Megkezdôdött a szerzôdéskötés a fogyasztókkal

Az új villanyszámlák mellé a fogyasztók júliusban egy szerzôdést is kaptak, mely az áramszolgáltató és a fogyasztó között jön létre aláírás után, és az alkalmazott díjszabási rendszerre vonatkozik. Nagyon sok olvasónk panaszolta, hogy a számlát vivô személy otthagyta náluk ezt az okmányt, de nem magyarázta el kellôen, hogy mi vele a teendô. Felvilágosításért a marosvásárhelyi Electrica Rt. kirendeltségének vezetôségéhez fordultunk, ahol az alábbiakat sikerült megtudnunk.

Mint már többször a sajtóban is megjelent, az idéntôl a fogyasztó maga döntheti el, hogy a felajánlott három tarifálási rendszer közül melyiket választja, annak függvényében, hogy számára melyik a legelônyösebb. A most kihordott — kék színû — szerzôdésben minden fogyasztó saját maga kell kitöltse az erre a célra fenntartott helyen a választott változatot. Ez az ARTICOL UNIC alatti harmadik sorban található kipontozott rész, amire a következô változatok kerülhetnek: tariful social (szociális díjszabás), tariful standard (standard, azaz szabvány díjszabás), tariful standard diferentiat (differenciált szabvány díjszabás). A kitöltött és aláírt szerzôdést aztán az augusztusban visszatérô villanyóra-leolvasónak lehet átadni, vagy legkésôbb augusztus 31-ig személyesen vagy postán a vállalat központi székhelyére kell eljuttatni. Azokat a fogyasztókat, akik nem juttatják el eddig a dátumig az aláírt szerzôdést a vállalathoz, hivatalból standard díjszabás szerint fogják számlázni mindaddig, amíg sikerül szerzôdést kötni velük. Akik szerzôdésben vállalják a szabvány tarifát, azok szeptembertôl kezdôdôen visszakapják a letétbe helyezett garanciájukat, viszont akiket hivatalból fognak ilyen tarifa szerint számlázni, azok nem. Ez egy plusz ok arra — azontúl, hogy rendben legyenek az iratai —, hogy mindenki idôben megkösse ezt a szerzôdést.

Augusztus végéig a szolgáltató mindenkinek a legelônyösebb változat szerint számlázza a villanyáramot, s a most szétküldött szerzôdés jobb felsô sarkában egy szám segítségével meg is jelöli, hogy melyik az. Akinek itt 1-es szám szerepel (a fogyasztók kb. 40%-a), az azt jelenti, hogy eddigi áramfogyasztási szokásainak betartása mellett az illetô fogyasztónak a szociális díjszabás lehet a legelônyösebb. Ez akkor van így, ha havi fogyasztása 70 kWh alatt marad. A 2-es szám a szabvány díjszabást jelenti. Ez azoknak elônyös, akik rendszeresen 70 kWh fölött fogyasztanak havonta. A 3-as szám a differenciált szabvány díjszabásnak felel meg, ennek a változatnak a választása csakis úgy fizetôdik ki, ha a fogyasztó elsôsorban hétvégén, vagy éjszaka 22 és 6 óra között fogyaszt áramot. Persze ettôl még mindenki maga eldöntheti, hogy melyiket akarja választani. A választás legkevesebb egy évre szól, illetve az idén kivételesen még egyszer bárki megváltoztathatja a választott díjszabási rendszerét, ám nem visszamenôlegesen.

Írjunk néhány szót az árakról is. A szociális tarifa szerint 50 kWh alatt 500 lejt fizet kilowattóránként a fogyasztó, e fölött már 1951 lej/kWh a díjszabás. Teljesen más a számítási szisztéma a szabvány díjszabás esetén. Ebben az esetben napi 700 lej bérleti díjat számolnak fel, függetlenül a fogyasztás mértékétôl. (Ez azt is jelenti, hogy amennyiben abban a hónapban nem használnak egyáltalán áramot, akkor is 21.000 lejre rúg a villanyszámla.) Ezen felül minden kilowattóráért 610 lejt kell fizetni. A differenciált standard tarifa esetén is létezik a napi 700 lej bérleti díj, ezen túl az éjjeli és hétvégi áramért 480 lej/kWh a felszámolt ár, hétköznap nappal pedig 740 lej/kWh.

Az új rendszerre való átállás nem könnyû. Az áramszolgáltató központi pénztárainál hosszú sorok kígyóznak. Jelenleg újabb pénztárablakokat készítenek elô az átadásra, s a központi számítógépes nyilvántartás segítségével azt is meg fogják oldani, hogy a lakhelytôl függetlenül a számla bármely pénztárablaknál kifizethetô legyen. Erre azonban legkevesebb szeptemberig kell várni. Addig is az áramszolgáltató vezetôsége elnézést kér a kellemetlenségek miatt a fogyasztóktól.

Megyeközpontunkban az elmúlt héten nyolc személyt utaltak be a járványkórházba vírusos agyhártyagyulladással, ami a korábbi iôszakokban észlelt megbetegedéseknél valamivel több, de nyári idôszakban természetesnek tekinthetô — nyilatkozta lapunknak dr. Rodica Pascu egyetemi tanár, a fertôzô betegségek marosvásárhelyi 2-es számú klinikájának vezetôje.

Amint a professzorasszony elmondta, a vírusos agyhártya- és agyvelô-gyulladások az enterovirózisok, azaz a tápcsatorna útján terjedô vírusfertôzések következményeként alakulnak ki. A nyári idôszakban észlelhetô emelkedô tendencia annak tulajdonítható, hogy a legyek, szúnyogok terjesztik a járványt a vírushordozó rágcsálókról, háziállatokról, sôt, mint tavaly az ország déli megyéiben, a vándormadarakról az emberre. Hasonlóképpen a kullancs is a vírusterjesztôk közé tartozik.

A betegség hirtelen kezdôdik emésztôrendszeri panaszokkal, hányás, hasfájás, a normálisnál hígabb széklet, majd a fejfájás következik, ami egyre erôsebb lesz, s mind gyakrabban hányik a beteg, függetlenül attól, hogy milyen ételt fogyasztott. Meg kell említenünk az izomfájdalmat is, ami szintén tüneti velejárója lehet a betegségnek.

A fertôzés ellen az általános higiénés szabályok betartásával, a legyek, szúnyogok kiirtásával, valamint a kullancscsípés elkerülésével védekezhetünk — tanácsolta Pascu doktornô.

A bajor kormányfô látogatása

Edmund Stoiber bajor miniszterelnök szerdán a kormánypalotában kijelentette, hogy nyomatékosan támogatni fogja Románia betagolódását a NATO- ba, 2002-t emlegetve idôhatárként.

A sajtónak adott nyilatkozatában rámutatott, méltatja Románia állásfoglalását a koszovói konfliktusban és a külföldi adósságok törlesztéséért tett elôfizetéseit.

Kidomborította, hogy Románia számottevô haladást ért el az utóbbi idôben a privatizáció és a közigazgatási reform tekintetében, és fontos szerepet kell betöltsön a délkelet-európai stabilitási paktumban.

A hivatalos megbeszéléseket követô közös sajtóértekezleten Edmund Stoiber egyebek között kiemelte Bajorország érdeklôdését a román féllel kötendô projektek iránt. Így például a DASA és a SIEMENS német társaságok részt vállalnak az energetikai és szállítási rendszerek fejlesztésében, a repülôiparban.

