Radu Vasile kormányfô pénteken Marosvásárhelyen találkozik a magyar miniszterelnökkel - közölte kedden a kormány szóvivôje.Adriana Saftoiu államtitkár, a kormány szóvivôje kedden a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva közölte, hogy Radu Vasile miniszterelnök pénteken Marosvásárhelyen munkaebéden találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.

A kormányszóvivô nem szólt arról, hogy mely témákról vált majd szót egymással a két kormányfô.

A kedd reggeli lapok még arról írtak, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem tizedik, jubileumi rendezvényére 24 órás magánlátogatásra pénteken Romániába érkezô Orbán Viktor Tusnádfürdôn találkozik Radu Vasileval, és ebbôl az alkalomból a két ország közötti kereskedelemben bevezetett pótvámokról lesz szó.

Alkotmányos az oktatási törvény

Az alkotmánybíróság keddi ülésén alkotmányosnak ítélte a parlament által a tavaszi-nyári ülésszak végén elfogadott, módosított tanügyi törvényt.

Az alkotmánybíróság elnöki hivatala által kedden este az MTI bukaresti irodájához eljuttatott közlemény szerint a testület keddi ülésén szavazattöbbséggel meghozott határozata megállapította, hogy a szóban forgó törvény kifogásolt rendelkezései megfelelnek az alkotmány elôírásainak.

Mint ismeretes, a parlament ellenzéki pártjai az oktatási törvénynek azokat az elôírásait kifogásolták, amelyek a romániai nemzeti kisebbségek anyanyelvû oktatására vonatkoznak. Alkotmányossági óvásukban úgy állították be ezeket a törvényi rendelkezéseket, hogy azok ellentétben állnak a román állam nemzeti jellegére és egységére vonatkozó alkotmányos elvekkel.

Az alkotmánybírósági döntés után az oktatási törvényt aláírásra és kihirdetésre az államfô elé terjesztik.

Az IMF halogatja a hitelmegadást

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) valószínûleg csak augusztusban dönt a Romániának nyújtandó új pénzügyi csomagról — jelentette ki egy román illetékes, akit a Dow Jones idézett.

A kormány arra számított, hogy az 500 millió dolláros készenléti hitelre az IMF még július végén rábólint. A Valutaalap egyebek között ahhoz kötötte a döntést, hogy a kormány ismertesse a fizetésképtelenné vált Bancorex kereskedelmi bank átszervezésével kapcsolatos jelentését. A Bancorex részvényesei csupán kedden döntöttek arról, hogy tárgyalásokat kezdenek a kereskedelmi bankkal (RCB) való egyesülésrôl.

A készenléti hitelrôl áprilisban kötött elôzetes megállapodás egy másik feltétele az volt, hogy Románia 350 millió dollárnyi kölcsönt vegyen fel magánhitelezôktôl. Ez a feltétel sem teljesült egészében. Az már biztos, hogy Románia 108 millió dollárt kap külföldi bankok egy csoportjától. További 200 millió dollár kölcsönnyújtás megszervezésével a Credit Suisse First Boston bankot bízták meg, de a pénz még nem jött össze.

Az elnök nem mondhat véleményt

Constantinescu elnök szerint egyes politikusok ama nyilatkozata, hogy a Legfelsôbb Törvényszék ítéletét a Chitac—Stanculescu-ügyben befolyásolták a politikai tényezôk, tagadja az igazságszolgáltatás függetlenségét a legmagasabb képviseleti szinten — nyilatkozta Rasvan Popescu elnöki szóvivô.

Popescu rámutatott, hogy az ilyen nyilatkozatok súlyos felelôsséget rónak azokra, akik megfogalmazták; nekik kell pontosítaniuk, ki gyakorolt nyomást a Legfelsôbb Törvényszékre, és ha rendelkeznek bizonyítékokkal, ezeket nyilvánosságra kell hozniuk.

Az államfô nem mondhat véleményt egy olyan ügyrôl, amely még nem nyert végleges döntést — fûzte hozzá az elnökségi szóvivô.

Ama nyilatkozatokról, hogy az ítélethozatal nyomán az egész román hadsereg bûnös, Rasvan Popescu megemlítette, hogy az államfô számtalanszor kijelentette, a forradalomról való igazság feltárásának ki kell zárnia a kollektív bûnösséget.

Constantinescu elnök államfôi és a fegyveres erôk parancsnoki minôségében egyaránt méltatja a román hadsereg döntô hozzájárulását a demokrácia meghonosításához — hangsúlyozta Popescu.

Júniusban a Cégjegyzék 4314 bejegyzést eszközölt, 16 százalékkal többet mint májusban — közli az Ipari és Kereskedelmi Kamara.

A bejegyzett társaságok túlnyomó többségét (99,5 százalékát) magántôkével mûködô cégek képezték, 0,4 százalékát állami tôkével mûködô, és 0,1 százalékát vegyesen, magán- és állami tôkével mûködô társaságok.

A bejegyzett gazdasági szereplôk mintegy 67,3 százaléka kereskedelmi társaság, 35,5 százaléka természetes személy, a többi szövetkezeti jellegû. Bukarestben jegyeztek be a legtöbb céget júniusban, nevezetesen 892-t, a második helyen álló Kolozs megyében pedig 226 céget jegyeztek be. Az 1990 decemberétôl bejegyzett 766.156 kereskedelmi társaság 96,4 százaléka volt jogilag aktív — a Kereskedelmi Kamara június végén összegzett adatai szerint. A fôvárosban bejegyzett aktív cégek 20,3 százalékot tettek ki, vidéken pedig Konstanca megyében jegyezték be a legtöbb társaságot (31.363), illetve Kolozs megyében (31.452). Az újonnan bejegyzett gazdasági szereplôk 78,4 százaléka korlátolt felelôségi társaság, 3 százaléka részvénytársaság. Az 1990 decemberétôl eltelt idôszakban bejegyzett cégek 85,5 százaléka kereskedelmi társaság, ezek 91 százaléka pedig kft.

A sajtó rendszeres tájékoztatását ígérte a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezetôsége az az újságírókkal tartott tegnapi megbeszélésen. Az intézmény célja az, hogy az egyes sajtótermékek által kavart viták lecsendesedjenek, s a pénztárat komoly pénzintézményként tartsa számon a megye lakossága.

Az egészségbiztosítási törvény lényegét, a pénztár alapvetô mûködési elveit Sprînceanu Petru, a vezetôtanács elnöke ismertette, kihangsúlyozva, hogy a többi megyében mûködô intézményekhez képest a jól felszerelt marosvásárhelyi pénztár megszervezése dr. Benedek Imre volt ideiglenes igazgató érdeme.

Dr. Porutiu Mihail orvos-igazgató a pénztár vezetôségét jellemzô egyetértést emelte ki, s hivatalosan is bejelentette, hogy dr. Csiki Zsuzsanna tölti be az orvos-aligazgatói funkciót.

Mielôtt még a kérdésekre adott válaszokból idéznénk, azt kell megemlítenünk, hogy a pénztár vezetôsége továbbra sem jutott az orvosokkal való szerzôdés megkötésére vonatkozó jogszabály gyakorlati útmutatóinak birtokába, ami késlelteti a törvényesség helyreállítását.

Kérdésre válaszolva elhangzott, hogy a pénztár kitart azon álláspontja mellett, hogy az érvényes jogszabályok értelmében nem tekinthetô jótékonysági intézménynek, s ezért a 16 éven fölüli, még tanuló fiatalok számára nem folyósítja az esetlegesen felírt ingyenes gyógyszerek ellenértékét. Amiképpen az eddig kedvezményezett kategóriák, a volt politikai foglyok, háborús veteránok sem részesülhetnek a pénztár révén ingyenes gyógyszerellátásban. Ezt az államnak kellene biztosítania — mondották.

Elhangzott az is, hogy az országos szinten mûködô 32 programból mindössze hatot támogat a pénztár, s ezek között nem szerepel az AIDS-ellenes küzdelem érdekében folyó program, amelynek része a tegnap elôtt felavatott marosvásárhelyi központ is.

Az orvosok akkreditálásával kapcsolatos kérdéseket Csomóss Benedek vezetô tanácsi alelnök, az akkreditáló bizottság tagja ismertette. A legnagyobb gondot a nyugdíjas orvosok helyzetének megoldása jelenti, akik a jövôben csak akkor gyakorolhatják családorvosként a mesterségüket, ha a megyei statisztika elkészültével üres állásokat lehet meghirdetni, s ezekre két egymást követô vizsgán sem jelentkeznek fiatal szakemberek.

A Népújság kérdésére kapott válasz szerint azokat a családorvoskat akkreditálták, akiknek a listáján legkevesebb 800 páciens szerepelt.

Szó esett a legújabb minisztériumi közleményrôl a rendelôk bérbe vételével kapcsolatosan, továbbá, hogy a pénztárnak 20 milliárd lejes adósságot kell behajtania. Az adósok listáját továbbra is a dicsôszentmártoni BICAPA vezeti 3,5 milliárd lejjel, s mind ellenük, mind a többi adós ellen eljárást indítottak. Végezetül Porutiu Mihail iogazgató számolt be arról, hogy a vidéki adósok mozgósítása érdekében polgári szerzôdéssel alkalmaznak munkatársakat, s ha az eljárás eredményes lesz, akkor ezen alkalmazottak számát tovább emelik — hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón, amelynek a rendszeres folytatását ígérte a pénztár vezetôsége.

A tegnapi nap folyamán Marosvásárhelyre látogatott Pete István államtitkár, a Mezôgazdasági Minisztériumból. Az eredetileg két napra tervezett látogatás végül egy fél napra zsugorodott, ezért a rendkívül sûrû program alatt csupán néhány szó erejéig tudott a sajtó képviselôivel szóba állni. A Prefektúrán, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületénél tett látogatás után a Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság székhelyén sikerült szóra bírni a vizit céljáról.

Pete István államtitkár elmondta, hogy a helyszínen akart tájékozódni a mezôgazdaság Maros megyei gondjairól. A helyi szakemberekkel való megbeszélése után kiderült, hogy az itteni gondok hasonlóak a máshol tapasztaltakhoz, a legsúlyosabb a pénzhiány, de jogi hiányosságok is vannak. Ennek érdekében — mint mondta —, a minisztérium 16 sürgôsségi kormányrendelet kibocsátására készül, melyek közül egyesek alapvetô gondok megoldására kínálnak teljesen új jogi alapot. A legfontosabbak közül kiemelte a mezôgazdasági hitelrôl szóló rendelettervezetet, valamint a 165-ös törvény módosításáról szólót, mellyel kiterjesztenék azok körét, akik szubvencionált mezôgazdasági hitelekhez juthatnának. Sajnos, az ellenzék óvása miatt a kormány csak elkésve tudott hozzáfogni a sürgôsségi kormányrendeletek kibocsátásához, ezért ezek a rendeletek is kissé késni fognak. Az úgynevezett búzakrízisrôl szólva megerôsítette, hogy az egész nem más spekulációnál, s nyugodt szívvel állíthatja, hogy a következô esztendôben nem lesz hiány kenyérgabonában.

