|
LI. évfolyam 149. (14201) |
1999. június 30. szerda |
A koszovói nemzetközi békefenntartó erôk (KFOR) közlése szerint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) a jelek szerint betartja a szerbiai tartomány függetlenségéért küzdô albán gerillahadsereg leszerelésérôl kötött megállapodást.
Belgrádi sajtóismertetés szerint Kenneth Pickles KFOR- szóvivô errôl azt követôen beszélt nyugati újságíróknak, hogy hétfô éjfélkor lejárt a határidô, amelyet az UCK a biztonságos fegyverbegyûjtési raktárak és gyülekezési övezetek felállítására kapott.
A Michael Jackson brit KFOR-parancsnok és Hashim Thaqi UCK- fôparancsnok által a gerillahadsereg szakaszos demililitarizálásáról június 21-én aláírt megállapodás értelmében a szakadárok az aláírás után hét nappal csak a kijelölt gyülekezési övezetekben hordhatják kézifegyvereiket és egyenruhájukat. A gerilláknak nehézfegyvereiket a KFOR és az UCK közös ellenôrzése alatt álló raktárakban kell leadniuk. Az UCK teljes leszerelése 90 nap alatt megy végbe, s a raktárak ezt követôen a KFOR kizárólagos ellenôrzése alá kerülnek.
A gerillák hétfôn, a határidô lejárta elôtt fél nappal kezdték meg fegyvereik leadását a Pristinától 35 kilométerre nyugatra fekvô Komoranéban. A szakadárok három autónyi fegyvert, lôszert és páncéltörô gránátot adtak le a KFOR francia szektorába tartozó, északi Kosovska Mitrovica körzetében is.
A szóvivô pontos adatokkal még nem tudott szolgálni a leadott fegyverek és gyülekezési övezetek számáról, de közlése szerint csak a KFOR brit szektorában öt gyülekezési övezetet és mintegy tíz fegyverbegyûjtési raktárat állítottak fel.
A brit békefenntartók hétfôn este közel két tonna aknát semmisítettek meg Pristina egyik északi külvárosában, némi riadalmat keltve a tartományi székhely lakosai körében.
Miután a kormány egy évre felfüggesztette a magyar sertés- és baromfihús behozatalának kedvezményes CEFTA-vámját, a hazai termelôk jelentôs mértékben emelik a hús és hústermékek árát.
Mihai Lungu, a Román Húsipari Szövetség (ARC) elnöke szerint a hazai termelôk védelmében hozott intézkedés elsô azonnali hatása az lesz, hogy a hús ára 20 százalékkal, a hústermékeké pedig 10 százalékkal emelkedik átlagban.
— A hazai termelôknek nyereségesen kell dolgozniuk, s az elmúlt évtizedben, de különösképpen az utóbbi két és fél évben a tényleges költségek alatt kellett eladniuk árujukat, ami az ágazat eltûnésével fenyegetett — mondta.
Az ARC elnöke szerint kizárólag a kormány gazdaságpolitikáját terheli a felelôsség azért, hogy a románoknak egyre többet kell fizetniük az élelemért. Szerinte a kormány a nyugat-európai gyakorlattal szemben a hazai agráripari ágazatot túladóztatja, s ebbôl szubvencionálnak más gazdasági ágazatokat, támogatják a bányászatot, a fémkohászatot, fizetik az elbocsátások költségeit.
— A magyar termékekkel szembeni intézkedés azonban mindenképpen pozitív volt, mert lehetôvé teszi a hazai termelôknek, hogy ismét nyereségesek legyenek és visszaszerezzenek az elveszített piacból - hangúlyozta Lungu. Az ACR elnöke szerint a kormánynak felül kellene vizsgálnia az egész CEFTA- megallápodást és az Európai Unióval kötött egyezményeket is.
Clark tábornok állítólagos kijelentésének hullámai
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) jogosnak érzi, hogy hivatalos állásfoglalást kérjen az Egyesült Államoktól a versailles-i szerzôdések érvényességét illetôen, illetve arról, hogy Wesley Clark amerikai tábornok, a NATO európai erôinek fôparancsnoka valóban a szerzôdés elveinek túlhaladottságáról beszélt-e Budapesten — jelentette ki Gabriel Tepelea, a PNTCD elsô alelnöke.
A politikus szerint azok a sajtójelentések, amelyek szerint a tábornok kijelentette, hogy a versailles-i szerzôdés idejét múlta, "nyugtalanságot okoztak az ország (Románia) nyugati térségében".
Tepelea úgy vélte, nehezen hihetô, hogy a tábornok valóban ilyen kijelentést tett volna. Fôként azután, hogy Madeleine Albright amerikai külügyminiszter a napokban tett bukaresti villámlátogatása során leszögezte: Románia szuverenitása és területi egysége vitathatatlan.
— Miután az Egyesült Államok támogatja, hogy Románia az EBESZ soros elnöke legyen, jogosnak érezzük a hivatalos amerikai állásfoglalás kérését — szögezte le a PNTCD elsô alelnöke.
Az amerikai tábornoknak tulajdonított kijelentést a román sajtóban elôször az Adevarul címû lap pénteki számában lehetett olvasni. A lap egy budapesti sajtótermék kedden megjelent számának hírébôl emelte ki azt a mondatot, hogy a tábornok "utalt arra arra is, hogy a NATO új doktrinájának megfelelôen a versailles-i Szerzôdésben megfogalmazott alapelvek mára elavulttá váltak".
Az Adevarul írását ismertetô többi lap, az ügyben eddig megszólaló román politikusok a magyar lap összefoglalóját, már mint az amerikai tábornok szó szerint idézett kijelentését kezelték.
Az Adevarul hétfôi kommentárjában elismerte, hogy brüsszeli NATO-illetékesek a lap kérdésére megerôsítették: Wesley Clark tábornok Budapesten elmondott beszédében semmit nem mondott a versailles-i szerzôdéssel kapcsolatban.
A sajtókommentárok és politikusi nyilatkozatok arra nem tértek ki, hogy Clark tábornok a szóban forgó magyar lapnak arról nyilatkozott: a belsô ügyekben tanúsított magatartást azoknak az országoknak az esetében kell ellenôrizni, amelyek veszélyeztetik saját polgáraikat, destabilizálva a térséget. A múlté már az az elv, miszerint az államok szuverén módon úgy kezelhetik polgáraikat, ahogy csak akarják.
A román légtér átrepüléséhez kikötött feltételeket "technikai egyezetési hiba" miatt sértette meg vasárnap egy orosz katonai szállító repülôgép, a történteknek nincs semmiféle politikai vetülete a román-orosz kapcsolatokat illetôen — szögezte le a román külügyminisztérium helyettes szóvivôje.
Románia az engedélyt azzal adta meg, hogy a gépek négyórás idôközönként követhetik egymást. A harmadik orosz gép azonban ezt az elôírást nem tartotta be, ezért román elfogó vadászgépek kiséretében hagyta el az ország légterét.
Bukarest azonnal magyarázatot követelt, s bejelentette, hogy ezentúl minden egyes orosz gép átrepülését külön kérvényezni kell. Moszkva azt a hivatalos választ adta, hogy a megállapodást tévedésbôl sértették meg, nem szándékosan, s igéretet tett arra, hogy a jövôben ilyen tévedések nem fognak elôfordulni.
A Koszovóba tartó orosz katonai repülôgépek a vasárnapi incidens óta nem veszik igénybe Románia légterét, ehelyett Magyarországon át repülnek.
Az orosz repülések hétfôn folytatódtak, de a korábbi kérésrôl lemondva a gépek nem Románia, hanem Magyarország légterén átrepülve érkeztek Koszovóba — közölte Liviu Stoica ezredes, a temesvári 2. repülô és légvédelmi hadtest szóvivôje.
Constantin Degeratu tábornok, vezérkari fônök megerôsítette, hogy a román légtéren az incidensig három orosz szállító repülôgép haladt át, ezt követôen azonban az orosz fél a magyar légteret választotta a csapatok szállításának folytatásához.