A látogatás alkalmából közös nyílatkozatot írtak alá a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése érdekében. A román—német kapcsolatok keretében Bajorország elsô helyen szerepel a kereskedelmi cseréket illetôen.

Az államfô vezette küldöttség a balkáni csúcsértekezleten

A balkáni stabilitási megállapodásnak szentelt szarajevói csúcstalálkozón Románia azt szeretné elérni, hogy Bukarest legyen a házigazdája az egyik olyan szakértôi tanácskozásnak, melyen a térség országainak nyújtott konkrét segítségrôl döntenek.

Az ország vezetôi rendre hangsúlyozzák, hogy a Balkánon a gazdaság helyreállítása a stabilitás központi tényezôje. Ebben a folyamatban minden országnak helyet kell kapnia, nem úgy, mint ahogy a daytoni egyezmény után történt: akkor Bosznia-Herecegovina újjáépítésében csak a nyugati országok vettek részt.

A politikai elemzôk szerint a szarajevói csúcstalálkozó elsôsorban elvi és politikai jellegû lesz. A cél az, hogy meghatározzák az újjáépítés mértékét és a folyamatban részt vevô országok szerepét.

A Ziarul Financiar címû gazdasági napilap arról írt, hogy Szarajevóban várhatólag nyilatkozatban vállalnak kötelezettséget az újjáépítésre, s felajánlanak néhány száz millió dollárt a koszovói humanitárius akciók számára.

A Szarajevóba utazó román küldöttséget Emil Constantinescu államfô vezeti. A delegáció tagja lesz Radu Berceanu ipari miniszter. A tervek szerint a román, a bolgár és a moldovai küldöttség elôbb Budapestre utazik, s innen a magyar delegációval együtt repülnek majd a boszniai fôvárosba.

Andrei Plesu nyilatkozata az MTI-nek

A jugoszláv konfliktus, amelyben Románia és Magyarország közös álláspontot foglalt el, megszilárdította a két ország közti politikai szolidaritást — jelentette ki Andrei Plesu külügyminiszter szerdán az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Andrei Plesut a regionális együttmûködés és a magyar-román kapcsolatok alakulásáról kérdezte az MTI tudósítója abból az alkalomból, hogy csütörtökön és pénteken tartják Bukarestben a magyar-román kormányközi vegyesbizottság harmadik ülését, s ennek keretében kétoldalú külügyminiszteri tárgyalások is szerepelnek a napirenden.

A külügyminiszter megítélése szerint a kormányközi vegyesbizottság tavaly ôsszel Budapesten tartott második ülése óta eltelt idôben nemzetközi szinten a koszovói konfliktus és Magyarország NATO-tagsága volt a legnagyobb hatással a két ország kapcsolatainak alakulására. Plesu kiemelte azt is, hogy a NATO washingtoni csúcsértekezletén megerôsödött Románia tagjelölt státusa.

"A NATO-tagság Magyarország számára új felelôséget és kötelezettségeket is jelent azok mellett az elônyök mellett, hogy a világ jelenlegi legerôsebb politikai-katonai szövetségéhez tartozik. Magyarország most elôször fordul úgy a tôle keletre fekvô térség irányába, hogy nem kizárólag az etnikai-történelmi összetevôre figyel" — hangsúlyozta a külügyminiszter.

"A koszovói események hatással voltak Románia fejlôdésére is. A konfliktus idején tanúsított álláspontjával Románia megerôsítette: olyan ország és olyan kormánya van, amelynek határozott szándéka, hogy a nyugati közösség szerves része legyen, még akkor is, ha ez áldozatokat, sôt szenvedést követel. A jugoszláv konfliktus, amelyben közös álláspontot foglaltunk el, megszilárdította politikai szolidaritásunkat" — mondta Plesu.

A külügyminiszter szerint Magyarország teljes jogú NATO-tagsága nem jelent minôségi változást a kétoldalú viszonyban. Magyarország és Románia ugyanaz a sajátos és összetett kapcsolatokkal rendelkezô két ország maradt, s a két ország közti aktív partnerség a a leghatékonyabb eszköze a kapcsolatok alakításának.

A NATO-tagság ugyanakkor Magyarországot fontos partnerré teszi amiatt a szerep miatt, amelyet a szervezeten belül játszhat Románia atlanti integrációja szempontjából. Románia bízik abban, hogy a felvett új tagok beilleszkedése a legkedvezôbben fog alakulni, mivel bizonyos értelemben ettôl is függ a NATO elképzelése a további keleti bôvítést illetôen.

"Magyar részrôl a washingtoni csúcsot követôen is megerôsítették, hogy Budapest Románia lehetô leggyorsabb NATO-integrációját támogatja. Rendkívüli módon értékeljük ennek az álláspontnak a szívélyességét és ésszerûségét" — hangsúlyozta Plesu.

A külügyminiszter szerint Koszovó fordulópontot jelent a nemzetközi kapcsolatokban az emberi jogok kezelését, a nagyhatalmak és a nemzetközi szervezetek szerepérôl alkotott felfogást illetôen.

"Új elvek szilárdultak meg. Románia és Magyarország — részint mint a Jugoszláv Föderáció szomszédai, illetve az egyik mint NATO- tagjelölt, a másik pedig teljes jogú tag — közvetlenül érintett és érdekelt nemcsak a koszovói konfliktus megoldásában, hanem a délkelet- európai térség hosszú távú stabilitásának biztosításában is. Ebbôl a szempontból a román-magyar kapcsolatok minôségi fejlôdésen mennek át" — fogalmazott.

Plesu hangsúlyozta, hogy a Délkelet-európai Stabilitási Megállapodás a regionális szintû nemzetközi együttmûködés egyik legfontosabb kerete. A "balkáni Marshall-terv" visszaélésig való emlegetése azonban túlzó, a valóságtól elszakadt várakozásokhoz is vezetett ahhoz képest, amit a megállapodás tényleges lehetôségként nyújt.

"Ez közép- és hosszú távra szóló terv, s egyes pénzügyi források még nem teljes mértékben tisztázottak. Közrejátszanak bizonytalansági tényezôk is, például az, hogy milyen lesz rövid távon a Jugoszláv Föderáció és Szerbia politikai fejlôdése, milyen idôtávon belül várható az EU-embargó feloldása. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszok döntô módon meghatározhatják, hogy a szomszédos országok — mint Románia és Magyarország- milyen helyet kapnak és milyen szerepet játszhatnak a balkáni csomagtervben".

"A megállapodás egyben kiváló tárgyalási alap és együttmûködési lehetôség országaink közös erôfeszítései számára is. Meggyôzôdésem, hogy bár a két országnak sajátos stratégiai érdekei vannak mind a regionális stabilitás, mind saját fejlôdése biztosításában, ebben az esetben csak együttmûködésrôl és semmiképpen sem vetélkedésrôl lehet szó" — szögezte le.

A kétoldalú kapcsolatok közelmúltban elért eredményeirôl szólva Plesu kiemelte a román-magyar közös zászlóalj felállításához szükséges elôkészületek befejezését, határátkelôk átminôsítését és fejlesztését, a környzetvédelem, a munkaerô-hasznosítás és a társadalombiztosítás terén való együttmûködésben elért haladást, a közös kulturális munkaterv elfogadását.

