Balkáni háború

A NATO legalább három jugoszláviai várost bombázott hétfô hajnalban a jugoszláv légierô erôteljes támadása ellenére — jelentette az AP a helyi sajtóra hivatkozva.

A Tanjug belgrádi hírügynökség arról számolt be, hogy tíz robbanást lehetett hallani a közép-szerbiai Cacak város közelében. A hírügynökség szerint legkevesebb egy támadó gépet lelôttek.

A Pancevo Radio független pancsovai rádióállomás jelentése szerint a jugoszláv légierô Cacak közelében lelôtt egy cirkáló rakétát. A rádió szerint a NATO a nyugat-szerbiai Uzice város környékét is bombázta.

A Beta független és a Tanjug hivatalos hírügynökség jelentése szerint a közép-szerbiai Kraljevo térségében is detonáció és légvédelmi tûz hallatszott.

Jugoszláv közlések szerint a NATO légiereje hétfôn napközben ismét több támadást hajtott végre szerbiai, köztük Belgrád környéki célpontok ellen. Áldozatokról nem érkezett jelentés.

A Tanjug szerint az atlanti szövetség délután fél kettô körül két rakétát lôtt ki a Belgrádtól északnyugatra fekvô batajnicai katonai repülôtérre. Másfél órával késôbb három rakéta csapódott be a Belgrádtól tíz kilométerre délre fekvô Lipovacka erdôbe.

Kora délután legalább hat erôs robbanás rázta meg a jugoszláv fôvárostól mintegy 160 kilométerre délre fekvô Cacak városát. A negyedóráig tartó támadás egy helyi üzem és a Cacak-Kraljevo vasútvonal ellen irányult. A támadás nem követelt emberáldozatokat.

Jamie Shea NATO-szóvivô hétfôn Brüsszelben közölte, hogy a rossz idôjárás miatt a NATO légiereje hétfôre virradóra csak a szokásos mennyiségû bevetés mintegy felét hajtotta végre: összesen 343 repülést rendeltek el, közülük 83-at csapásmérô célzattal.

Az észak-atlanti szövetség soha nem zárta ki szárazföldi erôk bevetését Koszovóban, de nem áll szándékában szárazföldi támadó mûveletet kezdeni szervezett szerb fegyveres ellenállás ellen — jelentette ki hétfôn Robin Cook brit külügyminiszter.

A brit védelmi tárca sajtóértekezletén Robin Cook közölte: Javier Solana NATO-fôtitkár hamarosan elkészíti jelentését arról, mekkora erô szükséges ahhoz, hogy a nemzetközi közösség biztosítani tudja az albán menekültek biztonságos visszatérését Koszovóba. A szövetség tagállamai tudni akarják, mikor lesz a jugoszláv hadsereg olyan állapotban, hogy nem képes fegyveres ellenállást kifejteni a dél-szerbiai tartományban. Fel akarnak készülni arra, hogy kihasználva a légitámadások eredményességét, megkezdhesseék a szárazföldi erôk telepítését Koszovóba — fejtegette Cook. Úgy vélte: a szárazföldi csapatok megindításához nem feltételenül szükséges Belgrád belegyezése, egy békemegállapodás aláírása Slobodan Milosevic jugoszláv elnökkel.

Robin Cook azt is közölte, hogy a szárazföldi csapatok térségbeli felsorakoztatásában a NATO félúton van, Macedóniában és Albániában már 20 ezer NATO-katona vár bevetésre, Nagy-Britannia további 2300 fôt helyezett készültségbe, hogy bármikor a térségbe indulhassanak. Cook hangoztatta: a NATO-tagállamok tudatában vannak annak, hogy a hatalmas mértékû pusztítás miatt sokkal nagyobb létszámú erô bevetésérôl kell gondolkodni, mint a rambouillet-i békemegállapodás betartására tervezett 28 ezer katona.

A szerb ortodox egyház püspöki konferenciája a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások beszüntetését követeli.

A folytatódó bombázások a szerb nép "biológiai létezését és szellemi identitását" veszélyeztetik. Elképzelhetetlen humanitárius katasztrófát okoztak az egész lakosságnak — hangsúlyozta a vasárnap Belgrádban közzétett felhívás.

A püspöki konferencia felszólította az ortodox és más keresztény egyházak, valamint az egyéb nagy világvallások követôit, hogy emeljék fel szavukat a NATO-légitámadások haladéktalan leállításáért. A bombázások és a harcok beszüntetése lehetôvé tenné, hogy az albán és szerb menekültek százezrei visszatérjenek koszovói otthonaikba és szabadon éljenek — idézte a szerb ortodox egyház vezetôinek felhívását a DPA.

Egyetlen koszovói menekült sem érkezett vasárnap Albániába: ez volt az elsô ilyen nap azóta, hogy elkezdôdött az albánok kiûzése a tartományból — közölte hétfôn az ENSZ Menekültügyi Fôbiztosságának szóvivôje Kukes településen.

"Nem tudjuk, hogy lezárták-e a határ túloldalát, vagy egyszerûen csak nem jön senki" — mondta napi sajtótájékoztatóján Ray Wilkinson. A szóvivô közölte, hogy a határhoz közeli Kukesben lévô tábort vasárnap 2157-en hagyták el Albánia belseje felé.

A menekültáradat hullámzására jellemzô, hogy május 13-án mindössze egy menekült jelentkezett a Kukeshez közel lévô morinai határátkelôhelyen, míg a 8-9-i hétvégén több mint 15 ezer ember özönlött át ugyanazon a ponton — írja az AFP.

Slobodan Milosevic jugoszláv elnök beleegyezett, hogy fogadja az ENSZ Jugoszláviába érkezett humanitárius küldöttségét. A tizenöt fôs delegáció, élén Sergio Viera de Mello humanitárius ügyekért felelôs ENSZ- fôtitkárhelyettessel, vasárnap érkezett meg Belgrádba a jugoszláv kormány meghívására és a tervek szerint tíz napot tölt az országban — jelentette az AP és a Tanjug.

Az ENSZ-küldöttség most elôször tárgyal Belgrádban a hatóságok és humanitárius szervezetek magas rangú képviselôivel, amióta március 24-én megkezdôdtek a Jugoszlávia elleni légi csapások.

A küldöttség feladata az "ENSZ tagjainak részletes és objektív tájékoztatása a NATO Jugoszlávia elleni agressziójának pusztító következményeirôl" — kommentálta a látogatást a Tanjug hivatalos belgrádi hírügynökség.

Bolgár—görög—román külügyminiszteri találkozó

A bolgár-román-görög balkáni külügymniszteri találkozó második napján, szombaton, a résztvevôk úgy foglaltak állást, hogy a koszovói válságot — amilyen gyorsan csak lehet -, politikai eszközökkel kell megoldani, a határok változatlanul hagyása mellett. A békét pedig egy balkáni stabilitási paktumnak kell követnie, amely erôsítené a régió integrációját.

A három külügyminiszter támogatásáról biztosította G-8 csoport koszovói rendezési tervét és sürgette Belgrádot annak elfogadására.

A kétnapos tárgyalás után kiadott közös nyilatkozat valódi önrendelkezést kíván Koszovó számára, Jugoszlávia, valamint a régió többi országa szuverenitásának és területi egységének teljes figyelembe vételével.

— A határok megváltoztatása ebben a térségben kinyitná Pandora szelencéjét — jelentette ki Jeórjiosz Papandreu görög külügyminiszter a tárgyalások után tartott sajtóértekezleten.

A közös nyilatkozat egyúttal javaslatot tesz arra, hogy az Európai Unió állítson fel egy regionális kedvezményes alapot, amelybôl infrastrukturális beruházásokat finanszíroznának a három országban, ahol a szállítási kapcsolatokat szétzilálta az immár 53. napja tartó háború.

Andrei Plesu román külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a nemzetközi közösségnek eszközöket kell mozgósítania Európa e részének helyreállítására, úgy tekintve azt mint igazi, Európához tartozó közösséget, amelyet nem hagynak a kontinens határain kívül.

Plesu szerint a háborút követô stabilitás gazdasági felvirágzást, erôsebb demokráciát és biztonsági garanciákat hozna számukra.

Bulgária és Románia arra is felhasználták az alkalmat, hogy kijelentsék: szeretnének meghívást kapni az európai uniós felvételi tárgyalásokra, mégpedig ez év végéig.

Az RMDSZ VI. kongresszusa

Az RMDSZ országos vezetôsége nevében köszöntötte Markó Béla szövetségi elnök azokat, akik jelen voltak Csíkszeredában, az RMDSZ kétnapos tanácskozásán. Több mint ötszáz küldött, vendégek és meghívottak határon innen és túlról, nemzetközi szervezetek képviselôi, a magyar kormány és a magyarországi pártok, szervezetek, a kárpát-medencei magyar közösségek, a nyugati magyarság személyiségei, a különbözô bukaresti nagykövetségek munkatársai, az államelnöki hivatal, a kormány képviselôi, a koalíciós pártok politikusai, más román pártok és szervezetek, a romániai kisebbségek képviselôi, és nagyszámú hazai és külföldi sajtós vett részt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusán. Ôket köszöntötte Markó Béla nyitóbeszédében a kétnapos ülés elején. Hangsúlyozta, hogy számvetés ez az alkalom. A végigjárandó utat kell kijelölni, ezt az utat kell megépíteni, ezen a megépített úton kell végigmenni. Az úton idôrôl idôre meg kell állni, vissza kell nézni, hogy jönnek-e utánunk azok, akikkel együtt indultunk. Idôrôl idôre erôt kell gyûjteni, fel kell mérni, hogy mennyit haladtunk, és hogy mennyi lehet még hátra — hangzottak Markó Béla szavai Csíkszeredában, ahol mint mondta, a tanácskozásnak a szabadságszeretô székely nép történelme, küzdelmes múltja és jelene adott sajátos hátteret.

