|
LI. évfolyam 125. (14177) |
1999. június 2. szerda |
Megérkezett kedd délután Bonnba Zivadin Jovanovic jugoszláv külügyminiszternek Joschka Fischer német külügyminiszterhez intézett levele.
Ebben megerôsítik: Belgrád elfogadja a G8-ak által megfogalmazott alapelveket a koszovói válság politikai rendezésére.
A levél éppen most jött meg — mondta Martin Erdmann külügyi szóvivô, aki azonban tartalmáról nem volt hajlandó bármit is közölni. "Elôször értékelni szeretnék a benne foglaltakat" — mondta.
Korábban a Tanjug arról számolt be, hogy Belgrád levelet küldött az EU soros elnöki tisztét betöltô Németországnak, amely elnököl egyúttal a vezetô gazdasági hatalmakat, valamint Oroszországot tömörítô Nyolcak (G8) ülésein.
A levélben Jugoszlávia kinyilvánítja, hogy elfogadta a G8-nak a koszovói békekötésre vonatkozó alapelveit, beleértve a koszovói ENSZ- jelenlét elfogadását is.
Harmincnégy közúti és tizenegy vasúti hidat tett tönkre a Jugoszlávia elleni hadjárat keretében a NATO — derül ki abból az összefoglalóból, amelyet Walter Jertz katonai szóvivô ismertetett kedden Brüsszelben.
A szövetség politikai szóvivôje, Jamie Shea úgy vélte, a számok önmagukért beszélnek. A NATO-harci gépei összesen 31 529 repülést hajtottak végre. A hadmûvelet kezdetén — hetven nappal ezelôtt - napi mintegy harminc, most több mint 300 csapást mérnek a szerb célpontokra. Hétfôn összesen 778 repülésbôl 319 volt csapásmérô, további 89 pedig a szerb légvédelem ellen irányult.
A NATO szétlôtte már a rádiós átjátszóadók 38 százalékát, alaposan megnehezítve ezzel a kommunikálás lehetôségét. Az SA-2-es és SA-3-as rakétáknak 64, illetve 61 százalékát megsemmisítették, az SA-6-osokból 12 százalékot. A rakétagyártó és - javító üzemek 40 százaléka használhatatlan. Összesen száznál több repülôgépet semisítettek meg, mind a 9 szerb légi bázist megrongálták, utóbbiak mûveleti képességét majdnem 70 százalékkal csökkentették. Kilôttek 314 tüzérségi berendezést, 203 páncélozott személyszállító jármûvet, 120 tankot. Erôvel felszámoltak 14 parancsnoki posztot. A katonai olajtartalékok 41, a polgári-katonai vegyes tartalékok 57 százalékát megsemmisítették, a tárolási lehetôségeket 37 százalékban tették tönkre. A lôszerkészlet 29 százaléka lett lángok martaléka.
A katonaveszteségrôl a NATO-nak továbbra sincsenek hiteles adatai, de — mutatott rá Jertz — a szerbek immár folyamatosan kényszerülnek feltölteni soraikat. Shea ezzel kapcsolatban azt is elmondta, hogy az újonnan mozgósítandók közül egyre többen tagadják meg a szolgálatot. Csak Krusevacban az elmúlt napokban hetvennégyen tettek így, és közülük négyen azóta már börtönbüntetésüket töltik.
A szóvivô egy kérdés kapcsán kifejtette: a NATO minden lehetséges elôvigyázatossági intézkedést megtesz a polgári áldozatok elkerülésére, de véletlen balesetek bármikor bekövetkezhetnek. ¼riási a különbség azonban a NATO-támadások akaratlan áldozatai között és a jugoszláv erôk elôre tervezett tisztogatásának legalább ötezer áldozata között. Míg az elôbbit a szerb média bôségesen ismerteti a külvilággal, az utóbbiról mélyen hallgat — tette hozzá.
Shea bejelentette, hogy a NATO hamarosan kérni fogja a macedón kormányzatot: biztosítsa az egyre növekvô számú, leendô békefenntartó erô elhelyezését. Ez gazdasági elônyökkel is jár az ország számára — a szóvivô szerint a KFOR napi egymillió márkát költ el. Jamie Shea végül leszögezte: Martti Ahtisaari finn elnök nem tárgyalni megy szerdán Belgrádba. Megbízatása az, hogy konkrét elkötelezettséget nyerjen a belgrádi nyilatkozatok teljesítésére.
A craiovai katonai repülôtéren száz NATO-katona megkezdte ama mozgóradar felszerelését, amely ellenôrizni fogja a szövetség gépeinek berepülését a román légtérbe. Mint ismeretes, a katonák és a munkálatokhoz szükséges felszerelések egy része vasárnap érkezett Romániába két C130 Hercules típusú repülôgéppel, amelyek ugyanaznap visszatértek németországi támaszpontjukra.
A Dolj megyei prefektus közölte, hogy tisztában van a szövetségesek látogatásának minden részletével. Ugyanakor Jesus Flores alezredes jelezte, hogy a radarberendezés felszerelését egy-két hét alatt fogják befejezni.
A kamatok a következô idôszakban csökkenni fognak, egyidejûleg az inflációval. Bizonyosnak látszik, hogy az inflációs ráta érzékelhetôen csökken a következô hónapokban, egyidejûleg a költségvetési deficit finanszírozási formájának feljavításával — nyilatkozta kedden Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank kormányzója.
A kormányfôvel és a nemzetközi pénzügyi szervekkel való egyezmények terén felelôs miniszterekkel sorra került néhány órás ülés után Mugur Isarescu úgy értékelte, hogy sikerült egy együttmûködési formára jutni a kormánnyal, éspedig: találkozzunk gyakrabban.
A gyakoribb találkozó hozzájárul az egyezmények elôírásainak pontos és idôbeni alkalmazásához és segíteni fog a gazdasági légkör feljavításában — vélekedett Isarescu.
Legkorábban a tagországok állam- és kormányfôinek decemberi helsinki találkozóján mondhat céldátumot az Európai Unió a keleti bôvítésre — jelentette ki hétfôn Brüsszelben Günther Verheugen német külügyi államtitkár.
Az EU külügyminiszterei elôzôleg áttekintették a bôvítési és csatlakozási tárgyalási folyamatot, nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy megnyugtassák az abban már részt vevô kelet-európai államokat: az EU balkáni nyitása nem lassítja csatlakozásukat. Mind a tizenöt EU-tagország egyetértett abban, hogy a jelenlegi csatlakozási folyamatot teljesen külön kell kezelni a balkáni stabilizálás és társulás folyamatától — hangoztatta a találkozó szünetében Hans van den Broek, az EU végrehajtó testületének bôvítési felelôse.
Verheugen sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, hogy mindkét folyamatnak átláthatónak és hitelesnek kell lennie. Több miniszter fontosnak tartotta azt, hogy az EU csütörtöki kormányfôi találkozóján üzenetet küldjenek a tagjelölteknek: csatlakozásuk sínen van, és a balkáni stabilizálás érdekében tett EU- lépések nem befolyásolják.
A tárgyalási folyamatot a júliusban hivatalba lépô finn soros EU-elnökség feladata felülvizsgálni — emlékeztetett Verheugen. Helsinkiben decemberben dönthetnek arról, hogy újabb államokkal kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat, és ekkor kerülhet sor legkorábban a csatlakozási céldátum meghatározására is.
Az EU tavalyig elutasította, hogy megjelölje a kelet- európai országok belépésének idôpontját. Tavaly azonban már arról beszélt: kezd esedékessé válni a céldátum kijelölése, hogy mindkét oldalon jobban irányítható legyen a felkészülés. Egy ideig az is valószínûnek tûnt, hogy már a csütörtöki kölni csúcsértekezleten foglalkoznak ezzel a gondolattal, ám késôbb ez lekerült a napirendrôl.
Az unió végrehajtó szerve, az Európai Bizottság 2002-t kezeli a bôvítés megkezdésének hipotetikus dátumaként. Az EU- tagállamok vezetô politikusai azonban évek óta óvakodnak attól, hogy jóslásokba bocsátkozzanak. A tagjelölt országok maguk is 2002. utánra teszik már a belépést, közülük egyedül Magyarország tartja elérendô célnak a 2002-es csatlakozást.
A bukaresti metró dolgozói kedden folytatták sztrájkjukat. A legcsekélyebb jele sincs, hogy a szakszervezet és a vállalatvezetés bármiféle megegyezésre tudna jutni. Traian Basescu közlekedési miniszter azzal fenyegette meg a sztrájkolókat, hogy mindenki elveszíti az állását, aki részt vesz az általa törvényellenesnek tartott munkabeszüntetésben.
A fôvárosban hétfôtôl hirdettek meghatározatlan idôre sztrájkot a metró dolgozói. A sztrájktörvényben elôírt kötelezô szolgáltatásnak azzal tesznek eleget, hogy 16 órától zárásig közlekednek a szerelvények.
A szakszervezetek olyan új kollektív szerzôdést követelnek, amely jobb munkakörülményeket írna elô, és a munkahelyi megbetegedések hivatalos elismerését biztosítaná.
