Együttes ülést tartott az SZKT és a SZET

Szombat délelôtt ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT), illetve alakuló ülését tartotta a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET). Az alakuló ülésen választotta meg a testület a saját vezetôségét is. Elnök: Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár, alelnök: Káli Király István, titkár: Antal Attila. A zárt ülést követôen, a SZET frissen megválasztott elnöke a Népújság kérdésére a következôket nyilatkozta: — Azt gondolom, hogy a legfontosabb a következô periódusban az, hogy a SZET mûködési szabályzatát újraírjuk. Mindazokat a tapasztalatokat, amelyekkel az elmúlt négy évben a volt SZET-tagok rendelkeztek, valamiféleképpen hasznosítsuk és az új RMDSZ- alapszabályzathoz igazítsuk. Ugyanakkor szeretném én ebbe a mûködési szabályzatba azt is bevenni, hogy az állandó bizottság a jobb információcsere érdekében, de nemcsak tudja továbbítani a civil társadalom részérôl érkezô észrevételeket, javaslatokat az operatív döntéshozók felé, részt vehessen az ügyvezetô elnökség ülésein, természetesen tanácskozási joggal havonta, kéthavonta. Ugyanis más módját pillanatnyilag nem látom annak, hogyan lehetne szorosabbá tenni a civil társadalom kapcsolatát az RMDSZ-szel. A harmadik dolog, amelyet legalább ennyire fontosnak tartok, hogy a SZET szakbizottságainak a munkálataira olyan szakembereket is meghívjunk alkalmanként, amikor szükség van rá, akik nem az egyeztetô tanács tagjai, de tudásukkal és tapasztalatukkal az elvi állásfoglalásokat, a stratégiai döntéseket jó irányba befolyásolhatják. Én azt gondolom, hogy mindhárom elképzelést van lehetôség megvalósítani, és mindhárom elképzelést a mûködési szabályzat módosításakor be lehet vinni ebbe. Célunk tehát közelebb vinni a napi döntéshozáshoz, és a stratégiai döntéshozáshoz.

Ugyancsak szombat délelôtt a Kultúrpalota nagytermében tanácskozott a Szövetségi Képviselôk Tanácsa, amelynek napirendjén olyan fontos pontok szerepeltek, mint a belsô választásokkal, valamint a jövôre esedékes önkormányzati választásokkal kapcsolatos szervezési kérdések.

Délután együttes ülésen választotta meg a két testület az RMDSZ ügyvezetô elnökét, illetve az ügyvezetô alelnököket és a szövetség különbözô bizottságait. Ezeket Markó Béla szövetségi elnök politikai tájékoztatója elôzte meg. Ügyvezetô elnök:Takács Csaba lett. Az ügyvezetô elnökhelyettesi funkcióra két nevet javasoltak: Péter Pált és Borbély Lászlót. Borbély László visszalépett, így Péter Pál lett az ügyvezetô elnök helyettese, illetve a gazdasági és szociális kérdésekkel megbízott alelnök. Önkormányzati alelnök: Madaras Lázár, a területi szervezetekért felelôs alelnök: Nagy Zsolt, mûvelôdési-egyházügyi alelnök: Sebesi Karen Attila, oktatási és ifjúsági alelnök: Nagy F. István, a kormányzati tevékenységért felelôs alelnök pedig Borbély László.

Megválasztották a szövetségi etikai bizottságot, az ellenôrzô bizottságot, és a belsô választásokat elôkészítô bizottságot is. A tanácskozásról bôvebben keddi lapszámunkban olvashatnak.

Magyarok ünnepe Szászrégenben

"...adj erôt s hitet mindenkinek, / hogy verseidnek ritmusát kövesse" (Markó Béla: Petôfi Sándor)

