|
LI. évfolyam 121. (14173) |
1999. május 28. péntek |
Lassan elülnek az RMDSZ-kongresszus utóhangjai, s következhetnének a látványosságokban jóval szegényebb hétköznapok. Amikor kinek-kinek a maga helyén a szavak fedezetét kellene megteremtenie. A legtöbb fonnivalója Markó Bélának van. Az új mandátum birtokában ugyancsak vissza kell igazolni kongresszusi vállalásait, s mindenekelôtt tisztába tennie a szervezeten belüli viszonyrendszert. Ezt érinti az alábbi beszélgetés a régi-új szövetségi elnökkel.
— Az elnökválasztást követôen mindenki az együttmûködési készségét sietett hangsúlyozni. Sarkosból kerekdedebbekké váltak a minôsítések is, az indokolt taktikaváltás jegyében. Mégsem úgy tûnik, hogy a szóban forgók "tájba simulni" kívánnának. A körülményeket okolják a választások kimeneteléért, a múlt hét végi csíksomlyói érsek-helynöki politikusok elleni kirohanás címzettjeit sem lehet félreérteni. Hab a tortán, hogy frissebben Markó Béla az eddigi "mérsékelt" besorolás után a "konzervatív" jelzôt tudhatja magáénak. Mindent egybevetve tehát az a kérdésem: véleménye szerint hogyan lehet ebbôl együttmûködés?
— Kell az együttmûködésrôl beszélni, és ez lehetséges is. Most már sokéves tapasztalattal a hátam mögött mondom ezt. Kongresszus elôtt is ezt mondtam, ott is, meg utána is. Szeretném, ha mások is ennyire következetesek lennének, mert az RMDSZ-en belül lehet együttmûködni mindazokkal, akik a nézetkülönbségek ellenére ôszintén akarják ezt. Ugyanakkor a szövetségi elnöknek egy olyan csapatot kell összeállítania, akikkel koherens, egyértelmû, világos politikai vonalvezetést tudunk érvényesíteni.
— Egyes utóhangokból, de akár a kongresszusi szavazás jellegébôl is úgy tûnhet, hogy a kétharmad—egyharmad folytán amolyan tömbszerû többség—kisebbség állapotában van a szervezet. Közelebbrôl szemlélve meglehetôsen világos, hogy például az Erdélyi Magyar Kezdeményezést és a Reform Tömörülést jobbára csak a Markó Béla elleni szavazat hozhatja egy platformra. Hogyan szemléli a szóban forgó egyharmadot?
— A szavazatarány latolgatásával kapcsolatosan valóban látok valami újdonságot. Éspedig azt, hogy kevés híján kétharmados támogatottságot kapni egy rendkívül nehéz idôszak, a kormányzásban való valamivel több mint kétéves részvétel után, méltányolandó eredmény. Ugyanakkor nem ajánlanám senkinek, hogy folytassuk az elnökválasztási kampányt. Megtörtént, ami megtörtént, s nekem most arra van szükségem, hogy mindenki mellettem álljon, valóban együtt akarjon dolgozni. Megvan tehát a kellô bizalom, hogy elkötelezetten folytathassam a munkámat, s mindenhol, ahol szükségesnek látom, változtatni tudjak. Lesz tehát folytonosság az RMDSZ-ben, de természetesen lesz változtatás is. Az sem lenne hasznos, s itt most nem egy személyre, hanem csoportosulásokra, platformokra gondolok, ha a vereség miatti esetleges elkeseredésben erôltetetten próbálnák két csoportra osztani az RMDSZ-t. A kétharmad is sokszínû és az egyharmad is az. Valóban úgy gondolom, hogy vannak ugyan taktikai egymás mellé sodródások, de nekünk azt kell elfogadni, hogy nem két tábor van az RMDSZ-ben, hanem sokszínûek vagyunk és bármelyik pillanatban tudunk együtt gondolkodni, együtt dolgozni. Sokan hajlamosak kételkedni abban, hogy a sokszínû véleményskála hogyan lehet jelen a szervezetben. Természetesen az érveknek a különbözô döntéshozatali fórumokon kell szembesülniük.
— Ez így lenne rendjén, ámde, visszatérve az elnökválasztásra, a kongresszusra, azt észrevételezhetjük, hogy azzal, ahogyan egyesek a választási sikertelenséget magyarázni próbálják, az a belsô demokrácia alapjait feszegeti. Például az az érvnek szánt ítélet, hogy "nincs egyenes arány a választók véleménye és elvárásai, illetve a kongresszusi küldöttek véleménye és elvárásai között." Vagyis nem azt tudatosítják önmagukban, hogy egy vélemény, álláspont alulmaradt, hanem a demokratikus mûködés szabályait kérdôjelezik meg. Hogyan lehet az effajta szemléletet kezelni, hiszen elfogadásával bármi érvényteleníthetô?
— Én egy-két ilyenszerû megnyilvánulást olvastam, hallottam csupán. Ezek természetesen hangsúlyosak, de nem tapasztaltam azt, hogy ez mérvadó lenne a közvélemény elôtt. Nem is lenne hasznos az ilyenszerû szemléletet túlhajtani, s a választási kampányt sem érdemes folytatni. Van nekünk teendônk busásan helyi meg felsôbb viszonylatban, amire az energiáinkat fordíthatjuk.
— Az együttmûködés érdemi vonatkozásairól szólva az alternatívák kérdése a fontos. Tehát az, amit ki-ki a beígértegyüttmûködés közös serpenyôjébe tehet. Csak felsorolásszerûen, ilyeneket olvastam össze: önálló nemzetközi politikai tényezôvé tenni az RMDSZ-t; minimum kulturális autonómiát "kipréselni" a koalíciós partnerekbôl, vagy szakítva velük, a koszovói rendezést az egész térségre vonatkozó rendezéssé tenni; aztán újra az autonómia- statútumok megfogalmazása, nemzeti kataszter, belsô választások... Hogyan lehet mindezt beépíteni Markó Béla programjába?
— Az idézett lista különbözô szintû elképzelések egyvelege, tehát nem egy koherens koncepció, amit szembe lehetne állítani azzal, amit teszünk. Az említettekbôl van olyan, ami nem egyetlen csoportosulás igénye, hanem mindannyiunk közös konklúziója. Például, hogy Koszovó után, ami még nem tudni mikor lesz, a nemzetközi közösségnek valóban nem szabadna ugyanúgy viszonyulnia a kisebbségi-etnikai kérdéshez, mint azelôtt. Meg kell keresni a hatékony megelôzés módozatait, a szigorúbb, egyértelmûbb szabályozást, és nem csak ajánlások formájában foglalkozni a kérdéssel.
— A felvetés rendezésrôl beszél.
— A rendezés egy folyamat, amibe beletartozik a szabályozó, a szigorúbb ellenôrzés, és hasonlóképpen egy olyan lehetôség is, hogy minden sajátos helyzetet valami módon megvizsgáljanak a nemzetközi közösség képviselôi. Ez nagyon enyhe és hatástalan formájában eddig is mûködött, például jöttek úgynevezett jelentéstevôk, de nyilvánvaló, hogy ennél többre van szükség. Az igazi megoldások halogatása vezetett ahhoz, ami ma Koszovóban történik. Ezt a parlamentben is elmondtam. Az a véleményem tehát, hogy az elkövetkezô hónapokban kezdeményezô módon próbáljuk meggyôzni a nemzetközi közvéleményt a másfajta kérdéskezelés szükségességérôl.
Visszatérve arra a kérdésre, hogy hogyan lehet érvényesíteni az RMDSZ-en belüli kisebbség célkitûzéseit, mindenekelôtt azt mondhatom, hogy nekünk elsôsorban a többség célkitûzéseit és igényeit kell érvényesítenünk. Az arányokat és a kialakult egyensúlyt tiszteletben kell tartani. Úgy látom, hogy a többség nyilvánvalóan a folytonosságra szavazott, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne szavazott volna bizonyos változásokra. Tehát mindezt együtt kell szemlélnünk. Ami meg az idézett kis leltárt illeti, a belsô választásokról pédául döntés van. Számomra ebben az a kérdés, hogy jól csináljuk-e meg, tehát valóban megmozgatjuk az RMDSZ tagságát vagy tessék-lássék történik majd meg. Akkor van értelme, ha valóban megmozgatjuk azt a tagságot, amelynek a véleményére egyébként egyesek olyan szívesen hivatkoznak. Mert azt várom el a helyi megyei szervezeteinktôl, hogy akkor valóban mutassák fel a tagság akaratát, s valóban arra támaszkodjanak, s ne csak a helyenként "ki tetszik nekünk" klubszerûséget tartósítsák.
— Akkor újra visszautalnék arra az álláspontra, hogy a kongresszusi küldöttek véleménye nem esik egybe a tagságéval. Ez megint a demokrácia szabályainak megkérdôjelezése.
— Könnyû olyasmit állítani, amit nem lehet ellenôrizni. Úgy látszik azonban, hogy olyant is, ami viszont ellenôrizhetô. A tagság véleménye a közvélemény-kutatásokból olvasható ki, amelyek egyértelmûen a kongresszusi eredményt erôsítik meg.
— A szóban forgók szerint azonban a közvélemény-kutatások sem hitelt érdemlôek.
— Ez akkor már nem vita valami fölött, hanem gyermetegség.
— Az RMDSZ-ben ki akadályozza az autonómia- statútumok kidolgozását, és az úgynevezett nemzeti kataszter összeállítását?
— A kataszter egyfajta népszámlálás, nyilvántartás lenne, aminek a zöme gyakorlatilag megvan a megyei szervezetekben. Valójában azokat tudjuk nyilvántartani, akik belépnek a szervezetbe. A valahová való tartozás, akár nemzethez, a mi elveink szerint az egyén szabad választásának körébe esik. Ami meg az autonómiák statútumait illeti, az elmúlt években kikristályosodtak az elképzeléseink, s ezeket le is bontottuk a különbözô helyzetben élôk körülményeihez igazítva. Van kisebbségi törvénytervezetünk, amelyet természetesen tovább lehet csiszolni, de az semmiképpen sem igaz, hogy ne lenne ilyen koncepciónk. A nagy kérdés az, hogyan lehet megvalósítani. Akik szüntelenül kinyilatkoztatásokat követelnek, továbbléphetnének a hogyan felé, mert a valóság megváltoztatásának módszereit, eszközeit kell megkeresni. Ki kell mozdulni az éles, sarkos kinyilatkoztatások szimbolikus tartományából. A "hogyan fogjuk megvalósítani?" kérdését pedig másokra bízzák. S elmondanám azoknak, akik a fokozatos változtatás eszközét megkérdôjelezik, hogy ebben lehetôségeink ugrásszerû tágításának lehetôsége is benne van, s erre készek vagyunk.
