Országosan szórványos volt a sztrájk

Petrisor Pelu kormánytanácsos a hétfôi parasztpárti sajtóértekezleten kijelentette, hogy a kormány a szakszervezetekkel megállapodott a konfliktust áthidaló megoldásban.

Ama tény, hogy a szakszervezetek elfogadták a tárgyalások folytatását, a kormánynak nyújtott haladékot jelenti, s e haladék a reformot meggyorsító intézkedések beindításához szükséges — jegyezte meg a kormánytanácsos.

A szakszervezetek meggyôzôdtek afelôl, hogy nem rosszindulatból odázódnak el egyes törvények, ezek gyakorlatba ültetése a parlamenti procedúrák lassú üteme miatt késik meg. A koalíciós vezetôk biztosították a szakszervezetieket támogatásuk felôl, a négy szakszervezeti szövetséggel megkötött projektek parlamenti megvitatásában — hangsúlyozta Pelu.

Immár bizonyossá válik, hogy Carlo Goldoni Chioggiai Csetepaté címû vígjátéka a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának elôadásában karriert fut be. Az évad idehaza legtöbbet játszott elôadása helytállt immár Kolozsvár, Székelyudvarhely, valamint Budapest színpadain is, bekerült a XI. Kisvárdai Színházi Fesztivál mezônyébe, a május 24-i rendkívüli elôadást pedig a DUNA TV rögzítette, és 1999. június 20-án, vasárnap este mûsorra tûzi.

Novák Eszter rendezô és alkotótársai: Kárpáti Péter dramaturg, Kiss Ferenc zeneszerzô, Labancz Klára díszlettervezô, valamint a társulat színmûvészei: Tatai Sándor, Gáspárik Attila, László Zsuzsa, Simon Andrea, Bocskor Salló Lóránt, Kátai István, Szélyes Ferenc, Fülöp Bea, Kovács Ágnes Anna, Tompa Klára, Györffy András, Béres Günther Attila, Domokos László, Siklódi Ernô, zenészei: Koszorús Kálmán, Gyárfás József, Man Alexandru, és a másodéves színinövendékek tehát megelégedéssel nyugtázhatják, hogy munkájuk, hatalmas erôbedobásuk, színházi elkötelezettségük, elszánt újatakarásuk nem volt hiábavaló.

A költôvel szólva: "Jó mulatság, férfimunka volt!"

Bankok privatizációs tanácsadói jelentkezését várja a kormány a Tarom légitársaság magánosításához. A hirdetés az ügyben most jelent meg, az ügyletben az EBRD közremûködne.

A Tarom privatizálását két részletben képzeli el Bukarest: az elsô szakasz a vállalat felbecsülését és az eladási lehetôségek feltárását fedi, majd a második szakasz a tényleges eladásé. Nem csupán a légiközlekedést lebonyolító vállalatrész eladásáról van szó, hanem a karbantartó, az üzemanyagot kiszolgáló és más vállalatrészek együttes értékesítésérôl — írta a Rompress hírügynökség. A társaságnak jelenleg 31 repülôje van, dolgozóinak száma 2900 fô és összesen félszáz külföldi várost szolgál ki járataival. Tavalyi forgalma értékben elérte a 148 millió dollárt.

Szél fuvatlan nem indul

Constantinescu elnök héfôn kijelentette, hogy Theodor Stolojan exminiszterelnöktôl kérte, vegyen részt a gazdaság problémáinak megoldásáért tett erôfeszítésekben. Az államfô elmondta, hogy a hajdani kormányfôvel a bukaresti vezetés és a nemzetközi pénzügyi szervek közti viszonyról, valamint Románia esetleges részvételérôl tárgyaltak a jugoszláviai újjáépítésért tett erôfeszítésekben.

Theodor Stolojan helyeselte ama javaslatot, hogy vegyen részt a konzultatív bizottságban, melynek megalakítása felôl az államfô által szervezett áprilisi nyilvános vitán állapodtak meg — hangsúlyozta Constantinescu elnök.

Remus Opris parasztpárti szóvivô hétfôn kijelentette, hogy ama sajtófeltételezések, miszerint az államfô Theodor Stolojant elsô miniszterelnök- helyettesnek szándékszik kinevezni, távol állnak a valóságtól.

Ha valóban fel akarják használni Stolojan tapasztalatát, helye az országos konzultatív tanácsban van, mint ahogy ezt Constantinescu államfô is javasolta — jegyezte meg Opris, cáfolva egyben, hogy az államfô és a miniszterelnök konfliktusban állna.

A KDNPP úgy véli, hogy a jelenlegi kabinet a miniszterelnök köré tömörült összeforrott politikai csoportból áll, amely az utóbbi négy hónapban több vizsgán ment át, mind a bányászlátogatások, mind a Világbankkal és az NVA-val való tárgyalások, valamint a szakszervezeti mozgalmak és az utólag elutasított bizalmatlansági indítvány során — hangsúlyozta Remus Opris.

A kormányt az összes koalíciós párt támogatja. Egy technokrata belépése a jelenlegi kabinetbe az ehhez szükséges politikai támogatás nélkül, egy idegen testnek a szervezetbe való beékelésével lenne egyenlô, amely elsôsorban elutasító reakciót váltana ki — donborította ki Opris Stolojannak a kormányban való esetleges részvételére utalva.

A NATO-csatlakozásért felelôs ügyosztályközi bizottság hétfôi összejövetelén jóváhagyott döntésekért és intézkedésekért, valamint ezek megvalósításáért felelôsséget kell vállalnunk a Csatlakozási Akciótervet aláíró többi államhoz hasonlóan — mondotta Andrei Plesu külügyminiszter hétfôn, a bizottság összejövetelén.

Kiemelte, hogy e döntések és intézkedések határozzák meg Románia helyét a többi jelöltállammal szemben, az országos programok alapján pedig az észak-atlanti szövetség figyelemmel követheti a jelöltek által elért eredményeket és javaslatokat terjeszthet elô.

Az amerikai fél utalt annak fontosságára, hogy Románia mielôbb elôterjessze javaslatait a Csatlakozási Akciótervvel kapcsolatban, mivel ez nagy jelentôséggel bír országunk élén maradása szempontjából a jelöltek sorában.

RMDSZ-ellenes kirohanások

Az RMDSZ stratégiája elfogadhatatlan, Románia nem lehet a magyar kisérletek gyakorlóterepe — jelentette ki Adrian Nastase, a PDSR elsô alelnöke.

A volt külügyminiszter pártja hétvégi temesvári tanácskozásán úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán "nem európai, Amerika ellenes megfogalmazások hangzottak el".

Nastase különösképpen az RMDSZ Reformtömörülés nevû platformjának elnöke, Toró T. Tibor ellen kelt ki, akit — mint mondta — "azért küldtek éppen ide Temesvárra, hogy megbontsa a városban és a megyében a toleranciát, az etnikumok közti harmóniát".

— Mindenárron azt akarják bebizonyítani, hogy mi románok képtelenek vagyunk a türelemre. Nem akarunk a magyarok kisérleteinek gyakorlóterepévé válni, éppen ezért határozottságunknak mindenekelôtt a jogállam elvein kell alapulnia — szögezte le.

A szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor szenátor osztatlan sikert aratott párthívei brassói tanácskozásán, amikor kijelentette: "Ha az RMDSZ megszerzi az autonómiát Hargita és Kovászna megyékben, már másnap megszakítjuk az áram- és vízszolgáltatást, elvesszük még a levegôt is, hogy megfulladjanak".

Tudor szenátor szerint az említett két megyében a román lakossággal szemben "gazdasági tisztogatást" alkalmaznak: a magyarokkal szemben inkább a románokat bocsátják el, hogy azok munkanélkülivé válva kénytelenek legyenek elhagyni a térséget.

Segélykérés palackpostán

A palackpostára bízott segélykérô üzenet eljutott a címzettekhez, de a Prahovo jugoszláv kikötôben rekedt román tengerészekért indított küldöttség útja teljes kudarccal végzôdött — írta a Ziarul Financiar címû gazdasági lap.

A lap beszámolója szerint a giurgiui NAV Folyamhajózási Társaság három foszfáttal megrakott uszálya április 9-én hagyta el a giurgiui Duna-kikötôt. Csak Prohovóig jutottak el, itt a jugoszláv hatóságok feltartóztatták ôket. Az uszályokon szolgáló hat tengerész egyéb eszköz hiányában üres üvegekbe zárt üzenetek útján kért segítséget.

Az egyik üveget egy román halász fogta ki a Dunából, s a palackposta tartalmát eljuttatta a címzettnek. A tengerészekért a múlt hét végén indult négy fôs küldöttség: a társaság két vezetôje, egy kormányos és a gépkocsivezetô.

A két igazgatónak mindössze Drobeta-Turnu Severinig tartott a bátorsága, jobbnak látták, ha Romániában maradnak. A határon a kormányos sem jutott túl, ôt a jugoszláv határôrök vették ôrizetbe, mert kiderült, hogy korábban négy évre kitiltották Jugoszláviából. A magára maradt sofôr folytatta az utat, de az csak az elsô faluig tartott, mert itt a helybéliek vették körül a román rendszámú gépkocsit, s a vezetôt csak a rendôrök közbelépése mentette meg a lincseléstôl — írta a Ziarul Financiar.

A magyarországi borsodi kisközség, Köröm határában lévô Rákóczi emlékmûnél — azon a mezôn, ahol 1707. május 24-én II. Rákóczi Ferenc megnyitotta az ¼nodi Országgyûlést — rendezte meg szombaton a tíz évvel ezelôtt alakult Rákóczi Szövetség második nemzetközi találkozóját.

A Rákóczi emlékének ápolásával, a határokon túl élô magyarság gondjainak felkarolásával foglalkozó, ma már 56 egyesületben háromezer tagot számláló civil szervezet küldötteit és a velük érkezett hagyományôrzô csoportokat elsôként Tóth Tibor körömi polgármester köszöntötte.

Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára beszédében leszögezte: a szövetség kiemelkedô érdemeket szerzett a határon túl élô magyarság törekvéseinek felkarolásában, illetve gondjainak megoldásában, valamint a határon túli magyarság és az anyaország kapcsolatainak erôsítésében.

— Tette ezt oly módon, hogy ezzel nem sértette a szomszédos országok, népek érzékenységét és tényleges érdekeit sem. A Rákóczi Szövetség ráirányította a figyelmet egy olyan veszélyes és elkerülhetetlenül megoldásra váró térségi problémára, amelynek nagyságát és mélységét igazán csak most, a koszovói példán keresztül érzékelhetjük — hangsúlyozta az államtitkár.