Ez a vasárnapot sokáig megôrzi emlékezetében Szászrégen magyarsága: a római katolikus templom kertjében szobrot állítottak Petôfi Sándornak. Százötven éve, útban Segesvár felé, a költô-honvédtiszt rövid pihenôt tartott a városban. — Visszatért hozzánk modern történelmünk Csaba királyfija!" — hallottuk Darvas Ignác költôi megfogalmazását. Az ökumenikus istentisztelet evangéliumi üzenete a reménység volt, ezt emelte ki a házigazda Pakó Benedek plébános, és a lengyel nép történelmi példáját mutatta fel: ez a — velünk, magyarokkal a szabadságban tejtestvér — nemzet nem 150, hanem 250 évig senyvedett, háromfelé szaggatva, mégis tûzmadárként éledt újjá, és fantasztikus vitalitását mi sem bizonyítja jobban, hogy mára ismét Európa egyik legegységesebb állama. Demeter József református lelkész Jézus szavait idézte Péterhez (Legeltesd az én bárányaimat, ôrizd az én juhaimat) a pedagógusok munkája kapcsán, kiemelve, hogy a pasztoráció összeköti az iskolát a családdal. Kilyén Ilka színmûvésznô Madách Mózesébôl idézett találó részleteket, és "a megújult, ifjú nép erôs fiai", leányai következtek, nekik a Máncz János Alapítvány díjait adta át Darvas Ignác elnök. Elôtte azonban a fiatalság épülésére ismertette a névadó számtantanár küzdelmes munkásságát. Volt Szászrégenek egy fogadott fia, aki egy életen át dolgozott azért, ami csak ma látszik beteljesedni: a tanuláshoz, a mûvelôdéshez való jog érvényesítése a közösségépítés szolgálatában. Pénzjutalmat és dicsérô oklavelet kaptak Vajda Katinka, Ercse János Szilárd, Nagy Réka, Köllô Piroska nyolcadikosok, Bakos Adél Zsuzsánna, Nistor Noémi líceumi diákok kitûnô tanulmányi eredményeikért; Köllô Piroskát a szegedi tantárggyversenyen elért sikeréért másodszor is díjazta a kuratórium, továbbá a XI-es Rusu Regina Lucát a magyar irodalmi verseny országos szakaszán nyújtott teljesítményéért, valamint a Kôrösi Csoma Sándor verseny háromtagú csapatát, Szôcs Imre, Váradi Lenke nyolcadikosokat és Csifó Enikô hetedikes gimnazistát.

A templomkert idôvel kis szászrégeni Pantheonná alakulhat, hallottuk Pakó Benedek plébános úrtól. Hiszen id. Jorga Ferenc egy másik alkotása, Márton Áron püspököt formázó egészalakos szobra ott vigyázza a misére sereglô népet, tôle balra pedig, Petôfi és két kopjafa szomszédságában, áll a másik talapzat: ez a mártír gyôri püspök, báró Apor Vilmos bronzalakjára vár.

A szoborleleplezést a Szózat vezette be a Gagyi Béla karnagy vezette egyesült régeni kórusok elôadásában. Id. Jorga Ferenc Petôfi- mellszobrát Markó Béla leplezte le, beszédét az RMDSZ országos elnöke hármas csokorba foglalta: mi, erdélyi magyarok különös feladatot kaptunk a sorstól: a tájainkon eltûnt 26 éves Petôfi életének, halálának, magyarságért vállalt felelôsségének továbbhordozói vagyunk, sajátos feladatkörrel megáldva a magyar nemzet kebelén belül is; dicséret azoknak, akik ezt a különös kötelességet ilyen eredményesen vállalják, a szoboralkotóknak, a szoborállítóknak, a szobrot megtisztelôknek, akik felfogják Petôfi világszabadság-üzenetét és tesznek is azért, hogy ez eljusson kortárs csoportokhoz, népekhez és nemzetekhez, hiszen a lángeszû harcos nem kevesebbet mond, mint hogy egyik nép sem lehet szabad a másik rovására. NEM LEHETÜNK EGYMÁS ELLENÉBEN SZABADOK!...Ha pedig a magyar népnek, a magyar nemzetnek valamiféle márkát, védjegyet kellene választania, amint az ma olyannyira divatos a "világpiacon", akkor keresve sem találna jobbat, leglényegünket tisztábban kifejezôbbet — mint Petôfit. Akinek élete példa, halála intô jel. Ezzel a — korszerûségét nap mint nap felfedezô — örömmel hajtsunk fejet a lángész emléke elôtt.

Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, akinek az édesapja a harmincas évek elején éppen e templomban és iskolájában volt kántortanító, ezt emelte ki: Petôfi másfélszáz év távlatából is tud üzenni odaátról nekünk. — Nem a helységnévtábla- gyalázóké a jövô — mondotta —, hanem azoké, akik szobrot állítanak nagyjaiknak. — Mi keresztények vagyunk, mi magyarok vagyunk és demokraták vagyunk. — Petôfi halála emlékeztet a krisztusi mártíriumra, hiszen ô is életét adta érettünk, szabadságunkért.

