Találkozó a Duna Televízió vezetôségével

"A Duna televízió csak az idôsebb korosztályhoz szól" — hangzott el többször is az észrevétel, azon a megbeszélésen, amelyre tegnap délelôtt került sor a marosvásárhelyi Bernády Házban, a Duna TT vezetôsége és a Maros megyei ifjúsági szervezetek, közösségek képviselôi részvételével. Az eszmecsere szervesen illeszkedik a hét folyamán Kolozsváron és Gyulafehérváron megrendezett találkozók sorozatába, amelyeknek célja az népszerû tévéadóval szemben támasztott igények feltérképezése.

A délelôtti megbeszélés ilyen szempontból teljesen megfelelt az elképzeléseknek, a jelenlevô fiatalok, illetve az ôket képviselô tanárok valóban konstruktív kritikával járultak hozzá a felmerülô kérdések megválaszolásához: ki, mennyit, miért nézi a Duna Televíziót; tudják-e közvetlenül hasznosítani a látottakat; melyik adás hasznos és melyik fölösleges stb. Így derült ki, hogy bár általánosan elterjedt a nézet, hogy a Duna TV-bôl hiányoznak az ifjúsági adások, ez nem teljesen fedi a valóságot, hiszen több olyan rovat is létezik, amely a fiatalság érdeklôdésére is számot tarthat, ám ezek egy része (pl. mûvészfilmek) túl késôn kerülnek a képernyôre, más részük pedig nem elég ismert. Itt észre kell venni a mûsortervezés, ismertetés, mûsorelôzetesek és a megcélzott nézôrétegek között húzódó szakadékot. Néhányan a felszólalók közül elmondták, most lett világos számukra, hogy léteznek olyan mûsorok, amelyeknek a témája érdekes, de címük nem eléggé figyelemfelkeltô. Ennek ellenére a Duna Televízió fontos a helyi ifjúság életében is — derült ki a kötetlen és problémafelvetô beszélgetésbôl.

A találkozósorozat délután ugyanott folytatódott. Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke és a többi vendég: Marosi Barna, Lugossy László és Szabó László Zsolt alelnökök, B. Walkó György, Ugrin Aranka, Halász Péter, Tanos Miklós fôszerkesztôk, Sipos Sarolta elnöki irodavezetô, Ordódy Judit, a Duna Televízióért Alapítvány titkára, valamint az ôket bemutató Lukács Bea a marosvásárhelyi szellemi élet képviselôivel folytatott párbeszédet. Este pedig közönségtalálkozóra került sor.

Ezeket a megbeszéléseket a késôbbiekben részletezzük.

Szegediek újabb kapcsolatépítô látogatása

A Marosvásárhely és Szeged önkormányzata között kialakult hagyományos jó kapcsolatok további fejlesztése érdekében magyar részrôl az együttmûködésbe bevonták a Duna-Tisza Rt.-t is, amely a Magyar Fejlesztési Bank regionális fejlesztési társasága. Ezzel közösen hozták létre a Maros Gazdaságfejlesztô Magánalapítányt is. E kapcsolatmélyítô folyamat részeként határozták el, hogy Marosvásárhelyen egy olyan információs irodát hoznak létre, amely a két város önkormányzata közötti híd szerepét tölti majd be gazdasági, turisztikai és kulturális kapcsolatok terén.

A szegedi küldöttségben részt vesz az ottani önkormányzatot képviselô s a külkapcsolatokkal foglalkozó dr. Mécs László, az információs iroda létrehozásának és kivitelezésének ötletadója, a külkapcsolatokkal foglalkozó dr. Mécs László, valamint Németh Mihály, a Duna-Tisza Rt. vezérigazgatója. A vendégek nem üres kézzel érkeztek, egy Pentium 300-as modern számítógépet hoztak, amelyet az információs irodában szerelnek fel. Ez a számítógép teszi majd lehetôvé, hogy a partner- városok, illetve

önkormányzatok közötti információáramlás zavartalanná váljon. A szegedi, illetve marosvásárhelyi információs irodákban piackutató munkával foglalkozó szakembereket alkalmaznak, akiket a Tisza-parti városban képeznek ki.

A nyolctagú szegedi küldöttséget péntek délelôtt Fodor Imre polgármester fogadta.

A hivatalos megbeszélések után a sajtó jelenlétében Fodor Imre polgármester és a szegedi delegációt vezetô Mécs Imre aláírták a tájékoztató iroda mûködésére vonatkozó szerzôdést. Az ezt követô sajtótájékoztatón elmondták, hogy a kapcsolattartás több konkrét lépéserrôl tárgyaltak a felek. Megtudtuk, hogy a szegediek a Tisza-parti városban az idén egynapos rendezvény-sorozatot szerveznek a marosvásárhelyeik tiszteletére. Az is kiderült, hogy bár az irodavezetô Lázár Balázs a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal alkalmazottja, egy évig a Maros Gazdaságfejlesztô Alapítváény javadalmazza.

A Népújság kérdésére Németh Mihály, a Duna-Tisza Rt. vezérigazgatója elmondta, hogy az alapítvány elsôsorban a gazdasági kapcsolatok fejlesztését támogatja, de elôsegítik egyben a különbözô intézmények, szervezetek közötti közvetlen együttmûködés létesítését is. A konkrét tervek között felsorolta olyan tájékoztató füzetek kiadását, amelyek a két ország gazdasági jellegû jogszabályait tartalmazák, továbbá a két város cégeinek jegyzékét, illetve különbözô turisztikai ismeretterjesztô katalógusok, füzetek szerkesztését. Magyarországon már olyan tôkefelesleg gyûlt fel, amelyet a környezô országokba lehet fektetni. A különbözô régiófejlesztési tervek támogatásával szeretnék áttörni azt az esetleges határt, amely Magyarország európai uniós tagsága miatt a két szomszédos ország között kialakulhat. E célból is létesült ez az iroda.

A sajtótájékoztató után a vendégek felkeresték az irodát, ahol az irodavezetô Lázár Balázs jövôbeli szándékait vázolta fel. A küldöttség tagjai szombaton meglátogatják Marosvásárhely nevezetességeit, majd a hét végén utaznak vissza Szegedre.

Ezután valószínûleg negyedévenként kerül majd sor olyan rendezvényekre, mint amilyenen a tegnap délelôtt vehettünk részt a Maros Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara székhelyén. A kamara vezetôsége a vásár helyi legjelentôsebb vállalatok és intézmények vezetôit, a megye elôljáróit, valamint a Maros megyei szenátorokat és képviselôket hívta meg a tanácskozásra. Az utóbbiak körül Vasile Dobrescu szenátor, valamint Kerekes Károly és Lazãr Lãdariu képviselô jelent meg a kötetlen eszmecserén. A megye vezetôségét Dorin Florea prefektus és Brukhárdt Árpád alprefektus, valamint Ioan Togãnel megyei tanácselnök képviselete.

A kétórás megbeszélést népa parázs vita, olykor politikai felhangoktól egyáltalán nem mentes szurkálódás tarkította. Konkluzióképpen a jelenlevôk egyetértettek abban, hogy Maros megyei szinten létre kell hozni egy, a kamara által koordinált törvényjavaslat- kezdeményezô bizottságot. Az egyetemes gazdasági gondokon kívül konkrétan a helyi sajátosságokról: fôleg az Azomures kombinát és a dicsôszentmártoni vegyi vállalatok sajátos gondjairól, valamint a Mobex kapcsán a bútorgyártók sanyarú helyzetérôl esett szó. Ugyanakkor kézhez katunk egy-egy jelentést ezekrôl a témákról. Tehát igen tartalmas eszmecserét szervezett a kamara. A részletekre érdemes lesz visszatérni.