— Nyolcvan éve élünk olyan helyzetben, amelyben a nemzet és az ország nem azonos. Ez a 80 év csaknem úgy telt el, hogy nem, vagy csak néha tudtunk beleszólni sorsunkba. Nem olyan régen sikerült úgy alakítani mások segítségével is a politikát Romániában és Szlovákiában, hogy az ott élô magyarság is beleszólhat az állam, az ország ügyeinek intézésébe, és megpróbálja saját arculatára is alakítani a viszonyokat — mondta Duray Miklós szlovákiai magyar politikus.

— Reménykedhetünk abban, hogy a magyarság történelmi országunk utódállamaiban tud olyan helyzetet teremteni, hogy legalább valamint visszanyerhessen abból a gazdasági és lelki erejébôl, amit az évtizedek során megpróbáltak tôle — sajnos sikerrel — elkobozni. Erre reményt adnak a Kárpát-medencében az elmúlt 10 év során lezajlott változások — jelentette ki a politikus.

A heves esôzések következtében több száz otthont öntött el a víz az országban. Az esôzések és a nyomukban fellépô áradások háziállatok tucatjait pusztították el, és a megmûvelt területeken is nagy károkat okoztak - közölte a környezetvédelmi minisztérium.

Az elmúlt két napban a Maros mentén fekvô Déva városát és több környezô falut öntöttek el a medrükbôl kilépett folyók. Számos kisebb hidat mosott el az ár, több falut elvágott a külvilágtól, s két fôút is járhatatlanná vált.

Az állami televízió figyelmeztetést tett közzé az ivóvíz esetleges fertôzöttségérôl, és azt tanácsolta a lakosoknak, hogy csak ásványvizet igyanak.

Az elôrejelzések szerint a következô napokban sem csökken az esôzések hevessége, és két további folyónál is áradást valószínûsítettek.

Románia déli, délnyugati és nyugati részén a helyi hatóságok ugyanakkor savas esôket jeleztek, amelyeket szakértôk a jugoszláviai vegyi üzemeket és olajfinomítókat ért NATO- bombázások következményének tartanak.

A környezet ebben a Szerbiával határos régióban súlyosan érintett. Bár a hatóságok szerint a savas esôk — amelyek pH- értéke a normális hét helyett csupán öt — nem veszélyesek a lakosságra, a mezôgazdasági termelés erôsen veszélyeztetett, az erdôkben pedig hullanak a fák levelei.

A megyében sztrájk volt, de aligha általános

Tegnapra a négy országos szakszervezeti szövetség 24 órás általános sztrájkot hirdetett. Mint ismeretes, a szakszervezetiek követelései között egyebek mellett a reálbér megkétszerezése, a munkaügyi bíróságok létrehozása, az ÁVA átszervezése, és számos szociális vonatkozású jogszabály megalkotása illetve elfogadása szerepel. A kormánnyal folytatott tárgyalások egyelôre nem vezettek eredményre, de a meghatározatlan idejû általános sztrájk kirobbantásának idôpontját a szakszervezeti szövetségek július 31-ére tûzték ki.

Tegnap megyénkben csak a Sanitas szövetség, és a megyei útjavító vállalat lépett sztrájkba. A központi média információitól eltérôen a tanügyi szakszervezetek nem szüntették be a munkát, és nem támogatták a sztrájkot a vasutasok, valamint a marosvásárhelyi közszállítók sem.

— Egy 24 órás munkabeszüntetéssel szerintem nem lehet befolyásolni a kormányt, tehát ezzel nem lehet megoldani a gondjainkat. A követeléseinkkel kapcsolatos tárgyalások eddig még semmilyen eredményt sem hoztak, ugyanis ha valamit is megoldottak volna belôlük, annak helyi szinten is kellett volna érzôdjön a hatása, de eddig semmilyen változást nem észleltünk — nyilatkozta tegnap lapunknak Vas Stefan, a Fratia-RSZSZOSZ megyei szervezetének elnöke.

Az egészségügyi ágazatot képviselô Sanitas szövetség sem lépett általános sztrájkba. Emil Giurconiu, a szövetség megyei elnöke mondotta el lapunknak, hogy csak azokban a megyékben szüntették be a munkát a Sanitas tagjai, ahol a bérezésüket rendezô 1998. évi 154-es számú törvényt egyáltalán nem, vagy rosszul alkalmazták, ahol a bértörvény alkalmazása megfelelt a szövetségnek, ott csak támogatásukat fejezték ki a sztrájkolók iránt. Megyénkben alkalmazták ugyan a bértörvényt, de nem kielégítôen, ezért a Sanitas megyei szövetsége támogatóinak kétharmada beszüntette a munkát, de ez elnökük szerint nem befolyásolta a sürgôsségi esetek ellátását. Emil Giurconiu azt is elmondotta, hogy a Sanitas megyei szervezete szerdán találkozik az orvosi kamara és a mentôszolgálat szakszervezetének képviselôivel, ahol az egészségügyi ágazatot megyei viszonylatban érintô problémákról tárgyalnak. Ha a gondokra az illetékesek nem találnak megoldást, az elôbb felsorolt szervezetek közös sztrájkot robbantanak ki. Tegnap a mentôszolgálat helyi szakszervezete sem szüntette be a munkát, ugyanis mint megtudtuk, az Ambulanta szakszervezeti szövetség vezetôsége tegnap Kolozsváron tárgyalt Hajdú Gábor egészségügyi miniszterrel a mentôsöket érintô problémákról.

— Mintegy ötezer ember lépett ma (sz. m. tegnap) sztrájkba — nyilatkozta lapunknak Abodi Gheorghe, a Fratia megyei szervezetének ügyvezetô elnöke. További 3-4 ezer embert érintô munkakonfliktusok ügyében a héten folynak tárgyalások a megyei munkaügyi igazgatóságon. Ezek öt segesvári szakszervezetet érintenek a könnyû- és a gépipar területérôl. Mindezek nem azt jelentik, hogy a szakszervezetek gyengék lennének, hanem azt tanúsítják, hogy törvényesen akarnak tiltakozni azokkal szemben, akik a saját maguk által hozott törvényeket is képtelenek betartani — mondotta az ügyvezetô elnök, de ugyanakkor beismerte, a szakszervezeti konföderációk felületesen szervezték meg a tegnapi sztrájkot. — A jól mûködô demokráciákban az általános sztrájk egy olyan fegyvere a szakszervezeteknek, amelyhez csak végsô esetben nyúlnak, amikor a problémákra már csak egy globális megoldást lehet találni. De a másik oldalt nézve az is igaz, hogy ugyanott a politikai szféra is sokkal komolyabban viszonyul a szakszervezetekhez, amit nálunk nem tapasztalni. Szerintem a politikai szféra nagyon komolyan kell vegye a dolgát, komoly politikai döntéseket kellene hoznia, és azokat szigorúan végre is kellene hajtania — összegezett.

Tiltakoztak az útjavítók

A megyei útjavító és karbantartó vállalatnál kirobbant munkakonfliktus nem új keletû. Az alkalmazottak és a vezetôség közötti nézeteltérések 1992-ben kezdôdtek. Annak ellenére, hogy a megyei utak évrôl évre egyre inkább lerobbantak, a cég vezetôsége nem tudott a kapacitásnak megfelelôen munkát bíztosítani az alkalmazottaknak. A különbözô átszervezési megoldások se vezettek eredményre. Betelt a pohár! — mondták tegnap a cég mûszaki telepének, gépparkjának udvarán összegyûlt munkások. Három hete nem kaptak fizetést, leépítéssel fenyegetôznek és nincs munka. Chertes Alexandru szakszervezeti vezetô elmondta, hogy panaszaikat írásban már április 20-án eljuttatták a vezetôtanácshoz és a megyei tanácshoz, de senki se válaszolt kéréseikre. A beadvány 6 pontban foglalta össze az útjavítók követeléseit, amelybôl kiderült, hogy a vezetôtanács érdektelensége miatt nem szerzôdtettek le munkát, nincs egy kidolgozott stratégia, mi több, azt is elmondták, hogy a vállalat jelenlegi vezetôségét ideiglenesen nevezték ki, ugyanis a beosztások elfoglalásáért kiírt versenyvizsga feltételeinek egyikük sem felelt meg. A szakszervezet többször megpróbált tárgyalni a vezetôséggel, de elutasították ôket. A cég gazdasági mutatói is elégtelenek. Eddig a megígért 40 milliárd lej értékû munkálatokból csak 25-öt szerzôdtettek le, nem kötötték meg a szerzôdést a tulajdonossal, a megyei tanáccsal és az elmúlt évnegyedben 614 millió lej veszteséggel zártak. Az átszervezést illetôen pedig kilátásba helyezték 120 alkalmazott elbocsátását.

Az útjavítók és karbantartók szakszervezeti küldöttségét fogadták a megyei tanács és a vezetôtanács képviselôi. Toganel Ioan a megyei tanács elnöke tájékoztatta a szakszervezetiseket, hogy már a múlt pénteken megkötötték az elvégzendô munkálatokról a szerzôdést az útjavítókkal, ugyanakkor e napon a tanács saját felelôsségére felkérte az állami kincstár helyi kirendeltségének vezetôjét, nyissa meg a tanács folyószámláját, amelyet az 5,2 milliárd lej adóságért zárolt, és utaljanak át az útjavítóknak 900 millió lejt fizetésalapnak. Ez a pénzügyi mûvelet meg is történt, így a napokban felvehetik javadalmazásaikat az utászok. Hosszabb vitát váltott ki a vezetôség menesztése. A megyei tanács elnöke a vállalatnál kialakult helyzetért nemcsak a vezetôséget, hanem az irodai személyzetet és a telepvezetôket is hibáztatta. A szakszervezetisek erre rátromfoltak és azt kérték, azonnal váltsák le Vetian Emil vezérigazgatót, Sala Vasile mûszaki és Butaru Virgil kereskedelmi igazgatókat. A tanácselnök válaszként elmondta, hogy a június 3-ára kitûzött tanácsülés egyik napirendi pontja a megyei útjavító vállalat helyzette lesz, ekkor tisztázzák majd a cég stratégiáját és meghirdetik a vezetôségi állásokat. Végül a szakszervezet követeléseinek eleget téve, elhatározták, hogy néhány napon belül összehívják a cég vezetôtanácsát és döntenek a menesztésrôl, de az új igazgatókat csakis versenyvizsgával, a törvényes elôírások tiszteletben tartásával választják ki a pályázók közül. Ha a megyei tanács és a vezetôtanács nem tartja be ígéretét, a szakszervezet továbbra is nyitottnak tekinti a munkakonfliktust — hangzott el a városházán megtartott egyeztetô tárgyalásokon.

