|
LI. évfolyam 104. (14156) |
1999. május 8. szombat |
Moszkva meggyôzésével áttörést sikerült elérni a hét legfontosabb ipari állam és Oroszország külügyminisztereinek bonni találkozóján, miután az orosz fél is hozzájárult a majdani koszovói megállapodást felügyelni hivatott nemzetközi katonai jelenléthez a szerbiai tartományban.
Az amerikai, brit, francia, japán, kanadai, német, olasz és orosz külügyminiszter által jóváhagyott szöveg értelmében azonnal és ellenôrizhetô módon véget kell vetni Koszovóban az erôszaknak és az elnyomásnak; ki kell vonni a tartományból a katonai, félkatonai és rendôri erôket; az ENSZ jóváhagyását és határozatát bíró hatékony nemzetközi polgári és biztonsági jelenlét szükséges a fenti célok eléréséhez.
Koszovóban az ENSZ BT határozata alapján átmeneti közigazgatást kell létrehozni, amely megteremti a békés és normális élet föltételeit a tartomány összes lakosa számára. Szavatolni kell a menekültek és elûzött személyek biztonságos hazatérését, valamint a humanitárius segélyszervezetek bejutását Koszovóba.
El kell kezdeni a tartomány érdemi autonómiájához vezetô folyamatot, amely tekintetbe veszi a rambouillet-i megállapodást, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és a térségbeli többi ország szuverenitását és területi épségét, és elôirányozza az UCK (a szeparatista albánok fegyveres alakulatai) lefegyverzését. Átfogó lépéseket kell tenni a válság sújtotta régió gazdasági fejlesztése és stabilizálása érdekében.
A külügyminiszterek az elgondolás megvalósítása érdekében megbízást adtak szakértôiknek, hogy készítsék elô megfelelô határozat elfogadását az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A G-8 csoport elnöksége tájékoztatni fogja a kínai kormányt a bonni ülésen született eredményrôl.
Bonni megfigyelôk a G-7 sikereként könyvelik el, hogy Moszkva is hozzájárult fegyveres megfigyelôk, illetve ellenôrök jelenlétéhez Koszovóban. Ugyanakkor vitatott (illetve Bonnban sem tisztázott) kérdés marad, milyen összetételû lesz és fôként milyen parancsnokság alatt fog állni a Koszovóba küldendô nemzetközi kontingens. Ez is megerôsíti azt a benyomást, hogy a petersbergi tanácskozás csupán az elsô lépést jelenti egy, a koszovói válság tartós rendezését célzó hosszadalmas folyamatban.
A "nyolcak" külügyminiszterei csütörtöki bonni tanácskozásukon a következô nyilatkozatot fogadták el:
1. A nyolcak az alábbi általános elveket fogadták el a koszovói válság megoldása érdekében:
— Haladéktalanul és ellenôrizhetô módon véget kell vetni az erôszaknak és az elnyomásnak Koszovóban;
— Ki kell vonni Koszovóból a katonai, rendôri és félkatonai erôket;
— Az ENSZ által támogatott és jóváhagyott hatékony nemzetközi polgári és biztonsági jelenlétet kell megteremteni Koszovóban, amely jelenlét képes szavatolni a közös célok elérését;
— Az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése alapján ideiglenes közigazgatást kell létrehozni Koszovóban, biztosítandó a békés és normális életkörülményeket Koszovó minden lakója számára;
— Szabadon és biztonságban térhessen haza minden menekült és otthonából elüldözött személy, s a humanitárius segélyszervezetek akadálytalanul eljuthassanak Koszovóba;
— Politikai folyamat szükséges egy ideiglenes politikai keretegyezmény megteremtéséhez, amely érdemi autonómiát irányoz elô Koszovó számára, teljes mértékben tekintetbe véve a rambouillet-i egyezményeket, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és a többi térségbeli ország szuverenitásának és területi épségének elveit, valamint az UCK lefegyverzését;
— A válságban lévô térség gazdasági fejlôdésének és stabilizációjának átfogó megközelítése szükséges.
2. Ezeknek az elveknek a valóra váltása érdekében a nyolcak külügyminiszterei utasították politikai igazgatóikat, hogy készítsék elô egy ENSZ BT-határozat elemeit.
3. A politikai igazgatók felvázolják a koszovói válság politikai megoldása felé vezetô további konkrét lépéseket.
4. A nyolcak elnöksége tájékoztatja a kínai kormányt a mai találkozó eredményeirôl.
5. A külügyminiszterek megfelelô idôben újra összeülnek, hogy áttekintsék az addig elért haladást.
A jugoszláv elnök szerint az igazságos koszovói rendezéshez "politikai folyamaton át, közvetlen tárgyalásokkal" lehet eljutni.
A belgrádi állami rádió szerint ezt Slobodan Milosevic Karolosz Papuliasz volt görög külügyminiszterrel, az athéni parlament külügyi bizottságának elnökével tartott csütörtöki találkozóján jelentette ki. Az elnök azt hangoztatta, hogy mindez feltételezi "az agresszió leállítását, a béke visszaadását, valamint a jugoszláv állampolgárok visszatértét házaikba". Milosevic szerint a koszovói politikai megállapodásnak minden koszovói nemzetiségi közösség egyenjogúságának elvén, Szerbia és Jugoszlávia szuverenitásának és területi egységének megôrzésén kell alapulnia.
A belgrádi rádió arról adott hírt, hogy Papuliasz szerint azonnal le kellene állítani a NATO Jugoszláviára mért csapásait. Görögország szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy visszatérjen a béke a délszláv térségbe, mert csak így lehet biztosítani a balkáni térség egészének fejlôdését.
A koszovói válság megoldásának kulcseleme, hogy a NATO tagjaiból és más országokból álló nemzetközi békeerô álljon fel — jelentette ki csütörtök esti római sajtóértekezletén Ibrahim Rugova mérsékelt koszovói albán vezetô.
A "független Koszovó nép által választott elnöke" elsô ízben találkozott a nemzetközi sajtó képviselôivel azóta, hogy szerdán délután váratlanul Olaszországba érkezett az olasz kormány vendégeként, a római kormány által küldött repülôgépen.
Az erôszakmentességet hirdetô koszovói vezetô a megoldás elôfeltételének nevezte a szerb erôk kivonását és a menekültek garanciák melletti visszatérését. Hangoztatta, hogy továbbra is az "erôszak nélküli ellenállás" híve.
Vissza kell térnie szülôföldjére minden koszovóinak, és akkor megkezdôdhet a megbékélés folyamata — jelentette ki. Ibrahim Rugova úgy vélekedett, hogy Koszovóban a jövôben is lehetséges az albánok és a szerbek együttélése, amivel nem is volt gond mindaddig, amíg a szerb hatóságok "elnyomóként fel nem léptek".
A koszovói politikus köszönetet mondott Olaszországnak a menekültekkel vállalt szolidaritásért, és megköszönte a római kormánynak, valamint a Szent Egyed közösségnek, hogy elôsegítették Rómába érkezését. (A vallási közösség elsôként járt közben a jugoszláv kormánynál Rugova kiengedése érdekében.)
A sajtótájékoztatón részt vett Massimo D,Alema olasz kormányfô és Lamberto Dini külügyminiszter is, akik úgy vélekedtek, hogy a Nyolcak ülése és Rugova külföldre érkezése nyomán közelebb került a válság megoldása.
A NATO légiereje csütörtök éjjel megsemmisített egy vasúti hidat a román-jugoszláv határon. A kelet-szerbiai Versecvát (Vatin) település közelében fekvô hídon keresztül bonyolódott a nemzetközi vasútforgalom Belgrád és Temesvár között.
A Beta jugoszláv független hírügynökség közlése szerint két rakéta csapódott be. A röviddel éjfél elôtt végrehajtott támadásban megrongálódott a Versecvát közelében húzódó magasfeszültségû távvezeték is, így a térségében megszûnt az áramszolgáltatás.
Erôs robbanások döreje hallatszott péntek hajnalban Újvidék és Nis városokban.
A Beta független hírügynökség úgy tudja, hogy Újvidéken ismét a város közelében fekvô Fruska Gora hegyet támadta a NATO légiereje. (Ezen a hegyen áll egy televíziós átjátszó- állomás.) A Szerbia déli részén fekvô Nis esetében még nem tudni, hogy milyen célpontokra mért csapást a NATO.
Két belgrádi internet-felhasználó arról adott hírt, hogy robbanások voltak az észak-szerbiai Pozarevacban is. Ebben a városban született Slobodan Milosevic jugoszláv elnök, illetve fia, Marko Milosevic itt mûködtette Jugoszlávia legnagyobb diszkóját.
Ugyancsak internet-felhasználók tudatták, hogy támadás érte a Belgrádtól 84 kilométerre nyugatra fekvô Sabac várost, és a NATO repülôgépei áthúztak a jugoszláv fôváros fölött.
II. János Pál pápa pénteken háromnapos ökumenikus látogatásra Bukarestbe érkezett. Az 1054- ben történt elsô nagy egyházszakadás óta ez az elsô alkalom, hogy a katolikus egyház feje ortodox többségû országot keres fel.
Az Alitalia olasz légitársaság különrepülôgép helyi idô szerint déli 12 óra után pár perccel szállt le a román fôváros feldíszített Baneasa repülôterén.
A pápa fogadására megjelentek a román állam és kormány, az ortodox egyház (BOR), valamint a romániai római és bizánci rítusú katolikusok vezetôi. A repülôtérre a szûkös hely miatt és biztonsági megfontolásokból csak néhány száz fôs üdvözlô tömeget engedtek be.
A repülôgépbôl kiszálló pápát Emil Constantinescu államfô és Teoctist pártriárka, a BOR feje üdvözölte elsôként.
II. János Pál pápát ezután népviseletbe öltözött gyermekek köszöntötték virággal, kenyérrel és sóval. A világjáró katolikus egyházfô a hagyományoknak megfelelôen megcsókolta a román földet, amelybôl — minthogy egészségi állapota nem teszi lehetôvé, hogy a földre boruljon — tálon vitt elé mintát egy kislány.
