Adrian Severin szerint

A múlt héten, a I. M. Pacepa könyvének bemutatóját követôen beszélgettünk a Demokrata Pártból nemrég kiebrudalt Adrian Severin képviselôvel.

— Úgy tûnik, politikai szempontból a senkiföldjén van. Bármerre nézek, nem látom a helyét. Ön látja?

— Éppen most keresem a helyem, és remélhetôleg van is valahol egy ilyen hely. Sajnos, nincs a jelenlegi politikai osztály struktúrájában. Azt hiszem, ez a politikai osztály elfogyasztotta, felélte, kiélte magát, s azt a történelmi szerepet, amelyre és amelyben 1990-ben megszületett, és ma egy reform nyomán egy másik politikai osztálynak kell helyet adnia. Nem személyekre gondolok, hanem azokra célzok, akik benne vannak a politikában és akik bizonyos pártokba, csoportokba tömörülnek, jól meghatározott szabályok szerint. Ez a politikai osztály, az ilyenszerû pártstruktúra nem képes tovább elôre vinni Romániát a választási demokráciától a valóban modern, valós demokráciáig, egy anarchikus, nem hatékony piacgazdaságtól a reális és hatékony piacgazdaságig. Ezért hiszem, hogy szükség van a politikai osztály reformjára, szükségünk van egy politikai reformra, és én ezt a reformot támogatom. Ez egybeesik az ország állampolgárainak az érdekeivel, és biztos vagyok abban, hogy ezek között a polgárok között én is megtalálom a helyem.

— Nem ártana, ha tisztáznánk az olvasókkal, akiket úgy általában kevésbé érdekelnek a különbözô pártok doktrínái, s jelesen a Demokrata Párt ideológiája sem különösebben, de az talán igen, hogy melyek a valós okok, amelyek miatt önt eltávolították a Demokrata Párttól és Petre Romantól? Ugyanis az a szóbeszéd járja, hogy kizárólag személyes gôg, büszkeség, ambíció a "válás" igazi oka.

— Nem ez az egyetlen valótlanság amely elhangzott a köztem és a párt, jobban mondva közöttem és a párt központi vezetése, illetve azon érdekcsoportok közötti válás igazi okaival kapcsolatban, amelyek megkaparintották a párt legfelsôbb funkcióit. Semmi sem igazolja a gôggel kapcsolatos meséket, sem azokat a híreszteléseket, amelyek a párt elárulásáról szólnak, vagy arról, hogy "átálltam" az államelnök oldalára. Semmi sem igazolja azokat a vádakat, amelyek arról szólnak, hogy szét akartam volna szakítani a pártot. Mindaz, ami kiválásom után történt, bizonyítja, hogy szemenszedett hazugság volt minden, amit rólam mondtak.

— Öntsön hát tiszta vizet a pohárba.

— Az igazi okok mások. Egyeseket részletesen kifejtenék, másokat csak megemlítenék. A leglényegesebb véleménykülönbség a kormányzatban való részvétel kapcsán alakult ki. Az a kettôs játék, amelyet a párt csinált, az a mód, ahogy bizonyos aljas csoportérdekeknek vetették alá a kormányzást, véleményem szerint nem csupán elfogadhatatlan, de árt mind a pártnak, mind az országnak. Másfelôl azt sem hiszem, hogy a párt jó irányba halad. Ez a párt, amely valamikor a csapatszellem, a jövôbe nézés, a kompetencia pártja volt, mára egy, az országért mûködô pártból egy személyes vagy csoportérdekeket követô párttá alakult. Nem vállaltam cinkosságot ezekkel a vezetôkkel, sem az olyan, enyhén szólva gyanús politikai lépésekkel, amelyeket most nem akarok részletezni, sem pedig az általuk gyakorolt gazdasági eljárásokkal. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy rájöjjünk, egyre kevesebb dolog köt össze bennünket. Tagadhatatlan, hogy kapcsolatunk Petre Romannal teljesen ellehetetlenedett, kibékíthetetlenné vált abban a pillanatban, amikor figyelmeztettem a társadalmat a hazánk területén dúló láthatatlan háborúról és azokról a titkosügynökökrôl, akik manipulálják a romániai közvéleményt.

— Akkor azzal vádolták, hogy nincsenek érvei az állítását bizonyítandó... Vannak bizonyítékai?

— Nem akarok most magyarázkodni, bár vannak érveim, hogy mi volt az oka annak, hogy ez a lépésem nem talált különösebb szimpátiára a politikusok körében, és miért váltott ki olyan heves ellenséges érzelmeket Petre Romanból. Idôvel a társadalom megismeri ezeket az okokat.

— Ha egy politikus az élvonalban akar maradni — és most a jövôre esedékes választásokra gondolok —, idôben fel kell készülnie. Van már ilyen irányú elképzelése?

— Tudom, hogy az idô sürget. Nem az a legnagyobb gondom, hogy egyik vagy másik pártnál próbálnék "helyezkedni", ez nem lenne nehéz. A legnagyobb gondom éppen az, hogy — ha úgy tetszik — kiprovokáljam a politikai osztály reformját. Ezt új pártok létrehozásával is meg lehet tenni, bár nem hiszem, hogy újabb pártokra lenne szükségünk, inkább másfajta politikacsinálásra van szükség. Ezt pedig a választási törvény megreformálásával, a párttörvény reformjával lehet véghezvinni, amely végül egy másfajta felépítéshez, szervezési formához vezet. E pillanatban ilyen irányú az érdeklôdésem, s nem az én hibám, ha a dolgok nem a kellô ritmusban haladnak. Remélem, hamarosan jó irányba indulunk el.

— Ezzel már szinte megválaszolta a következô kérdésemet. Ön egyértelmûen a politikai osztály reformjának szükségességérôl beszélt. Mégis, nem akad a jelenlegi politikai palettán olyan formáció, amelyet szívéhez közelállónak érez, és azok ugyanígy viszonyulnak önhöz?

— Nem szeretnék semmit elôrevetíteni azzal, hogy erre a kérdésre válaszolok. Világos, hogy ebben a pillanatban átrendezôdnek a politikai erôk. Láthatjuk, hogy a politikai pártok mellett, többé-kevésbé független szerepben, a politikai életben elismert nevek találhatók. Ebbôl egyenesen következik, hogy valami nincs rendben. Hogy lehet, hogy gazdag politkai tapasztalattal rendelkezô, az ország helyzetét és a megoldásokat is világosan látó, cselekvô emberek nem találják meg a helyüket a jelenleg létezô pártokban? Ezért van szükség ezeknek a pártoknak az újraszervezésére. Világossá tenni, mit jelent a szociáldemokrata ideológia, mi a liberalizmus, kereszténydemokrácia ésatöbbi. Tehát, ha már doktrinális szimpátiáról kérdezett, elmondhatom, hogy a modern szociáldemokrácia elkötelezettje vagyok, Európában is így ismernek. Ebben a koncepcióban helyet kapnak a liberális elvek is. Jelenleg a nyugati szociáldemokráciák is erôs liberális befolyás alatt vannak. Emiatt sajnálom, hogy a Demokrata Párt úgymond kivetette magából a liberális "gócot", és szinte egy kisebb pédészérévé vált. Tévednek, ha azt hiszik, hogy a választók "ráharapnak", hiszen nekik kéznél van az igazi, hamisítatlan PDSR.

— Véleménye szerint ez a koalíció képes lesz végigvinni a mandátumát, vagy mégiscsak elôrehozott választásokra számíthatunk?

— Szerintem ez a koalíció megmaradhat a mandátuma végéig. Sajnálatos azonban, hogy nem az az egyetértés tartja egyben, hogy ebben a pillanatban egy jobb koalíciót összehozni nem lehet, hogy az elôrehozott választások nem lennének hasznára az országnak, hanem inkább a hatalomba kapaszkodnak. Ez pedig nem jó. Ennek ellenére úgy vélem, hogy kibírja a mandátum végéig. A kérdés csak az, hogy mennyi haszna lesz ebbôl az országnak, mert egyre világosabb, hogy nem sok hasznot hajtanak. El tudom képzelni, hogy egy újabb válság esetén, amely bármelyik pillanatban kirobbanhat a koalíción belül, más megoldást találhatnának, mint a koalíción belüli újabb kormányátalakítás. Szerintem olyan politikai személyiségekre lenne szükség, akiket nem pártérdekek irányítanak. Olyan kormányt kellene létrehozni, amely elôkészítené a választásokat, és elôkészítené azokat az alkotmányos reformhoz szükséges törvényeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az áttéréshez a jelenlegi politikai, mondhatni a második köztársaság rezsimjérôl, a III. köztársaságra.

Továbbra is a hollandok a legnagyobb külföldi beruházók Romániában.

Külföldiek 1990 óta mostanáig 3,75 milliárd dollár mûködôtôkét ruháztak be Romániában, és ebbôl 542,4 millió dollár Hollandiából származott.

A második helyezett Németország 372,8 millió, a harmadik Olaszország 343 millió dollárral.

A hetvenféle nemzetiségû külföldi beruházó sorában az utolsók az Egyesült Államok 613 ezer dollárral, Szaud-Arábia 597 300 dollárral és Szudán 440 400 dollárral — jelentette kedden a Rompres hírügynökség.

A tavalyi új befektetôk között is elsô Hollandia, ugyanazzal az 542,4 millió dollárral, a második Franciaország 478,7 millió dollárral, a harmadik pedig Németország 477,8 millió dollárral. Ez arra is utal, hogy a tavalyi igen jó éve volt Romániának külföldi beruházás szempontjából: az 1990 óta teljes összegnek közel a fele tavaly érkezett.

Román részrôl már kijelölték azokat a szakértôket, akik a magyar-román mezôgazdasági vegyesbizottság tagjai lesznek, és remélhetôleg a hét végén össze is ülhetnek elôzetes megbeszélésre magyar kollágáikkal — mondta Pete István, a román mezôgazdasági minisztérium államtitkára kedden Bukarestben az MTI-nek.

A bizottság vezetôje román részrôl Pete István, magyar részrôl pedig Tamás Károly, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára. A testület létrehozásáról február elején állapodtak meg Budapesten, amikor Radu Vasile látogatásakor tárgyaltak a magyar és a román mezôgazdasági tárca vezetôi is.

A közös bizottság feladatai közé tartozik az agrárkereskedelmi problémák áttekintése, a vámok, a kereskedelmi kontingensek megvitatása. A bizottság foglalkozni fog a kutatási, oktatási együttmûködéssel, a beruházásokkal, a vállalkozásokkal. Fontos feladat lesz az EU- konform törvényalkotás összehangolása is — mondta Pete István.