Kiss Ibolya akvarelljei derûsek, vonzóak, lélekmelegítôk, évszaktól függetlenül. Errôl mindazok újfent megbizonyosodhattak, akik szombaton kora délután jelen voltak a marosludasi mûvelôdési ház elôcsarnokában, ahol ünnepélyesen megnyitották a népszerû helybeli festônô gyûjteményes tárlatát. Az esemény rangját emelte, hogy ez indította útjára a város hagyományos tavaszi rendezvénysorozatát, a Ludasi Napokat. Fontosnak tartotta megjelenni a megnyitón Ludas polgármestere, Sorin Teognosti is, és szép számban részt vettek a verniszázson Kiss Ibolya tanárnô egykori tanítványai, kollégái, tisztelôi is.

A mostani a 19. egyéni jelentkezése a ludasi közönség elôtt, ezt hangsúlyozta a mûvelôdési hajlék igazgatója, Andreica Iosif. Majd Nagy Miklós Kund és Ciger Valer tanár a festô több mint öt évtizedes pályáját méltatta, tájképei, portréi, csendéletei értékeire hívta fel a figyelmet. A Bordi András valamikori marosvásárhelyi szabad festôiskolájából indult Kiss Ibolya szûkebb pátriájában, Ludason teljesítette ki tehetségét. De nemcsak ott mutatkozott be az évek folyamán, más városokban, sôt külföldön, Magyarországon, Hollandiában, Ausztriában is volt tárlata. Akvarelljeit szeretik az emberek, ebben a technikában tudja a legmegkapóbban kifejezni magát, s bár fôként a Mezôség festôjének érzi magát, sorozatai más tájakra is elvezetnek, Nagyenyed környékére, ahol a tanítóképzôt végezte, majd jóval késôbb nemzetközi alkotótáborokban is részt vett, Szováta vidékére, Atyhába, a mócok havasi világába.

A bensôséges hangulatú rendezvény, amely a mûvésznô születésnapi köszöntôjének is számított, verssel, zenével tette maradandóbbá a nézôk élményeit. Olteanu László Csilla egyetemista az alkalomhoz illô költeményeket adott elô, Csomortányi Katalin tanárnô Muszorgszkij-szerzeményt szólaltatott meg elektromos orgonán.

A kiállítás május, június folyamán tekinthetô meg.

Meglepetéssel olvastam a Népújság szombati számában, hogy Kincses Elôd ügyvéd kollegám, a Maros megyei RMDSZ elnöke, azt állítja, hogy 1996-ban, az elnökválasztási kampányban kijelentettem, miszerint az RMDSZ kész együttmûködni és koalícióra lépni a Társadalmi Demokrácia Pártjával. Kincses Elôd ezt az állítását egy Adevarulban megjelent címmel bizonyítja, amely azt mondja, hogy Frunda nem zárja ki a lehetôségét annak, hogy az RMDSZ a Társadalmi Demokrácia Pártjával együttmûködjön.

Sem az újság, sem a Kincses Elôd állítása nem igaz! Mindazok, akik követték az elnökválasztási kampányt, akik elolvasták az újságokban megjelent írásokat, tudják:kampányom egyik célja az volt, hogy Romániában létrejöhessen egy olyan demokratikus kormánykoalíció, amely megengedi az RMDSZ részvételét a kormányzatban. Azt is hangsúlyoztam, hogy a kormánykoalícióban való részvétel eszköz, nem cél, ahhoz, hogy a programunkat érvényesíteni tudjuk. Eszköz ahhoz, hogy a diszkriminációt orvosoljuk, jogainkat elérjük. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy nem vagyok naiv, nem élek a fellegekben, világos, hogy nem lehetek Románia elnöke a mentalitások miatt, de remélem — és most már meggyôzôdésem, épp úgy, ahogy remélem, hogy az olvasók nagy részének is a meggyôzôdése —, hogy az RMDSZ kampányának köszönhetôen veszített Iliescu, veszített a Társadalmi Demokrácia Pártja, veszítettek a szélsôséges pártok, és megnyerte a választásokat Constantinescu elnök és a jelenlegi kormánykoalíció.

Azért is csodálkozom a felvetésen, mert a kampányzáró ülésen, amelyet a Kövesdombon tartottam, ott volt Kincses Elôd. Velem szemben ült és ô maga is hallotta ezt az elméletet. Kincses Elôd akkor gratulált az egész kampányomhoz, és egyetértett velem.

Annak margóján, hogy egy kongresszuson elveszítette az elnökválasztást, felvetni egy 1996-os kérdést, és ebben a kérdésben csúsztatni, olyasmiket állítani, amik nem felelnek meg a valóságnak, ezt olyan környezetben tenni, amikor nem vagyok jelen és nem tudom az igazamat megvédeni, véleményem szerint nem korrekt magatartás. Úgy értékelem, hogy ellentmond annak, amit Kincses Elôd vállalt február 6-án, amikor megválasztottuk a megyei szervezet elnökének. Akkor Kincses Elôd egyértelmûen kijelentette, hogy olyan megyei elnök akar lenni, aki közös nevezôre tudja hozni a különbözô platformcélokat, pártérdekeket, a különbözô értékeket és irányzatokat.

Ez a nyilatkozata — amely nemcsak ellenem szól, az én úgynevezett állításom félrevezetési kísérlet — gyengíteni, lejáratni próbálja a kongresszus után egy héttel azt a vezetôséget, amelyet a kongresszus legitimizált, megkérdôjelezi a kongresszus döntéseit, a koalícióban való részvételt és távlati céljainkat. Véleméményem szerint egy ilyen magatartással nem az egység megôrzését célozza a megyei szervezeten belül.

Ezeket a kérdéseket szerintem szûk RMDSZ "családi" körben tisztázni kell és nem szabad olyan állításokat nyilvánosságra hozni, amelyek mélyítik az ellentéteket, a nézeteltéréseket, nehezítik az amúgy is nehézkes kapcsolatokat az RMDSZ-en belül. Ez nem konstruktív magatartás, de remélem, hogy Kincses Elôd tevékenységének csupán kezdeti botlása, amit sikerül kijavítania, és sikerül majd mindannyiunk érdekében együttmûködni mind megyei, mind országos szinten.

Balkáni háború

A NATO repülôgépei hétfôn hajnalban Zombor környéke ellen is légitámadásokat hajtottak végre. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint a célpont a Naftagas olajipari vállalat raktára volt Zombortól keletre. Valamivel három óra után, tízperces idôközzel két rakéta csapódott be a Csonoplya (Conoplja) falu mellett lévô raktárba, és felgyújtotta azt. A hírügynökségi jelentés nem említ áldozatokat. A Beta független hírügynökség szerint Zombor környékén, egy meg nem határozott helyen magánházak is megrongálódtak a támadások során.

Támadás érte hétfôn hajnalban Sremska Mitrovica környékét is. A robbanások mellett hallani lehetett a légvédelem ágyúinak hangját is. A Tanjug szerint egy személy megsérült, amikor a NATO a Belgrád közelében lévô Ritopek községet támadtas. A jugoszláv hírügynökslég szerint tíz lakóház megrongálódott.

Folytatódtak a támadások az áramellátó és vízszolgálatató berendezések ellen is: találat ért egy erômûvet a Belgrádtól 32 kilométerre keletre lévô Kostolacnál. Jugoszláv források szerint a nagyvárosokban sötétség honolt.

Hétfôre virradóra 4000 menekült érkezett Koszovó belsejébôl a macedóniai határnál lévô Blace átkelôhöz. Az ENSZ Menekültügyi fôbiztosságának illetékese közölte, hogy jelenleg hatezer menekült tartózkodik a blacei átmeneti táborban. ENSZ- források közölték, hogy a macedón kormány némi huzakodás után jelezte: kész beengedni az újabb menekülteket, akiket eredetileg megpróbáltak Albánia felé irányítani.

George Robertson brit védelmi miniszter hétfôn kijelentette: a koszovói menekülteket akkor is NATO-katonaság fogja haza kísérni, ha abba nem egyezik bele a jugoszláv kormány. Teljes az egységünk abban, hogy a menekülteknek haza kell menniük, Koszovó elûzött népének haza kell térnie, és biztonságban kell hazatérnie... Slobodan Milosevic (jugoszláv elnök) nem határozhatja meg, hogy mi mit csinálunk — mondta Robertson a BBC televíziónak.

A pristinai hadtest parancsnoka szerint a NATO eddig hat hirosimai atombomba robbanóerejével egyenlô robbanószert vetett be Jugoszlávia ellen, de "két hónapi bombázás után sem érte el céljait".

Vladimir Lazarevic tábornok, a Jugoszláv Hadsereg (VJ) dél-szerbiai parancsnoka azt hangoztatta, hogy a NATO gyors katonai gyôzelmet akart aratni Jugoszláviában, de csak "hatalmas emberi katasztrófát okozott az egész országban, és példa nélküli bûntetteket követett el a lakossággal szemben".

A tábornok a belgrádi televíziónak nyilatkozva azt fejtegette, hogy a NATO-akciót Jugoszlávia feldarabolásának céljával indították Koszovó szétzúzásán keresztül. Azt mondta, hogy a NATO "nagy veszteségeket szenvedett akcióiban, ezért most új háborús módszereket alkalmaz, fokozza a felderítôi-pszichológiai akciókat a szerb nép tudati és erkölcsi befolyásolására".

Lazarevic tábornok szerint április óta "szárazföldi agresszió" is kibontakozott Jugoszlávia ellen Észak-Albániából, és ebben "a koszovói albán terroristák, az albán hadsereg, valamint a NATO különleges egységei vesznek részt", amelyek azonban "nagy veszteségeket szenvedtek".

Cáfolta a szerb katonai vezetô azokat a NATO- bejelentéseket, hogy a jugoszláv hadsereg egységeit már 13 ezren hagyták volna el, és a NATO mintegy 300 jugoszláv harckocsit és páncélozott harcjármûvet semmisített volna meg Koszovóban.

