|
LI. évfolyam 137. (14189) |
1999. június 16. szerda |
A NATO tagországai várhatóan a jövô hét legelején határoznak a Jugoszlávia elleni légi csapások leállításáról — derült ki a NATO szóvivôjének keddi brüsszeli tájékoztatójából.
A szerb kivonulásnak a Belgrád és NATO között született technikai egyezmény szerint vasárnap estére kell befejezôdnie. — Ezt követôen születhet meg a politikai döntés a jelenleg felfüggesztett légi csapások végleges leállításáról — hangoztatta Jamie Shea.
Közlése szerint a jugoszláv erôk kivonása a tervek szerint zajlik, meglehet, üzemanyaghiány, forgalmi dugók és szállítójármû- hiány nehezíti a folyamatot. A szerb nehézfegyverzet és a személyi állomány nagyjából egyharmada már távozott az albánok lakta tartományból. — Mintegy tízezer szerb polgár is elhagyta otthonát, ámbár erre, az albán menekültekkel ellentétben, senki nem kényszerítette ôket — mondta a szóvivô.
Folytatódik a nemzetközi erôk telepítése is. Jamie Shea beszámolt arról, hogy elkészült a KFOR ideiglenes fôhadiszállása egy kiszolgált pristinai gyár területén, és áll már az olasz hadiszállás is Pec közelében.
Jelenleg összesen 24 500 fônyi KFOR-erô tartózkodik Koszovóban és Macedóniában.
— Kedden újabb két konvojnyi ENSZ-segély érkezik Koszovó területére, csatlakozva a korábbi két szállítmányhoz — közölte Jamie Shea, hoztátéve: hamarosan eljuttatják a tizenegyedik, helikopterrôl ledobandó segélyszállítmányt is rendeltetési helyére.
A segélyek csaknem félmillió, Koszovón belüli menekült ellátását hivatottak megkönnyíteni.
— A NATO azt várja a Koszovói Felszabadítási Hadseregtôl (UCK), hogy önmérsékletet tanúsít, ahelyett, hogy növeli a feszültséget - mondta Shea. Tájékoztatója szerint a KFOR-erôk egy esetben már lefegyvereztek UCK-sokat, Prizrenben pedig megakadályozták, hogy bejussanak egy kórházba, ahol sebesült szerb katonákat ápolnak.
A pristinai orosz csapatok KFOR-beli szerepérôl a nézetkülönbségek hamarosan, várhatóan még a "Nyolcak" e hétvégi csúcstalálkozója elôtt rendezôdni fog — erôsítette meg kedden Párizsban Hubert Védrine francia külügyminiszter.
Néhány napon belül minden rendbe jön, világossá válik — hangoztatta a párizsi diplomácia irányítója, aki szerint a pristinai orosz katonai lépés nem kérdôjelezi meg Moszkva alapvetô irányvonalát a koszovói válság kezelését illetôen. Úgy vélte, "néhány orosz katona" váratlan megjelenése a tartomány fôvárosának repülôterén nem veszélyezteti az alapvetô orosz irányvonalat.
Védrine elismerte, van bizonyos "ingadozás, bizonytalanság" az oroszországi döntéshozatali gépezetben. Ugyanakkor közölte: a rendelkezésre álló összes információjuk szerint az orosz egységek koszovói megjelenésérôl mindössze néhány moszkvai fôtiszt döntött, s ez korlátozott jelentôségû lépés.
Mint a francia külügyminiszter hangoztatta, a koszovói válság kezdetétôl az orosz kormányzat teljes bizonyosságát adta felelôsségtudatának, s ez nem volt könnyû a Duma nyilvános fellépéseivel szemben.
A "Nyolcak", azaz a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország e hétvégi kölni fóruma lehetôséget ad majd arra, hogy a nyugati államok felmérjék az oroszországi helyzet alakulását — mondotta Védrine, aki szerint az ilyen éves G-8 találkozók fô célja éppen ez. Gorbacsov óta e fórum a nyugati "monitoring-rendszer fontos eszköze" — hangoztatta.
Az elôzetes egyeztetések szerint Borisz Jelcin orosz elnök vasárnap, a kölni csúcs utolsó napján lesz jelen, s az azt megelôzô két nap tárgyalásain Moszkvát Szergej Sztyepasin, az új kormányfô képviseli.
A finn elnöki hivatal kedden megerôsítette, hogy Igor Szergejev orosz és William Cohen amerikai védelmi miniszter a ,,héten,, találkozik a finn fôvárosban.
A két politikus megbeszélésenek fô témája az koszovói békefenntartó erôk helyzetének megvitatása lesz — jelentette a finn hírügynökségre hivatkozva az AFP.
A finn elnöki hivatal nem cáfolta és nem is erôsítette azt a hírt, hogy csütörtökön a finn fôvárosban találkozna egymással Madeleine Albright amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminiszter is.
A szerb ortodox egyház kedden felszólította Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt és a szövetségi kormányt, hogy mondjon le.
A szövetségi elnök és kormánya mondjon le a nép érdekében, hogy otthon és külföldön is elfogadható új tisztségviselôk vehessék át a felelôsséget a nép jövôjéért a nemzeti megmentés kormányaként — áll a szerb ortodox egyház szent szinódusának nyilatkozatában, amelyet a Beta hírügynökség idézett.
A dokumentumban az egyházi vezetôk mély nyugtalanságuknak adnak hangot a koszovói fejlemények, pontosabban a szerbek tömeges távozása miatt, és arra kérik a nemzetközi békefenntartó erôket, hogy egyformán oltalmazzák a tartomány szerb és albán lakosságát.
Az egyház azt is kéri a KFOR-tól, hogy nyújtson védelmet a Koszovóban található szerb templomoknak és más szent helyeknek. A nyilatkozat arra buzdította a koszovói szerbeket, hogy ne menjenek el, ne hagyják el otthonaikat.
Kedden megkezdôdött a Koszovóból elmenekült albánok tömeges hazatérése Albániából és Macedóniából.
A macedóniai Blace határállomásnál 300 méteres sor alakult ki, Albánia felôl pedig kétezren gyûltek össze a morinai átkelôhelyen. Blacénél a menekültek a rekkenô hôségben türelmetlenül várták, hogy végre átléphessék a határt. NATO-katonák és segélyszervezeti alkalmazottak sorfala mentén léptek Koszovó földjére.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) tagjai és német NATO-katonák, akik eddig biztonsági okokból akadályozták a hazatérést, kedd hajnali hat órakor Morinánál eltávolították az útakadályt — közölte a Reuters tudósítójával az észak-albániai Kukesben az EBESZ képviselôje.
A hazatérôk nem fogadják meg a nemzetközi segélyszervezetek intését, hogy várjanak, amíg a NATO biztonságossá nem nyilvánítja a tartományt — írta a Reuters, megjegyezve, hogy csak kedden már két albán vesztette életét aknarobbanás miatt.
Úgy tûnt, a jugoszláv katonák a nemzetközi békemegállapodásban nekik szabott határidôig, kedd éjfélig elhagyják a tartomány déli részét. Az utóbbi 24 órában a Koszovóba vezényelt 40 ezer jugoszláv katonának csaknem egyharmada elhagyta a tartományt.
Az albán lakosok egy része a koszovói hegyek között talált menedéket a szerbek elôl, és nem tudta vagy nem akarta elhagyni Koszovót. Több heti rejtôzés után ôk is lassan elkezdtek elôjönni búvóhelyükrôl, bár sokuk nem is tudta, hogy NATO-erôk vonultak be Koszovóba.
Az UCK fegyveresei több helyütt valóságos gyôzelmi felvonulást rendeztek, például Prizrenben, Koszovó második legnagyobb városában, ahol bevonultak a jugoszláv hadsereg üresen maradt helyôrségi laktanyájába. A városba vezényelt német békefenntartók azt mondták, nincs parancsuk arra, hogy lefegyverezzék vagy akár feltartóztassák ôket.
Húsz halott egy Velika Krusa-i házbanA Koszovóban tevékenykedô nemzetközi békefenntartó erôk (KFOR) holland katonái kedd reggel több mint húsz összeégett holttestet találtak egy Velika Krusa-i házban.
A falubeliek hívták fel a KFOR-katonák figyelmét a holttestekre. Michael Bos százados elmondta az AFP tudósítójának, hogy szakértôi csoportot várnak a helyszínre vagy a KFOR-tól, vagy a hágai Nemzetközi Törvényszéktôl a történtek kivizsgálására.
A falubeli, aki a helyszínre vezette a KFOR katonáit, azt állította, hogy több mint ötven helybeli polgári személyt öltek meg szerb katonák két nappal a NATO légi hadmûveletének kezdete után. Elmondása szerint az volt e rémség elôzménye, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) mintegy ötven harcosa bevette magát a településre, a szerb erôk pedig megtámadták ôket harckocsikkal és páncélozott szállító harcjármûvekkel. Az UCK fegyveresei — nem tudván ellenállni — visszavonultak, a polgári lakosság azonban helyben maradt. A bevonuló szerbek összeterelték a 16 és 60 év közötti férfiakat; ötvenet közülük a helyszínen megöltek, a többit pedig elhurcolták — állította a helybeli szemtanú.