Tegnap délután ünnepélyes keretek között nyitották meg hivatalosan Románia Nemzetközi Összetett Lovasbajnokságát Marosvásárhely új lóversenypályáján. Bár a sportvetélkedô tulajdonképpen csak péntek reggel indul útjára, a helyszínen már érezhetô az ünnepi hangulat. Igaz, a nagyközönség érkezésére inkább csak a hét végén számítanak, de máris felütötték fejüket a helyszínen a sörsátrak, a mititeisütôk, valamint néhény ipari kiállító, akik az egész esemény idôtartama alatt jelen lesznek az Agronómusok Háza elôtti parkolóban. Eme utóbbi mondatban rejlik a szervezés egyik legfôbb hiányossága is, ugyanis a nagy befogadóképességû parkolót lezárták, s ugyancsak nagyon kell ügyeskednie az odaérkezô gépkocsivezetônek, hogy a szûk út mentén megállásra alkalmas helyet találjon.

Megnyitóbeszédében Eugen Crisan alpolgármester köszöntötte az egybegyûlteket, méltatta a szervezôk erényeit, és sok sikert kívánt a rendezvénynek. Viorel Bubau, a verseny igazgatója szintén az ilyenkor szokásos szép szavakat intézte a hallgatósághoz, de nem tudta megállni, hogy keserûségét ne fejezze ki amiatt, hogy a számos meghívás ellenére külföldrôl igencsak vérszegény delegáció érkezik. A tûzô napon álldogáló szervezôk, újságírók, meghívottak vagy csak odatévedt vendégek aztán egy-egy pohár pezsgôvel koccintottak a verseny sikerére.

A gyergyószentmiklósi Figura színház segítségével már fel állították azt a szabadtéri színpadot is, ahová három napon keresztül esténként koncertekkel várják a szórakozni vágyókat. Este héttôl a Country Boys, a Capuccino, Paula Seling és Elena Cârstea koncertezett.

Hogy a mezôgazdaság általában, s a csirkefarmokat mûködtetô Avicola Rt. ezen belül nagy gondokkal küszködik, az köztudott. Az egykor népes alkalmazott- táborral mûködô, korábban hatalmas baromfiállománnyal rendelkezô vállalat nyakig merült az adósságba, több farmot bezártak, másoknak a minimálisra csökkentették a tevékenységét. Kellemes újdonságként hatott ezért a hír, hogy végre megmozdult valami ezen a téren is, külföldi vállalkozók érdeklôdnek a megyénkben található tyúkfarmok iránt.

A tetemes adósság fejében az Avicola Rt. vagyonának egy részét, pontosabban a nyárádtôi és a Szászrégen- Görgényszentimre vonalon található létesítményeket a Dunrea vagyonkezelô alap vette át az állam nevében és meghirdette értékesítésüket. Elsô lépésben a görgényoroszi 8-as számú farm eladását határozták el, s a június 21-i licitet az olasz Morini cég nyerte meg 4 milliárd lejes ajánlatával. Általános meglepetésre azonban a licitet — formai szabálytalanságokra hivatkozva megóvta — az AMI Corporation nevû amerikai társaság, amely ráígért az árra. A megismételt árverést július 15-én tartották, s ezen ismét az olasz Morini cég gyôzött, ám ezúttal szinte egymilliárd lejjel fizetett többet a farmért (pontosan 4,92 milliárd lejt). Az üzlet véglegesnek tekinthetô, ha a vásárló augusztus 15-ig kifizeti a vételárat.

A vásárló cég az olasz csirkehúspiac 36%- át mondhatja magáénak, így nem akárki ebben az üzletágban. A görgényorosziak csak jól járhatnak, hisz a farm modernizálása várható, majd a teljes gôzzel való üzemelés. A farmhoz a genetikai anyagot Olaszországból szállítják, s a termelés 66%-át exportra szánja az új tulajdonos.

A görgényoroszi 8-as farm áruba bocsátása azonban csak az elsô volt az Avicola azon létesítményei közül, amelyeket — adósságai fejében — eladnak. Folytatódik az elôbb említett aktívumok (Nyárádtô, Szászrégen-Görgényszentimre) értékesítése. A brassói Avicola például konkrét ajánlatot tett a nyárádtôi osztályozó állomás megvételére. Miután eredeti 200 milliós ajánlatukat a Dunrea Alap visszautasította, hajlandóak lettek volna a kért 500 milliót is kifizetni, az üzlet azonban mégsem jött létre. Az adminisztráló Dunarea Alap ugyanis meggondolta magát, az osztályozó állomást az egész platformmal együtt kívánja értékesíteni.

Az Avicola Rt. igazgatóját, Constantin Sireteanu Cucuit arról kérdeztük, hogy mi lesz a vállalat további — a Dunarea Alap által át nem vett — aktívumainak a sorsa? Várható-e a vállalat privatizálása a közeljövôben? A kérdésre lakonikus nem volt a felelet.

Jól emlékszem apám meséjére, hallgatván a kalangya tövében, szívtuk a régi kenyerek illatát. Egy jobb gazda mondta volt a másiknak: ejnye te, koma, én bizony marhád lennék szívesen, de gyermeked soha... Miért mondod, te, koma ezt nékem? — sértôdött ráncba a másik.. Azért — így a poén, avagy kaszaélre koppintás az üllôn —, mert marhád kövér szalmát eszik, gyermeked pedig sovány kenyeret. És szállt a tövisvirág — mikor a leforrázott gazda villájával kalangyája tetejére sújtott — búzakalász gyanánt...

Hogy e népi bölcselkedésben volt valami igazság, afelôl nem kételkedem. Egy neves közíró, szovátai nyaralásából a mára holtvágányra vezényelt vicinálissal a Nyárádmentén Marosvásárhelyre visszafelé utazván, vetette papírra aratás idején: mennyi derék sarlóba rándul a pelyvás életért... Szemünket döfte, nyakunkat rágta, ha támadt a szél. A pelyva.

Persze, a kávahajlításra ma már nem állnak rá kezek, nincs is semmiféle nosztalgia, csupán: "mert hétfôn beleesik, kedden durrdefekt, szerdán szíj- és felhôszakadás, csütörtökön nincs üzemanyag, pénteken eltörik a forgómû: hegesztés, délutánra a szalma is megereszkedik, szombat az már igen, szóba jöhet, de délután az üres zsákokkal takaróztunk a hirtelen támadt vihar alatt, pedig a harangozónak meg volt mondva, hogy jó izommal ûzze a vihart, vasárnap végre szép idô, már szép harmat és szikkadás, templomozás után jöhet az aratás". Mindezt mondja egy tetôtôl talpig meszes nyárádmenti gazda, építôállványról ugrott vagy jó kétméternyit, majdnem lábát törte, de ugrott, mondom, a félrevert harangértékû kombájnzúgásra nyár derekán, s futás, hogy a cséplôgépet nehogy más leakassza... A "mások" pedig ott állnak tavalyi zsákokkal a hátukon, szegényszaggal tele, tekintetükkel a gépészt kerülgetik, biztató bólintását remélik: aszongya hogy: most, bátyám, a magáé következik, de úgy lenne bár, mert a Bekecs fölött máris sötétedik, s ha ma sem lesz aratás, holnap már ki tudja... Mert így van ez, kiparcellázott magánérdek tövisesedik, átszúr a barozdán. A kiskombájn pedig zúg, duguláskor meg-megáll, mert nem volt és nincs vegyszer, van biokényszerelt egészség, elfú a gép minden vetés fölött virágzott, szélben szálló tövisvattát... és elszáll a mag is, mint apám meséjében, hogy jövôben legyen "áldottabb" az áldás.

Aratnak a Nyárádmentén. Nyomot vet a jövôbenézés parcelláján a tehetetlenség, a gazda homlokán lefut a verejték. Az Alföldön búzát égettek a tavaly a megalázóan alacsony árak miatt. Ma nálunk szuszékot égetnek a megalázóan magas mûveltetési árak miatt, már folklórkincsnek sem jó a hombár...

Rekordtermést hozott ez a nyár is: kiterítve padláson szárad az idegrendszer — mondja meszes aratóm, búza után beérett a csöndes düh is, pereg mint a pelyva, s pelyvak lován elillan lassan ez a nyár is.

Az újságok, a rádió, a televízió nap mint nap azzal foglalkozik, hogy jön-e a kölcsön a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól, sikerül-e eladni a gyárakat jó, kemény valutáért. Egy igaz: az országnak külföldi valutára van szüksége, mert egyfelôl a belföldi tôkepiaci elszívás állandó és kegyetlen, másfelôl a fizetési és a külkereskedelmi mérleg deficites.

Mindez számokban:

Az 1999. évi költségvetés eredeti változata szerint a nyereségadó 11.245 milliárd lej, az állami tartozások kamatterhe 23.948 milliárd lej, a visszafizetendô külföldi kölcsönök kamatostól 4.465 milliárd lej, szubvenció a beteg gazdaság ápolására 3.683 milliárd lej.

Mindehhez még hozzáadandó, hogy a tervezett 6.500 milliárd lejes költségvetési hiánnyal szemben már a 10.000 milliárdnál tartunk, és az évbôl még van 5 hónap.

Erre az esztendôre Romániának 2,1 milliárd dollárra lenne szüksége, hogy fedezhesse a fizetési mérlegének a hiányát, plusz 2,5 milliárd dollárra, hogy kamatostól visszafizethesse az elôzôen felvett és elköltött kölcsönöket. Jelenleg az ország adóssága 12,5 milliárd dollárnál tart, amibôl kb. 4 milliárd a kamat.

Ezeken kívül számításba kell venni azt is, hogy Remes úr a lakosságtól és a kereskedelmi bankoktól (átlagos) 95%-os kamatra 20 ezer milliárd lejnél is többet vett fel. Feltehetô a kérdés, hogy mennyi maradt a tôkepiacon, amibôl a gazdaság mûködését lehetne biztosítani?