Robin Cook brit külügyminiszter vasárnap kijelentette: a NATO-nak készen kell állnia arra, hogy szükség esetén szárazföldi csapatokat küldjön Koszovóba, még akkor is, ha "ellenséges környezetben" kell ezt megtennie."Biztosnak kell lennünk abban, hogy készek vagyunk elônyt kovácsolni a légi csapások sikerébôl. Késznek kell lennünk arra, hogy Koszovóba menjünk és hazaszállítsuk a menekülteket, mihelyt a katonai szakértôk azt mondják, hogy eljött ennek az ideje, és ezt biztonságban meg tudjuk tenni" — mondta Cook a BBC-nek nyilatkozva.

A brit külügyminiszter szerint "sokkal nagyobb" szárazföldi egységre van szükség, mint azt korábban gondolták: 40-50 ezer katona kellene a szárazföldi bevetéshez. Cook megismételte az a korábbi brit álláspontot, amely szerint a NATO-nak késznek kell lennie arra, hogy akár "barátságos, akár ellenséges környezetben" szárazföldi csapatokat küldjön Koszovóba.

Cook szerint a szóban forgó haderô "több lesz, mint csupán egy békefenntartó misszió". Mint mondta, "nincs szó könnyûfegyverrel felszerelt kéksapkásokról", a Koszovóba bevonuló erônek szavatolnia kell, hogy Milosevic többé ne tudja fenyegetni Koszovót.

Cook cáfolta, hogy bármilyen nézeltérés lenne a NATO-ban a szárazföldi csapatok bevetését illetôen. Szerinte mind a 19 tagország egyetért abban, "nem lehet szó kompromisszumról abban az alapkérdésben, hogy a menekülteknek a NATO kíséretében kell visszatérniük Koszovóba".

Közben Tony Lloyd brit külügyi államminiszter közölte, hogy a NATO-tagországok közel vannak a politikai döntéshez a rendelkezésre álló szárazföldi csapatok növelését illetôen. Szerinte a NATO-ban a jövô héten kidolgozzák a részleteket a szóban forgó haderô összetételérôl.

A The Independent on Sunday értesülése szerint az észak-atlanti szövetség még négy hetet ad a Jugoszlávia elleni légi csapásoknak.

"Ha ezen idô alatt, a G8-államok június végi kölni csúcsértekezletéig a bombázások nem hozzák meg a kívánt eredményeket, a NATO más lehetôségeket, köztük a szárazföldi háborút is fontolóra veszi" — írta amerikai kormányzati illetékesektôl szerzett értesülései alapján a vasárnapi brit lap.

Washington a hét végén támogatásáról biztosította a szárazföldi katonák felsorakoztatásának felgyorsítását. Az 50 ezer katona telepítése a koszovói békefenntartó erô kialakítását szolgálja arra az esetre, ha a légi csapások sikerrel járnak. Ha viszont nem, ugyanezen katonák adnák a magvát egy lehetséges megszálló erônek. A javaslat, amelyet Wesley Clark tábornok, a NATO európai erôinek fôparancsnoka terjesztett elô minapi washingtoni látogatásán, a színfalak mögött megnyerte a katonai vezetôk támogatását — írta a The Independent on Sunday.

A NATO célja, hogy a katonák többsége a térségben legyen a G8 kölni csúcstalálkozójára. Akkorra már lehetséges lesz egy esetleges szárazföldi invázió új tervének megvitatása, amely kemény ellenállásba ütközik a szövetségen belül.

Iliescu ellentmondásos amerikai cikke

Ion Iliescu volt államfô a The Washington Post vasárnapi számában megjelent cikkében amellett kardoskodott, hogy a NATO-nak távol kellene tartania az oroszokat a Duna vidékétôl, illetve a Balkántól, és nem lenne helyes dolog lehetôvé tenni, hogy orosz katonák is részt vegyenek a koszovói béke fenntartásában.Iliescu szerint a nemzetközi erôben való esetleges orosz részvétel destabilizáló tényezô lenne a balkáni térségre nézve. "Ne adjatok utat az oroszoknak, hogy visszatérjenek Délkelet- Európába. Ne kényszerítsétek Romániát és más országokat arra, hogy megnyissák határaikat és fôútvonalaikat a Koszovóba tartó orosz csapatok és harckocsik elôtt" — írta a NATO-nak címezve szavait a volt köztársasági elnök, akit annak idején sokan túlzottan is szoros moszkvai kapcsolatokkal vádoltak, és a legkevésbé sem azzal, hogy "atlanti héja" magatartást tanúsított volna a bukaresti elnöki palotában.

(Iliescu a cikkben arra is kitért, hogy ô Moszkvában tanult, tudja, hogy az orosz emberek éppúgy vágynak a békére, mint mások, de az orosz politikai elit iránt — mint írta — nincs bizalma.)

Nem teljesen világos, hogy a szerzô a — mellesleg Emil Constantinescu jelenlegi államfô és Bill Clinton kézfogásáról készült képpel illusztrált — cikkben mely irányból akarta voltaképpen "elôzni" a mai román hivatalos külpolitikát.

Egyfelôl azt írta Iliescu a The Washington Postban, hogy "a megnövekedett orosz jelenlét nagyon megnehezítené a térség országai számára, hogy független módon kövessék és juttassák kifejezésre saját alapvetô biztonsági érdekeiket". Másfelôl viszont úgy folytatta a gondolatmenetet, hogy "a holnap Oroszországa ellenséges lesz velünk szemben, ha érdekeltségünket fejezzük ki egy újabb NATO- és EU-bôvítési fordulóban".

Ezt az ellentmondást, ami a két megállapítás között feszül (hiszen az elsô tétel egy esetleg bekövetkezô helyzetre vonatkoztatja azt a veszélyt, amit a második tétel már adottnak, meglévônek tekint) Ion Iliescu a következôképpen kívánta feloldani: "Mint Délkelet-Európa legnagyobb országa, mi Romániában sokkal inkább azt részesítenénk elônyben, ha a NATO mirajtunk keresztül - és nem minket megkerülve — kötne békét Jugoszláviával. Ahelyett, hogy egy ellenséges szomszédot (értsd: Oroszországot — a tud. megj.) erôltetnek rá törékeny térségünkre, miért nem adnak esélyt nekünk, hogy esélyt adjunk a békének és távol tartsuk az orosz csapatokat a Dunától?"

Szépen beszélni manapság fényûzésnek számít, holott a nyelvhasználat természetes állapota ezt feltételezné: a pontos, szabatos, választékos, szép magyar szót. Miközben számos mûvelôdési szervezet, irodalmi társaság, egyesület, nyelvápoló szövetkezés tûzi zászlajára a nyelv tisztaságának, szépségének védelmét, a mûvelôdés és a közélet legkülönbözôbb fórumain rontják szakmányban a nyelvet. Az iskolai nyelvmûvelés, nyelvápolás csak kis része a társadalom minden szintjét átfogó tudatos nevelô munkának, amelytôl mûvelôdésünk virágzását várjuk.

Amíg azonban egészen szûk körben foglalkoznak vele, öncélú játék csupán. (Mintha egy rejtett kamera önmagát filmezné csökönyösen.) Iskoláink nagy többségében felelôsséggel végzik a nyelvmûvelô tevékenységet, különösen a Kisküküllô felsô folyásának környékén. Amellett, hogy a tanfelügyelôség, a szakfórumok által szervezett különbözô versenyekre rendszeresen beneveznek, évente megtartják a saját külön vetélkedôjüket is, a Szép beszéd versenyt, amely hagyományosan a tehetséges versmondók, prózamondók és fogalmazásírók számára kínál fórumot. Idén Erdôszentgyörgy volt a házigazda, szombaton a református gyülekezet vallásoktatási szaktermében léptek fel az izguló versenyzôk, a gimisek (V—VIII. osztályosok) és a középiskolások, s tapsolhattak kedvenceiknek szurkolóik: diáktársak, szülôk, pedagógusok.

Csaknem harminc szöveg hangzott el, Petôfi, Ady, Áprily, Kosztolányi, Szabó Lôrinc, Dsida Jenô, Horváth István, Kányádi Sándor, Magyari Lajos versei, Móra, Karinthy, Márai, Wass Albert, Méhes György, Fodor Sándor, Horváth Arany prózái; és nyolc fogalmazást olvastak fel a diákszerzôk. Ugyancsak fülelnie kellett hát a háromtagú zsûrinek (Custurov Ildikó marosvásárhelyi magyartanárnak, Rüsz Károly kiskendi versmondónak és lapunk munkatársának), hiszen kitûnôen felkészített tanulók tettek bizonyságot tudásukról, s végül az a kis többlet volt a döntô, melyet jobb híján tehetségnek mond a magyar. Örvendetes, hogy a felkészítô tanárok okos egyensúlyt tudnak tartani az iskolai tananyaghoz közel álló és az ezen túlmutató, a kortárs magyar lírát és prózát vérkeringésünkbe iktató mûvek tekintetében; hogy a '48-as történelmi évfordulót, a Petôfi százötven évét idézô versek mellett a színes tintákról álmodó "gyermek" és a "nyitnikék" csodája is helyet kapott a repertoárban; s az édesanya iránti szeretet éppúgy megszólalt, mint nemzetünk fogyatkozása fölött érzett fájdalmunk; hogy Márai Halotti beszéde mellett megszólaltatták Wass Albert Virágtemetését; hogy Petôfi meglepôen modern leíró prózája mellett szépen megfért a regék, mesék humora: Dióbél királyfi és Csipike kacsingatott egymásra, miközben Karinthy gyermek énje ismét hiába magyarázta a bizonyítványát, hiszen a vitrin mögé majomnak dugott kis Ernôn röhögött már az egész osztály.

A kicsik példaképet láthatnak nagyobb társaikban. Miként érdemes folytatniuk a továbbiakban? Úgy, ahogyan azt a nyárádszeredai, szovátai és az erdôszentgyörgyi nagydiákok teszik: megértik s megértetik a szót, amint azt Kányádi Sándor értette, nemcsak azt tudják: vers az, amit mondani kell, hanem azt szépen is mondják, bizonyítva, ha kell még egyáltalán, hogy költészetünk egyik gyönyörû értéke éppen hangzóssága; zengésérôl semmiféle — akár posztmodernnek álcázott — hamis stíluseszmény kedvéért sem mondhatunk le.