Egyhangú szavazással támogatta keddi ülésén az Országgyûlés Külügyi Bizottsága mindhárom határozati javaslatot, amely a koszovói békefenntartáshoz történô magyar hozzájárulást, illetve külföldi fegyveres erôknek az ország területén humanitárius céllal történô áthaladását célozza.
Wachsler Tamás, a Honvédelmi Minisztérium (HM) közigazgatási államtitkára képviselôi kérdésekre válaszolva elmondta: várhatóan július közepén indulhat pristinai állomáshelyére a KFOR-mûveletben részt vevô, legfeljebb 350 fôs magyar zászlóalj.
— Valószínû, hogy az alakulat a Románia- Bulgária-Macedónia útvonalon jut majd el Koszovóba — közölte Wachsler Tamás.
Markó Béla és Max van der Stoel megbeszélései
A tervezett Délkelet-Európai Stabilitási Paktum megfelelô kerete lehetne a kisebbségi kérdés általános rendezésének is — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke kedden, amikor megbeszélést folytatott Bukarestben az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosával.
Max van der Stoel kedden és szerdán folytat tárgyalásokat a román fôvárosban. Az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa az RMDSZ elnöke mellett találkozott Eckstein-Kovács Péterrel, a kormány kisebbségügyi miniszterével és Ion Diaconescuval, a képviselôház elnökével. A látogatás napirendjén szerepel a román oktatási és a külügyminiszterrel való találkozó.
Markó Béla tájékoztatta a kisebbségügyi fôbiztost a romániai belpolitika legújabb fejleményeirôl. Részletesen kitért az oktatási és a közigazgatási törvény módosításának jelenlegi állapotára.
Az RMDSZ elnöke szerint ebben az idôszakban a nemzetközi közösség, a régió országai és az itt élô nemzeti kisebbségek közös erôfeszítésére van szükség ahhoz, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabb, kötelezô erejû szabályozásokat dolgozzanak ki, s a megállapodásokat ellenôrzô mechanizmusok is jóval szigorúbbak legyenek.
Markó Béla úgy vélte, hogy a készülô Délkelet-Európai Biztonsági Paktum megfelelô kerete lehetne a kisebbségi kérdés általános rendezésének. Kérte, hogy Max van der Stoel vállaljon minél nagyobb szerepet e folyamat elindításában.
Eckstein-Kovács Péter miniszter a kisebbségvédelmi hivatal kezdeményezéseirôl adott tájékoztatást. A miniszter segítséget kért olyan költségvetésen kívüli források feltárásához, amelyek hozzájárulhatnak a kormányprogramban szereplô kisebbségi kutatóintézet létrehozásáról.
A képviselôház elnökével folytatott megbeszélést követôen Max van der Stoel nagyon jónak minôsítette az oktatási törvény tervezett módosítását abban a formájában, ahogy azt a törvényhozás egyeztetô bizottsága elfogadta. Az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa azt a reményét fejezte ki, hogy az egyeztetett szöveget a parlament mindkét háza jóváhagyja majd.
A magyar sertés- és baromfihús behozatali vámjának emelése e termékek árának emelkedését okozza majd a román piacon. Az intézkedés a hazai termelôket lélegzetvételhez juttatja ugyan, de önmagában, a termelôk támogatása nélkül, nem fog sokat segíteni — állapították meg a lapkommentárok.
A Curentul címû lap írása szerint a román kormány intézkedése feszültséget fog okozni a kétoldalú kereskedemi kapcsolatokban. A 45 százalékos vám miatt leáll e termékek behozatala és áremelkedés is bekövetkezhet. A hazai termelôk, mindenekelôtt a nyugati országrészben, örömmel üdvözölték a határozatot, minthogy termelésük veszélyesen lecsökkent. Az importôrök viszont úgy vélik, hogy az olcsóbb magyar termékek konkurenciája nélkül a korlátozó intézkedéseknek árfelhajtó hatása lesz.
— A statisztikai adatatok elemzésébôl nem a CEFTA- megállapodás újratárgyalása látszik szükségesnek, hanem annak felülvizsgálása, hogy helyt tud-e állni Románia a kemény közép- és kelet-európai versenyben — írta kommentárjában a Curierul National címû lap, amely szerint Romániának elég lenne csak Magyarországra néznie, hogy megtanulja, miként teheti hatékonnyá mezôgazdaságát.
A CEFTA-megállapodás újratárgyalása, ha errôl egyáltalán szó lehet, semmit nem változtat a dolgokon addig, amíg nem változik a kormány mezôgazdasági politikája. A magyar termékek kedvezményes vámjának felfüggesztése a román termelôk tesztje lesz. ôk örömmel üdvözölték az intézkedést, bár elismerték, hogy áremelkedéshez fog vezetni a belföldi piacon. Igaz, hogy a külföldi konkurencia eltûnése fellendíti a hazai hústermelést, de ugyanígy igaz az is, hogy a fellendüléshez a román cégeknek pénzre van szükségük, hogy beruházhassanak és takarmányt vásárolhassanak — hangsúlyozta a lap.
Bill Clinton amerikai elnök hétfôn köszönetet mondott a román miniszterelnöknek, Radu Vasilénak a koszovói válság során tanúsított bukaresti magatartásért.
A Rompres szerint Clinton biztosította Vasilét, hogy hazája támogatni fogja a Balkán stabilitását és felvirágoztatását szolgáló nagyszabású programot, amelyet a Marshall-tervrôl mintáznak, és hozzátette: Románia is a program kedvezményezettei közé tartozik majd.
A Reuters emlékeztetett: Románia a NATO rendelkezésére bocsátotta légterét, de nem vett részt semmilyen közvetlen katonai akcióban szomszédja ellen.
Kedden ismét Bukarestbe érkezett Emanuel Zervoudakis, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai fômegbízottja, hogy a Romániának szánt készenléti hitel végleges elbírálása elôtt "egyes függôben maradt kérdéseket" tisztázzon.
Az újabb tisztázó tárgyalásra azt követôen kerül sor, hogy román részrôl már bejelentették: a készenléti hitelrôl megszületett a szándéknyilatkozat, az IMF vezetô testülete június végén véglegesen jóváhagyja a 485 millió dollárról szóló megállapodást.
A mostani váratlan tárgyalásokon a költségvetés helyzetérôl, a beruházóknak nyújtott kedvezményekrôl és a magánkölcsönök bevonásáról lesz szó.
Az IMF küldöttsége arra kíván választ kapni, hogy betartja-e Románia az általa vállalt költségvetési kötelezettségeket. A megállapodás szerint a konszolidált költségvetés hiánya nem haladja meg a GDP 2,5 százalékát, az infláció évi üteme pedig 32-35 százalékot érhet el.
A költségvetési deficit május végén 3911,5 miliárd lej volt, ami az egész évre számított hiány 60,2 százalékának felel meg. A költségvetési kiadások legnagyobb terhét a kamattörlesztések jelentették. Erre a belföldi piacon kellett kölcsönt felvenni több mint 100 százalékos kammattal, hogy a folyó kiadásokat fedezni tudják. A kamatok összege 17022 milliárd lejt (több mint egymilliárd dollárt) tett ki.
A költségvetési hiánynak a belföldi adósság növelésével történt finanszírozása oda vezetett, hogy az államadósság az 1998 végi 30687 milliárd lejrôl, amelynek a terv szerint az év végéig változatlannak kellett volna maradnia, 37310 milliárd lejre emelkedett.
Az infláció tervezett szintjét is nehéz lesz tartani. Az év eleje óta 24,5 százalékkal emelkedett a fogyasztói árindex, s ahhoz, hogy ne lépjék túl a vállalt növekedést, az év végéig hátramaradt idôben mindössze 6 százalékkal emelkedhetnének a fogyasztói árak, ami havi átlagban 1 százalék alatti inflációt feltételezne.
A készenléti kölcsön felvételéhez elengedhetetlen feltétel az is, hogy a külföldi magántôkepiacról 200-300 millió dolláros kölcsönt tudjon Románia felvenni. Decebal Traian Remes pénzügyminiszter közölte: több pénzintézettel folynak tárgyalások, s a lehetô legelônyösebb feltételek azt jelentik, hogy 16 százaléknál nem magasabb kamat mellett kaphat kölcsönt az ország.
Az inflációs szinthez és a lej dollárhoz viszonyított árfolyamához igazodva a Romtelecom közli, hogy átlag 19,99 százalékkal drágul a telefonszolgáltatás díja július 1-jétôl kezdve.
Mintegy 400 tanár állt ôrséget kedden reggel nyolc órától a pénzügyminisztérium székháza elôtt.
Az ôrség hamarosan spontán mítinggé alakult. Traian Decebal Remes pénzügyminiszter a tárca székháza elôtt szóba állt a tiltakozókkal, akik felkérték, hogy tartsa tiszteletben a tavaly október 28-án kötött protokollt. Javasolták továbbá, hogy a pénzügyi tárca az ÁTA-tól vagy az állami tartalékalapból irányítsa át a tanügynek a szükséges összegeket. A pénzügyi tárcavezetô válasza szerint a "zsák üres" és "nincs ahonnan elôkerítsen több pénzt".