Olyan idôszakban tanácskozunk, folytatta, amikor a közelünkben háború zajlik, mert egy etnikai közösséget szülôföldjérôl erôszakosan el akarnak távolítani, sôt, sokakat közülük lemészároltak eme század végi apokalipszis ôrült kitervelôi és végrehajtói. Nekünk, Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbségének nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is szólni errôl. Mi azokra a kérdésekre keressük a békés megoldást, amelyek hol itt, hol ott lángba és vérbe borítanak emberi közösségeket.

Nagy felelôsségünk van abban is, amit saját közösségünknek mondunk, abban is, amit román partnereinknek üzenünk, és abban is, amit a nemzetközi fórumoknak közvetítünk. Hiszek abban, hogy ma itt egy minden nehézség dacára bizakodó és magabízó, cselekedni tudó és cselekedni akaró szövetség képviselôi gyûltek össze. Tudunk cselekedni és akarunk is cselekedni a jövô érdekében, hangzottak az RMDSZ elnökének a kongresszust megnyitó szavai.

A tálentumokról szóló bibliai idézettel kezdte köszöntô beszédét Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, amikor rövid felmérést készített a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyzetérôl, "tíz évvel a forradalmi változások után". Van, amiért nem mi vagyunk a felelôsök, mondta, például, "amit nyolcvan év óta velünk tesznek, erdélyi és csángó magyarságunk végzetes méreteket öltött pusztulásáért". Emiatt a "történelem Ura elôtt többségi elnyomóinknak kell számot adniok". A felelôsség másik részét viszont az RMDSZ-vezetésre hárította, azzal vádolva, hogy lemondott emberi és kisebbségi jogainkról, feladta a "Kolozsváron elfogadott, majd a brassói kongresszus által programunkba iktatott autonómia-politikánkat", s a kolozsvári Bolyai Egyetem helyreállításának demokratikus követelményét úgymond, felcserélte "az eleve halva született Petôfi- Schillerre". S végül feltette a kérdést: hogyan tud elszámolni az RMDSZ saját programjával és tagságával, ígéreteivel, a szövetség dolgaival, érdekvédelmi és közképviseleti tevékenységével, kormányzati szerepvállalásával, a teljesítendô testületi határozatokkal? Figyelmeztette a kongresszust, hogy ezekkel a kérdésekkel vessen számot, "nem úgy, mint a megelôzô — valójában szükségtelen — marosvásárhelyi sikerkongresszus", melynek Tôkés szerint "egyetlen igazi célzata volt: az RMDSZ kormánybeli részvételének föltétlen igazolása és vezetôsége pozíciójának megerôsítése".

Isten áldd meg a magyart! — de csak a románokkal együtt

Az RMDSZ kongresszusát levélben üdvözölte Emil Constantinescu államfô és Radu Vasile miniszterelnök. Az üzeneteket Constantin Beleanu elnöki tanácsos, illetve Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter tolmácsolta. Egyöntetûen azt hangsúlyozták, hogy Románia jelenlegi súlyos társadalmi feszültségekkel terhes belpolitikai helyzetében, a térség rendkívül fontos bonyolult viszonyai között az RMDSZ nemes és nehéz küldetést végez, fontos partnerként járul hozzá a romániai demokrácia kibontakoztatásához.

Az államelnöki, illetve kormányfôi üzeneteket követôen Dávid Ibolya magyar igazságügyminiszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke kapott szót, aki a magyar kormány és az MFD üdvözletét tolmácsolta. Kijelentette, bár a magyar kormány szombaton ülést tart, Orbán Viktor "lélekben jelen van Csíkszeredában". Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára, a Fidesz alelnöke azt hangsúlyozta, hogy nem Budapesten kell eldönteni, mit akarnak a határon túli magyarok. A döntéseket az ottani magyar közösségek joga és kötelessége meghozni.

Mircea Ciumara, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke a pártja, valamint az RMDSZ között levô kölcsönös bizalomra épülô kapcsolatról, a közös kormányzati felelôsségrôl beszélt. Isten áldd meg a magyart, de a románokkal együtt, zárta üdvözlô beszédét. Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Párt a további jó együttmûködés reményében köszöntötte a kongresszust, a Demokrata Párt részérôl Alexandru Sassu alelnök méltatta az eseményt.

Szabó Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatalának részérôl, Nagy Sándor a Magyar Szocialista Párt nevében köszöntötte a kongresszust. A Független Kisgazdapártot Lányi Zsolt, a Szabaddemokrata Pártot Dornbach Alajos képviselte.

A magyar pártok üzeneteibôl, ha nem is túlságosan nyilvánvalóan, de egyértelmûen kitetszett, hogy a magyar politika a folytonosságban érdekelt, vagyis, hogy inkább az RMDSZ eddigi vonalvezetését preferálja, mintsem azt, hogy a szervezet számukra ismeretlen úton induljon el. A román pártok az RMDSZ szerepét és szerintük jobbára eredményes politikáját dícsérték.

A szövetségi elnök és a tiszteletbeli elnök kongresszusi jelentései az elmúlt két esztendô ellentétes értelmezései, értékelései voltak.

Markó Béla beszámolójában nem csupán az elvégzett munkáról szándékozott számot adni, hanem arról is, hogy ezáltal tudtak-e a magyar közösségnek nyújtani valamit, tudtak-e a romániai magyarság helyzetén változtatni, vagy legalább ennek a helyzetnek a változását elôkészíteni. A beszámolóban sem mondott mást, mint eddig: volt és van értelme a mindennapi cselekvésnek, és lesz értelme ezután is, ha valóban helyesen cselekszünk. Igazuk van azoknak, akik eredményeket kérnek tôlünk, hangsúlyozta, s arról szólt, hogy ezek az évek nehéz munkában teltek el, de nem mondhatja senki, hogy mindent megtett, amit megtehetett. Az efféle önmegnyugtatásnál, csak egyvalami veszélyesebb: a morgolódó semmittevés, hogy így is, úgy is felôrölnek bennünket, és nincs értelme a munkának. Ezért emelte ki annak szükségességét, hogy egyetértésre van szükség abban az elsôrendû stratégiai kérdésben, hogy az RMDSZ már megalakulásától politikai eszközökkel akart a romániai magyar nemzeti közösség sorsán alapvetôen változtatni. Véleménye szerint ebben a kijelentésben nem csak az a fontos, hogy politikai eszközökrôl beszélünk, hanem az is, hogy a magyar kisebbség helyzetét nem csupán toldozni-foltozni akarják, hanem alapvetôen változtatni rajta.

Az RMDSZ állapotáról szólva azt hangsúlyozta, hogy voltak éles viták, voltak nehéz konfliktusok, de tudtak közös erôvel cselekedni a romániai magyar nemzeti közösség érdekében. Ôt, mondta, az RMDSZ azzal bízta meg, hogy ezt az egységes cselekvôképességet megtartsa, erôsítse is, ha lehet, nem egyedül, hanem kollegáival együtt. Ez a megbizatás egybeesett legmélyebb belsô meggyôzôdésével, miszerint "bár nagyon is sokfélék vagyunk, bár sokszor nagyon is nehéz egészen más ideológiájú, egészen más véleményû embereknek ugyanabban a szervezetben együtt dolgozni, csak így érhetünk el eredményt. Különutakat keresve, és csak a velünk egyformán gondolkodókat megtûrve, nagyon könnyen elveszíthetjük ezt a küzdelmet, nagyon könnyen elveszíthetjük a jövôt. A céltól még távol vagyunk, de ezekben az években mégis haladtunk elôre, mégis volt értelme annak, amit tettünk. Higgyjék el, nem szégyen idônként a jót is meglátni a saját életünkben, nem csak a rosszat, és örülni annak, hogy az RMDSZ ma már, minden hibájával együtt, a romániai magyar nemzeti közösség tartós, lerombolhatatlan intézményeként mûködik. Köszönöm, hogy önökkel együtt dolgozhattam."

Tôkés László tiszteletbeli elnök kongresszusi jelentésében saját, szerinte periférikus helyzetérrôl beszélt és arzokról a kongresszusról kongresszusra megújuló szövetségbeli törekvésekrôl, amelyek a tiszteletbei elnök jog- és hatáskörének megnyirbálását célozzák. Úgy vélte, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta az ô politikai elszigeteltsége és félreállíttatása tovább folytatódott, s megállapította, hogy a szervezet hivatalos vezetôségének "személyemhez való viszonyulása érdemben megegyezik a román hatalom magatartásával." Felelôsséget semmiért nem vállalt, hanem kijelentette:" Zsákutcába jutott politikánkért egyértelmûen az RMDSZ "kormányát" terheli a felelôsség, mely szövetségünk programjától és eredeti célkitûzéseitôl széles ívben elhajlott, és a belsô önrendelkezés Kolozsvári Nyilatkozatban megállapított irányvonalát a hatalomban való részvétel megtévesztô stratégiájára cserélte fel". Ezek után 12 pontos javaslatcsomagot mutatott be: * erdélyi helyzetünk feltárása, * a megújulási RMDSZ-fórumok újraértékelése, * az Erdély- központúság programba foglalása, * román— romániai magyar kerekasztal szervezése, * kormánybeli részvételünk felülvizsgálata, * a magyar állami egyetem helyreállítása, * Románia nemzetállami státusának megváltoztatása, * az aradi Szabadság-szobor helyreállítása, * politikai nyilatkozat kibocsátása autonómia-ügyben, * felhívás külföldön élô erdélyiekhez, * új nemzetstratégia kidolgozása. Ezek elfogadását kérte a kongresszustól.

A két csúcsvezetô beszámolóihoz hozzátehetjük, hogy végül is az ilyenszerû párhuzamos nézôpontok a reális helyzetismeretnek vannak a hasznára, hiszen a "koalíciózás" folyamatos kritikája valójában nem engedi elgallpírozni azokat, akik joggal avagy valamiféle önigazolási kényszerbôl esetleg hajlamosak lennének túlértékelni az eredményeket.

Az RMDSZ különbözô testületeinek beszámolói után sorra került hozzászólások sokszínû képet adtak a szervezet életérôl, változatos hévvel és eréllyel szóltak hol a "nagypolitika", hol a helyi politizálás, az önigazgatás, a gazdaság és sok más, az RMDSZ-tagságot is foglalkoztató kérdésekrôl. A 67 hozzászóló mondandóját még távirati stílusban sem tudjuk összefoglalni, néhány fontosabbnak érzett hozzászólásra térünk ki csupán. Mint már tegnap is jeleztük, a hozzászólásokat végigkísérte a szervezet kétpólusú jellege. A pro-Markó, illetve a Markó-ellenes vonalbeliek festettek hol retusáltabb, hol nyersebb képet valóságunkról.