A pápa, aki Vatikán állam szuverén vezetôjeként államfôi látogatást is tesz Romániában, Emil Constantinescu kíséretében ellépett a felsorakozott díszszázad elôtt. A vatikáni és a román himnusz elhangzása után az elnök és Teoctist pátriárka üdvözlô beszédet mondott, amelyret román nyelven köszönt meg II. János Pál.
A beszédek vezérgondolata egységesen az volt, hogy ez a látogatás történelmi jelentôségû. Azt mutatja, hogy míg a kereszténység második évezrede a szakadás fájdalmával kezdôdött, az egység helyreállításának igéretével zárul. Ez azt jelenti, hogy a kereszténység számára a remény jegyében köszön be a harmadik évezred.
A repülôtérrôl II. János Pál a nevezetes pápamobillal a pátriárka katedrálisához hajtatott, ahol imát mondott, majd sor került az elsô rövid megbeszélésre a román ortodox egyház fejével.
Emil Constantinescu elnök a pápát üdvözlô beszédében kiemelte, hogy II. János Pál Szent Péter földi helytartói közül az elsô, aki egy többségében ortodox keresztény lakosságú országba látogat el. Ez olyan történelmi esemény, amely azt ígéri: a harmadik keresztény évezred az egyetértés, a testvériség, a megbékélt szívek korszaka lesz. A pápa romániai jelenléte lezárja a fájdalmas megosztottság évezredét, és megnyitja az óhajtott megbékélés történetét. A pápa most kezdôdô látogatása megerôsíti a keresztény egységbe vetett reményt. "A földrész nyugati és keleti része közötti vallási konfliktusok az európai megosztottság legnehezebben felfogható példái. A gazdasági különbségeknek, az ideológiai szakadékoknak, a mûvelôdési ellentéteknek emberi okai és magyarázatai vannak. De a keresztények közötti viszályok semmivel sem igazolhatók és magyarázhatók, mert ellenkeznek a Krisztus által kifejezett isteni akarattal" — hangsúlyozta Constantinescu.
A látogatás elismerése a román nép latin eredetének és a kereszténységhez való tartozásának, valamint annak, hogy fiai 1989-ban az Istenbe vetett hittel, a szabadság nevében áldozták fel életüket.
Az államfô a kommunizmus máig élô következményének nevezte a Románia közvetlen szomszédságban dúló véres és pusztító koszovói konfliktust. "Nem nézhetjük tétlenül, hogy az embereket elüldözik otthonukból és hazájukból, a vezetôk meggondolatlansága miatt egy egész nép szenved. Keresztények lévén a szomszédos ország minden állampolgáráért szenvedünk, legyen az szerb vagy albán, vlah vagy magyar" — mondta.
A román állam biztosítja a szilárd demokrácia mûködését, a törvények nem tesznek különbséget a vallások között. Az ortodox többség és a katolikus kisebbség között figyelmen kívül nem hagyható feszültségek voltak, de remélhetôleg a párbeszéd és a nemzeti érdek tudata segít mielôbb elsimítani az ellentéteket. A megbékélés lehetséges, mert a romániai egyházaknak erôs ökumenikus tapasztalataik vannak, és elengedhetetlen, mert a társadalmi békét szolgálja. A pápa látogatása minden bizonnyal ezt erôsíti majd — fejezte be beszédét az államfô.
A kormány csütörtöki ülésén határozatot hozott a Jugoszlávia elleni olajembargó ügyében. Ennek értelmében tilos közvetlenül, vagy közvetett módon olajtermékeket, kôolajat szállítani Romániából Jugoszláviába. A tilalom alól csak a jugoszláv területen mûködô román diplomáciai képviseleteknek, a térségben lévô nemzetközi békefenntartó erôknek, illetve a humanitárius célokra szánt szállítások mentesülnek.
A kormányhatározat hivatalos kihirdetésétôl számított egy héten belül a pénzügy-, a belügy-, a közlekedési, az ipari és a védelmi minisztérium kidolgozza a szükséges végrehajtási utasításokat — közölte Adriana Saftoiu kormányszóvivô.
Pénteken a Victoria palotában Radu Berceanu ipari miniszterrel találkoztak a négy nagy szakszervezeti központ vezetôi. Bár a tárgyalások több mint négy órát tartottak, a felek hétfôn folytatni fogják, mivel nem jutottak közös nevezôre minden kérdésben.
Megállapodtak, hogy módosítani kell az ipari áramfogyasztóknak bizonyos kedvezményeket biztosító kormányhatározatot. Az elemzések során kiderült, hogy az egyes gazdasági szereplôk nem bizonyították be, hogy a kedvezmények hatékonyabbá tették pénzügyi tevékenységüket. Javasolták tehát, hogy csupán ama gazdasági szereplôk részesüljenek kedvezményekben, ahol nôtt a munkatermelékenység, bôvültek az ügyletek, gyarapodtak a beruházások és a készletek, nôtt a versenyképesség.
Berceanu szerint a kedvezményeket élvezô ipari fogyasztók közül sok béremelésre és nem beruházásokra fordították azt az összeget, amit a villamos energia csökkentett árából nyertek.
A szakszervezetek ellenzik a kormánynak azt a javaslatát, hogy szociális díjszabást (minimálisat) vezessenek be havi maximum 50 kWh fogyasztásra, és havi 100 kWh-t javasolnak.
Andrei Marga tanügyminiszter pénteken tisztébe helyezte Mihai Fomescut, az egyetem elôtti oktatásért felelôs új államtitkárt.
Az új államtitkár eltökélt szándéka a legrövidebb idôn belül kifogástalanul megszervezni a június elején esedékes képességi vizsgát.
— Meg szeretnénk nyugtatni a szülôket és a tanulólat a képességvizsgával kapcsolatban. Megpróbáljuk úgy összeállítani a vizsgatémákat, hogy az ötös osztályzatot viszonylag könnyen el lehessen érni. A nagy osztályzatok ellenben nehezebben lesznek elérhetôk — nyilatkozta az államtitkár.
Andrei Marga miniszter vélekedése szerint az egyetem elôtti oktatási ügyosztály vezetése a legnehezebb a szaktárcában, e tisztség betöltésére pedig az újonnan kinevezett államtitkárt tartja a legalkalmasabb személynek.
Fomescu továbbá elmondta, hogy eltökélt szándéka továbbvinni az oktatás reformját, melyet a "leglátványosabbnak" ítél a többi ágazat reformjaihoz képest.
Az államtitkári tisztség elnyerése elôtt Fomescu a fôvárosi tantestület igazgatója volt.
Ritka fejleménye a helyi politikának, hogy Maros megye képvselôi pártállás nélkül felkarolnak egy ügyet. Ilyen az a törvénytervezet, amelyet Elek Barna /RMDSZ/, Filipescu Ileana /DP/, Kakassy Sándor /RMDSZ/, Kelemen Attlla /RMDSZ/, Kerekes Károly /RMDSZ/, Ladariu Lazar /PUNR/, Muresan Ioan /KDNPP/, Pop Leon /PUNR/, Popa Mihai /PDSR/ képviselôk nyújtottak be, és Marosvásárhely mártírvárossá nyilvánítását kezdeményezték.
Az indoklást Kerekes Károly képviselô terjesztette elô. Miután kérik Marosvásárhely mártírvárossá nyilvánítását, kijelentik, hogy városunk egyike azoknak a helységeknek, ahol az 1989-es események vérontással jártak. Marosvásárhely lakossága a remény és elkeseredés között vergôdve, több halottat és sebesültet tudhatott magáénak a megtorló erôk akciói következtében, egy olyan idôszakban, amikor a kórházak utasítást kaptak, hogy a sebesülteket ne kezeljék.
Marosvásárhely központjában, a Gyôzelem téren emlékmûvet állítottak a hat mártír: Tamás Ernô, Munteanu Ilie, Hidos Adrian, Hegyi Lajos, Pajka Károly és Bodoni Sándor emlékének.
Tekintettel a municípium lakossága által hozott áldozatra, valamint a forradalom egészében betöltött szerepére, Marosvásárhely megérdemelné, hogy közel 10 évvel az események után, hôsiességéért, és a forradalom gyôzelméért elesett áldozatok emlékére, mártírvárossá nyilvánítsák.
A kezdeményezôk ugyanakkor május 6-án letették a képviselôház állandó bürójához az errôl szóló törvénytervezetet, amelynek egyetlen cikkelye kimondja: az 1989 decemberi forradalom idején hozott áldozatok, és a kifejtett hôsiesség elismeréseként, Marosvásárhelyt "Az 1989 decemberi forradalom mártírvárosává nyilvánítjuk."
Már számlálgathatjuk: hány nap van még július harmincegyedikéig? Mikor is százötven esztendôvel ezelôtt egy osztrák ezredes "Fehéregyháza és Héjjasfalva között, közvetlenül a szökôkútnál eltorzult arcú, elölrôl leszúrt felkelôt látott, aki már nadrágjáig le volt vetkôztetve. Mellette vérrel bemocskolt iratok, melyeket a rabló kozákok fosztogatás közben szórtak el, mint számukra értéktelen holmit. A személyleírás ráillik a költôre." Petôfi Sándorra...
Illyés Gyula látomásos sorait idéztem az imént. Aki mindjárt hozzáfûzte az elôbbiekhez: "De hátha mégsem ô volt? Hátha csak megsebesült? (...) Nem mendemonda, hogy az 1030 elesett közt sebesülteket is eltemettek. Volt legenda, sôt szemtanú arra, hogy a költôt is elevenen dobták a közös sírba. A gödör aljából még felkiáltott: — Ne temessetek el... élek! — Dögölj meg — hangzott felülrôl, és gurgatták rá a holttesteket."
Voltak, vannak más legendák is. Bizonyos azonban, hogy azon a július végi napon Fehéregyháza és Héjjasfalva között eltûnt Petôfi Sándor. Mindmáig a legnagyobb magyar költô. És százötven éve kiáltja felénk az örök halhatatlanság mélységeibôl: élek!
