|
LI. évfolyam 57. (14110) |
1999. március 10. szerda |
A megyei tanács állandó bizottságának legutóbbi ülésén a költségvetésrôl tárgyaltak. Eszerint a költségvetés fô forrását a saját bevételek jelentik, ami az idén 51,5 milliárd lejt kellene hogy elérjen, s fôleg a fizetési adókból származik. A jelek szerint a költségvetés szûkössége miatt 1999-et akár a takarékosság évének is tekinthetjük. Ily módon ugyanis kb. 67 község kerül kritikus helyzetbe, mert nincs elég saját bevétele, illetve hat olyan község, amelyben szociális intézmény mûködik. Ezzel még nem ér véget a nehézségek láncolata. Mihez kezd egy ilyen költségvetéssel a megyei tanács? Mire jut és mire nem? — kérdeztük Virág Györgytôl, a tanács alelnökétôl.
— A jelenleg ismert adatokból azt tudjuk, hogy szinte semmire sem elég az a pénz, amit a központi költségvetés leoszt számunkra. Tulajdonképpen a költségvetésnek a fizetési adókból származó elosztása az, ami minket hátrányos helyzetbe hoz. A megye 90 községébôl költségvetési szempontból mintegy 65-nek még arra sincs esélye, hogy mûködési költségeit ellássa a várható bevételekbôl. Nyilvánvaló, hogy ennek a 65-nek a költségvetési kiigazítását a megyei tanács kell elvégezze abból a bizonyos 15 százalékból, amit a fizetési adó neki ítél. Ez az összeg mintegy 21 milliárd lejre rúg, és ha csak azt vesszük, hogy létezik hat olyan szociális intézmény a megyében, amelyeknek az évi mûködési költsége évi kb. 22 milliárd lejt emészt fel, akkor a nagy dilemma: hagyjunk 65 községet mûködésképtelenné válni pár hónapon belül, vagy pedig azonnal számoljuk fel ezt a hat intézményt? Esetleg kérjünk a központi költségvetés ama bizonyos ötven százalékából vagy a kormánynak valamilyen tartalékalapjából ezeknek a szociális intézményeknek az ellátására még 22 milliárdot. Ekörül fordul meg az egész kérdés, hogy mennyire fogunk mûködni, vagy nem.
Pillanatnyilag azon gondolokozunk, milyen gyakorlati megoldást lehet erre találni. A javaslatunk az volna, hogy a költségvetés leosztását a pénzügyminisztérium engedélyezze számunkra és más megyék számára is, ha óhajtják, az elsô félév végéig. S a félév végén üljünk le szakemberekkel közösen, és nézzük meg, mennyi futott be valóban azokból a fizetési bevételekbôl és egyéb bevételekbôl, s azokhoz képest próbáljunk kiigazítást elvégezni. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kiigazítás mindenkor azt jelenti, hogy az infláció elszabadul ilyen helyzetben, ha nincs teljesítmény mögötte. Ha a privatizációs bevételek nem futnak be olyan mértékben, ahogy számít rá a költségvetés, akkor egyébrôl nem lehet beszélni, mint arról, hogy megindul a bankóprés. De tegyük fel a kérdést, mi lesz, ha az adminisztráció leáll? Mindenki szívesen beszél, hogy a bánya, a szakszervezetek, az egészségügy, a tanügy, s még ki tudja ki, sztrájkolni fog, de ha az adminisztráció megáll, mi fog történni?
— Azt mondják, addig nyújtózzon az ember, ameddig a takarója ér. Nos, ez a takaró, ha jól értettem, tulajdonképpen az év feléig ér.
— A félév végéig, ha jóváhagyják a mi elképzelésünket. Azt is hozzá kell tennem, nem biztos, hogy ezalatt befolynak a tervezett adók és illetékek. Az állampolgár is számolgatja a maga büdzséjét, s az év végéig fizetheti be az adót. Nincsenek olyan eszközeink, és nem is óhajtjuk, hogy ilyenek legyenek, amikkel erôltethetnénk a gyorsított befizetést. A nagyobb gond, hogy tovább dívik az az évek óta tartó úzus, hogy az állami vállalatok pontosan az állammal szembeni kötelezettségüknek nem tesznek eleget. A fizetést ugyan kiadják az alkalmazottaknak, de egyéb kötelezettségeiket nem teljesítik. Innen adódnak az ismert pénzügyi zavarok, és ez alól mi sem vagyunk mentesek. Még hozzájön a nehézségekhez, hogy az idéntôl a beruházási jellegû munkálatokat ugyancsak a helyi költségvetésbôl kell végrehajtaniuk a helységeknek.
— Hogyan lehet mégis, ebbôl a kevésbôl, ha nem is hatékonyan gazdálkodni, de legalább egyhelyben maradni?
— Nagy szerepe van véleményem szerint annak, hogy a tanácsosok és a polgármesteri hivatalok mennyire fogják megérteni, hogy az idén valójában az utolsó tartalékaikat is fel kell használnunk. És itt nem feltétlenül pénzrôl beszélek. Azokat az ésszerûsítéseket kell majd elvégezni, amelyeket évek óta húzunk-halasztunk. Amelyekre nem figyeltünk oda az elôzô 40 évben sem, és amelyekre most hangsúlyosan szükség lenne. Ha nem fog össze egy közösség, lehet bírálni a polgármestert, el lehet zavarni a tanácsosokat, lehet másokat választani, viszont ilyen költségvetési összegbôl többet tenni nem lehet. S most csak a mûködési költségekrôl beszéltem, és nem szóltam arról, hogy egy orvosi rendelônek, kultúrotthonnak, iskolának, óvodának a kifestése, a higiénizálása, ami évente kötelezô, nem valósítható meg. Láttam nagyon sok helyen olyan kultúrotthont, amelynek a teteje a hótól beszakadt, s ezt nézi egy egész faluközösség. Ha nincs összefogás és közös tenniakarás, semmire sem lehet menni. Azt mondom tehát, hiába várjuk kívülrôl a segítséget.
Tegyem mindehhez, hogy elvileg csak támogatni tudom a költségvetésleosztás ilyenszerû mechanizmusát. A megyei tanács tulajdonképpen kikerül a központi másodlagos elosztó szerepébôl, és marad a saját feladataival, a saját feladataira szabott költségvetéssel. A korábban is ismert "kiigazítás" csak arra elegendô és arra adható, hogy mûködésképessé tehesse a községi polgármesteri hivatalokat.
— Milyen sürgôsségi sorrendet gondol el a megyei tanács saját teendôi körében?
— Mi ugyanazzal a problémával nézünk szembe, mint a községek, de természetesen más szempontból. A mûködôképesség azt jelenti, hogy a folyamatos fogyasztást fedezni kell, az emberek fizetését biztosítani kell. Meghúztuk az összes költségeinket: irodaszerektôl elkezdve, a telefonálásokon és a papírköltségen és egyebeken át, mintegy 22 funkcióról mondtunk le, amelyekre szükségünk lett volna. Egyebet nem tehetünk, lemondunk kiszállásokról, külföldi kapcsolatainkról szinte teljes mértékben. Tudjuk, hogy ez hosszú távon hátrányos, de a saját bevételeink csak a megye területére kiadott urbanisztikai engedélyekbôl származnak.
— Semmilyen többletforrás lehetôsége nem merülhet fel?
— Nekünk nincs más módszerünk, és nincs más lehetôségünk, hogy egyebet találjunk ki. Összehívtuk a 10 kultúrintézmény vezetôit és közösen megegyeztünk abban, hogy lemondanak bizonyos, hagyományosan ismert akciókról. De kérdem én, ez az egyetlen járható út? Mi most ebben a helyzetben nem látunk mást, mint ezeknek a költségeknek a lefaragását és azt, hogy a város esetleg átvehetné egynémely kultúrintézmény finanszírozását. De egyelôre az is nagy dolog, hogy a repülôtér finanszírozásába besegítenek. Mert arról még nem is szóltunk, hogy a repülôtér, nem hogy fejlôdhessen, nemzetközivé váljon, de még 20 százalékát sem tudja fedezni a bevételeibôl a saját mûködési költségeinek. A mûködtetését is a megyei tanácsnak saját költségvetésébôl kellene megoldania. Vagy mondjam azt, hogy a megyei úthálózatra annyi pénzt kaptunk a speciális útalapból, hogy abból még a gödröket sem tudjuk megszámolni, nemhogy javítani? Ezekre egyáltalán nem jut pénz. A baj csak akkor kezdôdik, amikor a külföldiek — tengelytörés miatt, mondjuk — beperelnek, mert mi vagyunk az utak adminisztrátorai. Ezek olyan dolgok, amelyeket mi nagyon komolyan veszünk, csak éppen forrásaink nincsenek.
