|
LI. évfolyam 122. (14174) |
1999. május 29. szombat |
Ukrajna és Románia a nemzeti kisebbségi problémák megoldásának ,,pozitív modelljét,, kínálhatja Koszovó számára — jelentette ki csütörtökön Kijevben Emil Constantinescu elnök.
Constantinescu a Leonyid Kucsma ukrán elnökkel folytatott tárgyalások után elmondta: a nemzeti kisebbségi gondok rendezésének ukrán és román példája a nemzetközi diplomáciai erôfeszítések mellett hozzájárulhat a jövôbeni koszovói rendezéshez.
Az ukrán és román elnök kifejezte: közös feladatának tekinti a balkáni válság mielôbbi megoldásának elôsegítését.
Ukrán hírügynökségi jelentések szerint Constantinescu megemlítette egy bizonyos ukrán-román- szlovák közös zászlóalj felállításának tervét is, részleteket azonban nem közölt.
Magyar kulturális hét Bukarestben
Második alkalommal rendeznek magyar kulturális hetet a román fôvárosban, s remélhetôleg ez már azt mutatja, hogy új hagyomány született — hangzott el csütörtökön Bukarestben a május 31-én nyíló magyar kulturális hét kinálatát ismertetô sajtótájékoztatón.
Hergyán Tibor, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója elmondta, hogy a rendezvénysorozat a két ország kulturális kapcsolatainak pontos képét adja, részét képezi a kölcsönösen átgondolt együttmûködési stratégiának.
Ezt is mutatja, hogy a zárónapon, június 6-án, a Honvéd Táncegyüttes elôadását Ioan Caramitru kulturális miniszter meghívására megtekinti Hámori József, a magyar kulturális örökség minisztere, s másnap a két miniszter aláírja a két tárca együttmûködésérôl szóló megállapodást és a mûemlékvédelmi megállapodást.
Kelemen Hunor, a román kulturális minisztérium államtitkára hangsúlyozta, hogy 1997-ben román részrôl az ország kulturális "külpolitikájanak" átfogalmazásakor javasolták a kölcsönös kulturális hetek rendezését.
"Románia minden szomszédjával pragmatikus, konkrét kulturális kapcsolatokat kiván kialakítani. Az a tény, hogy miközben Horvátországgal, Szlovákiával, Szlovéniával és Ukrajnával még csak az egyeztetés szintén folynak a tárgyalások, Magyarországgal pedig most már a második alkalommal rendezzük a kölcsönös kulturális hetet, igazolja, hogy a román-magyar kapcsolatokban az elmúlt két és fél évben valóban látványos fejlôdés történt" — mondta.
A bukaresti magyar kulturális hét a nagybányai iskola festôinek kiállításával nyílik.
A mai magyar festészet útkereséseit a Derkovits- ösztöndíjas fiatal festôk kiállítása mutatja majd be.
Koncertet ad Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes, Lakatos Ágnes és triója, valamint a Budapesti Vonósok kvartett.
A rendezvénysorozat keretében külön magyar filmhetet tartanak, amelynek során az elmúlt évek magyar filmtermésébôl hat filmet vetítenek majd.
Emil Constantinescu államfô csütörtökön kezdett ukrajnai látogatásához idôzítve került nyilvánosságra, hogy az Ukrajnai Románok Kereszténydemokrata Szövetsége százezer aláírást gyûjtött össze egy román nyelvû állami egyetem ukrajnai alapítása érdekében.
A román nyelvû állami egyetemet az Ukrajnában élô románok Csernovicban (Csernovci) szeretnék megnyitni Románia és a Moldovai Köztársaság anyagi segítségével. A tervek szerint az egyetem a románok nemzeti költôjének, Mihai Eminescunak a nevét viseli majd. Informatikát, matematikát, fizikát, földrajzot, biológiát, ökológiát, kémiát, közgazdaságtant, jogot, történelmet, orvostudományt, idegen nyelveket és teológiát tanítanak majd a különbözô karokon.
Ukrajnában az alkotmány és a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvény is szavatolja, hogy minden szinten anyanyelven lehet tanulni. Ezt a jogot biztosítják a helsinki, a bécsi és a koppenhágai konferenciák záróokmányai, a párizsi charta, az Európa Tanács 2001-es számú keretegyezménye, az európai kisebbségi nyelvek chartája, valamint más európai dokumentumok is.
Nekünk is volt egy lordmajorunk: Gyuri bácsi. Fôleg a kilencvenes évek elején, amikor úgy megpendült a világ, hogy szerkesztôségi szobáinkban percenként váltották egymást az olvasók, mindenkinek került valami sürgôs közlendôje, melléállása, állásfoglalása, elhatárolódása, replikája — a legbiztosabb pont, melybôl, ha kifordítani nem is lehetett sarkaiból a régi világot, de tájékozódni igen: Gyuri bácsi volt.
Vagyis Kelemen György, a mindenes. Termetes alakja, hatalmas bajsza feltétlenül tekintélyt parancsolt. Aki elôször látta — tanúja voltam — azt hitte, ô a fôszerkesztô, ahogy sztentori hangja végigdörgött a folyosón.
— Aggyon Isten jónapot si bunazuá! Keziccsókolom si szarutmüná! — ezzel az ikerrivallással bárhova beléphetett, nem szóltak rá, hogy alkalmatlan, rosszkor jött, várjon stb. Hajnalban, pitymallatkor, mikor a pacsirta szólal s falujában a kaszát harmadszor fenik a mezôn, Gyuri bácsi már a szerkesztôségben van, hiszen el kell szortérozni a friss lapot. Reggel tesz egy kis bevásárló körutat, aztán tíz óra tájban veszi hatalmas táskáját, és elballag a "régi" postára. Viszi, hozza a küldeményeket. Déltájban érkezik, de gyakran különféle küldeményeket visz vagy hoz a vasútállomás melletti postahivatalba, ott is jártas.
Egy órára érkezik a párja, Jolán. Leülnek a hetvenkettes szoba belsô rekeszébe, ebédeznek. Mint két galamb az erkélyen.
Este késôn távoznak, miután elkészült az újság. Miután mindent rendbe tettek, az utolsó ablakot is ellenôrizték. Elsôk reggel, utolsók este. Mikor vannak otthon?
Ezentúl bizony minél gyakrabban. Jolán 1973-tól dolgozik, volt dada, betanított varrónô, faesztergályos a Mobila szövetkezetnél, s 1990-tôl az egykori Hangya szövetkezet épületében talált munkát. Gyuri bácsi egészen fiatal korában került el Galambodról, a hatvanas évek elején a megyei néptanácsnál lett segédmunkás, kazánfûtô, majd 1968-tól a két megyei újság mindeneseként vált ismertté a városban és merném mondani, a megyében — hiszen a vidékiek is leghamarabb vele találkoztak, ô igazította el ôket, merre folyamodjanak ügyeikkel.
Reggelenként kötelezôen beköszönök a kuckóba, ahonnan a csend jelzi: elvitték már a lapot, a munka elsô fázisa véget ért, az öregúr vagy szunyókál, vagy csendben elüldögél a kiszolgált, de még kényelmes fotelban.
Netán máris borítékokat ragaszt, bélyegez.
Ezt a fônöközést viccbôl csinálja velem; akkor is, amikor elôre akarom engedni valahol, elutasít. — Csak maga után, fônök.
Egyszer-kétszer elkísértem egy darabon, fel a fôtéren, a postára menet. Megszámoltam: valami harmincan köszöntek elôre neki, magyarul, románul; engem még az unokaöcsém is alig vett észre.
Az élet nem racionális. Mert a kor elôrehaladtával arányosan nem vénülni — fiatalodnunk kellene. Minél inkább rászolgált valaki, elvégzett munkája nyomán, annál frissebb, délcegebb, egészségesebb legyen! Hogy szívbôl örülhessen mindennek, amit még a számára tartogat az élet.
