"Most, amikor a Retyezát egy része a völgybe zuhant, embereket és házakat temetve maga alá, amikor a Halál Völgyében a fájdalom és kétségbeesés vert tanyát(...), a nemzetellenes hatalom újabb átka veri Romániát." — írta a minap a Cuvântul liber napilap vezércikkezô, parlamenti képviselôje. Az átok pedig, hogy a Radu Vasile vezette kormány ürgôsségi rendelettel akarja ratifikálni a Regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. Teszi mindezt — mondja szemrehányóan — azután, hogy a fenti dokumentumot 1992-ben fogadta el az Európa Tanács miniszteri bizottsága, és nyolc ország írta alá, viszont más 21 állam, köztük Nagy-Britannia, Oroszország, Bulgária, Szlovákia, Albánia, Lengyelország még a csatlakozási formaságokat sem véglegesítette. S a miértre mindjárt választ is ad: a szóban forgó országok nem szeretnének abba a "kellemetlen és a nemzeti érdekekkel ellentétes" helyzetbe kerülni, hogy "kénytelenek legyenek a belsô törvényhozást a charta elôírásaival harmonizálni". Szerinte a "könnyelmû és felelôtlen" román kormány viszont nem veszi észre, hogy az alkotmány 1. cikkelyével ellentmondásban, a belsô törvények jó részét módosítania kell. A gyengébbek kedvéért megmagyarázza, milyen körülmények között lehet és kell a kétnyelvûséget alkalmazni, vagy milyen lehetôségeket biztosít a kisebbségeknek az anyanyelv használatára.

S máris "témában vagyunk", mert a cikkíró, régi jó szokásához híven, abban látja minden baj forrását, hogy az RMDSZ a kormányban van. A Radu Vasile-kabinet pedig, véli a cikkíró, egyebet sem tesz, csak "az RMDSZ zsarolásainak enged", a parlament pedig szégyenszemre rendre megszavazta a tanügyi törvényt, az egyik ház a köztisztviselôk törvényét, a másik a helyi közigazgatás törvényét. Ha pedig, véli, még a Regionális és kisebbségi nyelvek chartáját is ratifikálják, annak "katasztrofális következményei lesznek", mert a kormány eme elhamarkodott lépése "a szecesszionista törekvéseket, a magyar revizionizmust támogatja".

Nos, éppenséggel azt mondhatjuk, hogy az iméntiekben vázolt szemléletnek voltak, vannak és esetleg lehetnek valóban katasztrofális következményei.

De tartsunk tovább szerzônk gondolatmenetén, amely a vajdasági autonómiánál, a magyar kormány "szemtelenkedéseinél" köt ki. A kormány, mondhatni nemzetáruló eljárásának ellenpéldájaként Franciaországot hozza fel, amely úgymond "szelektív módon" írta csak alá az ominózus kisebbségi chartát. Majd azt mondja, hogy: " a Francia Köztársaság egy és oszthatatlan", vagy, hogy a "francia nép" és "francia nyelv" szintagmákhoz nem szabad hozzápiszkálni. Sôt ott minden "köztisztviselôre nézve kötelezô a francia nyelv használata"; a közigazgatásban kizárólag a francia nyelvet szabad használni, s az anyanyelvi oktatás csak fakultatív lehet. A kollektív kisebbségi jogokról pedig hallani sem akarnak a franciák.

Mindez így lehet, de aki a tényeket összerakva helyes konklúzióra akar jutni, aligha feledkezhet meg arról az "apróságról", hogy a Romániával határos országok mindegyikében szép számban élnek románok. Errôl az idézett lapból is értesülhetünk idôrôl idôre — egyfajta szkizofréniát jelezve. Mert például egy nappal korábban, ugyanabban a sajtóorgánumban hosszú írás jelent meg az ukrajnai román kisebbség nehéz helyzetérôl. Ebben, kilajstromozhatóan éppen azt követelik az ottani románok, ami ellen az elôbb említett képviselô idehaza oly vehemensen tiltakozik, amikor a romániai magyar kisebbség jogairól van szó. Ebben az írásban azt mondják, hogy: A regionális és kisebbségi nyelvek chartájának elfogadása, a keretegyezmény életbe lépése pozitív jelzés volt a nemzeti kisebbségek védelme szempontjából. Ezek után felsorolják, mirôl is van szó. Nem kevesebbrôl, mint az anyanyelvi oktatásról minden szinten, beleértve az egyetemi oktatást; román nyelvû csoportok, szekciók, karok, fakultások létrehozását a csernovici egyetemen,amely, mondja a cikkíró, 1944-ig román nyelven mûködött. Ezek mellett a tudományos, kulturális egyesületek elkobzott vagyonának visszaadását, a templomok és mûemlékek újraépítését, újságok, folyóiratok kiadásának állami szubvencionálását is követelik. Ehhez, mondják, elengedhetetlenül szükséges a belsô törvények tökéletesítése, etcetera, etcetera.

Egyik országos napilapban ugyancsak a napokban a szerbiai románok sanyarú sorsát siratták, akiket "a koszovói albánoknál is kegyetlenebbül elnemzetietlenítettek". Azt írják:" a Timok- völgyi románoknak 1833 és 1918 között 80 templomuk volt, ma egy sincs, azóta sem engedték meg, hogy anyanyelvükön tanulhassanak"(...), majd, hogy "nemzeti érzelmeinkben megrendülten, azonnal szolidarizálnunk kell román testvéreink tragédiájával"! Aztán kezdve attól, hogy a szerbek elszerbesítették a román neveket, el addig, hogy a szerb egyház a románokat még a törököknél is keményebben üldözte, egy egész újságoldalon taglalják a szerbiai román kisebbséget ért jogsértéseket. Igazuk van, ha aggódnak testvéreikért.

Visszatérve most már a képviselô magyarellenes és mondhatni Európa-ellenes kirohanásaira, el kell mondanunk, hogy odafigyelhetne másra is, amikor oly bôsz vehemenciával próbálja feltüzelni a helyi közvéleményt, s követeli, hogy a kormány ne fogadja el a Regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. Például arra, hogy újabb mandátumra áhítozva (talán még ô sem tudja, melyik párt színeiben), inkább veszni hagyná az ukrajnai és szerbiai románokat, csak nehogy Romániában a magyar kisebbség a többségieket megilletô jogokkal élhessen. Különös politikai szellemiségre vall mindez, s az egészben a legkülönösebb, hogy szóbanforgó mindezt tartós hevülettel mûveli, függetlenül a világ változásaitól. Valami okból, publicisztikai termékenysége közepette sem érezte szükségét, hogy a kettôs mércét, a tudathasadásos szemléletet legalább megmagyarázza.

Visszafogott örömmel konstatáljuk azonban, hogy a magyarok elleni kitartó harcban maholnap ketten maradnak a nagypretenciójú pártban: Valeriu Tabara, aki a jelek szerint írni nemigen tud, mert nézeteit rendre nemzeti szlogenekkel feldíszített kiáltványokban és közleményekben adja hírül, és szerzônk, aki olvasni és írni is tud, de a szemellenzô meg talán egyebek nem teszik számára lehetôvé, hogy kézenfekvô felismerésekre jusson. Ez az írás sem azért született, hogy netán megpróbáljuk józanabb belátásra bírni, csupán jelezni kívánjuk e sajátos állapot helyi közártalmasságát.

Valami nincsen rendjén, s talán ideje lenne komolyabban foglalkozni a jelenséggel. A fenti megállapításra a megyei tanfelügyelôségen a címzetes (tituláris) állásra pályázó tanárok által elért eredmények láttán jutottunk. A kifüggesztett, egyes és hármas közötti jegyek vagy a romániai egyetemi oktatás csôdjét jelzik, hisz jobbára az egyetemet frissen végzett fiatalokról van szó, vagy azt, hogy a követelményeket szokás szerint nem a színvonalhoz igazították.

— Szerény eredmények születtek, nyugtázza a helyzetet Matei Dumitru fôtanfelügyelô. Véleményem szerint a megyei tanfelügyelôségeknek elemezniük kell a történteket és, ha indokolt, a vizsgáztatás módszerének megváltoztatását kell javasolnunk a minisztériumnak. Lehetetlen helyzetnek tartom azt, hogy egy frissen végzett fiatal az ôt korábban oktató egyetemi tanárok által megfogalmazott tételekre 2-est, 3-ast kapjon, holott tanulmányai idején 8-9-10-esei voltak. Ideje lenne tisztázni, hogy melyek e nagyon gyenge eredmény okai. Mert, ha fennmarad ez a helyzet, a közvélemény nem lesz túl jó a tanárokról, és ezáltal az oktatás minôségérôl.

Hogy csak néhány példát említsek, matematikából a román tagozaton 22-en, a magyaron 14-en értek el 1-3-as közötti általánost. Fizikából pedig senki sem érte el a városi állás betöltéséhez szükséges jegyet. Szerények voltak az eredmények földrajzból is, jobbak viszont magyarból, ahol senki sem írt 5-ös alatt, továbbá történelembôl, biológiából, pedagógiából és pszichológiából.

— Ezek szerint maradnak üres állások?

— A kémia kivételével a többi szak esetében igen, fôleg városon, ahol hetes általánossal lehet betölteni a katedrát.

Amint a fôtanfelügyelô elmondta, elégedetlenek a kolozsváriak operativitásával, hisz tegnap délelôtt még nem közölték az óvónôk és tanítónôk által elért eredményket. A sikeresen vizsgázott tanárok holnap választanak katedrát, az üres helyek betöltése érdekében újabb áthelyezésekre kerül sor, majd, ha így sem sikerül megoldást taláni, helyettesítô tanárokat, nyugdíjasokat vagy szakképzetlen helyettesítôket alkalmaznak.