Itt él közöttünk is: egy nagymúltú város jobbik emlékezetében.
1849. július 29-én érkezett Marosvásárhelyre, ahol barátjával, Egressy Gáborral Görög Károly és fiatal felesége, Ziegler Vilma vendégszeretô házában szállt meg. (Napjainkban a Hadsereg Háza ez a ház. Homlokzatán az emléktábla szövege már alig olvasható...) Bem tábornok szállása innen nem messze, alig pár méternyire: a Teleki Domokos-féle házban volt ekkor. Nem kétséges, hogy a költô itt-tartózkodásuk idején megfordult e falak között is.
Másnap, július 30-án kora reggel kelt útra a sereg — át a Vácmányon, Balavásár, Erdôszentgyörgy, Bözöd irányában, keresztül a gagyi tetôn, Székelykeresztúr felé. Déltájt már Kelementelkén voltak; itt megpihentek. Bem is, Petôfi is a Simén család ebédvendége volt. Estére már meg is érkeztek Keresztúrra. (Nem akármilyen menetteljesítmény ez — a korabeli útviszonyok között, szekereken, lóháton, gyalogosan!)
Gazdag irodalma van ennek a két napnak. Föltehetô és remélhetô, hogy most, a nagy évforduló idején sok olvasója lesz (van máris) Illyés Gyula klasszikus veretû Petôfi-könyvének, Hatvany Lajos, Dienes András ide vonatkozó mûveinek és nem utolsósorban Dávid Gyula—Mikó Imre Petôfi Erdélyben címû, 1972-ben megjelent munkájának is. Hogyha egyáltalán hozzáférhetôek jelenleg minálunk ezek a kiadványok.
És örvendetes, hogy Marosvásárhelynek elôbb- utóbb ismét lesz Petôfi-szobra — miként nemrég hírül adatott. (Persze, nem hetekkel-hónapokkal az idei évforduló elôtt kellett volna erre gondolnia az RMDSZ-nek. Hanem jóval elôbb. Így ez is aluszékonyságunk egyik jele...)
De hol áll majd ez a szobor? Bizonyosnak látszik: nem a Petôfi téren. Nem a Görög-ház elôtt. Nem Bemék hajdani szállásának közelében.
Most pedig joggal megkérdezheti nem egy vásárhelyi és nem vásárhelyi érdeklôdô: de hol itt a Petôfi tér? Mert ilyen utcanévtábla Marosvásárhelyt egy idô óta sehol nem látható.
Nem bizony. Minthogy bô kilenc évvel ezelôtt a nagy táblaleverések balkáni hevületében a vásárhelyi Petôfi tér hollétét jelzô táblácskák az elszabadult xenofób indulatok áldozatává váltak. S meglepô módon azóta senki illetékesnek a szeme nem akadt meg ama honi különösségen, hogy ebben a városban ahonnan Petôfi Sándor elindult Fehéregyháza felé, van ugyan egy kcisiny tér róla elnevezve, de ezt nem jelöli semmi.
Persze, tudjuk mi, hogyne tudnánk, hogy hol a Petôfi tér Marosvásárhelyen. Mint ahogy azt is jól tudjuk, hogy melyik a Kossuth Lajos utca. Avagy a Vörösmarty. Ám valószínûleg jönnek errefelé júliusban olyan kirándulók is a szomszédból, nyugati országokból, akik esetleg megkérdik: miért ez a fura megkülönböztetés?
Hát nem lenne sürgôs feladata a városvezetésnek új táblákat készíttetni s elhelyezni ott, ahol majd még emlékezni is összegyûlünk talán?
Hisz Petôfi mindörökké Marosvásárhelyé — is. A miénk.
Május 8-a a Vöröskereszt Nemzetközi Napja
Idén a Vörökereszt és a Vörös Félhold szervezet napját egy széles körû tájékoztató és adománygyûjtô kampány jelzi. Ezen a napon számos politikai, kulturális személyiségnek, híres sportolónak és mûvésznek átadják a Vöröskereszt jelképét, s felkérik ôket, hogy egész nap viseljék azt. A rendezvényt a társaság vezetôsége a Brit Vöröskereszt által kezdeményezett akció mintájára szervezte. A Brit Vöröskereszt minden évben május 8-án, a" veszélyeztetett személyek" számára adományokat gyûjtött, s akciója mindig sikeres volt. Veszélyeztetett személynek számítanak a háborúk áldozatai: az árvák, özvegyek, foglyok, menekültek, valamint nehéz anyagi körülmények között élô gyerekek és idôs személyek.
Idén, a fent említett rendezvény példájára májusban, Romániában is adománygyûjtést szerveztek. Az összegbôl 2000 árva gyereknek — akik nincsenek állami gondozásban — vesznek ajándékot.
60.000 Vöröskereszt-jelvényt osztottak szét az adományozóknak s a politikai, kulturális és sportélet személyiségeinek, tv-bemondóknak, felkérve ôket, hogy ma, a Vöröskereszt Nemzetközi Napján, az Európa más országaiban élôkkel együtt, viseljék azt.
A kampány alatt az ország nagyobb városaiban igazolvánnyal és felszereléssel ellátott önkéntesek gyûjtik az adományokat. A 2000 árva gyereknek június 1-jén fogják átadni az ajándékokat.
Kákabelû Kálmánról, Mehemedrôl, Jancsi bohócról, a Holdpásztorról, Fekete Pompászról, a tündérboltról énekelt csütörtökön délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében Huzella Péter. A Kányádi Sándor, Weöres Sándor és Móricz Zsigmond megzenésített verseit elôadó budapesti mûvész gyorsan belopta magát a gyermekek szívébe, már az elsô dal után együtt énekelték a dalokat, készségesen válaszoltak a kérdésekre, s hangosan tapsolva fejezték ki tetszésüket. A dalokat összekötô szövegbôl a jelenlevôk megtudhattak néhány személyes adatot az elôadóról, aki magát Garabonciás Péternek nevezte, s figyelmeztette a kicsiket, vigyázzanak, nehogy az ô szobájuk is olyan legyen, mint a dalban szereplô: Egyik szoba két sarkában két különbözô tartomány/Egyik szana, másik szét/ Én lakom a közepén. S bár idônként nem egészen gyermekek fülének való szavakat használt az énekes, elmondható, hogy értékes, szórakoztató mûsort hallhattak az egybegyûlt kisiskolások.
— Új vezetés, új tervek az RMPSZ megyei szervezeténél —
Új szerkezetben, új szemlélet meghonosítását ígéri a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Maros Megyei Szervezetének vezetôsége, amelyet a március 13-án összehívott megyei közgyûlés jelölt ki. A megbízott elnöki funkciót Tôkés András látja el, az elnökség tagjai Borsos Szabolcs, Farkas Ernô, Kovács Júlia, Horváth Gabriella és Mihály István, továbbá az öt megyei körzet képviselôje, akikre még mindig várják a körzetek javaslatait.
A pedagógus-szövetség megyei szervezetén belül megalakult a szaktanácsadói csoport. Minden tantárgyból egy pedagógust felkértek arra, hogy az adott tantárgyat oktató tanerôk munkáját irányítsa. Amint a megbízott elnök beszámolójából kiderült, a legutóbbi elnökségi ülésen kiértékelték az elmúlt idôszakban végzett tevékenységet, és arra a következtetésre jutottak, hogy a magyarságtudat nem elegendô az RMPSZ összetartására és mûködtetésére. Tôkés András véleménye szerint az egymást váltó kormányok nem tudták megoldani a pedagógustársadalom alapvetô problémáit, amelynek tagjai az elszegényedés és a kilátástalanság felé sodródnak. Bár voltak pozitív példák Maros megyében is, a szövetség jobbára panaszirodává alakult. Ezt erôsíti az a tény, hogy a közoktatási reform bevezetésével az anarchia uralkodik el az iskolákban. A kormány, a közoktatási minisztérium a tanfelügyelôség ugyanis elvesztette a mindent átfogó utasító és ellenôrzô szerepét, az iskolák számára viszont nem biztosították azt az autonómiát, amellyel visszaállíthatnák a rendet. Az így kialakult állapotot figyelembe véve vált világossá, hogy a pedagógus- szövetségnek egy panaszokat begyûjtô iroda helyett a magyar nyelvû oktatást menedzselô központtá kell válnia.
Ez csak úgy lehetséges, ha állandó székhelye van, amelyet november elsejétôl a belvárosi Plébániatemplom udvarán épülô ifjúsági központban nyitnak meg, ahol szakkönyvtárat és tanácskozótermet is berendeznek a tanerôk számára. A közgyûlésen hozott határozat alapján az elnökség július hónaptól egy állandó alkalmazottat foglalkoztat Mihály Ágnes könyvelô-technikus személyében, akinek bérét az országos szövetség biztosítja. A nyugdíjas pedagógusok tanácsából mindennapi ügyeletet szerveznek az irodában, akik meghallgatják és támogatást nyújtanak a szövetséghez forduló pedagógusoknak.
Az iroda egyúttal egy pályázói központ szerepét is betölti, hisz az Interneten megrendelt Pályázati figyelô olyan lehetôségeket biztosít a tanerôk számára, amit ki kell és ki lehet használni. A nyár folyamán három Maros megyei pedagógus magyarországi képzésen vesz részt, hogy elsajátítsák a pályázatírás módszerét, s a késôbbiekben segíthessék a pályázni szándékozó tanerôket.
Az elnökség további céljai között szerepel egy mozgó videotéka létrehozása, a kazettákkal elsôsorban a vidéki iskolák támogatására gondolnak a legváltozatosabb szakterületeken. Mivel az új kerettanterv lehetôséget nyújt a pedagógusok számára, hogy katedra- kiegészítésként két tanácsadói órát tartsanak diákok, szülôk és pedagógustársaik számára, az új elnökség egy mentálhigiénés tanfolyam megszervezését tervezi — tájékoztatott Borsos Szabolcs.