Plesu elmondta, hogy a román kormány illetékes hivatala figyelemben tartja azt a leltárt, amelyet a kormányközi bizottság budapesti ülésén állított össze a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó albizottság, de amely akkor nem került a plenáris ülés elé.

"A román kormány tudomásul vette a szóban forgó jegyzôkönyvben megfogalmazott témákat, s hozzákezdett a rendelkezésére álló konkrét lehetôségeknek megfelelô megoldások kereséséhez azokban a kérdésekben, amelyek a hatáskörébe tartoznak. Mint a múlt év végén Magyarországon tett látogatásom alkalmával is mondtam, teljes mértékben készek vagyunk arra, hogy foglalkozzunk a listán szereplô minden tétellel, miután meggyôzôdésem, hogy a magyar fél ugyanígy tesz" — jelentette ki.

Plesu szerint az azóta eltelt idôben bizonyos haladás történt: egyes kérdésekre kormányzati megoldást találtak, másokkal az illetékes állami intézmények, illetve a helyi kormányzatok foglalkoznak. "Természetesen vannak olyan kérdések is, amelyek nyilvánvalóan a demokratikus mechanizmusokat — beleértve az egyes helyi kormányzatok, a törvényhozói, illetve igazságügyi szervek autonóm döntéseit — igénylik" — tette hozzá.

A mostani ülésen a kisebbségi bizottság képviselôi számba vehetik, mit sikerült és mit nem sikerült teljesíteni. "Ugyanakkor azt javasolnám, hogy a két fél nagyobb figyelemmel és szigorral értékelje: kormányainknak milyen tényleges intézményi hatásköre van az adott ország törvénykezésének megfelelôen arra, hogy teljesíthessék a vállalt kötelezettségeket" — hangsúlyozta.

Andrei Plesu végezetül a Romániában folyamatosan napirenden szereplô Gojdu-alapítvány kérdését illetôen elmondta, hogy a román fél június 29-én szakértôi bizottság felállítását javasolta a jogi és gyakorlati részletek megvizsgálására. "Orbán Viktor magyar miniszterelnök a román kormányfôvel, Radu Vasilével tartott július 23-i találkozóján egyetértett azzal, hogy hozzák létre a Gojdu- alapítvány örökségének visszaadásával kapcsolatos problémákat vizsgáló közös munkabizottságot" — tette hozzá.

Köztudott, hogy a kormány, ha csak teheti, megvalósításként jelöli meg az Interneten nyitott oldalak létrehozását. Igencsak meglepôdhet azonban az, aki meg is próbálja nézni ezeket az oldalakat. Sok helyen az egyébként tetszetôs bejelentkezô oldalon kívül semmi más nem hívható le, vagy ahol mégis, ott igencsak elavult információkat találunk (tisztelet a kivételnek).

A napokban a címet hívtam le, tekintettel arra, hogy azt reméltem e bûvös betûk leírásakor, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Informatika és Management Intézete (IMI) által összeállított információáradatból sikerül kiválogatnom az engem érdeklô híreket, újdonságokat. Már a rövid bevezetô felkeltette a figyelmemet, és feltételezem, hogy hasonlóképpen felkelti egy külföldi befektetôét is, ha éppen ennek az oldalnak az angol változatát olvassa (mert olyan is van). Éppen ezért sorra minden alcímre rákattintottam: "hadd látom, úgymond, mennyit ér..."

Néhányszor a különbözô, egyébként lehívhatónak tervezett alcímek kiválasztása után a gép kedvesen, szabványszerûen közölte: "a kért oldal még szerkesztés alatt áll". Mindjárt úgy éreztem, nem hiába van az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak Informatika és Management Intézete, lám-lám, dolgoznak és fizetésük méltán arányos az általuk végzett munka fontosságával. Minél több ilyen alcímre bukkantam, annál jogosabbnak éreztem az intézet létét, hiszen ennyi alcím megírása, megszerkesztése stb. nem kis munka.

Az elsô lehívható oldalon rövid és általános jellegû (csak semmi konkrétum!) leírást találtam Románia természeti tartalékairól, de nem veszítettem el a türelmem mindaddig, míg az egyre gyarapodó "munka alatt álló oldalak" közt rá nem találtam a befektetôknek szántra. Ez igen ötletesen le szándékszik írni a külföldi befektetéseket szabályozó rendelkezéseket, ami a közismert rendelkezési összevisszaságban nagyon hasznos lehetne. Sajnos, csak lehetne, mert a felsorolásban csak szerepel a 35/1991-es számú, külföldi befektetésekre vonatkozó törvény, az ezt módosító 31/1997-es számú sürgôsségi kormányrendelet, a Román Nemzeti Bank által kiadott a profit honosítását szabályozó körlevele, a 92/1997-es számú, a közvetlen beruházásokat ösztönzô sürgôsségi kormányrendelet, valamint a kormánynak a fent említett sürgôsségi kormányrendelet módszertanát leíró 94/1998-as határozata. Persze olyan apróságok, mint a tavaly évvégi importadó növelésére vonatkozó rendelet, meg egyebek nem jelennek meg az oldalban, bár sok befektetôt, külföldi befektetôt közvetlenül érint, ráadásul az említett törvényeknek csak a címe szerepel. No de sebaj, kicsire nem adunk, gondoljuk és továbbhaladunk.

Igen érdekes információkat találunk a külföldi befektetések helyzetét taglaló adatok között, de sajnos azok 1997 (!) -re vonatkoznak. Hogy jelenleg a külfüldi befektetôk, és nem csak ôk, 1999-et írnak, az mellékes. Egyébként is ezek a két évvel ezelôtti adatok az 1996-osakkal szépen összevetve, feldolgozva megtalálhatók. Mégiscsak dolgozik az erre hivatott személyzet, ha kicsit lassan is…

Késôbb ráakadtam egy újabb, érdekesnek ígérezô felsorolásra, éspedig a befektetôknek nyújtandó kedvezményekrôl, de sajnos itt is csak az 1997-es évi rendeletekig jutottak el.

Meglepetésemre nem állt munka alatt, tehát lehívhattam >>Hat "meggyôzô" érv a romániai befektetések mellett<< címszót, ahol a felsorolásban a következôk szerepelnek (a sorrend eredeti, a zárójelben levô megjegyzések azonban természetszerûleg nem szerepelnek az oldalban):

— a kézi munka alacsony ára

— piaci lehetôségek, mivel a piac egyes részei nincsenek lefedve és nagyobb a kereslet, mint a kínálat (hogy melyek ezek a piacrészek, azt mindenki keresse meg maga)

— intézményesített támogatás a külföldi befektetôknek, lásd Privatizálási Minisztérium

— alacsonyabb nyelvi korlátok, mint más kelet európai országokban: mert a román nyelv latin nyelv, mert az iskolákban tanítják az angol és francia nyelveket (nem mint más keleteurópai országokban, ahol a franciát meg az angolt tanítják, sic), és számos németül beszélô állampolgár (nem mint más kelet-európai országokban, ahol… — Persze a magyarul beszélô 2 millió állampolgár se kutya, de az csak a magyar és nem a "Külföldi" befektetôket vonzaná.)

— kiváló emberanyag: dolgos, kereskedelmi szellemmel rendelkezô, tanulékony, gyakorlatias (aki eddig nem találkozott volna számos ilyen emberrel, az nézzen csak utána, mert lennie kell, ha máshol nem, hát a minisztériumban)

— határozott kormány, szilárd reformtörekvésekkel és azzal a feltett szándékkal, hogy ösztönzi a külföldi befektetéseket.