Bár minden érintett intézmény egyetért abban, hogy a kamatok igen magasak, egyikük sem szeretné elsôként elkezdeni azok csökkentését. Április-májusban a Pénzügyminisztérium kincstárjegyeket bocsátott ki, amelyek évi kamata 80-82% volt. Egy hónappal késôbb már 75-78%-os évi kamatú kincstárjegyeket lehetett beszerezni, és ezeket követték újabb egy hónap múlva, a közelmúltban a 65-69%-osak. Persze, a bankok, attól való félelmükben, hogy ne veszítsék el ügyfeleiket, maguk is igazították betéti kamataikat a Pénzügyminisztérium által meghatározottakhoz. Szinte azonnal igazodtak ehhez a szinthez a hitelek kamatai is, meghazudtolva Radu Vasile miniszterelnök márciusi ígéreteit, miszerint csökkenni fognak a banki kamatok. Sajnos, éppen az ellenkezôje következett be, lefojtva a gazdaságot, hiszen kinek éri meg nagy kamatok mellett hitelt felvenni beruházásokra. Ugyanakkor az állami kincstár is nehézségekkel fog szembesülni, amikor a kincstárjegyek határideje lejár és ki kell majd fizetni a magas kamatok mellett szívesen hitelezô lakosságot. Az állam nehézségeit meg szükségszerûen elôbb vagy utóbb a lakosság érzi meg. Felmerül tehát a kérdés, kinek is jó ez? A válasz pedig kézenfekvô: senkinek. A pénzintézmények persze egymásra hárítják a felelôsséget, elismerik, hogy változtatni kell, de senki sem szeretne elsô lenni. Banki szakértôk szerint ez a "megtisztelô" feladat a Nemzeti Bankot és a Pénzügyminisztériumot illeti meg. A kis bankok a nagyokra várakoznak. A Pénzügyminisztérium meg arra hivatkozik, hogy ô már megtette a magáét és ennél alább nem hagyhatja, mert ezzel minden olcsóbb pénzforrás lehetôségét kizárná. Így marad a pillanatnyi inflációt jóval meghaladó kamat. Ameddig azonban folytonos a kincstárjegyek kibocsátása, nemigen van lehetôség a kamatok csökkenésére. A Nemzeti Bank szakértôi szerint a megoldás a határidôk szûkítése volna, de ez nem elônyös a pénzügyminisztériumnak, aminek az az érdeke, hogy minél távolabbra halassza a visszafizetés idôpontját. Mindenesetre a Nemzeti Bank már korábban bejelentette szándékát, hogy nyilvánosságra hozza az egyes bankok fizetôképességi mutatóit, így aztán, átvágva a Gordiuszi csomót, arra kényszeríti a lakosságot, hogy válasszon a magas kamatú, de kockázatos, illetve a kis kamatú de biztonságos betétek között. Csak azt nem lehet tudni, hogy az "igazság pillanata" nem jelenti-e majd egyes bankoknak a visszaszámlálás elkezdését is.

A nemzetvédelmi minisztérium csütörtökön kiadott közleménye szerint Babiuc miniszter nem azt nyilatkozta, hogy a Legfelsôbb Törvényszék döntését politikai tényezôk befolyásolták, hanem, hogy a Temesváron történtek pere a forradalom pere, tehát politikai jellegû, s mint ilyen, valóban megköveteli a politikusok, inkluzíve az államfô beavatkozását.

Babiuc szerint átfogó munkacsoportot kellene alakítani történészekbôl, politológusokból, jogászokból, katonai szakértôkbôl, amely egységes, globális felfogásban elemezze a forradalmat, és részletesen állapítsa meg a különféle csoportok, egyének és intézmények közremûködését.

Csakis így lehet megállapítani, kit lehet perbe fogni s az ide vágó bírói, illetve politikai döntések így lesznek koherensek és törvényesek — véli a miniszter.

A PUNR hôzüng

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem valójában a magyar kormány közvetlen támogatásával és részvételével tartott románellenes politikai rendezvény — állította csütörtökön kiadott közleményében a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR).

A közlemény szerint "ez a gyakorlat a román nemzetállam feldarabolásának és Románia föderalizálásának kezdetét jelenti".

A párt felszólította a kormányt, hogy tegye meg a szükséges jogi lépéseket mindazok ellen, akik megsértik az alkotmányt — függetlenül attól, hogy külföldi vagy román állampolgárokról van szó.

"Azokat a külföldi állampolgárokat, akik Románia területén gyalázzák az országot, kötelezô módon nem kívánatos személynek kell nyilvánítani" — hangsúlyozta a PUNR elnöke, Valeriu Tabara által aláírt közlemény.

Tegnap még protokoll-gondokról cikkeztek

Protokoll-gondjai támadtak a helyi illetékeseknek Radu Vasile és Orbán Viktor kormányfôk mára bejelentett marosvásárhelyi találkozója miatt — írta csütörtökön a Transilvania Jurnal címû román napilap.

A lap szerint a gondot a közös ebéd helyszíne jelenti. Az újság beszámolt arról, hogy a nem hivatalos találkozó színhelyének véglegesítése után a megye prefektusa telefonbeszélgetést folytatott Radu Vasile miniszterelnökkel. Beszélgetésük részleteire ugyan nem derült fény, de az tény, hogy a vendéglátó marosvásárhelyi illetékesek "ismét zavarba jöttek, mert sem a megye prefektúrájának, sem a város polgármesteri hivatalának nincs vendégháza".

Kormányzati vendégház hiányában legutóbbi marosvásárhelyi látogatása során Emil Constantinescu elnök a Parc Szállóban ebédelt. Az lap helybeli illetékesektôl úgy értesült, hogy bár csütörtökön hivatalosan még nem véglegesítették a két kormányfô találkozójának programját, de több mint valószínû, hogy a miniszterelnökök az Ambasador vendéglôben, a Ceausescu-család egykori marosvásárhelyi vendégházában ebédel majd.

A többi laphoz hasonlóan a Transilvania Jurnal is úgy véli, hogy "a találkozó létrejöttének oka valószínûleg az a nemrég meghozott kormányhatározat, amellyel felfüggesztették a magyarországi sertés- és baromfihús behozatali vámkedvezményeit".

A két kormányfô találkozójának létrejöttével kapcsolatban Victor Chiujdea, a miniszterelnök tanácsadója az MTI bukaresti irodájának elmondta: a magyar kormányfô elfogadta a Tusnádfürdôn tartott Bálványosi Nyári Szabadegyetem rendezôinek meghívását, majd felhívta telefonon Radu Vasilét és Tusnádfürdôre invitálta egy pohár sörre.

A román kormányfô örömmel fogadta a meghívást, de azt javasolta, hogy a találkozóra egy Marosvásárhelyen elfogyasztandó közös ebéd keretében kerüljön sor. A találkozó napirendje teljesen kötetlen: a két kormányfô arról beszélget majd, amirôl Orbán Viktor akar - mondta a tanácsos.

A kedvezményes CEFTA-vámok felfüggesztése ellenére a magyar hústermékek továbbra is súlyos veszélyt jelentenek a román termelôk számára — írták egyes csütörtöki lapok.

A Transilvani Jurnal szerint "folytatódik a magyar hússal kapcsolatos botrány", mivel a román importôrök megtalálták a kiskaput: fagyasztva, nyersanyagként hozzák be a magyar csirkét, feldarabolják és darabolt késztermékként árulják.

A kormány a közelmúltban döntött úgy, hogy a késztermékként importált magyar csirke- és sertéshús kedvezményes CEFTA-vámját egy évre felfüggeszti. Így ezekre a termékekre 40 százalék vámot kell fizetni, míg a nyersanyagok vámja továbbra is csak 15 százalék.

A lap szerint "a tisztességtelen magyar konkurencia" már négy bihari baromfifeldolgozó céget tönkretett, további két-hármat a csôd szélére juttatott. A lap úgy véli, hogy ha mindez folytatódik, fel kell majd számolni a megyében a legnagyobb baromfifeldolgoó vállalatot, a nagyváradi Avicolát is.

A Cotidianul lap csütörtöki írása szerint a legnagyobb hazai sertéskombinátot, a temesvári Comtim céget azért kell felszámolni, hogy biztos piaca legyen majd a jelenleg Szegeden épülô hasonló profilú magyar húskombinátnak.

A temesvári Comtim hosszú ideje az ország élelmiszeriparának egyik legnehezebb gondja. A kombinát évek óta csillagászati veszteségekkel mûködik, s a Világbank a mezôgazdaság szerkezet- átalakítását szolgáló hitelhez egyik alapfeltételként szabta meg, hogy ezt a veszteségforrást megszüntetik.

A Comtimre az állami tulajdonos semmilyen módon nem tudott vevôt találni. A privatizációs kísérletek kudarca után az állami tulajdonos a felszámolás mellett döntött.

A felszámolásról hozott döntést nagy vita elôzte meg, s a Cotidianul most megtalálta a bezárás "igazi okát". A lap írása szerint Szegeden — a határtól mindössze 60 kilométerre - hasonló profilú húskombinát épül, s "mivel a magyar gazdaság már része az Európai Unió gazdaságának, ezért mindenképpen nyereségesnek kell majd lennie". A megoldás kézenfekvô volt: a közeli román vetélytársat el kell tüntetni a piac megszerzése érdekében — írta a lap.

Moldova cáfol

A moldovai nemzetbiztonsági minisztérium csütörtökön "félretájékoztatásnak" nevezte azokat a jelentéseket, amelyek szerint a moldovai hatóságok elfogták és átadták Törökországnak Cevat Soysalt, a Kurd Munkáspárt (PKK) európai szervezetének második emberét.

"A szóban forgó, teljesen alaptalan állításokkal kapcsolatosan a moldovai nemzetbiztonsági minisztérium sajtószolgálata azt a felhatalmazást kapta, hogy félretájékoztatásnak minôsítse ezeket" - áll a minisztérium közleményében. Az írás szerint a nemzetbiztonsági minisztérium a rendvédelmi szervekkel együtt vizsgálatot folytat az ügy felderítésére.

Ankara szerdán jelentette be, hogy török hírszerzôk Európában elfogták Soysalt, és onnan szállították Törökországba. Törökországban tevékenykedô kurd lázadók azt állították közben, hogy Soysalt egy héttel ezelôtt fogták el Moldovában, és Chisinau adta ki a kurd vezért Ankarának.

Hamgin Abdullah, a moldovai kurd közösség vezetôje közölte, hogy Soysal július 2-án érkezett Moldovába Amszterdamból, hogy elintézze üzleti ügyeit. Augusztus 2-án tért volna vissza Németországba, ahol volt letelepedési engedélye (a kurd vezetô 1985-ban kapott Németországtól politikai menedékjogot).

Abdullah szerint Soysal július 13-án tûnt el, miután kiment chisinaui lakásából, hogy telefonáljon családjának. A moldovai kurd közösség hétfôn kezdte keresni Soysalt, miután a család értesítette ôket az eltûnésrôl. Abdullah szerint a nemzetbiztonsági minisztériumban azt mondták nekik, hogy fogva tartják Soysalt, de hamarosan szabadon engedik — írta a Reuters.

