Népújság ankét

Az RMDSZ múlt hetit megelôzô Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) ülése határozatot hozott, mely szerint 1999. májusban kongresszust, októberben pedig belsô választást tartanak a szervezetben. A kongresszus az RMDSZ legfelsôbb döntéshozó testülete, ám a belsô választások során, úgy tervezik, hogy ezt a szerepet az SZKT venné át. A kettô között — kongresszus, illetve belsô választás — nyilvánvaló az ellentmondás, amit a mindkettôre készülôk nem tartottak mérlegelésre érdemesnek sem a minapi, sem az azt megelôzô SZKT-n. Attól mi még rákérdezhetünk, s erre alkalmat a múlt hét végi tanácskozás teremtett.

Kérdésünk tehát: Mi értelme van kongresszust tartani, ha öt hónap múlva belsô választásokat írnak ki? Eszerint a kongresszuson megválasztott vezetés amolyan pünkösdi királyság lesz? Érvénye mindössze októberig, a belsô választásokig tarthat, amikor kialakulhatnak az RMDSZ szélesebb legitimitást jelentô vezetô testületei. Tehát ilyen szempontból mi értelme van a kongresszusnak, amely rengeteg pénzbe kerül? Olyan gazdag az RMDSZ, hogy megengedheti ezt a luxust magának?

Székely Ervin képviselô: Valóban úgy tûnik, van ellentmondás a kongresszus és a belsô választások között. Azt hiszem, az önkormányzati modell megköveteli a belsô választásokat, ugyanakkor nem tekinthetünk el attól, hogy az RMDSZ politikai funkciót is ellát, parlamentben képviseli a romániai magyarságot, sôt szövetségi politikát vállal fel egy koalíciónak a tagjaként. Tehát mindenképpen szükséges a pártszerû mûködés bizonyos elemeit is felvállani. Idôszerû tehát, hogy ebben a sajátos helyzetben kongresszus szabjon meg egy olyan politikai irányvonalat, amelyet fel kell vállalnia az RMDSZ-nek, és amit a belsô választások nem pótolhatnak. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a belsô választások tétje valóban csökkenni fog. Személy szerint — kongresszusi határozat ide vagy oda —, eléggé szkeptikus vagyok a belsô választások megszervezhetôségét illetôen. Azt hiszem, hogy komoly eltérések vannak területenként is. A tömbmagyarság, úgy tûnik, igényli a belsô választásokat, és ott megvannak a feltételei a lebonyolításának, viszont a szórványban eléggé szkeptikusak az emberek ebben a kérdésben. Akkor, amikor az emberek nem mennek el polgármestert választani, nehéz lesz meggyôzni ôket, hogy érdekükben áll elmenni, megválasztani egy SZKT-t, amelynek a munkájáról vajmi keveset tudnak.

Számomra kérdéses, hogy lemondhatunk-e a kongresszusról, amely mégiscsak legitimitást ad az RMDSZ parlamenti tevékenységének, koalíciós szerepvállalásának belsô választások kedvéért, ami leglábbis megkérdôjelezhetô sikerrel fog járni, és megkérdôjelezhetô az a legitimitás is, amit a megválasztott képviselôk politikája jelent. Nem arról van szó csupán, hogy a romániai magyarságnak személyekre kell szavaznia, hanem bzonyos politikai opciókat is ki kell fejeznie, amire a belsô választások nem alkalmasak. Tudjuk, hogy a demokrácia költséges dolog. Nem vagyok meggyôzôdve, hogy az RMDSZ- nek van honnan fizetnie két ilyen, eléggé költséges rendezvényt.

Kónya Hamar Sándor képviselô: A kongresszusi tét kérdése egyértelmûen az elnökválasztás. Ugyanakkor felmerül annak a közös legitim-alapnak a szükségessége, amely most állandóan szóba jön, s aminek köszönhetôen a kongresszus megválasztja az elnököt, illetôleg összeáll majd a belsô választásokon az SZKT. Ebbôl állandó legitimitási viszály, illetve hatalmi viszály állhat elô, hiszen nem ugyanaz választotta meg a szövetségi elnököt, mint aki az SZKT-t választotta. Véleményem szerint ezt meg kell oldani, és az lenne ideális, ha a kongresszus az ôszig meghosszabbítaná a szövetségi elnök mandátumát, és akkor vagy a belsô választásokon kellene megválasztani a szövetségi elnököt is, vagy a már megválasztott SZKT választaná meg. Ilyen értelemben a legitimitási alap közös volna, tehát a választók ugyanazok volnának, és nem volna két intézmény, plusz költség meg egyebek. Ezen lehet vitatkozni. Valószínûleg majd a tét fontosságára helyezik a hangsúlyt, fôleg azok, akik az elnökválasztást már a kongresszuson meg akarják valósítani. Én magam és a kolozsváriak egy része, azt próbáltuk megoldani, hogy az említett legitimitási viszályt kizárjuk. Amennyiben az SZKT ezt nem fogadja el, illetve a kongresszus nem úgy dönt, hogy meghosszabbítja az elnöki mandátumot a belsô választásokig, akkor alávetjük magunkat a többségi döntésnek. Ha pedig támogatókat találnánk, akkor ez talán már a konszenzuális demokrácia kezdetét jelentené. Ez mindinkább kisebbségi értelemben is közkívánatos, nem pedig az a többségi demokrácia, amelynek értelmében mindig a többség mondja meg a kisebbségnek, hogy neki mi jó, avagy rossz.

Szabó Károly szenátor: Szerencsés helyzetben vagyok, mert errefelé jövet a fôtéren megálltam, és elolvastam a mai Népújságot. Különben nincs itt szó belsô választásokról. Tudott dolog, hogy amikor a kettôrôl döntés született valamelyik SZKT alkalmával, akkor azok, akik ezt a sorrendet eldöntötték, tudták, hogy nem lesz semmi azokból a belsô válsztásokból. Egyébként sem pénz kérdése.

Nos, azt mondanám, hogy nevetséges lenne belsô választásokat szervezni a kongresszus után, úgyhogy ezt a kérdést szerintem mindenki eltette. Én úgy gondolom, tegyük el mi is. Más kérdés az, hogy bebizonyosodott: az a sokat hangoztatott belsô választás nem egyéb, mnt az RMDSZ belsô viszályainak a rendezése, illetôleg egy olyan csoport legitimizáltatásának a kísérlete az úgynevezett belsô választásokon keresztül, amely nem tudta magát legitimizáltatni a jelenben is érvényben levô alapszabályzati eszközökkel. De úgy tûnik, hogy most az a csoport is belátta, hogy nincs szüksége ilyen széles körû legitimizáltatásra. Egyébként sem jönnének el többen a belsô választásokra, mint ahányan részt vettek a folyamatban lévô, illetve befejezôdött tisztújításokon. Úgyhogy semmi szükség azokra a belsô választásokra. Különben ezt mindenki tudja, csak én mondom most el, gondolom, mások helyett is.

Mátis Jenô képviselô: A belsô választások és a kongresszus kérdéskörének az összekapcsolása jogos. Az RMDSZ évek óta küszködik a belsô választások elvi, ideológiai megalapozottságának, és a megfelelô módszertannak a kidolgozásával. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a '93-as brassói kongresszuson megtörtént a struktúraváltás, és a kongresszus elfogadta az önkormányzati modellt. Ott vetôdött fel elôször a belsô választások kérdése, és az akkor elôször kinevezett, az ügyvezetô elnökségen belül mûködött önkormányzati és reformügyi fôosztály kapta azt a feladatot, hogy még abban az évben megszervezze a belsô választásokat. Ismerjük a történetet, hogy miért húzódott el ennyire, és miért született meg olyan nehezen az az SZKT- határozat, amely a belsô választások kérdéskörét szabályozza. Hála Istennek, most már megvan, sôt döntés is született az idôpontjáról is.

Miért van mégis szükség kongresszusra? Azért, mert a jelenleg érvényes alapszabályzat szerint ezt csak a kongresszus módosíthatja. Amennyiben az RMDSZ az önkormányzati modell mellett teszi le a voksot, akkor a kongresszusra mint intézményre, a jövôben nem lesz szükség. A kongresszus kizárólag politikai párt jellegû szervezetekre jellemzô, önkormányzatokra nem. A májusi kongresszus feladata lesz feloldani azt a legitimácós deficitet, amely a kongresszusi választások, illetve az azt követô belsô választások során kialakul. A kongresszusi mandátumok érvényessége, belelértve a szövetségi elnök mandátumát is, a belsô választásokig tart, s majd a belsô választások után kialakuló SZKT hatáskörébe kell átutalni a szövetségi elnök megválasztását. Ez a parlamentáris rendszer mindenhol így mûködik.

Varga Attila képviselô: Az SZKT elhatározta, hogy valamikor ôsszel belsô választások kell legyenek. Nem tudom, hogyan lehet majd kivitelezni. A technikai és akár anyagi vetületet én nem ismerem, nem tudok errôl nyilatkozni. Valóban, a májusi kongresszus után csak megalakul egy SZKT, és az szerintem megfelelô legitimitással bírna. Nyilván kérdés marad továbbra is, hogy sikerül- e az RMDSZ-ben a belsô választást megszervezni. Amennyiben sikeres lesz, úgy valóban nô a megválasztott új testületnek a legitimitása. Kérdés, hogy a közvélemény hogyan fogja lereagálni ezt a belsô választást, partner lesz-e benne. Ha igen, és aktívan részt vesz, az RMDSZ pedig meg tudja szervezni, akkor nyilván eredményes lehet. De ezek szerintem mind nagy- nagy kérdôjelek. Hogy honnan lesz erre pénz? Lesz.

Toró T. Tibor, Reform Tömörülés: A múltkori SZKT-n, amikor ez a döntés született, mi azt az álláspontot képviseltük, hogy elôször belsô választások, majd utána egy legeslegutolsó kongresszus, amelyen a kongresszus mint intézmény felszámolja önmagát és átadja jogosítványait a belsô választások nyomán létrejött Szövetségi Képviselôk Tanácsának. Sajnos a többség nem így döntött. Számunkra mindenképpen a belsô választások a fontosabbak, hiszen az viszi majd közelebb a népakarathoz az RMDSZ struktúráját, és az alapozza meg az igazi közképviseletet.