Újabb emberáldozatok kellenek ahhoz, hogy végre komolyra vegyük a nyári idényben a marosvásárhelyiek fürdôigényét. Évek óta változatlan a helyzetkép: a Víkendtelepen csak a gyerekmedencét és a csónakázót — ez utóbbit nem kevésbé veszélyes körülmények között — lehet használni, a Vointa strand medencéje üresen áll (felvételünkön) és csak a közelgô Marosvásárhelyi Napok tiszteletére, szombaton (majdnem a szezon közepén) nyit a Május 1 strand. Akik e strandon szeretnének fürödni, azok hétközben 10 - 19, szombaton és vasárnap 9 - 19 óra között, 5000 lejes belépôjegy ellenében léphetnek be. A strandokról szóló ankéntunkkal egy következô lapszámunkban térünk vissza.
A marosvásárhelyi animációs színház, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház fél évszázados jubileumi rendezvényei alkalmával június 19-én, szombaton 10.45 órakor nyilvános könyvbemutatóra kerül sor. Az ünneplô mûvészeti intézmény közönség elé viszi az Animatie la Ariel (Monografie dialogata în cinci decenii, cu prolog si un epilog deschis) — Az örökifjú Ariel (50 éves a marosvásárhelyi bábszínház) címû évfordulós kiadványát.
A szerzôk Eugenia Rotescu újságíró és színikritikus, a Színikritikusok Nemzetközi Egyesülete román tagozatának tagja és Nagy Miklós Kund, az ismert helyi publicista és szerkesztô.
A könyv premier a romániai animációs színház történetében, a maga nemében egyedi vállalkozás arra, hogy e kevéssé ismert és sokszor szélre szorított mûvészet változásait megörökítse, s a lelkes hittel, újító kedvvel, az önellátás, a cenzúra és a káosz körülményei közepette is odaadással végzett ötven esztendei munkát nyomon kövesse. Nem kevés eredeti mûvész és román, magyar kultúrember bábszínházi jelenlétét kihangsúlyozva, a két nyelven írt, de nem kétnyelvû monográfiát létrehozói a közülünk nemrég végleg eltávozott rendkívüli személyiség emlékének ajánlják, Antal Pálnak, akit a színház mentorának és mûvészi lelkiismeretének tekinthetünk.
Második alkalommal tartottak évzáró ünnepélyt a marosvásárhelyi hidegvölgyi roma iskolában. Az ünnepélyen a 60 végzôs óvodás és iskolás mellett azok szülei és a negyed más lakói is részt vettek. A jelenlevôket Simon Ferenc programvezetô köszöntötte, tôle tudhattuk meg, hogy az Oázis Alapítvány által mûködtetett iskolában két óvodás (4-6 és 6-8 évesek) és két iskolás (8-12,12-16 évesek) csoport tanult. Közülük az elsô év után heten beiratkoztak az általános iskolákba, míg 15-en a 10-es számú iskola keretében mûködô látogatásnélküli osztályok tanulói lettek. Szeptembertôl újabb hét óvodás és 20 iskolás fog beiratkozni általános iskolákba. A gyerekeket szakképesített oktatók nevelték, s ugyancsak ôk fognak foglalkozni a vakáció ideje alatt is a tanulókkal, nevelô játékokat, kirándulásokat szervezve nekik. A programvezetô azt is ismertette a szülôkkel, hogy a látogatásnélküli osztályokba beiratkozó gyerekek megkapják az iskoláktól a tananyagot, amit elsajátítanak, s majd félévenként vizsgáznak belôle. A sikeres vizsgák után elismervényt kapnak, s beiratkozhatnak a következô osztályba. A köszöntô szavak után rövid ima és a gyerekek mûsora következett. A kisóvodások a betûk és az óvodáskor szépségérôl, a nagyobbak a tanulás fontosságáról és a szülôk, tanítók iránti tiszteletrôl, szeretetrôl énekeltek, szavaltak. A kétnyelvû mûsort közös tánc zárta. Az apró, csetlô- botló gyerekek a nagyobbakkal közösen ropták a táncot, forgatták színes, virágos szoknyáikat a lányok, s csapkodták lábukat a fiúk. Igazi mulatsággá kerekedett az évzáró ünnepély.
Reméljük, egy év múlva még több diákja lesz a város peremén levô iskolának, s gyarapodni fog az általános iskolákba beiratkozó roma gyerekek száma is.
A kedvezményes házadó befizetésének határidônapján
Adófizetô marosvásárhelyi polgárok ostromolták tegnap is az illetékes hivatal pénztárait, hogy kifizethessék épületadójuk elsô félévre esedékes részletét. Mától kezdve napi 0,3%-os késedelmi kamatot számolnak fel azoktól, akik az elsô félévi részletet csak ezután fizetik ki, ugyanakkor már nem részesülhetnek az 5%-os kedvezményben, akik egész évi adójukat eddig a dátumig nem törlesztették.
A megyei adóhivatal aligazgatója, Sorin Lazar szerint a hiba nem az ô készülékükben keresendô.
— Három nappal ezelôtt senki sem tolongott pénztáraink elôtt. Az emberek mentalitásán kellene változtatni, akik az utolsó percig várnak, s csak akkor jönnek kifizetni az adójukat, amikor már egyetlen percet sem várhatnak tovább vele. Az elsô évnegyed végén is, márciusban hasonló volt a helyzet. Hiába szerveztünk ügyeletet szombaton is, vasárnap is, nem jött senki. Az utolsó napon azonban hatalmas tömeg ostromolta pénztárainkat. Meglátja, holnaptól ismét üres lesz a hivatal.
Az adóhivatal ajtaja elôtt lassan vastagodik a sor. Az emberek némileg másként látják a dolgokat, mint a pénzügyminisztérium képviselôje. Nem hanyagságból nem jöttek eddig, nyilatkozzák többen is, hanem azért, mert nem volt pénzük, amivel kifizethették volna az adót. Olyan is akad közöttük, aki kölcsönkért pénzt, hogy törleszthesse állampolgári kötelezettségét. Inkább vállalják a többórás sorállással járó tortúrát, minthogy másnap 20-25000 lejjel többet kelljen fizetniük. A legtöbbjüknek ez az összeg rengeteg pénznek számít. Idônként beengednek az ajtón egy-egy nagyobb csoportot. Ez azonban csak az épületbe való bejutást jelenti, a lépcsô aljától messze van még a pénztárablak, s a folyosón is tömött sorban állnak az emberek. Egy hölgy arról panaszkodik, hogy az ajtónál szolgálatot teljesítô alkalmazott ököllel akadályozta meg, hogy az elôzô csoporttal bejuthasson az épületbe. Kint folyik a találgatás arról, hogy sikerül-e bejutniuk zárásig? Megkérdezzük az aligazgatót: meghosszabbítják-e a határidô utolsó napján a nyitvatartási idôt? A válasz igen, a sorban álló emberek azonban nem bíznak ebben. Reménykednek azonban, hogy idôben sikerül bejutniuk.
— Jöjjenek, amikor megkezdôdnek a tévében a dél-amerikai szappanoperák, meglátják, nem lesz itt senki — mondja Sorin Lazar. Nevetünk, S. Lazar azonban halálkomolyan beszél. — Én is azt hittem, hogy vicc, míg saját szememmel meg nem gyôzôdtem róla.
A déli szünetet azért betartják. Tizenegy órától két óráig egy lélek sem jut be az épületbe. A sor a sarokig húzódik. Lapzártakor néhányan még a bejárati ajtó elôtt várakoztak.
Hogy kerülhetôk el a jövôben a hasonló jelenetek? Talán érdemes meggondolni, hogy az idôben kifizetett adóval nem sok pénzt, de egy sereg kellemetlenséget is megspórolhatnak.
Tizedik évfordulójához érkezett Erdélyben a Bárdos Lajos Zenei Hetek idei hangversenysorozata. Jelentôségét fokozhatja, hogy a névadó Bárdos Lajos, az egykori pedagógus és muzikológus, fôiskolai tanár és zeneszerzô, a magyar zeneelméleti oktatás megalapozója születésének épp a l00 évfordulójával esik ez egybe. A társrendezô a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Mûvészeti Iskola volt, hogy nyolc évvel ezelôtt aztán, csatlakozzon hozzá a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar is, karnagya, Kovács András áldozatos munkájának, nemes igyekezetének köszönhetôen. Azóta, szûkebb hazánkban, az európai kitekintésû, magyarországi Bárdos Hetek szerves részeként, Bárdos Lajos-Nagy István Fesztiválról beszélhetünk.
A fesztivál és egyben a Bárdos Hetek zártán is, Miskolczi Ottó színmûvésszel, a budapesti Bárdos Lajos Kamarakórus tagjával beszélgettünk, aki a Hetek fôszervezôje is. Az eltelt több mint két évtizedben vajon meddig jutottak, haladtak a Kodály által meghirdetett, célul tûzött éneklôvé válás útján Magyarországon?
