|
LI. évfolyam 138. (14190) |
1999. június 17. csütörtök |
Ha egy-két napos csúszással is, de a szerb hadsereg az ígéretnek megfelelôen teljesíti koszovói kivonulásának ütemtervét — jelentette ki szerdán a francia védelmi miniszter.
Alain Richard tévéinterjújában nagy megértést tanúsított a szerb hadsereg gondjai iránt, hangoztatva, hogy egy háborút átélt országban a katonáknak össze kell gyûjteniük fegyverzetüket, s csak zárt egységekben, teljes rendben vonulhatnak vissza — ami idôt, szervezettséget igényel.
A francia miniszter többször is hangoztatta, hogy a Koszovóban lévô szerb katonaság végrehajtja a kapott parancsokat, "még ha kisebb késéssel is, mert bonyolult feladatot teljesít, hiszen csapategységei igen szétszórtan voltak a tartomány valamennyi térségében". Hangoztatta, hogy ez végsô soron csupán egy-két napos késedelmet okozhat a kivonulásban. Mint ismeretes, a NATO-légicsapásokat leállító megállapodásban Belgrád 11 napot kapott arra, hogy Koszovóból kivonja katonai és rendôri alakulatait, valamint milíciáit.
Robin Clifford pristinai NATO-szóvivô kijelentette a Reutersnek adott nyilatkozatában, hogy a szövetség meg van gyôzôdve a jugoszláv fél csapatkivonási törekvésének ôszinteségérôl. Mint mondta, Koszovó déli részének más körzeteibôl minden jel szerint kivonultak a szerb katonai és rendôri erôk a június 9-i békeegyezségben kikötött határidôre. A Pristinában járôrözô brit NATO-alakulatok szóvivôje is megerôsítette ezt szerda délelôtti nyilatkozatában. Minden arra vall, hogy a szerbek teljesítik a megállapodásban vállalt kötelezettségeiket — mondta John Beer ôrnagy, leszögezve: a brit NATO-erôk nem találtak fegyveres szerbeket a tartomány székhelyén szerda hajnali járôrözésük során.
Szerdán Pristina repülôterére érkezett kilenc orosz katonai gépjármû. Része a konvojnak egy üzemanyagszállító teherautó és egy mozgó orvosi ellátó központ is. Brit páncélozott szállító harcjármûvek kísérték az orosz konvojt Koszovó határától Pristina külterületéig. Az orosz menetoszlop parancsnoka ragaszkodott hozzá, hogy onnan kíséret nélkül, a maguk választotta útvonalon közelíthessék meg a repülôteret, ahol 200 fôs orosz osztag tartózkodik már napok óta.
Szerda délelôtt is koszovói albán menekültek ezrei özönlöttek vissza Albániából elhagyott koszovói otthonuk felé — jelezte az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet tiranai képviselete. Az Albániából érkezô tömegek Morina átkelôhelynél lépik át Albánia és Koszovó határát. Mint Andrea Angeli EBESZ-szóvivô elmondta, a Kukes albániai városból Koszovó belseje felé vezetô úton nagy forgalmi dugók alakultak ki, mert a gyalogosan, autón, traktoron visszatérô menekültek harminc kilométeres szakaszon eltorlaszolják az úttestet.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) emigrációban mûködô "kormánya" egyoldalúan polgármestert nevezett ki szerdán Prizren koszovói város élére egy bizonyos Gafur Kiseri személyében.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) "ellenséges erônek" minôsítette a tartományba küldendô orosz békefenntartó csapatokat, és leszögezte, hogy addig nem lesz béke Koszovóban, amíg a már ott tartózkodó oroszok nem hagyják el a tartományt.
Az oroszok nem kívánatosak és úgy bánunk velük, mint egy ellenséges erôvel — jelentette ki az AFP pristinai jelentése szerint Jakup Krasniqi, az UCK hivatalos szóvivôje. A kérdésre, hogy az UCK megtámadja- e az oroszokat, Krasniqi mindenesetre hozzátette: "Én ezt nem mondtam".
Az orosz külügyminisztérium szóvivôje az AFP kérdésére kijelentette, hogy hadüzenettel ér fel az a fenyegetés, hogy az UCK ellenséges erôként bánik az orosz katonákkal.
Az ITAR-TASZSZ hírügynökség a londoni sajtóra hivatkozva azt közölte, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg "nagy erôi megkezdték szerdán a bevonulást Pristinába. Az a tény, hogy albán szakadárok gyakorlatilag meghódítják Koszovó adminisztratív központját, megsérti az elôzetes megállapodást, amely szerint nem szabad fegyveres harcosokat a város területére beengedni. A KFOR-ban részt vevô brit erôk parancsnoksága megtiltotta ugyan az UCK fegyvereseinek, hogy belépjenek a város területére, ám a szervezet semmibe veszi ezeket az utasításokat".
A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint több mint 40 ezer szerb menekült el Koszovóból múlt csütörtök óta.
Mint Jette Sörensen szóvivô Genfben az AFP-nek elmondta, a segélyszervezet helyszínen tartózkodó munkatársainak becslései szerint 30 ezer szerb Közép- Szerbia, legalább 10 ezer társuk pedig a kisebbik jugoszláv köztársaság, Montenegró felé vette az irányt.
Az ENSZ Menekültügyi Fôbiztosságának (UNHCR) munkatársai a koszovói-montenegrói határon fekvô Rozaje településnél azonban jóval több, 17,5 ezer szerb belépését jegyezték fel a múlt csütörtöktôl keddig terjedô idôszakban — közölte Judith Kumin UNHCR- szóvivô.
(Korábbi jelentések szerint a koszovói szerbek attól tartanak, hogy a hazatérô albán menekültek, illetve a szerbiai tartomány függetlenségéért harcoló Koszovói Felszabadítási Hadsereg gerillái rajtuk torolják meg a koszovói albánokat ért atrocitásokat.)
Az UNHCR által szintén Genfben közzétetett adatok szerint kedden mintegy 7800 albán tért vissza Koszovóba, akik a tartományban dúló erôszak elôl korábban Macedóniába és Albániába menekültek.
Szerda reggel még összesen mintegy 770 ezer koszovói albán menekült tartózkodott Albániában, Macedóniában, Boszniában és Montenegróban. Bár a koszovói harcok véget értek, folytatódik a menekültek áttelepítése Macedóniából harmadik országokba: keddig összesen mintegy 86 ezer koszovói albán távozott ily módon a kis köztársaságból.
A képviselôk megszavazták az oktatás törvény módosítási tervezetérôl szóló jelentést
A képviselôk szerdán végsô szavazattal elfogadták a tanügyi törvény módosítását egyeztetô bizottság jelentését.
Nyílt szavazással 178 képviselô adta szavazatát a nagy vitát keltett 123-as és 178-as szakaszoknak az egyeztetô bizottság megszövegezésében való elfogadására, míg 110-en ellene szavaztak. A nevezetes szakaszok a nemzeti kisebbségek nyelvén való felsôoktatást szabályozzák.
A bizottság változata szerint az egyetemek keretében kisebbségi tannyelvû csoportok, szakok és kollégiumok mellett fakultások is szervezhetôk.
A fenti elôírás, mely elégedetlenséget váltott ki az ellenzék soraiban, melynek reprezentánsai szerint a törvény lehetôvé teszi, hogy a kisebbségi tannyelvû karok, külön törvény alapján és az egyetemek szenátusainak jóváhagyásával különváljanak és független, teljes mértékben anyanyelvi oktatású felsôoktatási intézményekké alakuljanak.
A szavazat végén, melyet a legtöbb felszólaló "történelmi jelentôségûnek" minôsített, Adrian Nastase az RTDP-frakció nevében kijelentette: szavazatukkal a hatalom reprezentánsai a román multikulturalitásból kizárták a román nyelvet.
Nyilatkozata szerint az RTDP, megtagadva a jogszabály elfogadását, állást foglalt a román tanügy feldarabolásának elindítása és a román állam egységének megsértése ellen, melyet abnormálisnak ítél.
Visszavágásában Bogdan Niculescu-Duvaz demokrata képviselô úgy ítélte, hogy az ellenzék voltaképpen Románia föderalizálása ellen és nem a tanügyi törvény módosítása ellen szavazott.
A parlamentben történt mai események roppant súlyos tényre mutatnak rá, éspedig arra, hogy az ellenzék nem értette meg a jelenlegi kontextust. A tiltások nem vezetnek sikerre, sem egységhez, vagy az egységes állam szavatolásához. Ellenkezôleg, a megértés, a párbeszédre való nyitottság, az intelligencia, vagy akár épp az elnézô hozzáállás kell hogy uralkodjon, nem az elvakult hajlíthatatlanság — mondotta a demokrata képviselô. Következésképpen a képviselôk által elfogadott szöveg nem tesz mást, mint lehetôséget ad egy másik parlamentnek, hogy jóvá hagyja egy multikulturális egyetem létesítését, melybôl semmi esetre sem lesz kizárt a román nyelv — szögezte le Duvaz.
A kormány arra kéri majd a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy ne kösse az új hitelcsomag jóváhagyását az ehhez elôírt magánbanki hitelek elôzetes megszerzéséhez.
Az IMF eddigi álláspontja szerint Románia csak akkor kaphatja meg az áprilisban elvben jóváhagyott mintegy 500 millió dollárnyi új készenléti hitelt, ha elôzôleg 350 millió dollárnyi magánbanki hitelt is felhajt.
Románia eddig csak 108 millió dollár kölcsönt tudott összegyûjteni, amit az országgal üzleti kapcsolatban álló külföldi bankok egy csoportja biztosít.
Traian Basescu közlekedési miniszter úgy vélte, hogy a kormány abban az esetben tudja teljesíteni az IMF- feltételt, ha eljön a kedvezô pillanat a japán piacon történô kötvénykibocsátáshoz.
Az adósságpapír piacra dobásának körülményeirôl csak annyit lehet tudni, hogy a kormány 200 millió dollárnak megfelelô összegû kötvénnyel jelenik meg, és a kibocsátásban a Nomura International segédkezik — közölte a Dow Jones.