A képviselôház a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvénytervezet vitája során kedden elfogadta azt a javaslatot, hogy a nemzetiségek lakta területek helyi önigazgatásában a kisebbségek nyelvét ismerô hivatalnokokra is szükség van.
A módosító javaslatot az RMDSZ terjesztette elô. Az RMDSZ azt indítványozta, hogy azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, az ügyfelekkel dolgozó hivatalnokok között kell lenniük olyanoknak is, akik ismerik az adott kisebbség nyelvét.
Az RMDSZ által javasolt módosítással szemben több ellenzéki ellenjavaslat is született. A Szociális Demokrácia Romániai Pártja a kötelezô elôírás helyett megengedô lehetôséget szorgalmazott, a Román Nemzeti Egységpárt pedig a nemzetiségi lakosság legalább 51 százalékos aránya esetén tartott volna szükségesnek ilyen elôírást.
Az ellenjavaslatokat a képviselôházi többség rendre elvetette és végül két tartózkodás mellett 118-97-es szavazataránnyal az RMDSZ által beterjesztett módosító javaslatot fogadta el.
Ezzel a törvénytervezet szakaszonkénti megvitatása és elfogadása több mint egy hónapja tartó vita után befejezôdött. A tervezet egészérôl való végsô szavazást várhatólag szerdán tartják.
Két év pereskedés után a marosvásárhelyi bíróság 1999 áprilisában bûnösnek mondta ki S. B., B. I. és S. C. polgárôröket. Hat hónap felfüggesztett börtönbüntetés és 10 millió lej erkölcsi kártérítésre ítélték ôket. Az ítélet nem végleges.
A történet 1997. február 7-én kezdôdött. H. Z.-t és B. L.-t csak úgy, minden bevezetô nélkül, elfogták a polgárôrök és a rendôrségre szállították. Ott kiderült, hogy nem követtek el semmit, a polgárôrök mégis beszállították, ezúttal a polgárôrséghez, és éjjel 3 óráig ott tartották, összeverték s aztán elengedték ôket. A két kiskorútól nyilatkozatokat is kértek, anélkül, hogy a szüleiket értesítették volna. A verések nyomán két-háromnapos orvosi kezelésre szorultak. A Pro Európa Liga (PEL) emberjogi irodája jelezte a polgárôrség vezetôjének, amire csak hetek múltán kapott választ.
O. S. 1997. június 3-án a vásárhelyi vasútállomáson volt. Három polgárôr jelent meg egy pillanatban, és azt mondták, hogy O. S. kitört egy ablakot. Az esetrôl jegyzôkönyv is készült, s az illetôre 300 ezer lej büntetést róttak ki. O. S. beperelte a polgárôröket, de a pert elveszítette, mert nem tudta bizonyítani ártatlanságát, nem volt tanúja. Fellebbezett a megyei törvényszéknél, és az, aki a jegyzôkönyvet aláírta, elmondta, hogy a három polgárôr erôszakkal vette rá a jegyzôkönyv aláírására. A PEL '99 januárjában jelezte a megyei tanácsnak a visszaélést. A megyei tanács válasza — a törvényszéki döntés ellenére — az volt, hogy a polgárôrök nem követtek el kihágást.
C. L. 1997. augusztus 11.-én otthonában tartózkodott. Egyszercsak belépett hozzá egy rendôr altiszt és egy civil személy, s se szó, se beszéd összeverték ôt, a feleségét és a gyerekét. Utána kiráncigálták a házból, kint pedig három rendôrtársuk várta, s azok is megverték, majd betuszkolták egy rendôrkocsiba, s egy erdôszélen kidobták. Kiderült, hogy elôször úgymond összetévesztették valakivel, s azért verték meg. Késôbb pedig azért, hogy ha nem ô, akit keresnek, mondja meg, hol van a másik. A rendôrségi "kezelés" következtében 11 napig kellett kórházban feküdnie, nem beszélve a magánlaksértés, kínzás, cserbenhagyás vétkérôl. A katonai ügyészség felmentette H. A.-t és F. D.-t. A PEL emberjogi irodája ezúttal Vasile Cotoara ezredesnek, a megyei rendôrség parancsnokának jelezte beosztottjai visszaéléseit. A rendôrség válasza (1999. június 15) úgy hangzott: a két rendôrt szankcionálták, ötnapos "munkahelyen letöltendô" büntetést kaptak, és az esetüket felolvasták a kollégáik elôtt.
A fenti eseteket Haller Istvántól, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetôjétôl tudtuk meg, aki sajtótájékoztatón ismertette az emberi jogok megsértésének, illetve a hatóságok visszaéléseinek eme példáit. Az irodavezetô véleménye szerint tevékenységük a hatóságokat segíti abban, hogy megszabaduljanak azoktól, akik visszaéléseket követnek el. Azonban csodálkozott amiatt, hogy sokszor nem megfelelôen reagálnak az általuk jelzett konkrét esetekre, nem intézkednek, vagy nem megfelelôen intézkednek. Emiatt nemegyszer a legfelsôbb törvényszék melletti ügyészséghez, sôt a strasbourgi emberjogi bírósághoz kellett fordulniuk.
A bemutatott esetek két évvel korábban történtek, de ilyen vagy olyan megoldást csak nemrég nyertek. Emiatt, mondta Haller István, a sértettek nemegyszer lemondanak igazuk keresésérôl, visszavonják a panaszukat. Elítélte a hatóságok hozzáállását például a C. L. ügyében, s egy kazettát is bemutatott arról, hogyan próbálta meggyôzni a rendôr, illetve a falu polgármestere (Libánfalva község) a sértett felet, ne tegyen feljelentést. Azt mondták, nem tudták, hogy ártatlan, s különben sincs ember hiba nélkül, végül pedig hiába fordul az igazságszolgáltató szervekhez, mert csak pénzt és idôt pocsékol vele. A bemutatott esetek közül az elsô kettô Marosvásárhelyen történt, a harmadik egy Libánfalvához tartozó faluban. Haller csak iniciálékat használt, egyrészt a sértettek védelmében, másrészt pedig azért, mint mondta, mert ôk nem egy-egy hatósági emberrel hadakoznak, hanem az intézményeket figyelmeztetik a rendellenességekre.
Megtudtuk, hogy évente 60-80 ilyen esetük van, ezeknek mintegy 5 százalékát sikerül megnyugtatóan rendezni. A bemutatott eseteket azért választotta ki Haller, mert mindegyik súlyosan sértette az egyének jogait, és az illetékes hatóságok nem intézkedtek megfelelôen.
A Népújság kérdésére, hogy miért éppen ezeket az eseteket mutatták be, és miért éppen most, azt válaszolta, hogy megvárta, hogy szülessen döntés ezekben az ügyekben. Hozzátette, hogy bár az utóbbi idôben a hatóságok rugalmasabbak, nem zárkóznak el elôlük, válaszolnak a jelzéseikre, még mindig sok kívánnivalót hagy maga után a tevékenységük. Nem az elvárásaiknak megfelelô döntéseket hoznak nagyon sokszor. A fenti három esetben remélte, hogy megoldódnak. Ez nem így történt, s ezért döntött úgy, hogy a közvélemény tudomására hozza az eseteket. Az utolsó csepp a pohárban a C. L. esete volt, amikor a verôlegényeket úgymond szóbelileg figyelmeztették, egyébként nem intézkedtek ellenük. Haller István szerint egy demokráciában nem történhet ilyesmi azok részérôl, akik az adófizetô polgárok pénzébôl élnek és közszolgálatot látnak el.