Mindezeken túlmenôen súlyosbítja a helyzetet, hogy a román állam mûködtetése a gazdasági teljesítményéhez és lélekszámához viszonyítva túl sokba kerül. Leszámítva a volt szovjet államokat, Európában a legköltségesebben mûködô állam. A honatyák többsége mégis a mai központosított rendszer mellett tart ki, a decentralizálástól fél, akár a tömjénfüsttôl.

A gazdaság jelenlegi állapotában a '89 elôttinek alig a felét képes megtermelni. Az idénre a bruttó hazai termelés 5%-os csökkenésével számolnak. Az infláció, amirôl az év elején azt tartották, hogy 25%-os lesz, egyes elemzôk szerint el fogja érni az 55%-ot (fogadok a 70%-ban). A lejnek a dollárhoz viszonyított árfolyama fél év alatt 30%-ot esett, év végéig pedig még további 700 lejes romlásra lehet számítani.

A kérdés, ami felvetôdik, úgy szól: ha dollár jön be az országba, attól a gazdasági egyensúly helyreáll? Emelkedni fog a lej vásárlóereje? A tôkepiac megélénkül?

A kérdés azért is jogos, mert ez év januárjáig 8 milliárd dollár kölcsönként, 1,5 milliárd pedig az Állami Vagyonalap révén jött be. Tíz éve mással sem hitegetnek, mint hogy jön a kölcsön, és akkor szép és jó lesz az életünk. Uraim, ez így mézesmadzag.

Végeredményben, ha pénz jön az országba, az jó, legalábbis az kellene legyen, de nem minden körülmények között az. Ha belföldön termelt és eladott áruért kapunk pénzt, vagy a kölcsönt úgy fektetjük be, hogy annak a hozamából kamatostól fedezni tudjuk a felvett összeget, akkor minden rendben van. De ha másként jön be a pénz az országba, akkor mi van?

Tudni kell azt, hogy egy adott gazdaságban az általános ár- és költségszint a pénzkínálattal arányos. Minél több a pénz, annál magasabb az árszínvonal. Ennek a fordítottja is igaz. Ha egy ország pénzkínálata csökken, csökkennek az árak és a költségek. Mindez rögzített árfolyamok esetében biztosítja, hogy a nemzetközi fizetések egyensúlyban maradjanak, illetve eszerint alakuljanak.

Nálunk néhány évvel ezelôtt a pénzügyi kormányzat kénytelen volt bejelenteni a lej konvertibilitását, más szóval a kereslet- kínálat szerinti alakulását. De mivel a lej iránti külföldi kereslet folyamatosan közelít a zéróhoz, az árfolyama is ennek megfelelôen csökken.

Ez év március 5. és július 2. között a Román Nemzeti Bank devizaárfolyamai szerint a kemény valutákért mind több lejt kell adni. Így 22,8%-kal többet a kanadai dollárért, 20,3%-kal a japán yenért, 18,7%-kal az USA-dollárért, 16,1%-kal az angol fontért, 12%-kal a német márkáért, az osztrák schillingért és a francia frankért. Ugyanezen idôszakban 1 USA-dollárért csak 10,5%-kal több bolgár levát, 8%-kal több szlovák koronát, 4,1%-kal több forintot, 2,2%-kal több cseh koronát adtak, míg 0,4%-kal kevesebb lengyel zlotyt.

Egy olyan országban, mint Románia, ahol, bár az árzavarok idôszakát éljük, az árfolyamok változását elôre meg lehet határozni. Ez úgy is igaz, hogy a valuták árfolyamkilengései képesek elôre jelezni az árszínvonal változását. Éppen ezért érthetetlen, hogy a költségvetés kidolgozásakor miért számoltak csak 25%-os inflációval és 11.400 lejes dollárárfolyammal, mikor már a félévkor az évi infláció-elôrejelzés ennek a dupláját is meghaladja, a dollár hivatalos árfolyama pedig már megközelíti a 16.000 lejt.

Ennek ellenére a lej túlértékelt, az ország fizetési mérlege deficites, a lakosságnál pedig mind több dollár van. Az állam állandóan csalogatja ki a polgár zsebébôl a dollárt, ígérve a lejért magas kamatokat. Ez pillanatnyilag pozitívnak tûnik, hosszú távon azonban a dollárállomány az országon belül nem éri el azt a szintet, ami megközelítôleg biztosíthatná keresletének és kínálatának az egyensúlyát.

Bár a betéti kamatlábak magas szintje azt a látszatot kelti, mintha tetemes lenne a kihelyezett hitelek nagysága, a tôkepiacon egészen más történik. Nevezetesen a pénzügyi kormányzat állandóan szívja el a pénzt. A beruházások alacsony szintje és az értéktôzsde forgalma cáfolja, hogy a tôkepiaci állapotok kedveznének a befektetésnek, ami 10 év után igazán elvárható lenne.

Végeredményben az eddig felvett kölcsönök és (gyár)eladásokért felvett összegek nem a meghirdetett irányba hatottak eddig sem, és úgy néz ki, hogy a jövôben is közelebb fog vinni a csôdhöz és távolabb az európai gazdasági és politikai integrációtól.

Megoldás az államháztartásnak a tôkepiac alá-, és nem fölérendelése, mert csak így lehet felhasználni a kölcsönöket, hogy az ne gerjessze az inflációt. A szocialista 40 év keserû tanulsága, hogy nem lehet mindent a kétes politikai ambíciók oltárán feláldozni. Mindemellett még az a tétel is áll, hogy reformhoz nem illik a bukott generáció.

Utolsó esély a Maros vendéglônek

Az Unic Rt. 20-nál is több helyiséggel rendelkezik, köztük azokkal, amelyekben jelenleg más cégek például a Favorit, a Crama és a Zebra vendéglôket mûködtetik. Ezenkívül a társaság hat étkeztetési egységet, vendéglôt mûködtet (mûködtetett) saját kezelésében alatt a város területén. Az év elején mind a hatot kiadásra felkínálták, de nem akadt vállalkozó, míg a Maros vendéglôben létesítendô cipôüzlet tervét egyelôre elvetették.

A nyár folyamán szinte titokban, mindenképpen hírverés nélkül megnyílt a Somostetôi vendéglô és a sörkert, felújították a Café Lux-ot is. A Cornisa bár a téli sikeres megnyitó után — ideiglenesen — be is zárta. A tulajdonosok üzletpolitikájának változását bizonyítja az a tény is, hogy a közelmúltban felújítási munkálatokat kezdtek el a mindeddig zárva tartó Maros vendéglôben is. Ez sok vásárhelyi polgár kedvelt helye volt. A hír, hogy újra megpróbálják visszahódítani a régi törzsvendégeket és fôként a hírnevet, hiszem: sokunk szívét, ha rövid idôre is, felmelegíti.

Fusu Calin igazgatót a nyitás idôpontjáról, az új-régi vendéglô esélyeirôl faggattuk:

— Nem szeretnék pontos dátumot mondani, hogy ne maradjak hazugságban, de annyit bizonyossággal állíthatok, hogy e hónap végéig megnyitjuk. A vendéglôben pedig vonzó árakon kínálunk minôségi ételeket, megfelelô kiszolgálás kíséretében. Azt szeretnénk, ha a város legjobb fôszakácsát, fôpincérét sikerülne ide szerzôdtetni, hiszen fôként az elsô idôkben csak annyit engedhetünk meg magunknak, hogy a kulcshelyzetbe kiváló embereket alkalmazzunk. A többiek meg valószínûleg kezdôk lesznek, de tôlük is elvárjuk, hogy az általunk biztosítani kívánt színvonalnak megfeleljenek. Terveinkben szerepel egy olyan ebéd, ami a mai árakon 25-30.000 lejbe kerülne. Persze lesznek különlegességek is. Célunk, hogy egy, a helyi szellemnek megfelelô konyhával vonzzunk vendégeket. Esténként öttagú zenekar fogja a zenét szolgáltatni mind a felújított termekben, mind a kibôvített teraszon.

A százmilliót meghaladó befektetés után várhatóan az elsô három hónap veszteséges lesz, de abban reménykedünk, hogy a vendéglô a negyedik hónaptól már fedezni tudja saját költségeit — magyarázza a három hónapja Bukarestbôl Vásárhelyre került fiatal igazgató. Hozzáteszi: nem céljuk, hogy a magas árak alapozzák meg hírnevüket.

Az Unic Rt. többi helyiségérôl érdeklôdve megtudtuk, hogy a korábban említett, megnyitott vendéglôk mind mûködnek és nem veszteségesek, ám ahhoz, hogy a Maros vendéglô esetleges veszteségeit ellensúlyozni tudják, a polgármesteri hivatal jóindulatára is szükség van. Érthetetlen ugyanis, hogy miért rendelik el a Somostetôn levô vendéglátó egység esetében az este 10 órai zárórát, mikor ott a zene senkit sem zavarna, ugyanakkor a késô esti órákban a legnagyobb a bevétel. Az Aranykakas sorsáról sajnos semmi biztatót nem sikerült megtudnunk, Fusu Calin csak annyit mond: minden ötletet szívesen fogad, ami hozzásegítheti a vendéglô újraindításához.

Július 29-én Marosvásárhelyen is

Az ünnepségrôl, az elôzményekrôl Nagy Pál, az EMKE Maros megyei szervezetének alelnöke tájékoztatja olvasóinkat.

Petôfi Sándor fájdalmasan rövidre szabott életének utolsó elôtti napján, 1849. július 30-án reggel Bem tábornok seregében Marosvásárhelyrôl, a Vár alatti térrôl indult útra Székelykeresztúr, illetve Fehéregyháza felé. Vásárhelyrôl írta utolsó levelét feleségéhez 29-én, s ebben itteni letelepedésük tervérôl is említést tett. Semmi sem természetesebb hát, mint az, hogy most, halálának 150. évfordulóján ez a város megkülönböztetett kegyelettel emlékezzék a szabadság és szerelem nagy magyar költôjére. Az életpálya végsô szakaszának sorsdöntô jelentôségû mozzanatai: a vendégszeretô Görög-házban és a vele majdnem szomszédos Teleki-házban — Bem szállásán — eltöltött órák, az ide kapcsolódó események nem csupán az irodalomtörténet lapjain foglalnak helyet, hanem Marosvásárhely szabadságszeretô, értéktisztelô népének szívében is változatlanul élnek másfél évszázad óta.

— Hogyan ünnepel hát a város emlékezô népe?