— Egész mozgalommá próbálták terebélyesíteni a megújulás jelszavához kötött kezdeményezést. Ez ugyan kifulladt menet közben, de megújulásról azért csak kell beszélni, fórummal vagy anélkül. Milyen megújulás mellett kötelezheti el magát?
— Elôször is azt tapasztalom, hogy azok közül, akik változásról beszélnek, sokan valójában csak az RMDSZ-csúcs ilyen vagy olyan átrendezésében gondolkodnak.
— A változás azonban nem csak személyeket jelent. Az RMDSZ-nek természetesen folyamatosan változnia kell, s szerintem ez is történik. Az elmúlt években folyamatos reformban éltünk és nem fogadom el, hogy valakik kisajátítsák azt a kifejezést, s megint elkezdjük címkézni egymást. Bedobunk újabb és újabb kifejezéseket és arról vitázunk.
— Nem reagált a "konzervatív" jelzôre.
— Ellentétbe állítunk megint olyan fogalmakat, amelyeket azért elemezni kellene. S ajánlanám azoknak, akik ezeket használják, hogy nézzék meg az értelmezô szótárat. Tehát a konzervatív jelzôt általában a jobboldali ideológiát viselik. Ez nincs ellentmondásban a reformmal, s nem is tudom, melyik elemi iskolai szótárból táplálkozik és veszi valaki, hogy a politikai konzervativizmus és reform között ellentmondást kellene tételezni. Ami pedig a mi életünket illeti, a nemzeti értékek megôrzése a hagyományhoz, a nyelvhez, a kultúrához, a történelemhez való ragaszkodást feltételez. Az azokhoz való hûség, az elkötelezettség a konzervativizmus fogalmával ragadható meg, s éppen a szóban forgó értékekhez — köztük az európai értékekhez — való ragaszkodás követeli meg, hogy folyamatosan meg kell próbálnunk megreformálni a helyzetünket. Azt ajánlanám tehát mindenkinek, hogy ne találjunk ki olyan fogalompárokat, amelyeknek semmi közük a helyzetünkhöz. Egyébként is egy tízéves szervezet esetében konzervativizmusról beszélni abban az értelemben, ahogyan most ellentétbe próbálják állítani a változással, legalábbis furcsa. De hát kinek-kinek jogában áll bármilyen kifejezést használni.
— S akkor most tényleg arról: hogyan tovább?
— Rendre létrehozzuk a szervezet különbözô testületeit, amelyek a jövôben a több vonatkozásban módosult alapszabályzatnak megfelelôen láthatják el feladatkörüket, reményeim szerint jobban, céltudatosabban. Meg kívánom erôsíteni a bukaresti és marosvásárhelyi elnöki hivatalok mûködését, jobb munkamegosztást meghonosítani, gondolva az erdélyi jelenlét hangsúlyosabbá tételére. Át kell gondolnunk az ügyvezetô elnökség felépítését, tehát mi marad, mi szûnik meg, egész sor döntést feltételezô teendôk várnak reánk. Szélesebb vonatkozásban fontosnak tartom, hogy erôsítsük a helyi, területi szervezeteinket, ezek életében kell alapvetô változást elérnünk. Idôszerû szemügyre venni, hogy hogyan néznek ki megyénként a koalíciós eredmények, mit tudtunk kialakítani, merre tudunk továbblépni. Nagyobb súlyt kell tehát adni a helyi szervezeteknek. És íme, itt van egy programkérdés: hangsúlyosan szerepel benne, hogy az RMDSZ-nek valamiféle régiópolitikát kellene folytatnia Erdélyre vonatkoztatva, de én ezt továbbbontanám régiókra, sôt lennebb, például itt Maros megyében: Nyárádmente, Sóvidék, Mezôség. Ki kell dolgozni a megfelelô stratégiákat, s elsôsorban gazdasági stratégiákra gondolnék, hiszen az mindennek az alapvetése. S mindehhez meg kell keresni a partnerséget, a románokkal való érdekazonosságon nyugvó együttmûködés helyi változatait. A szóban forgó programpont egyben felhívás is — amellett, hogy tényleges kihívás és a cselekvôképesség mércéje — minden helyi szervezet felé, hogy próbálják a maguk helyi politikáját kidolgozni, ennek eszköztárát feltárni, s munkához látni az üresjáratú politizálgatás helyett.
A volt jugoszláviai háborús bûnökkel foglalkozó hágai Nemzetközi Törvényszék fôügyésze, Louise Arbour csütörtökön bejelentette, hogy vád alá helyezte Slobodan Milosevic jugoszláv államfôt és négy másik jugoszláv vezetôt.
Louise Arbour hozzátette, hogy a vádlottakat kizárólag idei koszovói tevékenységükért, emberiség elleni bûnökért fogják perbe, de a jövôben további vádak is következhetnek. Milosevic mellett Milan Milutinovic szerb elnök, Nikola Sainovic jugoszláv kormányfôhelyettes, Dragoljub Ojdanic, a jugoszláv hadsereg parancsnoka és Vlajko Stojilkovic szerb belügyminiszter kénytelen szembenézni a nemzetközi igazságszolgáltatással. Utóbbiak felelôsök azért a két szervezetért — a hadseregért és a különleges rendôrségért -, amelyeket a nemzetközi közösség felelôssé tesz a koszovói etnikai tisztogatásért.
Arbour elmondta, hogy azon cikkely alapján emeltek vádat, amely személyes felelôsségre vonást tesz lehetôvé az emberiség elleni bûnöket irányítók vagy elkövetôk ellen. A törvényszék összesen 740 ezer ember deportálását és legalább 240 halálesetet kíván Milosevicékre bizonyítani.
A bejelentés történelminek számít abban a tekintetben, hogy Milosevic az elsô államfô, aki ellen hivatalosan vádat emelnek a nemzetközi szervezetben. A jugoszláv elnök és társai ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. A bíróságnak azonban nem áll módjában letartóztatásokat foganatosítani, ezért az egyes államoktól várja a parancs teljesítését. Arbour külön említette a jugoszláv igazságügy- minisztériumot, amelyet arra kért, hogy járjon el a nemzetközi törvényeknek megfelelôen.
A fôügyész hágai sajtóértekezletén kitért arra: bár a törvényszék tagjait nem engedték Koszovó területére, hogy kivizsgálják az ott elkövetett háborús bûnöket, a testület számos bizonyítékkal rendelkezik Milosevicék ellen. További tanúvallomásokat és bizonyítékokat várnak a nemzetközi közösség minden felelôs államától, amely rendelkezik ilyenekkel — mondta Arbour, arra is kitérve, hogy a testület maga is folytatja a vizsgálatokat a rendelkezésére álló eszközökkel.
Arbour azt is elmondta: reméli, hogy az intézkedéssel a törvényszék hozzájárul a tartós béke megteremtéséhez a Balkánon. Hangoztatta, nincs tartós béke anélkül, hogy a bûnösöket felelôsségre vonnák.
A belgrádi hatóságok csütörtök délig nem reagáltak azokra az információkra, miszerint a hágai Nemzetközi Törvényszéken vádat emelnek Slobodan Milosevic jugoszláv elnök ellen. Egyetlen hivatalos vagy független szerb tömegtájékoztatási eszköz sem számolt be az elôre bejelentett vádemelésrôl, amelyrôl azonban már sok jugoszláv állampolgár értesült külföldi televízió- és rádióadók révén.A jugoszláv illetékesek közül egyedül Vladislav Jovanovic ENSZ- nagykövet nyilatkozott eddig, aki a BBC brit televíziónak elmondta, hogy véleménye szerint a hágai bíróság ezzel a döntésével gyakorlatilag az agressziót elkövetô NATO bûntársa lett. A diplomata leszögezte, hogy a törvényszék "lejáratta magát, amikor ördögnek festette le egy szuverén, a NATO agressziójával hôsiesen szembeszegülô ország államfôjét".
A hírrôl már értesült belgrádi lakosok általában nyugtalanságukat fejezték ki a békefolyamat jövôje iránt, és úgy vélték, hogy szertefoszlott a NATO légi csapásainak gyors leállításával kecsegtetô remény. Az AFP által megkérdezettek többsége úgy vélte, hogy nem volt idôszerû ebben a pillanatban egy ilyen döntés, mivel Milosevic nem az a fajta ember, aki csak úgy elfogadja félreállítását.
Belgrádi szakértôk viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a jugoszláv államfôn az "összeomlás" bizonyos jelei mutatkoznak. Ilyen árulkodó jelzésnek tekintik, hogy Milosevic utoljára május 21-én mutatkozott a nyilvánosság elôtt, amikor egy görög parlamenti küldöttséget fogadott.
Európa Tanács szerint, vádemelés után Milosevic nem tárgyalópartner
Lord Russel-Johnston, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének elnöke felszólította a nemzetközi közösséget, hogy miután a hágai ENSZ-törvényszék vádat emelet Slobodan Milosevic ellen, ne fogadják el tárgyalópartnerként a jugoszláv elnököt.
A brit politikus Stasbourgban az AFP-nek azt nyilatkozta: meggyôzôdése, hogy Louise Arbour, a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûncselekményeket kivizsgáló hágai törvényszék fô vádlója elég terhelô bizonyítékot gyûjtött össze Milosevic ellen. Mint hangsúlyozta, nem képzelhetô el, hogy a nemzetközi közösség vád alá helyezett feltételezett háborús bûnössel tárgyaljon.
Russel-Johnston elismerte, hogy a vádelemés esetleg még nehezebbé teszi a békés megoldás keresését. Véleménye szerint azonban az ENSZ- törvényszéket nem befolyásolhatják ilyen politikai megfontolások.
