A NATO folytatta Jugoszlávia elleni légitámadásait a szerdára virradó éjszakán is. Célpontjai ezúttal javarészt Belgrád elôvárosaiban, a vajdasági Újvidék és a koszovói Prizren tájékán voltak — jelentették szerda reggel a jugoszláv tömegtájékoztató eszközök.

Állításuk szerint a jugoszláv légvédelemnek sikerült lelônie kedden este Belgrád közelében az észak-atlanti szövetség egyik támadó gépét. A Radio Novosti errôl szóló jelentését független forrásból nem erôsítették meg. Több robbanás és légvédelmi ágyúk lövéseinek döreje hallatszott szerda este Belgrád közppntjában. A városközpont lakosai felvillanásokat láttak Obrenovac felôl, ahol nagy áramtelep található. Ez az áramszolgáltató központ számos alkalommal volt már légi csapások célpontja a NATO hadmûveletében.

A Reuters azt írta a helyi médiára hivatkozva, hogy egészen szerda hajnalig tartottak a légitámadások Belgrád környéki célpontok ellen, az AFP viszont azt jelentette szerb forrásokat idézve, hogy éjféltôl kezdve nem észleltek ellenséges támadó tevékenységet a jugoszláv fôvárosban és környékén. Szerdán reggel lefújták Belgrádban az elôzô este elrendelt légiridót.

A The Washingtoni Post szerdai jelentése szerint a koszovói albán fegyveresek légi támogatást kaptak a múlt héten a NATO-tól egyik területfoglaló kísérletükhöz. Az amerikai lap névtelenül idézett amerikai hírszerzô forrásra hivatkozva közölte, hogy a múlt héten négyezer koszovói fegyveres próbált Albánia felôl benyomulni Koszovó területére, és megszerezni az ellenôrzést a Prizrent és Pec városát összekötô országút fölött. Kudarcba fulladt kísérletük során légi támogatást kaptak az észak-atlanti szövetségtôl. A szövetség és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg harctéri együttmûködésének ez az elsô ismertté vált esete — írta az amerikai lap.

Az amerikai fél a Bonnban folyó háromoldalú tárgyalásokon keményebb feltételeket támasztott a szerb csapatok Koszovóból való kivonása problémájával kapcsolatban — közölte az ITAR-TASZSZ tudósítójával Valentyin Szergejev, az orosz elnök koszovói különmegbízottjának tanácsadója.

Szergejev szerint mindenek elôtt a NATO-bombázások leállításának idôpontja és feltételei maradtak függôben. Moszkva eddig úgy vélte, hogy a kérdések végleges egyeztetése megtörtént. Ugyanakkor most Washington "néhány kemény feltételt támasztott, a szerb csapatok kivonásával kapcsolatos, a katonai és a politikai döntéseket tekintve is logikátlan kérdéseket vetett fel" — mondta Viktor Csernomirgyin tanácsadója.

Megfelelô haladást értünk el, és készen állunk arra, hogy Belgrádba utazzunk — közölte szerdán kora délután Bonnban Martti Ahtisaari finn államfô azt követôen, hogy csaknem egész éjszaka, majd szerda délelôtt is folytak a háromoldalú tárgyalások a koszovói rendezésrôl az orosz elnök balkáni különmegbízottjával, Viktor Csernomirgyinnel és Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettessel.

Ahtisaari elmondta: az orosz elnöki megbízottal együtt Belgrádban folytatandó tárgyalásokról ki-ki már csütörtökön beszámol, ami ôt illeti, az Európai Unió kölni csúcstalákozóján tesz majd jelentést.

Viktor Csernomirgyintôl egyetlen mondatot idézett az ITAR- TASZSZ: "Úgy ítélem meg, hogy most reális esély van a bombázások leállítására — én ezzel a gondolattal utazom Belgrádba."

Radu Vasile miniszterelnök szerdán a kormánypalotában fogadta Andrew Vorkinkot, a Világbank romániai felelôsét, aki azért tartózkodik Bukarestben, hogy felülvizsgálja a PSAL-egyezményben leszögezett határidôk betartását a román kabinet által.

A kormány és a VB reprezentánsai között múlt héten lefolyt tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a kabinet június 4-ig teljesíti a VB-nek a PSAL-egyezményt illetô feltételeit, hogy ekképpen a nemzetközi pénzügyi intézmény vezetôsége június 10. után jóváhagyhassa a 300 millió dollár értékû kölcsön kiutalását országunknak.

Déli egy órakor megkezdôdtek a tárgyalások a Brassóba érkezett kormányképviselôk — Remes pénzügyminiszter, Nicolae Staiculesu ipari államtitkár, Aurel Pana mezôgazdasági államtitkár, Victor Erôs ÁTA-alelnök — és a Román, a Tractorul, a Rulmentul és az IAR kereskedelmi társaságok szakszervezeti vezetôi között.

A tárgyalások elsô, mintegy kétórás fordulóján a szakszervezeti vezetôk közölték, hogy a négy társaság alkalmazottai nem óhajtják az egységek likvidálását, hanem a magánosítását, és azzal vádolják az ÁTA-t, hogy semmit sem tett ez irányban és követelik Radu Sârbu leváltását. A szakszervezetiek kérik továbbá az agrárpolitika átgondolását és világos stratégiát a gépipar számára. A traktorgyárnak jelenleg 4.000 traktorra szóló külföldi megrendelése van és további 4.000-re az év végéig. A belsô piac számára több mint 5.000 traktort tudna elôállítani, de szüksége lenne pénztámogatásra — mondotta Ioan Pop szakszervezeti vezetô. A terembôl távozó Remes pénzügyminiszter közölte, hogy ez idáig általános jellegû tárgyalások folytak, de a bukaresti csapat nem távozik, amíg nem találnak megoldást.

A délután folyamán a négy nagy egységbôl több mint 11.000 ember tüntetett a prefektúra elôtt feszült légkörben, kormányellenes jelszavakat skandálva.

A szintén Brassóban tartózkodó Matei Bratianu, az OSZT alelnöke a tiltakozókhoz intézve szavait kérte, tüntessenek civilizáltan és várják ki a tárgyalások eredményeit.

A iasi-i Tepro kereskedelmi társaság, a hegesztett csöveket és acélszalagokból készült, hajlított profilokat gyártó nagy ipari egység több mint 1.000 alkalmazottja tüntetett vehemensen szerda délelôtt a megyeszékház elôtt és ennek lépcsôin. A tiltakozók betörték az ablakokat, kövekkel és tojással dobálták az épületet. A dühös tömegtôl való félelmében több tisztviselô elhagyta az épületet.

A tüntetôknek a prefektúrára való behatolását a gyorsan kirendelt csendôrség akadályozta meg, kordonokat vonva a bejáratokhoz. A tömeg kormányellenes jelszavakat skandált hosszan.

Az elégedetlenséget az váltotta ki, hogy miután az egységet egy cseh beruházó megvásárolta, drasztikusan csökkent a termelôkapacitás, számos alkalmazottat elbocsátottak, az új tulajdonos nem tartotta tiszteletben a kollektív munkaszerzôdést, a bérek csökkentek és nem folyósítják rendszeresen.

Az alkalmazottaknak szilárd meggyôzôdésük, hogy vállalatukat jóval áron alul privatizálták, s a jelenlegi vezetés arcátlanul fosztogat, a dolgozók százainak rovására.

A tiltakozók küldötteit fogadta Spiridon Cretu alprefektus, aki viszont elhárított bármilyen felelôsséget, lévén a Tepro magánvállalat, ahol az állam már nem avatkozhat be.

A déli órákban a sokaság szétszéledt. A szakszervezeti vezetôk közölték, hogy csütörtökön visszatérnek s ôrséget állítanak a prefektúra és az ügyészség elé.

Ki tudja fizetni a lakásrészletet?

Május közepén Suceaván találkoztak a megyei tanácsok elnökei Nicolae Noica közmunkaügyi miniszterrel. Korábban Nagyszebenben és Tîrgovistén rendeztek hasonló tanácskozást a minisztérium hatáskörébe tartozó témákról; ezúttal elsôsorban a lakásépítés fellendítésének lehetôségeirôl tárgyaltak. Ezt különösen aktuális és fontos ügynek tartja Virág György, a megyei tanács alelnöke is, aki szerint azonban a mûködését hamarosan elkezdô Országos Lakásügynökség nem fogja tudni egészében megoldani a problémát. Bár az ügynökségnek területi kirendeltségei is lesznek és helyben is lehet majd intézni a dolgokat, nagy gond lesz azoknak a telkeknek a felkutatásával, ahová az új tömbházak felépülhetnek, ugyanakkor a havonta fizetendô részleteket sem tudják majd várhatóan sokan fizetni.

— Megkülönböztetést kell tennünk a szociális céllal építendô lakások és a — mondjuk úgy — normál lakások között olyan szempontból, hogy az elôbbieket a lakók nem tudják megvásárolni, míg az utóbbiakat kimondottan eladásra szánják — mondta Virág György. — A szociális lakások kényelmi foka természetesen lényegesen alacsonyabb, ezeket bérbe adva használja ki a város. A közköltségeket a lakó fizeti, míg a felújítással, karbantartással kapcsolatos költségeket a helységek állják.

