|
LI. évfolyam 116. (14168) |
1999. május 22. szombat |
II. János Pál "Isten nevében" kérlelte csütörtökön a balkáni konfliktusban érdekelt összes felet, hogy végérvényesen tegyék le a fegyvert.
Az éves tanácskozásukat tartó olasz püspökök elôtt felszólalva olyan "prófétai gesztusok" végrehajtására buzdított, amelyek lehetôvé tennének egy újfajta, egymás tiszteletén és a testvériségen alapuló együttélést a Balkánon. A pápa nagy megbecsülését fejezte ki az olasz katolikus szeretetszolgálatok iránt, amelyek a háború áldozatainak megsegítésén fáradoznak.
Új külföldi nagyköveteket fogadva a katolikus egyházfô azt mondta csütörtökön, hogy a balkáni háború retorikája mögött valójában hatalomvágy és sajátos érdekek rejtôznek. Kifejezte kívánságát, hogy az értelem gyôzedelmeskedjen az etnikai és kulturális különbözôségek "torz ideáljai" fölött. Felhívással fordult Európához, hogy "gazdag és évezredes örökségében találja meg azokat az igazságokat és ösztönzôerôket, amelyek segíthetnek helyreállítani az értelem és a törvény szerepét".
"Ezen erôszakos évszázad kemény leckéje ellenére Európa szerencsétlen módon ismét ember ember általi elnyomásának színtere, olyan hely, ahol nap mint nap dörögnek a halált és a pusztulást hozó fegyverek. Az etnikai és kulturális különbözôségek torz felfogásának nevében totálisan tagadják minden emberi lény sérthetetlen méltóságának alapvetô és létezô értékét" — jelentette ki a pápa Nyina Kovalszka új ukrán nagykövetnô elôtt.
A pápa követelte, hogy a tárgyalás és a párbeszéd vegye át a (háborús) konfliktus helyét. — Az etnikai konfliktus és a hatalmi harcok folytatódása bárhol a világon az értelem vereségét jelenti és a szolidaritás, az emberi együttmûködés kudarcának jele — mondta.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) a Pentagon értesülései szerint elsô ízben elfoglalt egy várost Koszovóban. Kenneth Bacon, az amerikai védelmi minisztérium szóvivôje kijelentette: amennyiben Jugoszlávia megpróbálná visszafoglalni Jablanica városát, a NATO támadást indít a jugoszláv csapatok ellen.
Bacon úgy minôsítette a tartomány nyugati részén lévô Jablanica elfoglalását — ahol gránátvetôk, lôszer és jármûvek is kerültek az UCK kezére — hogy ez afféle teszt az UCK számára, képes-e elhódítani területeket a jugoszláv hadseregrôl. Ki kell várni, mer-e Jugoszlávia összevonni csapatokat és a város visszafoglalására törni. Amennyiben megteszi, a NATO támadni fogja ezeket a csapatokat.
A hírhez az AFP francia hírügynökség hozzátette: a Pentagon képviselôi mindeddig tagadták, hogy a NATO-támadásokkal az UCK-nak akartak volna segíteni, de azt elismerték, hogy a csapások nyomán a szervezet megerôsödött.
Moszkvában péntek hajnalban, helyi idô szerint három óra tájban fejezôdött be a koszovói válság rendezésének kérdésében folytatott háromoldalú - orosz-amerikai-finn — tárgyalások újabb fordulója.
Részleteket egyelôre nem hoztak nyilvánosságra, csak annyit tudni, hogy Viktor Csernomirgyin hétfôn ismét Belgrádba látogat, és szerdán folytatják a háromoldalú egyeztetéseket. Az újabb forduló helyszínét még nem határozták meg.
Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes és Martti Ahtisaari finn elnök, EU-békeközvetítô még péntek hajnalban, közvetlenül a Viktor Csernomirgyinnel a "Kuncevói dácsa" kormánykomplexumban folytatott egyeztetés után elutazott az orosz fôvárosból. A moszkvai forduló kisebb szünetekkel csaknem hat órán át tartott zárt ajtók mögött a szerdai helsinki kilencórás tárgyalások után.
Magyarország nyugodt lelkiismerettel támogatja, hogy Románia tagja legyen a Rakétatechnológia Ellenôrzési Rendszernek (MTCR), mivel megfelel a csatlakozni szándékozókkal szembeni elvárásoknak — jelentette ki csütörtökön Bukarestben Gyarmati István nagykövet, az MTCR soros elnöke.
A magyar diplomata azt követôen nyilatkozott az MTI-nek, hogy Bukarestben a román katonai és külügyi illetékesekkel tárgyalt Románia csatlakozási szándékáról.
Románia 1990-ben jelezte elsô alkalommal, hogy csatlakozni szeretne az MTCR-hez. Bukarestben hangsúlyozzák, hogy ez az egyetlen ilyen jellegû szerzôdés, amelynek az ország még nem tagja.
— Örömmel állapítottuk meg, hogy a román jogi és intézményi rendszer teljesen kompatibilis azokkal az elvárásokkal, amelyeket a szervezet az együttmûködô tagoktól megkövetel. Létezik az az íratlan feltétel is, hogy ha valamely ország rendelkezik korlátozás alá esô, tehát 300 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakétával, akkor megsemmisíti, ha nem, akkor nem állít rendszerbe ilyen rakétákat. Románia ennek a feltételnek is megfelel, mivel 1996 óta nincsenek ilyen rakétái, és kötelezettséget vállalt arra, hogy nem fog ilyenek telepíteni — mondta az MTCR soros elnöke.
Gyarmati István szerint Magyarországnak ez azt is jelenti: nyugodt lelkiismerettel tudja ebben a vonatkozásban is vállalni azt az általános külpolitikai célját, hogy támogatja Románia tagságát általában a nyugati államoknak szervezeteiben, együttmûködésében.
— Ez persze nem jelenti, hogy Románia idén vagy jövôre tag lesz, mert a döntés természetesen nem Magyarországé egyedül, de biztos, hogy segíteni fog a folyamat elôrehaladásában. Mindez beleillik abba az általános magyar külpolitikai célba, hogy szeretnénk, ha szomszédaink — köztük Románia kiemelt módon — minél közelebb kerülnének a feltételek teljesítése esetén ezekhez a szervezetekhez. Az MTCR esetében úgy gondoljuk, Románia már teljesíti az elvárásokat — hangsúlyozta Gyarmati István.
A négy nagy szakszervezeti központ reprezentánsai hétfôre az általános sztrájk kirobbantása mellett döntöttek — jelenti a közszolgálati rádió.
A tiltakozó akciót 24 órásra tervezték és részt vesz benne az összes szakszervezet, amely jelenleg munkakonfliktusban van.
A szakszervezeti vezetôk utolsó figyelemztetésnek szánják a sztrájkot. Amennyiben követeléseiket nem oldják meg július 31-ig, általános sztrájkba lépnek meghatározatlan idôre, a kormány leváltását is követelve.
A sztrájk szándékát kommentálva Radu Vasile miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalások a szakszervezetekkel befejezôdtek, s az általános sztrájk megszervezésével kapcsolatos végsô döntés rájuk tartozik.
A tárgyalások véget értek, s a 7-8 fejezetes revindikációkból 6-7-et elfogadtak, ennél többet nem tudnak ajánlani — mondotta.
Így a szakszervezeteknek semmi okuk az általános sztrájk kirobbantására — fûzte hozzá a kormányfô.
Kincses Elôd feltételeket szab a Népújságnak
Több okból is különös sajtótájékoztatót tartott tegnap az RMDSZ megyei elnöke, Kincses Elôd. Az elsô "különösség" mindjárt az volt, hogy a sajtóval való találkozón felvezetôjében kizárólag azt magyarázta el a jelenlevôknek, hogy miért is maradt alul az RMDSZ- elnökválasztáson. Például azért, mert "olyan az RMDSZ választási rendszere", hogy "rövid volt a választási kampány", vagy, hogy a kongresszuson a választásra a reggeli órákban került sor, "amikor az emberek fáradtak voltak, s nem tudtak kellôképpen koncentrálni a jelöltek bemutatkozására", s így aztán "inkább a folytonosságra szavaztak". Elmondta azt is, hogy sikernek könyveli el a maga 157 szavazatát, mert ez szerinte azt jelenti, hogy van "egy erôs reformista irányzat" az RMDSZ-ben, de egyelôre "a konzervatívok maradtak a vezetésben": Azt is sietett hozzátenni, hogy ezentúl politikai szókincsében a reformisták és konzervatívok kifejezéseket szándékszik meghonosítani. Azt is elmondta, hogy a kongresszuson 534 szavazati joggal rendelkezô küldött vett részt, ebbôl 229 volt a területi szervezetek küldötte, a többiek az RMDSZ tisztségviselôi voltak.
A sajtótájékoztatón Kerekes Károly képviselô, volt az egyetlen a megye parlamenti képviselôi közül, aki részt vett, bár, mint mondták, az összes szenátort és képviselôt meghívták. Kincses szerint Markó Béla elfoglaltságára hivatkozva kimentette magát, de arra kérte ôt, hogy még a sajtótájékoztató elôtt találkozzanak, hogy "megállapítsák az együttmûködési lehetôségeket". Erre nem kerített sort a megyei elnök, de azt mondta, hogy vasárnap találkozik a szövetségi elnökkel, és minden "kényes kérdést tisztáznak". Az Adevarul kérdésére, hogy melyik a kényes problémák legkényesebbike, azt válaszolta, hogy a Népújságban, a kongresszust megelôzô napon megjelent Markó Béla-interjú, amelyben a szövetségi elnök olyasmiket mondott, amelyek a jelek szerint nem tetszettek Kincses Elôdnek. Ennek ellenére kijelentette, hogy ô támogatni fogja Markót "az RMDSZ megújításában", mert véleménye szerint igény van erre, ezt vette észre falujárása során, s azt is kifejtette, hogy van egy réteg az RMDSZ- tagságban, amely egész komolyan meg akarja újítani az RMDSZ-t, s hogy "nincs egyenes arány a választók véleménye és elvárásai, illetve a kongresszusi küldöttek véleménye és elvárásai között". Azt is nehezményezte, hogy az RMDSZ rendelésére készített közvélemény-kutatásban a politikusok toplistáján az ô neve nem szerepel, s hogy az utolsó a listán 4 százalékos népszerûségi arányt mondhat magáénak. Kijelentette, hogy ô bizonyára többet kapott volna.