— Ezekerôl a gondokról beszélnek az úgynevezett falutalálkozókon. Mostanában ugyanígy találkozik a prefektus is a helyhatóságokkal. Mi ez, két vágányon futnak?
— Igaz, hogy a prefektus a hatáskörét néha túllépi. Neki az elsôrendû feladata a földtörvény alkalmazása, valamint a helyhatóságok határozatainak a törvényességi felülvizsgálata. Nem kellene regionális fejlesztéssel, s olyan jellegû munkálatokkal foglalkoznia, amelyek költségvetési pénzeket igényelnek, s amelyek kizárólag a helyhatóságok, illetve a megyei tanács hatáskörébe tartoznak. Ezek a vidéki látogatások nagyon jók lehetnek mindaddig, amíg nem lépi túl a hatáskörét. Ezekrôl a dolgokról már tárgyaltunk is, és igyekszünk az együttmûködésbeli fennakadásokat, súrlódásokat megoldani, az esetleges párhuzamosságokat elkerülni. Az világos, hogy a helyhatóságok a megyei tanács, a községek, városok és a megye vezetése. Erre szól a megbízatásuk és ez a felelôsségük.
NVA-vélemény a 32 százalékos inflációról
Idénre a Nemzetközi Valutaalap szakértôi józanabb célkitûzésnek ítélik a 32 százalékos inflációrátát, mint a költségvetésben felállított 25 százalékost — állítja John Hill, a nemzetközi pénzügyi intézmény állandó romániai képviseletének vezetôje.
A román kormány és az NVA a tárgyalások második fordulójában megállapodott abban, hogy a 32 százalékos szint jóval megfontoltabb becslést jelent — nyilatkozta Hill a Rompresnek.
Emanuel Zervoudakisz, az NVA romániai fô tárgyalójának februári bukaresti küldetése végén nyilvánvalóvá vált, hogy a 25 százalékos inflációrátát kis valószínûséggel lehet elérni — pontosított.
Tavaly az utolsó trimeszterben még az a program, amelyen az NVA szakértôi és a román hatóságok közösen munkálkodtak, 25 százalékos inflációval számolt — emlékeztetett az NVA reprezentánsa. Január végén vált nyilvánvalóvá, hogy újra kell értékelni a pénzhígulás idénre becsült rátáját.
Az NVA reprezentánsainak következô bukaresti látogatását április elejére ütemezték, amikor is memorandum aláírására kerülhet sor.
Nézeteltérések a közigazgatás nyelvhasználatáról
A szenátorok kedden felújították a helyi közigazgatás megszervezésére és a helyi autonómia általános rendezésére vonatkozó törvény szakaszonkénti vitáját.
A heves vita és a nézeteltérés dacára a szenátoroknak sikerült több szakaszt elfogadni, köztük azt is, amely kimondja: azon helységekben, ahol egy nemzeti kisebbség részaránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, a helyi tanácsok gyûléseinek napirendjét az illetô kisebbség nyelvén is hivatalosan ismertetik. Az RTDP és az RNEP kifogásolta a 20 százalékos arányt, ami heves vitát eredményezett, de végül a szakaszt a kezdeményezô változatban megszavazták.
Hosszas vita után elfogadták a törvénytervezet 43. szakaszát is, amely utal a helyi tanácsok ülésén való nyelvhasználatra is.
A leghevesebb vitát a 43. szakasz 3. bekezdése váltotta ki, amely megjegyzi, hogy az ülések munkálatai az állam hivatalos nyelvén zajlanak, de amennyiben a valamely kisebbséghez tartozó tanácsosok az össz-szám egyharmadát teszik ki, kérésre használhatják az illetô kisebbségek anyanyelvét. A 3. bekezdés úgyszintén megjegyzi, hogy a fent említett esetben a polgármesternek hivatásos fordítót kell biztosítania.
A Koszovó függetlenségéért harcoló albán fegyveresek (elvi) hozzájárulásukat adták ugyan a nemzetközi béketerv aláírásához, de ezt a szerb belbiztonsági erôk hadmûveleteinek leállításától tették függôvé - tûnt ki Belgrádban kedden ismertetett pristinai közlésekbôl.
A Beta független hírügynökségnek egy neve elhallgatását kérô nyugati diplomata elmondta: a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) vezetôi Christopher Hill amerikai közvetítôvel hétfôn folytatott megbeszélésükön hozzájárultak ugyan az átmeneti autonómiaegyezmény aláírásához, a dokumentumot azonban a koszovói helyzetre és egyes gerillavezérek ellenállására hivatozva még nem írták alá.
Az UCK saját hírügynökségén, a Kosovapressen keresztül kiadott közleményében ugyanakkor az aláírás feltételéül szabta, hogy a szerb belbiztonsági erôk a dél-koszovói Kacanik, illetve az északi Vucitrn és Podujevo körzetében állítsák le hadmûveleteiket. Az UCK az aláírás idôpontját nem közölte, de jelezte, hogy "kedden vagy egy másik napon" folytatják az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat.
Az UCK beleegyezésével a közös albán tárgyalóküldöttségen belüli négy csoportosulásból kettô aláírási szándéka tûnik biztosítottnak, miután a hét végén az Ibrahim Rugova nevével fémjelzett mérsékeltek támogatásukról biztosították az egyezményt. Megfigyelôk hasonló döntést várnak az UCK-hoz közel álló, radikális Egyesült Demokratikus Mozgalomtól és a független személyiségektôl is.
Amennyiben az albán fél aláírja a megállapodást, a nemzetközi nyomás automatikusan felerôsödik a jugoszláv vezetéssel szemben. Ezt szolgálhatja Richard Holbrooke amerikai megbízott belgrádi látogatása is. A diplomata az egyezménytervezet, s azon belül is fôként a tervezett koszovói nemzetközi katonai jelenlét elfogadására próbálja rávenni a jugoszláv vezetôket.
A NATO-tagság alapvetô sorsforduló a magyar történelemben, amely egyben megnövekedett felelôsséget is jelent az ország számára — mondta Martonyi János külügyminiszter az MTI-nek adott nyilatkozatában.
A diplomáciai vezetô — cseh és lengyel partnere társaságában - pénteken helyezi letétbe az egyesült államokbeli Independence városában a NATO- csatlakozási okiratot. Magyarország ezzel hivatalosan is az észak-atlanti szövetség tagja lesz.
— A magyar külpolitika egyik legfontosabb feladata, hogy a tagságból fakadó felelôsséggel körültekintôen, értékrendjének figyelembe vételével éljen — hangsúlyozta a külügyminiszter.
Kitért arra, hogy Magyarország szerepe a NATO-tagsággal jelentôsen nôni fog a nemzetközi kapcsolatokban.
— Most már nem tárgyai, hanem alanyai leszünk a döntéshozatalnak - fogalmazott.
A cél Martonyi szerint az, hogy NATO-tagként tovább erôsítsük stabilizáló szerepünket a térségben.
— Magyarország ugyanis akkor élvezi a biztonságot és a stabilitást, ha a környezete is biztonságban van. Ez meghatározó eleme Közép-Európa politikánknak — erôsítette meg.
A magyar diplomácia arra törekszik, hogy a most kezdôdô átmeneti idôszak, mely a NATO- bôvítés következô köréig tart, a lehetô legrövidebb legyen.
— Befolyásolni kívánjuk ezt a folyamatot, s elôsegíteni, hogy szomszédaink is mielôbb NATO-tagok legyenek — mondta Martonyi János. Ennek érdekében szorgalmazni kell, hogy a nyitott ajtó politikája megmaradjon.
Úgy vélte: Magyarországnak, Csehországnak és Lengyelországnak meg kell gyôznie a NATO-t arról, hogy helyes döntés volt a szervezet bôvítése, "vagyis jó szövetségesnek kell bizonyulnunk".
Martonyi János egyáltalán nem tart attól, hogy feszültségek jöhetnek létre a NATO-ba most bekerült országok és az elsô körbôl kimaradó államok között.
— Hiteles és tartalmas csomagot kell összeállítani a tagjelöltek számára. Ennek része lenne a tagsági perspektíva, valamint a jelenleginél sokkal intenzívebb együttmûködés ezekkel az országokkal — jelentette ki a külügyminiszter.
A diplomáciai vezetô szerint a magyar NATO-tagság és az Európai Unióval zajló csatlakozási tárgyalások között nem kell számolni közvetlen hatásokkal.
— Nem kétséges azonban, hogy a NATO-tagság közelebb viszi Magyarországot az EU-hoz is — szögezte le Martonyi János.
Romániát jobban be kellett volna vonnia a nemzetközi közösségnek a koszovói válság megoldására irányuló erôfeszítéseibe, tekintve szomszédságát és jó kapcsolatait a volt Jugoszláviával — jelentette ki a román diplomácia vezetôje.