Mivel a kerettanterv interdiszciplináris tantárgyak választását is lehetôvé teszi, a pedagógus-szövetség tervei között szerepel az e tantágyak tanítására szolgáló jegyzetek elkészítésének a támogatása. Jelenleg kozmológiából és vallástörténetbôl készül jegyzet, és várják a kollégák újabb ötleteit ezen a téren.
Az RMPSZ az idén is megszervezi a Bolyai Nyári Akadémiát, amelyet továbbképzési fórumként a közoktatási minisztérium is elismert. Helyeket biztosítanak magyarországi, szlovákiaik, kárpátaljai képzésre is. Mind a belföldi, mind a külföldi tanfolyamokra azoknak a pedagógusoknak a pályázatát fogadják el, akik tagjai a szövetségnek, és napirenden vannak a tagdíjak befizetésével. A helyekrôl és a pályázat benyújtásának határidejérôl a jövô héten tájékoztatjuk az érdeklôdôket.
75 éve, 1924-ben hunyt el LEHR ALBERT nyelvész. A magyar népnyelvet és a költôi nyelvet, fôleg Arany János Toldijának a nyelvét kutatta. (1844-ben született.)
350 éve, 1649-ben született PÁPAI PÁRIZ FERENC orvos, tanár, író. Orvosként, majd negyven éven át a nagyenyedi kollégium tanáraként mûködött. Mûveiben (A test békéje, A lélek békéje stb.) az emberi élet lelki, morális, társadalmi és egészségügyi vonatkozásait tárgyalja. Latin és magyar nyelvû történelmi munkákat is írt, szótárakat szerkesztett. Megírta az elsô magyar címertant. (1716-ban halt meg.)
70 éve, 1929-ben született KÁNYÁDI SÁNDOR költô, mûfordító, író.
20 éve, 1979-ben hunyt el BIBÓ ISTVÁN jogász, történész, a huszadik század egyik legnagyobb magyar gondolkodója. Politológiával, szociológiával, állam- és jogelmélettel foglalkozott. Írásaival, magatartásával "a magyar társadalom lelkiismerete" volt. (1911-ben született.)
150 éve, 1849-ben hunyt el CARL OTTO NICOLAI német zeneszerzô. Romantikus stílusú operákat (A windsori víg nôk stb.), szimfóniákat, kamarazenét, egyházi mûveket írt. (1810-ben született.)
90 éve, 1909-ben született HERCEG JÁNOS vajdasági magyar író, költô, kritikus, mûfordító. Gazdag életmûve regényeket, elbeszéléseket, esszéket, verseket, szociográfiákat tartalmaz.
75 éve, 1924-ben született ANTHONY HEWISH Nobel-díjas angol radiocsillagász. M. Ryle-lal együtt fedezte fel a pulzárokat.
70 éve, 1929-ben született HELER ÁGNES filozófus. Az etikatörténet, az etika, filozófiai antropológia áll munkássága középpontjában.
380 éve, 1619-ben halt meg JOHAN VAN OLDENBARNEVELDT holland államférfi. Németalföld függetlenségéért harcolt, a polgárság képviselôje volt. Pénzügyi reformokat vezetett be, hozzájárult a holland gyarmatbirodalom kialakulásához. A Habsburg-ellenes külpolitika támogatója volt. Ellenfelei elfogatták és kivégeztették. (1547-ben született.)
95 éve, 1904-ben hunyt el JEAN GABRIEL DE TARDE francia filozófus, jogász, szociológus. Ô teremtette meg a szociálpszichológia alapjait, a francia kriminológiai iskolát. (1843-ban született.)
115 éve, 1884-ben született CLAUDIUS DORNIER német repülôgéptervezô, különbözô típusú felderítô és harci repülôgépeit a II. világháborúban alkalmazták. (1969-ben halt meg.)
105 éve, 1894-ben hunyt el br. VAY MIKLÓS politikus. 1848. jún—dec-ben a Batthyany-kormány megbízásából erdélyi királybiztos volt. A szabadságharc bukása után várfogságot szenvedett. 1888-tól a fôrendiház elnöke volt. (1802- ben született.)
265 éve, 1734-ben hunyt el SEBASTIANO RICCI itáliai festô. Oltárképeit, freskóit dekorativitás, gazdag színvilág jellemzi. (1659-ben született.)
140 éve, 1859-ben született PIERRE CURIE francia fizikus. Az anyagok mágneses tulajdonságainak vizsgálata terén ért el kimagasló eredményeket. A radioaktivitás vizsgálata terén végzett kutatásaiért feleségével, Marie Curie Sklodowskával és H. Becquerellel együtt 1903-ban Nobel-díjat kapott. (1906-ban hunyt el.)
120 éve, 1879-ben hunyt el GOTTFRIED SEMPER német építész, a neoreneszánsz építészet jeles képviselôje. Ô építette a drezdai udvari színházat, zsinagógát, a zürichi mûegyetemet stb. (1806-ban született.)
95 éve, 1904-ben hunyt el ETIENNE JULES MAREY francia orvos, fiziológus. Fôleg kísérleti élettannal, az izmok, idegek mûködésével foglalkozott. Több fontos orvosi készüléket talált fel, s a mozgásfényképezés egyik úttörôje volt.
Hétfôn este 7 óra 20 perctôl a budapesti Nemzeti Színház múlt hét végi marosvásárhelyi vendégjátékáról láthatunk félórás dokumentumfilmet. "A Nemzeti vonat" címû összeállítás bemutatja a 80 fôs társulat útját Vásárhelyre, a régi turnék hangulatát idézô vasúti utazást, a város légkörét, Sütô András Balkáni gerle címû drámájának elôadását, az író, a színészek és a közönség dialógusát ebben a helységben, ahol a színmû született s a cselekmény játszódik.
A film szerkesztô-rendezôje Cselényi László. Riporter Kalocsai Andrea. Operatôr Ramm László. Elsôsorban nekik, de az egész stábnak is köszönhetô a tévénézôk várhatóan élményteljes újabb találkozása Sütô Andrással és drámájával.
A csíkszeredai együttes mûvészeti vezetôje, Kozák Albert így vall: "A mûsorban a nézô elôtt álomszerû életképek elevenednek meg. Tanúi lehetünk egy életút fontosabb állomásainak, végigkövethetjük színes, változatos világát, mely utazásszerûen siklik át egyik táncból a másikba."
Az est elsô részében kalotaszegi táncokkal indítanak (koreográfus Both József), aztán a Petelca-i Haidau nevû tánc következik (Kozák Albert), ezt szatmári táncok (Nagy Zoltán József), majd magyarkirályfalviak követik (Ádám Gyula). A második részben máramarosi táncokat láthatunk (Buciu Valeriu), következik a korondi menyasszonykontyoló (Lôrincz Lajos), és zárásképp székelyderzsi táncok, Péter László koreográfiája szerint, aki egyben a tánckar vezetôje is. Szólótáncosok, énekesek: István Ildikó, Kádár Ignác, Mihály Piros, Sándor Judit és Simon Katalin. Zenekarvezetô Domokos László. Mûsorvezetô, táncmester: Fodor Csaba.
Hadd idézzük még, kedvcsinálóként, Péter Lászlót is: Az a lehetôség, hogy eredeti táncokat gyûjthetek, táncházakban, táborokban tevékenykedhetem és a színpadon bemutathatom a tánc erejét, szépségét, nagy megelégedést jelent számomra, mert tánc az életem és 'Életem a tánc'.
A Hargita együttes május 11-én, kedden 19 órakor lép színpadra a Kultúrpalotában.
Kerekasztal-beszélgetés — beszélgetés nélkül
A Maros Megyei Prefektúra a "Gh. Sincai" társadalomkutatási intézettel együtt kapcsolódott be az "Európa hete" rendezvénysorozatába és kerekasztal- beszélgetést szervezett "Út Európába" címmel.
Dorin Florea megnyitójában a közigazgatási szervek szerepének fontosságát hangsúlyozta az európai integráció szempontjából.
A jelenlevôk a továbbiakban érdekes és jól dokumentált elôadást hallhattak az Unió intézményrendszerérôl, ami nem meglepô, ha tudjuk: az elôadó, Costea Simionnak (amúgy a "Gh. Sincai" társadalomkutatási intézet munkatársa) ez a kutatási területe és doktorátusi dolgozata is ebbôl készül. Elméleti ismertetését Alexandru Frateanu, a megyei tanács alelnökének sokkal gyakorlatiasabb elôadása követte, majd Haller István, a Pro Európa Liga programvezetôje az általa vezetett Emberjogi iroda mûködését ismertette. Az egyébként nem túl népes hallgatóság megismerkedhetett még Nicolae Titulescu, egykori "Európa-párti miniszter" munkásságával is, és a multikulturalitásról is szó esett bôven.
Az elôadásokat érdekes vita követthette volna, de az ICS diáklap munkatársának vitaindító hozzászólása nyomán, érdembeni válasz helyett, felszólították a nagyérdemût: "e szép napon ne vitatkozzanak és polemizáljanak".
Ezek után természetesen több felszólaló nem akadt, s mivel a rövid mûvészi mûsor is elmaradt, a résztvevôk a kisterem elôtti szerény állófogadáson ismerhették meg — ha éppen szóba került — egymás véleményét az európai integrációról.