Láthatóan örömmel fogadta Dorin Suciunak, az Adevarul tudósítójának a javaslatát, miszerint sokkal jobb lenne, ha a tévedések elkerülése végett ezentúl Elôd Kincsesként szerepelne a román lapokban. Jó ötletnek tartotta, s felkérte a román sajtót, hogy ezentúl következetesen Elôd Kincsesként írják a nevét az újságokban.
További "különössége" a tegnapi sajtótájékoztatónak, hogy a megyei szervezet legfrissebb elnöke is folytatni látszik elôdei gyakorlatát, miszerint mindegyre meg akarja magyarázni, hogy a Népújság mit írjon, és hogyan írjon. Mi több, azzal az abszurd pretencióval is elôállt, tegnap, hogy a Népújság kérdésére csak abban az esetben válaszol, ha "a kéziratot a közlés elôtt be tetszik mutatni. Mert a múltkor is a magnószalagon kívül közölt mást is, és pontatlanul közölte. Tehát vagy kapok ilyen ígéretet, vagy nem válaszolok"./sz. m. magnófelvétel a szerkesztôségben, minden utólagos ferdítés elkerülése végett. Sôt, a múltkori felvétel is megvan./ Azt is felrótta, hogy a Népújság "a tudósítást keveri a kommentárral".
A megyei elnöknek nemcsak tudnia illik, de tudnia is kell, hogy a sajtó nemcsak leír, visszaad eseményeket, hanem értelmez is. Ezt a jogot még Kincses Elôd sem vitathatja el tôlünk. Tehát azt az igényt, hogy bármilyen írásunkat megjelenés elôtt neki bemutassuk, nem teljesíthetjük, és minden kioktató próbálkozást visszautasítunk.
A tegnapi sajtótájékoztatón az elôbbiek miatt a Népújság kérdései nem hangozttak el.
Ha nem, hát nem!
Miután az Országos Orvosi és Gyógyszerészkollégium, az Országos Egészségügyi Pénztár, az Egészségügy-minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium végre egyeztette álláspontját és úgy döntött, hogy 270 fajta gyógysze, (kb. 120 fajtával több mint eddig), az ártámogatását vállalja fel, a gyógyszerek listája még nem érkezett meg a megyébe, s a tájékoztató árak listáját sem kapták meg. Jóllehet a központi tévéadók, sajtótermékek már beharangozták az ártámogatás módját, a gyógyszerészek semmilyen útmutatót nem tartanak kézben, s valószínûleg egy hónapnak kell még eltelnie ahhoz, hogy a 270 fajta gyógyszer esetében alkalmazni tudják a kompenzálást — tájékoztatott Antonie Valeria gyógyszerésznô, a Maros Megyei Magángyógyeszerészek Patronátusától
Négy új orvosprofesszorral gyarapodott a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem doctor honoris cauza címet viselô kitüntetettjeinek sora. Az ünnepséget tegnap délelôtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében tartották. Ez alkalommal vette kezdetét az egyetem oktatóinak és diákjainak tudományos szessziója, valamint a VII. francia—román tudományos tanácskozás.
A díszdoktori címet az idén is olyan kiváló egyetemi tanároknak, kutatóknak adományozták, akik a marosvásárhelyi egyetemmel fenntartott jó kapcsolat révén ösztöndíjakkal, adományokkal támogatták megyeközpontunk felsôfokú oktatási intézményét — hangzott el Pascu Ion egyetemi tanár, a MOGYE rektorának bevezetôjében.
A Lille-i Katolikus Egyetem Orvosi Karának dékánjáról, Jacques Cousin professzorról, Simu George nyugalmazott egyetemi tanár tartott laudációt . A díszdoktori címmel kitüntetett francia egyetemi tanár gyermekgyógyász professzorként genetikai kutatásokkal foglalkozik, s egy éve a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Társaságának elnöke. Dékáni minôségében a marosvásárhelyi egyetem fiatal oktatóinak és végzettjeinek biztosított ösztöndíjat Lille-ben. A kitüntetett bemutatta a Lille-i egyetemet, ahol a kollégiumi hallgatókkal együtt 15.000 diák tanul, majd pályaválasztása indítékairól és a gyermekgyógyászat szépségérôl beszélt, hangsúlyozva, hogy a Socreates program keretében továbbra is szorgalmazni fogja a két egyetem közötti együttmûködést.
Sheldon Spectort, a Los Angeles-i Orvosi Egyetem allergológus és immunológus professzorát, aki rendkívül sok tudományos társaság, egyesület tagja, Cotoi Simion belgyógyász professzor laudálta. Az Egyesült Államokban 14,6 millió ember szenved asztmában, közülük 4,8 millió 18 éven aluli gyerek. A megbetegedések száma állandóan növekszik — hangzott el a kitüntetett egyetemi tanár elôadásában, aki az asztma elleni új gyógyszerek hatásának kutatásáról is értekezett.
Harmadikként Vizi Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elsô alelnöke , Széchenyi- díjas orvos, agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Kutatóintézetének igazgatója, a Haynal Imre Egyetem Farmakológiai és Gyógyszerterápiás Intézetének tanszékvezetô egyetemi tanára vette át a kitüntetô címet. Figyelemre méltó munkásságát Brassai Zoltán egyetemi tanár méltatta. Mint a laudációban elhangzott, a kitüntetett az Európai Tudományos Akadémia elnökségi tagja, ösztöndíjasként Oxfordban, Mainzban, valamint a pármai egyetemen dolgozott, 1984-tôl pedig a New York-i Albert Einstein College of Medicine vendégprofesszora a pszichiátria tanszéken.
Vizi professzor több mint két évtizede foglalkozik az agy mûködésének élettani szabályozásával és gyógyszeres befolyásolhatóságával. A preszimpatikus gátlás elsô neurokémiai bizonyítékait szolgáltatta és igazolta ennek élettani jelentôségét. Errôl írt tudományos dolgozata lett az egyik legtöbbet idézett publikáció a világon. Neurokémiai bizonyítékokat szolgáltatott a transzmitterek nem-szimpatikus felszabadulására, megalkotva a konvencionálistól teljesen eltérô agymûködési modellt. Tevékenységérôl 300 tudományos dolgozat és 12 monográfia tanúskodik, több neves nemzetközi tudományos közlemény szerkesztôje, illetve fôszerkesztôje.
Az EME-vel és a MOGYE-val együttmûködve támogatja az erdélyi orvosok továbbképzését, eddig több mint 60 fôleg fiatal orvost fogadott intézetében: segíti kutatómunkájukat, publikációs tevékenységüket, támogatja a marosvásárhelyi és a kolozsvári gyógyszertani tanszéket — hangzott el a méltatásban.
Vízi professzor a kitüntetést értékelve, és a tudósok nemzetiségtôl független együttmûködésében való reményét kifejezve tartotta meg elôadását az agykutatásban elért eredményeirôl. Befejezésképpen kifejtette, hogy professzorként a felfedezés, a kutatás mellett hivatásának érzi a tanítást is, majd Kányádi szavaival fejezte be elôadását.
Végül Ion Haulica akadémikust tüntették ki díszdoktori címmel. A iasi-i egyetem élettan-professzora, aki a dékáni és prorektori funkciókat is betöltötte, 1994-ben lett a Román Tudományos Akadémia rendes tagja. 1997-tôl az Akadémia égisze alatt élettani kutatólaboratóriumot rendezett be Iasi-ban, s munkássága során közel 300 szakdolgozatot, monodgráfiát közölt — hangzott el a marosvásárhelyi Sabau professzor méltatásában, majd a iasi-i professzor tartott elôadást.
Amikor pedig eljött a pünkösd napja és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égbôl, amely betöltötte a házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg elôttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
Az áldott pünkösdnek gyönyörû ideje azt a Szisz-gondolatot ébreszti bennem, hogy az anyag egyetlen igazi létformája valójában a mosoly. Ez kellene hogy legyen. De az emberiség hosszú történelme folyamán mindig csak fél szájjal tudott mosolyogni, fél orcáján virult a vidámság, mindig csak az egyik szeme kacagott.
Miro papsi, köszön a rigómezôi albán. Neki a pünkösd a hajsza folytatását jelenti. Az ô pünkösdje késôbb jön el, ha eljön.
Dobar den, köszön a kisszerb, és két robbanás között próbálgatja az akasztófahumort: bombardán!
Nem lehet felszabadultan ünnepelni, míg testvér a testvért továbbra is irtja, míg káinok és ábelek felváltva játsszák egymás szerepét a földgolyón.
Az ember épp oly agresszív, akár az állatvilág. Holott az embernek állítólag van humora, tud mosolyogni. Ez különbözteti meg az állattól, mert esze a tyúknak is van, magához való. Az állat szükségbôl gyilkol, az emberiség számottevô része már nem kannibál.
Mégis mindig ölni készteti káinjainkat az ábelek füstje.
Megbicsaklik minden tudás, megbukik minden humánum.
És valóban nem marad semmi, de semmi "alternatívánk" — az imádságon, a lélek mannáján kívül.
Mert jaj, Jézus a világot megváltotta, az apostolok a pogány emberiség egy részét Isten gyermekeivé tették, ezt az új világot azonban mi, emberek, lám, milyen könnyedén és milyen felelôtlenül pogányosítjuk el ismét és ismét.
Mit jelent ma újra hallani az Üdvözítô szavait, mennybemenetele elôtti üdvözletét?
Hogy "a Szentlélek leszáll rátok, erôben részesültök, úgy hogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben és Szamariában, sôt egészen a föld végsô határáig"?
Hát ezt: legalább fikarcnyi felelôsséget érezni embertársunkért, orcánk zordabbik feléért, amely gonosz voltunkat tárolja — gonoszságunk fekete lyukja az ûrben.
Gyönyörû idônk. Termékeny esôk és ragyogó napok ideje, Pünkösd. Bombázások és tömegsírok ideje, ezredvégi holocaustok ideje, Pünkösd.
Keserû mosoly a galaktikák közönyében.
Örülök. Ritkaságszámba megy ugyanis, hogy valamely termék vagy szolgáltatás piaca kormányrendelet stb. nélkül, csak úgy önmagától a piac kényszere szerint viselkedjen. Az elvileg oda-vissza mûködô kínálat és kereslet törvény a mi tájainkon mindeddig egyhangúan rendre csak azt jelentette, hogy az árak idôrôl idôre emelkedtek. Megszoktuk már, számítunk rá, szinte várjuk. Példákat szükségtelen felsorolnom.