"Nem használtak fel bennünket eléggé. Romániának a volt Jugoszláviához fûzôdô jó kapcsolataiból és a vallási (ortodox) rokonszenvbôl hatékonyabban lehetett volna profitálni" — vélekedett Amdrei Plesu. Mint mondta, tavaly "igen hasznos megbeszéléseket" folytatott jugoszláv kollégájával, Zivadin Jovanoviccsal, és e "nyitást a párbeszédre" figyelmen kívül hagyta a nemzetközi közösség, amelynek az volt az álláspontja, hogy "Belgrádot el kell szigetelni, és a párbeszéddel nem szabad legitimálni Slobodan Milosevic hatalmát".
"Nagyon elégedetten látom viszont, hogy most végre bizonyos diplomáciai offenzívát várnak tôlünk, azt, hogy próbáljuk meggyôzni a szerbeket a békeszerzôdés aláírásának elônyeirôl" — folytatta a miniszter, jelezve, hogy Razvan Ungureanu külügyi államtitkár pénteken Belgrádban találkozik Jovanoviccsal. Ungureanu balkáni körútja során Szófiába és Szkopjéba is ellátogat.
Plesu szerint Koszovóban mindkét fél csak nyerhet a megegyezéssel. "Az albánok számára az elôny az igen erôs autonóm státus, majdnem állam, a béke, valamint annak kilátásai, hogy e státust három-négy éven belül újratárgyalhatják. A szerbek pedig tisztességgel kikerülhetnek a válságból, mert jobb, hogy ha békefenntartó és nem támadó erôk vannak országuk területén. Továbbá lehetôségük nyílik arra, hogy megfelelô nemzetközi státushoz jussanak, bekerüljenek nemzetközi szervezetekbe, és megszûnjenek a rájuk rótt szankciók" — hangsúlyozta Plesu, rámutatva, hogy "az egyezmény olyan esélyeket ad, amelyeket nem szabad elszalasztani".
A külügyminiszter ugyanakkor "kevéssé van meggyôzôdve" a dokumentum közeli aláírásáról, tekintve egyrészt a koszovói albánok "kiszámíthatatlan döntéseit", másrészt a szerbek hajlamát arra, hogy "Rambouillet II-t csak egy epizódnak tekintsék a tárgyalások hosszú sorozatában". "A szövetségesek pedig hitelük elvesztését kockáztatják, ha továbbra is olyan fenyegetéseket küldözgetnek, amelyeket sohasem váltanak be" — figyelmeztetett Plesu. E halogatás "bizonyos mértékig érthetô", de az összekötô csoporton belüli ellentéteket is mutatja, amelynek országai hajlamosak "inkább magukra gondolni, mint a válságra".
A külügyminiszter arra is felhívta a nemzetközi közösség figyelmét, nehogy "úgy oldjanak meg egy válságot, hogy két-három újabb konfliktust robbantanak ki a térségben". Mint mondta, "újra kell gondolni a Balkán státusát, új politikát kell kitalálni a térség egésze számára, különben válságok sorozata fenyeget".
Románia azt szeretné, ha világos menetrend szerint történne a NATO keleti kibôvítése, és országa biztos lehetne abban, hogy a szövetség hû az általa meghirdetett "nyitott ajtók" politikájához — közölte Andrei Plesu külügyminiszter.
A Reuters Plesu egy interjúját idézte, amelyben a politikus közölte: noha Romániának nem sikerült a legelsôk között felvételt nyernie a NATO-ba, továbbra is nyugati irányultságú külpolitikát folytat. A NATO-hoz való csatlakozás "nemzetbiztonsági kérdés" Románia számára, különös tekintettel a szomszéd országban, Jugoszláviában zajló koszovói válságra, amely megrengeti az egész térséget.
"Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de stratégiai szemszögbôl alapvetô fontosságú kérdés, hogy tagjai leszünk-e a NATO-nak vagy sem. Még azt is megkockáztatnám: számunkra nincs más kiút" — mondta Plesu.
Még nincs meghatározva a pápa romániai látogatásának idôpontja és programja — közölte kedden Joaquin Navarro Valls, a Vatikán szóvivôje.
A szóvivô szerint a pápa megbízottja a jövô hét elején utazik Bukarestbe a látogatás részleteinek kidolgozása céljából. Eddig úgy volt, hogy a katolikus egyházfô május elején keresi fel Romániát.
Marosvásárheléy újra csupa lyuk
Az utakat ugyan váltig foltozgatják évhosszat, mégis minden tavaszra megtelnek gödrökkel. Úgy tûnik, a kátyúk évrôl-évre mélyebbekké válnak. Marosvásárhely jónéhány pontján valóságos csapdák leselkednek a jármûvek kerekeire.
A városi tanács legutóbbi ülésén úgy döntöttek, a legsürgôsebb útjavítási munkákat ezentúl a helybéli Citadin Prest Rt.-re bízzák. A cég eddig is hasonló munkákat végzett a városban látjuk, milyen eredménnyel, illetve eredménytelenül, ám a határozat egy gyors munkát végzô, hibaelhárító szolgálat létrehozásáról született.
Határozat van, szolgálat még nincs, mivel a polgármesteri hivatal és a cég még nem kötött szerzôdést errôl a szolgáltatásról. A prefektúrának mindahány helyi tanácsi határozat esetén egyhavi idô áll rendelkezésére, hogy a kormányhivatal szerint törvénybe ütközônek bizonyuló határozatok ellen jogi eljárást kezdeményezzen. Ez a határidô e határozat esetében még nem járt le.
A határozat törvényességét eldönteni nem a sajtó feladata, de az ilyen munkák esetén kötelezô, versenytárgyalásos kivitelezésrôl törvény rendelkezik. Az útjavításokat taglaló pályázatot egy hét múlva szervezik meg.
A Citadin útkarbantartói a napokban már hozzáfogtak az évente megszokott útjavításokhoz (értsd foltozáshoz). Vasárnap például a központban javítottak, de olyképpen, hogy a Bartók utcától néhány méterre a gödrökbe öntött forró aszfalt már a hûs esôcseppekkel való "találkozás" nyomán sercegett. Hogy az aszfalt a víztôl kötne jobban, olyat még nem volt szerencsénk hallani, de ki tudja... Mint Fákó Mihály útügyi hivatalvezetôtôl megtudtuk, ezeket a munkákat, még nem pályázat, de nem is az inkriminált határozat szerinti hibaelhárító "rohambrigád" mivoltában végzi a vállalkozó. Egyelôre a polgármesteri hivatal megbízta a céget a legsürgôsebb javítások elvégzésével, e hónap végéig. Áprilistól már remélik, lesz pályázat alapján dolgozó útjavító a városban, és ekkortól hozzá lehet majd fogni az utak módszeres javításához. Ha hinni lehet az év eleji terveknek, idén a városnak erre jóval több pénze lesz, mint egy évvel korábban. Már tavaly is bôvelkedtünk az ígéretekben, miszerint ezentúl komoly, minôségi munkával karbantartott utakon közlekedhetünk a városban. Az ígéret egy, a gyakorlat az utcákon másnak látszik. Valaha eljuthatunk-e odáig, hogy az illetékesek komolyan is vegyék az ígéreteket, sôt, teljesítsék is ôket, annál is inkább, hogy a számlát a polgárok zsebébôl egyenlítik ki?!
A garázs-mûhelytôl a termelôcsarnokig
Ha valaki Segesvár irányából érkezik Marosvásárhelyre, Koronkánál egy befejezési fázisában levô építkezést láthat, ahol az utolsó simításokat végzik a munkások a nagy csarnokon. Az út mentén levô táblára kiírtakból nem következtethetünk, mi is készül itt, ezért a megrendelôhöz fordultunk információért.
Kiss János, az R&M Prescoprodserv Kft. vezetôje kérdéseinkre készségesen elmondja:
— 1993-ban alakult a Prescoprodserv Kft., amely megrendelésre, egy garázsban alumínium nyílászárókat készített. Azóta nem sok minden változott: továbbra is megrendelésre tervezünk és gyártunk alumínium nyílászárókat, igaz, most sokkal jobb minôségû alapanyagokból és már nem egy garázsban, hanem a Constructorul szövetkezettôl bérelt 200 négyzetméteres termelôfelületen.