Moszkvában a "Kuncevói dácsa" kormánykomplexumban csütörtökön folytatódtak a háromoldalú: orosz-finn-amerikai tárgyalások a koszovói rendezés kérdéseirôl. Viktor Csernomirgyin, az orosz elnök balkáni megbízottja, Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes és Martti Ahtisaari finn államfô szerdán találkozott újra az orosz fôvárosban, a múlt heti helsinki és moszkvai fordulót követôen. Zárt ajtók mögött tartott egyeztetéseik a késôi órákig tartottak.
A moszkvai fordulón két fô kérdést vitatnak meg, amelyekben még komoly eltérések vannak a NATO és Belgrád álláspontja között: az egyik a koszovói nemzetközi jelenlét problémája, a másik a szerb erôk Koszovóból történô kivonása.
Szerbia legnagyobb ellenzéki csoportosulása csütörtökön felszólította Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt, hogy fogadja el feltételek nélkül azokat a javaslatokat, amelyeket Viktor Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott visz magával Belgrádba.
A szerbiai ellenzéki pártok többségét tömörítô, Szövetség a változásokért elnevezésû tömörülés csütörtökön kiadott nyilatkozatában rámutatott, hogy feltehetôen Csernomirgyin útja jelenti az utolsó esélyt a koszovói válság békés megoldására és egyben a kiutat az ország (Jugoszlávia) agóniájából. Ezért felszólította Milosevic elnököt és valamennyi politikai vezetôt, hogy fogadják el a Csernomirgyin által közvetítendô, a G8-ak által elfogadott alapeleveken nyugvó feltételeket, amelyek "ebben a pillanatban a lehetôségek maximumát testesítik meg" — írta a Reuters.
A szerb ellenzéki szövetség leszögezte, hogy senkinek sincs joga orosz rulettet játszani a szerb néppel, amelynek mindenek elôtt békére van szüksége. Egyben figyelmeztetett arra, hogy az egész világgal szembeni további makacskodás összeomláshoz vezethet.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK politikai vezetôje, Hasim Taci csütörtökön Párizs érkezett és tárgyalásokat folytatott Hubert Védrine külügyminiszterrel — jelentette be a francia külügyi szóvivô.
A fiatal koszovói albán politikus — aki küldöttsége nevében kora tavasszal Rambouillet-ban aláírta a hathatalmi csoport által javasolt rendezési javaslatot — több nyugat-európai országot is felkeres és körútjának elsô állomása a francia fôváros volt.
Mint Anne Gazeau-Secret külügyi szóvivô közölte, Párizs szükségesnek tartja a Koszovóban és körülötte alakuló helyzet folyamatos követését és a válságból való kiút keresésének szándékával a kapcsolattartást valamennyi koszovói politikai irányzattal.
Ennek jegyében csütörtök délután ugyancsak Párizsban Hubert Védrine külügyminiszter Ibrahim Rugovát, a koszovói albán mérsékelt erôk vezetôjét fogadta.
Slobodan Milosevic jugoszláv elnök csütörtökön a koszovói válság "haladéktalan" és olyan formájú rendezéséért szállt síkra, amelynek során "a katonai útról áttérnek a politikai megoldásra".
Milosevic errôl Konsztantin Micotakisz volt görög kormányfôvel Belgrádban tartott találkozóján beszélt. A jugoszláv elnök hangsúlyozta, hogy országa "kitartóan és következetesen harcol a békéért, ami magában foglalja a problémák haladéktalan rendezését, a katonairól a politikai megoldásra történô áttérés mellett".
"Ez feltételezi a Jugoszlávia elleni agresszió (NATO-csapások) leállítását és az ENSZ-ben betöltött szerepének helyreállítását" - mondta Milosevic elnök. (Jugoszlávia ENSZ-tagságát 1992. szeptember 19-én felfügesztették.)
Milosevic szerint Belgrád igyekszik a "lehetô legjobb módon" megoldani azokat a problémákat, amelyeket a NATO bombázásai okoztak.
A koszovói menekültek hazatérését a bombázásokon kívül más nem is gátolja, mivel a Koszovói Felszabadítási Hadsereg szétverésével lezárultak a koszovói hadmûveletek — fejtegette.
A megbeszélésrôl kiadott, s a Tanjug hírügynökség által ismertetett hivatalos közlemény szerint Milosevicnek és Micotakisznak meggyôzôdése, hogy sikerre vezetnek majd a válság békés rendezésének irányába mutató tárgyalások.
Micotakisz egyben aláhúzta, hogy a rendezés közben tiszteletben kell tartani Jugoszlávia területi egységét és szuverenitását, Koszovónak pedig Szerbia kebelén belül kell maradnia, és autonómiát kell élveznie.
Viktor Csernomirgyin egy nappal elhalasztotta eredetileg csütörtökre tervezett belgrádi útját, mivel elhúzódtak a háromoldalú, orosz-finn-amerikai tárgyalások Koszovóról. Az orosz elnök balkáni különmegbízottja így csak ma repül a jugoszláv fôvárosba - jelentették be Moszkvában.
A Kreml sajtószolgálata arról számolt be, hogy a háromoldalú tárgyalások moszkvai fordulójának befejezése után Csernomirgyin telefonon tájékoztatta Borisz Jelcin orosz államfôt a tárgyalások mérlegérôl. A közlemény részletek közlése nélkül csak arról tett említést, hogy a két politikus a jugoszláviai helyzetrôl folytatott eszmecserét.
A tavalyi mérlegbeszámoló és az idei költségvetés elfogadása, a millenniumi programok, a jövô évi tisztújító közgyûlés elôkészítése, valamint a Magyarok V. Világkongresszusának összehívása szerepel a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) mai budapesti küldöttgyûlésének napirendjén.
Az idén immár második alkalommal tartandó küldöttgyûlést az tette szükségessé, hogy áprilisban — a szervezet elnöke, Csoóri Sándor elleni bizalmatlansági indítvány miatt — több fontos ügyet nem sikerült megtárgyalniuk a résztvevôknek.
Az MVSZ vezetôi közleményben tudatták az MTI-vel: nem biztos, hogy az ülést rendkívülinek nyilvánítják majd, minôsítésérôl az elnökség fog dönteni pénteken, a tanácskozást megelôzôen. Akkor dôl el tehát, hogy a tanácskozást rendkívülinek, vagy az áprilisi ülés folytatásának tekintik.
Amennyiben a Magyarok Házában a kezdéskor, azaz pénteken 16 órakor a küldöttgyûlés határozatképtelen lenne, azt szombatra, ugyanazon helyszínre, reggel 9 órára újra összehívják.
XXIX. Marosvásárhelyi Zenei Napok
A ma esti szimfonikus hangversennyel véget ér a XXIX. Marosvásárhelyi Zenei Napok fesztivál. A hangversenyt a spanyol Octav Calleya vezényli. Mûsoron G. Enescu II. Rapszódiája, Beethoven Esz-dúr Zongoraversenye, Turina Simfonia Sevillana-ja és Rimszkij-Korszakov Spanyol Capricciója. A karmesterrôl annyit, hogy a bukaresti zenekonzervatóriumban tanult, elvégezte a bécsi zeneakadémiát is. Európai turnéinak gyakorisága miatt Spanyolországban telepedett le, számos nemzetközi díj nyertese, jelenleg a malagai konzervatóriumban zenekari vezetést tanít. Ma este zongorán közremûködik a belga Maxence Pilchen, valamint a bukaresti Cervantes Intézet. A hangverseny 7 órai kezdettel a nagyteremben lesz, a 29 sz. hangversenybérlet érvényes.
Tegnap reggel 9 óra 5 perckor a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola titkárnôjének telefonon egy ismeretlen hang bejelentette: Az iskolát ürítsétek ki, mert a levegôbe röpítem! A titkárnô rögtön értesítette a titkosszolgálat antitero osztagát, valamint a rendôrséget, akik három perc leforgása alatt kiszálltak a helyszínre. Közben a szolgálatos aligazgató, Kádár Ildikó irányításával kiürítették az iskolát. A titkosszolgálat, valamint a rendôrség szakemberei egy óra 15 perc alatt átkutatták az egész épületet, beleértve az osztálytermeket, pincét, irodahelyiségeket, de semmit sem találtak. A bombariadót ez alkalommal is felelelôtlen személy — valószínûleg gyerek — rossz viccnek szánta — tájékoztatott Pitea Dorin Eugen igazgató.
Ez a neve annak a betegségnek, amely kora tavasztól késô ôszig gyötri a beteget. Szeme, orra, füle, torka viszket, tüsszentési rohamai vannak, szemei gyulladtak, könnyesek. Köhög, hörög, sípol a melle és fullad. A betegség tünetei évrôl évre mindig ugyanabban az idôszakban jelentkeznek. A tüneteket a levegôbe kerülô virágpor okozza.
A szénanátha egy allergiás betegség. Teljesen még ma sem tisztázott okból az allergiás ember védekezô rendszere, az immunrendszer fokozottan termel egy olyan ellenanyagot, amely az allergiás tünetek kiváltásáért felelôs. Orvosi nevén ezt az ellenanyagot IgE immunoglobulinnak hívják. A nem allergiások vérében nem keletkezik virágpor hatására ilyen ellenanyag.
A szénanátha a fiatalok betegsége, de bármely életkorban elkezdôdhet. Gyakorisága mintegy 5%. 50 év fölött a tünetek fokozatos enyhülése figyelhetô meg.
A tüneteket a virágpor okozza, amelybôl tavasszal és nyáron nagy mennyiség kerül a levegôbe. Fôleg azok a növények ontják a virágport, amelyek beporzása szél által történik. A szél a virágport több száz kilométerre is elviheti, így a virágporérzékenyek a városokban is megérzik. Természetesen a szabadban, virágokban gazdag helyeken sokkal súlyosabban jelentkeznek a tünetek. Az esô jótékony hatású, mert az esôcseppek magukkal ragadják a virágport. A meleg, száraz, szeles idô kedvez a virágpor terjedésének, mennyisége a levegôben újra megnövekszik.
A kora tavaszi szénanáthát a mogyoró, az égerfa, nyírfa virágpora okozza.