— A válasz erre nem is olyan egyszerû. Tudniillik, amikor Bárdos tanár úr Kerényi Frigyessel és Kertész Gyulával mozgalmat indított Éneklô Ifjúság elnevezéssel, szakfolyóiratot — Magyar Kórus- és kiadóvállalatot indítva- alapítva, kezdtek el tulajdonképpen komolyan foglalkozni a kórusélettel, melyet a népi lélek nemesítôjeként kezeltek, és amelyben szellemiséget és alapállást sugalló szabadfoglalkozást láttak. A kezdeményezés folyamattá vált és tart ma is.
— Társrendezôként sikerült-e Marosvásárhelynek azóta ezútón haladnia ?
— Nem szûkíteném a kört Marosvásárhelyre! Azt mondanám inkább, hogy Erdély maga erre törekszik. Az indítás tényleg az anyaországbelieké, de azóta, ha csupáncsak egyszer is, Nagy Feri bácsi is rendezett a Nyárádmentén pl. kórustalálkozót. Most egyébre összpontosít ugyan, de a kórusélet itt nagyon mozgalmas. Különben is, egy ember úgysem tudja megváltani a világot...
— Képletesen szólva, talán mégis! Gondoljunk csak az Ön által írt Bárdos-köszöntô szép, tartalmas sorára, figyelmeztetésére:" Értelmes béke szárnyal minden dalban"...
— Úgy érzem, sikerült ebben a versben tömören megfogalmaznom mindazt, ami a célunk, aminek életünket szenteljük, amit elérni szeretnénk: társadalmivá tenni az éneklést és szeretni egymást.
— Hét kórus és három karnagy szerzett magának — az eltelt évek során — fesztiválkórus, illetve fesztiváldíjas karnagy minôsítést. Közöttük öt erdélyi együttes — három székelyudvarhelyi, egy székelykeresztúri és egy marosvásárhelyi: a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar is a jelzett karvezetôk között, ifjú Sapszon Ferenc társa a székelyudvarhelyi Lôke Viola és a mi Kovács Andrásunk... Lennie kell valamiféle elvárásnak, követelménynek, amelyhez munkájukban igazodniuk kell...
— Egyszerû a válasz: Úgy kell dolgozni, ahogy az említettek teszik — jegyezte meg mosolyogva, és mert hazafelé indultában felénk tartott Lôke Viola karnagy, muzikológus, sietve kérdeztük ennek mikéntjérôl.
— Ezt a címet vagy minôsítést,azt hiszem, azért kaptuk, mert a fesztivál kezdete óta veszünk részt a rendezvényein; öt éve hagversenyezünk Budapesten a Zenekonzervatóriumban, Esztergomban, Kapuváron, Marosvásárhelyen, illetve mindenütt, ahová meghívnak. Ráérzéssel, tudatosan hangversenyezünk és mert jóérzés látni, hogy a gyerekek igénylik a szereplést, idônként a nyilvános megmérettetést.
— Látszott rajtuk, hogy nyoma sincs bennük a feszültségnek. Hogy könnyedén, derûsen énekelnek. És amit hallunk, az bizony nem verejtékízû! Így történik ez a próbákon is?
— Háát... Keményen kell dolgoznuk azért, hogy ilyenné tûnjék minden! Bár az igazság az, hogy a próbákon bizony vért izzadunk.
— Ez a minôsítés oda-vissza folyamatot jutalmaz. Hat a karnagy a kórusra, ez utóbbi a karnagyra. Mert a cél közös. Beleértve egy ilyen nemzetközi elismerés elérését is. Iskola, család, környezet inthet vissza ilyenkor.
— Hogyne! A gyerekeket tényleg foglalkoztatja, ám nemegyszer érzik ôk maguk is, mikor énekeltek jól, hol mit rontottak el. Ma tényleg kitûnôen hangversenyeztek!
— Van-e szavuk, véleményük a kórustagoknak a dalok megválasztásában, abban, hogy mit tanulnának szívesen?
— Nincs ugyan, de én ismerem ôket, és igyekszem mindig úgy választani, hogy kedvükre legyen az ének...
Mint már közöltük, megyénkben 3831 nyolcadik osztályt végzett diák állt vizsgára a román tagozaton, s közülük 3026-an vizsgáztak sikeresen. A magyar tagozaton kisérettségire jelentkezett 1791 végzôsbôl 1271 érte el az ötös általánost. A 805, illetve a 333 diák 220 óvást nyújtott be, s ebbôl 113 esetet bíráltak el kedvezôen, ami 109 tanuló számára tette lehetôvé, hogy középiskolába iratkozzék vagy felvételizzen.
Tegnap délelôtt a megyei közszolgáltató vállalat (SURM Rt.) székhelyén tartottak sajtótájékoztatót, amelyen Blaj Virgil igazgató a megyei közüzemként is ismert cég nehézségeirôl számolt be.
A vállalatot mintegy két éve hozták létre önálló vállalkozásként, majd nem sokkal késôbb állami tôkéjû részvénytársasággá változtatták, amelynek egyetlen tulajdonosa a megyei tanács. Azonban az újszülött fej nélkül jött világra, hiszen a SURM Rt. a vidéki ivóvíz-szolgáltatással foglalkozik, viszont nincsen saját víztelepe, hanem a marosvásárhelyi Aquaserv által elôállított ivóvizet szállítja a vidéki fogyasztóknak. Kedvezményesen, ugyanis erre a vízmennyiségre nem számolják fel azt a költséget, amit a marosvásárhelyiek a BERD-hitel törlesztésére fizetnek. Összesen 14 vidéki helységnek szolgáltat ivóvizet a vállalat. Másik, szintén "születési rendellenesség", hogy a tömbházakkal rendelkezô peremközségeket kivéve (Marosszentgyörgy, Maroskeresztúr, Nyárádtô) a vidéki ivóvízhálózat a gázszolgáltató vállalat egykori vezetékeibôl tevôdik össze. Tehát a falvakba volt gázvezetékeken jut el az ivóvíz, amelyeket tudvalevôleg nem ivóvízhálózatnak terveztek valamikor, így tehát itt nincs megoldva a szennyvíz összegyûjtése és tisztítása.
Az elôbb említett gondok mellett a cég fô problémájának az anyagi helyzetet tartják. Ez azért gyatra, mert nagyok a kintlevôségek. A fogyasztók május közepén jegyzett adat szerint 1,7 milliárd lejjel tartoznak a cégnek, amire még rátevôdik egymilliárd lejnyi késedelmi büntetés. Összehasonlításként, a vállalat havi forgalma 600 millió lej. Az összeg felét a peremközségek lakótársulásainak tartozásai teszik ki, de van a cégnek olyan ügyfele is, amelyik a vállalat megalakulása óta nem fizetett még a vízért. 110 bírósági per van folyamatban az adósok ellen, de ezek egyelôre még nem vezettek konkrét eredményre. Az idevágó törvénykezés sem a szolgáltatót, hanem az állam monopolhelyzetben levô nagyszolgáltatóit segíti, ugyanis az áramszolgáltatóknak 5 napon belül törleszteni kell a tartozást, de az eladósodott fogyasztók ellen csak 75 nap lejárta után lehet eljárást kezdeményezni. A maga során a vállalat csak az Aquaservnek tartozik, kintlevôségeinél alacsonyabb összeggel.
A szolgáltatás ellenértékének be nem hajtása azonban részben a vízmérésnek is tulajdonítható. A SURM hálózatába továbbított ivóvízmennyiséget eddig az Aquaserv által felszerelt négy mérôóra mérte, azonban az igazgató szerint ezek hibásnak bizonyultak, ellenôrzésre szorulnak, ami roppant költséges, mert az országban nincs megfelelô mérôberendezés, amivel az ellenôrzést el lehetne végezni. A legtöbb esetben pedig az ügyfelek fogyasztását is pausálértékkel mérik, ami tulajdonképpen az ügyfél bejelentésén alapul. Az esetek nagy részében azonban a kliensek a bejelentettnél jóval több vizet fogyasztanak — mondták, de a vállalat az eljárást szabályozó közmunkaügyi minisztériumi rendelet miatt nem számlázhat magyobb összeget a fogyasztónak. Ezért ez a rendszer sok veszteséget okoz a vállalatnak, amire még rátevôdik a szerzôdés nélküli fogyasztók által felvett víz is.