— Közmûvelôdési egyesületünk, az EMKE elsôrendû kötelezettségének tekinti az idei évforduló alkalmával is annak nyomatékos kifejezését, tudatosítását, hogy Petôfi drága örökségét épp úgy magáénak vallja, mint az egyetemes magyarság egésze a földkerekség legkülönbözôbb tájain. Elgondolásunk, hogy méltó módon emlékezzünk Petôfi Sándorra, szerencsésen egybetalálkozott egy nagylelkû felajánlással: a budapesti illetôségû ifjú Szokai Imre Márton Marosvásárhelynek ajándékozta azt a bronz dombormûvet — Puskás Jenô budapesti szobrászmûvész munkáját —, aminek ünnepélyes keretek közötti leleplezése július 29-én lesz városunkban a Bernády téren. A Szokai család az EMKE Maros megyei szervezetének vezetôségére bízta a dombormû elhelyezését. A szakmai szempontok figyelembevételével, körültekintô megfontolás után született meg az a döntés, hogy jelenleg Marosvásárhelyt erre a célra a Bernády téren lévô Teleki-ház földszinti részének homlokzata a legalkalmasabb. A marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriuma készséggel egyezett bele, hogy a birtokában álló, egyházi hivataloknak otthont nyújtó épület falán, a Bem-emléktábla mellett kapjon helyet a szóban forgó Petôfi-dombormû.

— Miként zajlik a megemlékezés?

A dombormû leleplezését megelôzôen, du. 6 órai kezdettel istentisztelet lesz a Vártemplomban (igét hirdet Fülöp G. Dénes lelkipásztor) s itt, ekkor adják elô az ünnepi alkalomra készített mûsorukat a Kántortanítóképzô Intézet diákjai. Közvetlenül az istentisztelet után, 7 óra 30 perckor veszi kezdetét maga a rendezvény a Bernády téren, ami a Petôfi- dombormû tulajdonképpeni leleplezésével és a koszorúk elhelyezésével kezdôdik. (Az intézmények, szervezetek, egyesületek és magánszemélyek koszorúzási szándékukat közvetlenül az ünnepség kezdete elôtt közölhetik a rendezôséggel.)

Az ünnepség felkért szónokai: Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke, Fodor Imre polgármester, Cornel Moraru, a Maros Aegyei Mûvelôdési Felügyelôség igazgatója, Kovács András Ferenc költô, a Marosvásárhelyi Írói Egyesület titkára, Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke. Petôfi-verseket ad elô Györffy András, Illyés Kinga és Kilyén Ilka. Énekel a Soli Deo Gloria kórus — Hajdó Károly vezényletével. Mûsorvezetô: Nagy István színmûvész.

Petôfi van akkora költô, hogy minden erdélyi falu temetôjében sírja legyen — mondta egyszer Kányádi Sándor. Marosvásárhely szabadságszeretô népe is megérdemel egy méltó Petôfi-szobrot.

Kétségtelen, hogy a most leleplezendô Petôfi- dombormû a maga szerényebb jellegében nem helyettesítheti végérvényesen a Marosvásárhely központjában minél elôbb felállítandó Petôfi-szobrot. (Aminek a terve immáron közismert.) Fontos, hogy a költô emlékéhez, helyi kötôdéséhez leginkább méltó és illô helyen álljon majd ez a szobor; talán épp a Görög- és Teleki- ház közelében, a Vár alatti domboldalon. Ahogyan annak idején sem valamelyik mellékutcában állott a világszabadság világhírû magyar hitvallójának marosvásárhelyi szobra...

Az esemény részét képezi a másfélszáz éves évforduló erdélyi ünnepségsorozatának...

A dombormû-leleplezéssel egybekapcsolt emlékezô ünnepség bizonyára Marosvásárhely egész népe számára olyan esemény lesz, ami hozzájárul Petôfi Sándor kultuszának továbbéltetéséhez, s szervesen kapcsolódik az országhatárokon átívelô évfordulós rendezvények sorozatához.

Reméljük: július 29-én sokan együtt lehetünk a Bernády téren — Petôfi élô szellemiségének vonzáskörében.

Szombaton, július l7-én, az egykori 2-es számú Fiúlíceum — volt Református Kollégium — és a Római Katolikus Fôgimnázium, immár 5o évvel ezelôtt érettségizett véndiákjai, és természetesen, a hajdani tantestület néhány tagja találkozott. Jöttek hát a ...Fiúk! Honiak és külhoniak egyaránt. Gyülekeztek az Unirea Elméleti Líceum udvarán, iskolalátogatás, koszorúzás a református és a római katolikus temetôkertben, aztán a Bolyaiak szobránál fordultak együtt emlékezetes, tartalmas régvoltba, utána osztályfônöki óra. A szombati együttlét ünnepi ebéddel, jó hangulatban zárult. Vasárnap ki—ki felekezete szerint istentiszteleten vett részt. Délután söröztek, miközben — ha lehetett volna! — lelkükben mind mélyebbre fészkelték volna az egyre közeledô búcsúzkodást...

Délután a Bolyai líceum diákétkezdéjében bôven futotta az idôbôl néhány "diákkal" — képletesen szólva — visszanézôbe indulni. Prímás húzta, halkan, olykor hangosan. A Fiúk — ki feleségével, ki egyedül — szórakoztak, derültek. Nem volt könnyû a sajtónak csendesebb zugot találni! De csak összejött a dolog. Zsigmond Sándor ny. mérnök volt az egyik beszélgetôpartnerünk, aki 43 év után telepedett vissza Marosvásárhelyre. Bukarestbôl. Másikuk a helybeli Szabó László ny. tanár és Szabó András ny. katonagyógyszerész, aki maga is hazajött végleg.

Figyelemre méltó ez az összetartozás-tudat 50 év után is! A kollégák nemcsak az ország legkülönbözôbb tájairól, vidékeirôl igyekeztek "haza", hanem Budapestrôl, Kecskemétrôl, Münchenbôl, Frankfurtból is. Amikor a szervezômunkát elvállaltam, fogalmam sem volt, mekkora fába vágom a fejszém! — kezdi mosolyogva Zsigmond Sándor — majd folytatja: Vannak, akik távol maradtak ma, de a legtöbben nagyon kívánták már az újabb együttlétet.

—Mi bizonyul e nap történéseibôl tán a legemlékezetesebbnek Zsigmond Sándor számára?

—Mindenekelôtt mindaz, amit Werner Hugó mondott a Római Katolikus Fôgimnázium történetérôl a ferencesektôl napjainkig, illetve gyermekkori barátom, Varró János hozzászólása, aki arról beszélt, mit jelent magyarnak lenni nemzetközi összefüggésben, megközelítésben. Hasonlóképpen szívesen fogunk valamennyien viszaemlékezni Sipos tanár úr csodálatos történeteire, itt elhangzott katonaemlékeire is. E találkozó számomra megannyi szép, tartalmas esztendô, ôszinte — máig is tartó — barátság,jó, kellemes emlék felidézésére volt alkalom. Hogy volt részünk rosszban is?! Én csak a szépre emlékezem...

Hadd folytassam a szép dolgokkal!

— igazítja mondandóját az imént elhangzottakhoz Szabó László: Olyan osztályban érettségiztem, melynek legtöbb tagja képzett pedagógus. Tanáraink példája ösztönzött erre. Azoké, akik tettek a közösségért, akikben mindig munkált az elhivatottság! Gondolom, sokunkat ez befolyásolt a pályaválasztásban.Olyan nagy elégtétellel, megelégedéssel ért véget az idei osztályfônöki óra! Korosak vagyunk már, ezért az emberben mélyebb nyomot hagynak a dolgok, történtek! Ezen az osztályfônöki órán — szerintem — ôszintébbek voltunk, mint eddig bármikor.

—Korral járó bölcsesség jeleként talán?!

—Lehet,hogy igen,ám még inkább az arra irányuló gondolataink, akaratunk révén is, hogy tudatosulhasson mindannyiunkban, ezt a magatartást, viszonyulásmódot kell továbbadnunk a fiataloknak. Ôszintén, becsületesen vallottunk saját problémáinkról, gondjainkról és eközben valamennyiünk közös ügyérôl is. Nemcsak az évtizedek során magunkénak tudott "küzdelmeinkrôl, gyôzelmeinkrôl", hanem annak felismerésérôl is szóltunk, hogy mindez azért válhatott lehetôvé, valósággá, mert erre kaptunk útravalót iskolánktól, tanárainktól, egymástól az iskolaévek során.

—Laci barátunk hallatán, nekem most az jut eszembe, hogy tényleg különleges évjárat volt a miénk — vélekedik ezúttal Szabó András — és máris meg is indokolja állítását: A Római Katolikus Fôgimnázium és a Református Kollegium hetedik osztályt végzett tanulóit vonták ugye össze, a tanügyi reformot követôen. Együtt jártuk az utolsó évet. Ám ilyen rövid idô alatt is annyira összefonódott —, forrott, nôtt össze ez a két közösség, hogy máig tartó önzetlen barátság munkál bennünk. Másrészt, az osztály 80 százaléka egyetemet végzett. Még a letûnt kommunista rendszer éveiben is helyt tudtunk állni becsülettel! Érvényesülhettünk. Magyarázata ennek szerintem az, hogy mind a két tanintézet tanári közösségének tagjai magas szintû pedagógusképzettséggel rendelkeztek, emberekként is a lehetô legtöbbet nyújtották. Így nevelhettek bennünket a szó legnemesebb értelmében emberré a kollégiumban!

Mint múltunkra emlékeztetô bizonyságot!

Lassan, lassan kilencvenedik életéve felé közeledik a ma is rendkívül jó kedélyû, közlékeny, készséges matematikatanár, egykori igazgatója a kollégiumnak: Tóth Sándor, akit az államosítást követô idôszakban a kollégium elsô igazgatójaként kérdeztünk...

Szovátán, a diáktáborban értesültem errôl.Fel kellett hát leltározni az iskola vagyonát, ingó- és ingatlanát; a kisteremben szakszervezeti iskolát indítottak, ezért el kellett távolítani onnan a szószéket. Egyedül a kollégium folyosóin található tablóit az érettségizôknek nem engedtem bántani. Röviddel ezután azonban olozsvárra kerültem, és tíz év múltán amikor hazajöttem, tapasztalhattam: Eltüntették valamennyit. Mint múltunkra emlékeztetô bizonyságot.Szóval, a hangulat siralmassá vált. Törölni egy ilyen hagyományokkal rendelkezô tanintézetet?!

—Miért kellett az igazgató úrnak Kolozsvárra mennie?