A bukaresti metró naponta mintegy 400 ezer utast szállít; az utasoknak a felét a munkabeszüntetés által érintett idôben. A földalatti közlekedés leállása miatt zsúfolttá és lassúvá vált a felszíni forgalom.
A bukaresti tömegközlekedési vállalat üzembe állította valamennyi mozgásképes jármûvét, de arra figyelmeztetett, hogy néhány napon belül súlyos gondokkal kell számolni, mivel az elöregedett jármûpark nem bírja a nagyobb fáradalmat.
Basescu közlekedési miniszter szerint a metró szakszervezeteinek követelései teljesen alaptalanok, az egész tiltakozó akció törvényellenes. A miniszter közölte, hogy a kormány a jövô heti ülésén dönteni fog a metrót üzemeltetô Metrorex vállalat átszervezésérôl, és elbocsátanak mindenkit, aki most részt vesz a munkabeszüntetésben.
A Metrorex még a sztrájk meghirdetésekor a Legfelsô Bírósághoz fordult, a munkabeszüntetés felfüggesztését kérve. A bíróság döntése szerdára várható.
A parlamentbe kerüléshez szükséges minimális szavazatarány felemelése koalíciós feszültségekhez vezethet — állapították meg a politikai elemzôk annak kapcsán, hogy a képviselôház a választási törvény módosításának vitájában elfogadta a "parlamenti küszöb" 3 százalékról 5 százalékra emelését.
A képviselôházi szavazás felborította a többség és ellenzék szembenállásának megszokott rendjét. A küszöb emelésére a legnagyobb ellenzéki erô, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) tett javaslatot, s ezt támogatta a kormánykoalíció gerincét alkotó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
A PNTCD az ellenzéki javaslat elfogadásához azt a feltételt szabta, hogy a pártszövetségek parlamentbe kerüléséhez csak az elsô párt esetében legyen szükséges a szavazatok 5 százalékának megszerzése, a többieknél legyen elég a 3 százalék. A PDSR, amely eredetileg minden párt esetében 5 százalékot javasolt, elfogadta a parasztpárti módosítást.
A parlamenti küszöb emelése ellen szavazott az összes többi párt, köztük a kormánykoalícióhoz tartozó demokraták és a liberálisok. A Demokrata Párt (PD) elsô reakciója azt volt, hogy kulisszák mögötti megegyezéssel vádolta a parasztpártot, s arra figyelmeztette a PNTCD-t, hogy ha új parlamenti többség létrehozásán fáradozik, ne felejtse el, számos elfogadásra váró fontos törvénynél a demokraták szavazataira szorul.
A választási törvény módosítása elsôsorban a kis pártokat nyugtalanítja, hiszen az 5 százalék elérése csak a PNTCD, a PDSR, a PD és az RMDSZ esetében látszik biztosnak. A kis pártok abban bíznak, hogy a választási törvénnyel kapcsolatos érdekellentétek miatt a törvényhozás végül is képtelen lesz a következô választásokig hátra lévô hasznos idôben befejezni a parlamenti vitát.
Az Ipari Minisztérium közli, hogy részérôl eleget tett mindazon pontoknak, amelyek a négy szakszervezeti központtal létrejött memorandumban rögzítettek közül rá hárultak.
Berceanu a kormány elé terjesztette, ez pedig jóváhagyta az alábbi pontokat:
— HÉA-mentesítés azon gazdasági szereplôk számára, akik saját árujukat exportálják;
— a pénzügyi és valutáris fegyelmet erôsítô rendelet módosítása;
— a határátkelôk fejlesztésére és korszerûsítésére létesített alapot szabályozó törvény módosítása;
— a vámszolgáltatások díjazása.
Románia márciusi külkereskedelmi hiánya 139,9 millió dollárra csökkent a tavaly márciusi 260,5 millió dollárról, de meghaladta az idei februári 100,2 millió dolláros deficitet.
A statisztikai hivatal kedden ismertetett adatai szerint az idei elsô negyedévi külkereskedelmi hiány 418,1 millió dollárra mérséklôdött az egy évvel korábbi idôszak 435,1 millió dolláros passzívumáról.
Idén márciusban a kivitel 667,1 millió dollárt tett ki, ami 8,4 százalékos növekedés februárhoz, de 9,0 százalékos süllyedés 1998 márciusához viszonyítva.
Áprilisban a román ipari termelés 9,3 százalékkal esett márciushoz és 7,5 százalékkal tavaly áprilishoz képest.
A két parlamenti kamara keddi együttes ülésén megemlékezett az Európa Tanács megalakuláásnak 50. évfordulójáról.
Az ülés tiszteletbeli meghívottja, Russel-Johnston lord, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének elnöke szólt a tanács céljairól az új millennium küszöbén.
Célkitûzéseink — a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok védelmezése — valóban világosan körvonalazódtak, de nem könnyû elérni ôket — hangsúlyozta a tanács elnöke.
Kidomborítva, hogy a diktatúra évei lerombolták az ország gazdaságát, Johnston lord rámutatott, hogy Románia jelenleg a nemzetközi közösség megbecsült tagja és a térség stabilitási tényezôje.
Russel-Johnston lord reményének adott hangot, hogy közel van az a nap, amikor Szerbia csatlakozik a szabad és demokratikus országok családjához.
A koszovói tragédia nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a XXI. század Európájának egy erôsebb, a szabadság és a demokrácia védelmezésére képes Európa Tanácsra van szüksége — jegyezte meg.
Petre Roman szenátusi elnök az ET-rôl tartott rövid történelmi visszapillantásában kiemelte, hogy a szervezet lényegesen hozzájárult a demokratikus és egységes kontinens kiépítéséhez.
Ion Diaconescu, a képviselôház elnöke megemlítette, hogy a román parlament támogatja az ET jelenlegi célkitûzéseit az európai szervek közti kooperáció fokozásáért és szolidaritásának adott hangot a jugoszláviai konfliktus megoldásának felkutatásában.
Szabályos közelharc tört ki Bukarestben a szombati román-magyar labdarúgó Eb-selejtezô mérkôzésre szóló jegyekért. A küzdelem teljesen értelmetlen volt: szabad forgalomba alig ezer belépô került.
A Román Labdarúgó Szövetség (FRF) arra a hagyományra hivatkozva, hogy 1990 óta a válogatott minden hivatalos hazai mérkôzését a bukaresti Steaua pályáján rendezték, a mostani találkozó színhelyének is a csupán 28 ezer nézô befogadására alkalmas Ghencea stadiont választotta.
A mérkôzésre összesen 22.800 jegyet adtak ki, s többszöri halasztás után hétfôn kezdték meg Bukarestben az elôvételi árusítást. A pénztárnyitást követôen szabályos közelharc kezdôdött. A nagy többség számára azonban teljesen hiábavaló volt a küzdelem, mert pillanatok alatt minden jegy elkelt.
A keddi sportsajtó beszámolói szerint alig ezer belépôt bocsátottak "áruba", a többinek még az árusítás elôtt nyoma veszett. Az FRF lefoglalta a hivatalos tribün és az I. osztályú lelátó jegyeit, ami az összes belépôk 25 százalékát teszi ki. Vidékre tízezer belépôt küldtek, de ennek csak elenyészô töredéke került a jegyirodákba.
Közben a feketepiacon a jegyüzérek a belépôk hivatalos árának tízszereséért árusítják a kideríthetetlen utakon birtokukba került "kincseket". Bukarest utcáin már olyan jegyüzér is felbukkant, aki ötven dolláros "minimáláron" adott túl jegykészletén.
Victor Piturca szövetségi kapitány — aki egy Bukarest környéki edzôtáborban készíti fel a visszavágóra a román válogatott keretet - igyekezett lehûteni a kedélyeket. Mint mondta: túlzás világbajnoki döntônek beállítani a magyarok elleni bukaresti mérkôzést.
"A tét nagy, de ez szokásos. Nyernünk kell, hogy ott lehessünk a döntôben. Nem félünk a magyaroktól, megverjük ôket" — jelentette ki Piturca, akinek nincs könnyû dolga, mert — mint azt a Rompres hírügynökség is jelentette — újabb sérültek vannak a keretében.
A kapus Bogdan Steleának (Salamanca) az orvosok ötven százalék esélyt adnak, hogy pályára léphet a hétvégén, míg a másik spanyolországi légiós, Adrian Ilie (Valencia) jobb lába meghúzódott, így az ô szereplése is kérdésessé vált.
Korábban Ovidiu Sabau (Rapid Bucuresti) és Dan Petrescu (Chelsea) jelezte, hogy nem tudja vállalni a játékot. Elôbbi izomhúzódást szenvedett a hétvégén, utóbbit mandulagyulladással már meg is operálták.
A Victor Piturca szövetségi kapitány csapata az edzések mellett hétfôn és kedden a pozsonyi Szlovákia-Magyarország (0-0) mérkôzést elemezte.