Hát igen, ilyenek vagyunk mi, csak azt nem tudom, miért csodálkoznak egyes politikusok, hogy a külföldi befektetôk nem hemzsegnek nálunk. Ami meg a minisztérium Interneten közzétett oldalát illeti, azt hiszem, jobb, ha nem minôsítem.

Szlovák ellenzékiek népszavazást akarnak

A szlovák ellenzékhez tartozó szervezetek képviselôi szerdán közel félmillió aláírást tartalmazó petíciós íveket adtak át az államfô, Rudolf Schuster hivatalának. Azt követelik, hogy Schuster írjon ki népszavazást, mellyel az emberek véleményt nyilváníthatnak arról: vajon kell-e a kisebbségi nyelvtörvény és privatizálhatók-e Szlovákia stratégiai jelentôségû vállalatai ?

A Szarajevóban tartózkodó Schuster hivatalának munkatársát, Ján Klepácot bízta meg az ívek átvételével. Klepác közölte: az államfô 30 napon belül ellenôrizteti az aláírások hitelességét, egyszersmind szakértôkkel konzultál arról, vajon jogszerû lenne-e a referendum kiírása.

A szlovák alkotmány egyértelmûen úgy rendelkezik, hogy alapvetô emberi- és szabadságjogi kérdések, adózási ügyek és az állami költségvetést érintô kérdések nem dönthetôk el népszavazással, ezért ezekrôl népszavazás nem írható ki. Az ilyen kísérlet alkotmányellenes lenne. Ismeretes, hogy Schuster már aláírta a kisebbségi nyelvtörvényt, amely szeptember elsejétôl hatályba lép.

A 446 823 aláírás összegyûjtôinek más a véleménye. Abban bíznak, hogy az elnök kiírja a népszavazást, melynek kérdései szerintük az általuk megfogalmazott formában nem teremtenek alkotmányellenes helyzetet. "Akarja-e Ön, hogy a közigazgatás nyelve a továbbiakban is csak szlovák legyen, úgy, ahogy 1999. június 1-ig volt?" -hangzik az elsô kérdés. A második kérdés azt vizsgálná, vajon egyetért-e a polgár azzal, hogy az állam stratégiai jelentôségû vállalatai az állam tulajdonában maradjanak és ne legyenek privatizálhatók. A kérdésben tizenhat vállalatot neveznek meg. Köztük szerepelnek az energetikai vállalatok, a vasút, a posta, az állami erdôgazdálkodás, a távközlés és az öt legnagyobb állami pénzintézet is.

Csáky Pálnak, a szlovák kormány emberi jogi és kisebbségi kérdéseket felügyelô alelnökének véleménye szerint az aláírásgyûjtôk törekvése alkotmányellenes, ezért az a meggyôzôdése, hogy Szlovákiában ilyen népszavazásra nem kerülhet sor.

— Zeyk Domokos dédunokája vagyok — mondja Török Gáspár; hiszünk neki. A Bodor Péter sétány Állomás felôli részén távoli hangosbemondó metéli a csendet, pár száz méterrel arrább javában dúl az élet, a kapzsi forgalom, itt azonban vonat is alig. Gáspár úr világosszürke pólóján pofa felirat : No job, No money, No problem!, hát Istenem, neki nincsenek már gondjai, született 1934-ben, a 65. szülinapján beszélgetek vele, és meg sem hatódik, a a nappaliban régi képek a falon, nemesi famíliából jön a vastag lencséjû szemüveggel szemlélôdô EFIAP-ember. Percenként csöng a telefon, interjút ad, kérdem, kinek, azt mondja, fogalma nincs, az illetô úgy mutatkozott be: presa locala. Helyi sajtó. Mondom: Prensa Latina, az volna a dulimanó. Hozza a kávét, mutatja Curriculumát, impozáns, mert ez az ember nagyjából jól vett minden kanyart az életben: Brassóban született, Vásárhelyen volt bolyais diák, Bukarestben szerzett mérnöki oklevelet, és 1969- tôl 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig voltaképpen gyárakat épített. A vásárhelyi, a dicsôi kombinátot, a fotógyárat , az öntödét. Felesége, a gyógyszerész Ilona is nyugdíjas már. Lányuk, Réka két diplomát is szerzett, nemrég ment férjhez, mérnök, közgazdász; vejük Komáromi András: elektromérnök, informatikus, közgazdász. A fiatalok Budapesten élnek. Gáspár a konyha és a hálószoba között "alkotta" életmûvét, a szûk átjáróban van az a falba épített szekrény, ahol a szakma kellékeit tartja, a fürdôszoba kis ablaka pedig bakacsin bevonatú: csukva csaknem tökéletes a setét.

Mi egyéb kellene a fénnyel kacérkodónak.

(Ja, tudom: unoka. De az még nincsen.) Legnagyobb teljesítménye mégsem fotómûvészeti ténykedése volna, hanem az az álom, melyet sok éve próbál valóra váltani. Török Gáspár ugyanis az erdélyi fényképezés könyvét írja, illetve gyûjti az anyagot, a tudás szócikkeit hozzá. — Szakmailag különösen büszke vagyok arra, hogy a Román Fotóklub nekem adta elsô Kiváló Oklevelét (1988-ban) — mondja a mûvész. Aki mellesleg, de bizonyára nem másodsorban a fotómûvészek szövetsége erdélyi tagozatának is és a marosvásárhelyi fotóklubnak is alelnöke. — Kedvenc témáim: az épületfotó, a portré és az akt. Minden közönséges dolog, ami mellett mások csak úgy elmennek, számomra érdekes lehet. Fel kell fedezni benne az egyszerit, a különlegeset, a megismételhetetlent. Ez a felvétel lényege: az egyszeriség, ezzel olyanná válik, mint maga az ember, aki szintén egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Akár az idô. Számomra a legfontosabb a szemszög, amelybôl rálátok a témára. És ekkor nincs különbség az ún. hagyományos meg az ún. absztrakt között, mert a fotózás nem csak dokumentálás, hanem tudatos alkotói munka, attól a pillanattöredéktôl kezdve, ahogy rá tudsz látni a képi összefüggésrendszerre. Szerencsére nem a meghatározás dönti el, mi ebben a jó és a mûvészi. Az életnek felvillanó szelete, szegmentuma a Villanáskor rögtön múlttá válik. Ezt hozza vissza a fénykép — ettôl tiszteletre méltó mint mûvészi alkotás. Másként pedig nagyon nehéz megvonni a határvonalakat: mettôl meddig fotó, mettôl meddig mûvészet.

Török Gáspár kivárja az ihlet pillanatait, az élet egyszeri és megismételhetetlen villanatait. Kiállítása címéül is ezt választotta: Kivárt pillanatok. Nem kérdezem, mennyi benne a csel és mennyi a fehérbotos ráhibázás, a vakszerencse. De nem állhatom meg ide írni, hogy ez az ember nagyon szerencsés, vagy nagyon jól mímeli a szerencsés embert. "Excelent" minôsítéssel a nemzetközi szakfórumtól: könnyû szülinapozni. A leginkább irigylésre méltó benne mégis: fantasztikus életszeretete, töretlen optimizmusa, melyet nem kell összetéveszteni a karrierizmussal. Öntörvényû alkat, most már szabadjeggyel megy a maga útján. Quo vadis, Domine Török?