Az eddigi gyakorlattól eltérôen a felsorolt öt területnek egy-egy szakember felelôse lesz mindkét részrôl, így a remények szerint sokkal hatékonyabbá válik a döntések elôkészítése. Remélhetôleg az egyoldalú kereskedelemi intézkedések és ellenintézkedések is elkerülhetôk lesznek.

A magyar-román kereskedelmi forgalomban mintegy 300 millió dolláros többlet mutatkozik Magyarország javára. A legnagyobb deficit a mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmében alakult ki. — Ez pontosan olyan kérdés, amellyel ennek a bizottságnak foglalkoznia kell — szögezte le Pete István.

Mint mondta, román részrôl egyebek között olyan húsprogramot szorgalmaznak, amelynek keretében az élôállatokat Romániában nevelnék fel, és Magyarországon vágnák le, illetve dolgoznák fel, mivel a magyarországi vágóhidak nagy többsége — ellentétben a Romániában mûködôkkel — megfelel az EU-beli követelményeknek. Hasonló elképzelés az is, hogy az ipari növények termesztésében Magyarország adna Romániának jó minôségû vetômagot, és a termést közösen értékesítenék.

A képviselôház kedden, történetében elôször, megvonta egy képviselô mentelmi jogát. A demokratikusan választott parlamentben eddig négy képviselô mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezték, de a kisérletek rendre eredménytelenek voltak.

A parlament alsóházának keddi ülésén viszont titkos szavazáson 242 igen szavazattal 50 nem ellenében megvonták Gabriel Bivolaru, a legnagyobb ellenzéki alakulat, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) képviselôjének mentelmi jogát. A lépést a PDSR vezetôsége is támogatta.

Gabriel Bivolarut már évek óta több mint 72 milliárd lejes adócsalással és több rendbeli okirathamisítással gyanúsítják. A képviselô mentelmi jogának megvonását csaknem egy évvel ezelôtt kérte elôször Valeriu Stoica igazságügyi miniszter.

Újabb cigarettacsempészési botrány

Vámosok és rendôrök segítségével hatalmas mennyiségû cigarettát csempésztek Bulgáriából Romániába az elmúlt két évben — közölte Nini Sapunaru, a Román Országos Vámparancsnokság (DGV) vezetôje.

Nini Sapunaru arról is beszámolt, hogy — szintén az illetékes hatóságok közremûködésével — számos esetben igénylik vissza az általános forgalmi adót és az illetékeket a csak papíron külföldre szállított alkohol és benzin után.

A DGV parancsnoka elmondta, hogy 1996-ban 1,3 millió karton cigarettát csempésztek Romániába Bulgáriából a giurgiui vámhivatalon keresztül. A csempészáru értéke meghaladta az 5 millió dollárt. Miután a giurgiui vámôrség parancsnokát leváltották, a csempészek a Negru Voda-i határátkelôre "váltottak", és itt több mint 2,9 millió karton cigaretta került be az országba 10 millió dollár értékben.

A vámparancsnok szerint a cigaretta szabályos úton-módon érkezett Bulgáriába. Itt nem létezô román cégek felvásárolták azzal, hogy Ukrajnába szállítják. Ezt követôen az árunak nyoma veszett: többé semmiféle hivatalos okmányon nem szerepelt.

Sapunaru elmondta azt is, hogy a cigaretta "eltüntetésében" tevékeny szerepet játszottak egyes vámosok, de a csempészek számíthattak a lefizetett rendôrök támogatására is. A vámparancsnok egyetlen dologról nem tudott beszámolni: arról, hogy ezekben az ügyekben mostanáig bárkit is ôrizetbe vettek volna.

Ehelyett arról adott tájékoztatást, hogy hamisított okmányok segítségével több száz milliárd lejnyi áfát és illetéket igényeltek vissza fiktív alkohol- és benzinexport után. A szeszes italokat Moldovába, Ukrajnába és Bulgáriába, a benzint pedig Moldovába "szállították". Az áfacsalást megkönnyítette az is, hogy jó két éve valaki kölcsönvette a Bukaresti Nemzetközi Vásár vámhivatalának pecsétjét, s erre csak most jöttek rá, amikor felfedezték, hogy a nem létezô szállítmányok papírjain jórészt ez a pecsét látható.

Prefektusi duplacsavar

Befejezte munkáját a prefektus által kinevezett hattagú bizottság, amely azért szállt ki a polgármesteri hivatalba, hogy megvizsgálja annak a beadványnak a jogosságát, amelyet Marosvásárhely polgármestere, két alpolgármestere, valamint 16 tanácsosa írt alá a tanács munkáját évek óta akadályozó jegyzô felmentését kérték. Amilyen egyszerônek és egyértelmûnek tetszett kezdetben a nem mai keletû ügy, annyira bonyolulttá vált, mindenekelôtt a prefektus felemás, lavírozó magatartása miatt.

A sajtó egy része, valamint a Románia Nemzeti Egységpárt mindjárt nemzetiségi konfliktusként tálalta az ügyet, s a jegyzôt a törvényesség védelmezôjének állították be. Ezt azonban cáfolták a jegyzô közvetlen és más hivatali munkatársainak nyilatkozatai. Szélsôséges politikai nézeteit, a jogállamellenes nyilatkozatait, emberi összeférhetetlenségét hangsúlyozzák ezek. Annyiszor említett törvénytiszteletének megcáfolásaként tálalta a sajtó azt a tényt is, hogy édes- és mostohafiát jogtalanul, a nagyon rossz társadalmi helyzetben levô személyek listáján juttatta marosvásárhelyi lakáshoz.

Bár e hét elsô napjára Dorin Florea prefektus nyilvános sajtótájékoztatót ígért, tegnap és tegnapelôtt sûrû hallgatásba "ütközött" az az újságíró, aki a polgármesteri hivatal jegyzôje ellen folyó kivizsgálás eredményérôl érdeklôdött. Azaz, míg az alprefektus s a hivatal fôtitkára, továbbá a titkárnpô leváltását kérô beadvány aláírói következetesen alkalmazkodtak az ígérethez, vagyis a hírzárlathoz, a prefektus megszegte azt. Igen furcsa nyilatkozatot tett egyes, általa preferált médiumokban, miszerint ebben az ügyben Popa Iuliana mellett szankcionálni kell a három polgármestert is szolgálati hanyagság miatt, akik ellen bûnügyi eljárást kezdeményez. A jegyzô pedig a helyén marad, következtetett mindebbôl a szóbanforgó lap cikkírója.

Kelemen Atilla képviselô szerint nem éppen így áll a helyzet. Ellenkezôleg, a jegyzô egy megbeszélés keretében mégiscsak kérte az áthelyezését a megyei tanácshoz, amit a prefektus állítólag jóvá is hagyott.

Ahogy tegnap délelôtt Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára tájékoztatott, a jelentést elküldték a polgármesteri hivatalba. Mivel rendkívül furcsának tûnt számunkra, hogy a jegyzô elleni kivizsgálás a Fodor Imre és helyettesei elleni vizsgálattá alakult át, a polgármester véleményét kértük a prefektusi "duplacsavart" illetôen.

— A jelentés szerint sok rendellenességet találtak azokon a szakterületeken, amelyekért Popa Iuliana felel, de mindezekért a polgármester és az apolgármester is felelôs — állapították meg. Kifogásolták, hogy az alkalmazottak hivatali feladatkörét tartalmzó ûrlapokat nem véglegesítettük, nem mindenik volt aláírva, továbbá találtak egy szabályzatot is, amelynek az aktualizálása elmaradt. Ezek azonban formai hibák, amelyeket rendbe fogunk tenni. Gyorstalpalással, a bizottság érkezése elôtt is elvégezhettük volna, de úgy gondoltam, hogy miért ne járnánk el nyíltan és becsületesen. A bizottságnak átadtam a polgármesteri jelentést, amely szerint tíz tevékenységi területen dolgozunk, és valamennyi tevékenységi terület keretén belül legalább 30 problémával foglalkozunk, amelyek mind fontosak a városnak, s a hivatal, valamint a tanács munkáját tükrözik. A talált hibákat elismerem, de nem tartom olyan alapvetô dolgoknak, amelyeket nem lehetne rendbe hozni. Ezen túlmenôen rengeteg olyan akciónk van, amelyek erre az átmeneti idôszakra jellemzôek, ami nem tekinthetô rendes önkormányzati, közigazgatási munkának. Bármit, amit kitalálnak, s rengeteg bürokráciával jár, kénytelenek vagyunk elvégezni, ahogy tudjuk. Ilyen a földtörvény alkalmazása, a mezôgazdasági regiszter, ahol szintén találtak mulasztásokat. De végül is nem ez volt a kivizsgálás célja, s ilyen módon elkeverjük a sorrendet és a fogalmakat.

A továbbiakban az államosított házakkal kapcsolatosan a bizottság is ugyanazt állapította meg, amit már annyiszor a szememre vetettek, miszerint nem védem az állam vagyonát, nem fellebbezek az állam kezélésébe került, de törvényesen nem államosított házak ügyében. Ha viszont a tulajdonos be tudja bizonyítani, hogy az akkori törvények szerint is visszaélés történt, s nekem nincs erre ellenbizonyítékom, az egyetlen hivatott intézmény, amely tárgyilagosn tud határozni ilyen esetekben, csak a törvényszék. Mivel megtörtént, hogy fellebbeztünk, s az említett helyzetekben mégis a tulajdonosnak adtak igazat, a továbbiakban fölöslegesnek éreztük ezt a lépést.

Ez a kivizsgálás, ami lényegében arra vonatkozott, hogy a jegyzô hogyan dolgozik, megállapította többek között, hogy a Popa Iuliana körül kialakult légkörben nem lehet mûködôképes a hivatal.

Kifejezett rosszindulatnak érzem, hogy a jegyzôt kivizsgáló bizottság végül arra a következtetésre is eljutott, hogy az általam elkövetett hûtelen vagyonkezelés miatt a prefektusnak az ügyészséghez és a számvevôszékhez kell fordulnia. Ennek ellenére mindezet tudomásul veszem, és állok elébe. A lelkiismeretem ugyanis százszázalékosan tiszta, még az államosított házak ügyével kapcsolatosan is — nyilatkozta lapunknak Fodor Imre polgármester.

