|
LI. évfolyam 144. (14196) |
1999. június 24. csütörtök |
Egy magánkezdeményezés kudarca
Két amerikai, három magyar, egy török és egy román egy német autóbusszal elindult a Buzau megyei Sarata Monteoruba, hogy Maros megyébe albán menekülteket hozzanak. Megérkeztek egy szellemvároskába, ahol nemsokára megjelent egy rendôrautó, és megtiltották a filmezést. Aztán a kormány képviselôjének jelenlétében 2 és fél órás megbeszélés következett a menekültekkel.
Másnap többórás telefonálás a kormányhivatalokhoz, nagykövetségekhez menekültügyben és akkreditálásért, de csak ígérgetés és bizonytalan válaszok érkeztek. Újabb látogatás következett a menekülttáborba. S az albánok? Nem jöttek el.
Amint egy korábbi lapszámunkban írtuk, Edward Lietchfield, a Nyárádgálfalva melletti Kisadorjánba telepedett amerikai, saját kezdeményezésére az albán menekültek megsegítésére egy akciót indítványozott. Majdnem 20.000 dollárt gyûjtött össze adományokból, amibôl újjáépítette a kisadorjáni volt tanítói lakást és iskolát, be is rendezték a célnak megfelelôen. A neheze ezután következett. Utat törni a bürokrácia labirintusában. A megyei tanács közbenjárásának köszönhetôen végül szóbeli jóváhagyás született a Belügyminisztérium útlevél - és külföldiekkel foglalkozó igazgatósága menekültügyi osztályvezetôjétôl, Dragoi ezredestôl arra, hogy amennyiben a menekültek akarják, Edward Litchfield elhozhatja ôket Maros megyébe. Az ezredes kfiejtette, ennek a kezdeményezésnek valószínû, hogy örvend a kormány is, hiszen az amerikai nagy terhet vesz le a hivatalosságok válláról.
A Trans Exprestôl bérelt légkondicionált autóbusszal Edward Litchfield, a felesége, Carolin, Bakó Szilárd és Nagy Imre, egy magánvideostúdió filmes csapata és alulirok a gépkocsikísérôvel együtt hétfôn indultunk útnak.
Buzau elôtt letértünk a fôútról, egyre ritkultak az irányjelzô táblák. Alig találtuk meg az utat a település felé. Erdôk között kanyarogva érkeztünk meg Sarata Monteoruba. A központot egy patak mentén épített sétány és szerény szálloda övezte szökôkút és egy kis park jelenti. Fürdôvárosban vagyunk, sejtjük a szálloda kopott tábláját olvasva. A fogadónál este nincs senki. A padokon üldögélô idôsektôl érdeklôdünk a menekültekrôl. Ott vannak, a gyaloghídon túl, az egyik szállodában. Máris elkísérnek hozzájuk. Nagyon kedves emberek, sajnáljuk ôket, mit tehetünk mást — mondják. Az épület nem nagyon nevezhetô szállodának, inkább motel, de annak is szerény. A bejárat elôtt egy rendôr és csendôrkatona ül egy padon. A menekültek egy része a fûre telepedve beszélget, a fiatalok röplabdáznak, a gyerekek játszanak. Érkezésünk nem kelt feltûnést. Egyesek ismerôsként üdvözlik az amerikaiakat. Mutogatással, egy-egy román szóval próbálnak kommunikálni. A rendôr igazoltat. Tudtunkra adja, addig nem beszélhetünk a menekültekkel, ameddig nincs meg a Belügyminisztérium menekültügyi osztálya helyszínen levô képviselôjének a jóváhagyása. Közben megérkezik egy néger, az ENSZ Menekültügyi hivatalának képviselôje. Nem tud románul, angolul is keveset, csak franciául. Amint értesül szándékainkról visszavonul. Az ô csoportját, amely e szervezeten keresztül érkezett Romániába, ellátja a világszervezet. Ezek a szerencsésebbek. Mi azok után érdeklôdünk, akik egyénenként lépték át a jugoszláv — román határt. Értük a kormány, illetve a Belügyminisztérium felel. Ôk "az ezredes emberei". Nemsokára civilben megérkezik az ezredes is. Katonásan bemutatkozik. Nem tud semmirôl. Újabb igazoltatás következik, majd mondja, telefonál feletteseinek. Kijelenti, ameddig nincs a kezünkben papírra vetett jóváhagyás, nincs mit keressünk ott. Nem szabad filmezni, fotózni és az amerikaiak is kizárólag a táborban levô tolmács segítségével beszélgethetnek a menekültekkel. Ez a szabály. Bemutatják a fordítót. Megtudjuk, hogy korábban Macedóniából jött Romániába, ô is menekült, várja a letelepedési engedélyt. A román, aki tud albánul, a román nyelvet töri. Eltûnik az ezredes. Folytatódik az ismerkedés.
Fél óra múlva elôjön az ezredes a szállodából. Közli velünk, hogy a menekültek most már haza szeretnének menni. Elôzô nap már elküldtek egy levelet a Belügyminisztérium menekültügyi osztályához, amiben kérték, hogy a román kormány minél elôbb tegye lehetôvé a hazautaztatásukat. Igaz, erre még nem jött válasz. Arra kér, tájékoztassuk ôket az amerikaiak szándékáról, de legyünk nagyon világosak, tiszták és ôszinték, ne ígérjünk nekik "Paradicsomot", mert ezzel csak zavart kelthetünk közöttük. Továbbra is kikötés: csak a hivatalos fordítón keresztül ismertethetjük a kisadorjáni tervet. Egy fa árnyékában összegyûlnek a családfôk. Az ezredes is jelen van. Elôzetesként elmondja, bármit is döntsenek az albánok, ô csak úgy engedheti el ôket, ha erre hivatalos okirat, amelyet Dragoi ezredes is aláírt. Két és fél órás beszélgetés után sok minden tisztázódik. Az albánok úgy tudják, hogy a településeiken nem volt nagy háború, házaik épek. Minél hamarabb vissza akarnak térni. Vannak olyanok is, akik azt szeretnék,hogy a román kormány támogatásával kapjanak beutazási vízumot más országokba: Németország, Dánia, Ausztrália stb. neve hangzik el. Az ezredes elárulja, egyesek útlevéllel jöttek, ez a szerencsésebb helyzet, de nagy részüknek nincs hivatalos dokumentumuk, csak egy ideiglenes menekültügyi okmány, ezzel csak az ország területén közlekedhetnek. Az albánok úgy tudják, a kormány biztosítja a hazaútaztatásukat. Aztán az is kiderül, hogy papírjaikkal csak a határig mehetnek. Szükség lenne bolgár tranzitvízumra. A kormány mindent ígért, de még semmi konkrétum. Edward Litchfield csak úgy tud segíteni rajtuk, ha eljönnek Kisadorjánba. Ajánlja, hogy amennyiben ezt a változatot választják, akkor biztosíthatja, hogy a férfiak utazzanak elôször haza, hogy gyôzôdjenek meg, biztonságosóe a hazatérés, addig gondját viseli a nôknek és gyerekeknek, majd mindannyiukat haza szállíttatja. Mi több, ígéri, hogy egyes amerikaiak "örökbe fogadnak" koszovoi albán családot, akiket majd hazatérésük után is támogatnak. Nem értik, az ajánlatot nem fogadják el, haza akarnak menni. Szinte kórusban intik: Kosova, Kosova...
