|
LI. évfolyam 173. (14225) |
1999. július 28. szerda |
A Slobodan Milosevic jugoszláv elnök távozását követelô ívet 550 ezren írták alá július eleje óta Szerbiában — jelentette be hétfôn Vladan Batic, az aláírásgyûjtést kezdeményezô "Szövetség a Változásért" (SZP) ellenzéki szövetség koordinátora.
Belgrádi sajtótájékoztatóján Batic hozzátette, hogy az akció folytatódik, és az ellenzéki tömörülés összesen kétmillió aláírásra számít.
A szövetség augusztus végéig Szerbia 25 városában akar tiltakozó nagygyûléseket tartani, szeptember elején pedig az egész ország közlekedését megbénító blokádra készül — közölte Batic.
"Arra számítunk, hogy szeptember elején növekszik az elégedetlenség, és tömeges sztrájkok lesznek" — mondta a kereszténydemokrata politikus. Batic úgy vélte, hogy a független szakszervezetek és polgári egyesületek csatlakozni fognak a tömörüléshez.
Djordje Garabandic, a Szerbiai Független Földmûves Szakszervezet elnöke a sajtóértekezleten közölte: szervezete kész arra, hogy az ellenzékkel együtt erôs és szoros blokádot állítson fel a közlekedési utak és határátkelôk mentén. A szakszervezet a rendszerváltoztatást tûzte ki céljának — hangsúlyozta Garabandic.
Az agrárszakszervezet a múlt héten Pancsova mellett már útelzárással hívta fel a figyelmet a mezôgazdaságban tapasztalható visszásságokra, többek között az alacsony búza- és a magas mûtrágyaárakra.
A vajdasági magyar nemzeti kisebbség kérdése napirendre kerül a délkelet-európai stabilitási egyezménnyel foglalkozó szarajevói csúcsértekezleten, bár egyes nyugati diplomáciai források szerint az Egyesült Államok és a NATO nem támogatja az autonómia gondolatát — írta a keddi bukaresti sajtó.
A Curentul arra emlékeztetett, hogy Románia márciusban ellenezte a Vajdaság autonómiáját, mivel Bukarest akkor úgy vélte: ez veszélyeztetné a stabilitást a térségben, és nem felel meg a nemzetközi elôírásoknak sem.
Románia most kerüli az egyértelmû állásfoglalást a vajdasági autonómia kérdésében — állapította meg a lap Simona Miculescu külügyi szóvivô legutóbbi nyilatkozatát értékelve.
A külügyminisztérium szóvivôje szerint Románia a térségbeli biztonság és stabilitás fontos összetevôjének tekinti az emberi jogok, valamint a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek jogainak biztosítását. Az errôl való gondoskodás megnyilvánul mind a kérdéskör belpolitikai kezelésében, mind pedig Románia külpolitikájában, ami következetesen érvényesült a koszovói válság idején.
"Ebbôl következik Románia álláspontja is minden olyan magatartással, akcióval szemben, amely érinti vagy megzavarhatja az etnikumközi jó együttélést, az államközi jószomszédsági viszonyt, illetôleg az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések tartós megoldását" - idézte a Curentul a szóvivôt.
Miculescu megítélése szerint az említett kérdésekkel kapcsolatos valamennyi állásfoglalásnak "hozzá kell járulnia a megértéshez és el kell kerülnie a feszültség fokozását egy olyan térségben, amely alig lábalt ki egy heveny etnikumközi konfliktusból".
Részvényekké alakított tartozások
A pénzügyminisztérium augusztus elsején beindítja az állami tôkével mûködô kereskedelmi társaságok költségvetési hátralékos tartozásainak felszámolását — nyilatkozta Gheorghe Banu pénzügyi államtitkár.
E lépésre az 1998. évi 15-ös sürgôsségi rendelet elôírásainak alkalmazása ad módot, mely fôként az állami tôkével mûködô nagy társaságokra vonatkozik.
Az akció célja a privatizálási folyamat felpörgetése a jelen pillanatban kevésbé vonzónak tûnô társaságok magánosítása révén. E lépést az államnak nagyban tartozó, de életképes társaságok kisegítésére is szánták.
Következésképpen pénzügyminiszteri rendeletben olyan kollektívát hoztak létre, mely kidolgozta a tartozások részvényekké való alakításának procedúráit, valamint e részvények piacra dobásának eljárásait értékesítésük végett.
Az Állami Tulajdonalap 264 társaságot felsorakoztató jegyzéket állított össze, melyek tárgyai lehetnek e procedúrának. E listáról elsô elemzés után 149 társaságot töröltek, nevezetesen azokat, melyekben az állam kezében lévô részvénycsomag kisebb 50 százaléknál.
A listáról törölt társaságok között található az Aradeanca, a brassói traktorgyár, a brassói Roman Rt., a galaci Sidex, a bukaresti Electronica, Faur és Vulcan.
A listán maradt 139 társaságból maximum négy fog szaktanácsadásban részesülni. E négy társaság kiválasztási kritériuma az életképesség és a potenciális beruházók megléte lesz.
Az eladásra bocsátott részvények árát a kereset-kínálat törvénye fogja megszabni, nem állítanak fel minimális árat.
A fenti eljárásban több állami intézmény vesz részt (költségvetési tartozások várományosai).
Banu államtitkár nyilatkozata szerint bizottság alakul, melyben két-két személlyel képviselteti magát az ÁTA, a munkaügyi és társadalomvédelmi, szállítási, valamint az ipari és kereskedelmi minisztérium, továbbá az egészségügyi biztosító, tehát mindama intézmény, mely a költségvetési tartozások egy részére igényt tarthat.
A bizottság elsô ülését augusztus 5-re tervezték.
Bukarestbe hívják Martonyi Jánost
Bukarestbe utazik csütörtökön Martonyi János külügyminiszter, aki a magyar-román kormányközi vegyes bizottság társelnökeként a magyar tagozatot vezeti a testület harmadik, kétnapos plenáris ülésén.
Az ülés célja az alapszerzôdés végrehajtásának áttekintése, valamint a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi együttmûködés aktuális kérdéseinek megvitatása. A vegyes bizottság román tagozatát Andrei Plesu külügyminiszter vezeti a tanácskozáson.
A plenáris ülésen várhatóan szó lesz a magyar állami egyetem létrehozásának lehetôségeirôl. A témát az elmúlt napokban a két kormányfô, Orbán Viktor és Radu Vasile is érintette Marosvásárhelyen.
Összeül Bukarestben a nemzeti kisebbségi együttmûködési szakbizottság is, amely foglalkozik az elôzô plenáris ülésen elfogadott kisebbségi ajánlások teljesülésének helyzetével.
Az 1996-ban aláírt magyar-román alapszerzôdés végrahajtását ellenôrzô kormányközi vegyes bizottság alakuló ülésére 1997. októberében került sor Bukarestben.
A bizottság második, tavaly októberi budapesti plenáris ülésén a két ország külügyi államtitkára, Németh Zsolt és Mihnea Constantinescu vezetésével tekintették át a felek a szakbizottságok addigi tevékenységét.
A kisebbségi szakbizottság akkor jegyzôkönyvben rögzített ajánlásokat fogadott el. A javaslat tartalmazta többek között Románia számára az Európa Tanács nyelvi chartájának ratifikálását, a kisebbségi törvény megalkotását, valamint az egyházi ingatlanok kérdésének rendezését.
A magyarországi román kisebbséget illetôen a javaslatban szerepelt a kisebbségek parlamenti képviseletének rendezése, s az is, hogy a magyar kormány megvizsgálja a Gozsdu Alapítvány javai visszaadásának lehetôségeit.
Markó Béla RMDSZ-elnök idén júniusban tett budapesti megbeszéléseit követôen Martonyi János külügyminiszter közölte: a magyar kormány szorgalmazza, hogy az Európai Unió vegye le Romániát a vízumkötelezett országok listájáról.
Martonyi János Bukarestben kétoldalú tárgyalást is folytat Andrei Plesuval. A találkozón elsôsorban a koszovói rendezésrôl, a délkelet- európai stabilitási egyezmény megvalósításáról, valamint euroatlanti integrációs kérdésekrôl lesz szó.
A magyar diplomácia vezetôje ellátogat Kovászna, Hargita, Maros, Kolozs és Bihar megye több településére, s részt vesz a Petôfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából Fehéregyházán sorra kerülô rendezvényen, a költô szobrának avatásán.
Szeptember elején kezdi el mûködését az Országos Lakásépítô Ügynökség. A még meg sem alakult ügynökség mûködését illetôen azonban már viták alakultak ki a szaklapokban (Capital), ezért kerestük fel Borbély Lászlót, aki a szakminisztériumban felel a 1999. évi 152-es számú törvény által elrendelt Országos Lakásépítô Ügynökség megalakulásának felügyeletéért és mûködésbe helyezéséért. Borbély László államtitkár kérdésünkre elmondta:
— Valóban szeptember elején beindul az új ügynökség, a leendô bukaresti székhelyen addigra az utolsó simításokat is befejezzük. Már kineveztük Liviu Georgescut igazgatónak. Jelenleg a hitelfelvevés módozatainak véglegesítésén dolgozunk, remélhetôleg két hét múlva már közölhetô lesz az is.
— Lesz-e érdeklôdés az ügynökség által kínált lakásvásárlási módra?
— Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagy az érdeklôdés. Mint ismeretes, az idei költségvetésbôl 100 milliárd lejt különített el a kormány az Országos Lakásépítô Ügynökség mûködésére, ebbôl valószínûleg még csak a kérések igen kis hányadát tudjuk majd fedezni, de az a lényeg, hogy beinduljon.
A zavartalan mûködéshez szükség van a jelzálogtörvényre is, amit már csak a plénum kell hogy megszavazzon, úgyhogy joggal reméljük: szeptember végéig meglesz.
