Mindenféle felfûzhetô: az elnökválasztás, a hogyan tovább?, szólunk a romániai magyarokról, s meg hozzátehetünk ezt-azt. Például, hogy kellett-e egyáltalán kongresszus. Mert a logikát ugyan meg lehet erôszakolni, hogy a kongresszus intézményét összeházasítják az erôvonalakat teljesen átrajzoló, ôszire beütemezett belsô választásokkal, ami fából vaskarika. Ebbôl — mint mondják — kiváló kereket lehet készíteni, ami igaz, de mûködôképes RMDSZ-t aligha.

A "hogyan tovább?" is mindenféle fejtegetések tárgya. Alább ennek egy méltatlanul elhanyagolt árnyalatával kívánunk foglalkozni. Gyakran elhangzik, hogy a magyar közösség nagy rosszallással nézi, ha a csúcson politikusaink úgymond "marakodnak". Ám de miért érzékelik marakodásnak a demokratikus mûködésben egyébként természetes szócsatákat? Nem nehéz rájönni, hogy ezek nem a közvélemény értelmét, hanem a közvélemény ízlését, erkölcsi érzékét irritálják. A kongresszus elôtti megnyilatkozásokból erre gazdag példatárra telik. Ezért Markó Bélát ezúttal a politika erkölcsérôl kérdeztük, hiszen a leggyakrabban rajta csattantak az ízlést és erkölcsi érzéket sértô politikai alantasságok. Rég lerágott csontokat vernek mindegyre a fejéhez, nyakló nélküli jelzôk, minôsítések kíséretében, vagy szemrebbenés nélkül ismételnek — vádként — jó ideje talaját vesztett állításokat.

— Ha kezdhetem a kérdezést egy vallomással, elmondhatom, hogy a kongresszus elôtti politikusi megnyilatkozások stílusa, jellege kötötte le a figyelmemet s nem szolgált örömömre, mert egyes lapok, egyes szerzôk legalábbis ízléstelen írásokkal tarkították a politikai diskurzust. Az elnök úr szerint normális az, hogy fontos események küszöbén elszabadul a nagyotmondásnak az áradata, ami nem egyszer meglehetôsen etikátlanná fajul? Nincsenek belsô, vagy külsô szabályok, amelyek az erkölcsösség keretében tarthatnák a politikusi hevületet, ahol például az érv érvvel szembesül s nem minôsítéssel? Betartható legalább az etika minimuma?

— Sajnos, ez nem csak kampányjelenség. Máskor is felszínre jön a demagógia, s ennek kapcsán az erkölcs, az etika kérdései is. 1989 után hozzáfogtunk ugyan egy új értékrend kialakításához, ami nemcsak politikai értékrendet jelent, hanem ki kellett alakítanunk egy új erkölcsöt is. Ez bizonyos értelemben tulajdonképpen visszatérés ahhoz az erkölcsi és etikai hagyományhoz, amelytôl a diktatúra elszakított minket. Az új erkölcsiség azonban mindmáig legalábbis hiányosnak mondható. A mi kisebbségi létünkben nagyon veszélyesnek tartom olyan jelenségek elfogadását, amelyek általában léteznek a politikai küzdelemben, vagy mi úgy tudjuk, hogy léteznek, például Nyugat-Európában is. Ezekkel azonban én, mint politikai eszközökkel, nem érthetek egyet. Még kevésbé, hogy egy olyan érdekvédelmi küzdelemben fogadjunk el ilyen eszközöket amelynek a tétje nem a hatalom birtoklása, hanem valami sokkal fontosabb. Egyébként valamit nagyon egyértelmûen tisztáznom kell. Az a jelenség, amirôl most beszélünk, valóban veszélyes, valóban vissza kell szorítanunk, de semmiképpen sem jellemzô magára az RMDSZ-re mint szervezetre is. Éppen ellenkezôleg, meggyôzôdésem, hogy olyan szövetséget építettünk az elmúlt években, amely nemcsak politikai szempontból áll biztos alapon, hanem morális szempontból. Éppen abban áll a mi felelôsségünk, hogy ezt ne engedjük lerombolni.

— A hatalomról jut eszembe, mit szól a kijelentésszerû felvetéshez, miszerint a Markó- féle RMDSZ-vezetésben annyira erôs volt a koalíciós akarat, hogy akár Iliescuékkal is vállalták volna a szövetkezést?

— Nem egy olyan érvet, bizonyítás nélküli hangzatos szólamot tudnék idézni, amelyek egyszerûen hazugságok. Akik ilyesmihez folyamodnak, azt hiszik, hogy hatásosak, és számukra nem fontos, hogy van-e mögöttük igazságtartalom vagy sem. A példánál maradva, szó sincs arról, hogy az RMDSZ el tudta volna képzelni a koalícióra lépést Iliescu pártjával.

— Hogy lehet mégis ilyesmit kijelenteni, pontosabban vádként megfogalmazni?

— Ugyanígy ismételten elhangzanak azok az állítások, sôt egész elméleti kártyavárakat építgetnek rá az ebben érdekeltek, hogy az RMDSZ nem kötött koalíciós megállapodást. S olyanok mondják ezt, akik közül többen pontosan ismerik ezeket a megállapodásokat. Ennek ellenére újból és újból megjelenik ez a hamisítás, mert minálunk, s nemcsak a politikában, hanem általában a közéletünkben, egyelôre, nem mûködik semmiféle erkölcsi-etikai szankciója annak, ha valaki nem mond igazat, világos, ellenôrizhetô kérdésekben. Kötöttünk koalíciós megállapodást? Kötöttünk. Lemondtunk valamirôl? Nem mondtunk le.

— No de hosszan listázhatnám mégis az állítólagos "lemondásokat".

— Ez egyszerûen hazugság. A másik gondunk az életünkben, hogy nem kell bizonyítani semmiféle állítást. Azt tartom szomorúnak, hogy egyesek nem azzal foglalkoznak, hogy akik politizálnak, milyen felkészültséggel, tudással, tapasztalattal képviselik azt, amire vállalkoztak, hanem a vezetôk gyanúba keverése a szóban forgók fô foglalatossága. Íme egy másik etikai vetülete annak a helyzetnek, amirôl beszélünk. S folytathatnám a hamis állítások sorát például azzal, miszerint a kormányzás elsô hónapjaiban elszalasztottuk a kínálkozó lehetôségeket. Ezzel szemben ennek a kormányzásnak az elsô hónapjaiban értük el a legtöbb eredményt. Létrehoztuk a kisebbségi minisztériumot, fôigazgatóságokat a mûvelôdési és oktatási minisztériumokban. Akkor foadtattuk el a két sürgôsségi törvényerejû rendeletet az oktatásról és a közigazgatásról. S még emlékezhet a közvélemény, ha az ellendrukkerek emlékezete rövidebbnek is mutatkozik, hogy azért kényszerítettük ki ezeket a törvényerejû rendeleteket, mert már nem lett volna idô még a szesszióban elfogadni ezeket. De ha egyesek óhajtják, fogalmazhatok úgy is, hogy Madridig nem volt idó törvény formájában megszavazni a parlamentben, ennek ellenére mi kikényszerítettük az egyezségek betartását. Nos, így fest az úgymond elszalasztott lehetôségek idôszaka. Aki nem ismeri a parlamenti törvénykezés rendjét, nyilván mondhat jó nagyokat.

— Miért gondolják némelyek, hogy ilyen könnyen meg lehet téveszteni a magyar közvéleményt? S itt eljutottunk a demagógiához, amelybôl a "választékban" a legolcsóbb az, amely mindent elvet, amit mások tesznek, ugyanakkor szemrebbenés nélkül ígér fût-fát listányit, minthogy ígérni semmibe nem kerül. Késôbb esetleg meg lehet magyarázni, hogy miért maradt el a "megváltás".

— Szerintem a közvéleményt nem lehet olyan könnyen megtéveszteni. Azt gondolom, hogy a mi közösségünk nagyon jól látja, mit teszünk, s jól méri fel, hogy milyen helyzetben vagyunk, és merre vezetnek a járható utak. A közvélemény-kutatásokból nagyon világosan kiderül, hogy a romániai magyarság hogyan viszonyul a kormányzáshoz. Senki vagy kevesen mondják, hogy elégedettek a kormányzással, ugyanakkor a nagy többség látja, hogy ennek vannak eredményei, és látja, hogy ebben az idôszakban ez volt a viszonylag hatékony eszköz arra, hogy helyzetünkön változtassunk. Szóba kerül gyakran például, hogy mennyire támogatja a közvélemény az RMDSZ-t. Én most nem hivatkozom saját közvélemény- kutatásunkra, bár azt jól felkészült szakemberek készítették, akiknek a szakmai kompetenciáját egyesek megkísérelték máris gyanúba keverni, hanem utalnék a magyarországi Balázs Ferenc Intézet idén februárban- márciusban készített felmérésére. Ebbôl például kiderül, hogy ha most vasárnap lennének választások, akkor majdnem 70% biztosan elmenne szavazni és tizenvalahány százalék valószínû. Ez nagyon nagy arány, ami nem a közönyre, apátiára, letargiára enged következtetni. Miközben koalíciós partnereink népszerûsége, sajnos, lecsökkent, minket nem ôrölt fel két és félévi kormányzás, minket változatlanul támogat a közvélemény. Erre hívnám fel a figyelmet, mert nagyon nagy szó ez. Tehát a kérdésre visszatérve, a mi közvéleményünket egyesek próbálják megtéveszteni, de én bízom a saját közösségünk józan ítélôképességében. Mondom, anélkül, hogy tagadnám a kapcsolat, a tájékoztatás szorosabbra fûzésének állandó ígényét.

— Apropó vád, demagógia meg etika: hogyan éli meg Markó Béla, hogy az olykorinál sûrûbben szembe megy, esetleg mosolyog is, meg kezet ráz olyanokkal, akik egy nappal, egy héttel, egy hónappal korábban teszem azt szemenszedett hazugságokat írtak le személyérôl ilyen-olyan lapokban?

— Nagyon nehezen élem meg. S azt is ki merem mondani, hogy ha az az igazi politikus, akirôl a vádak leperegnek, aki elfogadja, hogy a politika ilyen, akkor nem mondhatom, hogy igazi politikus vagyok. Mert vannak olyanok, akik, ha felháborodom a ráalmakon, azzal próbálnak csitítani, hogy ilyen a politika, s aki erre vállalkozott, annak el kell ezt fogadnia. Nos, akkor nem vagyok ebben az értelemben igazi politikus, de az erdélyi magyarságnak sem kívánok ilyen igazi politikusokat.