A hamis képekrôl elôbb-utóbb kiderül, hogy hamisak
A múlt hét végén a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány és a kisebbségvédelmi minisztérium szervezésében kisebbségi kerekasztalt tartottak. A tanácskozás egyik meghívottja Varga Attila képviselô volt, aki a kisebbségi kérdés rendezésének európai modelljeirôl tartott elôadást. A rendezvény adott alkalmat, hogy elbeszélgessünk a képviselôvel.
— A helyhatóságok és a kisebbségek viszonyában mit tart igazán idôszerû kérdésnek?
— Szerintem a kérdéskör egésze rendkívül aktuális, és a kisebbségi jogok érvényesülése vagy nem érvényesülése nagyon jól lemérhetô abból, hogy milyen viszony alakul ki a helyi önkormányzatokkal. Ugyanis ebben megnyilvánul az állampolgár és a hatóságok viszonya, s ezen túlmenôen, az anyanyelvhasználaton keresztül egy olyan lehetôség is megnyílhat, hogy ez a viszony állampolgár és hatóságok között a teljes jogegyenlôség keretében zajlódhasson le. Hiszen az anyanyelv használatának a lehetôsége, a joga a közigazgatásban éppen az esélyegyenlôséget, s mint ilyen a jogegyenlôséget biztosítja. Ugyanakkor a kisebbségi közösségek számára nagyon fontos, hogy melyek azok a területek, amelyekbe közigazgatási eszközökkel, a közigazgatási jog területén beleszólásuk lehet a sajátos problémáik rendezésében. Tehát a közigazgatásnak egy nagyon tág értelmezésében, el egészen az önkormányzatiság gondolatáig egy központi kulcskérdése a kisebbségi jog témaköre. Hogy milyen formában rendezôdik ez jogilag, az nagyon meghatározza azt, hogy egy adott ország hogyan látja a saját kisebbségeinek a helyzetét, hogyan kívánja megoldani, tehát nagyon jól lemérhetô a hatalom viszonyiulása a kisebbségekhez.
— Milyen szabályozások vannak már elfogadva a törvényhozásban, mit kell még elfogadni? Ezek érvényesítése a gyakorlatban milyen nehézségekbe ütközik?
— Elôször is kezdeném azzal, hogy jelenleg hatályban van egy olyan közigazgatási rendszer, amely még mindig erôsen központosított. A helyi autonómia egy elegáns megfogalmazása az alkotmányban is benne van, és a jelenleg érvényben lévô közigazgatási törvényben is, de nem kellôképpen épül be sem a hivatalok gyakorlatába, sem az állampolgárok civil tudatába. Jelenleg mégis elmozdulni látszik ez az eléggé merev központosított rendszer olyan értelemben, hogy részint volt a 22-es számú sürgôsségi kormányrendelet, amely módosította a 69-es törvényt, de ezen túlmenôen a kormány egy teljesen új közigazgatási törvényt kíván létrehozni. Erre kezdeményezést is tett és a szenátusba benyújtotta, ahol éppen ezen a héten meg is szavazták. Ez olyan elemeket tartalmaz, amelyek szélesítik a közigazgatási autonómiát és az anyanyelv használatára vonatkozó rendelkezéseket ír elô. Például az anyanyelven történô kommunikáció lehetôségét, a hivatalos iratok, döntések, határozatok anyanyelven történô közlését, kötelezi a helyi hatóságokat, hogy olyan alkalmazottaik is legyenek, akik ismerik a kisebbségek nyelvét. Biztosítja a kétnyelvû feliratokat a közigazgatási egységek, városok és helységnévtáblák esetében. Ezek mind pozitív elmozdulások.
Ezzel párhuzamosan folyik a vita a képviselôházban a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvényrôl, ahol szintén van egy javaslat az RMDSZ részérôl, amely kötelezné általában a köztisztviselôket, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbségek részaránya legalább húsz százalék, ismerjék a kisebbségi közösség nyelvét és írásban és szóban lehessen kölcsönös kommunikáció ezen a nyelven. Ezt egyelôre nem fogadta el a képviselôház, vita folyik, nagyon sok elôítéletet kell leépíteni, hogy érvényre jusson. Másrészt a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvénytervezettel kapcsolatosan vannak bizonyos fenntartások magával a rendszerrel kapcsolatosan. Megítélésem szerint a kormányzat nem gondolta kellôen át, hogyan is nézzen ki az a bizonyos köztisztviselôi kar, amely karriertisztviselôkbôl áll egy hierarchikus rendszerbe építve. Tehát ilyen jellegû közigazgatási, szakmai jellegû gondok még vannak. Összehasonlítva az új közigazgatási törvénytervezettel, amit a szenátus elfogadott, itt még lenne javítani való.
— Visszatérve az eredeti kérdésre. Említette, hogy bizonyos intézkedések bizonyos törvényhozási folyamatok beindultak. Remélhetôleg ezek az eredeti formában végig is mennek, de mindezek mellett ez csak egy folyamatnak a kezdete.
— Tökéletesen így van, tehát még korántsem beszélhetünk arról, hogy a közigazgatás és a kisebbségi jogok vonatkozásában minden kérdés meg lenne oldva, hiszen ez rendkívül összetett kérdés, rengeteg aspektusa van. De végül is az fontos, hogy a pozitív irányú elmozdulás megtörtént.
— Milyen megoldásokat látna rövid, közép és hosszú távon nálunk hasznosíthatónak a más országok tapasztalataiból?
— Felkérésre modelleket mutattam be az elôadásomban. Nem titkoltan a legpozitívabb modelleket Európa különbözô régióiból: a dél-tiroli modellt, a finn és a spanyolországi modellt. Azért tartom ezt fontosnak, mert mint mondottam, teljesen különbözô kultúrájú régiókból jönnek ezek a modellek, különbözô politikai helyzetek, nyomán születtek. El lehet mondani, hogy mindkét fél, többség és kisebbség számára egyaránt megnyugtató módon rendezôdtek ezek a kérdések. Tehát ha nem is hiszem, hogy szerencsés lenne ideális modellrôl beszélni, de mindenféleképpen messzemenôen optimális modellekrôl beszélhetünk. Ezeken túlmenôen pedig utaltam olyan konkrét esetekre, a közigazgatás és a nyelvhasználat, kétnyelvû táblák esetében, ahol ezek a kérdések nem jelentenek különösebb problémát. A modellek természetesn nem tehetôk át egy az egyben egyik országból a másikba. Másak a történelmi feltételek, más kultúrkörökrôl van szó, más politikai struktúráról és a politikai akarat sem egyforma ezekben az országokban. Egyébként a modellek országaiban sem volt azonos. A modellek viszont arra nagyon jók, hogy megmutassák, hogy politikai akarattal, empátiával, kölcsönös megértéssel meddig lehet eljutni. Ezek a történetek megmutatják, hogy a sok buktató, nehézség dacára megoldható a kérdés. És nem úgy oldódik meg, hogy nem veszünk tudomást róla, vagy megoldottnak tekintjük, holott tudjuk, hogy nem megoldottak. Vagy esetleg arroganciával viseltetünk a kérdés iránt. Kölcsönös türelemmel és a kérdés megoldását célzó akarattal lehet eredményeket elérni. Tehát ezek a tapasztalatok mutatják, hogy lehet. Ez nemcsak a kisebbségeknek jó, ezeknek az országoknak nem csak az imázsát szépítik, nem ez az elsôrendû dolog, hanem a kérdés rendezése belsô stabilitást, akár gazdasági prosperitást is eredményezett. Éppen az említett három példa bizonyítja, hogy azokban a régiókban, ahol ezek a megoldások születtek, prosperálóbbak esetleg, mint a az országok más régiói.
Mi egy kicsit a végérôl kezdtük. Lépések történtek, az RMDSZ kormányon van. Ezzel, egyesek úgy gondolják, hogy minden probléma megoldódott. Pedig semmi nem oldódott meg, legfeljebb elindult egy folyamat, ami elvezethet a megoldáshoz. Hogy ez idôben mennyit vesz igénybe, az más kérdés. Tehát egy folyamat kezdetén, s nem a betetôzésén állunk. Ezt nagyon pontosan kell látni.
— Mint már említette nálunk fordítva jelenik meg a kérdés: miközben az országban nincs gazdasági stabilitás és a politikai stabilitás is nagyon képlékeny, gazdasági válság van, a nacionalista hangok kiélezôdnek, addig azokat a kis eredményeket, amelyek történtek, egyesek megpróbálják erôteljesen kihasználni nemzetközi imázsteremtésre. Nem is kevés sikerrel, lásd Bill Clinton erre vonatkozó nyilatkozatát.
