Markó Béla a közigazgatási törvénytervezeterôl

Az új közigazgatási törvény tervezetérôl tartott szavazás egyértelmûen úgy polarizálta a szenátust, hogy kik azok, akik hajlandók a törvényben lévô nyelvi jogokat elfogadni és kik azok, akik nem — jelentette ki az MTI-nek adott nyilatkozatában Markó Béla szenátor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

"Az ellenzék és a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) világosan kifejtette, hogy e jogok miatt nem hajlandók a törvényt megszavazni. Színt vallott az ellenzék. Jellemzô volt annak a PDSR-szenátornak a véleménye, aki azt fogalmazta meg, hogy ,,a pozitív diszkriminációk eltávolítják a törvényt az európai normáktól,,, miközben a törvény semmilyen pozitív diszkriminációt nem tartalmaz" — hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Markó szerint a szavazás jelentôsége túlmutat azon, hogy a szenátusban elfogadták a javaslatot.

"Tesztje volt annak, hogy mûködik-e a koalíció. Ma a koalíció mûködött, bár hozzá kell tenni, hogy a sarkalatos törvények elfogadásához szükséges többséghez szükség van a függetlenek szavazatára is, s ezen a koalíciónak el kell gondolkoznia" - mondta.

Az MTI kérdésére Markó kifejtette véleményét arról, hogy a koalíció vezetô erejének számító Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) vezetése az elmúlt napokban felvetette: a kormánytöbbség pártjai megállapodásban vállalják, hogy a választásokig hátra lévô idôben csak a kormányprogram megvalósításával foglalkoznak.

"Örülök, hogy a PNTCD tovább viszi azt a javaslatunkat, hogy a koalíció mûködését szabályozni kellene. Errôl voltak már megegyezések, de ezeket sajnos a koalíció nem tartotta tiszteletben, az egyezségek feledésbe merültek. Minden olyan javaslatot, amely a koalíció mûködésének írásos szabályozására vonatkozik, üdvözlendônek tartok. Csak jussunk el odáig, hogy ez elkészüljön és tiszteletben is tartsák" — hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Kezdôdik a törlesztés

A kormány kedden 52 milliárd jent — 423,9 millió dollárt — helyezett letétbe pénteken esedékessé váló szamuráj- és eurokötvény-törlesztések fedezeteként, eloszlatva egyben az ország külsô fizetôképességével kapcsolatos befektetôi aggodalmakat.

A szóban forgó adósságokat 1996-ban bocsátották ki a Nomura értékforgalmazó szervezésében.

A befektetôk azért kezdtek aggódni az esetleges fizetési késedelem miatt, mert arra a következtetésre jutottak, hogy Románia az IMF-fel kötött hitelmegállapodását kockáztatná, ha betartaná törlesztési kötelezettségeit.

A Nemzetközi Valutaalap az április végére kidolgozott, 475 millió dolláros új program megszületése után maga is kérte, hogy Bukarest teremtsen elô valahogy 350 millió dollárnyi külsô finanszírozási forrást a hitelcsomag júniusra tervezett végleges jóváhagyása elôtt. Az IMf attól tartott, hogy az adósságszolgálati terhek drámai mértékben apaszthatják a hivatalos román devizakészleteket.

A bukaresti kormány ígéretet tett arra, hogy nem engedi a tartalékot 1 milliárd dollár alá süllyedni. A keddi kötvénytörlesztési átutalás után egy román pénzügyi illetékes a Dow Jones idézete szerint közölte, hogy a jegybanki készletek most állnak 1 milliárd dollár körül. A központi tartalék április végén még 1,44 milliárd dollár volt.

Romániának júniusban újabb 250 millió dollárt kell kifizetnie egy másik eurokötvényre, de Remes pénzügyminiszter már a múlt héten közölte — egyelôre részletek nélkül —, hogy a kormány a jövô hónapban új eurokötvény-kibocsátásra készül az idei adósságszolgálat egy részének finanszírozása végett.

Corvinus-díj Plesunak

Ma 27-én adják át a Budapesti Európai Intézet alapította Corvinus-díjat Prof. Dr. Andrei Gábriel Plesunak, a Román Köztársaság külügyminiszterének.

— Kik kaphatják meg ezt az elismerést? — kérdeztük dr. Pusztai Jánostól, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Együttmûködési Irodájának igazgatójától.

— Az alapító okirat szerint a díjat olyan személyeknek adományozhatják, akik a magyar állam és nemzet európai kapcsolatrendszeréért sokat tettek a kultúra, a tudomány, a politika területén. A Corvinus-díjhoz nem jár pénz, ez a társadalmi, erkölcsi elismerés magas szintû kifejezése.

— Miért Corvinus-díjnak nevezték el ezt a kitüntetést?

— Legendás királyunk, Hunyadi (Corvin) Mátyás nevéhez és tevékenységéhez kötôdik Magyarország sokoldalú fejlôdése, az európai megújulásban játszott sajátos szerepe. Budát a kontinens egyik szellemi központjává tette és nemcsak a királyi udvar tagjai, hanem a világi és egyházi vezetôk százai kerültek be a nyugat- európai kultúra, diplomácia vérkeringésébe! Vallotta, hogy a szellem és a szaktudás képezze a társasági értékrend alapját. Ugyenez a hitvallása az adományozóknak, amit a névadás is kifejez.

— Miért esett a választás éppen Plesu professzorra?

— Mint tudós és politikus kiemelkedô tevékenységet fejtett ki az európai kulturális és tudományos együttmûködés, térségünk népeinek kölcsönös megértése érdekében. Az 1948-ban, Bukarestben született történész, esztéta és mûvészettörténész ismert személyiség külföldön is, több egyetem professzora és számos kitüntetés, köztük a francia Becsületrend tulajdonosa. Sok könyv és számtalan publikáció fûzôdik nevéhez. Tevékenységének adózunk elismeréssel a Corvinus-díjjal.

A külügyi szóvívô cáfol

Romániát egyetlen kormány vagy nemzetközi szervezet sem vádolhatja azzal, hogy hiányzik belôle az együttmûködési szándék a Jugoszláviával szemben bevezetett nemzetközi olajembargó érvényesítésében — jelentette ki szerdán Bukarestben Simona Miculescu, a külügyminisztérium szóvivôje.

Szokásos heti sajtótájékoztatóján a szóvivô kérdésre válaszolva határozottan cáfolta a The New York Times egyik cikkének azt az állítását, miszerint — Bulgária mellett — Románia kormánya nem mutat kellô készséget az Európai Unió által Jugoszláviával szemben bevezetett embargó érvényesítésében.

A külügyi szóvivô emlékeztetett rá, hogy a román kormány csatlakozott az EU által bevezetett embargóhoz. Az amerikai lap cikkének cáfolatául idézte azt a levelet, amelyet Madeleine Albright amerikai külügyminiszter egy hete küldött Andrei Plesu román külügyminiszternek.

Levelében Albright — miközben sajnálatát fejezte ki azért, hogy a koszovói válság fejleményei miatt kénytelen volt késôbbre halasztani Bukarestbe tervezett látogatását — megköszönte Románia szolidaritását a NATO-val a koszovói konfliktusban. Albright hangsúlyozta, hogy a román légtér használatának engedélyezésével, az EU Jugoszláviával szemben bevezetett olajembargóhoz történô felzárkózásával és koszovói menekültek befogadásával Románia komoly politikai és anyagi támogatást nyújtott a nemzetközi közösség erôfeszítéseihez.

A külügyi szóvivô által idézett Albright-levél üdvözölte, hogy Románia diplomáciai erôfeszítéseket tesz a koszovói konfliktus rendezése érdekében, különösen a Délkelet-Európai Együttmûködés (SEEC) keretében.

Az MTI érdeklôdésére Miculescu hivatalosan is megerôsítette, hogy a SEEC-országok múltheti bukaresti tanácskozásán részt vett két jugoszláv diplomata is. Az MTI értesülései szerint Belgrádot Zlatan Kikic külügyminiszter-helyettes és a bukaresti jugoszláv nagykövet képviselte a bukaresti megbeszélésen. A tanácskozáson való megjelenésükkor Albánia képviselôje tiltakozásul felállt a tárgyalóasztaltól és távozott az értekezletrôl.

Az elnökség megdöbbent

Ion Iliescu véleménye, miszerint Oroszországot távol kell tartani a koszovói rendezéstôl, nem Románia hivatalos álláspontját tükrözi — szögezte le Emil Constantinescu államfô szóvivôje.

— Az államelnöki hivatal megdöbbenéssel szerzett tudomást Ion Iliescunak, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja vezetôjének a The Washington Post hasábjain megjelent cikkében kifejtett álláspontjáról, miszerint Románia félne attól, hogy Oroszország részt vesz a jugoszláviai béke megteremtését szolgáló tárgyalási folyamatban — hangsúlyozta Rasvan Popescu szóvivô.

Ion Iliescu a The Washington Post címû amerikai lapnak írt cikkében fejtette ki, hogy súlyos hiba lenne Oroszország bevonása a koszovói rendezésbe. Mint írta, személyesen ismeri az orosz politikai elitet, ezért azt kéri Washingtontól, hogy tartsa távol az orosz harckocsikat a Dunától.

Rasvan Popescu nyilatkozatában rámutatott: Iliescu véleménye ellentétben áll a G8-csoportnak a jugoszláviai konfliktus gyors megoldására vonatkozó realista javaslatával és Románia ezzel kapcsolatos hivatalos álláspontjával. A hivatalos román álláspont kifejezésre jutott a közép- európai országok államfôinek a G8-ak kezdeményezését teljes mértékben támogató lvovi nyilatkozatának aláírásában.

Románia nagyra értékeli az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetségeseinek arra irányuló diplomáciai erôfeszítéseit, hogy bevonják Oroszországot a békét szolgáló erôfeszítésekbe és méltányolja Viktor Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott építô jellegû szerepét — hangoztatta az államfô szóvivôje.

Az ukrán külügy csalódott

Az ukrán külügyminisztérium csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a fekete-tengeri kontinentális talapzat, illetve a tengeri gazdasági övezetek elhatárolásáról folyó ukrán—román tárgyalások ötödik fordulóját a román fél már másodszorra elhalasztotta — jelentette szerdán az Intelnews ukrán hírszolgálat.