A 40 millió lakosú Spanyolország közigazgatási szempontból 17 autonóm tartományra és két autonóm városra — a Marokkó északi partján fekvô Ceuta és Melilla — oszlik. Az "autonómiák" saját kormánnyal és parlamenttel rendelkeznek, és egyre több olyan területet követelnek maguknak, amelyen önálló döntési joggal bírhatnak. A központi kormánytól való függetlenség a katalán és a baszk tartományokban a legerôsebb: ezek nacionalista pártjai hagyományosan paktum alapján, aktívan támogatják a központi kormányt, annak színezetétôl és politikai beállítottságától gyakorlatilag függetlenül, és így egyre nagyobb fokú önállóságot szereznek.
Az autonóm tartományi rendszer alapjait az 1978-as alkotmány fektette le. A cél a frankóista diktatúra alatt fenntartott, egységesített és központosított hatalmi és közigazgatási rendszer megszüntetése és demokratikus átalakítása volt. (Franco diktatúrája alatt a helyi hatalom csíráiban sem létezett, sôt a központi hatalmat "kormányzók" gyakorolták a régiókban, ahol a helyi lakosság még saját nyelvét sem beszélhette). Az alkotmány ugyanakkor hangsúlyozza a spanyol állam megoszthatatlan egységét, amely a spanyol népnek a maga teljességében felfogott szuverenitásán alapul. A másik fontos alapelv az egyenlôségé, vagyis az, hogy a spanyol államon belül minden autonóm tartomány lakóinak azonosak a jogai és a kötelességei.
Az alkotmány szövege kifejezetten megtiltja a helyi hatóságnak olyan intézkedések bevezetését, amelyek megakadályoznák az állampolgárok szabad mozgását, illetve gazdasági vagy társadalmi elônyök kialakítását szolgálnák. Kizárja az autonóm tartományok föderalizációjának elvét, bár lehetôvé teszi az együttmûködési megegyezések aláírását, a parlament elôzetes engedélye alapján. A tartományoknak joguk van saját mûködési rendszerük elméletének kialakítására, természetesen az alkotmányban foglaltak alapján és annak szellemében.
Léteznek olyan területek, ahol az autonóm tartományok kormányai nem cselekedhetnek önállóan, sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalom szempontjából. Ilyen például a külügy, a védelem, a határ- és vámügy, a külkereskedelem, a pénzügy, valamint az adóüggyel és az államadóssággal összefüggô kérdések. Más területeken, például az egészségügy, a társadalombiztosítás, az oktatási kérdések, a lakásügy és a munkaügy, szinte teljes az autonómia. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az autonóm kormányok mindent megpróbálnak megtenni annak érdekében, hogy növeljék a központi kormánytól való függetlenségüket.
A spanyol választási rendszer szabályai szerint a fontosabb nacionalista pártok országos szinten is beleszólnak a politikába, és kormánypaktum alapján támogatják a központi kormányt. Ennek fejében aztán egyre jelentôsebb engedményeket követelnek. A jelenlegi konzervatív központi kormány például a két legerôsebb nacionalista párt, a Baszk Nacionalista Párt (PNV) és a katalán Convergéncia i Unio (CiU) támogatását élvezi. Ennek fejében a PNV és a CiU elérte, hogy a Baszkföld és a Katalán Autonóm Tartomány önállóan határozzon bizonyos személyi- és különleges adók (elsôsorban a dohány- és a benzinadó), valamint az áfa helyi beszerzésérôl és újraelosztásáról.
"Minden egyes alkalommal, amikor Jordi Pujol katalán elnök magasabbra emeli követelései mércéjét, automatikusan követi ôt madridi, kasztília-leóni és andalúz kollégája", fogalmazott az El País egyik, a témában nemrég megjelent cikke "Az autonóm tartományok adóvadászatra indulnak" címmel. Az El País közölte, hogy az autonóm tartományok már most is a közköltségek 24 százalékát kezelik (Németországban 21 százalék az arány, Kanadában viszont 41). Ha az összegbôl leszámítjuk a nyugdíjaknak megfelelôt, akkor ma a közköltségek kezelése a következô arányban oszlik meg Spanyolországban: központi kormány 53 százalék, autonóm tartományi kormányok 31 százalék és helyi hatalom (polgármesterségek) 16 százalék.
A történelmi okokból legfontosabb autonómiák, a körülbelül 32000 négyzetkilométeres Katalónia és a 7000 négyzetkilométeres Baszkföld mellett a legnagyobb autonóm tartományok Kasztília-Leon (94000 km2), Andalúzia (87000 km2) és Kaszítlia- La Mancha (79000 km2). Közepes méretûek (50000 és 23000 km2 köztiek) Aragon, Extremadura, Galícia és Valencia. Ezeknél kisebbek (10000 és 5000 km2 közöttiek) Murcia, Navarra, Asztúriasz, Madrid, a Kanári-szigetek, La Rioja, Kantábria, valamint a Baleár- szigetek. Autonóm tartományi státussal rendelkezik a Marokkó északi partjain fekvô két spanyol város, a 20 négyzetkilométeres Ceuta és a 12 négyzetkilométeres Melilla is.
Csehországban törvény készül a kisebbségekrôl, amely átfogóbban és konkrétabban szabályozná helyzetüket, mint az eddig érvényben lévô, alkotmányhoz csatolt emberi jogok listája.
A kormány Nemzetiségi Tanácsa várhatóan még az idén a kabinet elé terjeszti elfogadásra a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját, valamint a kisebbségi jogokat biztosító törvény tárgyi tervezetét", nyilatkozta a témával kapcsolatban Szaló Béla, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének ügyvezetô elnöke.
Csehországban eddig nem szabályozta külön törvény a nemzeti kisebbségek jogait, ezért a hatóságok és maguk a kisebbségek is szükségesnek tartják, hogy ezen a téren is elôrelépés történjen. Az alkotmányhoz csatolt emberi jogok listája ugyan felsorolja a jogokat, de nem tartalmaz eszközöket, elôírásokat arra vonatkozóan, hogyan kell, illetve lehet ezeket a jogokat érvényesíteni, vagy hogyan lehet teljesítésüket kikényszeríteni. Ezt küszöbölné ki az új törvény, amelyrôl már tárgyalt is a Nemzetiségi Tanács. Szaló szerint egyelôre nincs mindenben egyetértés. A romák például még egymás között sem tudtak közös nevezôre jutni.
A kisebbségitörvény-tervezet meghatározott keretek között lehetôvé tenné a nemzeti kisebbségek tagjainak, hogy anyanyelvüket használhassák a hivatalokban, illetve jogot adna kisebbségi önkormányzatok alakítására, amelyek szerepe és hatásköre hasonló lenne a magyarországi nemzetségi önkormányzatokéhoz. Az új törvény hivatalosan is lehetôvé tenné, hogy a nôk a cseh nyelvben kötelezô -ová végzôdés nélkül, eredeti formájukban használhassák vezetéknevüket. Ugyanakkor a kisebbségi oktatás feltételeit is szabályozná.
Csehországban jelenleg lényegében csak a mintegy 50-60 ezerre tehetô lengyel kisebbségnek vannak anyanyelvû iskolái Észak-Morvaországban, mert a többi kisebbség sehol sem él egy helyen nagyobb tömbben.
II. Erzsébet angol királynô és Károly walesi herceg nyitotta meg május végén Cardiffban Wales új nemzetgyûlését.
Több mint 460 évvel azután, hogy VIII: Henrik uniós törvényével 1536-ban végleg a londoni parlamentbe rendelte a walesi törvényhozás képviselôit, a cardiffi regionális gyûlés július 1- jétôl ismét kezébe veheti a walesi nép életének irányítását. A nemzetgyûlés ideiglenes otthonában, az egykori cardiffi dokkok helyén épülô üzleti negyed egyik elegánsan szolid épületében a regionális parlament 60 képviselôje és a meghívott vendégek, köztük számos külföldi államfô elôtt a brit uralkodó kézjegyével látta el a nemzetgyûlés életrehívásáról rendelkezô, annak jogait megfogalmazó walesi törvény díszpéldányát. II. Erzsébet ünnepi beszédében arra biztatta Wales népét, hogy évszázados hagyományaiból táplálkozva ôrizze és erôsítse a walesi identitás szellemét.
A monarchia hagyományaival való szakítást, egy új kezdetét jelezte az is, hogy a kétnyelvû ünnepi megnyitón Károly brit trónörökös a walesiek ôsi gael nyelvén köszöntötte a képviselôket. Az állami zászlók sorában pedig elôször lengett egyszinten II. Erzsébet lobogójával a kelta nép szimbólumait megtestesítô walesi hercegi zászló.
Az új olasz, hárommilió állampolgárt érintô nyelvtörvény 12 olyan védett nyelvet azonosít, amelyet a jövôben az olasszal egyenértékûen lehet használni az iskolákban és a közhivatalokban, a nemzetiségek lakta területeken. Ezek: a szárd, a német, a friuli, az albán, a katalán, a ladin, a francia, a provanszál, az okcitán, a görög, a szlovén és a horvát. A törvény az olaszt jelöli meg az ország hivatalos nyelveként, de megôrzésre és hasznosításra érdemesnek minôsíti "minden állampolgár nyelvi és kulturális örökségét" is. Kötelezi a megyei elöljáróságokat azoknak a területeknek a kijelölésére, amelyeken alkalmazni kell a nyelvvédelmi normákat. E normák alkalmazását az önkormányzati képviselô-testület egyharmada, a lakosság 15 százaléka vagy népszavazás kérheti.
Az érintett települési önkormányzatokban szabad lesz használni a kisebbség nyelvét. A megyei és tartományi önkormányzatokban ott használható a nemzetiségi nyelv, ahol a lakosság legalább 15 százaléka beszéli azt. (E megkötés alapján Szardínia és Friuli-Venezia Giulia tartományi gyûlésében kell második hivatalos nyelvként elismerni a szárdot, illetve a friulit.) Tolmácsolást kérhet az, akinek szüksége van rá. Az állam hivatalos okmányait le lehet fordítani a kisebbségi nyelvre is, de jogilag csak az olaszul kiállított okmányok érvényesek. A települési önkormányzati hivatalokban kétnyelvû személyzetet alkalmaznak. A békebíró elôtt anyanyelven is lehet érvelni, s vissza lehet kérni az elolaszosított családnevet. Az általános iskola felsô tagozatáig bezárólag anyanyelven is kérhetik az oktatást a nemzetiségi szülôk.