— Gondolom, s újra csak erkölcsi megfontolás tárgya lehet, hogy olyan politikusokat sem kíván nekünk, akik a nagy nyilvánosság elôtt nem gyôznek magyarkodni, ám ha a kulisszáik mögé pillantunk, kiderül, hogy a hangzatos szólamok mögött nem éppen rokonszenves igyekezet húzódik meg.— Azt gondolom, hogy amire mi vállalkoztunk, az nem egyszerûen egy hatalmi harc. Tehát egyszerûen, hogy ki részesül a hatalom kegyeibôl, elônyeibôl, és ennek érdekében mindent elkövethetünk, mindent rámondhatunk egymásra. Hogy amit a mindennapi életben nem tehetünk meg, az lehetséges a politikában, lehet csalni, hazudni, csúsztatni.

— Ami ebben régi dilemmám, az az, hogy aki képes egyazon szervezeten belül társait mindenféle jelzôkkel illetni, megalkuvótól gazemberig, hogyan képes éveken át egyáltalán egy levegôt szívni az általa így megbélyegzettekkel? Hogy van ez? Meg lehet ezt az önmagát minôsítô emberi magatartást érteni?

— Nekünk az RMDSZ-ben persze hogy együtt kell tudni dolgozni bármilyen demokratikus ideológiával...

— S bármilyen erkölccsel?!

— Oda is eljutok, mert én most tisztességes érdekcsoportokról, tisztességes véleményekrôl beszélek, de végül is számomra világos, hogy az erkölcstelenséget, nem szabad megtûrnünk. Az elmúlt években sajnos sokszor összetévesztettük a véleménykülönbséget az erkölcsi különbségekkel, s nem igazán vettük ezt komolyan.

— Nem az a baj ebben a tekintetben, hogy az elmúlt években, a békesség kedvéért eltussolták, elsimították, netán szônyeg alá söpörték az ilyen tekintetben kényelmetlen ügyeket? S a mindent szabad pedig kikezdte az erkölcsi érzéket.

— Sok igazság van ebben. Lehet, hogy ezeket a kérdéseket újból és újból át kell gondolnunk. Hozzátenném, hogy azt hiszem, ez nemcsak az RMDSZ problémája, hanem a mi egész társadalmunk, közéletünk problémája. A sajtónké is, ott sem mûködnek azok a szabályozók, amelyek különbséget tennének hamis és igaz állítás között, különbséget tennének kritika és rágalom között. Az a felelôsségünk, hogy a jövôben változtassunk ezen. Utaltam már rá, hogy egyes emberek agyában az él, hogy a politika mocskos dolog, s ott mindent szabad. Rémülten és aggodalommal látom, hogy egyesek ezt el is hiszik. Ezzel azonban azt mondják ki valójában, hogy bizonyos célokért tisztességtelen eszközökkel is lehet harcolni. Én nem hiszem, hogy így lenne.

— Ha csak nem egyszerû karrierizmusról van szó, amely abban különbözik az egészséges érvényesülési igyekezettôl, hogy nincsenek erkölcsi dilemmái.

— Az érvényesülés az én értelmezésemben azt jelenti, hogy képességeinkel élni, használni akarunk. Azt is elfogadom, hogy közéletünknek része az a fogalom is, hogy karrier. De nem fogadom el azt, hogy az RMDSZ életének része kell hogy legyen. Jó, hogy ezt szóba hoztuk. Itt megint azt kell mondanom, hogyha az az igazi politikus, aki egy felelôs tisztséget karrierként fog fel és abban méri ezt, hogy milyen magasra sikerült hágnia, lehetôleg rövid idô alatt, akkor nem vagyok igazi politikus. Azt tartom ugyanis, hogy akik karrierként szemlélik a szervezeten belüli tisztségeket, azok egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy ez a feladat mit jelent. Azzal, hogy már az elmúlt években is voltak olyan helyzeteink, amelyek rendkívül nagy kihívást jelentettek és amelyeknek csak nagy-nagy összefogással lehetett megfelelni. S ez az elkövetkezô idôszakban is így lesz, éles kihívások érhetnek. Akik azt hiszik, hogy ma az erdélyi magyarság életében politizálni annyit jelent, mint elfoglalni egy tisztséget, bizonyos protokolláris követelményeknek eleget tenni, idônként megszólalni a parlamentben, vagy más tárgyalásokon, azok rendkívül nagyot tévednek.— Zárjuk ezt a sajátos kongresszusi elôzetest azzal a kérdéssel, hogy megválasztása esetén mit kíván tenni azért, hogy az RMDSZ erkölcsileg is egyenesebb tartásúvá váljon, a viták az egészséges jóízlés határain belül maradjanak, a demagógia visszaszoruljon, s az egy célra szövetkezôk nyíltan nézhessenek egymás szemébe? Számomra legalábbis egy ilyen RMDSZ lenne rokonszenvesebb.

— Legfontosabbnak a személyi példamutatást tartom. Kinek-kinek alkalma volt eddig is megtapasztalni, hogy én magam hogyan viszonyultam ezekhez a kérdésekhez, s ez ezután sem lesz másként. Vannak erkölcsi elveink, amelyekhez igazodhatunk és igazodnunk kell. Arról kell nagyobb figyelemmel gondoskodnunk, hogy ezeket egyetlen politikus se szegje meg, borítsa fel, ne zilálja szét ezt az értékrendet. Tehát a felelôsség kérdésérôl kellene beszélni. Olyan RMDSZ-t kell mûködtetni, amelyben van felelôsségvállalás és felelôsségrevonás is.

Balkáni háború

Belgrádban öt erôs robbanás hallaszott csütörtökön hajnalban 4 óra 15 és 4 óra 20 között. A robbanások a külvárosok irányából hallatszottak, de egyelôre nem lehet tudni, milyen célpontokat támadott a NATO légiereje. A nagy magasságból támadó repülôgépekre nem is nyitott tüzet a jugoszláv légvédelem.

A belgrádi támadással egy idôben hat robbanás hallatszott Újvidéken — írta a Tanjug jugoszláv hírügynökség, de nem közölte, milyen célpontokat támadott, és milyen károkat okozott a Vajdaság tartományi székhelyén a NATO.

Jugoszláv katonák hagyták el KoszovótJugoszláv katonák 250 fôs csoportja hagyta el Koszovót csütörtök reggel. Ezt állapította meg az AFP tudósítója Merdare város közelében, a Koszovót Szerbia többi részétôl elválasztó közigazgatási határnál. Ez volt az elsô szerb csapatkivonás, amelyen újságírók is részt vehettek.A katonák elsô, mintegy 120 fôs csoportja a kora reggeli órákban két busszal és egy kamionnal távozott, majd ôket késôbb újabb három, katonákkal teli busz követte.

Vladimir Lazarevic tábornok, a pristinai hadtest parancsnoka is jelen volt a helyszínen. — Egy idôre vissza kell rendelnünk laktanyáikba a fôparancsnokság által kijelölt erôket — jelentette ki a tábornok, hozzátéve: a csapatkivonások lassúsága összefügg a NATO- bombázásokkal.

Orosz—francia munkacsoportBorisz Jelcin orosz és Jacques Chirac francia elnök kétoldalú munkacsoport létrehozásáról döntött, miután csütörtöki moszkvai megbeszéléseiken "a koszovói rendezés részleteinek megvitatásánál lényeges nézeteltérések mutatkoztak" — közölte Moszkvában Igor Ivanov orosz külügyminiszter, az orosz-francia csúcsot követôen.

Ivanov — aki ugyancsak megbeszélést folytatott a francia elnökkel — az államfôk véleményét idézve azt hangsúlyozta, hogy a nézeteltéréseket tárgyalások útján kell áthidalni. Ugyanakkor egyelôre nem ismeretes, kikbôl áll majd az orosz-francia munkacsoport.

Az orosz külügyminiszter szavai szerint Jelcin francia vendégének is megerôsítette, hogy Oroszország kénytelen lesz felülvizsgálni részvételét a koszovói tárgyalási folyamatban, amennyiben folytatódnak a Jugoszlávia elleni rakétacsapások és bombatámadások, s Moszkva kezdeményezéseit változatlanul figyelmen kívül hagyják.

Eközben Viktor Csernomirgyin balkáni különmegbízott Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettessel folytatott tárgyalásait követôen azt közölte, hogy a mind szélesebb méreteket öltô légi csapások ellenére "a háborút be lehet szüntetni, meg lehet állítani". Tájékoztatása szerint Talbott-tal azoknak a megállapodási elveknek a kidolgozásán fáradoztak, amelyek lehetôvé tennék a bombázások leállítását. A politikai rendezés elveihez természetesen valamennyi fél támogatását meg kell szerezni — hangsúlyozta Csernomirgyin. Talbott azt közölte, hogy moszkvai tárgyalásai nyomán "sikerült szélesíteni és elmélyíteni az egyetértést, továbbá leszûkíteni és egyben megérteni a nézeteltéréseket". Moszkva és Washington álláspontjai között nincs alapvetô eltérés, s a NATO a szükségesnél egy nappal tovább sem kívánja folytatni katonai akcióját — jelentette ki az amerikai diplomata.

Csütörtök reggeltôl Szlovákiában életbe lépett a szombati államfôválasztást megelôzô 48 órás kampánycsend. Az ország történetében elôször fordul elô, hogy közvetlenül a nép dönti el, ki legyen az elkövetkezô öt évben Szlovákia elsô embere. Eredetileg tíz jelölt kezdett el kampányolni, de a nem komoly esélyekkel induló exállamfô, Michal Kovác kedden este visszalépett Rudolf Schuster javára. Vladimír Meciar háromszoros exkormányfô, az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnöke az utolsó pillanatban jelentette be indulását.

A számítások szerint a második fordulóban Rudolf Schuster és Vladimír Meciar mérkôzik majd meg.

Az ismert színésznôn, Magda Vásáryován kívül a többi jelöltnek nem sok esélye van arra, hogy részt vehessen a második fordulóban.

Május 14-15-én az ukrajnai Lvov (Lemberg) városa ad otthont a közép-európai államfôk újabb találkozójának.

Az idei, 1999. május 14-15-i találkozón az elnökök a hivatalos téma szerint az európai integrációról, a regionális együttmûködésrôl, illetve annak humán dimenziójáról tárgyalnak, de természetesen idôszerû nemzetközi kérdésekrôl, így várhatóan a koszovói helyzetrôl is szó lesz.