Az ún. normális lakások ügyében sajnos elhangzott egy számomra riasztó szám: egy háromszobás átlaglakás a jelenlegi árakon kb. 240 millió lejbe kerülne. Ezt megfizetni — akár húszéves futamidôs hitellel számítva — nagyon nehéz, kamatostól kb. háromszor ekkora árat fizet a vásárló. Számomra ez a szám azért riasztó, mert nem tudom elképzelni azt a fiatal családot, amely havonta két-három millió lejt el tudna különíteni a lakásrészlet fizetésére. S akkor hol vannak még az egyéb költségek... Több kollégámmal ezt meg is említettük. Sajnos, azt is el kell ismernünk, hogy közmûvesített épületet felépíteni négyzetméterenként két és fél—hárommillió lejnél olcsóbban nemigen lehet. Mivel ezek az új lakások mind távolabb és távolabb kerülnek a város központjától, a közmûvesítés többe kerül. Itt megjegyzem, hogy könnyítésnek és egyben jó megoldásnak tartom, hogy maga a lakás jelenti a garanciát a befektetô vagy a hitelezô számára, vagyis a lakás mindaddig nem megy át a lakó tulajdonába, ameddig az utolsó részletet ki nem fizette. Tudjuk, hogy maholnap egyetlen kezest sem lehet már találni, mert ugyan ki meri ma kockáztatni a saját lakását vagy bármelyik egyéb vagyontárgyát, akár a gyereke érdekében is? Tehát ez jó. De innen tovább kellene lépni olyan értelemben, hogy fizethetô legyen a részlet, akárcsak a hatvanas-hetvenes években, amikor a tömbházvásárlások elkezdôdtek. Még a tíz százalékot is soknak tartom, ennél lényegesen kevesebben fogják tudni fizetni a részletet azok közül, akik lakást igényelnének. S a többiek? Azokkal mi lesz? Lehet, hogy sokan nehezményezni fogják, hogy ilyen kategorikusan kimondom, de ugyan ki tud ma havonta kétmilliót kifizetni? Vagy akár csak egymilliót is? Valamelyik este a miniszter azt nyilatkozta, hogy gazdálkodjanak, spóroljanak, szedjék össze magukat... nem egészen értem. Mint szülô sem tudom elfogadni. Emlékszem, három-négy évvel ezelôtt itt járt egy amerikai befektetô, s akkor volt egy terv, amelynek értelmében egyszintes sorházakat építettek volna, ötven évre garantált épületeket, teljes közmûvesítéssel. A dollárban megszabott árba fizetési lehetôségként tervezték a tömbház árának beszámítását. Azt is elképzelték, hogy két család részére építsenek udvaros házat, ami lényegesen kevesebbe kerül. Ezek kivitelezéséhez a városnak csak a telket kellett volna biztosítania. Akkor szó volt arról, hogy a Kövesdomb feletti területen fognak ilyen kísérleti jellegû lakótelepet kialakítani. Sajnálom, hogy abból sem lett semmi, bizonyára megvolt az oka, hogy miért nem, de úgy érzem, az közelebb állt a realitásokhoz. Amit most hallok és látok, engem elriaszt. Olyan megoldást kellene választani, amely megvalósítható; a mostani szerintem megvalósíthatatlan.

— Nem lenne megoldás az, hogy befektetôk vagy akár az állam építsen lakásokat saját költségén, a beköltözôk pedig bérlôk legyenek és havonta bizonyos díjat fizessenek?

— Járható út lenne, de tudom azt, hogy a gazdasági potenciálunk jelenleg ezt nem engedi meg. Valóban jó dolog lenne, ha valamely helyhatóság pénzt tudna áldozni lakásépítésre és aztán ahogy elkészültek, mûködtetné azokat. Itt viszont visszakanyarodunk a terület- problémához, a közmûvesítéssel kapcsolatos gondokhoz. Annak idején az állam azt ígérte, hogy gondoskodik a tetô újraszigetelésérôl, az épület karbantartásáról és egyebekrôl, de tudjuk, hogy történt ez. Évekig nem költöttek erre, s a blokkok úgy is néznek ki. A felépítendô tömbházakat úgy kellene mûködtetni, hogy a helyhatóságnak gazdaságos legyen, ha pedig olyan emberek költöznek oda be, akik bár még a bérleti díjat sem tudják kifizetni, rögtön kiderül, hogy nem csináltunk semmit.

— Maros megyében, Marosvásárhelyen milyen kilátásokkal kecsegtetnek?

— A hírek, híresztelések eddig arról szóltak, hogy a megye lakásépítés terén az országban az utolsók között kullog. Nem vigasztaló ugyan, mert mi magunk is elégedetlenek vagyunk a helyzettel. A nemrégiben kézbe kapott kimutatásban Maros megye a középmezônyben helyezkedik el. Ez sajnos mindössze néhány tíz lakást jelent évente. A területeket illetôen valószínûleg az lesz, hogy a város a környezô falvakkal egyezkedik majd a területek megszerzéséért. Marosvásárhely például nagy valószínûség szerint Ákosfalva felé fog terjeszkedni, én legalábbis ott látok lehetôséget az építkezésre.

Tegnap reggel a DPM Rt. (megyei útjavító vállalat) marosvásárhelyi telepén ismét tiltakozó nagygyûlést szervezett a cég szakszervezete.

Mint ismeretes, a megyei utászok május 24-25-én kezdték el tiltakozó akcióikat. A szakszervezetiek a vállalatot jelenleg irányító, ideigleges vezetôség felmentését, a cégen belüli szociális tárgyalóbizottság megalakítását és elmaradt béreik kifizetését követelték. Idôközben a tiltakozást félbeszakították, mert hétfôn ülésezett a vállalat vezetôtanácsa, amelytôl a szakszervezet a kérések megoldását remélte.

Tegnap reggel a munkatelepen Chertes Alexandru szakszervezeti vezetô lapunknak nyilatkozva elmondotta, hogy a vezetôtanács nem oldotta meg a követeléseiket, ezért a tiltakozó gyûlésekben megnyilvánuló munkakonfliktust egészen a követelések megoldásáig folytatják.

A meghatározatlan idôre meghirdetett tiltakozás mögött az elôbb felsoroltakon kívül még több sérelem is van. A szakszervezet a társasági munkaszerzôdés többszörös megszegésével vádolja a vezetôséget. Amellett, hogy a májusi elôleget tegnapig még nem fizették ki az alkalmazottaknak, elmaradt a munkaszerzôdésben elôirányzott prémium is, és nem egyeztették újra az alkalmazottak bérlistáját sem. E két utóbbi problémával kapcsolatban a múlt héten folytattak tárgyalásokat a munkaügyi hivatalban is, de itt sem jutottak eredményre. Együtt vannak tehát a feltételek egy sztrájk kirobbantásához is, de a szakszervezet nem folyamodott ehhez a lépéshez, mivel a jelenlegi vezetôséget nem tartja reális tárgyalópartnernek.

A szakszervezetiek fô követelése a jelenlegi vezetôség felmentése, akiket a cég jelenlegi, sanyarú helyzetének elôidézésével vádolnak. A szakszervezeti vezetô szerint elképzelhetetlen helyzet, hogy miközben az utak egyre rosszabbak, az útjavító vállalat pénz nélkül tengôdik, és nemrégiben száz embert le kellett építeni a személyzetbôl. Komoly anyagi gondjai vannak a vállalatnak, tartozásaik 1,8 milliárd lejre rúgnak, miközben tavaly elvégzett munkákért a megrendelôk még 800 millió lejjel tartoznak a vállalatnak. Annyira nincs pénz, hogy a gépjármûvek kötelezô felelôsségbiztosítása sincs kifizetve, ami külön kockázatot jelent a gépkocsivezetôknek. Az alkalmazottak a télen lemondtak három hónapra járó bérpótlékaikról, amibôl mintegy félmilliárd lej gyûlt össze. Ebbôl az összegbôl a vállalat gépparkját kellett volna rendbehozni a tavaszi-nyári szezonra, de ez nem történt meg. Mindezekért a cég vezetôsége a felelôs, és azért is elmarasztalhatók, hogy a vállalatnak nincs megrendelése, sôt, pályázat útján már megnyert munkák kivitelezési jogát is elvesztette. A szakszervezetiek mindeközben hangsúlyozták, hogy a jelenleg folyamatban levô munkálatokban bekövetkezô elmaradásokat a tiltakozás befejeztével akár hétvégi munkával is behozzák.

— Ami a vezetôség felmentését illeti, ezt a megyei tanács elnöke bármikor megteheti — mondotta Chertes Alexandru, aki szerint az új vezetôség megválasztásáig egy vezetôbizottság kellene igazgassa a vállalat ügyeit. Mint ismeretes, nemrégiben versenyvizsgát szerveztek a menedzseri állás elfoglalására, amelyre öt jelentkezô volt ugyan, de egyik sem ért el megfelelô eredményt. Ezután a három eddigi igazgatót: Vetian Emil vezér-, Sala Vasile mûszaki, és Butaru Virgil kereskedelmi igazgatót bízták meg a cég vezetésével, az új pályázat lebonyolításáig. De ugyanakkor a fôrészvényes, így egyben tulajdonos megyei tanács határozatával Muji Stefan mérnököt, megyei tanácsost kinevezték a vezetôtanács elnökének, szintén az új menedzseri pályázat lebonyolításáig. Tehát a három igazgató felmentésével Muji Stefan hivatalba léphetne, egy, az 1991. évi 31. társasági törvény 140. szakaszának megfelelô vezetôbizottság élén — mondotta Chertes Alexandru. A munkáltatók és munkavállalók tárgyalóbizottságának megalakítására már elindult a kezdeményezés, ennek a bizottságnak Toganel Ioan megyei tanácselnök lenne az elnöke.

— A vezetôség szerepkörének betöltésére versenyvizsgát szervezünk, de ez nem egyik napról a másikra történik, hanem be kell tartanunk a törvényes szabályokat — nyilatkozta lapunknak Bochis Nicoleta, a megyei tanács útkezelési igazgatóságának vezetôje. A holnapi (sz. m. mai) megyei tanácsülésen nevezzük ki azt a bizottságot, amelynek le kell bonyolítania ezt a versenyvizsgát. Ugyanakkor az igazgatónô azt is elismerte, hogy Muji Stefan átmeneti kinevezése a vállalat élére megoldható, azonban a tanácsos a vezetôtanács hétfôi ülésén, amikor már szóba került ez a megoldás, nem fogadta el a kinevezést.

Tegnap a kora délutáni órákban a megyei tanács székhelyén ismét rendkívüli ülésre gyûlt össze az útjavító vállalat vezetôtanácsa. A lapzártánk után véget ért gyûlésen a vállalat szakszervezete által kirobbantott tiltakozásról tárgyaltak. Részletek holnapi lapszámunkban.

Úgy tûnik, a Románia—Magyarország Európa-bajnoksági selejtezô mérkôzés ürügyén, az egykori diktátor udvari talpnyalói a nacionalizmus teljes arzenálját birtokolva, ha néhány napra csupán, de átvették a hatalmat, a tehetetlenül szemlélôdô hivatalos kormány mellett.

Ôk fújják a szólamokat, korbácsolják az indulatokat, hevítik a nemzeti érzés kohóit. Uralják a központi médiákat, éjszakába nyúló mûsorokat vezetnek, uszítják a játékosokat és az elfogult tömegeket. Bevonulnak a román válogatott edzôtárborába, "cenaclus" hangulatot teremtenek. Egyéni szerzeményeiket szavalják, énekeltetik a kórussal. Aztán kikérdezik a játékosokat és kedvenc (hazafias) dalukat éneklik. Mindegyre hangsúlyozzák, hogy csak ôk, a válogatott focistái menthetik meg a nemzet becsületét, csak ôk szerezhetnek dicsôséget az országnak, Nemzeti "felelôsség" van a vállukon, a gyôzelem nemzeti ügy, évszázados történelmi esély, amit nem szabad nem kihasználni. Itt a leszámolás órája, bosszút lehet állni az elszenvedett "sérelmekért", a sikertelenségekért, a szegénységért.