Az ukrán—román tengeri államhatárok kijelölésérôl szóló egyeztetési folyamat ötödik fordulójában a felek a tervek szerint aláírnának egy megállapodást, amelynek értelmében még idén év vége elôtt lezárul az ukrán és román kontinentális talapzat, illetve kizárólagos gazdasági zóna egymástól történô elválasztása.

A két ország megegyezése szerint ha az ügyben nem születik mindkét felet kielégítô megoldás, akkor a nemzetközi jogi vita megoldása érdekében bármelyikük az ENSZ hágai nemzetközi bíróságához fordulhat panasszal.

A vita az ukrán fennhatóságú kicsiny Kígyó-sziget térségének hovatartozása, illetve az olajkincsben gazdag kontinentális talapzat kiaknázásnak joga körül forog. Az ukrán és a román parlament által is ratifikált, 1997 júliusában aláírt ukrán—román alapszerzôdés rögzíti a sziget ukrán státusát, a tengeri talapzat felosztásáról viszont az okmány úgy rendelkezett, hogy arról Bukarestnek és Kijevnek két éven belül meg kell állapodnia. Ukrajna álláspontja szerint a kis tengeri földdarab egy sziget, s így a körülötte levô 6-7 ezer négyzetkilométernyi övezet Ukrajna kizárólagos tengeri gazdasági zónája. A románok szerint viszont a Kígyó-sziget jogilag nem sziget, hanem csak egy sziklaszirt, amely körül nincsen ukrán kontinentális talapzat és gazdasági övezet.

A tengeri határvita ügyében legutóbb Borisz Taraszjuk ukrán külügyminiszter járt Bukarestben idén februárban, de utazása semmilyen lényegi eredményt nem hozott.

XXIX. Zenei Napok

Ma a rendezvénysorozat tizedik napján biztosan újra megtelik a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme. Régi kedves ismerôs, Lehotka Gábor magyarországi organamûvész vendégszerepel este 7 órától. A város közönsége jól ismeri a mai vendég elôadómûvészetét, már többször nagy sikerrel koncertezett Vásárhelyen. Ezúttal Johann Sebastian Bach és Liszt Ferenc orgonamûveibôl, valamint saját szerzeményébôl állította össze hangversenye mûsorát.

Pénteken ugyancsak 7 órától szimfonikus hangverseny zárja a Zenei Napok koncertsorozatát. A filharmónia zenekarát spanyol karmester, Octav Calleya vezényli. Közremûködik Maxence Pilchen belga zongoramûvész. Mûsoron George Enescu II. Rapszódiája, Beethoven V. Zongoraversenye, valamint Turina Simfonia Sevillana, illetve Rimszkij-Korszakov Spanyol Capriccio címû mûve.

Miután a központi sajtó olyan híreket röppentett fel, hogy a Bankcoop nem rendelkezik megfelelô készpénzkészlettel, s a bankközi mûveleteiket felügyelet alatt tartják, a magánszemélyek "lerohanták" a bank pénztárait, hogy a megtakarított pénzüket mielôbb kivegyék a bankból. Tegnap a marosvásárhelyi Bancoop- kirendeltségnél is sokan álltak sorba, 5 millióig terjedô összegig adtak ki készpénzt magánszemélyek részére. A betéteseknek tudniuk kell, hogy abban az esetben, ha a bank csôdöt mond, ami még elôreláthatóan nem következik be, az állam 35 millió lejig garantál, amit 3 hónap alatt visszafizetnek a betéteseknek.

Amikor majd 300 éve Skócia utoljára választott saját parlamentet, az amerikai gyarmatokat még Londonból irányították: a Hannover-ház leszármazottja, Anna királynô ült az angol trónon, és a jakobiták — a dícsôséges forradalommal elûzött Stuart-házi II. Jakab király katolikus hívei — meg-megpróbálkoztak egy-egy felkelés megszervezésével, hogy visszasegítsék a trónra a Franciaországban elhunyt királyuk fiát, Anna királynô féltestvérét.

Skócia történetét az elsô királyság létrejötte, a IX. század közepe óta mindig is meghatározta az angol—skót viszony alakulása. Elsô függetlenségi háborúikat a Wales- et is uralma alá hajtó, Arany János balladájából jól ismert I. Eduárd angol királlyal vívták meg a XIII. század végén. Két leghíresebb nemzeti hôsük, William Wallace és Robert Bruce neve is ezekhez a véres harcokhoz kapcsolódik. Wallace a skót seregek élén a stirlingi csatában le is gyôzte Eduárd katonáit, de késôbb elfogták és kivégezték ôt. Robert Bruce, akit Wallace halála után koronáztak Skócia királyává, szintén sikerrel verte vissza az angol seregek hódító hadjáratait. A Tudor- és Stuart-ház uralkodása idején is ki- kiújultak a harcok, ám a sors fintoraként éppen az I. Erzsébet angol királynô által kivégeztetett skót uralkodó, Stuart Maria fia egyesítette elôször Angliát és Skóciát 1603-ban és mintegy hatvan évig, Oliver Cromwell halála utánig közös királya volt a két országnak.

A 18. század elején Franciaországgal hadban álló Anglia ura nem engedhette meg magának, hogy a jakobista Skócia, amlynek névleges uralkodója az ellenség, a Napkirály udvarában "tengôdött", forrongjon, miközben ô külföldön háborúzik. Az angol uralkodó ezért a skót parlamenttôl a két ország egyesülését sürgette, különféle kiváltságokat ígérve cserébe.

A skótok inkább szerettek volna föderációt, mint uniót, de elkerülendô egy esetleges polgárháborút az egyre inkább nagyhatalommá váló Angliával és biztosítandó, hogy a világkereskedelembôl ôk is kivehessék részüket London oldalán, 1707-ben beleegyeztek az Angliát Skóciával és Walesszel unióvá formáló szerzôdés létrejöttébe. A skót és az angol királyság, amelynek Wales akkor már négyszáz éve része volt, Nagy-Britannia néven egyesült közös zászlóval, pecséttel és közös pénzérmékkel. A két országnak egy törvényhozása lett, az unió lakosságának 10 százalékát adó Skócia azonban csak 45 képviselôt küldhetett az akkor 558 tagú brit parlamentbe. Ezt az aránytalanságot csak késôbb, az Írországgal létrejött egyesülés nyomán küszöbölték ki. Számos lázadás jelezte, hogy az uniós egyesülés nem igazán a nép akaratából történt.

A Stuart Károly herceg vezette felkelés, amely 1745-ben a csúfos cullondeni vereséggel végzôdött, a skót függetlenségi harcok legutolsó epizódja volt. Ekkor számolták fel a skót felföldi klánok ôsi rendszerét, amelyre ma már csak a híres kockás, gyapjú rakottszoknyák különbözô színösszetétele emlékeztet valójában. Ekkor törölték el az uniós szerzôdés alkotta, a térséget irányító skót miniszter tisztségét, amelyet a múlt század végén állítottak helyre, de valójában csak századunk húszas éveiben gyökerezett meg Skócia politikai életében.

A skótok, akik mindig is féltve ôrizték a történelmükben gyökerezô saját jogi és közigazgatási rendszerüket, saját oktatásukat, ôsi szokásaikat, a már alig beszélt gael nyelvet, az elmúlt századok során nem nagyon törekedtek sem függetlenségre, sem a hatalmi jogkörök visszaszerzésére. Még a húsz évvel ezelôtt megtartott népszavazáson sem támogatták kellô többséggel az önálló nemzetgyûlés életre hívásának gondolatát, amelyet pedig a brit parlament 1977-ben felajánlott.

Amit London egykoron elvett, a XX. század utolsó évében részben visszaadta. Majd 300 évvel feloszlása után, újra összeülhetett Edinburgh-ban Skócia új, önálló parlamentje, amelyet a lakosság nemrég választott meg. A kül- és védelmi politika, a pénzügy és adórendszer irányításán kívül Skócia a jövôben maga dönthet a saját életére vonatkozó minden kérdésben. A 129 fôs törvényhozás megválasztja Skócia elsô miniszterét / kormányfôjét/, a parlament elnökét, és megkezdi az elôkészületeket a július elsejére tervezett hivatalos beiktatási ünnepségre.

Nem a jövôbe néztek, hanem megerôsítették magukat a múlt bástyái között azok a szudétanémetek, akik a május 23-i nürnbergi találkozójukon a volt Csehszlovákiából való saját kiûzetésük és a koszovói albánok sorsa közti párhuzamot tûzték a zászlajukra, írta a Mladá Fronta Dnes, a legolvasottabb cseh lap. Az újság szerint a párhuzam hamis. Ha már párhuzamot keresünk, akkor az a szudétanémetek és a horvátországi krajnai szerbek sorsa között található esetleg. Ezek a szerbek is elôször etnikailag megtisztították az általuk lakott területeket, míg végül ôket ûzték el a horvátok.

A csehek esetében nem a csehek kezdték az etnikai tisztogatást. Az egészet a német nácik kezdték, akik megsemmisítették a csehországi zsidókat, majd a csehek következtek volna. A nagy hangerôvel elôadott koszovói párhuzamok sem tudták azonban elnyomni azt a tényt, hogy a szudétanémetek kezdik elveszíteni korábbi befolyásukat. Ez nem annyira a német kormányváltás, mint annak eredménye, hogy végre mûködni kezd a cseh—német megbékélési nyilatkozat.

A szudétanémetek meggyengülése azonban nem azt jelenti, hogy Prágának most nem kellene odafigyelnie rájuk. Éppen ellenkezôleg. Most jött el az ideje annak, hogy kezet nyújtsunk azoknak, akik ezt akarják. Eljött az ideje annak, hogy tudatosítsuk: a szudétanémet kultúra része a csehországi kultúrának és ezért támogatni kell, nem pedig megvárni, míg kivész. Közeleg az idô, amikor a szudétanémet napokon fel kellene lépnie a cseh kormányfônek, amikor Nürnbergben a cseh filharmónia fellép, és fel kellene ajánlani, hogy a szudétanémet kulturális napok színhelye Prága legyen. Ezt meg kellene tenni annak ellenére is, hogy a koszovói párhuzamok fényében ez nem nagyon látszik reálisnak.