A szobor talapzatánál koszorút helyezett el az RMDSZ országos szervezete képviseletében Markó Béla elnök, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének képviseletében Polonyi Géza, az RMDSZ szászrégeni szervezetének részérôl Márk Endre elnök, a régeni római katolikus és református egyház képviseletében Demeter József lelkész és Pakó Benedek plébános, a Kemény János Társaság részérôl Böjte Lídia és dr. Török Béla, valamint a helyi cserkészszövetség fiataljai..

Kilyén Ilka színmûvésznô Markó Béla, Petôfi és Reményik Sándor verseit szavalta, kirobbanó sikerrel. Ismét bebizonyosodott, hogy az ész és a szív között egyik legrövidebb út éppen — a versé.

Az alkalomra emlékfüzet jelent meg Múltunkról címmel, az Illyés Közalapítvány támogatásával, melynek példányait az ünnepség végén a szó szoros értelmében szétkapkodták.

Háromnapos rendezvénysorozat köszöntötte az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház fennállásának 50. ávfordulüját. gazdag, rangos megemlékezés volt, szervesen összekötötte a múltat a jelennel a lehetséges jövôvel. És meglepôen sok vendég tisztelte meg jelenlétével az eseményt. Az itthoniak természetes, hogy eljöttek emlékezni, ünnepelni a így ismét együtt lehettek a már nyugalmazott legrégebbiek a legújabb Babos nemzedékekkel, de örömmel tapasztalhatták, hogy olyanokat is hazavonzott a juboleum, akik az anyaországban esetleg Izraelben vagy másutt élnek. És a hazai szakma is népes csapattal képviseltette magát. Testvértársulatok mûvészei, vezetôi, színikritikusok és színházelméletti szakemberek özönlötték el az Ariel székhelyének ötletesen berendezett udvarát, termeit.

A pénteki nyitó ünnepség meglepetése az az emléktábla volt, amely mostantól az épület falánm hirdeti a bábszínház elsô félévszázadát döntô módot meghatározó alkotó egyéniség, a nemrég elhunyt Antal Pál érdemeit. Ezeket többször hangsúlyozta gavril Cadariu igazgató, aki az egész megnyilvánulásból oroszlánrészt vállalt magára. Az Antal Pál rendezte faust elôadás elôtti megemlékezésen nem csak az eltelt évtizedek sikereirôl beszélt, beleépítve az ünnepelteknek küldött köszöntôket is, hanem az Ariel továbbfejlesztésének lehetôségeit is vázolta, elôrevetítve azokat a távlatokat, melyeket az épülett alagrosának a kiépítése, átrendezése tesz majd ralitássá.

A munkálatok a megyei tanács támogatásától függenek, Ioan Toganel megyei tanácselnök a rendezvényen is megígérte, hogy biztosítják a szükséges összegeket hozzá. Virág György alelnök is szólt arról a késôbbiekben, hogy szívügyüknek tekintik az Ariel sikeres mûködtetését. erre már az elôcsarnokban került sor, ott, ahol Haller József díszleteibôl, bábterveibôl nyitottak kiállítást. A mûvész méltatására a megnyitón Peris teréz vállalkozott. Ugyanitt a vendégek üdvözlô szavait is hallhattuk.

Az évfordulót alaposan feldúsította a meghívott társulatok elôadása, a budapesti Kolibri és a Scalahouche közös produkciója, a chisinaui Licurici színház, a bukaresti SzínmûvészetiEgyetem és az egri Harlekin színház bemutatkozása. Az ô elôadásaik is alapul szolgáltak a kötetlen eszmecserére, amely ezen a három napon folyamatosan zajlott hol kötött, hol kötetlen kerettben, szombaton délelôtt kerekasztal formájában. A témáról Mircea Ghitulescu kritikus vezetésével az animációs színház és a plasztika viszonyáról folyt a vita.

Elôtte Alina Cadariu Nelega irodalmi titkár, drámaíró mutatta be a bábszínház erre az alkalomra készített monográfiáját, amely úttörô jellegû a maga nemében, hiszen az elsô ilyen könyv, amely egy bábszínházról megjelent Romániában. Az egy kiadásban foglalt két monográfia szerzôje, Eugenia Anca Rotescu, illetve Nagy Miklós Kund is beszéltt a bemutatón, ismertetve szerkesztési elképzelését, a könyvben megszólaltatott egyéniségeket, a megörökített jelenségeket.

Bemutatóra sor került az esti órákban is, akkor az Ultimat elnevezésû színház szaklap 1. számát ajálották az érdeklôdôk figyelmébe.