Leonyid Kucsma ukrán elnök meghívására eddig nyolc államfô jelezte részvételét a Tudomány és Technika Palotájában lezajló kötetlen eszmecserén: Göncz Árpád magyar, Thomas Klestil osztrák, Petar Sztojanov bolgár, Václav Havel cseh, Aleksander Kwasniewski lengyel, Roman Herzog német, Milan Kucan szlovén és Emil Constantinescu román elnök.

Szlovákiában éppen az összejövetellel egyidôben, május 15-én tartják az elsô közvetlen elnökválasztás elsô fordulóját, Oscar Luigi Scalfaro olasz államfô részvétele pedig szintén valószínûtlen, mivel Olaszországban csütörtökön kezdôdött az elnökválasztás az erre azolgáló elektori testületben.

Az elnöki találkozók története 1993-ig nyúlik vissza, amikor a Salzburgi Fesztivál megnyitása alkalmával az osztrák, a cseh, a magyar és a német államfô több más európai politikus társaságában kötetlen és közvetlen, a protokollszabályoktól mentes párbeszédet folytatott az ôket leginkább foglalkoztató kérdésekrôl. A találkozó osztatlan sikert aratott, és ötletet adott a további összejövetelek megszervezéséhez. Salzburg óta már öt hasonló tanácskozás volt.

1994 áprilisában a kelet-csehországi Litomyslben került sor a második eszmecserére, melyen az eredeti négy résztvevôhöz a lengyel, a szlovák és a szlovén államfô is csatlakozott. Az államfôk 1995. május 26-28-i fórumán a keszthelyi Festetics- kastélyban már az olasz köztársasági elnök is részt vett. Itt az Európai Unió és a NATO kibôvítésének témáját vitatták meg. Egységesen elítélték a boszniai vérengzést, s támogatásukról biztosították az ENSZ és a NATO békefenntartó erôinek tevékenységét.

Legutóbb, 1998. január 23-24-én a "Szepesség Gyöngyszemének" nevezett Lôcse volt az elnöki találkozó színhelye. "A polgári társadalom — az egyesült Európa esélye" címû eszmecserén már 11 államfô fejtette ki véleményét, miután a bolgár, a román és az ukrán elnök is meghívást kapott.

Az orosz törvényhozás alsóháza csütörtöki rendkívüli ülésén megkezdte vitáját a Borisz Jelcin elnök ellen emelt vádakról. Az állami duma így három napra bírósággá alakult át, s várhatóan szombaton szavaz az öt vádpontról, mégpedig egyenként, névre szóló szavazólapokkal.

A csaknem egy évig tartó elôkészületek után napirendre tûzött különbizottsági jelentés öt vádpontban igyekszik megalapozni Jelcin bûnösségét, s leváltásának szükségességét: a Szovjetunió feldarabolása, az orosz törvényhozás 1993-as szétlövetése, a hadsereg szétzüllesztése, az orosz nép ellen elkövetett népirtás, illetve a csecsen hadjárat. A hazaárulást az orosz Btk. egészen a közelmúltig halállal büntette, míg az új kodex 12-tôl 20 évig terjedô szabadságvesztés kiszabását teszi lehetôvé.

Az elnök elleni vádemelés kérdését az orosz alkotmány 93. pontja szabályozza. Ennek értelmében a 450 tagú alsóház kétharmadának, vagyis 300 képviselônek kell megszavaznia legalább az egyik vádpontot, hogy az eljárás folytatódjon. Erre immár elég nagy az esély a Primakov-kabinet menesztése után, hiszen az esküdtszékké alakult parlament tagjai inkább érzelmi, semmint tisztán jogi alapon bírálják majd el az elnök cselekedeteit, s gyakorlatilag Jelcin egész elnöki tevékenysége felett mondanak ítéletet.

A vádemelés megszavazása esetén a legfelsôbb bíróság és az alkotmánybíróság vizsgálja majd a tartalmi és formai részeket, s ezután a felsôház hoz végleges döntést: itt ugyancsak kétharmados többségre van szükség.

A vádpontokat csütörtökön Vagyim Filimonov, a parlamenti különbizottság kommunista vezetôje ismertette a képviselôkkel, s a közvádló szerepét Viktor Iljuhin, a duma biztonságpolitikai bizottságának vezetôje vállalja. Az elnököt meghívták, de Jelcin nem ment el a dumába, így a védelmet Alekszandr Kotyenkov, az államfô megbízottja látja el a vitában. A dumában meghallgatják a vádpontokat vizsgáló képviselôk különvéleményét, továbbá számos tanút is várnak a törvényhozásba, köztük Mihail Gorbacsov volt szovjet elnököt, Ruszlan Haszbulatov volt parlamenti elnököt, Pavel Gracsov és Dmitrij Jazov volt védelmi minisztereket, Alekszandr Ruckoj volt orosz alelnököt és más ismert politikusokat.

Gennagyij Szeleznyov, a duma elnöke csütörtökön elvetette a Viktor Csernomirgyin vezette Otthonunk Oroszország hatalompárt frakció javaslatát, hogy az alsóház önmagát oszlassa fel a belpolitikai feszültségek miatt.

A román gazdaságnak eddig 800 millió dollár kárt okozott a NATO jugoszláviai beavatkozása. A kereskedelmi minisztérium közlése szerint úgyszólván megszakadtak a kereskedelmi kapcsolatok Jugoszláviával, pedig tavaly az export 119 millió dollárt, az import pedig 61 millió dollárt tett ki. A Jugoszláviából korábban importált nyersanyagok hiánya az egész román iparban érezhetô.

A jugoszláviai események a volt jugoszláv tagköztársaságokkal folytatott kereskedelmet is fékezik, ezek értéke 134,6 millió dollár volt tavaly.

Románia magyarországi, ausztriai és németországi exportjából eddig 300 millió dollárnyi érték maradt ki, a dunai szállítás megszûnése miatt. Ezeket az árukat ötször annyiba kerülne vasúton szállítani, és ettôl odaveszne versenyképességük.

Tizenhat ipari nagyvállalat — közte az olténiai hajógyár, a Petrom olajtársaság — összesen 107 millió dollár kiesett jövedelmet jelentett eddig. A folyami fuvarozó cégek havonta 3 millió dollárt, az útfelügyeleti hatóság naponta 62 ezer dollárt, a háborús övezethez legközelebb lévô temesvári nemzetközi repülôtér pedig napi 1600 dollárt veszít — ismertette a minisztérium adatait a Rompres hírügynökség.

A Román Nemzeti Bank (BNR) bejelentette, hogy visszavonta az Albina Bank mûködési engedélyét és csôdeljárást indított a pénzintézet ellen.

A BNR csütörtökön közzétett közleménye szerint a bank igazgató tanácsa megállapította, hogy az Albina Bank végérvényesen fizetésképtelenné vált, kötelezettségei meghaladják tôkéjét és a bank pénzügyi talpraállítására nincs esély.

A kis bank pénzügyi gondjai az év elején kezdôdtek, amikor nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének. Az Albina Bankot április elején a BNR saját felügyelete alá vonta.

Az utóbbi napokban Bukarestben és az Albina Bank több vidéki fiókjában rendre tüntettek a betétesek, pénzüket követelve. A törvények a bankbetétek visszafizetését 35,4 millió lejig garantálják, de a garantált visszafizetés csak azután kezdôdhet, ha a bajba jutott pénzintézettel szemben megkezdik a csôdeljárást.

A BNR közleménye hangsúlyozta: a bank saját hatáskörén belül mindent megtesz a jogi eljárás gyorsításáért, hogy a betétesek minél hamarabb a pénzükhöz jussanak.

Az Albina Bank csôdjének bejelentésével egyidôben ismét hosszú sorok keletkeztek a második legnagyobb kereskedelmi bank, a Bancorex pénztárai elôtt. A szintén súlyos pénzügyi helyzetben lévô bank tevékenységét átszervezik. Egyelôre olyan döntés született, hogy a magánszemélyek Bancorexnél kezelt lej- és valutaszámláit a Román Kereskedelmi Bank (BCR) veszi át.

A Phare-támogatással kivitelezett határmenti vízügyi beruházások helyzetével s az országhatár két oldalán egyaránt fontos kisvizi s határvizi körülmények javításával foglalkozik a Magyarország és Románia közötti kétoldalú határvízi egyezmény alapján mûködô Magyar—Román Vízügyi Mûszaki Vegyesbizottság vízgazdálkodási albizottsága kedden kezdôdött s péntekig tartó ülésén, Gyulán — tájékoztatták csütörtökön az MTI-t a Körös-parti városban.

A Körös-Vidéki Vízügyi Igazgatóságnál összegyûlt vízügyi szakértôk az albizottsági ülésen megvizsgálják az országhatár magyar oldalán az Európai Unió segítségével fejlesztéseket.

E beruházások a Sebes- és a Fekete-Körös térségének vízgazdálkodását teszik hatékonyabbá, valamint a Fehér-Körös számítógépes árvizi elôrejelzô rendszerét teremtik meg.

Csütörtökön a Gyepes-csatorna ügyével foglalkoztak a szakemberek. A Sarkadon átfolyó Gyepes román területrôl számíthat frissítô vízre, s a szakértôk közösen mindkét fél számára hasznos, évek óta várt vízátvezetési megoldást dolgoztak ki.

Csütörtökön a kormány jóváhagyta a közszolgáltatások új díjszabását. A villamos energia a lakosság számára 54 százalékkal, a gazdasági egységek esetében pedig 17,4 százalékkal drágul. A havi 70 kWh-nál kisebb fogyasztás esetében egy kWh 500 lej lesz, míg az ezt meghaladó 875 lej kWh-ként. A hôenergia ára 24 százalékkal nô, ami azt jelenti, hogy a gigakalória 156.500 lej lesz. A vasúti és városi közszállítás, a víz, a hazai gyártmányú gyógyszerek 9,5 százalékkal drágulnak.