Kedves Joli, drága Gyuri bácsi: én ezennel tartósan fiatallá nyilvánítalak Benneteket. Mától nyugdíjba vonultok. Maradjatok továbbra is vidám kedvû, a fájdalomra rá se hederítô örök ifjak. Reggelenként nehezen fogom megállani, hogy be ne kiáltsak a hetvenkettes szoba nyitott ajtaján:
— Jóreggelt magának, Bátya!
Régi ismerôsünk. A Rieger orgona felújítása óta rendszeres vendégünk és ígérete szerint újra hallgathatjuk majd mûvészetén keresztül az egyetemes orgonairodalom remekeit, ha rászánjuk magunkat városunk és Erdély egyik legmûvészibb hangszercsodájának megmentésére. Lehotka mûvészetét tisztelik, elismerik és jelenlétét igénylik mindenütt az orgonamuzsika rajongói, ô egyike a tökéletes elôadóknak. Nincsenek rapszodikus megnyilvánulásai, nem hallottam még indiszponáltan játszani, véletlen tanúja lévén egy vele készült rádióinterjúnak, hallottam nyilatkozni — "a folyamatos munkának tökéletes ívet kell eredményeznie az elôadói pályán!" Ezen az estén mûsorán Bach-, Liszt-mûvek mellett saját szerzeményét is hallhattuk, az Ein'feste Burg (Erôs vár a mi istenünk) koráldallamra írt kilenc variációt. Itt állnék meg egy keveset, elmondani Lehotkáról, a zeneszerzôrôl, jónéhány mûvének ismeretében, hogy egy pillanatra sem állít meg azon gondolkodni, vajon ezt vagy azt az eszközt most éppen miért használja, milyen irányzat híve, milyen szabályok szerint dolgozik. Érzésem szerint kedvtelésbôl. Önmaga mulattatására. És boldog, ha ez másnak is tetszik. A kilenc variáció is egy nagyszerû játék a ténnyel, a témával, bújtatva azt intenzitás, energia vagy éppen szelíd, bársonyos hangfüggöny mögé, vagy bukolikus hangulatba, érzékeny artikulációba, mindvégig elkerülve a túldramatizálás veszélyét.
Lehotka viszonyulása Bach muzsikájához természetes és szinte elementáris erejû. A g-moll fantázia és fúgában a tanulni és gondolkodni tudó ember ritka zenei csodájának ihletettségét teremtette meg, az Esz-dúr prelúdium és fúga rugalmasan pontos, muzsikájának intenzitása pillanatra sem szûnô, hallatlanul nagy tapasztalat és letisztult stílusismeret uralja az elôadást. Liszt Csendes miséje, a B-A-C-H prelúdium és fúga és a "Weinen, klagen..." variációk elôadásában a tónus puha, lágy vagy éppen fátyolos, kicsit érdes, de sohasem kifényezett, ridegen csillogó. A muzsikálás végtelenül emberi, és ezért élményszerû. A tomboló sikert Bach D-dúr prelúdium és fúgájával ráadásként köszöni a mûvész. Mi pedig reméljük, hogy nem ez volt a Palota Rieger orgonájának rekviemje.
Elektra. Ez a tömör, egyszavas cím áll a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának plakátjain, melyek a hét végi programot hirdetik.
Elektra… Egy lány neve, egy királylányé, aki a mitológiai történet szerint Agamemnón és Klütaimnésztra lánya, akit apja Polünésztornak ígért feleségül. Miután Agamemnónt megölték, Elektra helyzete elviselhetetlenné vált. Feleségül adták egy földmûveshez, hogy utódai nemtelen származásúakként ne legyenek jogosultak a trónra. A hosszú távollét után hazatérô fivér, Oresztész segítségével Elektra bosszút áll apja gyilkosain, beteljesítve ily módon az Atreidák végzetét.
A görög királylány története kiváló dramaturgiai megoldásokat kínál a színpadi megjelenítéshez, nem csoda tehát, hogy az ókori drámaíróktól kezdve kortárs szerzôkig sokakat megihletett.
A Tompa Miklós Társulat Jean Giraudoux francia szerzô darabját illesztette be a repertoárjába. Giraudoux a két világháború közötti francia drámairodalom egyik legsikeresebb szerzôje. Sikereinek egyik magyarázata, hogy örök mítoszokat vitt színpadra, ugyanakkor visszaadta a színpadi nyelv költôiségét. Ezt tanúsítja az Elektra szövege is, ami kiindulásul szolgált Anca Bradu rendezônek egy látványszínházi elemekben bôvelkedô elôadás megteremtésére, amihez adekvát játékteret Lia Maria Vasilescu tervezett, a színpadi mozgásokat Malina Andrei jegyzi. A dramaturgiai munkát Ari-Nagy Barbara végezte. Giraudoux a darabjában egyaránt szerepeltet a mitológiából már ismert alakokat, de megjelenik néhány általa kreált személy is. Mindkét esetben a szerepek megformálása parádés színpadi alakítások lehetôségét kínálja a mûvészeknek. Kovács Ágnes-Anna, Farkas Ibolya, Kilyén Ilka, Simon Andrea, Fazakas Júlia, Béres Günther Attila, Domokos László, Kátai István, Szélyes Ferenc, Kilyén László, Györffy András, Vola Gábor, Gáspárik Attila, Bocskor Salló Lóránt színmûvészek neve ezúttal is garancia az emlékezetes színházi élményre. Az elôadások idôpontja: szombat 19 óra (Szabó Ernô-bérlet), vasárnap 10 óra (Bolyai Farkas-bérlet) és 17 óra (Tamás Áron-bérlet).
Kétnapos szeminárium színhelye a marosvásárhelyi Bernády Ház, amelyen a helyhatóságoknak a kisebbségekhez való viszonyulásáról beszélnek a résztvevôk. Borbély László államtitkár, a Bernády Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg a tanácskozást, amelyre szép számban jöttek el az ország kölönbözô megyéibôl a helyi hatóságok, illetve az ott élô nemzeti kisebbségek képviselôi. Jelen volt Varga Attila képviselô, aki európai modelleket mutatott be a nemzeti kisebbségek státusát illetôen, Bartunek István, a kisebbségvédelmi minisztérium közönségszolgálattal megbízott igazgatója, Vintileanu Ioaneta alezredes a belügyminisztériumot, képviselte, Polonyi Géza, a bukaresti magyar nagykövetség kisebbségi attaséja, de szép számban megjelentek a romániai nemzeti kisebbségek képviselôi: magyarok, csehek és szlovákok, ukránok, törökök, tatárok, romák és mások. A tanácskozás elsô napján elôadások hangzottak el, délután került sor a vitafórumra Ma délben Bartunek István konklúzióival zárul a szeminárium.
Borbély László államtitkár, a Bernády Alapítvány kuratóriumának elnöke a Népújság kérdésére elmondta, az alapötlet az volt, hogy a helyi hatóságok hogyan viszonyulnak a nemzeti kisebbségek kérdéséhez. Pontosan azért, mert az idén megnôtt a helyi autonómia, a helyi tanácsok szerepe, s ezért úgy gondoltuk, fontos lenne összegyûjteni a különbözô vidékekrôl a helyi tanácsok, megyei tanácsok, a prefektúrák képviselôit, elsôsorban onnan, ahol kisebbségek élnek. Meghívtuk Konstanca megye képviselôit, ahol török-tatár kisebbségek élnek, Suceavát, ahonnan lengyelek jöttek, Máramarost, ahol ukránok vannak, a Temes megyei szerbeket, az aradi cseheket, szlovákokat. De meghívtuk a Hargita, illetve Kovászna megyei románokat is, mert itt ôk vannak kisebbségben, és szép számban jelen vannak a romák képviselôi az ország különbözô területérôl. Elôadóként olyan személyeket választottunk ki, akik a parlament szintjén el tudják mondani, mi történt a törvényhozásban, a kisebbségi minisztérium, a rendôrség szintjén, ahol külön programok vannak a roma kisebbség kérdésének kezelésére. Ezen kívül a szeminárium fontos szereplôi a helyi tanácsok, illetve maguk a kisebbségek.