— A szeptember elején megnyíló Országos Lakásépítô Ügynökség mit fog a jelzálogtörvény megjelenéséig csinálni?
— Egy hitelszerzôdés megkötése késôbb is idôt vesz majd igénybe, de most az elején minden bizonnyal legalább egy hónapba fog telni, ameddig az érdekeltek a kérdôíveket, amiket elôreláthatólag a postahivataloknál lehet majd beszerezni, kitöltik, visszaküldik. Ezt követi annak megvizsgálása, hogy a hitelkérô megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyeket elôírunk. Ebben az ügynökség által kijelölt bank is segíteni fog, amely a hitelezést lebonyolítja, és egyben az ügynökség pénzét is kezelni fogja. Egyelôre még folynak a tárgyalások a Takarékpénztárral (CEC), a Román Kereskedelmi Bankkal és a Transilvania Bankkal is, a végsô döntést majd csak ezután hozzuk meg.
Ha az ügyfél eleget tud tenni a követelményrendszernek, akkor kezdôdhet el a hitelszerzôdés részleteinek a megtárgyalása, ekkor dönti el a vásárló, hogy milyen lakást szeretne stb.
— Lesz-e olyan réteg Romániában, amelyet ezzel a programmal meg lehet célozni? És ez a réteg a szûk felsôréteg lesz-e?
— Figyelembe véve , hogy sikerült a lakástörvényt úgy módosítanunk, hogy az Országos Lakásépítô Ügynökség által bonyolított lakáseladásokat HÉA nélkül számlázhatjuk, ami 18-20 százalékkal csökkenti azok árát, egy szerényebb (ám a jelenlegi elsôkomfortú lakásoknál valamivel nagyobb) háromszobás tömbházlakás ára körülbelül 240 millió lej. A fiatalok számára kedvezményeket biztosítunk (kevesebb elôleg, kisebb kamat). sajnos el kell ismernünk, hogy míg az infláció 34-40%-os, addig senki, még az Országos Lakásépítô Ügynökség sem tud olyan lakásvásárlási hitelt biztosítani, amelynek a részletei 4 millió lej alatt legyenek. Mindenestre abban reménykedünk, hogy az inflációs ráta és következésképpen a részletek is néhány év múlva lényegesen csökkennek.
— Nem gondolja, hogy a fent említett összegeket csak egy igen szûk réteg tudja majd kifizetni?
— A jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudjuk mindenkinek a problémáját megoldani, ez tény, de véleményem szerint a legfontosabb az, hogy ez a program életbe lépjen. Ha mindig csak a nehézségeket nézzük, soha sem lesz semmi belôle.
— Az Országos Lakásépítô Ügynökség létrejöttét megkérdôjelezôk leginkább azt vonják kétségbe, hogy sikerül külföldi hitelezôket találni, bár a kormány 300 millió dollárig garanciát vállalt.
— Lesznek hitelezôk. Minden ellenkezô híresztelés ellenére a versenytárgyalást a július 19-i Financial Times-ban meghirdettük, augusztus 20-ig megvásárolható lesz a tenderfüzet, majd ezt követôen az ôsz folyamán megkezdhetjük a tárgyalásokat. Érdeklôdô pedig kerül. Nyilvánvalóan a hitel feltételein sokat segíthetnek a Nemzetközi Valutaalappal való sikeres tárgyalások. Románia kockázati osztályokba való besorolása is jelentôs. Ezek a tények azonban csak a hitel feltételeit befolyásolják, ám nem riasztják el vagy vonzzák a hitelezôket.
Borbély László szavait összegezve tehát: szeptembertôl lesz Országos Lakásépítô Ügynökség, elôkerül a szükséges keret is, ám ez önmagában még nem elegendô ahhoz, hogy a romániai lakásvásárlás nehézségeit feloldja, ehhez a teljes gazdasági helyzetnek javulnia kell.
A Maros Tejfeldolgozó Vállalat már 1989 elôtt az ország legnagyobb hasonló létesítményei közé tartozott. A marosvásárhelyi központi üzem mellett vidéken is több egysége mûködött, mellyel a helyi piacot szolgálták ki. Különösen jó hírnévre tett szert a szovátai üzem kiváló minôségû termékeivel, kivált sajtjaival.
A technológia fölött azonban elszállt az idô, s nagyméretû beruházásokra határozták el magukat, elsôsorban a csomagolótechnika terén, de új fagylaltgyártó berendezést is vásároltak, s hûtôgépsort is beszereztek. Az 1994-ben eszközölt 2 millió dollár értékû beruházáshoz az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) nyújtott hitelt. Az elôzetes számítások azonban politikai határozatok miatt megváltoztak, új, a vállalatra nézve nagyon elônytelen adószámítási rendszert és amortizációs szabályzatot vezettek be, ezért a vállalat a BERD-nek valutában visszafizetendô — s a beváltási paritás növekedése miatt folyton emelkedô — hitelen kívül egyéb fizetési kötelezettségeinek már nem tudott eleget tenni. Így alakult, hogy a vállalat a csôd szélére sodródott.
A helyzet mára némileg javult, sikerült a banki hitelek javát törleszteni, az államháztartásnak azonban még mindig tetemes összeggel tartozik a vállalat. A relatív javulásnak azonban ára volt. Kénytelenek voltak a segesvári és dicsôszentmártoni alegységeket bezárni, s a személyzetet a felére csökkenteni. Kis fellélegzést jelentett, amikor a segesvári részleget a német Hochland cég viszonylag kedvezô áron megvásárolta, hisz ez nem csupán a vételi árat jelentette, hanem a nem termelô alegység fenntartási költségeinek megtakarítását is.
Jelenleg a vállalat részvényeinek többségi tulajdonosa még mindig az állam. Az 51%-os hányadot a tavaly októberben már megpróbálták magánkézbe juttatni, de akkor a központi ÁVA úgy értékelte, hogy a jelentkezô vásárló nem rendelkezik a megfelelô pénzügyi háttérrel egy ekkora vállalat átvételéhez. Azóta a dosszié a helyi ÁVA hatáskörébe került át, s mint Nagy Ernô igazgató kifejezte reményét, hamarosan ismét meghirdetésre kerül a privatizációs árverés. A vállalatban ugyanis nagy potenciál rejlik, ezt azonban csak egy erôs magánbefektetô tudná kiaknázni. Amíg állami kézben vannak, támogatás híján csupán tengôdhetnek.
Sok spekuláció hangzik el a Hochland esetleges terjeszkedési szándékáról. Elhangzott az is, hogy a német cég érdeklôdik a szovátai termelôegység iránt. Egyelôre azonban csak a dicsôszentmártoni, tevékenység nélküli üzem eladó. Még mindig az a cél, hogy a tejgyárat egészben privatizálják, s az új tulajdonos döntse el, hogy mi az, amit érdemes megtartani. Addig a Hochlandnak le kell mondania Szovátáról. Hacsak nem dönt úgy, hogy megpróbálja megvásárolni az egészet.
A legmélyebb krízis idején a tejgyár nem tudta kifizetni idejében a tejtermelôket, hat hónapos elmaradás is észlelhetô volt, ezért nagyon sokan átpártoltak a magánszférában egyre erôteljesebben jelentkezô konkurenciához. Ma már ismét idejében tudják teljesíteni fizetési kötelezettségüket, s így alapanyagban nincs hiány. Sokkal nagyobb gond az, hogy a felvevôpiac szûkül egyre inkább. Nagyon erôs a konkurencia, s az embereknek egyre kevesebb pénzük jut a vállalat termékeire. Ennek ellenére még mindig a legnagyobb tejfeldolgozó vállalatok közé tartoznak az országban, a 700-as alkalmazottlétszám is azt mutatja. Szigorú minôségellenôrzésük pedig arra ad garanciát, hogy a vásárló asztalára kerülô termék nem veszélyezteti az egészségét. Az utóbbi években nem is volt komolyabb gond, annak dacára, hogy bizony a begyûjtött tej minôsége nem mindig éri el a megfelelô szintet.
Petôfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából a Magyar PEN Klub, Román PEN Klub és a Romániai Magyar PEN Klub július 30. és augusztus 1. között nemzetközi írótalálkozót rendez Marosvásárhelyen, Segesváron, illetve Fehéregyházán és Székelykeresztúron. Július 31-én a résztvevôk jelen lesznek a fehéregyházi ünnepségen és megkoszorúzzák az újonnan felavatott Petôfi-szobrot, majd Székelykeresztúron felkeresik a Gyárfás-házat, ahol a költô utolsó estéjét töltötte, 20 órakor irodalmi estet tartanak a keresztúri múzeum nagytermében. Augusztus 1-jén délelôtt 11 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében kerekasztal-beszélgetés során a költészet, az irodalom mai hivatásáról lesz szó. A találkozó meghívottjai ezt követôen a Teleki Tékába látogatnak. A nemzetközi írótalálkozón — többek között — jelen lesznek Konrád György, a Nemzetközi PEN alelnöke, Anise Koltz (Luxemburg), az Európai Költészeti Akadémia alelnöke, Hubay Miklós, a Magyar PEN Klub elnöke, Ana Blandiana, a Román PEN Klub elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Jean Luc Moreau (Luxemburg), Jerzy Snopek, Bogdan Zahura (Lengyelország), Jenny Molson (Luxemburg), Roberto Ruspanti (Olaszország), Zollman Péter (Anglia), Bányai János, Kontra Ferenc, Toldy Éva (Jugoszlávia), Dobos László (Szlovákia), Váry Fábián László (Ukrajna), Denisa Comanescu, Nicolae Prelipceanu, Romulus Rusan, Mihai Ursachi (Román PEN Klub), Csicsery-Rónai István, Mezey Katalin, Nagy Pál, Oláh János, Tornai József, Tóth Éva (Magyar PEN Klub), Dávid Gyula, Egyed Emese, Farkas Árpád, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kelemen Hunor, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Sütô András, Sebestyén Mihály, Szilágyi István.
