Újabb nemzedék, újabb kísérlet — hosszú forró napok során lezajlott az idei érettségi vizsga. A jelek szerint az utóbbi idôszakban a legnehezebb, hisz hat tantárgyból nyolc próbán kellett helytállniok a XII. osztályok végzôseinek. A országosan egységesnek, korrektnek tervezett, és éppen emiatt túlbonyolított megmérettetés azonban nem az elképzelések szerint sikerült. Míg a próbaérettségi és a különbözô tantárgyakból végzett korábbi felmérések nagyjából hasonló színvonalra utaltak az ország különbözô megyéiben, a valódi vizsga korántsem egységes eredményekrôl árulkodik. És így van ez megyén belül is, ahol egyes iskolákban százszázalékos, másutt viszont nulla százalékos volt az átmeneteli arány. Bárhogy gondolkodunk is, egyiket sem tekinthetjük elfogadhatónak. Nehéz elhinni, hogy saját környezetében vagy hasonló miliôben ne ért volna el átmeneti jegyet néhány bándi gyermek, amiképpen az sem hihetô, hogy a legjobb eredményt felmutató vidéki középiskolákban ne lett volna olyan tanuló, akár egy-kettô is, aki nem érdemelte meg az átmenô jegyet. Bár az idén a túlközpontosítás miatt valóban nem szivárogtak ki s tételek, némely iskolákban a felügyelôk, másutt pedig a tanárok túlzott engedékenysége tette kétségbevonhatóvá a tárgyilagosságot. Persze az eredményeknek korántsem lenne ekkora súlya, ha az egyetemi, fôiskolai felvételiken nem vennék figyelembe, de így nem egy gyerek kerül hátrányos helyzetbe a történtek miatt.

Az érettségi vizsga kapcsán a tanulságokról és hiányosságokról kérdeztünk néhány Maros megyei pedagógust, akik javító tanárként részt vettek, illetve kívülrôl figyelték a vizsgát. Beszélgetôpartnereink tehát Dáné Károly matematika szakos tanfelügyelô, Horváth Gabriella kémia szakos tanár a Bolyai Farkas líceum aligazgatónôje, Haller Béla olasz-francia, Plettl Rita magyar, Ignát Csaba informatika és Tôkés András fizika szakos tanárok.

Mielôtt a felsorolt pedagógusok véleményét rögzítenénk, a diákok által levont tanulságokat próbáljuk összefoglalni, hisz leginkább ôket érintette, ôk voltak a szenvedô alanyai ennek a vizsgának.

A jó, illetve közepes tanulók magát a vizsgát nem találták nehéznek, s aki készült, az tudott felelni és írni is — vélekedtek. Ami elviselhetetlenné tette, az a szesszió hosszúsága volt, miközben az írásbelik szünet nélkül követték egymást, s így a végére sokan kimerültek idegileg. Hosszú, fárasztó vizsgasor, sok a tantárgy, a tananyag, s mégis túl kevés hely jut a szaktantárgyak számára — mondották.

Nem méri pontosan a tudást, hisz nincsen megfelelés az érettségi általános és a tanuló által a négy év alatt elért eredmények között. Az iskolai év során nagyon jó teljesítményt nyújtó diákok némelyike gyengén, a középiskolai évek alatt a bukás határán álló tanulók közül egyesek viszont nagyon jól szerepeltek. A Bolyaiban öt-hat tanuló ért el kilencesen fölüli érettségi általánost, holott ennél sokkal többen álltak érettségire a négy év alatt elért kilencesen fölüli teljesítménnyel.

A vizsgaszerkezet nem kedvez a reál szakos diákoknak, hisz a humán tantárgyak dominálnak (4-6 az arány), s ezért sok humános diáknál gyengébb teljesíteményt értek el.

Tárgyilagosságról kevésbé beszélhetünk, hisz az írásbelin nagyon sok múlott azon, hogy milyen volt a felügyelô tanár. Volt, aki ki is mondta, hogy se nem hall, se nem lát, másutt akkora volt a szigorúság, hogy aki társához szólt, kidobták a terembôl vagy levonták a jegyét.

Nagyon sok bonyodalmat okozott az is, hogy a tételeket fordítani kellett, miért nem tudják azt is küldeni Bukarestbôl a románnal együtt? — A fordításra étlen-szomjan órákig vártunk a teremben, miközben egyre idegesebbek lettünk — hangzott az egyik legnagyobb panasz.

Végül az érettségizôk véleménye szerint nem kellene ennyire aprólékosan kérni a történelmet, az viszont jó, hogy más tantárgyakból a tananyagot valóban átfogó tételek szerepeltek.

— A tanár szemszögébôl jó volt-e az idei érettségi vizsga, így kell-e a XII. osztályt végzett diákok tudását mérni? Nem túl sok a tantárgy, nem túl fontos az elmélet a gyakorlathoz képest?

Dáné Károly:— Jó dolognak tartom, hogy az érettségi rangja és súlya megnôtt. Széleskörû tudást mér fel, jó az elv, hogy vannak kötelezô és választható tantárgyak, s a kötelezôek között szerepel egy idegen nyelv is. Mindez jelentôs mértékben megváltoztatja a középiskolai oktatás folyamatát, azt, hogy a líceumi évek alatt a diák hogyan tanul. Eltünteti a szemléletet, hogy vannak fô- és melléktantárgyak, ami korábban roppant káros volt.

Plettl Rita: — Fontosnak tartom az elméleti tudást, s ezért a vizsgát is jobbnak az eddigieknél. Az a lényeg, hogy az elméleti tudást mûködésében kérjük számon.

— Melyek voltak az érettségi vizsga gyenge pontjai?

Tôkés András: — A baj az, hogy az érettségin elért általános beleszámít az idei felvételi eredményébe. Ha viszont nem tudják ezt a vizsgát egységesen megszervezni, akkor nem lenne szabad ilyan fontosságot tulajdonítani az eredménynek. A továbbiakban pedig azt hiszem, hogy elôbb a tankönyveket kellene megváltoztatni, és csak utána következhet a vizsga.

Dáné K.:— Elôször is a túlbonyolításból származó szervezési gondokat említeném. Matematikából például a középiskolás diákok 3 tanterv szerint tanulnak. Ehhez képest hét különbözô tételsor érkezett, amihez természetesen hét javítási kulcs is. Így fordulhatott elô, hogy a matematikát azonos óraszámban tanuló diákok különbözô tételsort kaptak. Holott a jegyeket mindkét esetben beleszámítják a felvételi eredményébe. A másik dolog, amely különösképpen érint, a fordítások problémája. Az utolsó vizsganapon a magyar diákok 12 óra körül kapták a tételt.

Bár számtalanszor hangoztattuk, hogy egységes feltételek alapján érettségiztetünk, az iskolák szintjén a szervezés és az elbírálás távolról sem volt egységes. Másképpen nem lehet magyarázni azt, hogy egyes megyékben 95, másutt 50 alatt volt az átmenési arány.

Plettl R.: — Annál is inkább, hogy a korábbi országos mérések, a próbaérettségi eredményei a megyék között mindössze egy-két százalékos eltéréseket mutattak. A javítási kulcsok is hibásak. Mivel nem teljesen világosak és logikusak — például magyarból —, különbözô értelmezésre nyújtanak lehetôséget. És az sem elfogadható, hogy a helyesírást és nyelvhelyességet a pontozás egy kalap alá veszi.

Horváth Gabriella: — Visszás helyzetet szült a fordítás. A román diákok már jöttek ki a vizsgáról, amikor a magyarok még meg sem kapták a tételt. Rendkívül hosszas és bonyolult volt egyes tantárgyakból a fordítás, kevesen fordítottak, s voltak iskolák, ahol tôlünk várták a magyar szöveget.

Plettl R. — Nem is beszélve arról, hogy például világirodalomból vagy filozófiából az irodalmi mûvekbôl vett idézetet is, ha nem volt kéznél könyvtár, és sok helyen nem volt, le kellett volna fordítani. Voltak tanárok, akik nem vállalták, s az elemzendô szövegrészt végül román nyelven kapta a diák. Vagy például a szóbeli vizsgán a szövegelemzésnél a szöveggyûjtemény használata megengedett, csak éppen nem tudták mindenütt biztosítani a szükséges irodalmi szöveget.