Az Európai Szociáldemokrata Párt balkáni konferenciája

Az Európai Szociáldemokrata pártnak a szarajevói délkelet-európai stabilitási értekezlet elôkészítésére kezdményezett Balkán-tanácskozása a kontinens jeles szociáldemokrata politikusainak és az érintett térség képviselôinek részvételével csütörtökön délután kezdôdött meg Bécsben.

Amint a bécsi kancellári hivatalban elmondták, az osztrák küldöttség a hivatalos programban meghatározott témákon — gazdasági és szociális fejlôdés, demokrácia és emberi jogok, biztonságpolitika - túlmenôen a tanácskozás résztvevôitôl ötleteket vár arra nézve, hogyan lehet kiutat találni a jelenlegi kátyúból.

Szó lesz arról is, miként lehet támogatni a szerb ellenzéket. Ugyancsak megvitatják: a belgrádi rezsim ellenfelei közül ki tûnik elég megbízhatónak ahhoz, hogy anyagi támogatásban részesüljön. Külön vitát szentelnek Albánia és Macedónia helyzetére. E két országra hárult ugyanis a menekültválság terhének nagyja, de a nemzetközi közösség által gyorsan megígért anyagi segítségbôl eddig semmi sem lett.

A Die Presse címû konzervatív lap csütörtökön a tanácskozással kapcsolatban rámutatott: az európai szociáldemokraták Bécsben nem véletlenül éppen a délkelet- európai stabilitási egyezményben is érintett három fontos témakört vitatják meg.

Az egyezmény szerint az egyik fôszereplônek, Szerbiának egyelôre meg kell elégednie humanitárius segéllyel, gazdasági segítségre csak Milosevic távozása után számíthat. Ez azonban nehéz probléma elé állítja a Nyugatot, amely egyfelôl nem akarja, hogy a belgrádi kormány a gazdasági segítséggel konszolidálhassa helyzetét és világosan értésre akarja adni, hogy Miloseviccsel az élen Szerbiának nincs helye a civilizált országok körében. Másfelôl azonban óvakodni kell attól, hogy egy teljesen elszigetelt, csôdbe jutott Szerbia újabb szörnyetegeket szüljön — mutatott rá a lap Vojislav Seselj ulranacionalistáinak ma is jelentôs szerepére utalva. A Milosevic távozását követelô elégedetlenek közül sokan nem a demokrácia mellett állnak ki, hanem amiatti dühüknek engednek szabad folyást, hogy még a bombákat is elviselték, s mégis elveszítették Koszovót - írta végezetül az osztrák újság.

Miként azt tegnapi lapszámunkban hírül adtuk, Kiskunfélegyházáról Segesvárra, onnan Fehéregyházára szállították Máté István magyarországi szobrászmûvész Petõfi Sándort egész alakban ábrázoló alkotását. A bronzból készült szobrot a fehéregyházi Múzeumkertben máris talapzatára állították, július 31-én leplezik le a Petõfi- ünnepségen.

1849. július 31-én Fehéregyházán zajlott le az a csata, ahol Petôfi Sándor, a nemzet nagy költôje életét vesztette.

A marosvásárhelyi Vártemplom fiataljai elhatározták, hogy a csata 150. évfordulójára gyalog, illetve kerékpáron — a régi hadak útján — érkeznek a jubileumi ünnepségre, ahol sor kerül Petôfi új szobrának a leleplezésére is.

Tanulságos kirándulás az események felidézése szempontjából — jó lenne, ha mások is követnék példájukat!

Az 1848-49-es szabadságharc magyar katonai sikerei arra késztették a Habsburg-vezetést, hogy az orosz cártól kérjen segítséget a forradalom leverésére. A Kárpátok szorosain beözönlô több mint 200 ezer orosz és osztrák túlerôvel szemben a forradalmi erôk legendába illô, véres küzdelmeket vívtak a Tömösi- szorosban (jún. 18.), a Tusnádi-szorosnál és Mitácsnál (jún. 29.), a kökösi hídnál (júl. 2.), a Nyerges-tetônél (júl. 31-aug. 1.), eleget téve Gál Sándor ezredes, székely fôparancsnok június 25-i nyílt parancsban közölt felhívásának, mely így hangzott: "Inkább becsületesen halni, mint gyáván élni." (1)

Ez idô tájt az erdélyi forradalmi seregek fôhadiszállásán, a marosvásárhelyi Teleki-házban kapta a hírt Bem József altábornagy, hogy a Nagy-Küküllô völgyébe bevonult és Segesvárt is elfoglalta Lüders cári hadserege. Elôzô tervével ellentétben elhatározta, hogy kis létszámú seregével Lüders ellen indul, mielôtt az nagyszámú, erôs katonai alakulatával (11-12 ezer ember és 32 ágyú) eléje jönne. Megfelelô haditervet dolgozott ki, ezért magához rendelte a székelyföldi, a besztercei és kolozsvári hadosztályok csapatait, hogy három irányból támadhassa meg Segesváron az oroszokat. (2) (Sajnos, az elképzelése nem válhatott valóra.)

A közvetlen irányítása alatt levô sereg felett 1849. július 30-án reggel szemlét tartott a Vár elôtti téren, majd elindult a Vácmányon, Kelementelkén, Erdôszentgyörgyön, Bözödön és a Gagyi-tetôn át Székelykeresztúrra... A csapattal tartott Petôfi Sándor is, aki Anton Kurcz, Bem hadititkárának szekerén hagyta el a várost.

Petôfi indulás elôtt a Görög család vendége volt, amit bizonyít az 1884-ben Tablowszki Vince szobrászmûvész által készített, ma is olvasható emléktábla, melyen ez áll:

"Petôfi Sándor, a szabadság dalnoka Marosvásárhelyt 1849. július 30-án, ezen Görög-féle sarokház fôtéri erkélyes termében Egressy Gáborral együtt, Görög Károly és neje, Ziegler Vilma vendégszeretô házigazdák körében megreggelizvén, innét indult Bem József altábornagy kíséretében a Fehéregyháza melletti csatába, ahol 1849. július 31- én eltûnt.

Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra

Hogy csillag legyen ô, fénye örökre ragyog.

Emelte a kegyelet 1884."

Mementó ez a tábla, mely az 1849. július 30-31-i események felidézését teszi lehetôvé.

Délben Kelementelkén, a Simén-kúriában elbûvölô szívességgel fogadták Bemet és stábját, köztük Petôfi Sándort is.

Innen folytatták útjukat a Gagyi-tetôn át Székelykeresztúr felé.

Bem ott, a Matskási-udvarban, a fôhadiszállásra sietett, ahol este a tiszteknek eligazítást tartott a másnapi csatával kapcsolatosan. Ez alatt a sereg a kijelölt szálláshelyre vonult. Petôfi Sándort a Gyárfás-kúriában szállásolják el, ahol Varga Zsigmond családja körében jóízûen megvacsorázott, majd a kertben egy körtefa alatt vidám társalgás közepette dalolni kezdtek. Az elsô dal A virágnak eltiltani nem lehet..., melyet a vacsorán részt vevô Bolyai Gergelyné és Varga Rózsika kezdett el, amit további dalok is követtek. Sokan tudni vélik — de erre vonatkozóan megbízható adataink nincsenek —, hogy ezen az utolsó estén Petôfi Sándor elszavalta Egy gondolat bánt engemet címû versét.

1928-ban Péter Lajos, Szentmártoni Kálmán székelykeresztúri tanárok és dr. Kiss Ernô kolozsvári irodalomtörténész kezdeményezésére a ház falára emléktáblát helyeztek el, arra csak annyit véstek:

"Ebben a házban töltötte utolsó estéjét Petôfi Sándor 1849. július 30- án." (3)

E nevezetes este eseményeit a hálás utókor még ma is felidézi. Ezt igazolja a kiszáradt körtefa elôtti márványtáblára felvésett Kányádi-vers is:

"Haldoklik az öreg tanú,

Petôfi vén körtefája.

Azt beszélik, ô látta volt

verset írni utoljára."

Másnap reggel korán, még sötétben kezdték verni a dobokat, megszólaltak a kürtök, és Székelykeresztúr nyugati részén felsorakozott a csapat, s elindult a segesvári úton Újszékely felé... Petôfi Gyalokai szekerén ment a fehéregyházi csatatérre. (3)

A támadás reggel kezdôdött a fehéregyházi síkon, Bem számára kedvezô elôjellel, de délután 4 óra tájban a csata mind öldöklôbb kezdett lenni. Az oroszok bosszút akartak állni tábornokuk, Szkarjatyin elestéért. Gyilkoltak, foglyot nem ejtettek. Egy adott pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a csatát a honvédsereg a többszörös túlerôvel szemben elvesztette. Nagy lett a fejetlenség, mindenki menekült. Ezek között volt Petôfi Sándor is, aki feltehetôleg az Ispán-kút mellett esett el...

1969-ben Hunyadi László szobrászmûvész által készített, de már többször megcsonkított emlékmû kétnyelvû felirata jelzi, hogy:

"Itt esett el 1849. július 31-én

PETÔFI SÁNDOR

forradalmár, költô, a népek

szabadságának harcosa."

Ma csendes a fehéregyházi sík. Itt nyugszanak a hôsök a Monostor-kertben, ahol gróf Haller Lujza 1898-ban turulmadaras emlékmûvet építtetett.

A hôsök más része a Cionta-kertben alussza örök álmát, ahol ma már semmi sem jelzi emléküket, mert 1980-ban a hatalom felszántatta ezt a területet. (Valószínû, hogy a többi névtelen hôssel együtt itt nyugszik Petôfi Sándor is.)

Az utóvédharcok elesettjeit Héjjasfalván temették el, köztük Zeyk Domokos századost, Bem tábornok hadsegédjét, a fehéregyházi csata thermophülei hôsét, akinek bronzplakettje alá a következôket írták:

"Kozákok ezre körbe fogta,

Hogy élve ejtse foglyul ôt,

Ô küzd magát meg nem adva

Aztán saját szívébe lôtt."

Az 1849. július 31-i vesztett csata egybefonódott Petôfi Sándor, a nemzet nagy költôjének halálával. Ezért kiemelt helyet foglal el a szabadságharc eseményei között. Az utókor ezt akarta megörökíteni, mikor Köllô Miklóssal elkészíttette Petôfi Sándor segesvári szobrát. A szobrot az I. világháború utáni években levették, majd Kiskunfélegyházán állították fel 1922. október 29-én. A II. világháború után Romulus Ladea képzômûvész szobra pótolja ezt a hiányt.

A fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület felvállalta a segesvári megemlékezések évenkénti megszervezését, melyek közül az 1999. július 31-i lesz a legkiemelkedôbb. Ez alkalommal leplezik le Petôfi Sándor új szobrát a turulmadaras emlékmû sozmszédságában. Ezen az ünnepségen a község lakóin kívül részt vesznek a segesváriak, a közeli és távoli települések lakói, külföldi vendégek, s fejet hajtanak az 1848/49-es szabadságharc hôsei elôtt, akik életüket áldozták a szabadság kivívásáért.

Könyvészet:

1. Egyed Ákos: Háromszék 1848—1849, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979;

2. Egyed Ákos: Erdély 1848—1849 II., Pallas- Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999.

3. Dávid Gyula—Mikó Imre: Petôfi Erdélyben, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972

A Sulyok István Református Fôiskolából létrehozandó Partiumi Keresztény Egyetemmel kapcsolatban a terv nyilvánosságra hozatala nyomán megalapozatlan vélekedések és jó- vagy rosszhiszemû félreértések kaptak lábra.

A tisztánlátás érdekében a következôket tartjuk szükségesnek a magyar nyelvû felsôoktatásban illetékesek és a közvélemény tudomására hozni:

1. 1990—1991-ben történt megalakulása óta a nagyváradi Sulyok István Fôiskola a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet keretében mûködött. Ezt az egyházi oktatás terén fennálló romániai tanügyi viszonyok tették szükségessé.

2. Az 1995-ös román tanügyi törvény, illetve az 1997. évi 36-os számú tanügyi sürgôsségi kormányrendelet az év júliusában való törvényerôre emelkedése nyomán véglegessé váló tanügyi törvényes szabályozások új helyzetet teremtettek. Nyilvánvalóvá vált, hogy: a) az egyházi tanintézetek végképp a magánoktatás keretébe szorulnak; másfelôl: b) véglegesen eldôlt, hogy Romániában önálló, állami, magyar tannyelvû felsôoktatási intézmény újraalakítására vagy alapítására egyhamar nem nyílik lehetôség.

3. Mindezeket szem elôtt tartva, a Sulyok István Fôiskola alapításakor — eredetileg — feltett szándékunknak megfelelôen, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület illetékes döntéshozó testületei magyar tannyelvû, keresztény magánegyetem létrehozását határozták el.

Ennek megfelelôen a következô elôkészítô lépésekre került sor:

a) A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet szenátusa ez év tavaszán jóváhagyta a Sulyok István Fôiskola önállósulását;

b) A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyûlésének és a Sulyok István Fôiskola vezetôtanácsának egyetértésével létrehoztuk a Pro Universitate Partium Alapítványt, melynek hivatalos bejegyeztetése rövidesen megtörténik;

4. A vonatkozó törvényes szabályoknak megfelelôen a Partiumi Keresztény Egyetemet a Pro Universitate Partium Alapítvány fogja megalapítani és fenntartani.

Az egyetem — jogelôdjéhez hasonlóan — ökumenikus jellegû intézmény lesz.

Fenntartásáról széles körû nemzeti és egyházi összefogással, kül- és belföldi alapítványi és magyar kormánytámogatásból kívánunk gondoskodni.

5. A Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásával következetesen ragaszkodunk a romániai önálló magyar nyelvû egyetem helyreállításának, illetve létrehozásának — az RMDSZ-programban is megfogalmazott — eredeti célkitûzéséhez. A nagyváradi egyetem létrehozásával ezen távlati cél elérésének útját kívánjuk egyengetni.

6. Az 1997. évi 36-os sürgôsségi kormányrendelettel módosított román tanügyi törvény magyar tannyelvû állami egyetemi intézmények létrehozását gyakorlatilag kizárja, másfelôl az ún. multikulturális egyetemek elvi engedélyezésével a magyar nyelvû felsôoktatás ügyét valójában tévútra vezeti.

Megítélésünk szerint a jelenlegi román törvényes keretek közepette az önálló magyar nyelvû felsôoktatás helyreállítására, illetve megteremtésére a legkedvezôbb lehetôségeket az erdélyi történelmi egyházak nyújtanak. Egyházkerületünket ez a felismerés vezeti a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásában, és ennek az elképzelésnek a megvalósításához kéri az egyházak, az RMDSZ, a magyar kormány és a magyar közvélemény hathatós támogatását.

7. A Bolyai Társaság július 12-i nyilatkozatával egyetértve egyházunk is hiányolja az RMDSZ vezetése részérôl annak hivatalos kinyilvánítását, hogy a tanügyi törvény nem felel meg a romániai magyar nemzeti közösség jogos elvárásainak.

Mindazáltal mi is azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenlegi törvényes kereteket az állami felsôoktatás területén is maximálisan ki kell használni.

A Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásával és a romániai magyar nyelvû egyetemi oktatás keretében betöltött helyével kapcsolatban a közeljövôben sokoldalú egyeztetést tartunk szükségesnek.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége és tanügyi osztálya, a Sulyok István Református Fôiskola rektori hivatala

Július ötödikén kezdôdött és augusztus végéig tart a Görgényi-havasokbeli madarásztábor, amelyet az idén is a Milvus Madarászcsoport (a Román Madártani Egyesület fiókszervezete) szervez. A tábor Szovátától 18 km-re, a Cserepeskô kôbánya fölötti tisztáson található, 1500 m tengerszint fölötti magasságban. "Központja" az erdészettôl bérelt kis erdei ház, amelyben a látogatók (fôként diákok és egyetemisták az országból és külföldrôl) és a hetente cserélôdô táborvezetôk (valamennyien a Román Madártani Központ igazolt gyûrûzôi) szállásra lelnek. A Görgényi-havasok madárvilágának feltérképezése mellett a táborban a madárvonulást is tanulmányozzuk, a résztvevôket (fôként az ifjakat) természetbarát életmódra szoktatjuk (vízhordás, favágás, mosogatás...) Reményeink szerint elkészül az az ökológiai tanösvény is, amely a Cserepeskôtôl a táborhelyen keresztül a Szákára (Mezôhavas, 1776 m) vezetô út mentén fellelhetô élôhelyek sajátosságait mutatja be (a kihelyezett szemlélô táblák és a kalauz segítségével). E tanösvény révén a "gyakorlati" tanácsok mellett elméleti-tudományos magyarázatokkal is szolgálhatunk látogatóinknak, a tábor résztvevôinek.

Szeretettel várunk minden érdeklôdôt, kapcsolatba lehet lépni velünk a következô címen, illetve telefonszámon:

Milvus Group/csoport

Op. 2., Cp. 39.

Tg. Mures 4300

Tel: 065/164-726, e-mail: milvus@netsoft.ro

Kevesen büszkélkedhetnek olyan szép életkorral, mint Antal Gusztáv tiszteletes úr (Guszti bácsi), aki közel egy évszázad eseményeinek tanúja és szereplôje volt. Kispetriben, egy kalotaszegi kisközségben született, református lelkészcsaládban. A század eleji reformtörekvések, az új társadalmi és politikai irányzatok ôt is, mint az akkori fiatalság zömét, magával ragadták. A kolozsvári Református Gimnázium elvégzése után következett volna a kollégium, mivel édesapja papi pályára szánta.

— Hallani sem akartam róla — emlékezik vissza Guszti bácsi. — Az volt az álmom, hogy vöröskatona legyek. Megragadott a kommunista gárda gyôzelme és elôrenyomulása. 14 évesen elszöktem otthonról és Sátoraljaújhelyen átmenekültem a határon. Beregszász határán a cseh rendôrség elfogott és miután kommunista papírjaim voltak, börtönbe zártak. Kimenekülve, a bujdosás évei következtek. Rokoni kapcsolatok révén tolonclevélhez jutottam. Nem ismerve a menetrendet, Szatmáron rossz vonatra ültem. Hosszú idô múlva legyengülve, elkedvetlenedve, betegen sikerült hazajutnom.

Újra beiratkoztam a kolozsvári kollégiumba, de kalandos utazásom miatt kanyaróba, mellhártya- és tüdôgyulladásba estem. A kolozsvári klinikán élet-halál között lebegtem. Felépülve elhatároztam, hogy beiratkozom a budapesti mûszaki egyetmre. Kiújuló betegségeim és a tífusz miatt ez a próbálkozásom is kudarcba fulladt. Ahogy jobban lettem, 19 évesen beálltam vándorszínésznek. Szerelmi kapcsolatom miatt — egy jóval idôsebb nôvel — végképp szakítottam a színészettel. 1928-ban, édesapám kívánságára beiratkoztam a teológiára, és ettôl kezdve megváltozott az életem, egy nyugodtabb periódus következett. Jeles tanuló lettem és így Makkai Sándor püspök kinevezett helyettes lelkésznek Kolozsvárra, majd segédlelkésznek Brassóba. Megszerveztem az ifjúsági egyletet, melynek késôbb elnöke lettem és belmissziói munkát végeztem. Életem legboldogabb és legnyugodtabb éveit az udvarhelyi egyházmegyéhez tartozó Peteken éltem le, ahol meg is nôsültem. De a csendôrség felfigyelt tevékenységemre és ezért mennem kellett. Szászrégenbe kerültem és innen is mentem nyugdíjba 1975-ben. Kiváló lelkészek között vécsi szövetséges lettem. Jó eredménnyel szolgáltam, a gyülekezet pedig meg volt elégedve tevékenységemmel. Népszerûségem miatt szemet vetett rám a Szekuritáté. Próbáltak rákényszeríteni, hogy információkkal szolgáljak, és mivel nem egyeztem bele, minden lépésemet figyelték. Az egyház földje miatt, melyet én gondoztam, kuláklistára kerültem. Következtek a börtönök, ahonnan közmunkára akartak vinni a Duna-csatornához. 2 évi börtön után megszabadultam, de a betegségeim és a börtönök embertelen körülményei miatt elôbb lebénultam, majd kezdtem elveszíteni látásomat. A vakulást a többszöri mûtétek sem tudták megakadályozni. Ma már szinte teljesen vak vagyok, ezért szószéki szolgálatot nem tudok végezni. Habár a Bibliát nem tudom olvasni, azért a Szentírás oktatásával még szívesen foglalkozom. Nyugdíjbamenetelem után a helyi parókia udvarán kaptam egy kis házat. Azóta itt élek. Ma már nem háborgat senki. Feleségem 32 éve meghalt, ezért néha nagyon egyedül érzem magam. Szívesen fogadok minden látogatót és jólesik, ha régi ismerôsök felkeresnek.

