|
LI. évfolyam 110. (14162) |
1999. május 15. szombat |
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségben nincsenek szélsôséges csoportok és platformok — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a pénteki román lapokban megjelent interjúban.
A hét végén Csíkszeredában összeülô RMDSZ-kongresszus elôtt a Mediafax hírügynökség terjedelmes interjút készített Markó Bélával. Az interjút teljes terjedelmében közölte a bukaresti Azi, és részleteket ismertetett belôle a nagy példányszámú Adevarul is.
Markó kifejtette, hogy a kormányban való részvételével az RMDSZ kevesebbet ért el a romániai magyarság számára, mint amennyit elérhetett volna. Sajnos ez más vonatkozásban is elmondható a jelenlegi kormánykoalíció tevékenységérôl. Az ok: a kormánykoalíción belüli nézeteltérések és konfliktusok.
De még a kisebbségi jogok terén elért eredmények is törékenyek - hangoztatta az RMDSZ-elnök, aki azonban figyelmeztette a román közvéleményt: ha a jövôre esedékes választásokon nem a jelenlegi koalíció kerülne ki gyôztesen, Romániában nagyon nehéz helyzet alakulna ki nemcsak a kisebbségek, hanem általában a román társadalom szempontjából. Egy, a kisebbségi jogokat korlátozó, nacionalista kormányzás ugyanis veszélyes feszültségeket gerjeszthetne Romániában.
Arra a kérdésre, vannak-e szélsôségesek az RMDSZ-ben, Markó kijelentette: "Mindig mondtam, hogy az RMDSZ-ben nincsenek szélsôséges csoportok és platformok." Ha ilyen vélemények elôfordulnak, az RMDSZ-vezetés felelôsségén múlik, hogy azok ne legyenek fenntarthatók az RMDSZ-ben — mondta, majd rámutatott: bár Tôkés László sokszor különvéleményt fogalmaz meg, amivel ô gyakran nem ért egyet, ennek ellenére Tôkést "semmi esetre sem" tekinti szélsôségesnek.
Ezúttal is visszautasítva a "radikálisok és mérsékeltek" szembeállítást és címkézést, Markó Béla így fogalmazott: "Radikális az a mérsékelt, akit román partnerei állandóan eltaszítanak, amikor nagyon természetes kérdések megoldásáról van szó."
A Ziarul Financiar címû pénzügyi-gazdasági napilap szentelte a legnagyobb terjedelmet a Csíkszeredában ma délelôtt kezdôdô kongresszusnak. A lap emlékeztetett rá, hogy a tanácskozás a szövetségi elnök megválasztása mellett felméri az RMDSZ kormányzási részvételének idôszakában elért eredményeket, felülvizsgálja és módosítja a szövetség programját és szervezeti szabályzatát, kijelöli az RMDSZ politikájának irányvonalait a nemzeti kisebbségeket, az erdélyi magyarságot érintô általános kérdésekben.
A lapnak nyilatkozó Székely Ervin Bihar megyei parlamenti képviselô szerint a román közvéleménynek tájékozottabbnak kellene lennie a kisebbségi jogokat illetôen. Ezekrôl a jogokról szólva a lap egy cikke azt emelte ki, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek "csak papíron kapták meg jogaikat".
Arcélének megfelelôen a Transilvania Jurnal erdélyi körképet vázolt fel a kongresszus elôtt a magyarlakta vidékek megyei RMDSZ-szervezeteiben arról, hogy milyen kilátásai vannak a szövetség két elnökjelöltjének, Markó Bélának és Kincses Elôdnek. Felmérésébôl a lap arra a következtetésre jutott, hogy Markónak "nagyobbak az esélyei".
A Curierul National Kincses Elôd véleményét közölte a két jelölt esélyeirôl. Kincses szerint is Markónak nagyobbak az esélyei, mert "a szövetség mostani választási szabályzata, amelyet erre a kongresszusra dolgoztak ki, egyértelmûen Markó úr csapatának kedvez".
Kincses Elôd egyébként határozottan visszautasította egyes román pártoknak és a román sajtó egy részének azt a vádját, miszerint az RMDSZ-t "Budapestrôl vezetik". Az autonómia kérdésérôl pedig azt mondta, hogy ezt "a lehetô leghamisabb fényben állították be a román közvélemény elôtt". Rámutatott: az autonómia tulajdonképpen helyi önszervezôdést jelent és az éppen olyan fontos a románok, mint a magyarok számára.
A kedvezmény magyarázatra szorul
Akormány úgy határozott, hogy pénzügyi kedvezményeket ad a külföldi nagybefektetôknek, noha korábban az IMF-fel folytatott tárgyalásokon kötelezettséget vállalt, hogy a pénzügyi szigor keretében felfüggeszt minden könnyítést.
A pénzügyi kedvezmények korábbi visszavonása miatt a privatizáció bajba került Romániában. Komoly kedvezményeket igértek a Dacia autógyárat megvásárolni szándékozó francia Renault társaságnak, valamint a legnagyobb román kôolajfinimó részvénytöbbségét megszerzô Akmaya török cégnek. Az igéretek azonban bizonytalanná váltak, és a Reanult-val folytatott tárgyalások hetek óta egyhelyben topogtak. Az Akmaya nem fizet, pedig a megállapodás értelmében az elsô törlesztést május elsejéig teljesítenie kellett volna.
A mostani kormányhatározat szerint egyedi elbírálás alapján két évre különbözô kedvezményekre számíthatnak azok a külföldi cégek, amelyek legkevesebb 50 millió dollárt fektetnek be Romániában. Két évig kedvezményt élvezhetnek azok is, akik legalább 50 ezer dollárnyi munkahelyteremtô beruházást hajtanak végre, illetve 60 ezer dollárnak megfelelô összeget fektetnek be lakásépítkezésekbe.
A beruházásokat támogató új adókedvezmények nehezen egyeztethetôk össze a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kidolgozott szándéklevéllel, amely még a nemzetközi pénzintézet hivatalos jóváhagyására vár.
— Az IMF várja a hivatalos felvilágosításokat, de amit a sajtóban olvasok, az nem fér össze a széndéklevél tartalmával - mondta az IMF bukaresti képviselôje, John Hill pénteken a Reuters hírügynökségnek.
Traian Decebal Remes pénzügyminiszter még csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy az IMF aggodalmai ellenére a kedvezmények nem ártanak a költségvetési bevételeknek, és a kormány mindent meg fog magyarázni az IMF-nek.
Romániába 1989 vége óta 4,04 milliárd dollár külföldi mûködôtôke áramlott most március végéig — tette hozzá a hírügynökség.
Összesen 679 bevetéssel ismét rekordot állított fel a NATO a Jugoszlávia ellen folyó hadmûveletben.
A szövetség szokásos délelôtti közleménye szerint az elmúlt 24 órában a fô cél ismét a koszovói szerb erôk voltak. Harckocsikat, szállító jármûveket, tüzérségi fegyvereket, összeszerelô létesítményeket értek csapások, különösen Prizren és Stimlje térségében. Több radart és egy SA-6-os föld-levegô rakétát is megsemmisítettek.
A stratégiai célok közül a közlemény megemlíti az újvidéki áramszolgáltatót, négy másik hasonló létesítmény társaságában. Három légi bázist, három rádiós átjátszót, két közúti hidat — köztük a verbászit -, továbbá egy olaj- és egy lôszertárolót is találat ért.
A NATO elvesztett egy felderítô robotrepülôgépet Koszovó felett - ismeri el a közlemény -, az ok még ismeretlen.
A NATO már hétezernél több csapást intézett jugoszláviai célpontjai ellen - jelentette be pénteken a szövetség szóvivôje.
Jamie Shea elmondta, hogy csütörtökön 327 csapásmérô repülést indítottak a célok ellen. A hadmûvelet hat és fél héttel ezelôtti kezdete óta a NATO-gépek több mint húszezer felszállást hajtottak végre.
A Tanjug jugoszláv hírügynökség legújabb, albán szemtanúkra hivatkozó jelentése szerint százra emelkedett a halálos áldozatok száma Korisa koszovói faluban, amelyet az éjszaka bombáztak le a NATO gépei. (A községet a hírügynökségek elôször Koris néven említették.)
A sebesültek száma több tucatra tehetô.
Belgrádban péntek hajnali fél hatkor lefújták az elôzô este 21 óra 20 perckor elrendelt légiriadót.
A NATO péntekre virradóra fôként az elektromos hálózat központi létesítményeit támadta, és ennek következtében megszûnt az áramszolgáltatás a dél-szerbiai nagyvárosban, Nisben, Belgrád és Újvidék (Novi Sad) több kerületében, továbbá Szabácsban (Sabac), Kostolacban, Pirotban, Leskovacban és Aleksinacban — jelentette az RTS szerb állami televízió.
A jugoszláv fôvárosban hajnali háromnegyed négy és négy óra között megszólaltak a légvédelmi ágyúk, de robbanások nem hallatszottak. Újvidék fölött elhúztak a NATO harci gépei, és ott is mûködésbe lépett a jugoszláv légvédelem. A vajdasági székhely részben villanyáram nélkül maradt.
Több erôs robbanás hallatszott az Újvidéktôl délre esô Fruska Gora hegy felôl.
A március 24. óta tartó légi hadjárat folyamán ez volt a harmadik alkalom, hogy a NATO grafitbombák bevetésével zavarokat okozott az áramszolgáltatásban Jugoszláviában.
A Belgrádtól 150 kilométerre délnyugatra esô Uzicében a NATO légiereje hajnali három órakor a város északnyugati részében fekvô célpontokat támadott, ahonnan négy robbanás hallatszott. Esetleges károkról, áldozatokról nem érkeztek jelentések.
A nyugat-ukrajnai Lembergben (Lvovban) pénteken megkezdôdött kilenc kelet- és közép-európai ország államfôjének találkozója.
A sorrendben hatodik csúcstalálkozón egyetlen hivatalosan meghatározott napirendi pont a koszovói válság.
A házigazda Leonyid Kucsmán kívül jelen van Göncz Árpád magyar közársasági elnök, továbbá Roman Herzog német, Thomas Klestil osztrák, Aleksander Kwasniewski lenygel, Václav Havel cseh, Emil Constantinescu román, Petar Sztojanov bolgár, valamint Milan Kucan szlovén elnök.