Erdélyben, a Székelyföldön hagyománya van az iskolaszéknek, amely az erdélyi magyar oktatás háttere, gazdája volt több mint száz éven keresztül. Fôleg a felekezeti oktatásnak volt szervezôje, irányítója és anyagi feltételeinek biztosítója — hangzott el a meghatározás azon a tanácskozáson, amelyet a múlt hét végén, szombaton tartottak a szovátai Teleki Oktatási Központban. A résztvevôk a Nyárád és Kis- küküllô menti iskolák igazgatói voltak, akik azonban csak fele arányban válaszoltak a meghívásra. Holott a rendezvény célja az volt, hogy az iskolák mûködtetésének e hatékony hátterérôl tájékoztatást nyújtva Hargita megye mintájára a Maros megyei tanintézményekben is létrejöjjenek az iskolaszékek. Annál is inkább, mivel kicsit más névvel (consiliu consultativ), de hasonló tartalommal az új közoktatási törvény is elôírja a megalakításukat.
Czímer László, a közoktatási minisztérium fôtanácsosa a magyarországi helyzetet mutatta be. Rövid történeti áttekintô után megtudhattuk, hogy az 1948-ban megszüntetett iskolaszékek újraalakítását illetôen elôrelépést jelentett az 1985-ös, rendkívül korszerû oktatási törvény. Az önkormányzatok létrejöttével az iskolák is a települések tulajdonába kerültek, ami szükségessé tette a különbözô társadalmi tényezôk bevonását a mûködtetésükbe. A módosított jogszabály 1993-ban kimondta, hogy minden oktatási intézményben kötelezô módon óvodaszéket, iskolaszéket illetve kollégiumi széket kell létrehozni. A javaslattal a nevelôi testület, a szülôi közösség, illetve a diákság állhat elô, s ha e három tényezô közül kettô kéri, az iskolaszék már megalakítható. Tagsága a szülôk, a pedagógusok, a diákönkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat (ahol indokolt) illetve szakképzô intézmények esetén az iparkamara képviselôibôl áll össze. Feladata a véleménynyilvánítás, a döntés a tanintézmény minden olyan kérdésében, amely a tanulók többségét illeti. Az iskolaszék egyetértési jogot gyakorol a tanintézmény szervezési és mûködési szabályzatának létrehozásában, a házirend megalkotásában, saját tisztségviselôinek megválasztásában, s kezdeményezési, javaslattevô joga van a tanintézmény mûködését illetôen, amely jogot az iskola vezetésének figyelembe kell vennie.
A magyarországi gyakorlat azt bizonyította, hogy az óvodák, általános iskolák és középiskolák esetében az iskolaszékek eredményesen tudtak mûködni. A törvényes elôírást kevésbé sikerült életbe ültetni a szakközép- és szakmunkásképzô iskolák esetében, ahol nehéznek bizonyult az igen nagy területrôl származó diákok szüleit összefogni. Ebbôl a valós helyzetbôl kiindulva 1996-ban kénytelenek voltak módosítani az oktatási törvényt, amely immár nem kötelezô jelleggel, hanem feltételesen fogalmazta meg ("hozhat létre") az iskolaszékek megalakítását. Ami magyarországi viszonylatban kedvezôen hatott, s a korábbi évekhez képest sokkal több tanintézményben alakították meg e testületeket.
A szombati tanácskozáson rendkívül érdekes volt Beder Tibor, Hargita megyei fôtanfelügyelô elôadása, aki egy székely faluban követte végig 1887-tôl napjainkig az iskolaszék mûködését.
Az írott dokumentumok alapján Gyergyócsomafalván már 1887 elôtt mûködött az iskolaszék. A fennmaradt regiszter — 1887 márciusa és 1924 novembere közötti idôszakban készült — jegyzôkönyvei azt bizonyítják, hogy a székely faluközösség mennyire magáénak vallotta az iskolát, és milyen erôfeszítéseket tett a fenntartása érdekében.
Az iskolaszéki gyûlések napirendjén változatos tematika szerepelt: a segédtanítók és tanítók javadalmazásának, anyagi támogatásának megállapítása (szénafû-adás, lakásjavítás); pályázatok kiírása a tanítói és közmûvelôdési állások betöltésére (1903-ban a meghirdetett tanítónôi állásra 24 pályázati kérés érkezett be); az iskola épületének javítása, meszelése, új osztályterem létesítése; tanfelszerelések és bútorzat vásárlása; annak felmérése, hogy a szülôk milyen arányban vásároltak tankönyveket. Ezenkívül beszámolókat, püspöki körleveleket hallgattak meg, kéréseket fogalmaztak és juttattak el az állami szervekhez, tisztségviselôket választottak és mentettek fel. Fegyelmi ügyekben is döntöttek, figyelmeztették, majd távozásra szólították fel az italozó tanítót. Leggyakrabban a pénzügyi gondok voltak napirenden, a bevételekrôl, a tôke forgatásáról (kötvények kibocsátásáról, megújításáról) tartottak vitát.
Az erdélyi hagyományok ismeretében néhány éve a tanügyi reform kapcsán fogalmazódott meg Hargita megyében az iskolaszékek megalakításának szükségessége. A "Jó iskolák, jó igazgatókkal!" mozgalom folytatásaként, amely a gyermekközpontú és önállóan, az utasításokat nem fentrôl váró vezetôk által irányított iskolák megvalósítását tûzte ki célul, a Tanfelügyelôség vállalta magára a kezdeményzést. Annál is inkább, mert Hargita megyében úgy vélték, hogy céljaik megvalósítása csak olyan társadalmi közegben történhet, amely pozitívan értékeli a társadalomhoz sok szállal kötôdô iskola szerepét. Ebben segíthet egy iskolát közvetlenül támogató választott testület, amely megteremti a tanulók, az intézmény, a szülôk, az önkormányzat és az egyház közötti együttmûködést, összefogja az iskolát támogató társadalmi erôket, s hozzájárul a nyitott, gyermekközpontú, toleráns iskola létrehozásához, amelyben egyaránt közremûködnek a pedagógusok és nem szakmabeliek (szülôk, képviselôk, kis- és nagyvállalkozók, politikusok, egyházi emberek).
A fôtanfelügyelô beszámolója a mai Csomafalva példájával igazolta, hogy mi minden valósítható meg az iskolaszék által, amely ma a ráckevei testvériskolától kapott minta és a hagyományok alapján újra mûködik. Szóban pedig a parajdi iskola igazgatója erôsítette meg a fôtanfelügyelô által mondottakat. A résztvevôk vetették fel, hogy miképpen lehet vegyes tannyelvû intézményben mûködtetni az iskolaszéket. A tapasztalat szerint a közös iskolaszéken belül mindkét tagozatnak meg lehet alakítani a külön testületét.
Végkövetkeztetésként a részvevôk abban állapodtak meg, hogy az iskolaszékek megalakításával annak a szemléletnek kellene véget vetni, amely szerint az iskola az állam dolga, az államot azonban mi, polgárok tartjuk fenn, tehát jogunk van beleszólni abba hogy gyermekeink hol és milyen körülmények között tanuljanak. A jogokon túl pedig kötelességünk megtenni mindazt, ami ezt a munkát megkönnyítheti, eredményessé teheti.
Latin eredetû szó. Azért választottam mégis, mert az Idegen szavak szótára és a Magyar értelmezô kisszótár szerint magában foglalja mindazokat a fogalmakat és jelzôket, melyekre a magyarban külön szavunk van.
Renegát tehát az: "Aki hittagadó, hitehagyott, áruló. Az, aki átáll az ellenséghez. Aki elárul valamit, valamely ügyet. Hazaáruló, hitszegô, gazember személy. A gazember jellemtelen, alávaló, gonosz ember. A jellemtelen erkölcsileg ingatag, mindenre kapható".
Június 18-án az Antena 1 tv-ben a "megboldogult" Ceausescu házaspár udvari költôje által vezetett megbeszélésen egy ilyen renegát, magát magyarnak tartó "személy" is hivatalos volt, aki dührohamba torkolló RMDSZ- és vezetôi ellenes "hozzászólásával" még a román meghívottak demokratikusan gondolkodó feleit is arra késztette, hogy a magyarok mellett foglaljanak állást.