Haller Béla: — Ami az érettségi egészét illeti — véleményem szerint —, bár nagy mennyiségû tárgyi ismeretet kérünk, ez mégsem alkalmas arra, hogy a diák alkotó módon mondjon véleményt a világról, az emberiség problémáiról.

Ugyanakkor rengeteg az esetlegesség a vizsgázatás módjában is. Hiányzik az egységes elbíráláshoz szükséges módszertani felkészítés, ami Európa-szerte kötelezô. Továbbá a tételeket ki kellene próbálni, hogy az elvárásokhoz képest világos legyen, mi a valós helyzet. Fogyatkozott a szóbeli vizsgák száma, ami nem válik a diákok javára, mert továbbra sem fejlôdik érvelôkészségük, s a szóbeli véleménymondástechnikájuk sem.

— Nem lenne-e egyszerûbb kevesebb ismeretet kérni, s a pontos kérdéseket és válaszokat tartalmazó tételfüzetet minden tantárgyból megjelentetni — mint például Magyarországon?

Plettl Rita: — Még nem tartom bevezethetônek, itt nálunk még túl merev a gondolkodás, egyszerûen bemagolnák a válaszokat.

— Egyesek azt kifogásolják, hogy annak a tanulónak, aki például egy kivételével minden többi tárgyból jól érettségizett, miért kell újra vizsgáznia minden tantárgyból, nem lehetne-e elismerni az elsô szesszión kapott átmenô jegyeket?

Dáné K.: — Az érettségi vizsgának épp az a lényge, hogy a középiskolát végzett diák képes-e több tantágyból egyszerre bizonyítani, ami akkor lehetséges, ha négy éven át fôleg tanulni járt az iskolába. Ha pótérettségin elismernék az átmenô jegyeket, akkor megjelennének az ügyeskedôk, akik egyik szesszión például három, s a következô szesszión újabb három tantárgyból vizsgáznának.

— Hogyan értékelik az eredményket, beszélhetünk-e egységes elbírálásról?

Haller B.: — Minél inkább távolodunk a megyeközponttól annál extrémebb eredmények születnek.

Ignát Csaba: — Szovátán javítottam az informatika-dolgozatokat, és amit észrevettem, hogy két kivételtôl eltekintve nagyon sok egyforma 6-7-es dolgozat született, ami nem vet jó fényt a felügyelôk munkájára. Ezt kiküszöbölendô, jó lenne az informatikát valóban gyakorlati vizsgává tenni, amit ma számítógépek hiányában még az iskolák többsége nem engedhet meg.

— Az idei tapasztalatok alapján milyen javaslatokat fogalmazhatnánk meg a jövô évre?

— A tételfordítás központosítása, amit minden szinten igényelni kellene, képviselôink, a szülôi bizottságopk, a tanfelügyelôségek, a Pedagógus-szövetség. Ezzel párhuzamosan mi, tanárok meg kellene hogy tanítsuk egymást fordítani, hisz az idén volt olyan egyes fokozattal rendelkezô kolléga, aki nem vállalta a fordítást. Hasznos lenne a tételek egységesítése, hogy egy tantárgyból ne legyen annyi tételváltozat. A legfontosabb pedig az elbírálás egységesítése A tételek megfogalmazásánál a tanult anyag konkrét felhasználására kellene nagyobb hangsúlyt helyezni és miután kikristályosodott ez a rendszer, akkor lenne szabad az eredményeket beszámítani a felvételi általánosba. Ami pedig a szervezést illeti, a tanintézményben, ahol a vizsga zajlik, ott kellene hogy legyen bár az egyik igazgató, valamint egy titkárnô, hogy a kellemetlen zökkenôk elkerülhetôek legyenek.

Tizedik alkalommal nyitotta meg tegnap Tusnádfürdôn kapuit a Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Az idei egyhetes program központi témája a regionalizmus és integráció s a rendezvény keretében várhatólag találkozni fog Orbán Viktor és Radu Vasile.

A bálványosi szabadegyetem 1990-ben azzal a szándékkal indult útjára, hogy a román-magyar kapcsolatok rendezésének modellje legyen. A tizedik évfordulón a rendezôk — a bukaresti René Radu Policrat Alapítvány, a budapesti Pro Minoritate Alapítvány és a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány — azt állapíthatták meg a megnyitáskor, hogy a szabadegyetem állandó fóruma lett a magyar-román párbeszédnek.

Az elsô napon a regionális együttmûködés kérdéseirôl folyt a vita Horea Mircea Rusu, a román Nemzeti Liberális Párt alelnöke, Ôry Csaba, a magyar szociális és családügyi minisztérium politikai államtitkára, Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke és Borsos Endre, a Carpatia Alapítvány ügyvivôje részvételével.

A további programok kinálata: a nemzeti kultúra és a multikultúra, az interkulturalitás, a belügyi és igazságügyi kétoldalú kapcsolatok fejlôdése az európai integráció távlatában, a tulajdonjog helyzete és az állam privatizációs szerepe, a Délkelet-európai Stabilitási Megállapodás, a regionális együttmûködés szerepe az új stabilitási rendszer kialakításában.

A rendezôk elôadóként minisztereket, államtitkárokat, neves politikai és közéleti szereplôket hívtak meg. Az évfordulóra való tekintettel pénteken külön kerekasztal-konferenciát szentelnek a szabadegyetem tíz évének, amelyre meghívást kapott a korábbi rendezvények szinte minden elôadója.

Orbán Viktor 1990 óta minden évben jelen volt a szabadegyetemen. Az idén a tervek szerint a pénteki kerekasztal konferenciára érkezik a magyar kormányfô, és másnap a regionális együttmûködés kérdéseirôl tart elôadást.

Tusnádfürdôn tartott szabadegyetem több mint 200 fô részvételével kezdte meg az idei elôadásokat. A rendezôk az egy hét alatt legalább 500 ember részvételére számítanak.

Az EU-bôvítés stabilizáló szerepe

A Balkán és Európa keleti felének stabilitása csak akkor valósulhat meg teljes egészében, ha a térség államai csatlakoznak az Európai Unióhoz - vélekedett hétfôn Brüsszelben Günter Verheugen, az Európai Bizottság bôvítéssel foglalkozó új felelôse.

Verheugen még német külügyi államminiszterként azon a találkozón szólalt fel, amelyen az Európai Unió külügyminiszterei megvitatták a három hete kezdôdött és decemberig tartó soros finn EU-elnökség e minôségben követni szándékozott programját. A program a Koszovó utáni korszak EU-külkapcsolatainak rendezô elvére épül, errôl volt szó a hétfôi miniszteri felszólalásokban is.

Verheugen, aki Romano Prodi szeptembertôl hivatalba lépô Európai Bizottságában a bôvítési fôbiztos posztját tölti majd be, egyebek között hangoztatta, hogy az uniónak folyton bizonyítania kell: komolyan gondolta, amikor a bôvítés elindításakor azt ígérte valamennyi tagjelöltnek, hogy a szélesítés bevonó folyamat, és az unió ajtaja mindenki elôtt nyitva marad.

A találkozón felszólaló szinte valamennyi miniszter véleménye azt tükrözte: a koszovói válság kezelése jelentôsen javíthat az EU önálló külpolitikai arculatán és hitelén. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az unió gyorsan, hatékonyan és rugalmasan reagáljon az újjáépítés problémáira és bármilyen jövendô válságra.

Tarja Halonen finn külügyminiszter, az ülés elnöke bejelentette, hogy a rövid és hosszú távú balkáni teendôk megvitatására több munkacsoportot állítanak fel. A miniszterasszony szerint a nemzetközi közösség — és benne az újjáépítésben vezetô szerepet ígérô EU — akkor ôrizheti meg hitelét, ha összefog, és tettekkel is bizonyítja segítôkészségét.

Visszatérô elem volt a felszólalásokban a bôvítés és a balkáni stabilizálás kérdése is. Jeórjiosz Papandreu görög külügyminiszter például úgy vélekedett, a tagjelöltek csatlakozási folyamatát a stabilizálás érdekében fel kell gyorsítani. Több felszólaló kitért arra is, hogy a két folyamatnak nem szabad hátráltatnia egymást.

Néhány miniszter sürgette Törökország tagjelölti ambícióinak erélyesebb támogatását is. Verheugen és Papandreu ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az EU-csatlakozás nem egyirányú folyamat, amelyben csak az uniónak vannak tennivalói, hanem meg kell teremteniük a belépés feltételeit a pályázó államoknak, így Törökországnak is.