Furcsa paradoxona Erdélynek: bár történelme, irodalma oly gazdag, igazi irodalmi kegyhelye mégis oly kevés. Nagyjaink emlékét alig ôrzik szülôházak, emlékházak, tárgyi hagyatékra épülô múzeumok. Gyermekeinket jobbára a térképen utaztatjuk hát, esetleg néprajzi múzeumba visszük vagy — temetôbe. Házsongárd csak egy van. Hány magyar irodalmi emlékház van Kolozsváron? Hát Marosvásárhelyen? Elmehetünk-e Kós Károlyhoz Sztánára? Jósikához Tordára? Nem mehetünk el. Elmehetünk Kemény Zsigmondhoz, de neki is csak a sírkertjéhez, mely pár négyzetméternyi csupán. Elmehetünk Szabédihoz Kolozsvárra és Szabédra. Tompa Lászlóhoz Udvarhelyre. Bözödihez Bözödre. Sipos Domokoshoz Dicsôszentmártonba — bár az sem emlékház ott, semmiért civakodó magyarok háza inkább. Marosvécsen csak a sír s a Helikon asztala, a kastély nem a Mecénás emlékéé, nem a Kemény Jánosé, nem az irodalomé. Wass Albertnek sírt sem találnak. Áprily jelenlétét most plakett jelzi Nagyenyeden, Parajdon kis faház emlékeztet halálpataki menedékére. Elmehetünk Fehéregyházára Petôfihez, Farkaslakára Tamásihoz, Csomakôrösre Kôrösihez. Zágonba Mikes Kelemenhez. Kisbaconba Elek Apóhoz.
Sokkal többen vannak nagyjaink, zarándok-kedvünket szegi az emlékhelyek hiánya. De az utak állapota is.
Április utolsó napján kisiskolásokkal és gimnáziumi tagozatosokkal kerekedtünk fel, nem sejtve, mire is vetemedünk. Indulj el Marosvásárhelyrôl, Ernye és Székelykál irányába, hogy fölvehesd társutasként a köszvényesi gyermekeket. Ezt az utat ismertük már, és az sem okozott különösebb meglepetést, hogy visszafelé, Nyárádszereda irányába is ugyanazok a kátyúk, hasonmás fekvôzsaruk tették próbára a különben rendkívül türelmes, megértô és szolgálatkész gépkocsivezetô (a Ballótrans alkalmazottja) reflexeit és idegzetét. Pedig ekkor maga sem sejtette, mi van még hátra. Nyárádtônél szerencsére nem lefelé haladtunk, mint pár nappal azelôtt, az árvíz idején háromszéki kollegáink, Sylvester Lajosék. Ôk ugyanis nagyon pofára estek. "A Nyárádmente eme útszakasza — írta Lajos a sepsiszentgyörgyi napilapban — fél éven belül kétszer is figyelmeztetett, hogy nemcsak az egyik legszebb népdalunkban zavaros a Nyárád, nem csak a békétlenkedô szerelem metaforája —...majd megszáll a Nyárád, a lovam megissza —, hanem az elfuserált és elaggott folyószabályozás miatt a szelíd nevû patak, lévén hatalmas vízgyûjtô medencéje, katasztrofális árvizeket zúdít a nyárádkarácsonyfalviak, káposztásszentmiklósiak, lukafalviak, lôrincfalviak nyakába, elmossa termôföldjeiket, házaikat, kertjeiket."
Nem lehetett feljönni. A rendôr kirakott sapkája mutatta: tilos. "Átvergôdtünk Marosvásárhely gödrein, borzalmas belvárosi forgalmán." De Lajosékat a segesvári kijáratnál is visszaparancsolták, inkább Radnót felé terelték volna kocsijukat, Medgyesnek. Az hatalmas kerülô. Szászrégen felé is kilépett a Maros a medrébôl. "Visszavergôdtünk Nyárádtôre. Ott szerencsénkre már rendôr is volt. A mellette álló civil nyelvünkrôl és a kocsiról leolvasta nemzetiségünket, s nemcsak eligazított, hanem rábeszélt, hagyjuk az ördögbe azt a nagy kerülôt. Nyárádtô, Kiscserged, Nagycserged, Héderfája, Kóródszentmárton, Kóród, Balavásár a legrövidebb út. A Kis-Küküllô vize is árad, de nem 'éri fel' a dombok lába alatt kanyargó utat."
Ezt csak azért iktatom ide, mert Erdôvidéken magunk is megjártuk az úttal. Kisgyermekekkel nagy gond a buszozás. Ötkilométerenként meg kell állni, kidobni a zacskót vagy segíteni a tengeribetegnek, hogy megkönnyebbüljön. Hiába magyarázol azonban, például elszólod magad: fiacskám, édeset nem szabad innod. Félóra múlva mégis hánynia kell. — Azt tetszett mondani, édeset ne igyam. Én csak borvizet ittam.
Segesváron hiába mutogatjuk engedélyezett listánkat az óratorony jegykasszásának, szigorú a rend: felnôtteknek tízezer, gyermekeknek ötezer lej, kedvezmény nincs. Mérgemben kalauzt sem kérek, nyelvünkön itt nem magyaráznak, holott micsoda kereseti lehetôség volna egy ügyes fiatalnak a nyári hónapokra. Gyanítom azonban, hogy mihelyt valaki maszekban vállalna ilyen "szolgáltatást" (számunkra inkább: szolgálatot!), az adminisztráció azonnal reatenyerelne. Ezek a gyermekek összevissza futkosnak, nem jártak hasonló helyen, egy részük mindent le akar jegyezni, még azt is, hogy a torony karfáján bejegyzett világvárosoktól milyen távolságra vagyunk. Izgatottan nézik a kiállított tárgyakat, leginkább mégsem a szászok középkori életmódjának tárgyi és írásos emlékei kötik le a figyelmet, hanem Hermann Oberth rakétája és fent a toronyóra mûködô szerkezete.
Fehéregyházán Juliska néni invitál be a múzeumkert udvarára; egyébként nem mernénk. A kis múzeum itt is pénzbe kerül, a belépés annyi, mint a segesvári toronyba, "eltekintünk" hát tôle, megelégszünk a "hazai" magyarázattal, a fehéregyházi emlékeztetô tavalyi számának tudomásul vételével, egy színes képeslappal a múzeumkertrôl, aztán Lôrincz Levente elmondja Petôfi szabadság-versét (Ó, szabadság, hadd nézzek szemedbe...), és fényképezôdünk. Eszembe jut boldog emlékû Kicsi Antal tanárunk, aki a tanárjelöltek elsô évfolyamát már tanévnyitás után elhozta ide, valójában azon a kiránduláson, no meg a kéthetes kukoricaszedésen, az úgynevezett mezôgazdasági gyakorlaton ismerkedtünk meg egymással, rázódtunk össze. A kirándulás közösségalakító hasznát sajnos, ma is elég kevés pedagógus ismeri fel s még kevesebben aknázzák ki ezt a nagyszerû lehetôséget közösségépítésre, tisztességre, önfegyelemre nevelésre, nép- és történelemismeret- szerzésre és -tiszteletre.
Az Ispán-kút elôtt lassítva haladunk el, Zeyk Domokos héjjasfalvi emlékénél sem állhatunk meg. Hosszú út áll még elôttünk.
A számítógép azt mutatta, hogy legrövidebb, ha Segesvár után Kôhalom érintésével a Bogáti-erdôn át érjük el Szászhermányt (Maierus), ott pedig fölfele térünk Apáca irányába. Itt azonban rettenetes út fogad, sokkal rosszabb, mint a Nyárád mentén. Ráadásul nincs jelzés a falu végi átkelônél, csak Basescu idióta táblája (Aici sunt banii dumneavoastra — Itt az ön pénze), s tétovázva továbbhajtunk, vesztünkre. Mert Szászürmös következik és Ágostonfalva, két hosszú, szomorú falu, többnyire a szászos kapuk elôtt sütkérezô romákkal. Földjük nincs, munkát nem kapnak, idejük rengeteg. Csak Ágostonfalva után haladhatunk át a szép Olt-hídon, és nemsokára "belesimulunk" abba az útba, amelyen valamivel civilizáltabban jöhettünk volna. Sylvester Lajosnak megvan a véleménye a Kovászna megyei utakról is: "Basescu útmestert meg kellene hívni egy piknikre a megyébe, rávezetni ezekre az utakra, hogy a regáti modernizációval egybe tudja vetni ezeket. Summa summárum: a háromszéki ember a harkoviádák nyomán ne várjon szárazföldi csapásra Árapatak felôl, mert az útakadály ezt lehetetlenné teszi."
A sepsiek megjárták a flaszterral is, a Szent György-napi készülôdéskor "jött a nagy útkaparó. Lett nyomában néhány hétig tartó, embert és állatot fojtogató, fákon vastagon megülô por." Csak az autós örülhetett, mert a feltört út nem ráz úgy, mint a régi aszfaltos, a tönkrement; csak a kiálló kanálisfedeleket kell szépen elkerülni. Aztán jött a nagy simító, "friss flaszterszônyeg került a katolikus templomtól a Mikó sarkáig tartó utcarészre. Kezdetnek. Négy sávon, sima, mint a bôr. Csak úgy suhannak az autók, csámcsognak a sofôrök. Ha tehetnék, egész nap azon a pár száz méteres szakaszon járnának oda meg vissza." Igen ám, de rövid az élvezet. Ismét feltörik a burkolatot, mert kiderült, hogy a csatornafedôket, az esôvíz-elvezetô lefolyókat is lefödte a szurkos masina. Váry O. Péter ezt így sommázza a Háromszékben: "Könnyebb fordítva ülni a lóra."
Döcögünk hát, csattan a fogsorunk. És hánycsikálgatunk.
Barót szélén felveszünk két srácot, szatyraikban üres mûanyag flakonok. Borvízért mennek a közeli Bibarcfalvára. Egyikük útbaigazít, merthogy kimenô eligazító táblát nem látunk a városka végén. — Látnak egy táblát, olyan kereszt-forma, de nehogy jobb felé sirüljenek, mert az Nagybacon.
A háromkilométeres út csaknem fél órát tart. Ide nem is aszfalt kell, zúzott kôvel is be lehetne tömni a gödröket. Sylvester Lajosék tévés stábbal mentek a Nagybaconból nyíló úton a közeli Szárazajtára nemrég. "Körös-körül a domboldalakon ég az avar, a télire is tarlón felejtett szalma. A füstköd a falun túl dereng, mintegy kiemeli a nagytemplomot, az emeletes iskolaépület tömbjét, a villás farkú baconi cseréppel fedett házak gyümölcsfák közé búvó tömkelegét. A stáb tagjaival azt is feledteti a kép, hogy az út katasztrofális állapotban van, az elhaladó jármûvek kavarta porfelhô ki tudja, hol, befészkelôdik az autóba, rátelepszik az érzékeny filmes masinákra. Magamban mosolygok, hogy ez egy felújított út, látták volna néhány esztendôvel ezelôtt, hogy nézett ki!"
