|
LI. évfolyam 135. (14187) |
1999. június 14. hétfô |
Több ezer KFOR-katona belépett Koszovóba három irányból a nemzetközi biztonsági erô telepítésének elsô napján. Ez sikernek tekinthetô — hangoztatta vasárnap a NATO- szóvivôje, Jamie Shea.
Elmondta, hogy a betelepülés fokozatosan, számos óvintézkedés mellett folyik. Az elsô nap legnagyobb kihívásai közül kiemelte az aknamezôket. Vasárnap a betelepítést szemlézte a NATO európai fôparancsnoka, Wesley Clark — tette hozzá a szóvivô.
Shea meggyôzôdését fejezte ki, hogy hamarosan rendezôdik a NATO-orosz együttmûködés kérdése, amely egyébként nem jelent fennakadást a KFOR munkájában. A szóvivô elmondta, hogy két katonai és két politikai szinten folyik a kapcsolattartás Moszkvával, s terveznek Jelcin-Clinton telefonbeszélgetést is. Pristinában összesen kétszáz orosz ejtôernyôs és ötven jármû tartózkodik - erôsítette meg. Az együttmûködés gördülékenysége szerinte már csak azért sem lehet kétséges, mert az orosz erôket az a Viktor Zavarzin vezeti, aki elôzôleg Moszkva katonai képviselôje volt a NATO-ban.
A NATO azzal számol, hogy körülbelül két hétbe telik, mire az elsô menekültek megkezdhetik a visszatérést — közölte Shea. A KFOR legfontosabb feladatai közé sorolja, hogy a csaknem félmillió, Koszovón belül maradt menekültet segítse minél hamarabb. Emiatt fontosnak tartják, hogy a humanitárius szervezetek is mielôbb megkezdhessék munkájukat Koszovóban.
Körülbelül tízezer szerb katona már elhagyta Koszovót, eddig nincs jele annak, hogy Belgrád ne tartaná magát a katonai technikai megállapodáshoz. Mintegy 2500 szerb és montenegrói polgár is elhagyta otthonát, ezt azonban a NATO még nem tekinti menekülthullámnak — fejtette ki Shea.
Igor Ivanov orosz külügyminiszter vasárnap telefonon beszélt brit kollégájával, Robin Cookkal és biztosította arról, hogy Oroszország támogatja a koszovói békefenntartó erôk egységes parancsnokság alá helyezését — közölte George Robertson brit védelmi miniszter.
Mint a Reuters jelentésében megjegyzi, az orosz katonák, akik a NATO elôtt léptek Koszovó földjére, keresztezték a szövetség tervét, hogy parancsnoki fôhadiszállást létesít a pristinai repülôtéren. Ivanov azonban biztosította Cookot, hogy "Oroszország határozottan a Koszovóra vonatkozó biztonsági tanácsi határozat mögött áll, és támogatja egyesített parancsnokság felállítását". Ivanov azt is közölte, hogy Oroszország a NATO beleegyezése nélkül nem küld több katonát Koszovóba.
A NATO ragaszkodik ahhoz, hogy a vezetésével valósuljon meg ez az egységes parancsnokság.
A pristinai repülôtéren állomásozó orosz katonák vasárnap megakadályozták, hogy egy francia egység a légikikötô területére lépjen.
A kellemetlen közjáték helyi idô szerint délelôtt fél 11 körül játszódott le, s másokkal együtt a Reuters brit hírügynökség tudósítója is szemtanúja volt. Beszámolója szerint 15 francia katonai teherautó érkezett a repülôtér fôbejáratához, az orosz ôrök azonban megállították az olajszállító konvojt.
Ezután 15 perces perlekedés következett a gépkocsioszlopot vezetô francia tiszt és a két orosz ôr között, akik mellett szerbek posztoltak a fôbejáratnál.
"Azért jöttünk, hogy a NATO-térképnek megfelelôen olajraktárat létesítsünk. Akkor most hova menjünk?" — kérdezte a francia tiszt.
"Vissza kell fordulnotok és el kell mennetek. Csak az orosz alakulat tartózkodik a repülôtéren" — válaszolták az oroszok. "Bárhova mehettek, de a repülôtérre nem" — szögezték le.
A reptéri NATO-képviseletet firtató kérdésre az orosz ôrök közölték, hogy "a britek jöttek (Michael) Jackson tábornokkal, de mostanra már elmentek". A szópárbaj a franciák visszavonulásával végzôdött.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egyik harcosa vasárnap reggel Pristinában meggyilkolt egy szerb rendôrt.
A szerb rendôrség közleménye szerint az áldozat gépkocsijával a város északi részén lévô, szinte kizárólag albánok lakta Vranjevac negyeden haladt át, amikor egy géppisztolysorozat végzett vele.
A rendôrök úgy tudják, hogy az UCK mintegy 150 fegyverese egy vranjevaci iskolában rejtôzködik. A harcosok állítólag a jugoszláv hadsereg egyenruháját, és az UCK sapkáját viselik.
A gyilkosság akkor történt, amikor a nemzetközi békefenntartó erôk éppen átveszik a város feletti ellenôrzést — jegyezte meg az AFP.
Gerhard Schröder német kancellár és Borisz Jelcin orosz elnök vasárnap délelôtt telefonbeszélgetést folytatott a koszovói helyzetrôl — közölte Michael Steiner, a kancellár kül-és biztonságpolitikai tanácsadója.
A tanácsadó szerint mindkét politikus egyetértett abban, hogy a jövôben is folytatják a kiváló német-orosz kapcsolatokat ápolását.