Újabb szekus vádak az államfô ellen

Emil Constantinescu államfô a nyolcvanas években, amikor még geológus volt, az Egyesült Államok számára kémkedett, s feltehetôleg máig sem szakadtak meg kapcsolatai az amerikai hírszerzéssel - állította a Cotidianul címû napilap hétfôi számában megjelent interjújában a Securitaténak egyik volt tisztje.

Andrei Zeno, az 1990 januárjában nyugdíjazott tartalékos ezredes elôször Corneliu Vadim Tudor szenátornak, a szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt elnökének juttatta el az államfôvel szembeni vádjait. A pártelnök szenátor, aki az év elején szexbotrányba próbálta hamisított "bizonyítékok" alapján belekeverni az államfôt, most azonnal részletesen beszámolt egy helyi tévéadóban Emil Constantinescu "kémkedésérôl".

A Cotidianul címû lapban a Securitate volt ezredese készségesen és részletesen megismételte vádjait. Közölte, semmivel nem tudja állításait igazolni, de a Bibliára esküdött, hogy minden, amit mond, igaz.

Zeno szerint Constantinescu a nyolcvanas évek elsô felében lett a CIA ügynöke. Akkor geológusként Krassó-Szörény megyében dolgozott, s "a rossz erkölcsû, szenvedélyes pókerjátékosként számon tartott Constantinescu réz- és uránérc lelôhelyekre vonatkozó adatokat szolgáltatott ki az amerikai katonai attasénak".

A Securitate figyelte Constantinescut, s "Geológus" fedônévvel vezetett aktát róla. Zeno szerint azért nem tartóztatták le, mert Nicolae Caeusescu "abban az idôben nem kívánt politikai foglyokat a börtönökben látni", ezért a Securitate beszervezte ôt kettôs ügynöknek.

Az államfô állítólagos kémtevékenységérôl szóló vád "egy olyan újabb képtelenség, amelyet Corneliu Vadim Tudor szenátor és az ôt körülvevô nyugdíjas szekusok csapata dobott be a kötudatba" - jelentette ki hétfôn Rasvan Popescu elnöki szóvivô.

— Tekintettel arra, hogy a Corneliu Vadim Tudor szenátor által felhasznált volt ezredes rendkívüli súlyos vádakat fogalmazott meg az államfô ellen, úgy véljük, hogy a legfelsôbb ügyészségnek törvényes kötelessége hivatalból vizsgálatot indítani ebben az ügyben — szögezte le a szóvivô.

Rasvan Popescu sajnálatosnak nevezte, hogy a Cotidianul felelôtlenül átvette a rágalmakat. Az újság "ezzel a România Mare (Nagy Románia) címû hetilap és az azonos nevû párt mellékletévé vált" — jelentette ki.

Babiuc fellebbezett

Victor Babiuc román védelmi miniszter fellebbezést nyújtott be a román legfelsô bíróság azon ítélete ellen, amellyel elsô fokon tizenötéves börtönbüntetést szabtak ki a múlt héten Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac tartalékos tábornokokra a temesvári forradalom idején elkövetett bûntetteik miatt — közölte hétfôn a román védelmi minisztérium.

Victor Babiuc szerint az ítélet nemcsak egyszerû jogi tévedés, hanem kimondottan politikai jellegû hiba, mivel "nyilvánvalóan a román hadsereg ellen indított perrel próbálják helyettesíteni annak feltárását, hogy mi volt az igazság az 1989 decemberi forradalomban".

Victor Atanasie Stanculescu 1989 decemberében a védelmi miniszter elsô helyetteseként, Mihai Chitac pedig a vegyi fegyvernem parancsnokaként tartózkodott Temesváron, ahol a Ceausescu-rendszer elleni forradalom kirobbant.

A temesvári perben az ügyészek azzal vádolták a két volt tábornokot, hogy felelôsek 72 ember meggyilkolásáért és 253 személy megsebesítéséért. A bíróság bûnösnek mondta ki mindkettôjüket és elsô fokon 15-15 évi börtönre, valamint anyagi kártérítésre ítélte ôket. Kártérítést kell fizetnie a hadseregnek is.

Babiuc szerint nem lehet a forradalomról úgy ítéletet mondani, hogy egy eseményt kiragadnak a környezetébôl és nem vesznek figyelembe mindent, ami történt. A védelmi miniszter úgy vélte: a forradalom sikerét a hadsereg biztosította, Stanculescu tábornoknak pedig döntô szerepe volt abban, hogy a hadsereg a forradalom oldalára állt.

"Egyetlen katonát külön-külön, sem a hadsereg egészét nem lehet az akkori politikai, társadalmi, katonai és jogi környezetbôl kiragadva elítélni. Az akkori környezet igazolta a hadsereg akcióit" - szögezte le a védelmi miniszter.

Babiuc arra is kitért, hogy "nemcsak a hadsereg nyitott tüzet Temesvárott, hanem elsôsorban a rendfenntartásra speciálisan kiképzett erôk". A miniszter szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy "egyelôre ismeretlen erôk" támadásai miatt a hadseregnek is voltak áldozatai, s eddig semmi jele annak, hogy megpróbálnák kideríteni: kik voltak ezek az ismeretlen erôk.

Dombok között vezet az út Marosjárába. Kaszálók és parlagon hagyott területek váltogatják egymást. Helyenként a gaz derékig ér. Az erdôkkel övezett faluban mintha megállt volna az élet. Rendezett udvarok mellett elhagyott, üresen álló házakat látni. Valahonnan távolról körfûrész hangja visít a csendbe. A hang után tájékozódom. Hamarosan szokatlan kép fogad. A volt kollektív gazdaság elhagyott istállóinak szomszédságában, fiatalok csoportban árkot ásnak, kerítést javítanak, talajt egyengetnek.

— Otthon épül árva gyerekeknek, azért jöttünk, hogy önkéntes munkával segítsünk, s ezért vannak itt a svájciak is — mondják, majd lendül a csákány.

Már csak egy ablakkeretbe szegzett tábla árulkodik itt a múltról. A kollektív gazdaság néhai címere a vakablakra került. Más idôk járnak Marosjárán. Átalakul az irodaépület.

— A történet valamikor 1991-ben kezdôdött, amikor a Marosvásárhelyrôl Svájcba telepedett Márffy Gabriella segélyszállítmányokat juttatott el hozzánk. A beszélgetésekben szó esett konkrét, hosszú távú támogatásról is. Így született meg az ötlet, hogy árva gyerekeken kellene segíteni. Létrejött az Árva Ifjakért Alapítvány. Öt évvel ezelôtt a kuratórium tagjai felajánlották a svájciaknak a marosjárai volt kollektív irodaépületének a megvásárlását. Azért esett a választás e falura, mert nagyon szép helyen van és sok a parlagon hagyott föld, az üres ház. Ez a helyzet megfelelt az alapítványi elképzeléseknek. A tervek szerint az irodaépületre még egy emeletet húzunk fel, lesz itt konyha, ebédlô, társalgó, könyvtárszoba, két fürdôszoba, hat hálószoba, s minden, ami egy olyan közösségi lakáshoz kell, ahol gazdálkodni is fognak – magyarázza a helyszínen Dali Károly programmenedzser.

— Azt szeretnénk, hogy itt eleinte kettô, majd hat árvaházi gyereknek otthont adjunk, de nemcsak. Az alapítvány 12 ha földet bérel, van 2 borjúja és 4 malaca. Azokat a gyerekeket, akik ide jönnek megtanítjuk gazdálkodni. Az elsô évben közösen mûvelnék meg a földet, gondoznák az állatokat, majd ahogy beletanultak a szakmába, külön-külön dolgoznának. Végül pedig az alapítvány a faluban házat vásárolna nekik és hozzásegítené ôket az önálló élethez. Szakmai segítséget ígértek a helybéli mezôgazdasági mérnökök és a nyárádszeredai kertészeti egyetem tanárai is. Tudjuk, hogy nem lesz könnyû, mivel olyan fiatalokat kell önállóságra nevelnünk, akik csak az intézeti életet ismerik. Ha minden jól mûködik, akkor jövôtôl már teljes létszámmal beindulhat a program és reméljük, hogy három év alatt önellátók lesznek jövendôbeli "bentlakóink." Az alapítvány jóvoltából gépeket és állatokat vásárolunk majd, de úgy gondoltuk, hogy egy év után minden fiatal kap egy fél hektár földet, 1 tehenet és 1 sertést, amirôl saját magának kell gondoskodnia. Ezáltal megtanulnak felelôsen, önállóan dönteni bizonyos dolgokban. Az alapítvány fizetést is biztosít, ezt a pénzt is maguknak kell majd beosztaniuk. Egyelôre a ludasi és a csíkszeredai árvaházakkal vettük fel a kapcsolatot, és már beszéltünk is néhány gyerekkel, akit érdekelne tervünk. Lehet, hogy a létszám kicsi, tettünk csupán "csepp a tengerben", de példát szeretnénk mutatni másoknak, hogy összefogással, a külföldi támogatások célszerû felhasználásával hogyan segíthetünk a hátrányos helyzetbe kerülteken. Ez ösztönöz minket.