És akkor a taxisok csökkentik indulási és viteldíjaikat! Az adófizetô polgárok pedig felkapják fejüket. Talán valami tévedés van a dologban...
Igaz, nem minden elôzmény nélküli a fordulat.
Elôtte meghökkentünk, kikértük magunknak, tûrhetetlen, kiáltottuk, majd szépen beletörôdtünk, amikor néhány hete az indulási díj a korábbi 500 lejrôl 4000 lejre növekedett. Még az is felmerült bennem, hogy átköltözöm Kolozsvárra, ahol már 300 lejért beindul a taxi, és 1950 lejért egy teljes kilométert lehet utazni vele. Aztán lemondtam tervemrôl és tapasztalataim ellenére, tudva, hogy ettôl semmi sem változik, eldöntöttem: inkább nélkülözöm a taxik szolgáltatásait. Nyilvánvalónak tûnt, hogy ezt ôk fel sem veszik.
Döntésemhez kitartóan ragaszkodtam, nem is esett nehezemre, tekintettel a pénztárcámra. Nem voltam egyedül, mert, úgy lehet, emiatt tûnt fel késve a némely taxi oldalán — egyébként elôírásszerûen, nálunk mégis szokatlan módon —megjelenô új díjszabás: indulás 500 lej, kilométerenként 1950 lej. A stopnál való állingálás teljesen ingyenes! Persze azonnal megvizsgáltam, nem kolozsvári rendszámú-e; és nem. Azóta más cégek autóin is jelent meg ilyen- olyan árragasz, hevenyészett vagy tehetôsebbeknél egészen elegáns értesítés arról, mennyit kell fizetnünk.
Bizonytalankodásom nem múlt el egészen. Gyanakszom még egy kissé, valami ámítás lehet a dologban... de már örülök.
Reménykedem. Mégiscsak megérjük, hogy lesz mûködô piacgazdaságunk, és lesz konkurencia, és a vevô, az ügyfél lesz a fontos?
Hány taxi csinál itt új tavaszt?
Mint ismeretes, május 13-án a fôvárosban tartották a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatói állásának betöltésére kiírt versenyvizsgát. A múlt pénteki eredményhirdetés szerint dr. Porutiu Mihai lett az elsô, ôt a prefektus támogatja e tisztség elfoglalására. A négy pályázó közül ketten, a törvény adta lehetôségeikkel élve, óvást nyújtottak be, amelyre szerdán, az eredményhirdetés után 72 órán belül választ kellett volna kapjanak. Ez azonban még péntek délig sem történt meg, mert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetôsége az óvások elbírálásának eredményét nem küldte ki. Az Egészségbiztosítási Pénztár ideiglenesen kinevezett vezetôsége ennek ellenére ellátja teendôit - tájékoztatott dr. Csiki Zsuzsanna fôorvos, a pénztár aligazgatója.
Miközben a vezérigazgatói állás körül hosszú ideje folytatódik a huzavona, a kilenctagú vezetôtanácsból — három tagot a megyei tanács, hármat a patronátus, hármat a szakszervezetek választ — megválasztották a két alelnököt, Csomóss Benedeket, a megyei tanács részérôl és dr. Schiopu Alexandrut a szakszervezetek részérôl. A pénztár elnöke Sprânceanu Petru.
Az idô múlását legtöbbször csak az ünnepek jelzik számunkra. Esztendeink múlnak, de ünnepeink üzenete változatlan marad. Pünkösdkor a hívô ember lelkében egymásba kapcsolódik a múlt és a jelen: az emlékezés az elsô pünkösd csodájára és a vágyakozás az életet megújító és megszentelô Szentlélek után. Akinek ereje nélkül hitünk meggyengül, istentiszteletünk örömtelen, keresztyénségünk erôtlenné válik.
Milyen ijesztôn csodálatos Ezékiel próféta látomása a lélek nélküli emberi állapotokról! (Ez 37, 1-10)
Egy csontokkal beborított völgyet lát, emberi tetemek hevernek mindenütt. Sehol egy szikrája az életnek. Szinte hallszik a halál csendje. A reménytelenség fájdalmas, néma sikolya. És Isten megszólal, s a nagy kérdése: "Embernek fia, vajon megélednek-e ezek a tetemek?" A próféta az egyetlen lehetséges válasszal felel: "Uram Isten, te tudod." És a csoda bekövetkezik: hatalmas zúgás és zörgés közepette a csontok összeforrnak, hús és bôr borítja be azokat, majd az Istentôl kapott lélek által életre kelnek.
A babiloni fogság szomorú korában született meg ez a látomás. És vajon mit látna a próféta, ha ma itt élne közöttünk?
Isten lelkének életet megújító, megnemesítô jelenléte nélkül hitben és szeretetben csontsoványan, szétszórva, halálos álomban ma is sokan kérdezik: vajon megélednek-e a tetemek? Az élettelenség beismerése nem érhet véget az önsajnálattal, a lemondó sóhajtással. Kérjetek, és adatik néktek!
Isten gyönyörködik a megújuló életekben, az alázatos könyörgésben, a szentség utáni vágyakozásban.
Jövel, Szentlélek Úristen! — énekeljük, kiáltsuk, kérjük mindnyájan, hogy tüze és világossága járja át és élessze fel lelkünket.
Ülésezett a Maros Megyei Tanács Állandó Bizottsága
Az Állandó Bizottság kilenc pontot tûzött tegnap napirendre. Az elsô és legfajsúlyosabb kérdés a Maros Megyei Könyvtár múlt évi és az idei év elsô évnegyedi beszámolója volt. A beszámolót Poptamas Dimitrie igazgató tartotta, aki elmondta, hogy a megyében a leglátogatottabb, mûvelôdési intézmény a könyvtár, naponta több mint 1200-an lépik át küszöbét. Igaz ugyan, hogy az 1989-es fordulat utáni években megcsappant a könyvet igénylôk száma, de tavalytól ugyanolyan sok látogatóval és igénylôvel számolnak, mint 10 évvel ezelôtt. Ez részben azzal magyarázható, hogy a magánegyetemek nem rendelkeznek könyvtárral, s a magánembereknek egyre kevesebb pénze van könyvvásárlásra. Az igazgató továbbá elmondta, hogy jelenleg 837.000 könyvvel rendelkeznek, de ekkora könyvállományhoz kevés az alkalmazott könyvtáros. Példaként hozta fel a brassói megyei könyvtárat, ahol 90-en dolgoznak, ellentétben a Maros megyeivel, ahol csupán 47 könyvtáros látja el ugyanezt a munkát. S ebbôl is négyet nyugdíjaznak, ötnek pedig távoznia kell a szûkös költségvetés miatt. Az igazgató szerint legnagyobb gondot a községi könyvtárak fenntartása és mûködtetése jelent. Sokhelyütt ezeket az intézményeket pénz- és érdeklôdéshiány miatt be kellett zárni.
A beszámoló után a megyei tanács alelnöke, Virág György tett fel kényelmetlen kérdéseket a megyei könyvtár igazgatójának, mégpedig azt, hogy a megyei könyvtár tulajdonában lévô kötetekbôl hányra tehetô a magyar nyelvû kötetek száma, hogy a tavaly a megyei könyvtárnak kiutalt összegbôl hány magyar kötetet vásároltak, vagy hogy miért nincs a Teleki Tékán intézmény rangjához illô felirat. Továbbá azt is szóvá tette, hogy a megyei könyvtár által szervezett rendezvények között miért nem szerepel olyan is, amelyen magyar meghívottak vannak. Virág György Sütô András 70. születésnapja megünneplésének példáját hozta fel.
A kérdésekre az igazgató válaszolt ugyan, de válaszai nem voltak meggyôzôek. Tudtával, mondta, a megyei könyvtár tulajdonában lévô kötetekbôl több a magyar nyelvû, lévén, a magyar nyelvû könyvgyûjtemények évszázados könyvtári gyûjtômunka és tevékenység eredménye — gondolt itt fôleg a Teleki Tékára, s a volt református kollégium könyvtárára. Ami a tavalyi könyvvásárlást illeti, elmondta, hogy tavaly 8000 román és 3000 magyar kötetet szereztek be. Ezt az aránytalanságot azzal indokolta, hogy a magyar importkönyvek 80-100 ezer lejbe kerülnek, míg a hazai nyomtatású román könyvek olcsóbbak. Virág György ezzel a válasszal nem értett egyet annyiban, hogy nem feltétlenül a magyarországi könyvbeszerzésre gondolt, mert Romániában is nyomtatnak szép számmal magyar nyelvû könyvet, s a hazai "termésbôl" is lehetett volna vásárolni. A Teleki Téka feliratát Poptamas igazgató megfelelônek tartja, s nem látja szükségesnek egy újabb felirat elhelyezését. Bár beismerte, hogy a többi intézmény felirata kissé "tompítja" a tékáét.
A Virág György által feltett kérdésekkel kapcsolatban Victor Suciu PUNR-tanácsos kötelességének érezte, hogy lelkiismeretének engedve felszólaljon. Éspedig azt vetett az RMDSZ-es alelnök szemére, hogy miért kell állandóan a nemzetiségre kivetített arányosságot firtatni. Szerinte Maros megyében ezért nem mennek jól a dolgok!
Tavaly a Marosvásárhelyi Napok egyik eseménye volt a népi alkotók kiállítása a Bernády Házban. Idén június folyamán két alkalommal is találkozhat a közönség a Bandi Dezsô iparmûvész irányította Népmûvészeti Klub szellemiségéhez kötôdô mûvészek munkáival.
