Tegnap városunkba látogatott Radu Vasile miniszterelnök és Orbán Viktor a Magyar Köztársaság kormányfôje. Déli fél egykor jött meg a román kormányfô, akit a megye és a város elöljárói fogadtak. Díszszázad tisztelgett, akik elôtt, egy dzsekibe öltözve, lezserül elvonult, anélkül, hogy köszöntötte volna, majd hirtelen visszafordult és korrigálta a hibát. Miután Dorin Florea prefektus irányításával eleget tett a kötelezô protokollnak, azaz üdvözölte Fodor Imre polgármestert, Orbán Dezsô és Eugen Crisan alpolgármestereket, Alexandru P. Frateant, a megyei tanács alelnökét, az RMDSZ részérôl megjelent Markó Béla szövetségi elnököt, Frunda György szenátort és Kelemen Atilla képviselôt, a sajtó képviselôit egy kézlegyintéssel intézte el, s egyenesen a Continental szállóba hajtatott. Ott várta meg egy óra múlva érkezô kollegáját, Orbán Viktort.

A magyar kormányfô magánlátogatásra érkezett Erdélybe, a marosvásárhelyi látogatás csupán kitérô volt Tusnád felé tartva.Ôt is ugyanúgy fogadták a megye és a város notabilításai, csak a katonai parádé maradt el. Orbán Viktor már barátságosabban viselkedett a médiákkal, s egy kérdés erejéig meg is állt a sajtónak elkerített "karám" mellett.

A Népújság kérdésére, hogy miért éppen itt, és nem Tusnádon találkoznak, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy a román miniszterelnök ezt a helyszínt javasolta. Ez útba is esik, mind a kettônknek így volt kényelmes, ezért nem láttam okát, hogy bármilyen más helyszínhez ragaszkodjam. A kérdésre, hogy mirôl fognak tárgyalni a magyar kormányfô kijelentette: olyan hosszú listám van, hogy ha azt most mind fölsorolom, lekésem az ebédet. Összességében vannak biztató jelek, és vannak olyan területek, amelyek inkább rosszkedvre adnak okot.

A Continental vendéglôben munkaebédelt a két miniszterelnök. A menüben - mint megtudtuk - egy hideg, sonkás- sajtos elôétel szerepelt, amelyet krémleves követett , majd krumplis-uborkás Stefánia szelet következett, amelyet vörös borral és fehér borral locsoltak meg a miniszterelnökök. A miniszterelnöki ebédet Vargabéles és kávé zárta. Valóban sok megbeszélnivalójuk lehetett, mert egy órás késéssel kerítettek sort a beígért sajtótájékoztatóra, amelyet nyilatkozattal vezettek fel. A kérdésekre nem maradt igazán sok idejük, mert a végén mindössze a Népújság és Népszabadság kérdéseire szakítottak idôt.

Radu Vasile kijelentette: Boldog vagyok, hogy vendégül láthatom Magyarország miniszterelnökét. Mint tudják, a bálványosi nyári szabadegyetemhez kapcsolódik ez a látogatás, de ugyanakkor lehetôséget nyújtott arra, hogy találkozzunk, és áttekintsünk egész sor regionális és a kétoldali kapcsolatokra vonatkozó kérdést. A régió szintjén meg szeretném köszönni, hogy Magyarország támogatta, és továbbra is támogatja Románia euroatlanti integrációs törekvéseit.

Amint azt Budapesti hivatalos látogatásom alkalmával is kijelentettem, a két ország érdekei azonosak ilyen szempontból. Ezen kívül számba vettük a stabilítási paktum néhány kérdéskörét, annak lehetôségét, hogy Szarajevóban konkrétabban körvonalazódhassék ennek a tervnek a gyakorlatba ültetése. Ami a kétoldali kapcsolatokat illeti, szó volt az oktatás kérdéskörérôl. Mint tudják az tanügyi törvényt az alkotmánybíróság alkotmányosnak nyilvánította, a legfelsôbb törvényszéktôl is pozitív véleményezést kapott. Így, a törvényes keretek között, bármikor lehetôség lesz egy önálló magyar egyetem létrehozására. Ugyankkor szó volt a gazdasági kapcsolatokról, a kereskedelmi kapcsolatokról, a kölcsönös befektetések lehetôségérôl. El kell azonban ismernünk, hogy mindkét részrôl problémák adódtak a két ország egyes termékeinek exportja és importja terén. De abban egyeztünk meg, hogy a jövô héten összeülô román- magyar vegyesbizottság ülésén a két ország mezôgazdasági és ipari minisztériumai megoldást keresnek a problémák rendezésére.

Beszéltünk arról is, hogy az idén szeptemberben lesz 150 éve annak, hogy a két ország nagy forradalmárai, Kossuth és Balcescu találkoztak, itt az ideje annak, hogy valamilyen formában találjunk módot arra, hogy közös emlékmûvet állítsunk ennek a történelmi megbékélésnek az emlékére.

Végül szeretném elmondani, hogy Románia kormánya, én magam személy szerint, a magyar kormányban, és Orbán Viktorban komoly tárgyalópartnert látunk, akkor is, ha vannak véleménykülönbségek, mindkét fél részérôl készség mutatkozik ezek megoldására. Úgy hiszem ez a legfontosabb, amirôl beszélhetek. Már egy évvel ezelôtt mondtam: én Orbán Viktor miniszterelnök úrban egy olyan személyiséget, olyan politikust látok, aki mindkét ország valós hasznára válik. Biztosítom önöket, ez nem protokolláris nyilatkozat. Nem szoktam a nyilatkozatok kedvéért nyilatkozni. Ez a részemrôl ôszinte és valós érzés. Elvárjuk más alkalommal is, legközelebb talán a horgászvilágbajnokság alkalmával, ahol én leszek a zsüri elnöke.

Való igaz, hogy bár a magyar házelnökkel nem egyeztettem, de az ô nevében is elfogadtam a meghívást. Valószínüleg magas szinten fogja magát képvseletetni a horgászversenyen a magyar kormány, replikázott Orbán Viktor Radu Vasile kedélyes meghívására.