Pénzbüntetésre ítélte a pénzügyôrség a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet a magyar nyelv használata miatt — derült ki abból a tiltakozásból, amelynek szövegét az egyházkerület igazgató tanácsa eljuttatta az MTI bukaresti irodájához.

A Tôkés László püspök és Szilágyi Aladár fôgondnok által aláírt tiltakozás emélkeztetett arra, hogy február végén az egyházkerületet súlyosan rágalmazó cikk jelent meg a nagyváradi Vest címû napilapban, s ennek megjelenésével egyidôben a pénzügyôrség ellenôrzést kezdett az igazgató tanács hivatalában.

A pénzügyôrök három hónap kifizetéseit vizsgálták meg, s mindent rendben találtak. Ezután az egyházkerület belsô pénzügyvitélének ellenôrzésébe akartak fogni, amit az egyházkerület igazgató tanácsa az egyház autonómiájára vonatkozó törvények értelmében elutasított.

A pénzügyôrök még két kisérletet tettek, majd megelégedtek azzal, hogy a magyar nyelv használata miatt 2 millió lejes pénzbüntetésre ítélték az egyházkerületet. A büntetést annak ellenére szabták ki, hogy a hivatal könyvelése valójában kétnyelvû, azaz a pénzügyvitel magyar és román nyelven folyik.

A pénzbírság kifizetését az egyházkerület megtagadta és a törvényes határidôn belül él a fellebbezés jogával. A nyilatkozat aláírói, emlékeztetetve arra, hogy egy évvel korábban hasonló pénzbírsággal sújtották a temesvári református egyházközséget is, felháborodottan tiltakoznak az egyház életébe való illetéktelen beavatkozási kisérletek és hátrányosan megkülönbözetô magatartás ellen, s az az anyanyelv használatának szabadságát sújtó pénbírság miatt.

Az egyházkerületi állásfoglalásban külön hangsúlyozzák, hogy az alkotmány, az érvényes törvények autonómiát biztosítanak az egyházaknak, elismerik, hogy a Romániai Református Egyház "istentiszteleti és belsô hivatalos nyelve a magyar nyelv". Mindezek ellenére "ilyen mértékben sem az Iliescu-, sem a Ceausescu-rezsim idején nem korlátozták hivatalos nyelve használatában".

A vámosok a vámparancsnokot hibáztatják

A Romániai Vámosok Szakszervezeti Szövetsége (FSVR) az országos vámparancsnokság (DGV) vezetôjét tartja felelôsnek azért, hogy a határokon zavartalanul folyik a nagyarányú cigarettacsempészés. A FSVR pénteken bejelentette, hogy emiatt feljelentették a román fôügyészségen Nini Sãpunaru vámparancsnokot.

A szakszervezeti szövetség felháborodását az váltotta ki, hogy Sãpunaru a hét elején nyilvánosságra hozta: az elmúlt két évben a vámosok és rendôrök segítségével hatalmas mennyiségû cigarettát csempésztek Bulgáriából Romániába. Sãpunaru arról is beszámolt, hogy sok esetben — szintén a vámosok közremûködésével - jelentôs összegû áfát igényeltek vissza fiktív alkohol- és benzinexport után.

Vasile Marica, az FSVR vezetôje szerint Sãpunaru a sajtó elé tárt cigarettacsempészési botránnyal "destabilizálta a román vámrendszert". Ráadásul — mint mondta — mindezekben az ügyekben a fô felelôsség a vámparancsnokot terheli, mivel a DGV élére történt kinevezése óta eltelt két évben semmilyen intézkedést sem tett a jelenség megakadályozására.

A szakszervezeti vezetô sajtóértekezletén úgy fogalmazott: Sãpunaru kinevezése pártpolitikai célokat szolgált. A vámparancsnok semmit nem ért a vámügyekhez, tevékenysége súlyos zavarokat idézett elô a vámrendszerben. A vámosok szakmai és emberi becsületébe gázolt, s emellett törvénysértést követett el azzal, hogy nem értesítette idôben az illetékes igazságügyi és belügyminisztériumi szerveket a feltárt újabb csempészbotrányról.

Mindezek miatt az FSVR feljelentést tett a vámparancsnok ellen a fôügyészségen — közölte Marica, aki követelte, hogy Sãpunaru hozza nyilvánosságra a rendelkezésére álló bizonyítékokat. A szakszervezeti vezetô mindenesetre 20-20 olyan román és bolgár cég nevét tartalmazó jegyzéket mellékelt feljelentéséhez, amely cégek az FSVR szerint alaposan gyanúsíthatók szeszcsempészettel.

Román—lengyel államfôi tárgyalások

Lengyelország minden támogatást megad ahhoz, hogy Románia is a NATO tagja legyen, s örömmel veszi tudomásul, hogy Csehország, Lengyelország és Magyarország NATO- tagsága Románia számára is nagyobb biztonságot jelent — hangsúlyozta Aleksander Kwasniewski lengyel államfô Bukarestben.

A lengyel államfô csütörtökön kezdett két napos hivatalos látogatást a román fôvárosban, ahol elsôként vendéglátójával, Emil Constantinescu elnökkel tárgyalt.

A tárgyalások után tartott közös sajtóértekezleten a román államfô hangsúlyozta, hogy megerôsítést nyert a két ország stratégiai partnersége. Mint mondta, a megbeszéléseken nagy hangsúlyt kapott a regionális együttmûködés, ezen belül is az 1997-ben kezdett román-lengyel-ukrán háromoldalú együttmûködés.

— Ennek az együttmûködésnek az a célja, hogy a Balti-tengertôl a Fekete-tengerig a stabilitás zónáját hozza létre a térségben - hangsúlyozta Constantinescu. Bejelentette, hogy tervbe vették egy közös lengyel-román-ukrán katonai alakulat létrehozását, s azt vizsgálják, hogy a háromoldalú együttmûködésbe bevonják a Moldovai Köztársaságot is.

Constantinescu üdvözölte, hogy Lengyelország hamarosan a NATO tagja lesz, ami — mint mondta — Románia számára is nagyobb biztonságot jelent.

Kwasniewski örömmel nyugtázta, hogy Lengyelország — valamint Csehország és Magyaroszág — NATO-tagsága nagyobb biztonságot jelent Románia számára is. A lengyel államfô leszögezte, hogy országa a NATO tagjaként is a "nyitott kapuk politikáját" szorgalmazza, s minden támogatást megad ahhoz, hogy Romániát is felvegyék az Észak-atlanti Szövetségbe. Kwasniewski hangsúlyozta: Lengyelország azt szeretné, ha Közép-Európa az együttmûködés és a politikai párbeszéd térsége lenne, egy olyan térség, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait.

Kérdésekre válaszolva a lengyel államfô leszögezte, hogy Lengyelország 2002-re teljesíteni kivánja az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit és reális célnak tartja, hogy az ország 2003-ban az EU teljes jogú tagja legyen.

Emil Constantinescu azt hangsúlyozta, hogy Románia számára az EU-tagságnak nincs alternativája. Mint mondta, Románia egyetért azzal, hogy 2005-ben kezdôdhet meg az EU bôvítése és abban bízik, hogy létezik "elôzôsáv", így azok, akik most hátrébb vannak, megelôzhetik az elôttük állókat.

A nyugdíjas-szervezetek március végén vagy április elején nagyméretû tiltakozó akciókat fognak kirobbantani, amennyiben a kormány nem tesz eleget azon követeléseiknek, amelyeket ismertettek Emil Constantinescu elnökkel a nyugdíjasok fô szervezeteivel történt februári találkozón, és amelyek nagy részével az államfô egyetértett — közli a Nyugdíjasok Országos Szövetsége.