Továbbra is rendezetlen a tanügy bérezése

Múlt héten tettük közzé lapunkban, hogy a tanügyi szakszervezeti szövetségek vezetôi nyílt levélben kértek találkozót a kormányfôtôl, hogy megtárgyalják az októberi általános tanügyi sztrájkra pontot tevô egyezménybe foglalt kérések sorsát. Mint ismeretes, az oktatásnak szánt idei költségvetési keret legfennebb augusztusig biztosítja a személyzet béralapját, a szakszervezetek szerint 150 ezer tanügyi állás sorsa forog kockán. A felmérési idôszak végére idôzített kétnapos munkabeszüntetéskor a parlament két házának szakbizottságai újabb 5 ezer milliárd lejnek az oktatásügy részére való elkülönítésérôl határoztak, de a büdzsé szavazásakor ez a határozat elesett. Helyette a kormány szûkmarkú, már elôzetes tiltakozásokat kiváltó tervezetét fogadták el. A szakszervezeti vezetôk nyílt levelükben a múlt hét végéig adtak határidôt a találkozóra, ellenkezô esetben kilátásba helyezték az októberben felfüggesztett sztrájk folytatását.

— Az említett találkozóra egyelôre még nem került sor, de van esély a napokban tárgyalóasztalhoz ülni a miniszterelnökkel — nyilatkozta tegnap lapunknak Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetsége megyei szervezetének elnöke. Hangsúlyozta, hogy ez az utolsó próbálkozásuk a helyzet egyeztetés megoldására, s ha nem járnak sikerrel, tiltakozó lépések következnek. Ezek várható idôzítésérôl és lefolyásáról a szövetség vezetôinek e hónap végén esedékes tanácskozásán döntenek. Az elégedetlenség mind nagyobb, fôleg amiatt, hogy a pénzhiányra hivatkozva egyelôre nem fizetik ki a pedagógusok februári túlóráit, és a sorozatos ígéretek ellenére a 13. fizetés is mindmáig késik. Kérdéses továbbá az oktatásban dolgozók béreinek idei indexálása, ami, ha elmarad, a személyzet reálbére a jelenleginek a felére csökkenhet.

— Ioan Sãcãrea, a Spiru Haret tanügyi szakszervezet megyei elnöke szerint a szakszervezetek nyílt levele a miniszterelnökhöz eljutott, de ô elutasította a találkozót, ami arra utal, hogy nem veszi figyelembe a szakszervezeteket, holott az oktatás az egyetlen költségvetési ágazat, amely még egyáltalán mûködik. Minôsíthetetlen az a helyzet — jelentette ki —, hogy a szakszervezeteknek a törvények betartását kell követelniük. A szervezet országos elnökségétôl tegnap úgy értesültek, hogy a tanügyi szakszervezetek valószínûleg az országos konföderációk várható tiltakozásaihoz fognak csatlakozni. A Spiru Haret megyei szervezetei nemrégiben sorozatos sztrájkokba kezdtek. Ma Brãilán találkoznak a helyi szervezetek vezetôi, ugyanis e megyének kellene holnaptól sztrájkba lépnie. Ha e találkozón a sztrájksorozat folytatásáról döntenek, a napokban megyénkben is beszüntetik a munkát a Spiru Haret tanügyi szakszervezet helyi tagjai.

Gazdátlan, sorsukra bízott romok. A nyirkos téglákat elborította a moha, a gaz, a környékük szeméttelep. S mindezek a város központ közelében. Rontják az "imázst." Hasonló kép a megye más városaiban is ismerôs. Körkérdésünkkel arra kerestük a választ, milyen törvényes eljárással lehet eltüntetni ezeket településeink arculatát.

— A magánházak állapotáról, karbantartásáról a tulajdonosoknak kell gondoskodniuk. Joghézag miatt azonban nincs eszköz, amivel erre lehetne kényszeríteni az érintetteket — mondta Fiºuº Dan, Marosvásárhely fôépítésze. — Létezik az épületek biztonságára vonatkozó, 1995-ben kibocsátott 10-es számú törvény, amely kötelezi ugyan a tulajdonosokat a karbantartásra, de csak abban az esetben lehet büntetést kiróni a mulasztásért, hanyagságért, ha a falak veszélyeztetik a környéken levô épületeket. Ahhoz, hogy valamilyen intézkedést hozzanak, mindenekelôtt a tulajdonjogot kell tisztázni. A fôépítész úgy véli, hogy a helyi tanácsnak kell hoznia egy olyan határozatot, amelynek alapján a polgármesteri hivatal felszólíthatja a tulajdonosokat: gondoskodjanak az épületekrôl. Büntetést csak az építkezéseket felügyelô hivatal róhat ki.

Az ügy nem ilyen egyszerû — fûzi hozzá Trutã Petru, az említett hivatal helyettes vezetôje. Mindenekelôtt a tulajdonosnak kell döntenie az épület sorsáról. A lebontási engedélyt a városrendészeti osztály bocsátja ki. Ha valamilyen mûszaki ok miatt kell ledönteni a falakat, akkor ezt csak alapos szerkezet- és talajtani tanulmánnyal indokoltan lehet megtenni. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a rom valóban veszélyes, akkor büntethetünk. A konkrét intézkedés nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Egyébként a megyei tanácsnál összeállítottak egy programot, ami hosszú távon rendezi az elhagyatott, lakatlan házak sorsát.

Doru Dunca, a megyei tanács városrendezési igazgatósága vezetôjétôl megtudtuk, e program azokra az épületekre vonatkozik, amelyeket megrongáltak az elôzô földrengések. Ilyen eset szerencsére nincs nálunk, visoznt a megyében több helyen gondot okoz a földcsuszamlás. Ha feltérképezik ezeket az épületeket, megvizsgálja szerkezetüket és úgy döntenek, hogy meg kell erôsíteni a falakat, akkor is a tulajdonos fizeti a munkálatokat. Kérdés, hogy honnan lesz rá pénz? A homlokzatok karbantartására a polgármesteri hivatalok kényszeríthetik a lakosokat, de csak a helyi tanácsok által hozott, erre vonatkozú határozat alapján. Állami tulajdonban levô épületek esetében egyszerûbb a megoldás. A lebontást csak szakvizsgálatok alapján lehet elrendelni. A jelenlegi szabályok szerint elôször fel kell szólítani a tulajdonost, ha nem intézkedik, akkor meg lehet büntetni, ha ekkor sem tesz semmit, akkor be kell perelni, s majd a törvényszéki határozat alapján, végrehajtók jelenlétében lehet ledönteni a falakat. Elméletileg — tehetjük, hozzá, mert eddig ilyesmire nem került sor. Talán arra várunk, hogy az idô ezt a kérdést is megoldja. Vagy akkor ébrednek fel az illetékesek, amikor véletlenül a falról lehulló tégla komoly balesetet okoz. Addig e romok ott éktelenkedhetnek a város szívében. Akár egy ócska rongy a ruhásszekrényben.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete Elnökök Konzultatív Tanácsát (EKT) 1999. március 5-én 16 órára összehívom az RMDSZ-székház Zonda Attila-termébe.

Dr. Kincses Elôd elnök

Az RMDSZ Maros megyei szervezete Területi Képviselôk Tanácsának (TKT) alakuló gyûlését 1999. március 11-re (csütörtök) 16.30 órára hívom össze a marosvásárhelyi Bernády Házba (Horea utca 6. sz.).

A gyûlés napirendje:

1. A leköszönô TKT tevékenységérôl szóló jelentés;

2. A TKT megalakítása;

3. A Maros megyei RMDSZ alapszabályzatának módosítása;

4. Az ügyvezetô elnök megerôsítése;

5. A TKT állandó bizottságának megválasztása;

6. Kongresszusi elôkészületek;

7. Különfélék.

Dr. Kincses Elôd elnök

Erdélyi Véndiák Labdarúgó-kupa

Február 25-én a Madarasi Hargitán került sor az I. Erdélyi Véndiák Labdarúgó-kupa csoportjainak kisorsolására, melynek idôpontja 1999. április 2-4. A székelyudvarhelyi MADISZ által szervezett rendezvényre 12 csapat jelezte részvételi szándékát, amelyek a következô csoportbeosztásban fognak játszani: A-csoport: Temesvári Góbék, Kolozsvári Góbék, Kolozsvári Csontbrigád, Székelyudvarhelyi Mozi; B-csoport: Temesvári Bolyai, Kolozsvári Molotov Koktél, Brassói Korona, Temesvári Drótkefe; C-csoport: Kolozsvári Zöld Trabant, Bukaresti Dö Gájsz, Iasi+Petrozsény, Marosvásárhelyi More Bestiarum. További információk a 094-846-678-as telefonon.

A Magyar Ifjak Világfóruma Erdélyi Társasága (MIVET) a forradalom és szabadságharcok 150. évfordulója keretében a Petôfi halála évfordulójának szentelt ifjúsági Emlékvetélkedôt szervez. A vetélkedôvel kapcsolatos információkat és a jelentkezési lapokat a helyi ifjúsági szervezetnél, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnél lehet megtalálni.

Történészek és irodalomtörténészek ezúttal nem vetélkedhetnek. A jelentkezési lapok és a vetélkedô kérdéseire adott válaszok leadási határideje március 15.

Közöld te is a véleményed!

A Magyar Ifjak Világfóruma Erdélyi Társasága, a Confident Alapítvány és a budapesti Pázmány Pódium a magzatvédelemmel kapcsolatban egy nyilatkozatot fogalmazott meg 1999. január 17-én, a kolozsvári Civil Konferencia ifjúsági szekcióülésén felvetett vitaindítót követôen. Amennyiben valaki egyetért a kinyilvánítottakkal, aláírásával csatlakozhat azokhoz, akik a magzatot a fogantatás pillanatától kezdve védelemre szorulónak tartják. Ugyanakkor minden fiatalnak jogában áll, hogy kellô információk alapján hozza döntését, erre szolgál az az ismertetô anyag, amelyet az abortusszal kapcsolatos kutatások jelenlegi állása alapján állítottak össze. Mindez a helyi MADISZ-iroda titkárságán:

MADISZ Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, tel.: 168-573

KMDSZ 3400 Kolozsvár, Avram Iancu utca 21. szám, tel/fax: 064/196-561

Immár harmadik alkalommal szervezte meg a marosvásárhelyi 10-es kövesdombi református egyházközség az evangelizációs hetet. Ezúttal Zimányi József magyarországi református lelkipásztor tett eleget a meghívásnak, s tartott a múlt héten (február 22-26. között) naponta bibliórákat a Ludasi utcai templomban.

— Rendhagyó az idei evangelizáció, hiszen a templomban való napi találkozás mellett vendégünk munkatársaival, valamint a kövesdombi 31 körzet presbitereivel és körzeti felelôseivel közel 400 családot látogatott meg azzal a szándékkal, hogy ráébresszék a 30-40 éves korosztályt a lelki élet fontosságára — mondta Lôricz János, a kövesdombi egyházközség lelkésze. Hasznosnak bizonyultak a családlátogatások: az evangelizációs hét utolsó napján 650-700 személy jelent meg az 500 fôs hajlékban. A hívek 13 felnôtt és két ifjúsági bibliakört alakítottak.