A kérdésre, hogy miért a Bernády Alapítvány szervezte a kisebbségi szemináriumot, Borbély László kijelentette: úgy gondoltuk, azon kívül, hogy a Bernády Ház majdnem hetente különbözô kulturális rendezvények házigazdája, az alapítvány célkitûzéseiben benne van az interetnikus kapcsolatok ápolása, a különbözô kultúrák közelítése. Ezt nem akartuk leszûkíteni Maros megyére, s ez a szeminárium egy sorozat kezdete lenne. Megegyeztünk a kisebbségi minisztériummal, hogy még ebben az évben több ilyen szemináriumot szervezünk. Szeretnénk elérni, hogy mind a hatóságoknak, mind a kisebbségeknek megváltozzék a mentalitása. A kisebbségeknek érezniük kellene, hogy milyen fontos tényezôi a román társadalomnak, az intézményeknek pedig tudatosítaniuk kell, hogy ôk a polgár szolgálatában állnak, azt ki kell szolgálniuk. A megyei tanácsok, a helyi tanácsok kellene hogy közeledjenek a kisebbségekhez. A Bernády Alapítvány most összehozta ôket, de ahhoz, hogy ez valóban mûködjék, bizonyos idôszaknak kell eltelnie. El kell jutnunk oda, hogy ne érezzék púpnak a hátukon a kisebbségek problémáit, hanem úgy tekintsék, hogy azokat védeni kell, fôleg a kis közösségek esetében.
Sajtótájékoztatót tartott a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség Maros megyei kezdeményezô bizottsága, nevezetesen Eugen Crisan, Marosvásárhely alpolgármestere, dr. Lucia Briscan és Cornel Sigmirean tanár. A volt miniszterelnök, Victor Ciorbea nevéhez fûzôdô, és újabban kibontakozni látszó politikai tömörülés párttá alakulásához vezetô "evolúcióról" számolt be az alpolgármester, a sajtót arról is tájékoztatva, hogy máris 850 pártoló tagot, szimpatizánst jegyeznek a megyében. A pártépítkezésben fôleg Szászrégen és környéke jeleskedik, ahol több mint 500 személy biztosította támogatásáról a szövetséget, a többi Segesvárról és Marosvásárhelyrôl jelentkezik. A szimpatizánsok számaránya növekedô tendenciát mutat — állítják a kezdeményezôk —, rövidesen már a párttörvény által megszabott tagsággal fognak rendelkezni ahhoz, hogy egy fôvárosi törvényszéken hivatalosan is bejegyezhessék az új politikai alakulatot. Hogy mikor kerül erre sor, arra pontos választ, azaz idôpontot nem tud adni, de késô ôszig már mindenképpen kongresszust is tartanak — szólt az optimista elôrejelzés.
Eugen Crisan sajtótájékoztatóján felolvasta az amúgy választótagságának fogalmazott levelét, amelyben részletesen indokolja parasztpártbóli kilépését, mondván, hogy a KDNPP jelenlegi vezetése széles ívben eltért a coposui román kereszténydemokrata eszméktôl, az állampolgárok egzisztenciájának katasztrofális állapotára való tekintettel kilépése és az új — kereszténydemokrata ideológia körül tömörülô — kezdeményezés tulajdonképpen figyelmeztetés a fô kormánypárt felé.
A Népújság kérdésére, miszerint mi lehet az oka, hogy Marosvásárhelyen eddig mindössze csak alig több mint száz a pártszimpatizánsok száma, Cornel Sigmirean próbált választ adni, mondván, hogy Marosvásárhelyen a románság nagy része elsô vagy második nemzedékbeli városlakó. Tekintettel erre, a kultúrát kell elsôsorban meghonosítani, tisztelve a másságot, a páratlan értékeket, megnevezve a marosvásárhelyi Teleki- könyvtárat.
Eugen Crisan a sajtótájékoztatón megerôsítette azt a korábbi kijelentését, hogy újra jelöltetni fogja magát a város élére, annál is inkább, mert tisztségében jól érzi magát, mint mondotta, kellôképpen ismeri a városvezetés, az adminisztráció, a polgárokhoz való viszonyulás mesterségét.
Ugyancsak a Népújság kérdése volt: Milyen a viszonyulásuk a romániai kisebbségekhez, ezen belül az erdélyi magyarsághoz?
Az alpolgármester szerint a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség nem zárkózik el a kisebbségek elôl, nem kíván nacionalista erdélyi párt lenni, arról mindenkinek szomorú tapasztalatai vannak, a Román Nemzeti Egységpártot nevezvén meg példának, de Eugen Crisan kijelentette, hogy sok magyar nemzetiségû érdeklôdik a párt iránt, sôt már magyar vállalkozó is szerepel a pártlistán.
Az idei dohánymentes világnap mottója: — amit az Egészségügyi Világszervezet ajánlott — Mondjunk le a dohányázásról!
Az Egészségügyi Világszervezet feltételezései szerint a világon a 15 év fölötti fiatalok egynegyede cigarettázik. Évente 3 millió ember hal meg a dohányzás miatt, és elôreláthatóan 2030-ban a dohányzás okozta elhalálozások száma évente 10 millió lesz.
Ugyanakkor a dohányzás koraszülést, krónikus tüdôbetegséget, szívelégtelenséget, rákos megbetegedéseket, meddôséget is okozhat — tudhatjuk meg a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság egészségvédô és egészségnevelô részlegétôl kapott közleménybôl, amelybôl az is kiderül, hogy a passzív dohányzás ugyanolyan károkat okoz a szervezetben, mint az aktív dohányzás.
Romániában is rohamosan nô a dohányzó fiatalok száma. A Megyei Közegészségügyi Igazgatóság felügyelôi felmérést végeztek a megyeszékhelyi Unirea, Bolyai Farkas Líceumok és a Traian Vuia Iskolaközpontok tanulói körében. Arra a kérdésre, hogy drog-e a dohány, az 566 végzôs kérdezettbôl 380-an (67,1 %) igennel, 93-an (16,4%) nemmel, míg 93-an (16,4%) nem tudommal válaszoltak. Az 570 diákból 215-en cigarettáznak, 355-en nem. A 207 dohányzóból 138-an naponta, míg 69-en csak idônként gyújtanak rá. Arra a kérdésre, hogy mennyi ideje fogyasztanak cigarettát, 28-an az egy év alatti, 41-en az egy év fölötti, 45-en az 1-2 év közötti és 80-an a két év fölötti válaszokat jelölték be. Végkövetkeztetésként elmondható — olvashatjuk a közleményben —, hogy a megkérdezett 17-19 év közötti diákok 66 százaléka naponta cigarettázik.
A Belgun Edit orvosnô által összeállított közlemény kiemeli a dohányzásról való lemondás elônyeit is. Javul az egészségügyi állapot: egy év után 50 százalékkal csökken a szívinfarktus veszélye, 10-14 év után a rákveszély egyenlô lesz a nemdohányzókéval. Gazdasági elônyök: több zsebpénz, kevesebb pénz az orvosi vizsgálatokra, kezelésekre, a nemdohányzó könyebben talál munkahelyet. Társadalmi elônyök: kellemesebb lesz az arc, fogak, ujjak és a lehelet, pozitív példakép a családban, nô az önbizalom.
Nagy kitartásra, támaszra van szüksége a dohányzásról lemondó személynek, s aki képes végleg búcsút venni káros szenvedélyétôl, büszke lehet önmagára — vélekedik a közleményt összeállító orvosnô.