Hát igen! Petôfi valójában van akkora költô, hogy minden erdélyi városban legyen valamilyen — egy percnyi megállásra, egy szál virág letételére, egy gyertyagyújtásra — méltó emlékhelye. A hetvenes évek Marosvásárhelyén nem volt egy ilyen emlékhelye a világszabadság lánglelkû költôjének sem a városban, de még a város temetôiben sem. Nem volt sem szobor, sem emlékmû, sem sírkô, de még egy — az emlékét ôrzô — valamilyen csonka kôdarab sem.
Sokszor bejártuk az elmúlt évtizedekben a sorjázó évjáratok diákcsoportjaival, Bartis Árpád barátommal és akkori kollégámmal a költô élete utolsó napjának az útvonalát. Gyakran tartottak velünk ezeken a kirándulásainkon szülôk, barátok és ismerôsök is. Így jött velünk a hetvenes években és nem is egyszer néhai Tóth István is, aki emlékeim szerint azokban az években — mint nyugdíjas építészmester — a két vásárhelyi temetô önkéntes rendezésével is foglalkozott. Javította a temetôk útjait, összegyûjtötte és megôrzésre alkalmas helyen újra fölállíttatta a régi, elhagyott sírköveket, újrafestette azok feliratait. Az ô gondos, szorgalmas és szakszerû keze munkájának a nyoma mindmáig ott maradt a temetôinken. Ô akadt rá — egy ilyen fehéregyházi kirándulásunk alkalmával —, valahol a turulmadaras emlékmû mögötti mezôn egy hatalmas, megcsonkított, faragott kôdarabra, amelynek egyik oldalán a "Hol sírjaink domborulnak P.S." vésett szöveg volt olvasható. A gondolatot Tóth István jóvoltából tett követte!... A titkot ma már nincs miért tovább ôrizni! A halottaknapi gyertyák és a gyermekkezek szedte virágok is megjelentek rajta az évek során. A kô a Köllô Miklós szobrászmûvész készítette hajdani segesvári Petôfi-szobor egyik alapköve! Igen!... Ott áll immáron több mint negyed évszázada a református temetôben, a felsô ôrház szomszédságában. A tanítványok hûen megôrizték a titkot és évrôl évre megemlékeztek. Az emlékezés ezután már mindörökké ennél a kônél is legyen a mindannyiunké!
Bár javában folyik az aratás, ez nem gátolta meg a nagykendieket abban, hogy vasárnap délután templomba jöjjenek, ahol az EMKE szervezésével ünnepi megemlékezést tartottunk Petôfi Sándor halálának 150. évfordulóján.
Igehirdetésében Korodi Csaba lelkipásztor a hit hôseivel hozta párhuzamba az 1848-as szabadságharc hôseit. Amint kifejtette, mindkét csoportot Isten akarata, a jövôbe és a gyôzelembe vetett hit vezérelte, ha kellett, életüket áldozták a nemes cél érdekében. Ez a harc példaértékû kell hogy legyen mind a ma, mind a jövô nemzedékének — mondta a fiatal lelkész.
Ezután Péterfy László nyugdíjas lelkipásztor tartott magas szintû, átfogó elôadást a segesvári csatát megelôzô három napról és a csata részletes leírásáról. Szemtanúkat idézett, és saját véleményével is megerôsítette vagy elvetette egyes szemtanúk leírásának szavahihetôségét. Mintha lelkünkben újra felevenedett volna a segesvári csata minden gyászos mozzanata.
Az ünnepség folytatásaként Rüsz Károly és e sorok írója Petôfi Sándor, Illyés Gyula és Szilágyi Domokos verseit szavalta. A nemzeti himnusz eléneklése után az egész gyülekezet az új temetôbe vonult megkoszorúzni Sámuel József lelkipásztor, honvéd tûzmester sírját, ahol egy rövid megemlékezô ima után Rüsz Károly Petôfi-verset adott elô, majd e sorok írója a Sámuel Józsefhez írt, már hagyományossá vált saját versét mondta el. Végül az egész közösség elénekelte a Gábor Áron rézágyúja címû dalt.
Így emlékeztünk meg hôs poétánkról és az 1848-as honvéd tûzmester lelkipásztorunkról 1999. július 25- én Nagykenden.
A segesvári csata egyik jelenetérôl olvassuk Lengyel József sorait a Vasárnapi Újságban Heydte osztrák ezredes elbeszélése után: "Már a csata bevégzôdött, a dsidások (lándzsások) az üldözésbôl már tértek vissza, amikor Lüders orosz tábornok fényes (vezérkara) kíséretében kijött Fehéregyházán felül a kisbúni út és az országút szögellésénél levô dombra, honnan a völgy területe mind alá-, mind felfelé belátható. Míg itt állottak, (táv)csövét a tábornok a fehéregyházi tanorok közepe felé irányozta, hol egy huszár nagy sárga telivér lován száguld. A szállangó s ôt egyre megtámadó dsidásokat egyenkint levágja, s néha 3-4 közül is egy-kettô megsebzése s a többiek megszalasztása által magát kivágja. Már átugratott a tanorok sáncán, a táborkartól alig száz lépésre, amikor egy fiatal tiszt a táborkartól kiugratott, ... megtámadja. (A huszár) hatalmas, pallos szerû kardjával elsô vágásra homlokán olyat vág, hogy (a tiszt) koponyafedel(e) és sisak(ja) messze ugrott. Mikor ezt Lüders látta, szemét táborkarán végigjáratta, mintegy kérdezte, ha látták-e a hatalmas vágást; azonnal parancsot adott, hogy a huszárt ne bántsák, hanem fogják el élve. Ezen parancsszóra egész dsidaerdô fogta körül..., de ô minden megadási felszólításra vágással felelt. Ez támadóit felbôszítette. Lovát s ôt is már több dsida átfúrta. Végerejét megfeszíté, ... pisztolyát elôvonta, s magát fôbe lôtte... Lüders Heydtéhez fordult, s ezt mondta: "Schade, ein guter Soldat", azaz "Kár érte, jó katona volt!"
Heydte azt is elmondta, hogy hôsünk elestének helyén látta Petôfi holttestét is. A lant és a kard hôse halálának körülményei így egybeesnek, és azokat hasonlóvá teszi az is, hogy mindkettôt fiatal özvegy — Szendrey Júlia, illetve báró Kemény Júlia — siratta. Mindkettô halálát sok bizonytalanság övezte és övezi, mindkettô haláláról legendák születtek.
A héjjasfalvi emlékmûvön — Vita Zsigmond szavai szerint — "egyik oldalon egy honvéd százados marcona arca és elszánt tekintete ragadja meg a figyelmet. Magas homloka alatt mélyen ülô, kemény nézésû szemek, erôs, széles pofacsontok, hatalmas bajusz és szakáll jellemzik..." Így látja ôt Köllô Miklós szobrászmûvész a kortárs Sikó Miklós portréja után.
Nos, hôsünk városunk, Marosvásárhely szülötte, Zeyk Domokos.
Tulajdonképpen külföldön tanuló peregrinus diákként került személye érdeklôdésünk körébe. Azok közé az erdélyi fiatalok közé tartozott ugyanis, akik évszázados hagyományokat követve, hazai tanulmányaikat külföldön folytatták. Vállalták a külországi tanulmányi — gyalogos vagy szekeres — utat, világlátás, egyetemi tanulás stb. nehézségeit, veszélyeit, Németország, Svájc, Hollandia vagy csupán a "császárváros" akadémiáira és egyetemeire mentek tanulni, az európai szellemi és anyagi mûvelôdés értékeit megismerni és elsajátítani, hogy majd visszatérve Erdélybe, itthon terjesszék, meghonosítsák azokat, biztosítva ezáltal az Európához való igazodás és felzárkózás lehetôségét.
A Zeyk Domokosra vonatkozó néhány soros ismertetônk szerint a Diódi elônevet viselte; a porosz fôvárosban, Berlinben végzett filozófiai tanulmányokat. 1844-ben tért haza; birtokosként élt. Részt vett az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban, és a segesvári csatában esett el honvédtisztként.
Közben egy tudományos értekezés tárgyává léptettem elô, hiszen Marosvásárhely szülötte volt, még ha családjának ôsi fészke Hunyad vármegyében feküdt és fekszik is. És ahogy az történni szokott: elindulva a könyvtárak és levéltárak berkeibe, egy legendás ifjú hôs alakját sikerült a személyére vonatkozó irodalomból és okiratokból megismerni. Különösen Vita Zsigmond szerzett érdemeket alakjának felvázolásában. Igaz, a személye körül keletkezett legendát még bôvíti is. Ugyanakkor bizonyos — feltételezhetôen rokoni — indítékoktól vezetve hallgat arról, hogy az ifjú hôs Marosvásárhelyen született és élt.
Hôsünk a Zeykfalvi Zeyk család — a legôsibb erdélyi nemes családok egyikének — sarja volt. Marosvásárhelyen született. Itt keresztelték meg. A városunkban székelô Királyi Tábla elnöke, gróf Kemény Sámuel és neje, gróf Bethlen Kata tartotta keresztvíz alá 1816. június 19-én sok "más méltóságos uraságok" jelenlétében. Ennek emlékét ma is ôrzi a marosvásárhelyi református egyház keresztelési anyakönyve, mely a helyi állami levéltárban található.
Apja, Zeyk Dániel az említett Királyi Tábla adsessora (ülnöke), majd elnöke, késôbb pedig Marosszék kinevezett királybírája volt 1836-ig. A család birtokai a Hunyad vármegyei Diódon terültek el.