— A imázsteremtés önmagában nem is lenne baj, csak ennek akkor van értéke, ha mögötte tartalom is van. Ami fontos, hogy nem szabad hamis képet mutatni kifelé, mert a hamis képekrôl elôbb-utóbb kiderül, hogy hamisak, és az amerikai elnök kijelentése, miszerint modellértékû lenne a romániai helyzet, korántsem igaz. Persze, ha ahhoz viszonyítjuk, ami Jugoszláviában történk tíz éve egy diktatúrában, egy elnyomásban, etnikai tisztogatásban, ami végül is háborúba torkollt, akkor modellnek lehet tekinteni, hogy a legnagyobb romániai kisebbség szervezete kormánykoalícióban van. Csakhogy önmagában a kérdés nincs megoldva. Az én megítélésem szerint Romániának nem Jugoszláviához kellene viszonyítania magát, ahhoz képest könnyû modellnek lenni, hanem Nyugat- Európához, s talán éppen ezek a modellek, amelyekbôl példákat kellene merítsen.
1947 magyar diák vizsgázik a megyében
Látható izgalmak közepette kezdôdött tegnap a nyolcadik osztályt végzett tanulók képességvizsgája, a kisérettségi. S ha az izgalmat említjük, nem csupán a vizsgázókra gondolunk, hanem tanáraikra és a szülôkre is. A Mezôbándi Elméleti Líceumban azonban hiába kopogtattunk annak érdekében, hogy végigkövethessük a vizsga kezdetének feszült pillanatait, a bizottság elnökének határozott visszautasításába ütközve be sem léphettünk a tanintézménybe.
De nem kellett messze mennünk, hogy tanítványaikért aggódó pedagógusokkal elbeszélgessünk. Ott várakoztak ôk is a hosszú három óra alatt, hogy kikérdezhessék diákjaikat arról, hogy a román tesztvizsgán hogyan szerepeltek.
S hogy miért pont Bándon szerettük volna végigkövetni a nagy megmérettetés elsô napját? Nos, azért voltunk kíváncsiak, mivel tavaly az elméleti líceumban hosszú évek óta elôször nem indult magyar tannyelvû osztály. Állítólag azért, mivel a bándi s a környékbeli magyar gyerekek az anyagiak és az ingázási nehézségek miatt az otthonmaradást választották.
A vizsgázókra várva Péterfy Erika kémia- fizika szakos tanárnôt, a mezômadarasi általános iskola igazgatóját kérdeztük az idei kilátásokról. Mint elmondta, Madarason 15 tanuló végezte a nyolcadik osztályt, 14-en állhattak kisérettségire, s a feltételezések szerint egy- két diák kivételével minden esélyük megvan arra, hogy sikeresen szerepeljenek. Helyi viszonylatban jó képessegégû osztály vizsgázik tehát, amelynek végzôsei marosvásárhelyi szakközépiskolákba, illetve szakiskolákba készülnek. Amint Szabó Domokos helyettesítô romántanár elmondta, nem kizárt, hogy románból nehézségeik lesznek, a gyakori tanárcserék miatt.
Ami a tavalyi végzôsöket illeti, az igazgatónô szerint kislétszámú, öt tanulóból álló osztályról volt szó, amelybôl valóban csak egy fiú ment tovább inasiskolába. A szénáságyi gyermekek számára, akik gyalog kell hogy megtegyék az utat a községközpontig, nagy dolog az ingázás. Általában sokgyermekes családokról van szó, ahol a továbbtanulni akaró gyermekeket ösztöndíjjal, esetleg kerékpárral lehetne támogatni.
A mezôbándi általános iskola nyolcadik osztályában 23 diák végzett — tájékoztat Sárosi Éva zene szakos tanárnô, osztályfônök. Öten készülnek a városba, a többiek helyben maradnak, s remélhetôleg a jôvô tanévben a számítógépekkel is jól felszerelt bándi iskolában indul magyar kilencedik osztály. Ezt erôsíti meg a líceum igazgatója is, aki szerint a román tagozaton hasonlóak a gondok. Községi szinten az óvodások és iskolások száma 1200-ra csappant, ami a valamikor párhuzamos osztályokhoz viszonyítva nagyon kevés, s a növekedés jelei egyelôre csak az óvodában mutatkoznak.
Egy órakor szállingóznak ki az elsô vizsgázók az iskola kapuján, a román tagozatos diákok szerint könnyû, a madarasi Kis Mária és Katona István szerint nehéz volt a tesztvizsga, egyes kérdésekre nem is tudtak válaszolni, míg társaik, Czirjék Enikô és István derûlátóbbak.
Remélhetôleg hozzájuk hasonlóan vélekedik az idei tanévben a magyar tagozaton végzett 2023 tanulóból vizsgára állt 1947 diák nagy többsége is.
Nemzeti hagyományaik szerint a marosvásárhelyi német fiatalok egy ideje minden évben megülik a Maifestet, a május ünnepét. Idén ötödik alkalommal rendezték meg, színhelye a Szamos vendéglô volt.
Helga Ungermann, a Német Ifjúsági Csoport vezetôje elmondta: régi szokás, hogy a meleg májusi napokat zenével, tánccal és jókedvvel köszöntik. A nagy lélekszámú vidéki német közösségek ligetekben vagy az erdôn, a városlakók világos termekben ünnepelnek. Bár a régmúlt idôk Maifestjeihez képest a mostaniak nyilvánvalóan megváltoztak, közös bennük, hogy a táncosok ma is népviseletbe öltöznek.
A Német Ifjúsági Csoport 1995 óta rendezi ezt az ünnepséget, minden évben meghívott elôadókkal-vendégekkel, akik versekkel, dalokkal léptek fel a rendezvényen. Idén a 16-os német tagozatos általános iskola diákjai jöttek el Georgeta Muresan tanár vezetésével, hogy bemutassák azt a táncösszeállítást, amellyel nemrégiben Németországban is felléptek. A NICS Nyitott szívek nevû tánccsoportja saját elôadással szerepelt.
Rengeteg torta sült az alkalomra, kisebb és nagyobb, amelyeket a tombola nyerteseinek osztottak ki. A szervezôknek Szabó Sándor vendéglôvezetô és a Cseh család nyújtott segédkezet a rendezésben.
Miként hírben is beszámoltunk róla, május 31. és június 6. között Szászrégen polgármesteri hivatala, valamint a város mûvelôdési egyesületei és intézményei közösen az idén is megszervezték a hagyományos szászrégeni kulturális napokat, egy kerek hétig irodalmi- mûvészeti eseményekre, író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra várják a szászrégeni polgárokat.
A hagyományos eseményen hangsúlyt kap a magyar mûvelôdés, nyilvánvalóan a szászrégeni Kemény János Közmûvelôdési Társaság révén, de a kulturális munkában ezúttal is külön kiemelendô Demeter Judit könyvtáros és a városi kultúrháztól Tamás Ibolya áldásos munkája.
Demeter Judit számolt be lapunknak távirati stílusban a rendezvénysorozat magyar vonatkozású pontjairól. Pénteken délután 5 órai kezdettel a könyvtárban Nyírô József- emlékmûsort tartanak, ahol Máthé Éva tanár a helikoni évek népies irodalmi irányzatát kiemelkedôn képviselô Nyírô Józsefrôl tart elôadást, a Népszínház két tagja olvas fel részleteket Nyírô-mûvekbôl. A korábban beígérkezett Tatay Sándor marosvásárhelyi színmûvész sajnos nem vehet részt az emlékmûsoron, ugyanis Kisvárdára utazik a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulattal. Tervben volt továbbá Benedek Elek-emlékmûsor is, azonban tekintettel a tanulók és tanárok tanév végi elfoglaltságára, az elôadást késôbbre halasztják.
De mindezt megelôzve, a régeni kultúrház magyar bábjátszói csütörtökön bemutatják a nagysikerû Libácska címû bábjátékot. A Tamás Ibolya rendezésében színre került darabot Székelyudvarhelyen és legutóbb, alig napokkal ezelôtt, Magyarországon is díjazták. A mûvelôdési hétrôl egyelôre ennyit, tudósítást, riportot a helyszínen készítünk.
