|
LI. évfolyam 131. (14183) |
1999. június 9. szerda |
Német rádió- és tv-állomások egybehangzó híradása szerint a G8 csoport Kölnben tanácskozó külügyminisztereinek kedden kora délután sikerült megegyezésre jutniuk a koszovói békefenntartás alapját képezô majdani BT-határozat szövegében.
A kétnaposra nyúlt tanácskozáson elért áttörés azt jelenti, hogy még kedden New Yorkba küldhették az orosz jóváhagyással megszületett határozati javaslat szövegét. Hétfôn az akadályozta a megegyezést, hogy az orosz miniszternek még konzultálnia kellett Borisz Jelcin elnökkel a tervezet három olyan pontját illetôen, amelyekben nézetkülönbség állt fenn a G7 és Moszkva álláspontja között.
A külügyminiszterek egyetértésre jutottak a koszovói béke visszatéréséhez vezetô intézkedések menetrendjét illetôen is.
A menetrend idôbeli kapcsolatot határoz meg az ENSZ BT határozatának vitája és elfogadása, a NATO és Belgrád között a jugoszláv egységek kivonásáról kötendô megállapodás, valamint maga a csapatkivonás és a NATO-bombázások leállítása között.
A BT koszovói határozattervezetérôl szóló megállapodást a "szinkronba hozatalról" elôterjesztett francia elképzelés elfogadása tette lehetôvé — közölte Anne Gazeau-Secret francia külügyi szóvivô. "Az elképzelés lényege az, hogy a lehetô legszorosabb menetrend legyen a négy fenti esemény között — tette hozzá.
Belgrádban kedden reggel fél hétkor véget ért a légiriadó. A NATO légi csapására figyelmeztetô szirénák hétfô éjjel fél tizenkettôkor szólaltak meg.
Négy, viszonylag nyugalomban eltelt nap után a NATO légiereje hétfô éjjel ismét csapást mért Belgrádra és környékére. A jugoszláv légvédelem aktív tüzelésbe kezdett a támadások megindulásakor.
Pár perccel éjfél elôtt — alig félórával a légiriadó kezdete után — öt erôs robbanás döreje verte fel a csendet a jugoszláv fôvárosban, negyedóra múlva újabb hat robbanás rázta meg a várost. Két rakéta hullott belgrádi lakóházakra anélkül, hogy felrobbantak és kárt okoztak volna — közölte a Tanjug jugoszláv hírügynökség.
Robbanások sorozata rázta meg hétfô éjjel Újvidéket is. A Vajdaság székhelyén 23 óra 47 perctôl 0 óra 12 percig tartott a légitámadás.
A Tanjug jugoszláv hírügynökség közlése szerint a NATO légiereje három hullámban támadta az újvidéki olajfinomítót. A korábban már többször támadott üzemben, ahová ezúttal tucatnyi rakéta csapódott be, tûz ütött ki. Az újvidéki olajfinomító elleni légitámadásban egy ember életét vesztette, öten pedig megsebesültek. Az üzem közelében több ház teljesen összedôlt, mások pedig megrongálódtak.
A Madridban tartózkodó Ibrahim Rugova kijelentette, hogy célja Koszovó függetlenségének három éven belül történô elérése — jelentette a keddi spanyol sajtó.
A koszovói albán vezetô madridi útjáról hétfôn beszámoló állami televízió krónikája Rugovának csak a menekültek visszatérésére vonatkozó kijelentéseit közölte, hangsúlyozván a koszovói vezetô ezzel kapcsolatos optimizmusát. A keddi sajtó azonban a Koszovó függetlenségével kapcsolatos nyilatkozatára helyezte a hangsúlyt. Az El País így fogalmazott: "Ibrahim Rugova kijelentette, hogy egyetért a Koszovói Felszabadító Hadsereggel abban, hogy a cél a tartomány függetlenségének elérése, bár jelenleg a szerb csapatok akciói miatt menekülésre kényszerült koszovói albánok visszatérése az elsôdleges.
José María Aznar spanyol kormányfô arra kérte Rugovát, hogy mérséklettel vezesse a koszovói albánokat, és hangsúlyozta, hogy nem szabad hamis illúziókat táplálni a tartomány jövôjével kapcsolatban". Rugova emlékeztetett, hogy politikai célja Koszovó függetlensége, és hogy ez a kitétel a rambouillet-i béketervben is szerepelt. A tervezet szerint három éven belül népszavazást kellene tartani Koszovóban a függetlenség kérdésérôl.
A hivatalos állami látogatáson Washingtonban tartózkodó Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kedden a Fehér Házban találkozott Bill Clinton amerikai elnökkel.
Göncz Árpád személyében elsô ízben tesz magyar államfô hivatalos látogatást az Egyesült Államokban.
"Magyarország népével és kormányával erôsek a kapcsolataink, és ezt ünnepeljük meg az állami látogatással" — jelentette ki Göncz Árpád útja elôtt Joe Lockhart, a Fehér Ház szóvivôje. Lockhhart szerint Washingtonban mind jelképes, mind gyakorlati szempontból mérföldkônek tekintik, nagy jelentôséget tulajdonítanak ennek az elsô magyar köztársasági elnöki állami látogatásnak.
A szoros amerikai-magyar kapcsolatok megünneplésén túl a Clinton-Göncz találkozón minden bizonnyal szóba kerül a koszovói kérdés. Amerikai részrôl már korábban méltatták a Koszovóval kapcsolatos NATO-hadjárat során megtapasztalt magyar együttmûködést.
A Fehér Ház kertjében rendezett ünnepélyes fogadási ceremónia után Clinton a Kék Szalonban adott elnöki fogadást, majd a két vezetô az Ovális Irodában tartott szûkkörû megbeszélést. Ezután került sor a két tárgyaló küldöttség teljes körû találkozójára a fehér házi kabinetirodában.
A fehér házi tárgyalások befejeztével Al Gore amerikai alelnök adott ebédet Göncz Árpád tiszteletére a külügyminisztérium Franklin termében.
A magyar államfô látogatási programjában szerepelt lapzártánk után találkozó a a Capitoliumban a szenátus több vezetô tagjával, köztük Richard Lugar és Gordon Smith szenátorral. Este Bill Clinton és felesége a Fehér Házban állami vacsorát adott Göncz Árpád és felesége tiszteletére.
Az Európai Unió tagországaiban holnap, 1999. június 10-én megkezdôdik a Európai Parlament tagjainak megválasztása.
A 626 tagú testület az egyetlen szabadon választott szerv az Európai Unióban, és mind fontosabb szerepet játszik a kontinens politikájának alakításában. Az idei választás a szervezet történelmében az ötödik.
Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) hat tagországának "parlamenti közgyûlése" 1952. szeptember 10-én tartotta alakuló ülését Strasbourgban. A 78 honatyát a tagállamok nemzeti törvényhozásai delegálták, és többségük elsôsorban szén- és acélipari szakember volt, s csak másodsorban politikus. A kizárólag konzultatív jellegû testület státusa lényegében változatlan maradt 1958-ig, amikor a Római Szerzôdés közös keretbe foglalta az ESZAK-ot, az Euroatomot és az Európai Gazdasági Közösséget. A melléjük rendelt képviselôtestületet ettôl kezdve nevezik Európai Parlamentnek.
1979-ben bevezették a testület tagjainak közvetlen választását, és ezzel megteremtették az elsô európai szintû közvetlen képviseleti fórumot. Bár jellegüket tekintve a választások európaiak, az erôfeszítések ellenére soha nem sikerült megegyezni egy egységes választási rendszerben. Most elsô ízben választanak mind a 15 tagállamban az arányos képviseleti rendszer bizonyos formája szerint, ami szoros összefüggést biztosít a leadott szavazatok száma és a megnyert mandátumok között.
A választások nem egy napon zajlanak. Dániában, Írországban, Hollandiában és Nagy- Britanniában június 10-én tartják, másutt 13- án. A szavazatok számlálását mind a 15 országban csak akkor kezdik, amikor 13-án az utolsó szavazóhelyiséget is bezárták. Az unió polgárainak az is lehetséges, hogy ne saját országukban legyenek jelöltek. Ezt az engedményt 1989-ben elôször Olaszország tette, hogy Maurice Duverger francia politológust az olasz kommunisták jelöltjeként választhassák meg. 1994-ben Daniel Cohn-Bendit volt diákvezetôt német képviselôként juttatták be a parlamentbe. Az idei választásokon ô vezeti a francia zöldek listáját.
Az évtizedek során az unió bôvülésével az EP-tagok száma is nôtt, 1994-ben még 567 képviselôt választottak, jelenleg 626-an vannak. Határozat született arról, hogy bármennyi új tag is csatlakozik az unióhoz, a parlamenti képviselôk száma nem haladhatja meg a 700-at. A parlamenten belül a képviselôk nem nemzeti hovatartozásuk, hanem politikai pártállásuk szerint foglalnak helyet.
A parlament üléseit Strasbourgban tartja, fôtitkársága Luxembourgban van, a bizottsági üléseket viszont Brüsszelben tartják. Az ülések — egyedülállóan az uniós intézmények közül — nyilvánosak, a viták anyagait és a határozatokat az Official Journal of the European Communities-ben teszik közzé.
Az unió 11 tagállamában jelenleg a szocialisták vannak hatalmon, két másikban koalíciót alkotnak. A legtöbb szavazatot megszerzô csoportosulás választhatja meg soraiból az intézmény elnökét az elsô két és fél évre. Függetlenül attól, hogy milyen lesz a különbözô európai erôk közti küzdelem kimenetele, sok új arc lesz, hiszen átlagban a képviselôk 40-50 százaléka kicserélôdik.