Engedjék meg elmondanom, hogy köszönettel tartozom a miniszterelnök úrnak amiért meghívott engem erre a találkozóra. Magam is örülök annak, hogy kapcsolatunk elérte azt a minôséget, amikor informális keretek között tudunk egymással idôt egymással eltölteni úgy, hogy közben komoly politikai kérdésekrôl is tárgyalunk. A mai ebéd során is számos ilyent érintettünk. Én elmondtam, hogy amikor Magyarország most ismét támogatja azt, hogy Romániával kezdôdjenek meg az Európai Unión belül az érdemi csatlakozási tárgyalások, akkor bennünket az a felismerés is vezet, hogy Vasle miniszterelnök úrnak az idôszaka alatt Romána olyan lépseket tett meg, amelyek történelmi léptékkel is mérve figyelemre méltóak. És a magyar kormány érdekelt abban, sôt Magyarország polgárai is abban érdekeltek, hogy Románia is sikeres ország legyen. Ezt a véleményünket nem befolyásolja az, hogy valóban vannak olyan kérdések, amelyek még megoldásra várnak.

Szokatlan módon, ha ezzel nem sértem meg a miniszterelnök urat, akkor a diplomáca szokásos világrendjét egy kicsit fejreállítottuk, hiszen a jövô héten találkozik a két külügyminiszter itt Romániában, mi elôkészítettük a találkozójukat. Remélem, hogy számos kérdésben, amirôl most beszéltünk, a két külügyminiszter találkozóján érdemi döntés születik. Sok sikert kívánok Romániának a céljai elérésében.

Népújság: Most, amikor a Balkáni Stabilítási Konferencia elôkészületei folynak, nem fontolgatják-e a két kormány közötti együttmûködés lehetôségeit a szerbiai kisebbségek ügyében? Ugyanis a Vajdaságban, illetve a szerb Bánságban körülbelül 300-350 ezer magyar, viszont 1 millió román él. A közös megoldások egyrészt pozitívan hathatnak az ott élô kisebbségekre, másrészt pedig precedens lenne a román-magyar kapcsolatok alakulásában.

Radu Vasile: Amikor a stabilítási terv szóba került, tárgyaltunk a koszovói helyzetrôl is. Találkoztam Draskovicssal, a Milosevics ellenes csoportosulások egyik vezéralakjával. Felvetettem neki a Timok-völgyi románok helyzetét, s úgy tûnik, hogy még Draskovics sem igazán akarja elismerni ezt a kisebbséget. A kérdést azonban csakis azután lehet napirendre tûzni valamilyenm formában, miután megvalósul a stabilítás Szerbiában. Más szóval, ha megoldódik a Milosevics-probléma. Addig szerintem felesleges komplikációkhoz vezetne a kérdéskör ilyenszerû megközelítése.

Orbán Viktor: Ami a tényeket illeti, Vasile miniszterelnök úr pontosan leírta a tárgyalásunkat. Szerintem Közép-Európában számos olyan ország létezik, közöttük Románia is és Magyarország is, amely sokat tanulhatott és kellett is hogy tanuljon mindabból, ami az elmúlt néhány esztendôben és különösen néhány hónapban Jugoszláviában történt. Ez már a XXI. század. Sehol nem fordulhat elô Európában többé az, hogy bármely népcsoportot, származása, kisebbségi helyzete miatt, központi kormányzat eltipor, jogait csorbítja, megalázza ôket. A világ egyértelmûen kimondta, hogy a XXI. század már nem szólhat Európában errôl a kérdésrôl. Ebbôl pedig az következik, hogy Európát úgy kell berendeznünk, a középsô részét is, sôt, magát a Balkánt is, hogy az adott államok területén élô kisebbségek otthon érezhessék magukat. Olyan nyelven, azt tanuljanak, amirôl úgy gondolják, hogy szükségük van, olyan életmódot folytassanak, ami a természetüknek megfelel, s olyan intézmények keretén belül intézzék közös ügyeiket, amiket jónak látnak. Európa nyugati része ezen a fejlôdési szakaszon a második világháborút követô 15-20 évben már keresztülment. Mi is ezen az úton haladunk, s mi is el fogunk jutni oda, ahova Nyugat-Európa eljutott. Konkrétan pedig ebbôl az következik, hogy Jugoszlávia területén minden kisebbséget, köztük a román és a magyar kisebbséget is megilleti az a jog, hogy maga rendezhesse be az életét. Az a kérdés pedig, hogy kisebbségek létezésérôl, nemlétezésérôl vita folyjék, a XIX. század kérdése és nem a XXI. századé. Ha azt állítják magukról, hogy vannak, akkor vannak! - összegezte tömören a magyar kormányfô.

A sajtótájékoztatót követôen, Radu Vasile kormányfô üzletemberekkel találkozott, ahová a sajtót nem engedték be, Orbán Viktor pedig Otthonában látogatta meg Markó Bélát. A rövid látogatást követôen Markó Béla a Népújságnak elmondta, hogy baráti beszélgetésre került sor, nem hivatalosra, de itt is közös gondjainkról folytattunk véleménycserét. Elsôsorban az oktatásról, ezen belül az egyetemi oktatásról volt szó. Orbán Viktor megerôsítette, hogy a magyar kormány továbbra is támogat minket. Megegyeztünk abban, hogy az RMDSZ a következô hetekben, az új tanügyi törvény alapján megpróbálja a lehetséges megoldásokat föltérképezni, és szeptemberben konkrétabban beszélhetnek majd arról, hogy miben van szükségünk segítségre.

A tanügyi törvényt módosító 1997. évi 36-os számú sürgôsségi kormányrendeletnek Románia Parlamentje általi elfogadását az RMDSZ hivatalos vezetôsége "jelentôs elôrelépésként", "tízéves küzdelem eredményeként" értékeli. A szövetségi elnök szerint az RMDSZ önálló tanügyi törvénytervezetét támogató "ötszázezer aláíró akarata érvényesül", mivel a jogszabály "mintegy 70-80%-ban tartalmazza annak a közel félmillió magyarnak az akaratát, aki 1995-ben aláírásával támogatta" törvénykezdeményezésünket. Az egyetemalapítás kérdésében kompromisszumos megoldás született — állítja Markó Béla elnök. Az egyházak világi jellegû oktatáshoz való jogát is elismeri a törvény — így a hivatalos értékelés.

Az RMDSZ hivatalosai a kínkeservesen kialkudott törvényt és az ennek megalkotásában szerzett politikai érdmeiket valósággal ünnepeltetik. Annak jogfosztó és diszkriminatív jellegét elhallgatván vagy lekicsinyelvén, az ellene szavazó dr. Csapó József szenátorral szemben szankciókat helyeznek kilátásba, azzal vádolván ôt, hogy "együtt szavazott az anyanyelvû oktatást korlátozni szándékozó ellenzéki politikusokkal" (Verestóy Attila szenátor), és "egy korszerûbb és európaibb törvény ellen voksolt" (Székely Ervin képviselô).