A májusban, júniusban kezdôdô panaszokért a füvek virágpora felelôs. A július közepén kezdôdô nátháért az összetett virágzatú növények: az üröm, a lándzsás útifû, a fehér libatop virágpora felelôs.
Az augusztus elején kezdôdô náthát a parlagfû okozza. Ez egy nagyon gyakori gyomnövény. Városokban is megtalálható minden elhanyagolt, meg nem mûvelt területen. Utak mentén, erdôszélen, építkezések területén csaknem színtenyészetben található.
Az allergológus szakorvos meg tudja állapítani a náthás betegrôl, hogy allergiás-e. Kikérdezi a beteget, bôrtesztet végez és még egyéb laboratóriumi vizsgálatokkal is alátámasztja a diagnózist.
A virágporérzékeny beteg a virágporszezonban keveset tartózkodjon a szabadban. Viseljen szemüveget. (A szemüveg mechanikusan is távol tartja a virágport.)
A tünetek jelentkezése idején minél gyakrabban mosson arcot, hajat. A hosszú haj, a bajusz, szakáll nagy mennyiségû virágpor lerakódását teszi lehetôvé.
Kerülje, ha ez lehetséges, a kirándulást az erdôbe, mezôre, általában olyan helyekre, ahol sok virág található.
Meleg, szeles idôben tartsa az ablakokat zárva.
Ha vonaton utazik, ne üljön a nyitott ablak mellé, hanem menetiránynak háttal, a kocsi közepén foglaljon helyet.
A gépkocsi ablakát is zárni kell, bármennyire kellemetlen a meleg, mert a szénanátha és a kötôhártyagyulladás még kellemetlenebb.
Ne vigye a hálószobába a nappal viselt ruháit, mert ezekbôl is virágpor kerülhet a szoba levegôjébe.
Ne tartson vágott virágot, virágzó növényt a lakásban. Csak a zöldnövények kapjanak helyet otthonában.
Ne fogyasszon virágport, virágporos mézet vagy virágporból készült ételt. A kamillatea, a hársfatea házi készítése, szemborogatás kamillával tilos, mert fokozza az allergiás tüneteket.
Tervezze a szabadságát úgy, hogy ne essen egybe annak a növénynek a virágzási idejével, amelyre érzékeny. Ilyenkor tartózkodjon inkább zárt helyiségben.
Mivel az allergia oka ismeretlen, a betegség nem gyógyítható. Rendszeres, folyamatos gyógykezeléssel és standardizált kivonatokkal végzett vakcinák alkalmazásával (immunoterápia) azonban a szénanátha tünetei enyhíthetôk, és lényegesen rövidül az idôtartamuk is.
Dr. Dumitru Moldovan allergológus, belgyógyász fôorvos
E témával kezdôdött tegnap kétnapos tanácskozás a marosvásárhelyi Continental Szállodában. Szervezôje az Amerikai Egyesült Államok Ügyvédi Kamarája, valamint a román Igazságügyi Minisztérium. Részvevôi bírák és ügyészek az ország minden tájáról. A szeminárium vezetôje Ciuca Andrea, a Maros Megyei Törvényszék elnöke.
Az utóbbi fél évszázad során a nemzetközi jog egyre pontosabban körvonalazta a büntetésvégrehajtási intézetek kettôs jellegét: az elítéltek fogva tartása, társadalmi beilleszkedésük elômozdítása. Minél civilizáltabb egy társadalom, annál inkább a másodikként mergfogalmazott feladatra tevôdik a hangsúly — hangzott el Szöllösi Géza ezredes, a marosvásárhelyi börtön parancsnokának jól szerkesztett, átfogó elôadásában, amely a romániai és ezen belül megyeközpontunk börtönviszonyait tekintette át.
Az Országos Börtönigazgatóság hatáskörébe tartozó büntetésvégrehajtási intézetekben, a kiskorúakat átnevelô központokban és a börtönkórházakban a körülmények messze nem felelnek meg a nemzetközi elôírásoknak. Az ok kettôs: részben az az 1977-es rendelet, amivel a szocializmus építésének lendületében elhatározták, hogy felére kell csökkenteni a börtönök számát, mert nincs azokra szükség, s az elképzelést végre is hajtották. Ma pedig szinte lehetetlen visszaszerezni az egykori épületeket, amelyek segítségével elfogadható körülményeket teremthetnének a romániai elítéltek számára. Mert a jelenlegi helyzet — ahogy a vásárhelyi parancsnok mellett az Országos Börtönigazgatóságot képviselô Sterian Dan ezerdes elôadásából is kiderült — tarthatatlan. Az a tény, hogy valakit szabadságvesztésre ítélnek, nem kell azt jelentse, hogy alapvetô emberi jogaitól is megfosztják egyben. Márpedig a romániai börtönökben levô közel 60.000 elítélt közül 18.000 számára nincs külön ágy, amit azt jelenti, hogy 36.000 személynek rabtársával kell osztoznia azon a matracon, ahol büntetésének éveit tölti. Ha szerencsésebb, és van rá alkalom, akkor munkával telik a nap egy része, de mind kevesebb a munka, és kevés a személyzet is, hogy a munkán levô elítélteket felügyelje.
A zsúfoltság másik oka, hogy évrôl évre szaporodik az elítéltek száma, nô a visszaesô bûnözés, másrészt pedig a büntetô törvényköny módosítása nyomán megnövekedett a büntetések idôtartama. A következmények ezután lesznek érezhetôek, de addig is tenni kell a helyzet megváltoztatása érdekében. A reform elkezdôdött, de anyagiak hiányában megtorpant és le is állt, mondotta Sterian ezredes. A börtönöket azonban ilyen körülmények között is fenn kell tartani. A tanácskozás részvevôi a hogyanról tárgyaltak a továbbiakban, majd a marosvásárhelyi börtönben és annak farmján tett látogatás következett, s végül ma délben a következtetések levonásával zárul.
Kezdjük a rossz hírekkel. Az elsô az, hogy május 29- étôl a Marosvásárhelyrôl Székelykocsárdon át Bukarestbe tartó gyorsvonatnak nem lesz fekvôhelyes (kusett) kocsija. A nagyállomást 21.22- kor elhagyó szerelvény utasaitól a vagonhiányra hivatkozva vonta meg a kényelemnek ezt a lehetôségét a hálókocsikat, fekvôhelyes kocsikat, étkezô és bárkocsikat üzemeltetô CFR-Gevaro részvénytársaság. Így a szóban forgó rapid csak egy hálókocsival rendelkezik ezután. Ugyanakkor az állítólagos vagonhiány közepette a kolozsvári vasútigazgatósághoz tartozó Szatmárnémetibôl induló rapid vonat nem kevesebb mint 7 háló és 4 fekvôhelyes kocsival közlekedik a fôvárosba!
A másik rossz hír, hogy kivonták a forgalomból azt a gyorsvonatot, amelyikkel — kocsárdi átszálással — el lehetett jutni az olt völgyében található fürdôgyógyászati telepekre: Calimanesti-re, Caciulatara és Olanesti-re. Az új menetrendben már nem szerepel a Kolozsvár—Nagyszeben—Pitesti—Bukarest gyorsvonat.
A tengerpartra utazás lehetôségeirôl azért írunk már most, mert az ottani nyaralást tervezôknek szeretnénk számításaikhoz támpontot nyújtani. Az egyik variáns szerint utazhatunk majd a június 26 és szeptember 5 között közlekedô Marosvásárhely—Mangália gyorssal, amelynek az elsô osztályú vagonjára 222.600 lejért, míg a másodosztályú fekvôhelyes kocsijára 147.400 lejért válthatunk jegyet. A vasúti társaság azzal indokolja, hogy nem ad húlókocsit erre a hosszú távra, hogy visszafelé nem telik el egy egész éjszaka az utazással. Tudniillik Mangaliáról délelôtt (11.50-kor) indul el a vonat és másnap hajnali 1.48-kor érkezik meg Vásárhelyre.
A második változat ez lenne, hogy a június 22 utánra tervezett rapid vonatok valamelyikével megyünk innen Bukarestig s tovább egy másikkal a Fekete-tenger irányába. 6 óra 8 perckor a Gara de nord-ba érve vagy a 6.50-kor onnan kiinduló másodosztályú intercityt választjuk, amely megállás nélkül teszi meg a hátralevô utat Konstancáig, vagy az északi pályaudvarról 9.50-kor induló rapidra ülünk, amelyikkel mintegy 8.000 lejjel olcsóbb a szállítás. Ami a várható kiadásokat illeti, Marosvásárhelyen hálókocsiba szállva és Bukaresttôl intercityvel tobábbmenve 337.400 lejt kell fizetnünk; Vásárhelytôl Bukarestig I. oszályon, majd Bukaresttôl intercityn 234.600; megyeszékhelyünkön fekvôhelyes (kusett) kocsiban elhelyezkedve és a fôvárosban intercityre váltva 223.600, míg elejérôl végig másodosztályú kocsiban 181.500 lejbe kerül az utazás. Azt, hogy lesz-e szükség esetén ülôhelyekké is átalakítható fekvôhelyes kocsi s ha igen, akkor hány darab található egy szerelvényben, csak június 10 után közlik a CFR ügynökséggel.
Az egyelôre szombaton és vasárnap nem közlekedô segesvári intercity az új menetrendnek megfelelôen a korábbi 7 óra 27 perc helyett már 5.12- kor elhagyja a municípiumot. Emiatt még nehezebb megyénk távolabbi pontjaitól elérni, viszont elônye is van a változásnak: már 9.45-kor leszállhatunk Bukarestben a kocsiról, tehát még elég sok minden el tutunk intézni napközben.
Egyébként szinte minden vonat indulási és érkezési idôpontját módosították legkevesebb 2-3 perccel. Ezért Axente Maria, a Színház téri menetjegy iroda vezetôje valamennyi utasnak azt tanácsolja, hogy legyen körültekintô utazás elôtt, ne bízzon az emlékezôtehetségében, mert különben kellemetlen meglepetések érhetik.
A Práca címû napilap szerdai számában Robert Fico, a szintén kormányzati pozícióban levô baloldali SDL parlamenti képviselôje éles hangú cikkben támadta meg a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kormányzati tevékenységét. Szerinte a magyar koalíció nélkül hatékonyabban lehetne kormányozni.