Természetes azonban, hogy az SZKT által elfogadott játékszabályok értelmében készülünk a kongresszusra, amely nyilván elnököt készül választani. Még nem döntöttük el, milyen álláspontra helyezkedünk a kongresszuson, ami az elnökválasztást illeti. Vannak olyan elképzelések is, amelyek szerint az alaszabályzat módosítása során kérni fogjuk, hogy az elnökválasztást utalják át a nép hatáskörébe, tehát belsô választások során válasszák meg. Más elképzeléseink is vannak, de errôl nem beszélek, mert a Reform Tömörülés kongresszusa fogja eldönteni a pontos álláspontunkat. Nincs belelátásom a szövetség költségvetésébe, így nem tudom, hogy milyen pénzbôl lehet megszervezni a két választást. De meg kell találni az alapokat. Számomra egyértelmû prioritás a belsô választások. Ha nincs mindkettôre pénz, akkor erre kell az anyagi erôket koncentrálni. Ám úgy hiszem, ha nagyon akarjuk, mindkettôre lehet pénzt találni.

Asztalos Ferenc képviselô: Ami a belsô választásokat illeti, több mint valószínû azért, mert Udvarhelyszékrôl jövök, és a 96-os választások során az egyetlen megye voltunk, ahol egyfajta belsô választás, az úgynevezett elôválasztás eredményeképp mérettettek meg azok, akik felkerülhettek a képviselôi listára, ezeknek a tapasztalatában mondhatnám, egyfajta közömbösséggel közeledek a belsô választás kérdéséhez. A Hargita megyei elôválasztási tapasztalatok azt bizonyították, hogy a választópolgáraink jóval nagykorúbbak, mint ahogy egyesek feltételezték. Azok, akik ebben az elôválasztásban bízva hitték azt, hogy bejutnak a parlamentbe, csalódtak. Azonban az elôválasztások bebizonyították azt, hogy a választópolgárok azoknak szavaztak bizalmat, akik nem a retorika, a szólamok szintjén pufogtattak közhelyeket, hanem azokra, akik folyamatos munkával bizonyították ottlétük hasznosságát. Ha az elôválasztások eredménye más lett volna, mint az addigi, akkor valóban azt jelezte volna, hogy például én, mindaddig egyfajta legitimitás hiányában tettem, amit tettem. Azonban az elôválasztás érdekes módon ugyanazokat az embereket erôsítette meg azon a "toplistán", akik addig is labdába tudtak rúgni. Nem zárkózom el a belsô választások gondolatától, viszont véleményem szerint a kongresszus is legitimizálja azokat, akik valóban a közösség érdekeit képviselik. Nehezen tudom elképzelni, hogy a kongresszusi küldötteknek, akik egy-egy régió legitim delegátusai, szöges ellentétben álló véleményük lenne azokkal, akik ideküldték ôket.

Ráduly Róbert képviselô: A belsô választásoknak csak akkor van értelme, ha ez a kongresszus az utolsó kongresszus, s az RMDSZ legfelsôbb döntéshozó testülete az SZKT lesz. Ez azt jelenti, hogy az októberi belsô választások során kialakuló SZKT választja meg a szövetségi elnököt, s átveszi a kongresszus szerepét is. Ebben a logikai felfuttatásban van csak értelme. Ha nem történik ilyenszerû alapszabályzat- módosítás a kongresszuson, és nem fogadja el, hogy ez legyen az utolsó kongresszus, s ezután legyen a romániai magyarságnak egy belsô parlamentje, akkor tényleg nincs értelme, hogy a kongresszus után belsô választásokat tartsunk.

Ha semmi változás nem történik, az RMDSZ továbbra is elnökcentrikus marad, akkor az SZKT-nak továbbra is csak kirakatszerep jut, és minden marad a régiben, függetlenül attól, hogy belsô választások révén, vagy kinevezés révén jön létre.

Az anyagi kérdés nem az SZKT problémája. Amikor ezt a politikai döntést meghoztuk, kompromisszumos döntés volt, és az ügyvezetô elnök is támogatta. Eszerint, gondolom, megvoltak a szükséges források ahhoz, hogy mindkettôt meg tudja szervezni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.

Csiha Tamás SZKT-képviselô: Már a kolozsvári kongresszuson azt mondtuk, hogy az lesz az utolsó kongresszus és közben megszervezik a belsô választásokat. Ezt nem sikerült kivitelezni. Viszont a kétévenként megtartandó kongresszus kötelezô. Kongresszusig a belsô választásokat nem lehet összehozni. Ami a belsô választásokat illeti, nekünk, szórványban élôknek, elsô perctôl komoly fenntartásaink voltak részben az értelmét, de fôleg a kivitelezhetôségét illetôen. A parlamenti választások elôtt Hargita megyében megszervezték a belsô választásokat, és állítólag mûködött is. De ez egészen másként mûködik egy olyan területen, mint Szatmár vagy Máramaros, ahol egyszerûen nem tudom elôrelátni azt, hogy kivitelezhetô-e olyan formában, hogy az tényleg egy választást, egy közakaratot tükrözzön, és ne megint az legyen, ami eddig is volt, hogy van néhány ember, aki hajlandó dolgozni, és akkor úgyis az dolgozik. Viszont tény és való, hogy egy olyan képviseleti szervezetet, mint az SZKT, vagy az egész RMDSZ, tényleg a belsô választásokkal kellene megválasztani. Hogy aztán sikerül- e ôsszel megtartani, sikerül-e azt a szabályzót, amelyet elfogadott az SZKT, érvényesíteni, ez egy másik kérdés.

Katona Ádám, Erdélyi Magyar Kezdeményezés: A pénz dolgáról nem sokat tudok mondani, mi kevés pénzt kapunk a szövetségtôl, noha az EMK a legismertebb politikai csoportosulás az RMDSZ-en belül. A belsô választás régi döntésünk, amelynek egyik szorgalmazója a mi csoportunk volt. Feltétlen szükség lenne, mégpedig esélyegyenlôség alapján, ami azt jelenti, hogy a sajtóban való közlés lehetôségét minden csoportosulásnak meg kellene adni. Ez egyáltalán nincs meg, utána pedig becsületesen szembenézni azzal, hogy kellünk-e a választóknak vagy nem kellünk. Mi a magunk részérôl azért indultunk a legutóbbi képviselô-választás elôválasztásán, hogy megméretkezzünk. És megnyugtató volt, mert 8500 szavazatot kaptam, pedig hatalmas csalások, visszaélések voltak. Ergo, van támogatottságunk, viszont azt kellene tudni, hogy mennyi. Az a csôdhelyzet, amelybe a jelenlegi vezetés kormányozta a szövetséget, az egész nemzeti közösségnek történelmi perspektívában is óriási kárt okozott. Visszahozhatatlanul elperegnek azok az évek, amelyeket ez a labanc-társaság uralt az RMDSZ-ben, a Domokos Géza által beültetett labancok.

Memento — ötven év után

Mint már jeleztük, szerdán este a marosvásárhelyi Vártemplomban a Castellum Alapítvány megszervezte azt az ökumenikus megemlékezést, melynek alapjául az ötven évvel ezelôtti kitelepítés szolgált. Körülbelül háromezer ötszázan, fôként magyar fôúri családok tagjai váltak egyetlen éjszaka alatt megbecsült, tekintélyes emberekbôl DO-sokká, azaz "kényszerlakhelyesekké", közülük sokan a Duna-deltába, a Baraganba telepítettekké, nincstelenekké...

Fülöp G. Dénes, a Vártemplom református lelkésze —, maga is 56-os deportált — hangsúlyozta: nem a gyûlölet, a neheztelés, számonkérés, hanem a megemlékezés kötelessége, lelki szükséglete hívta egybe a neves családok ma élô tagjait, leszármazottait. Említést tett arról is, hogy a 38 országgyûlésnek helyszínt adó Vártemplom tetôszerkezete Teleki Mihály és neje, Veér Judit ajándéka, az orgonát pedig Kabós Klára ajándékozta a Vártemplomnak.

Csató Béla római katolikus fôesperes szerint az erdélyi fôúri családok ellehetetlenítésük elôtt sikeresen vizsgáztak, és ma is küldetésük van. "Vérükbe van kódolva a cselekvôkészség, tehát ma is utat kell jelöljenek Erdély magyar népének".

Nagy László unitárius esperes a bátor kiállás, gerincesség mintaképeinek tekinti az erdélyi fôúri, birtokos családokat, melyek példája örök emlékeztetôül kell szolgáljon a mai erdélyi fiataloknak. Tóth Noémi evangélikus lelkész a meg nem érdemelt szenvedésrôl, az igazságtalan bánásmód kegyetlenségérôl szólt, mondván, hogy "Isten elôtt kedves a méltatlan szenvedés."

Dr.Tonk Sándor történész széles ívû, mesterien felépített freskót rajzolt a magyar fôúri rendrôl, melynek gyökereit a honfoglalás koráig vezette vissza. Mint mondotta: Marosvásárhely megfelelô hely az ötven évvel ezelôtti események felelevenítésére, hiszen városunk volt az a település, mely a legtöbb DO-st fogadta be. "1949. március másodikáról harmadikára virradó éjszaka nemcsak a neves magyar családok sorsa, hanem Erdély története tört kettébe", mondotta, és egészében elemezte azt a nemzeti szocialista folyamatot, melynek csak egy kiemelt , igaz, páratlanul kegyetlen momentuma volt a kitelepítés, végsô célja pedig nem más, mint az erdélyi magyarság asszimilációja. A kitelepítést szerinte az váltotta ki, hogy az erdélyi arisztokrácia évszázadokon keresztül felelôsséget vállalt Erdély sorsáért: intézményeket létesített, kultúrát teremtett, erkölcsi normarendszert állított fel, templomokat, iskolákat épített, pártolta az értelmiséget, és tagjai közül sokan maguk is írók, tudósok voltak... Tehát aki Erdély arculatát meg akarta változtatni, az elsôsorban ezt a társadalmi réteget kellett elpusztítsa. Tonk szerint az erdélyi földbirtokosok legtöbbje vagyonát a nemzet és Isten által rábízott olyan kincsnek tekintette, melynek fenntartásával a nemzetet szolgálta.