Az ünneplôk láthatták a helybeliek más szép elôadásait is, a magyar tagozatt A kis herceg címû költôi produkciójának felújítását, valamint a román tagozat Horatiu Mihaiu rendezte Steps és az Anca-Maria Colteanu irányította Fa-Frumos din lacrima címû elôadását.

vasárnap este a jubileum lezárult. Hangulatos, bensôséges volt, olykor megható. Következnek ismét a hétköznapok, melyek majd eldöntik, mi válik valóra a szép tervekbôl, hogyan tudják pótolni az Arielt ért nagy vesztességeket. Bízzunk a meglévô és az újonnan jött, illetve jövô erôkben, s kívánjunk magunk is a merész elképzelésekhez mindannyiunknak kitartást, sok sikert.

Marosvásárhely az ország legfontosabb városainak egyike, helyi és országos adatbázisok fontos gyûjtôhelye.

A Sárga Könyv — Mindenki számára fontos címek jegyzéke, korszerû adatközlô eszköz, segítségére lehet mind az üzletembereknek, mind bármely állampolgárnak a megyébôl. elkészült a Maros megyei Sárga Könyv 1999-es elsô kiadása a Sedona Kiadó gondozásában

A bemutatóra 1999.06.22-én kerül sor, déli 12 órakor a Mihai Eminescu ifjúsági mûvelôdési házban (Nicolae Grigorescu utca 19).

Szombaton, délelôtt ballagtak a Marosvásárhelyi Református Kántor-Tanítóképzô Fôiskola végzôs hallgatói. A csaknem délután három óráig tartó ünnepség színhelyéül a Keresztelô Szent János-templom, az unitárius templom, valamint a Vártemplom szolgált. A tulajdonképpeni évzáró azonban ez utóbbiban zajlott. A templomi szolgálatról illetve a lelkészek prédikációjáról ezúttal annyit, hogy mind Csató Béla fôesperes és Illyés Zsolt lelkipásztor unitárius mind Nagy László és Fülöp G.Dénes református lelkipásztor — ide értve Eötvös József ref.lelkész um. formabontó igehirdetését is! — a jövendôbeli néptanítókhoz- nevelôkhöz szólva, a számukra nélkülözhetetlen belsô motivációra alapozott, épített. A Vártemplomban, Eötvös József prédikációját követôen Barabás László, a fôiskola igazgatója tolmácsolta Fodor Imre ez alkalomra írott üzenetét és adta át az ünnepre küldött szép virágkosarat. Az igazgató tanévzáró beszédében és Kim Imola évfolyamvezetô tanár búcsúszavaiban a fôiskola gondjairól, eredményeirôl hallottunk. Szabó György Pál az EMKE nevében szólt a gyülekezethez — s mint fogalmazott — ezt ezentúl mindenkinek fôhajtással kellene tennie ez iskolát, tanárait, diákjait, a szülôket illetôen, és nem utolsósorban azokkal kapcsolatban is, akik ezt a tanintézetet megálmodták, s akik e templomot történelemmé tették ! Ezt követôen bemutatta az egyesület által az abszolvenseknek adott jutalomkönyvet s szerzôjét Bartis Árpád személyében.

A növendékek által bemutatott, mûvészi igénnyel összeállított, tartalmas mûsort: az utolsó névsorolvasás követte, illetve az eltelt három évben közös ösztönzésben élô és dolgozó tanárok diákok kézfogása.

A ballagási ünnepélyt záró, 52. Zsoltárt megelôzôen Fülöp G.Dénes lelkipásztor emberi-szakmai tartást a fiataloknak, s öztönözte ôket arra, hogy mindig azt keressék, ami áldottá teheti az emberi életet.

Románia válogatottja nyerte a bulgáriai Veliko Trnovoban június 11-e és 13-a között megrendezett lovas Balkán- bajnokságot, amelyen még részt vett Görögország, Törökország és Bulgária együttese. Az egyéni versenyszámban is román gyôzelem született, az aranyérmet a 18 esztendôs iasi-i Irimie Bogdan nyakába akasztották.

A marosvásárhelyi Bubau Viorel, Carnaval nevû lovával ötödik lett. Múlt héten megrendezett sajtótájékoztatóján elmondta: nagyon kicsin múlott az elsô hely. Az elsô napi verseny után második volt egy bolgár sportoló mögött, de tudta, hogy az akadály-versenyszámban az nem megy olyan jól, mint ô. — Másnap eldôlt: hiába volt a hátrányom csak két pont, mégsem lehetek elsô — így Bubau. — Húsz éve nem volt rá példa, most "bejött": leestem. Kaptam is érte 120 büntetôpontot, ezzel úszott az arany. Végül is a versenyt egy pontos különbséggel a iasi-i fiú nyerte, utána következett a bolgár, aztán Stimeriu Daniela, aki Marosvásárhelyen kezdte a lovassportot, jelenleg Iasi-ban él, negyedik egy görög versenyzô, s ötödik lettem én. Így jártam: a fôpróbának szánt nagykanizsai versenyt megnyertem, a tulajdonképpeni versenyen pedig elbuktam.