A mandátumok pártok szerinti megoszlása erôsorrendben (1998): Európai Szocialisták Pártja (215), Európai Néppárt Csoport (180), Szövetség Európáért (56), Európai Liberális Demokrata és Reformpárt (41), Európai Egyesült Baloldal Konföderációs Csoportja-Északi Zöld Baloldal (33), Zöld Csoport (27), Európai Radikális Szövetség Csoportja (20), Nemzeti Csoportok Független Európája (18).
Gyerekeket szállító buszt támadtak meg a gyôzelemittas szurkolók
Határozottan elítélte a szombati román—magyar labdarúgó mérkôzést követô magyarellenes megnyilvánulásokat a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Gabriel Tepelea, a PNTCD elsô alelnöke hétfôn leszögezte, hogy pártja, amely szót emelt a tavalyi magyar- román találkozót kisérô románellenes megnyilvánulások miatt, most ugyanilyen határozottan elítéli a visszavágó mérkôzést követô magyarellenes reakciókat.
"Nem lett volna szabad, hogy a román csapat megérdemelt gyôzelmét ilyen kirohanások alacsonyítsák le" — szögezte le, hozzátéve, hogy a sportban elért sikereket, vagy elszenvedett kudarcokat nem lehet politikai-nemzeti jellegû diadalként, vagy vereségként kezelni.
Puskás Zoltán Bálint, az RMDSZ szenátora hétfôn a szenátus ülésén terjesztett elô politikai nyilatkozatot amiatt, hogy egyes erdélyi városokban erôszakos, soviniszta-nacionalista megnyilvánulások követték a találkozót.
"Ha arra gondolunk, hogy a nacionalista erôk megfelelô alkalomnak találtak egy szép sportmérkôzést arra, hogy jelszavakban követeljék a magyarok kikergetését az országból, egyesek pedig ennek ürügyén képesek voltak nekitámadni egy gyermekeket szállító, Hargita megyében bejegyzett autóbusznak, akkor jó okunk van a magyarságot fenyegetô erôszak valós veszélyérôl beszélni" — szögezte le.
A Respekt címû tekintélyes prágai hetilap szerint a koszovói fejlemények közvetett módon a magyar kisebbségeket is érintik, hiszen Koszovóhoz hasonlóan 1989-ben a Vajdaság, ahol nagyszámú magyar él, illetve 1968-ban a romániai magyarság is elveszítette autonómiáját. A magyar kisebbségek célja pedig úgy a Vajdaságban, mint Romániában és Szlovákiában is az autonómia megszerzése.
Az újság rámutat, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség májusi kongresszusa, annak ellenére, hogy az RMDSZ már két és fél éve tagja a kormánykoalíciónak, "az egy helyben topogás" légkörében folyt le, ami jellemzô nemcsak a romániai kisebbségi jogokra, hanem általában a romániai átalakulásra is.
Markó Béla ugyan megôrizte elnöki tisztjét, de a kongresszuson szinte csak védekezett. "Ezen nincs mit csodálkozni. A kormány eddigi eredményei gazdasági téren is eléggé gyöngék, a kisebbségi jogok területén pedig — a magyarok kormányzati részvétele ellenére - még gyöngébbek" — mutat rá az újság.
A nemzeti orientációjú radikálisok mellett a Magyarországon ma kormányzó Fideszhez közel álló reformtömörülés is azért támadta az RMDSZ vezetését, hogy egy rosszabb kormánytól való félelem miatt túlságosan is engedékeny és meghátrál. Ha az RMDSZ nem tudja érvényesíteni érdekeit, ki kell lépnie a kormányból, mert különben kormányzati szerepének egyetlen eredménye az lesz, hogy elveszíti választói bizalmát — állítja ez a csoportosulás.
A kongresszus ezért Koszovóval kapcsolatban elfogadott állásfoglalásában leszögezte, hogy a kisebbségi problémák megoldását egyedül az autonómia egyes formái biztosíthatják.
A Fidesz vezette magyar kormányzat támogatja a szomszédos országokban élô magyar kisebbségek autonómiaelképzeléseit, de ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy "jónak és fontosnak" tartja a magyarok kormányzati részvételét Romániában és Szlovákiában.
Az RMDSZ kormányzati szereplése tanulságos példa lehet a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja számára, hogy ne feledkezzen meg választóiról és a kisebbségi jogok szélesítésérôl. A szlovák kormány elsô lépései ezen a téren biztatóak, s Szlovákiában általában is sokkal jobb a helyzet, mint Romániában. Ugyanakkor a másik oldalon akárcsak Romániában, Szlovákiában is jól látható, hogy a kormánykoalíció pártjaiban sokan nem képesek túllépni saját árnyékukat, és nem igen fûlik a foguk a kisebbségi jogok teljesítéséhez. Ezzel azonban magyar koalíciós partnereiket olyan helyzetbe hozhatják, hogy azok elgondolkodnak azon, vajon benn maradjanak-e a kormányban vagy sem — mutat rá a lap.
Az amerikai nagykövetség közbenjárásával felújítják a kisadorjáni tanítói lakást és a hozzá tartozó iskolát, valamint a nyárádszeredai volt szülészetet, ahova 18-18 albán menekültet szállásolnak majd el — tudtuk meg Karácsony Károly nyárádgálfalvi polgármestertôl. A hír érdekesnek ígérkezett, hiszen nem is olyan rég már szóba került a menekültek ideiglenes idetelepítése, a prefektusi ötlet azonban kifulladt.
Az épületek felújítását egy amerikai állampolgár saját kezdeményezésébôl egy általa létesített alapítványon keresztül — amelyk az albán menekültek megsegítését tûzte ki célul — finanszírozza. Ahogy elkészülnek a munkálatokkal, ide szállítják majd a menekülteket a Temes megyében levô táborok egyikébôl, ahol nagy a zsúfoltság.
A fenti értesítés után nyilatkozatról nyilatkozatra próbáltunk a hírt igazoló további információkat szerezni.
Dr. Dorin Florea prefektust is megkérdeztük, mivel a hasonló korábbi kezdeményezése nagy port kavart. A prefektus ezúttal kategorikusan kijelentette, hogy nem fogadja el ezt az ötletet, mivel egyszer már megégette magát emiatt. Egyelôre szó sem lehet arról, hogy a megyénkbe menekültek jöjjenek. Ennek az ügynek a hátterében üzlet van, amelyet Frunda György szenátor is támogat — mondta Florea.
Továbbléptünk hát. A szenátor úr telefonon fejtette ki véleményét lapunknak. Elmondta, hogy valóban felkereste ôt egy nyugdíjas amerikai, aki az Államokban pénzgyûjtési akciót kezdeményezett az albán menekültek megsegítésére. A látogatás célja tulajdonképpen jogi tanácskérés volt.
— Személyesen beszéltem a belügyminiszterrel, aki tájékoztatásom végett egy jegyzéket is megmutatott, azokkal a szállodákkal, ahova országszerte elszállásolhatnak menekülteket. Ezen a listán Maros megye nem szerepelt. Albán menekülteket csak törvényes keretek között lehet telepíteni, de hangsúlyozom, ideiglenesen, mert a nemzetközi egyezményeknek megfelelôen a cél az, hogy a háború után valamennyien hazatérjenek. Én elzárkózom az ilyen jellegû magánkezdeményezésektôl — nyilatkozta lapunknak a szenátor.
Közben az a hír is elterjedt, hogy Mezôcsávásra és Mezôrücsre szerbeket telepítenének. Mindkét helység polgármesteri hivatalában cáfolták ezt az értesülést.
A menekültek nyilvántartásával, az erre
vonatkozó törvények értelmében a
rendôrség útlevélosztálya foglalkozik.
Meghesan Ioan ezredes, a megyei útlevélosztály
vezetôje elmondta, hogy az 1999-ben kiadott 53-as kormányrendelet
értelmében nekik kötelességük a menekültek
dokumentumait megvizsgálni, és ha szükséges,
kibocsátják az ideiglenes tartózkodási
engedélyt. Tudomásuk szerint csak a prefektúrán
keresztül és az ENSZ menekültügyi biztosának
közvetítésével jöhetnek albánok, vagy
bármilyen más nemzetiségû menekültek
hozzánk. Az ezredes nem is hallott a Nyárád menti
befogadási szándékról. Majd hozzátette,
Pora Zamfira a prefektúra vezérigazgatója egy
korábbi beszélgetés alkalmával elmondta, hogy
megyénkben kizárólag a mezôrücsi farmra
szállásolhatnak el menekülteket. Eddig a Élet —
Fény Alapítványon (Fundatia Viata—Lumina)
keresztül egyetlen többgyerekes szerb családot fogadott be
Marosbárdoson egy ottani család. Mindezt egybevetve,
hozzánk még nem fordult senki — jelentette ki az ezredes.
Itt zárul kutatásunk. Mindebbôl talán annyi biztos, hogy szél fúvatlan nem indul. Ez is valami. Az meg kimondottan hasznos, hogy a tengerentúli adakozó jóvoltából kijavítják a kisadorjáni tanítói lakást, iskolát és egyebeket. Az albánok meg szerbek minden valószínûség szerint nem ide, hanem majd egyenesen hazatelepednek. Ha a NATO és Milosevics is úgy akarja.
Lassan lecseng a labdarúgás címén indított, primitív ösztönöket mozgató magyarellenes kampány. Kezdôdhet a következô. Ez azonban nem a Paunescué, V.C. Tudoré, Funaré vagy Iliescué és a hasonszôrûeké, hanem egyenesen Emil Constantinescu "bulija".
Talán pánikba esett az elnök, látva, hogy mind több politikus nyüzsög Erdélyben, és tán valamelyik hivatali okostóni a környezetébôl azt tanácsolhatta neki, hogy jót tenne a közimázsának, ha egy visszhangos nacionalista szöveggel rukkolna ki. Hol máshol, ha nem Marosvásárhelyen?!