Gyermekkorát — feltételezhetôen — részben vagy teljesen Marosvásárhelyen töltötte, ugyanis apját tisztsége városunkhoz kötötte. Évek multán magántanítót fogadhattak melléje, hiszen már 18-19 éves, amikor alakja feltûnik 1834/35-ben a kolozsvári református kollégium publikus diákjai között. Szilaj és féktelen ifjúként említik, aki nehezen viselte az iskola szigorú rendszabályait. Szilágyi Ferenc professzorral úgy összekülönbözött, hogy a kicsapástól csak az enyedi kollégiumba való távozásával szabadult meg. Enyeden 1836-ban írta alá az iskola törvényeit.
Az 1838/39-es iskolai évtôl az Albert Kázmér herceg létesítette mosonmagyaróvári Gazdasági Tanintézetben folytatott stúdiumokat, majd 1843/44-ben — minden kétséget kizáróan — a berlini egyetem filozófiai karán gazdagította ismereteit. 1844. március 14-én fejezte be tanulmányait, és lépett ki az egyetemrôl.
Hazatérve rövidesen nôül vette báró Kemény Júliát. Feleségével Marosvásárhelyen telepedett meg, hiszen elsôszülött fiát, Simont, aki 1846. november 13-án született, Marosvásárhelyen keresztelték 1846. december 19-én. Az 1848. február 20-án született Gábort ugyancsak városunkban keresztelték meg 1848. március 13-án.
Tanulmányai útjának, ifjúkori életfolyásának részleteit még nem tárta fel a történetírás. A forradalomban és szabadságharcban játszott szerepe, hôsi halála arra enged következtetni, hogy az enyedi kollégium neves tanárának, Szász Károlynak szelleme, az európai megújulás eszméi hagytak benne kitörölhetetlen nyomokat.
Talán a rokon Zeyk József — 1831-tôl tanult a göttingeni egyetemen — példájára vett részt a székelyföldi eseményekben, többek között az 1848. október 16-ra Agyagfalvára összehívott székely nemzeti gyûlésen, ahol Keller János, Mikó Mihály, Berde Mózes, Demeter József és ifjú Bethlen János mellett Zeyk Józsefet is kormánybiztossá választották. Zeyk Domokos Agyagfalváról Dorschner ezredes segédtisztjeként távozott. Marosvásárhely eleste után azonban kilépett a forradalmi hadseregbôl.
Amikor azonban 1849. január 13-án Bem csapatai Marosvásárhelyt felszabadították — amint azt Szabó Sámuel vásárhelyi tanár feljegyezte —, Zeyk Domokos beállt huszárnak Bem seregébe. Mikes Kelemen csapatába sorozták be. Bem rövidesen tisztikarába vette, mégpedig "galoppen"-nek, azaz vezérkari "nyargolánc"-nak, vagyis futárnak. Bem tábornok e minôségében lépteti elô fôhadnaggyá 1849. március 26-án Nagyszebennél. 1849. május 28-án Mehádián pedig századosi rangot nyert. Amint a bajtársai jellemezték: "hatalmas testalkatú, ritka erejû bajvívó, daliás férfiú volt", aki az "erdélyi magyar tábor egyik legerôsebb, legvitézebb katonájá"-nak bizonyult.
A Heydte osztrák ezredes által leírt történést Macskási Antal honvéd százados, Zeyk Domokos bajtársa, aki Bem vezérkarában szolgált, a következôképpen pontosítja: a segesvári csata 1849. július 31-én mintegy 10 órakor kezdôdött. "Estefelé a fehéregyházi szôlô vagygyümölcsös dombról, ágyúi mellôl (Bem) azt rendeli fülem hallatára Zeyk Domokos galoppennek — futárnak (szm.) —, hogy szaladjon a balról fekvô erdôbe: nézze meg, miért hallgatott el az erdôben a tüzelés? Zeyk elindult..., és soha nem tért többé vissza". Meghalt hôsként, ahogy Heydte elbeszélése alapján bevezetô sorainkban leírtuk.
Zeyk Domokos Marosvásárhely szülötte, lakosa, Bem tábornok vezérkari tisztjeként, futárként a segesvári csatában halt hôsi halált 150 éve, 1849. július 31-én. Megérdemli, hogy megôrizzük emlékét emlékezetünkben, és hogy szívünkbe zárjuk. Megérdemelné, hogy legalább egy emléktábla emlékeztessen rá Marosvásárhelyen, mely az ô városa is volt.
Az évtized változásaival átalakult a mezôgazdaság szerkezete, ez erôteljes alkalmazkodási kényszereket támasztott a vállalatokkal, mezôgazdasági társulásokkal, egyéni gazdákkal és az agrárpolitikával szemben. A termelôk, szolgáltatók arra törekednek, hogy bármiképpen talpon maradjanak az új versenyterepeken. Mint például a Comcereal Rt. A mezôgazdasági termelôtársadalom tudja azt, hogy régen létezett egy Romcereal, amelybôl két cég alakult: a szóban lévô Comcereal és a Mezôgazdasági Termények Országos Ügynöksége (ANPA), amely a miniszterváltások nyomán nevet változtatott: Cerealcom. Ez utóbbi cég annak idején csak az étkezési búza átvételével, raktározásával foglalkozott, tulajdonában maradt a marosvásárhelyi (vasútállomás melletti) 45000 tonna kapacitású gabonaraktár, siló). Mivel a Cerealcom 1995-1999 között 30 milliárd lej adósságot halmozott fel a bankokkal szemben, idén felszámolási eljárást indítottak ellene. Nincs csôdeljárási törvény, ennek hiányában törvényszéki határozattal felszámolják. Maradt tehát a Comcereal, amely július 1-jétôl magánkézbe került. Lates Corneliu közgazdászt, a cég gazdasági menedzserét arra kértük, vázolja az egy hónapja bekövetkezett változásokat és azok gazdasági következményeit.
— Röviden összefoglalva: a Comcereal privatizálása azt jelenti, hogy az állami költségeket, kötelességeket magunkra vállaltuk. Az alaptôke így oszlik meg: 11%-a a Transilvania SIF tulajdona, 21% az értékjegyekkel társult részvényeseké, 68% pedig az alkalmazottaké. A 11 gabonaátvevô központunkat megtartottuk, ezek raktározási kapacitása 110000 tonna gabona, magtermény. A változás elôtti idôszakban ez sem volt elég. Ma túl nagy a raktározási felület. Az okok ismertek. Alig 700 tonna búzát vettünk át tárolásra, kezelésre, Ludason pedig 70 tonna sörárpát. Tehát raktározási lehetôségeink nincsenek kihasználva, mert egyszerûen nincs gabona. Július elejétôl mi menedzseljük magunkat. Miképpen? Ahhoz, hogy az olvasó a Comcerealról képet alkothasson elmomondom: az elmúlt években megyénkben átlagosan 19-20000 hektáron termett árpa (idén csupán 8000 ha-on), búza 45-50000 hektáron (idén 27000 ha-on). És a termesztôk gabonatartalékaikat nálunk tároltatták. Ha pedig a fogyasztókat vesszük számításaink alapjául: eltûnt az egyik legnagyobb takarmánygabona-fogyasztó, az Avicola. Maradt a gernyeszegi Testsuin és a radnóti Nutrimur. Most, hogy az étkezési búzát is átvesszük, figyelnünk kell a fogyasztóra, a marosvásárhelyi Mopanra, amely ma görög tulajdon. Az általunk megôrzött gabonának gyakorlatilag nincs vásárlója, mert a görög küldi a lisztet a Mopanhoz, ami egyébként olcsóbb a hazai lisztnél.
— A gabona tárolására a cég mindenféle szempontból be van rendezkedve. Ezt tudják a termesztôk is. Mi az oka, hogy elfordultak önöktôl a termelôk? Annál is inkább, hogy annak idején a Comcereal az újabb kultúrák létesítését megelôlegezte mûtárgyát, (vetômagot, növényvédô szereket), amit a termelô terményébôl fizetett vissza.
— Sajnos, 1996-ban a hitelezések e módszerét megszüntették. Nagy tévedés volt, mert a termelô gabonájával fizethetett, vagy pénzben. De térjünk vissza háztájunkra. Közgazdászként nem értem, hogy a nyárádszeredai átvevô központunkban például a mai napig miért nem adtak át egy szem gabonát sem. Az ottani vezetôvel tárgyaltunk az okokról: megjelentek magángazdák, akik komoly raktározási felületeket hoztak létre; nincs elegendô gabona. Illetve van, de a gazda úgy gondolkodik, hogy tartalékoljon legkevesebb két évre való gabonát otthon, mindegy, milyen körülmények között. És azt is figyelembe kell vennünk, hogy 2-3 hektáron termesztett, 2-2500 kg-os átlagtermésbôl valóban nem lehet fölösleg az, amit nálunk tárolnának. Tehát óvatosan kell bánnunk minden ingatlanunkkal, alapeszközeinkkel. Megemlíthetem az erdôszentgyörgyi átvevôközpontunkat. Évek óta üresen állt. Döntöttünk, eladjuk. És eladtuk. Fûrészüzemmé alakította át az új tulajdonos. No, de nem adhatjuk el összes ingatlanainkat, mert hiszem, hogy megyénkben a gabonatermesztés majd újjáéled.
— Van ahol tárolni a szabvány (STAS) gabonát?
— Oh, persze, hogy van. Nincs szükségünk reklámra, de tudja, hogy nálunk a legalacsonyabbak a szolgáltatási költségek? Ezt bizonyítja a balavásári átvevôközpontunk is. A termesztôk beviszik gabonájukat, megtisztítják az idegen anyagoktól, szárítják, egyszóval a szabvány követelmények szintjének megfelelô gabonát állítanak elô. A termelô, ha akarja, ott tartja gabonáját, ha pedig úgy véli jobbnak, otthon tárolja. Ezekhez az új viszonyokhoz kell alkalmazkodnunk...
— A hazai mezôgazdaság talán a legrémesebb helyzetben van...