A nyelvileg sokszínû Olaszországban 1 millió 269 ezren beszélik a szárdot (Szardíniában), 526 ezren a friulit (Friuli-Venezia Giulia tartományban), 290 ezren a németet (Dél-Tirolban), 178 ezren az okcitánt (az észak- itáliai Cuneo, Torino és Imperia völgyeiben), 98 ezren az albánt (Dél- és Közép-Olaszországban), 70 ezren a szlovént (Trieszt, Gorizia és Udine vidékén), 55 ezren a ladint (Dél-Tirolban), 20-20 ezren a franciát és a provanszált (Valle D'Aosta tartományban), 20 ezren a görögöt (a dél- itáliai Reggio Calabriában és Leccében), 18 ezren a katalánt (a nyugat-szardíniai Algheróban és környékén), 2600-an a horvátot (Molise tartományban). A nyelvtörvény hatálya nem terjed ki az olasz dialektusainak tartott nyelvjárásokra és az új bevándorlók nyelveire.
A következô bajnoki idénytôl kötelezô a portugál nyelv használata az öltözôben, és akinek nincs ínyére, távozhat a csapattól, idézte az EFE spanyol hírügynökség a portugál futball patinás klubjának, a Benficának az elnökét, Joao Vale e Azevedot.
A Benfica német edzôje, Jupp Heynckes sajtótájékoztatóján spanyolul közölte, hogy a Benficánál hamarosan "megkezdôdik a portugál kurzus". Heynckes hozzátette: a maga részérôl azt reméli, hogy minden érintett gyorsan megtanulja a nyelvet, már csak azért is, mert a klubelnök három hónapot adott erre a külföldieknek. A szakvezetô azt is megemlítette ugyan, hogy várakozása szerint Vale e Azevedo "nagylelkû lesz", az elnök azonban ellentmondást nem tûrôen közölte: aki nem követi az elôírást, "annak el kell mennie a Benficától".
Az EFE az A bola (A labda) címû napilapra hivatkozva az eset hátterérôl azt írta: a klubelnök azt követôen rendelkezett így, hogy a Benfica "angol csapattá" vált. Ugyanis Heynckes elôtt, a skót Graeme Souness edzôsködése idején sok futballistát igazoltak a szigetországból, s a játékosok angolul kapták az instrukciókat.
A portugál kötelezôvé tételének a bejelentésével párhuzamosan az A bola biztosra veszi, hogy otthagyja a Benficát többek között Gary Charles, Thomas, Pembridge, Harkness és Saunders, de az angol különítménnyel együtt távozik például a belga kapus is.
A klubelnök nem szolgált nevekkel, viszont azonnal replikázott: új csapat alakul, amelyben 9 külföldi és 15 portugál labdarúgó kap majd helyet, a közös nyelv pedig — tetszik, nem tetszik — ezentúl igenis a portugál lesz.
Augusztus 23. és 26. között szervezik a képességvizsga második idôszakát, az elsôben sikertelenül vizsgázott nyolcadik osztályt végzett tanulók számára — közölték szerdán a tanügyminisztériumban.
Az eredmények megfellebbezése elôtt 3.753 tanulót vágtak el a vizsgán. A szaktárcától jelen pillanatig érkezett adatok szerint 2.000 tanuló ért el ötös feletti osztályzatot a fellebbezés során. A többi gyereknek lehetôségük lesz még egyszer vizsgázni augusztusban.
Kedden a kora esti órákig elhúzódtak a kormány és a tanügyi szakszervezetek képviselôi közötti tárgyalások. Tegnap a Szabad Tanügyi Szakszervezeti Szövetség megyénkbeli tagszervezete végrehajtó bürójának ülésén Cornel Crucean elnök számolt be a keddi tárgyalásokról.
A szembenálló felek viharos tárgyalás után egyezményt kötöttek, amely pontot tehet az immár csaknem két hete tartó tanügyi sztrájkra, amennyiben a kormány mai ülésén határozattal vállalja magára az egyezmény folytán rá háruló teendôket.
Ha az egyezményt a mai kormányülés során kormányhatározatban szentesítik, akkor június 19- tôl kezdôdik el a felvételi vizsgák majd az érettségi lebonyolítása.
A szakszervezetisek követeléseinek engedve, a pénzügyminisztérium és az közoktatási minisztérium vállalta az oktatási személyzet idei béreinek teljes mértékû, és megfelelô idôben való kifizetését, valamint a júliusi és augusztusi hónapokra a szabadságpénz kifizetését. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy egyelôre kéthavi szabadságpénzt, és a teljes júniusi bért ígérte meg a kormány a tanügyi szakszervezeteknek. A 154. törvény alapján járó, tavalyról elmaradt összegeket azonban csak a költségvetés-kiigazítás után tudnák kifizetni, ugyanez úton rendeznék az év hátralevô részére a béralapot is, hiszen mint tudott, elfogyott az e célra elkülönített költségvetési pénz. Ugyanakkor az egyezmény azt is leszögezi, hogy a sztrájk miatt elmaradt tanórákat a tanév végéig kell bepótolni, és a sztrájkban töltött napokat is kifizetik a munkát beszüntetett alkalmazottaknak. Emellett azt is az egyezménybe foglalták, hogy megbüntetik azokat a vezetô tisztséget betöltô személyeket, akik a sztrájk ideje alatt a munkát beszüntetô alkalmazottak kárára visszaéléseket követtek el.
Az oktatási minisztériumnak július 1-jéig rendelet-tervezetet kell elôterjesztenie, egy, az állami közoktatási rendszer fenntartására létrehozandó különleges alap létesítésérôl. Az illetô kormányrendelet végrehajtási szabályzatának kidolgozásába be kell vonni a tanügyi szakszervezeteket is, akikkel idôközben július 5-étôl a kormány tovább folytatja a tárgyalásokat az egyelôre függôben maradt problémák kapcsán. Az egyezményben foglaltak végrehajtásáért személyesen Radu Vasile kormányfô vállalt felelôsséget.
A keddi tárgyalások után a szakszervezetek véleménye még megoszlott az egyezmény kapcsán. Tegnap délig kellett a vidéki szervezetekkel folytatott egyeztetések nyomán végleges álláspontra jutnia a négy szövetségnek. Információink szerint a Spiru Haret szövetség nem fogadja el az egyezményt, mint megyei elnökük, Ioan Sacarea tegnap lapunknak elmondotta, ez a szövetség arra számít, hogy a kormány ülésén még módosítanak a leendô határozaton. Ellenkezô esetben az is lehetséges, hogy a Spiru Haret szövetség akár egymagában is folytatja a sztrájkot.
A 70 százalékban görög tôkével mûködô marosvásárhelyi MOPAN Rt. kenyérgyártó és sütôipari vállalat igazgatója, Nemes Gheorghe arról tájékoztatta lapunkat, hogy teljesen kifogyott a búzakészletük. Az állami tartalékalapból egy hónapra elegendô kenyérgabonára kaptak ígéretet, de ez még csak papíron szerepel. A szállítmány körülbelül tíz nap múlva érkezik meg. Ha a beígért mennyiséget leszállítják, akkor a búza kitart az új termésig.
Jelenleg a fôvárosi "testvércégtôl", a Titan kereskedelmi társaságtól kapják a lisztet, amelyet a görög Saint George Mills fôrészvényes biztosít. A búzahiány elôreláthatóan a kenyér árának növekedését vonja majd maga után.
1999. június 15-én Bukarestben ültek össze a Bankcoop — Általános Hitel- és Támogatási Bank részvényesei, hogy megvitassák a pénzintézet kényes helyzetét, s hogy megfelelô lépéseket tegyenek a helyzet normalizálása érdekében.
Mint a marosvásárhelyi és Maros megyei betétesek is tapasztalhatták, egy ideje a bank — a mintegy másfél-két hónapja kitört bankpánik miatt — nem képes kielégíteni a kifizetési kérelmeket, mindössze az éppen esedékes kamatokat egyenlíti ki.
A Bankcoop marosvásárhelyi fiókjának igazgatója, Rus Anton igyekszik megnyugtatni mindenkit, hogy a fô részvényesek által a közgyûlésen elhatározott alaptôke-emelés hamarosan megszünteti ezt az áldatlan állapotot.
Mind a betétesek, mind a helyi bankvezetôség abban reménykedett, hogy a helyzet már a tegnapi naptól a normális mederbe terelôdik, ez azonban nem így történt. Komplikált procedurális eljárások miatt legalább még egy hónapot kell azoknak várniuk, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy felszámolják betéteiket ennél a pénzintézetnél. A bank vezetôsége elôrehaladott tárgyalásokat folytat néhánnyal a fôbb részvényesek közül, mint a Credit Suisse-First Boston, a görög Egnatia Bank, a Manatt Phelps Philips cég által képviselt amerikai kis- és középbefektetôk, valamint a Gelsor cég által képviselt hazai befektetôi csoportok, akik hajlandónak mutatkoztak részt venni az alaptôke-emelésben. A közgyûlésen az alaptôke több mint 600 milliárd lejes emelését határozták egyhangúlag el. A számítások szerint ez az összeg gond nélkül biztosíthatja a bank további zavartalan mûködését.
Miért kell mégis várni? Mert a törvény kéthetes határidôt ír elô, mely idôszakban a döntés elméletileg megtámadható. Bár erre gyakorlatilag aligha számíthatunk (a határozat meghozatala egyetértésen alapult), mégis csak ez után a terminus után kezdôdhet el a tôke tényleges folyósítása.
A kibocsátott új részvényekre a régi részvényeseknek elôvásárlási joga van. A mintegy 7500 társtulajdonos közül elsôsorban valószínûleg a nagy tulajdonhányaddal rendelkezôk fognak élni ezen jogukkal. Az is megtörténhet, hogy néhány részvény szabadon marad, ezeket 19.700 lejes áron a tôkepiacon fogják értékesíteni.
A tôkeemelésre folyósított összegek befizetési határideje 1999. július 15., ez az a dátum, amelyen Rus igazgató szerint már teljes egészében biztos, hogy a bank ismét a rendes kerékvágásban fog mûködni, minden kifizetési kötelezettségének eleget tud majd tenni. Mindaddig a bank vezetôsége az ügyfelek megértését és türelmét kéri, s abbéli reményét fejezi ki, hogy továbbra is hûségesek maradnak a pénzintézethez.