Csaknem 30 ezer ember vesztette életét a karabahi háborúban, ahol az örmények és azeriek harcoltak egymás ellen, és több millióan hagyták el ezt a kaukázusi körzetet, mielôtt 1994. május 12-én életbe lépett volna az orosz közvetítéssel létrejött tûzszünet.

Öt évvel azután, hogy véget értek a karabahi harcok, az Azerbajdzsán e hegyi körzetében élô örmények még mindig a függetlenséget akarják. Az örmények és az azeriek, akik hat éven át harcoltak egymás ellen, nemrég megemlékeztek halottaikról.

Ma a karabahi örmények azt mondják, hogy békében tudnak élni Bakuval, de sohasem vetik alá magukat fennhatóságuknak, írja az AFP. Arkagyij Gukaszján, az egyoldalúan kikiáltott "Karabah- Hegyvidék Köztársaság" elnöke azt hangoztatja, hogy "az örmények jól megvannak az azeriek nélkül. Ôk mondják, hogy szükségük van ránk. Ha így van, üljenek a tárgyalóasztalhoz és tárgyaljunk, de Karabahnak meg kell ôriznie azt a függetlenséget, amelyet ma élvez".

A karabahi etnikai közösségek közötti háború 1988-ban tört ki, akkor Azerbajdzsán és Örményország egyaránt a Szovjetunió köztársaságai voltak még. A karabahi örmények kikiáltották Bakutól való függetlenségüket és megpróbáltak egyesülni a szomszédos Örményországgal, amellyel azonban Karabah nem volt határos.

Amikor 1991-ben megszûnt a Szovjetunió, katonai erôi elhagyták a térséget, de maguk mögött hagyták fegyvereiket. Ez pedig a konfliktus kiszélesedéséhez vezetett. Az 1994. évi fegyverszünet idején a hegyi Karabah lakói ellenôrizték a térség nagyobbik részét és azon túli területeket is. Ma is ôk az urai a Karabah és Örményország közötti hegyvidéknek, Azerbajdzsán délnyugati részén.

Karabah fôvárosában, Sztyepanakertben a politikai vezetôk azt hangoztatják, hogy gyakorlatilag független államot teremtettek, amely nem fogja alávetni magát az azerbajdzsáni nyomásnak. Gukaszján véleménye szerint ezt mutatja, hogy mûködnek a demokratikus intézmények: az elnököt és a parlamentet öt évre választották meg. A sztyepanakerti vezetôk szerint Karabah ipara évi 20 százalékos ütemben fejlôdik. A költségvetés elsôsorban az Örményországhoz fûzôdô kereskedelmi kapcsolatoktól függ, Karabah importja és exportja 90 százalékban Örményországgal bonyolódik. A jövedelmek 30-40 százaléka a Jereván által nyújtott kölcsönökbôl ered. Örményország támogatja Karabah haderejét és a körzetet sok millió dollárral segíti az örmény diaszpóra a világ minden tájáról. Karabah és Örményország között út épül, 20 millió dolláros beruházással.

A karabahi vezetôk ma nem függetlenséget követelnek, hanem olyan laza uniót Azerbajdzsánnal, amely magába foglalja az Örményországgal való területi kötelék megôrzését és elegendô biztonsági garanciát ad.

"Karabah lakóit nem érdekli, minek fogják nevezni Azerbajdzsánnal kötendô megállapodásukat, feltéve, hogy megôrizhetik tankjaikat", jegyzi meg egy, az AFP által idézett nyugati megfigyelô.

A békemegállapodásról folyó tárgyalások azonban mind ez ideig holtponton vannak. A Karabah határain kirobbanó incidenseknek évente átlag 400 halálos áldozatuk van. Azerbajdzsán nem hajlandó közvetlenül tárgyalni a karabahi örményekkel, mert attól tart, hogy ez függetlenségük elismerésével érne fel. Baku ezért Örményországgal tárgyal. Sztyepanakert a maga részérôl viszont azt hangsúlyozza, hogy semmiféle megállapodás nem lehetséges jóváhagyása nélkül és visszautasítja a bakui ajánlatot, amely Azerbajdzsán keretében ajánl számára autonómiát.

Május 20-án Pozsonyban tartotta alakuló ülését a szlovák kormány tanácsadó testülete, a nemzetiségi tanács. A testület úgy döntött, hogy a parlamenti elôterjesztés elôtt véleményezni fogja a nemzeti kisebbségek hivatali nyelvhasználatát szabályozó törvény tervezetét. A következô héten a testület rendkívüli ülést tartott, a várakozás szerint pedig a kisebbségi nyelvtörvény véglegesített tervezetérôl június elsején, rendkívüli kormányülésen dönt a kabinet.

Csáky Pál, a kormány kisebbségi kérdésben megbízott alelnöke elmondta, hogy a hét hónapos szüneteltetés után újjáalakult nemzetiségi tanács 14 tagú testület. Három magyar és két roma nemzetiségû tagja van, a többi Szlovákiában élô nemzetiség és etnikai csoport egy-egy emberrel képviselteti magát. A roma kisebbség esetében rendhagyó helyzet állt elô, mert két platformja létezik, s várható, hogy a késôbbiekben a bíróság vagy a belügyminisztérium dönti el majd, melyik tekinthetô a roma kisebbség legitim politikai képviseletének. A testület ezentúl negyedévenként rendszeresen ülésezik. Javaslatai, döntései a kisebbségek oktatási, mûvelôdési, közéleti és szociális problémáinak megoldására irányulnak majd.

Több százas békés tüntetô meneteket szerveztek május közepén a krími tatárok az Ukrajnához tartozó, autonómiát élvezô Krím-félsziget néhány városában. A krími tatár medzslisz /népgyûlés/ vezetôi kijelentették: az ukrán és a krími hatóságok reakciójától függ az, hogy a tüntetések nem alakulnak-e át széles körû polgári engedetlenségi mozgalommá.

A krími tatárok fôbb politikai követelései: a krími tatár nép képviseletének biztosítása minden államhatalmi intézményben, a krími tatár képviseleti szervek — a kurultáj és a medzslisz — hivatalos elismerése, a krími tatár nyelv állami nyelvként való elismerése a félszigeten, valamint törvény alkotása a krími tatárok státusáról. A medzslisz vezetôi elsôsorban Leonyid Kucsma elnöktôl várják a megoldást, mint állítják, ezek a kérdések elnöki rendeletek útján rendezhetôk, továbbá Kucsma jelentôs befolyást gyakorolhat a krími kormányra is. A tatárok kijelentették, hogy ha május 18-ig nem történik érdemi elôrelépés (márpedig nem történt — sz. m.), akkor több tízezer krími tatár fog sátrat verni a félsziget kormányának és parlamentjének épülete elôtt.

Musztafa Dzsemilev, a medzslisz elnöke elmondta, hogy Ukrajna függetlenné válása óta a mostani a legtömegesebb olyan megmozdulás, amely arra irányul, hogy helyreállítsák a félsziget tôsgyökeres népének alapjogait. A Krím-félsziget 250 ezer fôs tatár lakosságát Sztálin 1944-ben számûzte Közép-Ázsiába. Az 1980-as évek derekától a tatárok azonban fokozatosan visszaáramlottak a hazájuknak tekintett orosz többségû Krímbe, ahol ma a lakosság mintegy 10 százalékát teszik ki. Csaknem 100 ezer krími tatár máig nem kapta meg az ukrán állampolgárságot, szavazati joguk sincsen.

Kemény Zsigmond Társaság

A KZST újkori történetének rendhagyó eseménye volt a kedd délutáni összejövetel, ugyanis nem csupán egy-két jeles szmeélyiség tartott székfoglaló értekezést, hanem szépirodalmi- mûvelôdési folyóiratok fôszerkesztôi, munkatársai ültek egy pódiumon, a Kultúrpalota kistermében. Ha Marosvásárhelyre jönnek az "irodalmi közmunkások", akkor nyilvánvaló, hogy a házigazda szerepe a Látó folyóiratra hárul, ezúttal Kovács András Ferenc költô, szerkesztô volt a szolgálatos vendégfogadó, és irodalmi színpadról lévén szó, nyilván ô volt a soros faggató.

Balázs Imre József fiatal szerkesztô a nagymúltú kolozsvári Korunk folyóiratot képviselte, egyébként járt még nálunk nemrég, akkor éppen elsô verskötettel. Amit elmondott, azt "szinte" tudtuk, de talán az olvasóért elismételhetjük: a lap a 90-es évektôl már súlypontosan, azaz bizonyos témakört körüljáró számokkal jelenik meg rendszeresen, a legújabb lapszámok egyike Makkai Sándor Magunk revízióját gondolta újra, továbbá említést érdemel a legutóbbi szám, amelynek egyik érdekes kérdése: része-e városunk a Székelyföldnek, mi a kritériuma annak, hogy egy kisebb- nagyobb település egy bizonyos térség, régió szerves részének legyen tekintendô.

Ferenczes István nem kell "részletekkel" bemutatni az olvasónak, ki így, ki úgy találkozott már a csíki költô nevével, írt szép verset, sokat, publicisztikát is, volt mezôgazdasági lapnál riporter, fôszerkesztette az Ifi Fórumot, most a Székelyföld fôszerkesztôje. Tehetséges fiatalokkal dolgozik — György Attila, Molnár Vilmos — szerkeszti a lapot, van benne irodalom, történelem, néprajz, képzômûvészeti pályakép. Visszajelzések szerint kelendô a lap, kéziratgondjai egyelôre nincsenek...

Idôközben beérkezett Füzi László is, a kecskeméti Forrás —szépirodalom, szociográfia, mûvészet — folyóirat fôszerkesztôje. Ha Kecskemét, akkor Katona Józsefre gondolunk, következésképp van irodalmi hagyománya, múltja a városnak. A Forrás 30 éves folyóirat, legelsô számában Pozsgay Imre jegyez cikket. A laphoz társul Buda Ferenc költô, Szekér Endre irodalomtörténész, Hatvani Dániel, késôbb a kiváló költônô, Dobozi Eszter. Erdélyben is ismert nevek. A kezdô fôszerkesztô Vargha Mihály úgy indította a lapot annak idején, hogy legyen annak kitekintése Erdély felé is, noha tudjuk, az Aczél- féle kultúrszemlélet ehhez hogyan viszonyult... A szociográfia, a valóságirodalom érdekelte és érdekli manapság is leginkább a szerkesztôséget, de politizált (lásd Pozsgay) és a maga módján politizál ma is. A folyóirat Bács-Kiskun megye önkormányzatának kiadványaként jelenik meg, ám az odaáti fôszerkesztô sem lehet túlzottan optimista, minthogy édeskevés a lapok anyagi támogatottsága.