Befejezôdik a beszélgetés. Az ezredes elégedetten, nyomatékosan és finoman közli velünk: küldetésünk lejárt, többet ne gyôzködjük ôket, egy-két fényképet készíthetünk, s lehet, hogy holnap szóba állhatok velük. Az írott anyag elkészülhet, a film nem, távozzunk.
A Marosvásárhelyrôl érkezett csapat visszavonul. A központi parkban tanácskozunk, vágóképek készülnek a fürdôzôkrôl. Megjelenik egy rendôrautó, az operatôr mellé hajt. Egy kéz integet az ablakból, idézem a párbeszédet:
— Ce filmezi aici, ma? ( Mit filmezel itt te?
— Ti-am gasit autocarul, dute la autobuz si fugi de aici, nu este voie sa filmezi în oras! ( Megtaláltam az autóbuszodat, menj az autóbuszba és tûnj el innen, mert tilos filmezni a városban!)
A kamera tartójába kerül. Szállást keresünk. Cifra panzió. Bukolikus látvány. A bejáratnál egy asszony tehenet fej, a boci szopik. Az udvaron Mercedes és BMW. Szobákat foglalnánk. A fogadós elfelejti közölni, hogy a luxusszállodában a WC és a fürdôszoba a folyosón. Irány Buzau.
A buzaui volt párt-, jelenleg Crâng Szálloda szobáját másnap reggel irodává változtatjuk. Telefonálunk különbözô kormányhivatalokba. Dragoi ezredestôl kérdezzük, a megváltozott helyzetben hogyan lehet segíteni rajtuk, hiszen van e célra kb. 20.000 dollár. A válasz: költse a pénzt élelemre, mert a román kormány "lehet, hogy" elvállalja a hazaszállítást egészen a volt lakhelyükig. Úgy tudja, hogy jön egy újabb menekült-szállítmány Macedóniából, az amerikai vállalja fel azoknak a gondozását. Részleteket az ENSZ romániai menekültügyi hivatal adhat. Akkreditálásért pedig küldjünk el egy faxüzenetet, mert szeretné tudni, kik vagyunk. Megtesszük. Igéri, 2 órán belül válaszol. Közben Edward Litchfield tájékoztatja az amerikai nagykövetséget. Egy tiktár kijelenti. A követség segíti Edward Litchfieldet, de nem szólhat bele Románia belügyébe. Cristina Gheorghetól, a menekültügyi hivatal irodavezetôjétôl tudjuk meg, hogy Macedóniában több repülôt készítettek elô arra, hogy a menekülteket Romániába szállítsák, de amikor ezek megtudták az útirányt, leszálltak és kérték, hogy a gépek a New York-ii Kennedy repülôtéren landoljanak. Az sem volt világos, tulajdonképpen hány albán menekült van Romániában. 500-at rebesgettek, de valójában a teljes létszám az, amennyit Sarata Monteoruban ellátnak. Egy biztos, akárhányan vannak, ez teher a román állam számára. Telefonálunk a Belügyminisztérium sajtóosztályához. Három irodában hat személlyel értekezünk. Végül egy ôrnagy tájékoztat. Nem kell ugyan engedély, de azért jó, hogy tudjanak róla. Elkészülhet az írott és a filmezett sajtóanyag.
A Buzauban vásárolt ajándékokkal, édességekkel, gyümölcsökkel, cigarettával érkezünk vissza a táborba. Az ezredes barátságtalanul fogad. Nincs mit keresnünk, mert nincs engedélyünk, azt nem a Belügyminisztérium sajtóosztályától kell megszerezni, hanem Dragoi ezredestôl. Mondjuk, mi kértük, de az ezredes gyûlésbe ment. Újabb telefonálás. Pár perc múlva érkezik a végleges döntés. Elkészülhet az írott anyag, de a film nem! Így már ô is kötélnek áll. A nevét is lejegyezhetem: Marin Teodor.
- Három hónappal ezelôtt érkeztek a menekültek Sarata Monteoruba, Valea Minisuluiból, illetve az ENSZ Menekültügyi Hivatalán keresztül Macedóniából. 89-en voltak, jelenleg 81 a teljes létszám. A szállást és a kosztot a kormány, illetve a Belügyminisztérium állja. Naponta fejenként 43.000 lejbe kerül az étkeztetésük és 23.000-be az elszállásolás a megyei tanács szállodájában. Az ENSZ-csoport étkeztetését ez az iroda biztosítja. Nem volt velük gond — mondja az ezredes. Csak néha arra panaszkodtak, hogy a szállodában nincs meleg víz, vagy villany. Az itt levôk nagy része pék, akiknek üzletük volt, a többiek is a középréteghez tartoznak, civilizált, megértô emberek, akiken látszik, hogy átélik saját drámájukat. Igaz, megmondtuk nekik, hogy viselkedjenek a menekült státusukhoz méltóan. Bárhova szabadon elmehetnek, azzal a kikötéssel, hogy a fogadónál levô füzetbe jegyezzék be, hova távoztak. A fiatalabbak voltak a településen levô diszkóban, ide is a rendôr kísérte el ôket. Kihangsúlyozom, mindezt az ô biztonságuk érdekében tesszük, hiszen a román kormány felel értük minden szempontból. Kaptak segítséget egy amerikaitól, különbözô segélyszervezetektôl, felkeresték ôket a romániai albánok szervezetének képviselôi is. Menekültként nincsenek olyan rossz helyzetben. A helybéli lakosok is támogatják ôket. Tejet hoztak, ruhákat a gyerekeknek, elfogadták, befogadták ôket. Sajnálja, hogy mi nem segíthetünk rajtuk.
Kérem a fordítót, tolmácsolja, hogy riportot készítek és aki nyilatkozni akar, azzal ülnénk le beszélgetni. Valami nincs rendben, a tegnap sokan jelentkeztek, ma kevesebben vannak, akik hajlandóak sorsukról beszélni. Akit tudok, németül is faggatok. Végül a tolmács segítségével kerekedik ki a koszovói albánok története. A párbeszéd nehezen indul. Attól tartanak én is a hivatalos, a szerbek által sugárzott valóságot ismerem.
A konfliktus nem újkeletû — hámozom ki a szóáradatból. Az albánok haragszanak a nemzetközi közösségre. Egy háború kellett ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk. Az elnyomás, a kisebbségi megkülönböztetés már 1912-ben kezdôdött, amikor Koszovót elszakították Albániától és Szerbiához csatolták. A nyílt konfliktus a szerbekkel 6 évvel ezelôtt kezdôdött. Az volt a csendes etnikai tisztogatás idôszaka. Aki albán volt, nem vállalhatott állami beosztást sokukat eltávolították a munkahelyérôl. A rendôrség teljes egészében a szerbek kezébe ment át. A szerbek mindezt eltitkolták. A propagandagépezet hamis képet mutatott nyugat felé és ennek a leple alatt folytathatták a tisztogatást. Kijelentették, hogy Koszovóban nem is léteznek albánok, az ôsi szerb terület. És ezt a Nyugat annak idején el is hitte. Se politikai, se polgári út nem maradt kisebbségi jogaik kivívására. Még az UCK megjelenése elôtt a szerb rendôrség követelni kezdte, hogy az albánok szolgáltassák be a fegyvereiket. A brutalitásuknak ártatlan emberek is áldozatul estek. Az albánok nem akartak háborút, de más út nem volt — mondják. Aztán a szerbek elkezdték bombázni a falvakat. Habib Kyezu mesélte, hogy községükben is a tüzérségi bombázással egyidôben megjelentek a szerb paramilitáris csoportok, lelôttek két embert, majd a többieket összeszedték és megparancsolták, hogy két órán belül üresítsék ki a falut, ha nem, úgy járnak mint társaik. Elôször a környékbeli erdôbe menekültek. 28 ember 2 hónapon keresztül 100 kg lisztbôl készített magának élelmet. Pristinába vonultak, ahol 7 hónapig éltek egy menekülttáborban. Miután a NATO megkezdte a bombázást, megjelentek a szerbek és 5 percet adtak arra, hogy eltûnjenek, akkor mindenki ment, ahova tudott. Ôket útközben a Macedón határ felé maszkos, állig felfegyverzett szerbek mindenüktôl megfosztották, csak a rajtuk levô ruhával lépték át a határt. Macedóniában vonatra ültek és azzal jöttek át Romániába. Habib sorsát minden menekült átélte,kisebb-nagyobb szerencsével. Most, hogy véget ért a háború mindenki haza akar térni, de nem tudják, mi lesz a sorsuk. A jövô bizonytalansága talajvesztetté változtatta ôket. Terveik sincsenek. A férfiak dolgozni szeretnének, de hol és hogyan, még nem tudják. Nem lesz könnyû békét teremteni a Balkánon — mondják. Sajnos, most is a nagyhatalmak döntenek sorsukról, ôk ebben nem nagyon bíznak.