A magyar államfô beszéde a program szerint a délutáni órákban hangzik el.
Leonyid Kucsma ukrán elnök a VI. közép-európai köztársasági elnöki találkozó megnyitóján üdvözölte a három új közép-európai NATO-tagországot.
Mint hangsúlyozta, az észak-atlanti szövetség kibôvítése bizonyosan kedvezô hatással lesz az európai térség stabilitására.
Kucsma megnyitóbeszédében kiemelten foglalkozott a balkáni válsággal. Azt mondta, hogy ma Jugoszláviában folyamatos feszültségállapot uralkodik. A helyzet súlyosságát elsôsorban az okozta — mondta -, hogy a világ nem válaszolt egyértelmûen a balkáni szembenállásra.
Az ukrán államfô megismételte a hivatalos ukrán álláspontot: Ukrajna elítéli az ENSZ BT megkerülésével végrehajtott NATO- támadást, és mindenképpen tevékeny szerepet kíván játszani a béke megteremtésében és fenntartásában.
Mint fogalmazott, Kijev a katonai események mielôbbi megszüntetésében érdekelt.
Leonyid Kucsma után másodiként Milan Kucan szlovén elnök szólalt fel, aki a jelenlevô kilenc elnök közül a legrégebben, 1990 májusa óta van hivatalban.
Kucan is alapvetôen a koszovói válságnak szentelte gondolatait. Mint mondta, a NATO-beavatkozás figyelmeztetés arra, hogy ,,a kisebbségi és emberi jogok magasabb szintûek, mint egy adott ország belsô törvényei. Egyúttal hangsúlyozta: egy államot sem szabad kizárni az európai demokratikus fejlôdésbôl.
Degeratu vezérkari fônök Magyarországon
Már az év végén megkezdheti tevékenységét az a magyar—román közös békefenntartó zászlóalj, amelynek mûködésérôl péntek délután születik meg a technikai egyezmény — jelentette be Constantin Degeratu hadtesttábornok, Románia hadseregének vezérkari fônöke és Végh Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka péntek délelôtt Budapesten tartott közös sajtótájékoztatón a Honvédelmi Minisztériumban.
A román vendég — aki kétnapos hivatalos látogatásra érkezett Magyarországra — tárgyalásokat folytatott Végh Ferenccel, majd udvariassági látogatáson fogadta ôt Szabó János honvédelmi miniszter.
Az ezt követô tájékoztatón a hadtesttábornok elmondta: nem zárja ki a vegyes zászlóalj esetleges koszovói békefenntartó tevékenységét, de ehhez mindkét ország parlamentjének jóváhagyása szükséges. Hozzátette: ez a kérdés akkor jöhet komolyan szóba, ha a jugoszláviai helyzet megoldása hosszabb idôt vesz igénybe, hiszen az említett zászlóalj is csak az év végén kezdi meg mûködését.
Constantin Degeratu elmondta: az egyezmény aláírásáig mintegy másfél éves elôkészítô munka után jutottak el, és már kinevezték a zászlóalj román parancsnokát, illetve annak magyar helyettesét, valamint a katonák egy részét is kiválasztották.
A két vezérkari fônök találkozóján áttekintette a térség biztonságpolitikai helyzetét és kiemelten foglalkoztak a koszovói válsággal is — ismertették.
A román vezérkari fônök arról is szólt, hogy tájékozódni kíván a Magyar Honvédség NATO-csatlakozásának folyamatáról. A NATO ugyanis Románia számára már nem a távolból figyelt szervezet, hiszen közvetlen szomszédja márciusban teljes jogú tagjává vált a szövetségnek. Ez a térbeli közelség elôsegítheti, hogy Romámia csatlakozásának idejét lerövidüljön. Románia feltett szándéka, hogy a NATO-val való együttmûködését megerôsítse, kihasználva a szomszédos Magyarország tapasztalatait.
Magyar akadémikust tüntet ki az OGYE
Szenátusa évente "Doctor Honoris Causa" címet adományoz a román és európai orvostudomány kiválóságainak, kiemelkedô egyéniségeinek, akik az orvostudomány területén nemzetközileg elismert tevékenységet folytattak figyelembe véve a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemmel fenntartott kapcsolataikat is. Prof. Pascu Ioan rektor elnöklete mellett az egyetem Szenátusának egyhangú döntése alapján Vizi E. Szilveszter orvosprofesszornak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének az agymûködésben fontos szerepet játszó kémiai ingerület- átvivô anyagoknak az idegsejtek közötti kapcsolatrendszerben játszott új típusú szerepe felfedezéséért az egyetem a Doctor Honoris Causa címet adományozta. Az ünnepélyes átadásra 1999. május 21-én kerül sor az ez alkalomból tartandó egyetemi tanácsülésen. Eddig ebben a megtiszteltetésben nyolcan részesültek, köztük Prof. Jean Leroy (Montpellier), Gabriel Camelot (Besancone) egyetemi rektor illetve dékán, Alfonz Georg Hofstetter professzor (München), Edward Berger Messelt professzor (Oslo), valamint Romániából Stefan Milcu, az Akadémia elnöke és Ioan Baciu akadémikusok.
A nemzeti kisebbségvédelmi hivatal könzöség- és sajtókapcsolatok fôosztályának tájékoztatója
Románia Kormánya, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal által elôterjesztett sürgôsségi rendeletet fogadott el 36, egykor a magyar, a német, a zsidó, a görög, a szerb, a szlovák és az ukrán kisebbség közösségi vagy egyházi tulajdonát képezô ingatlan visszaszármaztatásáról.
A kormányrendelet az 1940-tôl különbözô jogcímeken államosított épületekre és telkekre vonatkozik. A mellékletben a gyulafehérvári katolikus érsekség három, a szatmárnémeti, nagyváradi és temesvári katolikus püspökség két-két, az erdélyi, illetve a királyhágómelléki református egyházkerület ugyancsak két-két, az unitárius és az evangélikus egyház pedig egy-egy ingatlannal szerepel. Így, többek között, visszakerül eredeti tulajdonosához a gyulafehérvári Katolikus Teológia épülete, a kolozsvári Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Püspökség székhelye, a temesvári római katolikus középiskola, a szatmárnémeti római katolikus Konviktus, a nagyváradi Szent József-kórház, a dévai ferences rendház, a zilahi református mûvelôdési ház, valamint a marosvásárhelyi leánygimnázium.
A sürgôsségi kormányrendelet alkalmazására egy bizottságot hoznak létre, amelynek tagjait a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, az Igazságügyi Minisztérium és az érdekelt kisebbség szervezete jelöli ki. A bizottság megvizsgálja a tulajdonjog átruházása gyakorlati kivitelezésének módozatait. A jelenleg közhasználatban levô épületek esetében a tulajdonos és a használó határidôs szerzôdésben rögzíti a bérleti feltételeket. A bizottság hatásköre kiterjed újabb visszaszármaztatási kérések megvizsgálására is. Ha ezeket jogosnak ítéli, javasolja a sürgôsségi kormányrendelet mellékletének kiegészítését, amit a kormány, a rendeletbe foglalt felhatalmazás alapján, egyszerû határozattal megtehet.
Belgrád központjára hullott bombákat követô helyzetképrôl játszott be felvételeket a televízió, valahol üzemanyagraktárból csaptak magasra a lángok. A tudósító éjszakai "jelenetet" rögzített képmagnóra, vörös fény lobbant a fekete égbolton. Riportalanyom szerint a pusztulás színei nem változtak a hátunk mögött maradó évszázadban.
A németek sztálingrádi kudarcáról, foglyul ejtett von Paulus marsallról, Jány Gusztáv Don-kanyarban szétvert magyar hadairól, a Vörös hadsereg stratégiai sikereirôl közölt diadallal széles tudósításokat a moszkvai Pravda. Dél- Ukrajnában az orosz hópelyhekkel masszív német visszavonulásról szállingóztak hírek, Poltava városának pályaudvarára beterelt oroszokat térengettek a katonák.
— Neve, életkora? — kérdezte az orosz lánytól a fess Wermacht-katona.
— Ekaterina Kutojava, 19 éves...
A tiszt a szerelvény felé mutatott — felszállásra. Hosszas "utazás" után jutottak szabad levegôhöz a poltavai orosz vagonlakók egy kelet-európai város pályaudvarán, ott vesztegelt ugyanis a német szerelvény 1943 tavaszán. Ukrajnában a soha nem emlegetett városnak — orosz fülnek fölöttébb — furcsa neve volt: Cluj-Kolozsvár.
A pályaudvarra kijáró városiak élelem helyet mindössze szegényszagot és híreket szállítottak: az oroszok feltartóztathatatlanul nyugat felé törnek. A pályaudvar pedig több lehetôséget kinált: megszökni, bevárni a szovjeteket, esetleg a láger, ami marad... Ekaterina Kutojava az elsô változat mellett dönt, korántsem a maga ötletébôl. Lánytestvére is vele tart. A pályaudvarra kijárt ugyanis egy fiatalember, aki jól beszélt németül. Otthon Poltavában az ukrán mellett az orosz kisebbséginek jó volt tanulni nyugati nyelvet is, bár eleve gyanús volt a polgári nevelés. A jóvágású kolozsvári fiatalember megtette ajánlatát: ha akartok, velem jösztök...
Ellenálló? Túl fiatal volt ahhoz, amúgy nem is viselt háborús terepszínû modort. A kolozsvári szállásadó nagynéni nem értette a dolgokat, még kevésbé az orosz nyelvet. Magyarul megmagyarázva már inkább: dél-ukrajnai deportáltaknak ad szállást. Mondtuk, a fiatalember túl kezdô volt a frontokon dúló hangulatokhoz, ám a vesztes háború nem volt (nincs) tekintettel ifjú korokra, jött a saspecsétes behívó: irány a harcvonal. A kolozsvári tanítóképzôs ifjaknak tiszti rang járt, ám annál többet ért a bizalom: a háborút mindenáron túl kell élni. Jött késôbb magyarországi frontokról az értesítô:" Ekaterina, ne menj vissza Ukrajnába, hazajövök. Élek, értesítsétek szüleimet."
Kolozsvártól Egrestôig hosszú volt a posta útja, de érthetôen annál nagyobb a címzettek öröme: fiuk él, de hát értetlenkedést is tartogatott a boríték: hogy kerül a képbe egy orosz nô? A jó hírt mellesleg az ellenség hozza...