Steiner elmondta, hogy a koszovói rendezés még vitás kérdéseiben az Ahtisaari-Csernomirgyin-dokumentum és június 10-i ENSZ-határozat értelmében fognak eljárni.
Jelcin a telefonbeszélgetés során megerôsítette, hogy Schröder német kancellár meghívására jövô vasárnap Kölnbe érkezik, ahol részt vesz a fejlett ipari államokat és Oroszországot tömörítô Nyolcak Csoportja csúcsértekezletének utolsó napján. Érkezéséig Oroszországot Szergej Sztyepasin miniszterelnök képviseli.
A NATO eltökélt szándéka, hogy nem engedi Koszovó felosztását, bár Oroszország minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy saját körzete legyen, amelyet csak ô ellenôriz — közölte vasárnap Robin Cook brit külügyminiszter az orosz katonai egységek meglepetésszerû pristinai bevonulásáról, a repülôtér ellenôrzése fölött kialakult NATO-orosz vitáról.
A GMTV televíziónak adott nyilatkozatában Cook kijelentette: az észak-atlanti szövetség nem tûri, hogy a kérdésben a második világháború utáni keletnémet típusú megoldás szülessen, azaz Koszovó egy része teljesen elkülönüljön a többitôl csak azért, mert azt orosz katonák ellenôrzik.
"A KFOR minden egységének azonos parancsnoki- irányító rendszer alatt kell mûködnie, nem lehetnek különálló mûveletek, különálló politikák sem a katonai kérdésekben, sem a polgári lakosság iránti magatartást illetôen. Oroszország ebben a tekintetben nem akar együttmûködni velünk" — hangoztatta a brit külügyminiszter.
Hasonló szellemben nyilatkozott George Robertson védelmi miniszter, aki a BBC-nek adott interjújában kijelentette: szó sem lehet különálló befolyási övezetek létrehozásáról. Egy önálló orosz körzet kialakítása Koszovó de facto felosztását eredményezi, és meghiúsítja a nemzetközi közösség elsôdleges célját, a lakosság visszatelepítését és a többnemzetiségû Koszovó újraépítését — mutatott rá a brit miniszter.
Államfôi üzenet a balkáni rendezésrôl
Drága árat kellett fizetni a békéért Jugoszláviában: a most elért megállapodás lehetséges volt kezdettôl fogva, de a Milosevic-rezsim inkább az ország és az emberek feláldozását választotta — hangsúlyozta Emil Constantinescu államfô a nemzethez intézett üzenetében.
Hét végi televíziós beszédében az elnök kiemelte, hogy Romániának továbbra is a stabilitás és az egyensúly támaszának kell maradnia a térségben, és ilyen minôségben kíván részt venni az újjáépítésben.
Emil Constantinescu kitért arra, hogy a konfliktus idején Románia megôrizte, sôt erôsítette jó kapcsolatait szomszédaival. Ennek példájaként említette egyebek között, hogy Magyarország ebben az idôszakban sürgette: az Európai Unió szüntesse meg a vízumkényszert a román állampolgárokkal szemben.
— Románia szeretné, ha helyreállnának a jó kapcsolatok Jugoszláviával is — hangsúlyozta. Hozzátette, hogy hétfôn Bukarestbe érkezik Milo Djukanovic, a jugoszláv föderációhoz tartozó Montenegrói Köztársaság elnöke, akivel a jövôbeni együttmûködést vitatják majd meg.
— Jugoszlávia demokratikus fejlôdését várjuk, hogy erôsíthessük hagyományos kapcsolatainkat a szerb néppel — mondta.
Az államfô szerint országa végig következetes álláspontot képviselt a jugoszláviai konfliktusban. Hangsúlyozta, hogy a katonai mûveletekben egyetlen román katona sem vett részt semmilyen formában, a NATO soha nem használta a román légteret támadásokhoz, szóba sem került, hogy külföldi katonák érkezzenek román területre.
Hat teátrumnak ítélte oda a zsûri a Határon Túli Magyar Színházak XI. Fesztiváljának négy nagydíját — derült ki szombaton késô este Kisvárdán, a seregszemle díjkiosztó gáláján.
A házigazda, Kisvárda város által felajánlott nagydíjat megosztva kapta a Kassai Thália Színház és az Újvidéki Magyar Színház. A kassaiak Miller: Az ügynök halála, míg az újvidékiek Cicvák: A profik háza címû darabjával arattak nagy szakmai sikert.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat nagydíját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kapta, az Isten hozott szellô címû összeállításért.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által felajánlott nagydíjat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mûvészei vehették át, Goldoni: Chioggiai csetepaté címû vígjátékának bemutatásáért.
Az Illyés Közalapítvány nagydíját szintén megosztva adták ki: a Beregszászi Illyés Gyula Színháznak és a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak. A beregszásziak Madách: Az ember tragédiája, a kolozsváriak pedig Labiche: A Lourcine utcai gyilkosság címû darabbal szerepeltek a fesztiválon.
A közönségdíjat és a Magyarok Világszövetsége által felajánlott Páskándi-díjat a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színmûvészeti Tanszékének I.-III. éves hallgatói érdemelték ki, Moliére: Képzelt beteg címû darabjával.
A színészek közül különdíjat kapott Bogdán Zsolt és Borbáth Júlia kolozsvári, Czintos József szatmárnémeti, Kovács Ágnes Anna és Szélyes Ferenc marosvásárhelyi, Szabó Tibor gyergyószentmiklósi, Szorcsik Kriszta szabadkai, Váta Lóránt és Sebestyén Rita sepsiszentgyörgyi mûvész.