Kisadorjánban virágokkal és terített asztallal várták az albánokat, akik nem jöttek el. Hazatérési óhajuk érthetô. Edward Lietchfield csalódottan tért vissza Sarata Monteoruból, de nem adja fel. A vendégház elkészült, ha szükség lesz menekültek fogadására, ide bármikor jöhetnek. A segélyszándék mellett azonban keserûen kellett meggyôzôdnünk arról, hogy Romániában még mindig áldemokrácia mûködik. A sajtószabadság csak formális. Számunkra még mindig érthetetlen, mit titkolnak a nyilvánosság elôl? Azt a tényt, hogy míg az 1999. április 28-án kibocsátott - volt Jugoszláv Föderációból hozzánk menekülôk státusára vonatkozó 53-as számú sürgôsségi kormányhatározatban elkötelezte magát a kormány, hogy 6000 menekültet fogad, a valóságban csak 89-en jöttek el hozzánk, megfelelô, de szerény körülmények közé? Az is kérdéses, hogy mire használják fel a román kormány által a nemzetközi szervezetektôl e célra kért 4 millió dollárt. Nyert e létjogosultságot az 50 személyzettel létesített belügyminisztériumi menekültügyi hivatal, amelynek fenntartására 9 hónapig a kormány másfél milliárd lejt hagyott jóvá? Hogyan és hova költik el a menekültek ellátására, szállítására elôirányzott 114, 3 milliárd lejt? Továbbá az sem tiszta, miért nem támogatnak egy olyan, dicséretre méltó, példa értékû magánkezdeményezést, amely tulajdonképpen a kormányon is segített volna?
A testvér-, illetve társtelepülésekrôl érkezett vendégek fogadása elôzte meg tegnap a díszpolgári címek átnyújtását. A Kultúrpalota Tükörtermében rendezett kötetlen beszélgetésen vendégeknek és vendéglátóknak alkalma nyílt üdvözölni egymást. A harmadszorra megrendezett Marosvásárhelyi Napokra háromtagú küldöttség érkezett Budapest XI. kerületébôl dr. Balás Piri László alpolgármesterrel az élen, Kecskemét városát négytagú köldöttség képviseli élén dr. Szécsi Gábor polgármesterrel, Zalaegerszegrôl dr. Gyímesi Endre polgármester vezetésével a legnépesebb csoport érkezett, hisz a két polgármesteri hivatal, illetve a társvárosok rendôrségei között labdarúgó- mérkôzésre is sor kerül. Ilmenaut a Gerd Michael Seeber polgármester vezette küldöttség képviseli, amelyben jelen van városunk régi barátja, Friedrich Balbierer is. Kisinyó város Rîscani kerületét Andrei Grosu nemrégen megválasztott alpolgármester képviseli, Szeged városának küldöttségét Timár Sándor alpolgármester vezeti. Az idei Napokon városunk vendége a szép Égei-tengerparti üdülôhely, Kusadasi Güzelcamli polgármestere, Bayram Bayaözlü is, aki városának üdvözletét hozta azzal a szándékkal, hogy partnertelepülési kapcsolatot létesítsenek Marosvásárhellyel. A fogadást követôen a vendégek részt vettek a díszpolgári cím átnyújtására szervezett ünnepségen.
A korábbi évekénél szélesebb körben adományoztak tegnap újabb díszpolgári címeket Marosvásárhely azon személyiségeinek, akiket életük, tevékenységük révén a városi tanács méltónak ítélt arra, hogy e megtisztelô kitüntetést elnyerjék. Ezúttal a Kultúrpalota nagyterme volt a Marosvásárhelyi Napok elôestéjén szervezett ünnepség színhelye.
A Nagy István, illetve Liviu Pancu színmûvészek vezette ünnepség Marosvásárhely polgármesterének köszöntôjével vette kezdetét. Fodor Imre üdvözölte a társtelepülések küldöttségeit, majd a Marosvásárhelyi Napok jelentôségérôl szólt. Városunk harmadszorra megszervezett ünnepét közel 180 rendezvény teszi színessé, érdekessé, ami azt bizonyítja, hogy az együttmûködés a különbözô területeken, közös hagyományaink ápolása jó úton halad.
A polgármesteri megnyitót követôen az 1989-es forradalom mártírjainak emlékét elevenítették fel, majd Post mortem díszpolgári címet adományoztak a romániai rendszerváltás városunkbeli, illetve Marosvásárhely környékérôl származó hôseinek, akik szülôvárosuktól távol vesztették életüket a véres decemberi események idején. A címet Szenkovics Erika, Adrian Mare, Calin Toma, Andrei Puczi, illetve Takács László hozzátartozóinak nyújtották át.
Marosvásárhely kitüntetettjeinek sora idén újabb négy jeles személyiséggel lett gazdagabb. Tegnap este díszpolgárrá avatták Lestyán Ferenc vikáriust, aki a marosvásárhelyi Keresztelô Szent János római katolikus plébánián 38 éven át szolgálta a város katolikus híveit és egész magyarságát. Díszpolgári címet adományoztak a kiváló sportembernek és pedagógusnak, Fülöp Györgynek, aki élsportolóként, edzôként és nemzetközi bíróként szerzett hírnevet Marosvásárhelynek. Két nehéz sorsot vállaló, s hitüket az elmúlt rendszer legszigorúbb éveiben is megôrzô marosvásárhelyi görögkatolikus pap, Ioan Popa és Maximilian Liviu Sabau vehette még át a megtisztelô címet a tegnapi ünnepségen összegyûlt népes közönség elôtt.
A Pro Urbe-díj átadása ez alkalommal is azt bizonyította, hogy milyen sok barátja, önzetlen támogatója van városunknak külföldön és a nálunk letepedett külföldiek körében is. Az ô áldozatos és eredményes munkájukat dicséri a kitüntetés, amelynek John Jameson, Anton Dronkers, Johann Schipaan Boord és Loek Walsweer, valamint dr. Ardhesir Vahidi a címzettjei.
A díszpolgárok tiszteletére rendezett ünnepség további eseményeire visszatérünk.