— A nyárára két ifjúsági tábort tervezünk, Somosdra, illetve Magyarlapádra. Tervünkben van egy magyarországi találkozó is, ahol erdélyi, kárpátaljai, valamint szlovákiai fiatalok találkozhatnak az evangéliummal — összegezett Lôrincz János.

Alina Luciana Tambrea tavaly feburában lépett fel elôször Marosvásárhelyen, a Marosvásárhelyi Filharmónia zenekarát kísérve. A Marosvásárhelyen született, jelenleg Németországban élô fiatal lány 5 éves korától játszik hegedûn, 9 éves korában már a híres Rosa Fain Wainstein tanítványa volt. 1995-tôl a düsseldorfi Robert Schumann konzervatórium tanulója, 1998-ban nehéz vizsgák után bekerül Viktor Tretyakov osztályába, ahol jelenleg is tanul. Alina 1995-tôl több alkalommal szimfonikus és kamarazenekarokkal Svájcban, Németországban és Romániában lépett fel. Legszívesebben Beethoven, Mozart, Paganini, Prokofjev, Wieniavski és Brahms-darabokat játszik. Március 5-én, pénteken este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében, a helyi filharmóniával közösen Sibelius-darabot fog elôadni.

Magáncivódásaim

Már nem tudok meglepôdni. Ha nincs ámokfutó bányász, akkor elôráncigálnak valamit a magyarok cselekedeteirôl. Nem számít, hogy kitaláció az egész. A soros erénycsôszök csak mondják a magukét, szájukban kölykedzik a gyanúsítgatás és a harag. Mint mániákusnál a rögeszme, helyén van a téma.. Akkor, amikor kell és ahogyan kell, hogy a közönség, akinek adagolják, butuljon tôle. A gyanúsítgatás persze nem csak lelkes, hanem sokszor intézményes is.

Gyûlnek a koncepciós perek magyar áldozatokkal. A kerge nacionalizmus malmai lassan, de biztosan ôrölnek. Kapóra jön mindig valami, hogy közülünk valakit törvény elé cibáljanak. Mert az igazságszolgáltatásban az ítélkezôk válogatósak. Ha rólunk van szó, akkor egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az igazat akarnák. Ez ma, sajnos, jogszokás (bármilyen furcsa) erre mifelénk, amit nehéz lenne tagadni. A törvény szigora kisebbségiekre szemrebbenés nélkül alkalmazható, a tétlenkedés szóba sem jöhet.

Nemrégiben a brassói bíróság RMDSZ- tisztségviselôket idézett be. A névsor árulkodott. Az alsócsernátoni nyári fórumon elhangzott szabad véleményeket címkézték (volna fel) az immár eléggé ismert jelszavakkal. Alkotmánysértés, hazaárulás. Más bûnjelek után már nem is kutattak; hova is kellene ennél több? Az idézés inkább ponyvaregénybe illett volna, szánalmas, alacsony színvonalú hazugság. Buta és szomorú. Ebben az országban már hívtak magyarokat törvényszékre tanúnak, akik aztán majd vádlottként, elítéltként végezték. Amíg az önkéntes feljelentôk társasága ügyködik, másra nemigen számíthatunk...

Az ember könnyen felejt. De nem akármit. Sértôdött fiatal politikus csépelte a szót hirtelen haragú magyarok között. Kibeszélte magát. És mindenki elégedett volt. Valaki legalább kimondta: ha muszáj, a konfliktusokat is felvállaljuk. Nem voltam jelen, ezért a szemtanút kérdezgettem, hogyan értelmezzem az illetô harcias kedvét. Mondanom sem kell, leintettek. Nem kell szó szerint venni; csak komolyan kell venni a tényeket. Hát ez az. Kisebbségben (is) élni muszáj ez idô szerint. Ez az igazság. Nem szûnhetünk meg tenni a jogainkért, mert sosem hiábavaló türelmesen, kitartással vállalni valamit. De ami holmi népgyûlésen jól hangzik, az attól még lehet hamis vagy teljesen fölösleges. Nekem aggályaim vannak. Hiszen a fogalmat és környezetét könyörtelenül tisztázni kellene. Azt a többletet legalább, ami benne van. A dolgot magát nézzük. Miféle konfliktusról beszélünk?Arról, ami közöttünk van, mérsékeltek és türelmetlenek között talán? Vagy elvesztettük a mércét, s olyan ügyekben akarunk konfrontálódni, amit itt és most úgysem lehet megnyerni? Mert a konfliktusok kimenetele általában kétes, s nem valami jó dolog fejjel a falnak menni. Ilyesmire biztatni sem ildomos, különösen olyanok részérôl nem, akik fél lábbal vagy tán már mindkettôvel túl vannak a határon és tanácsadásra járnak csak haza.

Aztán itt van ez a "másként". Elegen vannak olyanok, akik csak arra várnak, hogy az RMDSZ-ben az egyensúly felboruljon. Körön kívül és körön belül egyaránt. Utóbbiak csak szerepet vállalnának olyan szívesen és másként politizálnának: mindent, mindent másként tennének. Másként; de sosem mondják, hogyan. Ezért akár morális kétségeim is lehetnének. Persze, minek? Ha egyszer maguk sem tudják valójában, hogy a szépreményû akarás azért még nem elég. A helyzet mégis menthetô. Aki kívülrôl rájuk mordul, nem véletlenül teszi. Szidják, ócsárolják minden megnyilvánulásukat, ha kell, ha nem, hogy áldozatnak lássuk ôket. És jó magyarnak, s csakis ôket. A komédia most taktika. Beválhat. Múlóban kedélybetegsége azoknak, akik azért vannak leszálló ágban, mert az úgynevezett magyar veszedelmet már lehetetlen tromfolni. Érthetô, olyan RMDSZ-vezetôkre játszanak, akiknek véleménye könnyebben kikezdhetô. Nekik az a jó, ha saját érdekük érvényesülhet, s megmaradhatnak annak, aminek megismertük: miattunk ijedelmet keltenek és nem akármilyent, hogy ôrködhessenek, hogy a többségi nemzet lelkiismeretének hazudhassák magukat.

Vajon mi lenne, ha Hargita és Kovászna megyéknek "külön bejáratú" miniszterelnöke lenne? Sokat ne gondolkozzon senki. Ez még odébb van, mert az ember rendre soha nem azt kapja, amit esetleg elvárna.. Egyébként a kérdés nem tôlem származik. Aki felteszi, tudja a választ. Vagy inkább sejteti nyakatekert képzelgéseivel. Hogy miféle következményekkel számolhat majd, aki ezt megéri. Olvasom az újságban, valakik hogyan erôltetik a témát és a párhuzamokat. Ide fordítom, szó szerint: "Minden képzeletet felülmúl az, ami most Szerbiával történt. Katonai fenyegetéssel arra kényszerítették a szerb kormányt, hogy Rambouillet-be menjen saját állampolgáraival tárgyalni. Az történt, mintha a román kormányt arra kényszerítették volna, hogy a határokon túl tárgyaljon azokkal az állampolgáraival, akik Kovászna vagy Hargita megye miniszterelnökének kiáltották ki magukat." Aki ilyesmit ír, bizalmatlan a világhoz, szempontja cinikus és eléggé perverz ahhoz, hogy irritáljon. Érzelmekben támad és rémisztgeti a hiszékenyebbjét. Jól ismeri az ügy neuralgikus pontjait ahhoz, hogy tömegôrületet provokáljon azok ellen, akiket idegeneknek néz szülôföldjükön...

De hát ki mit mond és cselekszik, úgy minôsül. Természetesen nyilvánosság egy van, annak, aki szabad. Helyzet és állapot annál több. Igaz, némileg hasonlítanak egymásra. Tartalomban feltétlenül, mert kitetszik belôle az elôítélet minden nyavalyája. Állapot és helyzet mindig van valamilyen, fôleg olyan, ahol a keveseket ritkán veszik emberszámba.

Erdélyi premier Marosmagyarón:

Megyénkben harmadik éve zajlanak az Ezüstkalászos gazdaképzô tanfolyamok. Az elsô évben 14-en, a tavaly már 65-en, idén pedig 119-en (!) látogatják a marosmagyarói, udvarfalvi, vámosgálfalvi, kiskendi és marosvásárhelyi téli iskolák tanfolyamait, ahogy a gazdák nevezik. A mostani program szerint március közepéig befejezôdnek a tanfolyamok, azt követôen a sikeres vizsgázóknak átnyújtják a kétnyelvû oklevelet és az "Ezüstkalászos gazda" jelvényt.

Marosmagyarón, a református egyház Nimród elnevezésû oktatási házában, Erdély-szinten elsô alkalommal, február közepétôl Ezüst- fakanál gazdasszonytanfolyam indult. Amint Máthé László mérnöktôl, az RMGE Maros megyei szervezetének titkárától megtudtuk, a gondolat már régóta érlelôdött: szükséges a háziasszonyok számára is téli tanfolyamot indítani, hiszen a ház, a gazdaudvar szíve-lelke a jó háziasszony. A közeljövô egyik megélhetési vagy legalábbis a jövedelmek pótlásának egyik forrása bizonyosan a falusi turizmus lesz.

— A gondolatot tett követte — folytatta Máthé László mérnök —, és dr. Bócz István magyarói állatorvos felvállalta az elsô gazdasszonytanfolyam megszervezését. Huszonkét háziasszony látogatja a tanfolyamot rendszeresen, közöttük van a tiszteletesasszony is. A továbbképzés lebonyolításában hathatós segítséget nyújtott Vinczellér Gábor tiszteletes, neje, Vinczellér Ibolya és Kun László, a helybéli általános iskola igazgatója.

A magyarói "ezüstkalászosok" utolsó óráján már a "fakanalasak" is részt vettek. Belényesi András gyümölcstermesztô szakember vezetésével a gazdák és gazdasszonyok közösen végzik a gyakorlati munkát, a gyümölcsfa-metszést az egyház gyümölcsösében. Az Ezüst-fakanál tanfolyam 40 óráján, az asszonyok a hatékony kertészkedés (gyümölcs és bogyósok, zöldségtermesztés) titkait tanulják. Az elôadók további 40 órát szántak a konyhamûvészet megismerésére, szem elôtt tartva a helyi hagyományos gasztronómiai különlegességeket, a vendégfogadás csínaja-bínja felfedését. Az elôadók részletesen ismertetik a háztartási, asztalterítési és egyéb vendégfogadási fortélyokat. Mûépítészek adnak majd ötleteket a háziasszonyoknak, hogy miként tehetik olcsón szebbé, kellemesebbé házuk táját. Egyszóval felkészülhetnek a vendégfogadásra a faluturizmus immár írott törvényei szerint. A hallgatók a 80 elméleti és 10 gyakorlati óra végeztével tesztvizsgán vesznek részt és az arra érdemesek átvehetik az "Ezüst- fakanál" oklevelet és jelvényt.