Szerencsés helyzetbe került a nagysármási egészségügyi központ. Sikerült megnyerni a világbank támogatását, amivel több százezer márka értékben korszerû orvosi felszereléseket vásároltak. Így a 44 ágyas — 24 személyes felnôtt és 20 gyerekfektetôvel, szülôszobával, laboratóriummal, sürgôsségi és járóbeteg-rendelôvel is berendezett — kórház a vidéki orvosellátás körülményeihez viszonyítva jobb feltételeket biztosíthat betegeinek. Ezenkívül a református egyházon keresztül a hollandiai frieslandiak támogatásként ívóvízhálózatot vezettek be az épületekbe és felújították az egészségügyi berendezéseket, ami a vízszegény Mezôségen nagy szó. Ugyanakkor a leeuwardeniek 3 mentôautót ajándékoztak a községnek, a legutóbb hozott Mercedesnek pedig bérmentesen felvállalták az évi mûszaki vizsga elvégzését — tudtuk meg dr. Chertes Mariustól, a kórház igazgatójától, aki még elmondta, hogy egységükben 63-an dolgoznak, 5 orvos, 2 fogorvos, 1 biológus, 24 asszisztens, illetve az adminisztratív személyzet. Munka is van bôven, hiszen az egészségtelen életmód, a rendszertelen és a hiányos étkezés is hozzájárul ahhoz, hogy nagyon sokan ápolásra szoruljanak. Gyakoriak a szív-, a magas vérnyomásos panaszok és növekvôben van a TBC-s betegek száma is. Az Egészségügyi Minisztérium nemrég egy felmérést végzett Sármáson. Kivizsgáltak 400 gyereket és kiderítették, hogy 70 százalékuk alultápláltság miatt vérszegény, szervezetükbôl hiányzik a vas. Ez mind a szegénység, a nélkülözés eredménye. Többet lehetne tenni az egészségügyi nevelés terén is. Az orvosok terepmunkájuk alkalmával tartanak ugyan felvilágosítást, de a tapasztalatok azt igazolják, hogy kevés eredménnyel. És erre nagy szükség van, hiszen a szaporulat is növekvôben: a tavaly a kórházban 68-an hunytak el és 93-an születtek. Igaz, az adatok nemcsak Sármásra, hanem a kiszolgált körzetre, Mezôméhesre és Mezôszentpéterre is vonatkoznak. Három évvel ezelôtt volt egy vérhasjárvány azóta különösebb esettel nem kellett számolni. A sürgôsségi osztályon ápoltak balesetet szenvedett beteget és gyakoriak a késelések. E területen jó az együttmûködés a SMURD-dal. Panaszként Chertes doktor elmondta, hogy nincsenek szakorvosok. Állást kínálnak egy szülés-nôgyógyász, egy belgyógyász és egy röntgen szakorvosnak. Szolgálati lakást is tudnának biztosítani, azonban eddig nem nagyon volt jelentkezô. A vidéki környezet nem vonzza az orvosokat, pedig a nagysármási egészségügyi központban, bár szerényebben, de lehet dolgozni, és ez már valami!
Ami a tömbmagyarságra jellemzô, az miért ne lenne érvényes a szórványra is? Csakhogy a szórványban köztudottan súlyosabb a helyzet, azon már nem segít sem jó szó, sem vitézkötés, sem más egyéb... Érthetôbben fogalmazva: a magyar ajkú lakosság számaránya folytonosan csökkenô tendenciát mutat. Ezt szórványszerte fôként a beiskolázási számadatok tükrözik. Sajnos, Nagysármáson sincs másként, évrôl- évre csökken a beiskolázandó gyerekek száma — mondja Szkolka Attila fizikatanár, a nagysármási líceum 5-8. osztályos tagozatának aligazgatója. A társadalomra jellemzô és közismert gazdasági- szociális nyomorúság, elsôdleges negatív tényezôkként, a meglehetôsen szûkös anyagi bázis, a teljesen megszûnt visszatelepedés, valamint a mezôségi világ szociográfiájához igen hozzáillô tanyasi jelleg, a tönkrement, ám sosem virágzó kollektív gazdaságok, az elvándorlás, s némi kis, minduntalan feltámasztott történelmi múlt súlyosbodik a mai mezôségi önazonosságra.
Generációváltás idején az jellemezte a nagytelepülés oktatási viszonyait, hogy jó ideig számottevô volt a helyettesítô tanerôk száma, úgy óvodai, gimnáziumi, mint liceumi szinten, ám ami a jelent illeti, a szakképzetlen tanerôket sikerült szakképzett óvónô, tanító- és tanárgárdával kicserélni. Ez alól csak a magyar katedra kivétel. Banalizálni ugyan nincs okunk, hiszen a "csak" módosító szó kisebbségi szempontból csak negatív hatással "módosít", kiváltképp a szórványban. Ez igaz, de nincs mit tenni, mondja Szkolka Attila. Volt, aki jelentkezett mint szakképzett magyartanár, ám "hosszú" négy nap múltán távozott. Mindamellett, hogy szórványvidéken találja magát a nemzetiségi pedagógus, betesznek alaposan a földrajzi viszonyok. Nagysármás "a minôségibb lehetôségektôl" távol: Kolozsvártól 54, Marosvásárhelytôl 52 km-re, úgyhogy kiesik mindkét nagyváros hatósugarából.
De némiképp megnyugtató, a kevésbôl is kerül ki mindig eminens tanuló, ki a kolozsvári Báthoriban, ki a marosvásárhelyi Bolyaiban folytatja líceumi tanulmányait, adott viszonyok közepette pedig ez is valami.
Abban megegyezünk Szkolka Attilával, minden nagyotmondás nélkül: szórványban oktatni több mint állás, azt hivatásként kell vállalni.
Kissármás geológiailag mondana némileg ellent a régió "elfogadott természeti normáinak", csakhogy itt is a feltételes mód érvényesül, nem becsülendô meg az sem, ami eleve adott, hogy az abból húzható haszonról ne is beszéljünk. A faluban gyógyvizû forrás található, volt is fürdô réges-rég, aztán késôbb valami kis jelentéktelen mezôségi strand, ahhoz, hogy vendéglô és néhány bungalló (faházikó) épüljön köré. A faházikókat kikezdte az idô, az ablakok betörtek, lakhatatlanok, a tóban szemét úszik. A vendéglôbôl a korcsmáros leskelôdik: vendégek jöttek vagy privatizálók netán?
A polgármesteri hivatalban értesültünk arról, hogy nemrég román állampolgársággal rendelkezô külföldi egyén jelentkezett, aki felvásárolta volna a területet, faházikóstól és tavastól, beleértve egyéb leromlott ingóságot, azzal a feltétellel, hogy meghagyja fürdônek, némi turisztikai fellendülést és látványosságot kölcsönözve a vidéknek. A helyiek szerint valóban lett volna perspektívája a kis üdülônek, hiszen az efféle vállalkozás fehér holló a Mezôségen, tekintettel a közelebbi záhi és sályi tavakra nyaranta tömegesen járó halászokra, vendég feltehetôen akadt volna bôven, másrészt munkahelyet biztosíthatna jónéhány fiatalnak. Mi volt a bökkenô? A megyei tanács illetékes osztálya az ingatlanárat olyannyira túlbecsülte, hogy a jelentkezett befektetô minden tervérôl azonnal lemondott. A mezôméhesi polgármester béreli, terem jó nagy fû a fürdô területén. Az egykori medence ma szemétgödör Az árva coca-colás reklámot is reménytelenül lobogtatja a mezôségi szél. Cujkára jönnek idônként.
A sármási Nagy Lehelné azt mondja: amit meg lehet termeszteni a Nyárádmentén, azt megtermeszteni a Belsô-Mezôségen is. Ahhoz egy másfél hektáros termôtalaj volt szükséges, egy részét bérelve, hogy aztán a Nagy család vállalja a mezôségi szinten szinte vállalhatatlant: másfél hektáros kistermelôi szinten zöldségtermesztésbe fog... Mindezt a tavaly határozták el. Alig fél hektáron már kis zöldségesboltot eredményezett. Idén másfél hektár. A termény elfogy anélkül, hogy távolabbi piacra mennének. Amennyit a riporter ért a zöldségtermesztéshez, úgy látja, szakszerûen végzik dolgukat, legalábbis így tapasztalta az államilag szakosított farmokon. Hogy mi minden terem meg a sármási enyhe lejtésû domboldalon? Minden, ami Erdély-szerte. A krumplitól a káposztáig, paprikától padlizsánig.
— És megteremnek a száraz kádak is — mondom. Vagy csak a múlt tanúi?
— Ne felejtsük el — mondja a fiatalasszony, hogy hol járunk. Nem a múlt tanúi, azok is idônként feltelnek vízzel, ha hozunk a kutakról.
Zöldségesben öntözni naponta kell, ha "véletlenül" nem esik az esô. Ha nyár, akkor hébe-hóba. De ott van — mutat Nagyné a domboldalra — egy tartály-pótkocsi, ha tudnánk, mire jó az. Sejtjük. Sármás nagy falu. Gyakran Házasodnak a fiatalok. A tartálykocsit bérbe veszik ilyenkor Nagyéktól, viszik távolabbi kutakról lakodalmi húsleveshez, sütéshez, fôzéshez vízet hordani. És mi a fizetség? Ki nem találná a vízmelléki olvasó: egy "ciszterna"... öntözôvíz. Feltöltve. A vidék sajátossága, meg kell élni belôle.
A Mezôség sok évszázados problémáját, úgy tûnik, immár csak a következô évezred oldja meg, az is feltételes módban: ha egyszer lesz rá pénz. A Marosról indított vízvezeték-rendszer szállítát ugyan vizet Nagycsávás—Rücs útvonalon, egészen a belsô Mezôségig, ám a sármási nagy tartályt ma már mindössze ipari emlékmûnek lehet tekinteni a mezôségi nagytelepülés magaslatán, ugyanis építése idején — miként nálunk az szokás — a betonanyagot jócskán elspórolták, következésképp a tartály meghasadt, a bepumpált víz "rekordidô" alatt elszivárog.