Ez a "személy", aki a kommunista éra és felfogás neveltje, formáltja, befogadója, elfogadója és kiszolgálója, tehetségét nem népe, nemzete javára használta fel, hanem egyéni érvényesülése érdekében talpát és fenekét nyalogatta és nyalogatja ma is azoknak a román nacionalista érzelmû embereknek, akik tôle ezt elvárták, elvárják és "volt nemzete" elleni megnyilvánulásra, támadásra használták, használják fel.
A román hazát az RMDSZ-tôl, tehát a romániai magyarságtól féltô nacionalista komcsik nem tudják felfogni, hogy eme "szócsônek használt jellemtelen személy" által saját maguk ellen robbantgatnak bombát, mert amikor ez a renegát nyilatkozik, érvel és támad, akkor a magyarság, akarva, nem akarva, nemcsak ellene, de "alkalmazói" ellen is állásfoglalásra kényszerül.
Nem tudom, hogy jó-e az országot, hatalmat, biztonságot tôlünk féltô "politikusoknak" ez a renegát, mert ha magyarnak nem volt jó és hû, akkor románnak sem lesz az.
Ez a "személy" a kommunista éra minden kiváltságát, tisztségeit és a velejáró javakat, javadalmakat is élvezte 1990-ig. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságában, a Nagy Nemzetgyûlésben és más központi és helyi gyûléseken nagy hevülettel, szónoki pátosszal — amihez nagyon értett — elmondott, alányalással teletûzdelt szólampuffogtatásaitól a jóérzésû emberek hányingert kaptak. Íme néhány mondat a sok ezerbôl: "Büszkék vagyunk, hogy pártunk és államunk élén olyan nagy forradalmár vezetô áll, akinek nevéhez a román nép több évezredes történelmének leggyümölcsözôbb fejlôdési idôszaka kapcsolódik. Kérem, engedje meg, mélyen tisztelt és szeretett fôtitkár elvtárs, hogy szívünk mélyébôl fakadó, forró hálával mondjunk köszönetet Mures megye minden dolgozója nevében..." stb., stb.
"Legforróbb hálánkat, mélységes tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki ugyanakkor doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnônek, a kivételes politikai személyiségnek, a széles nemzetközi elismerésnek örvendô tudósnak fáradhatatlan tevékenységéért" stb., stb.
Ennél hízelgôbb és nyalakodóbb szónoklataiból nem is idézek, hogy a népünk életére, kultúránk megsemmisítésére, falvaink eltüntetésére célszerûen és tudatosan törekvô párt és házaspár ne keltsen tíz év múltán is vércukor-emelkedést. Ezekrôl a dicshimnuszokról, akik akkor éltünk, volt tudomásunk, hiszen, akarva, nem akarva, hallottuk és olvastuk is, de arról csak keveseknek, a szekusokat kivéve, hogy titkos jelentéseket is készített és küldött a "Kárpátok géniuszának" amerikai "kirándulásakor" a magyarokról.
Nos, mindezek után és mellett, sôt az általa agyondicsért rendszer és politikája részben való felszámolása után tíz évvel is képes a létezésünket és jogainkat ma is fenyegetô, kétségbevonó és akadályozó honféltô politikusok nótájához a basszust fújni. A renegát jelzô mindenképpen ráillik és végképpen rajta is marad. Nevét ne is említsük többé, töröljük ki nemzetünk névsorából. Egyszer talán, nem is oly sok idô múlva, "nagy barátai" kegyét is elveszti és a "tradator de prietenie" jelzôt akasztják nyakába.
— Az egyetlen megoldás a falu elköltöztetése — vonta le a következtetést a Környezetvédelmi Kirendeltség részvevôje. A "verdiktum" a tegnap hangzott el a Prefektúra Közigazgatási Bizottságának ülésén, amelynek egyik napirendi pontja a földcsuszamlások elhárítására vonatkozó intézkedések meghozatala és érvénybe léptetése volt. A jelen levô megyei gazdasági egységek, polgármesteri hivatalok, valamint szolgáltató egységek képviselôi külön kitértek a nyárádselyei drámai helyzetre, ahol — mint ismeretes — a tavaszi fölcsuszamlás alkalmával 90 ház rongálódott meg. Fölmerült annak lehetôsége, hogy a földmozgás okozta szakadékot betömjék, ez azonban, a szakemberek véleménye szerint, mindössze idôlegesen oldaná meg a helyzetet, a fölcsuszamlást megállítani lehetetlen. Ezenkívül nem létezik anyagi alap a munkálatok elvégzésére. Így jutottak arra a következtésre, hogy az egyetlen megoldás a falu elköltöztetése lenne. Hogy hova, milyen alapokból — arra egy résztvevô sem tudott érdemleges választ adni. Hasonlóan aggasztó a helyzet Segesváron és Marosludason is, ahol (az elôzô esetében) a legutóbbi esôzések komoly földcsuszamlásokat okoztak. Dorin Florea javaslata alapján a hét folyamán még egyszer összeülnek a Környezetvédelmi Kirendeltség, a megyei tanács, az ügyben érdekelt települések és a prefektúra képviselôi, a gyakorlati megoldás keresése érdekében.
339.000 gazdajegyet utaltak ki megyénknek 59,3 milliárd lej összértékben, amelybôl június 15-ig 312.056 kupont (54,6 milliárd lej) osztottak ki — derült ki a Mezôgazdasági Igazgatóság beszámolójából. A múlt évtôl eltérôen, az idén a gazdajegyeket nem fordíthatták üzemanyag és cserealkatrészek vásárlására, mindössze mezôgazdasági tevékenységekre. Az összesítés szerint a legnagyobb érdeklôdés a vegyszerek iránt volt (201.000 gazdajegy — 67%), ezt követi a növényvédô szerek vásárlása (58.805 darab — 20%), valamint a magok beszerzésére felhasznált gazdajegyek száma (19.518 — 6%).
A megyei postaigazgatóság beszámolója szerint gondot okoz a valamikori szász települések földterüleinek mûvelése, mivel a külföldre költözött lakók mindössze kézzel írt felhatalmazást hagytak hátra, annak felmutatásával azonban a földeket jelenleg mûvelô személyek nem juthatnak hozzá a gazdajegyekhez. Mivel nem kevés azon települések száma, ahol a gazdajegyek kiosztása nem haladja meg a 75 százalékot, a prefektus elrendelte az ügy kivizsgálását, s fölhívta a figyelmet arra, hogy a polgármestereket a helyhatósági törvény értelmében mulasztás miatt akár fel is menthetik tisztségükbôl.
A múlt év folyamán a Versenyhivatal megyei kirendeltsége 85 ellenôrzést tartott különbözô gazdasági egységeknél, melyek során 567 millió lejjel gyarapították az államkasszát, az idén végzett 33 ellenôrzés során pedig további 340 millió lejnyi büntetés kifizetését rendelték el. Elhangzott, hogy rövidesen életbe lépô új villamos- és hôenergia-árak sokkoló hatással lesznek a lakosságra, ezért a prefektus felkérte a szakintézmények képviselôit, idôben értesítsék és tájékoztassák a honpolgárokat.
A Közigazgatási Bizottság következô ülésére szeptemberben kerül sor.
Az idei Napokon Marosvásárhely valamennyi partnervárosa képviseltette magát. Kecskeméttel ez alkalommal kötötték meg a testvértelepülési szerzôdést, s hasznos megbeszélések folytak a többi küldöttség képviselôivel is. A Marosvásárhelyi Napok idején szerzett benyomásaikról, az együttmûködés távlatairól Zalaegerszeg és Szeged megyei jogú városok képviselôit kérdeztük.
Dr. Gyímesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere:
— Számomra nagy öröm volt, hogy itt lehettem a Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozaton. 1995-ben, amikor elkezdtük a testvérvárosi szerzôdés elôkészítését, ôsszel jártam itt utoljára, s úgy alakult, hogy 1996, -97, -98-ban nem tudtam eljönni. Így hát mindenképpen nagyon készültem, függetlenül attól, hogy a hét végén népes marosvásárhelyi küldöttséget fogadhattam, közel negyven személyt. Ennek ellenére megígértem, hogy szerdán itt a helyem, és eljövök. Minden udvariasság nélkül, az a benyomásom, hogy nagyon sokat kell még fejlôdnie a városnak és a megyének, de óriásiak a különbségek a négy évvel ezelôtt észlelt helyzethez képest. Igen nagy léptekkel indult el a város, s remélhetôleg a város irányába a tôke is.