Asztalos Katalin asztalra teríti a megsárgult papirost, tintaceruzával írott tábori levél, kelt 1943 szeptemberében: "... Nagyon kérem, fogadják szeretettel, mert benne engem szeretnek. Fiok a frontról".
— A következô esztendôben megszületett a fiam.
1945-ben újra katonai behívóval kopogtattak be: Asztalos Ferenc haladéktalanul jelentkezzen a román hadseregbe. Front után kiképzés... zubbonyos és állandóan kibiztosított életforma. A férfi román katona, erdélyi ég alatt orosz nô, karján gyermek ült.
Egrestôn az Asztalos portáról jön a meleg hangú javaslat: ha már így van, legyen az asszony neve Asztalos Katalin, a gyermek természetesen az apa nevét viseli. Csakhogy a hivatalos névváltoztatásra, azaz házasságra a közismert politikai viszonyok miatt még várni kell.
Háború után a kicsavart gazdasági helyzetben mit tehet a tanulmányait félbeszakított fiatalember? A hosszúra nyúlt katonáskodásból riportunk frissen leszerelt férfihôse Kolozsvárra ment irataiért. A szegényszagú és kifosztott tanítóképzôben a híres csángókutató, Domokos Pál Péter, még igazgató-tanár javasolja: fiam, végezze el a tanítóképzôt. Még érdemes? A javaslat meggyôzô: nehéz idôk következnek, kisebségnek kell a szó...
1948-ban Asztalos Ferenc Bonyhán iskolaigazgató. Frissen végzett tanügyieknek a rajonban nem akadt helyük, az illetékesek lakáshiányra hivatkoztak. Ki kell menni az eldugott falvakba, felépíteni a népi demokráciát, ez is értelmiségi hivatás, szólt a szlogen vörös csillagos gyuladással...
Emlékek színes és fekete albuma
A Fekete-tengerhez viszonylag közel, Odesszától — ukrajnai mértékekben — nem messze, Poltaváról készült felvételek színesben. A szobrok, mûemlékek városa.
— Több mint ötven éve vége a nagy háborúnak. Volt azóta otthon?
—Megírhatja: az egykori Szovjetuniót nem tartom hazámnak, szomorú emlékekkel távoztam onnan. Édesanyám halála után letartóztatták édesapámat. Nyelvtanár volt, görög- latin nyelvet tanított az egyetemen. Az elsô világháború elôtt a cári hadseregben szolgált fehértisztként, késôbb állás nélkül maradt, harminckilenc ôszén láttuk utoljára. Nem tudni, mi lett a sorsa. Az biztos: Sztálin vagy kivégeztette, vagy számûzte Szibériába. Ugyanaz a végzet. Ötvenkilencben volt itt a bátyám, megbeszéltük, hogy gyakrabban találkozunk, ha úgy alakulnak a dolgok. Nem úgy alakultak, tehát nem jártam többé Ukrajnában. Noha Gorbacsov évtizedek múltán más szelekbe fogta a vitorlákat.
Az Asztalos házaspár 23 évét Medvésen töltötte. Fiatal házaspár? Ekaterina Kutojava hosszú ideig nem kapott állampolgárságot, ám a sorozatos meghurcoltatást bôven méregették. Egyfolytában jelentkeznie kellett a bukaresti szovjet követségen,idegen állampolgárnak nem járt személyazonossági igazolvány. A párt görbe szemmel nézte a fiatal pedagógust orosz felesége miatt. Az elvtársak megbeszélték: enyhén szólva gyanús ... Késôbb, jóval késôbb is fölöttébb furcsállták a dolgot: a magyar tanító és az orosz asszony gyermeke Szebenben német nyelvû líceumba jár. Különös a sztori — vélték.
— Hetvenháromban Egrestôre költöztünk. Itt vagyok egyedül.
— A történetbe még sok minden belefér, hiszen mi most magyarul beszélgetünk... Különösen szép életút.
— Kisebbségi voltam Ukrajnában, kisebbségi vagyok itthon, fiatalkorom mintegy meghosszabbításaként. Érettségi diplomám volt, azt a román hivatalosságok is elismerték késôbb.Férjem intenzív nyelvkurzusokat tartott, olyan eredménnyel, hogy a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban elvégeztem idôközben a magyar tanítóképzôt.
Asztalos Katalin származása ellenére majdhogynem "észrevétlenül" beszéli a magyar nyelvet. Keménykötésû könyv az asztalon. Az író nevét valahogy kibetûzöm: Dosztojevszkij. A tanítónô lefordítja a nagy orosz író könyvének címét: Szegénylegények. Kérdezem közben: még mindig eredetiben? Bárhogy is legyen, az ember az anyanyelvét nem felejtheti el. Van itt egy könyvtárra való cirillbetûs kiadvány: a nagy oroszok, talán Tolsztojtól Jevtusenkóig. De szép a nyírben elmulásról mélázó Jeszenyin.
Beszélgetünk tovább, szép fáradtsággal elmondott újabb történeteket hallok. Különösek, szépek, nehezek, tanulságosak. Valamennyi történet kisebbségi sorsunk mozaikja. Néhai Asztalos Ferenc pedagógusi életútja bizonyítja: feladni nem érdemes. Meghurcolnak, leszázalékolnak Arany János nyelve miatt?
— Minden megtörténhet, mint ahogy minden megtörtént. De talán már elmúlt az az idô. (Szerencsére nem mondtak abban a pillanatban délszláv híreket.)
— Bízzunk abban. Benedvesedô fényes asszonyi tekintet a fali képeken megpihen.
Nem érdeklôdöm részletekbe menôen a fia pályájáról, hiszen tudom, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzô tanára. Ehhez csak annyit kérdezek: mit gondol, mi határozta meg pályája alakulását?
— Egy dolog bizonyosan: ha lehet, az örökölt elveket követni Ami kimondva egyszerû és tömör: a magyar gyermek járjon magyar iskolába!
Ahol az orosz asszony tekintete megpihen, ott tulipános színes felvétel Asztalos Ferenc parlamenti képviselôrôl. A törvényhozás tanügyi bizottságának alelnökérôl...
Így hát a történetnek nincs is vége...
Öt nap van még hátra az idei tanévbôl az általános iskolák végzôsei számára. Jövô péntektôl egy hét szünet következik, majd a tervek szerint június elsején veszi kezdetét a kisérettségi, avagy a képességvizsga. Maga a megmérettetés sok évvel ezelôtt, abszolváló vizsgaként már létezett, ami azonban újdonságnak számít: tesztfeladatok segítségével, országos szinten egyeséges követelmények és elbírálás alapján mérik a végzôsök tudását. Az elért eredmény alapján pedig felvételi vizsga nélkül iratkozhatnak be a közép- és szakközépiskolák kilencedik osztályába, illetve a szakiskolák elsô évére a kisérettségin átmenô jegyet szerzett diákok. Természetesen akkor, ha a választott tanintézményben nincsen túljelentkezés.
Bár az idei tanév során már az ôsztôl kezdôdôen próba-kisérettségiket szerveztek, az általános iskolák végzôseit egy újabb kísérleti nemzedéknek tekinthetjük, hisz több éven át teljesen más szempontok szerint követelték tôlük a tananyagot. Néhány nappal a vizsga elôtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a tanügyi reform alapján megszervezendô vizsgáról.
A marosvásárhelyi 11-es számú általános iskola nagy elônye, hogy kizárólag délelôtt folyik az oktatás. A magyar tagozaton egy 27-es létszámú osztály, végez. A VIII. B tanulóit elôször is arról kérdeztük, hogy véleményük szerint szükség van-e egyáltalán erre a vizsgára. A válaszok az egységes követelményekbôl és elbírálásból kiindulva egyértelmûen igenlôek voltak, a tanulók csak azt kifogásolták, hogy vizsga elôtt több idôt kellett volna hagyni, az egy hét ugyanis nagyon rövid (Szövérfi János). Ami a vizsga nehézségi fokát illeti, abban is egységes volt a véleményük, hogy sokkal könnyebb a tesztmódszer, hisz ezáltal valóban megtanulnak gondolkodni a sokoldalas szövegek bemagolása helyett (Lôrincz Ágoston, Szövérfi Judit). Kifogásolták viszont, hogy nem kerekítik föl a jegyeket, s aki például 4,90 pontot ér el, az megbukik a vizsgán (Cseh Tamás). Mások azt nehezményezték, hogy a tanerôk sztrájkkal fenyegetôznek (Ambrus Kinga). Fevetették azt is, hogy bizonyos középiskolákban — az ígéretek ellenére — túljelentkezés esetén nem csak az osztályok profiljának megfelelô tantárgyból helyeztek kilátásba felvételi próbát. További kifogás, hogy magyarból például rengeteget kell másolni, ami a lassabban író tanulók esetében egy órát is igénybe vesz a vizsga rovására. (Cseh Tamás).
Szintén egységesen vélekedtek arról, hogy mind román nyelv- és irodalomból, mind pedig matematikából a próba-kisérettségin elfogadható volt a tesztek nehézségi foka. Úgy érzik, hogy legkönnyebben a magyar megy, ugyanis azt gyakorolták a legtöbbet. A VIII.B-bôl sokan készülnek a református kollégiumba, de túlságosan soknak tartják a felvételi követelményeket.
Elhangzott az a kérdés is, hogy vajon lesz-e pót abszolváló vizsga, továbbá, hogy akik a VIII. végén megbuknak valamilyen tantárgyból, az egy hét szünet alatt pótvizsgázhatnak-e, hogy kisérettségire álljanak.
Molnár Gizella magyar szakos tanárnô, aki tagja annak a bizottságnak, amely a Közoktatási Minisztérium mellett mûködô kutatóintézetben a kisérettségi és az érettségi rendszerét az új követelményeknek megfelelôen kidolgozta, úgy vélekedik, szükség volt arra, hogy az ismeretek mechanikus felidézése helyett a tanultak alkalmazására tevôdjék át a hangsúly. — Csak kicsit váratlanul ért így egyszerre a változás — mondja. Ami saját tanári gyakorlatát illeti, két kollégájával közösen a kisérettségi követelményeinek megfelelôen állítottak össze feladatlapokat, s azok szerint végezte a tanév során a számonkérést. A eredmények a közepes képességû nyolcadik osztályban láthatóan javultak, s úgy érzi, amit a diákok is igazoltak, hogy tanítványai megbarátkoztak ezzel az értékelési móddal.