Meg lehet mutatni Európának és a világnak, hogy hiába vette fel Magyarországot a NATO-ba és csatlakoztatja az Európai Unióhoz, mert nekünk itt van a Kárpátok Maradonája (aki mellesleg dobrudzsai macedón fiú), aki a NATO fölött áll, mert minden idôk legnagyobb román focistája, elvállalta, hogy búcsúzóul még egyszer pályára lép a magyarok ellen, mert az egész román nép így óhajtja.

Ömlik a tévécsatornából a magasztalás, a biztatás, katonadalokkal, indulókkal, forradalmi énekekkel, szocialista államimádatokkal, modern himnuszokkal köszöntik, buzdítják a fiúkat. Szólítják fel élethalálharcra, évszázados gyôzelemre, nemzetmentô küzdelemre. Le kell számolni végre az örökös magyar veszéllyel és a magyarokkal. A helyi tévék naiv és felmûvelt riporterei sem akarnak kimaradni a "buliból" — ugyan bizony hogyan készülnek a hodákiak a Nagy (meg)mérkôzésre?! Esetleg nem revans- e ez 1990 márciusáért?

S mindez egy focimérkôzés kapcsán. Amely ráadásul nem is világbajnoki vagy olimpiai döntô, hanem csoportbeli selejtezô.

Olyan uszítás folyik, mintha a magyar válogatott a román nemzetállam megbontásáért, Erdély elcsatolásáért, Románia leigázásáért utazna Bukarestbe.

A revans gondolata borította el némelyek agyát. De miért is a revans? Magyarország és a magyar nemzet sikerei még egy esetleges vereségtôl sem lesznek kisebbek. Ma már mindenki számára világos, hogy Magyarország az ezredforduló Kelet- Európájának sikerországa.

Ma már valamennyi magyar, bárhol éljen is a világon, felegyenesedhet és büszkén mondhatja, hogy igenis, én magyar vagyok, a magyar nemzethez tartozom, bárhol éljek, így érzek. Nem kell szégyellnünk magunkat. Helytálltunk, bizonyítottunk, itt vagyunk. Eredményeinket elismerik és néha értékelik. Ez az, ami irritálja a román nacionalisták tudatalattiját, s erre játszanak rá a román médiák gátlástalan propagandistái. Pedig az egynapos örömmámor nem feledtetheti, s még kevésbé gyógyír a minden téren való sikertelenségre.

Mert ha gyôz a román válogatott szombaton, akkor mi van? Népnemzeti ünnepély, éjszakai fesztivál? Aztán egy nap múlva újra zuhanás a valóságba. Az összeomlás szélén álló gazdaságot és bankrendszert, a külföldi adósságot, a külkereskedelmi mérleghiányt, a munkanélküliséget, szegénységet, a politikai vezetô elit hiányát nem lehet megváltani egy labdarúgó- mérkôzés gyôzelmével.

Mindezek után, annak ellenére, hogy egykor én is tagja voltam a román ifjúsági válogatottnak, nem tudok elfogultan szurkolni. Azt kívánom a nemzeti imánk kifütyülését hallgató magyar fiúknak, hogy úgy játsszanak, olyan sportszerûen küzdjenek, olyan teljesítményt nyújtsanak, hogy egyetlen erdélyi magyarnak se kelljen szégyenkeznie. Gyôzelemmel vagy anélkül.

Öcalan, a Bosszúálló

Hétfôn megkezdôdött Abdullah Öcalannak, az illegális Kurd Munkáspárt (PUK) hazaárulással vádolt vezetôjének pere az Isztambulhoz közel fekvô Imrali börtönszigetén. A kurd felkelôvezért február közepén Nairobiban fogták el, amit a török lakosság túlnyomó többsége megkönnyebbüléssel és örömmel fogadott. A török titkosszolgálatnak a messzi Afrikában sikerült kézre kerítenie a "fô- fô terroristát". Azt a Nyugatra szökött és gyilkosságra való felbujtásért ott is körözött Öcalant, magyarul Bosszúállót akit - újabb sérelem Ankarának - mégsem akartak kiadni az "Európa Kapuján" hiába kopogtató, az úgymond "sorozatosan megalázott" Törökországnak.

A török sajtó által az ország "leggyûlöltebb emberének" kikiáltott ötvenegy esztendôs Öcalant több mint harmincezer ember megölésével vádolják, ennyi halálos áldozata volt ugyanis az illegális Kurd Munkáspárt vezette délkelet-törökországi kurd területek önállóságáért folytatott harcoknak.

Öcalan, akit egyedüli fogolyként a legszigorúbb biztonsági elôírások mellett ôriznek a börtönszigeten, ügyvédein keresztül üzente az ankarai kormánynak: a büntetôper helyett tárgyalásokba kellene bocsátkoznia. Olyan politikusnak tartja önmagát, aki a térség békéjének kialakításán fáradozik — tûnik ki üzenetébôl. "A békéért és a testvériségért kész vagyok szolgálni a török államot. Meggyôzôdésem, hogy e célból életben kell maradnom", mondta Öcalan a vádlottnak biztosított elsô megszólalásában. A tárgyalás során Öcalan golyóálló és bombabiztos üveg mögött ülve védekezik a hazaárulás vádja ellen.

A török közvélemény dühe Öcalannal szemben olyan nagymértékû, hogy sokan biztosra veszik: a bíróság halálos ítéletet mond majd ki a kurd vezetô fejére, írta a Reuters. Törökországban 1984 óta nem volt ugyan példa halálos ítélet végrehajtására, de az ország jogrendszerébôl nem törölték még a büntetés e legsúlyosabb formáját.

Abdullah Öcalan 110 oldalas kézirásos védôbeszédet készített elô a május 31-én kezdôdött perére. Me Niyazi Bulgan ügyvéd szerint az árulás vádjával bírái elé álló kurd vezér védekezésének vezérfonala az a gondolat, hogy a kurd kérdés megérett arra, hogy demokratikusan oldják meg. A második tárgyalási napon Öcalan kijelentette: ô állt a PKK élén februárban történt elfogásáig. Személy szerint nem adott utasítást semmilyen bûncselekmény elkövetésére, mindamellett a PKK cselekedeteiért elsôsorban ô a felelôs. Cáfolta, hogy köze lett volna a kurd viszály történetének egyik legvéresebb merényletéhez, 33 fegyvertelen katona 1993-ban történt lemészárlásához a délkelet-törökországi Bingol tartományban. A mészárlás után a PKK tûzszünetet hirdetett, a török hatóságok azonban fokozták a harcot a kurd lázadók ellen. Öcalan elutasította, hogy az ô parancsára hajtottak volna végre pokolgépes merényletet több törökországi turistaközpontban a kilencvenes évek elején. Cáfolta továbbá, hogy a PKK-nak köze lett volna Olof Palme volt svéd miniszterelnök meggyilkolásához.

A perben 140 oldalas államügyészi váddal, valamint számos magánváddal kell szembesülnie a kurd vezetônek. Az államügyészi vád alapját a török büntetô törvénykönyv 125-ös paragrafusa képezi, amely szerint az állam szuverenitása, területi egysége ellen irányuló akció, vagy annak szándéka halálbüntetést von maga után.

A Kurd Munkáspárt februárban Kenyában elfogott vezetôjét árulással és szeparatizmussal vádolják. Ezt a török törvények halálbüntetéssel sújtják. A vádirat a PKK tevékenységének egészéért, a kurd többségû dél-anatóliai területen 1984-ben kirobbantott fegyveres felkelésért teszi felelôssé Öcalant. A lázadást kísérô erôszakhullám következtében 31 ezer ember vesztette életét az elmúlt években.

Ankara terrorszervezetnek minôsíti a PKK-t, és tagadja, hogy létezne "kurd-kérdés", szerinte ugyanis a kurdok ugyanolyan jogokat élveznek, mint az összes többi török állampolgár. Pár nappal korábban egyébként árulás bûntette miatt a diyarbakiri állambiztonsági bíróságon halálra ítélték Semdin Sakikot, Öcalan korábbi helyettesét a PKK élén, valamint annak öccsét. Az ügyükben kimondott legsúlyosabb ítélet elôrevetíti Öcalan perének várható kimenetelét, írta az AFP. Az ítéletet még nem hajtották végre, ugyanis a bírósági eljárást követôen kötelezô egy parlamenti bizottság álláspontját kikérni, amely 30 éves börtönbüntetésre csökkentheti az ítéletet. Végsô esetben még egy fellebbviteli kegyelmi kérvény lehetôsége is fennáll.

A török hatóságok elvben hozzájárultak, hogy az Európa Tanács küldöttsége jelen legyen Abdullah Öcalan perének tárgyalásán, bár korábban egyértelmûen elutasították a nemzetközi megfigyelôk jelenlétét.Törökország tagja az Európa Tanácsnak, s a demokrácia elômozdítására, az emberi jogok védelmére létrehozott európai szervezet elvárja negyven tagállamától, hogy ne alkalmazza jogrendszerében a halálbüntetést. Törökországban most fekszik a törvényhozás elôtt az a jogszabály-tervezet, amely kiiktatná a halálbüntetés lehetôségét.

Az Európa Tanács az Öcalan-per lezárását követôen fejti majd ki véleményét, s a bírósági eljárás hónapokig eltarthat — közölte Bársony András magyarországi képviselô, aki kedden utazott az ET megfigyelôjeként a tárgyalásra. A parlamenti képviselô elmondta, hogy az Európa Tanács mintegy 20 tagú megfigyelôcsoportja rotációs alapon, naponta egy-két képviselô részvételével követheti nyomon az Abdullah Öcalan elleni bírósági eljárást.