A nyugdíjasok sürgôs találkozót kérnek Radu Vasile miniszterelnöktôl, amelyen igénylik a társadalomvédelemben illetékes tárcavezetôk részvételét is. E tiltakozáson protokoll aláírását kérik, amely megfogalmazná a nyugdíjasok problémáit, felállítaná a revendikációk megoldásának határidejét és ennek pontos felelôsségi körét jelölné ki.

Panaszt tesznek továbbá az ellen is, hogy a nyugdíjakat márciusban sem indexelték, bár a közhasználati cikkek és a szolgáltatások ára 10-25 százalékkal növekedett, a házadó pedig több mint százszorosára ugrott.

Az idô hirtelen felmelegedése kiváltotta nagyméretû hóolvadás miatt a megye több folyóvizének nôtt a vízszintje, komolyabb gond mindössze Mezôcekeden alakult ki — tájékoztatott Jinga Alexandru alezredes, a Megyei Polgári Védelmi Felügyelôség parancsnoka. A környezô dombokról lefolyó megduzzadt patakok a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka 11 gazdaságot öntöttek el, a termôföldeket és udvarokat mintegy 30 centis víz lepte el. Az olvadás tegnap délig mindez már visszahúzódott.

A Maros folyó felsô szakaszán jégtorlaszok keletkeztek, árvízzel fenyegetve Maroshévízt, Gödemesterházát és Palotailvát. A polgári védelem szakemberei csütörtökön délután kiszálltak a helyszínre, robbantásra azonban nem volt szükség, a torlaszok néhány óra múlva továbbereszkedtek a völgy felé.

Angela Socaciu, a Vízügyi Igazgatóság marosvásárhelyi kirendeltsége diszpécserszolgálatának vezetôje elmondta, a tegnap délre a Nyárád (Backamadarastól a torkolatáig) és a Kisküküllô (a Balavásár és Dicsôszentmárton közötti szakaszon) lépte túl a készenléti szintet, a Maros folyó vízszintje pedig mintegy 30-50 centivel volt a figyelmeztetô szint alatt. A következô napokban várható bôséges esôzés megnöveli a folyók szintjét, ami árvizet okozhat. Leginkább a Nyárád és a Kisküküllô, valamint a hegyi patakok és csermelyek jelentenek veszélyt a településekre és termôföldekre.

Székely János-emlékest

Holnap töltené hetvenedik életévét Székely János költô, drámaíró, mûfordító. A születési évforduló alkalmából a Kriterion Könyvkiadó újra kiadta a Semmi- soha c. válogatott verseskötetet a szerzô válogatásában. Székely János ezt a válogatást tekintette hitelesen magáénak, meghagyva, hogy semmiféle filológusi buzgalom ne próbálja teljesebbé tenni... "Amit válogatott, olyan, mintha kôbe véste volna".

Csütörtökön este a marosvásárhelyi Bernády György Mûvelôdési Központban a Kriterion kolozsvári szerkesztôje, Demény Péter fiatal prózaíró mutatta be a kivételes alkalomra megjelent fent említett verseskönyvet, valamint a szépprózai írásokat tartalmazó A másik torony címû kötetet.

Kuti Márta 20 évet dolgozott az Igaz Szó és a Látó szerkesztôségében Székely Jánossal, az irodalmi pillanatoktól a szürke hétköznapokig, az egykori megyei párttitkárok ablakával farkasszemet nézve — emlékezett a Látó, valamint jogelôdje, az Igaz Szó tördelôszerkesztôje a munkáját ludovikás kötelességtudással végzô kivételes munkatársra, akit szinte naponta zaklattak kezdôk, tehetségesek és dilettánsok... János úr most már barátaival ott túl vitázik, mi meg itt fecsegünk róla — mondta befejezésül némi fanyar humorral az emlékezô munkatárs.

Gálfalvi György: " — Így volt, így igaz. Szerettem volna, ha életében emlékeznek rá. Már-már axióma, János úr más világban élt". A szerkesztôtárs pontosan tudja: Székely János hatvanévsen 1989. március 7-én ment nyugdíjba. Micsoda véletlen minden egybeesés... Egy perccel sem maradt többet a szerkesztôségben. A fordulat után egyre gyakrabban volt jelen lapjában. Ma a Törvényszék utcában ott van arcmása, fia, Székely János Jenô szobrászmûvész alkotása: "valakinek a hiánya márványba mélyítve".

A tanítvány és költôtárs, Kovács András Ferenc Székely János súlyos, filozófiai töltetû költészetérôl, alkotói öntudatról, a magányosság erdélyi modelljérôl beszélt, részletet olvasott fel Székely Jánosról írt esszéjébôl. A költôt persze személyes élmények és emlékek is fûzik a nagy költôtárshoz. Meghallgattuk, felemelô pillanatok...

Gyéresi Júlia színmûvésznô Székely János verseibôl olvasott fel, barátok, ismerôsök, céhbeliek emlékeztek rendkívüli egyéniségére, páratlan írásmûvészetére.

Tóth István költô Székely János hagyatékáról. közös nagyváradi emlékekrôl beszélt, sürgetve egy Székely János- emlékszoba létesítését.

Sorozatom adattáraiban címszóként a tudományos elnevezés áll, ezt követi a hivatalos magyar, majd a népi elnevezés (ez utóbbi mindenütt kiemelve). A népi elnevezés és az állatokkal kapcsolatos adatok után feltüntettem a település rövidített nevét, ahonnan az adat származik. A szó szerinti szövegrészeket idézôjelbe tettem.

A Sóvidéken 18 halfajt és egy körszájú fajt ismernek, továbbá 11 egzotikus (akváriumi) halfaj nevét tudják. Az alábbiakban ezekbôl tekintsük át a fontosabbakat.

Barbus barbus: Márna. Zsidóhal (K). "Mind a víz fenekin jár. Kézzel jól meg lehet fogni, a húsa fájin" (Sz). "Apró pénze van, éjel lehet a legjobban fogni, nyári üdôbe" (I).

Cobitis taenia: Vágó csík. Kôfaragó (As, Fs, K, P, Sv), kôvágó (I), pinavágó (Szk), vágóhal (Sz, Szk). "Kicsi hal, a homokba béássa magát, ezelôtt sok vót, mostanában nemigen lehet látni" (K).

Cyprinus carpio: Ponty. Laposhal, ponty, sóshal (K, Sv). A szovátai mesterségesen létesített Toplica (Ifjúsági) tóban tenyésztik és rendszeresen halásszák. Igen jól ismerik. Két formája különböztethetô meg: a vadponty (=morpha hungaricus) és a nemesponty (=morpha acuminatus). Vidékünkön mindkettô elôfordul, és vannak halászok, akik a két formát meg is tudják különböztetni. "A vadpontynak a pikkejei küsebbek, apróbbak s sûrûbben állanak a másikénál" (Sz). "Nyáron lehet jól halászni nagyüdô elôtt, vaj csendes esôs üdôbe erôst jól harapnak" (Sv). "Féjônek a parajdi sóbányáig, jó nagyra megnônek, nagy pénzek vannak réta, jó hal, csak elég szálkás (nemesponty) (P). "A Toplica-tóba levôk jó kövérek, sokat is kifognak, sokszó még engedély nélkül is" (Sz).

Lampetra danfordi: Magyar ingola. Ingola, menyhal (Sz), vakcsík (K, P, Sv). Az egyedüli nálunk élô állkapocs nélküli körszájú faj. Váza porcos, pikkelyei nincsenek. Jól ismerik. "Olyan kégyó formájú, más halakra es réjaragad. Aki menyhalat fog, bizonyosan szerencséje lesz" (P, Sz).