Jégesô, vihar pusztított a megyében
Mint már tájékoztattunk róla, múlt hét végén jégesô pusztított a megye több övezetében. A Nyárád- és a Maros mentén valamint a Mezôségen nagy kiterjedésû mezôgazdasági területeken keletkezett felbecsülhetetlen kár. A Marosludashoz tartozó Andrássy-telepen 100 hektárnyi termôföldön a kultúrnövények 80 százaléka megsemmisült, jóllehet a széllökések és a jégesô csupán rövid ideig tartott. A vihar egy házban is kár tett, és a lezúduló nagymennyiségû víz több háztáji gazdaság állatállományát elvitte.
Kerelôszentpálról jelentették, hogy a csütörtöki jégesô 390 hektáron tette tönkre a termést. A Mezôségen Gerebenes körzetében 180 hektár zöldségest, árpa-, búza- és kukoricatáblát semmisített meg a jég. Szombaton Mezôbánd körzetébôl, Mezômadarasról jelentették, hogy 70 hektárnyi kultúrnövényt tepert le a vihar. Felsôrépán ugyancsak szombaton 150 hektár megmûvelt területet vert el a jég.
A Maros Megyei Polgári Védelem parancsnoka, Jinga Alexandru alezredes tájékoztatott, hogy a viszontagságos idôjárás kedden este Segesvárt és környékét sújtotta leginkább.Erôs széllökések kíséretében percenként 70 liter víz négyzetméterenként hullott le. A tomboló vihar megtépázta a növényzetet. A nagyerejû szél, valamint a hirtelen felgyûlemlett víz faágakkal, iszappal töltötte meg az úttestet. Szemtanúk szerint, a lehulló jég kilométereken át tenyérnyi vastagon borította a város nagyrészét. Így a Segesváron áthaladó E-60-as európai utat le kellett zárni. A közúti forgalmat csak 23 órakor nyitották meg, miután az utászok és a polgármesteri hivatal alkalmazottai letakarították az úttestrôl a lerakódott iszapot és törmeléket. A tegnapi nap folyamán a házak alagsorából, a pincékbôl szivattyúzták a vizet és megtisztították a lefolyókat — mondotta a polgári védelem parancsnoka.
A károk felbecsülése megyeszerte folyik. Az adatokat a kárfelmérô bizottságok a prefektúrára továbbítják.
A polgári védelem telefonon értesítette a megye polgármesteri hivatalait, hogy a hét folyamán továbbra is viharos, jégesôs zivatarok várhatók, s készüljenek fel az esetleges katasztrófák elhárítására.
Idén Marosvásárhely újabb díszpolgári címeket adományoz, olyan személyiségeknek, akik ennél jóval többet is érdemelnének. Mindenképpen a cím erkölcsi elégtételt nyújthat azoknak, akik életük során városunkért, közösségünkért sokat tettek. Bár szinte be sem kell ôket mutatni, hiszen olyan sokan ismerik ôket, elismerésünk jeléül hadd jelenjen meg pár sor életükrôl, munkásságukról.
A marosvásárhelyi születésû Fülöp György, Gyuri bácsi mondhatni élete mind a 78 évét a sportnak szentelte. Egészen fiatalon már sportolt, ott találjuk a marosvásárhelyi, illetve romániai úszás, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és kézilabda úttörôi közt. Az aktív sportolás éveit késôbb az edzôség és tanárság évei váltják fel. Hosszú ideig a Bolyai Farkas Líceum igazgatója. Munkája nyomán nem csak tanulók ezrei hagyják el az iskolapadot, hanem arra is jut ideje, hogy olyan kiemelkedô sportolókat neveljen, mint Szabados Zsuzsa és Asztalos Ancsa.
Lestyán Ferencrôl elég annyit mondani, hogy "a biciklis pap" és máris mindenki emlékszik az ôsz hajú, fekete ruhájában a várost, más jármû hiányában biciklin rovó lelkészre. 1913-ban született Csíkszentkirályon, tanulmányai elvégzése után Erdély különbözô településein végez szolgálatot. A proletárdiktatúra idején halálra ítélik, de a kivégzés elôtt sikerül megszöknie és miután újra a hatóságok kezébe kerül, megússza"csak" egy év börtönnel. Marosvásárhely belvárosi plébániáján 38 évet tölt, a helytállás példájaként, a szegények és rászorulók szolgálatában. Jelenleg egy érseki rendelet nyomán a Gyulafehérvári püspökségen tevékenykedik, az ottani könyvtárban végez kutatásokat.
Ioan Popa (szül. 1910-ben) a görög katolikus közösség közismert személyisége, aki 1948- ban megtagadja az ortodox vallásra való áttérést, évekig vállalva a családjától való elválasztást, a lényszerlakhelyt és az állandó zaklatást. Közben mindvégig otthonában vagy más lakásokban keresztel, házasságkötési és más szertartásokat végez. 1990-tôl részt vesz a görög katolikus egyház hivatalos életében.
Maximilian Liviu Sabau (szül. 1919-ben) üldöztetésében sorstársa Ioan Popának, és bár nem tanárként, de hivatalnokként azonos hányattatás jut osztályrészéül. 1989 óta a marosvásárhelyi görög katolikus egyház újraépítésében jelentôs részt vállal.
A díszpolgári címek kiosztásához kötôdik a Pro Urbe-díj odaítélése is. John Jameson skót tûzoltóra a Maros megyei és más megyék tûzoltóalakulatainak nyújtott szakmai segítsége miatt esett a választás. Ittléte során nagymértékben elôsegítette a megyei tanács kapcsolatainak megerösôdését a skót hatóságokkal. A holland Anton Dronkers minden cselekedetét, amivel rászolgált a kitüntetésre, lehetetlenség felsorolni, mégis ki kell emelnünk közülük a Procardiának, illetve a mûvészeti líceumnak nyújtott támogatását.
Johann Schipaan Boord szintén holland állampolgár jelentôs adományokkal segítette a Lidia gyermekotthont, amelyben 16 gyerek ellátásának 60%-át biztosította és emellett mintegy 85 család (javarészt roma családok) gyermektartási költségeihez járul hozzá. A holland emberbaráti cselekedetek újabb példájaként áll elôttünk Loek Walsweer nyugdíjas ápolónô, aki 1994-tôl kezdve a fertôzôklinika AIDS-es gyerek- részlegén segédkezik, hozzájárulva a kis betegek életkörülményeinek javításához.
Ardeshir Vahidi neve mindenki számára ismert. A Pro Urbe- díjat az utcagyerekekért végzett munkájáért kapja, bár nem csak ezzel érdemelte ki.
A rendszerváltás utáni években a márciusi események hatására Marosvásárhely azon kevés romániai helységek közé tartozott, amelyeknek nem akadt testvér-, illetve társtelepülése. Próbálkozások, kölcsönös "udvarlások" voltak ugyan, de a komoly kapcsolatok megkötésére 1996-97-ig kellett várni. Ezt követôen egy angol, két német, három magyar és egy Moldova köztársaságbeli várossal köttetett meg, illetve van kilátásban az együttmûködési szerzôdés aláírása, s a város nemzetközi kapcsolatainak folyamatos bôvülése ma is tart. A Marosvásárhelyi Napok pedig évrôl évre kitûnô alkalmat kínál arra, hogy a partnertelepülések küldöttségei ellátogassanak megyeközpontunkba, s a barátság ezáltal is kiteljesedjék. Természetesen ez csupán egy része a kapcsolattartásnak. A meglévô és a kibontakozó együttmûködés csak akkor lehet igazán eredményes, ha nem csupán a protokollból, hanem gyakorlati tervek, programok megvalósításából áll, s kiterjed a különbözô intézményekre, gazdasági társaságokra és az egyénekre is. Ilyen szempontból Marosvásárhely joggal nevezheti eredményesnek társvárosi kapcsolatait, hisz nincs a város életének szinte egyetlen olyan területe sem — a városgadálkozási egységektôl, Aquaserv, Energomur, a rendôrségen át a felsôoktatási intézményekig, iskolákig, sportegyesületekig, szociális és mûvelôdési intézményekig, akárcsak a civil szervezetek szintjén — ahol valamilyen formában ne alakult volna ki valamilyen kapcsolat a partnertelepülések hasonló szervezeteivel, intézményeivel.