"Ebben az elgépiesedô, elembertelenítô világban szeretnénk átadni gyermekeinknek és unokáinknak valamit azokból a legsajátosabb értékeinkbôl, melyek velünk született érzékeink gyakorlatában-kultúrájában mint élô gyakorlat, vagy csak mint éltetô, szép emlékezet és nosztalgia, a maga bolygó vagy üstökös pályafutásában, születésétôl haláláig minden embert végig kísérnek." Ez a költôi szöveg a "programtervezetbôl" való. A klub az elmúlt évben népmûvészetünk hagyományaiból merített és hasznosítható példákkal próbálta bemutatni fiataloknak, szülôknek, nagyszülôknek, pedagógusoknak és -jelölteknek, szórvány- és cserkésztáborok szervezôinek az élô beszéd, az ének, zene, tánc, alakoskodó játék- és tárgyalkotás mûvészi szervezôdésének azokat az alapformáit, melyek minden épérzékû ember számára adottak. Tevékenységét korántsem tekinti befejezettnek, elkezdettnek is csak alig. Folyamatos, tartós, huzamos, konok, kitartó, következetes munkára van szükség. Rendezvényeinek látogatottsága évrôl évre nô. És egyre több fiatal érdeklôdik az önkifejezésnek e módja-formája- lehetôsége iránt. Június 19. — július 3. között tekinthetik meg az érdeklôdôk azt a kiállítást, amelyet a Bolyai Farkas Líceum — Paniti Barta Sándor nevét viselô — népismereti faragó önképzôköre a Népmûvészeti Klub keretében szervez. — A Kollégium hozzáállását mi sem jelzi beszédesebben, mint az, hogy a kör iskolai évzáró kiállítását maga az igazgató, Bálint István nyitja meg — mondja a népi alkotók nagy tiszteletben álló mentora, Bandi Dezsô . — A körre magyar és román diákok járnak, bolyais és nem bolyais volt diákok, köztük egy harmadéves orvostanhallgató is; és más iskolák diákjai. Mellettük meghívtunk a kiállításra olyan felnôtt alkotókat, akiknek régebbi kapcsolatuk van a körrel, hímzett és alakos szônyegeket készítenek, a népi jellegû naiv mûvészet mûvelôi. Ilyen a szovátai Lengyel Anikó tanárnô, aki egyébként informatikus képzettségû: rongyszônyegeket szô rámán, nemrég nyílt anyák napi kiállítása a városi könyvtárban; vagy az erdôszentgyörgyi Szekeres Margit, aki az ottani Szent György- napon állította ki ugyancsak népszokásokat ábrázoló rongyszônyegeit. Sepsiszentgyörgyön alkot Ôsz Pál Margit, ô a mezôfelei naiv festôkör tagja volt a hetvenes években, 12 darabból álló Cantata profana címû szônyeggyûjteményét a Kôrösi Csoma Sándor emlékére rendezett ünnepi napokon láthatták a háromszékiek. Ôt is meghívtuk a kiállításra. A faragott munkák mellett tehát szôtt és varrott szônyegeket is láthatunk majd a Bernády Házban. — Ezzel a kiállítással is, és életük további sikerei során a faragókör tagjai mindig emlékezni fognak arra az önzetlen támogatóra, aki néhai Bíró István volt, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatója, aki több éven át nyári üdülési lehetôséggel, a munkához szükséges anyagokkal és áldozatos pedagógus szellemiségével is támogatta, segítette a fiatalok tárgyalkotó tevékenységének kibontakozását.
Minden bizonnyal "székadó" néven fogják emlegetni még évek múltán is a luxusadók egy igen szokatlan formáját, amely a cigarettát, kávét és alkoholt forgalmazó közélelmezési egységeket sújtja, a helyiségeikben levô ülôhelyek függvényében. Nyilván függetlenül attól, hogy ezek a helyek foglaltak-e vagy sem.
Év eleji bevezetésekor nagy port kavart az a rendelkezés, amely megváltoztatta a luxusadó-rendszert, amelynek szerves része a székadó bevezetése is. Az 50-es számú kormányhatározaton ugyanis még meg sem száradt a nyomdafesték, máris követte az ezt módosító és kiegészítô 1-es számú 1999. január 14-i kormányhatározat.
A két határozat értelmében változik a fent említett termékek számlázási módja, és idéntôl speciális engedélyek szükségesek forgalmazásukhoz, importjukhoz és gyártásukhoz.
A kezdeti fejetlenség után mára már csendesedni látszik ezen luxuscikkek gyártása és kereskedelme körül keletkezett vihar. Maros megyében 2149 gazdasági egység igényelt engedélyt a megyei Közpénzügyi és Állami Pénzügyi Ellenôrzési Vezérigazgatóságtól. 159-en nem vették vagy nem vehették át engedélyeiket, mert iratcsomójukban rendellenességet észleltek. Ám a többi majd kétezer egység — köztük gyártók, importôrök, nagybani forgalmazók és kiskereskedôk, akiknek alkohol, szeszes ital, dohányáru és kávé eladásából származnak bevételei — érvényes engedéllyel rendelkezik. A kormányhatározat értelmében az engedély kibocsátása elôtt az igénylôk kifizetnek egy díjat, amelynek értéke a gyártók esetében elérheti a 350 millió lejt, míg egyes kiskereskedôk "csak" néhány millió lej kifizetésére kötelesek. A díj felét az érintett gazdasági egységek az engedély kibocsátása elôtt kellett befizessék. A Maros megyei Közpénzügyi és Állami Pénzügyi Ellenôrzési Vezérigazgatóság csak ezen díjakból majd 10 milliárdos bevételhez jutott, ám sokan elfelejtették, hogy az engedély kibocsátásától számított három hónapon belül az összeg második felét is kötelesek kifizetni. Egyesek közben meggondolták magukat és rájöttek, hogy nem jövedelmezô nekik ezen termékeket forgalmazni, netán gyártani és szeretnék, ha lemondhatnának az engedélyrôl. Ruja Marta, a vezérigazgatóság szakértôje, akit a határozat egyes kérdéseinek tisztázása érdekében kerestünk meg, többször is hangsúlyozta:
— A gyártási vagy forgalmazási engedély egy 12 hónapig érvényes jogot jelent, amelyet kibocsátása pillanatától használhat a kedvezményezett, de hiába mond le róla, nincs arra törvényes lehetôség, hogy a kifizetett díjakból akár egyetlen lejt is visszakapjon. Legközelebb az egy év letelte után érdemes számvetést készíteni és dönteni, hogy jó-e kiváltani újabb engedélyt vagy sem. A mi szempontunkból meg teljesen mindegy, hogy az engedély kibocsátása után az illetô gazdasági egység valóban gyárt-e illetve forgalmaz-e szeszes ital, dohánytermékeket vagy kávét, minket csak az érdekel, hogy ha igen, akkor az elôírásoknak megfelelôen speciális formanyomtatványok kíséretében történjen e termékek szállítása.
Külön gondot jelent a gazdasági egységeknek az is, hogy nem tudják, hogyan szerezzék be a formanyomtatványokat: azokat kérvényezni kell a közpénzügyi vezérigazgatóságtól és eddigi tapasztalataink alapján egy hét alatt átvehetôk.
Ruja Marta véleménye szerint általában nem az a baj, hogy a gazdasági egységek vezetôi nem tudják, mit kell tenniük (elégséges ugyanis elolvasni a három erre vonatkozó rendelkezést), hanem romló pénzügyi helyzetük miatt egyes cégek nem képesek kifizetni a szükséges összegeket. Ezek elôbb-utóbb elveszítik majd engedélyüket, de ez nem mentesíti ôket a fizetési kötelezettség alól.
Sajnos a fent említett rendelkezések valóban sok egyszerû kisvállalkozó vállára rónak nagy terheket, míg a feketekereskedelem vidámabban virágzik, mint valaha.
Marosvásárhelyen 1999. március 29-én néhány értelmiségibôl kezdeményezô csoport alakult, melynek célja az ezeréves magyar államiság évfordulójának megünneplése. Elképzeléseinket a szomszédos megyék múzeumaival, tudományos intézményeivel közösen, erôink szétforgácsolása nélkül gondoltuk megvalósítani. Ezért fordulunk önökhöz.
Eddigi találkozásaink során körvonalazódni látszik az alábbi ötletterv:
* Tudományos ülésszakok rendezése, történeti, helytörténeti, illetve egyéb, az alkalomhoz illô témakörrel, ezeknek anyagából, de természetesen más tudományos dolgozatokból is, tanulmánykötet elôkészítése, megjelentetése.
* Önálló, esetleg közös történeti, helytörténeti, néprajzi vagy más, az alkalomhoz illô témakörbôl vándorkiállítások rendezése.
* Terveinkben szerepel néhány, a nagyközönségnek szánt történelmi, irodalmi, mûvészeti, néprajzi rendezvény is.
* Felvetôdött egy tv-film (esetleg sorozat) elkészítése az erdélyi mûvelôdés múltjáról, jeles személyiségeirôl.
Csoportunk semmiképpen nem akarja kisajátítani sem a szervezés dicsôségét, sem terhét, és fontosnak tartja, hogy a rendezvények helyszíne minél több városra, falura kiterjedjen. Ezért várunk örömmel valamennyi, a tervezésre és megvalósításra vonatkozó ötletet, javaslatot. Szeretnénk minél elôbb, bárhol, személyesen is egyeztetni.
Mindezek érdekében, amennyiben egyetértését megnyertük és a közösen szervezendô rendezvények mellett dönt, válaszát postafordultával várjuk. Címünk: Biblioteca Documentara Teleki—Bolyai. 4300 Târgu Mures, Str. Bolyai nr. 17., Jud. Mures.
Amint közös terveink kikristályosodnak, szándékunkban á egy mûsorfüzetet összeállítani és ezzel fordulni támogatásért a magyar millenneumi kormánybiztoshoz.
Fodor Imre (Marosvásárhely polgármestere), Bónis Johanna (muzeológus — Maros Megyei Múzeum), Bulyovszky Loránd (a Bernády Alapítvány ügyvezetô elnöke), Csató Béla (r.k. fôesperes), Czellecz Jenô (az EMKE Maros megyei vezetôségének tagja), dr. Deé Nagy Anikó (a Teleki-Bolyai könyvtár munkatársa, az EME Maros megyei alelnöke), Finna Géza (a Kós Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke), Fülöp G. Dénes (a marosvásárhelyi Vártemplom lelkipásztora), dr. Jung János (egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöke), Kádár Ildikó (a Kós Károly Alapítvány titkára), Mészáros József (irodalomtörténész), Pál-Antal Sándor (levéltáros, az EME Maros megyei enöke), Spielmann Mihály (a Teleki—Bolyai könyvtár munkatársa), dr. Szabó Miklós (történész, kutató), Szente Ibolya (a Maros megyei RMDSZ ügyvezetô elnöke), Török Gáspár (az AFIAP alelnöke), Varga László (református lelkész).