Lota lota: Menyhal. Kutyahal (I, Sv, Sz, Szk). A Kis-Küküllôben és a Sebesben fogtak menyhalat a halászok, de nem gyakori. "A hátán égy kicsi úszó van, s égy hosszú es, s a hasa alatt es, egészen elér a farkájig" (P, Sv). "A pikkejei erôst aprók, alig lehet levakarni. Ôszön fogtuk, nyáron nem soha" (I, P).

Nemachilus barbatulus: Kövi csík. Kövi, kövihal. A Sóvidék egyik legjobban ismert hala, a gyermekek is sokat fognak belôle. Állományuk az utóbbi idôben eléggé megritkult, mivel életterük leszûkült, ui. a lakott területeken átfolyó patakok szennyezettekké váltak. Este fogják, villanylámpával rávilágítanak és villával megszúrják. Mivel apró hal, a belsô részét nem veszik ki, egészben sütik meg, rántva (tojással, puliszkaliszttel) fogyasztják. Jóízû, szeretik.

Salmo gairdneri irideus: Szivárványos pisztráng. Tavipisztráng, újfajta pisztráng (K). Vármezôn tenyésztik, de régebb a szovátai Sebes mellett is voltak halastavak, ahol szivárványos pisztrángot tenyésztettek. Elsôsorban innen ismerik. A sebespisztráng után a legjobb halnak tartják.

Salmo trutta fario: Sebespisztráng. Havasi pisztrang, pirospettyes pisztrang, pettyes pisztráng, sebeshal (Szk), vadpisztráng (I, Ko, Sz, Szk). A sóvidáki hegyi patakok bôvelkednek sebespisztrángban. A legfinomabb, szálka nélküli hal, de fogni a legnehezebb. Rangot, tekintélyt jelent a halásznak, ha jó pisztrangász. Tökéletesen igaz a 15. sz-ból való angol mondás, mely szerint a sebespisztráng halászása, a többi halfajhoz viszonyítva, háromszorosan szép. "Szép a hal, szép a fogási módja és szép a környezet, ahol e sportot ûzzük". Vidékünkön két színváltozatot különböztetnek meg: a magasabb régiókban élô, fekete hátú, "muháshátú" és a lentebbi vizekben tanyázó, világosabb hátú pisztrángot. Ez érthetô, hiszen a pisztráng színe valóban gyakran változik. Halászása törvény által megszabott. Két alapvetô módszer engedélyezett, a "mûlegyezés" és a "pergetés". E módszereket nálunk ritkán alkalmazzák. Sok esetben egyszerûen kézzel fogják, de a fô eszköz a szakszerûen felszerelt horgászbot. "Erôst fájin hal, a vízfojással szembe figyel, osztán hirtelen nagyokot szökik, még méteresre is fészökik mikó felfelé úszik" (Szk). A kifogott halat szentjánoslapiba (Telekia speciosa = telekivirág) csomagolják, így frissen maradva viszik haza a messzi shalászhelyrôl, a havasról. Ha azonnal nem készítik el, vagy ha valahova szállítani akarják, a hal belsô részét kidobják, s a helyébe leveles csalánhajtást tesznek. A pisztráng megtakarítása is különleges eljárást igényel. Elôször sóval jól bedörzsölik, utána kés fokával végigkaparják, úszóit levágják, belsô részeit kiszedik, majd tetszés szerint elkészítik. A legjobb rostélyon megsütve, de készítik olajba sütve, tojásba, puliszkalisztbe, prézlibe, vagy csak magára megrántva. Ha rántva készítik, a belsejébe petrezselyemszálat tesznek. "A vadpisztrangot még az es megeszi, aki más halat nem szeret" (I). A Sóvidéken a pisztrangászok zsákmánya általában 7-15 dekás példányokból áll, de a "halászmesékben" kapitális, kilósnál nagyobb halakról is lehet hallani. A valóságban a fél kilót meghaladó példány is igen ritkán akad horogra.

Thymallus thymallus: Pénzes pér. Forráspisztráng (Sz), pénzespisztráng (K, Sz, Szk), pérhal. Évekkel ezelôtt a Sebes-patakba telepítették és meghonosodott. A halászok ma már jól ismerik, de szerintük még a sebespisztrángnál is nehezebben halászható. "Olyan finom a húsa, mint a vadpisztrángnak, de erôst ravasz hal, a hátán nagy úszója van" (Sz).

Rövidítések: As (Alsósófalva), Fs (Felsôsófalva), I (Illyésmezô), K (Korond), Ko (Kopac), P (Parajd), Sv (Sóvárad), Sz (Szováta), Szk (Szakadát)

(Folytatjuk)

Erdély az erdôk világa, ahol a hegyvidéken, dombvidéken, sôt még a síkvidéken is ezer évvel ezelôtt erdôk uralkodtak. Errôl tanúskodik az Arad vidéki "Erdôhát" vagy a Szatmár közelében levô Erdôd község.

A századok folyamán az erdôk helyét lassan termôföldek foglalták el. Sajnos, ez egy természetes folyamat, mivel minél több az erdô, annál kevesebb ember élhet az adott területen.

A vadállomány gazdagsága jellemzô a lakatlan erdôs területekre. Valaha Erdélyt sûrûn népesítette be a bölény, s errôl ékesen tanúskodik a Váradi Registrum néven ismeretes jegyzôkönyv. A Registrumban bizonyos XIII. századi bölényvadászok kapitányáról esik szó. Az ippi bölényvadászokról, a lankás szilágysági részeken élô bölénycsordákról. A jeles humanista Oláh Miklós (1493-1568) írja, hogy szülôföldjén olykor három- négyezer példányból álló szarvascsoportot látott. Heltai Gáspár pedig említi Erdélybôl a sörényes ökröket, vadlovakat, jávorokat, dámvadakat látott.

Az erdôk, a vadontermô növények bôsége, a gazdag vad- és halállomány évszázadokon át létezett. Egyes helynevek máig ôrzik a vadászatra szakosított népesség emlékét (Hodos, Solymár). Ilyen solymárok éltek a tizenhetedik században például Korondon, Parajdon, Sófalván. A vadak nemcsak táplálékul szolgáltak, hanem veszélyt is jelentettek, elsôsorban a háziállatokra nézve.

A halbôség folytán a halászat önálló foglalkozássá vált. 1733-ban Marosvásárhelyen hat embert találtak, akinek a halászat volt a fô foglalkozása. Kolozsváron a halászok éppenséggel céhbe tömörültek. Aradon sokáig utcanév ôrizte a halászok lakóhelyét.

Lassan megjelentek a legelôk és már a XVIII. században a nagyméretû állattenyésztés. Ezzel párhuzamosan megindul az erdôirtás és a termôföldek kihasználása.

1720-ban az összeíróbiztosok a Szilágyságban úgy találják, hogy az elvetett mag általában két magot ad. Arad vidékén 1715-ben háromszoros, három és félszeres a termés, ennél több Bihar és Szatmár vidékén. Száz évvel késôbb Erdôszentgyörgyön középes termés esetén a gabonakalangya egy véka szemet ereszt.

Valamikor a XVII. században meghonosították nálunk a kukoricát, azaz a törökbúzát. Elôször a Nyárádmentén jelentek meg a "törökbúzakertek". A burgonya elterjedését már 1760-ban említik. Gyergyóban a XIX. század elején tesznek említést a burgonyaföldekrôl, viszont 1787-ben már említik a burgonya ültetését. A székely ôrkatonákat vasárnaponként oktatták a pityókatermesztés módjára.

A felszántott föld lassan kimerült, mert nemigen pótolták táperejét. Kezdetben még nem ismerték a trágya javító hatását. Elôször Csíkosicsón 1675-ben tesznek említést errôl a mûveletrôl. Marosszéken pedig a XVIII. századbana legtöbb helyen gondoskodtak már a föld feljavításáról.