A legrégebbi egyezmény Zalaegerszeg Megyei Jogú Várossal köttetett meg 1996. októberében. A dokumentum értelmében az érdekelt felek elkötelezik magukat a gazdasági együttmûködés szorgalmazása mellett, s támogatást ígérnek a városi érdekeltségû gadasági egységeknek, hogy jelen legyenek a két városban rendezendô kiállításokon, környezetkímélô és az ökológiai egyensúly megôrzését biztosító stratégiát dolgoznak ki közösen, bôvítik kapcsolataikat a mûvelôdés terén. Mindezekbôl azonban a mûvelôdés, a sport és iskolák terén kibontakozott kapcsolatok mûködnek, a marosvásárhelyi Unirea líceum a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziummal, a Gh. Sincai Iskolaközpont a Ganz Ábrahám Szakközépiskolával folytat együttmûködést. Gazdasági téren egyelôre a munkalátogatások szintjén tartanak, annál élénkebbek viszont a mûvelôdési programok. A Színmûvészeti Egyetem magyar tagozata ismert vendég a partnervárosban, a Zalaegerszeg Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben kiállítással szerepelt a marosvásárhelyi Fotóklub, továbbá Gyarmathi János szobrai és Mariana Serban festményei is helyet kaptak. Mûködnek a sportkapcsolatok, tavaly tekézôink (nôi csapat) versengtek Zalaegerszegen, idén kulturistákat látnak vendégül. És meg kell említenünk a futballt is, az idei Napok alkalmával ugyanis a két város polgármesteri hivatalának focicsapatai mérik össze erejüket. A zalaegerszegiek az elmúlt évben szociális téren is bizonyították segítôkészségüket, a fertôtlenítôszerekbôl, tisztítószerekbôl, ruhákból álló adománnyal, illetve 8.210 márka pénzsegéllyel Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának ajánlatára a karácsonfalvi árvízkárosultakat támogatták.
A thüringiai Ilmenauval 1997. novemberében vált hivatalossá a kapcsolat. Elômozdítója és ápolója a zsidvélyi születésû Friedrich Balbierer, aki tanácsosként mûködött, s a szociális téren végzett több mint ötéves munkájáért az elmúlt évben Pro Urbe- díjjal tüntették ki. A tavalyi Thüringiai Napokra népes küldöttség utazott ki Németországba. Sikeresen szerepelt Ilmenauban a marosvásárhelyi Nyitott Szívek német tánccsoport, s a szolgáltatások terén Socol Victor, az Energomur igazgatója épített ki együttmûködést az ilmenaui távhô- vállalat vezetôségével. Él a kapcsolat a két város rendôrparancsnoksága között, s a városi tanács részérôl négy bizottság képviselôi látogattak el a thüringiai városba.
A németországi Freihunggal a helyi Népmûvészeti Iskola és a 16-os Számú Általános Iskola kapcsolatai révén alakul az együttmûködés. Diákok, szülôk, tanárok, a német tánccsoport utazott ki, s Freihung önkormányzatának elsô polgárünnepélyére meghívást kaptak a marosvásárhelyi tanács képviselôi is. Hadd jegyezzük meg, hogy a német város képviselôi 20 millió lejre hoztak didaktikai felszerelést, számítógépeket, bútorokat a 16-os iskolának.
Budapest XI. kerületével, Kelenfölddel szintén 1997- ben vált hivatalossá a partnerkapcsolat, ami a magyar fôvárosban tartott helyhatósági választások nyomán, lanyhulni látszik. Az együttmûködés egyébként a mûvelôdés terén volt eredményes, s ennek a kapcsolatnak köszönhetôen láttuk a Mária evangéliuma címû rockoperát, amelyet 1998. áprilisában a kerületben mûködô Petôfi Színpad kitûnô gyermekegyüttese adott elô emlékezetes sikerrel Marosvásárhelyen. Városunk küldöttsége a XI. kerület által szervezett Páneurópai Fesztivál vendége volt, amely a tesvérvárosok évente megrendezett találkozója. Meg kell említenünk még, hogy a budapestiek elôsegítették a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottainak nyaraltatását is.
A dél-angliai üdülôvárossal, Bournemouth-fal 1995-ben indult meg az együttmûködés, amely késôbb társtelepülési kapcsolattá alakult látványos eredményekkel. A bournemouth-iak hat tervet kínáltak fel, ebbôl kellett Marosvásárhelynek választania. Az angolok által megpályázott európai pénzekbôl az idei évtôl két szociális asszisztensnek biztosítják a fizetését, akiknek az idôs személyek otthongondozásnak tervét, valamint a 18 évet betöltött árva gyermekek társadalmi beilleszkedésének lehetôségeit kell kidolgozniok. Folyamatban van ugyanakkor másik két terv beindítása is. Az angol szakemberek támogatást nyújtanak egy ökológiai tanulmány kidolgozására az új városi szeméttelep kialakítását illetôen. Zöld utat kapott továbbá az a terv, amely a Rohammentô-szolgálat, a tûzoltók és rendôrség közös diszpécserszolgálatának megszervezésére vonatkozik, s ennek érdekében két angol szakember érkezik majd városunkba.
Moldova Köztársaság fôvárosának Rîscani kerületével rendkívül átfogó szerzôdés született 1998. júniusában, amibôl a kisinyoviaknak küldött könyvadomány volt az egyik fontos lépés. Ezáltal a moldovai fôváros Marosvásárhelyrôl elnevezett könyvtárának állománya 800.000 kötettel gyarapodott, amit a kisinyoviak a legértékesebb adománynak tartanak. Körvonalazódni látszik továbbá a kinti Estudiantina Ifjúsági Klub, valamint a marosvásárhelyi ICS Csoport közötti együttmûködés, oly módon, hogy az Estudiantina fiókklubot nyit városunkban. Rîscani kerület polgármesterét pedig várják az idei Marosvásárhelyi Napokra, amikor is alkalom lesz a partnervárosi kötelékek bôvítésének megbeszélésére is.
Csongrád megye székhelyével a legszerteágazóbb kapcsolatokat alakított ki Marosvásárhely. A látogatások nyomán a két város színháza között a kölcsönös vendéglátás terve körvonalazódott, ami a marosvásárhelyiek vendégszereplésével vette kezdetét. Kapcsolatot tart a marosvásárhelyi 4-es Számú Általános Iskola a szegedi Fôfasori Általános Iskolával, ahonnan órarendkészítô számítógépprogramot, didaktikai eszközöket, lemezjátszókat kaptak ajándékba, s közös kiállítást és kirándulást terveztek. Él a kapcsolat a szegedi Tömörkény István Gimnázium és a marosvásárhelyi Mûvészeti Iskola között is, a mûvészetisek zenekara Szegeden koncertezett, a képzômûvészetet tanuló diákok szakmai gyakorlatukat a testvériskolában végezték.