Dr. Csávossy György — maga is szenvedô alanya az ötven évvel ezelôtti eseménynek — a Castellum Alapítvány kuratóriumának elnökeként emlékeztetett arra, hogy az erdélyi kitelepített, mindenüktôl megfosztott földbirtokosok voltak azok, akik 1945- ben sorsuk elôl nem szaladtak el Nyugatra. Az ôsi, örökölt vagyon rabjai voltak, azoké a földbirtokoké, melyek az erdélyi gazdasági élet alapját képezték. Késôbbi nincstelenségük idején is megôrizték erkölcsi tartásukat, nem roppantak össze, mindenfajta munkát vállaltak, szívósságról, nagyfokú ötletességrôl tettek tanúbizonyságot, miközben erejüket a sosem apadó forrásból, az istenhitbôl merítették. A megemlékezés eredményeként azt jelölte meg, hogy immár létezik a Castellum Alapítvány, melyet nem az elkülönülés céljával és nem sznobizmusból hoztak létre, hanem azért, hogy ápolják a hagyományokat és hogy érdekvédelmet biztosítsanak az alapítvány tagjainak. "Tovább akarjuk szolgálni népünket; nem felsôbbrendûeknek, hanem fokozott felelôsségû egyéneknek tekintjük magunkat. Célunk tovább építeni a mûveltség tárházát" — összegezte Csávossy György a hajdani fôúri családok ma élô tagjainak krédóját.

A megemlékezés keretében Illyés Kinga színmûvésznô Ady-, Dsida-, Wass Albert-verseket szavalt és Beczássy István visszaemlékezésébôl olvasott fel részletet. A Csíki Ágnes által vezényelt Bernády Kamarakórus zenemûveket adott elô.

Az est a Himnusz és a megzenésített Szózat akkordjaival zárult.

Hivatali levélváltás az államosított házak ügyében

Az államosított házak ügye egyre nagyobb vihart kavar Marosvásárhelyen sem rendezôdik zavartalanul. Ebben nem kis része van a helyi és központi román nyelvû sajtónak, amely feltûnô elfogultsággal tálalja a fejleményeket, el egészen a rosszindulatú ferdítésekig. Olyannyira, hogy az erkölcstelen torzításoktól sem riadva vissza, egyesek horthystáknak tüntetik fel az egykori tulajdonosokat. Az ügy körül körvonalazódó botrányban nem kevés szerepe van annak a különös szemléletnek, amely ez ügyben (is) a prefektúra felôl árad. És elsôsorban Dorin Floreának, aki az utóbbi idôben valóságos sportot ûz a Fodor Imrével való huzakodásból. Mindennek természetesen nincs köze sem az elvekhez, sem a joghoz, viszont így kerülhet a prefektus olyan kényelmetlen helyzetbe, hogy saját pártjának elveivel ellentétben cselekszik.

Az igazságszolgálatás különbözô szintjein az 1995. évi 112-es törvény értelmében 106 esetet tárgyaltak. Hat alkalommal megfellebbezhetetlen végleges döntés született. Két ügyben nem fellebbezték meg a táblabíróságon hozott döntéseket. Három esetben egy tisztviselô bizonyítható hanyagsága miatt nem történt fellebbezés és maradt végleges a döntés.

Bár a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt az a politikai alakulat, amely zászlajára tûzte a restitutio in integrum elvét, Dorin Flore prefektus, a szervezet megyei elnöke éppen ellenkezôleg értelmezi pártjának célkitûzéseit. Ebben segítségére van a kormányhivatal fôtitkára is. A kettôjük aláírásával küldtek felszólítást februárban a városi tanácsnak, a polgármesteri hivatalnak és Fodor Imre polgármesternek. A fenyegetô hangú átirat személyeskedônek és törvényellenesnek nevezi Fodor Imre álláspontját az államosított házakra vonatkozó 1996. évi 112-es számú törvény alkalmazásában.

Az átirat — nyilvánvalóan hangulatkeltô "inszinuálással" — a polgármestert arra emlékezteti, hogy tisztségbe lépésekor le kellett tennie a hûségesküt, amelyben az alkotmány és az ország törvényeinek tiszteletben tartását fogadta meg. Felemlegetik továbbá, hogy ô felel a helyi közigazgatás jó mûködéséért, s ô képviseli a várost a természetes vagy jogi személyekkel fenntartott kapcsolatokban, valamint az igazságszolgáltatás elôtt. A polgármester adminisztrálja a város köz- és magántulajdonát, s kötelessége a fizikai és jogi személyekkel szemben az állam érdekeit védeni. A polgármester "anyagi, polgári, adminisztratív és bûnügyi felelôsségét" emlegetve válik fenyegetôvé a levél, a "legmesszebbmenô körültekintésre" intve Fodor Imrét a köztulajdon és a város magántulajdonának védelmében. Megállapítva, hogy az utóbbi két évben tanácsülésen nem esett szó errôl a problémáról, olyan sürgôsségi eljárással összehívott ülést sürgetnek, amelynek napirendjén az államosított házak ügye szerepeljen. Ugyanakkor egy leltárt kérnek az összes olyan esetrôl, amelyekben a köztulajdont vagy a város magántulajdonát képezô javakért per folyik, arra intve a polgármestert, hogy fogalmazza meg a védelmet vagy támadja meg az ítéleteket "a municípiumbeli konfliktusok elkerülése érdekében".

A prefektusnak küldött válaszában Fodor Imre polgármester joggal hivta fel a kormányhivatal képviselôinek figyelmét arra, hogy a helyhatósági törvény értelmében a helyi tanácsok és polgármesterek önálló adminisztratív hatóságokként intézik a közügyeket. Az alkotmányra való utalást illetôen kiemeli, hogy Románia jogállam, amelyben az állampolgárok alapvetô jogai és szabadságjogai, az igazság és politikai pluralizmus olyan fensôbb értékeket jelentenek, amelyeket az alapvetô jogszabály szavatol. A helyhatósági törvény értelmében pedig a polgármester képviseli a községet vagy a várost az igazságszolgáltatás elôtt, továbbá ô biztosítja az állampolgárok alapvetô jogainak és szabadságjogainak a betartását.

Az 1995. évi 112-es törvény rendezi egyes (tehát közel sem az összes) állami tulajdonba került lakás helyzetét. Az említett jogszabály 6-os cikkelyének elsô bekezdése írja elô, hogy az állam vagy a helyhatóságok köz- vagy magántulajdonát képezik azok a javak, amelyek 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között kerültek az állam tulajdonába, de csak akkor, ha ez a tulajdonbavétel érvényes jogcím alapján, az alkotmány, valamint a Románia által abban az idôben aláírt nemzetközi szerzôdések és az érvényben levô törvények betartásával történt. Azokat a javakat pedig, amelyek nem a fenti elôírások alapján kerültek az állam kezelésébe, a tulajdonos visszaigényelheti.

Ez a törvényes alapja a polgármester kifogásolt eljárásainak egyes, az állam kezelésébe került lakások ügyében.

A polgármesternek az ország törvényeit, az állampolgárok jogait és szabadságjogait kell megvédenie, és nem "partizánkodhat" a tulajdonosok és bérlôk vitájában. A polgármesterre hárul az állam és a helyi közösségek vagyonának védelme, de olyan esetekben, amikor a bíróság a perbeli bizonyítékok alapján megállapítja, hogy a két fél — a tulajdonos és bérlô — közül melyiket illeti meg a tulajdonjog, akkor szintén a polgármesteri hivatal kötelessége tiszteletben tartani a kimondott ítéleteket.

"Meggyôzôdésem — idézzük újra Fodor Imrét —, hogy a bírósági ítéletek nagy része helyes. Amikor azonban tévesek vagy jogsértôek, akkor kötelességünk a fellebbezéssel vagy a törvényességi óvással élni. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy minden esetben, amikor a volt tulajdonos visszanyer egy épületet, kötelességünk fellebbezni. Ha az államosítás törvénytelenül történt, és ez a per során bizonyítást nyert — akkor tiszteletben kell tartanunk a bírói ítéleteket. Az állam és a helyhatóságok vagyonának védelmét nem téveszthetjük össze a fellebbezési jogunkkal való visszaéléssel, ami az igazságszolgáltatás akadályozását, továbbá a törvényes jogokkal való visszaélést jelentené."

Visszautasítva a prefektus fenyegetését, Fodor Imre végül kijelenti, hogy a városi tanács január 14-i ülésén válaszolt az államosított házak ügyével kapcsolatosan felmerült kérdésekre, ugyanakkor kifejezi óhaját, hogy a polgármesteri hivatal és a prefektúra viszonya javulni fog a törvénytisztelet és a közös kormányprogram életbe ültetésének érdekében.

A polgármester válasza gyôzte meg a prefektust, aki bûnügyi kivizsgálást kezdeményezett Fodor Imre ellen. Ezalatt pedig a prefektus pártja országos szinten éles küzdelmet vív a demokratákkal a Marosvásárhely Polgármestere által hangsúlyozott elvek érvényesítése érdekében.