Fülöp Katalin sármási alpolgármester ennek orvoslására tette fel mandátumát, ám nem lehetünk túlzottan optimisták, hiszen azt mondja, nem jelölteti többé magát. Szóval itt minden a vízzel függ össze? Mondhatjuk úgy is, mert rossz út ide, távolabbi tanyavidék villanyhálózata és fejlesztése oda, a legégetôbb gond többszörös felkiáltójellel mégis a víz — mondja.
Itt a nyár, a visszajáró gyötrelem — teszi hozzá az elöljáró asszony. Ô csak tudja, hiszen közeli a példa, vagyis tavaly nyáron történt, hogy hiába mûködtették, másfél hónapig nem volt víz a mezôsármási csapokban. Ha ez a nyáron is megismétlôdik, fertôzésveszély, fölösleges minden közegészségügyis (volt Sanepid) igyekezet, avagy büntetés, elkerülhetetlen lesz a fertôzésveszély. Márpedig minden jel arra vall, hogy az idén sem lesz vízbôség Nagysármáson, még a legminimálisabb mennyiség is hiányozni fog.
A megyei tanács sem közömbös ugyan, csak hát a felajánlott pénzösszeg — mert a helyi bevételekbôl a közalkalmazottak fizetésére is alig futja — mindössze néhány százaléka a szükséges pénzalapnak. 400 millió lej állt rendelkezésre, csakhogy megint jött a dilemma: építôanyagra fordítsák-e a fenti összeget vagy a munkálatokra? Elôbbi hiánya kizárja az utóbbit. A pénz átment a pagocsai víztelep fejlesztésére, ahová nagy kapacitású pumpákat helyeztek üzembe, a sármásiak maradnak azzal a reménnyel, hogy ha meglesz egyszer a vízvezeték, aztán a nagybazin — a szivattyú sem lesz akadály. Addig a több száz fôre esô kishozamú kutakra alapoznak mezei forrásokkal és marad követelményeivel a közegészségügy...
A községközponti kanalizálás is csak perspektivikus fogalom, hiszen a kanalizálást megelôzôen (beleértve terveket, kivitelezôi részmunkálatokat) egy technikai elôtanulmány is több mint 20 millió lejbe kerül. A községhez tartozó tanyajellegû településeken, Lárgán, Csetelkén, Báldon a századeleji gyakorlat az úr: csöbrös-kádas szekerekkel mennek a forrásra. A báldiak szerencsésebbek: közelebb vannak a záhi tavak...
Volt egy Történelmünk címû kiadvány, Sepsiszentgyörgyön jelent meg, legutóbbi számait készültem ismertetni, amikor kiderült: azok a legutolsó számok egyben, mert új címmel került a standokra egy másik, alakra ugyanolyan, tartalmilag sem más, talán esetleg olvasmányosabb üjdonat lap, a Történelmi Magazin, "Ez a lap a Történelmünk címû folyóirat utóda"— olvasom, és mhát ki más lenne itt is a fôszerkesztô és kiadó, ha nem Kádár Gyula. Az évjelzet után eléggé furcsa hónap szerepel: júbius — ezzel Kádárék már be is vonultak a sajtótörténetbe (a korrektor neve Koszti Ildikó). A többi— I. évfolyam, 1. szám O.K.
A Történelmi Magazin a tanítóknak, tanároknak, lelkészeknek szól, akárcsak elôdje — tudjuk meg a fôszerkesztô levelébôl, akik közül azonban sajnos, elég sokan még arra sem voltak hajlandók, hogy belenézzenek és úgy alkossanak véleményt (mármint a régirôl). Kádár Gyula itt arra céloz, hogy az erdélyi magyar "pedagógus társadalom" egyre kevésbé érdeklôdik saját történelme, múltja iránt, a témát "kényesnek" tudva s érezve inkább széles ívben elkerüli. Ezért továbbra is "a legfôbb cél az identitás, a helyes személyiségformálás, magyarságtudat alakítása marad." A lapocska valóban "hozzájárulhat az elnemzettelenedési folyamat meggátlásához, mert a román nemzeti nacionalizmus nyomására eddig nagyrészt hamis és féligazságokat tartalmazó történelmet lehet tanulni." (Errôl már jelentek meg jelzések lapunkban.) 'A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai' cím, írja Kádár Gyula, jelzi a román politika célkitûzését: a kisebbségi komplexus fenntartását, anak kihangsúlyozását, hogy egy kisebb létszámú közösségnek nincs joga kollektív népközösségként létezni a nagy és egységes román nemzet keretében, annak nemzetállamában.
Itt azért hadd jegyezzük meg, sértik fülünket a "nemzeti nacionalizmus" msg a "kollektív népközösség" kifejezések. Stíl dolgában számos a baj.
No de kicsire ne adjunk. Mirôl olvashatunk háromezer lejünkért a Történelmi Magazin elsô számában? Íme, a címek: Beatrix, Mátyás felesége (1457—1508); Botond legyôzi a görög óriást; Az erdélyi fejedelemség hanyatlása; Érdekességek innen-onnan; Nyugat-Európa utópiája; Koszovó; Újabb székely-magyar emlékek Földvárról; Epilógus az autonómiáról (2. rész); A magyarság helyzete 1945. március 13-a után (3. rész); Erdôvidék a szabadságharcban 1848 — 1849; Felsô-Háromszék a szabadságharcban; Szatmár megye az 1848— '49-es szabadságharcban (1. rész); A román nép és nyelv kialakulása; Nemzet és törvény; Trianon — 1920. június 4. — Sorsdöntések — Trianon mérlegeÉ Az oszmán birodalom: Hanyatlás, vagy...(3. rész); Szakállas-e a székely (A székelyek nevérôl); Tienanmen tér '89 — tíz éve történt; Beszéld el fiadnak (2.) — A család mint kultúrahordozó; "Velencei" András királyunkról; Sepsiszentgyörgy népessége az 1614-es összeírás tükrében (2. rész); "Magyar fa sorsa". Impozáns, ugye, húsz oldalon. És még viccre is telik, sôt aranyköpésekre meg paródiára is. Arany János A walesi bárdok címû balladáját a sajnálatosan korán elhunyt és Kovásznán eltemetett Zágoni Attila "írta vissza" angolra. Fôszerkesztô úr a szerzô nevét nem tünteti fel.
Ettôl függetlenül, ez a magazin valóban magazin. Olvashatóbb, mint elôdje. S még rá is ígérnek: "a nyári szám a humor, az érdekességek, a keresztrejtvények és olvasmányok révén hozzájárulhat a nyári pihenéshez, kikapcsolódáshoz."
Ez kell nekünk.
Az RMDSZ és az EMKE pályázatot hirdet a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának alapjaiból kb. 20 magyar nyelvû könyv kiadására.
A pályázaton kizárólag Romániában bejegyzett, kiadási joggal rendelkezô jogi személyek vehetnek részt (könyv- és lapkiadók, alapítványok, egyesületek, társaságok, cégek, amelyeknek alapszabályzatában a felsorolt tevékenységek között szerepel a könyvkiadás).
Pályázni lehet a nemzeti önismeretet, a megmaradást szolgáló, a magyar kultúrát kiteljesítô, a magyarság történelmét megörökítô eredeti kéziratokkal, kortárs romániai magyar szerzôk eredeti mûveivel, eredeti tudományos és az oktatást szolgáló mûvekkel, a román és a világirodalom kiemelkedô alkotásainak eredeti fordításával, a romániai magyar mûvészekrôl vagy mûvekrôl szóló monográfiákkal, a magyar irodalom olyan klasszikus mûveivel, amelyek az oktatást szolgálják, s amelyeknek folyó év december 10-ig történô megjelentetését a pályázó vállalja.
Minden mû külön pályázatnak számít, amelyhez mellékelni kell nyolc példányban az olvashatóan kitöltött, cégszerû aláírással ellátott ûrlapot, egy rövid tartalmi ismertetôt, a benyújtott mû szerzôjével (szerzôivel), jogutódaival kötött szerzôdés vagy megegyezés másolatát, a megjelentetés határidejével kapcsolatos nyilatkozatot.
A pályázat kiírója értékelhetô kéziratnak tekinti:
— eredeti mû esetében: az írógéppel írt vagy számítógéppel szedett és kinyomtatott, oldalszámmal ellátott tiszta, olvasható szöveget, beleértve a mû esetleges mellékleteit is;
— klasszikus mû esetében: ha a teljes mû kiadásáról van szó, elegendô csak az alapkiadást ismertetni; válogatás esetén szükség van a teljes szöveg ismertetésére, ez lehet fénymásolat, vagy (pl. folyóiratból) kivágott és lefûzött, oldalszámozott, olvasható gyûjtés;
— antológiák esetében: a teljes szöveget és apparátust (elôszó, utószó, jegyzet, könyvészet stb.), ez lehet fénymásolat, vagy a már megjelent cikkek kivágott, oldalszámozott és sorrendben lefûzött gyûjteménye.
A kéziratokat megszerkesztve kell benyújtani, kivételes esetben elfogadható olyan, a szerkesztô által még nem véglegesített szöveg is, amelyhez mellékelték a szerkesztô javaslatait, szerkesztési észrevételeit.