Végezetül, mi nagyon szeretnénk, ha a magyarói kezdeményezés visszhangra találna más községekben is, mert én úgy vélem és hiszem, hogyha az asszony veszi a dolgot kézbe, akkor a siker nem marad el.

Jóllehet a Maros vizét jég borította, az enyhe idôjárás miatt, számítani lehetett arra, hogy a rajta való átkelés életveszélyes, elôbb-utóbb a jég beszakad. Mégis, február 27-én délután Tordai Imola Judit testvérével, Bíró Annamáriával együtt úgy döntöttek, hogy átkelnek a Maros jégpáncélján Marosszentgyögy és Várhegy között. Velük volt az elôbbi hatéves kislánya is, Tordai Kinga Imola. Alig tettek néhány lépést, a jég beszakadt, s mindhárman a vízbe estek. A segítségükre sietô falusiaknak sikerült kimenteniük Bíró Annamáriát és a kislányt, de az édesanyát elragadta a víz és a jég alá sodorta. A holttestet még nem sikerült megtalálni. A vízbe fúlt asszony fekete bôrkabátot, barna farmert és fehér sportcipôt viselt — tájékoztatott Rus Pop Nicolae ezredes, a megyei redôrfelügyelôség sajtószóvivôje.

Vélemény

A Maros megyei RMDSZ tisztújító közgyûlése után sokunkban felmerült, hogy miben fog változni érdekvédô szervezetünk politikája a megyében, a régi-új arcok mit hoznak a megye legnagyobb politikai tömörülésének az életében, illetve a megye politikai közéletében?

A közélet egyik fontos része a politikai diskurzus. Két oldala van: az egyik a médiával való kapcsolat, a másik pedig a közvetlen kapcsolat a tagsággal és állampolgárokkal (mindkét oldala rendkívül fontos, mert a diskurzusból értesül a tagság az RMDSZ üzenetérôl is). "Az írott és elektronikus médiával való kapcsolat radikális javítása" (Tôkés András programjából idéztem) elég nehéz feladat a most felálló vezetés számára olyan körülmények között, hogy a frissen megválasztott elnök elsô felszólalásában inkább félelmeirôl, a róla terjesztett álhírekrôl beszélt és nem arról, hogy mi is a teendô. A csoport eddigi nyilatkozgató magatartása pedig nagymértékben megfelel a Kéri László által "mûsorpárt"-nak (MP) nevezett modellnek, ugyanis a radikálisok is tudják, hogy az elismertséget a hírré válás teremtheti meg, tehát látványosat kell nyilatkozni, a válságos helyzetben és ezzel együtt a nép megmentôjeként kell mutatkozni. Primitíven egyszerûen nyilatkoznak arról, hogyan oldható meg a romániai magyarság problémája, azonban: "az MP legnagyobb problémája az, hogy nagyon sikeres modell a gyôzelemhez vezetô úton, de komoly gondjai vannak a hatalom birtokában. E pártmodell ugyanis csak addig hatékony, amíg folyamatosan képes újdonságot produkálni." (Kéri László: Tíz év próbaidô.) A hatalmat megszerezték, most már dolgozni kell, a médiával való kapcsolatban semlegesíteni kell az indulatokat és nem érzelmi alapú politizálást kell folytatni, egyensúlyozó mûvészetre és kompromisszumkészségre van szükség, azonban ezt az arcukat még nem mutatták a radikálisok. A média pedig nem fogja tolerálni az egyoldalú diskurzust.

Ilyen körülmények között média-lobby nélkül marad a Maros megyei RMDSZ, ami még inkább megnehezíti a helytállást. Marad tehát a politikai diskurzusnak a másik oldala, a tagsággal és állampolgárokkal való közvetlen kapcsolat, ez pedig rengeteg tereprejárással és energiaelhasználással jár. Elméletileg járható az út, hiszen a most felálló csapat sokkal mobilisabbnak ígérkezik, mint az elôttük lévôk. Azonban gondok itt is vannak: a médiával való folyamatos harc rengeteg energiát elvesz, Kincses Elôd gyakori magyarországi tartózkodása is idôigényes (ezen azonban segíthet egy dinamikus ügyvezetô és csapata). Tehát a gyakorlati megvalósítás itt is nehézségekbe ütközhet, ugyanakkor a most hatalomra kerültek folyamatos többségi elvre való hivatkozása puszta ködösítés, ugyanis a fórumokon való jelenlét csak adott társadalmi kategóriára jellemzô. Arra hivatkoznak, hogy egyre többen vesznek részt a megnyilvánulásaikon, azonban ettôl még szó sincs képviseleti demokráciáról, ugyanis a résztvevôk társadalmi háttere nagyjából azonos és nincs minden réteg megfelelôen képviselve. Tocqueville többségi elvére hivatkozva: nem hiszem, hogy az vezet demokráciához, ami kihagy bizonyos rétegeket a társadalomból (Tocqueville azt sem tudja elfogadni, ha a többségi elv nevében háttérbe szorítják a kisebbség jogait — és ez ellen tiltakozik az RMDSZ mindkét szárnya a román politikai életben. Itt pedig nem is egy kisebbség, hanem teljes társadalmi rétegek háttérbe szorításáról van szó.) Fölösleges és igencsak veszélyes többségi elvre hivatkozni nekünk, kisebbségben élôknek, ezzel is veszélybe sodorhatjuk eddigi szerény megvalósításainkat.

A mindenkori politikai diskurzus határozza meg, hogy melyik társadalmi réteg kerül közelebb és melyik távolodik el az adott politikai tömörüléstôl. Ennek alapján lássuk, kinek az RMDSZ-e lesz? Köztudott, hogy az emberek nagy többsége konzervatív, inkább a korábbi helyzetet választják, mintsem a változást. Ilyen körülmények között nehéz rávenni az embereket a politikai váltógazdaságra, azonban a populista megnyilvánulások, a kommunikációs stratégia (dinamikus, célratörô, sikerorientált), illetve a nemzetmegmentô szerep felvállalása a jelenlegi gazdasági helyzetben (sokan kerültek kilátástalan helyzetbe, ami mégis elôtérbe helyezheti a változtatás vágyát), illetve a román politikai elit és média ellenállása miatt ezeket a választókat könnyen átsodorhatja a radikalizmus oldalára.

A társadalom egy másik szegmense az ifjúság, akik rendkívül megfoghatatlan társadalmi réteget képeznek (állandó változásban van, folyamatosan kicserélôdnek a tagjai), azért nem konzervatív, mert még semmi sem köti ôket a jelenhez vagy a múlthoz. A fiatalok a bekapcsolódásért képesek leállni bármelyik oldallal, akár az ultra-konzervatívokkal is, ha ez számukra valamilyen kimozdulást jelent a jelenlegi állapotból (probáljuk ki, mondják, akiknek nincs hátterük, nincs mit veszítsenek). Az új generációnak van mit mondani, akarja is mondani, azonban a jelenlegi országos politikai elit háttérbe szorítja, így a kialakuló ifjúsági értelmiségnek nincs más lehetôsége a bekapcsolódásra, mint a "másik oldal" választása (ez nem jár nagy nehézséggel, mert az ifjúság egyáltalán nem ideológiai alapon politizál. Majd ugyanilyen könnyen fognak visszaállni, ha kiderül, hogy itt sem találták meg számításukat).

Hogyan néz ki az aktívan politizálók rétege? Egyrészt olyan politikusokból áll, akik 1989 után egyértelmûen és visszafordíthatatlanul a professzionális politika útjára tértek (mindenekelôtt megyei képviselôink, szenátoraink, illetve országos tisztségviselôink), ez az jelenti, hogy nekik váltani kell mindenképpen, vagy átmennek a radikális táborba, vagy kivonulnak a politikából és változtatnak életükön. Mindkét esetben ôk a mostani átalakulás vesztesei, nekik kell a legnagyobb változást elviselni. A másik réteg, akikrôl elmondható, hogy aktívan politizálnak, azok, akiknek szinte mindegy, hogy mi fog történni, nekik mindenképpen ebbôl kell megélni, ôk belekapaszkodnak az utolsó szalmaszálba is, ôk azok, akik mozgatják a szálakat. Olyan, a közvélemény elôtt meg nem jelent kisemberek ezek, akik a mindenkori vezetés mellett teszik le a voksukat, ôk segítik az átmenetet is a vezetôk váltása esetén. Ôk tudják a legpontosabban, hogy mikor, kiket kell támogatni, ki van elônyben, ki mögé érdemes felsorakozni. A Maros megyei RMDSZ tisztségviselôinek egy része is ilyen személyekbôl áll, éppen ezért rendkívül nehéz a valódi váltás, hiszen minden a régi marad (a konzervativizmus megtestesítôi, miattuk lesz nehéz bekapcsolni az ifjúságot).

Ide kapcsolódik az a kérdés is, hogy vajon változik-e a kapcsolathálózat, amely jellemzi a politikai tömörülések hátterét? Sajnos megyénkben sem alakult ki az a civil társadalmi háttér, ami az alulról való szervezôdés kérdését megoldja, éppen ezért a politikai elit könnyen épült bele a meglévô érdekcsoportok hálóiba, nagyok és számosak az elkötelezettségek. (barátaik, munkatársaik, egykori iskolatársaik, tanítványaik, rokonaik nekik is vannak — s lesz is ebbôl gondjuk még bôséggel, de innen kapják külsô támogatásukat is, tehát személyhez kötöttek ezek a támogatások.) A megyeközpont társadalma igen nagy arányban elsôgenerációs városlakó, éppen ezért a tradicionális hálózatok nagyon erôsek, és ezeket még nem kezdte ki a civil szféra. Innen adódik a civil szféra elleni nagy ellenállás, és a civil szféra gyengeségébôl adódik az is, hogy az ifjúság kénytelen a politika oldalára állni. Politikusainknak fel kell ismerni, hogy "a pluralizmus nem pusztán a többpártrendszert jelenti, hanem a pártok mellett az egyesületek, alapítványok, mozgalmak sokaságát is, annak a civil társadalomnak a megjelenését, amely nélkül nem létezik szabad polgár" (Németh Miklós). A mostani megyei RMDSZ-vezetôk részérôl igen kis mértékben számíthatunk ennek a lehetôségére, ugyanis az évek során az RMDSZ ezen szárnyának képviselôi (legalábbis megyénkben) a legkisebb látszatát sem adták annak, hogy párbeszédet folytatnának a civil társadalommal. A civil szféra bekapcsolása a tradicionalizmus és ezzel együtt a populizmus bukását jelenti, tehát az ilyen irányú pluralizmust a pozíciók megtartása érdekében háttérbe kell szorítani.