A gondok egy részére megoldás is körvonalazódik. A megyei tanács mintegy kétmilliárd lej értékû beruházási tervet készített a vállalatnak, aminek a megvalósítása már folyamatban van. Még ebben a hónapban befejezôdik a mérôórák felszerelése a hálózat legnagyobb részére, amitôl a mérési gondok javának megoldását remélik. Szintén ennek a tervnek az alapján újítják fel a vállalat három szivattyúállomását, amitôl a költségek nagymértékû csökkenése várható. Jelenleg ugyanis az üzemi költségek 80%- át a villanyáram díja teszi ki. A felújított szivattyúállomások azonban a jelenleg elfogyasztott árammenyiséggel akár kétszeres vízmennyiséget nyomhatnának ki a hálózatba. Ez körülbelül 60%-os árcsökkenést jelenthetne. Ez a munkálat egyelôre a versenytárgyalásnál tart, 19 ajánlat érkezett a szivattyúállomások felújítására. Mindezek mellett volna lehetôség saját víztelep létesítésére is, a gázszolgáltató vállalatnak a marosszentkirályi Maros-gát melletti víztelepébôl. Egy biztos, a cég háza táján valaminek változnia kell, ugyanis a megyei tanács kilátásba helyezte, hogy amennyiben az ôszig nem sikerül hatékonnyá tenni a céget, akkor az Aquaserv magába olvasztaná a SURM Rt.-t. Másik lehetôség lenne a SURM és a megyei útjavító vállalat egybeolvasztása, amirôl már tárgyaltak a megyei tanács szakbizottságai, és a két vállalat szakemberei programot is készítenek e tekintetben, amirôl majd a tanácsnak kell döntenie.
A sajtó egyik feladata, a valóság feltáása, elvárják tôle, hogy utánajárjon azoknak a közszájon forgó pletykáknak, amelyeket itt-ott beszélnek, s a helyszínen tájékozódva, a közvélemény tudomására hozza a valós helyzetet, éppen azért, mert az ellenôrizhetetlen, szájról- szájra terjedô szóbeszéd leginkább az érintetteknek lehet a legnagyobb kárára. Emiatt is érthetetlen számunkra, hogy olykor pont azok, akik elsô kézbôl tudnának információkat nyújtani, megtagadják — nem tôlünk, az újságíró személyétôl, hanem az újságolvasók népes táborától — az információhoz való jogot.
Dicsôszentmártonban a CARS Rt. — mindenki tudja — régóta gondokkal küszködik. Nemrég tulajdonos- és vezetôségcserén esett át, gondoltuk, megkeressük ôket, hadd mondják el saját maguk, hogy mik a terveik, mire számíthatnak az alkalmazottak, s nem utolsósorban mit, mikor és mennyiért vásárolhatnak azok, akiknek építkezésre, házjavításra, téglára, vagy tetôcserépre lesz szükségük. Nem akartunk ajtóstól rontani a házba, így egy nappal elôtte telefonon bejelentettük érkezési szándékunkat. Petru Maier kereskedelmi igazgató biztosított róla, hogy bár a vállalat igazgatója nincs jelen, másnap szívesen fogadnak. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor Nicolae Costin igazgató kerek perec elutasított. Még jóformán elô sem adtuk kérésünket, nekünk szegezett egy kérdést, amely szinte levegô nélkül hagyott:
Nem volt lehetôség magyarázkodásra. Costin igazgató magában már eldöntötte a kérdést, bár ôszintén szólva fogalmunk sincs milyen titokzatos megbízóra gondolhatott. Meghallgathattunk még némi zavaros magyarázkodást arról, hogy a vezetôtestület engedélye nélkül nem nyilatkozhat, míg ott el nem döntik mi a teendô (ha az igazgató nem tudja, akkor vajon ki?), majd ellentámadásba csapott át, s azt a valótlanságot állította, hogy a Népújság nem foglalkozott 1990 óta az üzemmel, miért pont most érdeklôdne a sorsa iránt. Csupán két perc, s világossá vált, hogy tulajdonképpen ki vagyunk rúgva. Ha a CARS Rt. vezetôsége úgy döntött, hogy titkolódzik, mit tehetünk mi ellene? Lehet, nekik az a jobb, ha továbbra is terjengenek a pletykák. Mert azt még feltételezni sem mernénk, hogy valami takargatni valójuk is lehet.
A rossz példa néha ragadós. Úgy tûnik, vannak még olyan — rossz értelemben vett — régi vágású vállalatvezetôk, akik a sajtót ellenségüknek tekintik, de hogy olyan is akad, akinek az üldözési mániája vállalatirányítási politikává válhat, a dicsôszentmártoni utunk következô állomásán derült ki. Mivel megtudtuk, hogy a helybéli Tehnolemn bútorgyárból 75 munkást bocsátanak el, s ezt a munkaerô-hivatalnál is megerôsítették, szerettünk volna a helyszínen utánajárni a dolgoknak. Ezúttal már a kapun se juthattunk be. A személyzet, szigorú parancsoknak engedelmeskedve, elôször alaposan kifaggatott kilétünkrôl és jövetelünk céljáról, minden oldalról szemügyre vette igazolványainkat, majd telefonon utasítást kért a vezetôségtôl.
— Az igazgatónál bent van valaki, várjunk — jött a vonalon a válasz. Máshol ezt általában úgy intézik el, hogy a vendéget a titkárságon leültetik, míg a fônök végez. A Tehnolemnnél, úgy tûnik, más a szokás. Nem léphetünk be a kapun, míg erre a nagyfônöktôl — talán írásos? — engedély nem érkezik. Várunk tehát, kint a kapuban. Van idônk szemügyre venni a kifüggesztett közleményeket. Különösen az egyik tûnik rendkívül érdekesnek. A falhirdetmény elsô pontja szerint annak az alkalmazottnak, aki bármit is elárul az üzem tevékenységérôl, a vezetôséggel gyûlik meg a baja. Nem egészen értjük, miféle nagy titkokat rejtegethet egy bútorgyár, hát spekulálunk. Fantáziálni lehet. Talán feltalálták a fából vaskarikát, s ennek a titkát ôrzik oly szigorúan? No, talán majd az igazgató ezt is megmondja, s arról is felvilágosítást nyújt majd, hogy különösképpen miért a MOBBIO cég képviselôire haragszanak olyannyira, hogy belépésüket az üzem területére külön pontban is megtiltják. A Népújság nem szerepel a listán, belépnünk azonban mégsem lehet. Ott álldogálunk, s szívjuk a belülrôl szállingózó fûrészpor, valamint a traktorok által felvert por keverékét. Tíz-tizenöt perc elteltével a kapusszobában szolgálatot teljesítô hölgy is kezdi kényelmetlenül érezni magát. Újból tárcsázza a titkárságot, de nem érkeznek jó hírek.
— Igen, az igazgató úrtól már elment a delegátus, de nagyon sürgôs gyûlésre kellett mennie. Sajnáljuk, talán majd máskor.
Mi is sajnáljuk. Sajnáljuk, hogy a titokzatoskodás mániája oly sokszor a legelementárisabb udvariasság hiányával párosul. Még akarunk egy fényképet készíteni a zárt kapuról, a gyár cerberusa azonban elkergeti a fotósunkat. Az igazgató megtiltotta, hogy engedélye nélkül bárki is fotózhasson. Vajon miért nem csodálkozunk? Megértjük a kapu ôrét, hisz félti az állását. Ha az igazgató úgy határoz, ô is mehet a többiek után hetvenhatodiknak. Egy fénykép titokban mégis készül Barbu igazgató saját egyszemélyes váráról, amely a sajtó számára úgy tûnik, tabu. Vagy csak a Népújság a nem szívesen látott vendég? Ha majd legközelebb arra járunk, a kapu alatt megnézhetjük, rá került-e lapunk a belépési tilalommal sujtottak listájára.
Románia történelmében az 1989-es esztendô nem csak új kilátásokat nyitott, hanem megkésett fejlôdésének rejtélyeit is feltárta. Az általános elvárás szerint Románia az elmúlt tíz esztendejében egy modernebb gazdasági, társadalmi és politikai szintre kellett volna jusson. Az adott feltételek mellett azonban erre nem volt képes, mert abban a talajban, amibôl az új ki kell hajtson, még mindig mélyen gyökereznek mind a régmúlt, mind a majdnem megbukott rendszer mintái.
Kár azon rágódni, hogy mi lett volna, ha Iliescuék nem viszik tovább a szocialista gazdaság szürke változatát, a jogállamisággal elfedett diktatúrát, a központosított államigazgatást, valamint a kommunista ideológia lapján kialakított és újrakeresztelt intézményeket.
Sajnos, a Constantinescu-adminisztráció sikertelenségeit is ugyanaz a visszahúzó erô eredményezi. Reformról, szerkezetváltásról beszélnek, közben a felszín alatt a megfelelô erély hiánya miatt más erôvonalak mentén alakulnak a dolgok.
Mindezek magyarázata végett érdemes belelapozni Romániának a múlt és a jelen századi történelmébe. Csak ezen az úton érthetô mindaz, ami nálunk történik, illetve nem történik; miért is alakulnak oly torzultan és szerényen a dolgok, vagy éppen ellentétesen azzal, amit és ahogyan azt külföldnek és nekünk tálalják.
A XIX. század végéig a Moldovából és Havasalföldbôl álló Románia területén a gazdasági és társadalmi állapotokat a török uralom, az orosz—török viszály, valamint az orosz érdekek együttesen határozták meg. Mindez gátolta ahhoz az Európához való kapcsolódást, ahol már teljében volt a polgárság kifejlôdése. Gátolta a modern értelemben vett, a magántulajdonú társadalmi és az ennek megfelelô politikai szerkezet létrejöttét. Mindezek helyett ott volt az oszmán birodalom által stabilizált kényúri rend.