A fogalmazásírás kényes dolognak bizonyult. Manapság divatos megkezdett szöveg folytatására kérni fel a versenyzôt, kanyarítsa a sztorit, amerre akarja, csak jó legyen. Néha elfelejtjük azonban, hogy az apokrif még a profiknak is csak igen ritkán sikerül. Ezért olyan élethelyzetet kellene kínálni az íráshoz, amelyben otthonosan mozog a diák. Asztalos István fájdalmasan szép — mégis: anekdotikus — szegénység-történetének, A tejesembernek befejezését, abban a kockázatos feltételezésben, hogy a diák most hallja elôször a szöveget — az írónál "eredetibb" módon persze nem sikerült megoldania a vállalkozóknak, többek között azért sem, mert "hétfalusi csángó-tudásuk" nincsen, és az Asztalosék családjának különös társadalmi "besorolása" sem egyszerû: parabolát keríteni belôle költôt is próbára tevô feladat; a sólyom-motívum pedig nem kínál alternatívákat.

Korunkban rendkívül dinamikusan változik az írás módja — olvastam egy tudós tollából. — A literatúrában egyre több az intertextuális tevékenység. Vagyis egyre gyakoribb az, hogy az író a kifejezések, a szövegben kicsorduló — eredeti voltukban felismerhetetlen élmények, a mûnemek sokféleségéhez nyúl, s egyfajta nehezen felfejthetô új textus-keveréket hoz létre.

Az ilyen textus-keverékek egyike-másika azonban már letisztult, élvezhetô új próza. Vers. Fel kell fedni a diákok elôtt a kortárs magyar irodalomnak ezt a vonulatát is; ám a szálat kénytelen vagyok itt el is vágni: beszélgetéseim során a magyartanárokkal ugyanis kiderült, hogy nem vagy alig, ritkán s alkalomszerûen jutnak friss olvasnivalóhoz, erszényük nem engedi meg a jobb anyaországi lapok, folyóiratok megrendelését-megvásárlását, könyvtárak, olvasótermek vidéken alig kínálják magukat, s portékájuk, ha van, igencsak szûkös, szegényes. Farkas Ernô szaktanfelügyelô kezdeményezését (friss szépirodalmi, tudományos irodalmat bocsátani a pedagógusok rendelkezésére a tanfelügyelôségen) nem szívlelték meg határon innen és túl — lapfölöslegüket, remittendáikat a szerkesztôségek, kiadók inkább küldik zúzdába, mint az erdélyi értelmiségnek —, az irodalomtanárnak több évtizedes lemaradást kell pótolnia, ha korszerûen, hatékonyan kívánja nevelni tanítványait.

Az erdôszentgyörgyi Szép beszéd verseny díjazottjai: versmondásban a gimnáziumi tagozatosok közül Székely Villô Zsófia (Gyulakuta), Péterfi Réka, Piroska Noémi (mindketten Szovátáról). Dicséretben részesült az erdôszentgyörgyi Antal Emôke. A líceumi tagozatos versmondók sikerlistája: Mihály Katalin (Nyárádszereda), Havadi Júlia, Abodi Erzsébet (mindketten Erdôszentgyörgyrôl). Dicséretben részesült a szentgyörgyi Dósa Dalma és a szovátai Fülöp Ildikó. Prózamondásban a kicsik között ezek nyertek: a gyulakuti Takács István (aki egyben Farkas óvó néni díját is elnyerte, melyet a legfiatalabb versenyzônek ajánlott fel), a kibédi Zakariás Botond Csaba, a gyulakuti Györfi Mária, dicséretet pedig a nagykendi Demeter Judit kapott. A líceumi diákok közül a szovátai Dósa Magdolna, a nyárádszeredai Miklós Judit és az erdôszentgyörgyi Sándor Imola jeleskedtek prózamondásban.

A kis "fogalmazók" legjobbjai: Albert Emôke Katalin (Nagykend), Madaras Andrea (Sóvárad), Meleg Erika Melinda (Erdôszentgyörgy). Dicséret: Kulcsár Árpád (Gyulakuta). A nagyok között az erdôszentgyörgyi Szabó Attila és a szovátai Lukács Ottó szövege érdemesült díjra. A számos támogatónak köszönhetôen értékes díjakat adhatott át a mûsort vezetô Jakab Éva tanárnô. A nyárádszeredai Bocskai Alapítvány százezer lejes különdíját a havadi hatodik osztályos Adorjáni István vehette át László János tanártól. A Népújság díjazottjai: Mihály Katalin, akit Magyari Lajos Csoma Sándor naplója címû poémájának nívós elôadásáért és Miklós Judit, akit a legtisztábban elôadott szövegért, Wass Albert Virágtemetéséért jutalmaztunk. Mindketten a nyárádszeredai iskolaközpont kilencedikes diákjai.

Ha egy versenyt 18. alkalommal rendeznek meg, mint ezt a mostanit, az feltétlenül annak érettségét mutatja. Nyelvédesanyánk szeretete koroktól, rendszerektôl, kurzusoktól függetlenül erôs, mint a nép, amelynek lámpásai — tanítói— éltetik. Ezeket a tanítókat nem a puszta illendôség okán tisztelem meg nevükkel itt, hanem a kollegák, a szülôk, tanítványaik nevében és kérésére köszöntöm állhatatos, konok, kitartó munkájukért: Barta Ilona, Bíró Katalin, Demeter Ignác Attila, Jakab Éva, Kiss Rozália, Kovrig Magdolna, Magyari Csilla, Molnár Éva, Ozsváth Éva, Ozsváth Imre, Ráduly Judit, Veress Regina magyartanárok — Gyulakutától Szovátáig. Külön köszönet az anyagi támogatóknak és Magyarosi Erzsébet líceumi, Bartos Miklós általános iskolai igazgatónak, a rendezvény gondos felügyeletéért.

Filigrán, energikus, feszültséget és temperamentumot sugárzó egyéniség. Fekete nadrágkosztümos alakja oldott és magabiztos vezényléssel, dinamikus erôvel uralta a Beethoven-est minden mozzanatát. A szimfonikus költeményszerû 3. Leonóra-nyitány dramaturgiai csúcspontja nála inkább a Leonóra motívum fele, a hitvesi szerelem és hûség, a szabadulás okozta fergeteges öröm fele áll közelebb, s ezt érzékenyen, árnyaltan tudta vonós és fúvós karon keresztül féltô gonddal elfogadtatni velünk. A VII. Á-dúr szimfónia elôadása mintha mit sem tudna az elôbbiekrôl, a megmárosodott ember ünnepi, csapongó jókedvétôl volt hangos, hatalmasan tudott mulatni és táncolni, hangzásában fényleni és mert romantikus lenni. A bevezetésben felhangzó oboa- téma jelezte népies hangtól a finálé megrázó kiáltásáig tempóban, hangerôben és gondolatban nôtt, duzzadt (Scherzo) egy pökhendi szext-ugrással (Finálé) átlibbenve a sötétség felett. Sun-Yung Lee-t a marosvásárhelyi közönség (és a zenekar is) szívébe zárta ezen az estén. Elhangzott még a c-moll (harmadik) zongoraverseny is dicséretes beugrással helyettesítve Angelica Prodant a fiatal Horea Hoplea elôadásában. Errôl a fiatalemberrôl, reméljük még sokat hallunk a jövôben.

Eredetileg Trio Zazz néven idultak volna, de a keresztnevek kezdôbetûibôl összeálló szó, úgy látszik, nem nyert elismerést. Annál is inkább a játékuk. Alexandru Man, Nagy Zsolt és Hollandus Zoltán az ismeretlenségbôl a reflektorfénybe léptek, s csak rajtuk múlik, hogy az ki ne aludjon. A mûsorfüzet szerint "fôleg mainstream stílusban írt, standard témák feldolgozását játsszák". Hogy elkerüljük a félreértést, érzésem szerint ezzel azt akarják mondani, hogy fôleg olyan szerzeményeket játszanak, melyek témái máig frissek, mindenki által ismertek (a dzsessz világában), melódiaviláguk világos és kifejezô, feldolgozási formaként pedig a klasszikus téma+variációk, harmonizálásban inkább a cool-zene tisztaságát mint a bebop zsúfoltságát vállalják. Alexandru Man gitárjátékát könnyed virtuozitás, kitûnô technika és invenciódús improvizatív készség, Hollandus Zoltán sokoldalú, komoly felkészültségû nagybôgôs, ôt az egyszerû, lényegretörô rögtönzés, míg Nagy Zsolt remek szólista és kiváló partner dobosként, játékát az intenzív lüktetés és sajátos hangzásideál jellemzi. A trió játéka különleges színfolt a hazai dzsessz- palettán, hiszen uralkodó irányzatának (mainstream) a modern dzsessz elmélyült, szuggesztív kifejezô készségre való törekvését választotta. Sikerrel.

XXIX. Marosvásárhelyi Zenei Napok

A mai koncert immár a fesztivál nyolcadik esti hangversenye. A Budapestrôl érkezô Csáki András lesz a vendégmûvész, gitárhangversenyén vehet részt a marosvásárhelyi közönség. A filharmónia igazgatója, Vasile Cazan már a koncertsorozat elején elmondta: a fesztivál tartogat meglepetéseket is, ha valami az, akkor mindenképpen a vendégmûvész alig tizennyolc éves életkora. Korához képest rendkívüli pálya áll mögötte immár. Csáki András 1981-ben született Budapesten, tízéves korában kezdett gitározni a ferencvárosi Ádám Jenô Zeneiskolában, jelenleg a magyar fôváros Bartók Béla Zenemûvészeti szakközépiskolája és gimnáziumának III. osztályos tanulója. Különféle magyarországi színhelyû hangversenyeken kívül az Alhambra Gitárverseny második díjazottja, részt vesz a Lockenhausban rendezett nemzetközi Gitárszemináriumon, ahol Mario Nardelli a tanára, majd híres zeneprofesszorok mesterkurzusain tanul. A szóló zenélés mellett kamarazenei együttesben és nagyzenekarral is játszik. Ma esti hangversenyének mûsorán J. S. Bach, J. Dowland, F. Sor, B. Opitz, Castelnuovo- Tedesco, A. Tansman és N. Coste gitármûvei.

Ezúttal— és idejében — emlékeztetjük azokat, akik a holnap esti hangversenyen szándékoznak részt venni, hogy a koncert pontosan este 7 órakor veszi kezdetét, tekintettel arra, hogy helyszíni közvetítés lesz a "Romania Cultural" rádióadó sugárzásában.

Üdítôen szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató és továbbgondolkodásra késztetô szellemi kalandban volt részük azoknak a magyar szakos tanároknak, és középiskolás diákoknak, akik a szombat délelôttjüket arra szánták, hogy a marosvásárhelyi Építészeti és Szerelési Iskolaközpont dísztermében meghallgassák dr. Tverdota Györgyöt, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárát. Az elôadó szavai nyomán a kicsit nagy, kicsit barátságtalan termet otthonosan lengte be a költészet, színvonalas, s a téma ilyen mélységeiben még járatlan diák számára is hozzáférhetô megközelítésben. Ahogy Farkas Ernô magyar szakos tanfelügyelô záró szavaiban megfogalmazta: a megcsonkult erdélyi nyelviség megfürödhetett ebben a szép kommunikációs mûremekben.

