forgalmazását, míg Európában csak fél évvel késôbb vehették birtokukba az elsô példányokat vásárlóik.

Emlékeztetünk továbbá a fél évtizeddel ezelôtt nyomdafestéket látott szövegre annak okán is, hogy a cég vezetôsége által meghirdetett nagy költségcsökkentési stratégia ellenére a kelet- közép-európai átlagember számára elérhetetlen, 15.200 dolláros, illetve 4 millió forint körüli alapárat helyeztek kilátásba az érdeklôdôknek.

Templomaink (24.)

A Maros jobb partján fekvô Sárpatak, mint királyi birtok, több alkalommal cserélt gazdát. 1228-ban a Bánffy család tulajdona, 1319-1920-ban I. Károly "Symon filius Mychaelis comes de Sumlou et de Karasou" részére ajándékozza. (Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században. 124. old.) 1674-ben I. Apafi Mihály fejedelem Teleki Mihály kancellárnak ajándékozta Sárpatakot a gernyeszegi várral, Sáromberkével és Erdôcsináddal együtt.

A falu középkori római katolikus templomát a Kacsics nemzetség a XIII-XIV. században építtette. Domokos nevû plébánosa 1332-1335 között fizette a pápai tizedet. Az 1332-es jegyzéken Sarpotok, az 1333-asban Sarpathak formában írták a falu nevét.

A gótikus templom egyhajós alaprajzú volt, egyenes záródású, keresztboltozatos szentéllyel. Ez a boltozási megoldás volt a legelônyösebb a szentély támpillérek nélküli határoló-falainak terhelését figyelembe véve.

A XVI. század folyamán, a reformáció után a református vallást követôk használatába került a templom. A reformátusok átépítették a boltozatát. Az ódon templom helyett a nagy létszámú egyházközösség (az 1892-es adatok szerint 1038 lélek volt a reformátusok és 37 a római katolikusok száma) egy új és nagyobb méretû templom építéséhez kezdett, melyet 1925-ben (?) vettek használatba és a középkori templomot sajnos lebontották. A régi templom emlékét mindössze harangja ôrzi, melynek palástján a "Cristus rex venit in pace, Deus homo factus est" felirat olvasható.

Az új református templom egyhajós, oromfalas homlokzatához építették a magas, kétszintes harangtornyot, hegyes sisaktetôvel. Az új templom építésének szükségessége vitathatatlan, de, hogy 1925-ben egy középkorú eredeti templomot — még ha rossz állapotban is volt (?) — lebontottak, az megbocsáthatatlan.

Az egyház, illetve a püspökség vezetôsége nem volt tudatában annak, hogy egy hatszáz éves templom lebontását engedélyezi, még akkor is, ha azt 1925-ben még nem tartották mûemléknek!? Magyarországon már a XIX. században megkezdték a magyar mûemlékek összeírását és védettségét, s nemcsak a szakemberek feladata volt azok megmentése, hanem az épületek használóié is. A régi templomról lebontása elôtt vajon készítettek-e fényképet?

Egy középkori templomunk hiányzik tehát! Ez a megtörtént eset legyen figyelmeztetô az egyházak és a püspökségek mûszaki szakembereinek arra, hogy megfontolják, miként engedélyeznek javítási- bontási munkálatokat régi templomok esetében. Ez idôszerû ma is, mikor majd minden egyház épít- javít.

A település kis létszámú római katolikus híveinek ma imaháza van Sárpatakon.

Az aforizma a szellem szabadságának szülötte

Zsoldossal ne tétess hûségesküt.

Árulónak mindig akad vevôje.

Mondd, mennyi a hozományod, és én megmondom, szeretlek-e.

Félénk ember haragjától is félni kell.

A mindig semleges csak önmaga pártján van.

Magasabbról messzebb látni. Lentrôl pontosabban.

Szemesé (és szemtelené) a világ.

A mocskos gondolatokat is fehér papírra írják.

A kisebbségi érzésben szenvedô akkor is bizonyítani akar, amikor nincsen szüksége rá.

Ész szabjon határt az evésnek, ne a gyomor.

Ne feledd: a gép is fárad.

Nem könnyû megérteni és még nehezebb elfogadni, hogy ez a világ majd nélkülünk is világ marad.