Kilakoltatás fenyeget egyes gyógyszertárakat
Miután a marosvásárhelyi Aesculap Rt. gyógyszerlerakatot magánosították, s tôkéjének nagy része amerikai cég kezébe került, elkezdôdött a bonyodalom a tulajdonában lévô helyiségek miatt. Az Aesculap Marosvásárhelyen 11, a megyében is több ilyen helyiséggel rendelkezik. A radnóti, a nyárádszeredai, valamint a marosvásárhelyi Atlas gyógyszertárat már felszólították arra, hogy adják át a helyiséget.
Antonie Valeria gyógyszerésznô, a Maros Megyei Magángyógyszerészek Patronátusának alelnöke tájékoztatott, hogy a szóban forgó gyógyszertárak, mint például az Atlas, a Rubifarm, a Salvia, a Maria, a Magnolia és az Iris államosított épületekben mûködnek. A gyógyszertárak privatizációjakor a gyógyszerészek kérték, hogy ezeket a helyiségeket megvásárolhassák, de akkor nem volt lehetôség rá, mivel az államosított házakra vonatkozó 112-es törvény még nem látott napvilágot. Kérésüket továbbra is fenntartották. Különös, hogy a helyiséget bérlô gyógyszerészeknek nem volt lehetôségük megvásárolni a bérelt helyiséget a törvény megjelenése után sem, míg az Aesculap azt tartja, hogy a helyiségek az ô tulajdonában vannak. Hogyan lehetséges az? — tette fel a gyógyszerésznô a kérdést -, hogy az államosított épületek helyiségeit a gyógyszerészek nem vásárolhatták meg, de az Aesculap kezet tehetett rá? Még akkor is, ha a bérlôk idôközben nagyobb összegeket fordítottak a helyiségek javítására. Például az Atlas gyógyszertár tavaly 250 millió lejt költött a gyógyszertár felújítására.
A gyógyszerészkollégium tagjai arra az elhatározásra jutottak, hogy abban az esetben, ha kilakoltatják a gyógyszerészeket és a gyógyszertárakat, akkor az új bérlôknek nem adják meg a mûködési engedélyt, mert véleményük szerint az Aesculap egy sor visszaélést követ és követett el. Éspedig: arra kötelezi a gyógyszertárakat, hogy a megvásárolt gyógyszerek 50%-át az Aesculap lerakatából vásárolják, s ahhoz, hogy ezt az 50%-ot ellenôrzés alatt tartsák, havonta minden gyógyszertárnak be kell mutatnia a könyvelési mérleget. Hogyan kérheti egy kereskedelmi társaság egy másik cégtôl ilyen jellegû iratok felmutatását? Az egy másik kérdés, hogy a gyógyszerlerakat nem rendelkezik a gyógyszerkészlet széles skálájával, így az igényelt 100 féle gyógyszerbôl csak 20-at tud biztosítani. S a gyógyszerésznek sem mindegy, hogy milyen lerakathoz fordul, s 100, vagy 30 számlát állít ki egy hónapban, hogy a szállítási költségrôl ne is beszéljünk.
Egy másik visszásság, hogy a kilakoltatásra felszólított gyógyszertáraktól nem veszik át a gyógyszerkészletet. Pedig annak idején, amikor egy-egy helyiségbe beköltöztek a jelenlegi bérlôk, az egész gyógyszerkészletet átvették, még akkor is ha lejárt szavatosságú gyógyszerrôl volt szó. Most pedig a gyógyszerkészlet átvételérôl az Aesculap hallani sem akar.
A gyógyszerésznô szerint a helyzetet a jelenlegi hiányos törvénykezés gerjesztette, s egyetlen megoldás az lenne, ha napvilágot látna az állami vagyon újrafelmérését szabályozó törvény.
A kérdéssel kapcsolatban az Aesculap gazdasági igazgatója, Strîmbu Adela tájékoztatott. Elmondta, az amerikai Arrow Pharmaceuticals fôrészvényes megállapította, hogy gazdasági szempontból elônyösebb számára, ha a helyiségeiben a saját gyógyszertárát üzemelteti, mint az, hogy ha ezeket a helyiségeket bérbe adja. Egyelôre csupán azokat a gyógyszertárakat — a radnótit, a nyárádszeredait és az Atlaszt — veszik át, amelyeknek lejárt a szerzôdésük. Az igazgatónô azt is közölte, hogy a személyzetet s a gyógyszerkészlet egy részét átvették. És nem dobtak ki senkit az utcára! —, mint ahogy ezt a gyógyszerészek állítják.
Kettôs üzleti esemény helyszíne volt tegnap a marosvásárhelyi Anvico cég Dózsa György utca 185 szám alatti székhelye. A megyében egyedülálló forgalmazóként itt mutatták be a Rank Xerox cég digitális csúcstechnológiával készített új fénymásológépeit. Amint Valeriu Nistor a Xerox cég romániai képviseletének vezetôje bemutatta, a gépek fekete-fehér, illetve színes nyomással dolgoznak, számítógépes vezérlésûek és gyakorlatilag a szövegszerkesztéstôl a nyomtatásig egy nyomda szerepét is felvállalják. A több síkon hasznosítható berendezések a számítógép segítségével az Interneten keresztül akár távvezérléssel is mûködtethetôek. Kérésre a cég elemenként is árusítja az Angliában elôállított fénymásolót, így az ára is változik, 7000 és 15.000 dollár között.
A termékbemutató mellett a másik esemény az Anvico cég már említett helyszínen felavatott konferenciatermének nyilvános megnyitása volt. Moscviciov Andrei cégvezetô elmondta, hogy a mintegy 120 férôhelyes termet és zárt körû bárt, valamint a különbözô rendezvények szervezésére bárki által kibérelhetô teljesen felszerelt irodát termékbemutatók, üzleti találkozók, tárgyalások, tanfolymok szervezésére ajánlják fel ezentúl az érdeklôdôknek.
Incze István tényszerû címet adott a megyei könyvtár mûszaki könyv-részlegén látható kiállításának, képei azonban lírai jellegükkel, metaforikus töltetükkel, színharmóniáikkal tûnnek ki. Elég régóta fényképez, 1978-tól lett a Marosvásárhelyi Fotóklub tagja, korábban is vonzalmat érzett a képszômûvészet iránt, de jó két éve lépett a fényképészetnek erre az útjára, amely a fotográfiát a festészethez próbálja közelíteni. Várható volt, hogy ez a lépése elôbb-utóbb bekövetkezik, hiszen családjában le- és felmenô ágon egyaránt a színek, formák, vonalak bûvölete volt a meghatározó. Apja is festômûvész volt, fia is azzá lett, csoda, ha magát is megejtette az alkotás e közkedvelt területe? Igaz, a festôi adottságok hiányában a fotózást választotta, de elkerülhetetlen volt, hogy ne az izgassa, miként érheti el, hogy felvételei festészeti hatásokkal telítôdjenek.
A technika jött segítségére ilyenszerû törekvései megvalósításában. Sikerült olyan kreatív szûrôket beszereznie, melyek segítségével a kívánt képzômûvészeti jellegzetességeket tudja hangsúlyozni képein. Már felvételkor be tud avatkozni, hozzá tud adni önmagából valami sajátosat a látványhoz, el is vehet belôle, hogy a lényegre összpontosítsa a figyelmet, úgy képes torzítani, hogy a fotó az általa megcélzott irányba tájolja a nézôi fantáziát. Képei így látomásodsá, álomszerûvé, némiképp irreálissá válnak, megnô érzelemhordozó, hangulatteremtô erejük. És színekben is oldottabban egymásba mosódva, olvadva adják meg a kompozíció uralkodó tónusát.
