Tiltakozó akciók várhatók

A Romániai Gépkocsivezetôk Szakszervezeti Szövetsége (FSSR) útlezárásokkal, a határátkelôk forgalmának akadályozásával kíván március második felében tiltakozni amiatt, hogy március elejétôl átlag 60 százalékkal növekedett az üzemanyag ára és emelkedtek a közlekedési és szállítási ágazat adóterhei.

Az FSSR vezetése két napos heves vita után döntött a március 15. és 31. között tervezett tiltakozó akciókról. A gépkocsivezetôkhöz csatlakoznak más szállítási szakszervezetek, s a tiltakozókat együttmûködésérôl biztosította a négy legnagyobb országos szakszervezeti szövetség is.

Az FSSR azt tervezi, hogy nagyszabású gépkocsi felvonulásokat tartanak az állami intézmények székhelyeinél, Bukarestben a kormányépületnél, a megyei prefektúráknál és a polgármesteri hivataloknál. Ezzel párhuzamosan jármûveikkel lezárják az országos fôutakat, a határokon a vámállomásokat. Március 25-tôl valamennyi megyében egy idôben blokád alá veszik a legfontosabb helyi közigazgatási épületeket.

A szakszervezet szerint a közlekedés és a szállítás terén mûködô cégek legalább fele belerokkan abba, hogy március elejétôl átlag 60 százalékkal emelkedtek az üzemanyagárak. Ehhez járul, hogy az elmúlt idôszakban jelentôsen drágultak a gépkocsi alkatrészek, növekedett az útadó.

50 éves a Csemadok

Fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte szombaton Pozsonyban a Szlovákiai Magyarok Társadalmi és Közmûvelôdési Szövetsége, a Csemadok.

Az országos emlékünnepséget levélben köszöntötte Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Hámori József, a nemzeti kulturális örökség minisztere személyesen vitte el Pozsonyba a magyar kormány üdvözletét. A Csemadokot a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Írószövetség, a Rákóczi Szövetség, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghívott képviselôi is sorra üdvözölték.

A 80 ezer tagot számláló Csemadokot köszöntötte Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, a szlovák parlament alelnöke, Csáky Pál, a szlovák kormány kisebbségi kérdéseket felügyelô alelnöke és Milan Knazko, a szlovák kormány kulturális minisztere, akivel a nap során Hámori József is megbeszéléseket folytatott. Az emékünnepségen a Csemadok alapszervezeteinek mintegy fél ezer küldöttje voly jelen.

Levelében Göncz Áprád kiemelte: a Csemadok a szlovákiai magyar mûvelôdés bölcsôje, majd nevelôje volt. Védôszárnyai alatt felnôhetett az új, tudatosan kettôs kötôdésû, kettôs anyanyelvû és kettôs kultúrájú szlovákiai magyar értelmiség, az, amelynek immár a szó teljes értelmében európaivá kell válnia, hisz az évezred küszöbére érve nem kisebb feladat vár rá, mint átvinni ezt a közös kultúrát a tulsó partra, a majdani egyesült Európához — írta a Csemadoknak és a szlovákiai magyaroknak Göncz Árpád.

A Csemadokot a Magyar Köztársaság kormánya nevében köszöntô Hámori József arról szólt: biztosak lehetünk abban, hogy a szlovákiai magyar politikai elit hátországának is számító Csemadok a szlovákiai magyarság összefogó kovásza volt az elmúlt 50 esztendôben, és az egységes magyar kultúrnemzet szerves részét alkotó szlovákiai magyarság következô fél évszázadában is fontos szerepe lesz.

Ülésezett a megyei RMDSZ Elnökök Konzultatív Tanácsa

Péntek reggel Kicses Elôd, a megyei RMDSZ elnöke amolyan protokoll-látogatáson mutatta be Dorin Florea prefektusnak az általa jelölt ügyvezetô elnököt, Szente Ibolyát, az orvosi egyetem rektorátusának volt titkárnôjét. Ugyancsak pénteken délután ülésezett az Elnökök Konzultatív Tanácsa (EKT), ahol Kicses Elôd elnök szintén bemutatta ügyvezetô elnökét. A jelöltet a jövô csütörtökön megtartandó Területi Képviselôk Tanácsának (TKT) testülete kell majd hogy megerôsítse. Az EKT elnököt is választott. Az új elnök Dávid Csaba lett.