Frunda György arról beszélt, hogy a kis lépések is eredmények, s hangsúlyozta, hogy reálpolitikára van szükség a továbbiakban. • Lukácsy Szilamér a Romániai Magyar Kisgazdapárt támogatásáról biztosította az RMDSZ- t. • Szabó Károly szenátor azon elmélkedett, hogy kinek árt vagy használ a Tôkés László kérdésfelvetése: azoknak, akiknek a zsebében van a kettôs állampolgárságot bizonyító okirat, vagy a szekuritáténak? Így nem lehet a közös célt szolgálni, állapította meg. • Varga Attila képviselô arra a vádra válaszolt, miszerint az RMDSZ úgymond pártosodik. Kijelentette: ez nem igaz. Kénytelen pártszerûen tevékenykedni, de ez nem bûn, alá van rendelve az érdekvédelemnek. • Borsos Géza számon kérte Markótól a kormányzás eredményeit, s azt mondta, hogy a Székelyföldnek joga van külön stratégiára, amit egyébként senki nem vont kétségbe. • Toró T. Tibor politikai nyilatkozatnak, kampánybeszédnek minôsítette a szövetségi elnök beszámolóját. • Borbély László szerint pedig egyesek Budapestrôl írogatva, magyar személyazonosságival a zsebükben próbálják megreformálni az RMDSZ-t.

Verestóy Attila kijelentette: az aggódás nem a Reform Tömörülés és nem a tiszteletbeli elnök privilégiuma. Nem jó a kollaborálás szót használni. Azok beszélnek így, akik a pályán kívülrôl nézik a politikát. Ô azért aggódott, hogy senki sem figyelt fel a kongresszus elsô órájában elhangzott üzenetekre. Aki azt hiszi, hogy a kinyilatkoztatott autonómia azonnal megvalósítható, figyeljen a parlamenti munkára. A koalícióban ellenfelekkel, azon kívül ellenségekkel küszködik az RMDSZ. • Szilágyi Zsolt képviselô az autonómián lovagolt, s azzal vádolta az RMDSZ vezetôit, hogy a politikai lojalitás számít náluk, nem a szakmai kompetencia. • Fodor Imre szerint idôben és határozottan kell lépni, s kérte, hogy az RMDSZ gazdasági központja legyen Marosvásárhely. • Virág György a köztisztviselôk magányát emlegette, s jogosnak tartotta az RMDSZ testületeit ért bírálatokat. A Szövetségi Képviselôk Tanácsának munkájára utalva kijelentette, a hangoskodók mindig idôzavart okoznak, késôbb pedig számonkérik a késést. • Katona Ádám a balkáni szféra visszahúzó erejérôl szólt, a magyar politikát tétovázónak minôsítette, az RMDSZ- vezetést pedig azzal vádolta, hogy csôdhelyzetbe kergette a szövetséget. • Tokay György hangsúlyozta, hogy a demokrácia játékszabályait be kell tartani, s visszautasította a vádat, mely szerint a "mérsékeltek félnek a harctól". Nem a harctól félnek, mondta, hanem az értelmetlen küzdelemtôl. • Kincses Elôd szerint, akik támadást intéztek ellen a kettôs állampolgárság kapcsán, nem ismerik a helyzetét. "Én a bôrömet mentve mentem Magyarországra, nem jókedvemben" — mondta, s kijelentette: akik ezek után támadják, szégyelljék magukat. Azt is felrótta a szövetségi elnöknek, hogy többet beszélt nála, s ezzel az esélyeit rontotta.

Tôkés László utolsó hozzászólásaként a jelentése hangulatához igazodva kelt ki az RMDSZ vezetése, a kormányzati szerepvállalás és egyebek ellen. Szerinte a hatalom ígéretlistákat állít össze, de nem tartja be ígéreteit. Frunda Györgyöt a kormány prókátorának titulálta, aki propagandát folytat annak javára, amikor "a pusztulás tényei riasztók". A pápa szerinte "szent egyoldalúságot követett el" romániai látogatása során. Szabó Károly szenátor a tiszteletbeli elnök szerint önkorlátozó, bátortalan, naiv, konformista, gyermeteg, torz politikát folytat, s a "kisebbségi üldözött polgár bûntudata beszél" belôle. Otromba, protokollellenes udvariatlanságnak nevezte a MIÉP meghívásának visszamondását, és "csodálkozott", hogy a kongresszus elfogadta a Takács Csaba magyarázatát. Szerinte az exkluzivizmus folytatódik Szôcs Gézával, s kérte, a kongresszus foglaljon állást ebben a dologban.

E hozzászólás kapcsán fûszerezôdött a vita, mert a személyes érintettség okán Frunda György válaszolt a tiszteletbeli elnöknek, kijelentve: nem engedi meg senkinek, hogy rossszhiszemûen félrevezesse a közvéleményt. Rosszhiszemû csúsztatásnak minôsítette az ellene felhozott vádakat.

A vita során felmerült kérdésekre Markó Béla válaszolt "hivatalból", tegyük hozzá, a hellyel-közzel elhangzottakhoz képest feltûnô higgadtsággal, mint aki nem élezni, hanem pusztán tisztázni kíván kérdéseket.

Nem tudtam, kezdte, hogy az esélyegyenlôséget rontja, ha a szövetségi elnök beszámolót tart. Megköszönte a jó néhány kritikát és javaslatot, amelyeket be kell építeni az RMDSZ munkájába. Itt egy olyan, történelmileg is elôzménytelen kormányzati munkáról kellett beszélni, amely mindnyájunk tudását, felelôsségérzetét igénybe vette. Ôszintén és gyötrôdéssel, dilemmával kell ezekrôl a kérdésekrôl beszélni, mondta, s hozzátette: óriási erôfeszítés megfelelni ennek az elôzménytelen feladatnak. Visszautasította a "megalkuvók", "keménykezû urak", még "labancnak is rossz" stb. jelzôket, és azt a vádat, hogy az RMDSZ csôdhelyzetben van. Figyelmeztette a testületet, ne vigyék tévútra a vitát. Beszéljenek eredményekrôl vagy eredménytelenségrôl, hozzáértésrôl vagy hozzá nem értésrôl vagy egyebekrôl, de a dolgokat nem "labancozással" lehet megoldani és nem kell személyes élû replikákkal megtölteni a kongresszust. Bár úgy érezte, "csábító lenne replikázni a püspök úrnak", nem vitatkozott arról, hogy az RMDSZ a román pártokhoz vagy egy szélsôjobboldali magyar párthoz áll-e közelebb. A nemzeti hovatartozás, mondta, nem érv, nem ment fel sem erkölcsöt, sem etikát, sem doktrínát. Közvéleményünk elégedetlen, de vessünk véget a legendáknak, mondta, mert a közvélemény nem közömbös. Aggódik, válaszokat vár, de nem közömbös. Csak akkor tudunk termékenyen vitázni, ha jó néhány stratégiai kérdést tisztázunk, figyelmeztetett, s hozzátette, hogy '89 után a teljes elnyomottság állapotából eljutottak addig, hogy az RMDSZ részt vesz a döntésekben. Ezt azonban nem lehet összehasonlítani azzal, hogy mit akarunk elérni. Eszköz kell, hogy egyre nyomatékosabban jelen lehessünk a döntési szférákban. A törésvonal úgy oszlik meg, hogy ki milyen eszközt lát bizonyos történelmi pillanatban a jogok eléréséhez. Ne tévesszük meg egymást, ez a vita valós, lényegi, de nem a kormányzati részvételrôl szól. Nem igaz, hogy nincs alternatíva, de én ennél jobbat nem látok. Ha vannak mások, akkor arra rá kell mutatni. A vita arról szól, hogy hogyan, milyen eszközökkel tudjuk céljankat elérni, zárta szavait Markó Béla.

A hozzászólásokat követôen a jelentéseket elfogadta a kongresszus, majd egy kis intermezzo volt "ügyrend" kapcsán. Világosan látszott ugyanis, hogy egyesek az idôt húzták, s mindenáron le akarták beszélni a kongresszust a napirend betartásáról, s arról, hogy a annak megfelelôen még az elsô nap megejtsék az elnökválasztást. A kongresszus szavazott, s maradtak az eredeti menetrend mellett. Így került sor a programvitára, amelyet Birtalan Ákos képviselô vezetett fel. Ennek elfogadását követôen, immár a késô esti órákban került sor az alapszabályzat vitájára, melynek elôadója Borbély László volt. Elfogadása után, a hajnali órákban tértek rá az elnökválasztás procedúrájára, amely a lapunkban már ismertetett módon zajlott le. Helyesbítésként, mert tegnap három szavazattól "megfosztottuk" Kincses Elôdöt, íme a hiteles eredmény: Markó Béla 274, Kincses Elôd 157 szavazat.

Vasárnap délelôtt a kormánykoalíciós cselekvési prioritásokon vitatkoztak a küldöttek. Ugyancsak akkor hangzott el az VMSZ elnökének, Kasza Józsefnek az üzenete. Beszélt Duray Miklós, a szlovákia MKP alelnöke, Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége nevében szólalt fel, de eljöttek az RMDSZ kongresszusára a romániai kisebbségek képviselôi is (török-tatárok, az Albán Kulturális Szövetség, a szlovákok és csehek szövetsége). Köszöntötték a kongresszust a New Yorki meberjogi bizottságtól, üzent az EBESZ kisebbségi fôbiztosa, az Európai Néppárt elnöke, az Európai Demokratikus Unió és mások. Végül határozatokat és állásfoglalásokat fogadott el a testület. Külön állásfoglalásban mérték fel az RMDSZ kormányzati szerepét, koalíciós partnereivel való viszonyát. Külön határozatot fogadtak el a csángómagyarság helyzetérôl, végezetül állást foglalt a kongresszus a Balkán és Kelet-Közép-Európa politikai, etnikai és gazdasági stabilitásáról. A végleges szövegek birtokában, ezekrôl is mihamarabb tájékoztatjuk olvasóinkat.