Július 22-e és 25-e között Marosvásárhelyen rendeznek lovasversenyt. Egyelôre tárgyalnak arról, hogy egy-, avagy kétcsillagos legyen; egy kétcsillagos ugyanis jóval többe kerülne, de sokkal erôsebb lenne a mezôny. Magyarországot, Ausztriát, Németországot, Franciaországot, Bulgáriát, Törökországot és Görögországot hívták meg, öt-hat visszajelzés pedig máris volt. Független attól, hogy hány csillagos lesz, Viorel Bubau a szeptember 15—18. közötti idôszakban Németországban megrendezendô Európa- bajnokságra összpontosít, mert ott szeretné elnyerni a részvételi jogot az olimpiára.

— Nagyon sajnálom, hogy Romániában nem fordítanak figyelmet a lovassportra, pedig nagyon sokat lehetne nyerni belôle — mondta Bubau. — Reméljük, hogy változni fog a helyzet, ugyanis többet nem vagyok hajlandó arra, hogy az egész román küldöttség kiszállását én fizessem.

Maffiázással vádolt a klubvezetôk közül néhányat Tarcan Ioan, a megyei játékvezetôi testület elnöke a megyei labdarúgó-egyesület (MLE) múlt héten megrendezett közgyûlésén, amelyen Szatmári Tibort választották újra elnöknek. A jelen levô klubvezetôk a vádat visszautasították.

A vitára az adott okot, hogy a felszólalások között egyesek nehezményezték, hogy a játékvezetôk közül néhányan nem úgy ténykednek a mérkôzéseken, ahogyan tôlük elvárnák, ennek pedig legtöbbször az egyik csapat megissza a levét. Borda Ioan, a marosludasi Romvelo vállalat igazgatója és az azonos nevet viselô klub elnöke szerint például ha valaki bejutásra adja a fejét, mint ôk az idén, annyi nehézséget gördítenek az útjába mások, amennyit nem szégyellnek. Van aki az egyik csapattal tart, van aki a másikkal, emiatt pedig a pályákon olykor egészen furcsa helyzetek alakulnak ki. Vádolt egyben a játékvezetôk közül néhányat is, fôként a segesváriakat, akiknek "nincs gerincük, nincs szégyenérzetük". Tarcan Ioan elismerte, hogy olykor hibáznak a bírók, "de azért talán mégsem kellene ennyire dramatizálni", mondta. — Önök a legnagyobb hibásak, mert önök a maffiózók — így Tarcan. Erre pattantak fel egyesek, mint akiket darázs csípett meg; Vasu Ioan, a mezôrücsi együttes vezetôje rendkívüli módon kapott szót — mert nem volt feliratkozva a hozzászólók listájára —, és határozottan visszautasította az elhangzott vádat.

A találkozón, mint arról már beszámoltunk, szó esett a megyei labdarúgás legfontosabb problémáiról is. Szatmári Tibor beszámolójában hangsúlyozta: nagyon súlyos gond, hogy a csapatok nagy részének nincs pénze. A falusi bajnokság gyôztesei például nem vállalják a részvételt a megyeiben, ugyanis anyagi hátterük nem teszi lehetôvé (tudott, hogy egy szinttel fennebb jóval komolyabbak a követelmények a pályát illetôen is). Ugyanekkora gond, hogy nagyon sok helyütt elhanyagolják a játékosok képzését, nem ismertetik velük a legújabb szabályokat; emiatt sokszor botrányba fullad egy-egy mérkôzés. A nemkívánatos eseményekkel kapcsolatosan pedig azt is elmondta, hogy több olyan esetük volt, amikor a vendéglátó csapat játékosai elengedhetetlennek tartották, hogy nyerjenek, ennek érdekében pedig sportszerûtlen eszközökhöz folyamodtak. Egyesek az ellenfél, mások a bírók megfélemlítésével próbáltak elônyhöz jutni; itt-ott pedig verekedésekre is sor került. A jövôben jó lenne az ilyen eseteket elkerülni, figyelmeztetett az elnök, aki egyben arra kérte a D- osztályban és a megyei bajnokságban játszó együttesek jelen levô képviselôit, hogy az elkövetkezôkben fektessenek nagyobb hangsúlyt az ifjúság nevelésére. — Kár, hogy egyesek úgy fogják fel az ifjúsági bajnokságokat, mint valami szükséges rosszat — így az elnök. — Tudhatnák pedig, hogy sokkal olcsóbb megoldás fiatal játékost nevelni, mint valahonnan vásárolni. Sajnos, a vezetôk komolytalansága miatt nagyon sok ifjúsági mérkôzés lejátszatlan maradt a megyei bajnokságban, emiatt meg is szüntettük.