— Rohamosan közeleg a Marosvásárhelyi Napok megnyitója. Hogy állnak a szervezéssel?
— Ilyenkor mi, színháziak, azt szoktuk mondani, hogy ameddig a függöny fel nem megy, mindenki úgy érzi, a feje tetején áll minden és borzasztó a káosz. A lelkünkben így van ez most is, mivel hamarosan a kéthónapos, nagyon stresszes idôszak végéhez érünk; de most már itt vannak elôttem a programok, számítógépen kiszedve és úgy néz ki, minden rendben. Reméljük, hogy szép idô lesz és senki nem mondja vissza a szereplését az utolsó pillanatban.
— Milyen programokat ígérnek a közönségnek?
— Arra gondoltunk, hogy a programok változatosságát és mennyiségét tekintve adjunk többet a közönségnek, mint az elmúlt években. Az idén jóval több helyszínen zajlanak majd az események, mint ahogy azt eddig megszoktuk. Bevonjuk a város többi részét is, s mindenkinek kínálunk valamit, még azoknak is, akik esetleg nem mennek el a várudvarig. Szó van a Színház térrôl, ezen kívül hat fontos útkeresztezôdésben is állandó tevékenység folyik majd és szó van egy gyerekjátszótérrôl is a Pandúrok útján, ahol kimondottan játékvásárt és gyermekeknek szóló programokat — például bábszínház, népmûvészeti elôadás, gyerektáncház — szervezünk.
— Nem lesz gond azzal, hogy éppen emiatt egy-egy programnak esetleg kevesebb nézôje lesz?
— Marosvásárhelyen kb. százhatvanezren laknak, ennek ha 10%-a részt vesz a rendezvényeken, jó; de tizenhatezren úgy sem férnének el mind a várudvaron, a programokat pedig úgy próbáltuk elosztani, hogy az azonos "mûfajúak" lehetôleg ne kezdôdjenek azonos idôben. S ha már itt tartunk, elmondanám, hogy nagyon sok folklórelôadás (magyar, román, német és cigány) lesz, erre volt a legtöbb jelentkezô a városból és a megyébôl. Szombaton négyórás gálamûsort láthatunk a Maros Mûvészegyüttes elôadásában, két órát a román tagozat, kettôt pedig a magyar készített elô, ez 3 órakor kezdôdik és este 7-ig tart. Ezenkívül rengeteg kiállításunk lesz, történelmi, mûvészeti, könyvkiállítás, fotókiállítások — egy része a várban, másik része a múzeumokban, kiállítótermekben. Népmûvészeti kiállítást tervezünk a várba is, meg a fôtérre is. Tudom, hogy a fiatalságot elsôsorban a könnyûzene és az együttesek érdeklik. Errôl annyit, hogy fellép a Téglagyári Megálló, a Pasarea Colibri, a sepsiszentgyörgyi MC's Factory, továbbá a Ro-Mania, a Valachia, a Full's és Dancs Annamária, s külön mûsort készített elô a Contact Rádió, az Uniplus és a Mix FM is. Ugyanakkor fellép a helyi Diákház három együttese és mások is.
— Az elmúlt évi mûsorhoz viszonyítva milyennek minôsítené az idei tervét?
— Ránézésre azt mondanám, több ez, mint a tavalyi. Azt is remélni merem, hogy jobb lesz. Megpróbáltunk nagyon odafigyelni arra, hogy ne legyenek holtidôk, ugyanakkor szeretnénk megbizonyosodni, hogy aki saját mûsorszámmal jelentkezett, biztosan eljön-e. Ilyen irányban megpróbálunk mi is segítséget nyújtani: a vidéki együttesek után autóbuszokat küldünk, hogy ez ne okozzon gondot, ugyanakkor figyelembe vettük mindenkinek a programját, hiszen most rengeteg évzáró ünnepség, vizsga van folyamatban, úgy próbáltunk idôzíteni, délután, hogy mindenkinek megfeleljen. Remélem, hogy az, hogy két színházi emberre, tehát Liviu Pancura és énrám bízták a szervezést, akik tudják, hogy az elôadások hátterében mennyi munka van, talán garanciát jelent arra, hogy a fejetlenséget elkerüljük.
Az okos hazaszeretet. Vass Antal különös eseménynaptára
Tizenkét évvel ezelôtt látott hozzá a gyûjtéshez, mára kész a munka, négy kötetre rúgó eseményanyag: a magyarság sorsának sajátos keresztmetszete. Ahogyan egy sokat megélt jogászember felfogja, feldolgozza. "Az olvasó e kis cikkek nyomán eljuthat azokhoz a forrásokhoz, melyekbôl a múlt megbecsülése mellett a maga szûkebb, tágabb közösségének nagyobb megbecsülése, a haza szeretete is fakad. A nemcsak hevülô, de okos hazaszeretet"— olvassuk az elôszóban. Emléknapok Erdélyben — ez a munka címe, melynek szerzôjét és elsô kötetét dr. Deé Nagy Anikó ny. fôkönyvtáros, kutató mutatta be kedden a Bernády Házban. Alcíme némileg utal különösségére: Ahol minden nap történelem. Szúrjuk ki, találomra, az egyik napot, mondjuk, január 26-át. (Az elsô kötet egyébként csak március végéig jut el, a mai nap Vass-féle szócikkeivel tehát nem szolgálhatunk.) Nézzük meg azonnal a könyvhöz csatolt hibajegyzéket is, szerepel-e rajta a 104. oldal. Nem szerepel. Jöhet tehát a menü, a "228. emléknap" kínálata. Két esemény ragadja meg a szerzô figyelmét, ezeket ajánlja: 1542-ben az ezen a napon Székelyvásárhelyen (ma Marosvásárhely) tartott erdélyi országgyûlés az elôzô évi tordai gyûlésen elismert II. János gyámjául elfogadja Fráter Györgyöt, úgyis, mint (sic!) helytartót. Eddig kincstartó volt. (Következik a magyarázat egy oldalon, mellékelve Fráter György képe.) A másik esemény (a 105. oldalon): 1699-ben e napon kötötték meg "a Karlócai Békét. Ez szentesíti — többek között — Erdély tényleges állapotát. " Jön a kifejtés. A kifejtések stíljével, hangnemével, stb. avatott szakemberek, profi történészek nem valószínû, hogy fenntartás nélkül egyetértenek. De hát ezt az összeállítást Vass Antal "laikusoknak" szánta. Végtére aztán — Deé Anikó tanúsítja — a szakember is "beletanul" székely facsaratra valló furcsa "menetrendjébe", és házikönyvként tartja becsben és olvasólámpa-közelben. Ha pedig valamit tüzetesebben is meg kíván vizsgálni, igénybe veheti a szerzô kínálta könyvészeti útmutatót, várhatóan a negyedik kötetet.
Bennünket mindenesetre kíváncsivá tett; és legfôbb célja bevallottan: épp ez. Közel hozni történelmünket ("történelmeinket") a cseperedô nemzedékekhez, a fiatalok sokaságához, azokhoz, akik sajnos, ijesztôen tájékozatlanok; az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki, a kárpátaljai magyarságról, népünk, nemzetünk múltjáról — az örvendetesen szaporodó szakkiadványok és az elektronikus sajtó ilyen célzatú számos mûsora ellenére — vajmi keveset tudnak...
Sajátos kíváncsiságunk a módszernek szól. Hogy vajon EZ akkor most minden bizonnyal — hatni fog-e.
Vass Antalnak nincs közvetlen köze a cegei Wassokhoz, tájainkhoz sem kötik személyes emlékek, egykori diáktársát, dr. Imreh Ernôt kivéve, akivel együtt jogászkodott (errôl kedves anekdotával szolgált az annak idején, a Ráday Kollégiumban inkább csak Góbénak becézett marosvásárhelyi véndiák).
Vass Antal "motivációja" a lehetô legegyszerûbb: magyarsága. Ez hajtja emberfeletti gyûjtésében, szerkesztésében. Mert azt mondja, készen áll már a vajdasági emléknapos anyag is. És a munkát nem hagyja abba.
Az emlékezet ébrentartását szolgáló eseménynaptár (Deé Nagy Anikó meghatározása) elsô darabja 291 évfordulós eseményt tartalmaz. Mindegyik hónapot egy-egy erdélyi fejedelem arcképe "vezeti be". Az elsô a Bocskai Istváné, "akinek rövid uralkodása alatt folytatott politikája és sikeres harcai a fejedelemség megmaradását biztosították. Végrendeletében hátrahagyott gondolatait és intelmeit négy évszázad múltával is megszívlelendônek érezzük".
(A budapesti Trikolór Kiadó gondozásában megjelent könyvet a Difpresscar standjain kereshetik az érdeklôdôk.)
Folytassuk az összehasonlításokat annak megértése és bizonyítása végett, hogy 69-70 kilowattórás havi áramszükséglet fölött már oktalanság lenne a szociális tarifát alkalmazni, ehelyett ésszerûbb a standard árra alapozni!
Példának okáért az a háztartás, amely harminc nap alatt kereken 100 kWh-t igényel, rosszul jár, amennyiben a valós elôállítási és szállítási áron alul akar energiához jutni. 500 lejes kedvezményes egységáron ugyanis csak az elsô 50 kilowattórát kapja meg, a fennmaradó 50 kilowattórát már 1951 lejes (!) díjjal számolják el. Így 122.500 lejre emelkedik a fizetendô összeg. Ha viszont racionálisan gondolkodva a rendes (standard) ár szerinti kalkulációt választotta, akkor 82.000 lejjel is "megússza", a következôképpen: 100 kWh x 610 lejjel (ennyi egy kilowattóra alapára), amihez hozzá kell adni a napi 700 lejes úgynevezett elôfizetésnek a 30 nappal való szorzatátá.
Az áramszolgáltatók megjegyzik, hogy végsô soron annál olcsóbb lesz a villamos energia egységének kifizetett ára, minél nagyobb — a standard díjszabás keretein belül — a fogyasztásunk. Ennek az a magyarázata, hogy a kilowattokért fizetendô összeghez képest csökken az "elôfizetés" fix összegének részaránya. Azaz a napi 700, havi 19.600, 20.300, 21.000 vagy 21.700 lejbôl kevesebb esik a ténylegesen felhasznált egy kilowattóra ellenértékére.