Két világháború, forradalmak, politikai és társadalmi változások túlélése és átélése után Guszti bácsi magányosan várja az ô Teremtôjéhez való megtérését. Ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy nincs miért szégyenkeznie, eseményekben gazdag élet van mögötte, sikerek és hányattatás egyaránt. Az Istentôl kapott megtartó hit és a határtalan szeretet olyan alapok, melyekre egy igaz, az Úrnak tetszô életet lehet építeni, mely a köz tanítását, ápolását és minden idôkben való összetartását szolgálja. Guszti bácsi ennek jegyében élt és él.

Ha még nem döntötte el, hogy hol szeretne a hét végén, pontosabban vasárnap délután szórakozni, segítünk.

A Marosvásárhelyi Rádió immár 4. alkalommal rendezi meg a szovátai nyári fürdô- showmûsorát, amely most a zenei együttesek seregszemléje lesz. A fiatal, tehetséges Dancs Annamari köszönti elôször a tóban fürdôzôket, vagy azokat, akik otthon a hûvös szobában pihennek. Zsigmond Ferenc alpolgármestertôl megtudjuk, hogy milyennek álmodják Szovátát 2000- ben. S ha már az álmoknál tartunk, a Téglagyári megálló álmait dalban mondja el. A GruppenHecc együttes is a heccmesterek sorába lép. Vidám jelenetekkel szórakoztatják a közönséget. A faluturizmusról ad helyszíni tudósítást egy "holland" túrázó, majd az Öves együttes húzza a talpalávalót. S ha Fülöp János fürdôigazgató bokros teendôi között talál 2 percet, ôt is megszólaltatjuk. A székelyudvarhelyi M'S Factory együttes is új számokkal jelentkezik, magukkal hozzák a táncoslányokat is. A szovátai fiatalokat is felléptetjük, a B-Tyler együttest és egy új üdvöske is jelentkezett Gyergyóból, a neve: Detti.

Szélyes Ferenc, Fodor Piroska színmûvészek és a két mûsorvezetô-szerkesztô, Jászberényi Emese és Nagy István, aki egyben játékmester és jelenetíró, ígérik, hogy mindazok, akik Szovátán lesznek, de azok is, akik vasárnap délután 4 és 6 között velünk rádióznak, jól fognak szórakozni.

Mint már szerdai lapszámunkban hírül adtuk, összeült a Bankcoop rendkívüli közgyûlése, hogy megtárgyalja a krízisbôl kivezetô utat. A június 15-én elhatározott alaptôke-emelés eredménytelennek bizonyult, ugyanis az elôírt határidôre nem gyûlt össze a megfelelô mennyiségû pénz. Most a gödörbôl való kikecmergéshez, illetve a felzínen maradáshoz újabb szalmaszál adódik. A bukaresti Adevarul címû lap értesülése szerint 99% annak az esélye, hogy a bostoni székhelyû Credit Suisse First Bank vegye át a tôkeemelésbôl adódó többségi részvénycsomagot, s ezzel megmentse a bankot a csôdtôl. Ha a tárgyalások eredménnyel járnak, akkor is legkevesebb három hétbe telik, míg a betétesek megkaphatják pénzüket.

Csak július folyamán féltucatszor kérték a tûzoltók segítségét, olyan esetekben, amikor a megye lakosainak gabonaraktárai, szénatárolói, illetve tarlók váltak a lángok martalékává. A megyei Horea tûzoltócsoport szakemberei szerint a honpolgároknak haladéktalanul meg kell tenniük azokat az óvintézkedéseket, amelyekkel elkerülhetôek az ilyen jellegû szerencsétlenségek.

Ionescu Emanoil alezredes szerkesztôségünkbe eljuttatott tanácsai szerint megelôzhetôek a kellemetlen események, ha idôben szakszerûen ellenôrzik a mezôgazdasági gépek és a szállításra használt gépkocsik mûszaki állapotát. Fontos megjegyezni, hogy a jármûvek meghibásodása esetén szükséges hegesztést a gabonatáblákon és tarlókon kívül ajánlatos végezni, a mûvelet idején pedig mindig legyen kézügyben a vízzel telt veder, tûzoltókészülék. Reális veszélyt jelent a találomra elhajított égô cigaretta, gyufa, valamint a nyílt tûz használata is. A tûzoltóstatisztika kimutatása szerint egyre többen folyamodnak a tarlóknak felégetés útján való tisztításához, nem gondolva arra, hogy a felügyelet nélkül hagyott lángok rövid idôn belül átterjedhetnek a közelben levô épületekre, ültetvényekre, erdôkre, hatalmas károkat okozva. Sok gondtól megóvhatják magukat a lakosok, ha eltávolítják a szalma és takarmány tárolására kijelölt helyek körüli száraz növényzetet, illetve ha nem helyezik ezen tárolókat magasfeszültségû huzalok alá vagy a vasúti sínek, közutak és épületek közelébe. A szakemberek felhívják a gazdasági egységek vezetôinek figyelmét, szervezzék meg a tárolók állandó felügyeletét, valamint tartsák tiszteletben az által elôírt nedvességi fokot. A mezôgazdasági gépeket pedig lássák el tûzoltópalackkal, a kombájnokat ezen felül egy-egy 60 literes víztartállyal, lapáttal, vesszôseprûvel és kaszával is fel kell szerelni.

Ha pedig bekövetkezett a baj, a tûzoltók érkezéséig valamennyi lakos vegyen részt az oltásban, ezáltal is csökkentve a lehetséges anyagi károkat.

Az ellenség alattomos, kíméletlen és könyörtelen. Ha nem találták volna ki, ez esetben az idôrôl van szó, amely kikezdte a tetôzettôl kedve a lefolyóhálózatig az egész iskolát, amelynek jelenlegi tulajdonosa a tanügyminisztérium, a karbantartás pedig a városi tanács dolga. Ez utóbbi a jelek szerint a szükségletekhez képest nagyon keveset akar, tud(?) áldozni erre a célra. Annyit, ami korántsem elég ahhoz, hogy az idô könyörtelen "munkáját" megállítsa. Mint kiderült, a polgármesteri hivatal által az udvar átalakítására ígért kockakôbôl is csak kevés jutott el az iskolába.

Amint Bálint István igazgató ismertetôjében elhangzott, a tetôjavításra 200 millió, 25 rossz állapotban levô csempekályha javítására 100 millió, a megrongálódott és az épület falait alámosó csatornahálózat felújítására 50 millió, az osztálytermek, a tanári szoba, az igazgatóság, az irodák, a folyosók, mellékhelyiségek, az étkezde festésére, az ajtók, ablakok mázolására 300 millió, a bentlakás felújítására 100 millió, a földszinti illemhelyek korszerûsítésére 35 millió, a Sáros utcai bejárat javítására 10 millió lejre lenne szükség. És akkor még nem is említettük a központi fûtést, amelyre elôbb- utóbb át kellene térni a Bolyaiban is. Megoldásra vár továbbá a víkendtelepi sportlétesítmény felújítása. Nagy iskola, rengeteg pénz, de honnan? Az állam igényt tart az épületre, amely a református egyház jogos tulajdona volt, de a tanintézmény karbantartását, felújítását csak elenyészô mértékben hajlandó vállalni.

Mi a teendô, hogyan lehetne megállítani az idô könyörtelen romboló hatását, hogyan lehetne állóalapjait tekintve is korszerûvé tenni a Bolyai középiskolát? — erre a nem könnyen megválaszolható kérdésre kereste a választ szerdán délután az iskola vezetôsége, valamint az Öreg Diákok Baráti Körének képviselôi. Az ülésen jelen volt Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettes, valamint Dónáth Adél, a tanfelügyelôség fôkönyvelôje, aki a valós lehetôségeket tárta fel a résztvevôk elôtt.

Amint az igazgató beszámolójából kiderült, a bentlakások felújítást már elkezdték, s készül a bejárati folyosó új padlóburkolata is, annak elenére, hogy nem világos még, hogy az egész munkálat ellenértékére honnan lesz pénz. Hasonlóképpen nekifogtak két informatika-terem kialakításához az iskola földszintjén, ami szintén meghaladja a Bolyai pénzügyi lehetôségeit. A vezetôség a jelenlegi jogszabályok béklyójában sajnos még azt sem érte el, hogy az épület Bolyai utca felôli részében levô üzlethelyiségekkel szabadon rendelkezhessék.

Kiss József, a Baráti Kör elnöke fogalmazta meg, hogy pontosítani kell a közeli, közép- és hosszú távú célkitûzéseket, s a kör tagjai vállalják, hogy felveszik a kapcsolatot, mozgósítják az iskola volt diákjait itthon és külföldön a tanintézmény felújítása és korszerûsítése érdekében. Ennek fejében azt várják, hogy a tantestület is mozduljon meg, s tegye meg az elvárt lépéseket a változás irányában. Keresztes Gyula, Both Károly, Török Gáspár nagyon sok értékes gyakorlati tanáccsal szolgált mind a tennivalók sorrendje, mind a pénzalapok elôteremtése terén. Czellecz Jenô aggodalmára, miszerint problémásnak látja a segítséget egy állami tulajdonú épület esetében, dr. Ágoston Albert csillantotta fel a reményt az épület tulajdonjogát illetôen. Dónáth Árpád az eszmecsere, s az "öregek tanácsának" hasznosságát kiemelve arra figyelmeztetett, hogy a minôségi oktatás megvalósítása érdekében is fel kell készülni az autonómiára.

Az Öreg Diákok Baráti Körének részérôl ígéret hangzott el, hogy a lehetôségekhez mérten a legrövidebb idôn belül bejegyeztetik az alapítványt, amely a korszerûsítés finanszírozására gyûlô pénzt kezelné. Elhangzott továbbá az a javaslat, hogy a Duna Televízió segítségét is igénybe kellene venni, lévén, hogy ott sincs hiány bolyais munkatársakban, akiknek a hozzájárulásával egy élô adást lehetne szervezni az iskola támogatásának megszervezése érdekében. Hasonlóképpen az Interneten is szólni kellene az iskola volt növendékeihez, hogy lehetôségeikhez mérten járuljanak hozzá a Bolyai megmentéséhez.