A legtehetségesebb színmûvészeti fôiskolai hallgatónak felajánlott díjat Török Illyés Orsolya (Kolozsvár) kapta.
A szombaton Kisvárdán befejezôdött Határon Túli Magyar Színházak XI. Fesztiválján 18 társulat 40 elôadással lépett a zsûri és a közönség elé.
Illatozó hársfák hûvös árnyéka, egyre erôsödô napfoltok, türelmes, figyelmes vérnyomást mérô, jó tanácsokkal szolgáló családorvosok, orvostanhallgatók a fehér sátrak alatt, gyermekrajzok a középkori vár falán, kritikus tükörkép a felnôttek társadalmáról, zene, színes sokaság, kerékpár és görkorcsolya-vetélkedô, kocogó, tornászó felnôttek és gyermekek, szórakoztató versenyek és tánc a színpadon, vérnyomást méretô személyek, a Mindkontrol masszôrjénél sorban álló fiatalok, a természetfotókban gyönyörködô látogatók, a tombolák boldog nyertesei — a IV. Marosvásárhelyi Szív Nap helyszínéül keresve sem találtak volna jobb milliôt a szervezôk. Így lett az egészség fóruma a vár, ahol a megnyitó sem a szokványos volt. Dr. Kikeli Pál egyetemi elôadótanár szavait követôen Fodor Imre polgármester mondott köszönetet azért, hogy a szervezôk országos mintát teremtettek, s bevonták a szervezésbe azokat a nemkormányzati szerveket is, amelyek tevékenységükkel hozzájárulnak az egészséges életmód népszerûsítéséhez, s amelynek képviselôi, mellettük a más városokból érkezett vendégek, résztvevôk mind-mind szót kaptak a megnyitó során. A bejáratnál pedig térkép jelezte az egészség pályáját, amelyet Fodor Imre polgármester aktív részvételével avattak fel, s felszabadultan, jól érezték magukat a marosvásárhelyi árvaház gondozottjai is, akik a sporttanárok irányításával az ügyességi próbákon bizonyítottak. S bár a délutáni órákban a szûrôpontokon még mindig türelmesen várták a közönséget, s a színpadon is zajlott a mûsor, a Szív Napot elmosta az esô. De tanulsága, hogy sokkal meggondoltabban kellene sáfárkodnunk az egészségünkkel, s értékelnünk, óvnunk, ôriznünk kellene, addig, amíg van, a mai gyermekek, a legfiatalabb nemzedék tudatában talán termékeny talajra talál. Ezért is szólították meg ôket, ezért is fordultak elsôsorban feléjük az idei Szív Nap rendezôi.
Népes közönség gyûlt össze szombaton délelôtt Nyárádremetén, a helybéli általános iskola névadó ünnepségén. A jelenlegi és volt diákok, tanárok mellett az ünnepi szentmisén és az azt követô emléktábla- és névadótábla leleplezésén részt vettek a mártélyi (Magyarország, Csongrád megye) testvértelepülés, a megyei tanfelügyelôség, a megyei tanács és az RMDSZ képviselôi is. A színes és jól megszervezett ünnepélyt Lakó Árpád iskolaigazgató köszöntôszavai nyitották meg, ô ismertette a névadó, dr. Nyulas Ferenc életét, munkásságát is. Az egykori Köszvényremetén született kiváló orvos, vegyész, az elsô magyar nyelvû vegyészeti könyv írója, kémiai szaknyelvünk egyik megalkotója életét embertársai javának, népe haladása és a tudomány fejlesztése ügyének szentelte. Igazi példakép számunkra, s reméljük, iskolánk tanulói is ôt követik — mondotta. Majd Hegyi Mária tanárnô, Szász Benedek polgármester, Balázs Imre plébános méltatta Nyulas Ferencet.
— Az a miénk, amit nevünkkel nevezünk el, amit mi nevezünk el. Ma a példaértékû életet élt, a szerepét felvállaló dr. Nyulas Ferencnek állítunk emléket, s reméljük, a nyárádremetei iskola ad még hozzá hasonló egyéniségeket a világnak — osztotta meg a jelenlevôkkel gondolatait Spielmann Mihály történész, a Teleki Dokumentációs Könyvtár vezetôje. Dáné Károly matematika szaktanfelügyelô felolvasta a Maros Megyei Tanfelügyelôség határozatát, melyben elfogadja a nyárádremetei általános iskola névváltoztatását. A felkért Váradi Edit nyugalmazott tanárnô kissé nehezen, de annál nagyobb szeretettel leplezte le a helybéli Fancsali Imre által készített emléktáblát és a névtáblát. Az ünneplô közösséget Frunda György szenátor, dr. Birtók Ferenc volt iskolaigazgató, Szente Ibolya megyei RMDSZ- ügyvezetô elnök, Józsa Ilona, a mártélyi általános iskola aligazgatónôje és Balogh Jánosné, a testvértelepülés polgármestere is köszöntötte. Ez utóbbi átadta a helybéli iskola számára hozott videolejátszót és emlékvázát is. Szombaton az iskola könyvtára — a szovátai Teleki Oktatási Központ jóvoltából — 300 könyvvel, tankönnyvvel és folyóirattal is gazdagodott.