Kulcsár Gábor osztályfônök szerint szükség van a reformra, az oktatás tanulóközpontúvá tételére. Informatikatanárként úgy véli, hogy a matematikateszt átfogó, nem túl nehéz és gondolkodtató lesz. A tanulók nem viszonyulnak ellenségesen ehhez a számonkérési módszerhez — vélekedik, s mindössze azt kifogásolja, hogy a vizsgával kapcsolatosan a tanév során túl sok volt a kérdôjel.
Ezekre kértünk választ Dónáth Árpád megyei fôtanfelügyelô-helyettestôl, aki leszögezte, hogy az eddigi rendelkezések szerint a bukott tanulók csak jövôben állhatnak kisérettségire. A közoktatási törvény elôírásai értelmében pedig nem lehet pót-kisérettségit szervezni, csak akkor, ha erre idôközben kormányrendelet születik. Megerôsítette azt is, hogy azok a tanulók, akik magyarul tanulták a történelmet és földrajzot, e két tantárgyból anyanyelvükön vizsgázhatnak. Ami pedig a felvételit illeti, a kisérettségin elért jegy az általános 50 százalékát képezi.
Mivel többen kifogásolták, hogy a felvételi szabályzat elôírásai ellenére egyes iskolákban nem csak a szaknak megfelelô tantárgyból helyeztek kilátásba felvételi tesztet, kérdésünkre Todea Alexandru illetékes fôtanfelügyelô-helyettes arról tájékoztatott, hogy a kérdést megoldották, s az eredményt a keddi igazgatói gyûlésen újra az érdekeltek tudomására hozzák. A Preuniversitaria szakszervezetnél pedig megtudtuk, hogy a kisérettségi idejére nem szerveznek sztrájkot a tanügyben.
Megyénkben idén 2023 tanuló végez az általános iskolák magyar tagozatán. A próba- kisérettségin elért eredmények szerint 52 százalékuk szerezte meg az átmenô jegyet, ami az országos 44 százalékhoz képest jó eredménynek számít. Remélhetôleg a valódi vizsgán ennél sokkal jobban szerepelnek.
A létesítmény fennállásának jubileumára készül a megyeszékhely légikikötôjének 74 fônyi személyzete. Az eseményre a legeslegújabb program szerint a jövô hét közepén kerül sor, minthogy hagyományosan minden május 20-án megemlékeznek a vidrátszegi repülôtér 1969. évi fölavatásáról.
Mai ismereteink szerint csütörtökön már reggel 8 órakor elkezdi sugározni az éterbe egy rádi/amatôr a hírt: nagy ünnep van Románia és Maros megye közepén, a Balti-tenger szintjénél 294 méterrel magasabban elhelyezkedô, 34.100 négyzetkilométeri országrészt, illetve 2,6 millió lakost kiszolgáló, immár három X-es polgári repülôtéren. Ebbôl a programnyitó tevékenységbôl a közönség még semmit sem észlelhet.
A rendezvény hivatalos megnyitására különben is csak déli 1 órakor kerül sor, a megyénkbeli cégek kiállítása pedig 13.20-tól tekinthetô meg. Újabb húsz perc múltán az utasfelvételi épületbe invitálnak, ahol egy alkalmi festômûvészeti tárlatot láthatunk és a repülôtér fejlesztési terveivel kapcsolatos elôadások hangzanak el.
14 órától rádióirányítású repülômodellek emelkednek a levegôbe, ebben a látványban 30 percig gyönyörködhetünk. A motoros és vitorlázó mûrepülôk bemutatója csak ezt követi. Ha igaz, Bukarestbôl is küldenek gépeket — beleértve harci légi jármûveket. Ha mtsként nem, úgy a kommandós rohamcsapat mûsorszáma kapcsán.
16 óra 30 perctôl román, magyar, belga szólisták és együttesek (folk, dzsessz, pop) zenéjével, táncával folytatódik a népünnepély, amely 20 óra 30 perc táján a katonák tâzijátékával ér véget.
Ami nem mellékes: a jubileum elsô napján ingyenes a belépés a vidrátszegi repülôtérre, így a kiállításokra is.
Május 21-én, pénteken a külföldi meghívottakkal folytatódik az ünneplés. Elviszik ôket Bogácsra, Szovátára és Parajdra, ahol részt vesznek majd egy sóbányai hangversenyen, majd tovább utazva, felkeresnek korondi fazekasmûhelyeket, s végül, visszatérve Vásárhelyre, bemutató elôadást láthantak az Ariel bábszínházban a díszvacsora elôtt.
76 évvel ezelôtt, 1923. május 15-én a 297-es számú minisztériumi határozat alapján jött létre a vegyi fegyvernem elsô alakulata — olvasható a Catalin Rauta, a 6-os Hadtest századosa által szerkesztôségünkbe eljutatott átiratban.
Az értesítés szerint mérgezô anyagokat már 1917. április 17-én moldvai fronton használtak a német katonák, majd ugyanabban az évben a Marasesti- tôl délre esô vidéken vetették be azokat. A vegyipar fejlôdésével egyre több, gyakran halálos kimenetelû baleset is történt. 1979-ben a bukaresti gyógyszergyárban robbant fel egy folyékony ammóniát tartalmazó tartálykocsi, melynek következtében 27-en vesztették életüket és 175-en sérültek meg. 1987-ben Giurgiuban az elektrolízishez használt berendezés meghibásodása okozta azt a klórkiszivárgást, amely még a bolgár Rusze város levegôjét is beszennyezte. Hasonló szerencsétlenség történt a borzási kombinátban is, ahol egy személy elhunyt és többen megsérültek. A csernobili nukleáris baleset Romániát is érintette. A fertôzés oly mértékû volt, hogy — a statisztikák szerint — háromszorosára nôtt a pajzsmirigyrákos betegek száma, és megháromszorozódott a születési rendellenességgel világra jött újszülöttek száma.
1993. január 13-án Románia aláírta a vegyi fegyverek elterjedésének megfékezését célzó szerzôdést. 1997. április 29-én életbe lépett a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó egyezmény, amelyet 161 ország írt alá, közülük 70-en ratifikálták azt. Egyes országok azonban továbbra is azt hangoztatják, hogy nem mondanak le a vegyi fegyverek használatáról, azt ugyanis erejük bizonyítékának tartják.
A földmûvelôket immár harmadik éve sújtják a mostoha idôjárási viszonyok, ôsszel és tavasszal, amikor új kultúrák létrehozásán fáradoznak. Ezenkívül a mezôgazdaság hanyatlásának megállítását célzó, a kormány(ok) által évek óta ígért mezôgazdaságpolitikai csomagok késnek.A termelôk így nyilvánvalóan nem érzik az élénkítéshez vezetô gyakorlati lépéseket. A mezôgazdasági minisztérium nagy nagy hûhóval osztotta ki a gazdajegyeket (kuponokat), lépten-nyomon emlegetve, hogy az állam az értékjegyek révén utal legtöbb pénzt (2 200 milliárd lejt) az agrárszektorba, így támogatva a mezôgazdálkodókat. A 175 000 lej értékû jegyek, mindamellett, hogy a hektáronkénti költségek néhány százalékát fedezik, kiadása késett. Ez elsôsorban a tôkehiánnyal küszködô termelôket érintette, hiszen vártak a kuponokra, elodázták a vetést. Más szemszögbôl: a késôi gazdajegyosztás pénzügyi szempontból visszaszorította a vetômagforgalmazó rt.- ket, (a kuponok értékét bankok késôn utalták át) és minden más céget, amely bekapcsolódott a mezôgazdasági jegyek értékesítésébe.
Példaként említjük a marosvásárhelyi Semrom vetômagforgalmazó rt-t. Balási Ferenc fôkönyvelô elmondta, hogy a megye szükségletét fedezô vetômagmennyiséget, amelyet a Semrom forgalmaz(ott), 3 milliárd lejes banki hitelbôl vásárolta fel. A hitelt természetesen kamatra vették fel. Nos, a gazdák nagy része kuponnal vásárol(t), azok elosztása késett, ez idôszakban a Semrom által felvett hitelre a kamatok egyre gyûltek. Eddig 1,2 milliárd lej értékben adtak el vetômagot, amit kuponokkal fizettek a földmûvelôk. A Semrom azokat átadta a banknak elszámolás végett, ám még egyetlen lej sem érkezett kasszájukba. Ezzel párhuzamosan létezik egy másik pénzügyi probléma: az eladási ár 90%-a az értékjegyekbôl folyik be a Semromhoz. Magyarán: a Semrom ha egymillió lejre ad el vetômagot, csupán 100 000 lej készpénzt inkasszál, a többi kupon. Értékük mikor jut el pénz formájában a céghez? Nem tudni. Balási fôkönyvelô utolsó információi szerint a kuponok elszámolása nemsokára elkezdôdik. Addig... a Semrom nem tartozik a közszolgáltatóknak (Conel, Romgaz, stb.), valahogy tengetik készpénz hiányában. — A múlt évben február végén, március elején a bankok átutalták kuponok értékét. Idén már májust írunk. A bankok azzal védekeznek, hogy a mezôgazdasági minisztérium a mosztanáig még egy árva lejt sem utalt át a mezôgazdasági értékjegyek elszámolási alapjára — jegyezte meg Balási Ferenc.
Ehhez még ennyit: megyénkbeli mezôgazdasági társulás elnöke nyilatkozta nemrég, hogy a cukorrépát idén nem vegyszerezik, mivel nincs pénzük vegyszerre és annak gépi kiszórására. Inkább idénymunkásokkal kapáltat, ez sokkal olcsóbb. Epésen jegyezte meg: a század végén visszatérünk a század eleji földmûveléshez?
Tegnap, a kormány információs osztálya, helyi közigazgatási osztálya és az amerikai központú Nemzetközi Köztársasági Intézet által közösen szervezett "Kommunikációs stratégiák" címû háromnapos szeminárium utolsó napján, a helyi sajtó részvételével igen érdekes beszélgetésre került sor.