A számításuk be is vált, avagy már eleve be volt programálva, mert az elnöki blöff valamiféle föderalizálásról nyomban nagy nyilvánosságot kapott, megfelelô körítéssel és az immár mind unalmasabb magyarellenes hangsúlyokkal. Ez utóbbit aztán gyorsan ilyen-olyan nyilatkozók voltak kénytelenek visszanyalni. Siettek kijelenteni, hogy nem az RMDSZ-rôl van szó, hogy is lehetne, hiszen koalíciós partnerek. De hát akkor kirôl is van szó, ha nem az RMDSZ-rôl és nem a magyarokról? Hogy kerül a csizma az asztalra?
Visszapergetve az eseményeket, Emil Constantinescu Vásárhelyre látogatott, s ott történt az ominózus bejelentés az immár nem tudni pontosan, milyen veszélyrôl. Meglehetôsen szégyenletes, hogy ide fajultak a dolgok, hiszen a látogatás hivatalosan bejelentett célja az Alexandru Todea görög katolikus bíborosnak szánt kitüntetés, a "Románia csillaga" átadása volt. Nemhivatalosan, ez világosan kiderült az államfô megszólalásaibôl, nem egyébrôl volt szó, mint a régóta zajló választási kampányról. A Kultúrpalota Kistermében kampányszöveget mondott a Maros megyei választóknak.
A Tükörteremben aztán még cifrább megnyilvánulásoknak lehettünk tanúi. Az értelmiséggel való találkozón, Fodor Imre, a város polgármestere üdvözölte az állam fejét, és szavaiban elismerte Todea bíboros erényeit, érdemeit, de nem feledkezett meg Márton Áron katolikus püspökrôl sem, aki Todeával együtt sínylôdött a kommunista börtönökben. Hangsúlyozta, hogy nem szabad megfeledkezni a római katolikus püspök érdemeirôl sem. Az elnök azonban ezt elengedte a füle mellett.
Nem elég, hogy a nagy etnikai és egyházi megbékélés jegyében lezajlott látogatás során államfônknek eszébe sem jutott megemlékezni Márton Áronról, de szemmel láthatóan oda sem figyelt a Fodor Imre által mondottakra, hivatalos mosollyal átvette az ajándékokat, és az ügy el volt vacsorázva. Mert bár a repülôtéren riportermagnóra mondta, hogy a megbékélés, a békés együttélés, az együttgondolkodás, együttcselekvés jegyében jött el városunkba, utóbb megfeledkezett a protokolláris szép szavakról, és ô volt az, aki amolyan "azt beszélik" stílusban bedobta az uszítás bombáját a köztudatba.
Mirôl is volt szó? Szeretett elnökünk nem mondott kevesebbet, mint hogy valahol, valakik — mert sem helyet, sem pontos idôpontot, sem "tettest" nem tudott felmutatni — föderalizálni akarják Romániát. Azaz röviden és velôsen: Erdélyt és a Bánságot le akarják szakítani Romániáról. Az elnök tudni vélte, hogy egy úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatról van szó, amelyrôl azt is tudni vélte, hogy egy (nem tudni pontosan mikori) Budapesti Nyilatkozat mintájára készült. Aztán arról is tudomása volt, hogy "értelmiségiek egy csoportja" szerkesztette a szóban forgó nyilatkozatot, de azt már nem tudta, hogy kik azok a bizonyos értelmiségiek. Azt sem tudta pontosan, hogy mit tartalmaz a nyilatkozat, viszont tudta, hogy szerepel benne az a szó, hogy "devolutie". Még tovább ment a kioktatásban, s a meglepetéstôl, de talán a kiábrándultságtól is néma értelmiségieket kioktatta, mondván, hogy "Talán önök nem tudják, mit jelent ez a kifejezés, de én tudom, mert számos konferencián vettem részt" (Ami igazán nagy örömmel tölthet el), s aztán megmagyarázta, hogy ez a szó nem egyéb, mint föderalizáció.
Ettôl a pillanattól átcsapott nacionalistába, s kijelentette: "soha nem fogadtam el, s amíg élek, nem fogon elfogadni azokat a szeparatista eszméket, amelyek nem tartják tiszteletben az alkotmány elôírásait, miszerint Románia független, szuverén, egységes és oszthatatlan nemzetállam". Ha Corneliu Vadim Tudor, vagy Gheorghe Funar szájából hangzanak el ezek a szavak, senkit nem ért volna meglepetés. De amikor egy magát európai módon gondolkodó, a legmélyebb és legnemesebb demokratikus érzelmekkel megáldott humanistának beállító, az európai integráció hívének valló államfô mond ilyeneket, akkor el kell gondolkodnunk a dolgokon. S fôleg a valamikor bekövetkezô választásokon.
Valami bûzlik. Vagy az eddigi mézesmázas mosolypolitika, a nagy európaiság látszata volt hamis, vagy valóban úgy is gondolja. Mondhatják, ez végtére is egyre megy, hiszen mifelénk a szavazatgyûjtés etikája meglehetôsen rugalmas. Akár mit is gondolt az elnök, föderációs blöffjét ellenérzéssel fogadták a magyarok. Helyi kis és nagy sovinisztáink alá adott lovat, pontosabban veszôparipát az elnök. Fölöslegesen, mert a hangulatkeltéssel aligha javítja saját választási esélyeit ezen a tájon — mondják némely hivatalosságok széáles szervilis mosolyod. Az a babért mások aratják le!
A látogatás nagyon "sikeres" volt. Inkább csalódásról beszélhetünk. Csalódtak benne a vállalkozók, csalódott az értelmiség, csalódtak a magyarok és a valóban demokratikus érzelmû románok is. A szélsôséges nacionalisták pedig (bár kevesen voltak, az igaz) kifütyülték és kecskének való fûvel "kedveskedtek neki".
Csalódhattak, hiszen honnan is tudhatták volna, hogy az elnököt az egész cécóban nem az érdekelte, hogy az egyházaknak, vállalkozóknak, értelmiségnek érdemi üzenetet közvetítsen, valamiféle biztatást, hogy a sokoldalúan fejlett nyomorúságból kilábalhatunk. Nem tudhatták, hogy egy siralmas választási kampány alkalmi szereplôivé silányították ôket s az elnökkel folytatott "eszmecserét".
Tegnap folytatódott a hétfôn megkezdett általános tanügyi sztrájk. A Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettestôl kapott információnk szerint, azokban a tanintézetekben, ahol egyik oktatási szakszervezeti szövetségnek sincs helyi szervezete, a szokott menetben zajlott a tanítás.
A szakszervezetiek úgy vélik, mindenütt leállt az oktatás. Szerintük legtöbb 5%-nyira tehetô azon iskolák hányada, ahol egyáltalán nincs mûködô szakszervezet, tehát ezek alig befolyásolják a sztrájk támogatottságát. Ilyen tanintézetek fôleg vidéken, tanyai környezetben akadnak, de az itt dolgozó személyzetnek is jogában áll csatlakozni a munkabeszüntetéshez. A megyénkben foglalkoztatott mintegy 11 ezer tanügyi alkalmazottból 4500 szakszervezeti tag. A Szabad Tanügyi Szakszervezeti Szövetség megyénkbeli tagszervezetének keretében 69 tanintézetben folyik a sztrájk, a Spiru Haret szakszervezetnek pedig 160 szervezete van megyeszerte, amelyeknek jó része vidéken több iskolát is egy szervezetbe von, és valamennyiben letették a munkát.
— Legutóbbi információim szerint ma délelôtt az oktatási minisztériumban fogadták a négy oktatási szakszervezet képviselôit — nyilatkozta tegnap délelôtt lapunknak Ioan Sacarea, a Spiru Haret tanügyi szakszervezet megyei elnöke. — Ez még nem jelent megoldást, mivel a szakszervezetek követeléseinek megoldása nem az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozik, a szakminisztériumnak nincs beleszólása a költségvetésbe. A követelések megoldása a miniszterelnökön és a pénzügyminiszteren múlik, ôk azonban tudtommal eddig még nem jelezték, hogy hajlandóak volnának tárgyalni. Tehát a sztrájk az eddigiek alapján tovább tart, mert a szakszervezetek ezúttal nem fogják felvenni a munkát, amíg követeléseiket nem oldják meg azok, akik erre ígéretet is tettek már az ôsszel.
A prefektúra tegnapi közleményével kapcsolatban, amelyet lapunkban is közzétettünk, az elnök úgy vélekedett, hogy a prefektus túllépte hivatali hatáskörét, sôt, fellépésével megsértette a sztrájktörvényt. — A munkakonfliktusokat szabályozó törvény szerint a sztrájkban való részvétel szabad. Bárki, aki a sztrájkban való részvételre, vagy az ettôl való távolmaradásra kényszerít vagy ezzel próbálkozik, fenyegeti az alkalmazottakat, az bûncselekményt követ el. Követeléseink megoldásának lehetôsége túllépi a prefektúra hatáskörét. Márciusban egy találkozón jeleztük problémáinkat a prefektusnak, akinek azóta lehetett alkalma errôl jelzést adni a kormánynak — vélte az elnök.