A körfûrész padlódeszkát szeletel. E munkatelep közelében lányok, fiúk lapátolnak, csákányolnak. Földgyalulás svájci – román koprodukcióval. Egy másik csapat útra kész. Az alapítvány mikrobuszába ülnek, majd irány ki a legelôre szénát forgatni. Ott is vegyes a társaság. Közben a házban pöröly dübörög. Ajtónyílást szélesítenek. Kommunikáció kézzel- lábbal, majd széles mosoly. Megértés, egyetértés, a munka megy tovább. Elôkerül egy kazettásmagnó: rockzene ritmusa diktálja az ütemet. A meleg fullasztó.

A volt kollektív domboldalon levô szénatárolója alatt vertek sátortábort a svájciak. Katonás rendben, egyforma zöld sátrak sorakoznak. A szénarakás túloldalán tábori konyha. Egy ponyvából ötletes konyhaszekrény készült. Ebédszünet utáni szieszta. Van aki levelet ír, mások gitároznak, tea, kávé fogy literszámra. Urs Inhofot is a gázpalack- fôzôkályhától hívják el.

— 20 éve dolgozom hasonló terveken mint szociális gondozó. 5 évvel ezelôtt a magyarországi Kôszegen újraépítettünk egy templomot. Ahogy ezt befejeztük új munka után kellett néznünk. Ekkor ismerkedtem meg Márffy Gabriellával, aki ismertette ötletét. Én lettem a terv svájci programmenedzsere. A mi feladatunk az volt, hogy fiatal önkénteseket szervezzünk be, akik elmennek dolgozni Marosjárába. Egy olyan vakációt ajánlunk fel, ami alatt a fiatalok nemcsak szórakoznak, hanem dolgozva tanulnak is. Itt másfajta életmódot kell megszokjanak. Otthon a fogyasztói társadalom mindent megteremt. Ez lelkileg sivárrá, önzôvé teszi a fiatalokat. Járában olyasmit tesznek, amire otthon nincs lehetôség, s ha van is, akkor könnyen hozzájutnak. Sokan most látják elôször, hogy a nélkülözésben is lehet boldogan élni, csak ehhez más felfogás kell. Mindemellett a fiatalok újraszocializálódnak. Itt meg kell osztani a másikkal mindenüket, amijük van. Megbarátkoznak a helybéliekkel, barátságot is kötnek.

A táborvezetést az idén Urs Inhoffnál kétszer fiatalabb munkatársa vette át. Mark Lemon a Bern melletti Ostermundigenben ifjúsági gondozó.

— 1997-ben már voltunk itt, és akkor is segítettük az alapítványt munkájában. A tervet, az ittlétünket támogatja az ostermundigeni helyi tanács is. Az ideitáborozáshoz a részt vevô 19 személyt ( 15 és 25 év közötti fiatalok) az iskolákban és a helyi lapban közzétett hirdetések által tóboroztuk. Sokan még fizettek azért, hogy eljöjjenek. Többen azért neveztek be, mert szerették volna látni, hogyan élnek Erdélyben az emberek. Egyesek számára ez amolyan "vissza a történelembe" kirándulás, hiszen Romániában olyan viszonyok vannak, mint 50 évvel ezelôtt Svájcban. A szegénység, a nincstelenség mindenkit meglepett. Azzal, hogy visszatérünk ide és a saját munkaerônkkel is segítünk el szeretnénk oszlatni azt a véleményt, miszerint eddig a nyugatiak csak jöttek, pénzeltek, s aztán elmentek. És minden ment tovább a maga kerékvágásában. Az is igaz viszont, hogy mi nem utat, példát szeretnénk mutatni. Két külön világ fiataljai találkoznak homlokegyenest ellentétes életfelfogással. Nem lehet a mi példánkat itt alkalmazni. Nem fog mûködni. A nyugati fogyasztói társadalomnak is megvannak a hibái. A fiatalok üvegkirakatok mögött nônek fel. Meg van mindenük, semmit se kell tegyenek és már szinte nem is érzik, hogy élnek. Ez nem jó. A társadalom mindenkit önzônek, individualistának nevel, ahol felszínesek, vagy csak kizárólag üzleti érdekeken alapuló kapcsolatok alakulnak ki. Itt mást tapasztalhatunk. Van igazi barátság, segítôkészség, sok mindent az emberek saját maguknak készítenek el, ami külön örömöt is jelenthet számukra. Más az életmotiváció. Egyszóval itt mindenki tanulhat valamit a másiktól – mondja a fiatal táborvezetô.

Befejezzük a beszélgetést. Menniük kell. Lejárt az ebédszünet. Szó nélkül, öntudatosan mindenki a munkatelepre vonul. Svájci lányok vendéglátóikkal vízért mennek a kútra. Ilyent sem csinálnak ôk odahaza. Ez is érdekes számukra. Dali Károly szót vált Urs Inhoffal és Mark Lemonnal. Ezentúl mindenki tudja, mi a dolga. A ház mellett a fiatalok árkot ásnak. Ôk a vendéglátók. A marosvásárhelyi Bethlen Alapítvány által jöttek a táborba. Ismerkedni, idegen nyelvet tanulni gyakorolni. Jól egyeznek a svájciakkal. Tört némettel, mutogatva, megtalálják a közös nyelvet. Most mindannyian egy célért vannak itt. És ez mindannyiukat egybekovácsolja, határok, kulturális, távolságok nélkül. Ôk ezt nyerik ezáltal. Marosjára pedig újjáéled. Talán néhány év múlva újra benépesülhetnek az elhagyott házak, nem marad parlagon a föld és egy kis Svájc is meggyökeresedik a Maros völgyében.

Egyelôre azonosítatlan tettes(ek) törtek be a vásárhelyi Bay Zoltán könyvtárba, ahonnan több millió lej értékû javakkal távoztak. Kádár Erzsébet adminisztrátor lapunknak nyilatkozva elmondta, csütörtökön este zárták be a könyvtárat, és szombaton reggel 10 órakor nyitottak. Ez idô alatt történt a kellemetlen esemény.

— Nyitva találtam a bejárati ajtót, azt gondoltam, valaki elôttem nyitott — mesélte K. Erzsébet. Az olvasóteremben minden rendben volt, az irodában azonban megdöbbentô látvány fogadta: eltûnt az Erdély Kultúrájáért Alapítványtól néhány hónapja kapott két, CD-lejátszóval felszerelt, Internet- hálózatra kötött Pentium számítógép, több CD-kazetta, egy fax, telefon, az alig egy hónapja adományként kapott szkenner, több értékes angol nyelvû enciklopédia, valamint elvitték a pénzesládában levô 140.000 lej készpénzt. Az adminisztrátor elmondta, a rendôrség helyszíni vizsgálata megerôsítette azon gyanújukat, hogy az elkövetôk a könyvtárba bejáratos személyek voltak, hiszen a zárban nem esett kár, s a behatoló azt is tudta, milyen sorrendben kell kinyitni a három zárat. Ugyanakkor feltûnô, hogy az olvasóteremben levô két számítógép érintetlen maradt, s a könyvtár termeiben kutatásnak nyoma sem volt. "A betörô biztosra ment, tudta, mi az érték, s azt hol találja meg" — összegzett Kádár Erzsébet. Az eltulajdonított javak mennyisége pedig arra enged következtetni, hogy a betörés érdemi szerzôjének cinkostársai is voltak. Az ügyben indított nyomozás folyamatban van.