Reményeink szerint a tegnap elkezdett kampány eredményes lesz, s a közeli célok az informatika-termek felszereléséhez, valamint az udvar parkosításához és a már elkészült Bolyai-szobor felállításához nem késik a segítség, ahogy a távlati célok megvalósításához is hozzájárulnak majd az alma mater egykori növendékei.

Az 1624-bôl származó kéziratos rovásemléket — amelyet Dankanits Ádám tett közzé elôször — egyes szerzôk marosvásárhelyi "rovásírásos szövegnek, marosvásárhelyi rovássoroknak, marosvásárhelyi kéziratos emléknek stb." neveztek. Sôt, kísérlet történt arra is, hogy az igen értékes szövegemlék Marosvásárhelyi Sorok néven vonuljon be a szakirodalomba. Ez késztette eme sorok íróját arra, hogy a témával külön cikkben foglalkozzék. Írásunk a Romániai Magyar Szóban jelent meg 1996. január 6-7-én, a Szabad Szombat mellékletben, s ezt változatlan formában újraközöltük A rovásírás vonzásában (1998) címû könyvünkben is. Így érveltünk: "Tekintettel arra, hogy az emlék keletkezésének körülményei jól ismertek, azt javasoljuk, hogy ezutáni neve makfalvi rovásszöveg legyen (akár nagy kezdôbetûkkel is írható). Legfôbb indokunk: a rovásjelek alatti bejegyzés — magyar fordításban — így hangzik: "1624. esztendôben. Az enyém, makfalvi Farkaslaki Mátyásé ez a könyv. A barátja, kobátfalvi Fehérvizi Mihály adta (ajándékozta) neki."

1997-ben jelent meg Székelyudvarhelyen Ferenczi Géza Székely rovásírásos emlékek címû kiskönyve, amelyben a témát ismételten porondra dobja. A Jegyzetek címû fejezetben, a 14-es sorszám c. alpontjában a következôket írja: "... nem értek egyet, több okból sem, Ráduly J.-nak e sorokra vonatkozó új elnevezésével. Az ilyen (de másokat is) emlékeket lelôhelyükrôl szokás elnevezni. Annál inkább, mert a bejegyzô két helységnévbôl is alakult családneve (Farkaslaki, Makfalvi) is van és e (nemesi) elônév egyáltalán nem igazolja Makfalván való élését."

Nos, eme eléggé kategorikus megállapításhoz több észrevételt fûzünk.

1. Nem minden esetben állja meg a helyét az a kijelentés, hogy az "... emlékeket lelôhelyükrôl szokás elnevezni." A bolognai rovásemlék például — mára bebizonyosodott — Gyergyószékben keletkezett, csak másolatban maradt fenn, ezt a másolatot Bolognában ôrzik, s az elnevezése innen származik. A konstantinápolyi (isztambuli) rovásfelirat Isztambulban keletkezett, ez is elpusztult, csak másolatban maradt fenn, ez pedig Augsburgban a Fugger-levéltárban található. Elnevezése mégis: konstantinápolyi vagy isztambuli rovásemlék. Tehát: két ellentétes példa.

2. Ferenczi Géza mindenképpen marosvásárhelyi soroknak vagy (utólagosan javítva önmagát) marosvásárhelyi rovássoronként kívánja emlegetni. Igaz, hogy a kézirat jelenleg a Teleki-Bolyai dokumentációs könyvtárban található, de eme tényen kívül semmi köze sincsen Marosvásárhelyhez. Már közzétevôje, Dukanits Ádám is hangsúlyozta, hogy rovásemlékünk "... azt példázza, hogy erre az ôsi írásmódra a Küküllô mentén a tizenhetedik század elején nemcsak emlékeztek még, hanem azt használták is" (NYIRK, 1970/2. sz.).

3. Élhetett-e Farkaslaki családnevet viselô személy (esetleg értelmiségi) Makfalván? Miért ne? Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század (Bp. 1993.) címû könyvébôl ide másolunk néhány Farkaslaki vezetéknevû személyi adatot. Íme: 1566 e.: farkaslakij Ferencz; 1568/1570: farkaslakij Pal; 1603: Andreas Farkaslakij; 1606: farkaslaky mihalj.

4. Az említett szótárban ott sorjáznak a Makfalvi elônevû személyek is. Lássunk néhány adatot: 1638: Makkfalvi Mihály; 1665 k.: Ioan(nes) Makkfalvay; 1670: Joannes Makfalvaj; 1671: Joannes Makfalvay. A két utolsó adatot a Nagyszombati Matricula tartalmazza.

5. Ferenczi megjegyzi, hogy Farkaslakinak "... e (nemesi) elônév egyáltalán nem igazolja Makfalván való élését." Honnan tudja? Különben maga idézi saját könyvében a rovásszöveg alatti latin beírást, amely így kezdôdik: "Anno: 1624. Is liber pertinet ad me Matia(m) Farkaslakj de Makfalva..." Nos, ez a de Makfalva kifejezés — véleményünk szerint — döntô bizonyíték (is) lehet Farkaslaki makfalvisága mellett.

Hinni merjük, hogy ez a néhány érv elegendô (talán) ahhoz, hogy bizonyítsa: joggal nevezzük a most Marosvásárhelyen található rovásszöveget makfalvi rovásemléknek. Higgyünk Farkaslakinak (rovásbetûs neve a mellékelt ábrán), aki magát makfalvi kötôdésûnek (is) nevezte. Bizonyára nem minden ok nélkül.

Ráduly János

Kiránduljunk!

Séta a Medve-tó körül

Ha létezne egy rekordok könyve természeti kincseink számára, Szováta-fürdô három világrekordot is a magáénak vallhatna.

— A Medve-tó a világ legnagyobb és Európa egyetlen heliotermikus (a napfény hatására akár 70°C hômérsékletet is elérô) tava.

— Míg a világ bármely sósfürdôje kopár, holdbeli táj képét mutatja, Szováta- fürdôn a sós tavak, sôt a sósziklák közvetlen környékét is buja zöld vegetáció borítja.

— A szovátai Medve-tó a világ egyetlen olyan természetes tava, melynek keletkezési idejét percnyi pontossággal ismerjük. Kialakulása 1875. május 27- én délelôtt 11 órakor kezdôdött, egy felhôszakadás okozta, ponor- (víznyelô)elzáródással.

Az útvonal hossza: 2800 méter

A túra idôtartama: 1 óra

Kiindulási pont a Medve-tó fölötti terasz

A tavat az óramutató járásának megfelelô irányba kerüljük meg, felkeresve a Mogyorósi, Zöld, Veres és Piroska-tavakat is.

— A Medve-tó Szováta legnevezetesebb tava 1874 után alakult ki.

1875 tavaszán a mai Medve-tó helyén egy hatalmas polje (nagykiterjedésû lesüllyedt karsztmezô) terült el. A bemélyedést Pálné-gödre néven ismerték a helybeliek. A polje alját dús fû borította. A mezôt Fórika kaszálójának nevezték. A réten a Köröstoplica patakocska folyt keresztül. A rét közepén egy hatalmas víznyelô tátongott, elnyelve a patakocskát. A patak vizétôl táplált karsztforrás a Sótetô déli részén bukkant újból elô, immár tömény sós víz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy ezt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhatták fôzésre. A mostani napozó és kezelôrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóôrkunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya pataka, a mai fürdôtelep fôutcájának irányában.

1875. május 27-én, Úrnapján, két sóôr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyûjtötték össze a poljén. Délelôtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyûjtött szénát, bevitte a ponorba, eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medve-tó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környezô sósziklákat, köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól. 1879- ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést elôidézve zuhant a sószikla a mélybe. A sziklaomlás után az Aranybánya-pataka is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebôrre emlékeztetô új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai méretei a feltöltôdés következtében ennél kisebbek. Hossza 288 m legnagyobb szélessége 210m, legnagyobb mélysége 18,9 m. Közepes sótartalma 256 g/l. 64000 tonna oldott sót tartalmaz. Ez a sótartalom elegendô lenne Szováta város teljes konyhasó-igényének 1850 évi fedezéséhez. 1900 nyarán 1,32 m mélységben hômérséklete 71°C volt.

Józsa András

Templomaink 31.

Az unitárius vallás erdélyi vallásviták szüleménye.

Az erdélyi egyházközségek mindig a lélekszám és anyagi helyzet függvényében építették templomaikat. A Templomaink sorozatban mind ez ideig középkori (Árpád-kori) templomaink közül a mûemléknek nyilvánított vagy mûemlékjellegû templomokat ismertettem. Azok száma nagy, építészeti, mûvészeti és történelmi értékkel bírnak még akkor is, ha az évszázadok alatt azokon belsô vagy külsô változtatásokat végeztek használói. Alapjaikat tekintve sokszáz éves templomokról beszélhetünk, melyeket a római katolikus magyar nép épített, azok igazolják ezeréves ittlétünket. A XVI. század elsô felétôl kezdve a régi templomok az új vallásfelekezetek követôinek használatába kerültek, ezek számától függôen. A XVI—XVII. századi reformált egyházaknak lélekszáma nagyon változatos volt, míg a római katolikus vallás megtartóinak a száma csökkent. Az isten háza nélküli felekezetek kezdtek kápolnákat, imaházakat, a tehetôsebbek templomokat építeni.

Székelyföldön az unitárius egyház több mint 400 évre tekint vissza. Az 1571-es tordai országgyûlés törvénybe iktatta a szabad vallás gyakorlatát, majd Dávid Ferenc (1510—1579) hitújító tételei alapján érvényre jutott az unitárius vallás is. Az erdélyi hitviták alatt érlelôdött az unitárius egyház eszmei gondolata. Dávid Ferenc és hittudós társainak hitbeli alapelvei szerint János Zsigmond, Erdély fejedelme (1540—1571) támogatásával 1568-ban az unitárius vallás törvényesen bevétetett. Elsôsorban Erdélyben jöttek létre és terjedtek el az unitárius egyházak, s János Zsigmond idejében Székelyvásárhely — Marosvásárhely középkori neve — reformált nmépének nagy rész az unitárius vallás követôjévé vált. Orbán Balázs szerint (A Székelyföld leírása IV. k. 144. l.) a nagy lélekszámú unitáriusoknak akkor "díszes temploma és gymnáziuma" volt a városban, a Szentmiklós (Gecse Dániel u.) és a Fazakas (Borsos Tamás u.) utcák saroktelkén. A XVII. század elsô éveiben Mihály vajda és Basta korában ezeket is feldúlták, az unitáriusok templom és iskola nélkül maradtak. A hívek egy része a Péchy Simon vezette szombatosságra tért át, másik része a református vallás híve lett ismételten.