Böethy Leo, neves szociológusunk szerint egy nemzet akkor asszimilálódik, ha alulmarad a hadviselésben, a népszaporulatban és a kultúrában. Azonban a huszonegyedik század elején nem lehet forradalommal demokráciát és igazságot elérni, nem lehet "földdel együtt kivándorolni", a népszaporulatot pedig RMDSZ-vezetôink igen kismértékben tudják befolyásolni, azonban a kultúra által való felemelkedésünkre minden lehetôség megvan, de nem közfelkiáltásos fórumokon, hanem az alulról építkezô civil társadalom által. Tehát éppen azáltal, amit a leginkább elutasítanak a radikálisok, ebbôl akár arra a következtetésre is lehet jutni, hogy általuk csakis az alulmaradás lesz a romániai magyarság sorsa.

Ezek után arra a következtetésre juthatunk, hogy változás történt, de nem várható túl sok pozitívum a megye politikai életében. Rendszerint könnyebb a gazdasági kérdéseket megoldani, mint a politikaiakat, azonban a Maros megyei RMDSZ súlyos gazdasági helyzete és annak megoldatlansága arra enged következtetni, hogy a politikai kérdések megoldása még távol van. A szervezet médiapolitikájában nem várhatunk javuló változást, a politikai diskurzus elijeszti a román politikai pártokat a bármiféle párbeszédtôl (ráaadásul a vezetôk nem is mutattak hajlandóságot a párbeszédre). A lakossági fórumok nem szólítják meg csak a tagság nagyon kis részét; a civil társadalmat, amelyre szövetségünk annyit hivatkozik, teljesen kihagyják, pedig minden társadalmi réteg lát valami olyat, amit a többi nem láthat. Szükségünk van egymásra, a pluralizmusra, nem lehet kizárni egyetlen réteget sem abból a szervezetbôl, amely egyértelmûen kisajátítja a romániai magyarság problémáinak megoldását.

Nyílt levelemet tisztelettel ajánlom a nyárádmagyarósi és a márkodi elöljáróságoknak

Nem tudom elképzelni, kinek tartozom és kinek vétettem, hogy az édesapámtól, Marton Gy. Károlytól örökölt földemet nem adták vissza, hogy az édesapám földjeit igazoló regiszteroldalakat is kitépték. Ki van rászorulva a földemre? A szôlôsömet a juhokkal legeltetik, a cseresznyefáimat kivágatták. Ingyen kívánják a földemet, pedig nyugdíjam nincs, 78 éves vagyok, négy gyerekem és hét unokám van.

Egyszer kaptam 260 kilogramm búzát, aztán se pénz, se búza, se föld, csak a csúfság és a fenyegetés! Aki használja a földem, fizessen érte! Hogy tudják ezt megtenni velem? A panaszomat azért írom le, mert ezidáig, idôs asszony létemre, nem sikerült jogaimnak érvényt szerezni. Marosszentgyörgyrôl pedig számtalanszor elutaztunk, hogy tisztázzuk a földügyeket, de nem sikerült. Nyárádremetén álltunk be a termelôszövetkezetbe, mert 1954 ôszén ide költöztünk, a férjem szülôfalujába, hogy a gyerekek iskolába járhassanak. De a földet, úgy mint mástól, tôlünk is elvették.

Miklós Eszter, Marosszentgyörgy

Az iskolai sportélet fellendülését remélik attól a sportteremtôl, amely a segesvári Zaharia Boiu Állami Gimnázium mellett épült a Küküllô II. városnegyedben.

A korszerû sportlétesítmény avatóünnepségét tegnap délben tartották a közoktatási és a sportminisztérium képviselôi, Matei Dumitru fôtanfelügyelô, valamint a prefektúra, a megyei és helyi hivatalosságok jelenlétében.

A nagyméretû beruházás elsô szakasza 1996-ban az iskola épületének felépítésével zárult, a második szakasz eredménye a sportterem, amely kézilabda-, kosárlabda-, tenisz- és röplabdapályaként használható, továbbá rendelkezik a szükséges helyiségekkel: öltözôk, tusolók, szauna, orvosi rendelô.

A 4,9 milliárd lejes beruházást a közoktatási minisztérium finanszírozta, kivitelezô a segesvári Consing Rt.

Utazási szigorítások

Március elsejétôl a turistaként Lengyelországba utazó román állampolgároknak naponta harminc, és összesen legalább százötven dollárnak megfelelô törvényes fizetési eszközzel kell rendelkezniük — erôsítette meg kedden a külügyminisztérium konzuli osztálya a Rompres hírügynökségnek. A konzuli forrás szerint 16 éves korig az összeg felével kell rendelkeznie minden Lengyelországba utazó román állampolgárnak. Kölcsönösségi alapon a fenti elôírások érvényesek a Romániába magáncélokból utazó lengyel állampolgárokra is.

Miron Cozma a büntetés végrehajtásának megszakítását kéri

Az Ítélôtábla március 15-én dönt Miron Cozma ügyvédjének azon kérése ügyében, hogy védence megszakíthassa a büntetés végrehajtását. Megjegyzendô, hogy a kérés benyújtásakor még nem volt kibocsátva a büntetés végrehajtásának végleges parancsa. Az ügyvéd új határidôt kért, hogy újabb bizonyítékokat nyújthasson be Cozma családi állapotára vonatkozóan, pontosabban annak bizonyítására, hogy ez utóbbi egyedül tartja el családját. Hivatkozott egyúttal arra, hogy a Zsil-völgyi bányászok vezetôjeként bizonyos feladatokat kell hogy teljesítsen a coziai egyezmény nyomán.

A kereskedelmi mérleg deficitje

A kereskedelmi mérleg deficitje a tavaly meghaladta a rekordnak számító 3,5 milliárd dolláros nagyságrendet, ami 1997-hez viszonyítva csaknem 25 százalékos növekedést jelent, közli az országos statisztikai bizottság. Az export 8,3 milliárd dollárt tett ki (1,6 százalékos csökkenés 1997-hez képest), míg az import 4,8 százalékkal emelkedett és értéke elérte a 11,89 milliárd dollárt.

Nincs egységes gazdaságpolitika

Az Alfa-kartell szakszervezeti szövetség szerint az üzemanyagok megdrágítása azt bizonyítja, hogy a kormány nem rendelkezik az egészséges gazdaság fejlesztésére hivatott életképes politikával. Az intézkedéssel a kormány az infláció növekedését óhajtja, mivel a drágítás meghatározta pénzforrásokat nem az infrastruktúrába történô beruházásokra, hanem a nem jövedelmezô fogyasztásra használja fel. Az üzemanyagok megdrágítása láncszerû drágulásokhoz vezet, s ez a lakosság életszínvonalának csökkenését szüli, vélekedett az Alfa-kartell, s felhívta a figyelmet a szakszervezeti mozgalmak fokozódására az egész országban. Az Alfa-kartell végrehajtó bürója elhatározta, hogy összehívja a koordinációs tanácsot a jövôbeli szakszervezeti intézkedések és akciók kijelöléséért, olvasható a szakszervezeti szövetség által kiadott közleményben.

"Alkalmatlan" nyilatkozat

Remus Opris parasztpárti szóvivô sajtóértekezleten kijelentette, hogy a szerb miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a jelenlegi körülmények között alkalmatlan, még inkább elbonyolítja a helyzetet az övezetben. Vozsiszlav Szeszelj szerb miniszterelnök-helyettes szombaton azt nyilatkozta, hogy országa automatikusan háborúba lép azon országokkal, amelyek megengedik, hogy területükön megtámadják Jugoszláviát, beleértve közéjük Romániát is. Ion Diaconescu KDNPP-elnök szerint a Legfelsô Védelmi Tanács által két hónappal korábban hozott döntés értelmében Románia megengedte a NATO-gépeknek, hogy szükség esetén berepüljék az ország területét, humanitárius, nem háborús akciókban.

Hatályban az ottawai szerzôdés

Hétfôn hatályba lépett a gyalogsági aknák alkalmazásának, gyártásának, raktározásának és továbbadásának tilalmáról kötött nemzetközi szerzôdés. Az úgynevezett ottawai szerzôdés életbe lépése alkalmából ünnepséget rendeztek Genfben, a Nemzetek Palotájában, a világszervezet európai székhelyén. A szerzôdés eláírói kötelezték magukat e fegyverfajta 2009-ig történô megsemmisítésére. A szerzôdés azonban csak az aláíró államokat kötelezi, a távolmaradókat nem. Ez sokat levon az értékébôl, hiszen éppen a gyalogsági aknák legnagyobb gyártói és felhalmozói — az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India, Irak, Irán és Izrael — hiányoznak az aláírók közül, állapította meg jelentésében az AFP hírügynökség.

Búcsú a higanylázmérôtôl

Franciaországban kivonják a forgalomból a higanylázmérôket. Árusításuk március elsejétôl tilos, közölték a francia egészségügyi hatóságok. Az indoklás: ha eltörik a lázmérô, a kiszabaduló higany veszélyezteti az egészséget és károsítja a környezetet. Egyidejûleg felszólították a lakosságot, hogy adja le a gyógyszertárakba a higanylázmérôkat. Németországban még szabadon beszerezhetôk ugyan, de az utóbbi években jelentôsen csökkent az eladott higanylázmérôk száma. Helyettük az elemmel mûködô lázmérô jött divatba.

Nem hívnak meg újabb országokat

A NATO-tagállamok kormányfôi washingtoni csúcsértekezletükön nem fognak újabb országokat meghívni a szövetségbe, jelentette ki hétfôn Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnök. A kormányfô hétfôn Javier Solana NATO-fôtitkárt fogadta hivatalos látogatáson. Az ezt követô sajtótájékoztatón elmondta, hogy újabb meghívás ugyan nagy valószínûséggel nem lesz az április 23-24-i találkozón, de várakozásai szerint konkrét jelét adja majd a szövetség, hogy bôvítése folytatódik.

Kétnyelvû Bibliák

A Biblia évezredek óta a nemzeti nyelv és irodalom, valamint a kultúra ôrzôje, illetve áthagyományozója, mondta Harmati Béla evangélikus püspök az Újszövetség román—magyar, illetôleg szlovák—magyar kötetének ünnepélyes bemutatóján hétfôn Budapesten, a Magyar Bibiliatársulat otthonában. A kétnyelvû kötetek a Magyar Bibilatársulat, a Szlovák Bibliatársulat, valamint a Romániai Felekezetközi Bibliatársulat közös gondozásában láttak napvilágot. Magyarországon már hagyománya van az Újszövetség ilyetén való közreadásának. Az angol—magyar 1987-ben, a német—magyar nyelvû pedig 1991-ben jelent meg. Harmati Béla, a Magyar Bibliatársulat elnöke kifejtette: a kétnyelvû Bibliák a szomszéd népek közötti jobb megértést és türelmet akarják szolgálni Európában.