A pályázatokat 1999. június 20-ig kell beküldeni a Romániai Magyar Könyves Céhhez (str. Paltinis nr. 4., 4300 Tg. Mures, tel.: 065-256-448).
A beérkezett pályázatokat egy, a meghirdetôk által felkért öttagú zsûri bírálja el. A zsûri kizárólag a kiírás szerinti teljes pályázatokat veszi figyelembe. A pályázókat a pályázat eredményeirôl legkésôbb június 30-ig értesítik.
Az EMKE szerzôdést köt a nyertes pályázókkal, amely a romániai költségvetési törvény érvényes kitételei szerinti elszámolást is tartalmazza.
Az iskolai közmûvelôdési élet egyik igen fontos kerete az iskolai táncház. A szülôk és a pedagógusok jól tudják azt, hogy a gyerekeknek — mióta világ a világ — mozgás kell. Mozgás, játék és szórakozás. Az iskolai táncház egyidôben mindezeket nyújtja, de emellett segít a fiataloknak a saját néptánc és népdal-anyanyelvük elsajátításában. Igen, mert az anyanyelvnek — mint kifejezési formának — valójában három ága van: a beszéd, a népdal és a néptánc. A táncház pedig amellett, hogy ezeket az alapvetô anyanyelvi ismereteket megalapozza — s ilyen vonatkozású, rendkívül pozitív hatásait az elmúlt évtizedekben egyértelmûen bebizonyította —, még ennél is többet nyújthat a nevelômunka területén: jellemet, viselkedést, ízlést, erkölcsöt, végül is közösséget formál, s mint sikerélményforrás önbizalmat ad, még olyan tanulóknak is, akik számára az iskolai oktatás más területein nem terem babér. Testet-lelket edz, egyenes tartást, emberhez illô járást, testi ügyességet fejleszt. A tánc mindig is egyike volt a nép természetes és spontán formában történô testedzésének. Közösségi és végsô soron a mi esetünkben is népnemzeti tudatot formál. Az úgynevezett "iskolai házibuli" viszont — az esetek döntô többségében — mindezekbôl lényegében semmit sem tartalmaz, és a hatásaiban ma már nyilvánvaló, hogy mindannyiunk által jól ismert "diszkókultúrához" vezet.
Az iskolai táncház lenne tehát számunkra a legcélszerûbb forma és keret, nevelési céljaink eléréséhez. Ott lehet aztán a tánc és népdal mellett verset is mondani, tárgyi népmûvészeti kiállításokat is rendezni, és a gyerekek korának megfelelô, hagyományos karácsonyi, farsangi, húsvéti és más népszokásokat is játszadozni. A zene hiánya, ma már — hála a tecnikának — nem jelent akadályt. Van éppen elég megfelelô kazetta, videokazetta, CD-lemez, amelyre kitûnôen lehet táncolni és énekelni. És van már hozzáértô és segítôkész néptáncoktató is, mert van már hála Istennek — s errôl az idei, erdôcsinádi Gyöngykoszorú Találkozó is meggyôzôtt mindannyiunkat — mindenfelé, az illetô stílusvidéknek megfelelô színvonalas mûkedvelô néptánccsoport vagy éppenséggel néptáncegyüttes. Csak hívni kell ôket, mert ezek egyik-másik táncospárral szívesen besegítenek.
Az az állítás pedig, hogy a mai gyerekek "nem szeretik a magyar néptáncot", egyszerûen nem igaz. Bizonyíték rá az egyre jobban szélesedô táncház és mûkedvelô néptáncegyüttes mozgalom, amely ma már a fiatalok tömegeit lelkesíti és fûzi össze testvéri és anyanyelvi közösségekbe országszerte. Azok nem szeretik, akik nem ismerik, mert nem teremtettek számukra lehetôséget arra, hogy megismerhessék. Meg kell egyszer nekik tanítani, s aztán majd még beszélhetünk. Hosszas, katedrán eltöltött gyakorlatom tapasztalata alapján, a leghatározottabban állíthatom, hogy a tanulók táncházban tapasztalt sikerélménye — pozitív értelemben — visszahat a tanulásukra és az egész viselkedésre is. Ott azokban az osztályokban, amelyekben tanítottam — azóta mióta Martin György, Kallós Zoltán, Csoóri Sándor, Timár Sándor, Szabó Éva, Sebô Ferenc, Halmos Béla és mások a ’70-es évek elején elindították az újkori táncházmozgalmat — mindig is volt iskolai táncház és mind a mai napig örömmel tapasztalom, hogy azok, akik az akkori táncházakban részt vehettek, mind a mai napig büszkén emlékeznek vissza azokra a kellemes alkalmakra. Büszkén? — ôk ma, igen sokfelé, a mai táncházak, tánccsoportok és Gyöngykoszorú-találkozók nélkülözhetetlen alapemberei. Természetes módon felmerülhet bárkiben az a kérdés, hogy valójában miért is van az, hogy a nevelés ilyen értékes és hasznos gyakorlatát éppen mi magyarok alakíthattuk ki, mert itt valósult meg elsôként Európában a néptánc, népzene, népi játékok halódó állapotából való újráélesztése s a korszerû közösségi szórakozási formák közé emelése. Miért? — mert minket tanított meg talán a legjobban az elmúlt évszázadok történelme arra, hogy egy néphez, nemzethez való tartozás nem csupán szimpla kijelentések kérdése, még kevésbé etnikai, vagy genetikai, hanem az illetô közösséget összetartó és megtartó kultúrához való ragaszkodásé. Bartók Béla a népzenét mindig is egyenértékûnek tekintette a legjobb zeneszerzôk mûveivel, s ez a nézete érvényes a népdalra, néptáncra és a népi játékokra is. A népzene és a néptánc együtt adhatnak, életre szóló, meghatározó ízlést, szépérzéket. A játékok és táncok alkalmat adnak a másik ember tudomásul vételének, elfogadásának megtanulására. Az emberek egymáshoz való közeledését semmi jobban nem segíti, mint a tánc. A ritmikus mozgás növeli az ifjú idôérzékét, gyorsaságát, figyelmességét, az együtt táncolás pedig a közösségi érzést és a felelôsséget.
Szervezzünk tehát heti rendszerességgel mindenfelé iskolai táncházakat. Csak egyszer kell segítséget kérni egy oktatótól a táncok betanítására, mert ha folyamatos és nem kampány- vagy alkalomszerû marad a táncház, akkor késôbb az egymást követô évjáratok a táncokat már egymástól is elsajátítják. Éppen ez a legcsodálatosabb a táncházban, ez a folyamatos és spontán népi önképzô jelleg. Az iskolai táncházakban nevelkedett fiatalság jelenti majd a jövôben az immáron iskolán kívüli ifjúsági, polgári táncházak folyamatos utánpótlását, tartós résztvevôit, és velük együtt végsôsoron a mi magyar népnemzeti megtartó közösségeinket.
Jó iskolai táncházakat tehát mindenfelé és mindenkinek, az óvodáktól elkezdve, fel egészen az egyetemekig!
Szlovákiában az év végéig 7 százalékos pótvámot vezetnek be az importáruk 75 százalékára. A pótvám mértéke 2.000 elejétôl 5 százalékra, a jövô év közepétôl 3 százalékra mérséklôdik. A behoztalt terhelô többlettarifát 2.000 végén megszüntetik.
A honatyák nem mondanak le a szünidôrôl. Ion Diaconescu szerint a képviselôk és a szenátorok nem hajlandók lemondani a nyári szünidôrôl egy rendkívüli ülésszak kedvéért. Az alsóházi elnök véleménye az, hogy a sürgôs törvényekre jut majd idô a közeli idôben vagy az ôszi ülésszakon.
Tavaly hozták a sürgôsségi kormányrendeletet arról, hogy az állami költségvetésbôl 90 milliárd lejt utaljanak át az állami társadalombiztosítás költségvetésébe. Constantinescu elnök áldását adta rá, hiszen az 1998. évi 35- ös sürgôsségi rendeletet a parlament nemrég jóváhagyta.
Ismét Duna-fesztivál a Római-parton
Ismét ünnepséggel köszönti a Dunát a budapesti Római-part a szezon kezdetén: a hét végén hatodik alkalommal rendezik meg a Duna-fesztivált, amelyen sport-, kulturális és környezetvédelmi rendezvények követik egymást két napon keresztül. A Rómaifürdô telep, a Szabadidô és Diák Vízisport Egyesület szervezésében pénteken a diákoké lesz a Duna, iskolai csapatok mérik össze tudásukat a vízen. Szombaton a parton és a vízen 16 féle sportágban versenyezhetnek amatôrök és profik, a Római úti lakótelepen pedig egész nap színpadi programok szórakoztatják az érdeklôdôket. A hagyományoknak megfelelôen délután megválasztják az idei év legszebb Dunai Sellôjét, este tûzijáték és utcabál zárja a programot.