A szakemberek szerint 300 kilowattórás havi fogyasztással újabb árküszöbhöz érkezünk. Ôk azt állítják, hogy ha az éves áramszükséglet nem éri el a 3000 kWh-t, akkor az elôfizetô maga kell hogy kérjen és megvásároljon olyan mûszert, amelyik külön regisztrálja a nappal, az éjszakai órákban, a munkanapokon és a munkaszüneti napokon fölvett energiát. A kétáras egyfázisú fogyasztásmérô úgy van megszerkesztve és beállítva, hogy a szökôéveket is figyelembe veszi, nem csak azzal számol, hogy hány nap van abban az esztendôben, hanem e hónapok hosszúságát, és a szombat-vasárnapokat is "szem elôtt tartja". S mivel ilyen mindentudó, az ára a félmillió lejt is elérheti. A Conel-Electrica Rt.-tôl kapott információ szerint éves viszonylatban 3000 kilowattórás fogyasztás fölött már ôk gondoskodnak a drága mérôeszköz beszerelésrôl, ami egyben azt is jelenti, hogy az ára az ô tulajdonukban marad.
A mi számításunknak megfelelôen a havi 300 kWh 12 hónap alatt 3.600 és nem 3000 kWh-t ad ki, de ettôl függetlenül kövessük a tôlük kapott kalkulust. Az pedig úgy szól, hogy ha valaki példaként a 300 kilowattóra 40 százalékát (120 kWh) napközben hasznosítja, a fönnmaradó 60 százalékát pedig (180 kWh) éjjel, szombaton és vasárnap, akkor a következôképpen alakulnak a költségei: napi 700 lej "elôfizetés" x 30 nappal + 120 kWh x 740 lej/kWh-val + 180 kWh x 480 lej/ kWh-val = 196.200 lej.
Tételezzük föl ezután, hogy az összfogyasztás fele-fele arányban oszlik meg az említett napszakok, illetve a munka- és a pihenô napok között. Ilyen helyzetben 150 kilowattórát 740 lejjel, 150 kilowattórát pedig 480 lejjel kell beszorozni, és az így kapott részeredményhez természetesen hozzá szükséges adni a 700 lejes napi elôfizetésnek a jelen esetben 30 nappal való szorzatát. A végeredmény: 204.000 lej.
Végül vizsgáljuk meg, mi történik, amikor a 300 kWh-os havi áramszükséglet zöme — 60 százaléka — (180 kWh) a hétköznapok nappali óráira esik, és csupán 40 százaléka (120 kWh) este 10-tôl reggel 6-ig, valamint szombatra és vasárnapra. A számítás a következô: 180 kWh x 740 lejjel + 120 kWh x 480 lejjel + 700 lej x 30 nappal =211.800 lej.
A következtetés könnyen levonható: annál kevesebbet kell a szolgáltatónak fizetni, minél nagyobb az éjszakai és a hétvégi áramszükséglet a munkanapi és nappali szükséglethez képest. Állítólag akkor érdemes ezzel a dologgal foglalkozni, hogyha a fogyasztásnak legalább 50 százalékát hétközben 22 és 6 óra, hét végén pedig pénteken 22 órától hétfô reggel 6 óráig tudjuk beütemezni. A Conel-Electrica vezetôi azt mondják: a világért sem kényszergetnének senkit, hogy életmódját megváltoztatva, a megtakarítás kedvééért, feláldozza az éjszakai és hétvégi pihenését. De ott, ahol nincs földgáz és villanyfûtésre vannak berendezkedve, meg lehet gondolni a dolgot. Egy vízmelegítô készüléket (villanybojler) például érdemes este 10 után vagy a hajnali órákban 6 elôtt bekapcsolni, akár rövid idôre is, mert annak szigetelt tartályában a reggeli csúcsfogyasztás idejéig, sôt tovább is megfelelô hômérsékleten marad a víz. De olyan lakások, más rendeltetésû helyiségek is vannak, amelyekben samottbélésû, úgynevezett hôtároló villanykályhák biztosítják, részben vagy teljes egészében, a téli fûtést. Nyilván ezeket is érdemes az országos csúcsfogyasztás idôszakain kívül esô periódusokban mûködtetni, amikor kisebb az áramtarifa. Létezhetnek továbbá olyan ház körüli tevékenységek, amelyekhez különféle elektromos gépeket, készülékeket használunk (fúró, vágó, vésô, csavarozó, köszörülô, csiszoló, forrasztó, festô, lakkszóró, szivattyúzó, fûnyíró, öntözô, hajszárító stb.) amelyekkel például hét végén, amikor jobban ráérünk, amúgy is inkább tudunk dolgozni.
Szovátán és környékén a fakitermelésnek, fafeldolgozásnak immár hagyományai vannak, ezért nyilvánvaló, hogy a bútortermelési ágazatban is alakultak kisvállalkozások. Ezek egyike a Sóváradi Mobeximp Kft., amely ma már 70 alkalmazottat foglalkoztat, 53-at munkakönyvvel és 13 dolgozót pedig polgári szerzôdéssel. A kisvállalkozásnak nincsenek adósságai, termékeit 1998 tavasza óta, szerzôdés alapján Svédországba exportálja. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a két társtulajdonosnak Józsa András faipari mérnöknek és Bíró Pál szakképzett asztalosnak miként sikerült folyamatosan fejlesztenie a céget a mai korántsem biztonságos gazdasági, pénzügyi helyzetben?
— Annak idején Brassóból faipari szakmérnöki oklevéllel tértem haza Sóváradra. 1984-ben a szovátai kisipari szövetkezet bútorgyárába kerültem. Aztán 1991-ben Bíró Pállal együtt elhagytuk munkahelyünket. A kisipari szövetkezet már '85-ben nem vállalt egyedi rendeléseket, mint például ablak- és ajtókeretek gyártását. Ezt a hiányt mi kezdetben, a sógorom, Bíró Pál udvarán próbáltuk "pótolni". Mindenféle megrendelést felvettünk. Kuncsaftkörünk szélesedett, annyira, hogy az udvarról egy szobába kellett átköltözzünk, majd az is szûknek bizonyult egy kis mûhelyt építettünk. A jövedelem egy kis részét, bármennyire is másra kellett volna a pénz, mi folyamatosan beruháztuk. Kisvállalkozások esetében egy csiszológép, vagy más szerszámok vásárlása is beruházásnak számít. Tehát mûhelyt nyitottunk. Aztán a szövetkezet tovább szûkítette termékskáláját. Eközben mi újabb cikk gyártását kezdtük el: tömbházlakásoknak bejárati ajtókat. Ez volt vállalkozásunk fellendítôje. Egyszer azt mondtam Palinak, mi szépen kiléptünk Sóváradról és Szovátáról. Ugyanis Brassóból, Kolozsvárról, Medgyesrôl, Marosvásárhelyrôl, Dicsôszentmártonból jelentkeztek fizetôképes és biztos cégek az ajtók megrendelésére.
— Induláskor szükségük volt alaptôkére is...
— Az nulla volt. Egy eléggé hosszú átmeneti idôszakban olyan munkákat elvégeztük, amelyekrôl a volt kisipari szövetkezet elmondotta, de a piaci igény azokra folyamatos maradt. Ezt ismertük fel idejében — ez volt a mi "indulótôkénk". Másszóval: a piac jött hozzánk, nem kimondottan mi kerestük azt.
— Aztán tovább bôvült, gyarapodott a vállalkozásunk...
— A volt kollektív gazdaság épületei egy bukaresti polgár tulajdonába kerültek, aki 1996-ban áruba bocsátotta ôket. Mi megvettük tôle. Egy év alatt teljesen átépítettük, tataroztuk, berendeztük, mármint gépekkel. Most már valóban kisebb gyár, összetett munka folyamattal, ugyanis itt a vágott fûrészárut szárítjuk 3-4 hónapig, ami a megmunkáló részlegre kerül. 1998-ban porelszívó berendezést szereltünk fel, teljesítettük a munkavédelmi, egészségvédelmi elôírásokat. Az apró lépések taktikáját alkalmaztuk, hiszen rendre vásároltuk fel a termeléshez szükségeseket.
— Mikor kerültek kapcsolatba a svéd IKEA céggel?
— Termékeink nyomán kerestek meg, 1998 tavaszán, fél évre érvényes szerzôdést kötöttek velünk kisbútorok gyártására. Azóta folyamatosan hathónapos szerzôdéseket kötünk. Közben Svédországból használt gépeket hoztunk be. A svédektôl megtanultuk a termelékenység fontosságát, ahhoz pedig nagy teljesítményû célgépekre van szükség. Erre még nincs módunk, ám idén stabilizálni szeretnénk a termelési ritmust, ahhoz, hogy eleget tegyünk a megrendeléseknek. Az elsô évben, 1997-ben, másfél havi termelés után 1 kamion (20 t) áru indult Svédországba, ma havonta négy kamionnyit küldünk.
— Végezetül, mennyi az itt dolgozók átlagos fizetése?
— Alkalmazottaink átlagban 700.000 lej havi fizetést kapnak kézhez. Egyelôre nem gondolunk fizetésemelésre, mert a svéd forgalmazó nagyon alacson áron értékesíti áruinkat, ahhoz, hogy kialakult vásárlókörét megtartsa. Az viszont megnyugtató, hogy a megrendelések fedezik a következô év termelését is.
Május végén Kilakoltatás fenyeget egyes gyógyszertárakat címmel közöltünk cikket arról, hogy magánosították a marosvásárhelyi Aesculap Rt. gyógyszerlerakatot, s tôkéjének nagy része amerikai cég kezébe került. Ezt követôen kezôdött a bonyodalom az általa kezelt gyógyszertárak körül. Az eddig bérleti szerzôdés alapján mûködô patikákat az a veszély fenyegeti, hogy kilakoltatják ôket, annak ellenére, hogy az Aesculap több olyan gyógyszertárat mûködtet, amely államosított épületben van, így az ingatlan nem képezheti a cég tulajdonát. A cég gazdasági igazgatója viszont arról tájékoztatott: ha a Arrow Pharmaceuticals fôrészvényesnek gazdaságilag elônyösebb, akkor saját patikáját mûködteti majd a helyiségekben. Vita tárgyát képezi többek között a városházával szembeni Rubifarm gyógyszertár is, miközben a volt tulajdonos, id. Kovács Andor gyógyszerész leszármazottai, köztük unokája, Sóbester Klára, a gyógyszerész-dinasztia harmadik generációjának tagja, keserûséggel kísérik figyelemmel a fejleményeket.