Sajnos, az említett unitárius templomról és iskoláról semmi írott adat vagy tárgyi bizonyíték nem áll rendelkezésünkre. Az Orbán Balázs által említett templom nem lehetett más, mint egy kis fatemplom, s az iskola egy faépítmény, vályogolva, mely épületek a XVII. század végén, ha méreteikben nagyobbak voltak, mint a kis lakóházak, akkor azokat már jelentôs építménynek tekintették. Tudnunk kell, hogy abban az idôben a Szentmiklós utca elején csak a reformátusok iskolája és a régi vármegyeháza létezett.

A kis lélekszámú unitáriusok a marosszentkirályi unitárius egyházközséghez mint anyaegyházhoz tartoztak, s csak 1843-ban, lélekszámuk növekedése révén jutottak oda, hogy a kérdéses saroktelket visszavásárolhatták és a Teleki Tékával átellenben, a Szentmiklós és a Fazakas utcák saroktelkére 1869-ben építhették templomukat. A földszintes, 2-3 szoba nagyságú épület az elektika jegyében, a gótikára emlékeztetô csúcsíves ablakokkal, torony nélkül épült, a telken lévô és mûködô Mátyás királyhoz (Oroszlánhoz) címzett vendégfogadó szomszédságában.

A XIX. században, az eklektika idején (sz.m. az eklektika az építészeti stílusok közötti válogatás) a templomok homlokzati kialakítása vallásonként változott. Így a ferencesek egy, a jezsuiták két homlokzatoronnyal építették jellegzetes templomaikat. Az evangélikusok és az unitáriusok a gótizáló csúcsíves ablakokat alkalmazták, a Székelyföldön a reformátusok a négyfiatornyos templomformát kedvelték.

Az unitárius egyház lélekszáma növekedése révén, s nem utolsósorban a városiasodás folytán 1929—1930-ban egy nagy templomot épített ugyanazon telekre, mely névváltoztatás révén a Gecse Dániel utcához tartozott, pontosítva a már létezett kis templom szomszédságához. Az egyemeletes épület földszintjén az egyházi irodák, a gyûlésterem és üzlethelyiség nyert elhelyezést, az emeletre a templom nagyterme került. Az épületet Patrovits Kálmám okl. mérnök tervezte neogótikus szép homlokzattal.

Keresztes Gyula

Wilkins egykedvûen bámulta az erdélyi tájat. — Valaki drakulázik velünk, próbált tréfálni Ionut, a helyi nyomozó. Szászrégent jócskán elhagyva egyik kanyarban hirtelen fékezett, majd a közeli vasút irányába mutatott. — Itt vannak — mondta halkan. A mûúttól alig kétszáz méternyire magasodott a töltés, de a fák némileg eltakarták. Mellette zubogott a folyó, mint valami hegyi vadóc. — A módszer rendkívül primitív — rázkódott meg Wilkins, amikor a hullákat meglátta. Egymás mellett feküdtek, a két alkalmi orvhalász és az ô embere, Prett. Hogy keveredett ide. — Húszezer volt, annyi lepte meg ôket — bizonygatta Ionut. — Megkampózza a drótot fent, aztán lesétál a kosárral és a másik kábellel, itt pedig felhajítja azt is, a tövét kôhöz bogozza. És well: felforr a víz, kész a halászlé. Ezek a mi lakosaink gyakran tesznek így, fûzte még hozzá.— A múltkor az egyik atyafi térdig vízben hajította fel a kampót, másik keze a kosarat tartotta, hogy kifogja a felfordult halat. Együtt temették társával, aki segíteni akart, de nem kapott észbe, és betoccsant a Marosba.

De mit keresett itt Prett? Akinek a havasi maffia kapcsolatait kellett volna felderítenie. Prett néven várták, úgy is jött, aztán most itt hever áramütve. Holott utolsó jelentése még arról szól, hogy a hegyiek befogadták, magukénak tudják, elvitték a találkozóra az Ukránnal, akit ôk csak Rusunak hívnak.

Láttak két nem idevaló embert, jött vissza a kocsitelefontól Ionut. — Az este ott voltak a kocsmában, aztán felültek a temesvári gyorsra. De már tudjuk, hogy valahol Marosfô táján leugrottak, és eltûntek.

A kocsmáros nem beszélt, de egyik vodkavert arcú, a helyi tájnyelvet szaporán sodró alak emlékezett az idegenekre. Sok vonat megy át, mégis. Ezek nem a mi nyelvünkön szóltak, mondta, és elsötétült a képe. De mi megbecsüljük a vendéget, nézett vigyorogva Wilkinsre. Az orvhalászok, az a kettô és Prett, a sötétedést várva söröztek ott. Van egy idôszak, amikor nincs vonat, se le, se fel. Akkor lehet jól halászni. Ráadásul telehold is van. — Milyen az ember, ha idegent lát — mesélte a tanú. — Odaültek a másikok asztalához, kéretlenül. Azok semmit se szóltak, csak itták a borukat csendben. A halász tüzet kért, adtak. Aztán rendelt nekik még egy üveg bort, és rájuk rivallt, hogy ha nem isznak, kivégzi ôket. Aztán pertut ittak, és énekeltek. Azt játszották, tudja, hogy egymásnak a nótáit énekelték, és akkor az a veres arcú (ahá, ez volt Prett, gondolta Wilkins, amint a Ionut tolmácsolását hallgatta), az: amerikaiul nótázott. A lajbisok pedig magyarul, a himnuszukat vagy mit; ami ránk nézve sértés.

— Miért? — kérdezte volna Wilkins, de aztán csak legyintett. Hosszú mese.

— És aztán a halász torkon ragadta a vékonyabbik idegent, a szôkét, és lenyomta a székre. De az, aki tudott amerikaiul, közbelépett, és végül nem verekedtek, csak a halász rúgott be még erôsebben, elôvették a saját pálinkájukat, és azt itták, erôltették a másikokra is. Amikor már szent volt a béke, ölelkeztek és csókolóztak, a halász dicsekedett valamivel. Jól hallottam, mert tudom, mirôl van szó.

— Mit mondott? — kérdezte Ionut.

— Azt mondta, uram, hogy ô verte ki Sütônek a szemét... Akkor az idegenek még maradtak egy kicsit, de nemsokára felszedelôzködtek, hogy jön a vonatjuk. A halászok még röhögték is, hiszen tudták: csak jóval éjfél után lesz mozgás a síneken. Aztán elmentek ezek is hárman, de olyan részegek voltak, hogy a sorompóig nekem kellett támogatnom a mihasznáit.

— Hogy meglophasd ôket — jegyezte meg Ionut, de a tanú égre emelt tekintettel esküdözött. Gyorsan megmotozták, és hát nála volt Prettnek az órája s valami húsz dollárnyi apró is.

— Van információ a tettesekrôl? — érdeklôdött elutazása elôtt a felügyelô. Nem kétséges, kik kötötték rá a kábelt a vasúti huzalra.

— Kámforrá váltak, uram — vonogatta a vállát a nyomozó. — A fantomképek sem sikerültek. Egérutat nyertek. De elôbb-utóbb elkapjuk ôket, uram. Errôl biztosíthatom. És ehhez nem kérünk segítséget.

— Ez az átka a maguk sötét lebujainak — mormogta Wilkins. — Ki az Sütô? — akarta kérdezni késôbb, de végül is lemondóan legyintett. "Hosszú mese." Minden valami mást jelent; akár itt nyomozol, akár az íreknél. Agyonbonyolítják a dolgot, és mindig valahova a teremtés kezdetére lyukadnak ki. Ráadásul megtelsz balladával, akár a kutya bolhával.

Bevágta magát a dzsipbe, és jelt adott a sofôrnek. Prett nélkül, vagy Prettel, nem veszett el a világ. Egy transzilvánival több vagy kevesebb, nahát.

Salut! — kiáltotta oda Ionutnak. A nyomozó szélesen mosolyogva szalutált. — Legyen szerencsénk máskor is.

Austin Dark

Fordította: B.D.

Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter portugál kollégájának, dr. Jaime Gamanak a meghívására július 22. és 25. között hivatalos látogatást tesz Portugáliában. A felek a NATO-bôvítésrôl és kooperációs politikáról, az európai biztonsági és védelmi identitásról, a balkáni helyzetrôl fognak véleményt cserélni. Egyszersmind felmérik a román és portugál hadseregek közti kapcsolatok alakulását. Andrei Plehu külügyminiszter szerda délután ugyancsak háromnapos hivatalos látogatásra Spanyolországba utazik spanyol kollegája, Abel Matutes meghívására — közölte a külügyminisztérium.

A TAROM kilenc ATR 45-500-as repülôgépet szándékozik megvásárolni, és a szerzôdés keretében a bukaresti Roamero Baneasa Társaság együttmûködési szerzôdést írt alá az Avion de Transport Regional, valamint a Sogerma cégekkel. A szerzôdés értelmében a baneasai gyárban a Galaxy üzleti repülôgép törzsfarának 200 alkatrészét fogják legyártani. Az elsô alkatrész-szállítás már augusztusban esedékes. A Sogermával folyó közremûködés mellett a Romaero jelen pillanatban tárgyalásokat folytat az olasz Alenia cégcsoporttal is, további ipari munkálatok átvállalása végett. Január végén a Romaero részvényeinek 72,9 százalékát az angol Britten Norman Ltd. cég vásárolta meg 80,5 millió dollárért. A maradék részvénycsomag a Muntenia Pénzügyi Beruházási Társaság és más részvényesek tulajdona.

Az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvénysorozatok keretében 1999. július 22-én Kézdivásárhelyen szoboravatásra kerül sor. Az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Nagy Mózes Alapítvány és több más küzmûvelôdési egyesület és alapítvány összefogásával Bem József tábornok szobrát állítják fel a felsôháromszéki városban. A Vetró András által készített szobor ünnepélyes felavatásán részt vesz Markó Béla szövetségi elnök, az ünnepi esemény meghívottjai között van ugyanakkor Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár, Kovács István író, a Magyar Köztársaság krakkói fôkonzulja, Iohan Peter Babias, a romániai lengyel kisebbség Dom Polski Szervezetének elnöke, parlamenti képviselô.