A kongresszust követô legközelebbi fejlemény feltehetôen a Szövetségi Képviselôk Tanácsának és a Szövetségi Egyeztetô Tanács együttes ülése lesz, mely alkalommal megújítják az RMDSZ ügyvezetô elnökségét.

Mindent egybevetve, az RMDSZ sikeres kongresszust bonyolított le, hiszen sikerült végére járnia megszabott programjának, a továbbiak a Szövetségi Képviselôk Tanácsára meg a helyi testületekre várnak. Különösen az, hogy a kongresszus tanulságaiból mi mivé válik az elkövetkezendôkben. Távolinak tetszik, de ha a rengeteg teendôre gondolunk, túlságosan is közeli a novemberre betervezett belsô választás, s ezenközben már mind sûrûbben foglalkozni kell a jövôre esedékes helyhatósági választások elôkészítésével, hogy ezekkel a belátható eseményekkel egy szervezetileg megerôsödô, mûködôképes RMDSZ foglalkozhasson.

Mind többet kell gondolni arra is, hogy mit hoznak majd a parlamenti választások, amelyek bizonyos, hogy válaszút elé állítják az RMDSZ-t, hiszen ellenzékbe kerülve újra kell gondolnia az érdekérvényesítés lehetôségeinek egészét.

A romániai sofôrök szakszervezeti szövetsége elfogadhatatlannak minôsíti az energia, a szállítás és a gyógyszerek új árát, s arra figyelmezteti a kormányt, hogy a sofôrök nagyon közel állnak az általános sztrájkhoz, amennyiben nem tartják tiszteletben az április 23-án velük létrejött megállapodást — nyilatkozta Victor Stan szakszervezeti elnök, aki szerint igazán nem volt alkalmas a drágítás, amikor folynak a tárgyalások a május 24-ére tervezett általános sztrájkot megelôzôen. — A durvaság, amivel kezel bennünket, arra enged következtetni, hogy a kormányt vagy egyáltalán nem érdeklik a szakszervezetek, vagy gyengének és hatástalannak tartja ôket. Be kell szüntetni ezt a sétálgatást a kormánynál. A helyzet feszült a szakszervezetiek soraiban, adódhatnak anarchikus, fékevesztett akciók, amiért csakis a kormány lesz a felelôs — összegezett Stan.

Figyelembe véve, hogy VIII. osztályt végzô tanulóknak az idén kell elôször kisérettségit tenniük, a Közoktatási Minisztérium azt a rendkívüli döntést hozta, hogy a tanítás befejezôdése utáni egy hét szünet alatt, azaz május 24-26. között pótvizsgaszessziót tartanak. A sikertelenül pótvizsgázó tanulók újravizsgáztatását május 27-re tûzték ki.

A többi osztályok tanulói számára augusztus 23-31. között kerül sor a pótvizsgára. Azok a VIII. osztályt végzett diákok, akik nem vettek részt a májusi pótvizsgán, ez alkalommal jelentkezhetnek újra. A nyári pótvizsgaszessziót követô újravizsgáztatást szeptember tartják.

Május 13-án, a fôvárosban tartották a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatói állásának betöltésére kiírt versenyvizsgát. A pénteki eredményhirdetés szerint, a négy pályázó közül ismét az elôzô vizsga nyertese, a prefektus által támogatott dr. Porutiu Mihai lett az elsô. Utána következik dr. Schwartz Ladislau, dr. Csiki Zsuzsanna és dr. Kacsó Márton. Az eredményhirdetés után 48 órán belül óvást lehetett benyújtani, ezt két pályázó meg is tette. Az óvások elbírálásának eredményét szerdáig függesztik ki.

A csaknem két hónapos, már hagyományosan rabok segítségével végzett tavaszi nagytakarítás eredményeit vette számba tegnap délelôtt Fodor Imre polgármester. A város több pontját érintô körúton elkísérte Eugen Crisan alpolgármester, Kagán Ildikó, a polgármesteri hivatal területrendezési és környezetvédelmi irodájának vezetôje, Karácsony-Erdei László, a Salubriserv Rt. igazgatója. A helyi sajtó munkatársai is hivatalosak voltak a szemlére.

Gerincrázó, Tudor-negyedi körbejárás után az Înfratirii utcában volt az elsô állomás. A tömbházak között egy csoport egymáshoz láncolt teli eurokuka várta a szemeteskocsit. Ezek mellett hallhattunk adatokat a nagytakarításról. Crisan alpolgármester szerint 13.000 köbméter hulladékot szállítottak el a nagytakarítás során, amihez a köztisztasági vállalat menedzsere hozzátette, ez a mennyiség egyenlô azzal, amennyit az egész város egy hónap alatt "kitermel". Az elmúlt csaknem két hónap alatt 1,3 millió négyzetméternyi utcafelületet sepertek meg, 640.000.-et mostak fel, és 300.000 nm zöldövezetet takarítottak ki. Mindeközben pár méterrel tovább a 20-as általános iskola melletti park tele volt szeméttel. Errôl a köztisztasági cég menedzsere szerint már a lakótársulás tehet, ugyanis a park tisztaságára a takarítás után ennek kellene felügyelnie.

Megtudtuk a polgármestertôl, hogy a hivatal tervei szerint az idén sikerül a tömbháznegyedek egyharmadát ellátni eurokukákkal. A már használatra kiadott 1700 után, az idén mintegy 1300-at terveznek beszerezni.

A körút következô állomása a Super üzletház melletti park, majd a Pandurilor utcában található játszótér volt. Ezek már láthatóan tisztábbak voltak, csakúgy mint a Grigorescu utcai diákbentlakásokkal szemben levô tömbházak körüli zöldövezet.

Tehát a mérleg, ha lehet ezt annak nevezni, ugyanis egy város takarítását csak abbahagyni lehet, de befejezni nem, mondotta útközben a Salubriserv menedzsere: pár nap híján két hónap, és a rabok bevonásával (60 - 100 börtönlakó segédkezett a nagytakarításban) sikerült javítani a város képén és tisztaságán. Egy csoport rabot továbbra is igénybe vesznek a tisztántartás szempontjából igényesebb utcák, terek takarításánál. 220 millió lej — HÉA a nagytakarítás költsége.

Nagytakarítás ide vagy oda, a város továbbra is szemetes. A tisztaságért felelôs illetékesek és intézmények tevékenységét sokatmondóan jellemzi, hogy egy nagyobbszabású takarítás nyomán annyi hulladék gyûlt össze, amennyit egy hónap alatt szemetel a város. Az elhangzottak szerint ez fôleg faág és por, azaz inkább sár volt, ami nem háztartási hulladék, de ha a mindennapi folyamatos takarítás mellett ennyi szemetet lehet Marosvásárhelyen összegyûjteni és még marad is belôle, mint ahogy a valóság árulkodik errôl, akkor ez az illetékesek elmarasztaló bizonyítványa. Ugyanis ezt a szemetet tulajdonképpen a folyamatos takarítás alatt kellett volna összegyûjteni. Az is kérdés, mennyire normális dolog egy várost rabokkal takaríttatni, amikor van ezzel megbízott vállalat — a hallottak szerint sokkal lelkiismeretesebb munkát végeznek, mint a köztisztasági alkalmazottak, és ez hihetô is, hiszen hatalmas mennyiségû szemetet takarítottak el, amivel lényegében más munkáját végezték el. Itt lenne a kutya elásva? Részben. Az, hogy a város ennyire szemetes, többoldalú kérdés. Egyrészt arról tanúskodik, hogy szemetelnek a lakói, de arról is, hogy ennek eltakarításáról gondoskodni köteles illetékesek, polgármesteri hivataltól lakótársulásokon át a köztisztasági vállalatig, nem képesek uralni a helyzetet.

Kányádi Sándor ugyan egyetlen ember, egy nagy egyéniség, Kós Károly életmûvével kapcsolatban emelte versbe a fenti fogalomegyüttest, de úgy érzem, tágabb értelemben, kitekintésben, prózaibb szövegkörnyezetben és hétköznapibb sorshelyzetben is használhatjuk. Jelen esetben a segítôkész amerikai magyarok vonatkozásában, akik példásan összefognak, hogy erdélyi nemzettársaikat segítsék a megmaradásban, kulturális, szellemi gyarapodásukban. Gyulakutai hírek juttatták mindezt eszembe, azokat szeretném az olvasói nyilvánosság figyelmébe ajánlani.

A községbeli Lorántffy Zsuzsanna Egyesület levelébôl, melyet a philadelphiai Magyar Tanya vezetôségének címeztek, megtudhatjuk, hogy az ottani magyarok lelkes és igen aktív, öntevékeny intézménye három tehetséges gyulakutai ifjú, Kulcsár J. Levente, Kulcsár J. Zoltán és Szász Andrea Enikô tanulmányait 200-200 dollárral támogatja ebben az iskolai évben is. A fiatalok, akik kellô anyagiak hiányában másképpen nem valószínû, hogy folytatni tudnák felkészülésüket, vállalták, hogy tanulmányaik elvégzése után itthon, Erdélyben végzik majd szakképesített munkájukat.

A segítôkészség másik példája az a 230 dollár, amit az adományozó Kutasi Lászlóné, Dézsaknai Ede és felesége, Pénzes József és neje, Kiss Éva, Kiss Barbara, Kiss János és Nelly, Frank Andróczi, Burda Károly, Gabos László, valamint Pénzesné Péterffy Gyöngyi és családja küldött a kelementelki Simén-kúria felújítására, annak az épületnek a renoválására, amely a segesvári csatába induló Petôfi Sándor rövid, ám annál szívélyesebb vendéglátó helyéül szolgált. Kelementelke Petôfi-háza is gazdagíthatja azokat az emlékotthonainkat, amelyek a költô örökségének ápolását szorgalmazzák.