A török köztársaság kikiáltásának 75. és Atatürk halálának 60. évfordulója idôben szinte egybeesett azzal, hogy Öcalan, a Bosszúálló váratlanul megjelent Rómában, és a kurd felkelôvezér Európa-szerte médiafôszereplô lett. Öcalan még félbehagyott egyetemi tanulmányaiból tudhatta, hogy sok Törökország- és iszlámszakértô szerint az erôszakos törökországi kurd mozgalom fellángolásának oka nemcsak az oszmán idôkbôl átöröklött kurdisztáni társadalmi elmaradottságban, hanem egynémely atatürki államalkotói alapelv mára már teljesen anakronisztikus jellegében is keresendô. A szélsôbaloldali radikális Öcalan és társai egykor azt a harcot akarták folytatni, amelyet az Oszmán Birodalom idején, az 1880-as években Ubaidallah sejk kezdett, és amely aztán a köztársaság éveiben csúcsosodott ki Seyh Said kegyetlenül megtorolt 1925- ös lázadásában, a harmincas évek dersimi és Ararát- vidéki felkelésében. Az elôzmények messzire nyúlnak vissza.

A múlt században a kurdok megbecsült tagjai voltak a szultán és a konstantinápolyi kalifa által uralt ummának, a muszlim közösségnek, és a kurd törzsek nagy függetlenséget élvezhettek. Ezt a státusukat mindenképpen meg akarták védelmezni a központi felsôbbség beavatkozási kísérleteivel szemben, ezért többször is fellázadtak.

A 18. és 19. század fordulójának újító szellemû szultánjai, III. Szelim, fôleg azonban a magát "török Nagy Péternek" tartó, 1839-ben meghalt II. Mahmud, majd Abdülmecit és Abdülaziz mélyenszántó reformokat léptettek életbe. Ez volt a nagy tanzimat, a reformkorszak. Francia mintára átalakították és központosították az államszerkezetet, német mintára fejlesztették a hadsereget. Korlátozták a helyi nemességet, erôsen megnyirbálták az ulema, a vallási vezetôk befolyását, háttérbe szorították még a seriatot, az iszlám törvényét is. A reformok kiváltották a kurd törzsek ellenállását. II.Abdülhamid szultán megpróbálta helyreállítani az ulema megcsappant tekintélyét. Egyik célja az volt, hogy a Porta ismét a kurd hûbérurak kegyeibe férkôzzék. A kurdok megoszlottak. Egy részük Abdülhamid mellé állt, támogatta az iszlám jegyében meghirdetett zsarnoki egységesítô intézkedéseit. Ubaidallah sejk és emberei ellenben szembeszálltak a központi hatalommal, kibontották a lázadás zászlaját, de vereséget szenvedtek a szultán hadaitól.

A kurd történelemben fordulópont Said sejk 1925-ben kirobbant felkelése. A sejk a köztársaság megalapítója által betiltott misztikus Naksbendi szerzetesrend egyik vezetôjeként indult harcba azért, hogy Musztafa Kemal Atatürkkel, a szultanátus, a vallási kalifátus és a dervisrendek lerombolójával szemben megoltalmazza az iszlámot. Said felvette a küzdelmet az egységes török nemzetállam kemalista eszméjével is, és elôször lépett fel kurd nemzeti jelszóval. A hivatalos török történetírás a felkelést kizárólag úgy értékeli, mint a vallási konzervativizmus támadását a kemalista haladás és modernizációs törekvések ellen. Tény azonban, hogy emellett nemzeti és nacionalista vonásai is voltak, s ezek hatása átterjedt Irak és Irán kurd lakta területeire is.

Wilson amerikai elnök 1918 elején meghirdetett 14 pontból álló nyilatkozatának 12. pontjában a volt Oszmán Birodalom nem török népeinek kilátásba helyezte az autonóm fejlôdés szabad lehetôségét, amit az övezet arab és kurd nemzeti mozgalmai az önálló államalkotásra való jog biztosításaként is értelmezhettek. Az elsô világháború utáni severes-i békeszerzôdésben a szövetségesek a 88. cikkelyben Örményországot szabad és független államnak, a 62-64-ben pedig Kurdisztánt is ilyen államnak nyilvánítják. Ezt azonban a török nemzetgyûlés nem fogadta el, és miután a tengerbe kergette a szövetségesek támogatta görög haderôt, kikényszerítette a "török Trianon" teljes revízióját.Az 1923-as lausanne-i békeszerzôdésben már nincs szó arról, hogy Törökországban a törökökön kívül léteznének önálló kultúrák. Csak a 39. cikkely garantálja a kisebbségek szabad nyelvhasználatát. De a kurdokra mint muzulmánokra, nem vonatkozott a nem muszlimok számára biztosított kisebbségvédelem, csak a görög ortodoxokra, örmény, asszír és más keresztényekre, zsidókra és jazidokra terjedt ki.

Az 1924-es alkotmányban meghirdették az egységes nemzetállamot, vagyis, hogy Törökországban csak törökök élnek, akik egyenlô jogokat élveznek. 1983. október 22-én törvénnyel tiltották meg a kurd nyelven való nyilvános véleményközlést.

Amikor 1978-ban Öcalan megalakította Kurdisztán Munkásainak Pártját, kurdul a Partiya Karkeren Kürdisztant, a PKK-t, célja a kommunista Kurdisztán kikiáltása volt. Hívei véresen leszámoltak azokkal a kurd civilekkel, tanárokkal és faluôrökkel, akik nem kértek a kommunista célokból. 1984-ben megindult a partizánharc, és a PKK-sok külföldi táborokból érkeztek. Szimpatizánsai az évek folyamán sokasodtak a szörnyû török partizánvadászatok megrendítô élményének, falvak felégetésének, embertömegek földönfutóvá tételének hatására. A PKK ma már az IRA és a PFSZ "fejlôdésmintájára" valamiféle "békepartner" akarna lenni, és megelégedne autonómiával is. De a török állam nem tárgyal.

Ankara szerint a kurdok nagy része még mindig nagybirtokos hûbérurak és klánfônökök uralma alatt él, amelynek forrása "nacionalisták, terroristák és feudálisok" összefogása a "törzsi hovatartozás és a vérbosszú értékrendje" szerint. A néhai Özal elnök egyszer azt mondta, hogy a PKK egy százalékot kapna a választásokon, Szulejman Demirel szerint viszont a "szeparatisták európai támogatása" felidézné a jugoszláviaihoz hasonló törökországi széthullás veszélyét.

1949-ben a szíriai határ közelében, a délkelet-anatóliai Urfa mellett született szegényparaszti családban. Ankarában járt egyetemre, ahol a ’70-es években politikatudományt tanult. 1978-ban megalakította a marxista-leninista Kurd MUnkáspártot a törökországi kurd kisebbség védelmére. Az Abdullah becézô alakja, Apo néven vált ismertté, hívei pedig az apokularok, az apoisták.

Öcalan 1980-ban, a török katonai hatalomátvétel idején elmenekült az országból, majd váltakozva Szíria fôvárosában, Damaszkuszban vagy a szírek ellenôrizte libanoni Bekaa-völgyben tartózkodott. 1984-ben elindította a fegyveres harcot az ankarai kormány ellen, amely, a törökök szerint, valójában inkább a vele való együttmûködést megtagadó kurd falvak elleni támadásokban merült ki. A háború a független Kurdisztánért becslések szerint több mint 30 ezer emberéletet követelt. Nemcsak a kurd lázadókét és a török katonákét, hanem sok polgári lakosét is. Öcalan a kilencvenes években kétszer is egyoldalú tûzszünetet hirdetett a politikai párbeszéd reményében, de Ankara mindig elutasította a tárgyalásokat a terroristának minôsített PKK- val és minden eszközt bevetett a felszámolására. Hafez Asszad szír elnök védelmét élvezve, Öcalan kemény kézzel irányította gerillaszervezetét. Tevékenysége Törökországot és Szíriát tavaly ôsszel csaknem fegyveres konfliktusba sodorta. A két szomszéd állam közötti feszültség csak akkor enyhült, amikor Szíria, az ankarai ultimátumnak engedve, beszüntette a Kurd Munkáspárt támogatását és távozásra kérte Abdullah Öcalant, akinek ezt követô odisszeája Kenyában ért véget.

Abdullah Öcalan nem terrorista, jelentette ki a francia TV3 közszolgálati adó vitamûsorában Danielle Mitterrand, a France Liberté társadalmi szervezet elnökasszonya. A néhai francia államfô özvegye határozottan kijelentette: "Öcalan nem egy terrorista. Az igazi terrorista a török kormány és hadsereg, amely elnyomja a kurd népet". Danielle Mitterrand szerint Öcalan, a PKK vezetôje olyan ember, aki legkevesebb három éve keresi a béketeremtés lehetôségét, és akinek erre gyûlöletözönnel válaszoltak. Francois Mitterrand özvegye kijelentette: úgy érzi, hogy a kurdok ügyéért folytatott küzdelmében elárulta ôt a nyugat-európai politika. Felszólította az európaiakat, hogy együtt lépjenek fel a kurd kérdés igazságos, békés rendezéséért.

Az ITAR-TASZSZ szerint Öcalan oroszországi támogatói azt hangoztatják, hogy Törökországban tisztességtelen per folyik a kurd vezetô ellen, és felszólították Borisz Jelcin elnököt, hogy biztosítson politikai menedéket Öcalan számára. Öcalan-támogatók egy csoportja, élükön Vaszilij Szafroncsukkal, aki korábban különbözô ENSZ- tisztségeket is betöltött, levélben sürgette Jelcint, hogy Oroszország lépjen fel Öcalan életének megmentéséért. A levélírók felszólították az ENSZ-t is, hogy foganatosítson gazdasági szankciókat Törökország ellen, és mindaddig tartsa fenn azokat, amíg az ankarai kormány tárgyalásos úton nem éri el a kurdokkal való megbékélést. Követelték továbbá, hogy a kurd vezetô perét ne Törökországban folytassák. Azt hangoztatták, hogy a török hatóságoknak ezzel a perrel az a céljuk, hogy "Abdullah Öcalan elpusztítása révén elnémítsák az egész kurd népet".

Hétfôn megkezdôdött Abdullah Öcalan kurd gerillavezér pere. Közben a világ fôvárosaiban kurdok ezrei tüntetnek a kurd vezér szabadon bocsátását követelve és elítélve a török hatóságok kirakatperét. Az Európai Unió bízik abban, hogy Abdullah Öcalan ügyében tisztességes, a demokratikus szabályokkal összhangban álló jogi eljárást folytatnak majd le a török hatóságok, jelentette ki kedden Hans van der Broek, az Európai Bizottság külügyi felelôse. Mindazonáltal nincs válasz arra a kérdésre, hogy — Öcalannal vagy nélküle — mi lesz a hazátlan kurd nép sorsa.