— Hogy letehessem a már akkoriban hírhedtté vált képességvizsgát—examen de capacitate—ahhoz, hogy magyar létemre kinevezett tanár lehessek. A magyar kollégák csak helyettesítôkként dolgozhattak.l937-ben vizsgáztunk volt sikerrel, hárman. A valódi professzorokat ugyanis eltávolították az egyetemrôl. Én az egyetem természettudományi karára kerültem, tekintettel az igazgatóként szerzett tapasztalataimra is. De beszélhetnék még a gyorstalpalással folyó kétéves tanárképzésrôl és kétes színvonaláról is, a szovjet módszer meghonosításaként. Az intézetekben gombamód gyarapodó tanárlétszámról...Szívesen törölném hát az eltelt fél évszázadból ezt az idôszakot.

Ezért ember az ember!

Mi tagadás, szívesen találkoztunk magunk is, a meghívón a legidôsebb véndiákként számon tartott Sipos Lajos tanárral. Testben, lélekben egyaránt friss, csaknem kilencvenévesen is...

—Érdem is, szerencse is! Egészséges, jó fajta nép leszármazottja vagyok. Másrészt, volt gondom mindig arra, hogy szellemi és fizikai munkát egyaránt végezhessek. Hogy jókarban tarthassam magam!

—Mi szolgálhat ebben az életkorban az ember legnagyobb erényéül, elégtételéül?

—Elég jó még az emlékezôképességem. És mást is akarok, segítek is szívesen ma is! Mindig azt nézem, kit kell jó hangulatra deríteni? Kinek kell nyújtani azt, ami neki jólesik. Jól jön...

—Kérem, tanár úr, most csatoljunk vissza! Találkozott-e az eltelt évtizedekben olyanokkal, akik ha a tanár úr szorul meg valamiben — mozdítanak Önért máris..?

—Kevéssel! Ezért igyekszem hát — akit tudok! — arról meggyôzni, hogy az ember azért is kell hogy éljen, hogy társain segíthessen. Ezért ember az ember! Csak így ember—meggyôzôdésem — az ember!

Ezredfordulón, az immár fél évszázada érettségizettek találkozója a mai. Bajt- betegséget felejtô öregdiákok ülik körbe az asztalt. Prímás húzza halkan, hangosan. Aztán felhangzik a közös nóta is... Bár szeretnék mind mélyebbre fészkelni lelkükben az egyre közeledô búcsúzkodást...

Testvértelepülési kapcsolatok

Tíz évvel ezelôtt kezdôdött el a nyugati országokban és hazánkban lévô falusi települések közötti baráti, testvéri kapcsolatrendszerek kiépítése. Gernyeszegen háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelték meg az eseményt. Az ünnepségen jelen voltak Gernyeszeg, Körtvélyfája és Erdôcsinád magyarországi testvértelepüléseinek képviselôi is. Ôket kérdeztük : történt-e minôségi változás a kapcsolatok terén?

Pajzs József Patapoklósi polgármestere: — Egy éve jártunk elôször Gernyeszegen, akkor már körvonalazható volt, Patapoklósi és Gernyeszeg a késôbbiek folyamán testvértelepülési kapcsolatot épít ki. Erre hivatalosan az elmúlt év ôszén került sor, amikor a dokumentumokat részletesen megvitattuk. Az iratcsomók aláírása Patapoklósin történt idén március 15-én, amikor a gernyeszegi tanácsi küldöttség viszonozta a látogatást. A testvértelepülési hivatalos kapcsolatok keretében még nem beszélhetünk gazdasági természetû együttmûködésrôl, csupán a lehetôségrôl, ám szépen alakulnak a sport, a mûvelôdési kapcsolatok. Külön kitérnék a felekezetek között kialakult viszonyra. Az elmúlt évben Fehér Dániel szolgált településünk nagyon szép református mûemlék templomában, idén pedig Lukácsy Szilamér celebrált istentiszteletet. A gazdasági kapcsolatokra visszatérve, úgy látom, hogy nem a határ okoz alapvetô problémát, és nem is a távolság, mert 800 kilométeren belüli távolság egy kialakuló gazdasági kapcsolatnak nem lehet akadálya. Sajnos a jogi procedúra az, ami nálunk is késleltet bizonyos folyamatokat. Illetve az az igazság, hogy vendéglátóinkkal Isten igazából nem is beszéltünk arról, hogy milyen irányban haladhatunk gazdasági téren a kölcsönösség jegyében. Mikor lesz kiforrott és gyümölcsözô a gazdasági együttmûködés? Erre a kérdésre még nem tudok válaszolni. Azt azonban elmondhatom, hogy helyi vállalkozókkal tárgyaltunk, például Balogh József útépítô kisvállalkozóval. Szerencsésen mûködhetne egy közös vállalkozás nálunk otthon, hiszen önkormányzatunk sok pénzt tud út-, járdaépítésre, belvízrendezésre fordítani. Meg kell vizsgálni, hogy ez a közös vállalkozás miként jegyezhetô be Magyarországon, és hogyan lehet olyan helyzeti elônyhöz juttatni ezt a vállalkozást, hogy a versenyképes legyen.

Én egy banknál dolgozom, nem fôállásban gyakorolom a polgármesteri tisztet. Ezt azért mondom el, mert maximálisan elô tudom segíteni egy román—magyar közös vállalkozás bejegyzését Magyarországon és ami a leglényegesebb, munkával tudjuk ellátni.

Még megjegyezném: amiben jól együttmûködhetnénk és közös lehet a gondolkodás és cselekvés terepe, az a falusi vendéglátó turizmus. Itt vagyunk a Grand Lyonban. A múlt évtôl ez az egység óriásit fejlôdött, hamarosan átadásra kerülhet egy 20 szobás szálló, irigykedve nézünk erre a tényre. A beruházás mindenkor biztató, és ha az itt lakó emberek magatartása is megváltozik, olyan irányban, hogy kényes külföldi vendégeket is fogadni bírnak, akkor valóban elindulhatunk a falusi vendégfogadás közös útján.

Mezei Nándor, Somogyapát polgármestere (Körtvélyfája testvértelepülése):

— Véletlenül jutottunk Körtvélyfájára, egy kirándulás alkalmával, akkor azt mondtuk vissza kell mennünk Erdélybe. Körtvélyfája nem szegény. Gazdag ez a falu — lélekben. Saját tapasztalataim alapján jelentem ki, nem mint külföldi, hanem mint egységes európai (messze van még) nyilatkozom. Visszajöttem ide. Tisztesség, hit, iskoláztatás, egymásra való vigyázás. Ez itt nem a felszín, ez egy élet mélyében van. És erre nekünk figyelnünk kell. Elkezdtük újra felismerni egymást, mi, 300-400 éves települések.

Pál János, Botykapeterd polgármestere (Erdôcsinád testvértelepülése):

- Botykapeterd Pécs és Szigetvár között a 6-os Fô út mentén helyezkedik el. A települést 405 fô lakja, saját önkormányzata, képviselôtestülete van és költségvetéssel rendelkezik. A térségben az emberek a növénytermesztésbôl élnek. Botykapeterd és Erdôcsinád kapcsolata nem olyan mély, mint Patapoklósi és Gernyeszegé. A múlt év októberében találkoztam Lukácsy Szilamér barátommal, megfogalmazódott bennünk a testvértelepülési viszony kialakítása. Idén március 15-én Botykapeterden történt meg a szerzôdés aláírása Erdôcsinád képviselôi részérôl, mi pedig július 10- én írtuk alá, így hivatalosnak tekinthetôk kapcsolataink. Ha valóban alaposan megismerjük egymást, gyerekeink is, és ismereteink hiányát pótóljuk, akkor elérjük célunkat.

Lukácsy Szilamér, Erdôcsinád képviselôje: — Mi véglegesítettük a szerzôdést. Amikor mi is eljutunk oda, hogy megünnepeljük a magyarországi és erdélyi kapcsolatok 10 éves évfordulóját, mérleget fogunk készíteni. A mérleg ma: Belgium, Franciaország, Svájc - Erdély. Ezek a kapcsolatok látogatás szintûek, kevés helyen tapasztalhatók gazdasági kapcsolatok. Ma még csupán arról beszélhetünk, hogy ismerjük meg egymást, az anyaországbeliek ismerjék meg Erdélyt. Nekünk ez a dolgunk, teremtsük meg a légkört, a lehetôséget, a helyet. A következô nemzedéknek lesz a dolga az — talán a tíz évbe is belefér, s ha nem, a következôbe —, hogy majd mély gazdasági turisztikai, sport, és egyházi kapcsolatokat alakítsanak ki.

Mi a harmadik évezrednek dolgozunk. Ezt ne felejtse el senki!

A hollandok a református egyház közremûködésével 1990-ben segélyeket hoztak Erdélybe. A baareniek elôször a Kolozs megyei Gyalut keresték fel, majd az ottani református lelkész segítségével vették fel a kapcsolatot Körtvélyfájával. Miután felmérték az itteni helyzetet, önzetlenül gondozásukba vették a falut. Nincs olyan család Körtvélyfáján, amelyik nem kapott volna valami ajándékot tôlük. Aztán ezen a szakaszon is túlléptek. Szabó Margit nyugdíjas tanítónô közbenjárásával alapítványt hoztak létre. Így több síkon is kiépülhettek a kapcsolatok. A holland farmerek tapasztalatcserére jöttek el Körtvélyfájára, pénzt kölcsönöztek a gazdálkodóknak. Támogatásukkal újjáépült az iskola, a templom. Saját kezükkel — a házigazdákkal karöltve — egy korszerû rendelôt és vendégházat húztak fel a falu tûzoltópontjának épületére. E kapcsolat ápolója, elômozdítója Henk Bakker rendôr.

— A keresztényi szellem, a segíteni akarás vezérelt minket ide és ez élteti a kapcsolatunkat. Én már 15-ödször vagyok itt. A két település kapcsolata túllépte a hivatalos kereteket. Barátságok alakultak ki az emberek között, olyanokká váltunk, mint a családtagok. Ez nem túlzás. Eleinte nehéz volt, hiszen meg kellett tanulnunk egymás gondolkodását, felfogását és a nyelvi akadályokat is le kellett küzdenünk. Most ez nem gond. Akinek valami kézsége volt Körtvélyfáján, angolt tanult, hogy megértsük egymást, de azt is elértük, hogy az itteniek ötletekkel állnak elô, terveik vannak, amiket együtt valósíthatunk meg. Ha befejezzük az épületek korszerûsítését, gondolunk az utak javítására, a közvilágítás modernizálására. Mi bármire nyitottak vagyunk, mert ha látjuk, hogy van értelme, eredménye, akkor szívesen támogatunk. A múlt hónapban egy csoport holland fiatal is eljött Körtvélyfájára, családoknál laktak. Ezáltal is azt szeretnénk, ha a kapcsolatot az új nemzedék is tovább éltetné. Az sem kizárt, hogy a jövôben üzleti szerzôdések is köttetnek, amibôl már mindannyian nyerünk. Körtélyfája méltó partner mindenben.