Csak a megmaradt hófoltokból már nem tud annyi víz kiolvadni, hogy veszélyeztesse a Nyárád alsó folyásánál levô falvakat — mondják a vízügyi szakemberek, megjegyezve azonban, hogy a jelenlegi védelmi rendszer nyilvánvalóan nem felel meg a követelményeknek és a biztonság megteremtéséhez más védelmi rendszer kiépítésére (pl. völgyzáró gát) lenne szükség.

Vasárnap a déli órákban Dózsa György községben (Lukafalva) visszahúzódott a víz, miután szombatról vasárnapra virradó éjszaka 4,5 méterrel tetôzött. Tegnapra az utak, leszámítva a gödröket, járhatóak és szárazak voltak, lakóházak sem kerültek mindeddig veszélybe, viszont kiterjedt termôterületeket öntött el a víz. Az út mindkét oldalán tavak százait láthatja az arrajáró és a legnagyobb baj az, hogy az elöntött területeknek nincs lefolyásuk. A lakosság mindvégig készenlétben állt, homokzsákokat helyeztek el, de gyors beavatkozásra nem volt szükség.

Ha az idô továbbra is szép marad, a víz 2-3 napon belül teljesen visszahúzódik.

A talárt nem adják ingyen

Szombat délelôtt a marosvásárhelyi színház nagyterme zsúfolásig megtelt, ez alkalommal a színpadon 74, fekete talárba öltözött ifjú, a nézôtéren virágcsokrokat szorongató, ünnepi ruhába öltözött, elfogódott tömeg. Némi késéssel és szalagról ugyan, de felcsendül a Gaudeamus és elkezdôdik az ünnepség: végez a Iasi-i Dimitrie Cantemir magánegyetem marosvásárhelyi jogi karának negyedik évfolyama. Az elsô meglepetés akkor ér, amikor a zene elhalkulása után hirtelen ránk telepedik a csend, és jó negyed óráig semmi sem történik azon kívül, hogy pörögnek a felvevôgépek és kattannak a fényképezôgépek. Aztán mikor már végképp nem érti senki mi van, egyszercsak váratlanul: vége szakad a fényképezésnek, és kezdetét veszi a tulajdonképpeni ünnepség. Hangzatos, ám kissé hosszúra nyúló beszédek, köszönetmondások, biztatás, hogy a jogi szakma nagy jövôt biztosít, és hogy az elmúlt négy és fél év mindenre felkészítette a jelen levô ifjakat; kulcsátadás stb. Szokványos egyetemzáró ünnepség. Nem maradtak el a meghatódott rokoni könnyek sem, fôként amikor a piros szalaggal átkötött diplomát, a szerencsekívánatokkal, átnyújtották a végzôsôknek miután a színház elôcsarnokába kivonuló ifjak átvehették a virágcsokrokat, és további fénykép- felvételeket készíthettek. Másnap még egy utolsó közös bankett; és: ki tudja, találkoznak-e még...

Ennyi látszik kívülrôl, és nem is volna benne semmi rendkívüli, ha nem tudnánk, a piros szalaggal átkötött, diplomának nevezett papír, a felsôfokú végzettséget igazoló okirat kissé retusált (valaki kézzel rajzolta rá a jogot jelképezô mérleget és kardot), meglehetôsen rosszul sikerült fénymásolat, aláírás és pecsét nélkül. Jobb volna azt sem tudni, hogy bár a kedves hallgatók öt éve rendszeresen fizetik a borsos tandíjat, a Iasi-i vezetôségbôl senki nem fáradt el Marosvásárhelyre, jelenlétével megtisztelni a rendezvényt. Arról már ne is beszéljünk, hogy a nyáron esedékes államvizsga körülményeirôl még semmi biztosat nem lehet tudni.