1997-ben már a magyarországi R&M Alufe cégtôl szereztük be az alapanyagot, amelyik a maga során partnere a Rheinhold&Mahla Rt. német mamutvállalatnak, és mivel vásárlásaink meghaladtak egy bizonyos szintet, ez utóbbi felfigyelt ránk. Az R&M Rt. mintegy félszáz vállalattal áll partneri viszonyban a világ minden részérôl (Németországtól kezdve a tengerentúlig), amelyek alumínium hô- és hangszigetelôket, belsô berendezéseket, hajóipari termékeket, nyílászárókat, hûtôtartályokat stb. gyártanak és egyben képviselik a németországi anyavállalatot a saját országukban. Forgalmának 59%-át Németországban bonyolítja, 25%-át más nyugat- európai országokban, 12%-át Kelet-Európában, míg a fennmaradó 4%-ot a "tengerentúl" (Malajzia, Tajvan), majdnem hatezer személyt foglalkoztatva. Azóta közösen dolgozunk, és a formaságok elvégzése után készpénzzel és gépekkel is hozzájárult az alaptôkéhez, nem beszélve a segítségükkel behozott új technológiáról és a tervezésben nyújtott szaktanácsadásról. Cserébe a német partner a részvényeinek megfelelô profitot kapja, illetve a tervek szerint rövidesen a teljes hazai képviseletet biztosítani tudjuk. Egyelôre ugyanis tulajdonképpen még csak Erdélyben vagyunk ismertek, de a cél az, hogy egy megfelelô pályázat elnyerésével és teljesítésével Bukarestben is bemutatkozzunk.
Az így kialakult R&M Prescoprodserv Kft. ma már sokkal magasabb minôségû termékeket képes elôállítani, hiszen számítógépes tervezôprogrammal dolgozunk, Schüco-rendszerû alapanyagból. A megnövekedett termelés miatt már nem elegendô az általunk bérelt termelôfelület, ezért úgy döntöttünk, hogy építünk egy 1000 négyzetméteres termelôcsarnokot, amihez majd 400 négyzetméter felületû egyéb helyiségek is fognak tartozni. A koronkai úton látható csarnok ennek az elhatározásnak megfelelô befektetés eredménye, a tervek szerint májusra készen lesz. Akkor a jelenlegi 35 alkalmazott mellé még továbbiakat veszünk fel, úgy, hogy számuk majdnem duplájára emelkedik. A hely megválasztásánál a legfontosabb szempont a fôút szomszédsága volt, nem pedig a városközponthoz való közelség. Német partnerünk ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a gyár valamelyik fôút mellett legyen, mivel ez is reklámot jelent a cégnek.
— Mi szükséges ahhoz, hogy egy szerény vállalkozás ilyen eredményeket érjen el?
— Elsôsorban szerencse és megfelelô, jó megrendeléseket adó, fizetôképes ügyfelek. Mint mondottam, mi nem gyártunk semmit raktárra. Csak megrendeléseknek teszünk eleget, ezért állandóan pályázunk, hogy újabb és újabb megrendeléseket szerezzünk meg. Eddigi megvalósításaink közül büszkén sorolhatom, hogy a Continental hotelláncolatnak már néhány épületét "felöltöztettük", a marosvásárhelyi Mobexpert és a Mondo Trade épületein, a szászrégeni Fejlesztési Bank székházán, három MOL-kútnál és sok más helyen a mi munkánk látható. Pillanatnyilag a váradi Continental Hotelen, az aradi pénzügyi igazgatóság, valamint az udvarhelyi takarékpénztár (CEC) épületén, illetve a saját "gyárunkon" dolgozunk. Az elôbb felsorolt megrendelések mellett sem mondható el azonban, hogy stabilnak érezném vállakozásunkat, hiszen a jelenlegi gazdasági viszonyok között ez szinte lehetetlen, és úgy gondolom, továbbra is a szerencsétôl függ sorsunk. Ehhez azonban mi minden feltételt meg akarunk teremteni, ezért építkezünk, és a németországi partnerünk is igyekszik megfelelô hátteret nyújtani — fûzi hozzá Kiss János, aki beszélgetésünk során nem volt ugyan túláradóan optimista, de végül is keze alatt egy elismerésre méltó vállalkozás nôtt fel, amelyre valóban büszke lehet.
Az elôzetes felmérések szerint
Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Élemezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója tájékoztatott, hogy a tegnap összesítették a hóolvadás és esôzések okozta károkat a mezôgazdasági területeken. A Maros alsó folyása, a Kis- Küküllô és a Nyárád mentén eddig összesen 3980 hektár mûvelt terület károsult, amibôl 2840 hektár szántó, 1060 hektár ôszi vetés (780 ha búza, 280 ha árpa). Továbbá 77 kis- és nagy gazdaságot öntött el a víz, kárt téve egyes melléképületekben.
— Elkeserítô számunkra ez a tavasz a tavalyi esôs év után — nyilatkozta a vezérigazgató. — Elkeserítô mert az ôszön csupán 45000 hektáron sikerült mélyszántást végezni, a tervezett 135000-bôl. Tehát a terület alig 33%-án forgatták meg a földet. Az ôszi lemaradást kellett volna idén tavasszal behozni, de sajnos, az idôjárás ebben gátol. Az elkövetkezô 10 napon, két héten át a gépekkel nem lehet a földeken semmilyen munkálatot végezni. Amennyiben a meteorológiai viszonyok megváltoznának, napsütéses és szeles napok következnének, talán elindulhatnának a gépészek, s a magasabb fekvésû területeken lehetne dolgozni.
— A folyók, patakok, hóolvadásból származó belvizek szintje csökkent az elôzetes felmérések szerint...
— ...Újra hangsúlyozni szeretném, hogy mindenki megértse! A jelenlegi felmérés amolyan tájékozódás, nem végleges. A figyelmes olvasó észreveheti, hogy értékben, magyarán pénzben mekkora a mért kár, nem tudni. Ám szakembereink elôrejelezték: ha a soron lévô munkálatok elvégzése nem történik meg idôben, akkor — legalábbis megyénkben — kivételesen nehéz mezôgazdasági év elé nézünk, hiszen a vizek teljes visszahúzódása után nyilatkozhatunk csak arról, hogy hol kell újravetni, hol lehet még majd vetômagot húzni a földbe stb. Ezekben a napokban a legaggasztóbb az, hogy több tízezer hektáron a talajok víztároló kapacitását meghaladta a rengeteg csapadék. A megye szinte mindenik övezetében, kivéve a domboldalas, mûvelt területeket, a talajok túlázottak. A pangó vizeket a jelenlegi mûszaki adottságaink miatt, gondolok itt állami egységekre, mezôgazdasági társulásokra, magángazdákra, nem lehet eltávolítani. Komoly szivattyútelepek üzemeltetésére lenne szükség.
Azok, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a t;vhitben élnek, hogy a széleskörû ismereteik tudása következtében vallástalanná válik az ember. Ellenkezôleg. A mi munkahelyünk közelebb visz Istenhez — hangzott el Moldován Béla nyugdíjas mérnök tolmácsolásában Ernst Rutherford Nobel- díjas fizikus vallomása a Marosvásárhelyen elsô alkalommal megtartott Magyar értelmiségiek bibliakörén. Mint Moldován Béla köralapítótól megtudtuk, a bibliakör Kolozsváron már 1990-tól sikeresen mûködik. Tagjai a mindennapok során felmerült kérdéseket a Biblia tükrében vizsgálják meg, járják körül, s vonnak le következtetéseket. A megyeszékhelyen február végén tartott találkozón Vladimir Vucanovic Tudomány és hit, Világhírû tudosók Istenrôl címû könyve került terítékre. A könyv a vallás és a tudomány kapcsolatát vizsgálja, kiemelve, hogy a tévhittel ellentétben a tudósok nagyrésze istenhívô volt. A jelenlevôk többek között világhírû, Nobel-díjas tudosók (Einstein, Kant, Planck, Heisenberg, Bohr, Paulie) — vallomásait hallhatták, de idôszûke miatt csak 1948-ig élô, tevékenykedô személyiségekrôl kerülhetett szó. Elôadás után a hallgatóság igényelte, hogy a következô találkozón (március utolsó pénteke, 18 óra, Gecse utcai Kistemplom tanácsterme) folytatódjon a könyvben szereplô tudósok vallomásainak ismertetése, ugyanakkor szó essen a hívô magyar tudósokról is. Mint az elôadó elmondta, a bibliakör nyitott minden érdeklôdô számára, az elôadások mellett a jelenlevôk hozzájuthatnak könyvekhez, s az elhangzott elôadások szövegéhez is.
Közeledik március 15., mikor Marosvásárhelyen kettôs történelmi esemény felidézésére kerül sor. A város lakói megemlékeznek az 1848-as forradalomról és a székely vértanúk 1854. március 10-i kivégzésérôl.
Március 15. a magyar szabadság ünnepe, mely az idôk folyamán sem veszített fényébôl, növekvô ragyogással fennmaradt másfél évszázadon át.