Dorin Florea sajátos törvényértelmezéséhez hozzá kell még tennünk: való igaz, hogy a tanácsnak és a polgármesternek törvényes kötelessége a helyhatóság köz- és magántulajdonának védelme, csakhogy valójában azt kell megvédeniük, ami az említett közvagyon körébe tartozik. Másrészt, mind a tanácsnak mind a polgármesternek tekintettel kell lennie arra a törvényre is, amely a tulajdonosnak ad igazat olyan esetekben, amikor annak egykor birtokolt ingatlana törvénytelen úton került az állam kezelésébe. A prefektus és a fôtitkár pedig éppen az ilyen módon szerzett vagyon sorsával kapcsolatos magatartást veti a polgármester szemére. Az átiratban elôszeretettel emlegetik az állam érdekét, anélkül, hogy a parasztpárti prefektus tekintettel lenne arra, hogy a demokratikus állam érdeke valójában az, hogy egyértelmû tulajdonviszonyok uralkodjanak. A jogállamnak ugyanis nem érdeke olyasmit védeni és megtartani, amit a köz nevében másoktôl elraboltak. A törvényesség felügyeletével megbízott prefektus és fôjegyzô azonban ilyen árnyalatokra nincs tekintettel. S ha mûködésüket nem egyéni érekek motiválják, akkor továbbra is Fodor Imre hitelének a megingatása a céljuk. Jelen akciójuk is az ilyen próbálkozások sorába tartozik, hisz a prefektus valójában a "független" bíróságok döntését vonja kétségbe.

Végezetül újra csak felmerül a kérdés, hogy a Fodor Imrével való immár krónikus hadakozásában milyen "stratégiát" követ a prefektus és az a hivatal, amelyben Dorin Florea helyettesét az RMDSZ jelölte tisztségre! Az is különös, hogy a kormánykoalíció helyi egyeztetôit nem foglalkoztatja a prefektus mûködése, amely, ha túllép bizonyos kereteket, egyenesen a koalíció csúcsszintjén vihetô terítékre. Miért haboznak legalább jelezni az amúgy elkerülhetô súrlódásokat, el egészen addig, hogy felfigyeljenek arra: rendre milyen különös szövetségekbe keveredik a parasztpárt helyi elöljárója?

Két testvér: Robert és Cornell Capa. Mindketten világhírû fotómûvészek voltak. És "természetesen" magyarok, noha Párizshoz, New Yorkhoz, Londonhoz és a világ más tájaihoz inkább fûzhetô az életmûvük, mint szülôföldjükhöz. Robert Capa elsôsorban a háború rémségeit fényképezte, öccse, Cornell pedig a békebeli életet, a hétköznapok örömét és fájdalmát. Munkásságuk mégis összefügg, a harmincas évektôl a hetvenesekig — a huszadik század öt évtizedének egyedülálló dokumentációját hozták létre.

A tizennyolc éves Robert Capa 1931-ben hagyta el Magyarországot, mivel a Horthy-rendôrség elôl huszonnégy óra alatt kellett elmenekülnie. Akkor még Friedmann Endrének hívták. Késôbb, külföldi barátai nevezték el Capának, mert az állandóan éhes magyar fiatalembernek olyan nagy volt a szája, mint egy cápának. Berlinbe, Bécsbe, majd Párizsba megy, ahol már csatlakozik hozzá testvére is. A második világháború híre már New Yorkban éri ôket.

Robert Capa elsô sikerét alig egy évvel Párizsba érkezése után aratta, Trockijról, a számûzött szovjet forradalmárról készített felvételeivel. Hamar világhírû fotóriporter lett belôle, a háború nagy elismeréssel övezett haditudósítója. Egy párizsi lap megbízásából fényképezett a spanyol polgárháborúban. Szubjektív látásmóddal örökítette meg a háború borzalmait, az öldöklést, a halált és az emberi pillanatokat. A Life magazin tudósítójaként 1939-tôl New Yorkban dolgozott. Aztán újabb hadszíntér Észak-Afrika partjainál, majd Szicília (ahová ejtôernyôvel érkezett) és a normandiai partraszállás. A katonákkal együtt rohamcsónakba szállt és hat órán keresztül fényképezte a heves közelharcot, a szövetségesek és a német csapatok párharcát. Életét kockáztatva 106 felvételt készített, ám ezekbôl mindössze tíz maradt meg, mert az asszisztens túlmelegítette az elôhívó-oldatot.

A háború után az Œjvilág volt mûködésének színtere. Barátaival 1947-ben megalapítja a Magnum fotóügynökséget, ahová fiatal fotósokat gyûjt maga köré, s hathatósan támogatja ôket. Utazásai során azonban többször hazatért, s járt a Szovjetunióban, Törökországban, Norvégiában. A képek mondanivalóját élvezetes beszámolókkal kerekítette egésszé. Fényképezett Izraelben, az "ígéret földjén", és Vietnamban 1954- ben, ahol egy aknára lépett és halálát lelte.

Életmûve, az a hetvenezer negatív, amelyet hátrahagyott, háborús vagy a háborúkkal kapcsolatos kép. Mindebbôl talán ötszáz jelent meg vagy volt kiállítva halála után.

Cornell Capa is sikeres fotós lett Amerikában. Elsô sorozata 1939-ben jelent meg a New York-i világkiállításról. A Life magazinnak háromszáz megbízást teljesítve beutazta az Egyesült Államokat. Két évre a magazin londoni tudósítója lett, majd visszatérve az USÁ-ba, az amerikai politikát választotta legfôbb témájának. Dél-Amerika, a Szovjetunió, Izrael, Pápua Œj-Guinea fotós útjainak helyszíne. Bátyja halála után gondozza, szerkeszti Robert Capa hagyatékát is, miközben kamerájával végigkíséri az amerikai elnök -és polgármester választásokat (Adlai Stevenson, John Kennedy, Robert Kennedy kampányait). Fotódokumentációt készít a latin-amerikai szegénységrôl. Attól kezdve, hogy 1974-ben megalapítja az International Center of Photography-t, amelynek ma is tiszteletbeli alapító- igazgatója, nem maradt ideje saját fényképészi pályájának folytatására.

A két Capa fotói még soha nem voltak közösen kiállítva Európában. Most a Budapesti Néprajzi Múzeumban április közepéig együtt látható a két világhírû testvér, a háború és a béke fotósának munkássága.

Román külügyi szóvivô Orbán Viktor kijelentléseirôl

A bukaresti Mediafax hirügynökség szerdai jelentése szerint Carmen Podgoreanu külügyi szóvivô bírálta Orbán Viktor magyar miniszterelnök Vajdasággal kapcsolatos kijelentéseit, s annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarország kezdeményezése megzavarhatja a koszovói válság politikai rendezésének folyamatát. A szóvivô az MTI tudósítójának érdeklôdésére viszont azt hangsúlyozta, hogy a maga részérôl nem a magyar kormányfôt bírálta, hanem minisztériumának elvi álláspontját fejtette ki, kérdésre válaszolva.

A szóvivô szokásos szerdai heti sajtóértekezletén nem hangzott el a vajdasági kisebbségi autonómiával kapcsolatos kommentár. Az MTI érdeklôdésére Carmen Podgoreanu elmondta, hogy a Mediafax hirügynökség tudósítója a szerdai sajtóértekezlet után kérdezte ôt: mi a román külügyminisztérium véleménye arról, hogy Orbán Viktor a vajdasági nemzeti kisebbségek autonómiáját szorgalmazta.

Erre a kérdésre válaszolva fejtette ki a külügyminisztérium álláspontját, miszerint a Jugoszláv Föderáció keleti részén élô nemzeti kisebbségek kollektiv jogaira vonatkozó politikai kezdeményezések a jelenlegi idôszakban a térség stabilitását veszélyeztethetik, s zavart kelthetnek a bonyolult koszovói válság politikai rendezésének folyamatában, mondotta az MTI-nek a szóvivô.

Az említett kezdeményezések a minisztérium szerint valójában nem képesek a térségben élô nemzeti kisebbségeknek kedvezni, mivel nem illeszkednek abba az általános keretbe, amelyet mérvadó nemzetközi szervezetek — elsôsorban az Európa Tanács — fogalmaztak meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól és kötelességeirôl.

Victor Babiuc Washingtonban kilincselt

Az atlanti szövetség (európai) déli szárnyának megerôsítése, Románia NATO- csatlakozásának mielôbbi lehetôvé tétele mellett érvelt Victor Babiuc védelmi miniszter szerdán Washingtonban, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában tartott elôadásában.

Babiuc szerint Románia stratégiailag értékes lenne a NATO számára, hiszen hasznos segítséget nyújthatna a délkelet-európai térség stabilizálásához.

Bukarest azt reméli — mondta -, hogy az áprilisi washigtoni NATO-csúcstalálkozón Romániát meghívják a NATO-ba, "de ha mégsem, akkor legalább kitûzik az integráció határidejét és konkrét intézkedéseket foganatosítanak". E konkrét intézkedések Románia elképzelése szerint egyfajta "Madrid plusz"-ként minôsíthetô döntéscsomagot jelenthetnének, mondta, utalva a magyar- lengyel-cseh csatlakozásra szóló meghívást kibocsátó, Madridban tartott NATO-csúcsértekezletre.

Babiuc javaslata szerint e "Madrid plusz" elsôsorban azt tartalmazhatná, hogy közös politikai nyilatkozatban, vagy a tagságra pályázó országokkal (beleértve Romániát) megkötendô különleges megállapodásban a NATO olyan speciális státust biztosítana, amely több kötelezettségvállalást fogalmaz meg az eddigi békepartnerségi kereteknél.

A csomagban emellett rögzíteni kellene azokat a feltételeket (és teljesítésük menetrendjét) is, amelyek Románia és Szlovénia gyors NATO-integrációjának elôkészítéséhez szükségesek — mondta a román mimiszter.

Végezetül a bukaresti indítvány szerinti "Madrid plusz" mélyebben strukturált békepartneri tevékenységi programot alakíthatna ki, három csoportra osztva a benne résztvevô országokat. Az elsô csoportba tartoznának azok az államok, amelyek törekednek a NATO-tagságra, és képesek is rövid idô alatt szert tenni a csatlakozáshoz szükséges, a felkészülési programban elôírt képességekre. A második csoportot képeznék azok az országok, amelyek hosszabb távon számolnak a békepartneri programban való részvétellel, a harmadik csoportot pedig a NATO-val különleges partnerségi viszonyt ápoló országok alkothatnák. (Ez utóbbi kategóriában nyilván Oroszországra és Ukrajnára gondolt a miniszter.)