Bár a század elsô felében a Porta az orosz kormány beleegyezésével "bennszülött" vajdákat nevezett ki a fejedelemségek kormányzóivá, az orosz—török érdekek állandó ütközése miatt ezek képtelenek voltak országaik fejlôdését elômozdítani.
1859-ben, Cuza megválasztásával elôbb létrejött a fejedelemségek personáluniója, majd 1862-tôl az egyesülés. Bár Cuza abszolutizmusával párhuzamosan sok üdvös intézkedést is foganatosított, 1866-ban az ún. Szörnyszövetség lemondásra kényszerítette. Helyébe Ion Bratianu Hohenzolern Károly német herceget — mint új fejedelmet (a késôbbi I. Károlyt) — hozta Bukarestbe. H. Károlynak minden nehézség ellenére sikerült valamelyes rendet teremtenie és a megerôsödés útján elindítani az országot. Végeredményben ez volt az az alap, amivel az Egyesült Fejedelemségek, illetve most már Románia az 1878-as berlini kongresszuson elérte függetlenségének és önálló felségjogának az elismertetését.
Ezzel a történelmi háttérrel alakított gazdasági és társadalmi helyzettel élte végig Románia a XIX. századot.
Ez idô alatt a cári és az oszmán birodalmak a fejedelemségeknek, illetve Romániának nem csak a gazdasági (és általános) fejlôdésének a gátját jelentették, hanem egyben az Európától való leválását, fokozatos lemaradását is. Bár léteztek olyan igyekezetek, amelyek a polgári rend felé vezetô irányt sejtetik, mégsem tudott egy olyan fejlôdési ütemet felmutatni, ami lehetôvé tette volna a csatlakozást Európa nyugati régióihoz.
Az orosz—török egyezmény (1826), illetve béke (1829) jóváhagyta a szabad kereskedelmet, megszüntette a törökök kereskedelmi monopóliumát, a hazai hajók számára lehetôvé tették a dunai kikötôk megnyitását. Majd 1833-ban a Porta elismeri, hogy ezek a hajók saját lobogójuk alatt hazahajózhatnak.
1848. január 1-jével létrejöhetett a fejedelemségek vámuniója, 1864-ben megalakult az elsô román kereskedelmi kamara, 1865-ben megszervezték Bukarestben az elsô gazdasági kiállítást. 1867 novemberében Oroszországgal életbe lép az az egyezmény, mely szerint a fejedelemségek területén a postai szolgáltatást csak a román posta végezheti.
1875-ben az Egyesült Fejedelemség már egy tíz évre szóló kereskedelmi szerzôdés alapján bonyolította kiviteli, illetve behozatali forgalmát az erdélyi kézmûvesekkel. 1885-ben Románia már nem hosszabbítja meg a szerzôdést, ami a nyugattal való kapcsolatának a meglazulását jelentette. Nyolc évre rá, 1893-ban viszont az új kereskedelmi szerzôdés ismét lehetôvé tette a kapcsolatok bôvítését.
A hitelélet csak 1848-ban indul meg, amikor Havasalföldön megnyílik az osztrák, magyar, német és francia tôkével mûködô Maramarosch Bank & Comp. nevû pénzintézet. Még ugyanabban az évben hangzik el mint követelés az önálló nemzeti bank létrehozása. 1857-ben létre is jön egy bank, ami a következô évben csôdöt mond, majd 1860-ban újraindul Banca Moldovei név alatt. A harmadik bankot Banca României elnevezéssel 1865-ben hozzák létre, ugyancsak idegen tôkével. Ez 1866. február 11-én kezdi meg mûködését.
Jelentôs eseményként ide tartozik, hogy H. Károly, az újonnan választott fejedelem, mikor a Portánál tisztelgô látogatást tett, jóváhagyást kapott saját pénzveretéshez. Ennek folytatásaként 1867. április 22-én ki is hirdetik a nemzeti pénzt, ami 1868. január 1-jétôl életbe lép.
Ilyen szerény hitel- és pénzügyi élettel tette meg Románia az elsô lépéseket a kapitalista fejlôdés útján. Ekkor — pontosabban 1873-ban — az erdélyi részen már 20 bank mûködött, ami 1909-re 223 bank és takarékpénztárra szaporodott fel.
Ezzel kapcsolatban még tudnunk kell azt, hogy a hitelviszonyok mindenkor és mindenütt az ipari fejlôdési szintjét is jelenti.
A fejedelemségek elsô jelentôsebb ipari vállalata 1823-ban jött létre, a következô pedig 1830-ban, az elsô kôolajfinomító pedig 1857-ben.
A további jelentôs ipari létesítmények mögött idegen tôke munkálkodott. 1857-ben a törökök egy angol cégnek engedték át a vasútépítést, 1864-ben idegen tôkével jött létre az elsô olajkitermelô vállalat, ugyanabban az évben kezdte meg mûködését egy angol út- és hídépítô vállalat. 1870-ben ugyancsak idegen tôkével alakult meg a gázvállalat.
Ami a fejedelemségek, illetve Románia fejlôdésébôl kimaradt, az a céhrendszer, ami Erdélyben már az 1500-as évektôl mûködött. Így a polgárosodás kezdeti feltételeinek a hiánya nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi szerkezet alakulására is negatívan hatott.
A XIX. századi fejlôdést a leghitelesebben a villanytelepek elterjedése jellemzi. Míg Erdélyben 1900-ig 11, addig Romániában 3 villanytelep kezdte meg mûködését. Az I. világháborúig pedig még 54-et, illetve 31-et helyeztek üzembe.
Romániát (értsd Regátot) az Európához való felzárkózásában az a tény fogta vissza, hogy nem tudott létrejönni az a közeg, ami biztosíthatta volna a tôkeképzôdést, a befektetôi szabad mozgást és a plurális politikai szerkezet kialakulásához szükséges hátteret.
Az I. világháborút követôen a nagyhatalmak Erdélyt a Bánság és Partium egy részével együtt Romániához csatolták. A híres román politikus, Goldis Vasile reményei szerint mindez fellendíti majd a gazdasági életet, javítani fogja a társadalmi viszonyokat, és Románia közelebb fog kerülni Európához. Sajnos, ez nem így történt. A regáti és az erdélyi tôke összekapcsolódása nem történt meg, a társadalmi viszonyok pedig balkanizálódtak. Regáti tisztviselôk szállták meg Erdélyt, akik magukkal hozták a keleti gazdasági erkölcsöket, gondolkodási mintákat és társadalmi szokásokat.
Bár a nemzetközi tôke megjelent, ezt csak a kitermelô ipar és ezen belül a kôolajipar vonzotta. A feldolgozóipart minden protekcionizmus ellenére elsôsorban az autark tôke hiánya gátolta a felzárkózásban.
A végeredmény az lett, hogy a külföldi tôke részaránya a nagyiparban 65% lett és több mint 70% az olajiparban. A II. világháborút megelôzô években a német tôke a korábbi néhány százalékos részededésével szemben mind nagyobb teret hódított az iparban és még ennél is jelentôsebbet a román tôkepiacon. A német érdekek megjelenése a nehézipari, kôolajipari, kohászati és a hadiipari termelés felfuttatást sarkallta anélkül, hogy a társadalmi viszonyokat modernizálta volna.
A két világháború gazdaságpolitikáját a Liberális Párt és a Parasztpárt befolyása alakította. Míg az egyik a tôkeigényes iparágakat — kôolajfeldolgozás, kohászat — helyezte elôtérbe, addig a másik a mezôgazdaság elsôbbségére helyezte a hangsúlyt, kevés sikerrel.
Romániát ebben a periódusban is a tôkeképzôdés elmaradása gátolta (a szakképzett munkaerô hiányával együtt) a gazdasági felzárkózásban.
A II. világháború vége fele, bár erôsödött az állami beavatkozás, annyira, hogy a hiteléletet szinte teljes egészében monopolizálta, mégsem volt képes a gazdaság átfogó irányítására. Az ipari termelés szervezetlensége az ország gazdasági kapacitását — elsôsorban a fogyasztási cikkek temelését — az 1938. évi szint felére redukálta. Ugyanekkor a fogyasztói árak több mint háromszorosára nôttek.
A II. világháború után a román gazdaság ismét a tôkehiánnyal kellett küszködjön. A vállalatok tulajdonosai egyre inkább kivonták forgótôkéjüket a termelésbôl, a parasztságnál is felgyûlt a pénz, mert nem volt mit vásároljon vele. Egyedül az intenzív román—szovjet politikai és gazdasági kapcsolatok kecsegtettek valamelyes reménnyel.
Az 1945 májusában aláírt egyezmény alapján megalakultak a szovrom-vállalatok, amit majd ugyanez év decemberében a moszkvai konferencán szentesítettek, lévén, hogy itt utalták Romániát a szovjet érdekszférához. A gazdaság fellendítéséhez szükséges szovjet tôkehozzájárulás csak illúzió volt, mert apportjuk nem volt egyéb, mint az országban található és lefoglalt berendezések. "Cserében" viszont adó-, vám- és a külkereskedelem területén kiváltságokat kaptak.