Százötvenegy évvel ezelôtt a márciusi ifjak, köztük Petôfi Sándor, Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór, Nyári Pál, Klauzál Gábor, a nagyszámú egyetemi diákság és a pesti nép, a bécsi forradalom gyôzelmének hírére a Landerer-nyomdában cenzîra nélkül kinyomtatták a Tizenkét pontot és Petôfi Nemzeti dalát. Délután a Nemzeti Múzeum elôtt már tízezer ember tüntetett a forradalom eszméi mellett, majd kiszabadították a politikai foglyokat, köztük Táncsics Mihályt és Eftimie Murgut. Ezzel gyôzött a forradalom Pesten.
Az események gyorsan követték egymást. Március 17-én megalakult az elsô felelôs minisztérium gróf Batthyány Lajos vezetésével. 18-án sor került a jobbágyfelszabadításra.
Március 21-én Kolozsvárott, majd 25-én Marosvásárhelyen megismétlôdtek a pesti események.
Városunkban a Bodor-kút körül tartották azt a nagygyûlést, melyen a Református Kollégium, a Királyi Tábla magyar, román és szász ifjúsága, a város lakossága egyemberként csatlakozott a forradalom eszméihez. A lelkesedést a nagyarányú fáklyás felvonulás is fokozta. Akkor még senki sem gondolta, hogy a tüntetésen részt vevôk útjai nemsokára elválnak és a nemzetiségek külön-külön küzdenek céljaik eléréséért...
Ezt követôen minden évben a márciusi forradalom megünneplését a fôtéri Bodor- kútnál tartották. Ilyenkor sor került a Kossuth Lajos, Bem József szobrainak és a Petôfi-obeliszknek a megkoszorúzására is.
1911 után városrendészeti szempontból a Bodor- kutat lebontották, s így az ünnepségek a szabadságharc emlékére emelt fôtéri szobrok elôtt zajlottak le.
1918 után a hatalom ezeket a szobrokat levétette, talapzatait lebontatta, s így az ünnepségek megtartására a székely vértanúk obeliszkjénél került sor, azon a helyen, ahol az osztrák önkény a Makk-féle Habsburg-ellenes szervezkedés vezetôit 1854. március 10- én kivégeztette.
Mi volt e szomorú esemény elôzménye?
A szabadságharc leverése után Erdélyben az osztrák önkényuralom kíméletlen korszaka köszöntött be. Haynau önérzetesen jelenti ki Bécsben: "Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, mert gyökeresen irtom ki a gazt."
Az aradi haditörvényszék 475 tisztbôl 231-et halálra ítélt, melybôl 13 honvédtábornokot ki is végeztek. Erdély utolsó katonai parancsnokán, Kazinczy Lajos tábornokon október 25-én hajtották végre a halálos ítéletet. Az erdélyiek közül 72 tiszt és 25 polgári személy fölött mondták ki a halálos ítéletet, ugyanakkor 65 személyt súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Semmibevették a románság sérelmeit is. Avram Iancu csapatát az erdélyi osztrák kormányzó rendeletileg feloszlatta és a rendelet ellen fellépô Axente Severt hadbíróság elé állította.
Ilyen helyzetben tett kísérletet a Kossuth vezette magyar emigráció az osztrák uralom elleni katonai szervezkedésre. Megbízták Makk Sándor emigrációban élô honvédezredest az elképzelés gyakorlatba való átültetésére, aki Havasalföldrôl meg is kezdte szervezô tevékenységét. Fegyvereket vásárolt a szabadságharc újrakezdésére. Elgondolásáért N. Balcescu is lelkesedett.
Titkos szervezeteket hoz létre, melyeket év, évszak, hó, hét elnevezéssel konspirál. Szervezkedésének lényege, hogy kiépüljön az országos ellenállás anélkül, hogy arról az önkény emberei tudomást szereznének.
Az osztrákok Bíró Mihály kisgörgényi földbirtokost ráveszik, hogy kémkedjen. Feljelentése és a megszerzett titkos iratok alapján 1852. január 24- én megkezdték a hazafiak letartóztatását. A szebeni hadbíróságon Bágyi Török Jánost, Martonosi Gálfi Mihályt, Nagyváradi Horváth Károlyt halálra ítélték és 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégezték. Ugyanúgy jártak el Váradi Józseffel és Bartalis Istvánnal is, akiken Sepsiszentgyörgyön hajtották végre az ítéletet. 48 esetben 5-18 év várfogságra ítélték a hazafiakat és ezzel lezárult a szabadságharc utolsó fejezete.
Húsz év múltán, 1874-ben a város közönsége közadakozásból emlékoszlopot állított a székely vértanúk sírja fölé. Azóta évrôl évre megemlékezik hôseirôl és az 1848-as forradalomról.
Elhatározását nem tudta megváltoztatni semmilyen önkény, semmilyen tiltás. Még a totalitarista rendszer idején is, a kivégzés évfordulóján virágkoszorúk jelezték, hogy a "maradék" nem felejt, tiszteli elôdeinek hôsi kiállását, halált megvetô bátorságát és tisztelettel emlékeszik a március 15-i eseményekre is.
Marosvásárhely népe ezután is emlékezni fog, mert az emlékezés jogát senki sem vitathatja és el nem veheti...
Reméljük, hogy a március 15-i emlékünnepélyen valamennyien részt veszünk azoknak a sírjánál, akik életüket adták a szabadság, testvériség és egyenlôség eszméjéért.
A 39. szakasz elsô bekezdésében a "d" betûnél az áll, hogy a közutak mentén lévô ingatlanok bejárata, illetve az azokhoz vezetô utak elôtt tilos várakozni. Amíg a régi szabály valamennyi vállalat és intézmény bejárata elôtt megtiltotta az 5 percnél hosszasabb idôzést — a rakodás kivételével —, az új elôírásban már ez a kivétel sem szerepel. Azaz általánosan letiltották a várakozást minden, a "közutakkal szomszédos" udvar, épület, terület stb. bejárata elôtt.
A fent említett követelmény nem teljesítése, illetve a 39. szakasz 6. elôírásának megszegése kihágásnak számít és 60 ezer lejtôl 150 ezer lejig bírságolható a szabálysértô.
Egy egész sor módosítást eszközöltek a 44-es szakasz szövegén is.
Így a 3. pontnál olvasható elôírás megtiltja a gépjármû vezetését olyan körülmények között, amikor valaki szeszes italt, kábítószert vagy kábító hatású gyógyszert fogyasztott, továbbá, ha az illetô személy beteg, sérült, illetôleg annyira fáradt, hogy veszélyeztetheti a közlekedés biztonságát.
600.000 és 900.000 lej közötti büntetés jár annak, aki ezt az elôírást megszegi.
A 10. pont elsô bekezdésében foglaltak kötelezik a gépjármûvezetôt, hogy a rendôrtiszt vagy altiszt kérésére annak adja át a 44. szakasz 2-es pontjánál említett dokumentumokat, valamint a szállítmány jellegére és súlyára utaló okiratokat, és a megadott határidôn belül jelenjen meg annál a rendôrségnél, amelyhez behívatták a vezetôi minôségével kapcsolatos bármilyen kérdés tisztázása, megoldása végett.
Ezeknek a követelményeknek a nem teljesítése is 600.000-tôl 900.000 lejig bírságolható.
A 10. pontnál egy 3-as bekezdéssel bôvül a korábbi szabály: a gépjármûvezetô köteles megengedni a jármû technikai állapotának ellenôrzését, s indokolt esetekben, amikor a jelek szerint tisztességtelen szállítás történik, a szállítmány átvizsgálását is.
A pénzbírság ugyancsak 600.000-tôl 900.000 lejig terjed.
A 16. pont elsô bekezdése arra figyelmezteti a vezetôt, hogy vigyázzon, ne nyissák ki a gépjármû ajtóit menet közben, mindig csukott és lebiztosított ajtókkal induljon el, és sem ô, sem pedig az utasai ne hajítsanak ki a jármûbôl különbözô tárgyakat és anyagokat.
A pénzbüntetés minimuma 100.000, maximuma 250.000 lej.
A 17. pont, ha nem is szó szerint, a következôket tartalmazza: a vezetô menet közben ne folytasson az utasokkal olyan beszélgetést, vagy ne foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyek veszélyesen elterelhetnék a figyelmét; ne használja a mobiltelefont — kivéve azt az esetet, amikor az kihangosítóval rendelkezik —, illetve ne mûködtesse a rádiót, magnót, lemezjátszót, televíziót stb. a megengedettnél hangosabban.
A pénzbírság alsó határa 200.000, felsô határa 400.000 lej.
A 45. szakasz "c" betûjénél azt a figyelmeztetést találjuk, hogy a gépjármûvezetô ne indítson a megállóhelyen vagy állomásban mindaddig, amíg az utasok le-, illetve föl nem szálltak és amíg meg nem tett minden óvintézkedést bármilyen elôre látható veszélyhelyzet kivédéséért.