A valóság az, hogy nem Csapó József szenátor, hanem éppen a vádaskodók szavaztak együtt a Szenátusban az Iliescu-féle posztkommunista párttal.

Másfelôl a szlovákiai kisebbségi nyelvtörvény felvidéki testvéreink általi egységes visszautasítására gondoljunk. Max van der Stoel európai kisebbségügyi fôbiztos mind a román tanügyi törvényt, mind a szlovákiai nyelvtörvényt nagyfokú elégedettséggel üdvözölte. A felvidéki Magyar Koalíció Pártjával szöges ellentétben, az RMDSZ vezetôsége inkább a román és "európai" elvárásoknak megfelelô, egyértelmû jogfeladás, méltányos kompromisszum helyett a megalkuvás útját választotta. Tette ezt olyan körülmények között, amikor a jugoszláviai események nyomán a román hatalom nyilvánvaló módon sürgôs engedményekre kényszerült — példa rá Iliescu pártjának szenátusi szavazása.

Az RMDSZ vezetôsége ezzel a magatartásával sajnálatos módon — újból — bebizonyította, hogy nemhogy a programjában foglalt átfogó autonómiáért sem képes kiállni, de még a — részleges — oktatásügyi autonómiát is amúltból örökölt maradék jogokkal kész felcserélni.

A tanügyi törvény — magyar szempontból — nem a kormányban lévôk, hanem a jogfosztottak törvénye.

A végleges formát öltött törvény semmi olyan jogot nem tartalmaz, mellyel megelôzôleg ne rendelkeztünk volna; illetve ún. pozitív rendelkezései olyan jogokat biztosítanak, melyeket valamikor megvontak, most pedig "nagylelkûen" visszaadtak (lásd anyanyelvû egyetemi felvételi, anyanyelvû szakotatás stb.)

Az egyetemi oktatás tekintetében a királyi Románia és a kezdeti kommunizmus is nagyvonalúbb volt hozzánk, mint mostani újsütetû demokráciánk (lásd Bolyai Egyetem).

Az RMDSZ hivatalosai többé-kevésbé azt ünnepeltetik most, ami ellen 1995-ben országos megmozdulásokat, széles körû aláírásmozgalmat szerveztünk.

A törvény megszavazásával mi magunk szentesítettük — a programunk által elôirányzott — önálló állami magyar egyetem helyreállításának, illetve alapításának jogától való megfosztatásunkat, valamint az ezen eredeti célkitûzésünket politikai tévútra vezetô "multikulturális egyetem" kizárólagos létjogosultságát.

A tanügyi törvény megszavazásával maga az RMDSZ adta fel közel félmillió aláírással támogatott 1995-ös tanügyi törvénykezdeményezését.

Ugyanakkor a magyar—román alapszerzôdés és a román kormányprogram nyújtotta lehetôségeket is látványosan feladtuk, nem is szólva a biztatóan induló román—magyar kormányközi találkozók alkalmával tett ígéretekrôl (lásd Victor Ciorbea vonatkozó nyilatkozatai) vagy a Kormányközi Vegyes Bizottság kisebbségügyi kgyüttmûködési szakbizottságának tavaly ôszi, vonatkozó elôirányzatáról.

A Petôfi—Schiller egyetem torzszülött ötletének története pedig végképp nem szól egyébrôl, mint eredeti felsôoktatási politikánknak a hatalmon maradás kedvéért való elvtelen feladásáról.

Egyházi szempontból a kép még az eddigieknél is kedvezôtlenebb. Az Európa Tanács 1993. évi 176-os számú ajánlása, valamint az 1997. évi 1123-as számú határozata értelmében a román kormány ismételten kötelezettséget és felelôsséget vállalt a volt egyházi tulajdonok visszaszolgáltatása és a felekezeti oktatás helyreállítása tekintetében.

Ezzel szemben a tanügyi törvény:

— az egyházi-felekezeti oktatást teljes egészében a magánoktatás körébe számûzi, és

— állami tulajdonként telekkönyvezteti az erdélyi történelmi egyházaktól 1945 után elvett több mint ezer iskolaépületet.

Az egyházi iskolákra vonatkozó törvényszöveg még az 1997. évi 36-os sürgôsségi kormányrendelethez képest is visszalépést jelent, hiszen az még lehetôvé tette, hogy az egyházak világi oktatási intézményeket — ún. laikus struktúrákat — hozzanak létre, és elôirányozta ezek állami szubvencióját. A végleges törvény viszont kizárólag teológiai profilú egyházi iskolák mûködtetését engedélyezi.

A véglegesített törvény értelmében felekezeti gimnáziumaink magániskolákká minôsülnek vissza, és — példának okáért — a nagyváradi Sulyok István Fôiskola is magánegyetemként, az állami pénzügyi támogatás teljes hiányában kénytelen puszta fennmaradásáról gondoskodni.

Ezen törvényrendelkezések ugyanakkor az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatát is súlyosan visszavetik, vagy teljes mértékben lehetetlenné is teszik (lásd a 166. cikkelyt). Minek ugyanis az iskolaépületeket visszaadni, ha az egyházak nem állíthatják helyre hagyományos oktatási hálózatukat? Az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényelôírás egyébként a vallásügyi törvény véglegesnek tekinthetô szövegtervezetébôl is kikerült.

A román tanügyi törvény következésképpen a kisebbségekre nézve súlyosan diszkriminatív, és éppen ezért alkotmányellenes. Az adófizetô keresztyén polgárokat arra kényszeríti, hogy az állami oktatás finanszírozása mellett a felekezeti tanintézetek fenntartásáért mintegy külön "adót" fizessenek.

Etnikai szempontból hasonlóképpen diszkriminatív jellegû Románia földrajzának és történelmének kötelezô román nyelven való tanítása.

Egy demokratikus jogállamban elfogadhatatlan, hogy egyes állampolgárok, illetve nemzeti és egyházi közösségek etnikai vagy vallási származásuk, hovatartozásuk és meggyôzôdésük miatt hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek.