Amúgy oké. No problem. Gyûjti a világot, mint minden szuszogó. Tudva, hogy az: Einstein portfóliója.

— Szeptemberben a helyi tanács néhány tagja Pilisvörösvárra látogat — tájékoztatott Réti György, Mikefalva polgármestere. A kiszállás célja átvenni a testvértelepülés felajánlotta, tûzoltóautóból és öt számítógépbôl álló adományt. A teljes felszereléssel ellátott jármûvet árvíz esetén használnák. Tervezik a civil tûzoltóalakulat újraszervezését, amelyre annál is inkább szükség van, mivel a legközelebbi Dicsôszentmártonban van, a nagy területen fekvô községben tûz esetén pedig túl a helyszínre való kiszállás ideje. A számítógépekkel a községközpont iskoláját szerelik fel, s mivel szakember létezik, az idei tanévtôl számítógépkezelôi- tanfolyamot indítanak.

A számítások szerint 700 millió lej a polgármesteri hivatal ez évi kiadása, ennek fedezésére a költségvetésbôl mindössze 176 milliót juttattak. A többit a helyi adókból próbálják elôteremteni. 100 millió lejt fordítanak a község területén mûködô hét iskola és három óvoda felújítására. Mivel '92-tôl minden évben elvégezték a szükséges javítási munkálatokat, a nyári vakáció idején mindössze belsô meszelésre és festésre van szükség.

Javában folynak a betakarítási munkálatok. A mostoha idôjárás miatt gyenge az idei termés: a hektáronként még 3000 kiló gabonát sem tudnak aratni.

— Valamikor közel 150 hektár területen termett nemes szôlô. Az érdektelenség, hanyagság miatt azonban mára semmi sem maradt belôle — panaszkodik a polgármester. A községi utak is lassan-lassan tönkremennek, azokat a "gázasok" nehéz jármûvei rongálják. Az árvíz sem kerülte el a községet, a Kis-Küküllô immár második éve öntött ki. A tavaly bekövetkezett áradat okozta károk elhárítására 295 millió lejt osztottak ki a rászuorlóknak. Az idén 50 gazdaságot öntött el a víz, százmillió lej értékû kárt okozva. Lakóházakat nem ért ártalom, ezért a helyi szinten alakult kárfelmérô bizottság nem igényelt kártérítést.

Két éve folyik a pereskedés a valamikor Eperjessy- tulajdonban levô községi malom visszaszerzésére. A korábbi polgármester az akkor nem mûködô malmot átengedte a megyei malomipari vállalatnak, tôle igényli vissza a helyi tanács. Bírósági ítélet, majd törvényszéki döntés született, mindkettô a tanács javára. Az illetékes vállalat azonban újra fellebbezett, az ügyet a Legfelsôbb Bíróságon tárgyalják.

Augusztus végén kezdi el a Romtelecom az automata központ felszerelését Mikefalván. A község területén jelenleg közel 170 készülék mûködik, ez bôvül újabb 500-zal. A beszerelési költségek egyelôre nincsenek meghatározva, ám valószínûleg mindenki számára hozzáférhetô lesz, hiszen a kiadások felét állami támogatásként a távközlési vállalat fedezi.

Besztercén sebesült, Marosvásárhelyre jött meghalni Lukinics József honvéd százados, Bem tábornok szárnysegéde. A szabadságharc 150. évfordulóján tisztelegve, a Kollégiumi Öregdiákok Baráti Köre az EMKE-vel közösen, Keresztes Gyula mûépítész tervrajza alapján helyreállította az egykori marosvásárhelyi Kossuth- asztaltársaság által 1898. március 15-én emelt síremléket.

A százados emlékmûvénél a Baráti Kör nevében Kis József tanár rövid beszéde után Szénégetô Sándor katolikus segédlelkész mondott imát, Szabó György Pál, az EMKE megyei elnöke a szabadság és ifjúság összefüggô fogalmairól szólt veretes beszédében, sajnos ott, ahol a fôhajtók között egy ifjú lélek nem volt...

Kincses Elôd a megyei RMDSZ nevében megköszönte azoknak, akik anyagilag vagy fizikailag hozzájárultak a honvéd százados sírhelyének példás rendbetételéhez.

De elhangzott a kérdés: ki volt tulajdonképpen Lukinics százados? Nyilván a tudományos kutató, a történész Sebestyén Spielmann Mihály adott részleges választ az erdélyi hadjáratokra és a százados állomáshelyeire vonatkozó adatokkal, ám kétségbe vonta a százados lengyel származását: lehet, horvát volt, szerb esetleg, ám az "ismeretlen katona ismert sírjánál" a kegyelet a fontos, a szabadságharcban elesett hôsök emlékezete. A történész a százados eredeti sírkövébe vésett feliratot olvasta fel, tulajdonképpen egy versikét, ami Lugonicsként említi még. További adatokkal a tudományos kutatás adós.

A szerény kis ünnepséget Sárpataki János református esperes imája zárta, majd a síremléknél elhelyezték a Kollégiumi Öregdiákok Baráti Köre, az EMKE és az RMDSZ koszorúit.

A marosvásárhelyi Demokrata Párt székházában kedd este ünnepélyes külsôségek közepette mutatták be a helyi kisvállalkozóknak és a sajtó képviselôinek az újonnan induló Revista IMM címû havilapot. A lapot a Romániai Kis és Közép Magánvállalatok Országos Tanácsa keretében mûködô Excellencia Kollégiuma adja ki, s célja egyetlen laptestbe összegyûjteni mindazokat az információkat, amelyek egy kisvállalkozót érdekelhetnek, ám amelyeknek megszerzése egyéb úton körülményes és fáradságos.

A kiadványt a Excellencia Kollégiuma egyetlen Maros megyei tagja, Radu Balanean a következô szavakkal ajánlotta a jelenlévôknek: "A Revista IMM az egyetlen lap, amelyet vállalkozók írnak vállalkozóknak." Bár a rögtönzött prezídiumban helyet foglalt Alexandru Fratean is, aki a DP részérôl a megyei tanács alelnöke, biztosították a részvevôket, hogy a rendezvénynek semmiféle politikai mellékzöngéje nincs, mint ahogy annak sem, hogy a bemutatóra ennek a politikai pártnak a székházában került sor.

A felszólalók elmondták, hogy bár Románia költségvetésének több mint felét a kis- és középvállalkozások biztosítják, ôk azok, akiket a jelenlegi politika leginkább sújt. Ez a sokszor diszkriminatív nyomás késztette ezeket az üzletembereket, hogy országos egyesületbe tömörüljenek. A helyszínen elhangzott az is, hogy a csíkszeredai, illetve gyulafehérvári vállalkozók mintájára hasznos lenne Marosvásárhelyen is létrehozni a helyi kisvállalkozók érdekvédelmi szervezetét, klubot létesíteni, amelyben megbeszélhetôk lennének a jelentkezô gondok, s közösen talán a megoldást is könnyebben megtalálhatják.