Koszovóval kapcsolatban Victor Babiuc emlékeztetett arra: a román parlament már jóváhagyta, hogy szükség esetén (beleértve a szerbiai célpontok elleni esetleges támadásokat is) a NATO használhassa Románia légterét.

Emellett a törvényhozás hozzájárult, hogy Románia 250 fôvel részt vegyen az esetleges koszovói béketámogató nemzetközi akcióban és humanitárius mûveletben. "Megfontolás tárgyává tesszük, hogy a helyzet alakulásának függvényében ezt a lehetséges részvételt kibôvítsük" — tette hozzá. Az elôadás után elhangzott kérdésekre adott miniszteri válaszból kitûnt, hogy esetleg harcoló alakulatok felajánlása kerülhet szóba.

A román védelmi miniszter az elôadás során többször visszatért arra, hogy Bukarest szerint szükség van az Egyesült Államok délkelet- európai jelenlétére, így Amerikának részt kell vennie a koszovói rendezést célzó erôfeszítésekben is.

Interjú Monica Lewinskyval az ABC tévéhálózaton

Az ABC amerikai tévéhálózat szerda este sugározta sztárriporternôjének, Barbara Waltersnek a beszélgetését Monica Lewinsky volt fehér házi gyakornoknôvel.

A beszélgetés eredetileg három órás volt, ebbôl készült a két órásra szerkesztett mûsor. Elôzôleg azonban számos részletet kiszivárogtattak belôle, és tekintettel arra is, hogy sok ezer oldalnyi vallomási jegyzôkönyvet, valamint sok órányi hang-, illetve videófelvételt tettek már közzé az üggyel kapcsolatban, ettôl az interjútól senki nem várt új információt. A programot mégis óriási érdeklôdés övezte, hiszen az emberek látni, hallani akarták minden idôk legközismertebb ex- gyakornoknôjét, aki ekkora vihart kavart.

Monica Lewinsky az ABC mûsorában egyebek közt elmondta, hogy Clinton jól tud csókolni. A lány csalódott volt, sôt, mi több, "bepiszkolt rongydarabnak" érezte magát, amikor az elnök tavaly augusztus 17-én a tévében bevallotta, hogy viszonyuk volt.

Amikor Clinton mindenkitôl bocsánatot kért, csak tôle nem, akkor "csúszómászónak" minôsítette a férfit, aki egyébként kezdettôl fogva "ellenállhatatlan szexuális vonzerôt" gyakorolt rá, akivel együttléteik "felettébb kellemesek" voltak, és aki "nagyon gyöngéden" tudott vele bánni.

Igaz, ismerte el a lány a tévéinterjúban, Clinton idônként azt éreztette vele, hogy számára Monica Lewinsky nem több, mint "az a nô". (Ez utóbbi idézett kifejezés még abból a tavaly januári elnöki tévényilatkozatból való, amikor Clinton mutatóujját felemelve, mérgesen mondta: "Soha nem volt szexuális viszonyom azzal a nôvel, Lewinsky kisasszonnyal".) Lewinsky kisasszony most egyetértett a riporternô által szinte a szájába adott értékeléssel, miszerint Clinton úgy kezelte ôt, mint aki egyfajta szolgáltatást nyújt számára. Az interjú egy másik részében azt mondta, hogy "száz százalékig politikusnak" tekinti Bill Clintont.

Bár az 1999-re elfogadott költségvetési törvény 25 százalékos inflációt tervez, a növekedés ennél magasabb, mintegy 32 százalék lesz — jelentette ki Decebal Traian Remes pénzügyminiszter a Ziarul Financiar cimû gazdasági napilap csütörtöki számában megjelent nyilatkozatában.

A lap által megszólaltatott gazdasági szakértôk a pénzügyminiszter módosított elôrejelzését is "kissé túl optimistának" minôsítették. A szakértôk arra hivatkoznak, hogy a súlyos helyzetbe került állami Román Külkereskedelmi Bank (BANCOREX) talpraállításához szükséges költségvetési támogatás erôs hatással lesz az árak növekedésére.

A pénzügyminiszter a lapnak azt hangsúlyozta, hogy a tárca csak mintegy 4200 milliárd lejjel fog hozzájárulni a bank szanálásához. A BANCOREX megmentésére kidolgozott eddigi tervek azzal számolnak, hogy 9000-13000 milliárd lejre lesz szükség.

Decebal Traian Remes mindenesetre optimistán nyilatkozott arról is, hogy a BANCOREX átszervezése jelentôsen csökkenteni fogja a kamatlábakat a bankközi piacon, azok a jelenlegi 88-97 százalékról már áprilisban 30-40 százalékra csökkennek. Így már kifizetôdô lesz a gazdaságba beruházni — mondta.

A pénzügyminiszter kitért arra is, hogy Romániának nem lesz szüksége külföldi kölcsönökre az év elsô felében esedékes adósságszolgálat teljesítéséhez.

— A kormány eltökélt szándéka, hogy kifizetjük a májusban és júniusban esedékes 937 millió dollárt, mert ellenkezô esetben a hitelezôk megriadnának, és megpróbálnák késôbb lejáró kölcsöneiket behajtani — mondta.

Decebal Traian Remes ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetôségét, az év második felében, illetve a jövô év elsô felében lejáró kölcsönök közül egyeseket átütemeznek majd. — Ha sikeresen túljutunk a május-júniusi kifizetési csúcson, az összes többi esedékes törlesztést egyenként vizsgáljuk majd — mondta.

Mint tegnapi lapszámunkban hírt adtunk róla a képviselôház oktatási bizottsága nagy többséggel elvetette a kolozsvári magyar nyelvû állami egyetem újraalapítására benyújtott törvénytervezeteket. Ezzel egyidôben elképesztô kétszínûséggel a szenátus külügyi bizottságában Razvan Ungureanu külügyi államtitkár azzal vádolta Ukrajnát, hogy a két ország közti alapszerzôdés ellenére Ukrajnában nem biztosítják a román nemzeti kisebbség anyanyelvi oktatását.

Ungureanu elmondta: csak az ukrajnai románok heves tiltakozása és a román külügyminisztérium határozott fellépése akadályozta meg az ukrán kormányt annak a határozatnak az elfogadásában, mely kimondta volna, hogy "Ukrajnában az oktatás nyelve az ukrán".

Románia — magyar egyetem — Markó Béla

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek továbbra is egyik elsôdleges törekvése az önálló állami magyar egyetem létrehozása — jelentette ki csütörtöki sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Markó Béla ismét megerôsítette, hogy az RMDSZ-nek változatlanul egyik prioritása az önálló állami magyar egyetem létrehozása.

— Addig is azon van (az RMDSZ), hogy megvalósuljon a kormány határozata a magyar és német tannyelvû Petôfi-Schiller egyetem létrehozásának elôkészítésérôl — tette hozzá.

Az RMDSZ szokásos heti bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla és a szövetség más vezetô tisztségviselôi keményen bírálták a médiatanács március 2-án érvénybe lépett határozatát, amelynek értelmében Romániában "a romántól eltérô nyelven sugárzott tévé- és rádiómûsorokat" szóról szóra le kell fordítani román nyelvre.

A sajtóértekezleten megfogalmozódott, hogy a médiatanács határozata ellentétben áll a szólásszabadságra, a jogegyenlôségre, valamint az etnikai megkülönböztetés tiltására vonatkozó alkotmányos elôírásokkal. Nem felel meg a médiatörvénynek, valamint a Románia által is elfogadott és törvényerôre emelt európai normáknak. Emiatt az RMDSZ minden tôle telhetôt elkövet a jogsértô médiarendelkezés visszavonásáért.

Az új nyugdíj rendszer bevezetéséig, amire legjobb esetben is csak 2000-ben kerül sor, a kormányzatok az 1977 óta érvényben lévô nyugdíjtörvényt toldják-foldják idôrôl idôre kiegészítik, kiigazítják, és módosítják, s ennek következtében a nyugdíjak valamelyest változnak, méltányosabbá válnak az egyes nyugdíjkategóriák közötti különbségek. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban ezek az "intézkedések" nem javítanak lényegesen a nyugdíjasok helyzetén.

1998 decemberében 1.200.000 teljes munkaidôvel és a társadalmi alapba való teljes befizetéssel rendelkezô nyugdíjasnak, kiigazították a nyugdíját. Az 1998. 797-es kormányhatározat alapján volt olyan nyugdíjas, aki 5 mások viszont 342 ezer lejes nyugdíjemelésben részesülnek. A kiigazítás célja az volt, hogy a munkaévek során a társadalmi alapba való befizetésekkel legyenek arányosak a nyugdíjak. Ezt úgy tettéj lehetôvé, hogy az idén február elsejétôl 25 százalékról 30 százalékra emelték a társadalombiztosítási alaphoz való munkaadói hozzájárulást.

Az intézkedéssorozat további lépéseként április elsejétôl nyugdíjemelésben részesülnek már márciustól azok a nyugdíjasok, akik 1996. augusztus elseje és 1997. április elseje között vonultak nyugállományba. Ezeknek a száma eléri a 70 ezret. A kiigazítás az 1997. április elseje után nyugdíjazottak egy bizonyos hányadára is vonatkozik, akiknél a nyugdíj kiszámításakor alapul vett idôszak, azaz a folyamatosan ledolgozott 5 év nem haladja meg 1992. április elsejét. Továbbá nyugdíjkiigazításban lesz részük azoknak a személyeknek, akik 1999. januárjától (más nyugdíjazási kategóriából) teljes munkaidôvel és korhatárral rendelkezô nyugdíjasokká váltak, s akiknek a nyugdíj kiszámításakor alapul vett idôszak nem késôbbi, mint 1992. április elseje. Nyugdíjemelésre számíthatnak azok is, akik az 1995. évi 2-es számú törvény alkalmazása nyomán korhatár elôtt vonultak nyugdíjba, abban az esetben, ha a törvény által elôírt teljes munkaidôvel és befizetéssel rendelkeznek, s a nyugdíj kiszámításakor alapul vett idôszak 1992. április elsejéig terjed.