Mindezek a változások a népességszaporulattal állnak kapcsolatban. A sík- és dombvidék az erdôirtás után átalakult mezôgazdasági területté, a hegyvidék pedig legelôkké és kaszálókká. Ezzel az erdô szerepe a környezeti viszonyok stabilizációjában megszûnt, egyben erôsödött az erózió szerepe, a talaj lassú lemosása, kôzettömegek suvadása a lejtôn, mocsarak vagy tavak megjelenése a suvadások mögött. Az erdôk irracionális vágása miatt rövid idô alatt, hosszabb esôzésekkor, havazáskor és hóolvadáskor árvizek keletkeznek.

Az erdôirtás változásokat idéz elô a lejtôk geomorfológiai viszonyaiban. Ezek fôleg a Szamos-hátság, a Küküllôk vidékén és az erdélyi Mezôségen gyakoriak. Ezeken a területeken, bádeni, szarmata és pannóniai korú üledékek agyagjai, márgái, homokkövei, néhol konglomerátumok és vulkáni tufák vannak kifejlôdve.

A suvadások lehetnek konszekvensek és inszekvensek. A konszekvensek gyakoriak. Szászkézd területén 615 ha, Szászhalom 825 ha, Segesd területén 15,5 ha-ra terjednek ki. Koronka vidékén 3 km, Ajton 4 km és a kolozsvári Szénafüvek vidékén is a suvadások a felsorolt hosszúságot érik el. Sokszor suvadások sora is kialakult. Erre példa a Kolozsvár és Felek között levô 8 km hosszú suvadássorozat. Így kerültek a híres "feleki konkréciók" Felekrôl egészen a város ártéri területére. Koporsó alakú suvadások ismertek Sólyomkô vidékén.

A Mezôség területén, Magyarborzas, Mocs vidékén kisebb szerkezeti felszínek alakultak ki.

Marosvásárhely és Ludas között, a Maros jobb partján a tömbleválások a Marosig érnek.

Általában a Küküllô vidékén számos eróziós forma és suvadás figyelhetô meg. Parajd vidékén inszekvent csúszások keletkeztek az erdôirtás után, az agyagos talajon kaszálók találhatók.

A gázdomok területén is gyakoriak a csúszások és suvadások (Bázna, Szászváros).

Sokszor a suvadások mögött tavak keletkeztek (Szászkézd).

Mészköves felszínén (pl. Szind-Borév) kialakul az endo- és exokarszt, a felszínen dolinák jelennek meg, a talaj lemosódik és a terület alkalmatlan legelônek is.

Az Erdélyben lezajló környezetváltozás, amely évszázadokon át ment végbe, még ma sem fejezôdött be, mivel a még meglévô erdôket ma is irtják és ezzel megváltozik a vidék ökoszisztémája, új felszíni formák keletkeznek. Sajnos, az a cél, hogy újabb, a mezôgazdaság számára alkalmas területeket nyerjenek, nem válik be, mivel a talajerózió, a csúszások és suvadások akadályozzák a mezôgazdasági tevékenységet.

Az erdôirtásnak vannak globális következményei is. Hozzájárul a szén-dioxidnak a levegôben való felhalmozódásához és egyben a Föld légkörének felmelegedéséhez. Mindez pedig kiváltja az idôjárás helyi megváltozását is, amely kézzel foghatóan a gyakran megjelenô árvizekben is érzékelhetô.

Elnapolt vita a nyugdíjakról

Az alsóház csütörtöki plénumán a képviselôk az állami nyugdíjrendszerre és az egyéb társadalombiztosítási járandóságokra vonatkozó törvényt vitatták meg. A 24. szakasz elfogadásánál tartottak, amikor Paula Ivãnescu üléselnök létszámhiány miatt kénytelen volt felfüggeszteni az ülést. A megszavazott cikkelyek között szerepel, hogy az alkalmazottak hozzájárulása a társadalombiztosítási alaphoz az évi szükségletként megállapított összeg egyharmadát kell, hogy kitegye. Törölték továbbá egyes nyugdíjas-kategóriáknak a társadalombiztosítás kifizetése alóli mentesítésérôl szóló szakaszt. E kategóriák a következôk lettek volna: a civil szerzôdéssel dolgozó, a választott tiszteket betöltô, valamint ama nyugdíjasok, akiknek évi jövedelme a bruttó átlagbér legkevesebb háromszorosát teszi ki.

Visszahívták Rãsvan Popescut

Szerdától egy szóvivôje maradt a kormánynak, Adriana Sãftoiu személyében, mivel Rãsvan Popescut minden különösebb magyarázat nélkül visszahívta a miniszterelnök. A TV 1 adásaiból is ismert Rãsvan Popescu kijelentette, hogy az elkövetkezôkben több idôt szentelhet a kormány információs fôosztálya korszerûsítésének, amelyet államtitkári beosztásban vezet, s ahol a Világbank 400.000 dolláros porgramját kell életbe ültetnie.

Belvíz 300 hektáron

A magas hômérséklet hatására Magyarországon jelentôsen növekedett a belvízzel elöntött területek száma. Az északkeleti országrészen az erôsen olvadó hótakaró miatt a belvízzel borított területek egyre inkább növekednek. Ezzel szemben a délkeleti országrészben a belvízhelyzet javult. A Tisza—Szamos közötti területen és az Ecsedi-lápon a belvízhelyzet kritikussá vált. Összesen 75 belvízvédelmi szakaszon tartanak fenn készültséget, ebbôl 17 helyen harmadfokút. Az üzemelô 245 szivattyú másodpercenként 470 köbméter kapacitással mintegy 32 millió köbméter vizet emel át naponta. A belvízvédelemben csak 1870 fô vesz részt. Az év elejétôl a vízügyi igazgatóságok belvízvédelmi költségei meghaladják az 510 millió forintot.

Közgyûlés március 13-án

A Magyarországi Román Önkormányzatok Országos Szövetsége március 13-i közgyûlésén véglegesíti az alapszabályt, elnökséget és tisztségviselôket választ, s fölkéri az új vezetô testületet a munkabizottságok létrehozására — közölte Budai János, a Magyarországi Románok Önkormányzatának volt elnöke. Az országos román önkormányzat sikertelen létrehozási kísérletei után Budapesten megalakított szövetséget húsz testület, 7 Hajdú-Bihar, 8 Békés, 2 Csongrád megyei települési, valamint 3 budapesti kerületi kisebbségi önkormányzat — szervezte meg. Az 53 tagú közgyûlés március 13-án Gyulán a román tanítási nyelvû Nicolae Bãlcescu gimnáziumban ül össze; errôl az ügyvivô testület a napokban döntött. A kényszerûségbôl létrejött új országos román érdekképviseleti szervezet arra számít, hogy a kormányzat beváltja ígéreteit, és a kisebbségi önkormányzatok országos szövetsége megkapja ugyanazt a támogatást, amelyre az országos román önkormányzat lett volna jogosult — nyilatkozta Budai János.

Olajár emelkedés

Erôsödött csütörtökön a kôolaj világpiaci ára. Az amerikai befektetési alapok ugyanis visszatértek a piacra, abban bízva, hogy a Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) március 23-án Bécsben megrendezésre kerülô miniszteri ülésén a termelés csökkentésérôl dönt. Londonban az irányadónak számító északi-tengeri Brent kôolajfajta hordónkénti ára 11,65 dollárra nôtt a szerdai 11,25 dollárról. A termeléscsökkentés egyik szorgalmazója, Irán, március 17-én külügyminiszterét küldi el Venezuelába, hogy megvitassa az OPEC-üléssel kapcsolatos kérdéseket. Az iráni diplomácia vezetôje ellátogat továbbá Szaúd- Arábiába és Líbiába is, hogy rábírja az ottani vezetôket a termelés visszafogására. A Meryll Lynch elemzôi rámutattak arra, hogy ha az OPEC valóban csökkenti termelését, ennek egyelôre nem sok hatása lesz, mivel jelentôs olajtartalékok halmozódtak fel a piacon és a tavasz beálltával a kereslet rendre csökken.