A gernyeszegi sokadalomban franciául szóltak hozzám, s nekem is szegezték a kérdést, újságíró vagyok-e? Szó szót hozott, s a beszélgetésbôl villáminterjú kerekedett ki.

Robert Grosjean, Bourbonnais tartományból érkezett, Rence-tôl északra lakik, farmer. Fiával közösen dolgoznak, kb. 125 hektár földet mûvelnek. Kenyérgabonát, cukorrépát, takarmányárpát termesztenek nagy táblában, mert így sokkal könnyebben mûvelhetô a föld. A termények eladásával nem kell külön bajlódni, mert a szövetkezetek felvásárolják, és fizetnek is nyomban. Mivel a franciaországi mezôgazdász már tizenegyedszer látogat Romániába, nyárádszentmártoni barátaihoz jön ismeri az itteni viszonyokat. Arra kértük, mondaná el véleményét, miért nem életképes, profithozó ágazat nálunk a gazdaság e szaktora.

— Akármennyit is gondolkodtam, itt helyi, azaz a falu szintjén nem lehet megoldani a mezôgazdaság gondjait. Mert az emberek szegények, nincsenek eszközeik, nagyon kis területeket mûvelnek. A mezôgazdaságban jobbára csak öregek dolgoznak, nincs fiatal, képzett munkaerô. Nem fôállásban gazdálkodnak. Csak úgy amatôr szinten, másodállásban. De amatôr szinten hozzák a mezôgazdaságra vonatkozó törvényeket is. A termelôk lépten-nyomon bizonytalanságba ütköznek. Amit ma mondanak, holnap nem biztos, hogy úgy lesz. A mezôgazdaságnak hosszútávú stratégiára van szüksége. Ha az állam nem nyújt valóban elônyös hiteleket gépvásárlásra, a falusi élet, a falusi ember halálra van ítélve. Így nem lehet dolgozni!

— Mire tanítaná meg az erdélyi gazdát, ha Franciaországba látogatna, mondjuk tapasztalatcserére?

— Gyakorlati kérdésekre. Olyansmire, amit alkalmazni tud. Nagyon ajánlanám a kisebb befektetést igénylô kertészetet. Ha ésszerûen végzik, nagyon jövedelmezô. Itt az emberek nem szokták meg, hogy amit termelnek, értékesítsék. Itt csak a család szükségletére termelnek, nem eladásra. Pedig a kertészet jövedelmezôbb lenne, mint a kukorica vagy a kenyérgabona termesztése.

Aztán megtanítanám arra, hogy hallassa a szavát. Mert tudom azt, hogy a Nyárádmentén nagy károkat okoznak a vaddisznók. A gazdák elmondják a panaszukat a községházán, de a panasszal nem foglalkoznak érdemben. Sem helyi szinten, sem kormányszinten. Minden marad a régiben. A gazdáké a kár. Oda kell jutni, hogy a román paraszt is hallassa szavát ott, ahol hatékonyan közbe tudnak lépni érdekeinek megvédéséért. Mert nálunk Franciaországban így van. A termelônek is van beleszólása a dolgok menetébe, nem mint itt.

Egypár elkeseredett ember azzal keresett meg, készítsek fotót a nyárádmagyarósi határban a Mocsár nevet viselô területrôl. Ide a helybeli gazdák — Moga Dénes, Gálfi Ferenc, Ozsváth Sándor, Kovács Benjámin, Györfi Béla, Iszlai Ilona , id. Szabó Lajos, Iszlai Jenô — gabonát, krumplit, zöldséget vetettek. Borsos áron megmûveltették a földet, megvették a vetômagot, a növényvédô szereket, s most, mielôtt a termés beérne, a vaddisznók teljesen tönkretették a táblákat.

Az emberek elkeseredésükben nem is tudják, kihez forduljanak, mert a falu elöljáróságánál süket fülekre találnak. Ezúton szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy segítsenek, találjanak módot a vadállomány kilövésére, mert ha nem, a gazdák egész évi munkájuk odavész! Jó pár esztendeje...

A természetvédôk egy évvel ezelôtt nagy felhajtást csináltak, mert a Rózsák utcájában egy öreg tölgyfáról levágtak egy nagyobb ágat, amely veszélyeztetett egy- két lakást. Úgy döntöttek akkor, hogy táblát helyeznek el rá, azzal a felirattal, hogy védett fa. De tábla azóta sem került a fára. Ezzel szemben nem figyelnek fel egy ennél súlyosabb jelenségre, arra, hogy a Rózsák és Csorgó utca között 300-400 méteren folyik egy szennyezett patak. Vize bûzös, mert a fürdôtelep egyes villáiból beleengedik a szennylevet. Büdös pataknak is hívják. Esôzések és hóolvadás alkalmával nagyon megduzzad, s elmossa a két partot. Ez a természetvédôket nem érdekli. Szívhatjuk a fertôzött levegôt a vendégekkel együtt. Ami a legkellemetlenebb, hogy fôleg a Rózsák utcája felôli részen süllyedni kezdett a föld, a házak fala repedezik. Az út is kezdett süllyedni.

A Rózsák utcájából a lakók kérést nyújtottak be a polgármesteri hivatalba, amelyben kérték, hogy szakemberek vizsgálják meg a helyzetet, mert a házak károsulnak, a falak repedeznek, az alagsorok 40-50 cm-t süllyedtek. Kértük, végezzék el a csatornázási munkálatokat, úgy, mint a rendôrség mellett. Így a kellemetlenségek kiküszöbölhetôk, megállíthatnák a földcsuszamlást és felszámolnák a környezetszennyezést. Közös kérésünket Kiss Dénes adta be, a válasz az volt, hogy egy megyei bizottság kell hogy kivizsgálja a helyzetet, s majd választ kapunk. Mai napig sem történt semmi, pedig két hónap telt el. A föld pedig tovább mozog. Hasonló a helyzet a Csorgó utcában is, ahol a 6. szám alatti ház fala már megrepedt. Ôk is adtak be kérést, de választ nem kaptak rá. Majd ha a házak tovább repedeznek, s a föld tovább süllyed, akkor talán valaki tesz valamit! De miért kell megvárni, hogy a katasztrófa bekövetkezzen, amikor ez elkerülhetô lenne?

Szeretnôk, ha a figyelmeztetô írásunkra a természetvédôk és illetékesek odafigyelnének, s tennének valamit, amíg nem késô!

A Rózsák és a Csorgó utca lakói

Pénteken megkérdeztem a REMAT-ot, átvenné-e a papírhulladékot, és ha igen, ugyan hol? Igen, de csak... a Depozitelor utcában...

Telefonhívás az ismerôsöknek. Indul az egyéni környezetvédô akcióm, segítsenek papírhulladékkal megtölteni a kocsit, hogy legyen valami értelme az egésznek.

A helyszínen a nagy mérleg hibás. Sebaj, 300 méterre a szomszéd vállalat majd kisegít! De sajnos, az egész kocsi rakományostól nincsen egy tonna. Vissza az elsô kapuhoz, majd egyórás várakozás után a kis mérlegnél sorra kerülök én is. Kis helyszínrajz. Dög meleg, semmittevô kapus, sehol nem található átvevôszemélyzet.

A papírgyûjtô-eladó (a balek) megrakja a kis mérleget, az illetékes, aki végre elôkerül, megméri mind a 120 kilogrammot. Aztán vissza az egészet a kocsiba. A gyûjtô, a balek, hátramegy az udvarba, a csarnokba. Ott kiömleszti a rakományt a földre.

Ezután jön a kaland második fejezete: nincs készpénz a kifizetéshez. Próbálkozzak a "bon" alapján , valamelyik átvevôközpontnál.

Tavalyi tapasztalatomon okulva (akkor sem volt, aki átvegye, illetve kifizesse a szállítmányt), úgy döntöttem, most levásárolnám a papír árát...

De: a központban sincs készpénz. Nem baj. Levásárolom. De nincs "adeverinta" az átvevôtôl. Majd hétfôn, esetleg, megpróbálhatja.

Meggyôzôdéses környezetvédô létemre ezúttal ünnepélyesen kijelentem, hogy legközelebbi szállítmányomat kiviszem falura Bözsinek a tûzre. Jó lesz neki, örömet is szerzek vele!

Boros Csaba, Marosvásárhely

Helytelennek találom azt az állítást, amit Oroian Gheorghe a Posta megyei fôfelügyelôje tett, mégpedig azt, hogy 1989 elôtt évente cserélték a postásokat.

Az én körzetemben, a Sáros utcában, egy Lengyel nevezetû postás tizenöt éven át dolgozott. Korrekt személy volt. Még a kórházba is elhozta a nyugdíjam, mert tudta, egyedül vagyok. Lengyel után egy újabb kézbesítô járt hozzánk, aki szintén rendesen látta el feladatát. Ôszintén szólva, nem tartom helyesnek azt, hogy cserélgessék a postásokat azért, mert egyesek közülük szabálytalanságokat követnek el. A vezetôségnek az a kötelessége, hogy ellenôrizze ôket, s eljárást indítson azok ellen, akik kihágást követtek el, nem pedig az, hogy csereberélje ôket. Úgy érzem, a postáscserét a lakosság kárára hajtották végre.

Szerk. megj.: A Posta munkájának megszervezése természetesen az intézmény illetékeseinek a dolga. Ez azonban minden esetben azt kell jelentse, hogy javulnak a szolgáltatások, tehát zavartalanabbá válik a különbözô küldemények kézbesítése, vagy hogy mást ne mondjunk, a postások megfelelô figyelmet szentelnek új helyeiken is a lapelôfizetésnek. Mindent egybevetve tehát, a munkaszervezés nem járhat a szolgáltatásuk romlásával!

Az adóhivatal alkalmazottai, a fináncok, elvárják a polgároktól, hogy pontos legyen, tartsa be a megszabott határidôket. Jól is teszik! Legyen már egyszer rend és fegyelem! A polgár tegyen eleget kötelességének. Fizesse pontosan az adókat, díjakat. Mert ha nem, jönnek a büntetések. Úgy is kell, miért nem pontos? Csak azt nem értem, ha már ilyen szigorú velünk a hatóság, miért nem ugyanolyan önmagával szemben is?