Markó Béla Tôkés László nyilatkozatáról

Markó Béla szövetségi elnököt kérdeztük meg, mi a véleménye a lapunkban mellékelten olvasható Tôkés László nyilatkozatáról? A Népújság kérdésére az RMDSZ elnöke a következôket mondotta: — Mindenekelôtt megkértem az ügyvezetô elnökséget, készítsen egy táblázatot arról, hogy néztek ki az 1995-ös tanügyi törvény minket érintô cikkelyei, hogyan hangzanak a mostani tanügyi törvény ugyanazon cikkelyei, és mellé helyezzék el az 1995-ben félmillió aláírással támogatott törvénytervezet ugyanazon cikkelyeit. Illetve azokat a cikkelyeket, amelyek ezekre a kérdésekre vonatkoznak. A táblázat elkészült, s hamarosan a sajtó is megkapja. Annyit fûznék hozzá, hogy én eléggé érettnek tartom a mi közvéleményünket ahhoz, hogy ki-ki ítélje meg, mekkora elôrelépést jelent ez a tanügyi törvény, és milyen új lehetôségeket nyit avagy nem nyit, ami az anyanyelvû oktatást illeti. Azt hiszem, ez a leghelyesebb: mindenki vizsgálja meg ezeket a szövegeket, vesse össze azokat, és utána a saját lelkiismerete szerint döntse el, hogy tekinthetô-e fontos eredménynek az új tanügyi törvény.

Ami pedig Tôkés László nyilatkozatát illeti, rendkívül sajnálom, hogy ez a nyilatkozat megszületett, és rendkívül sajnálom azt, hogy a szervezet tiszteletbeli elnöke továbbra is élesen támadja az RMDSZ parlamenti frakcióit, az RMDSZ teljes vezetését. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem igazán fér össze a tiszteletbeli funkcióval, de ezt a püspök úrnak kellene mérlegelnie.

Másrészt, én a püspök urat is, meg bárki mást figyelmeztetném arra, hogy az RMDSZ-en belüli belsô politikai küzdelem oltárán feláldozni ennél sokkal fontosabb érdekeket, mint például a romániai magyarság érdekeit, nem szabad, és ezt nem is fogom megengedni. Miért mondom ezt? Azért, mert nyilvánvaló, hogy az RMDSZ- en belül vannak olyanok, akik megpróbálják kisebbíteni, megpróbálják érvényteleníteni az RMDSZ parlamenti frakcióinak, az RMDSZ-vezetésnek bármilyen eredményét, és megpróbálják bebizonyítani, hogy ez a vezetôség nem képes a jelenleg használt politikai eszközökkel semmiféle elôrelépést felmutatni.

Nos, én azt üzenném ezeknek az embereknek, köztük a püspök úrnak is, hogy ha az RMDSZ elnökét, tehát engem személy szerint, vagy más RMDSZ-vezetôket bírálni akarnak, támadni akarnak, vádolni akarnak, akkor keressenek más érveket. De ennek a politikai küzdelemnek az oltárán, ne áldozzák fel azt, ami számunkra a legdrágább: az anyanyelvû oktatás kérdését. Tudniillik, ez a törvény valóban biztosít új lehetôségeket. A mi közvéleményünknek tudnia kell, hogy mostantól kezdve vannak olyan lehetôségek a szakoktatásban, egyetemi oktatásban, amelyek eddig nem voltak. Egyébként mi soha nem azt mondtuk, hogy ez a törvény tökéletes. Ebben a törvényben maradtak olyan diszkriminatív cikkelyek, amelyek az 1995-ös törvényben is benne voltak. Például a történelem- és földrajz-oktatással kapcsolatosan nem tudtuk megváltoztatni azt a tiltást, amely az 1995-ös törvényben is benne volt. Tehát még tovább kell nyilván küzdeni azért, hogy amit most nem sikerült, azt is megváltoztassuk.

De emellett világosan ki kell mondani, hogy jó néhány területen ki tudtuk iktatni a tiltásokat. Ismétlem és mindig ismételni fogom: mostantól kezdôdôen lehet anyanyelven felvételizni, lehetséges a szakoktatás magyarul, mostantól kezdve nemcsak tanár- és mûvészképzés lehetséges magyarul egyetemi szinten, hanem minden: közgazdaságtani, jogi, mezôgazdasági, mûszaki oktatás is. Mostantól egyes iskolai dokumentumokat magyarul is meg lehet szerkeszteni, mostantól kezdve nemcsak román gyerekek számára lehet létszám alatti osztályokat létesíteni, hanem magyar gyerekek számára is, mostantól kezdve nemcsak csoportokat és tagozatokat, hanem kollégiumokat és fakultásokat is lehet létesíteni magyarul, és az önálló magyar egyetem lehetôségét sem zárja ki ez a törvény.

Tehát nem ünnepeltetni akarjuk magunkat. Ha a püspök úr azt hiszi, és az bántja, hogy az RMDSZ vezetôi ünnepeltetik magukat, meg kell mondanom, hogy nem errôl van szó. Én egyetlen dolgot szeretnék ünnepeltetni: annak az 500 ezer aláírónak az akaratát, ami most részben, de elég jelentôs részben teljesülni tudott. Szeretném ünnepeltetni azt a konokságot, kitartást és következetességet, amely az 500 ezer aláíróra is jellemzô, ugyanakkor az RMDSZ-beli kollégáinkra is, akik nagyon sokat dolgoztak ezen a törvényen. Ôket próbálja megalázni egy ilyen nyilatkozat, mint a püspök úré. Veszekedjünk, vitázzunk, rendben van, ha már nem lehet másként — bár én nem fogadom el, hogy ennek így kell lennie —, de ne dobjuk oda a romániai magyarság hangulatát, közérzetét, jövôképét ezeknek a vitáknak az érdekében.

A mi közvéleményünknek tudnia kell, hogy érdemes magyar iskolába adni a gyerekeket, érdemes a jövôt úgy megtervezni, hogy lesz lehetôség anyanyelvû oktatásra, nem pedig ismét azt üzenni, hogy semminek nincs semmi értelme. Milyen konklúziókat fog ebbôl levonni a szülô és a gyerek? Azt, hogy nem érdemes. Azt, hogy vagy román iskolába kell menni, vagy ki kell települni az országból.

Püspök úr észre sem veszi, hogy miközben ô minket, engem, vagy a parlamenti frakción akar ütni, tulajdonképpen az egész romániai magyarságon üt. Szülôt, gyermeket és mindenkit, akiben még van remény és akiben még van bizalom.