Fico szerint a MKP ,,a szlovák választók körében egyébként is kevés virágának utolsó szirmait hullatja.,, A magyar párt sosem tudhatta magáénak a szlovákok rokonszenvét, tehát most nem is veszíti el, hanem inkább a kormányzati munkája miatti ellenszenvet érzékelheti. Ezért az MKP-nek tudatosítania kell, hogy a Szlovák Köztársaság területén, hasonló politikával csak a magyar választókat nyerheti meg, semmi többet, s ezzel egyszersmind a szélsôségek fokozásának kitûnô feltételeit teremtheti meg.,,
Fico az "MKP-jelenségnek" tulajdonítja a Meciar és Slota vezette két ellenzéki párt utóbbi idôben tapasztalható felfutását.
Fico a magyar pártnak szemére veti, hogy ragaszkodik az Állami Földalapban betöltendô pozíciójához, de — mint írja — ,,az igazi tûzpróba csak most, a kisebbségi nyelvtörvény ügyében következik.,,
E még napvilágot sem látott törvény elfogadtatása ügyében az MKP Fico szerint ,,óriási nyomást gyakorol, és ésszerûtlen követeléseivel kiélezte a helyzetet.,, Ilyen ésszerûtlenségnek nevezi Fico, hogy az MKP szeretné, ha szlovákiai magyar diákok a továbbtanuláskor magyar felvételi vizsgát tehessenek.
Persze, teheti, hiszen éveken át céltudatosan kiépített nemzetközi támogatást tudhat a magáénak — veti szemére az MKP-nek. Külföldön, nyugati politikusokkal találkozván folyton azt kell hallania, hogy Szlovákiának mindenképpen szentesítenie kell a kisebbségi nyelvtörvényt, különben a csatlakozási folyamatban nem érheti utol a szomszédait. Ezekkel szemben — írja — hasztalan érvel bármivel, hiába mondja, hogy a Szlovákia az európai országok közül a nemzetiségi jogok legszélesebb skáláját biztosítja.
Fico írásában célozgat arra, hogy a négypárti kormánykoalíció, a negyedik, a magyar párt nélkül is elkormányozhatná az országot, mert a négy kormánypárt biztosította parlamenti többség esetenként az ellenzék támogatásával is mûködne, nem kellene attól tartani, hogy a parlament mûködésképtelené válik.
Az írásra Fico pártja azonnal reagált. Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) alelnöke szerint a párt nem azonosul Fico cikkével, és a képviselô magánvéleményének tekinti az abban elmondottakat.
A Magyar Koalíció Pártja szerdai sajtóértekezletén a párt vezetôi határozottan visszautasították Robert Fico baloldali képviselônek a Prácában megjelent írását.
Gyurovszky László, az MKP alelnöke szerint Fico ,,a kormánykoalíció szétverésében, politikai megingatásában érdekelt.,,
A magyarok nélküli, ellenzéki támogatású kormányzásra buzdító képviselô Gyurovszky szerint ,,demagóg cikket írt,, ,amely azt jelzi, hogy Fico hosszú távra gondolkodik, és nem véletlen, hogy írását a kisebbségi nyelvtörvény elfogadásának küszöbén jelentette meg.
Az igen becsvágyó Fico azért gondolkodik hosszú távra, mert látja, hogy pártjában, az SDL-ben nem sikeres.
A kormányban sem kapott helyet, ezért úgy gondolja, hogy politikai jövôjét valószínûleg a — Meciar vezette ellenzéki párt — a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vagy a Ján Slota vezette nemzeti SNS mérsékeltebb szárnyával kell összekötnie,, — mondta Gyurovszky.
Úgy ítéli meg, hogy Fico cikkébôl ,,világosan látszik, hogy értékítéletében, értékvilágában és politikai tájékozódásával Fico nem a kormánykoalíció, hanem az ellenzék táborába tartozik.
Az egyre növekvô népesség létfeltételeinek (benne az élelmezés) újratermelése állandó lépéskényszert jelent. Ettôl függ a Föld békéje, jövôje. Napjaink egyik nagy kihívása. Hogyan oldjuk meg e problémát, mi a tanulság számunkra a korábbi idôk hasonló kihívásaiból? Melyek a legmegfelelôbb viselkedésformák? Milyen alternatívák közül választhatunk? Mind olyan kérdések, amelyek megválaszolásától függ az ember és s környezet viszonya az elkövetkezô idôben.
Amit egy pillanatig sem szabad figyemen kívül hagyni: legfontosabb természeti erôforrásunk, a termôtalaj megóvása. A Föld, s rajta a terôföld véges, bármennyire megújuló erôforrás is. S ne feledjük, hogy csak feltételesen megújuló természeti erôforrás. Ez azt jelenti, hogy a növényi termékek elôllításához szükséges talajökológiai feltételek biztosítása mellett — bizonyos körülmények között — termelôképessége fennmaradhat, sôt fokozódhat. Ha a termôföld véges, akkor a földi népesség növekedése sem lehet végtelen.
Ahhoz, hogy néhány tízezer emberôsbôl 10-20 millió népesség legyen, mintegy 5 millió évnek kellett eltelnie az i.e. 10.000 körüli idôkig. A 100 millióra becsült népesség i.e. 2500 körül, a 250 millió idôszámításunk kezdete táján lehetett, az 500 millió a középkor végén volt, 1900-ban 1600 millió, 1970-ben 3600 millió, a harmadik évezred kezdetén 6-7 milliárd, míg 2050-ben 10-12 milliárd fôvel számolnak az elôrejelzések. Ez az a szint, ahol beállhat majd valamilyen egyensúly, és további növekedés nem feltételezhetô. A legújabb technológiák és a környezetszennyezés azonban módosíthatják ezeket a jövôképeket. A talajtani ismereteink jelenlegi szintjén ítélve meg a lehetôségeket, reálisnak tekinthetô a 10-12 milliárd ember élelmiszer-szükségletének elôállítása. Világméretû programokra van szükség, nemzetközi összefogásra, komplex regionális felmérésekre, környezetkutatásra, melyeknek célja a környezetvédô területfejlesztés. Ha mindez nem történik meg, félô, hogy még a legfejlettebb technikával redelkezô szuperhatalmak is az ókori birodalmak sorsára jutnak: eltûnnek a történelem színpadáról. Lehet, hogy sok olvasónak meglepônek tûnik, de tudnia kell, hogy az ókori birodalmak hanyatlását, nem kis mértékben a talajpusztulás okozta, belsô gyengeségüket, elnéptelenedésüket az indította el. Jó példa erre Mezôpotámia elszikesedése az öntözés — a helytelen öntözés — miatt. Görögország talajtakarójának letarolása, az ókori Róma talajainak terméketlenné válása az egyoldalú, talajzsaroló mûvelés következtében.
A múlt hibáiból okulva napjainkban arra kellene minden erônkkel törekednünk, hogy talajtartalékaink termôképességét környezetkímélô eljárásokkal tartósan megôrizzük, s ahol szükséges, tovább fokozzuk. Ez sok pénzzel, és csak jól képzett, szüntelenül tanuló gazdákkal, szakemberekkel lehetséges. Ahol e kettô adott, ott ez ma már valóság. A világ nagyobb részén azonban nem így állnak a dolgok.
Ha a világon mindenütt elhallgatnak a fegyverek, amelyek nemcsak emberek életét oltják ki, városokat, falvakat rombolnak le, hanem termôföldeket is puszítanak, juttatni lehetne kellô anyagi forrást, pénzt a már említett regionális és világméretû komplex környezetkutatási és területfejlesztési programokra.
Meggyôzôdésem, hogy olyan ügy ez, amit az emberiség nem kerülhet meg, ami elôl nincs kitérô. Tudják ezt a világ sorsát irányító vezetôk is, és remélhetôleg belátható idôn belül ilyen irányba terelik az emberiség szekerének rúdját. Az útirány, amelyen haladnia kell az emberiségnek, ismert, éppen csak meg kell teremteni a lehetôségeket, hogy elindulhassunk a jó irányba vezetô úton.
Böngészem a Tarom légitársaság nyári ajánlatairól megjelent lajstromot. Már-már azon tûnôdöm, hova a csudába nem indítanak járatot. Mert Bukarestbôl semmi gond a szelek szárnyán eljutni Szaúd-Arábia fôvárosainak egyikébe, Rijadba (illetve Rijadh- vagy Riyadhba), ha már a másik fôvárosba, Mekkába nincs közvetlen összeköttetés. A ciprusi Larnaca, a Földközi-tenger parti Gáza — az azonos nevû övezet központja — is könnyûszerrel elérhetô ily módon. Aztán Bukarestbôl elôbb kelet fele tartva, a Konstancától mintegy 20 kilométerre levô Kogalniceanu röptérig, végül is elvisznek Frankfurtba és/vagy Düsseldorfba. De választhatunk olyan Olaszországba (Bolognába) induló utasgépet is, amelyik — ki tudja, milyen okból — menet- jövet megpihen Nagyváradon. Münchenbe Nagyszebent érintve közlekedik Bukarestbôl a Tarom-járat, ami már érthetôbb. Akárcsak a Bukarest—Arad—Stuttgart vonal logikája. Érdekes módon, a fôvárosunkból az itáliai Trevisóba igyekvô repülôre Temesváron is meg Aradon is akad állítólag jelentkezô. Pedig a két bánsági város alig 52 kilométerre van egymástól s így össze is vonhatták volna a járatokat. Létezik ezenkívül a meleg hónapokban légi folyosó a Dâmbovita-parti metropolisból a görög macedóniai Szalonikibe (Thesszaloniki), no meg közvetlenül a kanadai Montreál és az Egyesült Államokbeli New York irányába. Meg egy másik is, amelyik Szatmárnémetin halad át Montreálba és Chicagóba.
Miközben Maros megye vezetése betonfalba ütközik akárhányszor sürgeti a kormánynál a nemzetközi repülôtér státus megadását, a szatmáriak kéz a kézben a bukarestiekkel még cifrázzák az ajánlataikat. Azt mondják például, hogy júniusban "csak" 420 dollárba kerül a jegy, hogyha 1 hónapon belül visszatér az utas, "mindössze" 475 dollárba, amennyiben 3 hónapig tartózkodik idegenben és ebbôl 10 dolcsit elengednek az 55 évet betöltött nôk vagy 60 éven túli férfiak esetében. Persze, léteznek ezen felüli röptéri illetékek is, de már mit számít, kérdik, az az 5, 10 vagy éppen 13 dollár pluszban imitt-amott?