Sajtótájékoztató az NLP-nél

* Itt és most! * Nem leszünk többé áldozati párt! * A Demokratikus Konvenció megyei elnöke megszegte a protokollt * Dorin Florea mindent megígért, s mindent elfelejtett * A prefektus túl magas lóról beszél

Szerdán a Nemzeti Liberális Párt (NLP) Maros megyei szervezetének megyei vezetôsége tanácskozott a Continental Szálló zöld termében a jövôre sorra kerülô választásokra kidolgozandó stratégiáról. A sajtóértekezletre behirdetett órában azonban még nem ért véget a tanácskozás, így egy-két gondolatot elkaphattunk a beszélgetésekbôl is. Olyasmik hangzottak el, hogy az NLP nem lesz még egyszer áldozati párt. Erre utóbb rákérdeztünk, mit jelent, s Vasile Macarie megyei elnöktôl megtudtuk, hogy Radu Ceonteáról van szó, aki az NLP színeiben kampányolt '96-ban, de az utolsó pillanatban kilépett, s pár ezer szavazatot elvitt a párttól. Azt is hallottuk a megbeszélés során, hogy korai lenne még tárgyalásokat folytatni a Parasztpárttal, elôbb azok tisztázzák a saját belsô ügyeiket, ráadásul a prefektussal sem lehet igazán szót érteni. Egyes vélemények szerint már fél éve kampányol magának, s a saját bôrét menti, ahelyett, hogy a társadalmi gondokkal foglalkozna. Azt is mondták, hogy a Nemzeti Liberális Párt lesz az ország elsô számú politikai ereje, ehhez azonban erôs helyi szervezetekre lenne szükség, ami egyelôre még nincs. Most, hogy több pártban is szakadás állt be, ki kellene használni, hangzott más vélemény, hogy magukhoz édesgessék az elégedetlenkedôket. Újra és újra visszatérô motívum volt, hogy a Konvenció helyi szinten nem mûködik, hogy annak elnöke a protokollum 15 pontját szegte meg, ráadásul magas lóról beszél a liberálisokkal, még attól sem riad vissza, hogy "az orrukra koppintson". Még az "itt és most" is elhangzott, s fôleg a vidéki szervezetek vezetôi voltak nagyon radikálisok a véleményekben.

A tanácskozás végén tartott mini- sajtótájékoztatón Vasile Macarie megyei elnök elmondta, hogy a tanácskozáson elsôsorban a központi állandó büró nyilatkozatát vitatták meg, amely arról szól, hogy aláírásgyûjtést kezdenek az alkotmány 41/12. cikkelye módosításáért, amelyben a magántulajdon védelme kifejezést a magántulajdon garantálására akarják változtatni.

Ezenkívül megtárgyalták az április 23-i országos vezetôtanácsi ülés határozatait, ahol a liberálisok a DK- Protokoll módosítását javasolták, s igénylistát is készítettek. Várják a központ határozatát, mondták, majd akkor kezdik el helyi szinten is az akciót. Macarie szerint három változat jöhet szóba a következô választásokon arra vonatkozóan, hogy együtt vagy külön indulnak-e majd az NLP és a DK, mert ha együtt, akkor egy erôs Parasztpártra van szükség, ha külön, akkor meg "nem érdekel bennünket."

A Népújság kérdésére — miszerint a nemrégi ünnepélyes békekötés után mi történt? Akkor mind a liberálisok, mind a prefektus megígérte, hogy együttmûködnek ezentúl, s a közös megbeszéléseket is állandósítják — a válasz az volt, hogy akkor találkoztak, a prefektus mindent megígért, majd mindent elfelejtett.

Végül kijelentették, hogy egymagában egyetlen párt sem gyôzheti le a PDSR-t, ezért választási koalíciók jönnek létre, s meglepetéseket ígértek.

Érdeklôdéssel várjuk!

Tegnap a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal sajtótájékoztatóján számolt be Valentina Lucian szóvivô arról, hogy Fodor Imre polgármester a napokban Eugen Crisan alpolgármesterrel Bukarestben tett hiábavaló utat. A szállítási minisztériumban az idénre a Basescu-alapból igényelt 10,5 milliárd lej sorsa felôl érdeklôdtek. Annak ellenére, hogy az alap összegének 35%-át az idevágó, 1996. évi 118-as törvény szerint a helyhatóságoknak kell leossza a minisztérium, egyelôre csak ígéretekkel térhettek haza. Eszerint tíz napon belül közlik(!) a polgármesteri hivatallal, hogy mennyit hagynak jóvá idénre az említett alapból. A fôvárosi regionális fejlesztési közponban többre ment a polgármester. Itt egy új, kis és közepes vállalkozásokat fejlesztô program végrehajtásában való részvételhez keresnek városokat — itt ajánlották, hogy Marosvásárhely is részt vehetne ebben a programban, amelyhez az EU adná az anyagi fedezetet.

A jegyzói állás elfoglalására tartott versenyvizsga is szóba került. Mint ismeretes, Popa Iuliana távozása után Cornel Briscaru jogász töltötte be ideiglenesen ezt a feladatkört. Az említett személyen kívül még két jogász jelentkezett a vizsgára, azonban az írásbelin már nem jelentek meg. Eszerint, ha az írott és szóbeli vizsgákon Briscaru Cornel legalább a 7-es átlagot eléri, véglegesíthetik a hivatalában.

Munkakonfliktus a mentôszolgálatnál

Tegnap délelôtt a megyei mentôszolgálat Székely Vértanúk utcai székhelyén sajtótájékoztatót tartottak a szolgálatnál kirobbant munkakonfliktus kapcsán, amely a tavalyi 154. számú, a költségvetési ágazatok alkalmazottainak bérezését szabályozó törvény alkalmazása okán keletkezett. Ciobanu Mihai, az Ambulanta szakszervezeti szövetség megyei szervezetének elnöke számolt be róla, hogy az említett jogszabályt egyelôre csak a karbantartó és irodaszemélyzet fizetéseinek esetében alkalmazták, az operatív személyzet bérét nem emelték.

Dr. Ivanici Ioan, a szolgálat igazgatója is részt vett a tájékoztatón, ahol megtudhattuk, hogy idéntôl a mentôszolgálat az egészségbiztosítási pénztárba begyûlt összegek 5%-ából gazdálkodhat. A pénz nem elég a szolgálat fenntartására. A folyó negyedévre, azaz az április-június közötti idôszakra 3,105 milliárd lejt kapott a mentôszolgálat. Ebbôl áprilisban 1,345 milliárdot költöttek a bérekre és üzemanyagra. A fennmaradó két hónapra egyenként 880 millió lej maradt, ebbôl havonta 706 a fizetésekre megy, 74 marad üzemanyagra — de ekkora összeg csak egy heti szükségletet fedez. És ekkor még nem esett szó a 70%-os arányban elöregedett gépjármûpark karbantartásáról, fejlesztésérôl, vagy a gyógyszerekrôl.

A pénzhiány mellett a rosszul mûködô egészségügyi rendszer miatt is tiltakoznak. A szakszervezeti vezetô és az igazgató is egyaránt aláhúzta, hogy a mentôszolgálatnak az egészségbiztosítási pénztárral kötött egyezmény szerint a biztosított páciensek sürgôsségi ellátását kell megoldania. Viszont a lakosság több mint 50%-a szerintük nem fizet egészségbiztosítást. Másrészt a családorvosi rendszer még városon sem mûködik, vidéken pedig egyáltalán nem, az elsôdleges orvosi ellátást célzó igények nagy része pedig a mentôszolgálathoz fut be. Mint állítják, rengeteg vidéki hívást kapnak olyan esetekben, amikor a rendszerint a városból ingázó orvos már nincs a helyszínen, pedig a betegnek nem lenne szüksége sürgôsségi ellátásra, csak orvosi ellátásra és gyógyszerre. Összességében csak a hívások mintegy 35%-a sürgôsségi eset. Mindezek mellett az is tisztázatlan még, hogy ki fizeti azokat a betegszállításokat, amelyeket a szolgálat végez, de nem sürgôsségi esetek.

Megoldási lehetôség több is létezik — vélik a mentôszolgálatnál. A nem sürgôsségi hívásokat szerintük vagy a kórházak kellene fizessék, vagy az egyéb szállítások ellátására a kórházaknak adjanak mentôautót, mert ezeket az utakat az egészségbiztosítási pénztár nem fizeti, viszont a mentôszolgálatnak tetemes költségeket okoznak, miközben a szolgálat anyagi helyzete jelenleg úgy fest, hogy van 108 millió lej a számlájukon az elôlegek kifizetésére, ugyanakkor 174 millió lejjel tartoznak számukra már leszállított gépkocsi- alkatrészekért. Mindeközben a régi, nagyfogyasztású jármûvekbôl már sokat leállítottak, és a személyzet száma alig haladja meg a minimálisan legszükségesebbet. Más pénzforrás lehetne még a sürgôsségi ellátás fejlesztésére az egészségügyi minisztérium által létrehozott 23. számó program. Ezeket a pénzeket az egészségügyi igazgatóságtól kellene kapják, de az idén összesen 240 millió lej érkezett ebbôl a forrásból, miközben havi 700 millióra lenne szükség, hogy a szolgálat valamennyi alkalmazottja a 154. törvény szerinti bért megkaphasa — itt azt is megemlítették, hogy az egészségbiztosítási pénztár személyzete többszörösét keresi meg, mint a mentôszolgálat azonos szakmájú alkalmazottai.

Hétfôn reggel 7 és 9 óra között figyelmeztetô sztrájkba lép a mentôszolgálat, tehát kizárólag a sürgôsségi hívásokat látják majd el. Látványos tiltakozó akciókat egyelôre nem terveznek, hanem a döntéshozó szervek figyelmét akarják felhívni a rendellenességekre. Jövô hét során pedig mind a minisztériumnál, mind az Ambulanta szakszervezetnél a fôvárosi fórumok elôtt is szóvá teszik sérelmeiket.

Tanácskozás az árvízrôl

A prefektúra, a polgári védelem, a vízügyi igazgatóság marosvásárhelyi kirendeltségének képviselôi találkoztak a megye polgármesterei a tegnap délelôtt a prefektúra nagytermében tartott tanácskozáson, amelynek témája az árvízveszélyre való felkészülés, illetve a következmények elhárításának megszervezése volt. Az Erdô- és Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztériumot Dan Stacescu igazgató képviselte.