— Tudom. Ne kérdezze! Mi ilyen körülmények között indultunk. Nyolcmilliárd lejjel tartoznak azok a termesztôk, akiknek hiteleztünk. Gazdasági menedzserként mit tehetek? Pereljem be a 30-50 ár területtel rendelkezô kisgazdát, vagy az 50 hektáros mezôgazdasági társulást? Nem, a közgyûlésünk beleegyezését adta a következô programtervezetbe, amelyet már elindítottunk. Külföldi cégtôl 1,5-5 millió dollárt kölcsönzünk, nekünk megfelelô kamattal. A pénzösszegbôl gépeket vásárolunk. Miután ez megtörténik, megyeszinten, fôleg az átvevôközpontjaink környékén, összesen 10000 ha szántót szeretnénk bérelni gabonatermesztés céljából. Szakembereink vannak. Egyébként "elôjátékként" a mezôméhesiekkel próbálkoztunk, velük együtt 1000 hektáron termesztünk gabonát. Ez a jövô: saját termesztésû gabonánkat tárolni és értékesíteni.
— Lates Corneliu, közgazdászként miként értékeli a mezôgazdaság alapvetô állami támogatását, a kuponrendszert?
— Helyénvaló lenne, ha összevont földterületeken dolgoznának a termelôk. Nem jó, mert: az 1998-1999-es mezôgazdasági évben, megyénkben 40000 hektár termôterület mûveletlenül, parlagon maradt. A negyvenezer hektár területre kiadott mezôgazdasági jegyek értéke, hét (7) milliárd lej nem a mezôgazdaságba került. És ez csupán Maros megyében! Gondolkodni kellene a mezôgazdasági miniszternek arról, hogy a parlagon lévô termôterületekrôl hogy lehetne visszavonni a pénzt a termôterületekre.
A napokban egyes marosvásárhelyi lakó-, illetve tulajdonosi társulások elnökei nyílt levelet címeztek a helyi tanácshoz, a testületnek azokkal a határozataival kapcsolatban (a februárban elfogadott 28., illetve az áprilisban elfogadott 67. számú helyi tanácsi határozatok), amelyek a vízfogyasztást mérô órák ügyét szabályozzák.
A levélben az aláírók többek között azt sérelmezik, hogy szerintük a tanács e határozatokkal arra kötelezi a lakótársulások ügyvezetôit, hogy megsértsenek egyes, a lakók fogyasztásának számlázására vonatkozó rendelkezéseket, és felróják a testületnek, hogy ezek a határozatok nem védik a másodlagos vízórával nem rendelkezô lakók érdekeit. Követelik a tanácstól, hogy töröljék el azt a határozatot, amelyben a másodlagos órával nem rendelkezô lakók által fizetendô átalánydíjat szabják meg.
A levélben foglaltakkal kapcsolatban sorra felkerestük az érintett intézményeket, megpróbálva választ keresni az aláírók által feltett kérdésekre. A határozatok jogosságával kapcsolatos szakvéleményt a polgármesteri hivatal illetékeseitôl próbáltunk szerezni. Nem ment egyszerûen, mivel a határozatok jogi kidolgozását, elôkészítését végzô jegyzô szabadságát tölti, helyettese pedig arra hivatkozott, nem ismeri eléggé a problémát ahhoz, hogy pontosan véleményezhesse a levélben foglaltakat. Ezért nyilatkozni csak egy alaposabb tájékozódás után lesz hajlandó.
A közelmúltban az Energomur ÖV kezdeményezte, hogy adott kérésekre, a lakók pénzén ellátja a tömbházakat elsôdleges, tehát az egész tömbház fogyasztását mérô órákkal. A szóban forgó nyílt levél szerint ezeknek a mérômûszereknek az árát fokozatosan kellene levonni a hôenergia-számlákról, és kérdôre vonják a vállalatot, hogyan kezeli ezeket az összegeket?
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a vállalat közönségszolgálati osztályát kerestük fel, ahol Szász Gyöngyvér mondta el, a cég kezdeményezésére sok kérés érkezett. Arról azonban szó nem volt, hogy a lakók pénzén felszerelt órákat a számlák összegébôl "részleteznék le", mivel ez durván megszegné az érvényes pénzügyi jogrendet. A vállalat az utóbbi hónapokban sorozatos gyûléseket szervezett, ahova meghívták a társulások vezetôit, és ezek alkalmával közölték velük, hogy az órák értékét majd beruházásokra elkülönített pénzbôl térítik vissza a lakóknak. Idén is igényelt erre pénzt a cég, de a tanács nem hagyta jóvá ezt a kérést. Költségvetésbôl tehát egyelôre nincs pénz, hogy a lakóknak visszatérítsék az órákért kiadott összeget. Lehetséges pénzforrás lehetne még erre a célra a vállalat folyamatban levô BERD- pályázata is, de ez egyelôre még a felmérések folyamatában tart, tehát konkrét kilátásokról korai szólni. Annyi viszont biztos, hogy a szóban forgó órák értékét a visszatérítés idején majd az akkor idôszerû dollárárfolyam alapján fizetik vissza, tehát a lakók nem veszítenek az addig várható pénzromlás miatt.
A sokszor említett nyílt levél, amellett hogy követeli az idevágó tanácsi határozat eltörlését, felteszi a kérdést: honnan származnak azok az átalánydíjak, amelyeket a másodlagos vízórákkal nem rendelkezô lakóknak kell fizetniük? Ezzel a problémával az Aquaserv ÖV marketingosztályához fordultunk. Kiss Enikô osztályvezetô tájékoztatott, hogy az adatok egy tavaly készített felmérésen alapulnak. Ezt úgy végezték el, hogy figyelembe vették tíz hónapon át a jól mûködô elsôdleges órákkal felszerelt tömbházak vízfogyasztását, és a kapott értékeket elosztották a tömbök lakóinak számával. Így jött ki a személyenként egy hónapra számított 6,3 köbméter hideg víz, illetve 4,6 köbméter meleg víz elôállításához felhasznált víz. Ezek, a városra vonatkozó felmérésen mért értékek egybeesnek az országos szabvánnyal is, amit az illetékes minisztérium állapít meg. Az átalánydíjat sérelmezô levél azt is felrója, hogy a városban a vízfogyasztás csökkent a másodlagos órák felszerelésétôl kezdve. Ez valós, de csak ott, ahol másodlagos órákat is szereltek, ahol ilyenek nincsenek, ott a felmérés szerint a helyzet nem változott.
A víz ára, aminek a magas voltát szintén kifogásolják a levél aláírói, a nyersvíz árától és az elôállítási költségektôl függ, de a helység földrajza is befolyásolja. Kormányrendelkezések alapján, a pénzromlás függvényében módosítják. Marosvásárhelyen mindezekre még rátevôdik, hogy a vízhálózat korszerûsítését célzó BERD- kölcsönt is részben a víz árába e célból beszámított hányadból törlesztik.
A vízórák kérdése már évek óta probléma. Eddig nem volt még keret, amibe az egész kérdéskört bele lehetett volna illeszteni olyan módon, hogy számos, egymásnak ellentmondó érdek legalább valamennyire is közös nevezôre jusson. A helyi tanács határozatával, amelynek kidolgozásában jelentôs részt kapott az egykori közüzemekbôl létrehozott két érintett vállalat is, mivel a tanácsnak nem állt rendelkezésére a megfelelô szakembergárda, a keret adott lenne, de ezzel a vitáknak még aligha lesz vége. Az illetékesek állítása szerint a határozat megalkotásakor figyeltek arra, hogy ne ellenkezzen az érvényes törvényekkel, vegye figyelembe a városra jellemzô problémákat, szorgalmazza a másodlagos órák szerelését, de ugyanakkor segítse azokat is, akiknek nem áll módjában másodlagos órát szerelni. A nyílt levél viszont már arról árulkodik, hogy egyesek szerint a meghozott szabályzatban vannak hibák. A tanács holnap ismét ülésezik, és meghirdetett napirendje szerint a testület két fontos pontban ismét módosítani szándékozza a máris vitatott határozatot. Szóval a vízóra-ügy, amely nem tegnap vált fogas kérdéssé, a jelek szerint egyelôre még távol áll a megoldástól.
A felvételen az épülôben levô marosvásárhelyi aluljáró A-tömbjének alaplemeze látható, öntés közben. Tegnap reggel fogtak hozzá, és 48 órán keresztül megszakítás nélkül öntik a betont két rétegben, 1400 négyzetméteres felületre. Ez lesz majd az alaplemeze az aluljáró legnagyobb, középsô tömbjének, és ez a munkamódszer biztosíthatja a szerkezet merevségét, amit a szabványok megkövetelnek. A kétnapos öntési munka során két szivattyú juttatta le a betont a helyére, ezeket 12 betonszállító táplálta folyamatosan. Néhány év múlva sétálhatunk rajta úgy, hogy a tér jármûforgalma a fejünk felett közlekedik. Ekkor majd tudhatjuk, hogy 65 centiméter vastagságú, 67 tonna vassal megerôsített, 1000 köbméternyi betonon járunk, ami alatt még egy 10 centiméteres alapréteg is van, a kettô között pedig spanyol származású szigetelôanyag gondoskodik az aluljáró szárazon tartásáról. Az egymilliárd lejbe kerülô alaplemezben vannak az akkor már funkcionáló kereskedelmi helyiségeket kiszolgáló vezetékek is. Nos, ha ezeket tudhatjuk, azt ki tippeli meg, mennyit kóstál majd akkor a mostani milliárd?
Elkeseredett nôi hang kért telefonon arra, hogy tájékoztassuk a városrész lakóit: mi lesz a marosvásárhelyi Balcescu negyedben levô orvosi rendelô sorsa. Mint elmondta, nyugdíjas társai nevében beszél, akik aggodalommal figyelik, hogy megszûnik-e a rendelô, avagy, ahogy szó van róla, elköltözik a Kövesdombra. Ami sokak számára lehetetlenné teszi, hogy a választott családorvoshoz eljussanak, mivel nagyobb távolságok megtételére koruk, egészségi állapotuk miatt nem képesek.