Kanadai kiállítás a Széchényi Könyvtárban
Az elmúlt idôszak Kanadában megjelent vagy Kanadáról szóló könyveinek legjavát mutatják be keddtôl tíz napon át Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A Kanadai Írószövetség tíz éve éppen Budapesten indította útjára íróinak, költôinek mûveit bemutató sorozatát, amely azóta megfordult a régió több országában és a Távol-Keleten is. A lírában idén mintegy ezer angol és francia nyelven született mûvet mutatnak be a Széchényi Könyvtárban, remélve, hogy elôsegítik a tengerentúli szerzôk ismertségét. A bemutató további anyagát képezô Kanadai Tanulmányok Utazó Könyvkiállítás mintegy 300 olyan kötetet tartalmaz, amelyet minden esztendôben a Kanadai Könyvek Exportjáért Szövetség állít össze kiadók és mecenatúrák legújabb kezdeményezéseibôl.
"Szellemvasút" a madridi metrón
Vezetô nélkül indult el hétfôn hajnalban egy metrószerelvény a madridi Plaza de Castilla állomásról, és három megállón haladt át "szellemvonatként". A vonatvezetô történetesen leszállt, hogy ellenôrizzen egy rosszul csukódó ajtót, amikor a szerelvény eddig ismeretlen okokból mozgásba jött. A három állomást követôen egyre gyorsabban száguldó szerelvényt végül is egy utasnak sikerült megállítani azzal, hogy meghúzta a vészféket. Elôzôleg azonban az utasok közül többen is megsérültek, amikor megpróbálták kinyitni az automatikusan mûködô ajtókat és kiugrani a szerelvénybôl. Nyolc utas panaszt tett a metrót üzemeltetô társaság ellen, amely vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy miként lett "szellemvasút" a 9-es vonal egyik szerelvényébôl.
Életmentô útlevelek címmel nyílt fotódokumentum-kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban hétfôn, tisztelegve a II. világháború alatt az üldözöttek mentésében részt vevô, elsôsorban 1944 tavaszától 1945 januárjáig Budapesten szolgálatot teljesítô diplomaták emléke elôtt. A június 30-ig látható tárlat megnyitóján részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök, Per Angel, egykori svéd követségi attasé is, aki a budapesti svéd misszió tagjaként, Raoul Wallenberg munkatársaként személyesen is közremûködött zsidó emberek tízezreinek kimenekítésében Magyarországról. A fotók és korabeli hivatalos okiratok, eredeti menlevelek bepillantást nyújtanak az 1944 tavaszától 1945 februárjáig terjedô idôszak történelmébe.
Ötödik alkalommal rendezik meg Dombóváron június 24—27. között a Pál-napi vigasságokhoz kapcsolódóan a Dombó-expó elnevezésû általános kiállítást és vásárt. A négynapos rendezvényen mintegy ezer négyzetméternyi területen mutatkoznak be a termelô és szolgáltató vállalkozások, kézmûvesek, gazdaságok. Vendégkiállítókat várnak Horvátországból, Romániából és Németországból is.
Az ELTE Média Centrum diákjai magyar nyelven indították útjára a Koszovói Információs Honlapot, amely a világhálón rendszeres frissítéssel mutatja be a délszláv eseményeket. Az internet a tájékoztatáson túl alkalmat kínál arra is, hogy bárki kifejthesse véleményét az eseményekkel kapcsolatban. Az olvasókat a http://mediacenter.elte.hu/ címen a rendszeres hírek mellett sajtószemle, a térség történelmi hátterérôl szóló összeállítás, illetve kronológia is várja.
Az eddigi átvilágítások, valamint az EU és Magyarország közötti tárgyalások menete azt mutatják: semmi sem szól ellene, hogy tartható legyen a 2002-es európai Uniós csatlakozás. Ezt Eckhardt Jaedtke, az EU budapesti képviseletének helyettes vezetôje mondta, amikor Debrecenben hétfôn felavatta az Eurorégió- házat. Ebben a lakosság és a vállalkozók egyaránt közvetlenül juthatnak hozzá az Európai Unióval kapcsolatos információkhoz, a különféle pályázati feltételekhez.
A Maros Megyei Ipari, Kereskedelmi és Mezôgazdasági Kamara június 3-5. között szervezi meg Szovátán az ország valamennyi hasonló kamarája számára az esedékes évi közgyûlést, tájékoztatott Nan Gheorghe elnök. A közgyûlésen számbaveszik az elmúlt év eredményeit, a kamarák munkájának hatékonyságát. Az évi közgyûlésen terjesztik elô az 1999. júliusa és 2000. júniusa közötti idôszakra szóló terveket is.
A hátrányos helyzetûek segélyei két hónapot, a súlyosan hátrányos helyzetûeket gondozók fizetése és a rokkant gyerekek segélyei egy hónapot késnek - közölte Dorin Suciu, a Maros Megyei Hátrányos Helzetûek Felügyelôségétôl. Ennek oka, hogy az erre a célra szánt összegek késve érkeznek a felügyelôség kasszájába, mivel a gazdasági egységek nem fizetik be idôben a pénzt a társadalombiztosítási alapba.
Jóllehet az Egészségügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Országos Orvosi és Gyógyszerészkollégium, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közös egyezsége alapján megállapodás született arról, hogy a 159 ártámogatott gyógyszerek listáját 270-re bôvítik ki, a marosvásárhelyi gyógyszerészek mai napig sem kapták meg a gyógyszerlistát. Így a betegek 270 gyógyszer helyett továbbra is csupán 159 esetében részesülnek ártámogatásban.
A Maros Megyei Tanács Állandó Bizottságának legutóbbi ülésén az Anyakönyvi Hivatal jelentésébôl kiderült, hogy a megyében az év elsô négy és fél hónapjában 2050 születési bizonyítványt, 1025 házasságlevelet és 2775 halotti bizonyítványt bocsátottak ki.
Az Opticris gyermeknapi ajándéka
A Gyermekek Nemzetközi Napja alkalmából a marosvásárhelyi Opticris számítógépes látszerészbolt a gyerekeknek ingyenes szemvizsgálattal kedveskedik. A vizsgálatokat június 5-én, szombaton 14-20 óra, míg június 6-án, vasárnap 8-14 óra között végzik. Elôjegyzés a 065/169.626-os telefonon.
Az idei helyi költségvetés 15 millió lejt szánt az erdôszentgyörgyi napipiac felújítására - közölte Barabás Mihály polgármester. Ezen a héten kerül sor a tetôszerkezet javítására, a piactér bôvítésére, valamint a kövezésre, hogy a piaci árusítást civilizáltabb körülmények között bonyolíthassák. A polgármester arról is tájékoztatott, hogy a helyi gazdasági egységek július 15-ére Bajára készülnek egy nagyszabású termékkiállításra.
Segélyszállítmány Nyárádszeredából
Múlt hét végén a nyárádszeredai polgármesteri hivatal a Slovinex Kft. jóvoltából segélyszállítmányt indított a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére, adta hírül Nagy Jenô alpolgármester. A 23 millió lej értékû adományokat Huszt városban osztották szét. A ruhanemûbôl, cipôbôl álló szállítmány összegyûjtése a helyi lakosságnak, az RMDSZ-nek, Szabó László vállalkozónak, a Nyárád Szövetkezetnek, valamint az árvaháznak köszönhetô.
A marosvásárhelyi Természettudományi Múzeumban hétfôn rendkívüli kôzetkiállítás nyílt meg. A kiállítás anyagát a múzeum anyagából Vasile Pasca Viorel mérnök, dr. Chinta Vasile, a Havasi Gyopár Alapítvány, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem anyagából válogatták.
Berlinben ma nyílik az elsô fotókiállítás abból a sorozatból, amelyen Jakab Tibor fotómûvész hetven fekete-fehér szoció témájú képét mutatják be. A németországi kiállítássorozat következô állomásai Heidelberg, majd Heppenheim.
A marosvásárhelyi Aurel Filimon — volt Iskola — utca 32. szám alatti 6-os számú óvodába az 1999- 2000-es tanévre a beiratkozásokat június 15-30. között végzik. Telefon 135-015. A helyek száma korlátozott.
Ma 9 és 14 óra között Marosvásárhelyen szünetel az áramszolgáltatás az Elba, Bôség, Sebes, Traian Mosoiu, Hóvirág és Sincai utcában szünetel az áramszolgáltatás. Holnap pedig 8 és 18 óra között a fák gallyazása miatt elveszik a villanyt Marosszentkirályon a Völgy és Maros utcában, valamint a Fô út 142-192., valamint a 17. és 203. szám között.
Szoros testvérvárosi kapcsolat
Szováta alpolgármestere, Zsigmond Ferenc vezette azt a négytagú delegációt, amelye a brzeskói városi tanács meghívására utazott Lengyelországba a múlt hét végén. Az alkalmat a "Brzeskói Napok" rendezvénysorozat szolgáltatta. A küldöttség tagjai az alpolgármester mellett Fülöp Nagy János, Lengyel Gábor és Kiss Dénes tanácsosok voltak.
Copyright © Népújság - 1999