És még egy tudnivaló: május 11-én Gyulakután létrehozták a Péterffy Kasszát. A falu szülötte, a Lorántffy Egyesület tiszteletbeli ellnöke, Pénzesné Péterffy Gyöngyi, aki néhány esztendeje Amerikában él és USA állampolgárként támogatja folyamatosan községe lakóit, elsôsorban a fiatalokat, 330 dolláros alapító összeggel indította útjára a Péterffy Kasszát, amely arra hivatott, hogy pénzalapjával hozzájáruljon a helyi oktatási körülmények javításához. A kezdeményezô bízik benne, hogy saját betétei mellett más adományok is bôvítik majd a gyulakutai ifjak képzésének lehetôségeit.

Az Általános Orvosok — Családorvosok Egyesületének május 6-i közgyûlésén a következô határozatokat fogadták el, amelyeket a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz továbbítottak.

Az egyesület tiltakozik az ellen, hogy az EBP 1100 páciensben határozta meg a felsô határt, ameddig a Marosvásárhelyen dolgozó családorvosok felírhatják a hozzájuk fordulókat, arra hivatkozva, hogy ennek a megszorításnak nincs semmilyen törvényes alapja.

Kérik továbbá, hogy azok a családorvosok, akiknek a pénztár engedélyt adott, hogy listájukat kiegészítsék, tegyenek eleget a biztosítási rendszeren belüli akkreditálási feltételeknek, amelyeket az Országos Alkreditálási Bizottság dolgozott ki.

A határozatot aláíró több mint 200 orvos kéri, hogy egyesületük reprezentatív bizottsága, a 45-ös törvény 39. cikkelye értelmében részt vehessen az akkreditálási bizottságban egy ismert program alapján.

Tiltakoznak az ellen, hogy az EBP utasítására könyveljék a gyógyszerfogyasztást, az erre fordított idô ugyanis tevékenységük rovására megy.

A családorvosok kérik, hogy az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek felírására megszabott értéket annak alapján módosítsák, hogy hány és milyen életkorú személy szerepel az orvos listáján.

Kérik, hogy a családorvosokra vonatkozó bármely helyi határozatot, az egyesület írásos beleegyezésével hozzanak, ellenkezô esetben visszautasítják a Megyei Biztosítási Pénztárral kötendô keretszerzôdés aláírását.

Tiltakozásaikra és kéréseikre 1999. május 24-ig várnak választ.

—Remélem, hogy a tanfolyam elvégzése után mindannyian hozzájárulnak a köztisztviselôk és a lakosság kapcsolatának javításához, hogy a nyolcvan óra alatt elsajátított anyagot gyakorlatba ültetik, s ezáltal emelkedni fog a szolgáltatások minôsége, s hatékonyabb megoldások születnek a felmerülô problémákra — jelentette ki tegnap délután Orbán Dezsô alpolgármester, a marosvásárhelyi Népi Egyetem székhelyén, a Köztisztviselôk Iskolája nevet viselô tanfolyam megnyitóján.

A Népi Egyetem és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által szervezett "iskolában" az önként jelentkezett 30 polgármesteri hivatalban dolgozó személy a kommunikáció szerepérôl, a szónoklat megírásáról és elôadásáról, a munkahelyi kapcsolatok fejlesztésérôl, a közvélemény fontosságáról, a probléma-kezelésrôl, a köztisztviselô és a polgár kapcsolatáról, a hivatalos levelezésrôl, a számítógép- kezelésrôl és az adatok tárolásáról fog tanulni. A tegnap beindult tanfolyam példájára a polgármesteri hivatal a pályázatok elkészítésével foglalkozók számára is szeretne hasonló továbbképzôt szervezni. Remélhetôleg a kezdeményezések elérik céljukat, s a lakosság érezni fogja a jóirányú változást.

Könyvespolc

A Hargita megye címû útikönyv után megjelent a Pallas-Akadémia Kiadó Barangolás a Székelyföldön útikönyv-sorozatának második kötete, a Maros megye. A szerzôk — Balás Árpád, Fodor Sándor, Bíró Donát, Incze Árpád és Jakab Sámuel — a szavak segítségével bejárták Maros megyei tájait. Autós és gyalogtúrák útjai mentén sorakoznak a városok, falvak, a templomok, erôdök, házak, a sziklák, sziklahasadékok, szorosok, források és fürdôk, sóhegyek és mocsaras lápok —, s a hozzájuk fûzôdô történelmi események, mesék, néphagyományok. A könyv tartalmazza mind az 513 Maros megyei település leírását, nemzetiségi és felekezeti adatait. A megismerésen és látványon felül a turistáskodásnak Erdélyben mindenkor volt még egy fontos és tudatosított jellemzôje: a honismeret és a közösségi érzés ápolása. (Kozma Mária)

A könyv megvásárolható a Pallas-Akadémia és a Corvina üzleteiben.

Ára 78.500 lej.

Derûposta

"...szeretnénk még egyszer megköszönni azokat a feledhetetlen perceket, melyekkel minket, a nemzettôl távol élô svédországi magyarokat megörvendeztettetek. Mind 1996-os, mind mostani, nap-nap utáni, fáradságot nem ismerô fellépésetek igazolta, hogy jó úton jártok."

A fenti sorokat abból a köszönôlevélbôl ragadtuk ki, melyet Bihari Szabolcs, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnöke és Molnár Gergely, az SMOSZ vezetôségi tagja, a Kristianstadi Magyar Egyesület elnöke küldött a társulatnak. A Dicsôszentmártoni Népszínház svédországi turnén vett részt április 9 — 18. között. Húsvéthétfôn indultak, csütörtökön érkeztek Kristianstadba. Másnap már Göteborgba indultak. Vitális Ferenc EMKE-díjas rendezô ezt írta naplójába: " Megérkezés után ebéd egy csinos magyar kisvendéglôben. Elsô elôadásunk jól sikerült, bár voltak apróbb nyelvbotlások. A tangagarde-i magyar gyülekezeti otthonba utaztunk; a szervezôk hibájából senki sem várt, és kénytelenek voltunk erôszakkal behatolni második szálláshelyünkre."

Sütô András Advent a Hargitán-ja után ezúttal egy vidám darabot, Ray Cooney A miniszter félrelép címû bohózatát vitték el a messzi Északra.

Jönköpingben az elôadás jó volt, de csak 25 nézô jött el. "Felcsomagoltak vacsorával, és máris tértünk vissza a szálláshelyre. A déltôl maradt mosatlant Csíki István sofôrünk elmosogatta: ideális férj! (Hülye reklám férfiak számára...)" Vacsoráztak már, mire megérkezett Molnár Veres Pál, Svédország magyar evangélikusainak (s nemcsak nekik) Marosvásárhelyrôl elszármazott lelkésze, akinek édesanyja Béldy-lány volt (dicsôi vonatkozás). Ilyenkor elkerüli a szemet az álom, késô éjszakáig beszélgettek, daloltak.

A turné legfárasztóbb napja vasárnap volt: kora reggel keltek útra, mert Eskilstuna 300 kilométerre van, az ottani délutáni elôadás után még 100 km következik, hogy Stockholmba érkezzenek. Kb. 80 nézôjük volt, ami az ottani magyarság viszonylatában nagy szám. A közönség evett, ivott, így kapásból vette a poénokat, meséli Vitális Ferenc, ez pedig feldobta a társulatot.

Hétfôn délig aludhattak, aztán csaknem húszkilométeres gyalogtúrát tettek az esôs, rideg áprilisi svéd fôvárosban, a Magyar Háztól a király nyári rezidenciájáig és vissza. Kedden másfél száznál is több nézô volt kíváncsi az elôadásra. A nézôtér olyan szögben emelkedett, hogy a hátsó sorokban ülôk beláthattak a színfalak mögé. Ez roppant mulatságos lehetett a számukra. Este díszvacsora. Szerdán ismét utazás, vissza Kristiansdtadba, aztán csütörtökön már Malmöben: 40 nézô, pénteken Hamstadban 60 nézô elôtt. Szombaton Ljunbyban. — A városka környékén fakitermelô és -feldolgozó üzemet látunk. Talán ennek tudható be, hogy a lakosság csaknem egynegyede székely. Elôadás elôtt és a szünetben hallani lehet a nézôk beszélgetését; az az érzésünk, valamilyen képzeletbeli "keverék" székely városban vagyunk, ahol angyalian váltogatják a háromszéki és a csíki szólást. Sokan meghatódnak a "hazaiak" láttán.

— Vasárnap hóvihar tombol, havas esô hull. A vendéglátó városban tartjuk az utolsó elôadást. Nézôszám: 160. Elôadás után Molnár Gergely, a magyarság helyi vezetôje feljön a színpadra, méltatja kis együttesünk harmincéves munkáját, és a kitartás követendô példájaként emlegeti anyanyelvünk ápolásáért, a magyar mûvelôdés szolgálatában kifejtett tevékenységünket. Ô is elmondja, amit csaknem minden meglátogatott helységben eddig: szeretettel visszavárnak, ha lehet, már a jövô esztendôben.

Kedves záróepizód: társulatunk tagja, Molnár Judit 1996-ban volt itt — mint Árvai Réka a Sütô-darabban. Megakadt a szeme rajta egy Németh Zoltán nevû "svédnek". A szerelem nem ismer határokat, sem távolságokat. Hétfôn a Németh házaspár vendégei vagyunk Olofströmben, gyönyörû erdei, tóparti vendégházban. Aztán: haza. Mielôtt még elkapna a honvágy.

(A Dicsôszentmártoni Népszínház legközelebb pünkösd másodnapján, május 24- én lép fel a városi mûvelôdési napok keretében a helyi mûvelôdési házban, 25- én pedig Székelyudvarhely közönsége tapsolhat a miniszternek, aki félrelépni sem tud annak rendje és módja szerint, azaz balhé nélkül.)