Ha püspök úrban nincsen remény és nincs bizalom, én sajnálom, de vele így, ezen az úton nem tudunk együtt menni.

Három hónapja adta át az esetményhez illô ceremóniával az Állami Vagyonalap az Elektromaros Rt. részvényeinek 74,7%-át a Triom Italia Rt.-nek. Az olasz ipari csoportnak az ÁVA-val kötött szerzôdése értelmében három év alatt 3 millió dollárt kell befektetnie, megtartva a jelenlegi személyzetet. A szerzôdéskötést követô közgyûlésen Frederico Perone azt ígérte, hogy ha a termékskála lényegében nem is változik, minôségben, formatervezésben, komoly javulásra számíthatnak a vásárlók. A cégvezetôt a tegnap az elmúlt három hónap fejleményeirôl kérdeztük.

— Semmi sem változott — mondotta mindjárt Frederico Perone. — Mi komoly befektetôk vagyunk, és ezt a beruházást nem 24 óra alatt határoztuk el. Módszeresen haladunk. Szerzôdéskötés elôtt egy évig készültünk rá, így nem igazán érhetnek meglepetések. Persze néhány rendelet, törvény megváltozott, de ez nem jelenti azt, hogy sikerült áthúzniuk számításainkat. A mi célunk, hogy a villamos háztartási cikkek piacán vezetô pozíciót vívjunk ki magunknak. Ezt nem lehet ilyen rövid idô alatt elérni, de feladni sem szabad. Mi betartjuk a szerzôdésben foglaltakat, új termékskálával jelentkezünk, ugyanakkor nem szervezzük át a személyzetet. Változás csak annyi van, amennyi egyébként kívülrôl is látszik, hogy felújítottuk az épületeink egy részét, kiadtuk bérbe a víkendtelepi házunkat, amelyikben most vendéglátóegység mûködik. Beruházásaink részeként a legmodernebb technológiát alkalmazzuk, tehát változni fog termékeink minôsége. Ezenkívül a többi termelôegységtôl eltérôen, nálunk a munkaidô 8-tól délután 17 óráig tart, hogy valamennyire igazodjunk az anyavállalat munkaprogramjához

— mondja kissé olaszos hangsúllyal, de folyékony románsággal Frederico Perone, aki nem csak a vállalat tervein nem változtat, de ígéretéhez is hû marad, hogy a sajtó képviselôit szívesen tájékoztatja a gyárban történtekrôl.

Amúgy a szóbeszéd szerint a munkaidô késôbbre hozatalának van egy olyan vetülete is, hogy a késô délutáni órákban hazakerülô alkalmazottaknak már nem jut idejük pluszmunkát vállalni, esetleg kertet megmûvelni, tehát nem fárasztják ki magukat a nap második felében, így másnap pihentebben jelennek meg munkahelyükön. Mindenesetre ez már másodlagos kérdés mindaddig, míg a gyár az alkalmazottaknak munkát tud biztosítani, megfelelô bérezés mellett.

Errôl a faluról, jobban mondva községrôl bizonyára megszületik a nagymonográfia is. A település ünnepre készülôdésérôl többször is szóltunk lapunkban, most örömmel jelezzük, hogy elkészült az augusztus 15-i alkalomra szerkesztett kis füzet (Szellemi örökségünk — KIBÉD, 1499—1999), amelyet Borbély Emma válogatott, a szerkesztést Ráduly János jegyzi, kiadója pedig az Impress. "Készült a falu elsô írásos említésének 500., Seprôdi János születésének 125. évfordulója alkalmából."A rendelkezésre álló hatalmas kéziratanyagot igencsak meg kellett "húzni", hogy a 66 oldalas kiadványba minden lényeges és fontos közlendô beleférjen. Mirôl olvashat benne az olvasó? A kibédi Mátyus, Péterfi családokról és jeles tagjaikról, Bodor Péterrôl, Ôsz Jánosról, Keményfy Katinkáról, a Seprôdiekrôl, Imreh Zsigmondról, dr. Dávid Györgyrôl, Kibédi Sándorról, Bácsy Tiborról, Bitayné Barlabás Piroskáról és Bitay Károlyról, Barabási Andrásról, Siklódi Józsefrôl, a Dósák, Madarasok, Vargák jeles tagjairól (Dósa Lidi, Dósa Anna, Madaras Gábor, Kibédi-Varga Áron). A "mostani" jelesek közül megismerkedhetünk a jelenleg Zilahon élô Simonfy Irén festônô, Geréb Attila lelkész, néprajzi és egyházi szakíró, költô, Ráduly János, Ferenczi Ernô tanító, népmûvelô, Péterfy György tanár, mûkedvelô fafaragó, Kováts Mátyus Erzsébet naiv képzômûvész nevével, munkásságával.

A könyvecskét a szervezôk az ünnepségen szeretnék eladni. Ez nem lesz nehéz, mert csak 300 példányt nyomtak belôle. Ha rajtam állna, rendelnék még...ezer darabot; mert ilyen ajándékkal szégyenkezés nélkül kedveskedhet vendégének a kibédi ember, sôt, száz év múlva az unokája is. Ugyanis ez a portéka idôtállóbb az acélnál. Nem romlik meg, nem fakul, értéke folyamatosan emelkedik, mint a német márkáé.

Mert a könyv is, a jó könyv: márka.

Glossza

Az egyszeri pap azokat a híveit ostorozta istentelen életmódjuk miatt, akik hûséges templomjárók lévén, minden alkalommal ott voltak az Isten házában. Így aztán nagy lôn csudálkozása, midôn maradék hívei is elmaradozának.

Faluünnepen fiatal lelkész üdvözli a megjelenteket, rang és cím szerint. Sorra kerülvén a média is, a pásztor ekként szólal: "Üdvözöljük a sajtó képviselôit, és felkérjük, hogy objektíven tájékoztassanak."

E sorok írója is újságíróként volt ott, a lelkész meghívása alapján, most mégis meghûlt benne egy kicsit a vér. Mert ugye van sajtó és sajtó, újság és újság; de mindenekelôtt van az alapvetô tisztesség. Székely ember ilyet nem mond, akkor sem, ha belehalna. Egyébként pedig az a fajta sajtó, amelyre talán célzani méltóztatott, amúgyis felcégérezte, akit akart, jóllehet "képviselôje" nem látszott ott lenni az eseményen. Fülesei ellenben teszik a dolgukat, magyarán: a félretájékoztatók közöttünk, (most éppen) magyarok közt hallgatóznak...