A minap a második félévi házadómat fizettem, s reméltem, hogy már az én nevem szerepel az adóhivatal nyilvántartásában. Ugyanis, még januárban elküldtem a borítékot (Conf. de primire 1984/28.I.1999) az adóbevallással. Én balga, el is hittem, hogy komolyan veszik, amit mondanak. Amikor az elsô félévi adót fizettem, azt mondták, hogy még nem tudták bevezetni a nyilvántartásba, de a második félévre biztosan meglesz. S jött a meglepetés. Nemhogy bevezették volna, még azt is megkérdezték, mit képzelek? Kinek van ideje ezt a levélhalmazt átnézni? Pedig a sajtóban is közölték, hogy az adóbevallást zárt borítékban postán is el lehet küldeni. Utasítottak, adjam be még egyszer a papírokat, személyesen. Na és ha új telekkönyvi kivonat kell? Ezt egy közjegyzô pillanatok alatt elintézi, mondták. Esetleg hitelesíti a régit, s akkor nem kell hajnaltól sorban állnom a telekkönyvi hivatalban. Csupán fizetem a közjegyzôi szolgáltatást, és kész. Aztán fénymásolatot is készítsek a többi papírról! Az nem gond — mondták. Egy-kétezer lejbôl megúszom. A ráfordított idô, nem számít. Hát miért polgár a polgár? Csak ugrándozzon, mert a hivatal úgy kívánja?

Valamit nem értek, s ezért kérdezem, a télen miért jártattak bennünket a postára, miért vettek bélyeget, ha úgy is tudták, a levélhalmazt senki sem bontja ki? Vajon legalább a papírbegyûjtôkhöz elvitték a rengeteg borítékot? Vagy csak arra volt jó az egész akció, hogy a postát is gazdagítsuk?

Sebô Éva, Marosvásárhely

Amit felvetek, nem csak az én személyes problémám, hanem a társadalom széles rétegét érinti. A nyugdíjasok helyzetérôl van szó.

Én és a velem egykorúak, akik évtizedeken át "élveztük" az "embertelen kommunizmust", azt reméltük, hogy 1989 után jobb kor következik. A milliók által áhított jobblétbôl évrôl évre rosszabb lett. l989-ben 2400 lej nyugdíjam volt, azért mert egy koncepciós per következményeként hátrányos helyzetbe kerültem. A velem egyenrangúak kb. 3500 lej nyugdíjat kaptak. Arról nem is beszélve, hogy abban az idôben is voltak 8000- 9000 lejes nyugdíjak. Jelenleg az akkori nyugdíjamnak reál értékben csak az egynegyedét kapom. Ahelyett, hogy a kényszerbôl elfecsérelt évtizedeimért valamilyen kárpótlást kapnék, még annyit sem kapok, amibôl emberségesen megélhetek. A nyugdíjemelések is csak számszerûek, mert a nyugdíj reális értéke napról napra csökken. Illetékesek próbálják magyarázni nekem, hogy a nyugdíj és annak emelése attól függ mikor, hol, milyen körülmények között mentem nyugdíjba. Tudok olyan esetet, hogy 800.000 lej nyugdíjra 400.000 lej emelést kaptak, vagy 1.200.000 lejre 600.000 lejt, sôt olyant is, akinek év elején 2.200.000 lej nyugdíja volt, amikor nekem 560.000 lej, ô kapott egymillió lej emelést, én pedig 17.000 lejt. Hát mi ez? Méltányos ez az eljárás az idôs generációval szemben? Miért van az, hogy a fiatal nyugdíjasok öt-hatszor akkora nyugdíjat kapnak, mint mi, akik végigszenvedtük a diktatúrát? 75 évesen nem vállalhatok munkát, mibôl éljek meg? Az élelmiszerek ára ezerszeresére növekedett, ezzel ellentétben a nyugdíj csak kétszázszorosra nôtt! Azoknak, akik a törvényeket elfogadják, nincs nyomorgó nyugdíjas hozzátartozójuk? Hülyének néznek minket? Arra viszont oda tudnak figyelni, hogy a villanyt, gázt, kábeltévé- elôfizetési díjat dollárban számítsák!

Igazságtalanságok sorozatát éltem át, de gondolom, mással is ez megtörténik, azonban igazságszolgáltatásra hiába várok. Minden reményem szertefoszlott.

Dávid István, Marosvásárhely

Tömbházunk szabad kilátású falát két reklámpannó "díszíti". Amikor ide költöztem tavaly novemberében, az egyik pannó már hirdetésre készen állt (azaz függött). Mivel az elôzô lakástulajdonos idejében szerelték fel, nem méltatlankodtam. Idén, két hónapja, föléje szereltek egy másikat, köztük fél méteres távolsággal. Ennek következtében kisebbik szobán falában két lyukat fúrtak a tartószegek elhelyezéséhez. A második pannó felszerelésekor senki nem kérte a beleegyezésemet, annak ellenére, hogy magántulajdonú lakásom van.

A napokban a lépcsôház azon lakói, akiknek falát fölhasználják hirdetésre, indítványoztak egy javaslatot a társulatnak, hogy a hirdetésbôl származó bevételeket osszák el havonta azon hat lakás között, amelyeknek a külsô fala érintett. Az egyik lakó javaslatára személyesen lementünk a lépcsôházfelelôshöz, hogy tudomására hozzuk szándékunkat. Nos, a régi beidegzôdések ismét érvényesítették hatásukat, ugyanis azt a választ kaptuk, hogy — bár beismerte, hogy saját, egyéni megfontolásból kötött szerzôdést az illetô céggel — nem tartotta fontosnak kikérni az érintett lakástulajdonosok beleegyezését, hiszen nem járhat ajtóról ajtóra 19 lakás esetében (a 20-ik az övé).

Amikor rákérdeztem, hogy miért 20 lakásról beszél, amikor csak hat lakást érdekel az ügy, akkor azt válaszolta, hogy a lépcsôház közös, minden közös, tehát minden a mindenkié. Ezért a befolyt pénzösszeget közös kiadásokra szánja, mint: festés, mázolás a lépcsôtérben (megtörtént) stb. Most éppen tetôjavítás, szigetelés lenne a soros teendô, bár a tavalyelôtt a lakók anyagi hozzájárulásával már szurkoztak, de ismét ázik az egyik felsô emeleti lakás.

Meglepett a méltatlankodó hangnem és hozzáállás, amellyel próbált leszerelni minket, ugyanis nehezményezte, hogy zavartuk ilyen üggyel és megkérdôjeleztük döntéseinek jogosságát. Csupán egyet nem értettünk meg: hogyan köthet szerzôdést magánemberként (mert nem volt felhatalmazása senkitôl) más lakások (mint a sajátja) bármely részének felhasználására? Miért viselkedik úgy, mintha az egész lépcsôház saját tulajdona volna, mi pedig megtûrt albérlôi lennénk, akiknek a nevében, megkérdezésünk nélkül, önfejûleg dönt minden kérdésben?

Ha egy lakás kerítésére négy rajzszeggel felrögzítenek egy kis hirdetményt, még illembôl is megkérdezik a tulajdonost, hogy megengedi-e. Itt pedig nem négy rajzszegrôl van szó! A magántulajdonú lakások esetében is közösen kell hozzájárulnunk a tetôzet javításához? S ha az én lakásom fala egy — ne adj’ Isten! — földcsuszamlás következtében megreped, számíthatok a közös adakozásra? Ugyanis azt is tudomásomra hozta, hogy minden külsô, belsô rongálódást, károsodást, ami a lakásomat érinti, engem terhel a javítása, én kell helyrehozzak.

Hol itt az igazság, mert csak valóság van, és ebben az esetben sem fedik egymást. Ha így áll a bál, akkor már tervezek egy kis bódét, felállítom a lépcsôházban és vígan kereskedek. Kinek mi köze hozzá, elvégre közös minden, tehát én is a magam feje után megyek, nem érdekel más véleménye.

Báthory Erzsébet, Marosvásárhely

A Bancorex részvényeseinek júliusi rendkívüli közgyûlése úgy döntött, hogy tárgyalásokat indítanak a pénzintézet beépüléséért a Román Kereskedelmi Bankba. Konkrét lépésekrôl csak az ilyenkor szükséges felmérések és elôtanulmányok után lehet szó.

A Ford autógyár százmillió dollárral javítva idei második negyedéves eredményét, elérte a 2,48 milliárd dollárt. Ezzel teljes nyeresége 4,3 milliárd dollárra nôtt az 1998. elsô félévi 3,9 milliárd dollárhoz képest. Az eladások értéke meghaladta a 80 milliárd dollárt, ebbôl 42,3 milliárd esett a második negyedévre, ami több mint 13 százalékkal nagyobb az egy évvel ezelôttinél.

42 diák és nyolc pedagógus érkezett Paksra, ahol anyanyelvi-népzenei, verselemzô-versmondó- színjátszó kis csoportokban kóstolnak bele az alkotás örömeibe is. Lupényból, Székelyudvarhelyrôl, Kézdivásárhelyrôl és Marosvásárhelyrôl érkeztek diákok. Mûhelymunkájukat neves történész, politológus, kritikus elôadók segítik, a magyar népzene, népköltészet gyöngyszemeivel pedig Faragó Laura elôadómûvész révén ismerkedhetnek meg.

1969. július 20-án (európai idô szerint már 21-e hajnalán) Neil Armstrong és Edwin Aldrin az emberiség elsô küldötteiként szálltak ki a Föld kozmikus kísérôjének felszínére. Akkor az Egyesült Államokat éppen súlyos belpolitikai válság marcangolta, egy esztendôvel azelôtt gyilkolták meg Martin Luther King polgárjogi harcost és Robert Kennedyt, amerikai katonák még javában harcoltak Vietnamban, mindennaposak voltak a diáklázongások. Amint azonban Neil Armstrong a Holdra lépett, az Egyesült Államok valóban eggyé forrott. Az alelnök a Langley- emlékéremmel tüntette ki az Apollo—11 egykori legénységének tagjait, Neil Armstrongot, Edwin Aldrint és Michael Collinst. E megtiszteltetésben a századelô óta mindössze 21 amerikai állampolgár részesült. Az Országos Légügyi és Ûrhajózási Múzeumból az ünnepeltek átvonultak a Fehér Házba, ahol Bill Clinton elnöknek egy holdkövet ajándékoztak.

Repülésének utolsó perceiben ifjabb John Kennedy valószínûleg elveszítette uralmát a gép felett. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a fiatal Kennedy a Martha's Vineyard üdülôsziget repülôteréhez közeledve hirtelen manôverek egész sorát hajtotta végre, többször, rendkívül gyorsan változtatta az irányt és a magasságot, ami egyértelmûen utal rá: elvesztette uralmát a gép fölött.