Ezeket leszámítva, az ünnepélyességnek semmi híja nem akadt, s aki elérzékenyülni szeretett volna szombat délelôtt kínálkozott rá alkalom.

Körbejáró kézfogás

Szombaton közel félszáz ember gyûlt össze a gernyeszegi tanács és az RMDSZ helyi szervezetének meghívására az erdôcsinádi kultúrotthonban. Egymás jobb megismerését, a tájegység közös gondjainak megvitatását, gazdasági kapcsolataik kialakítását és bôvítését és a testvértelepülési kapcsolatok kiépítését tûzték célul. Meghívójukban Reményik Sándort idézték: " és csakugyan elhatározottak vagyunk, hogy utolsó csepp vérünkig megmaradunk szülôföldünkön...a kisebbségi önvédelem jogos útjait keresve".

Vajdaszentiványiak, marossárpatakiak, sáromberkiek, gernyeszegiek, körtvélyfájiak, ismerkedésen, barátkozáson. A rövid templomi áhítatot követôen Lukácsy Szilamér református lelkész ismertette Erdôcsinád múltját, egyházának, templomának, lakóinak történetét, jelenét, bemutatta iskoláját, épülô új intézményeit. Gernyeszeg után most itt találkoztak a környék polgármesterei, RMDSZ-vezetôi, tanácsosai, tisztségviselôk, vállalkozók. — Amikor ezt felvállaltuk, kötelességünknek tartottuk, hogy e négy község tanácsosaival együttmûködve munkálkodjunk megmaradásunkért szülôföldünkön — mondotta köszöntôjében a házigazda. — Keressük jogos útjainkat — ez a beszélgetések mottója, hiszen több szem többet lát, a tapasztalatot meg kell osztani, és ezt az átbeszélést (ahogy az antropológusok mondanák) állandósítani kell. A csinádi példa azt mutatja, hogy emberi hozzáállás, egyházi összefogás, polgári öntudat, az együttmunkálkodás eredményezhet igazán jót: a segélyekkel csak elindíthatunk valamit: egy rész segélyhez mindig hozzá kell adni két rész munkát. Lukácsy Szilamér tréfásan ezt így fejezte ki: — Két gyûlés között: építeni kell.

Balázs Péter gernyeszegi polgármester a község településeinek sajátos gondjairól számolt be részletesen, majd a számos sikerrel büszkélkedhetô Vízi József marosszentgyörgyi polgármester osztotta meg tapasztalatait a jelenlévôkkel. A földkérdés, az utak állapota, vízbevezetés, földgáz- bevezetés, a tél okozta károk, a tavaszi munkálatok elôkészítése, a szûkös pénzügyi keretek közötti vergôdés; végsô soron az önkormányzatok "önkormányozhatósága"— életbevágó, égetô kérdések, hiszen kilenc éve mind azt hangoztatják: önrendelkezés, közben szinte semmilyen kézzelfogható lehetôség nincs, nem csoda hát, ha gyakran a legtevékenyebb emberek is elbizonytalanodnak, megtorpannak, elcsüggednek. Közben úgy tûnik, az a vékony értelmiségi réteg is magára hagyta a falut, amelyre jól-rosszul számítani lehetett ezidáig. Sok panasz hangzott el a pedagógus-ellátásról, nincs szakképzett tanszemélyzet, sok az ingázó tanár. Vajdaszentiványon becsapják a lakosságot a vízdíjak kiszámításánál, 210 darab hibás vízórát vettek át, és 2.900 lejben számolják az ivóvíz köbméterét. Ami "drágább a bányászvíznél is".

— Gyermek, ha nem sír, nem kap csicset! — mondta igen találóan Zima Ferenc sáromberki vállalkozó. Ernye vezetôi nem képviseltették magukat, az ok elôttünk ismeretlen.

— Szerencsém, hogy gazdaember gyermeke vagyok — hallottuk Vízi Józseftôl —, és tudtam, mit kell tanácsolni az embereknek. Ahol nem tudták alkalmazni a földtörvényt, ott csak a polgármestereket és a földosztó bizottságokat tudom hibáztatni, hiszen minden bizonnyal önös érdekeik miatt nem juttatták érvényre a törvényt, és váltak a haladás kerékkötôivé.