Id. Kovács Andor 1914-ben hihetetlen nélkülözések árán szegény, hatgyerekes református papi család gyerekeként Budapesten gyógyszerész oklevelet szerzett. Egy 1941-ben a Gyógyszerészi szemlében megjelent cikkben olvasható, hogy "minden garast a fogához vert, és sikerült annyi tôkét összegyûjtenie, amivel meg tudta venni a marosvásárhelyi Sas-hoz címzett patikát. Ezt modernül, s olyan áldozatkészséggel alakította át, hogy ez a patika ma Erdély egyik legszebb gyógyszertára. Pályánknak, valósággal szerelmese. Mindkét fiából gyógyszerészt kíván nevelni... Kovács Andor, aki saját keze munkájával és székely leleményességével jelentôs vagyont és pozíciót szerzett magának, mintaképül szolgálhat a gyógyszerész generációnak". Andor fia is gyógyszerész lett, aki Bukarestben kezdte tanulmányait, majd Budapesten fejezte be. Felesége is gyógyszerésznô volt, mindketten doktorandus jelöltek, s ezzel a hivatással "fertôzödött meg" lányuk is, Klára. Az 1927-ben vásárolt épület földszintjén lévô patika mûködési jogát is meg kellett vásárolni. Az épület rendbetételének költségeirôl ma is nyugták, számlák tanúskodnak. Id. Kovács Andor 1948-ban hunyt el, amikor a patika vezetését ifj. Kovács Andor vette át feleségével együtt. 1950-ben az ingatlant a gyógyszertárral együtt államosították, jóllehet a tulajdonosok nem tartoztak a kizsákmányoló osztályhoz. A családnak az elsô emeleti lakásból és a gyógyszertárból ki kellett költözni. A lakásból a bútort elvihették, de a patika bútorzata, minden felszereléssel együtt, maradt. Még egy tégelyt sem volt szabad elvnni. Sôt, a kislány szájából a cumit is kivették, mert az is a patikából származott, az is a patika tulajdonát képezte! Nem volt mit tenni lakás, munkahely és vagyon nélkül Régenbe költözött a gyógyszerészcsalád, és két kisgyerekkel egy üveges, verandaszerû szobában albérletben húzták meg magukat. Id. Kovács Andor feleségének a Continental Szálló helyén álló romos házban adtak egy szoba-konyhás lakást. Kovács Andornak nem biztosítottak állást, annak ellenére, hogy más tulajdonos gyógyszerész itt maradhatott. Felesége az akkor induló gyógyszerészeti fakultáson tanított, tanársegédnek nevezték ki, de onnan is elbocsátották. Ezt azzal indokolták, hogy selyemharisnyás hölgy a kommunista ifjúságot nem taníthatja. Ekkorra már bakancsos, kötött harisnyás és fejkendôs divat lett.
Ahogy 1995-ben megjelent a 112-es, államosított lakásokra vonatkozó törvény, kérést nyújtottak be a törvényt alkalmazó megyei bizottsághoz, visszaigényelve az ingatlan lakásrendeltetésû helyiségeit. A kérésre 1996. november 22-én a 237-es határozat alapján választ is kaptak, hogy az ingatlan e részét sem szolgáltatják vissza, hanem kárpótlást fizetnek érte. A felajánlott 80 millió lejes összeg nevetségesen kicsi volt a reális értékhez képest. A földszinten a gyógyszertár, laboratórium, raktár, mosoda, mellékhelyiségek és egy rövidáru-üzlet mûködik, az emeleten pedig hét szoba, 4 konyha, 2 kamra, mellékhelyiségek, elôszoba találhatók. Természetesen pince és padlás is tartozik az épülethez. Az örökösök megfellebbezték a bizottság döntését, s jelenleg is folyik a per. Mivel a 112-es törvény megjelenése pillanatában az elsô emeleten lakatlan volt egy szoba, kérvényezték, legalább azt adják vissza, mert a törvény értelmében joguk lett volna rá, azt sem kapták vissza. Azzal utasították el a kérelmezôket, hogy a szomszédos szobákat bérlô lakó igényt tart rá lakáskiegészítés végett. Sôt, arról is tudomást szereztek a volt tulajdonosok, hogy miközben a per folyik az ingatlan visszaszolgáltatásáért, addig a Locativ Rt. eladta az egyik lakrészt.
Az örökösök nevében Sóbester Klára 1997. február 24-én kéréssel fordult Frunda György szenátorhoz, hogy azokon a fórumokon, ahol választóit képviseli, érdemben kezelje az államosított ingatlanok nem lakás rendeltetésû helyiségeinek sorsát szabályozó törvény meghozatalát. A kérésben ismertette a szóban forgó Gyôzelem tér 35. szám alatt lévô ingatlan sorsát, s jelezte, hogy az év márciusára lejár a bérleti szerzôdés, s közben várható a gyógyszervállalat magánosítása. Az írásbeli beadványra mai napig nem kapott választ.
Mielôtt az Aesculap magánosítása megtörtént volna, Sóbester Klára kérvényt nyújtott be az Állami Vagyonalaphoz, hogy igényt tart a gyógyszertárra. Válaszukban — mert ôk legalább méltatták erre —, az áll, hogy csupán a saját 50 százalékukat árverezik. De hogy melyik az ôk 50 százalékuk, azt nem tudni.
Az 1950-es államosítás nagy érvágás volt a család számára. Az 1989-es események felcsillantották a reményt, hogy 18 év Marosvásárhelyrôl Régenbe való ingázás után, egy demokratikus világban igazságot szolgáltatnak. 1992-ben, amikor a patikákat bérbe adták, akkor Sóbester Klára fôgyógyszerésznô is pályázott a saját családja patikájára. A meghírdetett szakmai szempontok szerinti pontozásban, évfolyamelsôként, fôgyógyszerészként esélyesként indult. Azonban — hihetetlen —, de végül az döntött, hogy kinek volt vezetô funkciója. Aki ezt a "követelményt" teljesítette, az bérelhette a patikát. Óriási csapásként élte meg, hogy még bérlôje sem lehet annak a gyógyszertárnak, ami az övék volt. Azóta is beosztott gyógyszerészként dolgozik egy kórházi gyógyszertárban, s arról álmodik, hogy egyszer talán igazságot szolgáltatnak, s jogos tulajdonosnak mondhatja magát. Mert kié is ez a gyógyszertár?
Külföldön is munkát vállaló kômûves kérdezte a minap: mi a különbség a címben említett szavak jelentése között, de fôleg melyik tekinthetô helyesebbnek mindennapi nyelvünkben? Hívjuk segítségül hétkötetes értelmezô szótárunkat!
Kezdjük az elsôvel! A kavics kôzetek természetes szétesése útján létrejött, folyóvíz által simára csiszolt, 5-6 milliméternél nagyobb átmérôjû gömbölyded kôdarabka, illetôleg kôdarabkák tömege. A köz- és irodalmi nyelvben rendszerint így mondjuk: kaviccsal szórják be az utat; kaviccsal készül a beton. Irodalmi példák: "A kerti kavics ropogott a lába alatt." (Krúdy); "A Duna egykedvûen mosdatta tovább fényes, színes kavicsait." (Babits) Beszélhetünk a továbbiakban zúzott kavicsról, azaz olyan apró kôdarabról, amelyet bizonyos kôzetek gépi erôvel végzett összezúzása útján nyerünk.
Magyarországi tájak nyelvében számos helyen használatos a sóder szó. A német Schotter, azaz a kavics, zúzott kô, zúzalék nevének átvétele. Aki már nagyon rászokott a sóder szóra, az persze azt mondhatja, hogy a sóder más, mint a kavics. A sóderban nemcsak kavics, hanem homok, fövény is van (a folyó hordaléka), a kavicsban ilyesmi nincs. Ez azonban csak belemagyarázás. Az építészetben, a vasútépítésben is kavicsról, kavicságyazásról beszélnek, nem pedig sóderágyról, sóderágyazásról. A kavicstömegben is van homok, ha ki nem rostálták belôle.
A magyar nyelvterület számos részén (szláv jövevényszóval) a kavicsot murvának is mondják. Jókai mûveiben is találkozunk vele. Íme egy példa: "Száz esztendô óta ismeri már ez a csörgó murva az én léptem hangját."
E szavak stílusértékét, irodalomalatti jellegét nem tekintve más jelentéskülönbség is van közöttük. A kavics és a sóder között az a fô különbség, hogy a kavics lehet egyetlenegy szem gömbölyû kôdarabka, azonkívül lehet ilyenek tömege. A sóder, valamint a murva csak ilyenféle kôdarabkák tömege lehet. Más szóval: a kavics elôfordulhat többes számban is, a sóder és a murva csak egyes számban járatos. A murvának különben más értelme is van: lehet széna, szalma stb. törmeléke; a növénytanban bizonyos fajta levelet is jelenthet.
A köz- és irodalmi nyelvben, valamint a tudományos nyelvben a kavicsot tekintjük helyesebbnek. Mindezekhez hadd fûzzük hozzá, hogy a görög Démoszthenész csak kavicsot tehetett a nyelve alá kiejtésének javítására, nem murvát vagy sódert.