A Spiru Haret megyei szervezete a prefektúra közleményére válaszoló közleményt is eljuttatott a többi helyi médiummal egyetemben lapunkhoz is, amelyben felháborodását fejezi ki Dorin Florea prefektus meggondolatlan kijelentései kapcsán, és felhívja a prefektus figyelmét arra, hogy a sztrájk nem a szakszervezeti vezetôk, hanem az egész oktatási személyzet tiltakozó akciója. A közlemény továbbá azt is leszögezi, hogy a szakszervezeti vezetôk állandóan a szervezetek székhelyén tartózkodnak, ahol informálják a médiát és az érdekelteket, valamint emlékezteti a kormánybiztost, hogy értesítésük révén a kormányhivatalnak tudnia kellett a tanügyben felhalmozódott feszültségekrôl. "Végkövetkeztetésként: egy dolog azért beszélni, hogy a szó hallatszodjon, és egészen más dolog komolyan kezelni az oktatási ágazat problémáit" — áll a közleményben.
Tegnap tanácstermében a gazdasági egységek képviselôivel folytatott megbeszélést a vidrátszegi röptér vezetôsége. A találkozón építészek, épülettervezôk is jelen voltak. A tárgyalás témája az volt, hogy miként tudnák közös erôvel bôvíteni az utasfelvételi épületet és ezzel a beruházással összehangoltan egy felszíni fedett folyosót létrehozni a repülôgépek forgalmi elôteréig. A marosvásárhelyi Alex-Geo-Proiect Kft. szakembereinek elképzelése szerint az érkezô és az induló utasok várotermeihez Y alakban csatlakozó "alagút" több mint 43 méter hosszú lenne és 14 modulból állna. Az alumínium tartószerkezetû építmény falait és boltíves tetôzetét részben áttetszô, részben átlátszó mûanyaglemezekbôl képeznék ki.
A repülôteriek úgy gondolták, hogy a terv megvalósítása végett létrehoznak egy olyan társaságot, amelynek mûködésében a társult tagok jogi és üzleti szempontból továbbra is független egyedekként vesznek majd részt. A társult tagok, jóllehet anyagilag hozzájárulnak az új váróterem építéséhez is, gyakorlatilag csak egy-egy modul tulajdonosává válnak olyan szándékkal, hogy abban a saját cégüket "ingyen" reklámozzák. Itt szükséges megjegyeznünk, hogy Runcan Stefan igazgató szerint ez a fejlesztés része lenne azoknak az elôkészületeknek, amelyek a légikikötô nemzetközivé nyilvánítását elôzik meg. Amint ezt a státust megkapják, létrejön egy állandó jellegû vám- és határpont, megindulnak a további korszerûsítések, bôvítések, mi több, rátérnek a szabad gazdasági övezet kialakítására, mindjárt megnô a reklámfelületek értéke is.
Mint tájékoztattak, tegnapig a 14 modulra elvileg 23-an jelentkeztek, többek között Máramaros, Brassó, Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megyébôl is. Azt azonban, hogy az érdeklôdôk közül hányan fogadják el a társulás tényleges feltételeit, csak 10 nap múlva tudhatjuk meg, amikor már remélhetôen konkrét formát öltenek a tárgyalások és aláírják az együttmûködési szerzôdést. Abban pedig az áll, hogy egy benevezô cégnek 7.550 amerikai dollár lejre átszámított értékét kell befizetnie két részletben (30+70 százalék) ahhoz, hogy felkerüljön a leendô tulajdonosok lajstromára.
Az elmúlt hét politikai eseményeinek sorában feltûnô figyelmet kapott Emil Constantinescu megyénkben tett látogatása. A "feltûnô figyelem" az elnök által "elhintett" állítólagos föderalizálási tervnek szólt. A homályos utalás egyértelmûen a magyarság felé szóló fenyegetés felé volt. Erre válasz az alábbi politikai nyilatkozat, amit az RMDSZ nevében Kerekes Károly képviselô terjesztett elô hétfôn a Képviselôházban.
Marosvásárhely municípium újból a figyelem középpontjába került, s amolyan politikai zarándokhellyé vált. Egy hét leforgása alatt mind a volt, mind a jelenlegi államelnök meglátogatta ezt az erdélyi helységet. Figyelemre méltó, hogy két prominens, a 2000-ben esedékes elnökválasztás esélyes politikusairól van szó. Az elôkelô vendégek nagy érdeklôdést mutattak Maros megye gazdasági, szociális és kulturális gondjai iránt.
A volt elnök, jelenleg a PDSR vezérének retorikáját 9 éve ismerjük, semmi újat nem mondott. Ami azonban a jelenlegi elnököt, Emil Constantinescut illeti, a látogatás végén tett kijelentésétôl elámult a világ. Az elnök úr azt nyilatkozta, hogy olyan információk birtokában van, miszerint létezik egy, Erdély és a Bánság autonómiáját tervezô dokumentum, s e tervezet a nagyvárosok értelmiségei körében ismert, a modellje pedig egy tíz évvel korábban Budapesten megjelent kiáltvány.
Ez után a sokkoló kijelentés után az államfô befejezte az értelmiségiekkel és politikusokkal szervezett találkozót, anélkül, hogy a jelenlevôknek alkalmat adott volna a dolgok tisztázására.
Hangsúlyozom, hogy a látogatás során egyetlen felszólaló sem hozta szóba Románia föderalizációját, senki sem beszélt szeparatista veszélyrôl. Ilyen összefüggésben mindenki számára meglepetés volt az elnök kijelentése, mind tartalmát, mind a kijelentés pillanatát tekintve.
Elsôsorban, senki sem tudta mirôl van szó, senki nem ismerte az inkriminált nyilatkozat szövegét. Másodsorban pedig az elnök nyilatkozata éppen Marosvásárhelyen hangzott el, az egykori etnikai konfliktusok színhelyén, éppen a román—magyar meccs elôestéjén, amelyet sokak inkább etnikai összecsapásnak, mint sportversenynek tekintettek.
Úgy tûnik, ebben az országban a politikusok és államfôk szokásává vált — politikai rendszertôl függetlenül —, hogy valahányszor a gazdasági és szociális gondokat nem sikerül megoldani, Erdély elveszítésével rukkolnak elô.
Így tehát, az ígéretesnek indult látogatás végül is kiábrándultsághoz vezetett. Úgy tûnik, a választási kampány félresikerült.
Romániában közel 4.000 ember szenved veseelégtelenségben. Egy beteg mûvese-kezelése körülbelül évi 13.000 dollárba kerül. Évente 70 körüli azoknak a betegeknek a száma, akiken veseátültetést hajtanak végre, holott ezt a nyugati országokban már rutinmûtétnek számító operációt félezer személyen kellene elvégezni, a többi szerv átültetésérôl nem is beszélve. Bár korábban a törvénykezés hiányára hivatkoztak, ma létezik a szervátültetések törvénye. Csakhogy egy országos program s a megvalósításához szükséges költségvetés a krónikus pénzhiány miatt még várat magára.
A nemrégiben Marosvásárhelyen megtartott országos sebészeti tanácskozás utolsó napirendi pontjaként a szervátültetések romániai helyzetének megbeszélése szerepelt. A majdnem teljesen kiürült színházteremben dr. Irinel Popescu a ROMTRANSPLANT vezetôje számolt be arról, hogy milyen elôrelépések történtek a szervezet megalakulása óta, s milyen nehézségek jelentenek ma még akadályt. Amint az elôadó felvázolta, világviszonylatban két nagy csoportja van a szervátültetéseknek, a szövetek transzplantációja (bôr-, csont- és szaruhártya- átültetés), illetve a tulajdonképpeni szervek, azaz a vese, máj, szív stb... átültetése. Az elsô csoportba tartozó mûtétek mindhárom formáját végzik Romániában. Sajnos azonban nem létezik szervbank. A csontot konzerválják, a szövetek begyûjtése rögtönzött feltételek mellett történik. A bôrt például rokonoktól, önkéntesektôl gyûjtik be, a szaruhártyát holttestekbôl a hozzátartozók beleegyezése, s a vírusfertôzések ellenôrzése nélkül + hangsúlyozta Popescu doktor.
A szervbank létrehozása iránt nagy az érdeklôdés, s létezik egy kezdeményezés is, de még sok a hiányosság,rendezetlen dolog. A tulajdonképpeni szervátültetések (évi 60-70 eset) Bukarestben és Kolozsváron folynak. A donorok általában élô egyének, tavaly Kolozsváron fordult elô egy olyan eset, hogy holttestbôl vették ki a veséket. Az említett városok mellé harmadikként felzárkózik Temesvár is, ahol évi 10 szervátültetést végeznek. Két másik városban Nagyváradon és Konstancán is túl vannak már az elsô eseten. Más központokban a szív- és májátültetésekre készülnek. A legnagyobb problémát a donorok jelentik, akikbôl potenciálisan Romániában is annyi van, mint bármely más országban, csakhogy ezek elvesznek, mert az agyhalál állapotában levô betegeket nem készítik elô arra, hogy szerveiket felhasználják, természetesen akkor, ha a hozzátartozók is beleegyeznek. A törvény értelmében, ha egy belgyógyász és egy ideggyógyász megállapítja az agyhalált, akkor a beteg halottnak tekinthetô, és leállíthatók azok a készülékek, amelyek a többi életfunkcióit mûködtették. Hiányoznak tehát a szervbankok, amelyeknek minden nagyobb központban mûködniök kellene, nincs egy központi nyilvántartás, nincsenek helyi várakozási listák, nincs megteremtve a lehetôség a vírusfertôzések kiszûrésére, s a szervet kísérô igazolvány kiállítására, szállításra. Mindezt meg lehet szervezni + vélekedett a ROMTRANSPLANT vezetôje, de nehézkes, hisz például a felkért mûvese- központok közül mai napig sem készítette el mindenik a vesére váró betegek listáját. A továbbiakban Deac Radu professzor arról számolt be, hogy Marosvásárhelyen is megalakult a megyei transzplantációs bizottság, amely a legrövidebb idôn belül megszerzi az akkreditációt. A megbeszélésen jelen levô Raed Arafat doktor, a marosvásárhelyi Rohammentôszolgálat vezetôje arról biztosította a hallgatóságot, hogy havonta egy-két donort elô tudnának készíteni a szervátültetésre. Végül is abban egyeztek meg, hogy minden intenzív terápiás klinikán kellene hogy legyen egy transzplantációs kórterem, továbbá szakképzett személyzet, aki a család beleegyezését kéri + összegzett Mihai Voiculescu professzor a fundeni-i kórházból.