— Tanuljunk egymás gondjaiból — hangoztatta Fehér Dániel gernyeszegi református lelkész is, miközben Wass Albertet idézte. "A fundamentum Istentôl való."

A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Burkhárdt Árpád alprefektus. Virág György, a megyei tanács alelnöke betegsége miatt nem jöhetett el. — Az RMDSZ-elnökök véleményét ki kell kérni, a szövetség képviselôit meg kell hallgatni a vezetési gyakorlatban — hangsúlyozta az alispán úr. — Nincs olyan község, ahol két-három becsületes magyar ember ne állna az RMDSZ mellé.

Egész sor gyakorlati tanáccsal szolgált; a sûrûn sorjázó kérdések pedig nem akartak fogyatkozni. A megyei tanács mûködését a most megszavazott költségvetés augusztusig biztosítja, van 60 helység, amelyek a jelenlegi pénzelosztás szerint csak júniusig mûködhetnek. A leosztás nagyon megrövidíti az önkormányzatokat, gyakorlatilag ellehetetleníti munkájukat, hiszen a jövedelem fele az államé, 35 százaléka a megyéé, és csak 15 százalékával rendelkezhet a helyi tanács. Mintha önmaga ellen dolgozna az állam, hiszen az elszegényedô közösségektôl semmi jót nem várhat, a siránkozáson, a kéregetésen kívül.

A tanácskozás tanulságai minden bizonnyal hosszú távon érvényesülnek igazán. Sipos Attila, Gernyeszeg alpolgármestere érdekes és hasznosnak ígérkezô kezdeményezést ismertetett: az Észak—Maros Szövetség létrehozását. Vajdaszentivány, Sárpatak, Gernyeszeg, Ernye és más községek csatlakozásával kívánnak összefogni a kisrégió gazdasági fellendítése érdekében. Szombatig várják a jelentkezéseket.

— A miénk ez? — kérdhetnôk Tamási Áronnal. "...az apám és az ôsök sírjánál, vajon feltehetem-e a kérdést: — A miénk ez? — Nem tehetem fel, mert ez kérdezés nélkül a mienk. Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk: s a föld, amelyen élünk és meghalunk."

Szépen kellene élnünk.

Kós Károly neve irodalmi, építészeti, politikai vonatkozásban is közismert. Az ô nevérôl elnevezett alapítvány, néhány lelkes embernek, köztük Finna Géza kuratóriumi elnöknek köszönhetôen igyekszik felnôni az ô életmûve magaslatára. Rendezvények sorozatával igyekszik Kós szellemi örökségét ápolni. Ezért minden évben következetesen megrendezi a Kós Károly-emlékünnepséget, a nyári diák- olvasótáborokat, honismereti, történelmi és irodalmi vetélkedôket stb.

A vetélkedôk mára már nemzetközivé váltak. Szombaton, a marosvásárhelyi építészeti líceum dísztermében a verseny idei országos szakaszára került sor. Kilenc, önkéntes alapon összeverbuválódott, egyenként négyfôs csoport — köztük a helyi líceumok képviselôi és két nyárádszeredai csapat, sôt a mûvészeti iskola négy, még nem középiskolás korú versenyzôje is —, már a délelôtti órákban összemérte erejét. A Kós Károly életéhez és munkásságához fûzôdô kérdésekre adott válaszokból kiderült: ezek a fiatalok nem csak a kereskedelmi tévéadók buta mûsorán nôttek fel, hanem általános mûveltségük is messze meghaladja a nagy átlagét. Az a tény, hogy a kérdezz-felelek típusú vetélkedô után a terepvetélkedôn, az ügyességi versenyen, versírásban és a tôzsdejátékon is felülmúlták az elvárásokat, csak ráadás. Külön említést érdemel, hogy azok a fiatalok, akik Kós Károly életének részleteit oly kimerítôen ismerik, nem vallottak szégyent akkor sem, amikor a bankban kellett valutaárfolyamokat és kamatokat megtudniuk, sôt a rendôrségen bizonyítani tudták: hivatalos ügyeket is képesek elintézni, vagyis talpraesettek és felkészültek az életre.