Majd jött elôbb az államosítás, majd a híres iparosítás, aminek alapvetô jellemzôje, hogy a szovjet importigények határozták meg, ugyanúgy, mint az ipar területi elosztását. A vállalatokhoz is bevezették a szovjet típusú vállalatirányítási és üzemszervezési rendszert. 1949-tôl kezdôdôen a mezôgazdaság magántulajdonosi szerkezetét és szervezettségét lebontották, az itt keletkezett jövedelmet elvonták és a tôkeáramlást egyirányúsították az ipar felé.
1953-tól a szovjeteknek a szovrom vállalatokon keresztüli érdekeltségük csökkent, az '50-es évek végére meglazultak mint a politikai, mind a gazdasági kapcsolatok, de mindez nem hozta magával a desztalinizációt, a gazdasági önállóságot.
A II. világháború utáni új, szocialistának nevezett társadalmi és politikai rendszer azért tudott mélyen beágyazódni, mert egy olyan despotikus hatalmi rendet talált, amivel készen kapta a sztálini típusú diktatúrának kedvezô társadalmi szokásokat, viselkedési normákat és gondolkodási módot. Ezért maradhatott meg 1989-ig a szovjet típusú politikai és gazdasági rendszer Romániában.
Ez az abnormális rendszer magával hozta a piac kizárását a gazdasági életbôl, ami egyben torzulásokhoz is vezetett. A viszonylag magas élelmiszertermelés a lakosság gyenge színvonalú táplálkozásával párosult, az autógyártás felfuttatásával párhuzamosan korlátozták a személygépkocsik használatát, lakótelepeket építettek, de megvonták a vizet és a fûtést, a mezôgazdaságban a kétkezi és a fogatos munkát szorgalmazták, bár a traktorgyártás szintje elég magas volt. A hasonló példák sokasága jellemzi az akkori román gazdaságot.
Ilyen körülmények között Románia 1989 végéig szinte semmit sem tudott ledolgozni az Európa és a közte régóta meglévô különbségbôl. Az elôzôen kialakult gazdasági aránytalanságok, a szakemberhiány, a hitelbanki funkciók és a tôkepiac hiánya gátolja a radikális szerkezeti és rendszerváltást. Sôt, az elôzôen túlfejlesztett alapanyagipar, az importfüggôség, a magas energiaigény mind a mai napig nem tette lehetôvé a gazdaság eme szeletének a rentabilizálását. Az átalakítás fokozott tôkeigényt kíván, de honnan, ha a politikai pókerjáték bizalmatlanságot szül. Belföldi tôke nincs, mert a mûködôtôkének a felélését állampolitikaként éljük meg.
A mezô- és erdôgazdaság, mely képes lenne a saját számára szükséges minimális tôkét biztosítani, a torz gazdaságpolitika a mindent elnyelô ipar javára vonja el az esetleges jövedelmet. Ennek kártékony hatása sújtja a most újraképzôdô paraszti gazdaságot. Ez a helyzet ma olyan szerkezetváltást követel meg, amiben a fôszerep a piachoz igazodni tudó magántulajdonra alapuló szövetkezeti rendszer.
Egy életképes tôkepiac mûködtetése, a magánszektor uralkodóvá tétele alapja a rendszerváltásnak, de ahhoz, hogy mindez ne zsákutcába vezessen, más feltétel is szükségeltetik. A már annyiszor meghirdetett kilábalási szándék és program nem valósítható meg a kíméletlen újrarendezés mímelésével. Az örökölt viselkedési és erkölcsi normákat elôbb a parlamenten kívülre kell rekeszteni, a politikai elit gondolkodási modelljét pedig az Európa túlsó partján érvényes mintákhoz igazítani.
Hétfô délután hivatalossá tették a dr. Raed Arafat által vezetett roham-mentôszolgálat, valamint az olaszországi Brescia városában tevékenykedô Soccorso önkéntes mentôszolgálat régóta tartó kapcsolatát.
A sok tekintetben modellnek tekinthetô SMURD (dr. Arafat mentôszolgálata) már jó ideje kap segélyeket Bresciából, tavaly az olaszok egy gépkocsit és a tevékenységükhöz szükséges orvosi berendezéseket adományoztak a marosvásárhelyi mentôsöknek.
Az együttmûködési egyezmény aláírására ünnepélyes keretek között, a Kultúrpalota Tükörtermében került sor. Az olasz küldöttséget Roberto Balzemi, a Soccorso elnöke, valamint Mauro Conti üzletember, a mentôszolgálatok pénzügyi támogatója vezette. Hazai részrôl a SMURD-ot képviselô dr. Arafat mellett jelen volt Fodor Imre polgármester, Burkhárdt Árpád alprefektus, Virág György, a megyei tanács alelnöke, Liviu Micu ezredes, tûzoltóparancsnok, mint a roham-mentôszolgálatot patronáló intézmény képviselôje, dr. Ileana Panturu az Egészségügyi Igazgatóság részérôl, dr. Mihai Liebhardt kórházigazgató, valamint dr. Mircea Chiorean a mentôszolgálatok igazgatója.
Köszöntôbeszédében Fodor Imre polgármester felvetette annak a lehetôségét is, hogy a most aláírt együttmûködési egyezmény megnyithatja az utat Marosvásárhely és Brescia testvérvárossá válása elôtt.
Bár ezen a rendezvényen keretegyezmény megkötésérôl volt szó, s az együttmûködés konkrét formáiról kevésbé, az elhangzott beszédekbôl nyilvánvalóvá vált, hogy a marosvásárhelyiek elsôsorban anyagi támogatást várnak el az olasz partnertôl, míg az olaszok szervezési, szakmai segítséget vennének igénybe. Annyi konkrétumot azért megtudtunk, hogy már a mai nap folyamán dr. Cristian Boieriu Bresciába utazik egyhónapos tapasztalatcserére, s hamarosan négy- négytagú önkéntes csoport teljesít majd mentôszolgálatot a másik partner városában.
A köszöntôbeszédek elhangzása s a dokumentum aláírása után a Mûvészeti Líceum növendékeinek vonósnégyese, Derzsi Albert tanár tanítványai elôadták Haydn G-dúr vonósnégyesének (op. 76) elsô két tételét.
A pápa influenzás megbetegedése miatt elmarad II. János Pál krakkói miséje. A katolikus egyházfôt 38 fokos láz gyötri, ezért orvosa pihenést írt elô számára. Az esôs idô ellenére mintegy másfél millió hívô gyûlt össze Krakkó mellett, hogy találkozhasson a pápával. A váratlan betegség miatt azonban a misét Angelo Sodano vatikáni bíboros tartja meg.
Mattisch-Teutsch János (1884—1960) festô, szobrász és grafikus munkáiból nyílik kiállítás a budapesti Nemzeti Galériában pénteken. A Galéria a Román Kulturális Központtal rendezi a tárlatot, amely július 12-ig tart nyitva. A válogatás anyagát a brassói, a sepsiszentgyörgyi, a nagyszebeni és a konstancai múzeumoktól kölcsönözték, ez mintegy keresztmetszetet adva mutatja be a mûvész sokoldalú tevékenységét. A kollekcióban az olajfestményeken, grafikákon kívül tizennyolc szobor is helyet kapott.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) a hét folyamán tanulmányozza a kelet-európai atomerômûveket, melyekben 13 évvel a ukrajnai katasztrófa után még mûködnek a csernobilival azonos típusú reaktorok. A legtöbb csernobili típusú reaktor Oroszországban mûködik: 4 Kurszkban, 4 Szentpétervárott és 3 Szmolenszkban. Csernobilban a négy reaktor közül egy még mindig üzemel, további két hasonló reaktor található még a litvániai Ignalinában. A NAÜ konferencián elemzi a tapasztaltakat, megállapításait pénteken hozza nyilvánosságra.
Kivonják a kólát is Belgiumban
Újabb élelmiszerbotrány van kibontakozóban Belgiumban: Luc Van den Bossche egészségügyi miniszter hétfôn úgy döntött, hogy a Coca—Cola valamennyi termékét ki kell vonni a piacról. A kólafogyasztók körében a múlt héten ütötte fel a fejét rejtélyes betegségsorozat, de akkor úgy tûnt, nincs szó szennyezettségrôl. Közel száz, fôleg iskolás korú gyermeken mutatkoztak enyhébb vagy súlyosabb, de sohasem tartós rosszullét jelei. A minisztérium akkor elrendelte a kisebb kiszerelésû kólaféleségek kivonását. Most azonban valamennyi Coca—Cola-termék bevonásásról döntöttek, mert fogyasztásra alkalmatlannak találták. A gyanús terméket fôleg a franciaországi Dunkerque-ben gyártják. A miniszter azzal indokolta döntését, hogy az elmúlt napokban az eddiginél súlyosabb megbetegedések fordultak elô, és még a vörös vérsejteket romboló hemolízisrôl is érkezett bejelentés.