Az új, színes, minôségi nyomással készített, 64 oldalas kiadvány ára 30.000 lej, mely Radu Balanean szerint igazán nem mondható magasnak egy vállalkozó számára. Mint a lap Maros megyei fô szorgalmazója azt is elmondta, hogy ezt a bemutatót, valamint minden egyéb kapcsolódó tevékenységet, a bukaresti tanácskozásokon való részvételt stb. önkéntes munkában végzi. Hogy mi ebbôl a haszna? Közvetlenül semmi, de valakinek ezzel is kell foglalkoznia. A lap iránt érdeklôdôk személyesen nála (tel/fax: 167-777, 166-665, 166-192, 111-es belsô; e-mail: radu@carrel.ro) kaphatnak felvilágosítást a beszerzés módozatairól.

Minden hónap utolsó csütörtökén nagyvásárt tartanak a bonyhai piactéren. Ekkor cserélnek gazdát kis- és nagytestû háziállatok, de nagy választék van zöldségbôl és gyümölcsbôl is. Kedden "elôvásárt" tartottak: a piacon Moldvától és Havasalföldrôl érkezett lókupecek és helyi gazdák kínálták igavonó állataikat, parádés kovaikat. Annak ellenére, hogy a "hivatalos" vásárra csak ma kerül sor, ez nem volt akadálya annak, hogy kedden egy kanca csikójával gazdára találjon. A két állatért 6,3 millió lejt ígért egy helybeli gazda, de elképzelhetô, milyen lehet az a ménfogat, amelyért az elsô árajánlat meghaladta a harmincmilliót. Mezgôéphiány miatt a lóvásár lassan újra helyi sokadalommá válik Bonyhán, ami különféle termékeknek is jelentôs piacot ígér.

Évforduló

Az élô költô lelke szárnyalásainak állomásai: Erdôd, Koltó, Nagybánya, Kolozsvár, Vajdahunyad, Marosvásárhely, Segesvár s az utolsó állomás: Fehéregyháza — 1849 júliusa.

Mintha a tûz erejétôl izzított és ûzött szellem jött volna ezekre a helyekre megpihenni.

Petôfi lelke az erdélyi bércek között kereste nyugalmát. Az élô költô földi léttel, emberi kicsinyességgel és korlátokkal viaskodó lelke Erdély völgyei, koszorús hegyhátai között élte legszebb napjait, idehozta ôt lelkét megifjító szép szerelme, s a hazája szabadságának legyôzhetetlen vágya.

Ez a költô: szabadság és szerelem vették tündéri szárnyaikra, és vitték a beláthatatlan rónákról csacska hegyipatakok, zuhogó vizek tájaira.

A Szamos és a Küküllô, s a mindig kanyargó Maros hallották a szerelem és szabadság költôjének sóhajtásait.

A fehéregyházi csatatéren székely hegyek látták a kialvó vulkán utolsó lobbanásait, amint lángtüzével vérvörösre festette az elsötétülô láthatárt.

A harcok mezején tomboló halál mindent némaságba lefojtó zsarnoki vezényszava nem tudta túlharsogni a haldokló költô lelkének búcsúdalát. Az életet és halált határoló mezsgyékbôl visszaszállt a költô szózata mint az öröklét zenéje.

A fehéregyházi síkon kialvó tûz lobbanását meglátták mindenütt, s az örökkévalóság üzeneteként visszahangozták a szívek.

A kétkedô, kislelkû világ ismét meggyôzôdhetett, hogy a lélek és szellem nem múlhat el, hanem örökké él!

A lelkét halhatatlanság vette szárnyaira s turulmadár sebességével hordozta és hordozza most is szerteszét. A költô nem halt meg, itt él ma is közöttünk, nálunk van, a miénk!

Az összetört lantról leszakadtak a húrok, melynek utolsó jajkiáltása, mint a vészharang rémes zsongása, ott sikong az Ojtuz és Nemere zúgásában, s mikor a Kárpátok erdôkoszorúzta bércei között megszólalnak a pásztorfurulyák, és a hegyek mélyeirôl felharsan a kurucok eltemetett tárogatójának kesergô hangja: a halott költô utolsó üzenete szól hozzánk a fehéregyházi honvédsírból.

Irányt mutat, életre nevel, hitre bátorít, mert minden itt élô nemzetnek rokona, testvére az ô szelleme.

Azért maradt itt közöttünk, hogy ne legyünk árvák és elhagyottak, mert nagyon nehéz sorsromokat nézni, gyászfátyolt hordani, elsírni a vigasztalanság könnyeit, s temetôben járni, frissen hantolt sírok fölött nézni a jövôbe, s nem látni mást, mint lelket hervasztó pusztulást. Mire is tanít Petôfi lelke, mely a miénk? Hogy az égdörgés hangjára, cikázó villámok láttára meg ne ijedjünk! Ha új tavasz nem hoz virágot, s a tikkasztó nyári nap heve nem érlel gyümölcsöt, nem biztos, hogy elhagyott az Isten!

A tél dermesztô zordonsága után mindig eljött a virágbimbót fakasztó tavasz.

Nyár idején kovácsmûhelyben, tûzközelben dolgozni reggeltôl estig... Szakma? Hivatás? A mezôpaniti néhai Lovász József bácsi mûhelyében. Lovász Ákos, az unoka, a harmadik generációs kovács, patkót nyom a kezembe és mondja: — Vegye a kezébe, mert szerencsével jár, különben ez ma már történelem. Nagyapám a 70. évében még ütötte a vasat. Itt, a faluban ô volt a kovácsmester, édesapám is tôle tanult, ma két volt inasa és én dolgozom kovácsként a faluban. A mesterséggel születtem. Ötéves lehettem, amikor nagyapám — azért, hogy ne égessem meg a kezem — az általa kedvelt, következôképpen hangzó regulára tanított: "Patikában nyalogatni, kovácsmûhelyben tapogatni tilos!" Azóta sem felejtem. És azt sem, hogy régen a kovács az állat patáját is kitakarította, ha szükség volt rá, gyógyította. Az is igaz, hogy akkoriban 5-10 falunak volt egy állatorvosa. Itt, Mezôpanitban a Fô út 41. szám alatti porta reggel hattól este tízig nyitva volt. A szomszédoknak nem kellett csergôóra, Józsi bácsi üllôje ébresztette ôket pontos idôben.

Miért említettem, hogy a szakmánk nagy része történelem? Mert itt, a mûhelyben a szerszámok többsége meghaladta a száz évet. Említsem meg a kézzel készített idomító (ma profil) kalapácsokat, amelyeket a kereskedelemben sosem forgalmaztak. Ritkaságról is szólhatok, a nagyapám tûzfújtatójáról. Két tüzet mûködtetett. S ha már a tûznél tartunk... Akkoriban nem ismerték a mai hegesztést. A kovács mégis a fémet a fémhez "ragasztotta". Gyerekkoromban tanultam meg, mit jelent a hiccelés: a fém, amikor eléri az olvadáspontját és szikrázik, annyira képlékeny, hogy ragad, össze lehet kalapálni. Megtanultam a fém tûzzel való kezelés után nyert színeit: - piros-hagymapiros, akkor lehet a fémet edzeni; fehérmeleg — lehet formálni, de nem olvad. Az igazi kovács a fából készült szekeret vasalta meg...

— Egy életforma volt. Manapság igénylik-e a kovács szolgáltatásait?