Kicsi a világ? 1999. július 17-én és 18-án kiderült, hogy majdnem mindenki ravai. Aki mégse, most egy kicsikét mégis. Kicsinek maga a falu bizonyult ennyi tovarebbentett embernek, aki most hazaszállingózott, lélegzetnyi idôre, szívnyi fohászra, ölelésre, kézfogásra, emlékezésre, könnyezésre és kacagásra. Hiába ürült ki a fészek, töltekezni még mindig ideszáll a fiókák megannyi nemzedéke. Lesz-é jövô a Buda bérce alatt?

"Nem adható el a népem, fajtám, szülôföldem iránti hûség és a szeretet.

Nem adom el a patakparti játszó-iszapban felejtett gyermek lábnyomaimat. Megtartom magamnak."

A tizenkettedik órában a lélek és a líra mellé égetô szükség van olyan gondolkodó fôkre és papokra, gyakorlati emberekre, kitûnô szervezôkre, mint amilyen a kutatásban egykor Jakab úr, alias Bözödi György volt, vagy amilyenek a közösségépítésben az unitárius lelkészek legjobbjai voltak, szükség van a mai Balázs Ferencekre. Az egyre rosszabbodó körülmények között földi vigasz is kell a mindennapok nyomasztó kilátástalanságában.

Mindenekelôtt azonban Ravában lakó ravaiakra volna szükség. Csodát csak az Úr tehet.

Magam is kissé tamáskodva olvastam a hasonló címû rövid hírt a múlt heti Népújságban, hiszen az, hogy az idén május másodikán egy — a preklasszikus mûvek avatott tolmácsolására szolgáló — remek kis mechanikus orgona építtetett be a református templom orgonakarzatára holland segédlettel, igazán nem kapott nagy publicitást. Pitó Antal lelkész a dolgok történését elindítva nem arra kíváncsi, hogy a melldöngetést milyen messzire hallani. A mûvészi orgonaszó annál fontosabb. Július 16-án, pénteken este Alföldy-Boruss Csilla orgonamûvész szebeni és medgyesi hangversenye után leült a paniti kis orgonaékszer játszóasztala elé és a megszólalásmódnak olyan széles skáláján hozta felszínre érzékeny igényességgel a Pachelbel-, Böhm-, Stanley- és Bach- mûvek áttetszô vagy sûrû textúráját az anyanyelv biztonságával használva a klasszikus hatregiszteres (+ pedál) diszpozíció különbözô hangfekvésû regisztereit, ami csak kiemelkedô személyiségek sajátja. A budapesti mûvésznô finom érzékkel összeállított mûsorán élt a nagybarokk muzsikája, eredeti színekben tündökölt, biztos formaérzékkel láttattatott a zenei folyamat egésze a Magnificat fúgák (1, 2, 6, 15) teremtô egyszerûségétôl a megindító mélységgel és átszellemültséggel elôadott C-dúr prelúdium és fúgáig (Bach), s ebben a pompás, aprólékosan kidolgozott, ragyogó ötvösfoglalatban parányi gyémántként kapott személyes csillogást Mozart C-dúr templomi szonátája. Alföldy-Boruss Csilla játéka igen magas technikai színvonalon hordoz alkotó fantáziát, értelmet, és képes a varázslatra — stiláris biztonsággal közvetít örömöt, élményt, mélységet és meggyôzô erôt.

Erdély zenei vérkeringésében egy hangszer új zarándokhelyet jelenthet mûvészeknek és mûélvezôknek egyaránt. A paniti református templomban Luther szavai visszhangzanak: "Isten szent igéje után semmit sem kell úgy méltányolni és magasztalni, mint a Musicát!" A mi dolgunk most már bölcsen sáfárkodni a lehetôséggel.

A családorvosi rendelô lényege és szerepe — ezzel a témával rendezett találkozót a Liberális Párt megyei szervezete. A Continental vendéglô zöld termében tartott péntek délutáni összejövetel vendége dr. Liviu Dragos Szatmár megyei liberális képviselô, a képviselôház egészségügyi szakbizottságának alelnöke volt.

A dr. Schwarz László urológus fôorvos vezette találkozón kissé nehezen kanyaradott a beszélgetés a téma egészen konkrét, a családorvosokat jelen pillanatban foglalkoztató vonatkozásaihoz. Azon kijelentés elhangzása után, miszerint az orvosi tevékenység már egymagában egy liberális szakma, ennek az átalakulás összefüggéseiben való meghatározását dr. Lupsa Alexandru idegsebész fôorvos fejtegette, aki a pillanatnyi helyzetbôl kiindulva úgy vélekedett, hogy még semmilyen átalakulást nem észlel, s akik megalkották a törvényt igen keveset tettek annak életbe ültetéséért, a betegek szabad orvosválasztását pedig különbözô személyes vagy bürokratikus tényezôk befolyásolják. Amiképpen nem érthet egyet azzal sem, ahogyan a különbözô orvosi szolgáltatásokat kategorizálták a pontozás érdekében.

A vendég az orvosok választott szervének, az orvosi kollégiumnak a szerepét hangoztatta, s úgy vélekedett, hogy ez a szerv nem tud igazán élni a szabadságával, következésképpen olyan orvosokat kell megválasztani a következô ciklusra, akik nem várnak utasításokat, hanem kollégáik érdekében cselekedni képesek. Kérdésre válaszolva kifejtette továbbá, hogy szintén a kollégium feladata lenne érvényteleníteni azt a rendelkezést, miszerint az 1998. január elseje után létesített orvosi rendelôket nem akkreditálják.

Jimboreanu fôorvos szerint az egészségbiztosítási törvény nem funkcionális, s nem ad kellôen részletes megoldásokat, mint a német jogszabály, amelynek csak egy gyenge másolata. A meghívott válasza értelmében a törvény megalkotásakor arra kellett gondolni, hogy a helyzet két-három év alatt is változhat, tehát a jogszabály egy keretet jelent, amely irányt szab.

A családorvosok egyesületét és annak terveit Sántha Dóra elnök mutatta be, majd a találkozó vége felé terítékre került az a családorvosokat foglalkoztató kérdés is, hogy mi lesz azokkal a rendelôkkel, amelyeket most egy éven át haszálhatnak, s amelyek jövôjét nem tisztázta az erre vonatkozó minisztériumi körlevél. A válasz szerint 10 év után az állami köz- és magántulajdonra vonatkozó törvény tisztázza végre ezt a kérdést, s a helyzet számba vételét követôen eldôl, hogy eladják-e vagy bérbe adják az állami tulajdonban levô körzeti rendelôket — hangzott el többek között a pénteki megbeszélésen, amely a liberális képviselô azon ígéretével zárult, hogy a fölvetett problémákat továbbítja az illetékeseknek.

A múlt héten tartották a megyei tanács állandó bizottságának ülését. A kilenc napirendi pont között számottevô idôt szenteltek annak, hogy a tanácsosok külföldön tett látogatásának eredményét, a kiszállások alkalmával született megegyezéseket, jövôbeli terveket ismertessék.

Június 8-14. között a németországi Hilden városában tett látogatás eredményeképpen született az a megegyezés, mely szerint a helyi önkormányat finanszírozza azon rövid távú képzéseket, melyeken a megyei tanács és az annak alárendelt szolgáltató egységek szakemberei vesznek részt. A jelölteket 30 napon belül választják ki.

A düsseldorfi RHEINBAHN közszállítási vállalat ez év második felében 30-40, egyenként 8-10 éves, Mercedes-, illetve MAN-motorral ellátott autóbuszt selejtez ki. A jármûveket darabonként 30-50.000 márkáért vásárolná meg a vásárhelyi polgármesteri hivatal a helyi költségvetésbôl. A megegyezés szerint elôlegként az összérték 20-25 százalékát kellene kifizetni, a fennmaradó összeget 3-5 év alatt elônyös kamattal lehet törleszteni.

Az esseni Ruhr Wasser társaság részt vállal a Zetelaka — Kiskapos közötti 120 kilométeres szakasz ivóvízzel való ellátására vonatkozó 100 millió márka összértékû munkálat megvalósításából. Ezáltal 250 ezer, a Nagy-Küküllô vízgyûjtô medencéjében élô Hargita, Maros és Szeben megyei lakos vízellátása oldódna meg. A múlt év májusában a fent említett három megye tanácselnökei, a vízügyi minisztérium és a Wasser társaság között egyezmény született, a júniusi látogatás során a megvalósíthatósági tanulmányt igazították az uniós követelményekhez.