Miron Cozma a törvény elôtt

Két újabb perben hoztak ítéletet Miron Cozma bányászvezér ellen. Az Arges Megyei Törvényszék Carol Gigi Nicolau újságíró bántalmazása miatt öt hónapi szabadságvesztésre és öt plusz 1,2 millió lej kártérítésre ítélte. A petrozsényi Vegas klubban történtek miatt 3 év, valamint 2 év 8 hónap, illetve 10 hónap börtönbüntetést kapott. A büntetésekbôl az érvényes kegyelmi rendeletet figyelembe véve egy év és 10 hónapot kell letöltenie. Idôközben felesége a petrozsényi bíróságon beadta a válópert azzal a kéréssel, hogy a közös vagyont két részre osszák.

Felmentô ítélet

Az egyesült államokbeli Camp Lejeune-ben (Észak-Carolina állam) az illetékes hadbíróság esküdtszéke csütörtökön ártatlannak mondta ki Richard Ashby századost a gondatlan emberölés bûntettében, a tavaly februári cavalesei tömeges síliftkatasztrófa ügyében. A pilótát azzal vádolták, hogy — az olaszországi síüdûlô fölött végzett gyakorló repülése során — megszegte a repülésbiztonsági sílift vontatókötelét. A kabin lezuhant, és mind a húsz utasa szörnyethalt. Az esküdteket meggyôzte a védelem azon hivatkozása, hogy az a katonai térkép, amely a szerencsétlenség idején Ashby rendelkezésére állt nem tüntette fel a síliftet. A szerencsétlenséggel kapcsolatban a gép navigátorát külön tárgyaláson fogják felelôsségre vonni.

Nyitott ajtók napja — tömeges kanállopás

Kellemetlen meglepetés érte az oslói városi tanácsot: a nyitott ajtók napján a város polgárai a kávézgatás után az 500 ezüst kávéskanálból 275 darabot elloptak. A tanács azért hirdette meg a nyitott ajtók napját, hogy közelebb kerüljön a város lakóihoz. A Nobel-díjak átadására is szolgáló díszteremben megrendezett kávés, süteményes uzsonnára 1300, többnyire nyugdíjas korú oslói polgár jelentkezett, de úgy tûnik, némileg félreértették a meghívást. A megmaradt kanalak megszámlálása után a városháza egyik munkatársa azzal mentegette a ragadós kezû vendégeket: "Nyilván azért tetszett meg annyiuknak a kanál, mert rajta van a városi címer".

Határidô-hosszabbítás magánszemélyeknek is

A Maros Megyei Közpénzügyi Igazgatóság aligazgatója, Lazãr Sorin tájékoztatott, hogy a kormány március 4-i 15-ös számú sürgôsségi rendelete március 15-tôl június 15-ig meghosszabbítja az adók és illetékek kifizetésének határidejét, magán és jogi személyeknek egyaránt. Abban az esetben, ha az adókat június 15-éig az egész évre kifizetik, 5%-os kedvezményt alkalmaznak. A rendeletben változást hoz az, hogy az 1000 négyzetméter alatti beltelekre adót, míg 1000 négyzetméter fölötti területre 2000-tôl mezôgazdasági adót kell fizetni.

Szerdától drágább a tej

Március 10-étôl mintegy 5%-kal emelkedik a Maros Tejfeldolgozó Rt. termékeinek ára — tájékoztatott Nagy Ernô, a társaság vezérigazgatója. Az áremelés nem egységes, hanem szelektív módon következik be. Tehát legnagyobb arányban a kisebb forgalmú termékek, a sajtfélék ára növekedik, a tej és a nagyforgalmú friss termékek ára kisebb hányaddal emelkedik. Az üzleti tej szerdától 50 lejjel drágábban kerül forgalomba.

Rendôrök tapasztalatcseréje

Tohãnean Vasile marosvásárhelyi rendôrparancsnok és dr. Mécs László, a szegedi önkormányzat külkapcsolati tanácsosa között tegnap, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban folytatott tárgyaláson született megállapodás szerint májusban egy, még ismeretlen összetételû küldöttség utazik Szegedre a marosvásárhelyi rendôrség képviseletében, majd a késôbbiekben a szegedi rendôrség is viszonozza a látogatást a két város rendfenntartói közötti kapcsolat elmélyítésének érdekében.

Ajándék hölgyvezetôknek

A nôk napja, március 8. alkalmával a Román Autóklub marosvásárhelyi fiókszervezete — már hagyományosan — ajándékkal kedveskedik a hölgyvezetôknek. A rendôrség közlekedési osztályával közösen szervezett ajándékozásra hétfôn délelôtt kerül sor Marosvásárhely központjában, a Kultúrpalota elôtt.

Várják a munkákat a Csoma- kiállításra

A kovásznai Kôrösi Csoma Sándor Közmûvelôdési Egyesület az idén is megrendezi hagyományos kiállítását. A tavalyi tárlat anyagának egy részét a közelmúltban láthatták a marosvásárhelyiek a Bernády Házban. Mivel 1999 Kôrösi Csoma Sándor-emlékév, az eredetileg eltervezett kiállítási témát a szervezôk megváltoztatták, az új tematika összefoglaló címe Cantata profana. Ez jobban tükrözi a nagy utazó, nyelvész, eleink kutatója szellemiségét. A tárlatot, amelyre az egész országból várják a jelentkezôket, a Kôrösi Csoma Sándor-napok keretében, április 9-én nyitják meg. A megyénkbeli pályázók március 14-ig adhatják be mûveiket a marosvásárhelyi gyûjtôhelyre, Kedei Zoltán képzômûvész várbeli mûtermébe.

Új tag a municípiumok szövetségében

A dicsôszentmártoni tanács nemrégiben tartott legutóbbi ülésén döntöttek a nemrégiben municípiummá vált város csatlakozásáról a municípiumok szövetségéhez, amely a tagvárosok önkormányzatainak érdekeit képviselô nemkormányzati, szakmai szervezet. Emellett megszabták a köztisztasági szolgáltatások új díjait, és arról is határozatot hoztak, hogy Phare-támogatásból fogják felújítani a helybéli Avram Iancu utca víz és csatornahálózatát, mely munkálat elvégzésére versenytárgyalást fognak kiírni.

Hálózati munkákat végeznek

A CONEL marosvásárhelyi fiókegységétôl kapott tájékoztatás szerint a fogyasztók ellátásának javítása érdekében végzett hálózati munkák miatt szünetel az áramszolgáltatás március 9-én, kedden 8 és 15 óra között a következô marosvásárhelyi utcákban: az 1918. December 1. utca 84-86 A, B, C, D, valamint 75-83. számai között, a Stefan cel Mare, Liszt Ferenc, Memorandului utcákban, a Bradului utcának a Stefan cel Mare és a Vulcan utcák közötti szakaszán, valamint a Bolyai utcának a Borsos Tamás és Bradului, az ellentétes oldalon pedig a Liszt Ferenc és Justitiei utcák közé esô szakaszán.

Ingyenebéd a rászorulóknak

A nyárádszeredai Rhemedium Alapítvány továbbra is hetenként kétszer, kedden és csütörtökön meleg ebédet biztosít a rászorulóknak, mintegy 15-20 családot szolgálnak ki. Az alapítvány tagjai kedden egy tonna lisztet juttattak el az Ákosfalva községhez tartozó Székelycsókára. Mindezt a németországi O. S. T. e V. szervezet támogatásával tudják megvalósítani.