A helyi autonómia egyik legfontosabb eleme a saját pénzügyi gazdálkodás is, azaz a községi tanács azon lehetôsége, hogy a pénzforrásokat maga kezelje. A pénzügyi autonómiát az 1998. évi 89-es törvény szabályozza. A törvény alkalmazását követve, az elsô tapasztalatok azt mutatják, hogy az elsôsorban nem a helyi közösségeknek, hanem ismét a központi kormányzatnak kedvez. A Pénzügyminisztérium megszabadult néhány nyûgtôl: nem fizeti ki többé a tanulók ösztöndíját, a községi állategészségügyi alkalmazottak bérét, ezeket a helyi költségvetésnek kell(ene) állnia. Lássuk azonban hogy mibôl?

Konkrét példaként álljon itt Mezôbánd község 1999-es költségvetése. Videan Ioan polgármester, Bartha Domokos alpolgármester és Lôrinczi Ágnes könyvelônô szívesen állnak a rendelkezésünkre, dôl belôlük a panasz. Mi arra is kíváncsiak volnánk, hogy milyen pozitívumról számolhatnak be, ôk azonban csak a negatívumokat sorolják: A helyben beszedett adók 50 %-át a Pénzügyminisztérium veszi el, ebbôl az idén Mezôbánd község egyetlen fityinget sem kapott vissza. Kivételt képez a Szénáságy faluba vezetô út kövezésére célberuházásként kiutalt 400 millió lej (aszfaltról álmodni sem mernek). További 15 % a megyei költségvetésé, helyben 35 % marad. A különbözô adónemek beszedése után, a községnek elméletileg 962,5 millió lej áll a rendelkezésére az idén. Azért elméletileg, mert a nagy állami vállalatok Bánd község területén mûködô maradványai nem fizetnek. Ilyenek a radnóti Nutrimur helyi egysége, az Agromec gépészeti állomás, a Comcereal gabonafelvásárló központ bándi kirendeltsége, valamint a hidegvölgyi állami mezôgazdasági vállalat. Az említett gazdasági egységek csak az idén 70 millió lejt kellene adóként befizessenek, de már eddig is 135 milliónyi hátralékuk van.

A bevételekbôl származó pénz leosztása annyira szûkösre sikeredett, hogy a kiadásokra csupán az elsô három negyedévben jut. A IV. negyedévre egyáltalán nem irányoztak elô pénzt, abban reménykednek, hogy egy esetleges költségvetés-kiegészítés csurrant- cseppent majd valamit, hogy túléljék az esztendôt. Számításaik szerint még legkevesebb 342,7 millió lejre volna szükség, s ebbe az összegbe nem számolták bele azt a 422,4 millió lejt, ami a 126 jogosult tanuló ösztöndíját, valamint az óvodaépület fûtését fedezné.

Addig is: ott spórolnak ahol tudnak. Legutóbb az utcai világítást szüntették meg, egyelôre csak a nyári idôszakra. Az adóhátralékosokkal szemben is megpróbálnak eljárni, törvényszéki úton. Apró kiegészítô jövedelemforrást jelenthet az önfenntartó — a helyi tanácshoz tartozó — gazdasági tevékenységek (piac, malom) bevételébôl az év végén megmaradt összeg, amelynek szabad felhasználására a törvény lehetôséget biztosít. Ez azonban az igényekhez mérten elenyészô, mindössze 80 millió lejre számítanak.

A mezôbándi helyzet egyéni, de valószínûleg máshol is hasonló cipôben járnak azok, akik az új pénzügyi törvény szerint próbálnak gazdálkodni. A helyi költségvetés persze jó dolog, hisz a helybéliek tudják a legjobban, hogy mire van inkább szükségük. Nem árt azonban, ha pénz is kerül hozzá.

Kábeltévé vidéken

Az utóbbi idôben gyakran jelent meg írás, közlemény, ellenvélemény a Romsat kábeltelevízió részvénytársaság szolgáltatásaival kapcsolatban. Számos olvasónk telefonált vidékrôl, hogy nem áratana betekinteni a falvakon mûködô hasonló szolgáltatásokat végzô kft.-k, vállalkozások életében sem. Ösztönzésükre kerestük fel a megye területén hét kábeltelevíziós vállalkozás vezetôinek egyikét, (gazdasági szempontok szerint sorrendben a második), Vészi József villamosmérnököt, aki a Prodcomserv, Marosvásárhelyen bejegyzett kábeltelevíziós vállalkozás tulajdonosa, dolgozója, irányítója, tervezômérnöke — mindenese.

— A kilenc község 17 falujában 2700 elôfizetônk van. Sáromberkén kezdtem 1994-ben, kábeltelevíziós rendszer építésének tervezési-kivitelezési engedélyét szereztem be. Ez volt a kiindulópont, ma a rendszerek tervezésével is foglalkozunk. Saját részünkre 10 dokumentációt, mások rendelésére pedig 15-öt készítettünk el. A megye területén tevékenykedô hét vállalkozás között nincs versengés, konkurencia: ugyanis egy község minden falujára külön érvényes licencre van szükség, amelyet egyenként ki kel harcolni, így, ahogy mondom, a hivatalos fogalmazás a megvédés.

— Földrajzilag körülhatárolhatnánk az önök szolgáltatásait?

— Sorolom, Ernye község, Gernyeszeg, Körtvélyfája, Beresztelke, Dózsa György a négy településével, Karácsonfalva és három falu, Ákosfalva, Backamadaras, Szentgerice, Csíkfalva, Nyárádgálfalva községközpontok. Az elôfizetôink legtöbb 22.000 lejt fizetnek havonta, amiért 16 tv-mûsort továbbítunk.

— Miként alakul ki a 22.000 lejes elôfizetési díj?

— Ez nagyon bonyolult. Az Audióvizuális Országos Tanácsnak díjakat kell fizetni, ehhez adódik az illetô tv-állomások szerzôi jogdíja. Példaként: a Cartoon Network 12 centet, a német adók 5 centet kérnek elôfizetésként a mûsor szórására, a legdrágább az Eurosport, az MCM mûsorainak elôfizetése. Költségeinkhez adódik még az irodánk 2,5 milliós havi bérlete, három gépkocsival rendelkezünk, amelyekkel naponta sok kilomert utazunk a hálózatok karbantartása céljából. Egy faluba a kábeltelevíziós hálózat bevezetésének költségei ma elérik a 30 millió lejt. Ezt mi fizetjük. Ahhoz, hogy számunkra a vállalkozás jövedelmezô legyen, településenként minimálisan 300 elôfizetôt kellene jegyeznünk. Mi ennél kevesebb elôfizetôvel kötött szerzôdés alapján mégis létrehozzuk a kábeltévés hálózatot. Erôsítôk importálásával is foglalkozunk. Célunk az, hogy egy központból továbbítsuk a mûsorokat, nem pedig alegységek révén. Mi a magunk részérôl megígértük a digitális tv-mûsorok szórását is (Antena 1, PRO TV, TV3, MSAT). Ehhez megrendeltünk egy mikrohullámú rendszert, amelynek alegységei már megérkeztek, ám Bukarest még nem engedélyezte azok mûködtetését. Véleményem szerint jól gondolkodunk: a falusi nép még nem engedheti meg magának, hogy 7-8 milliós egyéni berendezéseket helyezzen üzembe. Ezt próbáljuk pótolni szolgáltatásunkkal.

— Panaszok?

— A mûszaki hibákat rövid idôn belül kijavítjuk, a huzaltartó oszlopok kidôlésekor (árvíz, esôzések nyomán) viszont várni kell. Más, elôfizetôinket zavaró gondokról nincs tudomásom.

Szováta a birtoklevelek kiadásával a megye városai között az utolsó helyen van. Bár megyei szinten sem rózsás a helyzet, mert csak 55 százalékban tettek eleget ennek az elvárásnak, Szováta 28,8 százalékkal kullog a sor végén. Mi az oka?

A polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy 450 birtoklevelet osztottak ki 515 hektár területre, amelybôl 223 ha mezôgazdasági, 216 ha erdôterület. Érdekes helyzet alakult ki Szovátán, mondta Mátyás Endre polgármester a késés okait sorolva. A földek tulajdonképpen a jogos tulajdonosok kezében vannak, használják is azokat. A nézeteltérések onnan adódnak, hogy aki érte a 18-as törvény megjelenésekor, elfoglalta a saját földjét. Most pedig akad, aki el akarja adni, csakhogy még nincs birtoklevele. Ennek pedig az oka az, hogy a földterületek több parcellán vannak szétszórva, vannak olyan tulajdonosok, akik 20 parcellável rendelkeznek a város különbözô részein. Ezért lassult le a birtoklevelek kiosztása.

A kérdésre, hogy miként szándékszanak orvosolni a bajt, azt válaszolták, hogy a polgármesteri hivatal saját szakemberei közül felfogadott egy agrármérnököt, aki felméri a területeket, s a parcellákat térképre vezeti, a parajdi határtól a sóváradi határig. Csak akkor adnak ki további birtoklevelet, amikor az összes parcella térképre kerül. A térképezéssel jól haladnak, s remélték hamarosan tökéletesen rendezôdik a dolog, mondta a polgármester.

A Maros megyén áthaladó E60-as útszakasz építése több mint harminc évvel ezelôtt fejezôdött be. Az azóta eltelt idôszakban fôjavítást csak imitt-amott végeztek (például az ákosfalvi emelkedôn), a teljes szakasz felújítása mostanáig váratott magára. Az út Maros megyei szakasza második "rangúnak" ítéltetett, javítása nemrégiben kezdôdött el, ezt az autósok többször tapasztalhatták, és tapasztalják most is. A felújítás menetérôl Szabó László mérnökkel, az Országútkezelô Társaság marosvásárhelyi részlegének gépkarbantartói osztályvezetôje tájékoztatott.

— Tavaly Maros megyében is elkezdôdtek a rehabilitálási munkálatok — mondta Szabó László. Ez az országos programnak része, amelyet külföldi kölcsönbôl végeznek; az ütemtervnek három része van: az elsô a tavaly ért véget, ekkor a nemzetközi szempontból legfontosabbnak tekintett utakat javították meg, most van folyamatban a második szakasz, jövôben vagy azután pedig elkezdôdik a harmadik is, amely valamikor 2005-ben ér véget. A utak fontossági sorrendjét aszerint döntötték el, hogy melyek azok a folyosók, amelyek Görögországot és Törökországot a legrövidebben összeköthetik a Nyugat-európai közösséggel.