Kopott, szürke épületek sorakoznak elhanyagolt környezetben, a tanklaktanyával szembeni oldalon, a Nicolae Balcescu utcában. Aki elôször jár arra, nehéz megtalálnia az egyik épület oldalán levô bejáratot, a negyed lakói számára viszont "otthonos" ez a hely, ahol egészségügyi problémáikkal, gondjaikkal gyakran megfordulnak. A rendelô ugyanis harminc éve mûködik már a cukorgyári munkásotthonnak emelt épület földszintjén. A két lakrészbôl átalakított helyiségekben két rendelôben és két kezelôben négy orvos, öt középkáder látja el a Szabadság utca, a Vörös Grivica és Savinesti negyedek, a Colentina utca, valamint a Dózsa Gyögy út autóbuszállomásig tartó szakaszának lakóit.
Dr. Jucan Cornelia, a rendelôt irányító orvos szabadkozik, a linóleumok kint száradnak, mert beázott az egyébként tiszta, rendezett körzeti rendelô, amelynek helyzete az orvosnô szerint függôben van. A cukorgyárat ugyanis a tavaly privatizálták, s a francia tulajdonos állítólag nem akar szerzôdést kötni az orvosokkal. Akikkel viszont rendezett bérleti viszonyok hiányában szóba sem áll az egészségbiztosítási pénztár.
— 1998. december 24-én fordultunk írásban a Municípiumi Kórház Igazgatóságához, mivel tudtuk, hogy létezik egy szerzôdés a Zamurral, amely 1999. március 30-án lejár. Egy másik átiratban a Közegészségügyi Igazgatóságot értesítettük a helyzetrôl, abban reménykedve, hogy az intézmény jogtanácsosa kézbe veszi az ügy intézését. Idôközben megtudtuk, hogy a municípiumi kórház kérésére, amely telefonon vette fel a kapcsolatot a Zamur vezetôségével, negatív volt a válasz. A cég nem hajlandó meghosszabbítani a bérleti szerzôdést, s egyelôre árverést sem szerveznek az épületrész megvásárlására. Ezt követôen kéthetenként érdeklôdtünk, hogy hol kaphatnánk helyiséget az akkreditálás, majd a szerzôdéskötés érdekében. Aztán kénytelenek voltunk akkreditálásra jelentkezni. Az igazgatóságon azt tanácsolták, hogy gondoljunk valami más megoldásra, mert bérleti szerzôdés hiányában nem köt szerzôdést velünk a biztosítási pénztár, augusztusban pedig nem kapjuk meg az egészségügyi mûködési engedélyt sem.
A "kalapács és az üllô között", szorult helyzetben vagyunk, sürgôsen megoldást kell találnunk, s nem tudjuk hogyan. Számba vettük, hogy mi van közelebb, a Rovinari negyedbeli, a kövesdombi rendelô vagy az Állomás negyedbeli vasúti rendelô — mondja Jucan doktornô.
De mi lesz a városnegyed 8500 lakója közül azzal a 4000-rel, akik hozzám és kollégáimhoz, dr. Héjja Ilonához, dr. Ristea Iulianához és dr. Bodea Florinhoz iratkoztak fel. Zömük 60 év körüli vagy idôsebb ember, akik nehezen mennek el nagyobb távolságokra.
— Egymástól függünk, nagyon kötôdünk egymáshoz, hisz 30 év alatt ôk is megszoktak és mi is ôket. Számunkra nagyon kellemetlen ez a helyzet, és különösen az a tény, hogy egyetlen hivatalos fórumtól sem kaptunk írásbeli választ — mondja Jucan doktornô.
Aggodalmait megerôsíti dr. Panturu Ileana, a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje is, aki szerint a Zamurral nem sikerült megegyezni, s ezért az orvosoknak a kövesdombi rendelôben biztosítanak lehetôséget az akkreditálásra.
A következôkben Manisor Augustin mérnököt, a Zamur vezérigazgatóját kerestük fel. A rendelôvel kapcsolatos kérdésünkre jól látható idegességgel reagált, s mindjárt a válasz kezdetén leszögezte, hogy nem adják el, és nem adják bérbe a szóban forgó helyiségeket. Majd arra hivatkozott, hogy az ott dolgozó orvosoknak türelmeseknek kell lenniük, mert írtak ugyan Franciországba a tulajdonosnak, de nem kaptak még választ.
Megjegyzésünket követôen, miszerint érthetô az orvosok türelmetlensége, hiszen az állásuk, a létük függ a kedvezô vagy kedvezôtlen választól, a beszélgetés során megenyhült, és kifejtette, hogy valójában az zavarta, hogy annyiféle közbejárás volt az ügyben, amit fentrôl akartak rendezni, holott elsôsorban az orvosokkal kellett volna nyugodt körülmények között megbeszélni a lehetôségeket. Végül elmondta, hogy egyelôre nincs szándékukban kiköltöztetni a rendelôt, s a helyzet végleges rendezéséig hajlandóak ideiglenes szerzôdést kötni az orvosokkal.
Minden jó, ha a vége jó — mondhatjuk Manisor Augustin vezérigazgató ígéretére alapozva. A negyed lakói és a rendelôben dolgozó egészségügyiek viszont akkor lélegezhetnek fel, amikor valóban aláírják a szerzôdést, addig is, amíg a felelôs fórumok megtalálják a lehetôséget arra, hogy egy "idôs" városnegyed lakói számára biztosítsák a "hozzáférhetô", könnyen elérhetô orvosi ellátás körülményeit.
Kánikulában, halk lombok alatt szállták a legyek a dinnyehéjat. Learatták az árpát, és javában vágták az aratócséplôk a búzát is. Kedd volt, piaci nap, hajnalban már nyikorogtak a szekerek, a szomszédos falvak vásáros népe is itt haladt át, a hajnali por hûvöse nem hasonlítható semmihez, egyszer, lakodalomból jövet, mindketten kézben vittük a cipôt, és a szó szoros értelmében (ha van neki) poroszkáltunk a falu kisutcáján, tánctól égô talpunkat mintha bûvös kenôccsel húzogatta volna valami mennyei vajákos. Aki vásárba készült, úgyszólván nem is aludt, a lovakat vagy a teheneket ellátva a portékát készítette elô, aki ilyenkor már új búzát vitt eladni, arról tudni lehetett, hogy igencsak szûkében áll a pénznek, hiszen most a régitôl, a porostól-férgestôl igyekszik szabadulni a gazda, jönnek felvásárlók egészen távolról, ahol nincs kollektív gazdaság, hegyi emberek viszik a régit, viszonteladók a szocialista mezôgarázdaságban, saját szükségletükre is visznek néhány vékányit az újból. Hol vannak azok az idôk, amikor aratás végeztével búzakoszorút fontak a kalákások, hogy muzsikaszóval hozzák végig a falun, és a koszorúvivô lányt combig locsolják, hadd termékenyüljön — lány is, határ is. Hol vannak ezek. Magam csak egyszer láttam effélét, azt is csak úgy lehetett összehozni, hogy kijöttek a megyétôl és filmeztek, erre felbuzdult a nép, az is sarlót ragadott, aki életében meg nem vágta magát, de már a második pohár pálinka után harsogva fújta, hogy markot nem tudtam tartani, szeretôt tudtam tartani. Csôcselék-kaláka volt, a falu elévalóbbja, aki a kolhozos világban is adott magára, nem is ment arrafelé.
A vásárosok déltájban már szállingóztak hazafelé, munkaidôben az ember nem semmiskedik kocsmák elôtt, bár a munkaképes lakosság itt már nagyon megcsappant, a fiatalok, mint magam is, rég' városon keresték a boldogulást, ha vakációzni jöttek, az itthoniak inkább vendégként kezelték ôket, én például két hétig mûködtem egy szász gépész traktorvontatta cséplôjén, másodmagammal zsákoltam , napszámot fizetett érte a gazdaság, annyira megcsappant addigra a munkaerô. A két heti keresetembôl vettem magamnak egy rend konfekciós ruhát. A vásár legnagyobb szenzációja még mindig a primôrnek számító dinnye volt. Nálunk is termesztettek dinnyét, de az sokkal késôbb érett, ezért a regátiak portékája nagyon kapósnak bizonyult. A falu napi három-négy alkalommal élénkült meg: hajnalban a vásárosokkal, aztán valamivel késôbb hajtották ki a marhacsordát, utána a disznócsordát, reggeli itatás után vitték a tejet a "csarnokba", ilyenkor végezték el a napi vásárlást a kis boltban, a falu részegesei ekkor osztották fel az elsô szirupos monopolt, az asszonyok itt végezték el a világ dolgát, mert ne higgye senki, hogy egy ilyen tyúkszaros kis fészekben nincs történés, itt is folyton van valami, amit át lehet beszélni, azonkívül pl., hogy Gagarin a Holdra lép, az egyetlen tévén (a boltosé, persze) az egész falu nézi a közvetítést, és másnap, aki nem hiszi, hogy ember járt ott Fenn, azt ki sem szolgálja a Mester. Ezenkívül valakit megmar egy kutya, valakit megcsíp egy vadméh, valaki kitöri a lábát, valaki meghal. Születni nem születik senki, mert ha volna is újszülöttnek való, azt a városi kórházban nyögi világra az anyukája.
Estig nem történt semmi, csak délben a busz, de az is a hetvenes évektôl. Este olyan is volt, hogy augusztus huszonharmadikára hoztak pár hordó sört, aztán Dregics Pál közlegény éjfélkor még énekelt a szégyentába elôtt az éjjeliôrnek.