Ronald St. John programigazgató, a Nemzetközi Köztársasági Intézet munkatársának rövid problémafelvetô elôadásában a jelenlevôk megismerkedhettek a legáltalánosabb elméleti tudnivalókkal, már ami a kormányzati szervek és a sajtó viszonyát illeti. Mondanivalóját az tette igazán érdekessé és hitelessé, hogy mielôtt az intézet munkatársává vált volna, Ronald St. John egy Arizona állambeli helyi újságnál dolgozott, így a problémát mindkét oldaláról ismerte, legalábbis amerikai vonatkozásaiban.
Nyilvánvalóan a kelet-európai sajtó problémáinak csak egy része azonos az amerikai újságírókéival, mint ahogyan a köztisztségviselôink sem ugyanazokkal a nehézségekkel küszködnek, mint tengerentúli kollégáik. Annyi mindenképpen közös, hogy mindkét esetben az a sajtó szerepe, hogy a demokrácia ôrzôje legyen. Semmiképpen nem feladata a sajtónak — hangzott el többször is —, hogy jó színben tüntesse fel a kormányt és tagjait, hanem az, és csakis az, hogy pontosan, közérthetôen ismertesse ennek tevékenységét.
Viszonyuk természetébôl adódóan létezik egy bizonyos feszültség a két fél között, ami jó és egészséges. A szeminárium nem is ennek a felszámolását célozta, hanem azt próbálta meg tudatosítani mindkét félben, hogy a nem megfelelô viszonyulásnak a lakosság látja kárát.
Késôbb az újságírók hozzászólásaiból kiderült, hogy azt szeretnék, ha az információkhoz közvetlenül jutnának hozzá, és nem kellene azokat kerülôúton kifürkészni, míg a 11 meghívott prefektúra sajtószóvivôi kifejezték óhajukat, hogy az általuk szolgáltatott információk pontosan és ferdítés nélkül jelenjenek meg.
Hogy a rendezvénynek lesz-e érzékelhetô gyakorlati haszna, azt még nem tudhatjuk. Az eddigi tapasztalatok birtokában a jelenlevô újságírók úgy vélik, várhatóan még sok ideig csak nagy harcok árán jut a sajtó olyan információk birtokába, amelyeknek egyébként nyilvánosak kellene lenniük.
Egyházközségünkben hagyományossá vált, hogy május harmadik vasárnapján az édesapákat köszöntjük, az általunk kinevezett Apák-napja alkalmával.
Idén május 16-án a 9 és 11 órás szentmise keretében köszöntjük az egyházközségben az édesapákat. De minden édesapát köszönteni szeretnék e nap alkalmával.
Istenem, te vagy minden létezônek alkotója, de több ennél; hiszem, hisszük, te mindannyiunk szeretô atyja vagy. Te vagy az atyaság-apaság ôsforrása. Ezért tanított minket szent fiad a legszentebb imádságban arra, hogy téged mennyei atyának szólítsunk.
Mennyei atyánk, mi a Földön és a mai korban élünk. Nehéz kor ez. De hála neked, megajándékoztál minket szeretô szülôkkel, határozott, jellemes édesapákkal. Ma, apák napján, az édesapákért könyörgök hozzád; áraszd ki rájuk pünkösdi erôsítô szentlelkedet, hogy testben-lélekben erôsek, de ugyanakkor szívük mélyén gyöngéd-szeretôk tudjanak lenni családjukhoz, gyermekeikhez.
Adj erôt nekik, hogy vállalni tudják a munkát, a harcot az életért, övéikért.
Viágosítsd meg számunkra életük célját: a mindennapi nehézségek vállalása által a te munkatársaid ôk a földön.
Ne hagyd elcsüggedni ôket a gyakori, sorozatos sikertelenség, csalódások ellenére, és ne engedd, hogy káros szenvedélyek rabjaivá váljanak.
Uram, tedd az édesapákat családjuk példaképévé a következetes helytállásban, a munka vállalásában és szeretetében, a legszentebb közösség, a család rajongó szeretetében.
Uram, segítsd országunk vezetôit bölcsességgel, hogy úgy alakítsák a gazdaság helyzetét, hogy a férfiak, édesapák itthon, becsületes munkával megkereshessék a mindennapi kenyeret, fenntarthassák családjaikat, és ne legyenek sem földönfutó munka-, kenyérkeresôk, sem az élet modern rabszolgái.
Mennyei atyánk, segítsd a gyermekeket és feleségeket, hogy mindenekelôtt szeretô édesapát és házastársat lássanak édesapjukban és férjükben, akit szeretetükkel munkájukban támogatnak, gyöngeségükben elfogadnak, és így mindannyiuk élete szebbé változik.
Istenünk, adj jó édesapákat népünknek, gyermekeinknek. Ámen.
Tizenkét szakosztályon összesen 215 dolgozatot mutattak be a diákok a tegnap délután a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen.
A tudományos szesszióknak már hagyománya van, az érdeklôdés évrôl évre nô — nyilatkozta lapunknak dr. Vasile Bolos mérnök, az egyetem rektora. Elmondása szerint az ülésszak célja az oktatási programon kívüli tevékenységek megismerése, a diákoknak a kutatómunkában való aktív részvétele. Ugyanakkor a júniusi államvizsgára készített diplomadolgozat egy-egy érdekesebb, közérdekûbb részét is bemutatják a hallgatók. A tanerôk számára is hasznos az ülésszak, mutatott rá a rektor, hiszen a munkák bemutatása és elbírálása során konstruktív párbeszéd alakul ki diák és tanár között. Nem érdektelen kiemelnünk: ahhoz, hogy a diák teljesítményösztöndíjat kapjon, jó eredményeket kell elérnie a szesszión.
Az elôzô években ajándékokkal jutalmazták a különbözô szakosztályok nyerteseit, idén mindössze oklevelet vehettek át a legjobbak. A vásárhelyi Smart Soft cég viszont pénzjutalmakat ajánlott fel az informatika szakosztály elsô három végzettjének.
330 éve, 1669-ben hunyt el PIETRO DA CORTINA itáliai festô, építész, a római barokk mûvészet jelentôs mestere. Fôleg szenteket és mitológiai alakokat ábrázoló mennyezetfreskókat készített. (1596-ban született.)
15 éve, 1984-ben hunyt el IRWIN SHAW amerikai író. Igazi mûfaja a dráma volt, nevét a világ mégis Oroszlánkölykök c. háborús regénye révén ismerte meg. (1913-ban született.)
95 éve, 1904-ben született JEAN GABIN francia filmszínész. 1930-tól 1960-ig a legnépszerûbb francia színész volt. Visszafogott, eszköztelen játékmódjával stílust teremtett. (1976-ban hunyt el.)
95 éve, 1904-ben született HINCZ GYULA Kossuth-díjas festô, grafikus. Falfestészettel, mozaik-, batik-, gobelin- tervezéssel foglalkozott. Kiváló könyvillusztrátor volt. (1986-ban hunyt el.)
200 éve, 1799-ben hunyt el PIERRE BEAUMARCHAIS francia író. Hírnevét elsôsorban A sevillai borbély és a Figaró házassága c. mozgalmas, pergô cselekményû vígjátékainak köszönheti. Az elôbbit Rossini, az utóbbit Mozart zenésítette meg. (1732-ben született.)
110 éve, 1889-ben született GUNNAR GUNNARSSON izlandi író. Mûveinek nagy részét dán nyelven írta. Témáit gyakran merítette az izlandi történelembôl. A régi mondák stílusát elevenítette fel. (1975-ben hunyt el.)
1195 éve, 804-ben hunyt el ALCUIN (Alcuinus, Alchwinus) latinul alkotó angolszász szerzetes, tudós, költô, fôpap. 781-tôl Nagy Károly tanácsadója volt. Munkásságában az utókor számára a legfontosabbak kultúrhistóriai forrásértékû pedagógiai mûvei. (730 körül született.)
95 éve, 1904-ben született VASZARY PIROSKA színésznô, a harmincas-negyvenes évek népszerû komikája. (1965-ben halt meg.)
235 éve, 1764-ben született JOHANN GOTTFRIED SCHADOW német szobrász, grafikus. A klasszicizmus képviselôje, ô készítette a berlini Brandenburgi kapu szobrászati díszeit. (1850-ben halt meg.)
200 éve, 1799-ben született HONORÉ DE BALZAC francia író, a kritikai realizmus nagy képviselôje. Közel száz regényt írt. Életmûvét összefoglalóan Emberi színjátéknak nevezte. A visszatérô hôsök és a cselekmény kapcsolódása révén egy történelmi korszak átfogó társadalomrajzát ábrázolta. (1850-ben halt meg.)
240 éve, 1759-ben született JOSEPH FOUCHÉ francia politikus. A forradalom alatt a Konvent tagja volt. Rendôrminiszterként egyaránt kiszolgálta Napóleont és a Bourbonokat. Hírhedt rendôri és besúgó szervezetet épített ki. Elvtelensége, intrikái tették hírhedtté. (1820-ban halt meg.)
155 éve, 1844-ben született HENRI ROUSSEAU francia festô. Sajátos festôi világot teremtett, melyben keverednek az álomképek a hétköznapi élet képeivel. A szürrealizmus elôfutárának tekintik. (1910-ben halt meg.)
65 éve született BENGT INGEMAR SAMUELSSON svéd biokémikus. A prosztaglandin és a vele rokon biológiailag aktív anyagokkal kapcsolatos felfedezéseiért kapott Nobel- díjat.
140 éve, 1859-ben született ARTHUR CONAN DOYLE angol orvos, író. Bûnügyi regényei tették világhírûvé. Történeteinek fôhôse Sherlock Holmes mesterdetektív. (1930-ban halt meg.)
75 éve, 1924-ben született CHARLES AZNAVOUR, örmény származású francia sanzonénekes, fimszínész, zeneszerzô.
50 éve, 1949-ben hunyt el KLAUS MANN német író, publicista, Thomas Mann fia. 1933-tól emigrációban élt. Számos regényt, színmûvet, filozófiai-politikai esszét írt. (1906-ban született.)