— Nem úgy élek, mint nagyapám, édesapám. A kollektív idején kötelezô volt iskolába járnunk. Gáz-, vízszerelôi oklevelet szereztem, 15 éven át dolgoztam a marosvásárhelyi közüzemeknél. Aztán én is munkanélkülivé lettem 1996-ban. Hazajöttem és újra felfedeztem nagyapám és apám hagyatékát, a mûhelyt és magamban a kovácsmesterséget. A falu egyik kovácsa vagyok. A nagyapáméhoz, édesapáméhoz viszonyítva más az én életformám. Kovácsra ma is szükség van, csakhogy a mai kovács kliensei az a szántóvetô, egy-két állatot tartó gazdák, kistermelôk, akiknek kevés a jövedelmük. Ez a falusi társadalmi réteg kapával, kaszával, lóvontatta ekével keresi a kenyerét. Nyilván, a szerszámait, eszközeit a kovácshoz viszi. De nem csak! Pete Zoltán helybeli lakos hozzám hozta német gyártmányú kaszagépét, arra kért, hogy késeket kovácsoljak. Miért? Mert a gép hat késsel dolgozik (jobb gazdaságokban legalább tíz kés az ülés alatt van cserealkatrészként). Jelenleg inkább mezôgazdasági gépek javításával foglalkozunk.

— Ön 39 éves. Ki viszi majd tovább a ma is igényelt kovácsmesterséget?

— Ezt nem tudom. Családom van, 12 éves lányom... Nem biztos, hogy lesz negyedik generációs kovács a családban.

Nyári erkély

Ismerve valamelyest a mûvészvilágot sújtó hosszas nyári "idôjárást", most könnyedén szólom ki a számon: bezzeg, évadszünet, a színész pedig ingujjra és fürdônadrágra vetkôzik, ezidáig megnézte a térképet is: hol van az a nyár? Csakhogy, azt mondják, az operettek ideje lejárt, ha pedig se azúrkék Adria, se egzotikus homokpart, akkor a széles lavór kínálkozik, bár az idôjósok torenciális esôkrôl esküdöztek a Kárpát-medencében. Mi (még) idôjárási szeszélyek elôtt tartunk — a színész és jómagam egy nyári erkélyen —, kérdezem Gáspárik Attilától: ez idô tájt kinek kedvez az akusztika?

— Szerintem annak, aki jól befektetett, vagyis jó nagyot kiáltott a télen, a visszhang pedig eltart legalább a nyárig... Nekem kedvez a széljárás, pedig önfeledt szabadságra lett volna idôm, ám sok munkával látott el a jósors...

— Ezek szerint csakugyan jó visszhanggal járt a kiáltás...

— Lehet, hogy az elmúlt teleken. Amióta megvagyok, állítólag jókat kiabálok.

— Jó. Akkor nevezzük ezt úgy, hogy végeláthatatlan színész-szezon?

— Másfajta idény. Nem az aprólékos munka szezonja, mint a színházi évadban, hanem gyors, precíz és improvizatív munka maximális koncentrálással. Filmezésrôl és tévézésrôl van szó, ami az arcát kéri az embernek.

Mindehhez még annyit fûznék hozzá, hogy nem színészként még más dolgaim is vannak, az ALTER-NATIVE filmfesztiválhoz most tudok maximális erôt nyújtani, most, idôm lévén, fokozódik a szervezômunkám. Itt az ideje a fesztivál alapvetô mûvészi elképzelését átgondolni, nyáron kell elôkészítenem a jövô évadi bemutatót a színmûvészeti fôiskolán, félbemaradt egy produkciónk, amit szeptemberben "nagyon gyorsan" és jól szeretnénk bemutatni a vásárhelyi közönségnek.

— Most, amikor beszélgetünk, fontosabb dolgok is történnek a világban. Miniszterelnökök is ingujjra vetkôznek, úgy jönnek Marosvásárhelyre, zajlik a politika. Az elôbbi kérdésemre csak részben válaszoltál, a színész politizálásáig már nem jutottunk el. Mondják, hogy egy rangos díj odaítélése is nemegyszer kormányokhoz van kötve, politikai arcjáték lenne ma már az is?

— Számomra nem szimpatikus, amikor egy színész politikai szerepet vállal. Ez nem azt jelenti, hogy a színésznek ne legyen véleménye, hiszen én, sokakkal ellentétben, intellektuális szakmának tartom a színészetet, tehát az is hivatásunk, hogy reflektáljunk a percre-pillanatra, de nem tartom szerencsés esetnek, ha egy színész politikai szerepet vállal, mert a hatalom könnyen politikai érdekszférájába sodorja, durván fogalmazva, annak bohócává válik. Ha pedig az adott politikai rendszer bukni fog, akkor elkerülhetetlenül azonosítani fognak azzal, és az már messzire rossz. A díjaknak persze mindig voltak és lesznek politikai felhangjai. Most itt hangosan mondom ki, fájdalmas az, hogy Lohinszky Loránd — vagy mások az erdélyi színjátszásban — nem kapott Kossuth-díjat, nem negyvenkét vagy ötvenkét évesen, hanem tekintélyes életkorral, tekintélyes életmûvel a háta mögött. Talán a mi hibánk is, hogy nem hoztunk létre egy "erdélyi Kossuth-díjat", amire mi is büszkék lennénk és egy arra érdemes szakmai kuratórium ítélné oda. Valamilyen díjakat osztogatnak ugyan, de hát legyünk komolyak...

— Ha a politika elfogy, a fociról beszélnek a parkban, vagy fordítva. Timár Péter filmje jut eszembe: szeretsz labdába rúgni. Külsôvel avagy sarokkal megy az inkább jobban?

— Tíz év tapasztalatából rájöttem arra, hogy labdába akkor kell rúgni, amikor van belsô motiváció. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ember egy városban, ugyanabban a társulatban, ugyanannak a nézôközönségnek mondjuk tizenöt éven keresztül minden héten tudjon valamit mondani. Voltak kemény holtpontjaim, amikor úgy éreztem, hogy jobb, ha Budapesten köszöntöm a határon túli nézôket a zenés üzenetek hullámhosszán... Jól fizetett munka volt, igaz, megengedhettem néha olyant is magamnak, amikor azt mondhattam bizonyos dolgokra, hogy: nem... Egybevetve mindent, most úgy hiszem, hogy kevés kompromisszumot kellett kössek életemben, de hát ez is kijár néha...

— Magyarországon a Tata melletti csekei tavon halászgatva és színházi égtájakról beszélgetve mondta egyszer egy közismert magyarországi színész: romániai- erdélyi mûvészberkekben még nem annyira jólpatkoltak a könyökök...

— Ha valahol van klikkrendszer, akkor nálunk csakugyan van. A sajtó szerepét látom ebben súlyosabbnak, ugyanis elképzelhetetlennek tartok egy olyan színházi életet, amely sztárok nélkül zajlik. Nem emlékszem arra, hogy az utóbbi tíz évben mondjuk egy romániai magyar színész címlapra került volna valahol. Sikerült megszüntetni nagyon ügyesen az Erdélyi Figyelôt például, amely idônként a színészekkel is foglalkozott kiadósan. Egyszerûen nem vagyunk benne a köztudatban. Lassan felnô egy olyan nemzedék, akiknek a sztár Szandi, Lagzi Lajcsi és nem Biró József vagy Bogdán Zsolt vagy éppen Panek Kati. Sorolhatnám tovább. Kire nézhetnek föl, mint ahogy mi fölnéztünk Váradon Miske Lászlóra, Técsy Sándorra, ha nem közvetetten, akkor legalább a kulturális sajtóból élve meg "nagyságos közelségüket". Ma már a letudjuk rovatok mennek...