XXIX. Marosvásárhelyi Zenei Napok
Elôbbieket tavaly hallottuk Marosvásárhelyen muzsikálni, az Ifjúsági Napokon. Nagyszerû bemutatkozás volt, és emlékezetes. Az együttes mindössze egy éve zenél, hiszen csak a tavaly alakult, de sikerrel léptek fel a temesvári Student Fest fesztiválon, de a fôvárosban is tapsoltak már nekik. A mainstream stílusban írt, standard témák feldolgozását játssza. A "Trio Jazz" vagyis Nagy Zsolt (ütôs), Hollandus Zoltán (nagybôgô) és Alexandru Man (gitármûvész) dzsesszhangversenye ma este 7 órakor kezdôdik a nagyteremben.
Holnap este a "Camerata Transsylvanica" kamarazenekar hangversenye van mûsoron. Amit tudni kell, a vonós kamaraegyüttes létrehozásához Csíky Boldizsár, R. Georgescu és Hamza Gyula neve fûzôdik elsôsorban, majd ez utóbbi és más zenekari tagok külföldi távozásával a mûködése jószerint megszûnt. A holnap este színpadra lépô zenekar egy nagy hagyományt kíván tehát folytatni. Megszólaltatják Vivaldi közismerten szép, hegedûversenyre írt mûveit, "Az évszakok"- at, valamint J. Haydn 45. szimfóniáját. Koncertmester László Sándor, a marosvásárhelyi Állami Filharmónia tagja, a kamarazenekar vezetôje. Közremûködik Florin Croitoru hegedûmûvész, aki a bécsi filharmónikusok kíséretével és Cristoph von Dohnányi vezénylése alatt európai, távol-keleti, amerikai koncerteken lépett fel, angversenyeinek száma háromszáz fölött van.
Két est benyomásai álltak össze bennem, Oxana Corjos (Bukarest) zongoraestje és az Elégia vonósnégyes hangversenye szolgált tanulsággal és élménnyel, ha nem is egyenlô mértékben, pedig nagyon nem szeretném most méricskélni, rakosgatni ide-oda a súlyokat. Egyszerûen arról van szó, hogy a mûsorösszeállítás egymásnak tükörképe — Corjos estjén Mozart, Brahms és Prokofjev, az Elégia mûsorán Haydn, Beethoven és Sztravinszkij-mûvek szerepeltek — az egyik részleteiben és összhatásában is közvetlen, érzéki, felszabadult, szuggesztív, csodálatosan zengô-muzsikáló elôadásban, a másik pedig pontosan kigyakorolt, technikailag (majdnem) tiszta, átgondolt és végig gondolkodó, ha nem is puritán, de érzelmekben visszafogott tolmácsolásban hangzott el. Corjos nem tud elszabadulni a zongorától, az Elégia hangszereseinek a hangszer önmaguk része. Molnár Tibor, Bartha Lajos, Kurucz Tibor és Kozma Péter a marosvásárhelyi Filharmónia fennállása óta talán az egyik legjobb, ha nem a legjobb vonósnégyest hozták létre. Az ô elôadásukban igazolódik az, hogy Sztravinszkij Concertinója nemcsak precíz mûbútorciráda, de költôi vallomás, szenvedélyes mondanivaló, Haydn csonkán maradt B-dúr vonósnégyese sziporkázóan elegáns, vagy éppen elegánsan sziporkázó s a Harfenquartett, melyben Beethoven úgy beszélteti a prímhegedût és a gordonkát, és Molnár meg Kozma úgy "beszélgetnek", olyan megrendítô szépséggel, melyre szellemben és technikában csak sokra hivatott mûvészek képesek. Különösen Kozma Péter ura és tudója a dallam és gondolatköltészet közvetítésének a legkényesebb fekvésben is hangszerén. Oxana Corjos zongoraestjén fokozatosan oldózott fel a hangulat, s bár a sziporkázóan virtuóz tûzijáték Brahms Paganini- variációiban nem igazán kötött le, Prokofjev triptichonjának elsô szonátáját lírájában vonzóan megközelítette. Az Elégia az elsô megszólalástól a ráadásnak adott Brahms Románc utolsó hangjáig meghódította közönségét és kézen fogva vezette azt. Van bennük valami "szent ôrület", jegyzi meg kollégám és többen rábólintunk. Jó, hogy az öröm megfogalmazható — van, újra van, és nem is akármilyen vonósnégyesünk!
A kedd esti sikeres hangverseny azt is szünkbe juttathatta, kár, hogy a marosvásárhelyi hallgatóság csak most találkozott Kovács László karmesterrel. A magyarországi vendég az eltelt több mint négy évtized során otthonában és a világ megannyi koncerttermében, zenei táborokban, nemzetközi zsûrik tagjaként, valamint mûvészi táborok igazgatójaként karvezetôként épp úgy, mint zenepedagógusként, emlékdíjak és díjak, opera, hanglemez, CD birtokában, a mesterségbeli és mûvészi feladatok ellátásában jeleskedett.
— Egy karmester akkor állhat valamely zenekar élére, ha erre felkérik. Mostani találkozásunk is, egész egyszerûen csak ezért került sorra. Jártam ugyan az országban, jó tizenévvel ezelôtt. Akkor Botosani-ban dirigáltam. Hogy jutottam most Marosvásárhelyre? A Rádió- televízió karmesterversenyének zsûrijében vettem részt, és ott hozott össze az élet Csíky Boldizsárral. Akkor hangzott el a meghívás, melynek nagyon megörvendtem.
— Milyenek a benyomásai a vásárhelyi filharmóniát, a zenekart illetôen?
— A fesztiválról természetesen hallottam, hiszen az ilyesminek a híre messze eljut. Legközelebb, ha lesz még hasonló alkalom, kicsivel nyugalmasabb programot kívánnék, picivel több idôt arra, hogy a zenekarral együttmûködhessünk. A hangversenyt, e kiváló zenekar nagyon jó koncentráló képessége juttatta sikerre, sokkal jobban ment most minden, mint a próbákon.
— A mûsor is ígényesnek, nehéznek bizonyult. A kezdô két mû — Mozart g-moll szimfóniája, illetve Haydn D-dúr gordonkaversenye, bizony eléggé sötét, drámai tónusú — eltekintve a versenymû virtuóz koncertszólamától — ezért jött jól a mûsor második felében felhangzó, vitalitással tele, színes népi muzsika. Feltöltôdtünk hallatán...
— Az én ötletem volt mûsorra tûzni Dvorak szláv táncait, ezzel szerettem volna ellenpontozni a hangverseny viszonylag borús elsô részét. Nyolc nagyon nehéz táncot kellett lejátszanunk, melyek csaknem teljesen ismeretlenek voltak a zenekar számára. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, a zenekar bizonyított... — És az alig l6 éves gordonkamûvész teljesítménye?
— Kivételes tehetségrôl van szó, és ilyenkor az ember mindent elkövet azért, hogy az ô játékát megkönnyítse. Nem is kellett beszélgetnem vele, annyira egy nyelven beszéltünk, szavak nélkül is! Pontosan érezte, hol kell játszania, mit, milyen megoldásokhoz kell folyamodnia. Azon igyekeztem, hogy a zenekar is minél pontosabban, jobban szolgálja a fiatal mûvész játékát. Örülünk, hogy jól érezte magát velünk!
A sajtónak nem tiszte az egyház belügyeinek bolygatása, nagy nyilvánosság elé tárása. A fintaházi református egyházközségben történtek azonban nem seperhetôk a szônyeg alá, mivel oda fajultak a dolgok, hogy az esperesi vizitáció alkalmával a rendôrséget kérték fel, hogy a hívek közötti tettlegességet megakadályozza, s a hívek egy csoportját rábírja arra, hogy a Marosi Egyházmegye méltóságait beengedjék a helyi templomba.
Szerkesztôségünkbe Fintaházáról Daróczi Károly egy panaszlevelet hozott be, amelyet január folyamán eljuttatott a Marosi Egyházmegyéhez is. Ebben az olvasható, hogy az aláírók szerint Fintaházán napról napra romlik az egyházi élet, mert Raab Vilmos lelkipásztor úgy rendelkezik az egyházközségben, mint egy diktátor. Kirakja a presbitereket. Van joga hozzá? — kérdezik, hiszen nem ô választotta ôket, hanem a közgyûlés, titkos szavazással. A presbitereket azért "dobja ki", mert ellene szóltak. Lemondatta a gondnokot, mást tett oda, aki azonban még a mai napig sem tette le az esküt.
Állítják továbbá, hogy az egyház anyagi helyete siralmas. Az 1997-es évi beszámolón a lelkész nem tudott elszámolni, és híveit otthagyta a templomban. Az 1998-as évvel sem tudott elszámolni. A lelki gondozással is baj van. Például a betegeket nem látogatja. Olyan kijelentéseket tesz, ami nem lelkipásztorhoz illik. Saját aláírását is le akarta tagadni...Ezek után, még feláll a szószékre szeretetrôl és megbékélésrôl prédikálni. Elvárja az emberektôl, hogy tiszteljék. De, hogy tiszteljenek valakit, aki nem ad tiszteletet másnak. És így tovább, el egészen addig, hogy adathelyezésekor az elsô dolga az volt, hogy átalakítsa a parókiát, ami milliókba kerül, s az egyház tulajdonában lévô 7 hektáros földet valósággal elpazarolta. Kinek a jóváhagyásával adták el? — teszik fel a kérdést a levél aláírói. Majd így folytatják: "Nemhogy összeszedje a szétszéledt híveit, széjjel szórja. Ahol gyenge a pásztor, szétszéled a nyáj! Sokan átálltak a szektákba...
Még sok mindent írhatnánk. Kérjük a fentiek kivizsgálását. Még csak annyit szeretnénk megemlíteni, hogy elveszett 100.000 forint, nagyon sok "fekete" pénz, s nyoma veszett 5-6 köbméter deszkának. Nincsenek meg a gazdajegyek sem. Nem fenyegetôzés, de az igazságszolgáltató szervekhez fogunk fordulni. Daróczi Károly, Dóczi Jenô, Nagy Ferenc, Demeter József, Rácz Mihály, Aszalós Mihály, Kali Árpád és Virág Antal".