Ezt is ki kell emelnünk: a fotós komponáló készségét. Ha festôi hatásokra törekszik, nyilvánvaló, hogy nem elsôsorban az élet pillanatnyi mozzanatait, múló momentumait lesi. Fôként a fetészettôl kölcsönzött mûfajokat mûvel, kiállításán portrékkal, aktokkal, csendéletekkel, városképekkel találkozunk, olyan beállításban, ahogy mondandója megkívánja. Jó adag tudatosság van tehát mindabban, amit a nézôk elé visz, ami nem zárja ki azt, hogy a véletlen is szerepet játszhat képein. Nem színben, a kék, a sárga, bársonyos bordó dominanciák eleve választás eredményei, de a mozgás, a dinamizmus tekintetében az objektív s a szûrôk is megtették a magukét. Gyakorlatilag Incze István eljárása számtalan variánst tesz lehetôvé, ezt valószínûleg a továbbiakban még több inventivitással, magabiztossággal bizonyítja, hiszen még csak új kísérletei elején tart, egyre gazdagíthatja mûvészi tapasztalatai tárházát. Ez pedig elismerései számát is gyarapíthatja hazai és nemzetközi téren egyaránt. Babérokban eddig se érzett hiányt, jó lehet viszont tudnia, hogy friss színfoltot hozott a marosvásárhelyi fotómozgalom amúgy is gazdagon árnyalt palettájára.
Írói hagyatékok sorsa — irodalmi gyûjtemények helyzete a Kárpát-medencében: idén Kolozsvárott ez a széles ölelésû témakör szerepelt napirenden a Szabédi Napok keretében megrendezett tudományos ülésszakon. Alig lehetett volna ennél célszerûbb választással jelentkezni e tanácskozás alkalmával. Szellemi értékek megôrzésének lehetôségeirôl esett szó ezúttal, s kiderült: nem hiányzik az intézményes keretek kialakítására irányuló elgondolás itthoni viszonylatban sem. Minden jel arra mutat, hogy immáron legfôbb ideje gyakorlati lépéseket tenni a megvalósítás érdekében.
A meghívott elôadók — hazánkbeli és magyarországi szakemberek s irodalomtörténészek — valamennyien a maguk sajátos gondjairól, ide vonatkozó tapasztalatairól beszéltek, nyilván más-más látószögbôl közelítve meg az írói hagyatékok és gyûjtemények sorsával, helyzetével kapcsolatos, fölöttébb idôszerû kérdéseket. A budapesti Petôfi Múzeumnak az írói hagyatékok megmentésében, átöröklésében vállalt szerepérôl Varga Katalin értekezett, hangsúlyozván a modern technikai eljárások alkalmazásának jelentôségét; dr. Somogyi Pálné, a Széchenyi Könyvtár vezetô munkatársa a nyugati írók hagyatékáról s ezek magyarországi hozzáférhetôségérôl nyújtott részletes tájékoztatást; Lakner Lajos a Debreceni Irodalmi Múzeum mûködését ismertette; Dávid Gyula mélyen meggondolkoztató helyzetképet vázolt fel az erdélyi romániai magyar irodalmi örökség pusztulásának tüneteirôl. De megtudhatták a jelenlevôk, hogy milyen új szerepkörben nyerhet funkciót a kolozsvári (Lázár utcai) Szabédi-ház, s miként készül megünnepelni fennállásának évfordulóját (augusztusban) a nagyszalontai Arany János Irodalmi Múzeum; hogy mi a sorsa a Spectator-hagyatéknak, Bözödi György írói hagyatékának. Mindezekkel kapcsolatosan gyakran elhangzott két szó: szétszórtság, kallódás. A mi itthoni irodalmi hagyatékaink — közelmúltbeli és jelenlegi — helyzetére utalnak sokatmondóan ezek a félreérthetetlen kifejezések.
Elôadásában Dávid Gyula fogalmazta meg itt elsôként, hogy elérkezett az ideje egy erdélyi magyar irodalmi múzeum megteremtésének. Ez a kezdeményezés a legtermészetesebb módon került aztán az eszmecsere középpontjába.
Arra nézve, hogy létre kell hozni az erdélyi magyar irodalmi örökség megôrzésének itnézményes keretét, már annak idején, esztendôkkel ezelôtt is fel-felbukkantak tervezgetések, melyek azonban nem jutottak tovább az álmodozásnál. Most azonban a meglévô, szépen helyrehozott-berendezett Szabédi-ház Kolozsvárott máris valaminô megoldás csírája lehet: alap, amelyre építhetünk. A gazdag Szabédi-hagyaték mellett falai között kapott otthont Méliusz József hagyatékának egy része is, s noha meglehetôsen szûk térfogatú szobák ezek, sor kerülhet itt más hagyatékok, gyûjtemények befogadására, elhelyezésére is. Persze, ezt még távolról sem tekinthetjük végsô megoldásnak. Egy korszerû irodalmi múzeum megteremtése, felépítése azonban csakis kitartó fáradozás, sok áldozat árán lehetséges — különösképpen a mi mai körülményeink között.
Erôforrások, intézményes adottságok, anyagi lehetôségek összefogása szükségeltetik a terv mielôbbi kivitelezése érdekében. Már az elsô lépések során igen-igen kívánatos az alkotó együttmûködés például az Erdélyi Múzem Egyesülettel. (Sajnálatos, hogy ezen a kolozsvári tanácskozáson az EME részérôl senki nem szólalt meg.) Fontos lenne az egyetem magyar irodalmi tanszékének támogató részvétele már az alapozó munkálatokban, s a majdani mûködtetésben úgyszintén. (Errôl az oldalról sem mutatkozott különösebb érdeklôdés a napirendre tûzött téma iránt. Hogy a kolozsvári folyóiratok szerkesztôségeinek szembeötlô távolmaradását ne is említsem...)
Egyebek között terítékre került ezúttal — mint már elôbb jeleztem — a közel tíz esztendeje elhunyt Bözödi György hagyatékának meglehetôsen zûrzavaros helyzete is. De az sem mellôzhetô kérdés — a célba vett témakörön belül —, hogy milyen konkrét funkciója lehet a bözödi emlékháznak? S miként tudnánk jobban hasznosítani a szabédi emlékszobát? Magyarózdon Horváth Istán szülôházát? (Ahol különben augusztus végén emlékezô ünnepség lesz — a költô születésének 90. évfordulója alkalmából.) Gondolnunk kell minderre. És arra különösképpen, hogy csak vásárhelyi viszonylatban pusztán a közelmúltat tekintve is mennyi érték — írásos hagyaték — vár intézményes elhelyezésre egy irodalmi múzeum falai között. Csak egyvalamit hozok most elôtérbe — ismét: a Székely János emlékszoba lassacskán feledésbe merülô ügyét. Székely Jánosék hagyatékának sorsát. (De megkérdezhetjük: mi történik — mi történt — Gagyi László és Kovács György hagyatékával? Hát nem egy irodalmi múzeumban volna a helye mindannak, ami elôbb-utóbb hasznosítható forrásanyaga lehet a kutató irodalomtörténésznek?)
Nem elegendô hát szép tervekrôl csupán álmokat szôni, jámbor szándékokról szót váltani: cselekedni kell — amíg nem késô. Amíg még teljességgel el nem kallódnak, szét nem szóródnak, oda nem pusztulnak irodalmunk, szellemi kultúránk dokumentumértékû emlékei.
Az is boldogság, hogy megengedték, használjam a saját kanalamat, villámat, tányéromat, csupromat. Ezek a tárgyak a szabadságomra emlékeztetnek. Régen, még a szülôföldemen vettem ôket egy faragómestertôl. Hogy lehet, hogy megôrizhettem? — nem tudom. Talán bûnjelnek nézik, vagy a diagnózisomat bizonyítja, hogy primitív fatányért, faragott evôeszközt használok. Azt, hogy boldog vagyok, nem mondhatom hangosan itt az intézetben, mert érthetik úgy, mint beismerô vallomást, vagy akár mint a visszatéríthetetlen szellemi leépülésnek a jelét.