Kisbaconon túl, Magyarhermány felé jobb a borvíz, de kevesebben tudnak róla. Letérünk a Bacon pataka irányába, gyalog sétálunk át a hídon. Egy fiatalasszony ruhát tisztál a jéghideg kristályvízben. A hatalmas fenyôfák tövében friss plántálású kisfenyôk. Sylvester Lajostól tudom, mert indulás elôtt beszéltem vele telefonon: 120 fenyôcskét ültetett ide a Mikes Alapítvány. Benedek Elek 1859. szeptember 30-án született itt, Kisbaconban, s itt is hullt ki kezébôl a toll, 1929. augusztus 17-én. Utolsó sorai ezek voltak: "...fô, hogy dolgozzanak." 140 éve született, hetven éve ment el. Mária nénivel, aki hûségesen követte oda is. 1921-ben jött haza Budapestrôl, egy év múlva már állt a Mari-lak, sok ablakot kért rá, szomjazta a fényt.
1969-ben nyilvánították emlékházzá a kúriát. Kívül szépen ki van meszelve, üdítô a látványa. Most azonban ki van írva: magánmúzeum. Ez egyelôre abban nyilvánul meg, hogy kopogásra ajtó nyílik délután is, egy bibliás férfi, Szabó László fogad, leülünk körben a szônyegre a nappaliban, sajnos szemem a mennyezetre vetül, az pedig be van ázva. A szövege jó, de hát vagyunk ketten-hárman itt felnôttek, akik még hallottuk a drága Flóra nénit. És hideg van, fázunk. Elek apónál nem kellene fázni. Bent valami gyenge fénymásolatokat kínál a tiszteletes úr, háromezerért. Ma minden háromezer. Nekünk persze nem kimondottan ilyesmi a vágyunk. Kisbaconban kis turistafüzetet vennénk, falutörténettel, aztán egy másik füzetecskét Elek apóról és az emlékházról, és igen, kapva kapnánk a gyermeklap, a Cimbora hasonmás kiadású példányain.
Az egyik ablakban hölgy könyököl, megtiltja, hogy a gyermekek áthaladjanak a kert túlsó oldalára a kis hídon. Nagyjából be kell érnünk ennyivel. És valami százötvenezer lejt hagyunk ott. Az úr nem ád sem jegyet, sem nyugtát róla. Az ósdi kis deszkabudi használatáért szerencsére nem kell fizetni. Ez azonban olyan régi, hogy már a múlt rendszerben "amortizálódott".
A kapunál parázs kedélyû öregember kérdi: — Melyik a legügyesebb leányka közületek? — A leánykák riadtan húzódnak odébb, de a legénykék hamar szépségkirálynôt választanak egy piros tréninges mikházi kislány személyében. Erre az öreg vállon fogva tenyérnyi veteményeséhez vezeti. Ekkor látjuk: sánta. A háza falához különleges mankójú kasza van támasztva. Nagyapámnak volt ilyen, neki a könyökét lôtték merevre Galíciában.
Tímea szép csokor gyöngyvirággal tér vissza. Ekkorra már igen sok önjelölt "legügyesebb" ajánlkozik, de hát Budán is csak egyszer volt kutyavásár.
A gyöngyvirág Elek apóék sírjára kerül. A temetô a visszaútról érhetô el, ott állunk meg, ahol egy magányos fenyô áll jel gyanánt. A meredek utcácskában felfelé haladva egy- két cigányház, lakóik kint az udvaron, kecskék és gidák társaságában. A temetô szép, takaros, nemrég halt meg valaki, sírján a koszorúhalom virágai még alig hervadtak el. Itt nem zárják a temetôt, itt nem lopják el a koszorúk rózsáit, szegfûit.
Gyönyörû táj, szép kilátás. Szemben a nagybaconi templom. A kisbaconiaké ott áll a kúria mellett, ez pedig magasan a dombon. Történet van róla. Valamikor régen a két falu elhatározta, hogy templomot kell építeni. Nem tudtak megegyezni az emberek, hogy hol legyen annak a helye. A kisbaconiak a falujukhoz közelebb vitték volna, s a nagybaconiak is a magukéhoz. Mivel nem tudtak zöld ágra vergôdni, azt mondták: döntsék el az oktalan állatok, hol legyen a templom. De hogyan? Kisbaconból áthoznak Nagybaconba egy kutyát s Nagybaconból is átvisznek Kisbaconba egyet. Elengedik ôket, s ahol találkoznak, ott épül fel a templom.
A nagybaconiak jóllakatják a kisbaconi kutyát, a kisbaconiak meg vizet sem adnak a nagybaconinak. Az rohant haza itlan Nagybaconba, ez pedig alig vánszorgott, s még le is feküdt arra a helyre, ahol a templom van.
Ezt Demeter József nagybaconi polgármester mesélte a dunatévés társaságnak — írja Sylvester Lajos. A nagybaconi, valószínû, azt akarja demonstrálni, hogy ô mennyire bôkezû és vendégszeretô. Annyira adakozó, hogy még a más kutyáját is jóllakatja.
A Benedek Elek-évfordulós ünnepségre, az emlékház mûködésének 30. évfordulójára sokan eljönnek, távoli tájakról is. Az utakat meg kell javítani, a parkot fel kell újítani. Elek apó bizony haló porában is áldott, ismét segíti a mindössze ötszáz lelket számláló szülôfalut, de még a szomszédos településeket is. Hiszen nem kétséges, hogy találnak módot a helyi utak kijavítására. De mi lesz a megye, a megyék siralmas útviszonyaival? És hol késnek a befektetôk, a merész vállalkozók, akiknek van szemük meglátni a hatalmas üzleti lehetôséget, és ifjúsági házat, kempinget, motelt építenének a Bacon pataka mellé? Hja, mindenki visszariad az utak siralmas voltától.
Hazafelé az udvarhelyi változat mellett döntöttünk, még mielôtt tudtuk volna, hogy pontosan milyen az utak állapota az Olasztelek — Vargyas — Oklánd — Homoródszentpál szakaszon. Hengerelt út, a vargyasi tetôn kôbánya, zúzott köve elláthatná mind a két megyét. Itt van ugyanis a megyehatár Kovászna és Hargita között. A kovásznai rész tûnik elhanyagoltabbnak, nem sokkal.
Vargyas gyönyörû nagyközség, lakói zümmel unitáriusok, kevés számú református gyülekezete most gótikus mintára építi új templomát. Az idetévedô idegen azonban sietve menekül, riasztja a sok gödör, sem a Dániel kastély látványa, sem a híres faragó családok, a Sütôk, a Siposok híre nem csábítja. A legszebb szándékot is agyonüti az "utatlanság" — úttalansághoz vezet.
A híres homoródalmási barlanghoz is alig valami csóvaféleség jelzi a járást. Orbán Balázsról nevezték el, ennek a varázslatos erdôvidéki tájnak legvonzóbb része, de inkább csak a merészek járnak ki és a notórius kirándulók, ôk, azt hiszem, még örülnek is, hogy mindenféle laikus népség nem zavarja gyalogtúráikat.
Oklándról már nincs is mondanivalóm. Vargyas is, Oklánd is virágzó kisváros volna már, ha közlekedési rendszerük nem volna ilyen csapnivaló. A körülöttük meglapuló, hunyászkodó kisebb településekrôl nem is szólva. Az erdélyi táj magában rejti az útonlét és gyönyörködés szabadságát is — írja Margittai Gábor Pásztori árnyjátékok címû esszéjében. — Utazó és gyönyörködô. Mármint a táj. Udvarhelyig szekérrel is hosszú volt, kocsival is örökkévalóság más ritmushoz szokott türelmünknek.
Mert a vidéket az elzártság fojtogatja. "Erdély csüggedten küszködik terméketlenségével, pislákoló képességeivel, miközben Bizánc kihívásainak sem tud eleget tenni. Nincs gyümölcsözô kapcsolat. A tájhoz fûzôdô fogcsikorgató szenvedély megöli a gyönyörködés szenvedélyét."
A homoródszentpáli mesterséges tavaknál sátrak, táborozók, halászgató városiak. Lám, itt másféle víz is van. Nemcsak a Margittaitól oly pontosan idézettek. "A tájat beborítják a fegyelmezett vizek csillogó, laza hálói: keskeny medrû folyók, hegyi patakok útvesztôi tartják mozgásban a révedezô felszínt. Állandó lüktetés, sodrásirányok, sziklafalak morajlásokkal. Erdély vizei mozgó vizek, alig van tó és holtág, szûk ágyban futnak, így finom rajzaikkal egyszerre légiesítik és tagolják a vidékeket. Rejtett folyékony tükrök és falusi kanálisok egyszerre, rítusokat és szemetet szállítanak."
A szemetet folyóink, a Maros, a Nyárád, a Küküllôk, az Olt hirtelen a nyakunkba zúdították. Mondhatjuk Tamási székelyével ördögünknek: "Visszaadtad, suvadj meg!"
Székelyudvarhelyre természetesen már nem marad idônk. Azért körbejárjuk a fôteret és fagyizunk is egyet. Farkaslakán éppen csak köszönünk Áron úrnak. Korondon elvásároljuk utolsó garasainkat. Szovátán tankolunk. Csepereg. Elsötétedtünk.