Felemelô érzés volt a helybéli kórus énekét, Lokodi Károly furulyajátékát és a kis tanulók szavalatait hallgatni. "Kit hitével áldott meg a föld/ minden füve szigorú bokra/ nem való az mennybéli-fényes táncra/ kényes önmaga-mutogatásra!/ de való járni, taposni/ bokáig érô sárban is ha kell/ és izzadni szívig parázsló nyárban/ káromló szó nélkül, csikorgó foggal!" — Molnos Lajos költô szavai jellemezték a legjobban dr. Nyulas Ferencet és a mindenkori értelmiségit, s a névadó ünnepség minden felszólalója ezt az utat mutatta fel a kisdiákoknak.
A színvonalas ünnepély után a jelenlevôk megtekinthették az iskolában a helybéli diákok, tanítók által készített festményeket, rajzokat és részt vehettek a helybéliek délutáni mûsorán is.
Pénteken délután a Kultúrpalota nagytermében gyermekkórusok hangversenyével vette kezdetét a Bárdos Lajos Zenei Hetek részeként, immár nyolcadjára, Marosvásárhelyen a Bárdos Lajos — Nagy István fesztivál. A jelzett, közel 25 erdélyi benevezôbôl, objektív és szubjektív okok miatt, sajnos alig 16-17 dalegyüttes jött el. Viszont a hallgatóság vastapssal jutalmazhatta a budapesti Bárdos Lajos Kamarakórus (karnagy Kempelen Tünde), illetve a jászberényi Vasas Kórus (Bakki Katalin) ittlétét, teljesítményét. Marosvásárhelyre érkezésük — nem is elsô alkalommal! — példa kórusaink számára: a fegyelmezett munkára és azon belsô ösztönzés erejére és hitére, mely Miskolczi Ottó színmûvész verssorát idézve: "És szeretetre lázítani halkan" lírai gondolatban vált jelképes üzenetté. Pénteken tehát a marosvásárhelyi 15-ös, 5- ös, 14-es, 20-as és 18-as általános iskola — ez utóbbi román tagozatának kórusa is — kis, törekvô-igyekvô dalosai léptek hangversenydobogóra Kovács András, Iszlay Margit, Szászkay Erzsébet és Aszalós Enikô karvezetésével. Izgatottan zengô lányok-fiúk éneklô lelkérôl is vallott az általuk megszólaltatott megannyi, szüntelenül újjászületô népdal, tréfás kánon egymást követô-kergetô azonos dallama, szebbnél-szebb egyházi ének... Jutalmuk — Bárdos Lajos születésének 100. évfordulójára is emlékeztetôül — az ez alkalommal szerzett Bárdos Lajos emléklap és Bárdos Lajos — Nagy István emlékplakett.
Az ifjak hangversenyén, szombaton délután, a vendég budapesti Bárdos Lajos Kamarakóruson és a Vasas Kóruson (Jászberény) kívül fellépô székelyudvarhelyi Alla Breve Kórus, vezetôje Kovács László, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria ökumenikus kórus (Hajdó Károly), valamint két marosvásárhelyi dalosegyüttes: Csíky Csaba karvezetésével a Vártemplom Musica Humana nôi kara és a Kovács András által vezényelt Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar vívott ki — joggal — vastapsot. A mûsorukban szereplô, korokat és stílusokat átfogó világi és egyházi zeneszámok — zsoltár, madrigál, népdalfeldolgozás stb. — megannyi Palestrina, O. di Lasso- mû, Bárdos-szerzemények, Halmos—Birtalan—Kozma Mátyás, B. Britten-alkotás vokális, olykor hangszerrel is — Sós Kóréh Orsolya, zongora — több szólamban történô elhangzása is jelzi, mennyire súlypontozottá vált az utóbbi tíz esztendôben Erdély közmûvelôdési életében a hangversenyzene: hogy hozzáértô, áldozatkész karnagyok "kezén", dalosok törôdésén és nem utolsósorban az ember énekhangja kedvelôi szívében gyarapodik kóruskultúránk. Hadd idézzük zárógondolatként Miskolczi Ottó színmûvészt, a Zenei Hetek Kórus és Ifjúságnevelési Alapítvány fôszervezôjét, aki Bárdos Lajos elvárását idézve így fogalmazott:"Ez egy folyamat... melyben a kiválók példamutatók! Legyenek hát ôk azok, akik másokat is ösztönöznek, mert a cél az, hogy ebben mindenki részt vegyen!"
Hát így legyen!
avagy kulturális interferenciák Marosvásárhelyen
Az Andok hangjainak tolmácsolói különleges hangszerelésû zenéjükkel árasztották el szombaton délben Marosvásárhely fôterét. Sípokkal, szôrmének borította dobbal, kagylókból készített csörgôkkel, gitárokkal, hegedûvel vidáman játszották a dallamot a dél-amerikai indián zenészek. Jókedvûen szóltak egymáshoz, majd pillanatok alatt váltották a pergô ritmust, a lassú balladai melódiával. Vándorzenészek. Hallani ôket Európa nagyobb városaiban, forgalmas tereken, metrólejárókban, turisztikai látványosságok közelében. Alkalmi nézôk, kíváncsiskodók állnak meg elôttük. Cigányasszony szoknyáját billegetve közelít a brácsáshoz. Akár a miénk is lehetne – inti kezével, s néhány tánclépést is bemutat. Egyetemisták érnek a térre. Egy dobozból hangkazetták kerülnek elô. Románul jól beszélô, dél-amerikai vonású fiatalember — mint kiderült, Bukarestben járt középiskolába — kínálja az árut. 30.000 lej darabja és mind jók, magyarázza a borítólapot tanácstalanul nézôknek. Az élô reklám gyümölcsöz. Ahogy máshol, úgy a Színház téren is, elôttük áll a nyitott hegedûtok, s ha ebbe nem is gyûl oly könnyen az adomány, annál inkább fogy a kazetta. Nem hamisítvány bizonygatja a "menedzser": budapesti és bécsi stúdiókban készült felvételek. Fiatal hölgy dedikáltatja a borítólapot. A csapatban egy szôke indián is van. Ô magyarországi. Odaát csatlakozott az együtteshez. Megszerette e zenét, az életmódot. Felvállalta. Romániában már bejárták Moldvát, most Kolozsvárról jönnek, s aztán továbbmennek Beszterce fele.