A társadalom peremén élôk helyzete az egyre nehezedô gazdasági helyzet miatt elviselhetetlen lett. A Nyárádszeredában és a környékén élô hátrányos helyzetûek — akik testi és lelki fogyatékosok, árvák vagy félárvák — életkörülményei katasztrofálisak. Ez a kategória munkaképtelen, s így semmi jövedelmi forrással nem rendelkezik. A testi és szellemi fogyatékosok egy csekély hányada részesül segélyben a a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségétôl. De hála az isteni gondviselésnek és az emberi összefogásnak, hogy egyesekben megszólal még a lélek, s a szegényebb sorsú emberek helyzetét átélik. Eszükbe jut az az isteni parancsolat, hogy "szeresd embertársadat, úgy mint temagadat".
A Mission Romania angol humanitárius alapítvány jóvoltából Julian Leggett úrral az élen, a marosvásárhelyi Oázis humanitárius alapítvány közvetítésével — s itt meg kell említenem Görög Ilona nevét — számtalan esetben adományokkal, ruházattal, lábbelivel, élelmiszerrel, tolókocsikkal, járókákkal, szemüvegekkel, valamint egészségügyi felszereléssel látták el a nyárádszeredai rászorulókat. Húsvét elôtt került sor egy ilyen adomány szétosztásra, amikor bejártuk a községet és a hozzá tartozó falvakat. Nyilvántartjuk mindazokat név és cím szerint, akik rászorulnak az adományokra.
A kiosztandó tárgyakat, adományokat Marosvásárhelyrôl több alkalommal dr. Szép Márta férje, Gáspár András szállította ki Nyárádszeredába saját kamionjával.
Végül csak annyit, hogy jó lenne, ha az adakozókedv helyi viszonylatban is feléledne, s az irgalmasságot a tehetôsebbhelyiek is gyakorolnák. Jó lenne, ha a gazdagabbak nem feledkeznének meg arról, hogy körülöttük sok a nélkülözô. Mert ha a lélek gyümölcsei közül hiányzik belôlük a szeretet és a jóság, akkor Pál apostol szavai juthatnak eszünkbe, "csak zengô érc, vagy pengô cimbalom vagyok csupán".
Incze Kálmán, Nyárádszereda
A Magyarok Világszövetsége 1999-et Kôrösi Csoma Sándor emlékévvé nyilvánította a nagy tudós születésének 215. évfordulója alkalmából. Emléke élni fog minden magyar ember szívében, mert az a személyiség, akire büszkék lehetünk. Emléke összefogásra, egymás iránti megbecsülésre, az egyetemes értékek elôtti fôhajtásra kötelez.
Kôrösi Csoma Sándor emlékére Erdély legkeletibb csücskében, szülôfalujában, Csomakôrösön — Szombati Károly tervezi alapján — emlékház épül, Kovásznán pedig emlékmúzeumot és dokumentációs központot létesítenek.
Én háromszéki származású vagyok, és örömmel tölt el mindez, s nagyra értékelem a nagy tudósnak szentelt megemlékezéseket. Úgy gondolom, hogy szûkebb pátriánkban is nagyobb figyelmet kellene fordítanunk az emlékévnek, valamint a nagy tudós munkájának a felelevenítésére. Örömmel olvastam lapjukban április 28-án, hogy a Marosvásárhelyi Diákszövetség Pulzus lapjának szerkesztôsége Pulzus-Pódiumot szervezett A Kôrösi Csoma Sándor- emlékexpedícióról címmel.
Marosvásárhelyen a tudós életnagyságú szobra eléggé elhanyagolt állapotban van a vár sétány felôli oldalán, mondhatom azt, hogy eléggé eldugott helyen.
Szeretném felhívni az illetékes szervek, a polgármesteri hivatal, valamint az alapítványok, egyházak, mûvelôdési egyesületek, diákszövetségek figyelmét, hogy az emlékév alkalmából találjanak módot arra, hogy a szobrot felújítsák és központibb helyen állítsák fel.
Sándor Béla, Marosvásárhely
Május 7-én reggel 7 óra 5 perckor a marosvásárhelyi Dózsa György utcában súlyos baleset történt.
A Népújság szombati lapszámában beszámoltak szóla sôt képet is közöltek. A tudósítás azonban pontatlan volt. A szerkesztô szerint a baleset úgy történt, hogy a várakozó gépkocsisorba egy Mercedes személygépkocsi rohant bele. Ha nem veszik rossz néven, én mint szemtanú helyesbítenék. A zöld jelzésre váró gépkocsisorba, amely végén egy több mint 20 éves Skoda S 100-as személygépkocsi volt, belerohant egy 8,5 tonna összsúlyú IVECO tehergépkocsi. Az elgázolt Skoda olyan erôvel ütötte meg az elôtte álló 1300-as Daciát, hogy az 5 méternyit gurult elôre, majd meglökte az elôtte álló maxi-taxit, ez pedig az elôtte álló 1410-es Daciát. A Skoda totálkáros lett, az elôtte levô Dacia eleje és hátulja nagyon megrongálódott. A Skoda vezetôje sértetlenül szállt ki a kocsiból, utasa pedig súlyos nyakcsigolya-sérülést szenvedett. Említésre méltó, hogy ez utóbbi, mivel ülése kiszakadt, a hátsó ülésekre vetôdött, s az utas feje kb. 30 centiméterre volt a tehergépkocsi lökhárítójától. A baleset kapcsán nem hagyhatom szó nélkül, hogy dr. Read Arafat villámgyorsan a helyszínre érkezett és szakszerûen beavatkozott.
Utószóként csak annyit, hogy egy ilyen esetrôl illene pontosan tudósítani, és nem összetéveszteni az IVECO tehergépkocsit a Mercedes személyautóval. Mert a sérült utasnak nem volt mindegy, hogy egy egytonnás, vagy egy 8,5 tonnás autó csapja hátba.
Joanovics Barna, Marosvásárhely
Valamikor a Ceausescu idejében olyan döntések születtek, amelyek hasonlóak voltak a mai helyi tanács döntéséhez, amelyet a Népújság (14152) számában 1999. május 4-én közöltek.
Sajnos, most is születnek döntések anélkül, hogy a a lakosság véleményét kikérnék fontos kérdésekben. A nagy költô, Petôfi Sándor miért nem érdemel meg egy elôkelôbb helyet Marosvásárhelyen, úgy ahogy Eminescu vagy Balcescu? Ha három lehetséges helyet ajánlottak a városrendészek, akkor miért nem döntöttek például a Színház tér, a torony térsége mellett? Kinek ártott ez az ajánlat? A nagy költô csak egy eldugott helyet érdemel ebben a városban? Szerintünk ilyen horderejû döntésekben a lakosság véleményét is figyelembe kellene venni! És erre is kellene alapozni!
A marosvásárhelyi választópolgárok egy csoportja
Mindig szívesen vettem kézbe lapjukat, s hûséges olvasójuk voltam, amikor még Marosvásárhelyen laktam. Mivel az élet messzire, idegenbe sodort, kevésszer látogathatok haza, de ha tehetem, otthon jártamkor megvásárolom az újságot.
Férjem nagyon rég meghalt, ô is Maros menti születésû volt. Egyedül maradtam a küzdelemmel tele életben, s egyedül neveltem fel a kislányom. Jelenleg 55 éves, nyugdíjas vagyok, s nagyon szeretnék haza telepedni Marosvásárhelyre. Azért próbálkozom a lapnál, hogy hátha szándékomra valaki felfigyel. Nem a társkeresô rovatot választottam, mert én a segítségemet ajánlom fel idôs hölgynek, férfinek, vagy bárkinek, akinek nincs hozzátartozója, és segítségre szorul. Ellenben lakásra lenne szükségem. Címem: 4700 Zilah, Crisan utca Bl.V2., 36-os lakás.
Vajda Erzsébet, Zilah
— Hogy született ennek a filmnek az ötlete? A 6:3 ma már legenda, miért most, az ezredfordulón került filmszalagra?
— Nagyon nehéz visszakeresni, hogy miért jön egy filmötlet. Valószínû, az elsô indítéka az volt, hogy nagyon szeretem a futballt és nehezen viselem azt, hogy a magyar válogatott ilyen rosszul szerepel az utóbbi idôben, noha többre képes. A másik indíték az, hogy borzasztóan szerettem volna egy olyan témát találni, ami lehetôvé teszi, hogy az '50-es évekre, a valóban nyomasztó, diktatórikus idôkre groteszk szemmel, vidámsággal is rá tudjunk nézni. A vidámság nem azt jelenti, hogy megbocsátunk a bûnökért, hanem azt, hogy keresem a kiegyezést, azt, hogy felejtsük azokat az idôket, ne rágódjunk azon, hanem mosollyal, nevetéssel oldjuk fel és menjünk tovább. Az igazi vígjátéknak mindig is az volt a szerepe, hogy kioldjon egy feszültséget és adjon egy irányt elmozdulni ebbôl a görcsbôl. Az '50-es évek egy társadalmi görcs volt. A mi generációnknak, akiket csak érintett, vagy akik nem értek meg semmit belôle, a történelemkönyvek azt sulykolják a fejébe, hogy az egy szörnyû kor volt. Ez igaz is, de nem teljesen így volt, mert a mi apáink fiatalsága, szerelmei épp abban az idôben voltak. Miért mondjam egy korról, hogy szörnyû volt, amikor én ott fogantam.
— Tehát a film nemcsak parodizál, hanem nosztalgia is van benne?
— Igen. Mind a kettô van benne és nagyon szeretném, ha valamiféle érzékenységet keltene a jövôre nézve. A múltban játszódik, de a jövôbôl indul. Egy idôutazásban van része annak, aki megnézi a filmet. Egy szereplô a mából visszakerül '53 november 25-ére, a meccs napjára. Végigszurkolja a mérkôzést, noha ô már tudja a gólokat. Ez az alaphelyzet egy nagyon jó játékra ad lehetôséget, mert egy ma létezô férfi szemével látjuk az akkori idôket. Jó játék volt nekem arra is, hogy még groteszkebbé tegyem az akkori kort.
— Annál is inkább, mert ez a mai idô is olyan, hogy késôbb valószínûleg úgy fogunk visszatekinteni rá, mint egy nehéz korra. Vajon a mostani, az ezt megélô emberek, az újabb nemzedékek hogyan viszonyulnak a kissé megszépített, mosolyra késztetô '50-es évekhez?