Az értelem éjszakája a legsetétebb.

A követelôdzô adni nem szeret.

A tyúkésznél még a tyúkszem is jobb.

Nincsen drágább a kis emberek szereteténél. Nincs hasznosabb a nagyokénál.

Mérget nyel, aki lenyeli a mérgét.

A nagy szavaktól a nagy tettekig hosszú az út.

Parafaember. Mindig a felszínen marad.

A nyelved fékezd, ne az eszed.

Egy seregély nem is seregély.

A jó erkölcs tilalomfák erdeje, itt-ott egy tenyérnyi tisztással.

Aki egyszer kér, az kérô. Aki sokszor, az kéregetô.

Csodálatos némely kalap! Olyan súlyos, hogy gazdája képtelen megemelni.

Ôseink hajdan gyûjtögetô életmódot folytattak. Utódaik közül is sokan azt teszik.

Nem is él már, akit még életében elfeledtek.

Dr. Könözsy László, Esztergom polgármesterének visszaemlékezése szerint a nyolcvanas évek második felében a közlekedési minisztérium fölajánlotta, hogy elôteremti a pénzt a Duna-híd épen maradt ívének lebontására. A város elöljárósága azonban addig makacskodott, míg rávették a tárca vezetôit, hogy inkább tegyék rendbe a meglévô részt. Így aztán a bontásra szánt összeget állagmegóvásra fordították: fölülvizsgálatra, megerôsítésre, a vasszerkezet védôfestékkel való bevonására.

— Ian Oravecz úr, Párkány polgármestere kitûnô partner és nekem tökéletesen mindegy, hogy szlovák vagy magyar származású, szépen beszél magyarul, jót akar... Mindkét oldalon létrejött a Hídbizottság. Kivitelezôk, tervezôk, külügyi szakemberek és helyi polgárok ülnek egymás mellett, s igyekeznek összehangolni elképzeléseiket. Mindenki, aki tenni tud valamit, benne van a dologban. A pozsonyi mûszaki egyetem munkatársai komolyan, elmélyülten foglalkoznak a kérdéssel, de a hazai tervezôket is izgatja a dolog... Heteken keresztül tárgyaltunk, míg eljutottunk oda, hogy mibôl és hogyan épüljön újjá a híd... A PHARE-program keretében ötmillió ECU-t kaptunk. A többit a magyar és a szlovák fél állja, de a két városnak is a zsebébe kell nyúlnia... Csak már ott tartanánk!... El kellett jutnunk oda, hogy mind a két fél beleegyezzen, hogy ugyanaz a sziluettje legyen a hídnak, mint régen. Persze, más anyagokból, korszerûbb technikával... Az elôzetes terveket a nemzetközi szabályoknak megfelelôen meghirdetjük, aztán a pályázatok beérkeznek. Bírálat, a "kapavágás"...

1996-ot írtunk, amikor ezek a szavak elhangzottak. És "testvéri" ország, Barátság Komp, Hídbizottság, szakértôi érdeklôdés, városszintû tárgyalások, külföldi segítségajánlat ide-oda, a közelmúltig minden maradt a régiben. Az 1995-ben megítélt pénzügyi támogatás igénybevételének határideje 1998 végén lejárt, úgyhogy a két országnak új pályázatot kellett benyújtania. Az idôveszteség állítólag a dunai vízlépcsôvita miatt keletkezett. Szlovákia és Magyarország sokáig nem tudott megegyezni a vízszint s így a híd magasságában sem. A múlt században átadott eredeti Mária Valéria híd alsó szegélye — illetve ezen belül az akkoriban mindössze 50 méter széles hajóúthoz igazodó úgynevezett hajózási szelvény — 4-5 méterrel volt alacsonyabb, mint a magyar—szlovák szakértôi tárgyalásokon 1997-ben elfogadott kompromisszumos magasság, a Balti-tenger szintjéhez képest mért 117,35 méter. A hidat azért kell magasabbra tenni, mert az idôközben megszületett nemzetközi egyezmények szélesebb hajóutat írnak elô a hidak alatt, ráadásul a híd ívének a hajóút szélén is teljesíteni kell a magassági elôírásokat.