A nyertes csapatok a "Kiáltó szó" (bolyais és pedagógiai líceumba járó diákok) és "Madárka" (Bolyai Farkas és Sincai líceumok) kedden indulnak Budapestre, ahol a nemzetközi szakaszon képviselik városunkat, országunkat, ugyanakkor közvetve a Kós Károly Alapítvány munkásságát is ismertebbé teszik. A fent említett alapítvány eredményes tevékenységét bizonyítja, hogy fiatal tagjai közül sokan sikeresen felvételiznek felsôoktatási intézményekbe és ezután is akítv tagok maradnak. A további tervek szerint idén még hallhatunk a Kós Károly Alapítványról, hiszen részt vesz majd a Marosvásárhelyi Napok megszervezésében és év végén újra megrendezik a Kós Károly emléknapokat.

Csökkenôben volt a Kisküküllô vizének szintje, mind Balavásárnál, mind pedig Dicsôszentmárton térségében. Napközben sem emelkedett a folyó vízszintje a készenléti szint fölé — értesültünk a Vízügyi Igazgatóság marosvásárhelyi kirendeltségétôl. A Maroson Csapó térségében néhány tíz hektárnyi mezôgazdasági terület legtöbb 20 cm-es vízréteg alá került. A víz néhány mellékutat is elöntött, azonban ezeken nagy jármûvekkel továbbra is lehetett közlekedni. Információink szerint a fô útvonalak nem kerültek víz alá megyénk területén. A kora esti órákban a Maros vízszintje csökkenni kezdett. Az idôjárás-elôrejelzések szerint a következô napokban változékony lesz az idô, csapadékhullás is valószínû, de ennek mennyisége várhatóan nem haladja meg a négyzetméterenkénti tíz litert, ami jelentéktelen mennyiség — mondották az illetékesek, hozzátéve, hogy néhány napig még eltarthat a jelenleg tapasztalható helyzet, vagyis a napközbeni meleg hatására olvadó hó leve megemeli a folyóvizek szintjét, míg a levegô éjszakánkénti lehûlésének velejárójaként az olvadás, vele egyidôben pedig a folyóvizek szintje is csökken.

A vásárhelyi technikai könyvtár elôcsarnokában megnyíló kamarakiállítás egy tradíció folytatása. Hosszú éveken keresztül a marosvásárhelyi Fotóklub tagjai itt állították ki képeiket, elsôsorban azért, mert mindkét részrôl igény volt erre. A sorozatot az a tény szakította meg, hogy a klub tagjainak évtizedes álma valósult meg, saját fotógalériájuk lett. Ennek dacára megvan a lehetôsége annak a szerencsés pillanatnak, hogy városunkban egyidôben négy fotókiállítás is a közönség rendelkezésére álljon, a Bolyai utcai Gauss könyesvüzletben, a Santa Pro Sanitas orvosi rendelôben és a Romániai Magyar Szó fiókszerkesztôsége után itt is.

A kiállítás tematikáját az idô határozta meg. Úgy látszik, végérvényesen itt a tavasz, a természet újraébredése, a fertilitás kezdete, a fiatalság, üdesség szimbóluma nem lehet más, csak a nô.

Az ember mindenkor, mindenhol az örömöt, a kellemes érzelmeket keresi. Ha évezredek óta nem így tenne, talán már régen kihalt volna. Érthetô, hogy felnôttként nem akarunk belenyugodni kisgyermekkorunk korlátlan örömének elvesztésébe.