Mennyi is Romániában az átlagbér? Állítólag 1,4 millió lej körül mozog. Ami durván 93 amerikai dollárnak felel meg. Vagyis — megint nagyvonalúan számolva — egy közepes keresetû polgárnak elméletileg 5 hónapig Mahatma Ghandi módjára étlen-szomjan és mozdulatlan kellene élnie (!), lemondva a civilizáció minden áldásáról ahhoz, hogy a megtakarított pénzébôl eljuthasson az óceánon túlra. Lévén szó 6-7 millión felüli összegrôl. Hangsúlyozom, hogy ez is csak teoretikusan lehetséges, hiszen a táplálkozásról, a szervezet folyadékveszteségének pótlásáról senki sem mondhat le ilyen hosszú ideig, kísérlete egyenlô lenne az öngyilkossággal, s ha 5 hónapig otthon maradna, akkor nem kapna fizetést, amit félretegyen repülôjegyre. Nem beszélve arról, hogy például egy tömbházlakó remete módon élve sem bújhatna teljesen ki a közös költségek fizetésének kötelezettsége alól.
A külföldre utazás nehézségeihez még hozzáadódik az is, hogy innen, Erdély közepébôl nem könnyû eljutni a nemzetközi forgalmú romániai repülôterekre. A Tarom- irodában azt mondják, hogy ingyenes az utazás a belföldi járaton Bukarestig. Igen ám, de Marosvásárhelyrôl csak hétfôn és csütörtökön van repülés. Tehát a kedden vagy pénteken induló külföldi járatokat el lehet érni úgy, hogy a román légitársaság gondoskodik a fôvárosi egyszerû díjmentes elszállásolásról. Két-három éjszakát már nem lehet a Tarom költségén Bukarestben tölteni. Hasonlóképpen úgy sem spekulálhatunk, hogy Szatmárnémetibe utazunk belföldi járattal és ott ülünk föl az Airbusra vagy Boeingre azon egyszerû oknál fogva, hogy megyeközpontunkból nincs Szatmár felé repülô.
Marad tehát az, hogy vonattal menjünk le dél felé, ami (csupán egy irányban) — Székelykocsárdon át — másodosztályon 110.900, elsô osztályon 167.200, fekvôhelyes kocsival 153.000, hálókocsival 266.800 lejes kiadást jelent. Segesvár autóval 60, vasúton egy híján 200 kilométer, ám onnan már közelebb van Bukarest. Mi több, intercity- vonatok is közlekednek, amelyekre 120.500 (II. osztály), illetve 192.700 lejért (I. oszt.) vehetünk jegyet. Szatmárnémetibe bonyolultabb eljutni, hiába van földrajzilag közelebb hozzánk, mint Bukarest. Országúton tényleg mintegy 100 kilométer a különbség, vonaton azonban — nem lévén közvetlen összeköttetés Marosvásárhely és Szatmárnémeti között — Kocsárdon, Dédán vagy Désen kell szerelvényt cserélnünk. Erre a három változatban lefutott távolság függvényében más-más összegbe kerül az utazás. A legolcsóbb másodosztályú jegy (alapár) 50.600, a legdrágább elsôosztályú 94.500 lej. Idôben pedig legkevesebb 8 órát rá kell áldozni a vonatozásra az ország északi része felé. Bukarestig szintén közel 9 órát.
Bezzeg, ha nálunk, Vidrátszegen is leszállnának a nemzetközi menetrendszerû járatok, mennyivel könnyebb lenne — mondhatnók. De miért landolnának, hiszen pénz híján nem lenne helyi utas! Az 1,7 millió lakosú Hamburg repülôterének éves forgalma pl. 2 millió személy. Ezzel szemben a 173.000 lakosú Marosvásárhely tavalyi légiforgalma (bel- és külföldi járatokon összesen) nem érte el a 4.200-as utasszámot. Holott, ha megyeszékhelyünk repülôtere csak méreteiben lenne szerényebb a németországi nagyváros légi kikötôjénél, akkor arányosan körülbelül 200.000 utassal kellene évente számolni.
a képességi vizsgát letévô gimnáziumi végzôsek beiratkozási dossziéjukat egyetlen szaklíceumnál vagy iskolánál nyújthatják be — nyilatkozta Liliana Preoteasa, az egyetemelôtti oktatás igazgatóságának igazgatója.
Az általános iskola vezetôsége mindegyik végzôs esetében egyetlen beiratkozási lapot bocsát ki. Ha egy líceummal a jelentkezôk száma meghaladja a helyek számát, megszervezik a felvételi vizsgát, amely a képességi vizsgán kért négy anyag valamelyikébôl áll, a líceum profiljától függôen. A felvételi vizsgán sikertelen eredményt elérô jelentkezôket a képességi vizsgán szerzett jegyek csökkenô sorrendjében szétosztják azok szaklíceumoknál vagy iskoláknál, ahol üres hely marad.
A kisebbségek számára mûködô egységek és tagozatok tanulói a képességi vizsgán matematikából, történelembôl és földrajzból anyanyelvükön vizsgáznak, amennyiben ezen tantárgyakat anyanyelvükön tanulták — mutat rá a tanügyminisztérium sajtóközleménye.
A megyei bizottságok e célból biztosítják a témák lefordítását a vizsgázók anyanyelvére.
A szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége (MADISZ) 1999. július 11-18. között szervezi meg a III. hadadi "Lábad ide, ne oda" néptánctáborát.
A tábor színhelye a hadadi Degenfeld-kastély (általános iskola épülete) és kertje. A résztvevôk lehetnek: gyermekek és felnôttek. A táborban szatmári és szilágysági táncokat oktatnak — nem csak magyart — gyermekeknek csak szatmárit, felnôtteknek szatmárit — kezdô és haladó csoport — és szilágyságit. A gyermekeknél az alsó korhatár 10 év, a felnôtteknél 16 év. A részvételi díj ellenében biztosítunk napi három étkezést, osztálytermekben való elszállásolást (fôleg gyermekeknek), sátorozási, tisztálkodási lehetôséget, orvosi ellátást, napközben 6 év alatti gyermekeknek felügyeletet.
Csoportos néptáncoktatás naponta 5 órányi (délelôtt 3 óra, délután 2 óra), népdaloktatás 1 órányi. Szervezett programok: kézmûves-foglalkozások, népi játékok tanulása, elôadások, a hét közepén gyalogtúra Szérbe. Néptáncoktatók: Bajkó László—Polgár Emília és Orza Calin—Keresztes Edit, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes tagjai. Kísérôzenekarok: Koszorús Kálmán és barátai, Harai László és barátai, a környezô vidék adatközlôi.
A helyek száma korlátozott. A tábor- összbefogadó képessége 200 fônyi, csoportonként 50 ember. Abban az esetben is fel kell iratkozni, ha csak a táncoktatáson szeretne részt venni.
A tábor elsôdleges célja: hagyományápolás. Bármilyen gonddal (különleges kéréssel) meg lehet keresni a szervezôket, lehetôségeinkhez mérten segíteni szeretnénk.
Iratkozáskor megjegyzésként közlendôk az egészségügyi problémák (diabétesz, allergia stb.).
Érdeklôdni lehet a következô telefonszámokon: 061-710810 (fax is), 717590 vagy a következô levélcímeken: 3900, Szatmárnémeti, M. Viteazul utca 10. szám, e-mail: madisz@p5net.ro
A nyugati országokban — különösen a nemzetiségek számára — létrehozott és oly eredményesen mûködô, úgynevezett közösségi házak hálózatának a létrehozása — napjainkban már — a mi esetünkben is idôszerû és halaszthatatlan. Mindenekelôtt a nagyobb városok negyedeiben vált érezhetôvé egy-egy ilyen jellegû létesítmény hiánya. A mai, egyre jobban atomizálódó világban, amikor a televíziótól kezdve, a komputeren át, el egészen a fülhallgatós kazettofonig, a technika annyi eszköze és módszere társtalanít, amikor ebben az úgynevezett fogyasztói társadalomban sjanos a kultúra, a sport és a közélet sok más területén is egyre inkább csak a passzív fogyasztásra s nem a cselekvô részvételre szokítkozunk — vitán felülivé vált a gond aktualitása. Mert végül is — a templomainkat nem beleszámítva, amelyeket sajnos még mindig a közösségünknek csak egy viszonylag szûk rétege látogat rendszeresen s ahol azért csak nem lehet sem táncolni, sem faragni, sem éppenséggel egy kávé mellett társalogni — milyen közösségi, társasági létesítmények vannak a városok nagy negyedeiben napjainkban? Vendéglôk, lábonállók, diszkók, cukrászdák és szerencsejáték- barlangok. Más semmi! Nincs! S ha nincsen, akkor viszont milyen erkölcsi alapon szidjuk a mai fiatalokat azért, hogy diszkókba és bisztrókba járnak, ha mi nem vagyunk képesek számukra valami ezeknél értelmesebbet kitalálni és megvalósítani?! A fiataloknak ugyanis — ha már elfelejtettük volna — minden idôkben és minden politikai vagy gazdasági helyzettôl függetlenül is társaság és szórakozás kell és errôl még nekünk, az idôsebbeknek sem volna szabad lemondanunk.