A mezôgazdasági nyugdíjasok nyugdíjai, valamint az 1.170.924 lej fölötti állami nyugdíjak nem módosulnak.

A lakosok fogták el és adták át a rendôrségnek február 28-án a 20 éves vásárhelyi illetôségû R. Leventét, aki — a rendôrségi tájékoztatás szerint — a vásárhelyi N. Balcescu utcán parkolt Mercedes személygépkocsiból egy rádiokazettofont vitt el. A rendôrségi kihallgatás során a fiatalember elmondta, cinkostársa is volt, a 18 éves C. Alexandru személyében. Ez utóbbit néhány nappal korábban érték tetten a rendôrök, amint egy személyautót fosztott ki, a Vásárhelyi Bíróság Melletti Ügyészség azonban szabadlábra helyezéste. A fiú nem tudta értékelni az ügyészség megértését, s R. Leventével közösen újabb bûncselekményt követett el. Jelenleg mindkét fosztogató elôzetes letartóztatásban van.

A vasárnapról hétfôre virradó éjszaka érték tetten a 18 éves sepsiszentgyörgyi C. Mihai Augustint, miközben a vásárhelyi Tudor Vladimirescu negyedben egy leparkolt személygépkocsit fosztott ki. A kihallgatás során derült fény arra, hogy az ôrizetbe vett fiatalember még 15, a Tudor lakónegyedben parkolt személyautót tört fel, amelyekbôl 9 millió lej értékben tulajdonított el javakat. A rendôrök a kár 30 százalékát visszaszolgáltatták jogos tulajdonosaiknak. Nem érdektelen megjegyezni, hogy C. Mihai 18. életéve betöltéséig 19 alkalommal került összetûzésbe a törvénnyel, mindannyiszor jármûveket tört fel és fosztott ki. Úgy tûnik, a kiskorúak javítóintézetében töltött idôszak eredménytelen volt, hiszen nagykorúsítása után is folytatta jól begyakorolt "szakmáját".

Sajtótájékoztató

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal jegyzôje, Popa Iuliana ügye volt a hivatalban tartott tegnapi sajtótájékoztató fô kérdése. Valentina Lucian szóvivô az üggyel kapcsolatban hangsúlyozta, a jegyzô problémája kizárólag szakmai hátterû, semmilyen etnikai színezete nincs, mint ahogy azt a helyi média egy része megpróbálja beállítani.

Popa Iuliana ügyében azonban önmagáért beszél, hogy a prefektúra már korábban benyújtott, a jegyzô felmentését kérô beadványról az RNEP sajtótájékoztatóján szerzett elôször tudomást a közvélemény. A prefektúra vizsgálata csak megerôsítette a beadvány megállapításait, nevezetesen, a jegyzô és a polgármesteri hivatal vezetôsége közötti párbeszéd és együttmûködés hiányát, a jegyzô hatáskörébe tartozó hivatali feladatkörök fogyatékos mûködését. A szóvivô elmondta, hogy az ügy a kormány helyhatósági hivatala elé kerül. A prefektúra vizsgálóbizottsága által elkészített jelentés esetleges következményeirôl ez a szerv hivatott dönteni. Értesüléseink szerint a hivatalból betegség indokán pillanatnyilag hiányzó jegyzô távozik, bár a szóvivô ezt nem erôsítette meg. A jelentés tartalmáról sem fedett fel részleteket, arra a hírzárlatra hivatkozva, amelyet eddig csak — eléggé különös módon — a prefektus sértett meg, akinek egyébként minden felsôbb rendelkezés nélkül jogában áll elmozdítani az általa kinevezett jegyzôt.

Arról is hallhattunk a sajtótájékoztatón, hogy kedden kezdôdik a fôvárosban a municípiumok föderációjának elsô közgyûlése, amely a Helyi Hitelbank megalakításáról dönt. Mint errôl már lapunkban szó esett, a marosvásárhelyi tanács is támogatja a helyi érdekû, közhasznú beruházások hitelezésére szánt pénzintézet létrehozását. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) is részese lesz a banknak, amely a tervek szerint az idei esztendô utolsó harmadától lehet mûködôképes.

Az idô hirtelen felmelegedése kiváltotta nagymérvû hóolvadás következtében a megye több folyóvizének nôtt a vízszintje, komoly árvízveszély azonban nem alakult ki és különleges beavatkozásra sem volt szükség. Ennek ellenére, a várható esôzések okozhatnak meglepetést a hét végén..

Szerda este a Palotailván áthaladó Fântânele csermely duzzadt meg, faágakat, törzseket és földet zúdítva a Déda — Beszterce útra, ahol torlasz keletkezett. Ennek következtében mintegy 150 méteres szakaszon, este 10 és éjfél között leállt a közúti forgalom. A helyi polgármesteri hivatal és rendôrôrs gépeket vezényelt a helyszínre, melyekkel két óra alatt eltávolították a hordalékot. A tegnap reggel még 10-15 centis víz borította az említett útszakaszt.

A szerdáról csütörtökre virradó éjszaka Fintaházán a Nyárád lépett ki medrébôl, 80 centivel haladva meg a készültségi szintet. Hasonló volt a helyzet Backamadarason. Ugyancsak szerda éjszaka a Kézd (Scroafa) patak Szászkézdnél áradt meg. A Maros Maroscsapón egyelôre szántóföldeket lepett el, közelítve a Vásárhely — Radnót úthoz.

Serbanat Nicolae ôrnagy, a megyei polgári védelmi felügyelôség parancsnok-helyettesének tájékoztatása szerint a megyei polgári védelmi felügyelôségen szerda este 10 órától van készenlét. Megtudtuk tôle, hogy Ákosfalva és Dózsa György község lakóinak pillanatnyilag nem kell tartaniuk az árvízveszélytôl, Mezôkeceden viszont a halastóba ömlô nagyhozamú patakocskák miatt a mesterséges tó vize elöntheti a környezô területeket.

A Maroslekencét kettészelô Komlód vízszintje is tovább nô, tegnap délig két pallót lepett el, s mindössze egy átjáró volt használható.

— Leginkább a Nyárádszereda — Fintaháza útvonalat fenyegeti az árvízveszély, — nyilatkozta Angela Socaciu, a Vízügyi Igazgatóság diszpécserszolgálatának vezetôje.

Tegnap délelôtt Marossárpatakon 70 centivel a készültségi szint alatt volt a Maros. Ma délutántól, esetleg éjszakától esôzésre számíthatunk, amely legalább három napig tart. A jövô héten érezhetôen lehûl az idô, s nem kizárt a havazás sem.

Arckép

Az 1998. évi 61-es kormányrendelet és az 1998. évi 676-os kormányhatározat alapján idén január 1-jével létrejött a Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatalok Országos Ügynöksége (Agentia Nationala de Consultanta Agricola, ANCA). A mûkôdési szabályzat szerint az ügynökségnek 42 megyei központja van Megyei Szaktanácsadói Hivatal néven. Az ügynökség közvetlenül a mezôgazdasági minisztérium alárendeltségében mûködik. Megyénkben a Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal kinevezett igazgatója Szekeres Árpád.

Ezúttal merôben új hivatalról és tevékenységi profilról van szó. Egyesek már fantomhivatalnak is nevezték. Mások nagyon bíznak abban, hogy a szaktanácsadói hivatal munkatársai végül is megvalósítják célkitûzéseiket, tételesen: létrehozzák községi szinteken is (a 18 területi központban) azokat az adatbankokat, amelyek alapján valós szakinformációkkal (új termesztési technológiák, vetômagismeret, gépismeret, marketing, menedzsment, üzemszerkezetek becslése a mûvelt területek függvényében, farmergazdaságok kialakításának alapelvei, a mûszaki ellátottság szerepe a termesztésben, növényvédelem, stb.) látják el a mezôgazdasági termelôket és állattenyésztôket. A hivatal megalakulását kétségekkel fogadta a gazdatársadalom. Szekeres Árpádnak mindenekelôtt a bizalmatlanságot kell leküzdenie. Ehhez lehet adalék az alábbi rövid bemutatkozó.

1961-ben született Marosvásárhelyen. Elemi iskoláit Bándon végezte. Majd bejutott a Bolyai líceum sportosztályába. Sajnálatos betegség nyomán átkerült a marosvásárhelyi mezôgazdasági líceumba. Ez határozta meg további pályafutását. Érettségi után a kolozsvári Mezôgazdasági Tudományegyetem állattenyésztési szakán folytatta tanulmányait. 1985-ben már a bándi sertéstenyésztô-telepen dolgozik gyakornokként. A következô évben kinevezik a telep vezetôjének. Mindene a munkája. Érezte, hogy többet tehet. Döntött: 1993-ban sikeresen felvételizett a bukaresti Mezôgazdasági Akadémia állattenyésztési szakára a doktori cím elnyerése céljából. A múlt évben elvégezte a kurzusokat, doktori dolgozatát megírta, idén kerül sor annak megvédésére. Az évek során több folyóiratban közölt szakcikkeket, tudományos tanulmányokat. Ugyancsak a múlt évben jelent meg A hústermelés titkai címû román nyelvû szakkönyv elsô kötete (a sorozatot hét kötetre tervezték). Szekeres Árpád társszerzôként szerepel Podaru Cornel, a Marosszentgyörgyi Szarvasmarhatenyésztô és Kísérleti Állomás tudományos fôkutatója mellett. A mindennapi munkája, tudományos tevékenysége mellett jutott idô a családra is. Szekeres Árpád nôs, fia 14 éves, Marosvásárhelyen jár iskolába. Felesége gyakorlatilag átvette azt a munkahelyet, ahol férje dolgozott: a bándi sertéstelep vezetôje.