— A Maros megyén áthaladó 2727 kilométernyi folyóvízbôl mindössze 324 kilométer van gát közé szorítva — mondta Barbieru Nicolae, a vízügyi igazgatóság mérnöke. Elmondása szerint árvizek esetén a hatékony közbeavatkozást nagymértékben lassítja az információáramlás megoldatlan helyzete. Ugyanis számos helységben (falun) este 10 órakor bezár a posta, így megszûnik a kommunikálás lehetôsége. Dan Stacescu azt javasolta, hogy ilyen esetben vegyék igénybe az állandó jelleggel mûködô rendôrôrsökön levô telefonkészüléket. Barbieru rámutatott: a gyakorlat azt mutatja, az árvízzel fenyegetett települések felelôs személyei még a figyelmeztetés után sem tették meg a szükséges intézkedéseket a szerencsétlenség megfékezésére. Véleménye szerint, ha Dózsa György lakossága pozitívan felelt volna az együttmûködésre való felszólításra, a védôgát nem ment volna tönkre. Pozitívumként említette a nyárádtôi polgármesteri hivatal hozzáállását, aminek segítségével a Dózsa György községhez tartozó Lôrincfalvát nem öntötte el a víz. Felvetette annak legetôségét, hogy a polgármesteri hivatalok iktassák be a helyi költségvetésbe az árvizek megelôzésére, illetve azok következményeinek elhárítására szükséges munkálatok értékét.

Szó esett a jobbágyfalvi duzzasztógát építésérôl is. A munkálatokhoz szükséges 114 milliárd lejbôl ez évben mintegy 30 milliárdot irányoznak elô. Az idôleges víztároló építése nem új munkálat, azt 1989 elôtt elkezdték, ám pénzhiány miatt leállították és konzerválták. Nemrég fogtak hozzá a bánya kifedéséhez, valamint a bejárati út létrehozásához. A víztároló befogadóképessége — a tervek szerint — 6 millió köbméter, valamint 5,1 millió köbméter árhullámot képes megfékezni. A napokban fognak neki a Nyárádszereda — Nyárádtô közötti folyóvízszakasz szabályozásához. Nemsokára befejezik a marosvécei csatorna építését — összegezett Barbieru Nicolae mérnök.

Hangtájakon

Van annak másfél évtizede, java(s)llatra gyógyhatású vízifûre csörtettünk a nádas mélyén, Tóvidéken. Reménytelen dolog, mondták a helybéli halászok, olyat ôk sem láttak, de ha akarjuk, tudnak ôk egy füvesasszonyt Válaszúton, elvégre ha gyógyírrôl van szó, semmi sem lehet messze. Valami nádasmélyi halászmese volt, Válaszúton nem tudtak semmiféle csodafûrôl, sem a gyógyító asszonyról.

Ültünk becsapva egy villaszerû épület kánikulai árnyékában, hallgattunk nagyokat, nem tudtuk, errefele hogyan kell köszönni... Poshadt sörközelben nem is voltunk túlontúl gyanúsak, arra is tellett helyi bátorságból, hogy valaki megsúgja: a villa Kallós Zoltán szülôháza volt, a család tán a harmincas évek elején vásárolta meg egy éppen tönkremenô Bánffy gróftól. Csak szülôház volt, mert kiállamosította a népuralom.

A neves kárpát-medencei folklórtudóssal Széken találkoztunk azelôtt, késôbb a füvesasszony rejtélye is feledésbe merült. A kalotaszegi parasztmellényt megdicsérte rajtam, aztán a virtusból sosem elég,a kalotaszegi népi kultúrát beimportálva egy nyárádmenti bálba, utolérte sorsa: a mellényt a kultúrszegrôl leemelte egy kezdô böllér. Ököljoga volt a meggyôzôbb. Szóval Széken kutatott Kallós Zoltán, ott bukkant egyebek közt Rákóczi keservére. Akkortájban mindenféle szellemi vámvizsgálatot kalandokkal megkerülve került gyûjteménye a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének archívumába: Moldva, Gyimes, Mezôség és Kalotaszeg népzenéje. Kallós Zoltán folklórgyûjtését ezidáig a Hungaroton adta ki sorozatban, ám nemrég, frissességére való tekintettel, mondhatni még a napokban került forgalomba új CD-je, a budapesti Fonó Rekords kiadásában. Válaszúti, bonchidai és környékbeli népzene, a válaszúti banda muzsikája. Egyébként CD- sorozatra kerül Kallós Zoltán életmûve. A következô lemez Kalotaszeg egyik legjobb zenészét, a magyarlónai primás muzsikáját örökíti meg. A prímás egy patakba fulladt részegen, úgyhogy egyedi a felvétel.

A válaszúti villában ma a Kallós Zoltán Alapítvány mûködik. A folklorista a Kossuth- díjából két mezôségi szobát állított ki vegytisztán. Tájmúzeum. Ha a vízinövény- keresôt a halászok még rávennék a válaszúti csodára, mindenképpen szerencsés lesz vállalkozása. Poshadt lápoknál tisztább forrásokra talál. Így sosem tudni mire jó a vízinövény és csodareklám.

Napló

Kányádi Sándort különös öröm hallgatni. Aki csak tévében látta, azt hihetné, hát ez a nagy nyilvánosságnak szóló, jól kimódolt póztalanság. Aki találkozón is hallgatta, azt hihetné, na jó, itt most megint tesztel bennünket, mint egyébként a világon mindenütt elôforduló magyarokat, hogy tudniillik " a nagyvilágnak, benne a diaszpóra magyarságának versek-e, annak tetszenek-e a verseim?" — és hát ebben is ott van a póz, abban a kitûnôen kidolgozott "egyszerûségben". Aki azonban olyan szerencsés, hogy minden alkalom nélkül, csak úgy né, beszélgethet vele, elmondhatja: ez a "póz", ez ô maga; és az a csúnya mûszó, melyet az erdélyi magyar költészet jellemzésére kitalált, a potenciális szimbolizmus, az voltaképpen Kányádi Sándor tündökletes egyénisége, melyben ott fénylik "a mi utcánk" tisztessége (ahol még a sár is tiszta), az apa tisztessége és a költô örökölt kópésága is, hiszen közben folyton ránk kacsint az a konok gyermek, aki félelmein csak énekelve tud felülkerekedni — a tízéves legényke, aki elôször indul "vásárba", egyedül hajtja a lovakat, mikor szekérderéknyi pirosbélû "körtövét" viszen eladni Fehéregyházára. És ott, a Petôfi- ünnepség sokaságára leskelôdve, a verseket hallgatva döbben szívébe, hogy Istenem, ilyen verseket kellene írjak én is... "Olyan lappangó, készenléti jelképiséget értettem s értek ezen, mely csak bizonyos életérzés- frontbetörésekor szokott kihajolni a költeménybôl, s ad egészen más, társadalmi töltést, értelmet, sôt szerepet az eladdig szerelmesnek, tájleíró-festônek érzett-vélt verseknek vagy éppen a kicsik gyönyörködtetésére, szókincsük gazdagítására szánt játékos versikéknek. Azóta a saját bôrömön is tapasztalhattam a készenlétinek is mondható jelképiség jelenvalóságát."

Olvasom esszéit, és lenyûgöz pontossága (A jó írás pontosan fogalmaz, a dilettáns igyekszik szépen írni — idézi Illyés Gyulát — ), elragad áradó mesélôkedve. Rokonszenves, ahogy a "kis" irodalmunkat jellemzi: "A nagy népek önellátóak. Nem szorulnak nemhogy ránk, kicsikre, de még más nagy népekre sem. A franciáknál nincs tudtommal Shakespeare-kultusz, és fordítva, a britek sem csinálnak olyan nagy dolgot mások nagyjaiból, klasszikusokból, mint például mi, magyarok. Ismerik, értékelik, élnek velük. Kis nép fiának- lányának igen nagy szerencséjének kell lennie, hogy bekerüljön a nagy népek irodalmi látkörébe. Mi, a kicsik, a még kisebbek, nem lévén önellátóak, igyekvôbbek, iparkodóbbak vagyunk, mondjuk ki, mûveltebbek is általában. Számbeli csököttségünkben többre töréssel, mindent ismerni-tudni akarással, ha úgy tetszik, nagyobb mûveltségre való igyekezettel próbáljuk egyenlôvé tenni magunkat. Szerencsére ebben segítségünkre vannak a költôink, nagyjaink legtöbbje egyben fordító is, ekképpen a világirodalom, a világ költészetének színe-javát a magyar költészet szintjén, színvonalán ismerheti meg a mindenkori magyar olvasó. És ez így van tudtommal a többi kisebb-nagyobb európai népnél is." (Fölfeslett metaforák. Egymásba kapaszkodó történetek)

Kányádit órák hosszat hallgatnám, tévében, találkozón, alkalmi kísérôjeként a városban, akármelyik faluban.

Egyik legnagyobb költônk. És egyike legnagyobb tanítómestereinknek is.

Ratosnyán a helyzet változatlan

Már az 1970-1975 között elkészített országos hidrotechnikai tervben felmerült egy vízgyûjtô építése a Maroson. E folyón ugyanis nem volt (sz.m. és a mai napig sem létezik) egy ilyen, vízhozam szabályzó gát. A szakemberek több változatot vizsgáltak meg: Ernyénél, a Görgény völgyében, illetve Szalárdon mérlegelték még a gátépítés lehetôségét. A gazdasági érvek Ratosnya mellett döntöttek. A munkatelep szervezése már 1987-ben megkezdôdött, 1989 augusztusában fogtak hozzá a munkálatokhoz. A terv szerint a majdani tóba vezetik a Bisztra, a Donca, a Galonya, a Visa, a Ratosnya, a Tihu, a Közép, és az Ilva patakokat. A gát magassága 105, szélessége a felsô szinten 360, a talapzatnál 350 méter, hozzávetôlegesen 3,200 millió köbméter követ helyeznek be e falba. A tó hasznos térfogata 40 millió köbméter víz, ami nagyobb esôzésekkor elérheti a 90 milliót is. Az áramfejlesztô egységhez egy 8 km hosszú fôvezetéken 400 köbméteres másodpercenkénti sebességgel szállítják majd le a vizet. A vízfelület 800 méter tengerszint feletti magasságon 150 hektárt foglal el. A gát közelében a víz eléri a 90 méter mélységet is. A vízi erômû óránként 50 Mwh villamos energiát termel – olvasható a vízügyi igazgatóságon található aktatömbbôl.