Sakkverseny gyermekeknek

Nemzetközi sakkversenyt rendez Marosvásárhelyen a helybéli Iskolás Sportklub szakosztálya székesfehérvári, székelyudvarhelyi, kolozsvári és tordai meghívottakkal. A rendezvényen 16 év alatti gyerekek versenyeznek. A hivatalos megnyitót tegnap délután tartották az Építészeti Líceumban, a verseny vasárnap délben fejezôdik be.

A hólé is szennyezô

A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség tájékoztatása szerint a február 25-tôl március 3- áig terjedô idôszakban a Marosvásárhely térségébôl begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintánál nem észleltek a megengedett határértéket meghaladó szennyezôanyag- koncentrációt. A Maros három ellenôrzô szakaszán gyûjtött 21 vízmintából egy esetben Marosvásárhely felett, két esetben pedig Csapónál észleltek a határértéket meghaladó szervesanyag- szennyezôdést. Csapónál továbbá 7 esetben észleltek a megengedett értéket meghaladó ammónium-, és 4 esetben nitrátion-szennyezôdést. A jelentés szerint az ammónium- és nitrátion-szennyezések okozói a marosvásárhelyi Azomures Rt., és a városi szennyvíztisztító, míg a szervesanyag-szennyezések okozói az esôzések és a hóolvadás.

Kitûnô, hálás téma a Faust doktor késô középkori históriája, akadt is feldolgozója elég, írtak belôle színjátékot, nem is egyet, párbeszédes elbeszélô költeményt, néhány operát, oratóriumot, mindenfélét. "Bábosítása" is megtörtént az idôk folyamán, hiszen magától kínálkozik a gondolat, hogy ezt a vásári ponyváról indult történetet visszavigyék Goethe és Berlioz elôkelô színpadáról a maga eredeti világába, a népies komédiázás közelébe. Nem csoda, hogy Antal Pál, a bábszínház szerelmese, akinek annyi irodalmi mû báb- lôadását — sikerült és sikeres elôadását — köszönhettük az elmúlt évtizedekben, bevallása szerint réges régóta-hordozza magában ezt a tervet; jó, hogy végre sor került a megvalósítására is.

Jó, hogy sor került erre, mert az elôadás szerencsésen gazdagítja és tarkítja a marosvásárhelyi Ariel színház mûsorát. Ott, ahol a bábjátéknak igazi nagy kultúrája és hagyománya van, sohasem látták benne kizárólag a legifjabbak szórakoztatóját (bár ezt a funkcióját sem szabad lebecsülnünk), mindig valamennyi korosztályhoz szólt, talán még inkább azokhoz, akiknek benôtt már a fejük lágya, és így nyilván nem idegenkedett a fajsúlyosabb tárgyaktól sem.

Az Ariel színház mûvészi irányítói már régen levonták ebbôl a szükséges tanulságokat; az elmúlt évek során idônként egy- egy örvendetesen komoly, érett, igényes elôadással lepték meg felnôtt közönségüket is. Kár, hogy ezek az emlékezetes vállalkozások — mert néhány maradandó emlékû, szép produkció élményét elevenen ôrizzük ma is — nem tudtak következetes mûsorpolitikai elvvé és gyakorlattá szervesülni. Talán Az híres doktor Faustus János históriája, amit most láthattunk e meghitt, kis színház teknônyi színpadán, új reménnyel biztat ebben a tekintetben?

Nincs a történetnek egyetemesen ismert, elfogadott bábszínházi feldolgozása, Goethe, Lenau szövege, még Marlowe-nak az ôsforrás népi nyersességéhez közelebb álló drámája is túlságosan eszmei töltésû a báb mûfaj természetéhez, gondolati teherbírásához képest; Antal Pálnak magának kellett szövegkönyvet készítenie rendezéséhez, a Faust-legenda összecsipegetett motívumaiból. Az ôsbábszínmû, az ôsnépszínjáték — célszerûen ezekbôl meríthetett volna leginkább — hozzáférhetetlen ritkaság minálunk; úgy látszik, a nevezetes Spiess-féle ponyvakiadásból, az úgynevezett népkönyvbôl válogatott, amelynek a kiváló Kner Izidor jóvoltából jó magyar fordítás — negyven évvel ezelôtt nálunk is újranyomott — áll rendelkezésünkre.

Az, amitôl a goethei — és már a marlowe-i — Faust a végtelenbe törô emberi szellem monumentális jelképe tudatunkban, kívül esik a báb-dramaturgia lehetôségein; az elôadás rendezôjének a mindenáron korlátlan tudásra törekvô ember helyett a "nagyszínpadi" elôdökre emlékeztetô indulás után mindinkább egy lélekben hétköznapibb Faustot kellett a középpontba állítania, aki ördögi hatalma gyakorlásában, kaján bûvésztréfákban és nôkkel való latorkodásban éli ki vágyait. Antal Pál jó érzékkel, nem filozofikus drámai költeményt, hanem látványos-mozgalmas show-t vitt közönsége elé, ahogy tévékultúránk nyelvén illik manapság mondani. És tette ezt olyan modorban, amely egyszerre idézi hajdani csepûrágók komédiázásának stílusát-hangulatát, és szól a modern nézô tudatához, ironikus kedvéhez. Találó keretül szolgál ehhez a commedia dell'arte maszkjaiból ihletôdött, de bizarr ötlettel Janus- arcúvá formált hat élô marionett, akik Hencz József zenéjére, Selyem Ildikó koreográfiájára járják komikus bábtáncukat. A szûk színpadtérbe szorított intenzív játék méginkább kiemeli a produkció vásári látványosság jellegét.

Az Ariel színház látogatói régóta hozzászoktak, hogy ezen a színpadon együtt élnek eleven emberek és bábuk. Mint Antal Pál annyi más rendezése, ez a Faust-adaptáció is ennek a kényes szimbiózisnak a jegyében készült. Kényes, mert sok kockázatot, sok mûvészi veszélyt rejt magában, különösképpen, hogy ugyanaz a figura — éppen a címszereplô — kétféleképpen, élôben és bábu alakjában is szerepel benne. De Antal Pál jó egyensúlyérzékkel és elegendô tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy ezeket a természetük szerint heterogén elemeket zavartalan mûvészi egységbe fogja össze. És "csapatának" tagjait is sokéves gyakorlat készítette fel arra, hogy bábmozgatókként és saját személyükben egyaránt megállják a helyüket a közönség elôtt.

Egy sereg különbözô fajsúlyú és színpadi értékû, másrészt sokszor sztereotip mozzanatból, "kalandból" kellett összeválogatnia a rendezônek a maga — szükségképpen egyéni — Faust-változatát. Az effajta munka mindig vitatható, s különösképpen az ilyen nagy múltú és nagy tekintélyû téma esetében, világirodalmi rangú elôdök után. De a jól összehangolt, pergô, mulatságos vásárhelyi elôadás nem vitára, inkább elismerésre ösztönöz. Egyedül a kissé kurta-furcsa, elsietett befejezést kifogásolhatjuk: a rendezés adósunk maradt a Faust-legenda befejezésével, egy vásári szellemû elôadás leglátványosabb pillanatával, amikor az ördög elragadja Faust lelkét, vagy — a romantika szellemében — egy angyal megvív érte az ördöggel. De kárpótolnak ezért Haller József hangulatos jelmezei és maszkjai, jó ízléssel, biztos színpadi érzékkel megtervezett, szépen kivitelezett bábui.

Mindenképpen hálásak lehetünk a vállalkozásért a rendezônek és a színháznak. Reméljük, újfent reméljük, hogy folytatása is lesz.