Elmondta továbbá, hogy a játékvezetôk ténykedése általában jónak mondható, hogy tíz bíróképzô tanfolyamot szerveztek az elmúlt négy év folyamán, de hogy a végzetteknek még fele sem ténykedik ma a labdarúgó-pályákon. Egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a kluboknak és egyesületeknek jogi személlyé kellene alakulniuk és újra kellene kérvényezzék a Román Labdarúgó- szövetségnél a nyilvántartásba vételüket.

— Álnok módon megfosztottak attól a lehetôségtôl, hogy jelöltessem magam az elnöki tisztre. Bár tudtam, hogy semmi esélyem nem lett volna, hogy megválasszanak, mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy részt vehessek a választáson, hogy Szatmári úrnak legyen ellenjelöltje — szólt Covrig Grigore, aki Szászrégenbôl érkezett. Mint utóbb kiderült, nevezése egy nappal az alapszabályzat szerint megállapított határidô után érkezett, emiatt az MLE végrehajtó bizottsága elutasította a jelölését.

Ali Permin, a Szovátai Bútorgyár képviselôje azt nehezményezte, hogy a megyei bajnokságban sok együttes minôsíthetetlen körülmények között rendezi meg hazai pályás mérkôzéseit. Elmondta, hogy három francia játékos focizik a csapatukban, azok ha hazamennek, mit mondanak? Hogy voltak Romániában, játszottak egy csapatban, de olyan pályákon... Hogy Lövéren meg Marosfelfaluban nem lehet kiállni... Hogy Marosfelfaluban 5-2-re vezettek, de megmondták nekik, ha a házigazdák nem nyernek, nem mennek le élve a pályáról... Hogy szinte nyakig ért a fû a pályán, a házigazdák nem akarták lekaszálni, a bíró mégis jelt adott a mérkôzés elkezdésére... — Azért ezt mégsem lehet, uraim — mondta Ali Permin.

A közgyûlésen a Román Labdarúgó- szövetséget Zotinca Constantin, a Szeben Megyei Labdarúgó-egyesület elnöke képviselte. A megválasztott vezetôség: Szatmári Tibor elnök, Naste Dorin és Lungu Constantin alelnök. A végrehajtó bizottságban a klubokat Faragau Petru (Mezôméhes) és Vasu Ioan (Mezôrücs) képviseli. Az elnök munkatársai: Kósa Géza (titkár), Bokor Sándor (kincstáros), Ördögh Attila (edzôk), Tarcan Ioan (játékvezetôk), Lungu Constantin (szervezés, fegyelem), Bontiu Ioan (szászrégeni területi képviselet, tk), Scridon Ioan (dicsôszentmártoni tk), Petrica Ioan (segesvári tk), Petrica Roman (marosludasi tk), Novák Vencel (marosvásárhelyi tk).

— Mit ígér azoknak, akik újraválasztották Önt és akik azt szeretnék, hogy a megyei futball több eredményt mutasson fel a következô években?

— Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében sajnos nem ígérhetek sokat, hiszen még azok sem teszik ezt, akik az országot vezetik. Annyit mondhatok, hogy azokkal együtt, akikkel majd együtt dolgozom, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a labdarúgó-szövetség elôírásainak, s a megyei labdarúgó- egyesület alapszabályzatának megfelelôen úgy járjunk el minden esetben, hogy soha ne érjen senkit meglepetés és ne legyenek elégedetlenek. Minden bajnokságot meg fogunk rendezni és remélem, ha a gazdasági élet kicsit talpra áll és a csapatoknak több pénzük lesz, sikerül majd létrehozni a különbözô korosztályú megyeválogatottakat, s más megyékkel, sôt más országokkal is fel tudjuk venni a kapcsolatot. Ki kell végre lépnünk a névtelenségbôl!