Öt hónap alatt a munkások hozzáfogtak az alagutak ásásához, megnyitották a kôbányát, felépítik a barakknegyedeket. 1991- 1992-ben kiképezik a vízi erômû fôvezetékét és elhelyezik az áramfejlesztô épületének alapjait, ugyanakkor elkészül a jövendôbeli víztükröt körülvevô út. Utána 4 évig csak állagmegôrzési munkálatokat végeznek. A nagyobb áramfogyasztó gazdasági egységek csôdje, illetve lecsökkentett termelékenységük, valamint a csernavodai atomreaktor beindítása miatt az országban villamosenergia-fölösleg keletkezik. A RENEL-nek már nincs amiért beruházni az ilyen kisebb kapacitással mûködô üzemekbe (az országban még több tucat ilyen megkezdett gát van), leállnak a munkával. A munkások többször sztrájkolnak, ennek következtében a megyei hivatalosságok folyamatos közbenjárásának köszönhetôen a vízgyûjtô munkálatait átveszi az Erdô, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, míg az Ipari Minisztérium, illetve a RENEL csak az áramfejlesztô megépítését finanszírozza. 1998. december 31-én elvégzett számítások alapján a munkálatok összértéke 507 milliárd lej. Ebbôl eddig összesen 33 milliárd lejt kaptak, a következô ütemben: 1997-ben 7, 1998-ban 12, míg 1999-ben 13 milliárd lejt. Még hátra van tehát 407 milliárd lej értéknyi beruházás. Ha így haladnak a finanszírozással, a tervezett 6-7 helyett 40 év múlva készítik el a gátat. Azért, hogy több finanszírozási forrása legyen a gátnak, közhasznúvá nyilvánították. Ez sem segített. Érdeklôdtek ugyan cégek, akik privatizálták volna a vízgyûjtôt, de alaposabb gazdasági számítások után visszaléptek. A beruházás csak 60-70 év múlva térül meg, és csak kb. 150 év múlva lehet nyereséggel üzemeltetni a tavat. Ehhez az idôeltolódáshoz hozzájárul a munkálatok ütemének lelassulása is – vélték egyesek.

Annak ellenére, hogy Marosvásárhely vízfogyasztása csökkent, a vízügyi szakemberek abban látják a gát létesítésének és a majdani tónak a hasznát, hogy szabályozni lehet a Maros vízhozamát.

— Jelenleg átlagban, másodpercenként 3 köbméter a folyó vízhozama, ezt a vízgyûjtôben felfogott vízzel szabályozva 6-ra növelhetik, amivel a szárazság idején biztosíthatják Régen és Marosvásárhely vízüzemeinek a gondtalan ellátását. Ugyanakkor feljavul a víz öntisztulási folyamata, így a nyersvíz minôsége is jobb lesz — magyarázza Munteanu Nicolae, a vízügyi igazgatóság megyei kirendeltségének vezérigazgatója, majd hozzáteszi: árvízvédelmi szempontból nincs jelentôsége a gátnak, hiszen a tapasztalatok azt igazolták, hogy e hegyvidéki patakok nem okoztak gondot. S ha jelenleg a gát építôtelepére látogatónak úgy tûnik, hogy a munkálatok alatt környezetrombolást végeztünk (brutálisan, rövid idôn belül 300 hektár erdôt irtottak ki), annak megnyugtatásul elmondhatom, ha elkészül a gát, akkor faültetéssel 15 év alatt helyre lehet állítani a növényzetet, mi több, a tó közelében új jellegzetes biotóp alakul ki.

A környezetvédelmi ügynökségtôl Ábrán Péter erdômérnök ellenôrizte az építkezéseket. Tôle tudtuk meg, hogy a múlt rendszerben, amikor hozzáfogtak a munkálatokhoz, nem végeztek környezeti hatástanulmányt, hiszen erre nem volt szabály. Ezt a késôbb megjelent környezetvédelmi törvény kötelezte. Ennek alapján, a környezetvédelmi ügynökség felkérésére, a Román Tudományos Akadémia biológia szakosztálya elkészítette a hatástanulmányt. Addig azonban már letarolták az erdôt és a kôfejtés is károsan hatott a környezetre. Emiatt az ügynökség több ízben megbüntette a munkálatokat végzô Hidroconstructia Rt.- t, az ügybôl per lett, amelyet az építôk elvesztettek. A környezetvédôk álláspontja: nem kellett volna ilyen hamar kivágni a fákat. A kôkitermelés elavult technológiája miatt sokat ártottak, ezt korszerû berendezésekkel másképpen is megoldhatták volna. Mi több, hozzákezdtek egy kôkitermelô telep kialakításához, majd rájöttek, hogy rossz minôségû az anyag és egy másik helyen is hasonló talajromboló munkát végeztek. Mai napig sem oldották meg az alagutakból kibányászott meddô kô elôírások szerinti tárolását. A büntetésen kívül a környezetvédô hivatal a brassói erdészeti kutatóintézettôl megrendelte az érintett terület ökológiai helyreállítási tanulmányát. A dolgozat 32 hektár újraerdôsítésérôl, növény és állatfaj meghonosításáról szól. A Hidroconstructia Rt. kifizette a tanulmányt, és 2 évvel ezelôtt hozzá is fogtak a terület helyreállításához. Ábrán Péter véleménye, hogy a gátat nem kellett volna e völgybe építeni, de a tudományos érvek mégis bebizonyították, ha elkészülnek vele, akkor ez a környezet hasznára válik. Ha érvényben maradnak a jelenlegi törvények, akkor ezt azt jelenti, hogy vízvédelmi szerepe miatt a tó fölötti erdôbôl nem lehet fakitermelést végezni. A tó léte hozzájárulhat a Kelemen Nemzeti Park létesítéséhez is. A vízgyûjtôt tápláló patakok sem száradnak ki, hiszen törvény van arra, hogy a biotóp létét fenntartó minimális vízhozamot biztosítani kell az érintett medrekben. Mivel a jövôben az erre vezetô egyetlen mûút a gáton halad majd el, így ellenôrizhetô a jármû- és turistaforgalom, ami környezetvédelmi szempontból is jó.

— Ha a mostani villamosenergia-fogyasztást vesszük figyelembe, akkor bátran kijelenthetjük, hogy fölösleges megépíteni a ratosnyai vízi erômûvet – mérlegel Dénes József, a CONEL Maros megyei kirendeltségének gazdasági igazgatója. Az 1989-hez viszonyítva 55 százalékkal csökkent a fogyasztás az országban. Kirendeltségünk az áramfejlesztô egység mellé egy nagy teljesítményû transzformátorállomást létesített, amivel feljavítjuk a környék villamosenergia-ellátását. Ez kellett. A ratosnyai vízi erômûnek fogyasztás-kiegyenlítô szerepe lehet. A pénzhiány mellett talán emiatt vált érdektelenné e beruházás.

— A kutya nem itt van elásva – mondta Farago Emil mérnök, a vízi erômû építôtelep vezetôje, akivel ratosnyai irodájában veszélgettünk. — Annak ellenére, hogy nagy a beruházás és az ország jelenlegi gazdasági helyzetéhez mérten óriási áldozatot követel, még mindig a legolcsóbb és környezetkímélôbb energiaforrás a vízi erômû. Ha elkészül, akkor már csak a gát, illetve a turbinák karbantartására kell nagyon keveset költeni, s gyakorlatilag folyamatos a termelés. Azért jutottunk ilyen helyzetbe, mert nincs törvény a villamosenergia- termelô és -szolgáltató egységek privatizálására, nincs az országnak egységes energetikai politikája, s ami a legszomorúbb, hogy a villamosenergia-maffia nem akarja kiengedni a kezébôl a privilégiumokat. A ratosnyai vízi erômû iránt érdeklôdtek francia, német és angol pénzügyi-beruházási csoportok, akik hajlandók lettek volna finanszírozni az építkezést, átvenni a létesítményt, azzal a feltétellel, hogy a román állam garantálja az itt termelt villamosenergia felvásárlását. Más hasonló erômûvek privatizálásáról is érdeklôdtek, azonban a bukaresti vezetôség az erre vonatkozó törvény hiányára hivatkozva nem teljesíthette kérésüket. Valójában nem a törvény hiánya gátolja a privatizálást, a haladást. Ha országos szinten privatizálják a villamosenergia-termelô és -szolgáltató egységeket, akkor felbomlik egy nagyon jól keresô érdekcsoportnak létet biztosító országos vállalat, amelynek magas beosztásban levô vezetôi mindmáig azzal takaróznak, hogy "nem adhatjuk el a stratégiai fontosságú létesítményeket". Emiatt a felfogás, álláspont miatt kell nekünk is itt, Ratosnyán a kapacitásunkat 20 százalékra csökkentenünk. Az idén mindössze 16 milliárd lejt kaptunk, reméljük, ebbôl elkészül a turbinaház szerkezete és lehet, hogy a falakat is felhúzzuk. Mi jobban állunk a befektetéssel, mint a gátépítôk. Eddig 40 százalékban sikerült a tervezett munkálatokat megvalósítani. Ha megfelelôen pénzelnek, akkor 3 év alatt üzembe helyezhetjük az áramfejlesztôt, ilyen körülmények között 6-7 év múlva fejezzük be a munkát.

Hasonló a helyzet a gát építôtelepén is. A hajdani pionírtáborban berendezett irodájában Rusu Adrian fômérnök a térképnél magyaráz. — Eddig elkészültek a vízelvezetô alagutak, a biztonsági lefolyó és a fenékürítô, mindezek a munkálatok nem látványosak, hiszen a föld alatt végezték el. Annál nehezebb volt a kivitelezés, hiszen több mint 5 méter átmérôjû alagutakat kellett kiásni, lebetonozni. Elkészült a létesítendô tavat körülvevô út is, természetesen ez le lesz majd aszfaltozva. A gátból mindössze 4 méter magasságban raktak le követ. Néhány példa, hogy mit jelent számunkra a pénzhiány. Képességeink szerint havonta letehetnénk 10.000 köbméter követ, most mindössze 5000-t helyezünk el, gépeink egy hónapban 2-3 milliárd lej értékû munkát is képesek elvégezni. 200 alkalmazottunk van, de így mindössze csak egy tucat dolgozik.