Megjelenési gondokkal küzd a Mûvelôdés?

Szabó Zsolt fôszerkesztô a nagymúltú lap diktatúrabeli vergôdésérôl, az elsô két oldaltól homlokegyenest ellentmondó tartalommal megjelent írásokról, a kondukátor mangáliai kirohanását követô idôszakról, majd a váltás utáni Mûvelôdésrôl, antológiájáról tájékoztatta a közönséget. A lapnak valóban vannak megjelenési gondjai, kevés fogy el az iskolákban, keveset forgalmaz a könyvterjesztô, az EMKE-nek pedig ideje lenne eldönteni végre, lapja vagy nem lapja a Mûvelôdés — mondotta Szabó Zsolt, némileg áthallásosan hozzátéve: az RMDSZ-nek pedig nincs sajtópolitikája...

Szilágyi István, a kéthetente megjelenô kolozsvári szépirodalmi folyóirat, a Helikon fôszerkesztôje meghökkentôen másként, kevert iróniával közelstette meg lapja és tltaltban a folyóiratok kiadási gondjait. A fanyar humor, az eredeti bölcsesség a nagy íróból szólt. A lap gondjai, a szerkesztô hálószobatitkai... Furcsa ezredvégen vagyunk, torz rendszerváltással, abszurditásaival. Nem átallotta kimondani a paradoxonnak tânô realitást: ha nagy az irodalmi lap példányszáma, annál nagyobb ráfizetése is. Az írónak ma már nem kell az olvasóval hosszî sorok között cinkosan kommunikálni, azt elvégzi más szinten a média. Bástyák közé szorultunk — mondta. A kisebbségi létben sok mindenre köteleztek, panaszkodásra, nyivákolásra valóban volt okunk, ám a vers-, próza és esszéírásra senkit nem kötelezett senki, ha pedig mégis vállaltad — fogalmazott Szilágyi, akkor ne panaszkodj...

A fôszerkesztôk, lévén valamennyien írók és költôk, felolvastak mûveikbôl. Az objektív okok miatt távol maradt Ágoston Hugó, A Hét fôszerkesztôhelyettesének faxon érkezett írását Csíky Boldizsár olvasta fel. Egyszóval "jó délután volt a KZST". élményráadást Csáki András magyarországi gitármûvész biztosított.

Ha már latin idézetekre ragadtatjuk magunkat, talán illô pontosan visszaadni a szólás, a mondás alakját, értelmét, eredeti formáját.

A minap egy gyászjelentésben olvastam a következô furcsa, kontaminált (fertôzött) szörnyszüleményt: "LES TIBI TERRA LEVIS!' (Népújság 14. 169. sz.)

Nos, nem azt jelenti, hogy "legyen neked Levis farmerod" vagy esetleg arra utalna, miszerint "Tibi, Levi terád les", mely utóbbi ugye, fölöttébb pajzán kisebbségi képzettársításra adhat alkalmat, ui. nemcsak nemzetiségi, hanem már szexuális kisebbségek is akadnak szép új világunkban elöl és hátul...

A szólás fertôzése angolszász eredetûnek látszik, a vírus onnan mutált ide: pl. let's go! vagy let's make memories! (menjünk; jer, alkossunk emléket, emlékezzünk). A Let's értelme — engedd nekünk, hagyd, hogy...

A les-nek latinul nincs sok értelme, nem felszólító vagy óhajtó mód, franciául viszont csupán többes számú határozott névelô, s ez sem illik a fenti latin idézet-torzóba.

A gubancot okozó latin mondás — mi is idéztük nemrégen egy temetésen — azt a latin keresztény kegyes óhajtást fejezi ki, hogy SIT TIBI TERRA LEVIS — azaz "legyen néked könnyû a föld/rög". Eredetileg az ôskeresztények vésték szeretteik sírkövére, kört rajzoltak, bele keresztet karcoltak s az így keletkezô négy körcikkelybe beleírták a mondat négy szavának kezdôbetûit: S T T L — csupa nagybetûvel, mert a monumentális latin írás nem ismerte a kisbetûket.

Még annyit: a Jézus hitét követôk, szemben a pogányokkal (rómaiak) nem hamvasztották el halottaikat, hanem eltemették, mert hitük szerint fontos, hogy a test az anyaföldben várakozzon a feltámadáskor visszabocsátott lélekbe, míg, kik magok hozzátartozóit holtuk után hamuvá változtatják, szállástalanná teszik a lelket. Ez persze a judeo-keresztény ember és kultúrkör öröksége, mely máig is hat. Akárcsak a latin nyelv.

A boldog feltámadás reményében egy szerényen háttérben meghúzódó

Megerôsítették hivatalában az új jegyzôt

A marosvásárhelyi tanács keddi soros ülésén a testület egy ellenszavazattal megerôsítette tisztségében a polgármesteri hivatal új jegyzôjét, Cornel Briscaru jogászt, aki a volt jegyzô, Popa Iuliana távozása óta átmenetileg töltötte be ezt a tisztséget, és idôközben megnyerte a felszabadult állás elfoglalására kiírt versenyvizsgát. Azonban kinevezése csak meghatározott idôtartamra szól. 1990 márciusában ugyanis Toganel Ioant nevezték ki a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal jegyzôjének, akit a késôbbiekben a megyei tanács elnökévé választottak, és mandátumának lejártáig felmentették tisztségébôl. Ez az állapot nem végleges, tehát Cornel Briscaru, Popa Iulianához hasonlóan csak helyettesíti a megyeszékhely polgármesteri hivatalának kinevezett jegyzôjét.

A tanács keddi ülésére 26 napirendi pont megvitatását tervezték. Ezekbôl négyet az ülés kezdete elôtt levettek a napirendrôl. Jóváhagyták az idénre tervezett beruházási munkálatok jegyzékét, valamint a 2002-ig szóló prognózisokat. Kiegészítették a helyi adókról rendelkezô határozatot, miszerint a reklámokért adót kell fizetni.

Újabb, összevont határozat látott napvilágot az állami pénzen épített kereskedelmi helyiségek ügyében. Egyrészt jóváhagyták az eladásra, illetve licitre kerülô kereskedelmi helyiségek jegyzékét, másrészt pedig jóváhagyták ugyanezen helyiségek eladási árait.

Hosszabb vitát keltett a Bordas Industrial Group of Aluminium Rt.-vel való társulási szerzôdés határozattervezete. Mint ismeretes, tavaly a tanács határozata nyomán a polgármesteri hivatal együttmûködési szerzôdést kötött egy céggel, az autóbuszmegállókban felállítandó fedett várakozóhelyek kialakítására. A szerzôdést viszont felbontották, mert a cég nem fogott hozzá a munkához. Most újabb ajánlat érkezett, ezt vitatták meg a tanácsosok. Számos felszólaló kérte, hogy szigorú garanciát, és pontos határidôt foglaljanak a szerzôdésbe, hogy ne ismétlôdjön meg az elôzô eset. A cég a várakozóhelyeken majd reklámokat helyez el, és ezek bevételébôl 8%-ot fizet a hivatalnak.

Szintén vihart kavart a más helységekben elesett marosvásárhelyi forradalmárok posztumusz díszpolgári címeirôl szóló határozat. A forradalmár-szervezetek öt személyt javasoltak e címekre. A tanács szakbizottsága ezekbôl kettôt hagyott jóvá, azzal az indoklással, hogy két marosvásárhelyi esett el más városokban a forradalom során, a másik három áldozat a környezô községekbôl származott. A forradalmárok képviselôi ismételten felszólaltak az ülésen. Érveik szerint már évek óta e három személy családjai is a városban laknak. Olyan állítás is elhangzott, hogy a szóban forgó személyek is Marosvásárhelyen estek volna el, holott tudott dolog, hogy városunkban a decemberi eseményeknek hat áldozata volt, akik már tavaly posztumusz díszpolgári címet kaptak. A testület végül mind az öt személyt elfogadta, tehát a marosvásárhelyi Szenkovics Erika és Mare Adrian mellett a náznánfalvi Toma Calin, a marosszentgyörgyi Puczi Andrei, és a jeddi Takács László Szilárd is megkapta a díszpolgári címet.

Több, napirenden kívüli határozatot is megvitattak. Feltételesen jóváhagyták a város területének négy városrendészeti kategóriára való felosztását. Eszerint szabják meg az ingatlanadók mértékét. A tervezetet viszont a tanácsosok többsége nem ismerte, ezért elfogadták ugyan, de egy következô ülésen ismét vitára bocsátják. Szintén elfogadták azt a tervezetet, amelynek értelmében a város átveszi a ligetbeli sportközpontot.

Munkatanácskozás a prefektúrán maratoni programmal

A megye polgármesteri hivatalainak elöljárói a tegnap a prefektúra tanácstermébe voltak hivatalosak. A gyûlés megkezdése elôtt kérdeztük a helyi vezetôket; tudják-e, miért utaztak a megyeközpontba. A válaszok szétágazóak voltak: a földtörvény alkalmazásáról tárgyalunk; hallottam, hogy megtárgyaljuk majd az erdôk, az erdôterületek jogtulajdonba-helyezését is; minden hónapban jövünk, fölöslegesen, inkább a kukoricát vetném otthon, amíg még lehet; úgy tudom, ennél többrôl lesz szó, gázbevezetés, a különbözô intézményekkel való együttmûködés stb.,de majd meglátjuk. Nemsokára, kilenc óra után megjelent dr. Dorin Florea, Burkhárdt Árpád és Pora Zamfira, a prefektúra vezérigazgatója. A prefektus bejelentette, hogy a munkaülés egy "jó napon" zajlik, Burkhárdt Árpád születésnapján. Mindezt azért említette, hogy a polgármesteri hivatalok személyzete, a hivatalok és a polgárok között olyan közvetlen kapcsolatok alakuljanak ki, mint a prefektúra dolgozói között.