Alexandru P. Fratean alelnök és dr. Raed Arafat, a vásárhelyi rohammentôszolgálat vezetôje a Le Bourget-i Nemzetközi Repülôs Vásáron vett részt az IBCOL társaság meghívására. A találkozó célja, a 7-es Központi Régió sürgôsségi helikopterrel való ellátása. A megvételre kínált, MD 902 Explorer típusú helikopter egyike a világ legmodernebb légi jármûveinek. A három személy, egészségügyi káderek és egy beteg szállítására tervezett helikopter EKG-, pulzus-, testhômérséklet-mérôvel, hordozható defibrilálóval, újraélesztô felszereléssel, gyógyszertárolóval, hordozható oxigénpalackkal, valamint egyéb, a sürgôsségi mentéshez szükséges felszereléssel lesz ellátva.

A franciaországi Montigny-le-Bretonneux-ban tett látogatás során felvetôdött annak a lehetôsége, hogy együttmûködési kapcsolat alakuljon ki Maros megye és Tekeújfalu testvértelepülése, Montigny között, a mûvelôdés és a tanügy terén. Eszerint az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, az Állami Filharmónia elôadásokat mutatna be a francia városban. Ugyanakkor a két város képviselôi szorgalmazzák a vásárhelyi kereskedelmi líceum, illetve a Mihai Eminescu Középiskola és a franciaországi Descartes Líceum közötti kapcsolatokat.

23 ország összesen 1197 városát, valamint Franciaország 693 települését látja el a Maurepas-i JC Decaux cég. A városrendészeti berendezésekben szakosodott cég eddig 160.000 kivilágított reklámhelyet, 67.000 autóbuszba szerelhetô adó- vevô állomást, 4.000 egészségügyi tárgyat, 53.000 Mupis- oszlopot szerelt fel. A munkalátogatás alkalmával lehetôséget kínáltak a cégnek a közép- és kelet- európai városokban való piackialakításhoz, mivel eddig mindössze Prágában és Pozsonyban van kirendeltségük. Afranciaországi település ajánlatát ismertették a Romániai Megyei Tanácselnökök Egyesületével és a Romániai Polgármesterek Egyesületével.

Kérdezz-felelek

Vasárnap délután a szászrégeni és a marosfelfalui RMDSZ- választmány közös kezdeményezésére lakossági fórumot tartottak a Felsô-Maros menti ôsi településen, különösebb egyházi ünnep vagy vonatkozó történelmi évforduló nélkül. A sajnos romos állapotban levô Árpád-házi templom kellô bizonyítéka az itt élô magyarság létének és megmaradásának a történelem viharaiban. Marosfelfalu a csöndes évközi események közt talált pillanatot arra, hogy a megye RMDSZ-es parlamenti képviseletével, helyi tanácsosaival keressen választ közössége gazdasági, politikai és szociális gondjaira, egyszóval a jelen kihívásaira.

A fórumra meghívták Markó Béla szövetségi elnököt, Kelemen Atilla parlamenti képviselôt, jelen volt Márk Endre, a szászrégeni RMDSZ elnöke, Deák Gyula szenátori irodavezetô, dr. Iszlai Árpád, Erôss Csaba, Csegzi Sándor régeni tanácsosok, de a helybéliek is tisztességes számban, több mint százan vettek részt a kultúrotthonban megtartott fórumon, ahol a helyi RMDSZ- szervezet elnöke, Dénes József köszöntötte a vendégeket.

Markó Béla szövetségi elnök a falut is általánosan érintô gazdasági nyomorral párhuzamosan jelentkezô szociális gondok enyhítésének lehetséges módozataira próbált a közösséggel valamelyes megoldást találni, nyilván nem végleges hangsúllyal, csupán az egész társadalmat sújtó válság áthidalására köztes megoldást, majd a tanügyre vonatkozó, kisebbségünkre mindenképpen elônyös parlamenti eredményekrôl tájékoztatta hallgatóságát a szövetségi elnök, globális értékelésében jelezve, hogy a koalíció, ha lassú léptekben is, elindult a reform útján. Ami pedig a parlamentiek munkáját illeti, Markó Béla elégedett a Maros megyei képviselet tevékenységével, összehangolt, magas szakmai síkon.

Kelemen Atilla képviselô a parlament mezôgazdasági szakbizottságában végzett munkájáról tájékoztatta a felfalusiakat, ami nyilvánvalóan szorosan összefügg a vidék gazdasági életével. A csíkszeredai kongresszus után — mondta a képviselô — kezd kialakulni egy összehangolt RMDSZ-falupolitika, de nem hallgatható el az sem —, mintegy válaszul arra a kérdésre: mit ad nekünk az RMDSZ? —, hogy az érdekvédelmi szövetség szakemberei által a földtörvény "tekintélyes" módosításában hangsúlyosan részt vállalt.

Kelemen Atilla révén a felfalusi tulajdonos az úgynevezett opcionális kártérítésrôl kapott részletes információt, továbbá a felszámolandó mezôgazdasági állami vállalatok által használt földtulajdonok jogi állásairól, az egyházvagyon és önkormányzati kérdésekôl.

A felfalusi falufórum bizonyíték arra, némelykor vitézkötések nélkül is lehet gondokra kielégítô és hasznosítható választ kapni...

A területrendezési törvény értelmében minden megyének szükséges rendelkeznie egy általános területrendezési tervvel, amely alapját képezi minden olyan elképzelésnek és fejlesztési programnak, amely hosszú vagy középtávon a megye leendô életét meghatározza. Ebben az értelemben Maros megye 1998 végén megrendelte a megyei rendezési tervet, amelynek a kidolgozása jelenleg folyamatban van. A három jelentkezô — egy bukaresti, egy kolozsvári és egy marosvásárhelyi tervezôintézet — közül, a kolozsvári nyerte meg végül is a versenytárgyalást, és az elmúlt félév során két szakaszban elkészítette a terv elsô két részét.

A megyei területrendezési terv nem kimondottan csak a terület rendezésével foglalkozik, hanem átfogja a megye életének egész keresztmetszetét: társadalmi, szociális, egészségügyi, tanügyi, vagy akár egyházügyi dolgokkal is foglalkozik. Tulajdonképpen leltárt készít, a kritikus pontokat próbálja megkeresni és felhívja a helyhatóságok figyelmét arra, hogy milyen irányban kellene elsôbbséggel tevékenykednie. Ezt vagy elfogadja vagy nem az illetô helyi hatóság, tehát a munkának csak javaslati jellege van.

A munka felénél, mivel a határidô tulajdonképpen 2000 februárja, a Maros Megyei Tanács szakemberei átolvasták ezeket a munkákat, az eddig elkészült terveket, térképeket, adathalmazokat.

Virág György, a megyei tanács alelnöke kijelentette: van kritikai megjegyzésünk az eddig elvégzett munkával kapcsolatosan. Ez azt jelzi, hogy nagyon sok olyan tárgyi vagy szellemi emlék, amelyrôl mi, a kisebbségek, aránylag sokat tudunk, a köztudatban nem létezik. Ugyanis a többségi kultúra nem tanította a kisebbségek kultúráját, viszont fordítva igen. Eddig normálisnak tûnt, hogy csak a többségi kultúrát kell ismerni. Nem. A többségnek is meg kell ismernie a kisebbségi kultúrát. Ez a kultúra a századok során értékké vált. A meghatározás, amely kulturális vagy egyéb örökségrôl beszél, egyetlen helyen sem szól arról, hogy annak etnikai vagy politikai jellegûnek kell lennie. Minden érték, akár régisége, akár stílusa, akár keletkezési körülményei alapján. Örömmel tettem a megjegyzéseket, mert a kezemben van egy olyan munka, amelyet Molnár Dénes, a megyei mûvelôdési felügyelôség felügyelôje dolgozott ki saját területén, átnyúlva a mûemlékek területére is. Nagyon kiterjedt leltárt készített azokról a javakról, amelyek hat kategóriába sorolhatók Maros megye területén, és amelyek alapját képeznék egy olyan kiadványnak, amely hiánypótló volna. Hiánypótló olyan értelemben, hogy ezt a kiadványt a megyei tanács szándékai szerint forgalmazhatnák a Kultúrpalotában a Tükörteremben vagy a képzômûvészeti alap révén, és támpontot jelentene bármely más vidékrôl ide látogató turista számára, hogy hol, mit érdemes felkeresni. Legyünk ôszinték, mondta, bármilyen nagy lokálpatriótáknak is tartjuk magunkat, Marosvásárhely nevezetességeirôl nem tudnánk sokat mondani.