A két építôtelep munkásainak három helyen barakknegyedeket létesítettek. Egyet idôközben felszámoltak, de a megmaradt kettôben így is közel 500 ember él. A Galonya melletti kolónia külön falu. Lakosai az ország különbözô részeibôl verbuválódtak. Több család él itt, sokuknak a barakk és a szûk lakótéren összezsúfolt javaik a mindenük. A telepen több mint 100 gyerek van, akik közül 20-an az itt berendezett iskolában járják az elemi osztályt. Két tanítónô gondoskodik róluk. A nagyobbakat a vállalat által biztosított gépkocsival a környezô falvakba viszik iskolába. A tágas, tiszta étteremben a bányászok ingyen ebédelhetnek, a más szakterületen dolgozók jegyet válthatnak, de nem sokan teszik, inkább otthon fôznek a háziasszonyok. A konyhára valót meg egyebeket a barakknegyedben levô üzletben lehet beszerezni, ezenkívül a cég külön autót bocsát azok rendelkezésére, akik hétvégente a dédai piacon szeretnének bevásárolni. A postát szervezési okok miatt nemrég bezárták. Orvosi rendelô is van, ahol hetente, program szerint a ratosnyai körorvos fogadja a betegeket. Vannak itt egy- és kétszoba-konyhás, fürdôszobás lakások, lefolyóhálózattal, központi fûtéssel. A fiatalabbak, és aki tehette, földet vásárolt, házat épített magának azon a településen, ahonnan származik. De többen az építôtelepen, a barakkokban éltek nemzedékeken át.

Páll Gyöngyi is építôtelepen született, itt talált férjet magának. 2 és fél éves kislányuk is "barakklakó" lett. Az életük, sorsuk egybefonódott a ratosnyai építôteleppel. Szerencsére a Hidroconstructia Rt. munkát vállal más helységekben is, így igyekszik kereseti lehetôséget biztosítani az alkalmazottaknak. Ha leállnak a ratosnyai munkálatok, akkor ez több család megélhetését is veszélyeztetné.

— Nem tudjuk, mi lesz velünk – mondják az egyik barakkban vendéglátóim. Míg csurran-cseppen, megélünk valahogy, de egyre nehezebben. A barakkvilágot megszoktuk, ebben nôttünk fel, el sem tudjuk képzelni, hogy munka nélkül maradunk. Aggódunk, mert 40 év hosszú idô, sok minden megváltozhat. Mások kezében van a sorsunk.

A barakkok között játszadozó gyerekek mellett hagyjuk el a telepet. Talán ôk lesznek azok, akik az "utolsó téglát helyezik el" a gáton? Ma még erre a kérdésre senki sem adott egyértelmû választ.

A marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület Habakuk bábcsoportja május elején, a VIII. Budapesti Amatôr Bábfesztiválon vendégszerepelt, mint az elsô Erdélyi Bábfesztivál különdíjazottja.

Habakuk, Barta Júlia vezetésével – aki odaadással és hozzáértéssel irányította lányait – a magyar fôváros több óvodájában és iskolájában lépett fel. A legnagyobb siker talán a XVIII. kerület Etalonsport és Általános Sportiskolában született, ahol sok gyerekszáj maradt a bámulattól tátva és a szemek is azt tükrözték, hogy a bábosok játékukkal és igen ötletes bábjaikkal hosszú perceken keresztül meseországba röpítették a közönséget. Az apró kezek hosszasan tapsolták a szereplôket, az óvó- és tanítónôk is gratulálni siettek. Mogyorósi Ferenc, a XVIII. kerület polgármesteri hivatalának irodavezetôje és az iskola igazgatónôje szép emlékplakettet nyújtott át A mókus és a szarka c. tanulságos mese elôadóinak. A tanítóképzôs lányok (Gombóc Réka, Székely Zsuzsanna, Máthé Tünde, Sipos Beáta, Blos Jáni Melinda, Kocsis Réka, Csíki Emese, Kovács Ágnes, Horváth Erika), valamint Suba Zsuzsi, a 18-as iskola VI.-os diákja ez alkalommal nem akármilyen "értékekkel" gazdagíthatták tapasztalataikat . A fellépések után következett a jól megérdemelt pihenés, vagyis Budapest látogatása. Az idegenvezetô szerepét (is), a Bábfesztivál szív-lélek szervezôje, Felkuti Károly töltötte be, aki végig videofilmre rögzítette a lányok fellépését és sétáit is. Jelesre vizsgázott Molonfalean Marcel , a Lavinia Tours utazási iroda gépkocsivezetôje, aki Habakukot a város legszebb helyeire szállította el.

Habakuk szomorú szívvel távozott Európa egyik legszebb fôvárosából, ahol május folyamán a szászrégeni, baróti és sepsiszentgyörgyi bábosok is megcsillogtathatják tudásukat.

Habakuk türelmetlenül várja a napokban történô eredményhirdetést, s reméljük, hogy városunk amatôr bábosai a nyertesek között szerepelnek, mert megérdemlik.

Barta Júlia, a csoport vezetôje köszönettel tartozik a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnek a támogatásért, a Lavinia Tours igazgatójának, Tanalt Viorelnek, akinek segítsége nélkül bizony nem mehettek volna Budapestre, Csifó Miklósnak, a Comimpexal Service Kft. tulajdonosának az anyagi támogatásért, a nagyszerû magyarországi házigazdáknak, a XI. kerületi Gyermekotthon vezetôségének és alkalmazottjainak, valamint Felkuti Károlynak, aki a csoportot meghívta a budapesti bábfesztiválra.

A Maros Megyei Hátrányos Helyzetûek Felügyelôsége ismét meghúzta a vészharangot, jelezve, hogy a falun mûködô betegápoló-otthonok pénzhiány miatt mûködésképtelenné válnak. A pénzt a megyei tanács kellene kiutalja számukra, ám a szûkös költségvetés ezt nem teszi lehetôvé. Mivel az intézetek kiadásait a személyzet és a betegeknek szánt élelmiszeradag csökkentésével már nem lehet leszûkíteni, fennáll a veszély, hogy a megyében 650 fogyatékos felnôtt és közel 200 gyerek az utcán marad — írja a megyei tanácsnak szóló átiratában Dorin Suciu fôfelügyelô.

Az átirat felsorolja az érintett intézeteket, így a marosvécsi kórházotthont, ahol 339 felnôttet és 194 gyereket kezelnek, s amelynek tavalyi költségvetése 5 milliárd 790 millió lej volt. Idénre 10 milliárd 400 millió lejre lenne szükségük, de csupán 4 milliárd 60 milliót ígértek. Tehát a szükséges összegnek a felét sem. Hasonló a helyzet a mihkázi kórházotthonban is, ahol 250 beteget ápolnak. Tavaly több mint 4 milliárdot költöttek, idén 6,5 milliárd lejre lenne szükség, de a megyei, illetve helyi tanács csupán 2,8 milliárd lejt szán a kórházotthonnak.

Rosszul állnak a mezôkapusi otthonban, ahol 85 beteget, a sárpataki, valamint a holtmarosi otthonokban, ahol 120, illetve 141 ápolásra szoruló embert kezelnek. A mezôkapusi otthon az igényelt 1,5 milliárd lej helyett 777 milliót, a sárpataki a 2 milliárd lej helyett 1,5 milliárd lejt, míg a holtmarosi otthon 1,8 milliárd lej helyett 1,2 milliárd lejt kap csupán. Hogy a megígért összegek mennyi idôre lesznek elegendôek az egyre növekvô árak mellett, nem tudni. A marosvécsi és a mikházi ideg- és elmegyógyászati otthonokban egy betegre naponta 71 ezer lejt költöttek idén. Míg egy ideg- és elmegyógyászati klínikán egy hasonló betegre 350.000 lejt fordítottak. Természetesen ezek az összegek magukba foglalják a személyzet fizetését, a betegek étkeztetését és ruháztatását, az energiafogyasztást stb. A két összeg között nagyon nagy a kölönbség, holott ugyanolyan szolgáltatást biztosítanak a betegnek. - Ez az állapot nem tartható tovább, jelentette ki Dorin Suciu fôfelügyelô, erre a megye elöljárói megoldást kell találjanak!

Mivel az átiratot a Maros Megyei Tanácshoz címezték, Virág Györgyöt, a megyei tanács alelnökét arra kértük, tájékoztasson arról, milyen kiút lehetséges ebbôl az áldatlan helyzetbôl.

- A kormány által jóváhagyott költségvetésben - mondotta - a községek területén mûködô intézeteket nem vették figyelembe a költségvetési összegek kiegyenlítésénél. Ez Maros megyei szinten 22 milliárd lejes hiányt jelent. A helyzetet ismertették a kormány fôtitkárával, Vlad Roscával is, aki személyesen látogatott Maros megyébe, átiratot küldtek a kormányhoz, de eddig mindez semmi eredménnyel nem járt.

Végkövetkeztetésként a társadalom leghátrányosabb helyzetben lévô kategóriája oda jutott, hogy az állam nem tudja eltartani, a helyi költségvetés kasszája pedig csak városi viszonylatban — pl. a régeni, a segesvári, a marosvásárhelyi öregotthonok esetében — engedheti meg azt, hogy ezek az otthonok a létminimum határán mûködjenek.

A Romániai Magyar Pedagógusszövetség 1999 nyarán a következô magyarországi továbbképzési lehetôségeket bíztosítja tagjai számára: a soproni Benedek Elek Pedagógiai Fôiskolán óvónôk számára augusztus 24-29. között (Közép- Erdély 2 hely), debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzô Fôiskolán tanítóknak július 5-10. között (4 hely), Budapesten az ELTE Informatika Tanszékén az informatikusoknak aug. 16-21. között (4 hely), a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen a földrajz- valamint a történelemtanárok számára augusztus 9-14. között (3 illetve 4 hely), a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben az ének- zenetanárok számára július 18-24. között (3 hely), a békéscsabai Kôrösi Fôiskola Körosi Nyári Akadémiáján június 27- július 6. között Békés Tarhoson ének-zene tanítóknak (5 hely), Szép magyar beszéd kurzus tanítóknak-tanároknak (4 hely), a budapesti Fôvárosi Pedagógiai Intézetben aug. 16-19. között tantervek tanítóknak, tanároknak (10 hely), mérés, értékelés tanítóknak, tanároknak (10 hely).

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének VIII. Nyári Egyeteme Nagymegyeren 1999. július 4-9. között a következô tematikában szervez továbbképzô tanfolyamokat: Óvodapedagógia, Differenciális tréning 1-4 évf. tanítóknak, TQM tréning iskolavezetôknek, Magyar irodalom — Történelem, Pedagógiai mérések, Osztályfônökök továbbképzése, Angol nyelv, Német nyelv, A tanulás tanítása (a közép-erdélyi pedagógusok számára összesen 5 hely).

1999. Július 11-16. között Rimaszombaton a következô szekciókban szerveznek továbbképzést: Kézmûves mesterségek tanulása - nevelônôknek, A tanulás tanítása - tréning, Néprajz az iskolában, Drámajáték és kommunikáció, (5.) Tanulási problémák, magatartási zavarok felismerése, csökkentése (3 hely).