A templom a falu szimbóluma. A messzire utazónak a templom jelenti a szülôföldet, a régen elhunyt, az elhagyott ôsöket. A magára adó falu tehetôsségét a templomról való gondoskodásban fejezi ki. Az egyén élete nagy eseményeit a templomban éli meg. Az idegen, a turista egy településre érkezve a templomot keresi, fényképezi, a templomot választja viszonyulási pontnak.

S bár csábító, hogy a párhuzamon töprengjünk, hadd térjünk a mai est igazi tárgyára: a könyvre. A könyv, akárcsak a templom, több önmagánál: szimbólum. Amikor Kriza János összegyûjtötte s 1863-ban közzétette a Vadrózsákat, aligha gondolt arra, hogy mi mindenre használja majd fel az utókor. A róla való beszélés, írás, újra- és újrakiadása, a kötet könyvespolcon való kiállítása, anyagának idézése tankönyvben, színpadon, Marosvásárhelyen és Ausztráliában, több mint esztétikai értékfogyasztás: identitástermelés, identitásépítés, azonosulás. A könyv, a tárgy szimbólum, a tárggyal való manipuláció az identitás szimbolikus kivetítése. S maga Orbán Balázs se gondolhatott arra, hogy nagy munkája pusztán tárgyi valósága által identitást termel és reprezentál: jelentheti azt a kulturális, szellemi és tárgyi, történelmi múltat, jelenti a tájat, a tájban élt és élô embert, amellyel/akivel az ember szívesen azonosul. Akár az egyén a fényképet, a közösség tagjai maguk, összetartozásuk, sajátosságuk szimbólumaként használják a róluk írott könyvet. Olvasták, nem olvasták: hivatkoznak rá, ôrzik, megküldik a távolszakadt rokonnak. Könyvespolcainkon rendre egymás mellé kerülnek szûkebb pátriánk szimbólumai: a Háromszéki népballadák, a Kalotaszegi népszokások, a Széki népmesék, a Kibédi népballadák.

Mirôl is van szó? Az idô, mint egy mágikus vezérlô, magával ragadja az embert. Új eszményeket, értékeket, viszonyokat, közérzetet állít fel. Szüntelenül kikezdi, megbontja, bomlasztja a szilárdnak hitt hagyományt. Itt, ezen a ponton, ebben a helyzetben teremtôdik meg az a szerep, amelyet az elôbb hivatkozott szerzôk vállaltak: a krónikás szerepe. Amikor a régi és az új, mint az egymásra rakódó két földréteg, elcsúszik egymáson, s nyilvánvalóvá lesz a két réteg közötti különbség, a krónikás kötelességének érzi a múlt megörökítését. Amíg egy kultúrában benne élünk, amíg nap mint nap használjuk, nem tartjuk szükségesnek megörökítését. Mihelyt azonban egy értékesnek tartott kultúra már csak az emlékezetben, a kevesek emlékezetében él, valakik valamiért szükségesnek érzik a feljegyzést.

Ezt a helyzetet örökítette meg 1795-ben F. A. Wolf: az orális hagyomány írott, rögzített hagyománnyá egyetlen személynek tulajdoníthatóan válik.

Így születhetett az Újtestamentum. A néhány generáción keresztül a szóbeliségben terjedô- alakuló krisztusi tanítás megörökítésére vállalkoztak az evangélisták. Mikor Homérosz rádöbbent arra, hogy a szájhagyományban élô epikus hagyomány a tagolódó görög társadalomban társadalmi alap nélkül marad, hozzálátott összegyûjtéséhez, megszerkesztéséhez. Apor Péter a "nájmódinak" bekódolt nemesség levetett régi szép szokásait jegyezte fel. Kriza János egyidôben fedezte fel a népballadák értékét és halálra ítéltségét. Ez ösztönözte ôt és kortársait a lázas gyûjtômunkára.

— Írhatnál rólunk is valami könyvet — szólította meg Sütô Andrást édesanyja.

Azt hiszem, Székely Ferenc is egy ilyen — kimondott, kimondatlan — igényt érzett meg és ennek nyomán munkához látott. Most, immár Vadasd is azon közösségek sorába tartozik, amelyeknek szimbólumuk, újabb szimbólumuk van. Magabiztosabban nézhetnek jövô generációk szemébe: múltjuk van, megörökített történelmük.

Székely Ferenc a magyar szokáskutatás hagyományaihoz igazodott könyvének* megírásakor. Kötete két fejezetre tagolódik.

Az elsô az ismétlôdésen alapuló természeti idôciklus teljes egységét, a kalendáriumi évet tekinti át. Ez a keresztény ember számára Krisztus kicsinyített élettörténete a megszületéstôl a keresztrefeszítésen, a feltámadáson keresztül az újabb születésig. A krisztusi élet állomásaihoz kapcsolódó szokásaink teszik lehetôvé — mondja Eliade —, hogy részesei, kortársai legyünk a nagy csodáknak, a születésnek, a feltámadásnak. A keresztény ünnepek, összetett szimbolikájuk révén (ima, szertartásének, rituális étkezés, maszkviselés, lövöldözés) a vallásos élményben való ismételt részesedést teszik lehetôvé.

A földmûves s az állattartó ember számára is az év szintén zárt ciklus. Az év kezdôdik az idôjárási események megtudakolásával, a termés megjóslásával, folytatódik a tavaszi munkálatok elôkészítésével, elvégzésével, az állatok ünnepélyes kihajtásával, s zárul a termés betakarításával. Mennyi fontos, a szertartások által kiemelt, a nyilvánosság, a szakralitás szférájába emelt szokás. A század elején a földmûves munkák kezdetét imádkozás, vallásos szertartás elôzte meg. A betakarítást pedig hálaadás követte. Ünnep volt az új kenyér megszegése, a disznó leölése.

Egy sajátos belsô rend, sajátos nyelvezet, sajátos jelképrendszer lappang ezekben a szokásainkban. E szokások átfogják az évet, egyazon vonalra fûzik fel az ünnepeket és a hétköznapokat, a közösségben kiosztják a szerepeket: kinek mikor, hogyan kell/szabad/tiltott viselkedni. Ebben az egységben a munkának, a pihenésnek, a méltóságteljes viselkedésnek és a bohóckodásnak egyaránt megvan a helye és az ideje.

A kötet második fejezete az életidôt tekinti zárt egységnek. Állomásai, a keresztelô, a konfirmáció, a lakodalom, a temetés hivatottak az ember státusában, társadalmi hovatartozásában bekövetkezett változásokat jelezni, kinyilvánítani.

Lezárható-e egy ilyen munka? Teljesnek nevezhetô-e egy bármennyire körültekintô leírás? Azt hiszem, nem. S az olvasónak jó ezzel számolni. A múlt mindenki emlékezetében személyes élményeken, tapasztalatokon keresztül, másképpen reprezentálódik. Egy leírás, egy kötet nem tesz, nem tehet mást, mint hogy megörökíti a sok-sok személyes élmény általános keretét. Egy olyan szöveget véglegesít, amelynek használatakor emlékek, érzések, attitûdök szabadulnak fel.

Köszöntöm a vadasdiakat, akik élnek és akik élni akarnak. Ezért változtatják a hagyományt: szelektálnak és változtatnak. Amíg élet van — a szokás nélkülözhetetlen. S annak mindig szépnek, alkalmasnak, megfelelônek kell lenni.

Köszöntöm a gyûjtôt, a szerzôt, aki a múlt idôbe visszatérve összegyûjtötte közössége emlékeit.

Elhangzott 1999. február 19-én, a marosvásárhelyi Bernády Mûvelôdési Központban tartott könyvbemutatón.

*Jeles napok, ünnepek, népszokások Vadasdon. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1999