A felosztásra kerülô vagyontömeg kialakításánál figyelembe kell venni azokat a javakat is, amit az örökhagyó még életében bizonyos örökösöknek adományozott. Az elhalt örökhagyó leszármazottai (descendentii defunctului) tehát a gyermek, unoka stb. és a túlélô házastárs, ha együtt örököl a leszármazókkal, kötelesek visszaszármaztatni a felosztandó vagyontömegbe azokat az ajándékokat, amit az örökhagyótól kaptak, ha az örökhagyó nem rendelkezett másként. Ezeknek az ajándékoknak a visszaszármaztatását a hagyatéki vagyontömegbe nevezzük beszámítási kötelezettségnek (obligatie de raport). A jogi irodalom különbséget tesz a mértéken felüli hagyakozás csökkentése(reductiunea liberalitatilor excesive) és az ajándékok beszámítási kötelezettsége (obligatia de raport a donatiilor) között. A mérkéken felüli hagyakozás csökkentésének esetében bármilyen hagyomány csökkentése kötelezô, viszont csak akkor nyer alkalmazást, ha van kötelesrészes örökös és az örökhagyó túllépte a rendelkezésére álló vagyonrész határát, vonatkozik örökösökre vagy idegenekre, és ezeknek a jogszabályoknak a megkerülését még az örökhagyó sem engedélyezheti. Ezzel szemben az ajándékok beszámítási kötelezettsége esetében csak az ajándékok jöhetnek szóba, csak bizonyos örökösökre vonatkozik, a leszármazókra és a túlélô házastársakra, és az örökhagyó mentesítheti az örökösöket. Mindamellett, hogy a megajándékozott köteles a kapott ajándékot az örökösi vagyontömegbe visszahozni, bizonyos elônyöket élvez a kapott ajándék után. Így azonnal birtokba vehetik a kapott ajándékot és az örökség megnyíltáig véglegesen és kizárólagos jelleggel megtarthatják az ajándék gyümölcseit. A megajándékozott az örökség megnyíltakor választhat a között, hogy örökölni akar-e, de akkor köteles az ajándékot visszaadni, vagy lemond az öröklésrôl, megtartván az ajándékba kapott vagyontárgyat. Ha az ajándék visszaadható egyenértékben, akkor a megajándékozott nem köteles természetben visszaadni a kapott ajándékot. Az ajándék visszatérítésének kötelezettsége csak a leszármazók esetében kötelezô és a túlélô házastársra is, de csak akkor, ha leszármazóval örököl együtt. Ugyancsak feltétele a visszatérítésnek az örökség elfogadása (függetlenül a formától), mert az az örökös, aki nem kíván örökölni, megtarthatja a kapott ajándékot (ha nem ütközik a kötelesrész kötelezettségébe). Szintén nem kötelezô az ajándék visszatérítése az örökösi vagyontömegbe, ha az ajándékozó kifejezetten, vitathatatlanul, közokiratban mentesítette ez alól a megajándékozottat. Itt is fennáll viszont a kötelesrész biztosításának az alapelve. Ahhoz, hogy a visszatérítési kötelezettség fennálljon, a fentebb felsorolt feltételek mellett még szükséges a kettôs minôség, vagyis, hogy a megajándékozott egyúttal örökös is legyen. Ez a kettôs minôség az örökség megnyíltának pillanatában kell létezzen és nem az ajándék elfogadásának pillanatában. A visszatérítési kötelezettség csak a személyes ajándékokra vonatkozik, így a leszármazó nem köteles visszaadni azokat az ajándékokat, amit a gyermeke vagy házastársa kapott az örökhagyótól. Kivételnek számít az az eset, amikor a megajándékozott elôbb hal meg, mint az örökhagyó és az örökös a megajándékozott gyermeke. Ha ilyenkor az örökös saját nevében örököl, nem kell visszaszolgáltassa a szülôje által kapott ajándékot. Ha viszont képviselet (prin reprezentare) alapon örököl, az ajándék, amit a képviselt szülô kapott, visszaszolgáltatandó, még akkor is, ha az unoka lemondott az apja örökségérôl. A képviselet szabálya természesen csak akkor alkalmazandó, amikor az örökös unoka apja hamarabb hal meg, mint a nagyapa, az ajándékozó. A képviselet útján történô öröklés tehát kivétel azon szabály alól, amikor a mások által kapott ajándék nem visszaszolgáltatandó az örökösi vagyontömegbe. Az ajándékok visszaszármaztatása kölcsönös kötelezettség. Csak azok az örökösök kérhetik, akikre szintén vonatkozik a visszaadás kötelezettsége. A végrendeleti örökösök és a hitelezôk nem kérhetik az ajándékok visszaadását. Ez az általános alapelv. Kivétel az az eset, amikor a hitelezô az örökös személyes hitelezôje, ilyen esetben ez kérheti az ajándék betudását az örökösi vagyontömegbe. Ha a hitelezô az örökség hitelezôje, kérheti a visszaadást, de csak akkor, ha az örökség elfogadása leltárkedvezménnyel történt. Az érdekelt harmadik személy, aki kéri az ajándék visszaadását, bármilyen bizonyítékkal igazolhatja az ajándékozás tényét. Az általános szabály szerint minden ajándék — közvetlen vagy közvetett — visszaadandó amit a betudásra kötelezett örökösök kaptak, kivéve, ha az ajándékozó nem rendelkezett másként. Az ajándékozás módja nem befolyásolja ezt a kötelezettséget. Az ajándékozó mentesítheti-e kötelezettség alól a megajándékozottat? Az ajándékozó akaratától függetlenül a jogszabály mentesíti a megajádékozottat a visszaadási kötelezettség alól, ha az ajándék tárgya: élelmezési, eltartási, nevelési költségek, lakodalmi kiadások és a szokásos ajándékok (darurile obisniute). Az ajándékok gyümölcsei csak az örökség megnyílta után térítendôk meg, de semmi nem akadályozza az örökhagyót, hogy teljesen vagy részlegesen mentesítse az örököst a gyümölcsök visszatérítésének kötelezettsége alól az örökség megnyílta utáni idôszakban. Ha az ajándék egy gyümölcsöket termelô vagyontárgy, ez beszámítandó, de a gyümölcsök nem. Ha az adomány csak a gyümölcsökre vonatkozik, akkor ezek nem beszámítandók.
(Folytatjuk)
Nyílt levél Székely Dénes úrhoz, a Maros Mûvészegyüttes volt igazgatójához és koreográfusához
Engedje meg, hogy mint a marosvásárhelyi gyermekegyüttes egykori táncosa (a '60-as években), majd a Maros Mûvészegyüttes volt hivatásos néptáncosa, pár sorban forduljak Önhöz.
Sajnálatos módon az ez év február 25-i lapszámban megjelent Az ötödik pár csizma címû cikk nem említi az Ön nevét. Ez az óriási tévedés nem szándékos volt, és utólagosan is úgy érzem, ha késôn is, elnézését kell kérnem.
Tudniillik a néptáncos útra Ön indított el, Ön és kedves felesége, Olgi néni. Önök voltak azok az emberek, Misa bácsival (Márton Mihállyal) és Domokos Istvánnal együtt, akik szívvel- lélekkel és teljes odaadással foglalkoztak a hivatásos népi együttes mellett sok-sok kis nebulóval, hogy beléjük oltsák a néptánc iránti szeretetet, belekostóljanak az elôadások sikerélményébe, a taps és a virágok varázsába. Ez megszépítette akkori gyermekkorunkat, megszínesítette nyarainkat. A szovátai táborok hangulata mindmáig mély nyomot hagyott bennem és sok akkori táncostársamban, akikkel, ha nagy ritkán találkozom, el-elemlegetjük.Meg szeretném köszönni, hogy 14 éves koromban a pedagóguspálya felé irányított, ennek igazán most nyugdíjasként veszem hasznát, mint néptáncoktató.
Önnek köszönhetem, hogy hivatásommá lett a néptánc, és sok éven át szolgálhattam ezt a mûvészetet. Igyekszem ezt átadni az elkövetkezô generációnak úgy, ahogy Ön tette annak idején.
Kívánok Dini bácsinak és kedves családjának továbbra is jó egészséget, erôt és kitartást munkájában!
Tisztelettel,
Az idén nyáron Petôfi Sándorra, a magyar és világszabadság lánglelkû költôjére emlékezik minden magyar lélek és velünk együtt az egész mûvelt emberiség, a költô halálának 150. évfordulóján. 1999. július 31-én lesz ugyanis pontosan másfél évszázada annak a tragikus kimenetelû fehéregyházi ütközetnek — amelyet még ma is egyesek Bem Waterlójának neveznek — ahol a költô földi életfonala — oly titokzatosan — végleg megszakadt. Itt még ember volt és innen indult a hosszú útra, hogy az emberiség egén mindörökké csillag maradjon.
Százötven esztendô nem kis idô. Apák, nagyapák, dédapák megsárgult képei, följegyzései és szétszórt, ismeretlen sírjai között kutat a mai nemzedék emlékezete. Kutat, keres és érdeklôdik. Kutat és a jó pedagógus segít nekik ebben a kutatásban. Segít, mert jól tudja, hogy ez a mai fiatalság, ebben a kutatásban lényegében a saját múltját, önbizalmát, tehát végül is önmagát keresi.
Szervezzünk az idei nyári vakációban diákkirándulásokat Fehéregyházára, az 1849-es csata és Petôfi Sándor emlékére. Ennek a diákkirándulásnak azonban alapvetôen különböznie kell minden más iskolai kirándulástól. Ha tôlem függne, nem is nevezném talán kirándulásnak, hanem inkább egy valamilyen — tartalmilag és szervezésileg jól elôkészített, kutatással, felismeréssel és megemlékezéssel egybekötött kétnapos zarándoklatnak. A madár, virág, erdô, patak, a hajnal és az alkony, az újra fölfedezett szülôföld és a természet ölelésében, a hajdani sereg és Petôfi Sándor nyomdokain. Ott és lehetôleg azon az útvonalon, ahol az a Bem tábornok vezérelte sereg annak idején a fehéregyházi csatatér felé elhaladt, s amelynek egyik szekerére akkor a költô is fölkérezkedett.
Július 30-án hajnalban indultak Marosvásárhelyrôl — ahol az elôzô éjszakát töltötték — a Vártemplom elôtti térrôl. Az útvonal, a megállók és az események részletei az idôsebbek számára talán még közismertek. De az új nemzedékeknek az-e vajon? Át kell adni nekik! Meg kell velük ismertetni! Meg, fokozatosan, türelmesen és minél részletesebben. Ez jelentené azt a bizonyos tartalmi elôkészítést. Föl kell ébreszteni bennük a kutatás, a magunk keresése és megtalálása bátorságát és akaratát. Vannak — Istennek hála — ma már könyvek is, amelyek ebben nekünk segítenek s közülük elsôsorban is — a még a Kriterion Kiadó gondozásában megjelent — Dávid Gyula, Mikó Imre: Petôfi Erdélyben címû kiadás, amely azóta is sok magyar család könyvespolcának az ékessége.