De a letûnt Meciar-kormányzat vonakodása a hídmegállapodás aláírásától aligha volt magyarázható a vízlépcsôszerzôdéshez való ragaszkodással. A korábbi patthelyzet most már annál inkább feloldhatónak tûnik, hogy a felek azzal a kikötéssel fogadták el az említett hídmagasságot, hogy egyik ország sem hasnzálja fel ezt a megállapodást a hágai nemzetközi bíróság elôtt a nagymarosi duzzasztás mellett vagy ellen.

V. hó. 30., szerda

Ellenállhatatlan erô vonz S.-re. Ma végre minden úgy alakul, hogy feltûnés nélkül elindulhatok, de feltett szándékom, hogy senkivel nem beszélek; észokokkal indokolni úgysem tudnék.

Már az út bevezetô szakaszát is élmények szegélyezik. Ezt az utat járták, ezeket a hegyeket, erdôket, végeláthatatlan búzamezôket látták, akik innen útnak indultak, vagy a beteljesülés élményeivel hazajöttek.

Csermôn a szentmisének már vége, de a templom még nyitva. Szép, gondozott környezetben a szent család képe fogad. Leteszem lábaihoz kéréseim láncolatát, s áldást kérve, elindulok utat keresni. A központban a jelzôtábla nem igazít el. Egy asszony az útjelzôm: "Egyszer a falu végéig s onnan jobbra". De hihetetlen hosszúnak tûnik a falu; nem akar vége lenni. Hivatalos épület felé közeledem, s egyébként is minden tekintet mintha kérdôn nézne rám. Ez nagyon leverôleg hat, félelem fog el, s megkísért a visszafordulás gondolata. De hamar túlteszem magam rajta. A jelzett út felôl bekanyarodik most egy szekér — két szürke ló vágtat vele. Végre elérem a falu végét s a jelzôtáblát; az elsô bizonyosságot, hogy jó úton járok.

Hát ez az a vidék! Ez a föld, ez a levegô, a felhôknek ez a játéka, ez a szín és illat... El-el fog a kelletlen érzés, hogy szekér talál jönni és felinvitál, de nem jön. És egyáltalán senki nem törôdik velem.

Jó bôven mérem az idôt, két órát szabva a hét km-nek. Közben az esô is el akar ijeszteni, de alig nyitom fel az ernyôt, ô ijed meg és eláll. S így a látótér kitágul felettem és körülöttem. Jobbra feltûnik a gyönyörû fasor. Ez már biztosan S. határa. Mennyivel gazdagabb a valóság, mint az elképzelés, még ha nem is olyan kápráztató. De hisz a káprázatok légvárakat építenek. Értéke voltaképp csak annak van, amit egész valónkkal átélünk. Most egyszerre megváltozik körülöttem minden. Az útszéli közönséges kis vadrózsabokrok is megelevenednek... S az út kövei — ezek a világ minden útján és ösvényén eltaposott kemény hangtalanok — egyszerre felsírnak a lábaim alatt, hogy én is elsírjak egy kegyetlen fájdalmat. S mintha biztosítani akarnának arról, hogy könnyíteni akarnak, és sírnak szünet nélkül irgalomért ahhoz, aki maga is az emberi kegyetlenség áldozatára adta magát.

Az úton nemigen jár most ember, annál több tér marad a láthatatlanoknak, akik benépesítik. A magas fák határvonala is feltûnik, s mögötte a szép rendezett tanya az erdô alatt. Bár senki nem igazított útba, sejtem, hogy helyben vagyok, s nem tudok továbbmenni. Eddig ismeretlen érzés kerít hatalmába. Itt már nemcsak megelevenedik, valósággal megszemélyesedik minden; mintha visszasugározná a reá pazarolt élettartalmat... Ugyanakkor látom most ebben az órában az érem másik oldalán a napszámos munkák, a betegség, a küzdelmek sötét színeit. Nem is próbálok rendet teremteni a feltörô érzések között. Hogy is adjak számot róla, és mirôl is adjak számot... Tavaszi szél árad felém, s elhozza a föld illatát. A tanya felôl erôs és kitartó új traktorzúgás zavarja a harmóniát. Tovább megyek végre. Kicsi híd vezet be az útra, frissen nyílt pipacscsokor bókol feléje.