Erdélyi írók Budapesten

A Budapesti Mûcsarnok folyóiratokat és kiadókat bemutató sorozatában március 4-én, csütörtökön 18 órától erdélyi írók lépnek fel a volt Törley-teremben. A Sóvidék lapja, a Hazanézô fôszerkesztôje és kiadója, Ambrus Lajos, az est gazdája, a folyóirat tíz évérôl beszél. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész mutatja be a fellépô szerzôket, munkatársakat, Ambrus Lajost, Bölöni Domokost, Deák Sárosi Lászlót és Tófalvi Zoltánt.

Szegedi küldöttség látogatása

Szeged és Marosvásárhely közötti kapcsolat ápolásának a megkönnyítéséért megyeszékhelyünkön létrejön egy turisztikai- gazdasági tájékoztató iroda, amelyet a hét végén felkeres a Tisza-parti város tanácsosaiból álló küldöttég is. A delegációt pénteken délelôtt fogadja Fodor Imre polgármester. A vendégek egy számítógépet is hoznak magukkal, amelyet az említett irodában szerelnek fel. Az iroda mûködtetésének gyakorlati kérdései mellett a két város elöljárói a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok elômozdításának konkrét lépéseirôl is tárgyalnak.

Kecskeméti tapasztalatok

Brüsszeli információs irodában is lehet majd tájékozódni Marosvásárhelyrôl, amennyiben a megyeszékely és Kecskemét közötti kapcsolatokat hivatalosítják. A február 24. és 26. között Orbán Dezsô alpolgármester és dr. Berdj Asgian tanácsos által e magyarországi városban tett látogatásnak talán ez volt a legjelentôsebb eredménye. Emellett a küldöttség még tárgyalt a gazdasági kapcsolatok bôvítésérôl, tapasztalatokat szereztek a kecskeméti polgármesteri hivatal mûködésérôl és felkerestek két öregotthont, annak érdekében, hogy majd ezekhez hasonlót létesítsenek és mûködtessenek nálunk. A két város között megkötendô hivatalos együttmûködési szerzôdés okiratát is véglegesítették.

A szívem hoztam el

A szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet meghívására március 4-én, csütörtökön este 7 órától a polgármesteri hivatal nagytermében Kozsik Ildikó és József, illetve Váradi Imre bemutatja József Attila költészetébôl összeállított " A szívem hoztam el" címû verses emlékiratait.

Fotósok a mûszaki könyvtárban

A marosvásárhelyi Fotóklub tizenhárom mûvészének alkotásaiból nyílik kiállítás a marosvásárhelyi Mûszaki könyvtárban csütörtökön, március 4-én este 5 órakor. Megnyitó beszédet mond Mihail Art. Mircea és Török Gáspár.

Jogi tanácsadó

Csütörtökön 16 órától szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet) jogi tanácsadást tartanak. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.

Municípiumi Föderáció

Március 10-11-én Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere részt vesz Bukarestben a Municípiumi Föderáció gyûlésén, ahol a városok képviselôi a munka során felmerült sajátos közigazdasági gondokról tanácskoznak. Ha szükséges, akkor e föderáció törvénymódosító javaslatot is letesz a parlament asztalára.

Nônapi ajándékelôadások

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a közelgô nônap alkalmából ajándékelôadásokkal kíván kedveskedni közönsége hölgytagjainak. Ennek jegyében március 3-án, szerda este 7 órától a Tompa Miklós Társulat elôadását, Molnár Ferenc Játék a kastélyban címû vígjátékát, míg március 4-én, csütörtökön este 7 órától a Romulus Guga Társulat elôadását, Mircea Stefãnescu Cazul Popescu címû vígjátékát ingyen tekinthetik meg a hölgyek.

Székely János-emlékest

1999. március 7-én lenne Székely János író hetvenéves. Ebbôl az alkalomból szervez könyvbemutatóval összekötött emlékestet a Kriterion Könyvkiadó. A rendezvényre március 4-én, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Bernády Házban. A huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentôsebb írójára Kuti Márta, Gálfalvi György és Kovács András Ferenc emlékezik (mindannyian a Látó szerkesztôi). Székely János Semmi-soha címû verseskönyvét, illetve A második torony címû prózakötetét Demény Péter, a Kriterion szerkesztôje mutatja be. Közremûködik Gyéresi Júlia színmûvész.

Mentés helikopterrel

A hét végén a marosvásárhelyi rohammentô- szolgálatosok kísértek el egy 55 éves Tg. Jiu-i beteget légi úton a bányavidékrôl a megyei kórházba. A férfi állapota sebészeti beavatkozás után súlyosbodott és a rokonok költségén szállították Marosvásárhelyre, ahol az intenzív terápián dolgozók azonnali beavatkozásának köszönhetôen sikerült megmenteni az életét.

Találkozások községi elöljárókkal

A megyei tanács összeállított egy programot, miszerint márciusban 15 községben szerveznek találkozókat, ahol a helyszínen ismerkednek meg a megye közel 100 településének sajátos gondjaival. Ma háromnegyed tizenegykor Marosszentgyörgyön Nyárádtô, Marosszentkirály, Maroskeresztúr és Mezôpanit tanácsosai találkoznak a megyei tanácsosokkal és a tanács keretében mûködô különbözô igazgatóságok vezetôivel. Holnap hasonló rendezvényre kerül sor Karácsonfalván, ahova Ákosfalva, Backamadaras, Nyárádgálfalva, Dózsa György, Kerelôszentpál, Marosugra és Jedd képviselôit várják a szervezôk.

Ludason a Hahota

A Hahota színtársulat március 4-én, csütörtökön este 7 órakor Marosludason, a Mûvelôdési Házban viszi színre a "Csak az jöjjön, aki bírja" címû zenés újévi kabarémûsorát.

Magasra csap az árhullám

Az üzemanyag-drágítás következményenként várhatóan több termék és szolgáltatás díja is növekedni fog. A marosvásárhelyi taxitársaságok vezetôi kedden tanácskoztak errôl és úgy döntöttek, hogy a héten még nem változtatnak viteldíjat. A Marosvásárhely — Budapest közötti nemzetközi járatokat mûködtetô cégek átlagban 20-25 ezer lejjel drágítottak. Míg egy oda-vissza út 245.000 lej volt, mától már 260-270.000 lejért szállítják az utasokat. A Tejipari Rt. 2-3 napon belül drágít, még nem szögezték le, hogy mennyivel. Várhatóan a postai szolgáltatások díja is növekedik, a megyei igazgatóság Bukarestbôl várja az új díjakat tartalmazó jegyzéket.

Orbán Balázs-kupa Segesváron

A múlt hónap végén került sor a segesvári történelmi egyházak közötti hagyományos Orbán Balázs asztalitenisz-bajnokságra, amelyet az unitárius templom tanácstermében tartottak. Részt vettek az unitárius, a református, a szász evangélikus, a római katolikus és a görög katolikus egyházközségek képviselôi. Az I. helyet egyéniben Gyerkó Albert (ref.), míg a csapatbajnokságban szintén a reformátusok nyerték el. A legidôsebb versenyzônek járó díjat a 84 éves Temesvári József ref. sportoló kapta, míg a legfiatalabbat Mirzac Andrada 10 éves görög katolikus asztaliteniszezô nyerte el.

Kereskedelem-kupa

Szombaton a szovátai sípályán rendezték meg a 37. óriáslesikló Kereskedelem-kupa futamait, amelyre 50, tizennyolc éven aluli versenyzô nevezett be. Különbözô korcsoportokban, nemenként 18 I.-III. díjat osztottak ki.

és nem ellenôrzi le leírandóját, az legfeljebb pontatlanságokkal tömködi tele olvasói fejét. Iniciálék mögé bújva, a felületesen fudri újdondászjelölt legfeljebb Pilátusként sikálja tisztára kezét, s a felelôsséget, amelyre egy Népújság szintû lapnál mindenképpen szükség lenne, az annak rendje és módja szerint megkeresztelt Bálint Zsomborra hárítja, háríthatja.

A közel négy évtizedes sporttörténészi búvárkodásaim kezdetekor örökbefogadott, keblemen melengetett kisördög arra késztet, hogy pontosítsak — guta ütne, ha nem tenném — a 115. Sport+4-ben Magyarok a román válogatottban cím alatt megjelent írás nagy jóindulattal sem elfogadható adatain.

A közölt írásban felsorolt 18 magyar származású labdarúgó mellé, akik legalább tízszer öltötték magukra a román válogatott címeres mezét, engedtessék meg nekem, hogy felsoroljak még pontosan egy csapatra valót:

1. Szatmári (Sãtmãreanuvá potyolt) Lajos, 44 megmérettetés hôse 1967-1973 között; 2. Gergely László, 36 válogatottság, 1962-1970; 3. Szatmári (kis Sãtmãreanu) Sándor, 30, 1974-1978; 4. Zavoda II. László, 20, 1951-1962; 5. Barátky Gyula, 19, 1933-1940; 6. Hajnal Gyula, 15, 1972-1978; 7. Glauzmann Endre, 13, 1931-1932; 8. Serfözô Gábor, 13, 1950-1954; 9. Jenei Imre, 12, 1959-1964; 10. Sárvári Spielmann Endre, 11, 1939-1949; 11. Tanzer (Táncos) Mihály, 10, 1923-1929.

A fent említett marosvásárhelyi lapban nyomdafestéket látott nagy baki annál is inkább sértô egy mérhetetlen lokálpatriotizmustól fûtött kotnyeles számára, mert az Appendixemben szereplôk közül Szatmári Lajosnak, Zavoda II-nek, Barátkynak, Hajnal Gyuszinak és Glauzmann-nak némi köze is volt megyeszékhelyünk labdarúgásához. Persze ennek utána is kellene nézni. Miképpen annak a ténynek is, hogy Crisan Zoli nem 46-szor, csak 44-szer, míg Kovács I. Miklós nem 37-szer, csak 36-szor szerepelt a legjobbak között.

A kis, inkább flekktölteléknek, mint információpótlónak tûnô írás egyetlen mondatát találtam némiképp ôszintének, amelyben a szerzô azt vallja be, hogy nem sikerült megtudnia — így hát csak megsaccolta — Selymes Tibor szerepléseinek számát.