Meglepô, hogy egész kis helységekben nevezetes események zajlottak, igen értékes tárgyi emlékek fellelhetôk, de nagyon keveset tudunk róluk. Már maga a leltárba vétel is nagy munka volt, és az ezekhez kapcsolódó esetleges kulturális vagy turisztikai jellegû programok kidolgozása egy újabb lépés lenne a közeljövôben, tette hozzá. Véleménye szernt nehéz lesz támogatót találni a kiadvány igényes megjelentetéséhez, de reményét fejezte ki, hogy a megyei tanács talál majd lehetôséget erre.

Több száz objektumról van szó, tudtuk meg, amelyeket Molnár Dénes felsorol és ezeknek nincs semmi néven nevezendô egyoldalúsága, csupán a tényekre támaszkodik és dokumentáris, tájékoztató jellegû a munka. Fontosnak tartotta például a sikeres Marosvásárhelyi Napok mûsorában, hogy az emberek akarva-akaratlanul a várban olyan kiállításokkal, s olyan tárgyi emlékekkel találkozhattak, amelyekrôl a legtöbbjüknek fogalmuk nem volt. Ez nagyon lényeges elôrelépés. Nem propaganda, nem valamiféle politikai indíttatású munka volt, hanem egy jól felfogott, és jól kivitelezett tevékenység.

Ennek a kiadványnak is az lenne a szerepe, hogy tájékoztasson, mik vannak, és a magunk közössége, amely az évszázadok során létrehozott emlékeket, ne hagyja azokat elpusztulni. A megyei tanács szakbizottsága is megtárgyalta ezeket a kérdéseket, remélhetôleg a közeljövôben, a szakbizottság szavazásra elôterjeszti a megyei területrendezési tervet, és remény szerint elfogadják. Még nagyon sok vita lesz ekörül, de a vita elôl nem szabad kitérni, mindenrôl kell beszélni, s ez mind a helyhatóságnak, mind a magyar közösségnek csak hasznára válhat.

A kolozsvári tervezôintézet képviselôi július 9-én átvették és meghallgatták a tervezési munka eddigi szakaszaira kiterjedô megjegyzéseket, kifogásokat, kérdéseket. A többórás beszélgetés során megalapozottnak fogadták el a megrendelô, a Maros Megyei Tanács által felvetett kifogásokat, és ennek értelmében fogják kiegészíteni a területrendezési tervet. Közös megegyezéssel a szerzôdésben foglalt végsô átadási határidôként 2000 februárját jelölték meg.

Dél-amerikai kereskedelmi misszióra készülnek

Több üzletember érdeklôdésére válaszul a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vezetôsége gazdasági küldöttség dél- amerikai utazását vette tervbe. Egész pontosan a kontinens két gazdasági nagyhatalmának, Brazíliának és Argentínának a meglátogatásáról van szó.

A látogatást hosszú egyeztetési periódus elôzte meg, hogy a vizit minél eredményesebb lehessen. A szervezô Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felvette a kapcsolatot a Rio de Janeiro-i és Buenos Aires-i hasonló intézményekkel, valamint a Sao Paulo-i Iparosok Föderációjával és az ugyancsak ebben a városban székelô Brazília-Románia vegyes kereskedelmi kamarával. Támogatásáról biztosította a delegációt a Rio de Janeiro-i román konzulátus, a Sao Paulo-i román kereskedelmi iroda, illetve a Buenos Aires-i nagykövetség is. A bukaresti argentin és brazil nagykövetségek szintén megígérték a szervezôknek, hogy minden támogatást megadnak, a vízumok megszerzésétôl a szükséges egyéb információk rendelkezésre bocsátásáig.

Az utazás már egy ideje dédelgetett terve a Megyei Kereskedelmi Kamarának, de a februárra tervezett utat november 12- 24. közöttre halasztották. Ennek egyik legfontosabb oka a februári riói karnevál volt, mely azonkívül, hogy nagyon megdrágította volna a szállás- ellátás költségeit, nem biztosított volna érdemi tárgyalásokra megfelelô légkört, s a gazdasági misszió vakációs úttá változott volna. A novemberi kiszállás ugyanakkor lehetôséget nyújt a résztvevôknek a meglátogatandó három világvárosban rendezett nemzetközi ipari kiállítások megtekintésére. A kiállítások látogatásán túl helyi üzletemberekkel való megbeszéléseket is tervbe vettek.

A Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felkér minden érdeklôdôt, hogy — az idô rövidségére való tekintettel — minél korábban jelezze részvételi szándékát a kamara titkáránál, Victor Manolachénál, aki az út fô szervezôje és a delegáció vezetôje is egyben.

Ha végre itt a nyár...

Mint minden közkedvelt fürdôzôhely, a Bözödi- tó is évente megköveteli áldozatait. Ezen a helyzeten nem sokat segít, hogy az erdôszentgyörgyi mentô hívásra szinte azonnal ott terem, arra volna szükség, hogy állandó vízimentôk legyenek jelen, de ez csak akkor valósulhatna meg (és még akkor sem biztos), ha a tó partja kiépített üdülôhellyé változna.

Sajnos, egyelôre még csak annyit sikerült elérni, hogy a Megyei Halász-Vadász Sportegyesület bérli a Megyei Vízügyi Hivataltól a tavat és betelepítette hallal. Az egyesület tagjai így egész évben, leszámítva a halászási tilalmat, halászhatják tagdíj fejben, míg mások napi 30.000 lej ellenében kapnak erre engedélyt. Muica Pompei Emil, az egyesület elnöke szerint azonban a tó még így sem jelent nyereséget nekik, de ragaszkodnak a bérléséhez mivel a megyében levô mintegy 10.000 tagnak szüksége van egy ilyenszerû horgászhelyre, amelyik nincs körbetûzdelve szeméthegyekkel. Tény azonban, hogy a horgászáshoz elég volna a tó harmada is, így könnyen meg tudnának osztozni egy esetleges befektetôvel, aki fürdôtelepet szeretne kialakítani.

— Én magam is nagyon szeretném, ha kiépülne a tó környéke, annál is inkább, mivel Bözödújfaluról származom és nagyon szeretnék minél több embert "megfertôzni" az általam "Bözödi-tónak" keresztelt vírussal, vagyis szeretném azt elérni, hogy az emberek tudatára ébredjenek, hogy mennyi elônnyel rendelkezik ez a tó. Horgászoknak, fürdôzôknek egyaránt ideális — mondja.

Amikor a tó körüli tisztaság biztosításáról kerül szó, határozottan állítja, hogy az a bérbeadó kötelessége volna. Mondanom sem kell, hogy a megyei vízügyi hivatal igazgatója ezzel szemben úgy véli, hogy ez a bérlô kötelezettségei közé tartozik. Persze a bérlô és bérbeadó között nem ez az egyetlen nézeteltérés, és a köztük levô viszony korántsem felhôtlen.

A vízügy csak annyival foglalkozik, hogy mûszaki szempontból karbantartja a tavat, biztosítja, hogy elegendô víz legyen a Kis-Küküllôben, ha ennek a hozama lecsökken, gondoskodva arról, hogy Dicsôszentmárton ne maradjon víz nélkül. Hasonlóképpen arra is vigyáz, hogy a nagyobb esôzésekkor, valamint amikor olvad a hó, árvízvédelmi szempontból szabályozza a Kis-Küküllô hozamát. Muntean Nicolae, a megyei igazgatóság igazgatója büszkén mondja, hogy az idei esôzésekkor is csak a tónak köszönhetô, hogy Erdôszentgyörgy a szó szoros értelmében szárazon megúszta.

A környezô telkek tulajdonosai sem sokat törôdnek a tisztasággal. A közéjük számítható erdôszentgyörgyi polgármesteri hivatal sem takarítja, de annál inkább, fájlalja, hogy a tó használatából semmi pénzt nem tud kicsikarni. Hasonló szerepvállalás figyelhetô meg más szolgáltatások biztosításában is. Például sem az adminisztráló vízügy, sem a bérlô sportegyesület, de még a polgármesteri hivatal sem gondolja úgy, hogy az ô hatáskörébe tartozna közvécéket elhelyezni vagy legalábbis a már elhelyezetteket ôrizni. Így nem csoda, ha a két darab fabudi egyike már el is tûnt.