Kánikulában, halk lombok alatt szállták a legyek a dinnyehéjat, nálunk éppen akkor érett a pirosbélû körte és a nagyédes alma, a tanító néni ruhát sulykolt a mosópadon a kútnál, nem lehet mindig csak a tudást sulykolni ugyebár, és akkor megállt egy terepjáró a kapuban, kiszállt egy kövérkés elvtárs, és noteszát lobogtatva azt kérdezte, ki itt a kultúrigazgató. Kiderült, hogy itt nincs is kultúrigazgató. Mer' az olyan, az a községközpontban, Izén lakik. Hát akkor kinél van a "kultúra" kulcsa. A kultúra kulcsa mindétig is a tanító kezében volt; mióta a papot kikapcsolta a tud. szoc, azóta különösen s pláne. Hát akkor menjünk, nézzük meg a kultúrházat, mondta a kis köpcös. Mehetünk, de most nincs nálam a kulcs, szabadkozott a tanító néni. Hát hol van? Hát elkérte az elnök, amikor a juhnyírás volt. Minek? Hát ott nyírták a juhokat az udvaron, aztán a gyapjút valahová csak be kellett tenni, hogy el ne gazolja valami. És azután miért nem kérte vissza? Nem lehetett, mert amint a gyapjút elvitték, jött az árpa. Hogyhogy. Azt úgy, hogy vizes volt, s nem vették volna át, csak leszázalékolva. Meg kellett szárítani. Na jó, de azután? Azután csak volt ott valami, nem? Egy brigádmûsor, egy lakoda...
Lakodalom nem volt két éve. Brigádmûsort tartottunk itt kint, a szégyentábla elôtt, vasárnap délelôtt, mikor kijöttek az emberek a templomból. Politikai tájékoztatót is tartott Burján elvtárs, mivel éppen itthon járt, pálinkáért a vejének, aki nagy tiszt Bukarestben.
S hát akkor most mi van a kultúrházban? Hát ott most éppen búza van. Mert annyi termett, nincs hol tárolni. Nem veszi át a begyûjtô sem. Ki sem? A báza. Ahá.
Elôkerül az elnök valahonnan, mennek hármasban a kultúra háza felé, mely felekezeti iskola volt 1948-ig, aztán kiemelték kultúrpajtának. És tényleg: magas búzahalom aranylik a terem közepén. Az elnök régi gazda, ragyogó szemmel gyönyörködik az életben. Aztán valaki bekiált, és már megy is. Ott a kétkerekû a kapuban, felpattan, és már ott sincs. A köpcös még kérdezget ezt-azt, ráun, köszön, megy ô is. Ankétot csinál, mondja még nagyon fontosan.
Nincs kedvem kimenni ma, 1999 nyarán ugyanoda. Megtehetném, de minek. A "kultúrt" visszakapta az egyház, kijavították, csakugyan lehetne mindenféle mûsort mutogatni benne. De nincs ki. De nincs kinek. Búza? Hát ez az. Föld van, bele temetkezhetne fél Erdély, annyi van belôle. Búza viszont alig van, és ha ma dolgoznék a kombájnon (bár a mostaniakra nem kell ember, de tegyük fel), jóllehet számbelileg hatalmas összeg ütné markomat, nem tudnék kosztümöt venni belôle, legfeljebb valami szimplább dögû shortot. A kert? A veteményes? A halk lombok alatt a dinnyehéj?
A hajnali vásáros nép? A csorda? A bolt? Lehet, hisz bögrecsárda, mini abc már mindenütt van elég, és marhából meg részegesbôl sem fogy ki soha a világ. Több a kocsma, mint a pénz, pedig az is híg, nemcsak a pálinka.
Hanem: akik már elmentek. Azok nélkül nekem nem ér semmit a nyár. Mennyit veszekedtünk pedig. Mennyire utáltuk az életkörülményeinket. Mennyire torkig voltunk a nyomorúsággal. A pipefosos patakpart mint a sokoldalúan fejlett szocializmus szimbóluma.
Ah, mégis. Mennyire örülnék, ha holnap volna az akkori másnap. Amikor a megyei lapban harcos cikk bírálja a búzával teli kultúrház miatt — a kollektívelnök meg a pártaktivista meg a direktívák helyett — a... tanító nénit, ezzel a címmel: Közömbösség a négyzeten.
Hess, nosztalgia.
Tegnap lépett érvénybe az ÁVA új szerkezeti felépítési grafikonja, melyet az igazgatótanács július 12-i gyûlésén hagytak jóvá. Eszerint négy privatizálási ügyosztályt számolnak fel és 95 alkalmazottat menesztenek. A privatizálási osztály keretében tegnaptól kezdve csupán az eladási, a tôkepiacon keresztüli privatizálással foglalkozó és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, valamint a beruházási bankokkal való kapcsolat fenntartásával megbízott ügyosztályok maradnak meg. A négy ügyosztály felszámolását a kis társaságok privatizálásának a területi kirendeltségek hatáskörébe való átutalása tette szükségessé. Az igazgatótanács továbbá elrendelte a számviteli ellenôrzô osztály átutalását az ügyvezetô vezérigazgató-helyettes alárendeltségébe, valamint a marketingosztály alkalmazottai számának megkettôzését a magánosítás ütemének felpörgetése érdekében.
Egy intézkedô soroksári rendôrtisztet akart megvesztegetni egy román állampolgár a budapesti XXIII. kerületben, az M5-M0-ás csomópontban a hét végén — tájékoztatta a BRFK sajtóügyelete az MTI-t közleményben, hétfôn. A román férfi négyezer forintot ajánlott fel a soroksári rendôrôrs hadnagyának, hogy álljon el a szabálysértési intézkedéstôl. A XX. és XXIII. kerületi kapitányság járôrei a férfit elôállították és szabadlábon indítottak ellene eljárást.
Novemberig elfogadják a régi ötezreseket
A magyarországi postahivatalokban november 15-ig elfogadják, illetve igény szerint új bankjegyre cserélik a valódi régi ötezer forintosokat. A régi bankjegy ugyan július 27-tôl a Magyar Nemzeti Bank (MNB) döntése szerint már nem hivatalos fizetôeszköz, a posta lehetôséget kíván biztosítani a zökkenômentes cserére. Amennyiben a pénz valódisága megkérdôjelezhetô, a postahivatalok azt jegyzôkönyv ellenében bevonják. Az ilyen bankjegyeket az MNB vizsgálja, s ha valódinak bizonyul, az ügyfél visszakapja annak értékét.
Madeleine Albright amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminiszter hétfôn Szingapúrban megállapodást írt alá arról, hogy gyors távközlési összeköttetést teremtô "forró dróttal" kötik össze hivatalaikat. Az ASEAN-országok biztonsági fórumán részt vevô miniszterek közös sajtóértekezleten mutattak rá: a jelenlegi nemzetközi helyzet gyakran szükségessé teszi, hogy villámgyorsan kapcsolatba lépjenek egymással.
Magyar filmek külföldi fesztiválokon
Tímár Péter 6:3 címû filmje szerepel a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában. Az orosz fôvárosban július 19. és 29. között folyik az idei filmes találkozót, amelyen részt vesz a produkció rendezôjén kívül a producere, Kálomista Gábor, valamint a fôszereplôje, Eperjes Károly is. A versenyen kívüli programban bemutatják Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten címû alkotását. Mészáros Márta munkáiból New Yorkban tartanak retrospektív sorozatot. Augusztus 3-áig a magyar filmrendezô tíz munkáját tûzik mûsorra a Modern Mûvészetek Múzeumának szervezésében. Az európai fesztiválok sorában a locarnói augusztus 4- én nyitja meg kapuját. A versenyprogramban Enyedi Ildikó Simon mágus címû munkáját mutatják be.
Hôhullám az Egyesült Államokban
Soha nem tapasztalt hôhullám sújtja napok óta az Egyesült Államok nagy részét, különösen közép-nyugati vidékeit, és Ohióban az egészségügyi szervek szerint 11 személy halálát okozta a hatalmas hôség. Az áldozatok többsége idôs ember volt. A 40 fokos kánikulában a hatóságok igyekeznek minél elôbb a szellôzetlen lakásokból klímaberendezéssel ellátott középületekbe, például iskolákba elszállítani a rászorulókat. Az amerikai meteorológiai szolgálat szerint vasárnap több hômérsékleti rekord is megdôlt Pennsylvániában, New Jerseyben és Minnesotában, de a déli államokban is szokatlanul forró az idei nyár. A keleti partvidéken három hónapja gyakorlatilag nem esett esô, és a hatóságokat már komolyan aggasztja az aszály várható súlyos következménye.
Szabad színházak találkozója Szegeden
Szegeden, a régi zsinagógában hétfôn este megkezdôdött a nyári fesztivál hagyományos mûvészeti rendezvénye, a Thealter 99 - Szabad Színházak IX. Nemzetközi Találkozója. A helyi Maszk egyesület szervezésében vasárnapig tartó programban a város különbözô helyszínein mintegy harminc elôadást láthat a közönség magyarországi és külföldi alternatív társulatok, mûhelyek elôadásában. A hazai társulatok közül bemutatkozik egyebek között a Mozgó Ház, az Andaxínház, a Szkéné Színház és a szegedi Csillag börtönbeli Az Álló Idô Színháza. Külföldrôl várják az Újvidéki Színház, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a szlovákiai Sztoka Színház mûvészeit, valamint egy orosz színmûvészt, Alekszej Merkusevet.
Hétfôn a kora esti órákban újabb vihar pusztított Szekszárdon. A megyei tûzoltóság ügyeletére érkezett bejelentések szerint autót és embereket ragadott magával a szôlôhegyrôl a szurdokokban kanyargó utakon lezúduló méteres víz. A mentôszolgálattól kapott információ szerint egy házaspárt súlyos belsô sérülésekkel szállítottak kórházba. Egy idôs asszonyt holttestére kedd reggel bukkantak rá..