— Ez jó kérdés, nagyon jól látod ezt. Minden generáció feladata, hogy tanuljon a múltból és igyekezzen egyfajta nagyvonalúságot mozgósítani magában arra, hogyha ítélnie kell. Nem szabad egy már meghaladott állapotból megítélni azt a kort, mikor mások voltak a szükségszerûségek, a törvények. Ma is vannak szükségszerûségek, amelyek szerint mûködünk, ami egy következô generációnak furcsa, megvetendô lesz. Remélem, akkor is lesz egy rendezô, aki nem a megvetést fogja forszírozni, hanem azt, hogy nevessük ki az apáinkat. Nevessük ki azt, hogy mennyire nem tudtak megfelelni, de ne gyötrôdjünk azon, hogy mennyire sikertelen volt a múlt.
— A 6:3-nak jó a fogadtatása, az emberek mennek a moziba, mint ahogy az elôzô próbálkozásodnak is volt közönsége. Hogy van ez, miközben arra panaszkodunk, hogy a film mostohagyerek lett, sikerül sorozatban közönségfilmet csinálni?
— A Csinibaba is egy olyan film volt, ami a múlt. A múltat hozta föl tárgyául, és játszott a múlttal. Itt is játszom a múlttal, a Csinibaba sikere is ezt mutatja, hogy erre mindenki partner. Maga a film is sokat nyer abból, hogy végül is az én szándékom találkozott a közönség igényével. Mélyen meg vagyok gyôzôdve, hogy engem a közönség animált erre a filmre, mert szüksége volt rá. Azért csináltam meg a Csinibabát, mert a társadalomnak erre volt igénye.
— Akkor a 6:3 is elôbbre lendíthet ilyen szempontból?
— Én most is ugyanúgy megélem ezt. Amikor az elején kérdeztél, még nem akartam így ebbe belemenni, mert nagyon misztikusnak tûnhet, hogy azt mondjam, animálva vagyok egy filmre. De mélyen hiszem ezt, és egy eligazítási pontnak tûnhet számomra, hogy miért csinálom. Hagyom, hogy hasson rám az, hogy mire van szükség. Mert ha én csak a saját kis mûvészi megérzéseimet, meglátásaimat akarom a társadalomra tukmálni, az én kis személyes életem akarom föltárni, arra nem kíváncsi a közönség. A nézô magára kíváncsi. Nekem nincs más dolgom, minthogy egy tükröt tartsak eléjük és jól mozgassam azt a tükröt.
— Ez, ahogy mondani szokás, szerzôi film, rendezôje, forgatókönyvírója is magad vagy, ez is jelzi, hogy dédelgetett volt a téma számodra.
— Az az igazság, hogy számomra a filmkészítés egy autonóm mûfaj, én nehezen írok forgatókönyvet, de nem adom fel, úgy érzem, hogy ez az, ami én vagyok, illetve ez az, amit elvár a társadalom. Az ember, amikor megszorul, egy forgatókönyv írásában, végigsimít a könyvespolcon és levenne egy klasszikust, de nekem kell az a kínlódás, az a nehéz folyamat, hogy megszülessen valami, és aztán azt lefényképezzem.
— Tulajdonképpen nagyon természetesnek kellene lennie, hogy itt, nálunk egy magyar filmet vetítenek vagy tíz- húsz magyar filmet, mégis nagy esemény lett belôle. Valószínû, számotokra sem közömbös, hogy itt milyen fogadtatása lesz ennek az alkotásnak.
— Ez nagy fájdalom, amit mondtál. Én nem tudtam, hogy ilyen szûkében van az erdélyi közönség a magyar filmnek. A bemutató a producer ötlete volt, aki sokat jár ide, szereti itt. Teljesen privát módon jött létre, hogy ide hozzák a filmet, feliratozzák, kópiákat készítenek, reklámozzák, mindez ennek köszönhetô és nem kell mondanom, hogy én ilyen izgatott még nem voltam filmem bemutatója elôtt, mint most. Számomra ez egy olyan dolog, hogy na, most megmutatom a rokonságnak a gyereket.
— Amilyen nagy csinnadratta lett körülötte, esetleg azt is jelentheti, hogy a két filmgyártás között tovább mélyülnek a kapcsolatok. Itt van Radu Gabrea is, a román filmintézet vezetôje.
— Igen. Ez az, amikor elkezdenek mûködni a dolgok, amikor hagyjuk, hogy a maguk természetességében mûködjenek, s nem "mûködtetik". Egyszerûen föltárulnak olyan kapcsolatok, lehetôségek, amik önmagukért beszélnek, megteremtik a kölcsönös érdekek mentén való gondolkodást, amik eddig a politika által irányítottan kevésbé jöhettek létre. Mindkét ország filmgyártása gazdagodhat, ha a pénzeket közösen osztjuk el, én ebben nagy távlatokat látok.. Fôleg, ha kihagyjuk a politikát az egészbôl. A színtiszta film maradjon, a nézô és a film. A román közönségnek is alkalma lesz eldönteni, hogy tetszik-e neki ez a magyar film. Ez nem csak a magyaroknak készült, fontos, hogy a román lakosság veszi-e a lapot, nevetnek-e rajta. Szóval valahogy a jeget törjük, a hidat építjük, mindezt alulról. Az, hogy most ennek van egy protokolláris eseménye, az nem rossz, mert az sem baj, ha a politika rájön, hogy segítenie kell az alulról jövô kezdeményezésnek. Ezt a szituációt mi teremtettük és örömmel vettük észre, hogy a politika készséges.
— A mai magyar filmrendezô milyen gyakorisággal dolgozhat?
— Most változik a világ. Elkezdôdött az, amikor érdemek szerint jut filmhez valaki. Én ezt a megtisztulás folyamatának érzem. Elmúlik az, hogy bizonyos szervek döntik el, kik csinálhatnak filmet. Megkezdôdött a bôrünk vásárra vivése. Most már tétje van, hogy egy rendezô mit csinál. Nem mindegy, hogy százezren vagy ötezren nézik meg a filmjét. Ettôl függ, hogy csinálhat-e újabbat. Ezen csak a közönség nyer. Ez a mozgás evidenciája, innen kezdve a politika kivonulhat a dologból, nem is kell, hogy aláadja a misszióját, mint kultúra. Nyugat-Európában ki van találva, az állam ad hozzájárulást a filmekhez, de most már mérlegel. Amiben van mûvészi mondanivaló és meg is nézik, annak szívesebben ad.
— Megvan a következô filmterved?
— Hogyne. Már nyakig vagyok benne.
— Annyit mondanék, hogy szintén egy olyan vígjátékon dolgozom, ami szociálisan érzékeny. Úgy érzem, társadalmi felkérés, rendkívül dermesztônek tartom a társadalom szociális eldurvulását. Azt az érzéketlenséget, ahogy a lecsúszó réteggel bánik az, aki meg tud kapaszkodni. Arról szeretnék filmet készíteni, hogy az empátiát, az emberséget az emberekben fölkeltsem, szeretném kimozdítani ôket. Olyan film kell, amitôl legközelebb lehet, hogy adsz egy lejt a koldusnak, mert eddig nem adtál.
— A vásárhelyi filmbarátok talán az egyik legfontosabb filmszerepedet láthatták legutóbb, évekkel ezelôtt az Eldorádóban nyújtott alakításodat. Az volt az, amire igazán emlékezhetünk. Ez most megint olyan. Számodra is ilyen kedves ez a szerep?
— Hiheted, hogy nagyon szeretem. Mind a kettô az én gyerekem is, én így vagyok vele. Ha elvállalom a szerepet, azt teljes odaadással csinálom. El kell olvasni a forgatókönyvet, és ahogy József Attila tanított, "az igazat mondd, ne csak a valódit." Ha a mû az igazságra irányul, akkor abban én szívesen játszom, akár Pilátust, lásd az Eldorádóban, de szívesen játszom egy ilyen botladozót is, mint Tutti. Ritkán van úgy az ember, hogy csak pozitív szerepet játszik, de hiába játszanék csak pozitív figurát, nem mindegy, hogy miben vállal az ember szerepet.
— Abban, hogy a rendezônek Eperjes Károlyra esett a választása, lehetett valami olyan megfontolás is, hogy tudta rólad, szereted a futballt?
— Ô azt mondja, hogy ez szerepet játszott a választásban, de ezt tôle kell megkérdezni, ez az ô asztala. Köztudott, hogy én szeretem a focit és mûvelem is, de nem ez az elsô számú indok. Ennek a szerepnek az a nehézsége, hogy úgy kell megcsinálni, nehogy negédes nacionalista vagy egy örjöngô futballôrült, hanem egy gyermeki tisztaságú futballbolond legyen, ezekbôl egyre kevesebb van a pályákon. Fontos megtalálni az egyensúlyt, a negatív attitûdöt levágni, meghagyni a gyarlóságát. A szélsôségeit lenyesni, az volt a nehéz. És azon belül mégis nagy amplitudóval örülni, bánkódni, de nem bántóan.
— Jó az, hogy mi most azokat az '50-es éveket egy kicsit megszépítve látjuk?
— Jó. De nem megszépítve látjuk, hanem humorral. Ez azt jelenti, hogy már valami oldódik bennünk, végre. A Tanún is sokat lehetett nevetni, az is az '50-es évekrôl szólt, vagy az Eldorádóban is van nevetnivaló. A film mindamellett nagyon hiteles, a miniszterelnök úr is azt mondta, hogy majdnem elsírta magát a kocsma és a közért jeleneteknél, hogy az emberek ennyire hagyták butítani magukat. Értékelte, hogy ennyire hitelesen csináltuk meg ezt. De az igazi erénye az, ami otthon elég sok vizet zavart az értelmiségi körökben, hogy magyar film soha nem ábrázolta még ily módon az írástudók árulását. Szerintem ezért is nem kapott fô díjat a magyar filmszemlén. Az értelmiség felelôsségét nagyon keményen föltárja ez a film. Hogy ezt humorral teszi, öngúnnyal, ugyanakkor határozott keménységgel, az meglepô. Plusz még van vagy két-három egészen különös finomság. Van egy megtalált és egy elveszett gyermek és anya-mítosz, ami a görög mitológia óta a mûvészetnek egy fontos eleme. Itt van egy sportlegenda is. És a film vége, ami a csúcs, ami miatt érdemes volt elvállalni, hogy bármilyen -izmus is uralkodjon az embereken, akár minden -izmus középpontja, az egoizmus, a családon belüli szeretet, a megoldás még akkor is, ha nem vérkapcsolatokon áll. Ezzel fejezôdik be a film.