A két város orvosi egyeteme is együttmûködési szerzôdést írt alá, amelynek nyomán a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem folyamatos nyári részképzést biztosít az OGYE hallgatói számára. A szegedi egyetemi tanárok rendszeresen szerepelnek az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának rendezvényein, idén áprilisban a sziámi ikreket sikeresen szétválasztó dr. Füzesi Kristóf tartott elôadást. Dr. Kata Mihály professzor fiatal gyógyszerész elôadóknak biztosít minden EME tudományos ülésszakon ösztöndíjat, a szegedi orvostanhallgatók pedig eredményesen vettek részt a VI. Diákköri Tudományos Konferencián.
Kapcsolatot tartanak a marosvásárhalyi gazdák a szegedi Agrárkamarával, különbözô cégek között körvonalazódik az együttmûködés, a legnagyobb eredménynek azonban a sok közös tevékenység közül a márciusban városunkban létrehozott turisztikai és gazdasági tájékoztató iroda megnyitása tekinthetô, amely azóta is eredményesen közvetít mind az idegenforgalom, mind pedig a gazdaság terén.
A Szeged-Marosvásárhely Baráti Társaság a két város polgárai közti kapcsolatépítés eszközeként alakult meg. A május 19-20-án Szegeden tartott Marosvásárhelyi Napokon Molnár Tünde orgonamûvész, Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztôhelyettesse, Vincze László, Molnár Krisztina és Gyarmathi János képzômûvészek vettek részt.
Sikeres, sok gyermeket és felnôttet megmozgató rendezvény volt az EMKE Maros megyei szervezete és a szegedi Százszorszép Gyermekház által szervezett honismereti vetélkedô, amelynek során a kölcsönös megismerésen túl vendégek és vendéglátók között szövôdtek barátságok.
A legfiatalabb, de annál többet ígérô partnerkapcsolat a magyar alföld "hírös" városával, Kecskeméttel jött létre. Elôzményei még a rendszerváltás utáni napokra nyúlnak vissza, az 1999. februárjában kelt megállapodást, a testvérvárosi szerzôdést az idei Napok során írják alá. Bár Kecskemét is sokat segített tavaly az árvízkárosultakon, az elsô hivatalos látogatásra a múlt évi Napok kapcsán került sor. A történelmileg századokon át hasonlóan fejlôdô két város Bolyai iskolái már túl vannak az ismerkedésen, a marosvásárhelyi líceum telefonközpontot és faxot kapott ajándékba. Kulin Ferenc, a Károli Gáspár Egyetem bölcsészkarának dékánja sikeres elôadással mutatkozott be a helybeli közönségnek. A kecskeméti segéllyel épülô katolikus ifjúsági központ kapcsán Kerényi György kecskeméti magánvállalkozó, valamint a Deus Providebit Alapítvány nevét kell megjegyeznünk.
Az együttmûködési megállapodás kölcsönös szakember- és szakcsoport-cserét ígér a következô területeken: az önkormányzati tevékenység európai modellek alapján való megszervezése, kutatóintézetek közötti együttmûködés, a felnôttnevelés terén kialakítandó közös projektek, menedzserképzés diákok számra. Másik lehetôségként a két városban befektetni kívánó cégek feltérképezése és támogatása, közös városmarketing-tervezet kidolgozása, az elektronikus információk közösen történô felhasználását, a nemzetközi pályázatokon való közös részvételt (Kecskemét brüsszeli regionális fejlesztési irodájának segítségével) említhetjük. Egyébként az ismerkedésen túl vannak már a helyi Aquaserv és a kecskeméti Bácsvíz RT közötti kapcsolat építôi.
A februári látogatás alkalmával született szándéknyilatkozat vonatkozik a kulturális és sportkapcsolatok fejlesztésére, s ennek keretében az idei Hírös Hétre a marosvásárhelyi színház is meghívót kapott. A megállapodás szerzôi nem feledkeztek meg a nemkormányzati szervezetek közötti kapcsolatok támogatásáról sem, s az idei Napok gazdasági kiállításán Kecskemét is részt vesz öt céggel.
Ha a fentieknek egy töredéke is megvalósul, a két város közötti kapcsolat távlatai biztosítottak.
Mert a partnerség az elhatározáson, a papírra vetett szándékokon túl, a rendszeresen végzett konkrét munkán alapszik, az intézmények, közösségek, egyének között ápolt kapcsolatokon, azokon a szálakon, amelyek a várospolitikába beépülve tágabb perspektívát kínálnak Marosvásárhely fejlôdésére, s a nemzetközi körforgásba való bekapcsolódására.
Okunk van remélni, hogy a Marosvásárhelyi Napok olyan hagyománnyá válnak, melynek gyökerei minden irányban terebélyesednek. A harmadik rendezvénysorozat elôestéjén már elmondhatjuk: mindennapjaink nehézsége és keserûsége ellenére, Marosvásárhely ezúttal is megmutatta, hogy hagyományaihoz ragaszkodik, sôt gazdagítja, bôvíti azokat.
Az idén a rendezvények száma szinte megkétszerezôdik. Ami a minôséget illeti, azt tárgyilagosan csak egy hét múlva tudjuk megítélni, de már ma elmondhatjuk, hogy a marosvásárhelyiek nagyon sokféle, hasznos elôadást, vásárt és versenyt kínálnak egymásnak.
A rendezvények nagy része a polgári kezdeményezés eredményességét tükrözi. A városlakók kölcsönösen megismerhetik munkájukat és annak eredményeit a mûvelôdés, gazdaság, sport, nevelés, szociális problémák terén, mégpedig ünnepélyes, pihentetô és szórakoztató környezetben.
A rendezvények nemcsak jellegüknél fogva, hanem földrajzilag is bôvülnek. A kulturális programokat, melyek átfogják a gyerekmûsorok, a bábszínjátszás, népi tánc, kórusok, színházi elôadások egész skáláját a Várszínpadon, a színházakban és a Mûvelôdési Palotában mutatjuk be. A fô gazdasági vásárok, illetve kiállítások színhelye a Városliget, az Ifjúsági Ház, de vásárokat tartunk útkeresztezôdésekben és a marosszentkirályi vásártelepen is.
Huszonnégy történelmi, mûvelôdési, népmûvészeti céh, kereskedelmi, mezôgazdasági, fotómûvészeti, könyv, gyerekrajz és más jellegû kiállítást mutatunk be.
A szociális program keretében huszonhárom olyan rendezvényünk lesz, mely nehéz szociális helyzetben élôk, árva gyermekek, hátrányos helyzetûek támogatásával és egészségügyi nevelésével foglalkozik.
Ez a Marosvásárhelyi Napok újabb üzenete és követendô példája: legyen idônk és jóindulatunk hátrányos helyzetûekkel és elesettekkel foglalkozni. A sportrendezvények sokszínûsége szintén a város hozzáállását tükrözi: a mindenki egészségét szolgáló hagyományos marosvásárhelyi versenyektôl az országos fogathajtó bajnokságig. A szórakozni vágyókat szeretettel várjuk fôleg a Várban mindig, de különösképpen péntek és szombat este.
A Marosvásárhelyi Napok elôestéjén adjuk át a díszpolgári kitüntetô címet post mortem 1989 decemberében az országban mártírként elhunyt öt marosvásárhelyi fiatalnak, akiknek emlékét tiszteljük és megôrizzük: Szentkovics Erika, Mare Adrian, Toma Calin, Puczi Andrei, Takács László. Marosvásárhely négy új díszpolgárának, nevezetesen Fülöp Györgynek, Ft. Lestyán Ferencnek, Ft. Ioan Popának, Ft. Maximilian Liviu Sabaunak, köszönjük példaadó életmûvüket és mindazt, amit Marosvásárhelyért tettek.