A közös ebédlôben hosszú asztal mellett ülünk. Szótlanul fogyasztjuk a kazánfôztet. Talán mindenki, magában, valami ízletes falatot képzel hozzá, mert erôsen hallgat. A képzelet nagyhatalom, fôleg szükségben. Besüt az ablakon, mint a napsugár. Hasonlít a szabadságra, és a faragott fatányéromon úgy ragyog, mintha otthon volna...!
Horváth Rozi habfelhôt fújt férje arcába. Vasárnap volt, együtt ültek a fürdôkádban. A habfürdô fenyôillatú volt, mint a havasok levegôje, szerelmük tarta, mint a legelôk sok virága.
A fürdôszoba egy ódon bérház folyosójáról leválasztott luxus volt, a három szinten csak három "apartamento nobile" rendelkezett saját, kádas fürdôhelyiséggel. A szellôztetôablak — ahol a fürdôillat meg a lánykacaj kilibbent a szabadságba — a lépcsôforduló fölött, a folyosóra nyílott. — Vidéki szajhaság! — orroltak rájuk a lakók. A fürdôszoba fala átlátszó volt szemükben, látni hitték, mi történik a ... teknôben. Amikor az apartamentet festették, kijavították, a bérház bámulatára járt a fürdôszobának. Hogy ezek az új nobilitások micsoda bolondériákat ki nem találnak! — csodálkoztak az emberek. A lakókkal együtt jöttek a rokonok, s a hírrel együtt aztán a fél világ is. Ugyanis a fürdôszobában, a fûzöld csempe világában, porcelánkagyló helyett közönséges faülôke, a kézmosó helyett dagasztóteknô, és a fürdôkád... egy hatvanvedres pántos cseber! — Istálló kell ezeknek, nem fôvárosi kiutalásos lakás, nem az! — állapította meg a sértett közvélemény. A folyosó elkerítését a demokrácia szûkítésének érezte, a fenyôillatú párát provinciális bûznek.
Horváth Rozi kacagása, mint a galamb turbékolása. Szép szemébôl szajkómadár nézett a szabadságra, inaiban ôzsutának játszi kedve kergette a jókedvet. A habnak permete fehéren lebegett, mint az angyalok...
A körúti szajka karriert csinált házasságával. Férje, Fárdy Sándor, ígéretes tehetségként végezte a Színmûvészeti Akadémiát a fôvárosban. Kitûnô káderlappal kapta a kiutalásos belvárosi lakást, tragikoszhoz illôn, fürdôszobával. Az a fürdôsszajha pedig, valahonnan Horthy Miklós kikötôjébôl szökött föl a fôvárosig. Félig szerb, félig oláh balkáni szépség, az a bizonyos korán érô fajta, aki hamar elterebélyesedik, és úgy hullatja a porontyokat, mint szomorú ég az esôcseppet. Fárdy Sándor felvidéki, vagy tán székely, esetleg még annál is elcsángáltabb, mert csupán a balladákat, meg az Ó Mária siralmat tudta anyanyelvén elmondani felvételikor.
És most tessék, együtt ülnek a cseberben, a belvárosban, a bérházi demokrácia rovására...! A közönségességet soha kinôni nem lesznek képesek, fiaikban, unokáikban is csak ezt örökítik tovább. Hát így korcsosul el a nemzet! Maholnap fatányérból kell hogy együnk, fakupából kell hogy igyunk, az lesz csak a szabadság! — vélték a falon is átlátó szemek.
Amikor délben, most már pongyolásan, Horváth Rozi a cseber fölé hajolt, és kihúzta a lefolyó dugóját,... örvényleni kezdett körülötte a világ. Tengernyi elszigetelt szárazföld, mérsékelt kontinentális éghajlat, évszázados nemzeti szellem, fenyôillatú hab és nyugati "Óceán" pipereszappan... — forogni kezdett egy vezényelhetetlen kakuofóniában. Alig maradt annyi ideje, hogy elérje az utolsó hajót Amszterdamból, amellyel átmenekülhetett Amerikába.
— Soha többé nem jött ki a fürdôszobából — mondta Fárdy Sándor, akit úgy megviselt szerelmük szétszakadása, hogy soha többé nem volt képes színpadon átélt szerepet alakítani. Drámaíróként korán plafonálódott, apró jeleneteken kívül képtelen volt összeálló tragédiát szerkeszteni. Rövidesen lerombolódott a lakás is. Eltûnte után az új kiutalást kapott fiatal pár feltörte az apartamento nobile ajtaját. A szobában szétszórt kéziratlapokat találtak, melyek szônyegként, perzsa módra takarták a parkettet. Az írásokból szövevényes leanderek, gazdag virágoskertek, és olvashatatlan arabeszkek álltak össze, egy hallatlan drámában.
— Életem sem több, mint egy össze nem álló mozaikkép — mondta egy közeli kávéházban Fárdy Sándor. — Vidékek és rokonságok, melyek nem állnak össze országgá. Jelenetek, melyekbôl nem lesz sem szabadság, sem rabság, csak félelem. Iszonyodom már a lakásomtól is. Kérlek, úgy fesd át, hogy többé rá se lehessen ismerni.
A szobafestô-mázolónak mindig van új ötlete, hogyan lehetne otthonossá varázsolni egy lakást. Hogyha összeadnók, hány otthont festett újra, fogalmazott át, életében megfesthette volna a Honfoglalás címû körképet is...!
Mindig szombaton fejezem be a munkát és adom át a felújított lakást, hogy az ifjú pár vasárnap töltse elsô napját az új otthonban. Egy utolsó retusálás a mennyezet csíkján, s aztán az ecsettel az ajtó mögött, ahol kevésbé látható, berajzolom kézjegyemet. Az egymást fedô vakolatok egymás fölött viselik ezt a jelt, fél évszázada.
Ma megint vasárnap van. Az ebédlôbe beragyog a napsugár. Távoli szabadság rabvigasztalója csupán. A fatányéron, favillán otthon érzi magát a meleg aranysárga fény. Körülöttem egy komor korszak zord intézetének szürke falai. Mint egy drámában, ebben sem meghatározott, hogy bolondok háza vagy börtön. Csak a saját tulajdonomban megôrzött fakanál, favilla, fatányér emlékeztet valamire...
Kijutott a bajból, gondból Kiss Ibolyának is, a képein mégis mintha mindig sütne a nap. Derûsek, optimizmust, életkedvet sugároznak, látszik, hogy ünnepi hangulatban, jókedvében festette valamennyit. Ezért is kedvelhetik ôket széles körben, a mûvészeti berkekben kevésbé járatos emberek is, a honiak éppúgy, mint a hollandok, osztrákok, akik e két országban rendezett kiállításokon is találkozhattak velük. Évtizedek óta folyamatosan születnek ezek a derûlátó akvarellek, megszépítve a festônô és szûkebb, tágabb környezete hétköznapjait, bizonyítva, hogy ha legfelsôbb fokon nem is mûvelhette ki talentumait, jól sáfárkodott velük.
Annak idején 1946—47-ben Bordi András indította útjára vásárhelyi szabad festôiskolájában, díjjal is biztatva a tehetséges tanulót. Bene József festômûvész is ígéretesnek, továbbfejlesztendônek tartotta Kiss Ibolya tehetségét. S bár tanulmányai más irányba vitték, késôbb mégis visszatért a rajzhoz, festészethez, olyannyira, hogy rajztanárrá válhatott városában, Marosludason s ma több volt tanítványáról mondhatja el, hogy az ô hatására végezték a képzômûvészeti fôiskolát.
De ennél is fontosabb, hogy a helységbeliek számára ô lett a festô, a mostani gyûjteményes tárlata iránti nagy érdeklôdés is ezt tanúsítja. Mezôségi tájait, atyhai, mócvidéki faluképeit, színpompás virágcsendéleteit, Enyed környéki hegyi élményeit, karakteres gyerekportréit szeretettel fogadták, mindenki arról beszélt, milyen szívesen tennék otthonuk falára.