— És Tutti-szerû emberek vannak ma is?
— Hogyne. Ismerek ilyent. Én magam is kissé hasonló vagyok. A futball hobbim, de nem csak a foci, hanem a sportolással való együttlétem.
— Erdélyben nem most vagy elôször. Színpadon már láthattunk.
— Ez a harmadik ittlétem. Elsô kapcsolatom Erdéllyel gyerekkorból van, anyám Nyírôt olvasott. Ott voltak a könyvek a polcon és mondták, hogy "ez tiltott, fiam, de mi olvassuk". Erdélyi kapcsolat... Az a szívünk egyik csücske. Felléptem a Himnusszal, három évvel ezelôtt Piatra Neamtban, megnyertem a legjobbférfi alakítást a Tartuffel. Nem dicsekvésképp mondom, de olyan kegyelemben részesülhettem, hogy a díjat fölajánlhattam a csíksomlyói ferenceseknek. Az ilyent nem írják meg az újságok.
— A Tuttin túl vagyunk, van már más feladatod filmen, színpadon?
— A mai világban nem lehet tudni, mibôl lesz film. De lehet, hogy Nagyváradon forgatok egy francia filmet, egy Erdélybôl elszármazott fiú rendezné. Ha jó irányban gondolkodó alkotók egymásra lelnek, nem érdekes, hogy más nemzetiségûek. Néha hozzám közelebb áll egy hívô ortodox, zsidó ember, mint egy legnagyobb keresztény. Én keresztény vagyok elsôsorban, ezzel együtt magyar és apa, negyedik csak a színészet. Ettôl függetlenül szívvel-lélekkel csinálom, úgy, mintha elsô helyen állna. Remélem, ez ebben a filmben is érzékelhetô.
— Legutóbb akkor voltál Marosvásárhelyen, amikor egy nagysikerû koncerted volt. Ez egy másfajta bemutatkozás, a film a pályádon hol helyezkedik el?
— Valahogy belekeveredtem a filmbe, még a Jancsó-filmek idején. 1971-ben keresett Jancsó Miklós egy gitáros embert, aki átmegy balról jobbra, felül egy lóra, egy bivaly hátára. A film mindig vonzott, mert valahogy olyan furcsa világ. Nekem kaland volt világéletemben, hogy filmekben részt vettem. Amit legkomolyabban vettem, az az éneklés volt, de ebbôl olyan jó volt néha kibújni egy-egy filmbe, s ez a mostani is egy ilyen dolog. Csakhogy az elmúlt idôben még nem kellett reprezentálni vele soha. Az ember megcsinált egy dolgot, ott annak vége volt. Most nagyon furcsa, hogy tulajdonképpen azért vagyok itt, mert reprezentálnom kell.
— És mi fontosabb számodra: az, hogy a film zenéjét írod alá, vagy az, hogy szerepelsz benne?
— Mind a kettô fontos nekem, egyetlen dologhoz nem értek, a reprezentáláshoz. Hogy meg kell hajolni, és csak ezért vagyok itt.
— De hogyne értenél a meghajláshoz, hiszen annyiszor ünnepeltek énekesként, szerzôként színpadon. Ez más?
— Ez nagyon más, mert akkor a tevékenységem után hajlok meg rögtön, itt meg ez már rég elkészült dolog. Ez a furcsa. Most ide, Erdélybe bejött a film, talán tíz éve nem is volt ilyen helyzet, én meg is értem, hogy itt kell lenni.
— A lemezeidet hallgatjuk, a mûsoraidat nézzük, dalokban mehetünk vissza az idôben. Milyen az '50-es évek elejére visszaugrani ezzel a filmmel? Te azt tudatosan nem is igen élhetted meg.
— Nem. Könnyû helyzetben voltam, 10 éves voltam '53- ban, egy faluban laktam és a falu egyetlen mûködô rádiója elôtt állt a sok néni és bácsi, fôleg bácsi, és ott hallgattuk a Szepesi Gyuri bácsit.
— Mennyire sikerült a filmnek ezt a kort visszaadnia?
— Én úgy látom, ez a film fölvillantja az '53- as levegôt, de nem erre alapoz, nem történelmi film, hanem egy vígjáték. Kedves humorral kezeli a világot, a 6:3- ról szól, egy ôrült emberrôl, aki mindenáron meg akarja hallgatni a gólokat, ez a filmbôl kitetszik, a kérdésre a válasz az, hogy nem volt nehéz nekem a figurát másolni, apámra gondoltam, a szomszéd bácsira. Úgy rémlik a ködbôl elô, hogy hogy csapkodták a kalapjukat, hogy örültek. Miután nem voltam városi fiú, s ez a film városon játszódik, azért számomra az egész egy kicsit más.
— A következô kérdés Cseh Tamásnak, a dalszerzônek, az elôadónak, a pódiummûvésznek szól. Mi lesz a következô mûsorod? Ez már készül?
— Elénekelem az összes dalt, és valószínû, ezzel elbúcsúzom az én édes hangszeremtôl.
— Budapesten, a Bárka színház tagja gyanánt, minden dalt, amit 1970-tôl írtunk, elôadjuk. Húszasával végigmegyünk cím szerint a dalokon, egy mûsort háromszor ismételünk. Tehát amit '70- 71-72-ben írtunk és tovább, azokban az években, azokat így megcsinálom, ha jól számolom, ez két évbe belekerül, akkor 58 éves leszek, és azt kívánom, hogy jöjjenek új, gyönyörû hangú, nagyszívû emberek énekelni.
— És az erdélyi közönségtôl, amelyik tulajdonképpen még igazából hozzád sem nôhetett, hiszen ritkán szerepelhettél itt, nem próbálsz valamilyen módon elbúcsúzni?
— Nem ígérhetek ilyesmit, nem akarok búcsúkoncertet. Én az összeset el fogom énekelni, nincs nekem már erôm, sok energiát fogyaszt ez. A zászlót tessék vinni másnak.
"Akár a fák, a lélek is kibomlik"... Dsida Jenô májusi szonettjének sorát e kiállítási jegyzet és születésnapi köszöntô mottójának is tekinthetnôk. Mindaz benne van, mi Siklódy Tibor festészetének, képeinek lényege: természet és lelki kiteljesedés, metisztulás? E kettôssé jegyében foant mindaz, ami a 70 éves festômûvész több mint félévszázados pályáján született, s az a harmincvalahány akvarell illetve akvarell-onache technikával, fôként 1995—1998. között készült alkotás is, amely a marosvásárhelyi Bernády Házban látható. Azért is illô idéznünk, mert olyan ez a tárlat, mint ey lírai napló. Mely persze drámákat is sejtet, traédiát rejteet. De mindenképpen vallomásos, érzelmeket hordoz, hangulatot sugall, metaforákba sûrített emberi rezdüléseket közvetít.
Az alkotó számára a táj az, amivel érzékeny énjét, átélt élményeit mûvészi formába tudja önteni és látványként mûvei nézôinek továbbítani. De amit tôle kapunk, már rég nem az elsôdleges, a közvetlen természetélmény megfogalmazása. Bordi András vásárhelyi festôiskolája tehetséges tanítványaként, majd a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola elvézése után jó másfél évtizedig járta foylamatosan az erdôk, rétet, vízpartot, hegyeket, és festett nagy élvezettel ott kinn a szabadban. azután az egész életre kiható beteség kényszerítô hatása miatt is áttért a mûtermi munkára. A primér élményvilág átadta helyét annak az összetett érzésnek, amely akkor keletkezett, mikor a látottak a lélek, a szellem szûrôjén átjutva, már a természet kvintesszenciájaként mutatkoznak. Belsô tájakkal találkozunk a falakon, Siklódy az erdélyi világ legfôbb jellegzetesséeit és egyben önmagát tárja a közönség elé: örömeit, kínjait, reményeit, kétségeit. Hasonló és mégis más-más szekvenciákat. Évszakokat, napszakokat, ôszt és tavaszt, telet és nyarat, hajnalt és alkonyatot. Ennek megfelelôen meleg barnák vagy üdezöldek, piszkos szürkék vagy derûs sárgák, csillámló fehérek vagy feketébe játszók, krisztálytiszták vagy ködösen homályosak, de mindig harmonikusak, tónusgazdagok a színei.
Siklódy megtanulta, hogy becsülnie kell az idôt. Amikor dolgoznia adatik, akkor mohón és élvezettel, gyorsan és lényegretörôen fest. Az igazat igyekszik mondani, nem csak a valódit. Azt festi, amit szülôföldje s amit maga az élet jelent számára. Ezért is állnak közel, mondhatni mindenkihez, ezek a dinamikus, fényben úszó festmények.
Ismét Dsida jut ezeünkbe, az Egy fecske átsuhan címû költeménye néhány sora: "Illanó illat / villanó fény / káprázó szemnek ezerszínû folt / Csak ennyi volt"... Enyi is leég egy vershez vagy egy tájképnyi vallomáshoz. Csak ennyi? Badar a krédés, hiszen csupa ilyen pillanatból áll össze az életünk. Kívánjunk S.T.-nak még számtalan hasonló ihletô momentumot. Mindannyian, kik szeretik a szépet, csak nyerhetnek belôle.
XXIX. Marosvásárhelyi Zenei Napok
Ha május, akkor Marosvásárhely kulturális életében nyilvánvalóan fontos esemény tartatik számon. A komolyzene közönségének figyelme a XXIX. Marosvásárhelyi Zenei Napokra összpontosul, ami úgy helyi zenemûvészetben, mint mûvelôdéstörténetben meghatározó jelentôséggel bír. Annál is inkább, hiszen a mindjárt 30. stációjához érkezô zenei fesztivál évenként tartogat a komolyzenéhez szokott közönségnek valódi meglepetést. Így lesz ez az idén is? — kérdeztük Vasile Cazant, a marosvásárhelyi Filharmónia igazgatóját.
— Ezúttal köszöntöm a marosvásárhelyi Filharmónia közönségét, amit pedig pár mondatban ígérhetek, az arról szól, hogy nagyszerû fesztiválnak ígérkezik az idei XXIX. Zenei Napok rendezvénysorozat. Változatosságában négy szimfonikus han