A pánsíp és a furulya vitába kezd, csitítja ôket a hegedû, ismét nekilendülnek a zenészek. Utcagyerekek sereglenek köréjük. Nagyokat szippantanak zacskójukból, s úgy tesznek, mintha hozzájuk tartoznának. Utaznak ôk is. Bezárul a hegedûtok, tartóba kerülnek a hangszerek, bôrtáska nyeli el a hangkazettát, vállba hasít az átalvetô, libben a rokolya, eltûnik egy gyerekarc a "pungában" — mindenki megy dolgára, csak egy pillanatra találkoztak, ott, a Színház téren, Kelet- Európa egyik kis sarkában.
Postások országos gyaloglóversenyének döntôje Szovátán
Lascus Eleonora és Poenaru Petrisor nyerte a postások országos gyaloglóversenyének a hét végén Szovátán megrendezett döntôjét.
A postások országos gyaloglóversenyét idén 23. alkalommal rendezték meg. Az elsô selejtezôkön szinte minden postai kihordó részt vett, közülük csak a legjobbak juthattak be a szovátai döntôre, amelyen jelen volt Dumitru Moinescu, a Román Posta vezetôtanácsának elnöke és más vezetôtanácsi tagok is.
Idén két kategóriában lehetett versenyezni, külön az amatôrök és külön a profik — profi elnevezés alatt értendôk olyan postások, akik aktívan sportolnak. Versenyen kívül nevezett be Baciu Laura és Petrisor Cristian, akik nevezetes eredményekkel tértek haza a nemrégiben megrendezett postások Európa- bajnokságáról: Baciu második, Petrisor negyedik lett a 10 km-es versenyszámban. Jelen voltak ugyanakkor a Román Posta SK tagjai is.
A szovátai döntôben a nôknek 5 kilométeres, a férfiaknak 10 kilométeres távot kellett teljesíteni. A versenyt a fürdôtelep utcáin rendezték meg. Bár a szabályzat határozottan tiltotta, hogy a részvevôk szaladjanak, többen nem tartották be az elôírásokat, s helyenként futólépésben haladtak. A versenybírák figyelemmel követték a postásokat, ahol szükség volt, figyelmeztettek, az utolsó versenyzô célba érkezése után pedig összeültek, hogy hitelesítsék az eredményeket, tehát olyan versenyzô, akit több alkalommal figyelmeztettek, nem kaphatott díjat. A kihirdetett ranglista a következô:
Postások országos gyaloglóversenye, döntô: amatôrök: nôk: 1. Lascus Elena (Temesvár), 2. Olteanu Liliana (Brassó), 3. Galden Elena (Iasi); férfiak: 1. Poenaru Petrisor (Prahova), 2. Ioan Lazar (Dolj), 3. Sarosi Cristian (Kolozs); profik: nôk: 1. Baciu Laura (Brassó/Gyulafehérvár), 2. Baluta Maria (Bukarest); férfiak: 1. Petrisor Cristian (Bukarest); a legfiatalabb versenyzô: Székely Pál (Kolozs); a legidôsebb versenyzô: Lascus Eleonora; a legtechnikásabb versenyzôk: Trandafir Nicoleta (Bukarest), Nuta Temistocle (Iasi).
Ezenkívül a verseny végén több különdíjat is kiosztottak azoknak, akik segítettek a szervezésben és támogatták a rendezôket.
— interjú Antal Emese többszörös megyei és országos bajnok futókorcsolyázóval —
— Mikor és hol kezdtél el sportolni, kinek a keze alatt?
— Elemista voltam, amikor az iskola rendezett egy görkorcsolyaversenyt, kint a Víkenden. Azon a versenyen én mindent megnyertem, amit lehetett. Ekkor meglátott engem Gáll Károly — a késôbbi edzôm —, és elvitt gyorskorcsolyázni a Maros Sportegyesülethez, amelyhez hû maradtam, amíg Vásárhelyen sportoltam. Idôvel felkerültem a válogatottba, ahol évekig voltam, de ott nem tetszett nekem, hiányzott az itthoni környezet.
— Miért épp a korcsolyát — jelen esetben a gyorskorcsolyát választottad és miért nem például a teniszt?
— Kisiskolás koromban édesapámtól kaptam egy pár korcsolyát, aztán kivitt engem a hajdani Vointa korcsolyapályára, s otthagyott. Én aznap diplomával tértem haza. Sôt emlékszem, édesanyám még veszekedett is apummal, hogy miért hagyott ott egyedül engem. Szerettem korcsolyázni...
— Megközelítôleg hányszoros országos bajnok vagy, és nemzetközi szinten milyen eredményeket értél el?