— Nem törekszem arra, hogy valami újat, mást mondjak, hisz József Attila pályaképérôl a legfontosabbakat már megfogalmazták — szögezte le bevezetôjében a tanár úr, aki arról értekezett, hogy miben látja másképpen a költôi életmû egészét. Miután József Attilát a modern klasszicizmus reprezentatív képviselôjeként határozta meg, az életmû két ritkábban emlegetett korszakánál idôzött el: az elsô öt év verseinél, amelyek között már megjelennek a remekmûvek (Tiszta szívvel, Megfáradt ember), majd a húszas évek végén, a harmincas évek kezdetén született költeményeknél, amelyek a tiszta költészetet képviselik.

A Tiszta szívvel kapcsán dr. Tverdota György aláhúzta, hogy az irodalomtanításban gyakran hangoztatott állítással szemben Horger Antal, a szegedi egyetem neves nyelvészprofesszora nem az egyetemrôl, a tanári pályáról tanácsolta el József Attilát. A továbbiakban a nyugatos hagyományok, az avantgarde-törekvések, valamint Erdélyi József új népies lírája, késôbb pedig a Kalevala hatása alatt építkezô József Attila költészetének látszólagos ellentmondásait (klasszicizmus és modernség, népdal- dadaizmus...) magyarázta, s a szürrealista képalkotás jellegzetességeit, valamint a nyelvvel való koncentrált játék szépségét ismertette. Elemezte továbbá a tiszta költészetrôl a cselekvô, a világ dolgaiba beleszóló költészetre való áttérést, amely azonban nem a proletár versekkel, hanem a népies szellemben való politizálással kezdôdött — foglalhatnánk össze dióhéjban mindazt, ami az elôadás során elhangzott.

S mielôtt még pontot tennénk e beszámoló végére, hadd álljon itt az elemzett "verscsemegék" közül egy jellegzetes szakasz a Medáliákból: "Lehet, hogy hab vagy cukrozott tejen,/lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,/ lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,/ lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad" — sorok, melyeket dr.Tverdota György szerint nem szükséges különösképpen érteni, a lényeg az, hogy így együtt vagy részleteiben szép a vers.

Ez volt tehát az újabb szellemi kirándulás a szombati színvonalas módszertani tevékenység során, amely a hallgatóban nem a jóllakottság, hanem a szellemi éhség érzetét erôsítette fel. Farkas Ernô tanfelügyelô tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az elemzések könyvalakban is hozzáférhetôk. Dr. Tverdota Györgynek a Matura Kiadónál Medvetánc, Nagyon fáj címmel jelent meg az érettségire készülô középiskolás diákok számára írt kötete.

Víkendháború — vesztes a város lakossága

A marosvásárhelyiek kedvelt hétvégi kiruccanó helye lassan olyan lesz mint egy szellemváros. Létesítése óta elôször 1992-ben fogtak hozzá nagyobb javítási munkálatokhoz. 1995-ben a közegészségügyi és környezetvédelmi hatóságok a fogyasztóvédôk által végzett ellenôrzések után megállapították, hogy a fürdômedencékben szennyezett a víz. Kiderül ez a lefolyócsövekbôl és a csónakázóból származik. 1996-ban a SUT Rt. kitakarítja a csónakázót, míg a Romservice Kft. más javítási munkálatok mellett hozzáfog a lefolyóhálózat cseréjéhez. Tönkre teszik a medencéket feltúrják a víkendtelepet. Aztán 1997-ben hirtelen leállnak a munkálatok. Egy vizsgálat több rendellenességet fedez fel, amelyeket a kivitelezô cég követett el. A polgármesteri hivatal azt állítja, hogy a Romservice félmilliárd lej értékben számlázott le munkálatokat, amelyeket nem végzett el. Az utóbbi nem ismeri el az ellene felhozott vádakat, mi több, bepereli polgármesteri hivatalt. A Romservice cégvezetôje úgy tartja, a hivatalnak vannak kiegyenlítetlen számlái. A kialakult helyzetért nem vállal senki felelôsséget, a helyi tanács is nehezen szánja rá magát arra, hogy egy határozatot hozzon a felújítási munkálatok folytatására. Végül döntenek. Mindent kezdnek elölrôl: új tervvel, kivitelezôvel. Az érdekek e harcában a vesztes a város lakossága, aki immár évek óta nem használhatja strandként a víkendtelepet. Ankétunk arra próbált fényt deríteni hogyan alakult ki a víkenden e tarthatatlan állapot. Mikor lesz használható újra a telep eredeti rendeltetésének megfelelôen?

A víkendtelep évek óta csatatér. Moldovan Ioan adminisztrátor az idén is csak mentegetôzik. Ô ennyit tehet. A víkend sorsáról a polgármesteri hivatalban döntöttek — mondja. Ô csak egy adminisztrátor, aki számtalan átiratban értesítette mindenkori feletteseit a tarthatatlan állapotokról. Amióta létezik a víkend, azóta rajta kívül senki nem tett semmit. Olyannyira leromlott a telep, hogy 1995-ben megvonták tôlük az egészségügyi engedélyeket. A fôjavítás elkerülhetetlenné vált. Aztán megjelent a Romservice Kft. engedély nélkül kivágott néhány fát, s hozzáfogott a kisebb- nagyobb javítási munkálatokhoz. 1996-ban elkészült egy terv a medencék felújításáról és a lefolyóhálózat kicserélésérôl. Ezeket el is végezte a Romservice Kft., de azután kiderült, hogy "sárosak" félmilliárddal, leálltak a munkálatok. Polgármesterek cserélôdtek, átszervezések voltak, de senki a vezetôségrôl nem érdeklôdött a munkák iránt. 1992-tôl 1996-ig nem ellenôrizték mit mennyiért csináltak. Mindenki minden idénykezdés elôtt Moldovan Ioant marasztalta el amiért nem tették rendbe a víkendet — panasozlja. Pedig amit lehetett, azt megvalósított. Felújították az adminisztrációs épületet, a WC-ket, a csónakázót, mûhelyeket hoztak létre, csónakokat vásároltak. A karbantartási munkálatokat abból a költségvetésbôl, amit a víkendnek szántak, elvégezte Moldovan. Ennyit tehet. Az idén is 25 millió lejt kapott az idény- elôkészítési munkálatokra, holott a tavaly a víkend összbevétele 266 millió volt. Miért nem adják neki ezt a pénzt gazdálkodjon belôle? Valakinek az érdeke másfele húz. Az Apolló diszkót is üzemeltetô Botîrca Ovidiu hozzákezdett Columbus hajójának, a Santa Maria hasonmásának a megépítéséhez, de azt sem engedélyeztette a polgármesteri hivatal, ugyancsak e céggel közösen korcsolyapályát akartak volna berendezni a csónakázó alján télen, de ezt sem hagyták jóvá. Ami jó, hasznos és jövedelmezô lenne a víkend számára, az a polgármesteri hivatal illetékeseinek nem tetszik. Crisan Eugen alpolgármester ôt hibáztatja azért is, hogy a lefolyócsere munkálatait se követte nyomon, ezért történhetett meg, hogy a kivitelezô nem számolhat el félmilliárd lejjel. Moldovan Ioan elmondta, nem állt jogában sürgetni, ellenôrizni a munkálatokat, mert nem szakember és feladatköre sem tartalmazza ezt a megbízatást. A víkenden kialakult helyzetért csakis a polgármesteri hivatal felel.

A polgármesteri hivatal keretében a közterületkezelô osztályhoz tartozik a víkendtelep, ezért Eugen Crisan alpolgármester felel. Irodájában Angela Roscaval a közterületkezelô igazgatóság vezetôjével göngyöltük fel a víkendtelepi építkezések történetének fonalát.