A fenti szabály megszegése 120.000-300.000 lejes pénzbüntetés kockázatával jár.
A régi szabályzat 46. szakaszának "a" betûjénél leírtakat törölték. Ennek megfelelôen az üzemanyagtöltô állomásoknál a gépjármûvezetôk már nem kötelesek elôreengedni a mentô-, a tûzoltó-, a rendôrautókat és azokat, amelyek romló árut szállítanak.
Hasonlóképpen visszavonták a 47-es szakaszt, amely megtiltotta az egy évinél kevesebb gyakorlattal rendelkezô gépjármûvezetôknek, hogy idehaza a rendôrség által megjelölt napokon és órákban közlekedjenek és hogy külföldre gépjármûvet vezessenek.
A hét vége úgy telt el tévétémák vadászása közben, hogy Székely János neve minduntalan fel-felbukkant, hol a nyomtatott tévémûsorban, de ott csak "megtévesztésképpen", hol meg úgy, hogy a hazai magyar adásban végre valóban róla volt szó. A mi Székely Jánosunkról...
Vasárnap este tavaszi fáratdságomat nehezen leküzdve, valóságos közelharcot vívtam az alváskényszerrel, kivártam az éjfélt, mert az MTV2 mûsorában azt láttam feltüntetve, hogy egyórás portréfilmet sugároznak Székely Jánosról. Roppant furdalt a kíváncsiság, hogy e mindig rejtôzködô, a nyilvánosságot nemigen kedvelô, zseniális honfitársunkat kik, mikor, hogyan vették rá arra, hogy egy teljes órán keresztül a kamera elôtt pózoljon. Hiszen végsô soron bármilyen természetes dolog legyen is egy tévéinterjú, mégis némi szerepvállalás kell ahhoz is, ha csak ülsz és mesélsz. Szerencsére a virrasztásban segítségemre voltak kedvenceim, a mûkorcsolyázók, akik a március végi világbajnokság elôtt Szentpéterváron mérték össze újra tudásukat, licitálták túl egymást a jégen. Dehát várakozásom hiábavaló volt, hiszen nem a mi Székely Jánosunkról szólt a fáma, hanem egy zenészrôl. (Akit a világért sem akarok lebecsülni, csakhogy nem rá számítottam.)
Nem tudom, az anyaországi tévétársaságok szerkesztô urai és hölgyei egyáltalán észrevették-e, hogy most lett volna hetvenéves a költô, prózaíró, drámaíró, párját ritkító esszéista, publicista. Valószínûleg erre nincs ideje a politikai intrikákba folyton belegabalyodó magyar médiának. De szerencsére a volt kollega, Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztô-helyettese eleget tett az utókor kötelességének. Az évforduló kapcsán eszébe juttatta az erdélyi nézôknek: egy földre szállt tünemény élt közöttünk. A Meltzer Éva által szerkesztett és Miholcsa Gyula által filmezett emlékeztetô mûsorban nem volt semmi különös, mégis a hétfô délutáni magyar adás kimagasló eseménye volt az a tíz perc, mert arról az emberrôl szólt, aki városunkat — többedmagával — kiemeli majd az utókor számára a névtelenségbôl. (Bár ô maga azt írja Gyermekkorom ösvényei címû kötetében, hogy "én eredetileg tordai voltam"). Munkássága örök érték, páratlan remekmû. Jó érzés, hogy honfitársunk volt, még akkor is, ha ô maga nem tartotta nagyra Marosvásárhelyt. Ugyancsak a Gyermekkorom ösvényein-ben írja egy helyütt: "Egyszóval kicsinyke, nagyon kicsinyke város ez a Vásárhely (ha nem is lakóinak számát, de bensô mivoltát és lényegét tekintve), szellemtelen, idétlen és olyigen parányi, hogy már- már meg sem különböztethetô a rücskös földfelszínen. " Némely írásában kegyetlenül ostorozta tehát a vidékiességet. Többek között az ellene folytatott küzdelmet is örökségül hagyta ránk, akárcsak a gerincességet, az igazmondás kötelességét.
A szenátus kedd délutáni munkálatain Petre Roman bejelentette, hogy CV Tudor mentelmi joga megvonásának megvitatása elmarad Valeriu Stoica igazságügyi miniszter kérésére, aki pillanatnyilag nem tartózkodik az országban.
A változás után fôként a Magyarországra látogatók nagyrésze az autóbuszos utazást választja, fôként azért, mert olcsóbb mint a vasúti szállítás. Marosvásárhelyen a versenyben maradt nagyobb cégek igyekeznek eleget tenni az utazóközönség elvárásainak, mégis akad olyan utas, akinek panasza van a kiszolgálás terén.
Kiss Ildikó Márta január 11-én a Transervice autóbuszával utazott Budapestre és 18-án kellett volna visszatérnie. A jegyet egy hölgytôl vásárolta, aki fordászverseny nyerteseként jutott az ingyenes utazás jogához. A cégtôl megérdeklôdte, hogy az ingyenes jegy nyertese átadhatja-e másnak az utazás jogát vagy sem. A válasz egyértelmûen igenlô volt. A baj csak ott kezôdött, hogy Kiss Ildikó Budapesten megbetegedett, és 16-án kórházba került. A fôvárosi Szent László kórház intenzív betegápoló osztályán kiadott orvosi papírokból kitûnik, hogy a beteg már a felvételkor kontaktusképtelen, magas láza, fájdalomingere volt. Gépi lélegeztetést kellett neki beindítani. Öt napon át öntudatlanul feküdt. A diagnózis: agyhártyagyulladás. Betegsége miatt panaszosunk nem tudta értesíteni a Transervice-t, hogy a visszautazás ideje eltolódik, sôt hozzátartozói sem tudták, hová telefonáljanak, kit értesítsenek a betegség miatti pánikban. Lényeg az, hogy csak 22-én sikerült a Transervice-zel beszélni, s ekkor azt válaszolták, hogy nem programálhatják újra az utazást, mert az utasok listája számítógépbe van programálva, s az útját elvesztette, mert a helye le volt foglalva. Hiába hivatkozott arra, hogy megbetegedett, s nem értesíthette a céget, nem tágítottak. Végül az Eurotour járatra ott, Budapesten váltott jegyet 3500 forintért.
A panasz tisztázására Pál Ignácot, a Transervice menedzserét kerestük meg, akinek tudomása volt már az esetrôl. Elmondta, hogy ettôl a panasztól eltekintve, rengeteg gond van az utasokkal, mert nem tartják be az általuk elôre megszabott utazási idôpontokat.S ilyenkor általában halálesetre hivatkoznak. Érdekes, mondta, hogy, a Magyarországra utazók 50 százalékának haláleset jön közbe. A cég utazási feltételei között - amelyet Kiss Ildikónak is a tudomására hoztak - szerepel egy olyan kitétel, mely szerint, ha az utas nem jelenik meg a jegyen jelzett idôpontban, a jegyet térítésmentesen érvénytelenítik. Miután a Transervice ingyen, szponzorizálás gyanánt adta ki az utazázi jegyet, visszásság lenne, ha még a cég fizetné meg a tértijegyet.
Sokszor eszembe jut mostanában egy-egy gazdag könyves stand elôtt, a tíz a húsz évvel ezelôtti viszonyom, viszonyunk a könyvhöz. Ha ismert, megbízott bennem, bennünk az elárusító diszkréten odasúgta az üres polcok elôtt: jövô héten jön valami magyar (értsd magyarországi) árú. S visszajöttem, visszajöttél és kifizettél egy becsomagolt dolgot, se szerzôt, se mûvet nem ismerve vittem, vitted a trófeát. Magyarul volt. Micsoda abszurd helyzet így a távolból. A hazai könyvekkel persze más volt a helyzet a "mindenevô" korszakban. Ha antropológus lennék, elég lenne a hajdani Kriterion Könyvkiadó kiadványainak a jegyzéke és tökéletes tanulmányt lehet kerekíteni az erdélyi magyarság szellemi felkészültségérôl, érdeklôdésérôl. Egész jó könyvek is voltak. Talán még mindig sokaknak ott van a polcán egy szerény lila-kék fedelû kis könyv — Ágoston Vilmos: Lassú vírus. A hetvenes évek végén jelent meg. Oázis volt és kikötô, és sziget. Egy könyv, amelyik végre rólunk, nekünk szólt. A stílusa is egészen elütött az addigiaktól. Egy egész generáció, a mai harmincas-negyvenes, szentannatavas, amatôrszínészes, irodalmikörös korosztály eszmélésének az egyik eszköze.
A könyv valószínûleg ott lapul szerényen a többi között, a Király László-, Szilágyi Domokos-kötetek szomszédságában.