Mentségére ne legyen mondva a kispáternek, hogy pl. "diplomáján" még alig száradt meg a tojáshéj. S talán az, hogy ôt is megfertôzhette némely fennforgók üldözési mániája, akik szívesebben szôrözik, hogy mit ír róluk a sajtó, mintsem arról beszélnének, mit merre mozdítanak tisztségükben.

Az istentisztelet után keserû lélekkel jöttünk el; jól belénk lett helyezve a bizalom, kösz' a szíves látást.

Hát, kedves tiszteletes úr! Ha valaha lépteit véletlenül a szerkesztôség 76-os szobájába vezérli Dávid Ferenc éber szelleme, kérem, vegye tudomásul, hogy szeretettel várom. Egyben felhívnám figyelmét, hogy midôn átlépi szerény hajlékunk küszöbét, szíveskedjék jelleme és tehetsége szerint betartani a következô szabályokat: 1. ne lopjon, 2. ne öljön, 3. ne tegyen felebarátja ellen hamis tanúbizonyságot. Egyebekben pedig is üdvös, ha igyekszik mindenben tisztességesen viselkedni, maradéktalanul betartani a tízparancsolatot. Távoztával pedig kérem, szeretettel ôrizzen meg jó emlékezetében, és ha csak lehet, ne mondjon olvasóimnak se rosszat rólam.

Legyen szintén tárgyilagos, sôt objektív.

Amiképpen én is most: ezennel megbocsátok uraságodnak.

A marosvásárhelyi római katolikus temetôben van egy sír, amelyben Lukinics József százados, a szabadságharc hôsi halottja nyugszik. Bem tábornok lengyel nemzetiségû hadsegédje az 1849 júliusában lezajlott besztercei harcok során vesztette életét.

A történtekrôl Gyalókay Jenônek A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán címû írásában (Hadtörténeti közlemény 38. évfolyama) olvashatunk, aki Thoroczkay Sándornak A 73. honvédzászlóalj címû mûvére utalva írja le, hogy Bem visszavonuló hadosztálya Beszterce belvárosán haladt át. Az élen egy vadászosztály és a lengyel légió haladt. A város alsó kapuját azonban bezárta a szász lakosság, s a város fôterén megállni kényszerült lengyel légióra és a gyalogságra a templom tornyából, valamint a házakból lôni kezdett. Az egyik puskagolyó sebezte halálra a Bem hintójában levô Lukinics századost. A hadmûveleti napló szerint azonban alaptalan ez a vád, mert a századost egy bukovinai határôr lôtte le. Valószínû sohasem fogjuk megtudni, hogy a két állítás közül melyik igaz, egy azonban biztos, hogy Lukinics százados porai a marosvásárhelyi katolikus temetôben nyugszanak.

A szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére a Kollégiumi Öreg Diákok Baráti Köre az EMKE-vel közösen felvállalta a sír rendbe tételét, s a keret el is készült. Lukinics százados emlékére július 28-án, (szerdán) 16 órai kezdettel rendeznek ünnepséget. Ez alkalommal a Baráti Kör, az EMKE, és az RMDSZ megyei szervezete koszorúz. Azok az egyesületek, magánszemélyek, akik tisztelegni szeretnének a szabadsághôs emléke elôtt, fôhajtással róhatják le kegyeletüket, s az Öregdiákok Baráti Köre számára ajánlhatnak fel koszorúmegváltást a következô telefonszámon: 169-940.

A sír helyrehozatalát a Baráti Kör részérôl Mátyás Zoltán és vállalkozók egy csoportja támogatta. A sírfelirat betûinek felújítását dr. Pupp Antal végezte, aki több éven át gondozta a sírt.

A Világmindenség egyetlen bolygóján, a Földön van emberi élet. Földünk korszakait százezer években határozták meg, az ôsember korát évezredekben.

Marosvásárhely és közvetlen környéke a késô kôkorszaktól kezdve (ie. 6000-1600) lakott volt, területe kedvezô az állattenyésztésre, földmûvelésre és halászatra. Az ember jelenlétérôl a régészek ásatásai során feltárt tárgyak tanúskodnak, azóta teszik ismertté mûveltségi állapotát.

Idôszámításunk elôtt a VI-V. évezred idején a neolitikum embere a hajdani Tornakert és a Várdomb területén telepedett le. Lakhelye földbe süllyesztett, négyszögletes putri volt. A Krisztus születése elôtti évezredben, a bronzkor (1700-800) emlékei között már az itt élt ember tûzhelyes lakhelyérôl is van ismeretünk. Az emberi mûveltség következô korában, a vaskorszakban (ie. 800-100) a Tornakert és a Kövesdomb területén élt tovább az ember. Az i.e. elsô évezredben a Kárpát-medencében élô római légiók kultúrája hatással volt az itteni építkezésekre (anyagára). A felszínre került égetett téglák és tetôfedôcserepek a római légió építkezéseinek maradványai. A rómaiak a Száva és Duna közötti területet Pannónia néven említették s ugyanakkor megkezdték a határerôdök, a limesek létrehozását, melynek egyik szakasza épp a Székelyföld keleti határa volt. 1942-ben a Vártemplom befalazott déli kapuja elôtti részen is égetett római tégla került felszínre, az 1956-1957. évi régészeti ásatások a szkíták jelenlétét igazolják, akik a népvándorlás folyamán, i.e. 600 táján érkeztek ide. A népvándorlások során a szkítákat követték a hunok. A magyarok 1100 évvel ezelôtt érkeztek ide és telepedtek le. A magyarság egyik ágát alkotó székelyek a Keleti Kárpátok vonulatán belül telepedtek le és alakították ki a magyar birodalom székelyek lakta földjét. Székelyvásárhelyrôl az elsô említés 1100 körül — Könyves Kálmán idejébôl — származik. A városka lakói lakóházaikat kezdetben fából építették, de már a X-XI. században vörös téglából készült elsô templom, a Szent Miklós tiszteletére felszentelt akkori plébániatemplom. A Klastrom utcai egykori zárda (klastrom) faépítmény lehetett, mert annak semmi idôtálló anyaga nem maradt fenn. A vásároshely lakóinak száma és beépített területe állandóan nôtt, a földszintes házakat magasföldszintes faházak váltották fel, zsindellyel fedve, de rendre sor került a kôházak építésére is.