— Hogyan jellemezné a Zalaegerszeg és Marosvásárhely közötti kapcsolatot?
— Eredendôleg is úgy terveztük, hogy a legszélesebb körben próbáljuk ezt az együttmûködést megszervezni, a civil és a hivatalos szféráben egyaránt, és úgy érzem, jó úton haladunk. Vannak már kapcsolatok a kultúra, az oktatás és a sport terén, de ez a három a legkönnyebb, mert a legfogékonyabb szféra. Ennél hatványozottabban fontos az, hogy a gazdasági élet területén is kapcsolatok legyenek. Ennek érdekében közvetlenül próbálunk összehozni vállalkozókat, termelô cégeket, s biztosra veszem, hogy ez hosszú távon kamatozni fog mindkét oldalon. Egy idôben rendszeresen jártak Marosvásárhelyre Zalaegerszegrôl induló buszok, és most is azt mondom, hogy a kapcsolat teljesen élénknek tekinthetô. Nem tudom, hogy van-e még Marosvásárhelynek olyan partnervárosa, amelyben már a rendôrök is kapcsolatba léptek. És ez tudatos részemrôl, hogy a rendôrparancsnokokat, a tûzoltóparancsnokokat, a civil szféra más képviselôit is összehozzuk.
Még egy dolgot szeretnék elmondani: tudom, hogy sokan neheztelnek azokra, akik még a rendszerváltás elôtt átköltöztek Magyarországra. Nem kellene. Ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége Zala és Vas megyében telepedett le, mivel — én úgy érzem — az erdélyi és a zalai ember lelkülete nagyon hasonló. Picit szelídebbek nálunk a dombok, kicsit kevesebb a hegy, mint Erdélyben, a falvak viszont nagyon hasonlítanak. Magam is kimentem Marosvásárhely környékére, és mindenütt azt éreztem, hogy ugyanaz a közeg, mint nálunk.
Másrészt szomorú vagyok, mert futballistáink (megmérkôzött a két polgármesteri hivatal csapata is) kikaptak, holott eddig mindig ôk nyertek. A fiúknak viszont azt mondtam, hogy ezek szerint mi jó vendégek voltunk, s nem okoztunk csalódást, másrészt pedig hazafelé majd a busz mellett futnak, hogy jobban megerôsödjenek.
Ahogy hazaérek, már marosvásárhelyi vállalkozókat fogadok, akik a Zalahússal készülnek élelmiszeripari együttmûködést kötni. Én azt tartom természetesnek, ha ez folyamatosan így lesz majd.
Dr. Timár Sándor, Szeged alpolgármestere:
— Az elsô ittlétem óta minden egyes látogatásra valamilyen céllal érkezem. Az a cél, amit gazdasági alpolgármesterként ez alkalomra kitûztem, szinte százszázalékosan megvalósult. A két város közötti együttmûködés lehetséges fejlôdési irányzata a gazdasági élet területén kell hogy bekövetkezzék. Ennek érdekében több nagyon érdekes tárgyalást folytattunk a helyi cégvezetôkkel, önkormányzati dolgozókkal, a polgármesterekkel és alpolgármesterekkel. A témák közé tartozik a parkolási rendszer bevezetésének a lehetôsége, amit a szegedi önkormányzat közlekedési cégén és egy itteni temesvári vegyes vállalaton keresztül igyekszünk megvalósítani.
Élénk az érdeklôdés Szegedrôl egy nagybani piac iránt, amelynek megvalósítása komoly feladat, nagy kihívás Marosvásárhelyen. A koncentrált áruösszegyûjtésen felül a végállomás egy árutôzsdén való megjelenés lehet. E téren is komoly együttmûködésre lehet számítani.
A személyszállításról és a hulladékgazdálkodásról is ejtettünk pár szót, de egy kicsit itt lekéstünk, és emiatt nem tudunk lényegi tárgyalásokat lebonyolítani.
Helybeli kereskedô cégekkel is felvettem a kapcsolatot, annak érdekében, hogy az itteni termékek Szegeden keresztül a magyar piacra bejuthassanak. Tárgyalást folytattunk a Mobex gyár vezetôjével, és ígéretet tettünk, hogy keresünk olyan szegedi kereskedôt, aki az ô termékeiket forgalmazza.
Azt hiszem, hogy Marosvásárhely a nagy lehetôségek városa, ahol sok a tennivaló, de a folyamat jó irányban halad. A polgármester és csapata által szervezett programokat elismerésre méltónak tartom. Egyébként Szegeden is egymást érik a rendezvények, mivel a napfény és a kultúra városa vagyunk, ezek a jelzôk méltóak Marosvásárhelyre is.
Számomra lenyûgözô volt a várban zajló rendezvénysorzat. Igazi népi mozgalom, amire szükségük van az embereknek, hogy jobban érezhessék magukat ott, ahol élnek. Ennek eklenére nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szórakozást a munkának kell megelôznie.
Láthatóan nagyon sok a probléma, ami az infrastruktúra elmaradottságában rejlik. Valószínû, hogy központi szabályozók nélkül nagyon nehéz feladat elôtt áll a polgármester. Én szurkolok neki, leginkább az úthálózat feljavítása miatt, hiszen, ha ez nem sikerül, akkor a látnivalók ellenére a turizmus háttérbe szorul.
Mindenképpen kellemes és gazdag élményekkel, a két település közötti gazdasági együttmûködés poztív kilátásaival zárom ezt a három-négy napot.
A falu szokványos székely-mezôségi életet ábrázol a városközeliség és a süllyedô paraszti világ kontrasztjában, külsôleg semmi sem utal arra, hogy egy kerek hétig — június 28.—július 5. — képzômûvészeknek alkotótáborként ad otthont, és — miért ne mondanánk — nem is akármilyent. Ez így van jól, a pillanat sincs erôltetve, úgy kerülnek vászonra a tájegység jellegzetes villanásai, "teremtett" természetességei, ahogy a festô megörökítésre érdemesnek találja. Persze, nem föltétlenül helyhez kötött, a falu történetében is egyedülálló mûvészeti-mûvelôdési eseményrôl számolhatunk be most, a közeljövôben és bizonyára a távolabbi idôben, hiszen tágas a vidék, az "ammoniákus" városközeliség ellenére mûvészszemnek még kínál látni- és képrevalót bôven.
Kérdés lenne nyilvánvalóan, hogy miért éppen Mezôpanitban volt hétfôn képzômûvészeti tábornyitó, amikor a jellegzetes mezôségi tájtól eltérôen esetleg szebb panorámát kínál, mondjuk a csak alig távolabbi Nyárádmente, de a válasz is kézenfekvô, hiszen a már monográfiával rendelkezô, a Székely-Mezôség egyik legjelentôsebb és régi településének még mindig erôssége a népi hagyományôrzés,az ôsök tisztelete, említésre méltó, hogy gyermekkórusok találkoznak itt rendszerességgel, a tanári kar gondot fordít a gyermekek ilyenszerû nevelésére — errôl tanúskodik az iskola egyik termében berendezett gazdag, a vidék tárgyi emlékeit kimerítô néprajzi gyûjtés, amelyrôl legközelebb érdemes lesz szólnunk — és nem utolsósorban fontos a református lelkész és az egyházközség anyagi-erkölcsi hozzáállása. Egy utolsó próbálkozás ez a tábor arra is, ami arról szól, hogy menteni azt, ami még menthetô. Akár egy gyalogkapuról vagy paraszttornácról lett légyen szó, akár a vállra vett izzasztó mezôségi nyárról, de van vevô az élô mûvészetre is. Ez, ha tudatosodik az alkotókban, a tábor, a tábort ellátó közösség elérte célját.