1999. augusztus 15-20. között Kassán a következô tanfolyamokat szervezik: Mérnök-tanár továbbképzés, Matematika-fizika, PC-tanfolyam kezdôknek, INTERNET-ismeretek, A tanulás tanítása - tréning, EU-ismeretek, Kollégiumi nevelés (5 hely).

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1999. július 11-18. között ének-zene, néprajz, néptánc és játéktanítás tematikában szervez tanfolyamot az óvónôk, tanítók és táncoktatók részére.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete Szabadkára tervezte tanfolyamait, amelyeknek megszervezése a háború miatt bizonytalanná vált.

A külföldi tanfolyamokon való részvételre azok a tanerôk pályázhatnak, akik tagjai az RMPSZ-nek és napirenden vannak a tagdíj fizetésével. A részvételi díj 75.000 lej. A pályázóknak rövid szakmai önéletrajzot kell benyújtaniok a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban Horváth Gabriella aligazgatónônek. A pályázatokat összesítik, s a Pedagógusszövetség országos vezetôsége bírálja el.

Háromnapos rendezvénysorozat vette kezdetét a tegnap. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség szervezésében immár II. alkalommal tartják a Vásárhelyi Diáknapokat, amelyre 16 vásárhelyi és temesvári csapat iratkozott fel.

A tegnap a sportvetélkedôk zajlottak. Futball, teke, sakk, kosárlabda és asztalitenisz-bajnokságokon mérték össze tudásukat, ügyességüket az egyetemisták. Délután Szilágyi Géza a párkapcsolatokról tartott elôadást. A mai nap programjából: 8 órakor futball, lábtenisz a Víkend telepen, 10 órától a várban fotókiállítás nyílik. A tollas- és kosárlabda-mérkôzéseket a Somostetôn sorra kerülô (14 óra) szórakoztató versenymûsor követi. 19.30-tól a Maros Mûvészegyüttes termében táncház, majd 22.30 órától alternatív színház és tábortûz (Somostetô) várja az érdeklôdôket. A szombati nap tevékenysége a 3-as bentlakásban kezdôdik, ahol 8.30 órakor mûvészfilmet vetítenek. A víkendi vetélkedôket a focidöntô követi. A május 13- 15-e közötti napok gálaesttel egybekötött díjazással zárulnak.

A tegnap délelôtt érdekes, egzotikus hüllôket és pókokat bemutató kiállítást nyitott meg a marosvásárhelyi Kultúrpalota pincehelyiségében (volt Maris klub) az aradi Gabonica Kft. a megyei múzeummal közösen. Az érdeklôdôk mintegy 25 fajta hüllôbôl 35 példányt láthatnak. Ezek között találhatjuk a dél afrikai kobrát, amelybôl csak kettô található Európában, a gaboni viperát, amelynek mérge akár 20 embert is megölhet. Ezenkívül közelebbrôl is megszemlélhetjük a leguánt, a gekkót és többféle mérges pókot, kajmánfiókákat és a krokodilt.

Korb Tibor állatgondozó elmondta, hogy a cég tulajdonosa, Steinhübel István gyerekkori hobbija volt a hüllôk tenyésztése, innen származik az ötlet, hogy ezeket az állatfajokat forgalmazza. E kiállítással már bejárták az országot és mindenhol nagy sikert arattak.

Csak az idegenkedik a hüllôktôl, aki nem ismeri ôket — mondja a gondozó, a kígyók nem szelídíthetôek ugyan, de szokásaikat ki lehet tapasztalni. A leguán még idomítható is. Egy ôsi kínai mondás is úgy tartja: jó, ha hároméves kor után egy gyerek tigrispitonnal nô fel, hiszen sokat tanulhat a kígyótól.

Akit a dzsungelek rejtett világa érdekel, az május 27-ig ne mulassza el megtekinteni a kiállítást.

A hatályos jogszabályoknak megfelelôen mentesülnek a havi vonalbérleti díj fizetésének kötelezettsége alól a 44-es törvény szerinti háborús veteránok, és a volt politikai és hadifoglyok (55-ös törvény) olyan értelemben, hogy ennek a költségnek a fedezését a megyei munkaügyi és szociális védelmi igazgatóság állja.

Ugyanakkor a rokkantak megyei felügyelôsége a saját alapjából átutalja a távközlési társaságnak azt az összeget, amibe a telefonelôfizetôk bizonyos kategóriáinak meghatározott impulzusszámú beszélgetése kerül. Így az egyéni vonallal rendelkezô rokkantak a Romtelecom által mindenkinek adott 100 "ingyenes" impulzus mellé még 100 impulzust kapnak a felügyelôségtôl. Tehát havonta 200 impulzust használhatnak el, anélkül, hogy fizetnének. A kapcsolt vonallal (helytelen szóhasználattal ikertelefon) rendelkezô rokkantak — többnyire mozgássérültek — 50 díjmentes impulzusra számíthatnak, szintén a felügyelôség támogatásával, a Romtelecom által nyújtott 100 impulzuson felül. Legnagyobb kedvezményt a vakok, illetve látássérültek élveznek, értük 400 impulzus árát küldi át rendszeresen a felügyelôség a távközlési igazgatóság számlájára.

Hasonlóképpen joguk van felmentést kérni a havi vonalbérlet fizetésének kötelezettsége alól a hadiözvegyeknek (akiknek férje a háborúban esett el és az 55-ös törvénybe beilleszkedô hadifoglyok özvegyeinek). Nem jár viszont a telefon-vonalbérlet ingyenessége a háborús veteránok özvegyeinek, tehát azoknak, akiknek hadviselt de hadifogságba nem esett férje hazatérése után halt meg.

A megyei munkaügyi és szociális védelmi igazgatósághoz beadott kérelemre 30 napon belül köteles válaszolni az intézet. Ugyanott bôvebb eligazítást, elôzetes felvilágosítást is lehet kérni az ügyben.

A felmentésre vagy könnyítésre jogosultak általában a Romtelecom távközlési társasághoz kell kérvényezzenek, de ha olyan rokkantról van szó, aki még nem kapott, vagy aki után még nem kaptak gondozói járadékot, akkor elôbb a hátrányos helyzetûek megyei felügyelôségéhez kell menni, hogy nyilvántartásba vegyék.

A valamelyik telefon és/vagy postapalotába, hivatalba benyújtott kérelemhez mellékelni szükséges a legutóbbi nyugdíjszelvényt. Vigyázat, a háborús veteránok esetében nem az állami, hanem a veteránnyugdíj szelvényére kíváncsiak! A politikai foglyoknál pedig csak olyan nyugdíjszelvényt (cupon) akarnak látni, amelyiken a D 118- as jelzés közvetlen közelében megjelenik a javadalmazás összege is! A Romtelecomnál szükséges bemutatni továbbá a kérvény aláírójának személyazonossági igazolványát (buletin) eredetiben, és ha veteránról van szó, akkor a háborús veteránigazolvány xeroxmásolatát.

A kezelôszemélyzetes vagy más néven kézi kapcsolású vidéki telefonközpontok egyes, ilyen körülmények között kivételezett elôfizetôinek is csak havi bérleti díjmentesség jár, ôk nem számíthatnak ingyenes plusz impulzusokra.

A díjkedvezmények és felmentések listáján semmilyen telefonbeszerelési vagy átszerelési (költöztetési) munkálat nem szerepel.

Autók és egyebek

Lapunk április 10-i számában nagyvonalakban bemutattuk a Volkswagen konszern legkisebb fogyasztású, a reklám szerint 100 kilométeren mindössze 3 liter gázolajat igénylô autócskáját, a LUPO-t. Most további adatokkal szolgálunk az újdonság iránt érdeklôdôknek.

Mint említettük, a tervezôk addig-addig csinosítgatták a kocsiszekrény alapformáját, amíg sikerült tovább csökkenteniük a légellenállást. Annak pillanatnyi (Cx) értéke 0,29, tehát még annál a konkurens Toyota Yaris- énál is jobb, amelyikrôl már fölvillantottunk két, a genfi autószalonon készített képet, és amelyet bôvebben a következô alkalommal ismertetünk.

A Lupo rendkívül alacsony hajtóanyag- szükségletének másik magyarázata az, hogy a kocsiszekrény bizonyos elemeit vékonyabb acéllemezbôl alakították ki, az ajtókat és a motorháztetôt alumíniumlemezbôl készítették s az elsô meg hátsó híd egyes részeit szintén könnyûfémbôl sajtolták. Hasonlóképpen a lengéscsillapítókhoz, a keresztlengôkarokhoz, a motor tartozékaihoz, a ventilációs hûtésû elsô tárcsafékekhez és a hátsó fékdobokhoz, a kormánykerékhez, valamint a pedálokhoz is alumínium-magnézium ötvözeteket használtak.

Nem utolsósorban a korszerû motornak köszönhetô a rendkívüli üzemanyagfogyasztás. A háromhengeres turbódízel motor (a feltöltô állítható geometriájú) közvetlen befecskendezéses, úgynevezett szivattyúfúvókás rendszerû. A Pumpe-Düse befecskendezésének köszönhetôen az új VW- erôforrásoknál a világon elôször sikerült átlépni a 2000 bar (!) befecskendezési értéket. Minél nagyobb ugyanis a nyomás, annál több tüzelôanyag préselhetô át a tûhegynyi befecskendezô-fúvókán a másodperc tört része alatt, amitôl az égés hatásfoka tovább javul. Ez a korábbinál is több forgatónyomatékot és alacsonyabb károsanyag-kibocsátást eredményez, természetesen megnôtt teljesítmény mellett. A titok nyitja a rendkívül rövid távolságokban rejlik, hiszen a szivattyú közvetlenül a fúvókára épült (innen a név), ahol egy külön bütykös tengely parancsainak engedelmeskedve ütemenként épül fel a maximálisan 2050 bar nyomás. Az érdesebb járást úgynevezett irányított elôbefecskendezéssel (pilot injection) próbálták kisimítani, amikor is egy mikronnyi méretû keverékkel mintegy elôkészítik a robbanást, ami így sokkal lágyabb és "tisztábban" zajlik le.

Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy az új TDI motoros Lupo még közvetlenebbül reagál a gázadásra, jobban gyorsul és csendesebb, mint elôdei. A motor egy olyan plusz tengellyel is rendelkezik, amelynek szerepe az erôhatások kiegyensúlyozása, a rezgés csillapítása — mûködése közben. Mindennek kösz&