Sok mindenre költjük ezt a kis — semmire sem elég — közösségi pénzünket manapság s köztük elég gyakran — talán nem éppen olyan égetôen fontos vagy sürgôs — utaztgatásokra, konferenciákra vagy ilyen-olyan — kirakat jellegû — fesztív rendezvényekre és nosztalgikus megnyilvánulásokra, ahelyett, hogy magára a közösségteremô és közösségmegtartó alaptevékenységekre koncentrálnánk, hogy megpróbálnánk végre valójában otthont teremteni ezeknek a tevékenységeknek. Pedig egy-egy társaság megmaradását csak a folyamatos, rendszeres, tartalmas, egyéni és közösségi sikerélményekben gazdag, cselekvô együttlét biztosíthatja. Ez pedig — különösen egy városnegyed esetében — csak egy sokszínûen mûködô közösségi ház vagy otthon keretein belül elképzelhetô. Ott, ahova a nap lótás-futásai közben bármikor egy teára, egy kávéra, egy kis tereferére beugorhatunk. Ahol ünnepeinket, évfordulóinkat, névnapjainkat és más közösségi kulturális megnyilvánulásainkat bensôséges és otthonos hangulatban — ha szerény anyagi körülmények között is — megtarthatjuk. Együtt drukkolhatunk végig egy jó labdarúgó-mérkôzést, nézhetünk végig egy tv-közvetítést, egy jó filmet, rendezhetünk mûkedvelô elôadásokat vagy éppenséggel szerényebb szilveszteri vagy más mulatságokat. De mûködhet ezekben a közösségi otthonokban rendszeresen táncház, színjátszó csoport, kézimunka, festô, faragó és más — tárgyi mûvészeti alkotókör — az igényeknek megfelelô próba, kiállító- és elôadóterem, könyvtár fiataloknak és idôsebbeknek egyaránt. Ott van a negyedben, nem kell messzire menni és a miénk.
Az illetékes negyedek RMDSZ-körzeteinek kellene ezt az otthonteremtô feladatot felvállalniok. Erre a célra kellene gyûjteni, adakozni vagy éppenséggel hagyakozni. Nincs is talán napjainkban — különösen a városainkban — ennél az otthonteremtésnél fontosabb. Tegyük össze a pénzeket. Egyszer teremtsünk meg egyet valamelyik negyedben, aztán a másodikat egy másikban. Valamikor így a mi negyedünkre is sor kerül majd. Lesz-e városaink RMDSZ-tagságában és az egész hazai magyarságban elég erô és gyakorlati áldozatkészség ennek a sorsdöntôen fontos feladatnak a megvalósítására? Lesz-e, vagy maradnak a dolgok továbbra is — úgy, ahogy a legtöbb esetben eddig is volt — a gyûlések általános, politizáló jellegû hozzászólásainak a színvonalán.
Közösségi otthonok kellenek tehát mindenfelé városainkban. Egy-két ügyes és képzett fiatalnak még munkahelyet és szerény megélhetést is jelenthet ezek vezetése és gazdaságilag is rentábilis adminisztrálása. Teremtsünk otthont kultúránknak s vele együtt a közösségeinknek mindenfelé! A közösségi otthonok segítenek az elcsángósodás, lemorzsolódás és az asszimiláció megfékezésében, a magunk keresésében és megtalálásában, az egyre gyakoribb árvaság és magárahagyottság lélektôl lélekig való feloldásában, ebben a már-már atomjaira hulló és érzéketlen mammonhajszoló világban.
Színes bábok, festmények és rajzok fogadják a megyei könyvtár gyermekrészlegére belépôket. A marosvásárhelyi 10-es általános iskola diákjai immár hetedik alkalommal állítják ki ide az iskolai év folyamán készített munkáikat. Tegnap délelôtt, az egész nyáron megtekinthetô tárlat megnyitóján az egybegyûlt diákokat és szülôket Bálint Katalin, a 10-es számú általános iskola igazgatónô köszöntötte, majd a román tagozaton tanuló elsôsök mutatták be a Denisia Alexa Man tanítónô felügyeletével megtanult Karnevál címû mûsorukat. Utánuk a magyar tagozatos elsôsök — tanítónô: Lupsa Ilonka — a betûk varázsáról, az ábécé és a szavak szépségérôl, fontosságáról énekeltek és szavaltak. A kisdiákok felszabadulva, mosolyogva meséltek, érthetôen mondták a kis szövegeket, s vidáman nevettek társaik poénjain. Majd az immár nyugdíjas, de még mindig tevékenykedô Rákosi Anna méltatta a VIII. D osztályosok által készített 282 bábot, játékot. A résztvevôk megismerkedhettek a legújabb magyar és román nyelvû meséskönyvekkel és szöveggyûjteményekkel is. Késôbb, amikor az ajándékozásra került a sor, megtudhatták, hogy a rendezvényt az Oázis és az Alfa Transilvana Alapítványok támogatták.
Minden gyereknek joga van egy családhoz — jelige alatt kezdte meg tevékenységét két évvel ezelôtt a Holt International marosvásárhelyi kirendeltsége. Mint a tegnap tartott összegzô beszámolón Elisabeta Buscu igazgatónô elmondta, mûködésük során öt programot futtatak és futtatnak a szülészeteken igyekeztek megelôzni a gyermekek elhagyását, közel 300 leendô kismamával beszélgettek el, és 160 esetben fél éven keresztül kísérték a család és a csecsemô helyzetét, tanácsokat és anyagi segítséget nyújtottak a HIV vírussal fertôzött gyerekeket nevelô családoknak, 43 árva gyereket rövid ideig családokban helyeztek el (foster care program), 10 országos és 22 nemzetközi örökbefogadást készítettek elô, s jelenleg még 18 gyerek iratait intézik, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazhassanak leendô szüleikhez. Az alapítvány vezetôje beszámolt új programjukról, ami hosszabb ideig tartó családi elhelyezést feltételez. Mint elmondta, jelenleg keresik azokat a családokat, akik vállalnák kilenc, elhelyezési központokban (árvaházak) élô, 10 éven felüli gyerek 18 éves koráig való nevelését. A tervek szerint egy családban 2-3 gyerek, lehetôleg testvérek lennének, s a családok anyagi és szaktanácsadói támogatásban részesülnének. Az újonnan beindult program szerint jövôben újabb 12 gyereknek tudnának családi körülményt teremteni.
A beszámoló után Domby Károly, a Maros megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság igazgatója és Orbán Dezsô alpolgármester gratuláltak a Holt munkatársainak, majd további kitartást és jó munkát kívántak.
A magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül Kallós Zoltán 73 éves, Kolozsvárott élô néprajzi gyûjtôt tüntette ki a kisvárdai Tôkés László Alapítvány idei egyéni díjával — tájékoztatta a kuratórium döntésérôl az MTI-t csütörtökön Lengyel Szabolcs, a testület elnöke.
Az indoklásról elmondta: Kallós Zoltán egész életét annak szentelte, hogy Erdélyben és Moldovában összegyûjtse a fellelhetô népdalkincset. Jelenleg a rendszerezést végzi, illetve saját költségén múzeumot alakít ki, melyben az utókornak megôrzi gyûjteményét.
A múzeumot az erdélyi Válaszút nevû településen — amely Kolozsvártól tíz kilométernyire található — alakítja ki; az intézménynek a híres Bánffy-kastély ad majd otthont.
A kastélyt a Kallós-család 1933-ban vásárolta meg, de a második világháború után elvették az épületet a tulajdonosoktól. Kallós Zoltán 1990- ben vásárolta vissza a család jogos tulajdonát, s a kastélyt néprajzi múzeummá alakítja át.
A kitüntetett a Tôkés-díjat június 10- ikén veszi át Kisvárdán.
Az elismerést az alapítvány felkérésére Dávid Ibolya igazságügy- miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke adja át Kallós Zoltánnak.
Az ünnepségen jelen lesz az alapítvány névadója, Tôkés László, Erdély Királyhágó-melléki Református Egyházkerületének püspöke is.
Magyar Bálint magyar Szabaddemokraták Szövetségének elnöke és Szent-Iványi István az Országgyûlés külügyi bizottságánek elnöke levelet írt Emil Constantinescu köztársasági elnöknek, Radu Vasile miniszterelnöknek és Markó Bélának, az RMDSZ elnökének abból az alkalomból, hogy a román szenátus megszavazta a közigazgatási törvény nemzeti kisebbségek anyanyelvének szabályozását érintô szakaszát. Az államfôhöz és a miniszterelnökhöz küldött levél így szól:
"Nagy örömmel és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a román szenátus május 25-én megszavazta a közigazgatási törvény azon szakaszát, amely a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát szabályozza. E fejlemény fontosságát nem csak kisebbségi szempontból tartjuk rendkívül jelentôsnek, hanem az ország, Románia demokratikus jövôje szempontjából is.
Úgy véljük, az ilyen és hasonló döntések pozitív következményeit aligha lehet vitatni. Megszilárdítják a kisebbségi etnikumokhoz tartozó egyének állampolgári bizalmát, lojalitását a vezetéssel szemben; ugyanakkor messzemenôen alátámasztják az Önök által követett európai integrációs politika céljait is.
Bízunk abban, hogy a törvény sorsa hasonlóképpen alakul majd a képviselôházban is, és ezzel valósággá válhat mindazok reménye, akik e koalíció politikájában látták az egyedüli biztosítékát annak, hogy Románia belsô nyugalma és szilárd nyugati kapcsolatrendszere valósággá váljék."
Az RMDSZ szövetségi elnökéhez, Markó Bélához intézett levélben hangsúlyozzák, hogy a parlamenti vita és a döntés még sok, esetleg nem kívánt meglepetést okozhat, mindazonáltal a május 25-i határozat jelentôségét ez aligha kérdôjelezheti meg.
"Tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani eredmények a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hatékony és céltudatos erôfeszítéseinek köszönhetôek. Úgy gondoljuk, ezzel visszaigazolást nyert az elmúlt esztendôkben Önök által követett politika helyessége is.
Az Önök által szorgalmazott közigazgatási törvény olyan példát képvisel, melynek pozitív kisugárzása a térség többi államában élô magyarság demokratikus, jogvédô és jogteremtô törekvéseire aligha vitatható.
Fontosnak tartjuk kiemelni — és a magunk módján igyekszünk ezt nemzetközileg is egyértelmûvé tenni -, hogy az efféle eredmények nem csak az ország, Románia demokratikus viszonyainak megszilárdulását jelzik, hanem azt az elvitathatatlan tényt is, hogy az RMDSZ kulcsszerepet játszik e kibontakozásban." — zárul az SZDSZ-es politikusok levele.