— Amikor a Fodor-adminisztráció keretében átvettem a köz-és magánterületkezelô igazgatóságot, ahova többek között a víkendtelep is tartozik, felleltároztam a munkálatokat. A hivatal tervezôosztályán dolgozó Csongvay Ágnes mérnök hívta fel a figyelmemet arra, hogy vigyázzak, mit veszek át és írok alá az ottani munkálatokból, mert valami nem tiszta. Olyan számlákat fedeztek fel, amelyek el nem végzett munkálatokra voltak kiállítva. Ekkor a polgármesteri hivatal keretében megalakítottunk egy bizottságot, amelynek a feladata az volt, hogy részletesen vizsgálja ki a víkendtelepen levô munkálatok körüli rendellenességeket. Meglepetésemre, amikor errôl érdeklôdtünk, mindenki csak a vállát vonogatta, senki sem tudta mi is történt ott tulajdonképpen. Akik valamit is tudtak arról, hogy mi történt itt, de nem sokat mondtak, azok Moldovan Ioan és Szatmári István, a polgármesteri hivatal akkori községgazdálkodási igazgatóságának vezetôje voltak. A kivizsgálások felfedték, hogy 1994-ben a polgármesteri hivatalhoz tartozó volt köz és magánterületkezelô önálló vállalkozás bizonyos karbantartási javítási munkálatokat felajánlott a Romservice Kft.–nek, egyenes úton, versenytárgyalás nélkül. A kisebb munkálatokból hatalmas összegek forgalmazásáig jutottak el, amely ellentmond a munkálatok odaítélésére vonatkozó 12-es kormányhatározatnak, amelyet már 1993-ban kibocsátottak. A beruházási és a karbantartási munkálatok más-más kategóriába tartoznak, így ezeket csakis az érvényes törvények alapján kellett volna átadni a kivitelezônek. Létezik egy szerzôdés, amelyet 1995-ben kötöttek meg, s amelyben a polgármesteri hivatal bizonyos munkálatok kivitelezésével bízza meg a Romservice Kft.-t, de az okiratban ezek nincsenek megnevezve. Az is furcsa, hogy a szerzôdést 1995 decemberében kötötték meg és csak 1996 októberben jegyezték be a polgármesteri hivatalnál. Itt megjegyzem, hogy a cégvezetô felesége akkor a polgármesteri hivatal titkárnôje volt. Amióta ezeket észrevettem, azóta egy számlát sem írtam alá a Romservice Kft. -nek. Azt mondtam a cégvezetô Moga Teodor úrnak, hogy lehet neked van igazad, de ameddig ezeket nem tisztázzuk, nem írok alá semmit. Nem tudom mi történhetett a korábbi adminisztráció alatt, én nem is felelek ezért, s csak akkor folytathatjuk az együttmûködést, ha rendezzük a számlákat. Az is furcsa volt, hogy a munkálatokat a volt közgazdálkodási osztályvezetô Szatmári István vette át és nem egy építkezési szakember, vagy a hivatal e szakosztálya. Nem is történt a törvény által követelt feltételeknek megfelelô átvétel. Elkészült egy úgynevezett átvételi leltár azokról a munkálatokról, amelyeket a bizottság átvehetôknek tartott. 1997 májusában felfüggesztettük a munkálatokat de a Romservice aláírt egy jegyzôkönyvet, amelyben Moga úr elkötelezte magát, hogy a befejezetlen munkálatokat elvégzi. Ô ezt sem tartotta be, mindenkit sértegetett a hivatalnál, nem lehetett vele tárgyalni. Mi több továbbra is dolgozott és törvényszéki határozattal kényszeríttettük arra, hogy hagyja el a víkendtelepet. Az év elején rendeltünk egy szakvizsgálatot a mûszaki szakvizsgáló társaságtól, amely 12 millió lejért kivizsgálta a víkendtelepi munkálatok mûszaki pénzügyi helyzetét. Három hónap múlva elém helyeztek egy vaskos okirattömböt, amelybôl többek között kiderült, hogy a polgármesteri hivatal 550 millió lejjel többet fizetett a Romservice Kft. -nek. Az elszámolás is bonyolult volt. A Romservice cég több helyen vállalt munkálatokat, például a házasságkötô teremnél, az üvegházaknál, és a víkenden végzett munkálatok számlája megjelent a más helyen kivitelezett munkáknál is. Megpróbáltunk együttmûködni, hogy vegyük át civilizált módon az elvégzett munkálatot, de nem lehetett. Moga úr nem ismerte el a szakvizsgálat eredményét és emiatt beperelte a polgármesteri hivatalt, mi több, aktualizálta az 550 millió lejt, ami most már 2 milliárd lejt ér. A bíróság kinevezett egy szakembert, azonban tudomásunk szerint ez az illetô se tudott együttmûködni Moga úrral. Egy másik furcsa helyzet, amelyre szintén a vizsgálat derített fényt, hogy nem a polgármesteri hivatal rendelte meg a munkálatok tervét, hanem a kivitelezô. És ezt mi nem tartjuk helyesnek. A törvényes út alapján a haszonélvezô rendeli meg a megvalósíthatósági tanulmányt, majd ezután a mûszaki tervet, ezt kell versenytárgyalás alá bocsátani, s csak így következhet a kivitelezés. Ez volt az oka annak is, hogy ennyire elhúzódott a munkálatok folytatása.

Mi több ízben megpróbáltuk ismertetni a víkendtelepen kialakult helyzetet a tanácsnak, a városatyák se vállalták a felelôsséget mindazért, ami az elôzô vezetôség idején történt. Úgy tartották, ki kell javítanunk elôdeink hibáit. Csak 1998-ban határozott a tanács, hogy törvényes úton kell a víkenden folytatni a munkálatokat. Május 25-én tárgyalja a Proiect Rt. által elkészített megvalósíthatósági tanulmányt, amelyben szerepel a fürdômedencék megépítése, a víztisztító állomás korszerûsítése stb. Június 15-ig hirdetik meg a versenytárgyalást, s amennyiben nincs óvás, a nyár végén újra megnyithatják a munkatelepet a víkenden. Mindezekkel párhuzamosan vásároltunk új csónakokat, veszünk még vízi bicikliket, kicseréltünk egy lefolyócsövet, hozzáfogtak az öltözôk, mellékhelyiségek rendbetételéhez, megjavíttatjuk a gyerekmedencét, a November 7 negyed felôli bejáratnál parkolót létesítettünk és készítünk egy külön épületet WC-nek, hintákat, csúszdákat helyeztünk ki. Úgyhogy ez idô alatt se álltunk karba tett kezekkel — mondták Eugen Crisan és Angela Rosca.

Az Apolo diszkó elôtt levô hajót építkezési engedély nélkül kezdte meg felhúzni a cég tulajdonosa. Botîrca Ovidiu kérte ugyan az engedélyezést, de mivel 30 nap után nem kapott választ a hivataltól, hozzákezdett az építkezéshez. Legalábbis ezzel érvelt, amikor a hivatal ellenôrei a helyszínen jártak és az engedély beszerzésének az elmulasztásáért megbüntették a tulajdonost. Felfüggesztettük az építkezést és elrendeltük a hajó lebontását. A tulajdonos beperelt, így a törvényszéki döntésig minden áll egy helyben. A törvényszék útján is lehet építkezési engedélyt kérni. Hiába szép és hasznos, a tulajdonos nem tartotta be a törvényt, így amennyiben a per a mi javunkra dôl el, lebontjuk az építményt! A korcsolyapálya létesítését is hasonló okok miatt nem engedélyeztetjük. Az történt ugyanis, hogy Botîrca Ovidiu egy átiratot küldött hozzánk, amelyben kérte, hogy engedjük meg létesítsen egy korcsolyapályát a csónakázó-medence aljába, de az ötletet elvetettük. A tervben úgy szerepelt, hogy a csónakázó alsó felét használták volna a korcsolyapálya vendégei számára és amennyiben elfogadták volna a korcsolyapálya létesítését, akkor engednünk kellett volna a hajó befejezését is. A korcsolyapálya ötletét mûszakilag se tartották megfelelônek.

Egyszer és mindenkorra rendet szeretnénk teremteni a víkendtelep körül. Ezentúl csak a törvények betartásával tehet le valaki egy téglát ott. Az idén 2,5 milliárd lejt hagytak jóvá a víkendtelepre, ebbôl jut majd az új tervekre és a beruházást is lehet majd folytatni. Amiért ide jutottunk, Moldovan Ioan adminisztrátor is hibás. Ezért leváltjuk a beosztásából. Más területen fog dolgozni. A három év alatt, mióta én ellenôrzöm a víkendet, semmi pozitívat nem mutatott fel. Nem lehet, hogy évente csak május végén végzi el a szükséges idényelôkészítési munkálatokat. Ô átiratokat küldött a polgármesteri hivatalhoz, de nem állt hozzá úgy a dolgokhoz, ahogy kellett volna. Egy új korszakhoz új embert akarunk, mert másak a követelményeink! — hangoztatták beszélgetôtársaim.

A Romservice Kft. cégvezetôje, Moga Teodor irodájában fogadott. Íróasztalán okirattömb halmok. Ezekben lapozunk. A cég tulajdonosa a következôképpen magyarázta a történteket:

—A 147/ 1992 07. 04-én kibocsátott megrendelô lapban (comanda) a Közmunkaügyi Önálló Vállalkozás (RALP) felkérte cégünket, hogy végezzük el a csónakház javítási munkálatait és oda létesítsünk egy asztalos- és egy lakatosmûhelyt. 1993-ban a közterület-kezelô Ö. V. (RADP), a 079-es megrendelôvel megbízott a víztisztító állomás homlokzatának a javításával, míg egy évvel késôbb a tetôszigetelést is kicseréltük. Mivel nemrég alakult cég voltunk, úgy egyeztünk meg a polgármesteri hivatal akkori vezetôségével, hogy amennyiben mi bizonyos munkálatokat végzünk a víkendtelepen, átadnak nekünk egy területet, ahova hétvégi házat és székhelyet létesítünk. Erre meg is volt az építkezési engedélyünk. Kivágtunk 15 nyárfát, de nem építettünk semmit. 1995-ben megszüntették az önálló vállalkozást és a víkend a polgármesteri hivatal községgazdálkodási osztálya hatáskörébe ment át. Az idénykezdés elôtt a Sanepid vízmintát vett és megállapította, hogy a medencékben levô víz egészségtelen. Az alaposabb helyszíni szemle kiderítette, hogy nemcsak a medencék betonlapjai között szivárgott át víz a csónakázóból, hanem a lefolyócsövek is lyukasok voltak, itt is átszivárgott a víz. Ezek sürgôsen javításra szorultak. Hogy minél elôbb elkészüljenek a javítási munkálatok, még az idénykezdés elôtt, 1995-ben a víkend adminisztrációja megrendelte a munkálatokat a Romservice Kft. -tôl. Miután kiástuk a csöveket, észrevettük, hogy itt többrôl van szó, mint egy egyszerû karbantartási munkálatról, hisz teljes egészében ki kellett cserélni a lefolyóhálózatot. Errôl 1995. október 20- án, a 612-es átiratban készül egy ütemterv (Grafic de lucrari). Ennek alapján hozzáfogtunk a munkához és a rossz idô beálltáig végeztük a dolgunkat. Az október 20-i, október 25-i, valamint a december 13-i megrendelések alapján 1995. december 15-én (473-as szerzôdés) a Romservice Kft. szerzôdést köt a polgármesteri hivatallal, amely értelmében köteles befejezni a csónakházat, a mûhelyeket, az adminisztráció és a WC épületeinek a felújítását, be kell kerítenie a víztisztító állomást és elvállalja a víkendtelep víz és villanyhálózatának a javítását. A tervet a Prescoprodserv cég alkalmazottja Kiss János tervezô készítette el. Ennek alapján dolgoztunk 1996-ban 1997 május másodikáig, amikor a polgármesteri hivatal felszólított, hogy hagyjuk abba a munkálatokat. Az elvégzett munkát 1996. június 16-án jegyzôkönyv alapján átvette a polgármesteri hivatal. Az általa elrendelt szakvizsgálatot nem ismerem el, mert azt nem szakemberek végezték. Olyan szakvizsgálatot bárki végezhet. Az egyetlen jogos építkezésbeli szakvizsgálatot csakis a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium kirendeltsége végezheti el. Mi a munkánkat tisztességesen elvégeztük. 1998. június 22-én keltezett 141-es számú jegyzôkönyvben a polgármesteri hivatal átveszi a lefolyóhálózat felújítási munkálatát is, így világos, hogy a hivatal tartozik a cégnek és nem fordítva. A szakvizsgálatba nem foglalták bele az 1997. március 31-i átiratban elküldött számláimat, amelynek az összege 216.629.699 lej, ezeket a polgármesteri hivatalnál 4302-es számmal 1997 április elsején bejegyeztek. Még egy furcsaság. A hivatal több számlát küldött nekem vissza. Arra kértek, hogy "fogalmazzam újra a számlákat" (reformulare chitanta). Be tudom bizonyítani, hogy a polgármesteri hivatalnál 1,5 és 5 hónap között álltak a számláim, anélkül, hogy kifizették volna. Ezek súlyos pénzügyi jogi vétségek. Számításaink szerint 514 millió lejjel tartozik a polgármesteri hivatal a víkendtelepi munkálatokért, ezenkívül 1998. május 31-ig 3.958.791.705.000 lej értékben végeztünk el különbözô munkálatot a polgármesteri hivatalnak, amiért a 1994. évi 18-as kormányhatározat értelmében naponta 0,4 százalékos késedelmi díjat is felszámolhatunk. Ha törlesztik a számláimat, akkor visszavonom a törvényszéki eljárást. Ez azonban nem fog elôfordulni, mert "máshonnan fúj a szél". Eugen Crisan alpolgármester arra akart ezzel kényszeríteni, hogy adjam fel a munkaterületet. Amikor 1997 július elején a víkenden járt, felajánlotta nekem, hogy ha a törvényszék hibásnak talál, akkor az 550 millió lej értékben adjam át neki a megvásárolt csöveket, így nem lesz bajom, ha pedig kiderül, ártatlan vagyok, akkor valutában ki is fizetik az árut. E beszélgetésen tanúim is voltak. Ez elárulja, egyre nyilvánvalóbb, hogy az alpolgármester érdekeivel kerültünk szembe. A törvényszék majd kideríti, hogy kinek van igaza. Ha az ügy nem bonyolódik el, mi eddig már rég befejeztük volna a víkendtelep korszerûsítési munkálatait.