A Rörgényi Református Egyházmegye 1999. évi belmissziói programja keretében vasárnap, Tancson megrendezésre került a presbiteri körzeti konferencia. Az Alsó-Maros menti egyházközségek két-két presbiterrel képviseltették magukat. A rendezvényen tiszteletét tette nt. Székely József esperes is.
A konferenciát Sütô István marossárpataki lelkipásztor igehirdetése nyitotta meg, majd ezt követôen Bozsoki Zoltán tanár, a szászrégeni cserkészegyesület vezetôje tartott elôadást, melynek mondanivalóját két alapgondolatra helyezte: a presbiter viszonyulása az egyházköséghez és ennek templomához.
A megbeszélés elôtt nt. Székely József esperes megköszönte a konferenciát szervezô egyházközségnek, Nagy Ferenc lelkipásztornak, a presbitereknek, gyülekezeti tagoknak lelkes hozzáállását, majd érzékeltette az egyházon belül jelentkezô általános problémákat. Ezt követte olyan reális gondok megvitatása, mint a szektákkal szembeni védekezés, valamint a református keresztyén egyháztag felelôsségtudatának megerôsítése.
A konferencia után beszélgettünk nt. Székely Józseffel, a Görgényi Református Egyházmegye esperesével, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktorával.
— Esperes úr, immár hagyománnyá válik a Görgényi Egyházmegyében szervezett belmissziói program. Vannak-e eltérések az idén a korábbiakhoz képest?
— Mikor elôször szó esett egy ilyen jellegû, egyházközségen belül megszervezésre váró rendezvénysorozatról, az egyházmegyei tanács, területi szempontokat figyelembe véve, két részre osztotta ezen programok helyszínét: Alsó- Maros mente és Felsô-Maros mente körzetekre. Ezt követôen megjelöltük a helyszíneket és az elôadások idôpontját. Ugyanakkor, figyelembe véve az egyházközésgek igényeit, három síkon szerveztük meg ezek lebonyolítását: IKE, presbiteri és nôszövetségi körzeti konferneciák. Újításként megemlíteném az elôadások kiválasztott helyszíneit, valamint a témák sokszínûségét.
— Milyen célt szolgálnak a konferenciák, esetleg érzékelhetô-e hatásuk, gyakorlatba való átültetésük?
— Természetesen idô szükséges ahhoz, hogy kézzelfogható eredményekrôl beszéljünk, de az elmúlt évekhez képest igenis megváltozott a presbitérium, az egyházközségek hozzáállása a ránk törô problémákkal szemben. Más a megközelítésmód mind a lelkipásztorok, mind az egyháztagok részérôl. Problémák mindenhol akadnak. Kisebbek és nagyobbak is, viszont e gondok, bajok kezelése nehezebb. Célunk a megoldáskeresésnek a megkönnyítése, a református keresztényi öntudat megerôsítése, ápolása. A dialógusteremtés az egyik legjobb módszer a helyes út megtalálására. Az ilyen alkalmakon feltárt problémák sokkal könnyebben kezelhetôk, ugyanakkor betekintést nyújtanak más egyházközségek életébe, mindennapjaiba. Az egymás segítésén alapuló tettek meghozzák a maguk áldott gyümölcsét.
— Egyházkerületi szinten milyen jellegû problémák várnak megoldásra?
— Az egyházkerületi szinten történô felmérések sajnos azt igazolják, hogy keresztényi mivoltunk igencsak elhanyagolt helyzetben van. Az Erdélyi Egyházkerülethez 1000 egyházközség tartozik, az átlagszámítás eredményeképpen a tavalyihoz képest 1%-kal nôt a templomlátogatók száma. Tehát idén 15%-os arány észlelhetô. Ez azt jelenti, hogy 100 egyháztagból mindössze 15 látogatja aktívan az Isten házát. Az százból 85 embert nem érdekel a szertartás, a vasárnapi istentisztelet. Ugyanakkor kimutattuk, hogy a passzív tagok sem anyagi, sem szellemi síkon nem mutattak fel jobb eredményeket, mint azok, akik betartják Isten parancsolatát. Sôt, ezek az emberek fáradtabbak, belefásultak a mindennapok rohanásába, sokkal stresszesebbek, mint azok, akik vasárnapról vasárnapra lelki megújulást nyernek Isten igéje által. Ebben az elvilágiasodott életben szüksége van az embereknek mind társadalmi lényként, mind Isten képmásaként a vasárnapi "megállj!- ra". Tehát ez a probléma nemcsak egyházkerületünket érinti, hanem alapjában véve az egész rohanó világot. Egyházunk a történelem sakktábláján mindig megállta a helyét. Hisszük azt, hogy a huszonegyedik században sem lesz ez másképp, mivel testünknek és lelkünknek is szüksége van az életet adó igére, a hitre, mely megtart generációkon keresztül.
E hét végén Marosvásárhely és környékének kórusmuzsika-kedvelôi ismét azonosulhatnak a szép Kodály-gondolattal:"...nem sokat ér, ha magunknak dalolunk...szebb, ha ketten összedalolnak, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk." Az április l7-június l3. között zajló, XXIII. Bárdos Lajos Zenei Hetek magyarországi rendezvény részeként, június ll-l3-a között Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota Nagytermében kerül sor, nyolcadjára immár, a Bárdos Lajos—Nagy István Fesztiválra. Elôzetesként, olvasóink tájékoztatására Kovács András fesztiváldíjas karnagyot, a Marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar és egyben a Zenei Hetek Fesztiválkórusa vezetôjét kérdeztük a mûsorról, a jelentkezôkrôl, a rendezvény támogatói felôl.
— Sajnos, kissé megcsappant a részt vevô együttesek száma. A fô oka ennek az idôpont. Bár ezt azért választottuk a hétvégét, mert akkor nincs itthon a filharmónia, tekintettel arra, hogy megváltozott az iskolai tanrend, az iskolák igazgatósága saját belátása szerint szervezheti a ballagást. Fôleg ez zavarta meg a kórusok programját.
— Akad tehát olyan kórus is a meghívottak között, amely el sem jön.
- Amilyen pl. a Cantilena Kamarakórus Székelyudvarhelyrôl, Sepsiszentgyörgyrôl a Vox Humana Kórus és a Cantus Firmus Vegyes Kar.
— Ezért a szokásos nyolc-kilenc kórus hangversenye helyett öt-hatéra gondolhatunk: szombaton pl. a Nagy István Ifjúsági Vegyeskar, a Soli Deo Gloria Kórus, a Vártemplom Musica Humana nôi kara, Jászberénybôl a Vasas Kórus, valamint a budapesti Bárdos Lajos Kamarakórus lép hangversenydobogóra. Vasárnap, a fesztivál záróhangversenyén a székelyudvarhelyi Palló Imre Mûvészeti Iskola Gyermekkórusa, a vásárhelyi alsóvárosi ref. templom kórusa, az udvarhelyi Székely Dalegylet, és a Vártemplom Psalmus kórusa énekel majd.
— Ami viszont — remélhetôleg! — nem jelenti azt, hogy szegényebbek leszünk a gyermekkarok hangversenyét illetôen is...
— Nem! Bár nagyon vártuk a hévízi zeneiskola nagyon jó gyermekkarát, sajnos, egyfajta riadalom miatt, egy osztály szülôi tanácsa nyomására, a háborús idôkre való tekintettel a szülôk nem engedik eljönni hazulról gyermekeiket. Úgy vélik, ilyen kínos idôkben hadd maradjon együtt a család...
— Érthetô-e? Elfogadható-e ez a magatartás? Ki mondhatná meg?
— Annál kevésbé, hogy felénk jövet, végül is, távolodnak a tûzfészektôl. Hiányozni fog egyébként a Palló Imre Mûvészeti Iskola felsôtagozatos kórusa is...
— Ha ennyi a mínusz, lesz valami örömteli újdonságban is részünk?
— Román kórusok is bekapcsolódtak a fesztiválba: a Tudor negyedbeli ortodox templom Sfanta Ana Kara, és a l8-as Számú Általános Iskola kórusa, melynek román tanulói eljönnek, akik Bárdos-számokat is tanultak. Arról nem is beszélve, hogy a szombati hangversenyre beugrókként — a szegedi Bartók Béla Kórus helyett, karnagyasszonyuk megbetegedett — a budapesti Bárdos Lajos Kamarakórus küldte el együttesét. És, sokunk örömére szolgál majd az, hogy egykori tanítványom és kórustagunk, Csata Levente, aki a kántortanító- intézetben végzett, Gyergyócsomafalván toborzott kis kamarakórust (Bell Canto) és azzal lép a hallgatóság elé, fiatal karnagyként. Sok sikert kívánunk hozzá! A fesztivál záró napján, a zárószám a Vártemplom rangidôs kórusáé, Birtalan Judit vezényletével. Reméljük, hogy a nagy hiányzók távollétében is, valóban zenei eseményszámba menônek bizonyul az idei fesztivál.
— Annál is inkább, hogy vasárnap, fél tizenkettôtôl, a Plébániatemplomban Bárdos Lajos Missa Tertia címû mûve is elhangzik, Kovács András vezényletével. Orgonán közremûködik Makkay Edit.