Az út most elkanyarodik, hogy elôtûnhessen a torony; a végsô bizonyosság. A tanya mögött megelevenedik az erdô. Millió varjú szálldos a frissen szántott és bevetett föld felé. Madárijesztô asszonyok visongása szinte elijeszt engem is. Mi lesz, ha kérdezôsködnek? Nem elég ennyi? Simán s egyenesen visz az út visszafelé. De ezt talán mégse! Készül hát gondolatban minden eshetôségre a mese.

Egyszerre két kisgyerek rámköszön "spuneti, mai este un pod, care sã ducã la conac?" S útbaigazítom a két kis ôslakót. Már csak a legelôk következnek. S mire elérem az elsô házikót, önkéntelenül a jobb oldalt választom. De ha nem találom meg magamtól a házat?... Kisüt a nap és végigkísér a falun. Velici-ek, Morariu-k és Todorok mutatkoznak be egy-egy lilára meszelt homlokzaton. Elhagyom már a templomot is; ez nem "kápolna" még. Végre az út végén kis fehér torony — s azon innen, igen a jobb oldalon... (a gondolatbeli topográfia fordított képet mutatott). Szôlôs és gyümölcsöskert közepén egy csokor pünkösdi rózsa dicsôíti leszakítatlanul a Szentháromságot... A rózsák elhagyottan is illatoznak, és tudják, hogy nem hiába, aki gondozás nélkül is a "növekedést" adja, értékeli és élvezi ezt az illatot.

Egymással szemben a két iker — egyforma magtár, gazdátlan kocsi az udvaron, a kis kapu s a ház... A nagy ablakok alatt két pinceablak. De nem lehet megállni. Tovább kell menni, látszólag érdektelenül és idegenül... A hûséges halottak — mindenek hangtalan urai, tanúi és ôrei is hívogatnak. Hogy szeretnék most meghúzódni mellettük azzal a közvetlenséggel, ahogyan csak a tér és idô feletti szellemi lét boldog hordozóival tudunk találkozni. De itt sem lehet megállni. Elmegyek a ház és a kápolna között. A nagy fák ôriznek minden emléket, a kerítésen kicsi repkény integet. Észreveszem a fehér függönyt is az utolsó ablakon. Még egyszer a kápolna falait simogatom lélekben, s a Szentháromság elé viszem a két év óta elsírt és el nem sírt könnyeket — minden szellemi és fizikai kínt —, a hôsies türelem és igénytelenség áldozatát, melynek illata azóta is felszáll szünet nélkül errôl az oltárról. Láthatatlan kezek élesztik a tüzet, hogy a sötét számkivetésben is, mindentôl — sokszor még emberi méltóságától megfosztottan is — a lélek mindvégig úr maradjon, hogy mindig és minden körülmények között felismerhesse benne saját vonásait az Isten.

El kell szakadnom ettôl a szentélytôl, anélkül, hogy beléphetnék. De hiszem, hogy mindent meghall az, aki mindent hall és a ki nem mondott szavakat is megérti.

Még egy mindent átfogni akaró tekintet, és az ünnepnek vége. Az elszakadást az könnyíti meg, hogy valamiképpen ott maradok az együttérzés testvéri kötelékében. A nap, amilyen ragyogón elém jött, ugyanúgy vissza is kísér a falu végéig. Szokatlan vendégén csodálkozhatik, hogy amint nincs ember a láthatáron, kilendül az út közepére, hogy amíg csak lehet, lássa még ott, az út végén útja célját. De lehet, hogy nem is csodálkozik; ô fentrôl nézi a dolgokat.

Már újra a legelôk közt járok. A nap is visszavonul újra felhôsátora mögé, s amíg a csermôi állomást el nem érem, rangrejtve ül trónusán, hogy az újabb kétórai út könnyebb legyen. A hegyek felôl a felhôk már fenyegetôzni is kezdenek; villámlik és dörög, de a szél elûzi ôket. Így megengedhetem magamnak, hogy a kis akácok tövében, az árok mellett, ahonnan jól látszik a torony s a falu, kirázzam a kavicsokat a cipômbôl, lepréseljem a vadrózsát, a repkényt.