Pora Zamfira, a prefektúra vezérigazgatója ezek után ismertette a munkaülés maratoni programját, amelyet a prefektus téli-tavaszi falujárásain szerzett tapasztalatai nyomán állítottak össze. A megyei földosztó bizottság alapos elemzést végzett ez ügyben, a vezérigazgató csupán a számokra hivatkozott. 1. A földtörvény alkalmazása — május 24-vel bezárólag megyénkben 67.223 birtoklevelet adtak át a kiadandó 121.627-bôl (55,3%); a megye 10 községében a földtulajdont bizonyító akták kiadása bezárult; huszonkilenc községben a jogtulajdonba-helyezést 70-90%-os arányban befejezték; tizenöt községben a birtokleveleket a megyei átlag (55,3%) fölötti arányban adták át, egyes helységekben elérve a 70%-os arányt; 43 község sajnos a megyei átlag szintje alatt van; Pora Zamfira szerint az ok: a helyi földosztó bizottságok hanyagsága, nem ismerik alapjaiban a földosztás helyzetét és valóban kevés a szakember. A következô alapvetô probléma az erdôterületek jogtulajdonba-helyezése volt. A helyzet ez esetben sem biztató: megyénk 16.534 erdôterületre (914.193 ha) érvényes birtoklevél kiosztására jogosult, 92 településen. Eddig csupán 9865 személyt helyeztek jogtulajdonba (59,66%), de 26 községben még el sem kezdték az erdôterületekre érvényes jogtulajdonba-helyezési iratok kitöltését. Ami egyszerûen nem magyarázható: alig 7 helyi földosztó bizottság helyezett el 30 jogtulajdonba- helyezési személyi lapot a megyei kataszteri és mezôgazdasági területnyilvántartó hivatalnál, 12 helyi földosztó bizottság pedig részlegesen készítette elô a jogtulajdonba- helyezési aktákat. Ezekután mikrofonhoz lépett Dogaru Anton a marosvásárhelyi erdôigazgatóság vezérigazgatója, aki kijelentette, a Romsilva a területek magántulajdonba helyezése mellett van, ám az újdonsült tulajdonosknak meg kell érteniük, hogy az erdôt, a saját tulajdont ápolni is kell, nemcsak kihasználni. Számos hozzászólás, kérdés hangzott el e témával kapcsolatosan. Az ülésvezetô Pora Zamfira ezután ismertette a megyében leromlott mezôgazdasági területek helyzetét, azok feljavítási lehetôségeinek modózatait, majd áttért egy másik lényeges kérdésre: - a polgármesteri hivatalok miként vették át a volt kollektív gazdaságok vagyonát és archívumait. A témával kapcsolatosan számos kérdést tisztáztak. A déli szünet után a munkaülésen — amelyen Ioan Toganel, a megyei tanács elnöke is részt vett — különbözô témákban zajlott a vita: a polgármesteri hivatalokban, miként tartják tiszteletben a törvényességet; szerzôdési kötelezettségek az egészségbiztosítási intézettel; együttmûködési lehetôségek a megyei tanfelügyelôséggel; a helyi tanácsok szerepe a falusi piacok létrehozásában. Szó esett még a szükségállapot bevezetésekor szokásos teendôk alkalmazásáról. Mindenik témakörben a kompetens szervek képviselôi tartottak elôterjesztést és válaszoltak a kérdésekre. Közérdeklôdésnek örvendett a Distrigaz Nord igazgatójának és a Renel képviselôjének jelenléte, akik számos kérdést próbáltak tisztázni a községvezetôkkel.

A stressz ellenség önmagunkban, a szervezet nem jellegzetes válasza a reánk ható fizikai, mentális és társadalmi stresszforrásokra. Az egyén viszonyulása egy állandó változásban levô világhoz, amelyben a kényelmes, megszokott, biztos dolgok helyett folyton választanunk, alkalmazkodnunk kell. Ha viszont alkalmazkodóképességünket kimerítik az események, fellép a stressz, ez a sokat emlegetett és sokak által egészen pontosan mégsem ismert valami, aminek meghatározására, feltérképezésére, az ellene folytatandó küzdelemre, a stresszt kivévô egészséges életmód bemutatására vállalkozott négy fiatal marosvásárhelyi orvos - dr. Leonard Azamfirei és dr. Morosan Sorin a mentôállomástól, valamint dr. Dan Nicolae és dr. Nadasan Valentin a Mezôménesi Egészségügyi Központtól. A helyszín a volt Iskola utca 16 szám alatti gyülekezeti ház elôadóterme, ahol kellemes környezetben jól tagolt és vetítôvásznon is megjelenített elôadások hangzottak el a kedd este összegyûlt szép számú közönség elôtt. Az ötlet Pop Vasilétól, a marosvásárhelyi Kereskedelmi Ipari és Mezôgazdasági Kamara alelnökétôl származik, aki a mezôménesi központban töltött napok hatására döntött úgy, hogy a stressz kivédéséhez szükséges tudnivalókat szélesebb közönség számára is hozzáférhetôvé kellene tenni.

A stresszet kiváltó tényezôk nagyon változatosak, általában negatív, de lehetnek pozitív elôjelûek is: házasság, családi kapcsolatok, munka- és szociális viszonyok, betegség, anyagi gondok stb., amelyek az életkortól függôen változnak.

Ha az egyén alkalmazkodóképességét a stressz kimeríti, reagálhat szorongással, depressziós lesz, testi tüneteket produkál (a legváltozatosabb szervi panaszokat), elmenekül, iszik, kábítószert használ, öngyógyszereli magát, viszonyt kezd és számtalan más módon. A menekülés ezen módozatai azonban csak rövid távon nyújtanak feloldódást. Ha nem történik meg a stresszkeltô tényezôk feltárása, a rossz alkalmazkodási módozatok korrigálása, az életmód megváltozatatása, akkor az akut stressz tünetei állandóvá válnak: nyugtalanság, ingerlékenység, kimerültség, feszültség- és félelemérzés, koncentrációképtelenség , alvászavarok stb. — hangzott el többek között a szemináriumon, amely szerdán a valódi megoldások ismertetésével folytatódott. A keddi elôadások után a részvevôknek kérdôívet kellett kitölteniôk, amelybôl megtudhatták, hogy mennyire ellenállók a stresszel szemben, majd a program kiscsoportos tevékenységgel zárult. Véleményünk szerint hasonlóan jól szervezett rendezvény szükséges, és hasznos lenne magyar nyelven is.

A tavalyi év vége felé csaknem valamennyi fôhatóság beleegyezését adta abba a javaslatba, hogy Marosvásárhely repülôterén nyissanak vámellenôrzési és határpontot. Már csak két kedvezô véleményezésre lett volna szükség, amikor a távközlésügyi tárcánál végrehajtott átszervezés zûrzavarában nyoma veszett a dossziénak. Így aztán nem is jutott tovább, az utolsó stációként kijelölt igazságügyi minisztériumhoz az iratcsomó. Ezen múlott, hogy a vidrátszegi röptér átadásának 30. évfordulóján nem hangzott el a kedves-kellemes meglepetésnek szánt bejelentés a légikikötô nemzetközivé nyilvánításáról.

De a repülôtér vezetôi elôkerítették a Közlekedési Minisztériumnál megôrzött kormányhatározat-javaslat aktáit, s a felfrissített tervezettel hamarosan ismét elindulnak kilincselni Bukarestbe. Nem akarnak egyedül menni, az újrakezdett harcba segítségül hívják az államhatalom helyi szerveinek vezetôit, s mindazokat a gazdasági társaságokat, amelyek érdekeltek az ügy sikerre vitelében. Az óhaj az, hogy minden elkövetkezô héten legalább egy fôhatóságnál intézkedjenek s így két hónapon belül kormányszintû megtárgyalásra és megszavazásra érett legyen az indítvány.

Tegnap a repülôtér újonnan berendezett tanácstermében megalakult az az intézôbizottság, amely a tagjaiként önként jelentkezett menedzserek segítségével sorra járja majd a helyi közigazgatási alminisztériumot, a pénzügyminisztériumot, a bel- és külügyminisztériumot, továbbá az igazságügyi, a mûvelôdési, az egészségügyi, a mezôgazdasági és élelmezési, a honvédelmi minisztériumot meg a távközlési ügynökséget.

Ma reggel az intézôbizottságot fogadja a prefektus és a megyei tanács elnöke. A további fejleményekrôl folyamatosan tudósítjuk olvasóinkat.

Anyanyelvünk

Érdemes fölvetnünk a kérdést, milyen eredetûek a nyelvünkben élô szólások és közmondások. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy az olyan képes kifejezések, mint az orránál fogva vezet valakit; pálcát tör valaki felett, és az olyan közmondások, mint Kinek a pap, kinek a papné; A kutyaharapást szôrével gyógyítják stb. a magyaros gondokodásmód legsajátosabb kifejezései. Sokan idegen nyelvben találkoznak velük, s azt hiszik, hogy mindezek idegenbôl vett fordítások.

Az igazság valahol a középen van. Minden nyelv szólás- és közmondáskincse olyan elemekbôl áll, amelyek más nép nyelvében is megvannak. Ki hinné például, hogy a "Kinek a pap, kinek a papné" megfelelôje használatos a bolgárban, a szerb-horvátban, a lengyelben, a csehben, és hogy ez a közmondás valószínûleg a klasszikus görög nyelvbôl származik. Még meglepôbb, hogy például a "veri az ördög a feleségét" szólást a távoli Fülöp-szigetek ôslakói is ismerik. A legtöbb szólásunk a nemzetközi kifejezéskincs részét alkotja. Csak a nyelvtudományi kutatás mutathatja ki idegen eredetét.

Ilyen például a "minden követ mezmozgat" szólás is, amellyel már legrégibb, XVI. századi közmondásgyûjteményünkben is találkozunk. Eredetére vonatkozóan O. Nagy Gábor szerint három megfejtési kísérlet ismeretes. Görög megfelelôje a "panta lithon kinein". A legrégibb magyarázat Zenobiosz szofistáé. A szalamiszi ütközet után az a hír terjedt el, hogy a vesztes perzsa hadsereg vezére hajóra szállás elôtt a partokon rejtette el kincseit. Egy thébai ember ásni kezdett ott, ahol kincseket sejtett, de hiába forgatott fel minden követ.