Szekeres Árpád nem bôbeszédû, mindig a lényegre törekszik, a kérdésre, hogy tudta-e, mit vállal magára, így válaszolt:

— Tudtam. Egyébként is az újtól nem kell megijedni. Még saját dolgozóink sem ismerik teljes egészében a szaktanácsadói hivatal stratégiai elveit, de azok léteznek, és biztatóak. Gyakorlatileg azzal kell elkezdenünk tevékenységünket, hogy saját ismereteinket rendszeresen bôvítsük, hogy a gazdálkodók bármilyen kérdéseire válaszolhassunk. Célunk a farmergazdaságok kiépítése, a mezôgazdasági tevékenység hatékonyságának növelése, a szakismeretek folytonos bôvítése. Hatáskörünkbe került a marosvásárhelyi Agronómusok Háza, ahol elôadótermeket rendezünk be, komoly informatikai infrastruktúra létrehozását tervezzük. A ház elôtti tér alkalmas különbözô profilú kiállítások megszervezésére. Ránk hárul az a feladat, hogy a megyénkben lévô hat mezôgazdasági kísérleti állomás legfrissebb eredményeit ismertessük és segítsük alkalmazásukban elsôsorban azokkal a gazdákat, akik elkötelezték magukat a farmergazdálkodás mellett. Folyamatban van a területi központjaink megalakítása. A tavaszi munkák elvégzése során már reánk is számíthatnak.

Az Egészségügyi Minisztérium valamint az Orvosok Kollégiumának januári ülésén döntött az orvosi rendelôk bérbeadásáról. A feltételeket tartalmazó utasítás azonban csak március 2-án érkezett meg a területi közegészségügyi igazgatóságokhoz. Ezeknek a feladata a bérbeadás lebonyolítása. Ilyenformán mindössze másfél hét áll az orvosok rendelkezésére, hisz az igényléseket március 15-ig lehet benyújtani.

Az elsô és legfontosabb feltétel, hogy csak az Egészségügyi Minisztérium kezelésében levô rendelôket vehetik bérbe az orvosok. Az eljárás során elôjogot élveznek azok a szakemberek, akik március 1-ig az általuk igényelt rendelôben dolgoztak meghatározatlan idejû munkaszerzôdéssel. Vonatkozik ez az elôny a egyetemi káderekre és a kutatóorvosokra is. Nem lehetnek bérlôk viszont azok, akik 1999 év folyamán nyugdíjba vonulnak. A bérleti szerzôdést öt évre kötik, a közegészségügyi igazgatóságok határozzák meg a bérleti díjat. Ez nem haladhatja meg a helyhatóságok által megállapított díjakat. Valamennyi orvosnak, aki a fent említett idôpontban a rendelôben dolgozott, joga van a rendelô bérléséhez, még akkor is, ha a magánszektorban is mûködtet kabinetet. A laboratóriumok is ebbe a csoportba tartoznak, tehát az ott dolgozó orvosok is kibérelhetik azokat.

Nem tisztázott még a helyhatóságok tulajdonában levô helyiségekben mûködô rendelôk helyzete, amelynek megoldására törvényt kell még alkotni. Az üzemekben és az állami tôkével mûködô intézményekben mûködô rendelôket is bérbe lehet adni térítéssel vagy térítésmentesen, a díjat az illetô egység részvényeseinek közgyûlése határozza meg.

Ha a helyiséget visszaigényli az egykori tulajdonos, tiszteletben kell tartani a törvény által meghatározott tulajdonjogot.

A magántôkével mûködô vállalkozások is bérbe adhatnak helyiséget rendelônek, a bérleti díjat az egység vezetôsége határozza meg.

Az iskolai rendelôket továbbra is a költségvetésbôl mûködtetik, ahol nincs rendelô, az iskola vezetôségének engedélyével, s a közegészségügyi feltételek betartásával orvosi rendelôket lehet létrehozni.

A felszerelés, ami március 1-ig a rendelôkben volt, szintén haszonbérbe adható.

A fogászatok kivételével, azok a járóbetegrendelô-intézetek, amelyek önálló jogi személyként mûködtek, a korábban említett feltételek alapján adhatják bérbe helyiségeiket. Azok a poliklinikák, a fogászatok kivételével, amelyek egy épületben mûködnek azzal a kórházzal, amelyhez tartoznak, nem adhatják bérbe a rendelôiket. Az egyetemi hallgatók gyakorlati oktatását is végsô általános rendelôk, csak eme tevékenység megtartásával adhatók bérbe.

Azok a fogorvosi rendelôk viszont, ahol az egyetemi hallgatók gyakorlati képzése folyik, továbbra is állami költségvetésbôl mûködnek. A többi ilyen profilú rendelôt a felszereléssel együtt bérbe lehet venni, hasonlóképpen a fogtechnikai laboratóriumokat az ott dolgozó a technikusok igényelhetik. Ha nem vállalkoznak a erre, az orvosoknak ajánlják fel árverés útján. Azokat a helyiségeket, ahol fogászati röntgen mûködik, a nukleáris tevékenység gyakorlására engedéllyel rendelkezô orvosok vehetik bérbe.

A rendelkezés kimondja, hogy a bérleti díjakból származó összegeket a közegészségügyi igazgatóságok helyi szinten az egészségügyi intézmények felszerelésének bôvítésére használhatják fel.

Az igényléseket március 15-ig lehet benyújtani a közegészségügyi igazgatóság keretében megalakuló bizottsághoz.

A termelés növekedés ellenére sem éri el a tavalyi szintet

Januárban megyénkben 33,8%-kal növekedett az ipari termelés az elmúlt év utolsó hónapjához képest, derül ki a Megyei Statisztikai Hivatal kimutatásaiból. Ugyanez a mutató a ledolgozott napokhoz viszonyítva még nagyobb értéket, 39%-ot mutat. Bármilyen jól is a fent említett eredmények, örömre semmi okunk nincs, figyelembe véve, hogy az egy évvel korábbi szinthez képest 40,9%-os csökkenés tapasztalható. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem januárban növekedett meg rendkívüli módon az ipari termelés, hanem decemberben volt elszomorítóan alacsony.

Történik mindez annak ellenére , hogy további cégeket jegyeztek be, így számuk 16089-rôl 16223-ra nôtt. Ebbôl 15931 magántôkével rendelkezô, 39 teljes egészében állami tulajdonban levô (ide értve a közszolgáltatókat) és 202 vegyes tôkéjû vállalkozás. Az egy hónappal korábbi értékekkel összevetve ( 15796, 39, 205) látható, hogy három vegyes tôkéjû vállalkozás vált teljes egészében magáncéggé, és néhány teljes egészében magántôkéjû új cég jelent meg.

Az a tény, hogy az ipari termelés mégsem éri el az egy évvel korábbi szintet, arra enged következtetni, hogy a cégek nagy többsége nem termel, hanem szolgáltatásokat nyújt, illetve kész termékeket forgalmaz.

A cégek világában idôzve még, érdekes adatokat találunk a statisztikai hivatal kiadványában a külföldi tôke eredetét illetôen. Megyénkben 1055 külföldi tôkével rendelkezô cég mûködik. A külföldi tôke eredetét illetôen a legtöbb Magyarországról származik (290), de 260 cég német, 105 pedig olasz tôkét forgat. A török cégek száma 35, az amerikaiaké 29, luxemburgi 3 stb. Ami a befektetett tôkét illeti, a sorrend megváltozik, hiszen a fent említett 290 magyar cég "mindössze" 9 milliárd lej értékû tôkét hozott megyénbe, szemben a 31 milliárd lej értékû német, 67 milliárd lej török, 56 milliárd lej francia, és 73 (!) milliárd lej luxemburgi tôkével. Következésképp, bár a magyarországi cégek sokan vannak, nem rendelkeznek jelentôs tôkeerôvel. A luxemburgi cégekkel kapcsolatban annyit érdemes említeni, hogy a befektetett tôke igen magas értéke a Transworld Fertilizers-nek tudható be, amely a marosvásárhelyi Azomures többségi tulajdonosa. A TWF, bár valóban Luxemburgban van bejegyezve, tôkéje tulajdonképpen Törökországból származik.

A statisztikai hivatal további adataiban tallózva megtudjuk, hogy továbbra sem javul megyénk lakóinak általános szociális helyzete. A munkanélküliek száma 1999. január 10. és február 10. között 3600-zal nôtt. Összesen 29839 személy szerepel a nyilvántartásban. Ezek közül azonban csak 12506-an jogosultak a munkanélküli-segélyre. Ez a szám múlt hónapban 18119 volt, de a csökkenés oka csak az, hogy megnövekedett azok száma, akik már több mint 9 hónapja munkanélküliek, s így csak szociális segélyben részesülnek.

Nem csak megyénket, hanem Románia minden lakóját egyaránt sújtja a fogyasztói árindex folyamatos növekedése. Eszerint az infláció 1999 elsô hónapjában 3% volt.

Ezzel egyidejûleg 1999 januárjában megyénkben 1459169 lejre csökkent a bruttó és 1172214 lejre a nettó átlagfizetés.

Amit az állattenyésztôknek tudniuk kell

A szarvasmarha átlagos vemhességi ideje 285 nap. Ezután körül következik be a tehén ellése (borjúzás). Lényeges tudni az ellés várható idôpontját. Ezt a legkönnyebben az ún. fedeztetési bizonyítvány (Certificat de însamântare) alapján lehet kiszámítani. A bizonyítványt a beondozást végzô technikus tölti ki a megfelelô adatokkal, amelyek között szerepel a beondózás idôpontja is. Tehát lényeges megôrizni a bizonyítványt.

A várható idôpont elôtt néhány nappal az ellés helyét kitakarítjuk és fertôtlenítjük klórmésszel vagy más fertôtlenítô anyaggal. A hely megszáradása után tiszta, száraz szalmával bôségesen bealmozunk. Csak gondosan elôkészített helyen szabad borjúztatni. Nagyon fontos a tehén elôkészítése az ellésre. Az egyedet csípôszöglettôl hátrafelé langyos vízzel és fertôtlenítô oldattal lemossuk és e testtájékot az ellésig tisztán tartjuk. Közben elôkészítjük és fertôtlenítjük az ellés levezetéséhez, illetve a segítségnyújtáshoz szükséges eszközöket: elletôkötelet, ollót, fertôtlenítô oldattal a vedret, szappant, keféket, lepedôt a borjú felfogására, alkoholos jódoldatot tartalmazó széles szájú üveget. Az ellést vezetô személy és a segítôk induláskor jó, ha gondosan megmossák kezüket. Alapvetô szabály: a szülôútba csak tiszta fertôtlenített kézzel és eszközökkel szabad benyúlni.