Molnár Dénes táborszervezô képzômûvész elmondása és természetesen valamennyi alkotó akarata szerint tervbe vett dolog egy nemzetközi telep létrehozása,ugyanis jövôre már magyarországi és nyugati jelentkezéseket is kapott a paniti tábor, következésképpen külföldi mûvészeket is vár. Egyelôre belsô erôforrásokra alapoznak, mindenféle alapítványi vagy másféle külsô segítség nélkül. Vásárhelyrôl jönnek alkotók leginkább, de van jelentkezés más városokból is, mintegy tizenöten fordulnak meg e héten Panitban, s hagynak remélhetôleg az Ifjúsági Háznak maradandó mûalkotást. Aki pedig különféle okok miatt nem jön el, képet, szobrot adományoz a paniti háznak, ottjártunkkor neves képzômûvész munkáját hozta a futár. Arról van szó, valamennyi résztvevô — és nem csak — alkotást adományoz az Ifjúsági Háznak, melyet nemrég fejezett be a közösség, Bandi Dezsô és tanítványai faragászati munkáival hozzájárólag. Az alap tehát immár a ház birtokában, a tábormunka folytatást érdemel.
Pitó Antal helybéli református lelkész a következôképpen látja a dolgokat: — Az ötlet, mint olyan, kiváló, szívesen ráálltunk a mûvészek ajánlatára, azért is, mert a feltételek adva vannak. Megépült az Ifjúsági Ház, holland segítséggel, ahol kísérleti jelleggel beindulhatott a tábor, remélve azt, hogy lesz folytatása, mert úgy látom, hogy a paniti népnek alapvetôen van szép iránti érzéke, ha megfigyeljük a régi házakat, azt látjuk, igen szépen díszítették a faragott tornácokat. Most ott állunk, hogy ezek a házak elôbb-utóbb lebontásra kerülnek, a régi szépérzéket, pedig kár veszni hagyni.
A szállást, ellátást az egyház, a helybéli kisiparosok vállalták, a szervezômunkában igen aktívan vett részt a Marosvásárhelyrôl Panitba immár harminc éve ingázó magyar szakos tanárnô, Ruja Rozália, valamint tanítványai, és természetesen a tanárok és pedagógusok, úgyszintén a mezôpaniti szülôk hozzáállása is kellôképpen beszámítható.
Bárhogy is legyen, a táborban munka folyik, a hétfô déli hôségben tán barnulni hagyott állványon már Panit fehér temploma ágaskodott világító fehér fala szép üzenettel az embereknek, környezô dûlôknek, domboknak, falvaknak.
A festôk bizonyára átszínezik az égen elfekvô kénsárga felhôket. A festményeken legalább...
A gyógynövények évszázadok óta nagy értéket jelentettek, ismeretük kiemelkedô társadalmi elismerésben részesült. Késôbb az ipari készítmények egyre jobban kiszorították a gyógynövények használatát. Napjainkban újra mind szélesebb tömegek érdeklôdnek a gyógynövénykivonatok iránt. A politikai, gazdasági változás elôtti idôszakban hazánkban négy Plafar egység látta el a piacot, többnyire gyógyteákkal. Ezek az állami egységek ma is léteznek, a szakágazatban azonban megjelentek magánvállalkozások is, Brassóban, Szászvárosban, Segesváron és Szovátán. Az üdülôvárosban Fazakas János erdészeti technikus és Muntean Andrei 1992-ben indultak el a nem könnyû úton, bejegyeztetve akkor a Larix Kft.-t. Ma már elkezdték egy gyógynövény-feldolgozó üzem építését. Kettejüket faggattuk az elmúlt hét év tapasztalatairól.
Fazakas J: — Sokáig éltünk bizonytalanságban, a bejegyzésnél a hivatalos szervek egyszerûen nem tudták, hová is tegyenek, hiszen a gyógynövény- feldolgozásban akkor még nem következett be a privatizáció. Végül is törvényesen bejegyeztek olyan alapon, hogy a gyógyszeripar egyik ágazatában vállalkoztunk. Kezdetkor mi, a család gyûjtöttük be a gyógynövényeket, ma úgy mondanám, hogy a család biztosított szilárd hátteret a piaci küzdelmekben. A növényeket is mi, a család dolgoztuk fel, Márton József gyógyszerész irányítása alatt, aki most is a Larix alapembere. Hovatartozásunk szempontja 1995-ben tisztázódott. Ellenôrzô szakintézményeink az egészségügyi minisztérium, és az Országos Gyógyszerellenôrzési Intézet.
— Az elmúlt években növekedett a termelésük, gondolom, bôvült a termékválaszték is...
— Eddig 20 különbözô gyógynövényteát jegyeztettünk hivatalosan a forgalomba. A nyersanyagot kétféle módon szerezzük be. Elsôsorban arra törekszünk, hogy szerzôdést kössünk a gyógynövény-termesztôkkel (Régen, Udvarhely), másodsorban idénymunkásokkal gyûjtjük az általunk feldolgozandó növényeket itt, Szováta környékén. Mekkora mennyiséget dolgozunk fel évente? Erre Munteanu Andrei, a számok embere hivatott válaszolni.
— Az utóbbi két-három évben átlagban 60 tonna gyógynövényt dolgoztunk fel. Állandó alkalmazottaink száma 25, az év különbözô idôszakaiban 40 idénymunkást alkalmazunk. Mi végezzük tehát a begyûjtés egy részét és a feldolgozást teljes egészében. Az értékesítés az erre hivatott kereskedelmi cégekkel történik, szerzôdés alapján. Az általuk benyújtott igények szerint készítjük el termelési elôirányzatainkat. A begyûjtött, illetve felvásárolt gyógynövénymennyiség 5%- át Németországba és Svájcba exportáljuk, feldolgozásuk ott történik.
— Új feldolgozó üzem építését kezdték el. Ritkaság ma a termelési létesítmények építése, hatalmas beruházásokat igényelnek. Önöknek sikerült. Hogyan?
— Mi folytonosan beruháztunk, a beruházás után jövedelemadót nem kellett fizetnünk. Jelen idôben ezt felfüggesztették, ezért vagyunk kissé megilletôdve, hiszen mi a tervrajzon látható üzem U alakú részét már felépítettük a Szovátához tartozó Szakadáton, a Hosszú utcában. A munkálatokat abbahagyni nem akarjuk, még akkor sem, ha az állam nem támogat például hosszú lejáratú, alacsony kamatlábú hitelekkel. A magán termelôegységek ilyen támogatása gyakorlatilag nem létezik.
— Mekkora fejlesztési alapra van szükségük az épület felépítéséhez és a gépek, felszerelések beszerzéséhez?
— Elôszámításaink szerint 500 000 német márkára. A terület nagysága 4000 négyzetméter, ebbôl az épület 1500 négyzetmétert foglal el. Amint említettem, az U alakú részben már a véglegesítési munkák zajlanak. Ott kap helyet a nyersanyagraktár, a növényeket feldolgozásra elôkészítô csarnok, a középsô részben történik majd a feldolgozás, csomagolás, az utca felôli kétszintes részben pedig az irodákat rendezzük be. Terveink szerint 2 év múlva beindítjuk a termelést. Újabb 35 munkahely létesül, a feldolgozandó gyógynövény-mennyiség pedig eléri az évi 80 tonnát. Akkor majd lehetôség adódik a termékek választékának bôvítésére is.
Tegnap délben a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont dísztermében a IX. osztályba sikertelenül felvételizett tanulók számára biztosították a lehetôséget, hogy a betöltetlen líceumi helyek közül válasszanak elért eredményeik függvényében. A leghamarabb a Papiu és az Unirea líceumokban fennmaradt helyek teltek be, majd a volt tanítóképzô osztályai is kiegészültek. Továbbra is alacsony volt az érdeklôdés a szakközépiskolai osztályok iránt, így szinte valamennyi szakközépiskolában maradt még betöltetlen hely: a Traian Vuiában 7, az Avram Iancu Iskolaközpont textil-bôrdíszmû szakán 13, a faipari gépész szakon 19, a Faipari Iskolaközpont szakmunkásképzô osztályában 15. Az építészeti szakközépiskola mûszaki rajz szakos osztályában 8 helyre, a hivatásos gépkocsivezetôket képzô iskolában 15 helyre nem akadt jelentkezô.