Csütörtökön este a könyv kilép az évek alatt rászállott por alól és filmként éli önálló életét. Az újság azt írja Csütörtök este 0.45 Duna televízió Lassú vírus, magyar film. Magyar film? Rendezte Bartha Ágnes, operatôr Sántha Ádám és Kacsó Sándor, valamennyien Bukarestbôl. Fôbb szerepekben Bogdán Zsolt, Bács Miklós, Nagy Dezsô Kolozsvárról, valamint Tompa Klári és Antal Ildikó Marosvásárhelyrôl. A forgatás helyszíne Csíkdánfalva.
Hónunk alatt egy csomag, kifizettük, megfizettük, bontsuk ki együtt, mert mindegy a címke ez a film a miénk.
A közelmúltban Ioan Toganel, a Maros Megyei Tanács elnöke fogadta a németországi Müller cég küldöttségét, mely fôként víz-, csatorna- és gázhálózat- építéssel foglalkozik. A német cégnek szándékában áll, hogy beruházzon néhány Maros megyei közmunkálatba, mint például a Maros völgyében hamarosan sorra kerülô gázvezeték-építés, a Régen és Déda környéki falvak és a Marosvásárhely közelében levô helységek közmûvesítése. A tervek szerint Maros megyében 17 község területén, mintegy 38 faluban végeznek ilyen munkálatokat. Ezek elsô szakasza körülbelül 120 milliárd lejbe kerül. A Müller cég már kézhez kapott néhány megvalósíthatósági tanulmányt, amelyeket angol és luxemburgi bankok elemeznek. Ezek 15-20 éves lejáratú, garantált hitelekkel vennének részt a munkálatok finanszírozásában. A megbeszélésekbe bekapcsolódott a marosvásárhelyi gázelosztó vállalat, a Distrib Gaz képviselete, mely szintén beruházóként vesz majd részt a gázvezeték-építésben. A következô két-, három hónapban a német cég képviselôi visszatérnek Marosvásárhelyre, hogy a megyei önkormányzattal együtt véglegesítsék az együttmûködési szerzôdéseket, tájékoztatott Marioara Barsan asszony, a megyei tanács aligazgatója.
A hosszú, kemény tél teljesen tönkretette az agyontoldott-foldott utakat. Persze, nálunk szokás ezek állapotáért az idôjárást, a fagyot hibáztatni. Az északi országokban, ahol sokkal keményebbek a telek, ez nem probléma. Mi jelenleg ott állunk, hogy gödör gödröt ér, sokfelé gépkocsival csak lépésben lehet haladni. Az autók rongálódásáért, a tengelytörésekért senki sem fizet kártérítést.
Hogy is áll a kora tavaszi útjavítás, érdeklôdtünk a Maros Megyei Tanács Útügyi Igazgatóságánál, amely közvetlen megbízást adott március 31-ig a Maros Megyei Útügyi Rt.-nek a megyei utak adminisztrálására. Bochis Nicoleta mérnök-igazgató megerôsítette azt, amit mindenki saját bôrén, azaz kocsiján érez, hogy a helyzet katasztrofális, mert az anyagi keretek szûkösebbek, mint tavaly voltak. A 744 kilométer megyei utat — amelybôl 619 km aszfaltozott, 123 km köves és 2 km földút — kevesebb pénzbôl kell karbantartani, mint tavaly, amikor közel 14 milliárdot kaptak a költségvetésbôl, 12 milliárdot a Basescu- adóból begyûjtött összegekbôl idôszerû útjavítási és karbantartási munkálatokra. Ezenkívül rendelkezésükre állt még 5 milliárd lej a községi utak kikövezésére is, amelyet az 577-es kormányhatározat alapján utaltak ki.
Ebben az évben, mivel a költségvetést még nem szavazták meg, egyetlen lejt sem utaltak ki számukra. A megyei tanács saját költségvetésébôl erre az évre 9 milliárdot utalt ki, s az eltelt csaknem másfél hónap alatt 3,5 milliárdot el is költöttek, fôként a hóeltakarítási munkálatokra. A 9 milliárdon kívül más összeg nem érkezett a kasszába, jóllehet 45 milliárdot igényeltek a Basescu-alapból útjavításra és 15,2 milliárdot 35 km út lekövezésére.
S hogy mire elég ez a pénz, adófizetô polgárokként magunk is kiszámíthatjuk. Jelenleg egy kilométer út lekövezése 400 millió lejbe, egy kilométernyi aszfaltburkolat pedig 1 milliárd lejbe kerül. Vagy ha egy tonna aszfalt 400.000-500.000 lejbe, egy négyzetméter útburkolat- foltozás 60.000-80.000 lejbe kerül, akkor hány négyzetméterre lesz elég az a pénz, amit foltozásra szántak? Nem kell ehhez magas matematikai ismeret. A pénz a gödrök számához és felületéhez képest elképesztôen kevés.
Az adófizetô polgárok pedig joggal kérik, hogy az illetékesek mielôbb nekikezdjenek a felfagyott utak javításához. Az igazgatónô elmondta, ezeket a munkálatokat átlag 5 Celsius fokon felül már megkezdhetik. Az abbahagyott aszfaltozást csak májusban folytatják majd pl. az Erdôszentgyörgy—Bözöd útszakaszon.
Hogy az utak állapota még elszomorítóbb legyen, a legutóbbi, március 4-7. közötti árvíz több megyei utat rongált meg. A "ludas" a Kisküküllô és a Nyárád. Károk keletkeztek Sövényfalván, Sövényfalva és Magyarkirályfalva között, Mikefalván, Zágor és Kóródszentmárton között, Régen és Szováta között, Örményes és Szászszentiván, Mikefalva és Szászcsávás között, valamint Abosfalva- Désfalva-Harangláb között. Az útpatkák visszahelyezése, az elmosott aszfaltfelületek pótlása, az úttest helyreállítása 665 millió lejbe kerül.
A Szerelmes Shakespeare elûzi Ryan közlegényt
A Szerelmes Shakespeare címû film szereplôi gárdája nyerte Hollywoodban a legjobb filmszereposztás díját a Filmszínészek Szövetségének vasárnap esti díjkiosztó ünnepségén. Ezzel megelôzte a Ryan közlegény megmentése címû filmet, amelyet a legnagyobb idei Oscar-esélyesnek tartottak eddig. A Filmszínészek Szövetségének sok zsûritagja az Oscar-díj odaítélésekor is szavazati joggal rendelkezik, így várhatólag a március 21-i Oscar-díj kiosztáson meglepetés lesz. A vasárnap esti hollywoodi eseményen a 82 éves Kirk Douglas életmûdíjban részesült.
Megkezdte stadionszemléjét az UEFA-bizottság, amely az európai szövetségnek helyszíni tapasztalatai alapján segít majd dönteni: hol rendezzék 2004-ben a labdarúgó Európa-bajnokságot. A szemlebizottság szerint nem a jelenlegi körülmények, hanem a jövôvel kapcsolatos tervek lesznek majd a meghatározóak. Megnézték a budapesti Népstadiont és a Ferencváros Üllôi úti stadionját. Mircea Sandu, a szemlebizottság vezetôje, egyben a Román Labdarúgó-szövetség elnöke kijelentette: a pályázatok közül az számíthat sikerre, amely jobb körülményeket, vagyis stadionokat, szállást stb. ígér. Az UEFA szemlebizottsága januárban Spanyolországban, februárban Portugáliában vizsgálta a sportlétesítményeket, és csak azért maradt a sor végére Magyarország és Ausztria, mert figyelembe vették az idôjárási viszonyokat.
Görög katolikus hittudományi egyetem lesz Nyíregyházán
Az idén elkezdik az új görög katolikus hittudományi egyetem építését Nyíregyházán, jelentette be Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök. Magyarországon egyedül Nyíregyházán van görög katolikus lelkészképzés, az ottani fôiskola már 1995-ben a római egyetem affiliált intézménye lett. A 62 szeminarista közül 26-ot a szlovákiai, kárpátaljai és romániai magyar anyanyelvû görög katolikusok küldtek. A városközpontban négyezer négyzetméteres terület vár az új egyetemi épület felépítésére. Az egyházi vezetôk fontosnak tartják, hogy minden falunak, tanítónak legyen papja, tanítója.
Vajdasági magyarokkal találkozott
Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke hétfôn találkozott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Kasza József vezette küldöttségével. Egyetértettek abban, hogy a határon túli magyarság támogatásának kérdése nemzeti ügy, nem szabad pártpolitikai érdekek eszközévé válnia. A VMSZ célja az 1974-es jugoszláv alkotmányban biztosított jogok visszaszerzése. Ezek az önszervezôdésre vonatkoznak, és az 1990-es szerb alkotmány törölte ôket. A tárgyaló felek ismét szeretnék biztosítani a magyar anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban, az oktatásban és a mûvelôdésben.