— Kinek, kiknek jár köszönet a szép muzsika élményéért, az énekes találkozó idei megrendezésében, megrendezéséért?
— Az EMKÉ-nek, a Maros Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóságnak, amely eddig három vagy négy alkalommal is segített, a polgármesteri hivatalnak és nem utolsósorban a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának.
Az erdôcsinádi cikkével kapcsolatban írok Magának, sôt kérem is a segítségét! Falusi múltamnál fogva akkor is el szoktam olvasni a vidékekrôl beszámoló cikkeit, ha engem nem érintenek közvetlenül. De ez érint! Nem Maga a hibás, hogy a Kabos (ô rövid o-val írta a nevét, a testvére, akitôl én származom, hosszúval) Klára által emeltetett templomot nagyvonalúan átruházza Szucsákira, aki az építés elkezdésekor sem élt már.
Másoktól is olvastam már ilyen cikkeket (pl. Nagy Páltól is), akiket talán az ottani lelkész informált. Ez csak az utóbbi években történt, mert mikor 1989 októberében ünnepséget rendeztek a templom 200 éves fennállásáért (akkor tették fel a templom bejárati kapujára a táblát), örömmel találtak meg engem, sôt Lukácsy Szilamér lelkész az istentisztelet keretében még imádkozott is értünk, családunk élô tagjaiért. Mikor pedig egy ünnepségen ott voltam, a falu lakosai valósággal ölben vittek, "mert Éva néni építette a templomot." Porzsolt Borbála mondta, hogy a falusiak még ôrzik a tudatot, hogy Kabos Klára emeltette a templomot! Az emlékünnepen a Kabós Laura által hímzett muskátlis asztalterítô (mûemlék, valóságos muzeális érték!) volt feltéve, és akkor kérték, hogy varrjak a szószékre terítôt névvel és évszámokkal. Nem gyors munka, de megcsináltam!
Maga említ egy monográfiát. (Gábor Attila történelemtanár falutörténetérôl van szó, sz.m.) 1911-ben volt a Kabos Klára — Árva Kabos Klára, így használta nevét) halálának 100 éves évfordulója, akkor pár napos ünnepet rendeztek, és erre az alkalomra jelent meg Böjthe Ödön lelkipásztornak A kegyelet ünnepélye címmel Csinád-monográfiája. Maga felsorol útneveket, én abból a könyvbôl írtam ki, mikor a Népújság évkönyvében ezeket a neveket közöltem. De benne vannak 200 évre visszamenôleg a papok és tanítók nevei, a falu nevének eredete, a birtokosok, akiké volt, az ottani családok felsorolása családnév és etnikai hovatartozás szerint. Persze sok Kabós-emlék is, azért nem adom ki a kezembôl, Apa is, én is megjegyzéseket írtunk bele — le akarom tenni a Széchenyi Levéltárba, ahol meglepetésemre létesítettek egy Kabós Éva-fondot. Késôbb lett ez a Szucsáki-alapítvány, melyet nem maga Szucsáki, hanem a lelkészék alapítottak. Mikor már a Kabos Klára által adományozott vártemplomi orgonát is az újságban Lukácsy Szilamér Szucsákinak tulajdonította, akkor kezdett nekem is sok lenni (kb. 2 hónapja), és írtam neki. Nem válaszolt. Látványos a Szucsáki-rendezvények sorozata, de a templomban a mûemlék fafaragások mennek tönkre, arra "nincs pénz", és úgy látszik, idô sem!
Egyébként a Vártemplom orgonájáról és Kabos Klára adományáról a f. év. márciusában, az ökumenikus istentiszteleten Fülöp G. Dénes nagytiszteletû úr ismételten beszélt.
Mellékelem a templomban levô táblának a leírását. Ezt az építés befejezésekor tették, akkori, tehát eredeti. A Bötjhe Ödön könyvében is ez van: "megtehette volna (ti. Kabos Klára), hogy ne építse fel a templomot". A könyvbôl az jön ki, hogy férjével beszéltek róla, de semmi végrendeleti hagyakozás errôl nem volt.
Egyébként ô leánya annak a Kabós Ferencnek, aki a III. Károly által felrobbantott (mikor a várakat is) magyargyerômonostori református vártemplomot, 30 évi romokban heverés után, újraemeltette. Szép a templom. Nagyon számon tartják ezt a gyerômonostoriak. Kelemen Lajos szerint eredetileg családi templomnak épült. A tatárjárás rombolása után Kabós Tamás hozatta rendbe. Kabos Klára 27 év és 7 hónapi özvegységében, majd végrendeletében egész vagyonát egyházi és a vásárhelyi Kollégium céljaira hagyta, csak kedvenc unokahúgáról, Árva Kecseli Kláráról emlékezik meg. (Persze, arról nem szól a "családi szájhagyomány", hogy mit szólhattak hozzá a testvérei?!)
Mindezekrôl írnék oldalszám szerint dokumentáltan is, de nagyon rosszul nézne ki, hogy én írjak, aki mégiscsak ugyanazt a nevet viselem. Nem is a névért bánt; hanem a valóságért.
Ezt a templomot a közönséges Isteni tiszteletnek ezen E. tsinádi ref. Ekklésia tagjaitól jobb moddal lehetô gyakorlása végett néhai áldott emlékez. kedv. férjének Etsinádi T. Szutsáki Ferentz úrnak kegyes intézése szerint elmaradott özvegye M. gyerômonostori Kabos Klára Tulajdon költségével fundamentumából építtette. Kezdvén építtetéséhez az MDCCLXXXIII dik aug. XIV nap Elvégezvén Isten segedelme által az MDCCLXXXIX-dik esztendôben XX október
(Megj.: 1789-ben lett kész a templom, 6 évig épült. K.É.)
Marosvásárhely, 1999. május 21.
Hetek óta, de könnyen meglehet, több hónapja már, úton-útfélen szembetalálom magamat vele. Hol betonpóznára tapasztva, hol csak betûzve ablaknak sarkába, kirakatszélhez illesztve, ajtóra rajzszögezve, tömbházi uralkodók portáján kiplakátolva, hirdetôtáblán... A felsorolás többi helyszínétôl a sokaság okán el kell tekintenem.
Mivel találkozik e sorok vetélôje, midôn azt kisodródva látja a járda szegélyén?
Egy kisded ajánlattal. Felszólítással, hirdetménnyel — illetékbélyeg nélkül (mert így olcsóbb) —, amely azonban a Nagyságos, Tekintetes és Méltósággal Regnáló államatya nyelvén hivatott helyet fészkelni magának a köz- és magántudatban.
Mert hát mirôl is szívélyeskedik a visszafelé hajló, kajla betûs tudósítmány? (Az írás nárcisztikus jellegérôl következôen grafológus ösmerôsöm magamutogató, hiú, a mûveltséggel belsôséges viszonyt nem folyató, az írást ritkán használó egyénre tippel. Lelke rajta.) Azt mondja az írókéz, hogy családi sírbolt — kripta (lásd: kriptokommunizmus, kriptonégô, kripli) eladó; majd egy távbeszélôállomás hatjegyû hívószáma következik. A számok gyakorlottabb stílusra vallanak. Emberünktôl — mint látni fogjuk — nem idegen a fönicíai kultúra legmaradandóbb emléke — a pénz.
Minthogy mindennapos utam során (ingajárat magánlaksértés és munkahely között) változó sûrûséggel, helyszínekkel és idôközökben bukkan fel, tünedezik elô, arra kell következtetnünk, hogy a Família Kft. sírkamra fedônevû vállalkozása nem találkozott kitörô lelkesedéssel, osztatlan tetszéssel.
Állj! Nem oda Buda! Akarom mondani... Jászvásár, Örömfalva, Tergovistya.
Nem addig a! Hiszen amennyiben alaposabban belegondolunk a dologba, ha átszitáljuk a tényeket, több következtetés is levonható:
1. Zugtemetkezési vállalkozóval van dolgunk, aki most veti ki hálóját az ügyfeleire, elsôsorban olyanokra, akiknek városunkban még nincsen díszesen (ízléstelen és giccsesen egyforma) sírkamrája, piramisa, nekropolisza. Emberünk lehet a Nekropolice Akadémia végzettje.
2. Valaki (a hirdetô) ellenkezôleg, elköltözik városunkból, bár eredeti elgondolásai szerint itt szeretett volna nyugodni. (Mollter ossa cubent — írta a jó Ovidius önmagáról sírversként — s csontjai békén nyugszanak Tomiban.) Miért költözik el? Nyugtalan egyéniség, kivándorol, kalandor, másutt nyert alkalmazást, lakást, feleséget, egzisztencializmust...
3. Kergeti a vágy, a politikum, hatóság, nem köti már ide semmi, nem pihen a temetô(k)ben senkije, holott évekkel ezelôtt úgy nézett ki, végleg gyökeret ereszt e falak tövében, de aztán elhítta a kötelesség, honszerelem, csavargás, sors(jegy).
4. El kell hagyni a bûnös várost, mert itt vállalkozása megbukott, hiába volt benne az Aranyoldalakban; ellenséges légkör vette körül; elvált; még haló porait sem hagyná ennek a rohadt vidéknek. (Esetleg, föltéve, de meg nem engedve: elûzték, -tük, tudják Önök, ez az a kényszerképzet, amelyet némely kényszerûségbôl honfitársunk életideológiaként halálosan komolyan hisz. Kérem, ezt 4/a pont alatt mellékvélekedésként tüntetni föl, és olybá iktatni.)
5. Vidéken vett birtokot (manor, Hütte, dácsa), palotát rittyentett és tagjai közé számlálja az eredeti tôkefelhalmozók titkos társasága; kiköltözik poros citadellánk zajából és falakkal kerített fekvôségein fog, akar mortadellát, magán sírkertet nyitni, alapítani, mint az amerikai milliomosok, avagy a feudális nosztalgiázók.