A vidéki tanintézményekben is maradt üres hely, a régeni Lucian Blaga szakközépiskola magyar tannyelvû osztályában 22, a Dicsôszentmártoni Elméleti Líceum nyelv szakos osztályában 8, a reál szakon 11, a ludasi középiskolában 9, a bándi líceum informatika osztályában 11, a nyárádszeredai líceumban 3 illetve 4 hely, az erdôszentgyörgyi iskolaközpont reál osztályában 11, a szakmunkásképzô osztályban pedig 22 hely. Ha a pót-kisérettségit követôen sem lesz elegendô jelentkezô, némely tervezett líceumi osztály az idén sem valósul meg.
Tegnap délelôtt hivatalosan átadták a Felsôkápolna (Mikefalva község) határában, a Kis-küküllôn átvezetô 40 méter hosszú, 6,5 méter széles és 60 tonna súlyt megbíró hidat. A megyei tanács képviselôi, Ungvári András és Kopacz Miklós mérnökök, illetve Magos Gyôzô tervezô tájékoztatott, hogy az árvíz által, 1997-ben elvitt fahíd helyébe 1998 júniusában, az Európai Unió PHARE- alapjából kezdték építeni a tegnap déltôl használható hidat. Tervek szerint már 1998 decemberében kész kellett volna hogy legyen, de a többszöri vízszintemelkedés és a kedvezôtlen idôjárás miatt a határidôt 1999. június 30-ra tolták ki. A megyeszékhelyi Asilcom Kft. által kivitelezett munkálat mindeddig 1 milliárd 874 millió lejbe került. A kivitelezô alkalmazottainak még fel kell tölteniük a közelben levô házak udvarait, építeniük kell egy támfalat, amely megóvja a folyó mellett levô házat — ezen munkálatok még 300 millió lejbe kerülnek. Mint Réti György mikefalvi polgármester elmondta, a híd nagyon fontos a községnek, hiszen jóvoltából a bernádi vasútállomásra vagy a Bonyhára igyekvôk nem kell Héderfája felé kerüljenek, a hidat használva közel 15 kilométerrel rövidebb utat kell megtenniük.
A szalagot a község polgármestere vágta el, majd a híd tervezôje és kivitelezôje — miközben a hídon haladt át egy kotrógép — a híd alatt pezsgôt ivott, bizonyítván, hogy gyalogos és autós egyaránt biztonságban közlekedhet!
Ötvenhatos zászló az Európa Tanács épületében
Az Európa Tanács magyar parlamenti csoportja történelmi ereklyét, egy eredeti '56-os zászlót ajándékozott a páneurópai szervezetnek. Az állami címertôl egykoron megfosztott zászlót, valamint a forradalmi felhívás okmányainak fordítását, a történelmi fotókat, a francia és angol nyelvû magyarázatokat az Európa Tanács székháza elôcsarnokában, az évente sok tízezernyi látogató által felkeresett központi helyen állítják ki, emlékeztetve: a magyar forradalom már annak idején magáévá tette az Európa Tanács alapító elveit, az európaiságot, a demokrácia követelményeit, és azok eléréséért sok áldozatot vállalt. A korabeli magyar zászlót budapesti fiatalok 1956. október 24-én fosztották meg a szovjetbarát rendszert jelképezô címertôl. A lobogó tavaly került haza az Egyesült Államokból, s ezt láthatták a résztvevôk 1989. június 16-án Budapesten, Nagy Imre egykori miniszterelnök és mártírtársai végtisztességén is.
A Gépkocsivezetôk Szakszervezeti Szövetsége július 5-én újraindítja tiltakozó akcióit. Országos tanácsülésükön döntenek a tiltakozás formáiról. Úgy vélik, Radu Vasile kormányfô nem tartotta tiszteletben az április 23-án aláírt megállapodás elôírásait. — Nem bízunk meg többé a miniszterelnök által aláírt dokumentumokban, és tiltakozásunkat csak akkor hagyjuk abba, ha követeléseinket kormányhatározatban látjuk megvalósulni — nyilatkozta vezetôjük, Victor Stan. Az elégedetlenség azért tetôzik, mert megszegték az üzemanyag- védôvám befagyasztására és a béradó csökkentésére vonatkozó ígéreteket.
Este 21.10-tôl láthatjuk: Uz völgyében, Uz Bencénél * Révkomárom: oly közel Európa * Egy brassói festômûvész, Leiter Artúr emlékkiállítása Budapesten * Érmihályfalva: Nyíló akácok várnak rátok! * A Duna Televízió könyvgyûjtô akciója * Horvátország: Akikért a harangok szólnak Ivanovicban.
A gyógyszerhiánnyal küszködô vajdasági egészségügyi intézmények részére ajánlott fel különféle készítményeket a Magyarországon számon tartott hat legnagyobb gyógyszeripari vállalat. Összesen 25 millió forint értékû gyógyszeradományukat a napokban küldték el a bajba jutottaknak. A szállítmányhoz legnagyobb arányban a Pharmavit Rt. járult hozzá. A küldemény többek között korszerû antibiotikumokat, szívritmusszabályozó, valamint koszorúértágító készítményeket tartalmaz. A szállítmányt a nagyobb vajdasági kórházak kapták meg, azzal a kéréssel, hogy az igények, illetve a rászorultság közelebbi ismeretében, ôk osszák tovább.
Az amerikai elnök szerint a szövetségi kormány a következô másfél évtizedben ezer milliárd dollárral nagyobb költségvetési többletet fog felmutatni a korábban tervezettnél, s javasolja majd, hogy ezt a teljes államadósság kifizetésére használják fel. Bill Clinton a Fehér Ház kertjében tartott hétfôi beszédében közölte: az amerikai költségvetés már az idei pénzügyi évet 99 milliárd, a jövô évit pedig 142 milliárd dolláros többlettel fogja zárni.
A Jugoszlávia elleni háborúnak csak vesztesei vannak, ugyanis több ezer civil áldozat árán, a bombázások után sem enyhült az etnikai feszültség a térségben — vélte Krausz Tamás történész a Balkán Békéjéért Mozgalom szóvivôjeként a szervezet "Furcsa béke" címû vitafórumán. A háborút Európában nem kísérte olyan egységes támogatás, mint azt szerették volna, vagy a konfliktus alatt mutatni próbálták. Számos NATO-országban béke melletti csoportosulások tüntettek, és Görögország is többször adta jelét nemtetszésének. Ráadásul az etnikai helyzet mellett szembe kell nézni a menekültáradattal, és számolni kell a környezeti károkkal járó veszéllyel is. Magyarországnak pedig el kell számolnia azzal a felelôsséggel, hogy a NATO gépei magyar földrôl indulva magyarokat bombáztak.
Az OPEC olajának hordónkénti átlagára 15,75 dollár volt a múlt héten. Csökkent tehát, mivel a megelôzô hét árátlaga még 15,95 dollárt ért el. A június hónap egyébként az OPEC-olaj érezhetô drágulását hozta, májusban ugyanis a havi átlag még csupán 15,48 dollár volt. Egy évvel korábban ugyanezt az átlagot 12,28 dollárra számolták ki. Az OPEC célja változatlanul az, hogy 21 dollárért adja olaját.
Gyarmathy Lívia rövid dokumentumfilmje, A mi gólyánk Planet-díjat nyert a marseille-i Vue sur les Docs (Kilátás a dokkra) elnevezésû francia dokumentumfilm- fesztiválon. A félóránál nem hosszabb alkotások kategóriájában 24 versenyfilm közül választotta ki a tévénézôk soraiból válogatott nemzetközi zsûri a magyar mûvet.