A város legrégebbi lakóháza 1554 óta áll a Kossuth Lajos és a Szentgyörgy utcák sarkán, kétszintes magasságával. Az 1600-as évek elsô éveiben a várost egymás után érik a dúlások, pusztítások, s a vár építésével a város polgársága a városiasodás útjára lépett. Nagy Szabó Ferenc, a város krónikása, 1623-ban fejezi be egyemeletes lakóházának építését a fôtér sarkán, mely ma a plébánia épülete. Bethlen Gábor korában — 1616-tól — Marosvásárhely ipara és kereskedelme fellendült, a város a fejlôdés útján haladt tovább. A települést sok elemi csapás sújtotta s a gyakori tûzvész miatt a fából épített kis és nagy házak egy része elhamvadt, csak a kôházak maradtak meg.

A Bolyai utcában Tolnai ítélômester háza négy évszázada áll, de kétséges, hogy fennmarad-e, mert vastag falai málladoznak, helyiségeinek boltozatai már éppencsak állnak. Szemünk láttára tûnik el egy szép barokk ház. A XVI. század folyamán és azt követôen rendre készültek a még ma is fennálló régi épületeink: a régi Vármegyeháza, a fôtéren a ferencesek kolostorának és templomának a tornya, a Vártemplom elôtti téren néhány fôúri lakóház. A XVIII. század elejérôl a Lábas-ház, a század végérôl a Toldalagi-ház, s a XVIII-XIX. századfordulón épült Teleki-Téka, hogy csak a nevezetesebbeket soroljam fel.

Mikolai Tóth István 1822-24-ben készített városképein hûen örökítette meg a város polgári házait, utcaképeit. Azokat nézve látható, hogy a régi házakat rendre felcserélték emeletes épületekkel, de a régi kis házak közül néhány még ma is létezik.

A XX. századforduló utáni építkezések a város képét lényegesen megváltoztatták. Dr. Bernády György polgármester nagyméretû városrendezésével, bôvítésével és építkezéseivel a város központjában felépítette a város szimbólumát jelentô tornyos Városházát és a közmûvelôdési házat, a Palotát.

Ionel Ciontu és Luca Géza szakszervezeti vezetôk kihallgatása után a katonai ügyészség úgy döntött, hogy tanúból vádlottá "lépteti elô" a két személyt. Ciontu a livezényi, Luca Géza a hobicaurikányi bánya szakszervezetét irányítja. Az emlékeztes stoenesti-i bányászcsatában részt vett két vezetôt csendháborításért, hatóságsértésért, bûncselekmény elkövetésére való szövetkezésért helyezték vád alá. A costesti-i és stoenesti-i események kapcsán kivizsgálás alatt van még Miron Cozma, Romeo Beja, Dorin Lois és Stelian Casapu is. A katonai ügyészség százötven tanút hallgatott meg ebben a perben.

Az Európai Unióval és a CEFTA-val kötött elônytelen megállapodások, valamint a koherens átszervezési és fejlesztési program hiánya egyetlen esélyt sem hagy a román fémkohászatnak, nyilatkozta Cristian Nicolae Parvan, a SIDERCA fémkohászati kombinát elnöke Vajdahunyadon, egy tanácskozáson. Nyugaton a fémkohászat kilencven százalékos arányban magánkézben van, a gyors privatizálás elmaradhatatlan nálunk is. A fémkohászatnak stratégiai szerepe van a gazdaságban; 1998-ban a világtermelés 70 százalékát a hét legfejlettebb ipari állam, a G-7-ek, valamint Oroszország biztosította.

A Nemzetközi Valutaalap (NVA) igazgatótanácsa augusztus 6- án vitatja meg azt a szándéklevelet, melyet Románia intézett az alaphoz a készenléti egyezmény megkötése végett. Radu Vasile kormányfô a következô napokban tárgyal az alap képviselôivel az utolsó részletek tisztázása végett. A román kérést július 25-én kellett volna megvitatni. A kölcsön feltételei között szerepel a Bancorex átszervezése és legkevesebb 250 millió dolláros kölcsön megszerzése a magán tôkepiacról.

II. János Pál pápa szerdán, a vatikáni heti rendszeres kihallgatáson a mennyországról beszélt. "A Bibliában a mennyország metaforikus formában jelenik meg, azon helyként, ahol Isten lakozik, ahol az Isten jelen van és ítélkezik, és ahonnan leszáll, ha segítségül hívják" — mondta a pápa a mintegy tízezer zarándok elôtt, majd hozzátette: "A mennyország nem elvont fogalom, és nem is konkrét fizikai értelemben vett tér az égben, a felhôk között, hanem az üdvözülés állapota, a Szentháromsággal — Istennel, Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel — való élô és személyes kapcsolat. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelni a Civilta Cattolica címû jezsuita lap múlt csütörtöki számára, amely a pokl fogalmának értelmezésével foglalkozott. A szerzôk megállapításainak lényege: a pokol létezik, de nem konkrét hely, hanem lelkiállapot, az elkárhozott lelkek azon állapota, hogy soha nem láthatják meg Istent.

Harmadszori próbálkozásra helyi idô szerint tegnap hajnalban fél 1 órakor felbocsátották a Columbia ûrrepülôgépet a floridai Cape Canaveral ûrközpontból. Az ûrhajózás történetében elôször egy hölgy, Eileen Collins a parancsnok. Az öt ûrhajós felata: Föld körüli pályára állítani a Chandra nevû ûrteleszkópot. A több mint ezer tonnás tudományos berendezés ezidáig a legnagyobb tömegû hasznos teher, melyet valaha ûrrepülôn a kozmoszba juttattak.

Kutyasétáltatás közben villám csapott Csehországban egy felnôtt testvérpárba. A 24 éves férfi és 19 esztendôs húga azonnal meghalt. A kutya viszont túlélte a villámcsapást. Az eset Prágától 200 kilométerre délkeletre, Brno (Brünn) városában történt.

Csütörtökön este sötétbe borult Kisinyov nagy része, mikor az úgynevezett "Dnyeszter menti köztársaság" szeparatistái elvágták a villanyvezetékeket. A kormány tárgyalni kezdett a terület vezetôivel, akik azzal indokolták tettüket, hogy évek óta nem kapják meg az áramért járó fizetséget, az adósság 18 millió dollárra rúg. A kormány csak 13 milliót ismer el. Ez az elsô eset, amikor a Dnyeszter menti országok leállítják az áramtovábbítást Moldova többi részébe. Az ország az elektromos energia 40 százalékát kapja a Dnyeszteren épült nagy erômûbôl, a többi Romániából és Ukrajnából érkezik.