6. Valamit tud, amirôl mi, közönséges gyaloghalandók nem értesültünk. Ô mindenesetre túlad a kriptán. a) Vagy azt tudja, hogy lesz, itt a közeli feltámadás b) Hogy Vásárhelyen neki nem lesz föltámadás, de pontosan tudja, hogy hol vár rá...
Az 1991. évi 69-es számú törvény kimondja, hogy az utcanevek megváltoztatásához a helyi tanács jóváhagyása is szükséges, mégis, ennek mellôzésével 1999. június 3-án, a megyei tanács ülésén elfogadták azt a határozat-tervezetet, amellyel a város három utcáját el —, illetve átkeresztelték.
Számomra érthetetlen a megyei tanács gyorsított eljárása a fenti ügyben. Véleményem szerint helyesebb lett volna, ha a polgármesteri hivatal elôször a helyi lapokban, a rádió és televízió adásaiban közzéteszi elképzeléseit és bevárja a visszajelzéseket, elsôsorban az érintett utcák lakói és a marosvásárhelyi szavazó- és adófizetô polgárok részérôl s csak azután kéri a megyei tanácstól a jóváhagyást.
Jelen írásommal nem az a célom, hogy elemezzem a szóban forgó új utcanevek jogosságát, vagy az utca nevét képviselô személyek városunkhoz való kapcsolatát, de azt igen, hogy a megválasztott vezetôink miért akarják kivetkôztetni a várost a régi helynevekbôl.
A régi vásárhelyiek egyes utcáknak olyan nevet adtak, melyeknél találóbbat az utókor sem találhatott ki. Így például volt Jeddi, Koronkai, Bodoni, Szentkirályi, Szabadi, Szentannai és Szent György utca, melyek az illetô falvakba juttatták el a még kevés térképismerettel rendelkezô halandót is.
Sokat adtak eleink arra is, hogy az illetô utcák elnevezései találóak, logikailag indokoltak legyenek. Így kapott elnevezést a Palás köz, a Csorgó, Fürdô, Tyúkszer, Sáros, Térjmeg, Gatyaszár, Görbe, Dinnyeföld utcák és mások.
Sajnos, a múlt század közepétôl a politikusok felborították a régi rendet, amit az impériumváltozások tovább fokoztak. Így történhetett meg az, hogy a város fôtere a mindenkori rezsimváltás emlékeit ôrzi. Volt a Széchenyi tér, majd regele Ferdinand, újból Széchenyi, Sztálin és végül Rózsák tere. Ma Marosvásárhely 410 utcájának és terének elnevezésébôl 79 személyhez fûzôdô, 98 földrajzi, 56 természetrajzi, 27 történelmi eseménnyel kapcsolatos, míg 88 helyi sajátosságokat és 62 más vonatkozásúakat tartalmaz.
A réginek és a helyi jellegûnek tekinthetô utcák száma az utcanévtár egynegyedét sem teszi ki mégis, ezek az utcák vannak kitérve az állandó támadásnak. Új neveket akarnak adni a legtöbbjének olyan személyek, akik nem ismerik a város régi fertályait, dûlôit, határ- és utcaneveit és az azokhoz fûzôdô hagyományokat. Ezért kellene védetté nyílvánítani visszamenôleg is a Vár, a Sáros, a Görbe, a Csorgó, a Fürdô, a Malom, a Belsô-kutas, Külsô-kutas, a Sörház, Iskola, Régi Kórház, Becek, Gát, Híd, Hídvég, a Holtmaros, Kálvária, Román Templom, Trébely, Régi Baromvásár és más utcákat, melyek a régi Vásárhelyre emlékeztetnek. Ezek a nevek nem bántját senki érzékenységét, ezért ezeket felcserélni más nevekkel.
Ezért a Csorgó utcával kapcsolatos új döntést nem tartom szerencsésnek. Valószínû, hogy a megyei tanács képviselôi sem voltak eléggé tájékozodttak, amikor Marosvásárhely egyik legrégebbi, 360 éves utcájára kimondták a halálos ítéletet.
A Csorgó utca nevét már 1638-ban emlegetik a korabeli dokumentumok "A mely kút a patak mellett vagyon (...) azt a kútat (...) a magunk költségén csináltattuk minden munkáját." Késôbb, 1653-ban, 1787-ben is elôfordul a neve. 1832-ben Csorgó melyéke, Csorgó- szeg nevén említik. 1862, 1873, 1883, 1920, 1941-ben Csorgó utca néven van bejegyezve (2) Egy 1862-bôl származó feljegyzés szerint a Csorgó utca lapos gödörben fekszik, ahol a Lapos-kút szolgáltatja a vizet a környék lakosságának. Ezt a forrást nevezték abban az idôben Vár csorgójának, vagy Vármelléki válus csorgónak. Az 1900-as évek elején, a Bernády-korszakban a várost vízvezetékkel látták el s a forrás vizét (a temetô közelsége miatt) a kanálisba terelték.
Jó lenne, ha ezen írás alapján a megyei tanács visszatérne a Csorgó utca ügyére és a 43 város- és fürdôhely-, 20 hegység- , 56 növénynevet viselô utcák valamelyikénet adnák az Eroiu Petre Popescu nevet.
Illene, hogy a városatyák, a város polgárainak és adófizetôinek véleménye alapján rendezzék az elôzô politikai rendszerek erôszakos, tudománytalan döntésébôl származó hibák felszámolását az utcanévadás terén.
Itt az ideje annak is, hogy az 1990-ben erôszakkal eltávolított utcatáblákat a Vásárhelyi Napokig visszahelyezzék az eredeti helyükre.
1. Újsághír: Népújság, L1 évf. 127. sz., 1999. június 4.
2. Vigh Károly: Marosvásárhelyi helységnevek és földrajzi közszavak. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1996.
3. Pál-Antal Sándor: Marosvásárhelyi utak, közök és terek történelmi névtára. Mentor Kiadó, 1997.
Június 27-étôl kezdôdôen, az új privatizációs törvény hatályba lépésével Romániában meg fog kezdôdni a privatizáció privatizálása jelentette ki Erôs Viktor, az ÁTA-tanács alelnöke. Az új törvény legfontosabb aspektusa az, hogy a magánosítást ezentúl a privatizációs megbízottak is bonyolíthatják, nevezetesen a nemzetközi konzorciumok, román társaságok, beruházási bankok és ügyvédi irodák — pontosított az ÁTA reprezentánsa. A Sidexhez, Taromhoz, Sidercához hasonló nagy társaságok, vagy 5-10 kisebb társaság privatizálása céljából e megbízottak átvállalhatják az ÁTA vagy más illetékes közhatóságok (tárcák) szerepét. Ezewk felruházottak az ÁTA hatáskörével, felelôsségeivel és jogaival, a szerzôdés aláírását leszámítva, mely az ÁTA-t vagy a felelôs minisztériumokat illeti meg — pontosít Erôs. A megbízottakat kérés alapján a kormány által kinevezett bizottság választja ki. Miután az ATA-nak 1992-ben a kezelésében levô vagyon alig 30%- át sikerült privatizálni, az alap tevékenységének decentralizálását követôen tavaly augusztustól a magánosított vállalatok aránya 40%-ra rúgott összesen, "hét hónap alatt, mint hét év alatt"— mondotta.
Román—magyar erdészeti együttmûködési megállapodás
A magyarországi mezôgazdasági tárca meghívására június 7-én és 8-án román kormányküldöttség tett hivatalos látogatást Budapesten. A küldöttséget Anton Vlad vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi államtitkár vezette. A két intézmény közötti jó együttmûködési kapcsolatok hagyományát folytatva a magyar mezôgazdasági tárca székházában államtitkári szinten sor került a román—magyar erdészeti együttmûködési megállapodás aláírására. Az egyezmény öt évig érvényes, amennyiben legkevesebb fél évvel a határidô elôtt egyik fél sem jelzi írásban az egyezményrôl való lemondási szándékát.
Pierre Székely szobrának avatása Franciaországban
A franciaországi Yonne megyében lévô Paron városban a múlt hét végén felavatták Pierre Székely világhírû magyar származású francia szobrászmûvész legújabb köztéri alkotását. A három méter magas vörösgránit szobor az Élet címet viseli. Felállítása mellett a település polgárai döntöttek. A szoboravatón megjelent a mûvész számos tisztelôje, és beszédet mondott Henri de Raincourt szenátor, a megyei közgyûlés elnöke, Serge Franchis, a megye másik szenátora, valamint Kató Ferenc, a párizsi magyar nagykövetség elsô beosztottja.
Vízumkényszer Szlovákiában az ukrán maffia ellen?
Szlovákia, hogy gátat vessen az ukrán maffia további térnyerésének, azt fontolgatja, hogy ismét kötelezôvé teszi az ukrán állampolgárok számára a vízumot — erôsítette meg Pozsonyban Ladislav Pittner belügyminiszter. Pittner szerint a hazai szervezett bûnözés terjeszkedésén túlmenôen az utóbbi idôben Szlovákiában az ukrán maffia is erôteljes térnyerésre összpontosít. Az Ukrán szindikátusként ismert alvilági körökhöz a belügyminiszter ismeretei szerint mintegy huszonötezer bûnözô tartozik világszerte. Ázsia, Európa és az Egyesült Államok után az ukrán maffia Szlovákiában is megvetette a lábát, s egyre mélyebb gyökereket ereszt. Az Ukrán szindikátusnak két rétege van: hivatalos vállalkozói és szervezett bûnözôi rétegekrôl lehet beszélni. A szindikátusnak Szlovákiában immár bankja van és biztosítótársaságot mûködtet, számos jelentôs pénzintézetben van növekvô birtokrésze és egyre nagyobb teret hódít a gépiparban, a szállodaiparban és sporttal kapcsolatos üzletek világában.