— A sztárság egy konjunktúra, egy szerencsés kombináció...

— Jobbat nem találtak ki.

— Beszélgetésünk elején filmforgatásról szóltál, s arról is szûkösen, hogy Atyhából érkeztél. Mondják, hagyni kell az embert, fújja ki magát...

— Úgy érzem, még az utolsó vonaton robogunk Atyhába. Az a féle világ, az a féle díszlet, amiben ott forgatunk, tán holnap már egy kimúlt világ. Második világháborús témát dolgozunk fel. Noha nekem nincsenek erdélyi gyökereim, a környezet roppant inspirál. Ezen díszletek között kezdem megérteni, hogy mit is jelentenek azok a balladák, a mély erdélyi szomorúság, balladisztikum. Ötrészes tévéfilmet forgatunk, más helyszínekkel is, Erdélyi novellafüzér címmel, Tamási Áron Sóvidéki társasjáték, Szép Domokos Anna, Himnusz egy szamárról három novellája alapján, valamint Kiss János és Dónáth László kisprózájából, Szônyi G. Sándor rendezésében, Nagy Gábor producer irányításával. Mindez csak a vásárhelyi színház Tompa Társulatának színészeivel, csak a vásárhelyi színház mûszaki személyzetével. Ez azt jelenti, hogy kipróbálhatjuk magunkat egy másik dimenzióban, nyilvánosságot szerzünk a színháznak, mindez az elmúlt évad megkoronázása, mondhatni. Sok olyan idôsebb kollégával is, akikkel egyébként ritkábban találkozunk a színpadon, most együtt játszhatunk.

— A színész végsô soron mindig játszik és szórakoztat, akár a képernyôn, akár a deszkákon, de hát azért fabrikálták. Az olvasónak egy sztoridat, mondjuk a színpadról...

— Onnan, ahol idônként résnyire látok ki a koporsóból? Na, jól van. Mindenesetre jó tapasztalat... Az idén ôsbemutatóban is játszhattam Kincses Elemér Koporshow c. darabjában. Úgy tolnak be a második felvonás elsô jelenetében, hogy koporsóban vagyok. A kellékes, aki betolt, mindig kérdezte: hagyjak egy kis levegôt? Mindig azt mondtam: Csabika, ne hagyjon levegôt... Sikerült eljátszanom vagy harmincszor, harmincszor öt percet ültem bent, ez aszongya hogy 150 perc egy koporsóban. És azért mondhatom, ez is egy tapasztalat, ott annyira relatív lesz minden...

— Bizony, kicsit morbid a dolog, érték- és mûvésznyuvasztó ez az univerzum...

— Morbid bizony, de hát minden este besúgja Csabika: hagyjak levegôt, mûvész úr?

Immár több éve, hogy a nyári szünidôben Maroskeresztúron — akárcsak Marosszentgyörgyön — tábort szerveznek vakációs, az anyaország határain kívül élô magyar ajkú gyerekek számára. A derûs, haszonnal együtt töltött táboridô — képletesen szólva — a Kárpát-medencében élô kisebb-nagyobb iskolás gyerkek üzenetváltását is jelenti.

A napokban egy kellemes reggelen találkoztunk és beszélgettünk el a keresztúron tartózkodó — egyébként nemzetközi tábor várományosaiként is — egynéhányukkal, illetve a becsei Fuderer László atyával, valamint Darvas Kozsma József maroskeresztúri plébánossal.

Becse és Maroskeresztúr. Azaz: Jugoszlávis és Erdély. Elsô üzenetközvetítônk Fuderer atya:

— A Vajdaságból jöttünk nyolctagú csoporttal. Mindannyian az én plébániámról valók, Becse különben három plébániára oszlik, nagyságban a miénk közepes, három és fél ezer hívôt számlál. Különben Becse lakossága fele-fele arányban szerb és magyar. A magyaroknak mintegy kilencvenkilenc százaléka római katolikus. Az ide érkezô gyerekek hetedik-nyolcadik osztályosok, l4-l5 évesek, és eléggé érettek már arra, hogy találkozzanak, ismeretséget kössenek. Ez is a lényege a kirándulásunknak Erdélyben, az, hogy megláthassák az itteni csodás tájakat, ám ezen túlmenôen, az itteniekkel új kapcsolatot építhessenek ki, születhessen együttlét, hogy Krisztusban megérezhessük az összetartozást, a szeretetet. Hogy megtudhassák, a Kárpát-medencében máshol is élnek olyan katolikus hívek, akik szintén olyan helyzetben vannak mint mi, akik az anyaország határain kívül rekedtünk.

— Ha tán nem is tudatosan még, de ráéreznek- e arra, hogy kicsit küldetés is az övék: mármint ittlétüké...

— Biztos, hogy kialakulóban már az a küldetéstudat, melyre máris kapnak ösztönzést, hisz megismerkedtek, tudnak beszélni élményeikrôl, a szeretet kifejezésérôl beszámolni odahaza is, éé másokat is arra ösztönözni, hogy szélesítsük ismeretségi körünket, hogy felfedezhessük egymásban a jót, mindazt, ami összetart-összefon minket, és egyben minden embert, függetlenül vallásától, anyanyelvétôl... A mi esetünkben annál is inkább, mivel minékünk ehhez mindkettô adott...

Szövetkezetek válaszúton

A Carton Serv szövetkezet egyike a legfiatalabb szövetkezeteknek, hiszen 1995-ben vált ki a Solidaritatea szövetkezetbôl. Ugyanakkor a Carton Servnek sikerült megtartania rokkant szövetkezeti státusát is. A Carton Serv megalakulásáról és sorsának késôbbi alakulásáról Rus Dan Dorul elnök lendületesen mesél:

—A Solidaritateából való kiválásunknak két fô oka van. Elsôsorban, mint minden területen, itt is a gazdasági okok kerülnek elôtérbe: a Carton Serv mivel csomagolóanyagokat, és dobozokat gyárt, igen gyors pénzforgást igényel. Ezzel szemben a Solidaritateában néha három hónap alatt sem fordult meg a pénz, és ez nagymértékben hátráltatta munkánkat. Döntésünk jogosságát mutatja, hogy míg akkor egy adott idô alatt egy kocsi kartonra volt szükségünk, most 12 kocsi karton is elfogy, vagyis 12-szer többet termelünk. Ezenkívül a Solidaritatea elveszítette rokkantszövetkezeti minôsítését. Mivel azonban a rokkantak mind a valamikori kartonrészleg dolgozói voltak, az új szövetkezet könnyedén teljesíti a minôsítéshez szükséges feltételeket. Nálunk csak az adminisztratív osztály három tagja, a sofôr és még egy személy, azaz összesen öten nem vagyunk rokkantak, a többiek meg, 42-ig, mind vagy nemlátók vagy másmilyen rokkantak. Könnyen utána lehet számolni, hogy a törvény által elôírt arányokba minden nehézség nékül beilleszkedünk (az elôírások szerint az alkalmazottak 50%-a nemlátó vagy 80%-a mozgássérült kell legyen, ahhoz, hogy a rokkantak szövetkezetének kijáró kedvezményekben részesüljenek). Ez azt jelenti, hogy a Carton Serv mentesül a profitadó fizetésétôl, a rokkant alkalmazottak pedig a béradó fizetés&