Hétfôn újra megnyitották a modern kínai történelem kulcsfontosságú politikai drámáinak központi színhelyét, a Tienanmen (Mennyei Béke) teret, melyet a Kínai Népköztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulójára újítottak fel. Turisták ezrei lepték el Peking legnagyobb terét, melyen az 1989-es véres tüntetések zajlottak. A felújítás 12 millió dollárt emésztett fel. Az új zöld gyepszônyegen, amely a tér mentén húzódva veszi körül a nép hôseinek emelt emlékmûvet, senki sem mert végigsétálni. Sárkányok sem repkedtek a magasban, mert a kínai hatóságok a sárkányeregetést engedélyhez kötik.
Holnaptól négy újabb magyar település — Göd, Harkány, Herend és Veresegyháza kapja meg a városi rangot. Ezután Magyarország 3.134 helysége közül immár 222 tartozik a városok sorába, ami azt jelenti, hogy az ország 14,6 százaléka város, és ezekben él az összlakosság 64 százaléka. Ezzel az európai középmezônyben foglal helyet az ország.
Holnaptól emelkednek a személygépkocsik autópályadíjai az M1-es autópálya Gyôr—Hegyeshalom közötti, valamint az M5-ös autópálya teljes szakaszán. Csak az M3-ason marad változatlan a díj. Az M1-es 43 km-es koncessziós szakaszán a személygépjármûvek és a kisteherautók után 1.700 forintot, a nehéz teherautókért viszont változatlanul 3.800 forintot, a buszokért ötezret kell lepengetni. Az egy hónapig érvényes, kedvezményes retúrjegyet a magánszemélyek változatlanul 2.000 forintért vásárolhatják meg.
Több mint háromszáz roma nemzetiségû szlovák állampolgár érkezett az utóbbi négy nap során Finnországba, azzal a céllal, hogy politikai menedékjogot kérjen. A szlovákiai cigányok repülôvel érkeztek Finnországba, Budapesten, illetve Prágán át, és egyelôre átmenetileg egy menekültközpontban kaptak szállást.
Mint ismert, a marosvásárhelyi Dózsa György utca felújításának megkezdésére a polgármesteri hivatal a szállítási minisztérium különleges útalapjából igényelt pénzt, ám mindeddig a kért 7,5 milliárd lejt a minisztérium nem utalta ki. Nemrégiben a polgármesteri hivatal a megyei tanácshoz fordult anyagi támogatásért, és a megyei tanácsosok egyetértettek abban, hogy 1,6 milliárd lejjel támogassák a munkálat megkezdését, ama feltétel mellett, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal saját költségvetésébôl legalább ugyanekkora összeget fordítson a felújítás megkezdésére. A megállapodás elvben már létezik, a gyakorlatban megkötni viszont csak a szállítási minisztérium jóváhagyása után lehet — tudtuk meg Virág Györgytôl, a megyei tanács alelnökétôl.
Olimpikonokat fogadott a kormánybiztos
Tegnap délelôtt az általa vezetett intézmény székhelyén dr. Dorin Florea prefektus fogadta Kovács Amália IX., illetve Vasiu Liviu X. osztályos marosvásárhelyi tanulókat, akik az angol nyelvû, illetve a szobrászat tárgyú országos tantárgyversenyeken elsô helyezést szereztek. A megyénkbeli gyôzteseknek szervezett jutalomkirándulásról mindkét diák szervezési okok miatt lemaradt, ezért a kormánybiztos felkérte a megyei intézményeket és cégeket, hogy nyújtsanak támogatást annak érdekében, hogy a két olimpikon a nyár folyamán egy-egy szaktáborba is elutazhasson.
A helybéli rádió és a polgármesteri hivatal közös szervezésében július 4-én, vasárnap este hét órától idénynyitó bulit szerveznek a szovátai moziban. Fellépnek a Téglagyári Megálló és a Quo Vadis együttesek.
Változott a képviselôi iroda órarendje
Július—augusztus hónapokban, tájékoztatott dr. Kelemen Atilla képviselô, változik képviselôi irodájának programja. Az eddigi 8-14 óra helyett ebben az idôszakban hétköznaponként 8-12 óra között fogadják az érdeklôdôket. Szombaton és vasárnap nincs ügyfélfogadás.
Tapasztalatcsere kikapcsolódással
A megyei rendôrfelügyelôség és a Rendôrök Nemzetközi Egyesülete helyi szervezetének meghívására a Marosvásárhelyi Napok alkalmával zalaegerszegi és ilmenaui rendôröket láttak vendégül megyénkbeli kollégáik. Érdekes és hasznos szakmai tapasztalatcserét folytattak a három ország rendôrei, és emellett jutott idô Marosvásárhely és a megye érdekességeinek bemutatására is — tájékoztat a megyei rendôrfelügyelôség.
A Romániai Bálint Társaság marosvásárhelyi csoportja országos találkozót szervez július 2-4. között, amelynek megnyitóját a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Házban tartják pénteken délelôtt 10 órakor. Részletek a szervezôknél a 094-512-724, 094- 792-600-as telefonszámokon.
Július 3-án, szombaton délelôtt 10 órától falutalálkozót tartanak Gegesen, a helybéli református egyházközség szervezésében. Este nyolc órától Tamási Áron Énekes madár címû népi játékát adják elô a helybéliek, amelyet éjszakai zenés-táncos mulatság követ. A szervezôk szeretettel várják a falu elszármazottait.
A marosvásárhelyi Népi Egyetem több szülôi kérés nyomán július 5-9. között román-, illetve németnyelv-tábort szervez az intézmény székhelyén magyar anyanyelvû 9 és 11 év közötti gyerekek részére. A részvételi feltételekkel kapcsolatosan érdeklôdni lehet a 219-247-es telefonszámon, vagy a Népi Egyetem Rózsák tere 57. szám alatti székhelyén, pénteken 16 óráig.
Tegnap éjszaka 3 óra körül a régeni illetôségû 51 éves F. P. gépkocsivezetô az MS 04 KLU rendszámú, mûszaki hibás tehergépkocsit javította a 13-as számú országúton, Balavásár körzetében. A tehergépkocsi elôredöntött vezetôfülkéjének az úttest felôli ajtaja kinyílt, és a szembôl érkezô B 33 DAP rendszámú tehergépkocsi, amelyet a 31 éves fôvárosi C. E. V. vezetett, lesodorta a veszteglô kamion ajtaját. A karosszériadarab által okozott sérülései következtében F. P. a helyszínen életét vesztette — áll a rendôrség közleményében.
Június 24-27. között Rigában, Lettország fôvárosában szervezték meg az ifjúsági szabadfogású birkózó Európa- bajnokságot, amelyen a 69 kg-os súlycsoportban a Maros SK színeit képviselô Incze Zsolt a 6. helyen végzett a 22 fôs mezônyben. A marosvásárhelyi sportoló felkészítôje Simon László érdemes edzô, erkölcsi és anyagi támogatója Ballai Sándor volt. Ugyanezen a versenyen a hattagú romániai válogatott birkózói közül a 63 kg-os súlycsoportban II. helyet szerzett Bileanschi Alexandru (Sepsiszentgyörgyi MSK), az 58 kg-os súlycsoportban pedig Bulai Adrian (Rapid-Tecuci) a 6. helyen végzett.
Az idei Marosvásárhelyi Napok alkalmával rendezett kiállításuk és egyéb szerepléseik kiértékelôjét tartják a Biokertész Csoport tagjai a holnap délután négy órakor, az RMGE Laposnya utcai székházában sorra kerülô találkozón.
A marosvásárhelyi Unirea Elméleti Líceum beiskolázási tervének megfelelôen a következô tanévben is indít egy-egy magyar, illetve román tannyelvû I. és V. osztályt. A tanintézmény zsúfolt munkarendje miatt a felvételi tesztvizsgát az elsô osztályba jelentkezôk számára augusztus 23-án reggel 9 órától, az ötödikbe jelentkezôk számára pedig augusztus 25-én reggel 9 órától tartják.
Copyright © Népújság - 1999