— Ôsztôl a hidakat, átereszeket javítják a Marosludas felé vezetô szakaszon. Ez egy elég hosszadalmas munka, — s mint az osztályvezetô elmondja — sok bosszúságot okoz nekik és általában mindenkinek, elnézést is kérnek az autósoktól a bevezetett forgalomkorlátozások miatt. Ahhoz, hogy európai szabványú munkát végezzenek, elôbb ennek kell a végére érniük. Ezenkívül ahol kell, újraalapoznak, ahol nem kell alapozni, ott leállósávot vagy keményített, erôsített padkát építenek. Ezután új aszfaltszônyeget terítenek le az egész szakaszon, s ahol szükséges, az emelkedôkön megépítik a lassítósávot a nehézforgalom számára.

— Ezek szerint a legtöbb helyen kétsávos marad az út.

— Többnyire igen, néhány helyen pedig — mint említettem — kivételesen három sávos. Jelen pillanatban a marosludasi hegyen építik a harmadik sávot, Ákosfalva, Balavásár egyelôre még függôben van. A kétsávos utakat esetleg szélesíthetik; ugyanis eleve európai szabvány szerint készült, tehát 7 méter széles mindenütt, de talán felmennek 7,5-8 méterre, ezt most nem tudnám pontosan megmondani. A minôségrôl annyit: a standard az, amilyen Tordától Kolozsvárig, Tordától Gyulafehérvárig, Temesvár környékén, Brassótól Bukarestig, forgalombiztonsági elemekkel, ugyanakkor megoldják a vízelfolyást és aminél újra az emberek megértéséhez kell apellálnunk, a falvakban teljesen felszedik az átereszeket, emiatt ideig-óráig nehézkes lesz a bejárás a házba; késôbb azonban visszaépítik.

— Mikor fejezôdnek be a munkálatok?

— Mint ismeretes, két részre osztották ezt a szakaszt, az egyik a hadrévi megyehatártól Marosvásárhelyig, a másik a megyeszékhelytôl Zoltánig húzódik. A Torda—Marosvásárhely szakaszon két szerzôdés alapján dolgoznak, a terminus 2001. szeptember. Ennek a kivitelezôje a Pontello Scavi/Tirena olasz cég. A Vásárhely—Zoltán szakaszon is két szerzôdés van, az egyik a Segesvárig tartó útra vonatkozik, ennek javítási jogát a Wilhelm Geiger Gmbh nyerte meg, ez is 2001. szeptemberére kell hogy elkészüljön. A Segesvár— megyehatár szakasz felújítását az SCT Romania nevû cég nyerte el, határideje 2000. szeptember, mert ez egy rövidebb szakasz.

— Milyen garanciát vállalnak ezek a cégek?

— Tudtommal létezik egy összeg, amelyet visszatartanak garancia fejében és azt egy bizonyos számú év lejárta után kaphatja meg a kivitelezô cég, ha az út minôsége ezek alatt az évek alatt nem romlott. Ha igen, a szóban forgó összeget használják fel az út kijavítására. Általában hat- tíz évre kell az építôknek szavatosságot vállalni.

— Tehát elméletileg ezeknek az utaknak a minôsége kb. 2010-ig változatlanul jó kellene hogy maradjon.

— Elméletileg igen.

— Áttérve az önök felügyelete alá tartozó többi országútra, a Marosvásárhely—Szászrégen—megyehatá r és a Balavásár—Szováta—megyehatár szakaszokra, el kell mondanunk, hogy innen is nagyon sok panasz érkezik, amelyben a két út minôségét kifogásolják. Mikor kezdenek átfogó javítási munkába?

— A szovátai szakaszt a napokban tették-teszik rendbe, egy munkálattal megoldották az aszfaltozást és az úgynevezett kátyúzást. Tudtommal még Erdôszentgyörgy és Hármasfalu között vannak kátyúk, amit szintén a napokban terveztünk kijavítani. A nyárra aszfaltszônyeg-kezelést ütemeztünk be.

— Makfalván az idén egy szakaszon nagyon megromlott az út, és sokáig nem javították ki. Nemrégiben Kerekes Károly Maros megyei képviselô a parlamentben is felszólalt emiatt és számon kérte Traian Basescu közlekedésügyi minisztertôl, hogy mit szándékszik tenni az általa vezetett minisztérium a helyzet megoldása érdekében. Néhány nappal késôbb szorgosan javították az említett útszakaszt. Felsôbb utasításra történt?

— Nekem errôl nincsenek információim. Tudom, hogy létezik egy program, amelynek alapján beütemeztük a munkálatokat és ennek megfelelôen a javítások most kellett hogy elkezdôdjenek.

Párhuzamos szövegek

Hány magyarul éneklô együttes mûködik Erdélyben? Hogyan boldogulnak? Van-e még fül a hazai magyar "nótára"? Szívügye-é valakinek, hogy az angolszász és román zeneáradat ellenében, a Magyarországról "hozott" anyag mellett saját könnyûzenénk is legyen? Milyen muzsikáról lehet ma elmondani, hogy ez igazán erdélyi és magyar? Ki dalol a fülünkbe Marosvásárhelyen?

Csukás István Mirr-Murr meséjében nevezi a gazda így a talált kutyust, mert ott bukkant rá: Téglagyári Megálló — ekkor merült fel bennünk is, ötletszerûen. — Hogy miért ne lennénk mi is Téglagyári Megálló.

Más közünk nincs, sem a téglagyárhoz, sem a megállóhoz. Talán a kutyasorshoz esetleg.

A zenekar tagjai: Ercsei Ferencz 34 éves, basszusgitár, Gábor Levente (29) szóló, Hajdú Csaba (28) gitár, szóló, Józsi László (36) dobos, Köllô László (35) ének.

— 1991-ben, '92-ben volt néhány nóta — mondja Ercsei —, Hajdú Csabával feljátszottuk a Köllô Laci nótáit, aztán (még névtelenül) zenekarrá állt össze a csapat. Téglagyári Megállóként évente két—három elôadásunk van, idehaza, Gyergyóban, Csíkban, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön.

— Nincs menedzserünk — panaszolják minduntalan. — Lapokból tudjuk meg, rádióból értesülünk: itt is, ott is volt valami, valami buli, melyen nekünk is helyünk lehetett volna, mindig utólag. Számunkra hanyagul dolgozik a média. Volt koncertünk a bábszínházban, mégis az utolsó pillanatban adták be a mûsorba a hírt.

Rudas Tibor a világ legjelentôsebb impresszáriója, utána a cég alalnöke következik, Dean Rudas, a 24 éves utód. Ô szervezte Bukarestben a Három szoprán c. mûsort, és viszi tovább Ausztráliába. Az augusztus 11-i PavarottiÜestnek is ô a producere. A showbiz a világ egyik legjobban jövedelmezô üzleti vállalkozása: egy sztár hírneve már biztos profitot ígér, de ehhez még szükség van a szintén nem csekély beruházásra, aminek egy részét a reklám viszi el.

— Mit játszik a TM?

— Haverockot játszunk, ez az öndefiníciónk. Bulis zenét: ha az ember odajön, érezze jól magát, ne kelljen jajdenagyon koncentrálnia, de hazafelé esetleg gondolkozzék el azon, amit hallott. Csak magyarul énekelünk, és csak saját szerzeményeinket. Egyszer játsztunk egy Metropolt, amikor szegény Ráduly Bélát az a végzetes baleset érte. A szöveget és a zenét is mi írjuk, Levente jön a vázzal, az alappal, és addig kínozzuk, hogy a végén valami kialakul belôle.

— Milyen zenei képzettséggel rendelkeznek?

— Inkább mûkedvelôk vagyunk. Elvégzetük a népmûvészeti iskolát, a népi egyetemen, Sárossy Endrének voltunk a tanítványai.

— Mibôl élnek?

— Zenés prostitúcióból — mondja keserûen Ercsei Feri. Munkahelye van Józsi Lacinak, ô kórházi karbantartó, Köllô két—három éve kiköltözött felesége szüleihez Csíkszentdomokosra, szônyeget szônek...A "zenés prostitúció" azt jelenti, hogy zenélési engedélyünk van, alkalmi muzsikálásokból keressük a kenyerünket, esküvôket vállalunk fel, de négyen négyfelé játszunk, emiatt nehéz egyeztetni a programot, hiszen minden hétvégénk foglalt. Így keveset zenélhetünk együtt, és persze, hogy lemaradunk számos rendezvényrôl.

Két éve Romániában egy szimfóniáért hatvanzezer, egy könnyûzeneszámért háromezer lejt lehetett törvényesen fizetni. Ma már a honoráriumok is kezdenek nyugatiasra váltani, egy bukaresti könnyûzenekoncert költségei átlagosan ötvenezer dollárra rúgnak, ebbôl háromezer dollár a "polivalens" terem bére, hétezertôl huszonötezer dollárba kerül a hangosítás, világítás. A belépôjegy azonban nem lehet több egy-két dollárnál, ennél többet nem bír meg a fiatal közönség zsebe.

— Egyik volt kollégánk lakásán gyûlünk össze, magánház, de egyszer már megdobálták az ablakokat. Hetente kétszer két órát vagyunk ott. Kisgyerek is van a háznál. Minimum hat helyen próbálkoztunk már eddig. Nincs stúdiónk.

— Volt egy demo kazetta, még '94-ben, nahát az olyan, hogy kábé megfelel az 1953-as (angol) minôségnek, vagy a hetvenes magyar színvonalának. Mást nem tudunk felmutatni.

— Egy jóember hiányzik — sóhajtja Gábor Levente. — Aki mozgatná a dolgokat.

— Boér Károly felajánlotta, hogy a vásárhelyi rádiónak készít velünk egy felvételt, ott nagyon jó a felszerelés. Nekünk 80 százalékban azért nem volt sikerünk, mert mindig elmaradt a következô lépés: sajtóvisszhang, konferencia, felvétel, ajánlatok, szerzôdések. Egy- két alkalmi koncerttôl senki sem esik hasra.

Sepsiszentgyörgyôl Dancs Artúr próbált befuttatni csapatokat. A csíki ifjúsági napokra hívtak. Szeptemberben lesz a Tálentum Nagyenyeden, benevezünk. Zilahy Csaba, Kostyák Alpár rock- toborzóját várjuk.

A BUG Mafia együttes legutóbbi bukaresti koncertje 50.000, a Holografé 60.000 dollárba került. A nagyobb produkciók persze sokkal többet emésztenek fel. A brassói Aranyszarvas fesztivál 1 millió, Patricia Kaas és a Három Szoprán koncertje egyenként 300.000 dollár kóstált, de például az augusztusi Pavarotti- koncertbe Rudas Tibor kétmillió dollárt fektet.