Amit az állattenyésztôknek tudniuk kell

A szakszerûen végrehajtott elôkészítést és szoktatást a fejlett állattenyésztéssel rendelkezô országokban igen fontosnak tartják és hatása a tejtermelésre és súlygyarapodásra 50-70%. Az elôkészítés lényege, hogy minden tekintetben gondoskodjunk megfelelô átmenetrôl az istállóból, a legelôre való áttérés során. Ez a folyamat több szakaszból ál:

— Klíma-hatásokhoz való szoktatás. Az istállóból ne hajtsuk ki közvetlenül a legelôre az állatokat. Környezetük áthangolását levegôztetéssel, jártatásokkal kell elkezdeni egy-két héttel a legeltetés megkezdése elôtt. Ennek érdekében a tavaszi hónapokban érdemes gondoskodni az istálló mikroklímájának (hômérséklet, a levegô páratartalma, légáramlás, gázszennyezôdés) a legelô környezetéhez hasonlóvá alakításáról. Ez elérhetô huzatmentes szellôztetéssel, ablakok levételével, az ajtók kinyitásával.

— A nagyobb fizikai igénybevételhez való elôkészítés. A mai gyakorolt legeltetési forma (szabad legeltetés) és a legelôk alacsony fûhozama komolyan igénybe veszi fizikailag a télen istállóban álló, almon fekvô állatokat. Ennek hatására a legelôtakarmányból nyert tápláló anyag egy része fizikai igénybevételre használódik fel, ami számottevô termeléscsökkenést okoz. A szoktató jártatást a legeltetési idény megkezdése elôtt kb. 2 héttel kezdjük el és fokozatosan növeljük a fizikai teljesítményt A jártatás lehetôleg a déli órákban végzendô, ez egyben a napfényhez is hozzászoktatja az egyedeket. Nagyon fontos szabály, hogy a legeltetést ne kezdjük el szeles, esôs, rossz idôben és ne hajtsuk a zállatot egybôl nagy távolságra.

— Fokozatos áttérés a megváltozott takarmányozásra. Az állatok legelôre hajtása elôtt fokozatosan kell csökkenteni a szálas takarmányt, a nedvdús takarmányt, az abrak fejadagokat, és ennek arányában növelni kell a zöldtakarmány fejadagokat az istállóban, legkevesebb két héten át. Ilyen elôkészítés után a legelôre kihajtott teheneknél nincs termelésvisszaesés, a legeltetés ötödik napja után a tejtermelés már növekszik. A legelôre hajtás elôtti két héten át az állatokat reggel és este érdemes szálas takarmánnyal etetni, így elkerülhetô vagy csökkenthetô az ún. "tavaszi hasmenés" és jelentôsen visszafogható a friss fû fehérjetöbbletébôl képzôdô savfelesleg. Ebben az idôszakban nagyon fontos az egyedi tejtermeléshez igazodó abrakkiegészítésrôl gondoskodni, nem hiányozhat a nyalósó. Az ellés elôtt áló teheneknek az abrakkeverékben adjunk (két hét) meszet (nagyon lényeges). Ha az istállóban nincs önitató, kihajtás elôtt és után itassunk ivóvízzel. Ezzel elkerülhetô, hogy a szomjas állatok a kihajtáskor pocsolyákból, árkokból, vagy máshonnan igyanak. A legeltetésre szakszerûen elôkészített állatoknál a hasmenés mellett elkerülhetôk az olyan jellegzetes betegségek is, mint az elôgyomor kemény felfúvódása és a legeltetési tetánia.

Ajánlatos a semleges kémhatású tôgykenôcs használata a nap és szél cserzô hatásának, a tôgy bôre felrepedésének, fájdalmasságának és a tavaszi fejéseknél a tejvisszatartás megelôzése érdekében. A legeltetésre való elôkészítésben különös elôvigyázatosságot és figyelmet igényelnek a lesoványodott, a vemhes állatok, a borjak és a bárányok.

186 pályázatból, amelybôl mindössze 177 találtatott alkalmasnak, nehéz bekerülni a támogatott 17 közé, tehát a marosvásárhelyi székhelyû Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) büszke lehet arra, hogy pályázatát Bruxelles- ben elfogadták.

Egy hónapon belül kerül sor a támogatók és az RMGE által a szerzôdés aláírására és ezután, vagy ezzel párhuzamosan aláírja az RMGE a Progress Alapítvánnyal is a szerzôdést. Ez utóbbi egy szegedi alapítvány, amelynek célja pályázatok megírása, vagyis konzultációs szerepkört töltenek be. Kiterjedt kapcsolataik vannak a magyarországi és más országbeli kis- és középvállalkozókkal, illetve olyan szervezetekkel, amelyek ezek megsegítését tûzték ki célul. Marosvásárhellyel a szegedi társvárosikapcsolat keretein belül kerültek kapcsolatba, és máris több próbálkozást tudhatnak maguk mögött. Ezek között van olyan, amelyet elutasítottak, például a turisztikai hálózat kiépítését célzó tervet Bruxelles-ben elvetették, akad olyan is, amely a megpályázás pillanatát sem érhette meg, hiszen az érintett felek nem érdeklôdtek. Ilyen a kis és középvállalkozókat segítô alapítvány létrehozásának terve, amelyet bár a polgármesteri hivatal, a kereskedelmi kamara és más felkért vagy jelentkezô alapító tagok pártoltak ugyan, de a megyei tanács az erre vonatkozó határozatot nem fogadta el.

Most folyamatban van egy másik pályázat, amelyben a brassói központú Turisztikai Tartalékok Központja (CERT) és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal megkeresése nyomán az Outward Bound vesz rész. A pályázat május végén kerül zsûrizésre.

Visszatérve a korábban említett megnyert pénzösszeget az RMGE a Progress Alapítvány segédletével arra fordítja majd, hogy mezôgazdasági szakemberek képzését biztosítsa. Ehhez elsôsorban az egyesület Laposnya utcai székhelyének átalakítására van szükség. Ennek nyomán egy olyan központot szándékoznak kialakítani, amely alkalmas lesz kiképzésre, kiállítások szervezésére stb. Ezt követi az elôadók versenyvizsgán való kiválasztása. Az egyéves oktatáson, amelyen fôként az RMGE tagjai vehetnek majd részt, körül-belül 40 gazdálkodót, 10-20 élelmiszeripari vállalkozót és 20-40 falusi turizmussal foglalkozó személyt képeznek ki.

A 13 megyébôl kiválasztott "tanoncok" megismerkedhetnek az általuk választott szakterület pénzügyi vonatkozásaival, ugyanakkor marketing és menedzsment-alapképzésben is részesülnek.

A pályázat részleteinek tisztázása már folyamatban van, így egy hónap múlva a szerzôdés aláírása után várhatóan hozzá is lehet látni a munkához.

Ha jogi kivitelezésének folyamatában az eljárás különösebb nehézségekbe nem ütközik, úgy idén ôsztôl új, interkulturális alapítvány kezdi el jótékony mûködését Marosvásárhelyen. Létrehozására az engedély adott, most pedig az alapítvány mûködéséhez szükséges törvényes keretek biztosítása van terítéken. Célkitûzései, munkája és mindaz, ami az intézményt életre hívta, azok szolgálatába áll majd, akik a különbözô emberi közösségek, nemzetiségek létének, anyagi és szellemi kultúrájának megannyi értékére, erényére kíváncsiak, és akik a kölcsönös megismerés lehetôségét az emberközi kapcsolatok bölcsôjének tekintik. Ezúttal tehát egy olyan alapítvány létrejöttérôl, céljairól tájékoztatjuk olvasóinkat, amelyet a marosvásárhelyi Puskás házaspár egy mérnök, illetve egy informatikus programozó kezdeményezett.

Mutassuk hát be Puskás Lajos mérnököt, az alapítvány kuratóriuma elnökét.

— Kolozsváron végeztem, l994 -ben és anyagismeretben szereztem mérnöki képesítést. Szakmámban, sajnos igazán nem is dolgoztam, s így az évek folyamán több alkalommal vettem részt átképzésen. Franciaországban például, ahol klímatechnikában szakosítottam magam, hatásfokszámítást tanultam fûtôrendszereknél, hûtôrendszerek karbantartását stb. Párizsban kb. öt hónapot tartózkodtam, ami azt jelentette, hogy a különbözô gyárakban vállvetve dolgoztam az irodán az ottani mûszakiakkal, azokkal, akik a gyakorlatban mutatták be nekem mindazt, amit én addig elméletként ismertem.

— Említette, hogy Ukrajnában is dolgozott egy ideig...

— Igen, tudniillik az építkezésben is átképeztem magam, és így Ukrajnában egy gyógyszerhálózat kiépítésén vettem részt, ahol egy ezt megelôzô francia tanulmányút során szerzett szakmai ismereteimet kamatoztathattam. Párizsi utam során kapcsolatba kerültem egy kicsit a gyógyszerek világával is, és így építkezésvezetôként dolgozhattam. Árvaházakat újítottunk fel, közösségi házat építettünk egy francia segélyszervezet támogatásával.

—Érzésem szerint ennyi új emberi kapcsolat, új tapasztalat, benyomás, ennyi más táj, más arc-töltete mindennapjainak — a szakmai vonatkozáson túlmenôen — is ösztönözhette az alapítvány létrehozására.

— Bábel Interkulturális Alapítvány néven hoztuk létre, fô célja a különbözô népek, nemzetiségek kultúráját egységbe vonni, sûríteni, és mint neve is jelzi, a néhol fellelhetô " zavart" oldani, egyengetni egyre sûrûbb, mind gyakoribb egymás felé fordulással. Felerôsíteni egymás anyagi -szellemi értékeit, erényeit és úgy szolgálni az érdeklôdôk kíváncsiságát vele, hogy világossá válhasson

bárki számára: a meglévô különbözôségek , igenis, kultúrák és közösségek közeledését szorgalmazhatják.

— Milyen konkrét programot, milyen mûsort, rendezvényeket ajánl majd az alapítvány az érdeklôdôknek?