A szerb ellenzék élénk tiltakozását váltotta ki hétfôn az a döntés, amellyel az egyik belgrádi bíróság, a sajtó szabadságát az elmúlt fél évben korlátozó inmtézkedések során mindenképpen példátlan módon megsértve, börtönbüntetésre ítélte a Dnevni Telegraf címû napilap több munkatársát. Az ítéletet "álhírek terjesztésének" vádjával szabta ki a taláros testület, miután a független ellenzéki napilap egyik decemberi írásában összefüggésbe hozta Milovan Bojic szerb kormányfôhelyettesnek, a belgrádi Dedinje szívszanatórium igazgatójának személyét az intézmény egyik orvosának korábbi meggyilkolásával. A bíróság öt—öthavi elzárásra ítélte Slavko Curuviját, a DT tulajdonosát és szerkesztôjét, illetve a lap két másik munkatársát. Bár a szerbiai írott és elektronikus sajtóval, köztük néhány esetben a Politika címû vezetô kormánypárti napilappal szemben is számos elmarasztaló ítélet született az elmúlt fél évben, a drákói szigoráról ismert szerb sajtótörvény alapján eddig pénzbüntetést szabtak ki a hatóságok. A szerb Demokrata Párt felszólította az ország polgárait, hogy követeljék az ítélet visszavonását.
Fadrusz-levelek a CSEMADOK-nak
A CSEMADOK fennállásának 50. évfordulója alkalmából a múlt hét végén rendezett pozsonyi ünnepségen Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének helyettes elnöke a Világszövetség Társasága nevében rendhagyó ajándékkal lepte meg a szlovákiai magyarságot: Fadrusz János leveleinek másolatát ajándékozta a Csemadoknak, a Magyar Koalíció Pártjának, és a Bibliotheca Hungarica nevû, somorjai székhelyû egyetlen szlovákiai magyar tudományos könyvtárnak. Fadrusz János az ajándékozó dédapjához, a kolozsvári Mátyás király szoborbizottság elnökéhez írta leveleit. Patrubány Miklós arra emlékeztette a felvidéki magyarokat, hogy a levelek másolatainak átadására akkor szánta el magát, amikor az erdélyi magyarok öt évvel ezelôtt élôláncot alkotva védelmezték Kolozsvár ékét azoktól, akik magyarellenes indulataik hevében le akarták bontani Mátyás király szobrát.
Március 20-án a kaliforniai Carlsbadban (San Diego közelében) megnyitja kapuit a Lego dán játékgyártó konszern harmadik nagy telepe, a "US—Legoland" is, 2002-re pedig újabb Lego-park létesítését tervezik Bajorországban vagy Japánban. Jelenleg Dániában, Jütland szigetén és az angliai Windsorban, nem messze Londontól van Legoland. A kezdetben 140.000 négyzetméter nagyságú, 130 millió dolláros költséggel épülô, Los Angelestôl mintegy száz kilométerre megnyíló kaliforniai "Legoland" késôbb 500.000 négyzetméteresre építhetô ki. A parkban 30 millió lego-kocka felhasználásával számos ország neves nevezetességének utánzata lesz látható, köztük a New York-i Szabadságszoboré és a párizsi Eiffel-toronyé. A cég évi 1,9 millió látogatóval számol Carlsbadban.
Akié a múlt, azé a jövô, ezzel az Orwell- idézettel indítja útjára a budapesti Centrális Galéria legújabb, csütörtökön megnyíló kiállítását, amelyben történelmi fotóhamisításokra derítenek fényt. A tárlat anyagának java David King angol mûvészettörténész világhírû gyûjteményébôl való. A hamisítások a kommunista rendszer ördögi cinizmusáról és döbbenetes egyéni tragédiákról tanúskodnak. Sztálinról, Kamenyevrôl, Trockijról, Rákosiról, valamit hétköznapi emberekrôl készült fotókat láthat az érdeklôdô — eredeti fényképeket és azok késôbbi retusált változatait.
Ma érkezik a szlovák nagykövet
Peter Kopecky, Szlovákia bukaresti nagykövete egy országos körút keretében Marosvásárhelyre látogat. A megyei kormányhivatal szóvivôje szerint a diplomata 10 órakor a prefektúrán dr. Dorin Florea kormánybiztossal és Burkhárdt Árpád alprefektussal találkozik, majd ezt követôen mûemlékeket és mûvelôdési intézményeket látogat meg a megyeszékhelyen. Ezután a Mobex Rt.-t, és a társaság termékeit felvonultató, eladással egybekötött kiállítást látogatja meg, majd a kora délutáni órákban távozik a városból.
A kártérítések ügyét vizsgálták
Tegnap a kormány helyhatósági fôosztályának szakértôi jártak a prefektúrán, tudtuk meg Ioan Iacobtól, a kormányhivatal szóvivôjétôl. A szakértôk a tavalyi árvízkárok helyreállítására fordított állami összegek sorsáról érdeklôdtek, különös tekintettel a balavásári visszaélésekre, amelyek nyomán a prefektus lemondásra szólította fel a község polgármesterét.
Március végén nyílik az információs iroda
A marosvásárhelyi és szegedi önkormányzatok közti egyezmény alapján létrehozott vásárhelyi tájékoztatási közvetítô irodát, amelynek elsôdleges szerepe a két város közti gazdasági együttmûködés támogatása lesz, várhatóan március végén nyitják meg. Jövô héten Lázár Balázs, az iroda munkatársa Szegeden tartózkodik, hazatérését követôen nyitják meg a majdan az Enescu utca 3. szám alatt mûködô létesítményt.
Ártámogatott nem, csak ingyenes gyógyszerek
Az Aesculap Rt. tegnaptól már nem helyez forgalomba ártámogatott gyógyszereket, csak ingyeneseket, ezeknek pedig nagyon kicsi a száma — tudtuk meg Muntean Leliától, a társaság igazgatónôjétôl. Az intézkedés oka a cég anyagi helyzete. Az rt.-nek 14 milliárd lejjel tartoznak a Maros és Hargita megyei egészségügyi igazgatóságok, ebbôl az adósságból 9 milliárd lejnyi még a tavaly keletkezett.
A helyi önkormányzatokkal folytatott találkozósorozat keretében tegnap a prefektus Sármáson találkozott a környezô községek polgármestereivel, helyi tanácsosaival, a megbeszélésen a kormányszervek megyei intézményeinek képviselôi is részt vettek. A találkozó témakörét a községek legsürgetôbb gondjai jelentették, így többek között terítékre került a falvak földgázzal való ellátásának problémája, az utak helyzete, a helyi és a megyei rangú intézmények közti kapcsolatok javításának kérdése.
címmel kerül színre a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata végzôs hallgatóinak bemutató elôadása szombaton este hét órakor a Stúdió Színházban. A kétrészes elôadás rendezôje Barabás Olga, a szövegkönyv és a színpadkép szerzôje is egyben. Zenei összeállítás Barabás Olga és Gálna László. A végzôs évfolyam osztályvezetô tanára Lohinszky Loránd érdemes mûvész. Fellépnek Csíky Csengele, Fazakas Ernô, Ferenczi Gyöngyi, Kézdi Imola, Kosztándi Zsolt, Márdirosz Ágnes, Mátray László, Nagy Dorottya, Simon Mátyás.
Tegnap rendkívüli ülést tartott a szovátai városi tanács, amelyen két küldöttség ellátási költségeirôl döntöttek. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kirobbanásának évfordulójára, március 15-ére a szovátai polgármesteri hivatal küldöttsége a magyar testvérvárosba, Százhalombattára látogat, ahol a magyarországi város testvértelepülései számára rendeznek találkozót. Szintén a márciusi forradalom fellángolásának évfordulójára egy szikszói küldöttséget várnak Szovátára, az ottani önkormányzat képviseletében.
Ma délután hat órától a Philothea klubban az értékválság, életválság, értékmentés, életmentés témaköreirôl esik szó. Az öngyilkosság kérdésérôl dr. Debreceni Károly, budapesti klinikai lélekgondozó tart beszélgetéssel egybekötött elôadást.
A CONEL marosvásárhelyi fiókegységének tájékoztatása szerint holnap, március 11-én, 8 - 14 óra között az elektromos hálózaton végzett munkák miatt szünetel az áramszolgáltatás Marosszentkirályon, a Fô utca 18A-112., 13-110. számai között, a Muresului utca 2-6., 1-29. számai között, valamint a Rândunelelor, Cotului, Florilor, Scurta, Fabrica de spirt, Salcilor, Livezilor utcákban.
Ma délután 16 órától, a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont dísztermében a megyei ifjúsági és sporthivatal alárendeltségében mûködô sakkbizottság megyei, felnôtt sakkbajnokságot szervez.
Copyright © Népújság - 1999