A PRO URBE-kitüntetéseket a Városi Tanács olyan személyiségeknek ítélte oda, akik szociális, mûvelôdési és tûzoltói/életmentési tevékenységekben támogatták a várost: John Jameson (Skócia), Ardeshir Vahidi, Lock Walsweer (Hollandia), Anton Dronkers (Holland), Johannes Jakobus Schipaanboord (Belgium).
Hagyományos vendégszeretetünkhöz híven törôdjünk barátainkkal, akik vendégként keresik fel városunkat a rendezvények alatt. Mutassuk meg, hogy ha nehezen és lassan is, de visszatérünk a civilizáció útjára.
Társvárosi és más kapcsolataink révén sok fontos gyakorlati ágazatban támogatjuk egymást.
Ebben a szellemben köszöntjük szeretettel Budapest XI. kerület, Chisinau, Ilmenau, Kecskemét, Szeged és Zalaegerszeg küldötteit, valamint a Marosvásárhelyi Bolyai Társaság, különbözô kereskedelmi kamarák, vállalatok, nem kormányzati szervezetek képviselôit.
Egymás, valamint vendégeink és a város közötti sokrétû kapcsolataink a ma felelete Hunyadi Mátyás 1482-beli kiváltságlevelére, mely nyitottsága révén követendô példa.
Felkérem a város lakóit, hogy vegyünk részt minél többen a csütörtöki általános, majd az ezt követô tematikus megnyitókon. Ismerjük meg jobban egymás munkáját, a részvétellel mindenütt — a vasárnapi istentiszteleten is — biztassuk egymást.
Magyar és román képzômûvészek alkotásaiból nyílt kiállítás kedden Hágában az Európai Szabadalmi Hivatal épületében. A kiállítást Magyarország és Románia hollandiai nagykövetei nyitották meg.
Svájci hatóságok adták ki az elfogató parancsot, és Budapesten vették ôrizetbe Sever Muresan üzletembert, a Dacia Felix (Boldog Dácia) bank egyik volt fô részvényesét. A svájci hatóságok azzal vádolják Muresant és üzlettársát, Mircea Horia Rusut, hogy svájci pénzintézeteken keresztül végzett mûveletekkel mintegy 160 millió dollárral károsították meg a Dacia Felix Bankot. A két bankcsaló két éve ismerte meg a román börtönt, de akkor "egy jegyzôi tévedés" következtében szabadlábra kerültek és egérutat nyertek.
Két könyv Erdélybôl — Erdélyrôl
Kettôs erdélyi könyvbemutató volt kedden Budapesten. Fábián Ernô A megmaradás parancsolatai (esszé az erdélyiségrôl mint politikai entitásról) címû könyvét Németh Zsolt külügyi államtitkár méltatta, Borsi Kálmán Béla A békétlenség stádiumai (fejezet a magyar—román kapcsolatok történetébôl) címû kötetét pedig Bárdi Nándor, a Teleki László Alapítvány munkatársa ismertette. Fábián Ernô a magyarok Kárpát-medencei jelenlététôl a török idôkön, majd Erdély aranykorán keresztül századunk közepéig elemzi a magyarság politikai szerepvállalását, Borsi-Kálmán Béla pedig a románokkal való kapcsolatot nem a kultúrharc jegyében, hanem a másik nép történetének, hagyományainak és berendezkedésének ismeretében vizsgálja.
Romániai autóbuszba rohant kedd este egy kamion Magyarországon a 4-es számú fôútvonal Szolnokot elkerülô szakaszán kedden. Az ütközésnek 10—12 sérültje van.
Pro Cultura Hungarica emlékplakettet adott át kedden Budapesten Hámori József, a magyar nemzeti kulturális örökség minisztere Pietro Ercole Agónak, Olaszország rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövetének, aki az olasz—magyar politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok erôsítése, kialakítása terén végzett kiemelkedô tevékenységével érdemelte ki a magas elismerést.
Minden idôk legnagyobb európai homokszobor-alkotása készül Hollandiában a tengerparton, Amsterdam közelében. Tizenkilenc építômûvész összesen 21 ezer tonna homokból építi meg a mûvet, amelynek címe Találkozás a görög istenekkel, és Odüsszeusz történetére épül. Az alkotás hetven méter szélességben és 100 méter hosszan húzódik, magassága felér egy hatemeletes házéval.
A szegedi szabadtéri játékok július 9-én kezdôdnek Szörényi Levente: Attila, Isten kardja címû zenedrámájával, amely még a következô két napon szerepel mûsoron. Július 17- én a Hot Jazz Band, a Benó Band és a Szegedi Molnár Dixiland koncertezik a Dóm elôtti színpadon. 22-én, 23-án és 24-én Strauss Cigánybáróját mutatják be. Július 31- én az Állami Népi Együttes lép fel. Augusztus 6-án és 7-én: Fantasztikus opera magyar nyelven (Offenbach: Hoffmann meséi), 19-étôl 22-ig Déry - Presser—Adamis: Képzelt riport egy popfesztiválról. Lesz két különleges mûsor is: a napfogyatkozás napján, augusztus 11-én este Princes és Alexander, a híres osztrák-angol mûvészpáros nagyszabású nemzetközi musical-show-val szórakoztatja a közönséget, 14-én pedig Demjén és barátai címmel a könnyûzene kedvelôinek kínálnak koncertet.
A Kárpátok Maradonája hoteltulaj lesz
Hagi, a román labdarúgás eddigi legnagyobb csillaga azt tervezi, hogy megvásárolja a Fekete-tenger partján található Bukarest Hotelt. A szálloda árát nem hozták nyilvánosságra, az viszont tudható: 650 ezer dollárba kerül a felújítása. A hotelben 120 szoba van, étterem, uszoda és bár — Hagi három helyett négycsillagos minôsítést szán neki. Hagi a török Galatasaray színeiben játszik, és továbbra is a szövetségi kapitány rendelkezésére áll, miután visszatért a magyarok elleni mérkôzésre.
Olaszországban 25 millió dolláros költségvetéssel filmet forgatnak Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek címû sikerregényébôl. Rendezônek Arthur Pennt, operatôrnek Vittorio Storarót szeretnék a producerek. A film címe ez lesz: Szeretettel, gyûlöletbôl, forgatását várhatóan jövô tavasszal kezdi el a Film Unit 80 olasz filmgyár, közösen egy magyar produkciós céggel. A szerelem miatt elárult barátság története az elmúlt év egyik legnagyobb olasz irodalmi sikere volt. Egy másik Márai-könyv, az Eszter hagyatéka stabilan tartja elôkelô helyezését a legkapósabb könyvek listáján.
Zivatarok, károk Magyarországon is
Magyarországnak csaknem minden megyéjében súlyos károk keletkeztek a napokban lezúduló esô és a csapadékot kísrô viharos szél nyomán. Keddi adatok szerint több mint 18 ezer hektárnyi föld, azon belül 4.900 hektár vetés van víz alatt, és folyamatosan nô a belvízzel borított terület nagysága. Évtizedek óta nem tapasztaltak ekkora, 120—130 kilométeres óránkénti sebességû szelet a Balatonnál sem. Az orkán erejû széllökések fákat döntöttek ki, és hajókat sodortak el.