— Szeretnénk különbözô idegennyelv- tanfolyamokat — kezdetnek egyelôre franciát — indítani, idegen anyanyelvûek számára pedig román és magyar kurzust, klubélet formájában a régiót megismertetô általános tájékoztatás-tájékozódás lehetôségét biztosítani, videotékát és médiatékát berendezni kazettakölcsönzéssel, megismertetni az e régiókban élôkkel a nem amerikai filmmûvészet produkcióit is, hisz maholnap szinte mindent elözönlött már az ún. "amerikai kultúra ". Gondoltunk továbbá különbözô képzômûvészeti és népmûvészeti kiállítások rendezésére, népi hagyományok,szokások, a nép anyagi és szellemi kincseinek bemutatására, népszerûsítésére, beleértve a táncot, muzsikát is... Betekintést nyújtani mindenkinek — hisz bárki részt vehet tanfolyamainkon, rendezvényeinken — elsôsorban mindabba, amit Európa és népközössége jelent. Bízunk abban, ami szükséges ahhoz, hogy rendelkezünk majd azzal a nagyfokú rugalmassággal és fogékonysággal munkánkban, hogy a kor újszerû igényeire ráhangolódhassunk. Az utóbbi 50 esztendô kommunista hozadéka által kimunkált rossz beidegzôdéseket, mentalitást próbáljuk elhárítani, gyógyítani. Bizonyítani azt, hogy korlátok nem létezhetnek népek és emberi közösségek között és, hogy e hatalmas palettán, színskálán minden színnek kiegészítôi, árnyalatai is léteznek, amelyek csak egymás közelségében, együttesében érzékelhetôek a maguk színértékében, pompájában.

Adótörvény-tervezet

Manapság számtalan konferenciát, kerekasztal- beszélgetést, tudományos ülésszakot és egyéb hasonlót szerveznek, ám kevés közülük az olyan, amelynek nyomán tettekre is sor kerül.

A múlt hónap végén azonban mintegy 90 személy vett részt egy ilyen dévai megbeszélésen, 12 megye kereskedelmi, ipar és agrárkamaráját, 8 patronátust és 13 vállalkozói központot képviselve. A bukaresti Vállalkozói Tömörülések Stratégiai Szövetsége által szervezett találkozón a téma az adótörvény tervezete volt, amelynek bevezetését a Világbank sürgeti.

Virgil Moldovan, az Országos Patronátus Maros megyei fiókszervezetének ideiglenes elnöke szerint a francia, német és az amerikai tervezet közül szerencsés módon választották ez utóbbit. A tanácskozás résztvevôi, — mint azt többször is hangsúlyozta — el voltak ragadtatva attól a megvitatott tervezettôl. Az amerikai változat olyan, amilyet sokan szerettek volna korábban is: egyszerû, egységes, alkalmazható, egyértelmû.

— Sajnos felhívásunkra, amelyben kértük a vállalkozókat tegyék meg a tervezetre vonatkozó javaslataikat senki nem jelentkezett. Pedig ôk tudják igazán, hogy a jelenleg érvényben levô törvényen hol és mit kellene változtatni. Abban reménykedünk, hogy az általunk választott három küldött tudni fogja, hol alkalmatlan, és a többi megyék küldötteivel hamarosan véglegesítik az új átfogó adótörvény tervezetét.

Persze mindent még egy új adótörvény sem old meg, fôként mert szakértôk véleménye szerint 2-3 évre van szükség míg be lehet vezetni, mégis kezdetnek ez is valami.

Beszélgetésünk során Virgil Moldovan még elmondta, hogy május folyamán a tervek szerint Marosvásárhelyre érkezik a Világbank egy küldöttsége, hogy találkozzon a helyi vállalkozókkal. A találkozó pontos dátuma és helyszíne még nem tisztázott.

Holnap délután Kilátó — 500

A rádiózó jó ideje hozzászokott: ha szerda délután, akkor Kilátó. A marosvásárhelyi rádió magyar adásának irodalmi és mûvészeti naplója. Szerkeszti Jászberényi Emese. Noha a mûfajból sok van a világon, a marosvásárhelyi kiadás — kis lokálpatriotizmussal szólva — töményebb vásárhelyiséggel szólaltat meg mifelénk már jeles és kevésbé ismert alkotókat. Hírt hoz az irodalom, zene, képzômûvészet tájairól. Azért töményebb vásárhelyiséggel mégis — tegyem hozzá azt is —, mert hiszen aki csak Jászberényi Emese faggató kérdéseire válaszolt, annak némileg volt és van köze városunkhoz, ha nem egyéb, a kultúra valamelyik felmenô ágán.

Közel 120 perc hetente, odáig érve-érkezve, hogy az igényesen szerkesztett "hangos folyóirat" holnap délután az 500. kiadását jegyzi. A postásra, a nyomdára, a szállításra sem fogható semmi körülmény, az éter állandó és megbízható szolgálatot teljesít, így hát a Kilátó 1990 májusától pontos idôben, rendszeresen jelentkezik otthonunkban. Kívülállóként és elsô látásra nyilvánvalóan azt mondanám, rétegmûsorról, elsôsorban bölcsészeknek, képzômûvészeknek, zenészeknek, megannyi elit megszállottnak készülô mûsorról van szó, de persze nem így van, ebben megerôsít a szerkesztô is: ügyelni kell, úgy szólaljon meg ez az irodalmi és mûvészeti mûsor, hogy mind az értelmiségi, mind azokhoz a hallgatókhoz szóljon, akik a szó valódi értelmében ma még az irodalmat, mûvészetet keresik, megveszik.. A "túlzott irodalmárkodóknak és Úz Bencéknek kevés az esélyük, akik pedig megszólalnak, rendkívül ôszintén arról beszélnek, amit végsô soron színvonallal és tehetséggel profiként mûvelnek. Író-zenész- képzômûvészekrôl készült portrékat, kiállításokról értékelô beszámolókat küld a mûsor öt megye "fülének". Elvégre sosem árt elmondani a hallgatónak: miért szép a festmény, melyek azok a támpontok, amelyekbe egy laikusabb mûfogyasztónak is kapaszkodni lehet, elvégre, mondtuk, nem kell jegyet váltania szorongással annak a vidéki embernek, aki nem tudja, merre nyílik a színház ajtaja... Jó visszhangja volt a hallgatók részérôl Jánosházy György mûsorának például. Folytatást érdemel.

A mûsor erôssége talán éppen a színház. A Tháliáról — az Élô Tháliában — folyamatos párbeszédet Jászberényi Emese Oláh Tiborral folytatott . Utóbbi enciklopédikus tudása, kimûvelt humora a mûsornak bizony tekintélyt és színvonalat adott. Kár, hogy így, múlt idôben már.

A 41. évében járó rádiónak gazdag kincs, hanganyag van birtokában. Az Aranyszalagtár politikai elítéltként Zsilavát is megjárta...

— Kedvenc rovatom a Szerkesszük együtt — mondja Jászberényi Emese — elvégre mindenkinek lehet véleménye, elfogadható ötlete. Hát jó volt Oláh Tiborral dolgozni, ugyanúgy Hunyadi Andrással, és most szomorúan kellett tudomásul venni, hogy Antal Pál sincs már közöttünk.

Irodalmi anyaggyûjtési szempontból sem mellékes az, hogy Jászberényi Emese részt vett valamennyi Tokaji Írótáborozáson, ott aztán Kassától Szabadkáig, Bécstôl Kolozsvárig összeállt a "hangtár". Megszólaló színháziak között találjuk Ablonczy Lászlót, Sinkovits Imrét, Eperjes Károlyt, másokat, akik csak számítanak az erdélyi vagy magyarországi kultúrában.

— Sütô Andrással sok interjút készítettem a Szerkesszük együtt rovatban, de életem legnagyobb élményét az a nyolcvankettôben készített interjú jelentette, amikor annyira kitárulkozott, hogy fiatalkori zsenge költeményét is elmondta a közönségnek. Sütô András tehát egyszer költôként is megszólalt, vagy kérdésemre, melyik a legkedvesebb népdala, válaszul elénekelte azt a négysoros "gyönge sóhajt" ahogy ô nevezte, amit egyébként az "amerikai hétvégi magyaroknak" is megtanított szépen.

Jó volt valóban Oláh Tibort hallani, Jánosházy Györgyöt idônként, de vitathatatlanul nagy a színészeink szerepe a vásárhelyi rádiózásban, mûvelt hanggal jelen lenni a kultúra élô adásában. Akikhez hozzászoktunk nyilván : Nagy István, Szélyes Ferenc, Kilyén László színmûvészek. A szerkesztônek jó velük dolgozni. A színész mindig ajándékot hoz a hallgatónak.

A rádiónak megôrzô szerepe van, de szerkesztôtôl függetlenek azok a közönséges esetek, amikor nem volt szalag, a szerkesztô pedig kérdezett, élesbe ment a játék, a rádió egyenes adásban szórta a mûsort, aztán elszállt a hang, nem maradt a mûsorból csak legfeljebb egy emlék. A Kilátó elsô meghívottja Oltyán László volt. Ô is már csak múlt idôben, sajnos... Sok, egyre több a nagy hiányzó.

Ami pedig a Kilátó holnapi kiadását illeti, válogatás lesz 499 anyagból ami — mondanunk sem kell — kicsit nehéz lesz, eleve igazságtalan, ha az évtizedes anyagot vesszük figyelembe... A híresebb írókkal, színészekkel, zenészekkel készült interjúkból mennek be részletek, de hallható lesz egy újabb beszélgetés Sinkovits Imrével, hangszalagról megszólal Szentgyörgyi Albert. Tovább nem sorolom, mert fölöttébb bosszantó dolog, hogy az alig 120 perces adásidôbôl mi minden marad ki. Igaz, nem bepótolhatatlanul. Mindössze csak azt az utat kell bejárni, az Aranyszalagtár teljes megôrzése érdekében is, amit hangszeresek és rádiósok úgy neveznek mifelénk is: CD...