A víkendtelepi "harctér" felszámolása, a munkálatok elvégzése a polgármesteri hivatal által sokat hangoztatott törvényes keretek között is még legalább három évig húzódhat, és továbbra is érthetetlen, hogyan történhetett ennyi mulasztás. Ha csak a polgármesteri hivatal köz- és magánterületkezelô igazgatóságának a víkendtelepi munkálatokról szóló tájékoztatóját olvassuk, ebbôl is már egy tucat olyan törvénysértést emelhetünk ki, amelyeket a hivatal annak idején megakadályozhatott volna. Idézem: a Romservice terv, szerzôdés, építkezési, városrendezési és más szükséges engedélyek nélkül fogott hozzá a munkálatokhoz. Más egy téglát se helyezhet el engedélyek nélkül (lásd az Apolo esetét), de a hivatalnál ez elôfordult és majdnem négy évig senkinek se tûnt fel. Ki ellenôrzi a polgármesteri hivatal tevékenységét, ki óvja meg a választottakat a hivatalnokok visszaélésétôl, vagy (szándékos) mulasztásaitól? Ideje már belátni, hogy ôk vannak értünk és nem MI értük. Mert ha minden olyan "rendesen" történt volna, akkor most nem a fél milliárd tartozásban, hanem egy civilizált víkendtelepen fürödhetne a város lakossága.

Április elején a nyilvánosság számára is közzétett RMDSZ- közvéleménykutatás eredményei között kiemelt figyelmet érdemel a "Milyen mértékben bízik a következô intézményekben?" kérdésre adott válaszok grafikonja. A kérdéssel kapcsolatban minden esetben igen érdekes, több módon értelmezett válaszok szoktak bejönni. Most sem történt másként:

Az eredmények alapján a romániai magyar közösség leginkább az egyházban bízik (85%). Ezt az eredményt van, aki azzal magyarázza, hogy a közösség tradicionalizmusa határozza meg, vagyis a romániai magyarság hagyománytisztelô és hagyományoktól elszakadni nem tudó attitûdje késztette arra, hogy az egyházakba (mint a tradicionalizmus és konzervativizmus megtestesítôjébe) vesse "minden" bizalmát. Ha valóban megnézzük, hogy milyen nagy mértékben elsô generációs városlakók a román társadalom tagjai (köztük a magyarok is), akkor rájövünk, hogy helyes lehet a magyarázat (fôleg, hogy a román lakosság körében is hasonlóan nagy bizalomnak örvend az egyház). Tehát egy nagyon "vékony" polgári (urbánus) réteg alakult ki az elmúlt évtizedekben, az emberek nagy többsége nem tudott elszakadni a falutól, rokonai még mindig odakötik, illetve az ország nehéz gazdasági helyzete is (sokan az "otthonról" hozott élelembôl élnek, sôt a földek visszajuttatása óta többen költöztek vissza falura, illetve rendszeresebben járnak oda). Ide kapcsolódik az a magyarázat is, hogy az emberek nehéz helyzetben, "nyomorúságukban" mindig visszafordulnak az egyházhoz (más lehetôség hiányában is). Ez is egy lehetséges magyarázat, amely mind a román, mind a magyar nemzetiségû lakosokra vonatkozik, de lássuk más oldalról is a kérdést. Az elsô három helyen csak kimondottan magyar nyelvû intézmények állnak (egyház 85%, magyarországi tévéadók 82%, illetve RMDSZ 77%). Ezek alapján azt is lehet mondani, hogy a romániai magyarságnak azért van feltétlen bizalma az egyházban (és mellette a másik két intézményben), mert a választhatók közül az egyetlen, amely teljesen elszakadt a román intézményektôl, sôt többé- kevésbé mindig is független volt azoktól. A másik két elem mellett csak az egyháznak van kiépült független intézményi rendszere, amellyel jelen van a romániai közéletben.

Ha a magyarországi tévéadók (82%) mellé vesszük a román tévéadókat is (56%-kal az ötödik legnagyobb bizalommal rendelkezô intézmény), sôt még azt is, hogy az igazságszolgáltatás csak 32%-os bizalommal rendelkezik (kevesebbel, mint a rendôrség!), akkor elmondható, hogy az erdélyi magyarság egy demokratikus rendszer polgárvédelmi intézményei közül (stabil törvények, független bíróság, kollektív érdekvédelem és nyilvánosság) csak a legutóbbit látja valóban a román demokrácia védelmezôjeként. Ezt azzal is alá lehet támasztani, hogy a többi "védelmi" intézmény is nagyon alacsony bizalompontot kapott (SRI 16%, szakszervezetek 29%, rendôrség 38% és a már említett igazságszolgáltatás 32%). Tehát az erdélyi magyarság a román demokrácia intézményeit alapjaiban kérdôjelezi meg. Sajnos, a demokráciának nincs kialakult stabil intézményrendszere Romániában. Az RMDSZ egyik felelôssége, hogy intézményeket hozzon létre és mûködtessen, ehhez azonban fel kell ismerni, hogy a szükséges és lehetséges autonómiák emelkedésével lehet eljutni az intézményesülésig.

Ha általában vesszük a szervezési folyamatokat, különösen azokat, amelyek valamiféle leírható szervezeti struktúrával rendelkeznek, akkor szembe kell nézni két fogalommal: mûködés és struktúra. Ez egy intézménynek kétféle nézôpontból vett metszete, a mûködés a dinamikája az egésznek, a struktúra pedig az, ami kimerevíti azt. Jó példa Churchill; amikor átvette a hatalmat, nem nyúlt a struktúrához, hanem a mûködést változtatta meg. Nem véletlenül mondta Bihari Mihály, hogy "A demokráciát nem elegendô eltûrni, mint a diktatúrát. A demokráciát mûködtetni kell". Probáljuk meg mûködtetni azokat a struktúrákat, amelyek már rendelkezésünkre állnak, változtassunk helyi szinten a mûködésen. Csináljunk meg mindent, amit helyben meg tudunk csinálni, és még véletlenül se várjuk azt, hogy fentrôl rendezzék helyettünk, amit mi is képesek vagyunk megoldani. Az az igazi autonómia, amit mûködtetünk is.

Az egyház példája támasztja alá az erdélyi magyarság számára az intézményesülés fontosságát. Lehetôséget kell adnunk a civil társadalomnak, hogy saját intézményeit (újra) mûködtesse, vagy létrehozza, és az eredmény a közvéleménykutatásokban is tükrözôdni fog. Sajnos, a demokratikusan választott intézmények iránt sincs nagyobb bizalom, hiszen az államelnökön kívül a kormány, illetve a parlament és természetesen a többi politikai párt is a lakosság nagyon kis százaléka számára jelent bizalmat. Ez egyértelmûen azt jelenti, hogy az adott leheséges struktúrában intézményeket kell létrehozni és mûködtetni.

A Maros megyei DP vezetôi által fabrikált dosszié, amely az ellenem, 1999. február 18-i vezetôség ülésen hozott szankció, a pártból való kizárásom alapját képezte, lépésrôl lépésre leépíthetô. Ilyen értelemben a sajtó rendelkezésére bocsátottam ezt a dossziét, éppen azért, hogy a nyilvánosság elé tárjam a félrevezetéseket, hazugságot és azok léhaságát, akik az egész cirkuszt vezényelték. Ugyanakkor, a ténynek, hogy egy sor alapelvet, nem csupán a szociáldemokrácia és a jogállam elvét, szégyentelenül megszegték, el kellett volna gondolkoztatnia a sajtót és korrekt módon, részrehajlás nélkül kellett volna visszaadnia a helyzetet. Másrészt, egy részleges jogi elemzés szempontjából, következtetni lehet, hogy a dossziét nemcsak, hogy rosszhiszemûen állították össze, azok, akik összefabrikálták /még egy régen elfojtott elégtétel is érezhetô benne/, hanem egész sor látványos bûncselekményt is tartalmaz: hamis nyilatkozatok, hamisítás, befolyással való visszaélés, hamis nyilatkozatra való buzdítás, rágalmazás és sértegetés. Egyébként, ezt a megállapítást jogi szempontból tisztázni fogjuk a megfogalmazott, és a megfelelô szervekhez benyújtott bûnügyi feljelentések alapján, mert csak ôk határozhatnak egyértelmûen az ügyben.

Egyébként ez az "Istenhozzád" részemrôl az utolsó a DP jelenlegi megyei vezetésével való kapcsolatomban, annál is inkább, mert úgy vélem, vannak sokkal fontosabb dolgok, mint ez a sajtóbeli steril és süket hadakozás.

Viorel Bubau, a Maros megyei DP ex-alelnöke

Az ôshaza-kutatás múltja. A krónikaírók igyekezete és érdemeik. A protestantizmus szerepe a fejedelemségben

Több mint ezer éve annak, hogy a magyarok elhagyták távol-keleti ôshazájukat és a K