Amikor a kívülálló így lát bennünket: "Fantáziátlanság és nehézkesség. Harcias elôítéletek, szerepkultuszok." Akkor nekem a legszebb szavú fiának búcsúztatója jut eszembe, melyet a kisbaconi temetôben mondott. "Hôs volt, bátor és igaz: ennek a földnek egyetlen szemünk elôtti vértanúja, testvére a régieknek, akiket úgy szeretett: Apáczainak, Kôrösi Csomának, a keveseknek, az örökké élôknek. Istenem, olyan boldog vagyok, hogy ölelhettem ôt: a tiszta Férfiút, az útmutató nagy Fát, az Embert az erdélyi embertelenségben, akinek a teste Igévé lett az elmúlt éjszaka."
Fél tizenegyre érünk haza, ideges szülôk várnak, két váltásban. Marosvásárhelyen menny dörög, villámlik, szakad a zápor. Dús, hosszú szálú májusi esô. Buja vegetációt ígér.
Majd fû növi be a ronda utakat. Esôerdôvé válunk mi is.
Az 1999. május 7-i Népújság 5. oldalán megjelent "Több mint 400 Manpel-alkalmazott folyamodványa" címû, a Manpel dolgozóinak egy csoportja által írt nyílt levéllel kapcsolatban a Dermagant Kft. egyetlen tulajdonosaként a következôket szeretném pontosítani:
A Dermagant Kft. nem kesztyûgyár, hanem egy kereskedelmi társaság, amelynek alapszabályzatában többek közt szerepel bôr- és szôrmeermékek készítése is.
A Demagant Kft.-nek nincs egyetlen Székely Alexandru nevû alkalmazottja, illetve részvényese sem, így tehát kizárt, hogy bármilyen vezetô funkciót betöltsön a társaságban.
Állításaim cáfolását megelôzendô, leszögezem, hogy Székely Alexandru mint könyvviteli szakértô csak felülvizsgálja cégünk könyvelési tevékenységét.
Ezenkívül fontosnak tartom tisztázni, hogy a Dermagant Kft. által kifejtett tevékenység miatt sem a Manpel, sem bármely más vállalat alkalmazottja nem vesztette el munkahelyét, mivel nem vállaltam át egyetlen, a Manpel, vagy bármely más vállalat által megkötött szerzôdést sem.
Ezen pontosításokat a fennálló tény- és jogállás tisztázása érdekében tettem.
A Magyar Reformátusok Világszövetségének Elnöksége és vezetôsége 1999. április 22- én összevont, együttes ülést tartott Berekfürdôn, a Tiszántúli Református Egyházkerület Megbékélés Házában. Az ülés megdöbbenéssel fogadta Csete-Szemesi István püspök jugoszláviai eseményekrôl szóló tájékoztatóját. Együttérzését fejezte ki a háborús események próbatételeit szenvedôk iránt, és kilátásba helyezte a lehetôsége szerinti messzemenô támogatását és segítségét a békesség helyreállása utáni szakasz várható szükségeiben és helyreállítási munkálataiban.
Tôkés László elnök megnyitó szavai után az ülést köszöntötte dr. Chikány Gábor, az MVSZ fôtitkára. Felszólalásában hangsúlyozta az MVSZ és azMRVSZ együttmûködésének fontosságát.
Az ülés a Magyar Köztársaság állami ünnepi rendezvényeinek keretprogram-idejéhez igazodva (2000. január 1. — 2001. augusztus 20.) irányozta elô a millenniumi egyházi eseményeket és terveket.
A Hazatérés Esztendeje eseménysorának kezdô idôpontját 2000. június 9-10-11. napjaiban határozta meg, s a nemzeti zarándoklat esztendejét 2001. augusztusának közepén ajánlotta lezárni az Egyetemes Zsinat és a Világszövetség együttes ünnepi közgyûlésével.
A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozóját (MRVT) a 2000. június 30—július 15. között idôszakra tûzte ki. A világtalálkozó szervezôje az MRVSZ, házigazdája pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület. A rendezvények viszont a második héten az egész Kárpát-medencére kiterjednek.
Az elnökség a IV. MRVT jelmondatául a nevezetes XC. zsoltár egy igevers-részletét ajánlotta: "Ezer esztendô elôtted..." (90,4).
Az ülés megalakította a IV. MRVT 15 tagú Központi Szervezô-bizottságát, valamint a hattagú Operatív Bizottságot, melynek tagjai: Tôkés László elnök, dr. Bodnár Ákos fôtitkár, Papp Csaba jegyzô, dr. Hegedûs Loránt dunamelléki püspök, Pápai Szabó György szóvivô és Fónagy Miklós esperes. Továbbá felkérte az elnököt arra, hogy két-háromtagú bizottság élén mihamarabb kezdeményezzen találkozást az illetékes állami hivatalokkal, a költségvetési támogatás megszerzése érdekében.
A megbeszélések végén kitûzték a választmány idei rendes ülését, melyre folyó év augusztus 9-én, az elnökség tanácskozásával összevonva Nagyváradon kerül sor.
I. Nappali/látogatási nélküli tagozat
I/1. Általános menedzserképzés fôszak, 3 éves idôtartamban, 15/45 hely
I/2. Nonprofit menedzserképzés fôszak, 2 éves idôtartamban, 5/10 hely
I/3. Általános menedzserasszisztens-képzés fôszak, 2 éves idôtartamban, az alábbi szakosodási lehetôségekkel:
a. Számítógépes adatfeldolgozó és adatbázisgondozó, 10/10 hely
b. Ügyfélszolgálati és tájékoztatási referens (Public Relations), 10/10 hely
c. Reklám- és médiareferens, 10/10 hely
II/1. Üzleti tanácsadó-képzés fôszak, 3 éves idôtartamban, 10/25 hely
III. Intenzív oktatási forma (csak látogatás nélküli tagozaton)
III/1. Menedzserképzés fôszak, 3 féléves idôtartamban, 10 hely
III/2. Menedzserasszisztens-képzés fôszak, 1 éves idôtartamban, az I/3. pontban felsorolt szakosodási lehetôségekkel, 10 hely.
Az oktatás kezdete minden fôszak esetében 1999. október 1. Jelentkezési határidô: 1999. május 31., mely idôpontig az érintettek az alábbi iratokat kell bemutassák, illetve eljuttassák a szervezô intézmény címére: típuskérvény, személyazonossági igazolvány, születési bizonyítvány, kézzel írott önéletrajz, a legmagasabb végzettséget igazoló diploma egyszerû másolata.
Az oktatás interaktív rendszerû és anyanyelven történik, a képzés színvonala megfelel az európai és nemzetközi normáknak. A képzés tandíjköteles, mely tandíj részletekben is kiegyenlíthetô, cégek, vállalkozások esetében pedig az oktatással járó költségek az adóalapból leírhatók. Az elvárt minimális iskolai végzettség: érettségi. A jelentkezôk elôzôleg alkalmassági tesztet oldanak meg, mely kizáró jellegû.
Az intézmény ebben az oktatási évben is mûködteti majd a Székelyudvarhelyre kihelyezett tagozatát, mely — az elôzô gyakorlatnak megfelelôen — a látogatás nélküli tagozat hallgatóinak jelent elônyt, akik félévi és záróvizsgáikat ott is letehetik.
Az oktatási rendszerbe bekapcsolódók pályázhatnak tanulmányi támogatás elnyerésére. Pályázatot nyújthatnak be mindazok a fiatalok, akik felsô- vagy középfokú végzettséggel rendelkeznek és diplomáikat 1997-ben vagy 1998-ban szerezték, valamint a középiskolák és felsôfokú oktatási intézmények végzôs diákjai, illetve hallgatói, beleértve az esti, illetve látogatás nélküli tagozaton végzendôket is. A pályázatok benyújtási határideje: 1999. május 25.
Részletes tájékoztatás az alábbi címen igényelhetô: STP, 3700 Nagyvárad 1, c.p. 294, illetve a 059/137-596-os telefonszámon.
A budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem nyárádszeredai levelezô-távoktatási tagozata felvételi vizsgát szervez kertészmérnök szakirányra. A felvételire augusztus 7-én reggel 9 órai kezdettel kerül sor Nyárádszeredában a Bocskai István Alapítvány konzultációs központjában (Mûvelôdési Ház). Beiratkozni június 1-jétôl a felvételi napjáig lehet a konzultációs központ könyvtárában, naponta — vasárnap és hétfô kivételével — 8 és 16 óra között. Felvételi vizsgadíj 100.000 lej, beiratkozáskor fizetendô.
— érettségi bizonyítvány fénymásolata (a frissen érettségizetteknek diplomát helyettesítô ideiglenes igazolás);
— születési bizonyítvány fénymásolata;
— biológia (írásbeli teszt) a hazai iskolák IX. és XII. osztályának anyagából;
— kémia vagy matematika (tetszés szerint választható), a IX., X., XI. és XII. osztály anyagából.
A vizsga részletes anyaga beszerezhetô személyesen vagy postán: az érdekeltek tárcsázzák e célból a 065-576-057 vagy a 065-216-151-es telefonszámot.
Az oktatás idôtartama négy év (az utolsó évfolyam termelési gyakorlat és szakdolgozat- készítés). Végzetteink kertészmérnöki diplomát kapnak, amit a bukaresti Agrártudományi Egyetem kertészeti fôiskola diplomájával egyenértékesítenek.
Az oktatás menete és helye: kéthetenként péntek déltôl vasárnap délig Nyárádszeredában konzultáció, félévenként egy-egy hét a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen intenzív elôadás és gyakorlat. Az ottani költségeket nem a hallgatók állják.
A távolról járó hallgatók részére hétvégeken a szállás családoknál biztosítható, térítés ellenében.
A tananyagot (kurzusok, tankönyvek, különféle jegyzetek) díjmentesen kapják a hallgatók, év végi leadási kötelezettséggel. A sikeresen vizsgázottak az Oktatásügyi Minisztérium által kibocsátott beiratkozási (A és B) lapok árát (1000 Ft vagy annak megfelelô lej a napi árfolyamon) az eredmény kihirdetése után le kell hogy fizessék a konzultációs központban.
Az évi tandíj, a támogatás és az inflációtól függôen, elôreláthatóan 1.000.000 lej körüli, amit négy részletben — az elsô részletet szeptember elején, a tanév megkezdése napján — kell/lehet kifizetni.