Ezen alkalommal is, de bármikor hajlandó vagyok besegíteni: a szôke Anderlecht-hátvéd pillanatnyi válogatott mérkôzéseinek a száma 36.

Klósz Bálint

A nyugdíjasokat "ért" újabb rendelet ügyében írok. Ennél megalázóbb, szégyenteljesebb rendeletet hogy is lehetett kiagyalni? Nem ismerem el, hogy a tikettváltás jó módszer volna arra, hogy a szállítási vállalat így számláljon meg bennünket: hányan is vesszük igénybe az ingyenes utazási lehetôséget a városi autóbuszokon. Például én és még több hozzám hasonló személy, akik nem bírjuk a hideget, a sorbanállást, mert csont-, szív-, ízületi és egyéb bántalmakban szenvedünk, nem beszélve arról, hogy az utóbbi idôben influenza dúlt a városban, nem mentünk el a tikettet kiváltani. Tehát nem élhetünk a polgármesteri hivatal jóindulatával. Nem beszélve arról, hogy a járdák olyan síkosak voltak, gondozatlanok, hogy ki sem merészkedtünk a házból. A decemberi és januári szabadjegyeket érintetlenül dobtam el, ki sem tudtuk használni. Ezzel kapcsolatban teszem fel a kérdést: ha kötelezô a járdák takarítása, miért nem történik felelôsségrevonás? Emlékszem arra az idôre, amikor a szektorista büntetett. Akkoriban mindenki járdasepréssel kezdte a napot. A februári havazások idején sok helyen tenyérnyi a jég, ami, különösen az idôsek számára, igencsak balesetveszélyes!

Lévay Mária, Marosvásárhely

Régi elôfizetôje vagyok a lapnak. Az voltam akkor is, amikor a haláleseteken kívül nemigen volt mit olvasni benne. Ez ad most bátorságot arra, hogy kérdéssel forduljak önökhöz.

Az 1999. február 19-ki számban közöltek egy érdekes kimutatást Jobb itt, mint Nyugaton? címmel. (Ebben a cikkben arról számoltunk be, hogy emelkedett a villamos energia ára, de még nem érte el a nyugat-európai árakat. Szerk megj.)

1. Arra kérem önöket, készítsenek egy ugyanilyen táblázatot ugyanezekkel az országokkal, csak a cím legyen más, mondjuk Átlagkeresetek a termelésben, kereskedelemben, a bankok és állami alkalmazottak esetében, valamint Átlag nyugdíjak 1990 elôtt és jelenleg, ugyancsak a dollárhoz viszonyítva.

2. Kérem, világosítsanak fel: a tôkés piacgazdaság törvényei alapján mûködô gazdaságokban létezik-e szerzôdés a szolgáltató és fogyasztó között, vagy szabály arra vonatkozóan, hogy a szolgáltató mikor és milyen körülmények között változtathatja meg a díjszabást a fogyasztók terhére. Ugyanis nálunk a szolgáltatónak bármikor joga van a dollár árának változása függvényében emelni az árakat, még akkor is, ha a nyugdíjból, fizetésbôl élôk jövedelmét nem emelik a valuta árával arányosan.

3. Ami a nyugdíjakat illeti: vannak olyan nyugdíjasok, akik teljes munkaidôvel rendelkeznek, teljes befizetéssel a társadalmi alapba, a megállapított nyugdíjuk 100-120 dollár, de van, akinek csak 50- 60 dollár, vagy még ennél is kevesebb. Az árakhoz viszonyítva nem sokallom az elôbbit, de én 41 évi szolgálattal az utóbbi csoportba tartozom. Felteszem a kérdést: mi a helyzet a nyugdíjak kiigazításával kapcsolatban? Vagy ez az ígéret is csak hangulatcsillapító mézesmadzag?

Orbán Károly, Marosvásárhely

Szerk. megj.: Kérdései jobbára szónokiak. Mégis: 1. Rendszeresen találhat lapunkban életszínvonal- összehasonlító adatokat; 2. Van a díjszabások változtatását szabályozó törvényes keret. Nálunk ez is olyan, mint a piacgazdaság. A fogyasztóvédelem hasonlóképpen; 3. A nyugdíjak kiigazításának, méltányos rendezésének bonyolult mûvelete továbbra is várat magára — mint lapunkból már nem egyszer értesülhetett róla.

Mérhetetlenül izgultunk az 1996-os választásokkor, amikor az új jelöltek jobbat és többet ígértek elôdeiknél. Hogy a végén mi lett az eredmény, tudjuk. Emlékszem, amikor a gyógyszerek ártámogatásáról volt szó, de a pénzt másfele irányították, Constantinescu elnök szemüvegét levette, és feltette a kérdést Iliescunak: hogy alhat nyugodtan, amikor gyógyszerhiány miatt emberek halnak meg? Eltelt két és fél év. S lám, nincs sem ártámogatott, sem ingyenes gyógyszer. Constantinescu elnöktôl most ki kérdi meg, hogy tud-e aludni éjszaka? Mert most már olyan drágák a gyógyszerek, hogy a kis jövedelemmel rendelkezô betegeknek nincs módjuk ezek beszerzésére. Örülnek, ha élelemre jut! Annak idején a szociális jólétérôl beszéltek, de sajnos, csak egy nagyon kis rétegnek lett jobb élete, a nép nyomorban él. Arról is szó volt, hogy a nyugdíjakat kiigazítják, s aki 1996 elôtt vonult nyugállományba, nyugdíjemelésben lesz része. Nem tudom, ezt hogyan gondolták végig, de tény, hogy azoknak, akiknek 25, illetve 30 év munkaidejük van, kisnyugdíjasok maradtak, azoknak nem emelték a nyugíját. Akinek nagyobb volt a nyugdíja, 800.000 lej körüli, annak emelték. Akinek kicsi volt, kevéssel maradt. Hol itt a méltányosság? Milyen elképzelés alapján történt ez? Az adót viszont egyformán fizetjük. S ott van a gáz-, meg villanyszámla stb.

Ha jól emlékszem, s jól emlékszem, a változásra szavaztunk. Mert nem voltunk megelégedve. Akinek sok pénze volt, annak nem volt szüksége a változásra. Dollárra átszámítva fizetjük a számlákat, de a nyugdíjat nem számítja át senki! Merem állítani, hogy ilyen nehéz idôket még nem éltünk a kommunizmusban sem. Sokat hallok arról, hogy a kommunizmusnak isszuk a levét. Pedig a kommunizmusban építették újjá az országot, villamosítottak, utakat aszfaltoztak, lakások épültek, a falvakban mindenki saját házat építhetett, az államvasutakra dízelmozdonyokat gyártottak. Hogy most kiderüljön: semmi sem volt jó, a gyárak veszteséget termeltek, s ezek kerülnek most potom áron a külföldiek kezére. Nem vagyunk képesek a rosszul vagy kevésbé jól mûködô gyárat jövedelmezôvé tenni! Vagy gondoljuk csak meg: a mezôgazdaság gépesített volt, a földek nem maradtak megmûveletlenül. Akkor elég volt a gép, most nem elég! A határ ott maradt szántatlan. Kuponokat adott az állam, nem pedig olcsó gázolajat, vetômagot, vegyszert stb. Nem azért írom ezeket a tényeket, mert kommunista voltam. Ha az lettem volna, lehet, most mésként állnék. Egy elvtárssal szóbeli összetûzésem volt, s másnap a gyárból is ki tettek. A galócási gyárban dolgoztam, onnan kerültem ki. S egy napot se írtak be a munkakönyvembe, így maradtam 29 évvel és 3 hónappal.

Bokor János, háborús veterán, Marosvécs

Városunk jeles írójának egyik igaz és mindenkor érvényes mondata jut eszembe nagy nyomorúságunkban: "Minden madár úgy énekel, ahogy a csôre áll". Sütô András másra gondolt, amikor ezt leírta, de én továbbgondolva érvényesítem szavait.

Egypár ember úgy "énekel", ahogy neki megfelel, úgy viselkedik, ahogy neki tetszik, fittyet hány a közösségre, megszegve a törvényt és szabályokat gúnyos vállrándítással.

A jólnevelt közösség pedig elôször szépen kéri, majd fellázadva követeli — saját jogait! Mindhiába. Merthogy bizonyos mértékben tôle függünk. Meg is kaptuk az emberünket. Történik mindez a Kárpátok sétányon, a 45-ös tömbház E lépcsôházában. Másfél éve olyanfajta kitolásokban van részünk, amit sem a 12-es lakóbizottság NEM TUD megoldani, sem az Energomur vezetôségének nem áll hatalmában közbelépni, mert nem az ô dolguk!

A 81-es lakrészbôl Horga Liliana kisasszony egyszerûen nem képes kicseréltetni a fürdôjébôl az alíg félméteres eltörött vagy megrepedt csövet, mert ugyebár fel kellene szedetni négy darab padlócsempét, és ô nem szereti a rendetlenséget... Jó, hogy mi fel szeretjük töretni szükség esetén a kétméteres falat is! Ezért aztán — a harmadik tele — három család "élvezi" a fürdô elônyeit: hideget, nedvességet, gôzt, a villanykörte-robbanást, a nedves törülközôk illatát, az omladozó plafon le- lekoppanó vakolatát.

Lehet, hogy a szóban forgó személynek nincsenek olyanfajta igényei, hogy a fürdônek valamennyire kényelmesnek kell lennie. De hát ezt nem egyszer szóvá tettük. S ezen túlmenôen jogaink is vannak, lévén, hogy betegesek vagyunk a gerincünkkel, reumás bántalmaink vannak, amire a fent említett állapot egészen veszélyes. És egyátalán, miért kell nekünk szenvedni mások szemtelen nemtörôdömsége miatt?

Természetesen a 12-es lakóbizottsághoz fordultunk segítségért, akik nagyon gyorsan megoldották a kérdést: helyben levágatták a fôcsövet. Tiszta beszéd, tiszta cselekedet! Közben jöttek-mentek a kérvények, feleletek. Mit csináljanak, ha a hölgyemény nem akarja! És aztán törvényesen is fel fogják szólítani — azóta is azt teszik... Természetesen, a nemlétezô melegünket fizetni kell, egy hó kivételével, amikor 16 ezer lejt vontak le. Nahát! Csak türelem dolga, mert fizetni kötelezô. Annyira mentünk, hogy az illetô személy az egész tömbháztól kéri munkácskája kifizetését. Az Energomur egy hónappal ezelôtt közölte, hogy a munkálatokig le kell vonni a "fürdô hidegét"... A szó az szó, de nem vonták le a költségeket. Mi pedig miért fizessünk, amikor alíg tudjuk kiegyenlíteni a havi költségeket? Hát nem