— Két tûz között vagyunk: nem tartozunk sem ide, sem oda. Bukarestnek nem kellünk, hiszen nmagyarul éneklünk. A magyar zenében meg azért nem rúghatunk labdába, mert olyan magas a léc, hogy azt mi nem tudjuk átvinni.

— Hány magyar zenekar van Vásárhelyen?

— Nem sok. Aktív? Talán a Kôvirág. Nem tudhatjuk igazán, mert legtöbbjük angolul énekel. A nevüket szinte havonként cserélik, azzal az energiával szinte instrumentális zenét is játszhatnának; egyrészt ôk maguk sem tudnak versenyképesen dalolni angolul, másrészt meg: ki érti ôket?

— A rádió egész évben Homonyiknak meg a többi magyarországi sztárnak csinálja a reklámot, egész évben ôk futnak. Bennünket még véletlenül sem játszanak. Jó volna, ha késztetést éreznének a szerkesztôk, hogy erdélyi, vásárhelyi magyar zenekarokat is adásba engedjenek.

— Elvihettek volna minket is például a Szegedi Napokra, hogy képviseljük a várost...

A Három tenor-mûsorok (Luciano Pavarotti, José Carreras, Placido Domingo) 11 millió dollárba kerültek, ebbôl a tavalyi párizsi koncert után a mûvészek egyenként százezer dollárt kaptak. Pavarotti bukaresti tiszteletdíja a hírek szerint 300.000 dollár lesz.

— Nekünk még senki sem nyúlt igazán a hónunk alá. Itt nincs hová elmenni, folyamodni támogatásért — hangosító, grafikus (borítóterv), szövegellenôrzô stb., kazettához — kihez fordulnánk?

— Az sincs, ahol megbeszélhetnénk a dolgainkat. Marosvásárhelynek nincs Pilvax kávéháza. De Tilosa sincsen.

Mennyit ér manapság a román könnyûzene? Többet, mint gondolnánk. A legjobban fizetett énekesnô és vele András Zoltán Sarmalele Reci együttese fejenként ezer dollárt kap minden fellépéséért. A legdrágább a BUG Mafia: egy koncertje fejenként 5.000 dollárjába kerül a rendezôknek, míg a Holograf és a Timpuri Noi tagjai megelégszenek ezer-ezerötszáz dollárral is. További árfolyamok: Voltaj: 7 millió lej, Adrian Enache 4-5 millió, Daniela Györfi, Silvia Dumitrescu 2 millió lej. A CD- felvételek külön bevételt jelentenek. A BUG Mafia és Loredana Groza közös lemezének költségei 10 ezer dollárba kerültek, az eladásból 13 százalék illeti a szereplôket, és már 50 ezer példány fogyott el a lemezbôl.

Közben a showbiz élôsdije is jól pénzel — tudom meg Barabás István lapszemléjébôl (A HÉT, 1999. május 13., adatai a Profiltól származnak) —, hiszen 1997-ben világszerte 370 millió CD és 1,6 millió hangkazetta készült és került forgalomba törvényen kívül. Vagyis összesen 5,3 milliárd dollár értékben adtak el kalózfelvételt.

Mielôtt még szédülni kezdünk, abbahagyom. Ezek a fiúk ôszinték. Életkorukat tekintve azonban úgy tûnik, elszalasztották a nagy alkalmat. Illetve hiába vártak egy vonatra, mert ezt a járatot nemhogy kiiktatták volna, de valahogy nem is volt beindítva.

Mi lesz a fiatalokkal?

Lerágott csontok boltja...

— Bátorító üzenet a húrról, pendülôtársamnak és barátomnak, Szabó Gyurinak —

Újságolvasó nemzet vagyunk. Legújabb kori kutatások szerint már honfoglaló eleink is, anno dacumál, a Közép-ázsiai Naplóba göngyölt húsokat puhítottak a nyereg alatt. Így azóta böngészünk, böngészgetünk és ugyancsak ôsmagyar, slágerbe öntött axióma szerint: Mindenki másképp reagálja (le) a megemésztendôket.

Szerénységemnek, óhatatlanul is Ady Endre nyúlfarknyi verssora jutott eszembe a minap, amikor kötelezô, napi, szieszta jellegû lektürjeim során, rábukkantam kedvenc, konkurenciamentes napilapomba a megyei tanfelügyelôség iskolahálózat- tervezetére, az 1999/2000-es, anyagi kivitelezhetôségében egyelôre még nagyon bizonytalan tanévre. Semmi kétségem sincs afelôl, ismervén a fent nevezett intézmény vitathatatlan kompetencián alapuló strukturáltságát, hogy a nyilvánosságra hozott, de a hétköznapi olvasót nem különösebb reflexiókra késztetô dokumentum, reális adatok alapján állt össze, szigorúan figyelembe véve az újszerû megpróbáltatásoknak kitett (kisérettségi) ún. reformkontingens eredendô opcióját és számbeli összetételét. Az elképzelések szerint a szeptember 1-jén debütáló új tanévben Maros megye területén 145 líceumi, 65 szakiskolai és 35 inasosztály vág neki a bizonytalanságnak, kóstol bele, újfent, a béke popója alatt leledzô körülményekbe, válik az "ez van effektus" védtelen bár, de alternatívák által nem kísértett, "forró, páratlan hadseregének" regrutakülönítményévé. Földrajzi leosztásban, 25 fôs átlaggal számolva, a megyeszékhely 80 középiskolai, 30 szakmát magas szinten biztosító és 16 csupán "a ráharapást" célzó inaskülönítményt vállal magára, a többi osztályt rábízva a széles provinciára Segesvártól Mezôszabadig. A fel- és elosztás, fennebb utaltam már rá, valószínûleg aritmetikailag korrekt, valós, a XXI. század "elejét" hivatott ellátni szakemberekkel.

A korparancs adott; mi, az általános iskolák névtelenségben robotoló hangyácskái vettük a rendelést, a kalkulusok szerint 6125 nebulót kell szállítanunk a megye, 3450-t a "székesfôváros" kocsonyamozgásba merevedô felsôbbfokú tanintézményeinek. Felteszek egy Mihály-fejes ötlejest tíz Isarescu-szignos rózsaszínû rongy ellenében, hogy az "anyagot" idôben "felszabadítjuk", még akkor is, ha a minôséget szavatoló garancialevelek némelyike elkallódik majd valahol, vég nélküli tranzíciónk káoszában. Továbbra is, az évtizedek óta szánkba rágott "vitam et sanguinam!" marad a követendô jelszó.

Másvalami az, ami folyton-folyvást birizgálja pihent elmémet. Tinédzsernemzettársaim sorsán merengek, a fehéren feketében elémtálalt számok tükrében. Marosvásárhelyen számukra 26 líceumi, 3 szakiskolai és egyetlenegy "inasosítási" lehetôség nyílik ôsztôl kezdôdôen. Ez összesen 30 sansz (chance), 750, a további tanulmányait anyanyelven folytatni óhajtó "gólya" számára. A meghirdetett helyek csak mintegy 23,81%-a. A "bôség kosarából" való részesedésünk ezek szerint az egynegyednél kisebb és ez az a tény, ami elgondolkoztat, mi több, aggaszt. Slussz-passz, ennyire leszûkült volna számunkra az esztendô? (az a bizonyos békebeli, családtervezésben kérlelhetetlenül kôkemény 1984-es, amelyben jelenlegi abszolvenseink születtek). Ilyen körülmények között mi lesz a perspektívákkal, a "hazábani otthonteremtés" RMDSZ-fogalmazta üzenetével?

Tamáskodom és ebben a kellemetlenül izgalmas foglalatosságban immár nem vagyok egyedül, hogy csak "a direktivákban" megszabott arányban lennének trónkövetelôink, legfeljebb per pillanat, ennyi helyet szántak nekünk. Szántak, mert szánnak —csörög bele a tantusz a pléhdobozba — mert kímélnek, mert óvnak minket a fájdalmas sikertelenséeknek, vég nélküli vajúdásoknak kitett szakmák gyakorlásától. Jóhiszemû spekulációimat alátámasztandó íme, a Mezôgazdasági Szakközépiskola behízelgô ajánlata: ne túrjon földet, ne veszôdjön barmokkal a kisebbségi emberpalánta sem a Mezôségen, sem a Nyárád avagy a Küküllôk, de még a Maros mentén sem, még ha Délkelet-Európa legtökéletesebb agrártörvénye folytán jutott is neki, szülei jussán, néhány ezer hold szántó, legelô, erdô, az alja munkát elvégezzük mi magunk, a többségiek szuggerálja az "Agro" felhívása és tiszteletreméltó következetességgel nem kínál fel számukra egyetlen osztályt sem, semmilyen szinten. A Turisztikai és Szállodaipari Gazdasági Szakközépiskola szándéka sem elítélendô: szenvedjen csak a halodó turizmusban és közétkeztetésben, a bukdácsoló közigazgatásban (nekünk a kormány ne trombitáljon még sûrgôsségi alapokon se) az ország hivatalos nyelvét anyatejjel magába szívott nebuló és persze nem diszkriminálja még pozitívan sem, osztálylétesítéssel, kellemetlen, de hús- vér realitásukban létezô társbérlôit. Valószínû, hogy sokat hangoztatott fennhéjázó, felsôbbrendûséget sugárzó magatartásunk elismeréseként megszabadulhatunk a fém, bôr, textilmegmunkálás, a villamosság, az elektromechanika, az elektronika, az ipari kémia, az építkezés proli szinten, anyanyelven való elsajátításától, ugyancsak osztálykínálat híján. Legyen a magyar gyerek matematikus, informatikus, filosz, népnevelô, bármi, minél magasabb szinten, lent "a bányában" az alja munkát elvégzik majd mások. Mind Marosvásárhelyen, mind megyénk bármelyik zugában (egyébként vidéki "felfejlôdési" százalékunk valamivel gyengébb a székvárosénál, csupán 22,68%: 119 osztályból 22:11 középiskolai, 4 szakiskolai és 4 inas).

Téveszmélj, erdélyi halandó! Itt minket "szánnak, szeretnek". Foglald napi imádba e népmentô, kisebbségkímélô projektek, tanfelügyelôségi kuckokban és líceumigazgatói irodákban meghúzódó névtelen (?) bajnokait. Ôk köszönik, jól vannak, kibontott lobogóikon, kíméletesen simogatja a tavaszi szellô, a teljes esélyegyenlôség, a konstruktív interkulturalitás és az anyanyelven minden szinten garantált oktatás sûrûn hangoztatott, maszlagillatot árasztó hármas ígéretét.