A fentebb leírt, a fintaházi lelkipásztorral szemben felhozott súlyos vádakkal kapcsolatban, a legilletékesebbet, a Marosi Egyházmegye esperesét, Sárpataki Jánost kérdeztük. Az esperes úr pontról pontra válaszolt a panaszlevélre.
— Nagyon sajnálom a dolgot, s nagyon fáj, hogy a fintaházi gyülekezet és a lelkipásztor között feszültség alakult ki, ami gátolja közöttük az együttmûködést. A református gyülekezet minden egyes tagjának fel kellene vállalni a Krisztus követe tisztet, s ebben a szellemben kellene éljenek, dolgozzanak, s építsék egyházukat. Fintaházán nem ez az elsô eset, amikor konfliktus alakul ki a lelkipásztor és a gyülekezet között, valahol a gyökerekben van a feszültségkeltés forrása. Az említett panaszlevelet megkaptuk, de nem ez volt az elsô. Ezért az amúgy is soron következô esperesi vizitációt május 5-én megejtettük. Az egyházmegyei számvevô kivizsgálta a panaszban foglaltak anyagi részét is, s megtörtént az általános kivizsgálás is. Rendellenességet nem találtak. A presbiteri vizitázió idôpontjáról értesítettük a gyülekezetet, s kértük, hívjanak össze presbiteri gyûlést is. A panaszosokat írásban is meghívták erre az alkalomra. Jelen volt az egyházmegye fôgondnoka, esperese, fôjegyzôje, számvevôje és missziói elôadója. A vizitációt megelôzôen elvégezték a pénztár kivizsgálását. Mindent rendben találtak. A felhozott vádakból ilyen téren egy sem igazolódott be. A 100.000 forinttal is elszámoltak, megvolt a deszka is. Errôl a jelenlevô presbiterek, a gondnok és a bizottság elôtt a számvevô külön jegyzôkönyvet vett fel. Az irodavizsgálat is megtörtént, s mindent rendben találtak. Ami a parókia belsô átrendezését illeti, az elôzô lelkész kezdte meg, amikor még Daróczi Károly presbiter és pénztárnok volt. Daróczit szabálytalan pénzkezelés miatt törvényesen váltották le tisztségébôl. Ellene nem merült fel sikkasztás vádja, csak éppen túllépte a hatáskörét, nem végezte szabályosan a munkáját - mondotta Sárpataki János esperes.
Egyedülálló eseménynek lehettek szemtanúi az esperesi vizitáció tagjai. Az történt ugyanis, hogy délután 3 órakor az esperesi vizitáció tagjai sort kerítettek a panaszosok kihallgatására, akik meg is jelentek, de az volt a kikötésük, hogy mind a nyolcan egyszerre álljanak az esperes elé. Az esperes úr arra kérte ôket, hogy egyenként mondják el a panaszokat, mert a kis lelkészi hivatalban a nagy hangzavarban lehetetlen követni a panaszosok mondandóját. Ezt a javaslatot elvetették. Minôsítetlen szavakkal illeték a vendégek jelenlétében a lelkipásztort, sértegették a kurátort. Ennek ellenére ôk nem kaptak illetlen választ, hanem arra kérték a panaszosokat, hogy "ne viselkedjenek bányászmódra", pláné akkor, amikor köz- és egyházi megbecsülésnek örvendô személyekkel állnak szemben. A Daróczi által vezetett kis csoport azonban nem tágított, s nem ültek le az esperessel tárgyalni, holott, ô éppen azért szállt ki a helyszínre, hogy meghallgassa ôket. Azt válaszolták, hogy ôk nem a szekuritátéra mentek! Amikor az esperes látta, hogy nem térnek jobb belátásra, azt ajánlotta, bízzák meg Daróczit, ô mondja el mind a nyolc volt presbiter panaszát. Erre sem voltak hajlandóak. A meghírdetett istentiszteletre megakadályozták a harangozást, elállták a harangozó útját. Az esperes kérte ôket: ne hozzák szégyenbe a falut. Felolvasta az egyházi törvénykönyvbôl, hogy az istentisztelet megakadályoztatása esetén, kénytelen a hatósághoz fordulni, s ennek védelmét kérni. A templom elôtt élô falat álltak, s nem engedték be az esperest, s a vizitáció tagjait, valamint a jóhiszemû híveket a templomba! - Ôszinte fájdalommal kénytelen voltam a karácsonfalvi rendôrséget felhívni, és saját kocsimon a helyszínre hozni, nehogy tettlegességre kerüljön sor. Mert akkorra a hívek egy része szembeszállt Darócziékkal, s félôs volt, hogy még nagyobb botránnyá fajul a dolog. A rendôr jelenlétében is a békességre intettem ôket, mert nem tágítottak. Végül rendôri felszólításra engedelmeskedtek, s a vizitációt beengedték a templomba. Ott is elmondhatták volna a panaszukat a nyílvánosság elôtt, de nem tették. A vizitáció eredményeirôl beszámoltunk a templomban, s a gyülekezetet békességre, jobb belátásra intettük, mert református gyülekezeteink úgy is sok bajt megértek már!
—Még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a nyolc rebellis presbiter jogosan vesztette el a tisztségét, írásban értesítették errôl ôket. A nyolcból 5 nem fizet egyházfenntartói járulékot, így nincs rajta a választók névjegyzékén, és nem is választhatók. A történteket jegyzôkönyvbe foglalták, s ha a panaszosok ezzel sincsenek megelégedve, akkor a püspökséghez fordulhatnak. Nagyon fájó - mondta végezetül az esperes —, hogy a rosszul értelmezett demokrácia leple alatt ilyen csúnyán és alaptalanul kikezdenek a lelkipásztorral.
Az érintett fél, Raab Vilmos lelkipásztor elmondta, hogy a régi gondnokot a közgyûlés váltotta le és Nagy Ferencet választotta, errôl hiteles jegyzôkönyv van. Daróczi Károly volt presbiter lemondott, errôl is hiteles jegyôkönyv tanúskodik. A könyvelést kötelezôen a lelkész végzi, a számvevô semmi hibát, csalást nem talált sem a kasszában, sem az iratokban. Az egyház 5 hektárnyi területét áranként 5000 lejért bérbe adták, errôl árverési jegyzôkönyv van, a földeket nem pazarolták el, nem adták el. Az anyagiakra vonatkozó vádak mind alaptalannak bizonyultak. Daróczinak jelenleg nincs betekintése az egyházi könyvelésbe, mivel nem tagja a presbitériumnak, de tovább folytatja a rágalomhadjáratot.
Ami a lelki gondozást illeti, a tiszteletes úr elmondta, hogy a betegeket látogatja, errôl a hívek tanúskodhatnak, még a marosvásárhelyi öregotthonban is tart istentiszteletet. A szolgálatokat rendszeresen végzi, a nôszövetség aktív, s ahol lehetett, a külföldi kapcsolatok révén mindenütt segítettek. A tiszteletes asszony elmondása szerint a 347 lelket számláló faluban 12 év alatt ôk a negyedik lelkész házaspár. Mindenkit elmartak a faluból. Nemrégiben Daróczi kijelentette, hogy addig nem nyugszik, amíg a pap el nem megy a faluból, s ha kell, még a PRO TV-t is kihívja! Hogyan sikerült Daróczinak ennyire elfekélyesíteni a fintaházi egyházi életet, azt egyesek azzal magyarázzák, hogy állategészségüggyel, illetve állatápolással foglalkozik, s az emberek rá vannak utalva. Éppen a kiszolgáltatottságból adódóan hallgatnak rá. "A falusi ember jobban tart a tehenéhez, mint a papjához!" - jegyezték meg viccesen a faluban. Pedig mindennek ellenére, az igazság, a jóérzés pártjára kellene állni. A tiszteletes úr tovább vállalja a faluban a szolgálatot békítô, építô szándékkal. Hiszen a templom tetôzete javításra vár, s még annyi teendô van a falu békéjének, lelki nyugalmának helyreállítására.
Az ôsz elején új bentlakás épül Marosvásárhelyen. A tervek készülnek, a román Diákliga vezetôi a polgármesteri hivatallal közösen hamarosan kijelölik a területet, ahol felépülhet.
A Diákliga tegnap megtartott sajtótájékoztatóján Emanuel Baciu elnök és Mihai Tîrnoveanu, a liga kollégiumának képviselôje beszámolt az általuk vezetett érdekvédelmi szervezet tevékenységérôl, valamint a liga május 15-e és 17-e közötti idôszakban Bukarestben megrendezett országos kongresszusának legfontosabb történéseirôl. Eszerint az újabb jelölést nem vállaló Bogdan Aligiga helyett Daniel Onisor lett az új elnök, az alapszabályzatba pedig bekerült egy olyan módosítás, amelynek értelmében a liga szenior tagjai (tanárok vagy egykor aktív ligatagok) egyben az etikai bizottság tagjai is (hét évig), és a ligában bármilyen funkciót betölthetnek (így elméletileg elôfordulhat, hogy egyetemi tanár vezesse a Diákok Ligáját). A kongresszuson a többi között részt vett Teoctist pátriárka, Valeriu Stoica igazságügyminiszter, Crin Antonescu ifjúságügyi- és sportminiszter, Dumitru Costin, az Országos Szakszervezeti Tömb elnöke is, és más országok diákligái is elküldték képviselôiket.
— Sajnos, Marosvásárhelyen akadályozzák munkánkat — mondta Tîrnoveanu. — Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetôsége nem ismeri el a ligát mint diákképviseleti szervet, emiatt helyet sem biztosít az egyetemi szenátusban, ezzel pedig megszegi a törvényt. Ezenközben a Remus Sipos vezette ligát elismerik, pedig ôk törvénytelenül viselik a Diákok Ligája elnevezést.
— Fura helyzet alakult ki — vélekedett Baciu. — Egyfelôl az egyetem vezetôsége egyfolytában azt hangoztatja, hogy nem érdekli, mi a véleményünk, de közben mégis odafigyelnek arra, amit mondunk. Erre a legnyilvánvalóbb példa az, hogy elértük, az étkezdében legyen olyan lehetôség, hogy a diák akkor fizessen, amikor enni megy, és ne kelljen jóval elôtte megvásárolnia az ebéd- vagy vacsorajegyet.