Szellemünknek ebben a leírhatatlanul szép fejlôdési folyamatában, ösztön-örömnek humán-örömmé válásában született az egyik legnagyszerûbb varázslat: mûvészetet teremtett az ember. Így hozta létre a fotografikus megjelenítés mûvészetét is. A meztelenség különös helyet foglal el az ember életében, a fotómûvészet történetében. Ábrázolása akkor válik mûvészi értékûvé, ha túlmutat önmagán, ha olyat jelképez, olyan esztétikai ideált képez, melynek — ha még oly kis mértékben is — egyetemes érvényû tartalma, társadalmi és egyéni fontossága van. Az esztétikai ideálok egyike a szép emberi test, a mûvészien ábrázolt meztelenség. Nyolc ilyen témájú kép látható ma itt a falakon, még ha nem is mindegyik felel meg a fent említett követelményeknek.

A portréfényképezés hosszú fejlôdésen keresztül jutott mai színvonalára. Bátran állíthatjuk, hogy az ember megörökítése volt az a társadalmi igény, mely ezt a találmányt létrehozta és továbbfejlesztette. A portréfényképezés fô erôssége a belsô kapcsolatteremtés és a helyes expozíció — a legjobb pillanat megragadása kell hogy legyen. A fotóesztétika világszerte elfogadott álláspontja az, hogy az egészalakos, az ülô személykép éppúgy portré, mint a csoportkép vagy a gyermekfotó. Ahol az ember, a személyiség megörökítése a cél, az mind portré.

A kiállító fotográfusok 11 nôi portréval álltak a közönség elé, amibôl a legtöbb fiatal, szép és üde, s csak három idôs hölgy néz le reánk a falakról. De érdemes megjegyezni, mit ír a múlt századi Walt Whitman észak-amerikai költô a szép asszonyokról:

Asszonyok ülnek vagy mennek — egyikôjük

öreg, másikuk fiatal,

szépek a fiatalok! de az öregek még szebbek!

A közönség mindig talál a kiállított képek között legalább egyet, amelyet befogad, mely mûvészi élményben részesíti, mely pillanatnyi érzelemvilágával azonos hullámhosszon pendül, így mindig akad legalább egy nézô, aki az elmenetelkor elmondhatja: megérte megnézni ôket!

*Részletek a március 4-iki megnyitón elhangzott szövegbôl

Erdélyi körútja során szombaton Marosvásárhelyre látogatott dr. Anghel Andreescu dandártábornok, a Román Csendôrparancsnokság parancsnoka. Látogatásának célja feltérképezni, milyen mértékben mûködôképesek a nemrég létrehozott csendôrségi rohamzászlóaljak.

— A román csendôrség múlt évben megjelent törvénye elôírja a csendôrség reformját, újraszervezését. A reform elsô lépéseként megalakultak a területi és megyei parancsnokságok, amelyeket új feladatokkal láttak el. A második szakasz a rohamzászlóaljak létrehozása. Ezek az alakulatok a területi csendôrparancsnokság mellett mûködnek, s feladatuk a közrend fenntartása és biztosítása — nyilatkozta a dandártábornok. A tervek szerint a rohamzászlóaljak szakképzett, profi csendôrökbôl állnak. A harmadik szakaszt a megyei szintû, profikból álló csendôrcsapatok létrehozása jelentené, amelyek krízishelyzetekben lépnének közbe. A reformprogram elôreláthatóan 2000-2001-ig fejezôdik be, maga után vonja a csendôrök alkalmazási feltételeinek szigorítását, valamint a sorkatonák számának csökkentését. Andreescu szerint a kiskatonák kiképzése fölösleges energia- és pénzbefektetést jelent, egy szakképzett csendôr jóval több hasznot jelent az alakulat számára. A dandártábornok véleménye szerint elérkezett az idô, hogy helyreállítsák a közrendet az országban, s hogy a lakosok újra bízni tudjanak a csendôrökben. A rohamzászlóaljak feladatai közé tartozik majd a terrorista és diverzionista cselekedetek megtorlása, megfékezése is — zárta szombati rövid sajtónyilatkozatát a román csendôrség parancsnoka.

Dr. Anghel Andreescu a megyeközpontban tett látogatása elôtt a brassói és csíkszeredai csendôrségek vendége volt, majd Kolozsvárra utazott tovább.