E lágy fuvallat nekem is üzen: Írd újra, Tutti, ki tudja, meddig írhatod...

A jövôben cigarettát csak gyógyszertárakban áruljanak, ellenôrzés mellett! — követeli a WHO, az Egészségügyi Világszervezet. Érthetetlen, hogy míg más nikotintartalmú termékek, mint például a rágógumi árusítását szigorúan szabályozzák, addig a cigarettáét nem — jelentette ki Gro Harlem Brundtland asszony, a WHO fôigazgatója egy berlini nemzetközi konferencián.

A cigaretta — mutatott rá Brundtland asszony — csupán csomagolás. A dohánygyártó konszernek áruja valójában a nikotin. A cigaretta az egyetlen fogyasztási cikk, amely gyilkol. "A cigaretta elnevezés nem egyéb, mint tetszetôs leírása egy ravaszul kiagyalt terméknek, amely éppen elegendô mennyiségû nikotint tartalmaz ahhoz, hogy a dohányost függôségben tartsa, mielôtt megölné" — olvasható a fôigazgató Bernben elôzôleg közzétett beszédében.

A nem dohányzó Brundtland asszony amúgy már norvég miniszterelnökként is elszántan küzdött a dohányzás ellen.

Az élelmiszerek és gyógyszeripari termékek engedélyezésére hivatott hatóságok feladata annak megállapítása, hogy a fogyasztási javak egészségre ártalmatlanok-e, és hogy bizonyos körülmények közt korlátozzák azok eladását. Cigaretták esetében ez sürgôsen megszívlelendô — tette hozzá Brundtland.

A WHO adatai szerint évente világszerte négy millió ember hal meg dohányzás következtében, hetven százalékuk a fejlôdô országokban.

A Robert Koch Intézet által rendezett nemzetközi tanácskozáson 120 országból mintegy kétszázötvenen vettek részt.

Elmúlt összeállításunkban számoltunk be két magyarországi természetgyógyász, az orgonkészülékkel kezelô Kavalkó János és a Vita 2001 Bioaktív krémcsaládot bemutató Böhmné Mária Marosvásárhelyen tett látogatásáról.

A Vita 2001 Bioaktív krémcsaládhoz tartozik az Üregkrém, amely képes kitisztítani az üregrendszert (arc- és homloküreg) a többéves váladéktól, polipoktól, s a horkolás ellen is hatásos, a Légzéskönnyítô kenôcs, a Visszérkrém, amely visszeres, gyulladt lábra használható, valamint a lábak felszínén kialakuló hajszáleres elszínezôdések halványítására, az Ízületi krém gyulladás- és fájdalomcsökkentô, lazítja az izmokat, az Aranyérkenôcs fájdalmat és vérzést csillapít. Bemutattak továbbá krémet a pattanásos bôr kezelésére, a prosztatabántalmak enyhítésére, gombás láb ápolására alkalmas szettet, amely egy speciális aromakomplexet és egy kenôcsöt tartalmaz, valamint a nemi szervek kezelésére alkalmas hüvelykrémet, anely fertôtlenítô, baktériumölô, gyulladáscsökkentô hatású. Amint az aroma és gyógynövényterápiában jártas természetgyógyászok elmondták, a krémek többévi kísérlet eredményeként jöttek létre, s kizárólag természetes illóanyagokból, tinktúrákból, ázalékokból állnak.

A krémeket, akárcsak az orgonkészüléket a természetgyógyászok marosvásárhelyi megbízottjánál szombaton délután 4-6, vasárnap délelôtt 10-12 óra között lehet beszerezni. Telefonszám: 166-395.

Sorozatunk elsô két részében arról számoltunk be, hogyan kell elôkészíteni az újszülött fürösztését, hogy mind a baba, mind az anya számára zökkenômentes, természetes és kellemes legyen ez a mûvelet.

Elôttünk a pólyázóasztalon egyetlen kiterített, nagyobb méretû pelenka fekszik, amelyre majd ráhelyezzük a még le nem vetkôztetett babát, kádba helyezés elôtt.

Egy alacsonyabb székre, kancsóban a fürdôvíznél 3-4 fokkal melegebb vizet készítünk, hogy kéznél legyen, ha utólagosan fel kel melegítenünk a vizet. Egy kisebb edénybe hideg vizet is készítünk hûtés céljából. A szappant a baba láb felôli részén helyezzük el, hogy szappanozáskor nehogy a szemébe cseppenjen. A baba-lemosó ruhát (a mosdókesztyû használata körülményesebb) a kád egyik oldalára (szélére) helyezzük. A teknô alá a fej felôli részen egy vágódeszkányi lapos fát helyezünk, ami által a kád kissé láb felé fog lejteni, ami lehetôvé teszi, hogy nagyobb mennyiségû vízbe helyezzük a csecsemôt, s így csökken a víz lehûlése.

Kitöltjük a fürdôvizet, ami lehet egy-két- három hôfokkal magasabb 37 foknál, számítva arra, hogy a baba vetkôztetésekor a víz hûlni fog.

Ezután helyezzük a vízbe a henger alakúra csavart tiszta pelenkát, amit a baba tarkója alá helyezünk, hogy megóvjuk a fülét a víz beáramlásától. A csecsemôk nem szeretik a sok vizet, ahhoz hozzászoktatjuk idôvel. A fülnek is árt, ha víz kerül belé. A kádat ne béleljük ki pelenkával, mert az akadályozza mozgásunkat, hûti a vizet és a babát is. A kancsóba odakészített meleg vízzel egyenletes hôfokon tarthatjuk a fürdôvizet. Mielôtt a babát a pólyázóra helyeznénk, tekintetünkkel még egyeszer ellenôrizzük, hogy mindent odakészítettünk-e, és csakis ezután emeljük ki a babát az ágyból, arra figyelve, hogy jobb kezünk a dolgozó kéz, míg a bal a segítô kezünk, és mindkettôt kinyújtott tenyérrel, ujjakkal használjuk.

Lapos kéztartással elôször a baba fejét emeljük fel mindkét kezünkkel egyszerre, majd jobb tenyerünkkel a baba hátát és popsiját emelve a pólyázóra helyezzük, most fordított sorrendben: elôbb a popsiját, majd a jobb tenyerünket is a feje alá tesszük, és így fektetjük a pólyázó közepére óvatosan kihúzva mindkét tenyerünket a feje alól.

(Folytatjuk)

Pénzes Margit nyugdíjas fôvédônô

Hormonális fogamzásgátlás

Hormonális fogamzásgátlás alatt a mesterséges nôi hormonokat tartalmazó készítmények rendszeres használatát értjük. A tablettákkal felfüggesztjük a petesejtek érési folyamatát, az úgynevezett ovulációt, és ezáltal megakadályozzuk a nem kívánt terhességet.

A hormonális fogamzásgátlók több módon juthatnak a szervezetbe: hormonális tablettaként, injekciós készítményként és bôr alá beültethetô elemként.

Közülük a legismertebb és legelterjetebb a fogamzásgátló tabletta, ami, attól függôen, hogy milyen típusú nôi hormonokat tartalmaz lehet: kombinált tabletta: tüszô- és sárgatesthormon összetevôjû, mini pill: csak egy típusú, sárgatesthormon hatású anyagot tartalmazó.

A kombinált tabletta ösztrogén és gesztrogén hatású anyagot, vagy másképpen tüszô- és sárgatesthormont tartalmaz különbözô arányban.

A terhességet az alábbi módon képesek megakadályozni:

— gátolják a peteérést és tüszôrepedést (ovuláció).

— az ondósejtek vagy spermiumok számára átjárhatatlanná teszik a méhnyak-csatornát.

— megakadályozzák az esetlegesen megtermékenyített pete beágyazódását.

Hatásbiztonságuk magas: 98-99 százalék, az 1-2 százalékos sikertelenség a szedés pontosságától és más személyes elemektôl függ.

Mint bármelyik fogamzásgátló módszer — a sterilizáció kivételével — a kombinált tabletta is egy visszafordítható módszer, a tablettaszedés abbahagyásától számítva 1-3 hónap alatt helyreáll a fogamzásképesség.

A kombinált tabletta fogamzásgátló hatása mellett, számos és igen jelentôs egészségvédô és egyaránt kezelô hatással is rendelkezik:

— szabályozza a menstruációs ciklusokat, megszünteti a rendszertelen vérzést, valamint a túl erôs vagy szokatlanul fájdalmas menstruációt, ezáltal ritkábban fordul elô a vashiányos vérszegénység is.

— csökkenti a premenstruációs szindrómát, ami nem más, mint fejfájással, rosszulléttel és ingerlékenységgel jellemezhetô állapot.

— véd a kismedencei gyulladásos megbetegedések ellen.

Az alaptalan rémhírek ellenére a fogamzásgátló tabletta nem okoz rákos megbetegedéseket, sôt védelmet nyújt bizonyos rosszindulatú daganatokkal (petefészekrák, méhtestrák) szemben.

Ezenkívül véd a jóindulatú méh-, és emlôdaganatokkal szemben és bizonyos jóindulatú petefészekciszták kezelésére is javallott.

A fogamzásgátló tabletta is gyógyszer, így alkalmazásakor, szerencsére ritkán, panaszokkal és mellékhatásokkal is számolni kell. Ilyenek: émelygés, kisebb hányinger, fejfájás, mellfeszülés, kisebb fokú testsúlymódosulás és áttöréses vérzés. Ezek a panaszok viszonylag enyhék és az elsô hónapokban jelentkeznek. Vannak azonban olyan esetek vagy betegségek, amikor nem szabad kombinált tablettát szedni: terhesség vagy szoptatás alatt, ismeretlen okból származó nemi vérzés, a 35 év fölötti cigarettázó nô esetén, a szív és érrendszeri betegségekben szenvedô nôknek, magas vérnyomán esetén, cukorbetegeknek, sárgaság vagy más májbetegség utáni állapotban.

Mai ismereteink szerint a fogamzásgátló tabletták elônyös hatásai felülmúlják káros következményeit. Ezek az információk sajnos, még orvosi körökben sem elég ismertek, a lakosság körében pedig alig. Ajánlott, hogy az érintettek a megfelelô tabletta kiválasztása, valamint a kockázati tényezô kiszûrése érdekében forduljanak a családtervezési rendelôkhöz, ahol szakorvosi vizsgálat és felügyelet