A Duna televízió Heti hírmondó címû mûsorában láthatjuk: Elképzelések, koncepciók a háború utáni délkelet- európai rendszer politikai rendezésére. * A magyar szerepvállalás elment a lehetôségek határáig. Milyen déli szomszédunk lesz a jövôben? Hogyan alakul Magyarország és a háború utáni Jugoszlávia viszonya? Mi lesz a vajdasági magyarok sorsa? Errôl beszélgetnek a mûsor vendégei: Tôkés Rudolf, a connecticuti egyetem tanára, Schöpflin György, a londoni egyetem professzora, Heinrich Hans-Georg, a bécsi egyetem politológusa, és Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára. Szerkesztô-mûsorvezetô: Csáky Zoltán.
Andrei Marga oktatásügyi miniszter jelenlétében szerdán hivatalosan beindult az Iskolatáborok és a Turizmus Országos Ügynöksége (ITOU), amely mintegy 254 iskolatábort és idôszaki turisztikai létestményt fog igazgatni, összesen 35 ezer férôhelyet biztosítva. Idén az ügynökség költségvetési alapokból folytatja tevékenységét, míg jövôben költségvetésen kívüli forrásokat kell találnia, ezért változatosabb szolgáltatásokat kell hogy nyújtson.
Az összjövedelmi adórendszernek a jövô év elejétôl történô bevezetése 2,5 millió euróba fog kerülni, közölte a pénzügyminisztérium tanácsosa, Cristian Boureanu. Az akció három irányba fog kibontakozni, az elsô lépés az adatbank és a kellô informatikai rendszer felállítása, ami 750 ezer eurót igényel, ezt követi a lakosság tájékoztatására hivatott kampány, ami egymillió euróba fog kerülni. A végsô szakasz a minisztériumi személyzet kiképzése lesz, erre 700 ezer eurót irányoznak elô.
Ion Caramitru mûvelôdési miniszter az alkotói szövetségek reprezentánsaival együtt az alsóház mûvelôdési bizottságánál a KDNPP vezetôségével találkozott. Ennek célja az volt, hogy mint a koalíció vezetô pártjától támogatást kérjenek a komoly pénzgondokkal küzdô kultúra számára. A miniszter közölte, hogy a költségvetés kiigazításakor 300 milliárd lejt fog kérni a tárca számára.
A Csillagok háborúja sorozat legújabb filmjének ugyan nincs nagy szüksége nézôtoborzásra, mégis egészen szokatlan támogatóra talált az alkotás: az anglikán egyház — mondhatni — áldását adta rá. Richard Harris, Oxford püspöke a BBC televízióban kifejtette, hogy a legújabb csillagháborús epizódhoz hasonló filmek erôsíthetik az igazság és a vallás iránti elkötelezettséget, mivel a Jó gyôzelmét hirdetik a Rossz felett. Ez pedig lényegében nem más, mint a keresztény vallás üzenete — tette hozzá. A Csillagok háborújának legújabb filmje már a vetítés elsô öt napján 102,8 millió dollárt hozott az amerikai moziknak.
Kína arra készül, hogy még az idén, a népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából embert juttat a világûrbe. A tervrôl a Weekly Digest címû pekingi lap szerdai számának nyilatkoztak meg nem nevezett illetékesek. Az elsô kínai ûrutazásra még október elseje, a nemzet megalapításának napja elôtt sor kerülhet. Mindez Kínát a világ harmadik nagy ûrhatalmává emeli, az Egyesült Államok és Oroszország után. Az atombomba létrehozásáért folytatott három évtizedes kutatóprogram során az ázsiai állam kifejlesztette az ûrutazáshoz szükséges saját hordozóeszközét és kiképezte asztranautáit is.
A határon átnyúló szervezett bûnözés elleni közös fellépés érdekében szerdán a regionális iroda létrehozásáról szóló megegyezést a Délkelet-európai Együttmûködési Kezdeményezéshez (SECI)) tartozó államok, Magyarország, Albánia, Bosznia- Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Görögország, Moldova, Románia, Szlovénia és Törökország írta alá. A SECI olyan informális együttmûködési forma, mely alapvetôen azt kívánja szolgálni, hogy megkönnyítse a térség beilleszkedését az európai struktúrákba. Richard Schifter amerikai nagykövet, a SECI koordinátora a bukaresti regionális irodáról szóló megállapodás aláírásakor azt hangsúlyozta, hogy a bûnözés és a korrupció késlelteti a térség országainak gazdasági fejlôdését. A regionális iroda az elképzelések szerint kis létszámú, de hatékony központ lesz, az iroda mûködésének tárgyi feltételeit a román kormány biztosítja.
Ma és holnap a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Alapítvány szervezésében kétnapos szemináriumot szerveznek a nemzeti kisebbségek és a helyhatóságok kapcsolatáról a Bernády Házban. A zártkörû rendezvényen bemutatják a témakör hazai jogi kereteit, a kisebbségi kérdések megoldására alkalmazott európai modelleket, megvitatják a kisebbségi közösségek és a helyhatóságok közti kapcsolattartás kérdéseit. A kerekasztalon részt vesz többek között Borbély László államtitkár, Varga Attila parlamenti képviselô, a kormány kisebbségügyi fôosztálya, illetve a belügyminisztérium szakértôi, több megye tanácsának képviselôi, valamint Orbán Dezsô marosvásárhelyi alpolgármester.
Kerekasztal az alkoholizmusról
A nyárádszeredai Rhemedium Alapítvány és a marosvásárhelyi Diaconica Ecumenica Alapítvány kerekasztal-beszélgetést szervez Nyárádszeredában, június 1-jén 17.30 órai kezdettel, a nyárádszerdai polgármesteri hivatal tanácstermében, amelynek témája: Az alkoholizmus és következményei. Ülésvezetô dr. Benedek Imre, meghívottak dr. Ábrám Zoltán, dr. Bereczki Éva és dr. Szász Márta.
Ma délben 12 órától a marosvásárhelyi 18-as általános iskolában nyitják meg A gyerekek világa címû gyerekrajz- kiállítást, amelyen a 18-as általános iskola kisdiákjainak rajzai mellett a baróti Baróti Szabó Dávid általános iskola, a szinérváraljai 1-es általános iskola, és a hidegvölgyi rroma iskola kisdiákjainak rajzait, több száz munkát állítanak ki. A II.-VIII. osztályos gyerekek rajzkiállításának szervezôi Borsos Lajos és Elekes Zoltán rajztanárok, akiknek irányításával a 18-as általános iskola tanulói az árvíz borzalmairól rendezett ukrajnai és magyarországi kiállításokra is küldtek rajzokat.
Május 28-30. között dr. Indrasenji Reddy, indiai ayurvédikus orvos, asztrológus és jógamester ayurvédikus gyakorlati tanfolyamot tart Marosvásárhelyen. A tanfolyamot ma délután 16 órakor nyitják meg a faipari iskolaközpont dísztermében, majd a további foglalkozásokat szombaton és vasárnap délelôtt, valamint délután, az építészeti iskolaközpont sporttermében tartják. A tanfolyamot ayurvédikus konzultációk követik május 31-én és június 1-jén, amelyekre elôzetesen jelentkezni kell dr. Papp Mártánál a 210-212-es telefonszámon.
A Daewoo személygépkocsikat forgalmazó marosvásárhelyi Mondo Trade Kft. a koreai autógyár új modelljeit felvonultató bemutatót szervez Szászrégenben, a polgármesteri hivatal elôtti téren, holnap 9.30 és 15 óra között.
Ki szervez középkori fesztivált?
Ma találkoznak a segesvári polgármesteri hivatalban az illetékes helyi tanácsi szakbizottság tagjai a középkori mûvészetek fesztiválját már évek óta szervezô bukaresti alapítvány elnökével. Várhatóan itt dôl el, hogy az alapítvány jogot kap-e idén is a fesztivál megszervezésére. A helyi tanács azzal a feltétellel egyezik ebbe bele, ha, a rendezvénysorozat bevételébôl a szervezôk kétszáz millió lejjel támogatják a segesvári vár felújítási munkálatait. Mostanig az eddigi szervezôk nem voltak hajlandók e feltételt elfogadni, de mint a polgármesteri hivatal szóvivôjétôl értesültünk, a helyi tanács kitart álláspontja mellett. Az eddigi szervezôk ajánlata mellett a segesvári polgármesteri hivatalhoz még további ajánlatok is érkeztek a fesztivál szervezését illetôen.
Holnap délután öt órától a Hit és fény közösség találkozót tart a marosszentgyörgyi plébánián, ahol a közelgô gyermeknap alkalmával köszöntik a gyerekeket.
Május 29-én és 30-án a Fókusz Öko Központ kétnapos kirándulást szervez a marosvásárhelyi 14-es, 18-as, 11-es és az ernyei általános iskolák, valamint a pedagógiai líceumbeli tanulók részvételével, Marosmagyaróra és környékére. Az oktatók Hollandiából kapott környezetvédelmi tereptáska segítségével ismertetik majd a természet sajátosságait a résztvevôkkel. Az új módszerrel a diákok a helyszínen rendszeresen, alapos ismereteket sajátíthatnak el.
Ma este hét órától a Maros Mûvészegyüttes Forradalom utca 8. szám alatti próbatermében a marosvásárhelyi Boróka ifjúsági néptánccsoport bált szervez.
Holnap délelôtt fél kilenctôl a marosvásárhelyi, Ion Buteanu utca 18. szám alatti 14-es számú napköziotthonban az euritmia mozgásmûvészetét, a nemezelés kézimunkáját és pentatonikus zenét tartalmazó mûhelyfoglalkozást szerveznek Dán Judit zenész, Roseta Seliscan euritmista, és a kolozsvári Waldorf iskola tanárainak részvételével.
A marosvásárhelyi 9-es számú, sportiskola V., labdarúgó-osztályába felvételizni szándékozó, 1988-ban született gyerekek számára június 1-4. között, naponta reggel 10 órától felkészítô edzéseket tart Czakó János tanár a sportiskola pályáján.
A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség jelentése szerint a május 20-26. közötti idôszakban a Maros folyó Csapó alatti ellenôrzô szakaszán gyûjtött vízmintáknál négy esetben észleltek az elfogadott határértéket jelentôsen meghaladó ammóniumion-szennyezést, amelyet a felügyelôség szerint a marosvásárhelyi Azomureï Rt., és a városi szennyvíztisztító állomás idézett elô. A folyó Marosvásárhely alatti, illetve a város feletti ellenôrzô szakaszain nem észlelte