Múlik a jövônk címmel egyhetes médiatalálkozó kezdôdött hétfôn Pannonhalmán, a bencés rendházban a határon túli rádiók, televíziók, szerkesztôségek, médiaközpontok munkatársai számára. Harmadik éve szervezôdik a határon túli magyar lakta területeken a Hírvivô program, melynek egyik célja médiaközpontok, vagyis olyan közösségépítô szellemi mûhelyek létrehozása, amelyek az ott élô magyarság önazonosságának megôrzését, hitük elmélyítését segítik. Pannonhalmára a második alkalommal szervezi a találkozót a Magyar Rádió Rt., a Duna Televízió Rt., a Hírvivô Alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala. A környezô országokból érkezett résztvevôk — tanárok, papok, írók, költôk — egy héten át hallgatnak elôadásokat a történelmi egyházak szerepérôl, jövôjérôl, a kommunikáció lehetôségeirôl, a kisebbségi magyarság csoporttudatának alakulásáról.
Ma a Duna televízió Régiók címû mûsorában láthatják Técsy Sándor New York és Szeged közötti vándorlásait. Ezenkívül bemutatásra kerül egy 50 éve megesett történet egy rozsnyói magyar iskoláról, a szlovák és magyar óvodák közeledésérôl, egy ártándi ifjúsági találkozóról, illetve a felvidéki nyári egyetemrôl szóló riportok láthatók. Kiemelt figyelmet érdemel Oláh Gál Elvira háromkúti tudósítása magyarokról, csángókról és románokról.
Gazdára találtak az üres katedrák
A marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont dísztermében tegnap választottak a sikeres versenyvizsga alapján tituláris állásra jogosult pedagógusok. A Megyei Tanfelügyelôség által meghirdetett 1110 üres katedrára 744-en vizsgáztak. Ezen tanerôknek kb. a fele jutott el a választásig. Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettes tájékoztatása szerint a késô délutánig tartó kinevezések különösebb incidensek nélkül történtek. Elégedetlenséget az az tény szült, hogy az ötös általános fölötti eredményt elért tanítók közül nem mindenkinek jutott katedra, az óvónôi állásokra viszont kevesebben jelentkeztek, mint ahány üres hely volt. Román szakos kinevezett tanár sem akadt minden üres katedrára, a többi tantárgyak esetében viszont a legkisebb, legeldugottabb falvak iskoláit is elválaszották.
Betörtek a kövesdombi fodrászüzletbe
A tegnap reggel üzletnyitáskor észlelték a fodrászok, hogy betörtek a marosvásárhelyi Kövesdombon levô (Saturn-tömbházzal szembeni) 48-as számú fodrászüzletbe. Az egyelôre ismeretlen tettesek a szó szoros értelmében mindent elvittek: hajvágó gépeket, manikûrkészletet, még az alkalmazottak váltóruháit is. András Dezsô, az Igiena szövetkezet elnöke elmondta, a tavasszal már betörtek ugyanebbe az üzletbe, a tavaly pedig a Tudor negyedbeli fodrászatból vittek el különbözô tárgyakat, a tettesek után azóta is nyomoz a rendôrség.
Befektetôket kerestek Angliában
Ioan Toganel, a megyei tanács elnöke és Runcan Petru Stefan, a vidrátszegi repülôtér igazgatója Londonba utaztak, ahol a repülô-térfejlesztési terv iránt érdeklôdô potenciális befektetôkkel tárgyalnak. A tanácselnök ma érkezett vissza külföldi útjáról.
A tegnapelôtt 6 órakor Csehtelkén, a mezôn felgyúlt Hârlea Radu Ciprian kombájnja. A tüzet a kombájn villamossági berendezésében keletkezett szikra okozta. A mezôgazdasági gép 50 százalékban megrongálódott, a tûzoltók közbelépésének köszönhetôen a lángok nem terjedtek szét a mezôn.
Beszterce-Naszód megyébôl mentettek
A marosvásárhelyi Rohammentôszolgálat gépkocsijával Beszterce-Naszód megyébôl szállítottak a megyei kórházba két fiatalembert, akik motorkerékpárral súlyos közúti balesetet szenvedtek. A motorbiciklisek ittas állapotban vezettek és belehajtottak egy ARO gépkocsiba. Az áldozatokat súlyos csonttörésekkel vitték kórházba.
Interpelláció költségvetés- kiegészítésért
Alexandru Petre Fratean, a megyei tanács alelnöke a múlt pénteken Radu Vasile miniszterelnök marosvásárhelyi látogatása alkalmával egy olyan jegyzéket nyújtott át a kormányfônek, amiben felsorolt 70 megyei községet, ahol nemsokára költségvetési alapok nélkül maradnak. Továbbá megemlítette, hogy számos — a különbözô településekre bízott — szociális és oktatási intézet a szûk költségvetési keret miatt a télire pénz nélkül marad. Az alelnök kérte, hogy a kormány tartalékalapjából utaljanak át e célra a megyei tanácsokhoz 7 milliárd lejt. Az ügyet a megyei tanácsok elnökeinek szövetsége is felvetette volna, azonban ezt a megbeszélést a kormánnyal elhalasztották. A miniszterelnök megígérte, hogy e témát a költségvetési kiegészítés elôtt napirendre tûzik a kormányülésen.
Örkényi vendégszereplés Nyárádszeredában
Július 30-án, pénteken este 8 órától a nyárádszeredai kultúrotthonban a magyarországi Örkény település több együttese lép fel vendéglátóik elôtt. Bemutatkozik az Örkény Big Band, a Hernádi Garázs Band és a Szikra Táncstúdió. A Barátság gálaelôadás bevételét az anyaországiak felajánlották a helybéli Bocskay Alapítvány támogatására. A mintegy 80 tagú delegációban jelen lesz a település polgármestere is, aki Nyárádszereda polgármesterével a két helység között megkötendô testvérkapcsolati szerzôdésrôl tárgyal.
Ma 12 órakor az Eugen Nicoara Kultúrotthonban ülésezik a szászrégeni helyi tanács. A jelenlevôk Marian Traian polgármester beszámolóját hallgathatják meg a város gazdasági-társadalmi helyzetérôl és az elsô félévben történt költségvetési beruházásokról. A városatyák kiegészítik a költségvetési keretet, megalakítják a polgármesteri hivatal közterületen levô javait felmérô bizottságot. Ezenkívül jóváhagyják különbözô kereskedelmi felületek és egy garázs építésére alkalmas terület bérbeadását. És kijelölik, kik képviselik a tanácsot a testvértelepülésen, Nagykôrösön augusztusban megszervezendô nagyszabású gazdasági kiállításon.
A marosvásárhelyi fotóklub 13 mûvésze a magyarországi Komló városi helytörténeti Múzeumában szervezett kiállításon mutatkozik be, amelyet július 30-án, pénteken nyitnak meg. Méltató beszédet mond a Marosvásárhelyrôl elszármazott dr. Tamás Attila.
Még mindig nem érkezett meg a megyei egészségbiztosító pénztárhoz a családorvosokkal megkötendô szerzôdésekrôl szóló jogszabály alkalmazási útmutatója, így továbbra is érvényesek az eddig megkötött keretszerzôdések. A napokban az orvosi kollégium és a pénztár 3-3 képviselôje akkreditálta a családorvosokat, így mintegy 380-an gyakorolhatják szakmájukat megyénkben. A közegészségügyi felügyelôséggel közösen a pénztár képviselôi a napokban a rendelôkben is ellenôrzést tartanak a helyiségek akkreditálásáért.
A tanács döntése értelmében a helyi költségvetésbôl 25 millió lejt szánnak az iskolák és kultúrotthonok fûtéséhez szükséges tûzifa beszerzésére, ezenkívül elkülönítettek 30 milliót az iskolák, 15-öt a makfalvi és a kibédi kultúrotthonok javítására. Útjavításra 17 millió lejt szánták, amit Hármasfaluban használnak fel.
A megyei tanács és az útügyi igazgatóság szakemberei a tegnap Felsôorosziban, Szentpálon, Mezôbodonban és Tóháton jártak, ahol átvették a megyei tanács költségvetésébôl készült útjavítási munkálatokat. A tanács az idén összesen 2,8 milliárd lejt fordíthat útkarbantartásra. A jövô héten újabb megyei tanácsi bizottság látogat majd vidékre, ezúttal újra ellenôrzik az árvízkárok felmérésének valósságát.
Lesz-e AIDS-központ Nyárádszeredában ?
Három héttel ezelôtt a skóciai Rhema Alapítvány megvásárolt egy magánházat Nyárádszeredában, ahol AIDS-es gyerekek számára otthont szeretnének létesíteni. A tervek szerint 6 - 10 gyereket ápolnának korszerû orvosi ellátás, felügyelet melett, ugyanakkor felvilágosító központot is létesítenének itt. A lakosságban azonban a betegség terjedésétôl való félelem ellenszenvet váltott ki, ellenzik a tervet. Tiltakozásuk hatására a helyi tanács rendkívüli gyûlésén nem adott engedélyt a központ létesítésére. A skótok hazautaztak, az ügy függôben maradt.
Bemutatkozik az ASA labdarúgócsapata
Július 30-án, pénteken 6 órai kezdettel a marosvásárhelyi Sportcsarnokban az ASA labdarúgócsapata bemutatkozik szurkolóinak, híveinek és támogatóinak. A showmûsort Aurel Ratiu és Szucher Ervin vezeti, akik érdekes információkkal szolgálnak majd a jétékoskeretrôl, az edzôkrôl, a klub vezetôirôl, a csapat terveirôl. Ez alkalommal a csapat egyik szponzora, a besztercei Falken sörgyár gazdag választékkal várja az érdeklôdôket a sportcsarnok elôtt felállított sátraiban.
Copyright © Népújság - 1999