A hét végén hatodik alkalommal rendezik meg a Váci Világi Vigalmat, amely a Dunakanyar legjelentôsebb nyári kulturális, szórakoztató eseménye. A programok arculatát Mária Terézia császárnô 1764-es váci látogatásának felidézése határozza meg. Felvonulással kezdik, fúvósegyüttesek, dalosok szórakoztatják a közönséget, több képzômûvészeti és fotókiállítás nyílik, romániai ének- és táncegyüttes és a Rajkó-zenekar lép fel, Charlie sztárkoncertjének színhelye pedig a Duna-parti nagyszínpad. Lesz még kézmûves- és kirakodóvásár, ökörsütés, vásári komédia, evezôsverseny. Szombaton este egy country-hajó fut ki a kikötôbôl, hogy dunakanyari kirándulásra vigye a fedélzetén utazókat. Ugyancsak a Dunán fáklyás hajófelvonulást is rendeznek. A vigalomra a tavalyihoz hasonlóan hozzávetôleg ötvenezer vendéget várnak. A belépô ingyenes.

Németországban a Hitler ellen 1944. július 20-án végrehajtott merényletrôl emlékezve ünnepség zajlott, és ennek keretében 432 német újonc katona nyilvános eskütétele zajlott annál az épületnél, ahol a merénylet vezetôit kivégezték. Ott volt egykor a náci hadsereg fôhadiszállása, és éppen szimbolikus jelentôsége miatt választották a megemlékezés színhelyének.

Az atomfegyverekkel is felszerelt orosz északi flottának nincs pénze arra, hogy megoldásokat keressen a 2000. évre való átállás káosszal fenyegetô számítógépes hatásaira. 1995-ben Oroszország már kis híján nukleáris ellencsapással válaszolt, amikor a riasztórendszer NATO- támadásnak vélt egy ártalmatlan meteorológiai rakétát. A Pentagon mégsem tartja valószínûnek, hogy Oroszország tévedésbôl rakétacsapást indít a jövôben, mert az orosz katonai számítógépes rendszerekben igen nagy a kezelôszemélyzet közvetlen utasításainak a szerepe. Az Északi Flotta nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétáit is csak kézi utasítással lehet indítani.

Hollóházát katasztrófa fenyegeti. Március 6-a óta, amikor a hóolvadást követôen nagymennyiségû víz szivárgott a talajba, és megcsúszott a települést körbeölelô hegyoldal, folyamatos, az eddig tett mûszaki intézkedések ellenére sem szûnô veszélyhelyzet van — az oldal tovább csúszik, s egyre több ház rongálódik meg a völgyben. A falun átvezetô utat mintegy másfél méter széles földrepedés teszi járhatatlanná. Az elmúlt napokban lehullott esôk súlyosbították a helyzetet. Üsszesen hetvenmillió forintra van szükség a vészhelyzet megszüntetéséhez, különben a katasztrófahelyzet állandósul.

A magyar háztartások nagyobbik felének, 54 százalékának egyetlen autója sincs, miközben minden száz közül hat háztartásban két autót is tartanak, sôt minden századikban hármat is. Magyarországgal szemben, a háztartások legalább nagyobbik felében tartanak legalább egy autót Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban. Csehországban minden második háztartásban van egy kocsi, minden tizedikben kettô is, sôt a háztartások két százaléka három vagy több autóval rendelkezik. Szlovákiában hasonló a helyzet. Magyarországon a felnôtt lakosság jó egyharmadának van jogosítványa, életkor szerint a 30—49 évesekre jut az autók fele, közöttük több az érettségizett és a diplomás, mint a szakmunkás és általános iskolai végzettségû.

Tegnaptól hálófülkével ellátott vagont csatolnak a Marosvásárhely — Bukarest között közlekedô 843/634-es számú rapid vonathoz, értesítettek a vásárhelyi vasúti menetjegyirodától. A megyeközpontból naponta 21.22 órakor induló vonaton egy utazás ára 168.900 lej. A menetjegyiroda vezetôje tájékoztatott, hogy javítási munkálatok miatt megváltozik a Galac — Temesvár vonalon közlekedô gyorsvonat menetrendje. Eszerint az 1972/1973-as vonat augusztus 1. és október 15. között nem közlekedik a Galac — Csíkcsicsó vonalon, marad a Csicsó — Temesvár között járó vonat. Július 31. és október 14. között nem közlekedik az 1974/1971-es vonat a Csicsó — Galac vonalon, mindössze az Észak-Temesvár — Csicsó közötti szakaszon szolgálják ki az utasokat.

A Helyi Közszállítási Rt. különjáratot indít a marosvásárhelyi nemzetközi lovaglóverseny idején. A száguldó lóval és CCI jelzéssel ellátott autóbuszok napközben 30 percenként indulnak a Tudor negyedbôl, a lapunkban is közölt mûsorok kezdési idôpontja elôtt pedig 15 percenként. Az autóbusz, amelyen a városi díjszabás (1650 lej/utazás) érvényes, a Tudor — fôtér — Calarasilor utca — sportcsarnok — Agronómusok Háza — Újgát — Szabadság utca — Cuza Voda — Tudor útvonalon szállítja az utasokat.

A Ioan Toganel megyei tanácselnök vezette küldöttség a közelmúltban a versailles-i rohammentôszolgálat képviselôivel találkozott. A mgbeszélés során együttmûködési megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a közeljövôben tapasztalatcserére kerül sor a két város rohammentôszolgálata között, illetve az Arafat doktor vezette csapat tagjai Versailles-ben továbbképzésen vesznek részt.

A megyei tanács állandó bizottságának legutóbbi ülésén hagyták jóvá a szászrégeni Geosef Levicom Kft. azon kérését, hogy az alsóidecsi téesz istálló épületeit bútorgyárrá alakítsák át. Ezáltal 70, községbeli és régeni lakos jut munkahelyhez. A tervek szerint Németországba, Ausztriába és Svédországba exportálnak majd termékeket.

Tanácskoznak az amatôr festôk, szobrászok, grafikusok. Július 24-én, szombaton 18 órakor tartják a megyei Képzômûvészek Egyesületének rendkívüli közgyûlését. A szerkesztôségünkbe eljuttatott értesítés szerint a napirenden a szervezet mûködése körüli gondok szerepelnek. A közgyûlés helyszíne: Köztársaság u. 9. szám.

Hétfô reggel 9 órától a vásárhelyi cserealji református templomban bibliahét kezdôdik gyerekek számára. Bármilyen felekezeti, 5 és 14 év közötti gyereket várnak a péntekig tartó foglalkozásokra.

45 millió lejre lenne szükség Gernyeszeg község tanintézményeinek javítására, tájékoztatott Sipos Attila alpolgármester. 15 millió lejbôl a Körtvélyfáji Barátság Alapítvánnyal közösen a körtvélyfáji iskola épületéhez mellékhelyiséget építenek. Anyagi segítséget várnak a hollandiai Bar Helpt Peris Alapítványtól. A megmaradó összegbôl a csinádi iskola számára vásárolnak építôanyagot, a szükséges munkálatokat a helybeliek önerôbôl végzik el.

A Romániai Magyar Kisgazdák és a Vállalkozók Szövetsége az elôzô évek hagyományához híven augusztus második felében ismét kirándulást szervez. Útirány: Arad — Szeged — Ópusztaszer — Kecskemét — Budapest — Esztergom — Dunakanyar — Visegrád — Vác — Gödôllô (éjszakázás Aszódon) — Eger — Aggteleki cseppkôbarlang — Miskolc — Hortobágy — Debrecen — Nagyvárad. A kirándulók megtekinthetik a Csongrád megyei nemzetközi agrárkiállítást, valamint a debreceni Farmer- Expot és virágkarnevált. A szervezôk biztosítják a Hungaroringen való részvételt is. Érdeklôdni a 218-274-es telefon- és faxszámon naponta 10 és 12 óra között, a 121-606-os és a 165-480-as telefonon az egész nap folyamán.

Ma délután 3 órától szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba) jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatban, amelyben a szakember tanácsát kérik.

A múlt hét végén Târgiu Jiu-ban tartották a nemzetközi szabadfogású birkózó bajnokságot, amelyen a hazai csapatok mellett Bulgária, Törökország, Magyarország és Moldova Köztársaság is képviseltette magát. Elsô helyezett lett Incze Zsolt (69 kilós kategória — Maros Sport Egyesület), míg Farkas Csaba (58 kiló) és Podar Cosmin (97 kiló), mindketten a vásárhelyi ISK sportolói, a harmadik helyet foglalták el. Az aranyérmes Incze Zsolt részt vesz az augusztus 20-24-e között Sidney-ben sorra kerülô nemzetközi bajnokságon.

A Megyei Munkaügyi Hivatalnál a tegnap a következô ajánlatok közül választhattak az érdekeltek: biztosítási ügynök (10 hely), reklámügynök (5), fogtechnikus (1), elaárusító (2), pincér (8), cukrász (2), báros (6), szakács (6), bôrdíszmûves (6), szabász (4), varrónô (5), fafeldolgozó (3), a textiliparban nem kevesebb, mint 100 hely vár betöltésre.

Ezen a néven szervezi meg augusztus 4-8-a között a vásárhelyi ICS-csoport azt az ünnepséget, amelyrôl nem hiányoznak majd a könnyûzenekoncertek, bukaresti színészek fellépése, piknikek sem. Az ötnapos rendezvény színhelye a vásárhelyi vár.

A bihari Pro Juventus Alapítvány negyedik alkalommal szervezi meg a Földvári Ifjúsági Találkozót (FIT). Az augusztus 13-15-e között sorra kerülô rendezvény programjában diszkók, gyermekmûsorok, kispályás focibajnokságok és mountain bike-versenyek szerepelnek. Sztárvendégek fellépését is ígérik a szervezôk. A rendezvény ideje alatt megtekinthetô Puskás Lenke Róza kiállítása. Helyszín: a bihari Földvár. Beléptidíj: 10.000 lej/nap. Sátorozási lehetôség biztosítva.

Több tízmillió lejre lenne szüksége a kutyfalvi polgármesteri hivatalnak a község területén levô iskolák és óvodák rendbe tételére, tájékoztatott Luerean Alexandru polgármester. Legrosszabb állapotban a marosdátosi általános iskola és óvoda épülete van, ennek tetôzete, homlokzata igényel nagyobb javítást.