— Megkérjük, kommentálja a vádakat, vádaskodásokat, amelyek a közgyûlésen elhangzottak. Itt elsôsorban Covrig úr hozzászólására gondolunk.

— Nem akarom, hogy ebbôl polémia legyen, de védekezni sem akarok. Amit Covrig úr a gyûlésen elmondott, nem felel meg a valóságnak, tekintettel arra, hogy a három megyei újságban a közgyûlés elôtt harminc nappal kihirdettük: hamarosan sor kerül a számvetésre és a választásokra. Ha a tanár urat tényleg annyira érdekelte a dolog, érdeklôdhetett vagy telefonálhatott volna, hogy megtudja, mire van szükség. Máskülönben minden klubnak megvan az MLE alapszabályzata. Ha nagyon elnök akart lenni, elolvashatta volna az alapszabályzatot. Szerintem ez spekuláció volt, ô csak a kérvényét adta be, hogy akarja jelöltetni magát, míg az alapszabályzat szerint elôbb a legalább öt csapat képviselôje által aláírt javaslatot kell benyújtani. Ez az a papír, amit ô egy nappal késôbb hozott. Beszélt velem, ez igaz, a határidô utolsó napján és én azt mondtam neki, hogy eljárhatja és behozhatja az iratokat. Lényegében én akkor nem utasíthattam vissza, mint elnök, mert akkor úgy is feltevôdhetett volna a probléma, hogy én nem akarom, hogy ellenfeleim legyenek. Az összes dossziét, amit benyújtottak, az MLE végrehajtó bizottsága június 10-én elemezte és úgy döntött, hogy azokat, amelyek nem felelnek meg az alapszabályzat elôírásainak, nem veszik figyelembe. Így esett el Tarcan úr jelölése is, s szerintem a Covrig úr esetében is szabályszerûen jártunk el.

— Köszönô és köszöntô beszédében azt ígérte, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az elkövetkezô négy évben legalább három csapatot juttassanak a C-osztályba. Mennyiben megvalósítható ez a célkitûzés?

— Én tiszta szívembôl kívánom ezt. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a bajnokságaink becsületesen zajlódjanak, hogy minden évben a legjobb csapat nyerjen. Szerintem a mi D-osztályunk van olyan jó, hogy ha a legjobb csapat nyeri a bajnokságot, akkor az a C-osztályos selejtezôn is helyt tudjon állni. Ehhez persze csak a mi kijelentésünk, vagy csak a mi segítségünk nem elég, mert az az együttes, amely tényleg fennebb akar jutni, úgy kell hogy felkészüljön, hogy a célt el tudja érni.

— Lehet-e valamit tenni azért, hogy a jövôben elkerüljék az Elektromaros "bravúrját", a C- osztályos hely kiárusítását?

— Sajnos, bennünket is vádoltak amiatt, hogy ezt nem akadályoztuk meg. A gyûlésen is szó esett róla, hogy nem tettünk semmit, de: az RLSZ alapszabályzata szerint mi nem is tehetünk semmit. Abban, ami történt, a másik megyei labdarúgó-egyesület játszott némi szerepet azzal, hogy adott egy igazolást a csapatot Hargita megyébe befogadandó. Annak ellenére, hogy átiratot küldtünk a labdarúgó- szövetségnek és kértük, hogy ne engedélyezzék a fúziót a borszéki csapattal, semmi nem történt; a kérésünket nem vették figyelembe. Ameddig az RLSZ alapszabályzata ilyen, mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy ezt megakadályozhassuk. Szerintem elôbb meg kellett volna kérdezni a Maros megyeieket, hogy nincs-e valaki, akinek pénze van rá, hogy megtartsa a csapatot a C-osztályban és nem lenne-e kedve rá, hogy átvegye a helyet. Fontos lett volna, hogy ne más megyének legyen divíziós csapata, hanem Maros megyének. Annyit tehetünk az elkövetkezôkben, hogy bajnokság elôtt figyelmeztetünk mindenkit, aki feljutni készül, a C-osztály sokkal többe kerül, nagyobbak az elvárások és követelések, csak az vállalkozzon, aki teheti. Nincs értelme annak, hogy annyit veszekedjünk egymással, kínlódjunk, szervezzük a bajnokságot és aztán a megyének mégse legyen divíziós együttese. Nincs értelme.

— Mi a véleménye Tarcan Ioannak arról a véleményérôl, miszerint a klubvezetôk között dívik a pontadásvétel, hogy kialakult a "maffia"?