A Julius Meinl International (JMI) osztrák élelmiszerbolt- hálózat eladta magyarországi érdekeltségét. A magyar Csemege Julius Meinl csoportot a Louis Delhaize belga élelmiszerkereskedô cég vette meg. Az új tulajdonos 2,5 milliárd schillinget adott a 176 üzlettel rendelkezô osztrák bolthálózatért, amely tavaly 5,1 milliárd schillinges forgalmat bonyolított Magyarországon.
Staller Ilona volt olasz pornósztár és parlamenti képviselônô végérvényesen megnyerte az évek óta zajló jogi huzavonát gyermeke felügyeleti jogáért, a bíróság az anyának ítélte a most hatéves Ludwigot. Az apa, Jeff Koons amerikai szobrász alkalmatlannak tartotta Ilonát az anyai szerepre. A pornószakmában Staller Ilona Husika néven vált ismertté. Kisfiát titokban hozta el New Yorkból, az apától, akit a gyermek elrablásával vádolt. A hat éve tartó kötélhúzás félmilliárd lírájába került Cicciolinának, ráadásul volt férje 3 milliárd líra (390 millió forint) jóvátételt követel rágalmazás címén a pereskedés folyamán elhangzott kijelentései kapcsán. A bíróság egyelôre az apát kötelezi az egy éve elmaradt tartásdíj megfizetésére.
Tegnap délelôtt Dorin Florea prefektus, a rendôrség, pénzügyôrség és az adóhivatal szakembereivel Ratosnyára szállt ki, ahol két fakitermelô cég vezetôivel tárgyaltak — tájékoztatott Ioan Iacob a prefektúra szóvivôje, akitôl azt is megtudhattuk, hogy a küldöttség célja megggyôzni a Máramaros és Prahova megyei cégek vezetôit, törlesszék az állammal szembeni adóikat, illetékeiket, amelyeket már januártól nem fizettek ki.
Ma 9 órától a marosvásárhelyi Szakszervezetek Házának (Cuza Voda utca 22. szám) 38-as szobájában állásbörzét tartanak. A Maros megyei Munkaerôelosztó és Fejlesztési Ügynökség által szervezett rendezvényen a megyeszékhely állami és magánkézben levô gazdasági egységei ismertetik az érdeklôdôkkel szabad állásaikat.
A fenntartható közlekedés alternatívái témával kerekasztal-beszélgetést kezdeményez az AlterEco munkacsoport a Marosvásárhelyi Napok rendezvényei keretében. A tanácskozás célja megvitatni a közúti forgalom által fölvetett, egyre súlyosbodó gondokat és konkrét megoldásokat találni a közlekedés távlatos, ésszerû fejlesztésére. A kerekasztal ma 11 és 13 óra között zajlik le a vár gazdasági épületében. Bemutató a könyvesboltban Forradalmi pszichológia címú könyv bemutatója lesz a Romulus Guga könyvesüzletben június 24-én 18 órakor. A könyv írója prof. dr. Samael Aun Weor a vízöntô kor avatóra. Recenziót mond prof. dr. Berdj Asgian akadémikus, valamint Cristian és Mihaela Tataru kunosztikus antropológia elôadók.
Könyvbemutató a Bernády Házban
Pénteken, június 25-én délután 6 órától kerül sor a Bernády Házban a MENTOR kiadó két új könyvének bemutatására. A most induló Erdély emlékezete sorozatban megjelent Marosvásárhely történetébôl címû könyvrôl Pál-Antal Sándor és Sebestyén Mihály, a Bolyai Farkas drámáit közreadó kötetrôl Kuti Márta és Zsigmond Irma beszél.
A Marosvásárhelyi Napok keretében pénteken kerül sor az óvodások seregszemléjére. A Nemzeti Színház elôcsarnoka ad helyet az Óvodások nemzetközi rajzversenyének, s ugyanott pénteken 9 órakor a szovátai óvónôk és tanítónôk Intermezzo Kamarakórusa bemutatja az óvodás gyermekeknek szóló dalok feldolgozását tartalmazó kazettát és CD-t.
Népszokásokat országos bemutató fesztivál helyszíne lesz szombaton, június 26-án, a Maorsvécs községhez tartozó Kisidecs. A helyi polgármesteri hivatal, a Maros Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság valamint a Junimea Vatra Românesca szervezet által rendezett találkozóra marosvásárhelyi, besztercei, erdôidecsi, szászrégeni, somfalusi (Botosani megye), gernyeszegi, avasfelsôfalusi (Szatmár megye), magyarói, holtmarosi tánccsoportok hivatalosak. A vendégeket 12,30 órakor fogadják Marosvécs központjában, 13,30-14 óra között Kisidecsen bemutatják népviseleteiket, s 14 órától kezdôdik a tánc.
Június 25-én, pénteken 11 órakor a Gecse utcai Kistemplomban hálaadó istentiszteletet tartanak a marosvásárhelyi Diakonisszaképzô Fôiskola végzôs évfolyama számára. Igét hirdet és a felszentelést fôtiszteletû D. dr. Csiha Kálmán , az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke végzi.
Ma délután 3 órakor szerkesztôségünkben — Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba — jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.
A júniusi soros tanácsülésen, amit a hónap utolsó napján tartanak, a szászrégeni tanácsosok az állami pénzbôl épült kereskedelmi helyiségek eladásáról, a strand felújításának megszervezéséhez szükséges feladatfüzet elfogadásáról, a rabok közhasznú munkában való részvételérôl döntenek.
A Dózsa György községi tanács kezdeményezésére nemrégiben beindult a Marosvásárhely—Nagytereme maxi-taxi vonal — tájékoztatott Virág István polgármester. A kövesdombi Olimp (a piac elôtti) megállóból a mikrobusz hétköznap este 7 órakor, míg szombat és vasárnap 7,9,12, 15 és 19 órakor Nyárádtô felé indul, s megáll minden kijelölt megállóban. Az utaztatás az autóbuszjegyek árának megfelelô összegért történik. Mint a község vezetôje tájékoztatott, a járat nagyon fontos a helybéliek számára, hiszen hétvégéken az autóbuszok ritkán jártak, s csak a községközpontot érintették.
A Mikefalva községhez tartozó iskolák és óvodák épületeinek fertôtlenítésére, javítására idén a helyi polgármesteri hivatal nyolcmillió lejre vásárolt anyagot. A meszelést s a kisebb javításokat a tanintézmények két alkalmazottja fogja elvégezni. Tervezték a szászcsávási iskola vízvezetékkel való ellátását is, de a szûkös költségvetés miatt egyelôre elhalasztották a munkálatokat. A községhez tartozó haranglábi iskolában külföldi anyagi támogatással vezették be a vizet.
A marosvécsi polgármesteri hivatal július elsô vasárnapján 10 órától megszervezi a hagyományos cseresznyevásárt, amelyen a helybéli és megyebeli gazdasági egységek termékeit is kiállítják, s az érdeklôdôk megtekinthetik a helybéli, disznajói, kisidecsi, holtmarosi, magyarói, a szászrégeni Kultúrház és a Silva Sörgyár magyar és román népitánc- csoportjainak elôadásait is.
Megalakult a Hodos—Venerque Baráti Társaság
Ezen a néven iktatták be hivatalosan is a Franciaországban már korábban megalakított Venerque—Hodos Baráti Társaság hazai párját. A hodosiakat 1990-ben keresték fel a Village Roumanain falumentô mozgalom keretében a franciák, s azóta a község lakosai kilenc alkalommal fogadták a Pireneusok vidékérôl ide látogató vendégeket. Idén július közepén 30 székelyhodosi három hétig a testvértelepülés lakóinak vendége lesz — tájékoztatott szabó György.
Copyright © Népújság - 1999