A Népújság kérdéseire válaszolva Tîrnoveanu elmondta: a személyzet leépítését az ô nyakukba varrták, mintha ôk lettek volna érte a felelôsek, ôk kérték volna. Ez nem így van. Ugyanakkor úgy érzik, baráti a viszony az MMDSZ-szel (a magyar diákszövetséggel) annak ellenére, hogy a március 24-i választások elôtt aláírtak a Sipos-féle diákszervezettel egy olyan közleményt, amelyben közölték, hogy nem ismerik el az ô szervezetüket. Hozzátette: konkrétan az egyetem vezetôsége még semmi olyant nem tett, amivel éreztesse, hogy nemkívánatos a tevékenysége; a Ion Pascu rektorral folytatott utolsó megbeszélésén viszont az egyetem vezetôje utalt arra, hogy jó lenne, ha kérné áthelyezését Bukarestbe, ugyanakkor tudomására hozta, hogy többet nem tárgyalnak.
Az új bentlakást érintô kérdéseinkre rátérve Emanuel Baciu kifejtette: egy USA-beli cég lesz az építô, a hitelt a Diákliga az Országos Szakszervezeti Tömbbel közösen kapja, valószínûleg a Bankcooptól és magával az épülettel garantálják. Kényelmes, kétszemélyes, egyszobás lakások lesznek benne, tévével, hûtôszekrénnyel, számítógéppel és Internet- hozzáférési lehetôséggel, meg fürdôszobával, illemhellyel. A hitelt a bérleti díjakból fizetik vissza.
A Népújság 1999. május 14- számában közölt interjúban nevem említése nélkül számos állításomat cáfolta és hazugságnak nevezte Markó Béla szövetségi elnökjelölt.
Idézem: Nem egy olyan érvet, bizonyítás nélküli hangzatos szólamot tudnék idézni, amelyek egyszerûen hazugságok... A példánál maradva, szó sincs arról, hogy az RMDSZ el tudta volna képzelni a koalícióra lépést Iliescu pártjával. Íme a bizonyíték: csatolom az Adevarul 1996. október 17-i számában megjelent cikket. Címe: Frunda ia în calcul o posibila guvernare UDMR alaturi de PDSR (vagyis Frunda a PDSR-vel való közös kormányzás lehetôségével számol). A cikk azzal kezdôdik, hogy kimondja, nemrég Markó Béla RMDSZ-elnök is arról beszélt, hogy az általa vezetett szövetség számol a PDSR melletti kormányzati részvétellel. Nem vitás, a Hogyan tovább, RMDSZ címmel közölt tanulmányom vonatkozó állítását teljes mértékben igazoltam.
"Egyelôre nem mûködik semmiféle erkölcsi- etikai szankciója annak, ha valaki nem mond igazat világos, ellenôrizhetô kérdésekben. Kötöttünk koalíciós megállapodást? Kötöttünk."
Bukaresti tévévitánkon egyértelmûen azt kifogásoltam, hogy az RMDSZ precíz, határidôket tartalmazó koalíciós szerzôdés nélkül lépett be a kormányba. Hozzáfûztem, a kormányprogram nem helyettesítheti a szerzôdést. Arra kérem tehát Markó Béla szövetségi elnököt, hozza végre nyilvánosságra a koalíciós szerzôdést (ti. a jog különbséget tesz egy írásbeli szerzôdés és egy ún. megállapodás között).
"S folytathatnám a hamis állítások sorát például azzal, miszerint a kormányzás elsô hónapjaiban elszalasztottuk a kínálkozó lehetôségeket."
Nem hinném, ha valakinek az a véleménye, hogy az RMDSZ a kormányzás elsô hónapjaiban nem használta ki minden lehetôségét, nem dolgozott abszolút tökéletesen, hazugnak számíthat. Ráadásul pontosan megjelöltem, mit kifogásolok, többek között azt, hogy a közigazgatási és tanügyi törvényt nem a kormányzás elsô hónapjaiban módosíttattuk, hanem beértük az 1997 júliusi madridi NATO-csúcs elôtt kibocsátott két sürgôsségi kormányrendelettel.
Nem folytatom a cáfolatok listáját, mivel a továbbiakban — a magyarság érdekében — feltétlen együtt kell mûködnünk.
95 éve, 1904-ben született PALOTAI BORIS írónô. Aktuális társadalmi kérdéseket tárgyaló regényei, elbeszélései, ifjúsági regényei nagyon népszerûek voltak. (1983-ban hunyt el.)
505 éve, 1494-ben született JACOPO DA PONTORMO itáliai festô. A firenzei iskolához tartozott, a korai manierizmus jelentôs képviselôje, vallásos témájú képeket festett. (1557-ben halt meg.)
180 éve, 1819-ben született VIKTÓRIA (Victoria Alexandrina) Nagy-Britannia és Írország királynôje, India császárnôje. Hosszú uralkodása alatt Nagy-Britannia a világ leghatalmasabb gyarmatbirodalma lett. (1901-ben halt meg.)
100 éve, 1899-ben született DUKE ELLINGTON amerikai zeneszerzô, zongorista, zenekarvezetô, a dzsesszmuzsika egyik klasszikusa. (1974-ben halt meg.)
85 éve, 1914-ben hunyt el KOSSUTH FERENC mérnök, politikus, Kossuth Lajos idôsebb fia. Emigrációban nôtt fel, a párizsi mûegyetemen végezte mérnöki tanulmányait, fôként Olaszországban dolgozott, s európai hírnévre tett szert a vasút-, híd- és alagútépítésben. 1894-ben hazatért, s a Függetlenségi Párt elnökeként fejtett ki politikai tevékenységet. (1841-ben született.)
45 éve, 1954-ben hunyt el ROBERT CAPA (ered. Friedmann Endre) magyar származású amerikai fotómûvész, a XX. sz. egyik legjelentôsebb fotóriportere. Tudósításai a II. világháborúról, az indonéz háborúról a Life magazinban jelentek meg. (1913-ban született.)
95 éve, 1904-ben hunyt el FRIEDRICH SIEMENS német fizikus, nagyiparos, Werner öccse. Feltalálta a regeneratív tüzelést (a fûtôgáz melegítése a füstgáz hulladékhôjével), tökéletesítette az üveggyártást, üveggyárakat alapított. (1826-ban született.)
85 éve, 1914-ben született HAIMAN GYÖRGY tipográfus, könyvmûvész, egyetemi tanár. Fô kutatási területe a magyar könyvmûvészet története.
105 éve, 1894-ben született LOUIS-FERDINAND CÉLINE francia író, orvos, a francia irodalom kiemelkedô tehetségû, de rendkívül ellentmondásos alakja (a háború alatt németbarátságával, antiszemitizmusával tûnt ki). Mûveit nagyszerû nyelvi leleményesség jellemzi. (1961-ben halt meg.)
100 éve, 1899-ben született TOLNAY KÁROLY mûvészettörténész. A itáliai reneszánsz és a flamand mûvészet kutatója volt. (1981-ben hunyt el.)
395 éve, 1604-ben született BRANDENGURGI KATALIN, Bethlen Gábor fejedelem második felesége. Férje halála után, 1629-ben egy évig fejedelem volt, de 1630-ban az országgyûlés lemondatta. (1649-ben hunyt el.)
240 éve, 1759-ben született ifj. WILLIAM PITT angol politikus. Miniszterelnökként (1783—1801, 1804—1806) fontos kormányzati és gazdasági reformokat vezetett be, elôkészítve a XIX. sz. liberális parlamenti reformjait. (1806-ban halt meg.)
115 éve, 1884-ben született EDUARD BENES cseh politikus. Csehszlovákia külügyminisztere, miniszterelnöke, majd köztársasági elnöke volt. Egyik létrehozója volt a Kisantantnak. Nevéhez fûzôdik a hírhedt Benes-dekrétum, a magyar és német kisebbség kollektív bûnössé nyilvánítása. Nem írta alá az új alkotmányt, s a kommunizmus áldozataként halt meg 1948-ban.
100 éve, 1899-ben született CHOLNOKY LÁSZLÓ Kossuth-díjas vegyész, az MTA tagja. Meghonosította a kromatográfiás módszert a preparatív szerves kémiában. (1967-ben hunyt el.)
95 éve, 1904-ben született SAKAKURA JUNZO japán építész. Jelentôs szerepe volt a modern japán építészet kialakításában. (1969-ben halt meg.)
125 éve, 1874-ben született GILBERT KEITH CHESTERTON angol író, költô, esszéista, a katolikus irodalom jelentôs alakja. Nevét szellemes tanulmányai és klasszikussá vált detektívtörténetei tették ismertté. (1936-ban halt meg.)
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége mélységes megdöbbenéssel szerzett tudomást arról a nyilatkozatról, melyet a Romániai Református Egyház Zsinata nevében dr. Csiha Kálmán püspök és dr. Mártha Ivor fôgondnok, az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének tagjai hoztak nyilvánosságra.
A. Mindenekelôtt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Egyházkerület Elnöksége és tizenhét (17) zsinati tagja, valamint Csernák Béla és Balogh Barnabás királyhágómelléki zsinati tagok a Zsinat nevében bocsássanak ki nyilatkozatot — a következô indokok alapján:
1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyûlése május 7-i rendkívüli ülésén minôsített szavazati többséggel, kötelezô érvényû határozatban mondta ki, hogy: "azonnali hatállyal, meghatározatlan idôre felfüggeszti egyházkerületünk részvételét a Zsinatban". Ugyanakkor elrendelte, hogy püspök és fôgondnok — mint a zsinati elnökség tagjai —, valamint a Zsinat királyhágomelléki tagjai a továbbiakig ne vegyenek részt a testület munkálataiban.
Ennek értelmében Csernák Béla és Balogh Barnabás a május 11-i tanácskozáson való önkényes részvételükkel súlyosan megszegték az egyházkerületi közgyûlés idézett határozatát.
2. A Kánon 155. szakasza értelmében a zsinati tagok kizárólag abban az esetben tekinthetôk a Zsinat "igazolt küldötteinek", amennyiben egyházkerületi megbízólevelük alapján a négytagú elnökség ezt megállapítja.
Csernák Béla és Balogh Barnabás nem rendelkeztek egyházkerületünk megbízólevelével, másfelôl az elnökség négy tagja közül is csak ketten — dr. Csiha Kálmán és dr. Mártha Ivor — voltak jelen. Következésképpen az állítólagos zsinati ülésen való részvételük teljességgel törvénytelen volt.