— Kb. hússzoros megyei bajnok voltam országos bajnokságon is kb. hússzor akasztották a nyakamba az aranyérmet. Nemzetközi szinten a legjobb eredményt az 1995- ben, Amerikában megrendezett világbajnokságon értem el, ahol a harmadik lettem 500 méteren, világkupán kétszer voltam harmadik, többször voltam az elsô tíz között, Olimpián voltam tizedik, tizenegyedik, tizenkettedik, Eb-n ötödik és hetedik helyezést értem el 500 méteren, többször voltam az elsô tíz között.
— Jelenleg Ausztriában élsz, ott is versenyzel. Hogy kerültél oda ki?
— Az 1988-as kijevi (Oroszország) vb-n megismerkedtem egy osztrák korcsolyázóval — akkor még Románia színeit képviseltem —, ô eljött ide utánam és elvitt Ausztriába. Tehát neki köszönhetem...
— Azóta Nyugaton élsz, versenyzel. Megbántad-e, hogy elkerültél Vásárhelyrôl, vagy hálás vagy a sorsnak, hogy így fordult az életed?
— Hát persze, hogy nem bántam meg, örvendek, hogy akkor kijuthattam. Tudod, ott az életszínvonal jóval magasabb, a sportot, sportolókat jobban támogatják, jobban megfizetik. Nem mindenhol, de ott, ahol én lakom, Innsbruckban, nem panaszkodhatnak a sportolók.
— Szeretnék kijutni az elkövetkezô olimpiára.
— A sportolás mellett a tanulás is kitölti a hétköznapjaidat. Milyen iskolába jársz?
— Egy nyelvészeti fôiskolán tanulok. Ott általánosan tanulunk. Késôbb logopédus leszek, mivel három év után lehet választani, specializálódni. Majd edzôsködéssel is szeretnék foglalkozni.
— Hogyan sikerült összehangolni a tanulást a sportolással?
— Az elején nehéz volt, hiszen én csak nyáron tudok tanulni, mivel télen versenyeken, edzôtáborokban veszek részt. Most már nincsenek különösebb gondjaim...
— Miben és mennyiben különböznek az itthoni, hazai edzôk, edzésmódszerek a jelenlegi nyugati edzôktôl, ezdésektôl?
— Az itthoni edzôk technikailag és emberileg jobbak, mint például Ausztriában. Össze sem lehet hasonlítani...
— Kinek köszönhetsz eddigi pályafutásod során a legtöbbet?
— Igaz, hogy itthagytam edzômet, Gáll Karcsit, de nagyon sokat köszönhetek neki, sokat támogatott minket. Az ô keze alatt lett belôlem és volt társaimból elismert sportoló. Sokat gondolok rá. Talán egyszer lesz rá mód és idô, s elvisszük ôt meg családját hozzánk, Ausztriába, látogatóba...
— Valamikor Vásárhelyen több híres futókorcsolyázó versenyzett. Tartod-e valamelyikkel közülük a kapcsolatot, s ha igen, kivel?
— Például Cseh Edmonddal hetente beszélek telefonon. Ô Svédországban, Stockholmban él, ahol egy kis vendéglô tulajdonosa, másodállásban pedig egy iskolában karbantartó. Ô egyébként abbahagyta a korcsolyázást. Máthé Tibor jelenleg kinn van Kanadában, ott dolgozik, ô is abbahagyta a korcsolyázást. Horváth Dezsôvel versenyeken találkozunk. Ô Magyarország színeit képviseli.
— Melyik volt az eddigi pályafutásod legszebb emléke, élménye?
— Például soha nem lehet elfelejteni egy vb-t, ahol a harmadik lettem 500 méteren, vagy például egy olimpiai részvételt nem lehet lebecsülni. Az utolsó olimpián gyomormérgezést kaptam a japán ételektôl, így csak a 27. helyet foglalhattam el. Azért egy olimpia mégsem megyei bajnokság...
— Most, hogy itthon voltál, hallom, hogy naponta lejártál edzésekre a Maros Sportegyesülethez. Milyen érzés volt újra itthon edzeni?
— Részben jó érzés volt, de amint láttam azt a nyomorúságot, ami ott van, sajnos elment a kedvem... Sajnálom a gyerekeket is. Korcsolyákat, tornacipôket adományoztam nekik, ily módon is próbáltam segíteni rajtuk.
— Mit tanácsolsz azoknak a gyerekeknek, akik most szeretnének nekifogni sportolni, futókorcsolyázni?
— Vagy hagyják abba és inkább tanuljanak, vagy próbáljanak kialakítani baráti kapcsolatokat külföldi sportolókkal, egyesületekkel, hogy azok majd segítsék ôket felszereléssel, korcsolyával...
Tulajdonképpen, ha hobbi, akkor nehezen lehet abbahagyni...