Játékosokkal fizette ki gázszámla- tartozását a román másodosztályú labdarúgó-bajnokságból kiesett Nitramonia Fogaras csapata — jelentette egy osztrák hírügynökség. A klub 25 ezer dollárnak megfelelô lejjel tartozott a gázmûveknek. Mivel az egyesület nem tudta elôteremteni ezt az összeget, két labdarúgót engedett át a cég tulajdonában lévô, másodosztályú Gazmetan Medias együttesének

A dél-koreai Daewoo csoport szerdán cáfolta és kizárta, hogy csökkenteni akarná külföldi autógyártását. A Daewoonak tizennégy autógyára van Lengyelországban, Indiában, Romániában, Vietnamban, Üzbegisztánban és másutt. A második legnagyobb dél-koreai ipari csoport, a Daewoo hitelezôi hétfôn vállalták, hogy 3,4 milliárd dollár új kölcsönnel és 8,4 milliárd dollár adósság féléves átütemezésével támogatják a vállalatot. A dél-koreai kormányt aggasztja a Daewoo esetleges összeomlása most, amikor az ország gyors léptekkel lábal ki az 1997-es fizetési válságból. A Daewoo csoport bruttó eszközértéke 63 milliárd dollár volt tavaly év végén, adóssága pedig 50 milliárd dollár. A csoport eddig 250 leányvállalatot nyitott külföldön, 8 milliárd dollár befektetéssel, fôleg külföldi bankhitelbôl.

Szerda délután a Martha és Vineyard üdülôszigetek közelében sikerült felszínre hozni a tenger mélyérôl ifjabb John Kennedynek, feleségének és sógornôjének a holttestét. A repülôszerencsétlenség áldozatainak maradványait már korábban lokalizálták a víz alatt robotkamerák és ultrahang-készülékek segítségével, de csak késô délutánra vált lehetôvé a holttestek felszínre hozása. A tetemeket a parti ôrség egyik hajójának fedélzetére emelték, mégpedig Edward Kennedy szenátor és két fia jelenlétében. Az áldozato holttestét elhamvasztják, a hamvakat pedig csütörtök reggel a tengerbe szórják. A búcsúzás e módjáról a két család — a Kennedy és a Bissette — döntött, tiszteletben tartva ifjabb John Kennedy és a Bissatte — döntött, tiszteletben tartva ifjabb John Kennedy akaratát. A volt amerikai elnök fia ugyanis korábban többször hangoztatta, hogy halála esetén szeretné, ha hamvai az óceán vizébe kerülnének.

Csütörtök hajnalban ismét elhalasztották a Columbia amerikai ûrrerpülôgép indítását. Romániai idô szerint 7 óra 28 percre tûzték ki a felbocsátás idôpontját, de öt perccel a fellôvés elött leállították a visszaszámlálást, mert a Cape Canaveral-i ûrközpont térségében heves vihar tört ki. A Columbiát az eredeti tervek szerint kedd hajnalban indították volna útjára, de akkor a vészjelzô berendezés hibás jelzése miatt hat másodperccel a fellövés elôtt szakították meg a visszaszámlálást. Az amerikai ûrkutatási hivatal, a NASA közlése szerint pénteken harmadszor is megkísérlik elindítani a Columbiát, amelyen az ûrhajózás történetében elôször, Eileen Collins személyében nô irányítja majd a legénységet.

"Eredeti" helyszínen, egy kávézó teraszán mutatta be szerdán este Thomas Mann "Mario és a varázsló" címû mûvét a Madách Színház társulata az észak- olaszországi Cividale Del Friuliban zajló MittelFest közép-európai színházi fesztiválon. A varászló szerepét Mácsai Pál, Mariót Kelemen István alakította. A Kolos István rendezte produkciót ôsztôl tovább játsszák a felújított Madách Stúdióban. A kelet- közép-európai országokkal való kulturális csere a célja az Udinéhez közeli Cividaléban rendezett kulturális fesztiválnak, amelyen bemutatták a Svejk ukrán változatát is.

A Renault érdekeltségébe tartozó Ikarus-Busnak az a stratégiai célja, hogy jelentôs buszexportôrré váljon Európában, s elérje azt az eladási számot, ami korábban jellemzô volt az Ikarus Rt.-re — jelentette be Louis Schweitzer, a Renault elnök-vezérigazgatója szerdán Budapesten, elmondva azt, hogy a Renault Magyarországon jelentôsen növelni akarja eladásait, s három éven belül 7 százalékra kívánja emelni piaci hányadát.

Heti hírmondó Bálványosról

A Duna Televízió vasárnap esti Heti hírmondójának mûsorából: A Bálványosi Nyári Szabadegyetem tíz éve az ôszinte magyar-román párbeszéd, a tabukérdések megvitatásának színhelye. A régi célok ma is idôszerûek. Regionalizmus és integráció. A délkelet-európai stabilitási megállapodás perspektívái. Mit mondott Orbán Viktor magyar, és Radu Vasile román kormányfô Tusnád-fürdôn? Riportösszeállítás a bálványosi Fórumról. Szerkesztô- mûsorvezetô: Csáky Zoltán.

Nagy-Britannia két nagy területe, Skócia és Wales önálló parlamenthez jutott az elmúlt hetekben. Mindkettôt Erzsébet királynô nyitotta meg — nem fanyalogva, nem kényszeredetten, hanem igazi ünnepi külsôségek közepette. Ez a világra szóló hír vitte a Minoritates Mundi csapatát az Egyesült Királyságba. Cselényi László sorozatának holnap délutáni adása Skóciával foglalkozik. A rengeteg látnivaló mellett még mindig az a fô kérdés: nyelvében vagy szellemében él-e a nemzet?

Pénteken este 9 órakor a segesvári vár piacterén felállított színpadon kezdôdik a középkori fesztivál. A megnyitó után fellép a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata a Pathelin címû darabbal, majd a bukaresti Poganyi együttes középkori zenét ad elô követi. 24 órakor karnevál lesz. A Boema cukrászda elôtti színpadon folkkoncertet, Francois Villon-bohózatot jelenetet mutatnak be. Az óratorony elôtt lovaggá ütési ceremóniát tartanak.

A nyárádselyei földcsuszamlás által okozott károkat ezen a héten ismét felméri a kármegállapító bizottság, miután a prefektúra túl soknak találta a 3,5 milliárdos összeget, amelyet eredetileg megállapítottak. Így csak 1,5 milliárd lejt hagytak jóvá. Jelenleg az alpolgármesterbôl, titkárból, helyi tanácsosokból, pénzügyi szakemberbôl álló bizottság ismét kiszállnak minden házhoz és felméri a károkat. A helyszínen járt a héten Dorin Florea prefektus is.

A Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Polgári Szövetsége az elôzô évek sikeres kirándulásának folytatásaként ismét kirándulást szervez Magyarországra. Útirány: Marosvásárhely-Torda-Nagyenyed-Gyulafehérvár- Vajdahunyad-Déva-Marosillye-Máriaradna-Arad-Nagylak-Makó- Szeged-Ópusztaszer-Hódmezôvásárhely- Kecskemét-Budapest-Esztergom-Dunakanyar -Visegrád-Vác- Aszód-Gödöllô-Eger-aggteleki cseppkôbarlang- Miskolc-Hortobágy-Debrecen-Nagyvárad-Kolozsvár. Irányár: 175 dollár, napi árfolyamon. Iratkozni lehet Marosvásárhelyen, a Forradalom utca 8. szám alatt, telefon 065/218-274 és 165-040.

Augusztus 23-29-ike közötti idôszakban mozgásterápiai tanfolyam szervezését tervezi a fáradékony, örökmozgó, figyelemzavarral, mozgáskoordinációs zavarokkal és tanulási zavarral küszködô óvodás és kisiskolás gyermekek tanítói, óvónôi, szülei, logopédusai számára a Maros Megyei Tanfelügyelôség. A tanfolyamot Kulcsár Mihályné tartja. Jelentkezni a 127-914-es telefonon 18 óra után lehet.

Hetedik egyéni kiállításával jelentkezik vasárnap a Vártemplom Gótikus termében V. Szász István. A marosvásárhelyi mûkedvelô képzômûvész ezúttal is fémdomborításokkal igyekszik bizonyítani tehetségét. A déli 12 órakor nyíló tárlaton a kiállító munkáiról Nagy Miklós Kund beszél. V. Szász István a réztáblák, domborítások motívumvilágával egybecsengô verseibôl olvas fel.

A július 15-21. között Marosvásárhely térségébôl begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintában 5 esetben észleltek határérték-túllépéseket, amikor az ammónia koncentrációja 0,414 mg volt köbméterenként. (A megengedett 0,3 mg/köbméter). Az említett periódusban a Maros folyó 3 ellenôrzô szelvényébôl — Marosvásárhely felett, alatt és Maroscsapónál — vett mintákban csak Csapónál volt határérték-túllépés. Az ammónium-, nitrát- és nitrit-ion koncentrációja volt magasabb a megengedettnél. A szennyezôdés a marosvásárhelyi Azomures Rt-tôl származik.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének székházában mûködô gyógyszertár 1999. július 22—augusztus 30. között beszünteti tevékenységét. A gyógyszerkiadás újrakezdésérôl tájékoztatják az érdeklôdôket.

Ma 140 éve annak, hogy 1859-ben megjelent az Observatorul militar, az elsô román nyelvû hadi kiadvány. Ezért ezt a napot a hadisajtó ünnepeként tartják számon. A 14 évtized alatt a hadsereg sajtókiadványainak száma meghaladta a 250-et, tájékoztatott Sava Lupu fôtörzsôrmester.

Gyulakután s a hozzá tartozó öt faluban idén 55,5 millió lejt irányoztak elô útjavításra. Mivel az összeg nem bizonyul elégségesnek, még 20 millió lejt kértek a kiigazított költségvetésbôl. Ha a pénz birtokában lesznek, nekikezdenek Havadtô, Kelementelke és Gyulakuta utcáinak javításához. Az iskolák festésére 17 millió lejt szántak, de itt is soványnak bizonyul az összeg, s még 5 milliós kiegészítésre várnak. Legnagyobb gondot a havadtôi mûvelôdési ház állapota jelenti, amelynek megrongálódott a tetôzete. Erre 150 millió lejt kellene fordítani, de a megyei tanács közölte, ne számítsanak pénzre.