3. Az elôbbiekbôl (1, 2) következik, hogy nevezett királyhágómelléki zsinati tagok csak a saját nevükben nyilatkozhattak, és semmiképpen nem a Zsinat tagjaiként és annak nevében.
4. A nyilatkozat állítása szerint a Zsinat "szabályszerûen ült össze". A kolozsvári Szabadságban közzé tett irat bevezetô szövege "határozatképes zsinati ülésrôl" beszél.
A testület a hivatalos meghívó alapján valóban "szabályszerûen ült össze", ezzel szemben ülésezése nem volt szabályszerû. A Kánon 155. paragrafusa ugyanis egyértelmûen kimondja, hogy: "A Zsinat elnökségét a két egyházkerület elnöksége alkotja". Következésképpen a kolozsvári tanácskozás a királyhágómelléki elnökség — Tôkés László püspök és Kovács Zoltán fôgondnok — távollétében nem tekinthetô szabályos zsinati ülésnek.
5. Mindezeket figyelembe véve, teljes bizonyossággal megállapítható, hogy: — Május 11-én Kolozsváron szabályos és határozatképes zsinati ülésre nem került sor.
— A jelenlevôk nyilatkozata nem tekinthetô zsinati nyilatkozatnak.
—Az aláíróknak nem volt joguk a Zsinat szabálytalan ülését június 11-12-ére "elnapolniuk" (lásd 8. pont), legfeljebb javaslatot tehettek volna erre nézve.
6. Végsô soron megállapítható, hogy a nyilatkozat nem a Romániai Református Egyház Zsinatának, hanem az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének és Zsinati tagjainak álláspontját tükrözi, melyhez szabály- és törvényellenes módon Csernák Béla és Balogh Barnabás mandátum nélkül csatlakoztak.
Egyházkerületünk tiltakozik az ellen, hogy az Erdélyi Egyházkerület akaratát királyhágómelléki törvénysértôk bevonásával, a Zsinat nevében elkövetett visszaéléssel próbálják ráerôltetni.
B. A nyilatkozat kilenc pontja vonatkozásában a következôket válaszolhatjuk:
1. A Romániai Református Egyház "egységének" megôrzésére vonatkozó szándék kifejezését (1. pont) hangzatos, de üres szólamnak tartjuk. Létszámfölénye birtokában épp az Erdélyi Egyházkerület követ el egységbontást azáltal, hogy egyházkerületi közgyûlésünk hivatkozott határozatát semmibe veszi, és törvénytelen eljárásába cinkos módon — mandátum nélkül — Csernák Bélát és Balogh Barnabást is bevonja.
2. Csernák Béla és Balogh Barnabás szabályellenes bevonása annál is visszatetszôbb, mivel mindketten annak a fellebbezésnek és megkeresésnek a szerzôi, illetve aláírói közé tartoznak, melynek a Zsinat napirendjére való tûzése körül ez a zsinati ellentét kialakult. Nevezetteknek már csak az érdekeltség okán sem lett volna joguk a nyilatkozatot aláírni.
3. A nyilatkozat aláírói a királyhágómelléki elégedetlenkedôk megkeresésének a Zsinat napirendre való tûzését azzal indokolják, hogy a Kánon hiteles értelmezése a Zsinat hatáskörébe tartozik (4. pont). Ugyanakkor viszont elismerik, hogy a Zsinat nem fellebbezési fórum (3. pont).
Valójában a Kánon nevében arra nézve történik kísérlet, hogy kánonértelmezési megkeresés címén a múlt évi ôszi királyhágómelléki választások törvényellenes megfellebbezését erôltessék a Zsinat napirendjére — ami egyházkerületünk autonómiáját és a választási szabályokat súlyosan sérti.
4. A Királyhágómelléki Egyházkerület a — több mint négyszáz éve ismert — szuverenitás elvét nemcsak magáénak vallja, hanem gyakorolja is.
Ennek tulajdonítható egyházkerületünk azon toleráns viszonyulása, hogy az 1998-as választások után az Erdélyi Egyházkerület tisztségviselôinek legitimitását egyetlenegyszer sem kérdôjelezte meg, noha erre minden jogalapja meglett volna.
Ezzel szemben az Erdélyi Egyházkerület elnöksége és képviselôi lépten-nyomon megsértik szuverenitásunkat, jelen esetben a királyhágómelléki egyházkerületi választások kérdésének a Zsinat napirendjére tûzése által.
Autonómiánk sérelmére történô illetéktelen beavatkozásukat ismételten visszautasítjuk.
5. Ennek kapcsán tájékoztatásképpen közöljük, hogy az Erdélyi Egyházkerület tisztségviselôinek megbizatása1998 ôszén lejárt. Tisztségeiket jelenleg a szolgálati ciklus szabálytalan és jogellenes zsinati határozat általi meghosszabbításával töltik be. 1994-ben ugyanis a tisztségviselôk (püspök, zsinati tagok stb.) négy (4) évre voltak megválasztva. Négyéves mandátumukat a Zsinat 1996-ban jogtalanul és önkényesen hosszabbította meg hat (6) esztendôre, figyelmen kívül hagyva azt a római jogban gyökerezô jogelvet (Justinianus), mely szerint a törvénynek nincs visszaható ereje, minden törvény ex nunc (mostantól kezdve) és nem ex tunc (attól kezdve) lép hatályba.
A ciklus meghosszabbítására vonatkozó 1996-os zsinati határozat alkotmányjogi szempontból is szbaálytalan, hiszen a mandátum meghosszabbítása esetén elengedhetetlenül szükséges a megválasztott beleegyezése (a), valamint a választók mandátumot meghosszabbító akaratának a kinyilvánítása (b).
Mindezeket szem elôtt tartva, szerfölött csodálkozunk azon, hogy a megbízatási idejét túllépett, kétes legitimitású erdélyi elnökség és zsinati tagok a választások szabályszerû menetrendjét betartó Királyhágómelléki Egyházkerület belsô ügyeiben bátorkodnak ítélkezni.
6. A nyilatkozat a Zsinati Kánonjogi Bizottság "mértéktartó, tárgyilagos értelmezésére" (5-6. pontok) hivatkozik.
A tisztánlátás kedvéért rá kell mutatnunk, hogy a Kánonjogi Bizottság "jegyzôkönyve" nem a bizottság április 10-i ülésének értelmezését, hanem jobbára Gálfy Zoltán bizottsági elnök álláspontját tartalmazza.
7. A nyilatkozat utolsó, vagyis 9. pontját illetôen meglepô, hogy az aláírók a zsinati határozathozatalra nézve téves paragrafust idéznek a Kánonból. Erre nézve nem a 164., hanem a 162. cikkely érvényes, mely kimondja: "A Zsinat határozatképessége minden újabb ülésszak kezdetén szintén a választott és igazolt küldöttek kétharmadának jelenléte alapján állapítható meg."
Amennyiben — mégis — a 164. paragrafust alkalmaznánk, ez azt jelentené, hogy a 34 tagú Zsinat 11 tag jelenlétében (1/3 rész) már határozatképes volna, és határozatot hozhatna a jelenlévôk általános szótöbbségével, vagyis hat (6) zsinati küldött szavazatával. Ez alkotmányjogi képtelenség, hiszen egyharmados jelenléttel egyetlen törvényhozó testület sem lehet határozatképes.
Egyházkerületünk teljes mértékben egyetért a nyilatkozat 7. pontjával, mely szerint a Zsinatra sürgôs teendôk várnak. Éppen ezért felszólítja és testvéri szeretettel arra kéri az Erdélyi Egyházkerület felelôs vezetôit, hogy minél hamarabb vessenek véget egyházkerületi ügyeinkbe való beavatkozásuknak, és ezáltal tegyék lehetôvé a Zsinat munkájának folytatását. "Szeretett egyházunk, menedékünk, Sionunk jövendôjéért, egységéért és jó rendjéért" ne csak "könyörögjenek" — amint írják —, hanem "tiszta lelkiismerettel" szüntessék be ellenséges magatartásukat.
A "további tárgyalások kedvezô kimenetelét" kilátásba helyezô 8. pont a közös egyetértéssel megtalált megoldás reménységére jogosít fel bennünket.
Isten adja, hogy így legyen — az Ô szent nevének dicsôségére és erdélyi Sionunk javára.
Kovács Zoltán fôgondnok-elnök
Most aztán berezelhet a magyar; szárazon nem ússzuk meg. Most megmutatják nekünk, hogy nem ijedôsek, s hogy a hamisan felpörgetett nemzeti érzelem bennük mi mindenre képes. Mert eljött az ideje, hogy megkeserítsék szánkban az eddigi gyôzelmek ízét. Ott, ahol huszonkét megtermett legény kergeti a bôrlabdát, a futballpályán nagy dolgokra készül ellenünk a román. Nagy az akarás, fölszántják, ha kell, a zöld gyepet, csak hengerelhessenek, csak legalább eggyel több gólt rúghassanak a hálóba. Nem lesz pardon és semmi kímélet, itt most nyerni kell, borítani kell a szokásrendet, ami eddig csak hátrányukra volt, és megszerezni a sikert végre. Mindenáron, természetesen. Beleadnak apait-anyait máris, hogy el ne késsenek az eseményhez könnyen illeszthetô gyûlölség szemérmetlen tálalásával. És mozgosítanak. Csakhogy aki a sportot annak képzeli valójában, ami, annak csalódni muszáj. Mert pocskondiázásba kezdtek azok, akiknek mindig jólesik, és hasznukra válik, ha a tisztességes versenyszellemet felcserélhetik az önzô nacionalizmussal. Ki nem hagynák az alkalmat, akárhányszor elcsábulnak mások utálatában.
Sok-sok türelem kellett hozzá, de végignéztem a tévében éjszakába nyúló estén, ahogyan az összesereglett nyáj rólunk bégetett. Két jó barát és kilóra súlyos egyéniség, Adrian és Tudor, udvari költôk hajdanán és ábrándos követôik fejünkre szórták a gyalázatot. De hát tôlük egyébre nemigen telik. Nem a labdarúgásról beszéltek nekiveselkedve, hanem arról, hogy a magyart miképpen lehetne megleckéztetni. Úgy kell fellépni ellene és annyit kell adni neki (gólt vagy bokánrúgást, kit tudja?), amennyit érdemel. Pályán belül, pályán kívül. És soha jobbkor, mint most.
A szitkok, a becsmé