Kiss Ibolya több mint fél évszázada fest, rajzai azt sejtetik, hogy alkotói törekvéseiben ez még nem eléggé kiaknázott terület, mint ahogy a portrézás terén is tartogathat meglepetéseket híveinek. Persze képeinek barátai nem a fekete-fehér munkáit, lényegre törô grafikáit keresik igazán, hanem azokat, melyek a színek harmonikus világába vezetik ôket. A kiállításon negyven ilyen akvarell látható a mûvelôdési házban, otthon ennél jóval több, nyilván ez is csak kis hányada az eddig nyolcvannyi kollektív rendezvényen és 24 egyéni tárlaton bemutatottnak.
Újabbak pedig ezután is minden bizonnyal sûrûn születnek, mert Kiss Ibolya túl a 7. ikszen is fáradhatatlanul, boldogan, az ajándékosztók örömével igyekszik festôi képességeit kamatoztatni.
Hatáskör növelés a korrupcióellenes harcban
A kormány csütörtökön úgy döntött, hogy bôvíti saját ellenôrzô ügyosztályának feladatkörét és átalakítja ellenôrzô és korrupcióellenes ügyosztállyá — közölte Adrian Saftoiu szóvivô. Az EU ama kérésére, hogy nevezzék meg az ellenôrzéssel és a korrupció leküzdésével foglalkozó szervet, valamint az ügyosztály vezetôjének, Ovidiu Greceának a javaslatára, a kormány elfogadta a kellô szabályozó rendelkezést.
Rendôrségi nyomozás ügyészségi felügyelettel
Ahhoz, hogy a rendôrség megkezdhesse a bûnügyi nyomozást, a panasz benyújtását követô 24 órán belül, az ügyészség engedélyét kell kérnie. A rendôrségnek ezentúl nincs joga felfüggeszteni egyetlen bûnügyben sem a nyomozást, ha az ügyész erre nem ad engedélyt. A bûnügyi dosszié összeállítását sem ejthetik meg ügyészségi jóváhagyás nélkül. A kivizsgálás lezárultával az ügyész a vádlott kihallgatása után rendelheti el a bûnügyi eljárás lezárását vagy elkezdését. A Büntetô- törvénykönyv ezen elôírásainak a gyakorlatba ültetését a Belügyminisztérium államtitkára rendelte el.
Szabad az út a francia Renault konszern számára a pitesti-i Dacia gépkocsigyár többségi részvénypakettjeinek megvásárlására. A kormány csütörtökön jóváhagyta a francia partner által kért kedvezményeket, összhangban a nagy beruházóknak nyújtandó kedvezményeket szabályozó sürgôsségi rendelet 3. szakaszával. Ezek között szerepel a vámilleték és a HÉA-mentesség az importált javakra, HÉA- mentesség a Romániában vásárolt javakra, profitadó-mentesség öt évre szólóan. Az adásvételi szerzôdés aláírását e határozat elfogadása késleltette ezidáig. Ilyen körülmények között az aláírásra június 9-én kerül sor.
Ügyes reklámfogásnak indult, ám visszájára fordult az az attrakció, melyet Clarissa, a 12 éves madridi elefánt megjelenése jelentett volna a madridi tôzsdén, ha a zaj, az autók és a tömeg hatására a kéttonnás állat el nem tépi magát ôrzôjétôl. A szokatlan látványosság szervezôi a több spanyol vidámpark mellett a madridi állatkertet is üzemeltetô Parques Reunidos nevû cég tôzsdei bevezetését kívánták emlékezetesebbé tenni, ám Clarissa elszabadult gondozójától, és 500 métert tett meg a szerda reggeli madridi csúcsforgalomban. Útja során autókat késztetett megállásra, ledöntött két közlekedési lámpát, ormányával szemetesvödröket borított fel, és nem kis riadalmat keltett a járókelôk körében. Végül kábító lövedékkel ártalmatlanná tették és visszaszállították otthonába, a madridi állatkertbe.
A szkíta nép eredetét, történetét és fôként esetleges rokonságát velünk, magyarokkal meglehetôsen sûrû homály fedi. Az viszont tény, hogy a szkíták kultúrája a keleti lovas népek, a húnok, avarok, besenyôk és nem utolsósorban a nagyarok rokonaihoz sorolható. Bizonyíték erre az Alföldön és a Duna-Tisza közén feltárt értékes régészeti leletek egész sora. A BBC Televízió nemrég mutatta be azt a világszerte nagy érdeklôdést kiváltó, szenzációs dokumnetumfilmet, amely végigkísérte a szibériai—mongol határ közvetlen közelében, 25 évszázaddal ezelôtt eltemetett szkíta fejedelemasszony sírkamrájának régészeti feltárását, majd az azt követô tudományos elemzéseket. A jégbefagyott és éppen ezáltal szinte teljes egészében ép állapotban feltárt, különleges leletrôl készült film elvetítését követôen e szenzációs felfedezés magyar ôstörténeti vonatkozásairól is beszélgetünk meghívott szakértô vendégeinkkel a FÓRUM május 31-i, hétfôi adásában.
A kiállítás e héten nyílt az orosz fôváros gyermekmûvészeti központjában. A tárlaton a finn, az észt és az Oroszországban él[ 16 finnugor nép fiatal tehetségeinak rajzai mellett Magyarországot 34 gyermekmûvész alkotásai képviselik, a zánkai Gyermekalkotások Galériájának közremûködésével. A moszkvai nemzetközi finnugor gyermekrajz-kiállítást az "Üzenet a XXI. századba" címmel rendezték meg.
A nôk agyának szürkeállománya - a gondolkodás, az asszociáció, az elvont dolgok értelmezésének központja - nagyobb a férfiakénál, jóllehet az erôsebb nem agymérete összességében meghaladja a hölgyekét. Ez a különbség azonban nem jelent intellektuális alá-, vagy fölérendeltséget, közölték a pennsylvaniai egyetem pszichiátriai tanszékének kutatói. Ezzel szemben az olasz kutatók már jelezték: szó sincs egyenlôsdirôl! A több éve tartó biológiai vizsgálataikat a nôk társadalmi helyzetében megfigyelhetô változásokkal is kiegészítették. Szerintük a nôk gondolkodása frissebb, a reflexeik gyorsabbak, az események összefüggéseit tisztábban látják. A következtetés: "Intelligensebbek, mint a férfiak és ez teljesen egyértelmûvé válik. A következô évezredben a nôk lesznek a fôszereplôk, a férfiak csak statisztálnak."
Restaurálták az Utolsó vacsorát
A csütörtök esti ünnepélyes átadás után péntektôl már a nagyközönség is eredeti szépségében szemlélheti Leonardo da Vinci nevezetes falfestményét, az Utolsó vacsorát. Huszonegy évig tartó restaurálás eredményeként állították helyre a milánói Santa Maria delle Grazie templom kolostorának refektóriumában lévô seccót, amely már nem sokkal 500 évvel ezelôtti elkészülte után is rossz állapotban volt. A végleges eltûnéstôl mentette meg a reneszánsz mûvészet egyik fômûvét a Pinin Brambilla Barcilon fôrestaurátor vezette felújítás, amelynek során visszatértek az eredeti színek, elôkerültek eddig nem látható részletek és visszakapta drámaiságát a bibliai jelenet, s eddig ismeretlen mûvészi mélység bontakozott ki az egybefüggô, vastag, szürke porburok alól.