Már hosszú ideje évôdöm, de már nem tudom magamban tartani a következô történetet: ezelôtt egy évvel, amikor a Herlitz Mobex férfi kosárlabdacsapata elôkelô negyedik helyen végzett az A-osztályban és az új szezon elején négy újabb játékossal erôsítettek (?), a csapat vezetôsége nagy szájjal kikürtölte: bajnokok akarunk lenni! Megkezdôdött a bajnokság és minden jól ment. A brassói teremtornán megvertek mindenkit, köztük az akkori bajnok Dinamót is, s a bukaresti tornán is csak Temesvártól kaptak ki, de akkor azt pillanatnyi kisiklásnak neveztük. A visszavágókon Pitesti-en megverte ôket a Rapid (!) és a Dinamo is, majd a saját pályán megszervezett tornán ismét legyôzte ôket Temesvár, így csak az 5-7. helyen jutottak be az elsô értékcsoportba. Az edzôk és a vezetôk továbbra is mondogatták: semmi baj, még a bajnokság több mint fele hátra van. Az elsô két fordulóban kikaptak idegenben, majd a Socedet is nagy kínok között tudták csak legyôzni itthon. Jött a temesvári gyôzelem és úgy tûnt, minden helyreállt; de a csapatot hamarosan hazai pályán leseperte az a Steaua, amelyet addig már kétszer legyôztek és ebben az értékcsoportban addig még nem nyert egyszer sem. Ez után a vereség után már a nézôk sem mentek ki a mérkôzésekre akkora számban, ahogy addig megszoktuk, a szurkolótábor meggyérült. Következett a három gyôzelem, amelybôl a legszebb a Dinamo elleni remek játék és kiütéses gyôzelem, és amelyen megverték (igaz, hazai pályán) a múlt bajnokság elsô három helyezettjét. Ekkor már majdnem biztos volt: mindenkit meg tudnak verni, ôk a legjobbak, de ennél jobban is tudnak játszani — mondták egyesek. Minden nagyon egyszerûnek tûnt, harmadikként be is jutottak a rájátszásba. Aztán jött a Kolozsvári Carbochim és ráébresztett a valóságra: négy nap alatt kétszer is könnyen gyôzött a Herlitz Mobex ellen. Ekkor már látszott a játékosokon, hogy ôket igazából már nem is érdekli, mi lesz a csapat sorsa a bajnokság végén, a lényeg, hogy megkapják a fizetést és a gyôzelmekért járó prémiumokat. Ekkor látszott meg, hogy az idegenlégiósoknak sem jelent semmi mást, csak pénzforrást ez a csapat, csak az a kevés vásárhelyi játékos, akiket ki-kihagytak a csapatból, az harcolt, de hiába. Az "ászoknak" csak veszekedésre és legyintésre telt az erejükbôl. A Soced, majd a Iasi elleni vereség már egyenes következménye volt a nemtörôdömségnek. A bajnoki címbôl csak egy közepes eredménynek számító hatodik hely lett.
Hogy játékosai mégse maradjanak bajnoki cím nélkül, a Herlitz elnöke, Horatiu Nicolae beszervezte kedvenceit az újonnan megindult városi kosárlabda- bajnokságba, ahol az amatôrök között nem is vallanak szégyent: káprázatos zsákolásokkal és pontos dobásokkal mindenkit megvertek, ôk a legjobbak Marosvásárhelyen. Ez nem semmi, már csak a közeledô streetball bajnokságot kell megnyerniük! Sok sikert kívánunk, "szorítunk" nekik...
Hajrá, fiúk, csak így tovább!
Szántó Lóránt
Az utolsó fordulót rendezték meg szombaton, az 1998/99- es idény B-osztályos labdarúgó- bajnokságának II. csoportjában. Azt, hogy ki jut fel az A- osztályba, vagy hogy ki játszik majd osztályozót, már az utolsó mérkôzések elôtt is tudták, de csak a végsô sípszó után vált ismertté a kiesô csapatok neve.
Dési Unirea — Marosvásárhelyi ASA 2-3 (1-1)
Fontosságát jelentve jelentéktelen, ennek ellenére jó iramú mérkôzést játszott a két csapat. A désiek biztos kiesôknek számítottak, míg az ASA a 7. helyrôl várta a folytatást. A 33. forduló végén Goerge Ciorceri, a vásárhelyiek edzôje azt nyilatkozta, hogy nyerni szeretnének az Unirea otthonában; és ez — mint utólag kiderült — sikerült is nekik. A találkozó elején a hazaiak kihagynak egy 11-est. A 32. percben a játékvezetô a katonacsapat javára ítél büntetôt, amelyet Gábor magabiztosan értékesít: 0-1. Elônyük nem tart sokáig, mivel a 42. percben Vlasiu, az ASA védôinek figyelmetlenségét kihasználva, egyenlít: 1-1. Az 53. percben újra a vásárhelyiek találnak be ellenfelük kapujába Enyedi révén, aki egyedül marad Fechete hálóôrrel, s nem hibázik: 1-2. Az 55. percben az Unirea bebizonyítja, hogy még nem érzi magát a C-osztályban, így másodszor is kiegyenlít: Suvagau egyedül a büntetôterületen a hálóba lövi a pöttyöst: 2-2. Hogy végül mégis az ASA nyeri a három pontot, az elsôsorban Pîslarunak köszönhetô, aki a 90. percben beállítja a végeredményt: 2-3.
Dicsôszentmártoni Chimica — Craiovai Extensiv 1-0 (1-0)
Óriási örömmel búcsúzott a Chimica a szurkolóitól, miután azt a csapatot sikerült legyôznie, amely jóval az idény vége elôtt kiharcolta az A-osztályba való feljutást. A bajnokság folyamán többször is úgy nézett ki, hogy a dicsôszentmártoniak vészhelyzetbe is juthatnak — már ami a kiesést illeti —, de ezek az elképzelések végül alaptalannak bizonyultak.
Aradi UT — Pitesti-i Dacia 2-2 (2-0)
Könnyen vette a találkozót az UTA. Érezhetô volt a csapat játékán, hogy játékosai már a sorsdöntô mérkôzésre gondolnak, amelyet ha megnyernek, a jövô idénytôl ôk is az A- osztályban szerepelhetnek.