Gyôry Emil nyerte el a legjobb férfialakítás díját a Szocsiban megrendezett nemzetközi filmfesztiválon. A magyar színmûvész Tompa Gábor Kínai védelem címû filmjében nyújtotta a kitûnô alakítást. A Fekete-tenger parti orosz városban június 3. és 14. között tartották a fesztivált, a nemzetközi zsûri elnöke Krzysztof Zanussi világhírû lengyel filmrendezô volt.
Elképzelhetô, hogy a Bukaresti Dinamó az új európai labdarúgó kupaszezonnak idegenlégiósokkal megerôsítve vág neki. Cornel Dinu edzô a múlt héten Szerbiában tárgyalt. Ha Szerbiában a dolgok kedvezôtlenül alakulnak, a Crvena Zvezda, a Vojvodina és az Obilics legjobb játékosait kölcsönadja a bukaresti csapatnak.
Módosul a szenátus mûködési szabályzata
A szenátorok hétfôn új bizottság létrehozása mellett szavaztak, amely megvitatja és végleges formában szövegezi meg a szenátus szabályzatának módosításait. Ezt az utolsó változatot is javítani lehet a plénumban, amelynek a mostani parlamenti ülésszak végéig kell jóváhagynia azt.
A Kôolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai májusban 90 százalékban teljesítették vállalt termeléscsökkentésüket. Áprilisban az arány 87 százalékos volt. Az OPEC tagországai napi 180 ezer hordóval kevesebbet, átlagosan napi 26,31 millió hordó olajat hoztak felszínre májusban, az elôzô havi 26,31 millió hordó helyett. Következményként az OPEC-olaj átlagára hordónként 0,43 dollárral 15,43 dollárra emelkedett májusban, azután, hogy áprilisban 2,74 dollárral nôtt, a márciusi 12,27 dollárról 15,01 dollárra.
Az amerikai Bell Helicopters cégtôl a vidombáki repülôgyár megvásárlására tett ajánlat határideje június 30-án jár le, mivel azt a kormány nem hosszabbította meg. Az amerikai cég akkor vette volna át a román társaság részvényeit, ha ez megvásárol 96 helikoptert, több mint kétmilliárd dollár értékben. Az Állami Tulajdonalap eldöntheti a magánosítási folyamat újraindítását, ez esetben az amerikai csoport új ajánlatot nyújthat be. Más ajánlattal jön talán az Eurokopter német—francia vegyes cég is, Radu Vasile miniszterelnök nyilatkozatai szerint. Az Eurokopter eszerint részt venne a vidombáki repülôgépgyár privatizálásában, másrészt javítaná és karbantartaná az Airbus típusú gépeket.
A nem élelmiszeripari termékek sorában májusban a mosószerek és a mosószappan drágult leginkább áprilishoz képest, derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból. A mosószerek a jelzett idôszakban 8,8 százalékkal drágultak, következnek a lakkok és festékek 8,5 százalékkal, valamint a mosószappan 6,6 százalékkal. Jelentôs volt a növekedés a hûtôszekrények és hûtôládák (9,7 százalék), a gázkályhák és gázpalackok (7 százalék), a dohány és cigaretta (5,3 százalék), valamint az üzemanyagok (3,2 százalék) esetében is. A lábbeli májusban 3,5 százalékkal drágult áprilishoz képest, a készruha 3,2 százalékkal, a kozmetikai és a gyógyászati termékek pedig 5,9 százalékkal. A villamos és hôenergia, valamint a földgáz ára változatlan maradt májusban, júniusban viszont ezek is erôteljesen hozzá fognak járulni az inflációhoz.
A Maros Megyei Munkaerôelosztó és Fejlesztési Ügynökség adatai szerint a munkanélküliségi ráta a megyében 10,7 százalékos. 21.585 személy munkanélküli-segélyben részesül, 8310-en semmiféle anyagi támogatást nem kapnak. E hónap folyamán a marosludasi Romvelo gumiabroncs- gyártó vállalatnál 200 alkalmazott vált munkanélkülivé. További elbocsátások lesznek a marosvásárhelyi Mopan Rt.-nél, ahonnan 118 személyt építenek le.
A marosvásárhelyi SCIL tejfeldolgozó vállalat a nyári periódusban, amikor jelentôsen megnövekszik a tejtermelés, alacsonyabb áron vásárolja fel a tejet a termelôktôl. Ennek természetes következménye, hogy a tej literenként 200 lejjel olcsóbban kerül ki a gyár udvaráról: a 3000 lejes tejet 2800 lejért, míg a 3300 lejes zsírosabb tejet 3100 lejért adják a kereskedôknek.
A Romtelecom telefontársaság Maros megye összes helységében egyetlen tudakozószámot üzemeltet, a 931-et. Ezen a számon közlik Szászrégen, Marosludas, Radnót, Dicsôszentmárton, Segesvár, Szováta stb. telefonelôfizetôinek számát.
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum Barta Sándorról elnevezett Népmûvészeti Faragó Önképzôköre, valamint a Naiv Népmûvészeti Klub dr. Biró István emlékének szentelt kiállítását a Bernády Házban június 19-én 14 órakor nyitja meg Bálint István, a líceum igazgatója. A kiállítás anyagát az önképzôkör faragott, alakos hangszerei, bútorai, használati és dísztárgyai, valamint a klub naiv népi jellegû népszokásokat, balladákat, díszítô hagyományait feldolgozott faragott, szövött, varott faliszônyegei képezik. Közremûködik Szilágyi Barna, a marosszentgyörgyi református egyház kántora és Szabó Hilda, a kórus vezetôje.
Idén is megszervezik az immár hagyományossá vált nyári magyarországi építôtáborokat. Az érdeklôdôk a MADISZ marosvásárhelyi Dózsa György utca 9. szám alatti székhelyén iratkozhatnak fel, naponta 9-16 óra között. Érdeklôdni a 168-573-as telefonszámon lehet.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában június 17-én, csütörtökön 18 órakor Molnár Dénes xilografikai kiállítása megnyitójára kerül sor. A mûvész várakról, mûemléképületekrôl készített grafikai lapjaiból láthat válogatást a közönség.
A Maros megyei MADISZ szervezésében június 17-én 15 órától a Bolyai Farkas Líceumban (3-as terem) felsôoktatási felvételi-tájékoztatóra kerül sor a tatabányai székhelyû Modern Üzleti Tanulmányok Fôiskola székelyudvarhelyi képzési központjáról. A tájékoztató fórumon részt vesz a központ vezetôje és egy eldôadó tanár. A kihelyezett tagozat idén októberben újabb négyéves nappali tagozatot indít közgazdász-kereskedelmi szakon. A tandíj 280 USD félévente. Az elôzetes jelentkezést önéletrajzzal együtt kell beküldeni a Fundatia Civitas, Odorheiu Secuiesc C.P.51 címére. Jelentkezési határidô június 30.
Kósa András ifjúságkutató szociológus, a Maros megyei MADISZ alelnöke, június 18- án Budapesten Kerekasztal az emberi jogok tanításáról, taníthatóságáról és népszerûségérôl elnevezésû konferencián vesz részt. Az eseményen Pokorny Zoltán magyar oktatási miniszter és Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa tart elôadást.
Dicsôszentmártonban június 14-én reggel a rendôrök tetten érték a 20 éves dicsôszentmártoni Demeter Róbertet, aki a helyi 3-as Számú Általános Iskola titkárságáról 7,8 millió lejt tulajdonított el. Az összeg a tanügyi káderek egy havi bére, amelyet teljes egészében visszaszolgáltatott. Az üggyel kapcsolatban kivizsgálást indítottak.
Tizenkettedikére virradó éjszaka Szászrégenben a Radnótfáji negyedben a rendôrség elfogta a helyi 42 éves Graur Ioant és a marosvásárhelyi 26 éves Gorea Samartean Ioant, akik egy személygépkocsit próbáltak eltulajdonítani. Miután a rendôrség megkezde a kivizsgálást, kiderült, hogy a két büntetett elôéletû személy harmadikáról negyedikére virradó éjszaka Marosvásárhelyrôl is ellopott egy gépkocsit, amellyel Szászrégenbe utaztak, majd az autót elhagyták. Elôzetes letartóztatásban folyik ellenük a vizsgálat.
Fugulyán Gergely nyert Tusnádfürdôn
Fugulyán Gergely révén marosvásárhelyi gyôztese volt a Tusnádfürdôn június 7-e és 13-a között megrendezett nemzetközi sakkversenynek, amelyre romániai és magyarországi sportolók neveztek és akik között több mester fokozattal rendelkezô játékos is volt. Fugulyán Gergely a hét mérkôzésbôl csak egyet veszített el, a másik hatot megnyerte, így hat ponttal elsô lett. Mögötte két konstancai mester végzett a ranglistán, Iordache Traian és Kutnic Alexandru. Marosvásárhelyrôl hatan vettek részt a versenyen, minadnnyian saját költségen utaztak a helyszínre. A sporttalálkozó szervezôje és játékvezetôje Bíró Sándor csíkszeredai nemzetközi mester volt.
Copyright © Népújság - 1999