Más magyarázók szerint a szólás a dámajátékból származik. Ezt úgy játszották, hogy sakktáblán fehér és fekete köveket tologattak, s az volt a cél, hogy az ellenfél valamennyi kövecskéjét kiüssék.

Még valószínûbb azonban, hogy a szólás eredetije a rákászattal kapcsolatos. Köves folyó- vagy tengerparton ugyanis az a rákok fogásának legközönségesebb módja, hogy kiemelik vagy elmozdítják azokat a köveket, amelyek alatt a rákok meghúzódnak. Érthetô tehát, hogy a "minden követ megmozgat" kifejezést abban az átvitt értelemben kezdték alkalmazni, hogy valaki mindent megtesz célja érdekében. Ezek az eszközök, módok, összeköttetések lehetnek pozitív értelmûek, azaz valamilyen hasznos cél érdekében történôk, de lehetnek elítélendôk, azaz nem éppen üdvös egyéni célokat követôk.

— Úgy hírlik, hogy a Marosvásárhelyi Napok sporteseményeirôl az Eurosport is beszámol. Mi igaz ebbôl? — A Romsat révén az Eurosport páneurópai televíziós sportcsatorna nemrégiben valóban felvette a kapcsolatot a Marosvásárhelyi Napok rendezô bizottságával, személyesen velem is, mivel a sportrendezvények programját én állítom össze. A négy nap alatt kb. 30 rendezvényünk lesz, ebbôl a Week-end Egyesület, amelynek vezetôje vagyok, részt vesz nyolc-tíznek a szervezésében. Az Eurosportnak ez lesz az elsô saját közvetítése Romániából, az országban még egyetlen sportegyesület vagy sportág iránt sem érdeklôdött. Ôket most komolyan érdekli, hogy felvegyék a Maros megyei és marosvásárhelyi sportmozgalommal a kapcsolatot. Megkértek arra, hogy szervezzünk egy futóversenyt, ami maradjon hagyományos, a Marosvásárhelyi Napok keretében mindig rendezzük meg, s ugyanakkor érdeklôdtek a keleti harcmûvészetek és az extrém sportok iránt is. Ezért hívtam fel a figyelmet az újságban és a rádióban is, hogy aki szeretne ilyen jellegû bemutatót rendezni, jelentkezzen, mert most van rá alkalom, lehetôség.

— Hogy esett a választás pont erre a városra?

— Több mint valószínû, hogy a Romsat kábeltelevíziós céggel való együttmûködés eredménye. Emlékszem, ezelôtt egy-másfél hónappal szó volt arról, hogy a Romsat segíteni fog bizonyos sportegyesületeket; akkor hallottam elôször, hogy a Eurosport is érdeklôdött, hogy ha vannak olyan egyesületek, amelyeket a Romsat nem tud támogatni, s ôk úgy ítélik, hogy megérdemelnék, esetleg ôk is segítenének. Talán ezért. Hogy miért Vásárhelyt választották, nem tudnám megmondani, de ha eljön az ideje, valószínûleg elárulják nekünk is.

— A Romsat és a Eurosport között nagyon jó a kapcsolat; úgy tudom, sokat számított a kábeltévések ajánlása. Mi reméljük, hogy a tömegsport iránt is érdeklôdést mutatnak majd, s megpróbáljuk úgy irányítani a dolgokat, hogy ebbôl a Maros megyei sport a lehetô legtöbbet nyerje.

— Azt már lehet tudni, hogy hányórás felvétel készül az egész rendezvényrôl?

— Még nem. A hétvégén tárgyalok még egyszer a Romsat képviselôivel, ott ismertetünk egy programtervet; ugyanakkor bizonyos anyagi részletekrôl is beszélgetünk, mert ha szükség lesz, valamennyivel ôk is "beszállnak". Nyilván kellenek van más szponzorok is. Ezeket a dolgokat az elkövetkezô napokban, hetekben tisztázzuk, de egyelôre még nem olyan sürgetô: van még idô a szervezésre.

A Maros megyei Fogyasztóvédô Hivatal lapunkhoz eljutattott jelentéseibôl kiderül, hogy május hónapban a felügyelôk 50 panaszt és bejelentést oldottak meg. Példaként említhetô: a radnóti 7-es számú lakótársuláshoz tartozó lakók jelentették, hogy a lakótársulás nem veszi figyelembe a lakásokba beszerelt vízórákat a közköltség kiszámításakor. A felügyelôk közbenjárása nyomán a panaszosok visszakapták az 1.817.000 lejnyi, jogtalanul beszedett összeget. A marosvásárhelyi Fidas Kft-t 1.000.000 lejre büntették a felügyelôk, mert nem javította meg a törvény által elôírt határidôn (10 nap) belül az ügyfél által beszállított mosógép ajtaját. A büntetés mellett a kft.-t kötelezték a javítás elvégzésére. Egy panaszos jelentette, hogy a Rozmaring szoláriumban való mesterséges barnulás nyomán arcán bôrfolt keletkezett, amely 180 ezer lejes, két hetes kezelést igényelt; a kivizsgálás nyomán kiderült, hogy a fent említett szoláriumban nincs román nyelvû tájékoztató felirat, az ügyfeleket nem tájékoztatják, hogy mennyi ideig és milyen idôközönként lehet használni a gépet, nem volt feltüntetve az ellenjavallat és a mesterséges barnulás veszélyei. A szakképesített személyzet is hiányzott. A Rozmaring szoláriumot 5.000.000 lejre büntették meg, kifizettették a kliens kezelését és a gépet kivonták a használatból. A marosvásárhelyi Sat Com Impex kft-t 2.000.000 lejre büntették meg, mivel nem javította meg a Panasonic márkájú, garanciaidôben meghibásodott telefont, és üzletében román felirat nélkül kínált termékeket. A Flanco International Kft marosvásárhelyi fiókegységére egymillió lejes büntetést róttak ki, mert nem javította meg az elôírt határidôn belül a Relate 180-as telefont, s az üzletében kínált televízíók mellett nem tüntette fel a fogyasztó kellô tájékoztatását szolgáló adatokat. A panaszok ellenôrzése nyomán fény derült arra, hogy a megyeszékhelyi 56-os lakótársulás jogtalanul beszedett a Godeanu 32. szám alatti 7-es, 9-es, 13-as és 17-es lakrészek lakóitól 1.586.632 lejt. A hivatal jegyzôkönyv szerint kötelezték a lakótársulást, hogy visszafizeti vagy más uton törleszti a fent említett összeget.

Az elmúlt idôszakban a fogyasztóvédôk az Állategészségügyi Igazgatóság felügyelôivel közösen ellenôrizték a halkonzerveket is. Mint a felméréseki nyomán kiderült, a Tango (Golden, Imperial, Beal American, Captain Tango, La Bianca) halkonzervekbôl hiányzik az olaj, holott a címkén összetevôként megjelenik. Ugyanazon címke szerint a dobozban nincs víz, noha a konzervek 21,77-59,88 százalékban vizet tartalmaznak. A közlemény felhívja a kereskedelmi társaságok figyelmét, hogy ne forgalmazzák a fent említett termékeket, s figyeljenek a termékeket kísérô iratokra, mert azok sok esetben nem felelnek meg a valóságnak.

A Fogyasztóvédô Hivatal (Jeddi út 3. szám, telefonszám: 255-153, 254-625) felkéri a fogyasztókat, hogy bármilyen rendellenességet észlelnek, jelentsék, mert ezáltal hatékonyabbá válik az egészségre veszedelmes termékek forgalmazása és a visszaélések megelôzése.

Valljuk be ôszintén: elôfordul, hogy a telefonkagylóban megszólaló nôi hanggal nem tudunk mit kezdeni. Egyszerûen nem értjük az udvarias ajánlását, közlését. Vegyük hát sorra a rögzített üzeneteket és próbáljuk azokat értelmezni úgy, amint a Romtelecom szakszemélyzetétôl hallottuk.

1. "Numarul solicitat este nealocat. Va rugam, apelati serviciul informatii". Olyankor halljuk ezt, amikor nemlétezô számot hívtunk.

2. "Ati solicitat sa fiti apelati la aceasta ora. Va multumim". Ez nem más, mint a kért ébresztés ismétlôdô szövege.

3. "Comanda acceptata". A hívásletiltó és más szolgáltatások aktiválásakor vagy törlésekor igazolja emígyen az automata, hogy minden rendben.

4. "Comanda refuzata". Megtörténik, hogy aktiválni, törölni szeretnénk a hívásletiltást vagy meg szeretnénk változtatni a jelszót (más néven parola vagy kód) és mindent jól csinálunk, csak ez utóbbi bevitelét hibáztuk el. Tehát valahányszor ezt halljuk (comanda refuzata), tudnunk kell, hogy a helyes jelszó betárcszáására vagy bebillentyûzésére fontos ügyelnünk.

5. "Accesul dumneavoastra la acest serviciu nu este posibil". Létezik olyan szolgáltatás, például a hívásátirányítás, amit kérvényezni kell és csak akkor lép mûködésbe, ha engedélyezték. A telefonközpont a fent idézett módon tiltakozik a szolgáltatás illetéktelen használata ellen.

6. "Post telefonic suspendat pentru neplata. Va rugam, contactati serviciul comercial". Arról van szó, hogy ha az elôfizetô nem rendezte a számláját, a központtól korlátozzák a telefonkészülék, illetve a vonal használatát. Ez úgy nyilvánul meg, hogy az eladósodott elôfizetôt lehet hívni, de ô csak három létfontosságú intézményt hívhat: a mentôszolgálatot, a rendôrséget és a tûzoltókat. Abban a pillanatban viszont, amikor bárki másnak a számát tárcszáza, a "robot" emlékezteti a kötelességére.