Elindulunk tehát mi is — hajnal hasadtával — a Vártemplom elôl a Vácmányon és Ákosfalván át Balavásár felé, majd elérkezünk Kelementelkére, a Simén- kúriához — ahol a táborkar megebédelt —, majd Erdôszentgyörgy központjából jobbra letérve — mert azóta az utat oda költöztették — a Kis-Küküllô hídján, Bözödön, a Gagyi-tetôn, Szentábrahámon és végül Csekefalván át Székelykeresztúrra, ahová alkonyatra akkor a sereg is megérkezett. Itt töltötték az estét és az éjszakát. Petôfi is, és talán az alatt — a Gyárfás-kúria udvarán még ma is álló — fa alatt is, amelyrôl Kányádi Sándor így emlékezik: "Haldoklik az öreg tanú,/ Petôfi vén körtefája,/ Azt beszélik, ô látta volt/ verset írni/ utoljára." Hajnalban aztán tovább indult a sereg és indulunk mi is Héjjasfalván át — a Zeyk Domokos-emlékmû mellett — Fehéregyháza felé. Ez a nap a csata napja és ezt — legalábbis nagyjából — lehetôleg idôrendi sorrendben nekünk is végig kell járnunk és végig kell emlékeznünk. Végig, az elsô ágyúlövéstôl, a Sárpatak hídján át el egészen az Ispán-kútig. Addig a dûlôig, ahol állítólag másnap reggel, a mellén egy dzsidaszúrta sebbel egy vérbefagyott gyermekarcú fekete bajszú és hegyesszakállú ifjú feküdt hanyatt, szétvetett karokkal, fedetlen fôvel, széteresztetett fehér ingnyakkal és lengô zubbonyával... Ott, azon az Ispán-kút fölötti oldalon, ahol — bármikor jártunk is arra az elmúlt évtizedekben újabb és újabb diákcsoportokkal — mindig megtaláltunk egy pár négyzetméteres, gondosan lekaszált területet, a ráhelyezett friss mezei virágokkal. A nép nemzedékeken át ôrzött emlékezetét!
Mi azonban végül is menjünk el még a fehéregyházi Múzeumkertben álló turulmadaras emlékmûhöz is, ahol a csatában elesett honvédek százai nyugszanak s ahol helyezzük el az emlékezés gyermekkezek szedte vadvirágait s ahol mondjunk el egy-két Petôfi-verset, énekeljünk el egy-két megzenésített költeményt és rebegjünk el egy imádságot azok emlékére, akik 150 évvel ezelôtt életüket áldozták a magyar és a világ minden nemzetének a szabadságáért.
Ennek a kirándulásnak nem kell föltétlenül július 30-31-re esnie. Meg lehet azt szervezni a nyári vakáció bármely szombatjára és vasárnapjára. Meg, annál is inkább, hogy ezen a kiránduláson a szülôk részvétele is kívánatos. A szülôké, hogy jöjjenek, segítsenek és gyerekeikkel együtt emlékezzenek. Jöjjenek saját vagy bérelt gépkocsikkal és sátraikkal. Az igazi "nagy kirándulásokat" ugyanis nem a kényelmes autóbuszokkal átszáguldott kilométerek száma és nem a hotelszobák kényelme jelenti, hanem a gyermekkacajtól hangos, tábortûz körüli sátorozás és a sziporkázó hadak útja. Jöjjenek, segítsenek és emlékezzenek. Jöjjenek, mert ez az emlékezés mindannyiunké!
"Az elsô kiadás 6.000 példánya három év alatt elfogyott. Kedves, elismerô leveleket kaptam asztronómusoktól és teológusoktól, akik a sajtóhibák ellenére is értékelni tudták a könyvemet, és nem tagadták, hogy tanultak belôle. Még jobban örültem azoknak a leveleknek, amelyekben különbözô foglalkozású férfiak és asszonyok írták, hogy 'nagy érdeklôdéssel és élvezettel olvastuk a könyv egyes fejezeteit, bár nehéz részek is vannak benne.' Az élvezetes fejezeteket fôleg a könyv második részében találták." Teres Ágoston S. J. 1998. január 6-án keltezte e sorokat, Biblia és asztronómia címû könyvének második, javított és bôvített kiadása újabb elôszavának végén. A 340 oldalas kötet roppant izgalmas, érdekes forrás, kalauz és adattár egyben. Ilyen fejezeteket találunk benne: Az Evangélium és a fordítások, A mágusok és a csillag, Asztronómia és biblia, Kiegészítô magyarázatok és irodalmi utalások. Üssük fel találomra, mondjuk, a 244. oldalon. Ott, többek között ez áll: "Gyakran idézik Hell Miksa kijelentését: 'Nem lehet tudni, hogy a régi babonában mennyi tudomány van, és mennyi tévhit van a mai tudományban.' — Ez igen bölcs mondásnak hangzott kétszáz évvel ezelôtt, amikor a híres magyar jezsuita csillagász a bécsi Egyetemen asztronómiát tanított. Szellemes megjegyzése azonban még ma is óvatosságra int mind a babonával, mind a tudománnyal szemben, amíg a döntô bizonyítékok hiányoznak."
A szerzô, Teres Ágoston, 1931-ben született (teljes családi neve: Terescsényi), Kecskeméten tanult a piaristáknál és Pápán a bencéseknél, 1949-ben vették fel a jezsuita rendbe, aztán filozófiát és teológiát tanult a budapesti Hittudományi Akadémián, a burgosi és a frankfurti fôiskolán szerzett licenciátust teológiából és biblikumból. 1961-ben Norvégiába hívták a Skandináviában szétszórtan élô magyarok szociális és lelki gondozására. Munkáját végezve szerzett tanári oklevelet az oslói egyetemen matematikából, fizikából és asztronómiából. Fô kutatási területe a napfizika, a kozmikus geofizika és a kozmológia. Tanulmányai német, angol és norvég szaklapokban láttak napvilágot. 1984 óta a Vatikáni Csillagvizsgáló társ-asztronómusa. A kötet ajánlásában ezt olvassuk: "Tudományos kutatás és vallásos kinyilatkoztatás? Mindkettô célja az igazság megismerése. De hol és hogyan találkozhat az ész és a hit útja? Hogyan lehet feloldani a látszó ellentéteket? Hol van a tudományos kutatás határa? És hol kezdôdik a hit? Ki érti a próféták nyelvét is éppen olyan jól, mint a matematikát? Ez a könyv azoknak szól, akik bíznak abban, hogy ezekre a kérdésekre is lehet kielégítô válaszokat találni. Ebben segítenek azok a keleti mágusok is, akik 2.000 évvel ezelôtt minden nehézséget legyôzve megtalálták Betlehemben azt, akit kerestek."
A könyv pontos címe: Biblia és asztronómia. Mágusok és a csillag Máté evangéliumában. A kötethez Romániában 400 forintnak megfelelô összegért lehet hozzájutni. Könyvforgalmazók, kereskedôk és magánszemélyek az alábbi címen rendelhetik meg: Springer Orvosi Kiadó Kft. Kereskedelmi Osztály, Postafiók 9, H—1327 Budapest. Telefax: 36.1.266—4775.
Az olajembargó feloldását sürgetik
Román üzletemberek a Jugoszlávia ellen elrendelt olajembargó sürgôs feloldását kérik a kormánytól, közölte a bukarestben nemrégiben megalakult Balkáni Újjáépítési Csoport (GARB). A GARB álláspontja szerint miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a koszovói béketervet, a Jugoszlávia elleni nemzetközi olajembargó, amelyhez Románia is csatlakozott, már nem igazolható. A román kormány ilyen békés kezdeményezése minden bizonnyal kedvezô külsô visszhangra találna, s tovább erôsítené Románia és Jugoszlávia népeinek hagyományos barátságát. Az olajembargó sürgôs feloldása kedvezô lenne a román és a jugoszláv üzleti világra is, és kiküszöbölné a csempészkísérletek káros hatásait, hangsúlyozták a GARB vezetôi.
A szenátus kedden elfogadta az állami segélyre vonatkozó törvényt, amely 2000 január elsejétôl lép hatályba. A törvény célja szabályozni az állami segély engedélyezésének, ellenôrzésének, leltározásának módszereit a normális konkurrenciális körülmény megteremtéséért és fenntartásáért. A törvény értelmében állami segélynek számít az állami forrásokból származó, közhatóságoknak vagy az állam nevében kezelô más szerveknek folyósító bármilyen támogatás.
A Magyarországról származó sertés- és szárnyashús, illetve hústermék vámdíjai maximum 45 százalékkal nônek, közölte sajtóértekezleten Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter. A kormány nemrég fogadta el a díjakra vonatkozó intézkedést, abból a meggondolásból, hogy a román piacon erôteljes egyensúlyzavar van, fûzte hozzá a miniszter, megjegyezve, hogy a belsô piacot a magyarországi termékek 30-40 százalékos arányban hódították meg. Reméljük, hogy az egy évre szóló ideiglenes intézkedés szabályozza a sertés- és szárnyashús-piac helyzetet Romániában, mondotta Muresan.
Nemzetközi kisebbségi tévé- és rádiófesztivál
Kedden ötnapos nemzetközi tévé- és rádiófesztivál kezdôdött Ungváron Szülôföldem szép határa címmel, amelyen a résztvevô országok tévé- és rádiómûsorokkal mutatják be a területükön élô nemzetiségi kisebbségek életét. A rendezvénysorozat keretében az ukrajnai megyék televíziós társaságaival együtt a kelet és közép- európai térség államainak, Magyarország, Szlovákia, Románia, Lengyelország, azok a televíziói és rádiói versenyeznek alkotásaikkal, amelyek nemzetiségi kisebbségeknek vagy ilyen kisebbségekrôl készítenek rendszeresen mûsorokat. A versenyfilmek és rádióadások értékelése, a díjak odaítélése során, a rendezvény szellemének megfelelôen, a fô szempont az lesz, hogy az alkotóknak a választott téma szerint milyen mélységben sikerül bemutatni az etnikai sajátosságokat, nemzeti karaktert. A díjak kiosztás