Petrozsényi Jiul — Gyulafehérvári Apullum 1-0 (0-0)
Óriási küzdelem, a Jiul utolsó esélyeit játszotta. Mivel a petrozsényiek, ha nehezen is, de végül megnyerték a találkozót, és a Vega is kikapott, álmuk valóra vált, és így a következô idényben továbbra is a másodosztályban játszhatnak.
Nagyváradi Bihar FC — Medgyesi Gaz metan 2-2 (1-0)
Két, gondolatban már vakációzó csapat találkozott egy barátságosnak is nevezhetô mérkôzésen. A Bihar FC célja a második hely volt még a tavaszi idény kezdetén, de végül csak a 6.-ra tellett.
T. Severin-i Drobeta — Câmpulungi ARO 6-4 (3-1)
Sok gól, kevés kihasználatlan helyzet. Talán így jellemezhetô ez a mérkôzés. A Drobetának kötelezô volt a pontszerzés, mivel ellenkezô esetben a B-osztály számukra emlék maradt volna.
Motrui Minerul — Nagyszebeni Inter 2-0 (1-0)
A Minerul nemigen kerülhetett veszélybe, de azért megnyerték a találkozót, amely az Inter számára egy hétvégi kiruccanásnak számított.
Vajdahunyadi Corvinul — Nagybányai FC 3-2 (2-1)
Kiesett a B-osztályból a nagybányai együttes, az a csapat, amely nem is olyan régen az elsô ligában szeretett volna szerepelni. Ha szombaton megnyerték volna a Corvinul elleni mérkôzést, s ha a Jiul nem veri meg a gyulafehérváriakat, továbbra is ezen a szinten rúghatták volna a labdát.
Temesvári Politehnica — Dévai Vega 5-0 (3-0)
A temesváriak könyörtelenül elpüfölték dévai ellenfelüket. A Vegának nagyon nagy szüksége lett volna a gyôzelemre, de mivel ez nem jött össze, a jövô idényben a C-osztályban szerepelnek.
1. Extensiv 34 22 5 7 83-32 71 p.
4. Gaz metan 34 16 5 13 58-51 53 p.
5. Politehnica 34 16 4 14 60-41 52 p.
6. Bihar FC 34 15 5 13 43-45 51 p.
8. Chimica 34 14 5 15 39-51 47 p.
9. Corvinul 34 14 4 16 52-59 46 p.
10. Minerul 34 14 4 16 46-55 46 p.
11. Inter 34 14 3 17 50-49 45 p.
12. Drobeta 34 13 6 15 48-52 45 p.
13. Dacia 34 14 5 16 50-56 44 p.
14. Apullum 34 13 4 17 42-55 43 p.
15. Jiul 34 13 4 17 38-55 43 p.
16. Vega 34 12 5 17 35-66 41 p.
17. Nagybánya 34 11 6 17 45-53 39 p.
18. Unirea 34 11 4 19 46-61 37 p.
A B-osztály elsô csoportjában a Brassói FC nyerte a bajnokságot, míg a második csoportban a Craiovai Extensiv. A harmadik feljutó helyért szombaton, június 19- én küzd meg az Aradi UT és a Bukaresti Rocar csapata. A mérkôzés helyszínérôl ma dönt a Román Labdarúgó-szövetség. A B-osztályos labdarúgó-bajnokság 1999/2000-es idénye július 31-én kezdôdik.
Kiváló eredményekkel tértek haza Marosvásárhelyi Elektromaros ificsapatai a Vajdahunyadon megrendezett országos bajnokság döntôjérôl.
A lányok fináléján nyolc csapat vett részt, ebbôl az elsô napi selejtezô után csak hatan maradtak. Seres Sándor érdemes edzô tanítványai ezúttal is nagyon jól szerepeltek, s megszerezték a klub nyolcadik ararnyérmét. Az elsô napi ranglista: 1. Elektromaros 2.463 fa (Balogh Erika 440, Stanca Cismas 392, Carmen Sopterean 428, Fülöp Moldován Erika 414, Adriana Crista Hosu 382, Gidófalvi Erzsébet 407), 2. Galaci Constructorul Vointa 2.445, 3. Ploiesti-i Conpet 2.348, 4. Brassói Metrom 2.348, 5. Buzaui Ductil Sigma 2.307, 6. Szamosújvári Constructorul 2.234, 7. Bukaresti Olimpia Vointa 2.213, 8. Medgyesi Gaz metan 2.208. A végsô ranglistán: 1. Elektromaros 4.885 (a két nap eredményei összesítve: Balogh Erika 875, Stanca Cismas 815, Carmen Sopterean 812, Fülöp Moldován Erika 806, Gidófalvi Erzsébet 799, Adriana Crista Hosu 775), 2. Galac 4.868, 3. Brassó 4.743, 4. Ploiesti 4.640, 5. Buzau 4.565, 6. Szamosújvár 4.434.
A fiúk döntôjében az Elektromarosnak sikerült szinte hasonlóan jól végezni; a finálén ezüstérmet nyertek Martina Ludovic edzô játékosai. A ranglistán: 1. Vajdahunyadi Siderurgica 8.391 fa, 2. Marosvásárhelyi Elektromaros 8.235 (Orosz István 1.685, Benke Zoltán 1.655, Kirizsán Albert 1.302, Kirizsán András 1.206, Albert Levente 834, Luigi Martina 830, Seres Levente 388, Ciprian aagean 327), 3. Nagytalmácsi Foresta 8.185, 4. Iasi-i CFR 8.165, 5. Fieni-i Cimentul 8.052, 6. Aranyosgyéresi CFR IS 8.028.
I.P.
Copyright © Népújság - 1999