A jó eredményeket elérô hallgatók az I. félév után ösztöndíjban részesülnek.
Felvételre jelentkezhet minden magyarul tudó román állampolgár, életkortól függetlenül, aki közpiskolai végzettséget igazoló bizonyítvánnyal (diplomával) rendelkezik. Szívesen látjuk a már gazdálkodó, kertészkedô fiatalokat, akik elmélyíteni, korszerûsíteni szeretnék szaktudásukat, hogy versenyképes kertészekké válhassanak.
Ne feledjük, hogy a különbözô fejlesztésekhez, beruházásokhoz nyújtandó, pályázati úton megszerezhetô támogatásoknál fontos szempont a pályázó szakmai végzettsége. Diplomások elônyt élveznek.
További részletekért tárcsázza a megadott telefonszámokat.
Mi más a halál értelme, mint békével emlékezni és igent mondani a létre?
Orvos volt: ismerte a születô, a levésben növekedô lét titkait; gyerekekkel vette körül magát, csecsemôkkel, elhagyott félárvákkal. Lelencekkel — miként valaha mondták. Küzdött értük, velük és általuk volt, biztatott, szeretetet adott és temérdek szeretetet kapott. Áradt felé az emberi melegség, bizalom. S ô természetesen nyújtotta kezét azoknak, akik máris legyôzöttként születtek.
Forgalmas, pezsgô városból jön, polgárcsaládból, ahol a fiúkat tudósnak, ôt orvosnak szánják. Furcsa franciás nevük van, mint Napóleon egyik tábornokának. Ney. S ha ez megvédi fivérét Párizsban az elhurcolástól, ôt Váradon annál kevésbé. Húszévesen pokoljárásra kényszeríti a történelem Auschwitzban.
Az idegekben, elmékben, a szívben halálraszántsága, a szenvedés robbanótöltete betokosodik. A tiszta mosoly, az élniakarás hatástalanítják a gyûlölséget. Az életet választja, elôre tekint, megtanul ismét együttlélegezni a világgal. Hiszi, hogy szükség van tudására itt, a mi városunkban. Elsôk között hajt végre Romániában teljes vércserét a sárgasággal született kisdedeken. Két nemzedék gyermekei gyógyulnak, érnek teljes emberré felügyelete mellett a marosvásárhelyi Gyermekek Otthonában. Az intézmény, a gyógyítás hûséges, csöndes, tálentumos szolgálója marad szinte félszázadon át.
Ha rávetül a gondolat kiszámíthatatlan csóvája — közmondásos szerénysége —, megnyugtat, otthont teremt az emlékezôben. "Éltében áldott, / holtában is áldott, / tiszta, szemérmes, / mértékes, csöndes, / hallgató, bölcs, / méla tûnôdô, / árva, magányos, / igazi ember... / (Kosztolányi). Titka a létezés értelmes, teljes megélése, amely legyôzi élniakarásával, belsô energiával, önszuggesztióval, fegyelmezettséggel a daganatos kórt. 1954-ben, mûtéte után heteket- hónapokat ad az orvosi vélekedés. Negyvenöt évvel éli túl a baljóslatot. Elhatározta, hogy nem adja meg magát, bensôjében mindennap újra felépíti az élet csodáját, megismételhetetlenségét. Midôn lebénul, hatalmas akarattal tíz hónap alatt újra talpra áll. Túl a hetvenen. Hisz a gyógyulni vágyás erejében. Becsapta a halált. "Vannak dolgok..." mondja Hamlet Horatiónak.
Bepecsételtetett a lét szövetségébe. A fájdalmak csak lassan, láthatatlanul növekednek benne. Az elmúlás orozva, settenkedve, riadozva közelíti meg.
"Okuljatok mindannyian e példán. / Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem élt belôle több és most sem él / s mint fán se nô egyforma két levél, / a nagy idôn se lesz hozzá hasonló." /
Övéi, szerettei, betegei, barátai, tisztelôi Csupinak szólították.
Az emlékezetnek dr. Horvát Zsuzsa — gyermekorvos.
A budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem nyárádszeredai levelezô kertészmérnök konzultációs központjának 54 végzettje veheti át magyarországi kertészmérnöki diplomájának hazai honosított változatát. A romániai törvényes elôírások szerint összeállított iratokat ez év február 15- én juttattuk el, az RMDSZ Oktatási Fôosztálya segítségével, a szakminisztérium diploma- egyenértékesítô központjába. Megelégedésünkre, kevesebb mint három hónap alatt meg is ejtették a honosítást, ami tájainkon mégiscsak rekordidônek számít.
Egyenértékesítésre a bukaresti Agrártudományi Egyetem Kertészeti Karát jelölték ki. Végzetjeink magyar diplomáját a honosító intézet fôiskolai diplomájával egyenértékesítették.
Hat évvel ezelôtt elindított képzésünknek, immár nyugodtan állíthatjuk, beérett a gyümölcse. Van Erdélyben 54 szakképzett kertész, akinek nagyobb része itthon próbál boldogulni, megélhetést teremteni családjának. Ehhez kívánok nekik konok kitartást, további szüntelen tanulást, ügyszeretetet.
A marosvásárhelyi Szív Napokat hagyományosan megszervezô Procardia Alapítvány a Preventio Egészségvédelmi Társasággal közösen rajzversenyt hirdet I-IV. osztályosok, valamint V-VIII-os tanulók részére. A beküldött rajzok 21x30 cm-es méretûek legyenek, címmel ellátva, és tartalmazzák a pályázó nevét, életkorát, lakcímét. A pályázat témája kizárólagos: A dohányzás — az egészség ellensége. A mozgás — mindannyiunk barátja. A legjobb alkotásokat díjazzák és 1999. június 12-én, a Szív Napok alkalmából kiállítják.
A pályázatra jelentkezôk rajzaikat eljuttathatják a Procardia Alapítvány székhelyére (4300 Marosvásárhely, Eminescu u. 3. sz.), vagy a Preventio Társaság címére postázhatják: 4300 Marosvásárhely, c.p. 144. Beküldési határidô: 1999. május 25.
A Világbank csütörtökön 30 millió dolláros hitelt hagyott jóvá Albánia számára, hogy enyhíteni tudja az anyagi terheket, melyek a koszovói menekültek ellátási kényszere nyomán nehezednek az országra. Mivel a Világbank nem nyújthat hitelt közvetlenül humanitárius segélyezésre, az összeg rendeltetését úgy fogalmazták meg, hogy az az albán közintézmények mûködésének javítását, illetve a makroökonómiai stabilizáció céljait szolgálja, és így áttételesen szabadít fel kereteket a menekültellátással összefüggô kiadásokra.
Franciaországi magyarok ünnepsége
A franciaországi magyarok jelentôs részét tömörítô Alcyon klub fennállásának 10. évfordulóján ünnepséget tartott a párizsi Luxembourg-palotában, a francia felsôház, a szenátus székhelyén. A rendezvényen nagyszámú vendég, köztük a szenátus számos tagja, valamint a párizsi politikai és közélet több jeles képviselôje is megjelent. Az ünnepségen beszédet mondott Gérard Larcher, a szenátus alelnöke, méltatta a magyarság ezeréves európai szerepvállalását, s a koszovói válság kapcsán szólt a Vajdaságban élô magyarság fenyegetettségérôl is. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese beszédében szólt a magyarságot Trianonban ért csapásról, s méltatta azokat az erôfeszítéseket, melyeket Franciaország tesz a jugoszláv—koszovói válság békés, politikai rendezésére. A magyar—francia kapcsolatok ápolását szolgáló rendezvényen fellépett a Magyar Trió nevû kamarazenekar.
Csütörtökön egészséges kisfiút hozott a világra egy New Jersey állambeli klinikán Lebibe Karaliju 21 éves koszovói albán fiatalasszony, aki az elôzô napon az elsô csoportba került 450 fôvel — köztük szüleivel, valamint férjével — együtt érkezett egy macedóniai menekülttáborból az Egyesült Államokba. A kiváló idôzítésnek köszönhetôen az újszülött automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot. A 28 éves apa, Naim Karaliju önfeledt örömében azt kérte, hogy a gyermek az America nevet kapja, de az orvosok közölték vele, hogy errôl elôbb meg kell kérdezni a boldog, ám teljesen kimerült anyát. A házaspárnak ez az elsô gyermeke. A koszovói Ferizajban levô házukat hat héttel ezelôtt porig égették.
Felhagyott "világcsúcs- csúcskísérletével" az a 15 éves nepáli fiú, aki a legfiatalabbként akarta megmászni a világ legmagasabb hegycsúcsát, a 8828 méteres Mount Everestet. Arbin Timilsina már csak 100 méterre volt a csúcstól, amikor visszafordult, mert fájni kezdett a szeme. Két nepáli serpa kísérôjével sértetlenül sikerült visszatérnie a 7900 méter magasan fekvô bázistáborba, és ezen az alacsonyabb szinten szemfájdalma magától megszûnt. A próbálkozás sikertelensége miatt továbbra is a nepáli Shambu Tamang az ifi világcsúcs- csúcstartó. Ô 17 évesen mászta meg a Mount Everestet, napra pontosan 26 évvel a mostani kísérlet elôtt.
Nyolcan meghaltak, ötvenegyen megsérültek pénteken Iránban földrengés következtében. A Richter- skála szerint 6,5-es erôsségû földmozgás az ázsiai ország déli részét a kora hajnali órákban rázta meg. Mind a nyolc haláleset Siráz városában történt. A hatóságok a rengés alapján feltételezik, hogy az áldozatok és a sérültek száma jóval nagyobb lehet a jelenleg ismertnél.
Japán rendôrségi központ az internet- bûnözés ellen
A japán fôváros rendôrsége "high tech" központot állított fel az interneten elkövetett bûnözés, többek között a kábítószer-forgalmazás és a pornográf képek megjelentetésének visszaszorítása érdekében. Mintegy hatvan nyom