A túlélô házastárs (sotul supravietuitor) mind a négy örökösi osztállyal együtt örököl. De nem mindig volt így. A Polgári Törvénykönyv öröklésre vonatkozó szabályai csak a rokonok hiánya esetén tette lehetôvé a túlélô házastárs részvételét az öröklésben. Ezt a méltánytalan helyzetet orvosolta az 1944. évi 319-es törvény amely szabályozza a túlélô házastárs öröklési jogait. Ez a törvény egyetlen feltételt jelöl meg: az öröklés megnyíltának pillanatában, ami azonos a házastárs halálának pillanatával, a túlélô házastárs törvényes házastársi (calitate de sot) minôséggel kell bírjon. Tehát a folyamatban levô válóper nem befolyásolja az öröklési képességet, de a házastársi minôséget el lehet veszíteni a házasság semmisségét vagy megsemmisítését kimondó bírói ítélet esetében, ami visszaható hatályú is lehet. Kivétel a jóhiszemû házastárs (sot de buna credinta) esete, aki megtarthatja örökösi minôségét. A tárgyalt törvény a túlélô házastársnak a következô öröklési jogokat biztosítja: a) jogot a teljes örökségre vagy öröklési jogot a többi örökösi osztállyal együtt; b) öröklési jogot a háztartási ingóságokra és dolgokra, valamint az eskövôi ajándékokra; c. a lakás idôleges használati jogára. Mielôtt a túlélô házastárs öröklési jogáról beszélnénk, pontosan meg kell határozzuk az örökség tárgyát képezô vagyontömeget, annál is inkább, mivel a Családjogi Törvénykönyv rendelkezései szerint a házasság idején szerzett javak közös tulajdont képeznek, függetlenül attól, hogy a házastársak közül ki mennyivel járult hozzá a közös vagyon gyarapításához. Tehát pontosan meg kell állapítani az elhalt házastárs vagyonát, mert csak ez a vagyontömeg képezi az örökség tárgyát. A túlélô házastárs az örökhagyó mind a négy örökösi osztályba besorolt törvényes örököseivel együtt örököl. Az örökség nagysága attól függôen változik, hogy melyik örökösi osztályba sorolt örökösökkel örököl együtt. Ha az I. osztályba besorolt örökösökkel (gyermek, unoka stb.) örököl együtt, akkor a túlélô házastársat az örökség 1/4-e illeti meg függetlenül a lemenôági örökösök számától. Ha a II. osztályba besorolt örökösökkel (szülô, testvér) örököl együtt, akkor az örökség 1/3-a illeti meg, ha egyszerre örököl a szülôkkel és a testvérekkel, függetlenül ezek számától. Ha viszont csak szülôkkel vagy csak testvérekkel örököl együtt, akkor a túlélô házastárs örökrésze 1/2. Ha a III. és IV. osztályba besorolt törvényes örökösökkel (nagyszülôk, dédszülôk, oldalági rokonok) örököl együtt, akkor a túlélô házastárs örökrésze 3/4 az örökségbôl. Abban az esetben ha a túlélô házastárs egyedül hivatott örökölni, mert a négy öröklési osztályba tartozó örökösök nincsenek, vagy léteznek ugyan, de ezek nem kívánnak örökölni, vagy méltatlanokká lettek nyilvánítva, az egész örökség a túlélô házastársat illeti meg. Amikor a túlélô házastárs együtt örököl az elhalt örökhagyó többi örököseivel, legelôször a túlélô házastársnak járó örökrészt kell megállapítani, és a megmaradt örökségrész osztódik el a többi örökös között. A fentiekbôl kitûnik, hogy a túlélô házastárs az örökhagyó legközelebbi rokonai közé van besorolva, mert kötelesrészes örökös, nem tagadható ki az örökségbôl, a lemenôágiakkal szemben fennáll az ajándékba kapott javak betudásának kötelezettsége az örökséget képezô vagyontömegbe, de nem jogcímmel rendelkezô örökös, tehát csak a közjegyzô által kiadott örökösödési bizonyítvány alapján veheti birtokba az öröklött javakat. Ugyanakkor felel az örökhagyó adósságaiért is, nemcsak az örökölt vagyonrésszel, hanem saját vagyonával is, ha az örökséget nem leltárkedvezménnyel (sub beneficiu de inventar) fogadja el.

Ugyanakkor fontos, hogy pontosan legyen meghatározva a közös javak (bunuri comune) tömege, annál is inkább, mert a házasság idején szerzett javak közösek, függetlenül attól, hogy a házastársak közül ki szerezte azokat, annál is inkább, mert a javak közös jellegét igazolni sem kell, ez ellen az alapelv ellen megkötött bármely megegyezés a törvény alapján semmis, a bizonyítási teher arra a házastársra hárul, aki azt állítja, hogy a javak nem közösek. A házastársaknak viszont lehetnek személyes javaik, amelyek nem tartoznak a közös javak fogalma alá. Ilyenek a házasság megkötése elôtt szerzett javak, a házasság idején örökölt javak, a személyes ajándékok (kivétel az az eset, amikor az ajándékozó meghatározta, hogy az ajándék mindkét házastársat illeti), a személyes használati eszközök, a házastárs hivatásának gyakorlására szolgáló eszközök, a jutalomként, prémiumként és kárpótlásként kapott összegek, a tudományos, irodalmi, mûvészeti tevékenységekért, valamint a találmányokért és újításokért kapott összegek, a biztosításból és a házastársnak okozott károkért járó kártérítés. A házastársak által szerzett közös vagyont terhelik a közösen vállalt kötelezettségek, a közös vagyon kezelésére fordított összegek, a házasság mindennapi szükségleteire kért összegek. Ezeknek a szabályoknak a betartásával megállapított közös tulajdon egyenlô arányban illeti meg a házastársakat, és így az elhalt házastárs vagyonrésze képezi aztán azt a vagyontömeget, ami az örökösök között elosztásra kerül. Mint fentebb már említettük, a túlélô házastársnak örökrésze mellett még joga van teljes egészében az ingó vagyonhoz, a házastárshoz tartozó tárgyakhoz és az esküvôi ajándékokhoz. E szabály nem érvényes abban az esetben, ha a túlélô házastárs az I. osztályba tartozó örökösökkel (gyermek, unoka stb.) örököl együtt, mert ebben az esetben ezek a vagyontárgyak is a felosztásra kerülô vagyontömeghez tartoznak. A közös háztartáshoz tartozó ingó vagyon, a bírói joggyakorlat szerint a bútorzatból, a használati tárgyakból és általában a háztartáshoz tartozó összes javakból áll, tehát nemcsak azokból, amelyek szükségesek egy háztartáshoz. Meghatározó viszont az, hogy az illetô javak ténylegesen mindkét házastárs szolgálatában álltak. Nem számítanak viszont közös szerzeménynek azok a javak, amelyeket a házastársak tényleges különélésük alatt szereztek, a luxust, fényûzést szolgáló javak, amelyek ritkaságuknál vagy értéküknél fogna nem nevezhetôk háztartási javaknak. Ami az esküvôi ajándékokat illeti, azok, amelyek kizárólagosan a túlélô házastársak kaptak, az úgynevezett személyes ajándékok szintén nem számítanak közös szerzeménynek. A túlélô házastárs, ha nincs saját különálló lakása, a fentebb felsorolt jogok mellett még legtöbb 1 évig a közös lakásban maradhat, ha ez a lakás az elhalt házastárs után az örökösödési vagyontömegbe tartozik, és ha az örökhagyó házastárs nem rendelkezett másnak a javára a lakás öröklését illetôen. Ha a lakás nem szükséges teljes egészében a túlélô házastárs számára, akkor az örököstársak kérhetik a lakterület leszûkítését, vagy máshol bocsáthatnak a túlélô házastárs rendelkezésére egy megfelelô lakást. Ez a jog megszûnik, ha a túlélô házastárs új házasságot köt, ha megtörténik a vagyonközösség felszámolása, de legkésôbb 1 éven belül az örökhagyó házastárs halálától számítva. A túlélô házastárs nem adhatja bérbe az így elfoglalt lakterületet és másnak sem engedheti át. A törvényes örökösök és végrendelet (testament) hiányában az örökséget az állam örökli.

(Folytatjuk)

Helyszín egy erdélyi város állomásának restije. Szereplôk: a vonatra várás közben megéhezett utas, valamint egy testes hölgy, a pult korlátlan ura. Mint említettük, az utas éhes, az elárusító hölgy pedig viszonylag sokféle finom falatot kínálhat neki. Elvégre ez jelenlétének rációja. A kliens bejön, fogyaszt, fizet, s mindkét fél jól jár. Fôhôsünk jóllakott, a kisbüfé tulajdonosa/alkalmazottja pedig ebbôl teremti elô mindennapi megélhetésének forrását. Csakhogy nem Európában vagyunk (legfeljebb földrajzilag), hanem a korlátlan lehetôségek hazájában, úgyhogy még minden megtörténhet. Az utas — öltönyös, szemüveges úriember — az almás kiflinél állapodik meg. Az árcédulán a 3000- es számjegy áll.

— Ebbôl kérek szépen — mondja, s nyújtja máris a százezer lejes bankjegyet. A köpenyes hölgyet azonban nem hatja meg a gesztus.

— Aprót adjon — vágja oda metszôen.

A férfi engedelmesen végigtapogatja zsebeit. Adna ô, hogyne adna aprót, szívesen — ha lenne. Kutatása azonban negatív eredménnyel zárul.

— Sajnos nincs — mondja szégyenkezve, szinte bûnbánóan.

A pult korlátlan ura megvonja a vállát:

— Nem tudom felváltani — közli röviden, s ezzel az ügy számára el is van intézve.

Az almás kifli hirtelen elérhetetlen távolságra került. Utasunk mondana valamit, de lenyeli. Legyint egyet, s inkább távozik. Idevalósi, megszokta már...

*

Banális dolog? Talán. Mindenkivel elôfordult már? Minden bizonnyal. Túl jelentéktelen incidens, hogy foglalkozni kellene vele? Engedjék meg, hogy ellentmondjak! Ebben az esetben ugyanis nem az a legnagyobb baj, hogy az emberünk éhen maradt, de még az sem, hogy a kereskedô kifogyott az aprópénzbôl — ez ugyanis a legjobb szándék ellenére is elôfordulhat —, hanem az, hogy a balkáni kereskedelemnek eme gyöngye a legtermészetesebbnek vette, hogy nem szolgál ki, ha nem kap aprót. Aki már járt Nagyváradtól nyugatra, tudja, hogy a nagybetûs Európában a fenti eset szinte elképzelhetetlen. Adott esetben a vevô szívesen ad aprót, ha erre megk&