Kijövet az útraszép nagy nyuszi vágtat keresztül. (Babona ide, babona oda.) Mögöttem egy fegyveres egyenruhás... Kissé a torkomban érzem a bátorságot, de megyek magabiztosan elôre a fekete táskával és az esernyôvel... Már be is ér a mumus. De csodák csodája, az egyenruhás rám se hederít. Azaz, hogy mégis. Részvéttel állapítja meg, hogy hosszú még az út Csermôig. Nem baj — mondom —, mert szép.

Kicsi leányka jön most velem szemben, — éppen a tanyával egyvonalban. Szépen köszön, s nálam ez egyszer csôdöt mond az elhatározás. Csak éppen, hogy lássam, nem csalódtam-e, megkérdem, hogy kié ez a tanya. — A lui V. — feleli klasszikus rövidséggel a gyerek. — Sã cresti mare — kívánom neki szívbôl. Pillanatnyi kétkedésemért azonban megbûnhôdöm, mert ebben a percben egy kis ellenkezô szél az erdô alól egy felhôt hajt felém, de esôvel ám, és így az ernyô egy darabig elveszi a kilátást. Nemsokára kitisztul, úgy, hogy még a szénaszárítót is ki tudom venni (legalábbis annak neveztem ki). Csak az az ádáz motor ne zúgna...

Még egy utolsó kanyar, és eltûnik a templomtorony. Átszököm most az árkot, hogy a vetés mellett mehessek tovább. A kalászok sokáig integetnek, mintha mind velem akarnának jönni. Leszakítok néhány szálat, hogy bennük az egészet vigyem. Már a virágos hidat is elhagyom, de a pipacs olyan csalódottan néz utánam, hogy visszafordulok és magammal hozom.

A magas határôrök a földbe gyökereznek, de messzirôl látszanak és messze ellátnak...

Végzôseink újabb bemutatkozása a színházi világnaphoz ily közel talán jelképként is felfogható. Ugyanis a színházzal foglalkozók világát ilyenkor, függetlenül az egyébként majdnem állandósult válság-hangulattól,a reménység halvány sugarai kerülgetik. Kiderül, hogy a színház mégis egy világméretû család, mindenhol hasonló gondokkal és örömökkel, hogy színház mégis van, és kell, hiába televízió és internetes világháló, videózás és balkáni válság, pénzhiány és kiábrándultság. Észrevesszük, hogy vagyunk, s hinni kezdjük, hogy kellünk.

A IV. év újabb vizsgaelôadását e hit táplálta, s fogadtatásában e hitre szándékszik apellálni. Ritka találkozás lehetôségének jegyében fogant e produkció, melynek csillagjegye — ha volna ilyen a zodiákus térképeken — a Remény lehetne. Mert találkozik benne minden, ami a jövô iránti reménységet kincstári öngerjesztés nélkül táplálhatja: mindenekelôtt az új dráma, az egyre ritkábban születô színpadi szövegkönyv, melynek csaknem teljes kipusztulását érhettük meg az elmúlt évtizedben. Hiába reméltük, hogy íróink remekmûveket rejtegettek a diktatúra éber elvtársai elôl asztalfiókjaik mélyén, jobb idôkre várva. Az íróasztalok fiókjairól kiderült, hogy reménytelenül üresek. Ezen még az sem enyhít, hogy az ún. jobb idôk is késnek. Színmûvek tehát nem kerültek terítékre, nem születtek ígéretes drámák, sôt, majdnem semmilyen dráma nem született. E nélkül az alapanyag nélkül egyre nehezebb saját színházmûvészetünk élesztgetése.

Ma viszont egy szöveg születik. Nem hagyományos dráma, hanem egy rendezô saját látomását, világképét rögzítô szövegkönyv. A jelenség nem a szokásos irodalmi mû-színpadi megvalósítás összefüggésben érhetô tetten. Kissé a következô évszázadra kacsintó az elôadás genezise: a megálmodott színjáték ölt írott formát, de nem könyvespolcok és standok, irodalomértôk és méregetôk számára, hanem a színészek élô, hús-vér jelenlétének közegében életre kelve, az irodalmi pályagöröngyök kikerülésével születik belôle színjáték. Olyan ez a szöveg, hogy pusztán szövegként, olvasmányélményként talán el sem képzelhetô (vélelmezett fájdalmaként mindazoknak, akik a színpadot mindmáig az irodalmi mûvek illusztrációjaként fogják fel, ill. nem is tudják másként felfogni).