Pavarotti után nyomoz a Scotland Yard
Adócsalás ügyében nyomoz a Scotland Yard a világhírû tenor, Luciano Pavarotti ellen — jelentette hétfôn a Daily Mail. A brit pénzügyminisztériumnak az olasz kormány megbízásából április végén folytatott vizsgálata állítólag kiderítette, hogy az énekes 2,36 millió eurónak megfelelô összeggel tartozik szülôhazája adóhatóságának. Pavarottinak ugyanis 3,5 millió fontnak megfelelô összegû vagyona van Nagy- Britanniában. Az énekes vitatja adótartozását és arra hivatkozik, hogy Monacóban telepedett le, ahol adómentességet élvez. Az olasz hatóságok azonban nem ismerik ezt el, s azt állítják, hogy Pavarotti Monte Carlo-i lakáscíme csupán "formális".
A belga kormány a dioxinbotrány miatt elrendelte a hazai kenyér kivonását is a kereskedelembôl. Jean-Luc Dehaene kormányfô és helyettese összeállította azoknak az üzemeknek a listáját, amelyek dioxintartalmú takarmányt használtak. A listát eljuttatják az EU brüsszeli bizottságához és az EU kedden Luxemburgban tanácskozó egészségügyi minisztereinek is. A dioxinbotrány miatt hétfôn Izrael és Malajzia átmeneti importtilalmat rendelt el az európai élelmiszerekre, így a húsra, a tojásra és a tejtermékekre. Hongkong és Szingapúr már korábban megtiltotta az Európából származó szárnyasok és a sertéshús behozatalát.
Franciaország nyugati részén újabb szivacsos agysorvadásos megbetegedést (BSE) fedeztek fel a szarvasmarhák között. A mezôgazdasági minisztérium hétfôi közlése szerint ez volt a hatvanadik ilyen eset 1990, a megbetegedés elsô elôfordulása óta, az idén pedig a tizenegyedik. A ötéves fejôstehén egy száz marhából álló csordához tartozott. A betegség feldfedezését követôen az egész csordát leölték és elégették, a francia törvényeknek megfelelôen.
Egyidejû tüdô- és májátültetés Németországban
A hannoveri orvosi egyetem klinikáján Németországban elsô ízben végeztek egyidejûleg tüdô- és májátültetést. A bonyolult mûtét sikerült, és a páciens jól érzi magát — jelentette be Jürgen Klepnauer professzor. A Drezda közelében élô 30 éves férfi hétéves korától fogva örökletes tüdôbetegségben szenvedett (mucovisciosis). Állapota életveszélyesre fordult, amikor két évvel ezelôtt még hepatitis B-vírus okozta fertôzésben is megbetegedett. A mûtét bonyolult volt, mivel a beültetett új szerveknek azonnal mûködésbe kellett lépniük. Mire ugyanis a második beteg tüdôlebeny eltávolítására került sor, az elsô, a donortól beültetett elsô tüdôlebenynek már mûködnie kellett. Ezt követte nyomban a májátültetés.
Kivégzés Trinidad és Tobagóban
Trinidad és Tobagóban az emberi jogokat védô Amnesty International tiltakozása ellenére is kivégezték hétfôn a gyilkosság vádjával halálra ítélt kilenctagú drogkereskedô banda utolsó három tagját. Öt év óta most elôször hajtottak végre halálos ítélet a Karib-tengeri szigetországban, annak ellenére, hogy száznál több olyan ember ül börtönben, akire a igazságszolgáltatás a legsúlyosabb büntetést szabta ki. A kábítószerbanda vezérét, Dole Chadee-t két másik társával együtt már pénteken felakasztották, további három társukat pedig szombaton végezték ki.
Százesztendôs olasz matróna jelentkezett legutóbb az olasz könyvpiacon. Carol Lunetta Cianca elsô regénye 150 oldal terjedelmû. Címe: Anima in viaggo (A lélek utazása), és mint a szerzô egy nyilatkozatában elmondta, voltaképpen "napló azzal az igénnyel, hogy megmagyarázza egy hosszú élet értelmét". Az Il Messaggero jelentése szerint az írónôt gyermekkorában az Egyesült Államokban élô bátyjához küldték. Késôbb elkötelezett antifasiszta harcos lett. "Megtanultam, hogy magamban keressem az igazságot" — magyarázza életfilozófiáját. Hozzáfûzi azonban, hogy nem feledkezett meg gyermekkori álmáról sem, nevezetesen, hogy "keresse a szépet a világban".
A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia a düsseldorfi Klassik Konzert Gesselschaft meghívására tegnap Németországba utazott. A német nagyvárosban három hangversenyt tartanak, útban visszafele a bécsi repülôtérrôl a zenekar 23 tagja indul a felkelô nap országába eleget tenni a tokiói Mitsuma Kompánia meghívásának, hogy június 15-e és 28-a között a japán fôvárosban koncertezzenek.
Tegnaptól újra vásárolhatók az 1, 5, 10 és 20 millió lej értékû kincstárjegyek. A lakosok pénzüket 90 napra évi 78 százlékos kamattal, míg 180 napra évi 75 százalékos kamattal köthetik le. Tegnap délelôtt a prefektúra székházában mûködô kincstárnál csupán két- három személy érdeklôdött az állam által kiadott értékpapírok iránt, amelyeket június 18-ig, naponta 8-14 óra között lehet megvásárolni.
Tegnap délelôtt a prefektúra szakembereibôl álló küldöttség a petelei polgármesteri hivatal tevékenységét ellenôrizte — tájékoztatott Ioan Iacob, a prefektúra szóvivôje, akitôl azt is megtudtuk, hogy Korpádi György, a személyzeti osztály vezetôje által vezetett ellenôrzô csoport a költségvetés leosztását, a helyi határozatok életbe ültetését és a kormányhivatalhoz eljuttatott panaszokat vizsgálta meg.
A megyei tanfelügyelôség és a 7-es számú általános iskola június 18-án, pénteken 14-18 óra között a megyeszékhelyi Cuba Libre diszkóban divatbemutatót és táncversenyt szervez I-IV. osztályos diákok számára. Jelentkezni lehet egyénileg és csoportosan a tanfelügyelôségen, Fejes Réka tanfelügyelônél, telefonszám: 213-417.
Ma délután 6 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban megnyílik a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség vesszô-, szalma- és gyékényfonat-kiállítása. Megnyitóbeszédet mond Bandi Dezsô iparmûvész.
Csütörtökön délután 3 órakor szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os iroda) jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.
A tehetséges gyermekek gondozására figyelô szülôket és pedagógusokat látja vendégül a Talentum Alapítvány. A rajzosok kiállításának megnyitóján a zenecsoport és a színjátszók szórakoztatják a vendégeket. A rendezvényt ma délután 6 órakor tartják az unitárius egyház tanácstermében (Bolyai tér 13. szám).
A Conel marosvásárhelyi fiókegysége értesíti a lakosságot, hogy a Mezôsámsond községhez tartozó kislekencei körzetben található 1-es számú transzformátorállomás karbantartási munkálatai miatt csütörtökön 8-15 óra között Kislekencén szünetel az áramszolgáltatás. Pénteken a mezôrücsi 1- es számú transzformátorállomásnál folynak a munkálatok, ezért 8-15 óra között nem lesz villanyáram Mezôrücsön.
Június 7-én 12.30 órakor Segesváron, a Zaharie Boiu utcában a 76 éves erdôszentgyörgyi Adam Francisc személygépkocsijával figyelmetlenül elôzött és összeütközött a szabályosan közlekedô Ketesdi Ioan helybéli lakos által vezetett személygépkocsival. A baleset nyomán Adam Francisc életét vesztette — tudhatjuk meg a megyei rendôrség sajtóirodájából kapott közleménybôl.
Június 11-én 9 és 18 órától a megyeszékhelyi 18-as számú általános iskolában tehetségválogatást tartanak a román és magyar tagozaton alakuló V.-es sportosztályokba, a fiúknak kosárlabdából, lányoknak röplabdából.
A Remény és bátorság egyesület június 12-én 10 órai kezdettel ülést tart Marosvásárhelyen a Bartók Béla utca 1. szám alatti épületben.
Tegnap a marosvásárhelyi Cuza Voda utcai napipiacon egy kiló cseresznyét 12 ezer lejért, az epret 8.000-ért, a karfiolt 12.000-ért adták. A paradicsom kilójáért 12. 000-et, az uborkáért 7.500 lejt, a burgonyáért 4000-5000 lejt, a hagymáért 6500 lejt, a spenótért 7000 lejt, a salátáért 4000-et, a káposztáért 3000-et, az almáért 14.000 lejt kértek. Ugyanakkor egy kilogramm friss zöldborsót 4000, míg a friss szemes borsó kilóját 16 ezer lejért kínálták, egy kötés murok 3000 lej, ugyanannyi retek ezer lej, a karablábé darabja 2000 lej, míg a tojásé 700 lej volt. A juhsajt kilóját 23 ezer lejt, ugyanannyi ordát 16 ezer lejben, és a házi tej kiterét 3500 lejben mérték.
XXIII. alkalommal szervezik meg június 12-én Szovátán a postások gyaloglóversenyének országos szakaszát, amelyen a Román Posta kilenc területi igazgatóságának küldöttei mérik össze erônlétüket, tehetségüket. Az eseményre, ami 9,30 órakor kezdôdik, várják Dumitru Moinescut, a Román Posta vezetôtanácsának elnökét és a vezetôtanács más tagjait is.
Copyright © Népújság - 1999