7 "Postul telefonic deranjat temporar". Ugyanez angolul is elhangzik: "This number is temporily out of service", hogy ha külföldrôl keresnek egy romániai elôfizetôt, megérthessék, miért nem jelentkezik. A hosszú ideig nyitva hagyott telefonkészüléket ugyanis kikapcsolja a központ s emiatt "hozzáférhetetlen". A feledékeny telefonálót egy darabig tónushanggal, utána úgynevezett dudálással, majd sípolással figyelmezteti a védô automatika, s ha ezt sem észleli az illetô, akkor végül megszakítja a vonalat.

Megjegyezzük, hogy mindezek a digitális, azaz elektronikus telefonközpontokra (Siemens, Goldstar stb.), illetve a hozzájuk tartozó vonalakra és készülékekre vonatkoznak.

— A Transilvania Bankot 1993-ban hozták létre Kolozsváron, tevékenységét 1994 februárjában kezdte el. Azóta milyen helyet sikerült elfoglalniuk a hazai bankrendszerben?

— Az eltelt évek során 20 fiókegységet, négy hivatalt és négy független valutabeváltó irodát nyitottunk meg. Idén, május 3-tól, Bukarestben az Alba Iulia téren újabb fiókegységünk várja ügyfeleinket, akiknek száma egyre növekszik, nemcsak a fôvárosban, hanem országszerte, célunk pedig az, hogy szolgáltatásaink minôségének színvonalát folyamatosan emeljük.

— A Román Nemzeti Bank április hónapban elemezte a bankok tevékenységét. Az elemzés szerint a Transilvania Bank az elsô negyedévi pénzügyi eredményei alapján a hazai bankrendszer vezetô egységei közé került. Hogyan sikerült? A bank ügyfelei kíváncsiak a válaszra...

— A bank eddigi pénzügyi eredményei a folyamatos fejlôdést mutatják, amelynek során a hazai piacon jól meghatározott és megerôsített helyet foglaltunk el. A bank összjövedelme március hónap végén elérte a 136.749 milliárd lejt, viszonyítva 1998 elsô évnegyedéhez, ez 2,24-szoros növekedést jelent, a bruttó profit (nyereség) pedig, ugyanazon idôszakhoz viszonyítva 1,45-szor növekedett. A kihelyezett pénzösszegek (különbözô hitelek, bankközi pénzügyi mûveletek, a tôkebörzén eszközölt pénzügyi mûveletek, kihelyezett bankhitelek stb) arányos elosztását a bank vezetése folyamatosan követte, így sikerült elérni, hogy a banki kockázatokat szûk határok közé fogja.

1999. március 31-én a bank állandó készpénzalapja 111,43%-os arányt ért el az 1998. március 31-én jegyzett 105,56%-kal szemben. Az azonnal folyósítható készpénzalap az 1998. márciusi 34,08%-ról 39,71%-ra növekedett. Az 1999 elsô negyedévre szóló összjövedelem 150%-ban valósult meg, a bruttó nyereség pedig 139,15%-kos arányban. Számokban kifejezve: a nyereség elérte a 41.066 millió lejt a tervezett 11.554 millió lejjel szemben.

Ügyfeleink egyre bizalmasabbá váltak velünk szemben, hiszen szolgáltatásainkat bôvítettük, ígéreteinket pedig mindig betartottuk. Megemlítem, hogy a betétekre nem változó kamatokat alkalmazunk. Ügyfeleink, természetes és jogi személyek, száma 1999 március végén 108 437 volt, a marosvásárhelyi fióknál pedig 4.373. A múlt évben, 1997-hez viszonyítva, ügyfeleink számának növekedése elérte az 56,09%-os arányt. Ugyanazon viszonyítási idôszakban, a lejjel és valutával kapcsolatos pénzügyi mûveletek aránya is emelkedett, 46,6 és 44,08%-os arányban. Ismétlem, mindezen eredményeket úgy érhettük el, hogy folyamatosan bôvítettük szolgáltatásainkat.

— A marosvásárhelyi fiókegység a Transilvania Bank hálózatában, eredményei szerint a hányadik helyen van?

— Ez év elsô negyedének zártakor a kihelyezett pénzösszegeink értéke 40 milliárd lej volt, a nem visszafolyósított hitelek és kamatok értéke zéró, a fiókegység összjövedelme 4.388 millió lej, a nyereség pedig 1.975 millió lej volt. Ezek az eredmények a marosvásárhelyi fiókegységet a Transilvania Bank elsô három fiókegysége közé sorolják.

A marosvásárhelyi matematikatanárok Vályi Gyula Társasága tanévzáró ünnepséget tart 1999. május 29-én, szombaton 10 órakor a 7-es Számú Ált. Iskolában.

Díjazzák a következô tanulókat:

— a Népújság szerkesztôsége által szervezett VIII. Matematika-pályázat nyerteseit;

— a Matematikai Lapok feladatmegoldó versenyén legtöbb pontszámot elért Maros megyei tanulókat;

— a Vályi Gyula matematika-kör legeredményesebb tevékenységû tanulóit.

Az ünnepségre szeretettel várnak minden érdeklôdô tanulót, szüleikkel együtt.

az Új templom az unitáriusoknak címû május 26-án megjelent cikkhez

1. Az ötös, nyertes pályázati munkát Beyer Gábor és Fall Zsuzsanna készítette és nem a Winkler Enikô és Lippovan Octavian házaspár.

2. A Winkler Enikô és Lippovan Octavian házaspár a pályázaton mint ARHIGRAF cég jelent meg. Kérnénk, hogy így jelenjünk meg az újságban is.

Tisztelettel, Winkler Enikô

Napló

vannak sztárírók. Oroszországban is, nemcsak Nyugaton, nemcsak Magyarországon. (Ott Moldova György volt, aztán Végh Antal, sikeríróként Berkesi; de az igazi sztárírói státus a kilencvenes évekre alakult ki Esterházyval, Nádas Péterrel.) A csehek méltán büszkék Hrabalra, aki halálával egyben klasszikussá is vált. Viktor Jerofejev a mai orosz irodalom fenegyereke. Ötvenkét éves, és azzal kezdte, amivel oly sok elôdje: lehúzta a keresztvizet mindenrôl, ami ôelôtte történt: az irodalom, mondja, nem gyorsbüfé, hogy mint két zsömle közt a fasírtot, hasznos, nemes gondolatokat nyomjunk le a közönség torkán. Márpedig az orosz irodalom 80 százaléka ilyen. Szolzsenyicin is megkapja a magáét. " Attól, hogy egy könyvben a jó kommunisták helyett gonosz kommunisták szerepelnek, márpedig például Szolzsenyicinnél is ez történik, a körítés, a forma szocreál marad. Az orosz irodalom nagy, moralizáló hagyománya, az egész 20. századot, hogy úgy mondjam, hazavágta. A legjobbak sem tudtak ellenállni a hamis humanizmus csábításának. Még Bulgakov sem."

A mai fiatal nemzedék másképp gondolkodik. Unja a banánt. Jerofejevék azt mondják: hamis az a turgenyevi állítás, hogy az ember alapvetôen jó, csak elrontották. "Azt állítottuk: az ember rossz, eredendôen rossz, de az én dolgom nem az, hogy megjavítsam vagy megváltsam."

Az író dolga, hogy kegyetlen legyen. Ne adjon lehetôséget az önmentegetôzésre. "Óriási botrány lett ebbôl, azt mondták, embertelen vagyok, antihumánus vagyok. Az egészen fiatal, legújabb orosz irodalom viszont már a világ legtermészetesebb tényeként kezeli, hogy az ember képét nem kell elôre kiretusálni. Ezeket a fiatalokat már az izgatja, mit lehet kezdeni az ember bonyolultságával."

Errôl nekem Mózes Attila prózája jut eszembe.

Jerofejev magyarországi karrierje már 1989-ben elkezdôdött, akkor olvashatták A szovjet irodalom halotti tora címû írását. Jerofejev belülrôl ismeri a helyzetet, ô maga is szovjet nómenklatúracsalád sarja, apja Molotov személyi titkára, Sztálin francia tolmácsa volt. Az ifjút szamizdatozásért ûzték ki a hivatalos irodalomból. Most már nyugaton is felkapott sztár, akinek egyre eredetibbnek kell lennie, s ezért bizony nagyokat is mond. Jerofejev azt állítja, hogy az orosz mentalitás nem európai, de nem is ázsiai jellegû. Az orosz lélek legfontosabb — éltetô — eleme az önrombolás. (Akkor mi is oroszok vagyunk, vagy ôk is magyarok.) A másik jellemzôje a felfokozott képzelôerô. (Helyben vagyunk.) Oroszország: varázsmese, állítja Jerofejev. A túlzott képzelôerô, a vágtató fantázia áthatja az egész orosz gondolkodást, meghatározza azt. A racionalitástól korlátozott és ellenôrzött európai, még inkább az amerikai gondolkodás számára ez ijesztô. Az orosz lélek harmadik meghatározó sajátossága szerinte a korlátot nem ismerô, zabolázatlan erô, melynek egyes elemei: az agresszió, a szadizmus, az erôszakosság rokonok ugyan az általános emberi jegyekkel, de nem azonosak vele. Az orosz ember legnagyobb baja azonban Jerofejev szerint az, hogy hiányzik belôle az a belátás, hogy hol kezdôdik a másik ember szabadsága, s hol végzôdik az enyém.

Az orosz mentalitás legnagyobb rákfenéje az elôbbiekbôl következô önismerethiány. Ez azonban ezekben az idôkben kapóra jön a népnek. "Oroszországnak most épp az a szerencséje, hogy nem tudja, mi történt vele."

Írásainak erotikus, pornográfiával határos elemei sokakat ingerelnek. "A pornográfia ebben a nyelvben, amit én használok, a mocskos történelem metaforája. Ostobaság volna, ha elkezdenék hencegni, hogy nekünk mocskosabb a történelmünk, mint a magyaroké, de a különbség mégiscsak érzékelhetô abban, hogy például Esterházy Kis magyar pornográfiája soft pornó, az enyém meg kemény pornó. Én hozzá képest a pornó imperialistája vagyok. Nem azért, mert ô nem tudna vagy nem merne vadabbat írni, hanem mert az ô mocsoktapasztalatának az a megfelelô lenyomata, az enyémnek meg ez. Oroszországban a nonkomformista irodalomnak a bûn nyelvén, a börtönök, a stricik, a prostituáltak nyelvén kellett megszólalnia ahhoz, hogy visszatérhessünk az alanyhoz és az állítmányhoz. Kíméletlenül, brutálisan, bûnelkövetéssel határos módon le kellett csupaszítani a nyelvet, az irodalmat ahhoz, hogy megint azt jelentse, amit. Esterházyt is, tudom, ez érdekli, hogy ne népben-nemzetben, hanem alany-állítmányban lehessen beszélni. Ezzel az irodalom premodern állapotából azonnal a posztmodernbe jutottunk."