A dráma jövôbeni modellje? Talán korai ezt eldönteni. De az a tény, hogy egy fiatal rendezônô saját látásmódja alapján teremt szuverén drámai szöveget-szövetet (mellesleg Barabás Olga négy évvel ezelôtt szárnyra bocsátott — és szemmel láthatóan tavaszhozó rendezô-fecskéinknek egyike — már eddigi rendezései során is a szövegek erôteljes testre szabásában jeleskedett, lásd. pl. a Don Juan emlékezetes elôadását), igen figyelemreméltó kísérlet a "szerzôi" filmek mintájára születô színpadi látomásnak. Hiszen szöveg, színpadkép, jelmez, zene egyaránt a rendezô szignóval vállalt álma és keze munkája, ami egyelôre inkább a film világában ismeretes gyakorlat.

A jövô szempontjából nem kevésbé mellékes, hogy e kísérletben a rendezônô társai a pályakezdés küszöbén álló végzôs színészhallgatók. Talán egy izgalmas szakmai "összeesküvés", egy hosszabb távú színházra szervezôdés tanúi lehetünk, olyan generáció összefogására figyelhetünk oda, akik majd a 2010-es és 20-as években képezhetik színházmûvészetünk derékhadát.

Zavaros korunkban talán szinte illetlenség ilyen messzire gondolni, a cinikusok jogosan legyinthetnek. Mégis, egy ilyen reményt adó vállalkozás alkalmából a Színházi Világnap üzenetének hangja válik hallhatóbbá a merkantilizmus és a minden mindegy pusmogásával ellentétben. Ilyen estéken bátran hihetjük-hisszük, hogy a színház hasonlíthatatlan emberi gyönyörûség, melyre mindig szükség van, amely nélkül nem emberi a létezés.

Kitûnô, hálás téma a Faust doktor késô középkori históriája, akadt is feldolgozója elég, írtak belôle színjátékot, nem is egyet, párbeszédes elbeszélô költeményt, néhány operát, oratóriumot, mindenfélét. "Bábosítása" is megtörtént az idôk folyamán, hiszen magától kínálkozik a gondolat, hogy ezt a vásári ponyváról indult történetet visszavigyék Goethe és Berlioz elôkelô színpadáról a maga eredeti világába, a népies komédiázás közelébe. Nem csoda, hogy Antal Pál, a bábszínház szerelmese, akinek annyi irodalmi mû báb- lôadását — sikerült és sikeres elôadását — köszönhettük az elmúlt évtizedekben, bevallása szerint réges régóta-hordozza magában ezt a tervet; jó, hogy végre sor került a megvalósítására is.

Jó, hogy sor került erre, mert az elôadás szerencsésen gazdagítja és tarkítja a marosvásárhelyi Ariel színház mûsorát. Ott, ahol a bábjátéknak igazi nagy kultúrája és hagyománya van, sohasem látták benne kizárólag a legifjabbak szórakoztatóját (bár ezt a funkcióját sem szabad lebecsülnünk), mindig valamennyi korosztályhoz szólt, talán még inkább azokhoz, akiknek benôtt már a fejük lágya, és így nyilván nem idegenkedett a fajsúlyosabb tárgyaktól sem.

Az Ariel színház mûvészi irányítói már régen levonták ebbôl a szükséges tanulságokat; az elmúlt évek során idônként egy- egy örvendetesen komoly, érett, igényes elôadással lepték meg felnôtt közönségüket is. Kár, hogy ezek az emlékezetes vállalkozások — mert néhány maradandó emlékû, szép produkció élményét elevenen ôrizzük ma is — nem tudtak következetes mûsorpolitikai elvvé és gyakorlattá szervesülni. Talán Az híres doktor Faustus János históriája, amit most láthattunk e meghitt, kis színház teknônyi színpadán, új reménnyel biztat ebben a tekintetben?