Mivel az ellés idôpontját pontosan nem lehet meghatározni (biológiai tényezôk sokasága határozza meg), a várható idôpont körül a tehenet gondosan figyelni kell. Nagyon súlyos következmények származhatnak abból, ha a gazda nem veszi észre az ellés kezdetét és ebbôl kifolyólag késôn avatkozik be. A borjúzás jelei az ellés elôtt néhány nappal jól megfigyelhetôk. Ezt nevezzük az ellés elôkészítô szakaszának és a következôkbôl áll: — a péra és környéke megduzzad; — a hüvelybôl nyúlós váladék ürül; — a tôgy megduzzad, az állat kitôgyel; — a medenceszalagok ellazulnak, ezért a faroktô besüpped, a farok bénán lóg; — a gasfal ellazul, a has leereszkedik, a horpaszok beesnek; — az állat nyugtalan, a hasa felé tekintget, gyakran rúg, ürít, vizel.

Az ellés lefolyásának további szakaszairól és az azokkal kapcsolatos teendôkrôl a jövô héten.

Hangverseny

A ma esti szimfonikus hangverseny môsorajánlata remélhetôleg újra kivételes alkalmat nyújt a komolyzene marosvásárhelyi közönségének. Nyitányként Liszt Ferenc Les Préludes-jei tökéletesen illeszkednek az "atmoszférikus" jelenségekhez, a tavaszi hangulatokkal azonos hullámhosszon.

A tehetséges és fiatal hegedûmûvész, városunk szülötte, ma Németországban élô Alina Luciana Tambrea J. Sibelius mûvével kontinensünk északi zenei tájkompozícióját hozza a késôromantika jegyeivel.

A hangverseny második részében elhangzanak a bécsi klasszikus, J. Haydn London c. csodálatos (104. Szimfóniája D-dúr) akkordjai a magyarországi Ménesi Gergely vezényletével. Az ígéretes karrier elôtt álló karmester egyébként másodszor vezényli a vásárhelyi szimfonikusokat.

Ma este tehát a Kultúrpalota nagytermében: tavasz, reménység, ifjúság...

Az Impress Kiadó új kötete Kinizsi István történelmi emlékirata. Bem seregének tisztje visszaemlékezéseit elôször a történetíró Veress Endre jelentette meg 1895-ben. A mostani második kiadást a történész- író, Sebestyén Mihály gondozta, a könyv gazdag elôszavát és jegyzeteit is neki köszönhetjük. A nem csak történelmi dokumentumként érdekes, de olvasmányosságában is figyelemre méltó emlékiratot Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke ajánlja az olvasóknak. Marosvásárhelyi nyilvános bemutatója elôtt, március 9-én délután fél négykor a Magyar Írószövetség budapesti, Bajza utcai Klubjában ismertetik Kinizsi István naplóját, amelynek kéziratát a szabadságharcos huszárkapitány azonos nevû unokája bocsátotta a kiadó rendelkezésére. A könyvbemutatót Pomogáts Béla nyitja meg. A kötetet Katona Tamás történész méltatja, Sebestyén Mihály is beszél róla. Közremûködik Jancsó Adrienne elôadómûvész.

Egyed Ákos: Erdély 1848—1849

2. kötet

Egyed Ákos Erdély 1848—1849 címû kétkötetes könyvének második kötete jelent meg a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában. A kolozsvári historikus több évtizedes kutatómunkájának eredményeként gazdag, sok eddig ismeretlen levéltári forrásanyag felhasználásával és korszerû megközelítéssel ábrázolja történelmünknek olyan fontos eseményét, mint az 1848—1849-es forradalom. A második kötet Erdély történetírásában úttörô módon tárja fel a polgárháború veszteségeit s az ehhez vezetô társadalmi, politikai összefüggéseket. "Legnagyobb vesztes maga Erdély volt — írja a szerzô —, mert a szörnyû pusztítások emléke máig hatóan érvényesül s egyik akadálya a történelmi megbékélésnek." A szerzô kiemelt helyet szentel az Erdélyben együtt élô nemzetek társadalmi, történelmi kapcsolatainak, és elfogultság nélkül elemzi ezek egymáshoz való sajátos viszonyulását. (Kozma Mária)

A könyv megvásárolható a Pallas-Akadémia és a Corvina üzleteiben.

Ára: 69.500 lej.

A gépjármûvek elôzését szabályozó 31-es szakasz 5. és 6. bekezdése a következôkkel bôvül:

Amennyiben az úttest nem elég széles, illetve annak szelvénye vagy állapota nem teszi lehetôvé — az ellenirányú forgalom sûrûsége miatt — egy lassú, hosszú, súlyos, esetleg a sebesség korlátozására késztetett jármû megelôzését, annak vezetôje köteles csökkenteni a tempót, és szükség esetén, amint mód nyílik arra, azonnal felszabadítani a forgalmi sávot, hogy az ôt követô jármûvek elôzhessenek.

Annak érdekében, hogy a helységeken kívül a haladási irányonként mindössze egy forgalmi sávval rendelkezô utakon is könnyebbé váljon az elôzés, a lassú, hosszú vagy nehéz jármû vezetôje köteles (kivéve azt az esetet, amikor elôzésben van vagy elôzni készül) kellô távolságban követni az elôtte haladó jármûvet, annak érdekében, hogy a többi jármûvezetôk veszélytelenül használhassák ezt a szabadon hagyott rövid útszakaszt. A rendelkezés nem alkalmazható igen élénk forgalomban vagy olyan helyeken, ahol tiltott az elôzés.

A fentiek megszegése szabálysértésnek számít és 400.000-600.000 lejjel bírságolható.

Az új szabályok tehát olyan kötelezettségeket írnak elô a nehéz, túlméretes jármûvek vezetôi számára, amelyeknek betartása a közúti biztonság fokozását és a gyorsabb gépjármûvek közlekedésének folyamatosabbá tételét szolgálja.

Egész sor változás állott be az áthaladási elsôbbségre vonatkozó 33-as szakasz szövegében is:

— a 6. bekezdés "e" betûvel jelzett részében az áll újabban, hogy aki jármûvel az úttest szélérôl elindul, illetve garázsból, udvarból, átjáróból stb. kihajt, köteles elônyt adni az úton haladó jármûveknek, függetlenül azok haladási irányától. Kivételt képeznek a menetrend szerint közlekedô autóbuszok és trolibuszok a megállóhelyrôl való elinduláskor.

— a 6. bekezdés "e" pontja után megjelent az "f" és a "g" betûvel jelzett szövegrész. Az "f" pont értelmében a balra kanyarodó jármûvek elveszítik elsôbbségüket a velük szemközt érkezôkkel szemben. A "g" pontnál — a 7. és 8. újbekezdésben — a következôket olvashatjuk a jármûvek visszafordulásáról:

Az, aki azonos irányban halad a menetrend szerint közlekedô személyszállító gépjármûvel, a jelzett megállóhelyhez közeledve köteles lassítással, szükség esetén megállással is lehetôvé tenni számára a megállóhely elhagyását.

A közszállítási gépjármû vezetôje viszont köteles jelezni az elindulási szándékát és csak azt követôen kiindulni a megállóból.

A fentieknek megfelelôen a régi szabályokhoz képest szintén újdonságnak számít, hogy:

— a menetrend szerint közlekedô utasszállító gépjármûvek a megállóhelyrôl történô elinduláskor elônyt élveznek a közúton közlekedô többi, azonos irányban haladó jármûvel szemben.

Következésképpen az utóbbiak a szabályszerûen jelzett buszmegállóhoz közeledve be kell hogy tartsák az elsôbbség megadására vonatkozó elôírásokat;

— a visszaforduló és balra kanyarodó jármûvek nem élveznek elsôbbséget az ellenkezô irányból közlekedôkhöz képest.

A 33. szakasz összes utasításának figyelmen kívül hagyása kihágásnak minôsül és 400.000-tôl 600.000 lejig büntethetô.

Módosult a 34-es szakasznak a visszafordulást és a tolatást szabályozó elsô bekezdése is. Eszerint a gépjármûvezetô, valahányszor kanyarodással vagy elôre-hátratolatással kívánja a jármûvet megfordítani, köteles ebbeli szándékát elôre jelezni és mielôtt a manôverbe belekezdene, megbizonyosodni afelôl, hogy sem elôtte, sem mögötte, sem vele párhuzamosan (oldalirányban) nem közlekedik abban a pillanatban jármû.

A fenti elôírás megszegése 150.000-350.000 lej pénzbírságot von maga után.

Mint megfigyelhettük, a forgalmi szabályzatból törölték a vezetônek azt a kötelezettségét, hogy megfordulás elôtt minden körülmények között állítsa meg a gépjármûvet. Újabban elégséges meggyôzôdnie arról, hogy szándékát biztonságosan keresztülviheti és ezt jeleznie a többi közlekedési partnereknek.

Az Országos Útkezelôség marosvásárhelyi (Sinaia utcai) szekcióján szerzett információ szerint három gépjármûvezetô kategória kaphat náluk gratuit feliratú, zöld alapszínû matricát.

Akik új kocsit vásároltak, azok egy (nem naptári!) évig mentesülnek a "Basescu- illeték" befizetési kötelezettsége alól. A matrica megszerzése végett egy xerox-másolatot kell készíteniük a gépjármû törzskönyvérôl (carte de identitate) abban az esetben, hogyha azt idegenbôl hozták, illetve amennyiben Romániában vették meg új állapotban, akkor a vásárlási számláról (factura) kell kópia. Ezenkívül a forgalmi engedélyrôl (talon) is szükséges egy fén