— Én nem beszélnék maffiáról, hiszen ez egy nagyon tág fogalom. Gondolom, Tarcan úr azt szerette volna mondani, hogy vannak olyan csapatvezetôk, akik mérkôzés elôtt megkeresik a bírókat, ígérnek ezt is, azt is (nem tudom, hogy meg is adják-e), hogy eredményt érjenek el. Pillanatnyilag egyetlen szabályzat sem írja elô azt, hogy a játékvezetô vagy a megfigyelô nyilatkozata elég egy bundázásért felelôs gárda megbüntetésére. Tárgyi bizonyítékok hiányában pedig nincs amit tenni. Sajnos a mi bajnokságunkban is volt vagy három olyan mérkôzés, amelyrôl mindenki látta, hogy az egyik csapat csak mímeli a játékot. Bizonyíték hiányában azonban senkit nem tudunk megtámadni.

— Mindezek után megkérjük, jellemezze a nemrégiben véget ért D-osztályos labdarúgó-bajnokságot.

— Szerintem az a csapat nyerte a bajnokságot, amelyik a leginkább megérdemelte. A marosludasi vezetôk támadtak minket, mert szerintük a bíráskodás miatt veszítették el az elsô helyet, de egyetlen mérkôzést sem tudtak ténylegesen említeni, amelyen valóban emiatt kaptak volna ki. Amit elvesztettek, azt nem valaki miatt veszítették el. Örülök annak, hogy Szászrégennek sikerült újra bekerülni a C- osztályba, remélem, sikeresek lesznek. Az elsô két helyezetten kívül volt még négy-öt olyan csapat, az Elektromaros, a Gaz metan, a Szováta (a bajnokság meglepetése, a negyedik helyen végzett), a Nyárádtô, amely fôleg az ôsszel menetelt és helyenként a Radnót, amelyek jól helytálltak. Sajnos, van kb. hat-nyolc csapat, ahol meglátszik, hogy nem úgy dolgoznak, ahogy a D-osztályos szinten elvárnánk. Nincs pénzük, senki nem segíti ôket; így járt a Matricon és a Cukorgyár is, az utolsó fordulókban éppen csak megjelentek, hogy ne maradjanak ki a bajnokságból, de már semmilyen segélyt nem kaptak a gyáraktól és a szakszervezetektôl, ahová tartoznak. Az elôzô évekhez képest több volt az olyan együttes, amely jól teljesített, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy a bajnokság az utolsó percekben dôljön el, hogy ne legyen egy-két együttes, amely megugrik, s aztán végig vezeti a bajnokságot. Kellene hogy legyen hét-nyolc csapat, amelyik veszélyeztethetné egyik a másikat és egyformán harcolhatna a bajnoki címért. Reméljük, hogy ha megjelenik a sporttörvény, s lesz egy új szponzorálási törvény, sok csapat életében jó irányú változás áll be és sikeresen szerepelnek majd az elkövetkezôkben.

B-osztályban maradt az UTA

Hatalmas érdeklôdés övezte az A-osztályba feljutó harmadik csapat kilétét eldöntô találkozót. A mérkôzést közel 15 ezer nézô elôtt Gyulafehérváron rendezték meg.

A bukarestiek hivatalos kísérettel érkeztek a játszma helyszínére: ott volt mindenki, akinek köze volt a klubhoz, vagy a Rocar vállalat vezetôségéhez. Szurkolótáboruk sem vallott szégyent, a Dinamo is segítette ôket.

A másik oldalon, az aradi drukkerek nagyon nagy számban voltak jelen, emellett pedig a helybéliek is ôket támogatták.

Az elsô félidôben a Rocar kezdeményezett többet, így a 18. percben meg is szerezte a vezetést. Soprin Corpodean játékvezetô szabadrúgást ítélt, aminek következtében a fôvárosi játékosok elsô ízben csak egy kapufára, majd Vrajitoarea fejese révén a gólra is képesek voltak: 1—0. A játékrész hátralevô felében mindkét együttesnek megadatott a lehetôség egy újabb találatra, de az eredmény végül nem változott.

A második félidôben Tisza Ferenc aradi edzô támadásba lendítette tanítványait, de eredménytelen volt minden próbálkozásnak. Az UTA, annak ellenére, hogy több lehetôsége is lett volna rá, nem tudta megszerezni az egyenlítô gólt és hogy a feljutás ne csak egy találaton múljon, a bukaresti Strentoi a 90. percben 14 m-es lövésével beállította a végeredményt: 2-0.

A Rocar az 1999/2000-es idénytôl az A-osztályban szerepel, míg az aradiak továbbra is a B-ben folytathatják.