Nincs a történetnek egyetemesen ismert, elfogadott bábszínházi feldolgozása, Goethe, Lenau szövege, még Marlowe-nak az ôsforrás népi nyersességéhez közelebb álló drámája is túlságosan eszmei töltésû a báb mûfaj természetéhez, gondolati teherbírásához képest; Antal Pálnak magának kellett szövegkönyvet készítenie rendezéséhez, a Faust-legenda összecsipegetett motívumaiból. Az ôsbábszínmû, az ôsnépszínjáték — célszerûen ezekbôl meríthetett volna leginkább — hozzáférhetetlen ritkaság minálunk; úgy látszik, a nevezetes Spiess-féle ponyvakiadásból, az úgynevezett népkönyvbôl válogatott, amelynek a kiváló Kner Izidor jóvoltából jó magyar fordítás — negyven évvel ezelôtt nálunk is újranyomott — áll rendelkezésünkre.

Az, amitôl a goethei — és már a marlowe-i — Faust a végtelenbe törô emberi szellem monumentális jelképe tudatunkban, kívül esik a báb-dramaturgia lehetôségein; az elôadás rendezôjének a mindenáron korlátlan tudásra törekvô ember helyett a "nagyszínpadi" elôdökre emlékeztetô indulás után mindinkább egy lélekben hétköznapibb Faustot kellett a középpontba állítania, aki ördögi hatalma gyakorlásában, kaján bûvésztréfákban és nôkkel való latorkodásban éli ki vágyait. Antal Pál jó érzékkel, nem filozofikus drámai költeményt, hanem látványos-mozgalmas show-t vitt közönsége elé, ahogy tévékultúránk nyelvén illik manapság mondani. És tette ezt olyan modorban, amely egyszerre idézi hajdani csepûrágók komédiázásának stílusát-hangulatát, és szól a modern nézô tudatához, ironikus kedvéhez. Találó keretül szolgál ehhez a commedia dell'arte maszkjaiból ihletôdött, de bizarr ötlettel Janus- arcúvá formált hat élô marionett, akik Hencz József zenéjére, Selyem Ildikó koreográfiájára járják komikus bábtáncukat. A szûk színpadtérbe szorított intenzív játék méginkább kiemeli a produkció vásári látványosság jellegét.

Az Ariel színház látogatói régóta hozzászoktak, hogy ezen a színpadon együtt élnek eleven emberek és bábuk. Mint Antal Pál annyi más rendezése, ez a Faust-adaptáció is ennek a kényes szimbiózisnak a jegyében készült. Kényes, mert sok kockázatot, sok mûvészi veszélyt rejt magában, különösképpen, hogy ugyanaz a figura — éppen a címszereplô — kétféleképpen, élôben és bábu alakjában is szerepel benne. De Antal Pál jó egyensúlyérzékkel és elegendô tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy ezeket a természetük szerint heterogén elemeket zavartalan mûvészi egységbe fogja össze. És "csapatának" tagjait is sokéves gyakorlat készítette fel arra, hogy bábmozgatókként és saját személyükben egyaránt megállják a helyüket a közönség elôtt.

Egy sereg különbözô fajsúlyú és színpadi értékû, másrészt sokszor sztereotip mozzanatból, "kalandból" kellett összeválogatnia a rendezônek a maga — szükségképpen egyéni — Faust-változatát. Az effajta munka mindig vitatható, s különösképpen az ilyen nagy múltú és nagy tekintélyû téma esetében, világirodalmi rangú elôdök után. De a jól összehangolt, pergô, mulatságos vásárhelyi elôadás nem vitára, inkább elismerésre ösztönöz. Egyedül a kissé kurta-furcsa, elsietett befejezést kifogásolhatjuk: a rendezés adósunk maradt a Faust-legenda befejezésével, egy vásári szellemû elôadás leglátványosabb pillanatával, amikor az ördög elragadja Faust lelkét, vagy — a romantika szellemében — egy angyal megvív érte az ördöggel. De kárpótolnak ezért Haller József hangulatos jelmezei és maszkjai, jó ízléssel, biztos színpadi érzékkel megtervezett, szépen kivitelezett bábui.

Mindenképpen hálásak lehetünk a vállalkozásért a rendezônek és a színháznak. Reméljük, újfent reméljük, hogy folytatása is lesz.