Konferencia és sajtótájékoztató

Szombaton tartotta országos igazgatótanácsi ülését a Demokrata Párt fiatal szárnya. Az eseményre Marosvásárhelyen került sor a Kultúrpalota kistermében. Cristian Dumitrescu, a DP alelnöke politikai beszámolóját követôen a késôbbiekben elnökké választott Gheorghe Falca jelentését hallgatták meg a résztvevôk. A szavazás eredményeképp a fent említett Arad megyei fiatalember lett az ifjúsági szervezet elnöke. A hat alelnök egyike a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Rebreanu Társulatának mûvészeti vezetôje, Nicolae Mihoc, aki a vasárnap délben megtartott sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy programokat szándékoznak készíteni a nemkormányzati szervezetekkel közösen a fiatalok továbbképzése, munkahelykeresés és egyéb dolgokban. A fiatal demokraták külön projektet készítenek a Zsil völgyi fiatalok problémáinak a megoldására, egyszóval, olyan terveik vannak, amelyek ahhoz járulnak hozzá, hogy a fiatalok megmaradjanak szülôföldjükön. A sajtótájékoztatón jelen levô Ileana Filipescu képviselô, és Alexandru Petru Fratean megyei elnök elégedettségét fejezte ki a Demokrata Párt ifjúsági politikájával szemben, mert mint mondták, ôk nem a következô választásokra készülnek, hanem az ország jövôjére gondolnak, és a politikai utánpótlás ennek egyik fontos része lehet. Nem válaszoltak a kérdésre, hogy hány tagja van a Maros megyei DP fiatal szárnyának, de kijelentették: ez a megyében az egyetlen mûködô ifjúsági szervezet — a MADISZ mellett.

Nagy volt a rumli, amikor beléptem.

Tudtam jól, mirôl beszélnek de úgy tettem, mint aki ott sincs; fütyörésztem semleges dallamot, s közben azon töprengtem — a városon is ahogy végigmentem —, nagy ünnep jön-é, mert annyi a virág, mint eddig tán sosem; egyik szebb a másiknál, piros, fehér, sárga, ké, a szivárvány színei, kicsi leányok mennek és jönnek szembe, szoknyájuk szemtelenül rövid, el is kaptam a pillantásuk; s tán ez lesz a legszebb: a Nônap nem a kommunistáké — mondtam hangosan, hogy én is szóljak valamit, s lássák, hogy itt vagyok, — hiába ágálnak, mert a 8 a nôké; s aztán mondhatunk, amit akarunk; nagy szavak nincsenek, csak kis fejek: amikbe szinte nem fér, hogyhogy, napról napra, hétrôl hétre egyéb nincs, csak futunk, stresszeljük magunk és egymást, pénzt hajhászunk és most csak úgy megállunk? (látszólag minden cél nélkül); bár igaz gyönyörûség a színpompa elôtt félórát tölteni, látszólag határozatlanul, aztán találomra rámutatni, azt, meg azt, meg talán amazt is, és elképzelni, hogy lesz nagy öröm; egyszer egy évben, sóhajtok hozzá, és nincs igazam, mert öröm minden nap, és ünnepi minden pillanat; s ahogy erre gondolok, kifordulok az ajtón (már unom a benti dumát: parttalan!): ezer lejért a hóvirágot, hallom az utcán (csak ezer?), sétálok céltalan, próbálom megérteni, amit hallottam; rádöbbenek: oda sem figyeltek, rám se rántottak; ekkorra lesz sziklánál szilárdabb az elhatározásom (elég!), amikor azt hallom, tévedsz, és összedôl bennem minden.

Fordulok; tétova nôi silhouette (ja!, sziluett), szinte osonni látszik (te voltál? — kérdezném), ahogy távolodik, én meg nem tudom, menjek, ne menjek? (menj, menj, súgja valami), tétova a mozdulat, de indít a lábam, és már tûzök is elôre; ott vagyok mögötte, nyújtanám a kezem, szólni kéne, de nem megy, s néma gyermeknek...

Megérezte. — Engem? — fordult felém.

— Hóvirág — nyújtottam szégyenlôsen a kezem. — Nônapra.

Láttam, felderült az arca.