Újból mélypontra esett csütörtökön az európai közös valuta, az euró, a dollárral szemben. A londoni bankközi piac nyitása után az elsô üzletekben 1,0456 dollár/euró középárfolyamot mértek, a szerdai késôi 1,0469 dollár/euró után. Elôször szerdán New Yorkban ért el 1,05 dollár alatti értékeket a közös valuta. Szerdán késôn New Yorkban 1,0447 dollár is volt az euró középárfolyama. Csütörtök reggel Londonban erôsödött az euró a jennel szemben, a szerdai késôi 127,80 jenrôl 128,03 jenre. Londonban a dollár ugyancsak nyert a jennel szemben, reggel 122,45 jen volt, a szerdai késôi 122,02 jen után. Az angol font Londonban csütörtök reggel 1,5252 eurót ért a szerdai késôi 1,5245 euró helyett, és 1,5947 dollárt a szerdai késôi 1,5959 után.
A világ elsô klónozott birkája, a világhírnek örvendô Dolly még csak hároméves, de biológiai kora ennél több, s a kutatók szerint nagy az esélye az idô elôtti öregedésre, illetve arra, hogy különféle degeneratív betegségek lépjenek fel nála. A Nature- ben megjelent elemzés végkövetkeztetése, hogy a klónozásnak — legalábbis egyelôre — megvannak a maga biológiai korlátai. Dolly egy hatéves birka mása, s bár az elmúlt két évben két kisbáránya is született, sejtjeinek DNS-e már az idôsebb állatokéra jellemzô jegyeket mutatja.
Az 51. színis és az elsô teatrológus évfolyam búcsúzik az alma matertôl ma délben 12 órakor. A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán 9 színészjelölt és 4 leendô dramaturg, színháztörténész vagy színikritikus készül elhagyni az intézet tantermeit. A ballagási ünnepségen a hagyomány szerint tisztelegnek a névadó emléke elôtt, búcsút vesznek oktatóiktól, és átadják a stafétabotot alsóbb éves társaiknak abban a reményben, hogy rövidesen minél sikeresebben kapcsolódhatnak be színházi életünkbe.
A megyei egészségbiztosítási pénztár vezérigazgatói állásának betöltésére kiírt versenyvizsga eredményhirdetése után két pályázó óvást nyújtott be. Az óvásokra, annak ellenére, hogy múlt szerdán kellett volna választ adjon az országos pénztár vezetôsége, ezt csupán e hét csütörtökén tette meg. Mindkét óvást visszautasították. Jóllehet a prefektus által is támogatott dr. Poru¦iu Ioan lett a versenyvizsga nyertese, a pénztár országos vezetôsége és a megyei pénztár 9 tagú vezetôtanácsa még nem erôsítette meg tisztségében.
Hétfôn a román nyelv és irodalom tesztvizsgával kezdôdik a nyolcadik osztályt végzett tanulók számára a kisérettségi. Az e tanévtôl kezdve átszervezett oktatási rendszer szerint a líceumi osztályokban csak azok tanulhatnak tovább, akik ezt az erôpróbát sikeresen teljesítik. Megyénkben 2023 magyar nyelven tanuló diák végzett idén a nyolcadik osztályokban.
Felújította hagyományos nemzetközi fesztiválját a konstancai bábszínház. A rangos rendezvényen részt vesznek a marosvásárhelyi bábmûvészek is. Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházat a magyar társulat képviseli, a fesztiválon tegnap délután a nemrég elhunyt Antal Pál rendezte Faust-elôadást mutatta be.
A tanév új szerkezetének megfelelôen egy heti szünidôt kapnak az I.-VII., illetve a IX.-XII. osztályos tanulók. A vakációt három heti tanítás követi, amely idôszakban kiértékelik a tanulók második félévi ismereteit. Június 25. és szeptember 1. között a tanulók nyári szünidôn lesznek.
Egyed Tibor képei Dicsôszentmártonban
A marosludasi fiatal grafikus a Kisküküllô menti város közönségének is bemutatkozott. A dicsôszentmártoni Magyar Házban látható egyéni tárlatán, melyet Molnár Dénes nyitott meg a múlt hét végén, festményekkel, grafikákkal jelentkezik a mintegy fél évtizede pályára lépett alkotó.
Hétfôn, május 31-én 9 órától a megyei közegészségügyi igazgatóság a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a mûvészeti líceum diákjai által készített rajzokból nyit kiállítást. A dohányzás elleni harc jegyében készített rajzok megtekintése mellett a hivatalba betérôket plakátokkal és felvilágosító nyomtatványokkal fogadják a felügyelôk. Ugyancsak hétfôn a közegészségügyi felügyelôk a hivatal mintegy száz alkalmazottját átfogó felmérést készítenek a dohányzásról és ennek ártalmairól.
Kedden, június 1-jén 14 órától a megyeszékhelyi Cuba Libre diszkóban a megyei gyermekjog- védô igazgatóság szervezésében gyermeknapi ünnepséget rendeznek az elhelyezési központokban (árvaházak) élô gyerekek számára.
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum a rendszerváltás után idén elsô alkalommal rendezi meg az Apáczai Csere János társadalomtudományi tantárgyversenyt, amelyen — a vendéglátókat is beleértve — kilenc megyébôl mintegy hatvan magyar diák vesz részt, akik valamennyien a hivatalos tantárgyversenyeken is szerepeltek. Ma reggel 9 órától a Bolyai amfiteátrumában logikából, lélektanból, közgazdaságtanból és filozófiából mérik össze tudásukat a versenyzôk, majd 16 órától szintén az amfiteátrumban filozófiai esszéket terjesztenek elô a diákok.
A marosvásárhelyi Nyitott szívek német ifjúsági csoport ma délután öt órától szervezi a Május ünnepét a marosvásárhelyi Szamos étteremben (volt egyetemi vendéglô). A résztvevôknek az élelmet otthonról kell hozniuk, a belépés ingyenes. Mûsoron német néptáncok, versenyek, társasági játékok, tombola, zene és szórakozás, mindenki kedve szerint.
Idén, az öregek nemzetközi évében, minden hónap utolsó hétfôjén öregek találkozóját tartják a marosszentgyörgyi plébánián. Május 31-én délután lesz a következô találkozó, amely után az utolsó, ünnepélyes májusi vecsernye következik. Este hét órától a templomban a Kolping Család közremûködésével Gyermeked vagyok címmel Mária-est lesz, amelyen magyar költôk versei és egyházi Mária-énekek hangzanak el.
A CONEL marosvásárhelyi fiókegységének közlése szerint a Mezôcsávás körzetében található 1., 4. és 5. számú transzformátor-állomásoknál végzett karbantartási munkálatok miatt hétfôn 8 és 13 óra között szünetel az áramszolgáltatás Mezôcsáváson. Június elsején a mezôfelei 2. számú transzformátorállomásnál folynak a karbantartások, ezért kedden 8 és 15 óra között Mezôfelében szünetel az áramszolgáltatás.
Baciu Doina negyedik a Top 12-n
Negyedik helyen végzett Baciu Doina, a Marosvásárhelyi Elektromaros tekecsapatának játékosa a csütörtökön véget ért Top 12 versenyen, amelyet Galacon rendeztek meg a román nôi bajnokság legjobb 12 játékosa részvételével. Ranglista: 1. Beraru Adriana (Brassói Metrom) 880 fa, 2. Filip Ana (Brassói Metrom) 856, 3. Constantin Constan¦a (Ploieïti-i Conpet) 850, 4. Doina Baciu (Marosvásárhelyi Elektromaros) 845.
A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség jelentése szerint a május 20-26. közötti idôszakban a Maros folyó Csapó alatti ellenôrzô szakaszán gyûjtött vízmintáknál négy esetben észleltek az elfogadott határértéket jelentôsen meghaladó ammóniumion-szennyezést, amit a felügyelôség szerint a marosvásárhelyi Azomureï Rt., és a városi szennyvíztisztító állomás idézett elô. A folyó Marosvásárhely alatti, illetve a város feletti ellenôrzô szakaszain nem észleltek az elfogadottnál súlyosabb szennyezést.
Copyright © Népújság - 1999