Jelcin elnök dédnagyapa lett, miután Jekatyerina nevû unokája csütörtökre virradólag kisfiút szült. A dédi természetesen nagyon boldog.

Az orosz ortodox egyház Szent Szinódusa homoszexualitás vádjával felfüggesztette tisztségébôl Nikon jekatyerinburgi érseket. A gyanú hónapok óta izgatja az egyházat. Vádlói vatag iratkötegre való terhelô tanúvallomást gyûjtöttek össze, de az egyház vezetése mindeddig nem akart tudomást venni a dologról. Több fiatal papnövendék vádolta mag Nikont, hogy homoszexuális kapcsolatra kényszerítette. A szinódus áprilisban büntetésbôl különbözô plébániákra helyezte át azokat a papjait, akik vádolni merték az érseket.

Az eddigi heti két, hétfôi és csütörtöki járat mellé a Tarom egy új rendszeres repülôjáratot indít Marosvásárhely és Bukarest között. A járatot kiszolgáló ATR 5 típusú gép szombatonként, július 23. és október 30. között közlekedik, reggeli 8.10-kor indul Vidrátszegrôl és 9.00-kor ér Bukarestbe.

Közép-angliai fiatalok látogatnak városunkba, hogy kulturális kapcsolatot teremtsenek helybéli fiatalokkal, beszélgetés útján ismerkedjenek. A kapcsolatfelvétel iránt érdeklôdôk a Felsôvárosi Református Egyházközségnél (tel: 215-270), illetve az akció egyik szervezôjénél, Philip Selimnél (tel: 169-622) érdeklôdhetnek. A vendégek augusztus 2-13. között tartózkodnak a megeközpontban.

Gazdag programmal folytatódik a segesvári Középkori Mûvészeti Fesztivál, mely az idén a Bolondok Ünnepe alcímet kapta. Szombaton a Vár téren szabadtéri színpadon középkori zenei koncertekkel, színi elôadásokkal, táncelôadásokkal várják a közönséget 11 órától éjjel 2 óráig. A Múzeum téren középkori turnírt szerveznek 11 és 14 órától, a Kolostortemplomban orgonakoncertek követik egymást 13 órától 19 óráig. Elôadások lesznek a Zander-teremben, a Torony-színpadon. A rendezvény egész ideje alatt a vár utcáin mutatványosok szórakoztatják a járókelôket.

A jeddi polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint a Romtelecom folytatja a nemzetközi telefonvonalak bevezetését a községhez tartozó falvakban. Jedden 180-an, Agárdon 50-en, Kebeleszentiványon 50-en, Kebelében 40-en, Székelybóson 20-an kérvényezték eddig a telefon bekötését. Újabb telefonvonalat kötnek be Koronkába is, ahol bôvítik a meglévô telefonközpontokat. Szerettük volna, ha ezt a munkálatot kivitelezô Romtelecom is megerôsíti, de az igazgatók hiányában az ismert és eléggé el nem ítélhetô titoktartási mániába botlottunk.

Öt tonna széna vált hamuvá abban a tûzben, amely csütörtökön késô délután keletkezett a mezôzáhi C. Teodor gazdaságában. A helyszínre kiszálló nagysármási tûzoltók megállapították, hogy a szerencsétlenséget két, felügyelet nélkül hagyott kislány idézte elô, akik gyufával játszottak.

Július 27-én, vasárnap este 9 órától a nagyernyei kultúrotthonban a marosszentgyörgyi Kolping Család bemutatja Tamási Áron: Énekes madár címû népi játékát. Belépés személyenként 10.000 lej.

Augusztus 14-én szentelik fel a teljesen felújított jeddi református templomot. Mint Márton Csaba lelkész tájékoztatott, a 129 éves épületnek szinte csak a falai maradtak érintetlenek. A munkálatokat a hollandiai Voorthuizen testvérgyülekezet hathatós anyagi segítségével, illetve a falu lakosságának 90 millió lej értékûre becsült közmunkájával sikerült befejezni. A kivitelezô a CTX építôvállalat volt. A felszentelési ünnepélyre Csiha Kálmán püspököt is várják.

A 20 települést magába foglaló Szent István Szövetség (olyan települések a tagjai, melyeknek nevében szerepel államalapító királyunk neve) képviselôi az idei Szent István-ünnepségek alkalmából a Makfalva községhez tartozó Székelyszentistvánon gyûlnek össze. Az augusztus 13-15. közötti ünnepségeken felavatják a kultúrotthon elôtti téren Dózsa György mellszobrát. A mûalkotást, melyet 20 éve készített Suba László makfalvi szobrászmûvész, s eddig a helyi múzeumban ôrizték.

Július 28-29-én ünneplik meg Kibéden a község elsô írásos említésének 500. évfordulóját. A múlt emlékére táblát állítottak a kultúrotthon elôtti köztéren, amelynek felavatásán az ünnepség alkalmával kerül sor. Ez alkalommal emlékeznek meg Seprôdi János születésének 125. évfordulójáról, megkoszorúzva a Seprôdi-házon elhelyezett emlékplakettet. Az évfordulós ünnepségeket falutalálkozóval kötik egybe, amelyre hazavárják Kibéd szülötteit.

Szombaton és vasárnap a tereplovaglással és a díjlovaglással folytatódik, illetve fejezôdik be Románia Nemzetközi Összetett Lovaglóbajnoksága. A tereplovaglásra ma délelôtt kerül sor Szentannán, a Mezôgazdasági Líceum didaktikai farmja mögötti területen, a díjlovaglást vasárnap délelôtt az Agronómusok Háza melleti új lovaspályán rendezik. Ugyancsak itt, ma este hét órától a Capuccino, a Ro-Mania és az O.K. zenekarok koncerteznek.

Csíkfalva és Nyárádszereda körzetében jó ütemben épül az a gát, amelyet árvízvédelmi okokból létesítenek. Mint tudjuk, az utóbbi években a Nyárád ugyancsak megkeserítette az alsó folyása mentén elterülô falvak lakosainak életét. A 32 milliárd lej összköltségvetésû létesítmény lehetôvé teszi majd az árvízveszély jelentôs csökkentését. Ez a gát az ország harmadik ilyen méretû létesítménye.