Ráadásul szépen jövedelmez az alany meg az állítmány. Széplány címû könyve félmillió példányban kelt el otthon. Ezt akkor tudjuk valósan értékelni, ha tudjuk, hogy Oroszországban egy átlagos regény átlagos példányszáma 2—3 ezer. Férfiak címû könyve, akárcsak Az élet öt folyója címû (amely most jelenik meg magyarul) odahaza 20—20 ezer példányban fogyott el. Ott a könyvek még viszonylag olcsók, az írásból még Jerofejev sem élhetne fényesen. De ott a tévé. Állandó mûsora van az orosz tévé 50-es csatornáján, kéthetenként este, a legnézettebb sávban. "Apokrif a címe, s minden részben más-más helyen forgatunk arról, hogy mit olvasnak ma az emberek. Az irodalom és a prostituáltak, az irodalom és a nôi börtön. Ez utóbbiban férjgyilkosokat, csecsemôgyilkosokat interjúvoltam meg. Most 400 dollárt kapok egy epizódért."

Jerofejev nem ír rendelésre. De rendszeresen ír a hamburgi Die Zeitnak, esszéleveleket, arról, hogy mi van Moszkvában. Sokat dolgozik a New Yorkernek, ez nagy presztízs, ô az egyetlen olyan orosz szerzôjük, aki nem emigráns és nem hosszú ideje kint élô orosz.

Van mit aprítania a rumos teájába, bár "Moszkva hihetetlenül drága, most vettem egy lakást egy régi belvárosi házban, négyzetméterét 1.500 dollárért, s rengeteg megy el a felújításra is. De nincs okom panaszra, az Oroszországban élô, magas irodalmat mûvelô írók közül én keresek a legjobban."

— Szolzsenyicint is beleértve? — kérdi az interjút készítô Kiss Ilona (HVG, 1999. május 1.). — Ô szerintem már nem író, hanem próféciákat gyártó publicista.

A nagyenyedi református kollégiumba került a kézdiszéki Felsôcsernáton községben 1712. évében született Bod Péter. Nemes, lófô földmûves apja 1724-ben vitte Enyedre továbbtanulni. Itt teológiát is, históriát is studírozott. Önéletrajzából megtudjuk, hogy tavasszal és nyáron marhákat is legeltetett odahaza, esetenként mezei munkára is fogta édesapja, aki nyilván kevés földdel rendelkezett.

Elég tájékozott vagyok Bod Péterrôl, a kiváló irodalmárról, mert házi könyvtáramban rendelkezésemre áll az ô Magyar Athenas kötete és mert több olyan templomot, kastélyt, sírhantot kerestem fel, ahol Bod Péter élete folyamán mint ref. lelkész és irodalmár megfordult. Elmondható, hogy a magyar anyanyelvû irodalomtörténeti írás megindítója volt a Magyar Athenas címû enciklopédia.

Pályakezdésekor az enyedi kollégium diplomájával három évig vidéken tanított mint iskolamester. Voltak, akik felismerték szellemi képességeit és alapítványokat szerevez peregrinusként Leydenben tanulhatott, Hollandiában körülnézhetett. Mint önéletrajzában megemlítette, hatmázsányi könyvét zsúfolt ládában küldte elôre.

Odaazha 1743-ban egyik támogatójának, Árva Bethlen Katának udvarában, Olthévízen, Fogarason mint prédikátor 6 évet töltött el, majd elôlépve Magyarigenben, nem messze Gyulafehérvártól, a református közösség papja lett.

Árva Bethlen Kata 1759-ben hunyt el, de jóval azelôtt meghagyta, hogy Bod Péter temesse el ôt a fogarasi ref. templom körüli cinteremben és ô mondja a búcsúbeszédet. Az elhangzottakat a díszsírhantjára tekintô templomfalba beépített márványtábla ôrzi most is.

Az ide hantolt Nagyasszony szülôfaluját is felkerestem a Küküllô menti Bonyhán, ahol már nem található meg a szülôház, lebontották a kései Bethlenek, hogy újabb kastélyt építsenek attól távolabb.

Bethlen Kata pontosan 1700 novemberében jött a világra. A századforduló alkalmával ünnepelhetjük 300 éves évfordulóját.

Árva Bethlen Kata a leghivatottabb önéletírók közé tartozott. A Teleki Tékában bárki megnézheti, lapozhat emlékiratában. Már a bevezetôje a XVIII. század hangulatát ébreszti: "Elöl- Járó beszéd a keresztyén Isten-félô olvasóhoz". Ilyen kérdéseket is találtam egyik fejezetében: "Micsoda az élet? Enyészô Füst és Pára. Hirtelen el-foly Nyugalmára/ foly, siet Istentôl rendelt vég Órára."

Vissza kell térnünk a nagymûveltségû Bod Péterhez. Mine említettem, a magyarigeni parókiát kapta, ahol én Szegedi László nagytiszteletû úrnál többször is meglátogattam a nevezetes Bod és családja gondozott sírját, síremlékeit. A Bod Péter kultuszát ápoló Szegedi szórványlelkész javaslatára a felsôcsernátoni falubeli székelyek néhány évvel ezelôtt vállalták a síremlék, a környezô várfal (Bethlen Gábor nayaralójaként szolgált) teljes renoválását, a hozzávaló téglákat, gerendákat és munkabért is magukra vállalták.

Olvasva a Magyar Athenast, az 1766-ban elkészült elsô magyar nyelvû hatalmas munkát, mely a következô évben már nyomdába került, elámulunk Bod Péter tájékozottságán, tárgyi tudásán. Ez a lexikon 528 magyar író, tudós, mûvész rövid életrajzát tartalmazza. Házi könyvtáramból a nemrég újranyomtatott vaskos kötet még mindig élvezetes olvasmány.

De, mit aki a történelemben is kontárkodott, írja, hogy Moldva felôl jöttek Erdélybe a "hunnusok", akik "székelyeknek hivattatnak".

Valamivel kevésbé meghökkentô és talán valószínûbb állítása, mely szerint "... hunniabeli módra székely betûvel élnek mind e maiglen". Nyilván a rovásírásra utalt jeles polihisztorunk, Bod Péter.

Megemlítendô, hogy az enyedi tanárok felkarolták a román kultúrmozgalmakat is. Bod Péter latin nyelven megírta a románok történetét. Sajnos elkallódott kézirata. Huszti András magyar nyelven fogalmazta meg Dacia históriáját. János Zsigmond rendelete értelmében az evangéliumot román nyelven kell olvassák az istentiszteleteken. Az 1570-es évben megjelent Erdélyben az elsô latin betûkkel nyomtatott román zsoltár.

A mindössze tíz-tízenötezer éves emberi civilizáció a letelepedéssel, a földmûveléssel kezdôdött. Ezt megelôzôen, az igen hosszú történelem elôtti idôkben az ember gyûjtögetô, vadász- halászó életmódot folytatott. Az ember és a természet viszonyát akkor valamilyen harmónia, egyensúly jellemezte. Szuhai-Havas az Interpress Magazin 1978. évi 4. számában említi, hogy a harmincas években az angol James Woodburn Tanganyikában felkereste a kis hadza törzset. Arra volt kíváncsi, hogyan él a XX. században egy kôkori szintû néptöredék, az Egyenlítôtôl délre, egy távoli, eldugott völgyben. Három évig élt közöttük.

Mezítelen és nagyon barátságos vademberek voltak. Eledelüket mindenféle erdei gyökér, vadon termô édes burgonya, bogyók, vadméhek méze, a baobabfa gyümölcse képezte. Ritkán húst is fogyasztottak, a dárdával elejtett antilop, zsiráf vagy zebra legízletesebb részeit használták e célra. Tudomásuk van arról, hogy a szomszédaik verítékes arccal túrják a földet. Mi értelme lenne azonban kölest termeszteni? A völgyben minden megtalálható. Reggel két- három óra alatt összegyûjthetik táplálékukat, azután övék a világ. Ez a vadászó- gyûjtögetô embercsoport bôségben él, amit egy angol orvosokból álló expedíció is megerôsít: a hadza gyermekek Kelet-Afrika legjobban táplált kicsinyei.

Az elsô számú következtetés az — jegyzi meg a szerzô —, hogy a legôsibb életforma szinte ideális, ha ideális a környezet is. Ha nem, akkor természetesen nem. Gondoljunk csak a kegyetlen Kalahári-sivatag vadászaira, vagy az északi eszkimókra. Ôseink, a homo sapiens egyedei is mintegy ötmillió éven át boldogan élhettek, akár a hadzák.

Mi késztette az embert, hogy áttérjen a helyben ûzhetô gyûjtögetésre, a földmûvelésre, illetve a helyben ûzhetô vadászatra, amelyet állattenyésztésnek nevezünk? Minden valószínûség szerint a dolgok hátterében a "demográfiai robbanás" állhatott, amelyet a természeti folyamatok is erôsítettek. Korábban a természetes szaporulat igen alacsony volt, egy ezrelék körüli évente. Napjainkban három-négy hét alatt nôhet annyival a lakosság száma, mint korábban egy évezred alatt. A szerzô feltételezései szerint ötmillió évvel ezelôtt mindössze 25.000 emberôs élt a Földön, nagy részük talán éppen Kelet-Afrikában. Ha a természetes szaporulat valóban egy ezrelék körüli volt csupán, akkor a Föld lakossága idôszámításunk elôtti 10.000 táján érhette el a 10 millió fôt. Ez az érték a legtöbb kézikönyv szerint is elfogadhatónak tûnik.

A tízmillió ember néhány százezres csoportban élhetett akkor, szétszórva az öt kontinensen. Több mint 14 km² terület jutott egy fôre, ha az egész szárazföldet vesszük tekintetbe. Jókora terület ez, ám ideális vadászterület ennek csak egy része — erdôs