A környék egészségügyi ellenôrzését a községi kórház és sürgôsségi osztály nem tudja felvállani, ezért a behozott betegeket a községi kórházban látják el, illetve szükség esetén kiküldik a mentôt. Leggyakoribbak a fürdés közben szerzett kisebb-nagyobb sérülések (törések, illetve üvegszilánkok által okozott vágások), a napszúrás, az alkoholmérgezés, valamint az allergiás tünetek. Kérdésünkre a kórházban elmondták, hogy nyári idôszakban szinte minden napjára jut egy sérült vagy sürgôsségi ellátást igénylô beteg.

Mindent összevetve befektetésre vagy akarat, vagy pénz nincs, így a beruházó még késik. Az út javításra vár, a telkek építôkre, a fürdôzôk meg civilizált körülményekre. Még ki tudja meddig?

Újabb kincstárjegy-kibocsátással jelentkezik a Pénzügyminisztérium, abban a reményben, hogy minden, a lakosságnál maradt tartalékot megmozgasson, s a költségvetés tátongó réseit megpróbálja betömni. Teszi ezt annak ellenére, hogy legutóbbi kibocsátásakor lényegesen kevesebb pénzt sikerült a lakosságtól begyûjtenie, mint az elôzô alkalmakkor. Ráadásul most a felajánlott kamat is alacsonyabb mint az elôzô, noha most is meghaladja e kereskedelmi pénzintézetek által felajánlottat. Az okoskodás azonban egyszerû: bármennyire is rúg majd az összeszedett összeg, ez mindenképpen több, mint az államkasszában tátongó semmi.

A kincstárjegyeket két változatban bocsátják ki. Az 1013-as kódjelzésû 90 napos lejáratú, míg az 1014-es 180 nap után vásárolható vissza. Az elsôért 69%-os évi kamat jár, míg a másodikért 65%-ot számolnak rá évi vonatkozásban. A 90 napos kincstárjegyeket július 19-30. között, míg a 180 naposakat júl. 21-30. között lehet megvásárolni.

A határidô lejárta elôtt visszavásárolt kincstárjegyekért 10% kamatot fizetnek, míg a határidô lejárta utáni minden plusz napért szintén 10%-os kamat jár. Ha a visszavásárlási határidô után még legkevesebb 30 napot hagyja a betétes a kincstárban a pénzét, a tôkésített összegre ismét nagyobb kamatot fizetnek, ennek mértékét a Pénzügyminisztérium dönti el az infláció függvényében.

A kincstárjegyeket Marosvásárhelyen az Állami Kincstárnak a Prefektúra épületében mûködô kirendeltségében, míg a megye többi városában a kincstár helyi kirendeltségeinél lehet megvásárolni, munkanapokon 9-14 óra között.

Országunk alkotmányának 1. szakasza világosan kimondja azt, hogy "Románia demokratikus és szociális jogállam, melyben az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságjogai, az emberi személyiség szabad fejlôdése, az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsôbb érdekeket képviseli és garantálva van.

Ezen általános rendelkezéseknek megfelelôen az alkotmány következô szakaszai elismerik és garantálják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek (állampolgárok) teljes egyenlôséghez való jogát és ennek keretében az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megôrzéséhez, fejlôdéséhez és kifejezéséhez való jogot. (Lásd 6, 11. szakaszokat.)

Ezeknek az általános rendelkezéseknek a szem elôtt tartásával az alábbiakban ismertetjük azokat a nemzetközi és belsô jogszabályokat, melyek a kisebbségekhez tartozó személyek által beszélt nyelvek (anyanyelv) bírói szervek elôtt történô használatára vonatkoznak.

Az ENSZ-közgyûlés 1966. december 16-án megtartott gyûlése elfogadta a polgári és politikai jogokra vonatkozó "nemzetközi egyezményokmányt" (Paktumot), amely meghatározza és szabályozza a legfontosabb polgári és politikai jellegû, emberi jogokat. (Lásd a Paktum 6-27. szakaszait.) Ezek között a konkrétan felsorolt emberi jogok között szerepelnek a legfontosabb kisebbségi jogok is.

Ennek a nemzetközi egyezményokmánynak az elsô szakaszai (lásd a 2, 4, 5. szakaszokat) olyan általános rendelkezéseket tartalmaznak, melyeknek tiszteletben tartása minden aláíró állam részére kötelezô.

Így a Paktum 2. szakasza elôírja azt, hogy:

— minden tagállam köteles "diszkrimináció" nélkül tiszteletben tartani és garantálni az összes, konkrétan megállapított jogokat;

— köteles megfelelô törvényes rendelkezésekkel biztosítani a megállapított emberi jogoknak a gyakorlatban történô alkalmazását;

— köteles biztosítani azt, hogy minden olyan személy, aki az elismert jogaiban sérelmet szenvedett, megfelelô jogorvoslattal élhessen, még akkor is, hogyha jogainak megsértését hivatalos minôségében eljáró személy követte el.

A Paktum 4. szakaszának rendelkezései szerint az aláíró államok nem térhetnek el a Paktumban elôírt kötelezettségektôl, csak abban az esetben, hogyha "a nemzet létét valamilyen közveszély fenyegeti és az illetékes, hivatalos szervek" szükségállapotot rendeltek el. Ugyancsak a 4. szakasz elôírásai szerint ezeket az eseteket (eltéréseket) jelenteni kell az ENSZ Fôtitkárságának.

A Paktum 5. szakasza szerint ezen nemzetközi jogszabálynak egyetlen rendelkezését se lehet úgy értelmezni, hogy az jogot adna bármely államnak, csoportnak vagy személynek olyan tevékenység kifejtésére vagy cselekedetre, mely az egyezményokmányban elôírt jogok vagy szabadságjogok megsemmisítésére, illetve azoknak a meghatározottnál nagyobb mértékben való korlátozására irányul.

Ugyancsak az 5. szakasz elôírása szerint bármely "aláíró államban törvény, egyezmény, rendelet vagy szokás által elismert, vagy azok alapján hatályban levô egyetlen alapvetô emberi jog korlátozása vagy csorbítása sem engedhetô meg azzal az ürüggyel, hogy az egyezményokmány az ilyen jogokat nem, vagy csak kisebb mértékben ismeri el".

Ezen, kötelezô erôvel bíró általános rendelkezések után a Paktum 27. szakasza a következôképpen határozza meg a legfontosabb kisebbségi jogokat: "Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektôl nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen, saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják".

Megjegyzendô az, hogy a Polgári és Politikai Jogok Paktumában foglalt összes rendelkezések (tehát a kisebbségekre vonatkozóak is) olyan emberi jogokat tartalmaznak, melyek megfelelnek az ENSZ Alapokmányában és az Emberi Jogokra Vonatkozó Egyetemes Nyilatkozatban foglalt emberi jogi alapelveknek. Országunk törvényhozó szerve mindezeket a rendelkezéseket elfogadta (ratifikálta) és az 1974. évi 212-es számú törvényrendeletben közzétette. (Lásd a 146. számú, 1974. november 20-án megjelent Buletin Oficialt.) Ennek a törvénynek a bevezetô részében törvényhozó szervünk kihangsúlyozza az elfogadott (ratifikált) nemzetközi egyezményokmánynak a nagy jelentôségét a nemzetközi jog jövôbeni fejlôdése szempontjából.

Az utólag megjelent nemzetközi dokumentumok szintén nagy jelentôségeket tulajdonítanak az idézett nemzetközi egyezményokmány összes rendelkezéseinek, magyarázatokat fûzve annak egyes megállapításaihoz. Példának hozhatjuk fel az ENSZ-közgyûlés 1992. december 18-i Nyilatkozatát, amelyiknek 2. szakasza kihangsúlyozza azt, hogy a kisebbségekhez tartozó személyeknek, a teljes egyenlôség elve alapján, joguk van anyanyelvük használatára, mind a magán, mind a közéletben. (Lásd România si minoritatile dokumentumtár 108. oldalát.)

A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája (Charta Europeana a Limbilor Regionale si Minoritare, lásd az idézett mû 94. és következô oldalait) megállapítja azt is, hogy a kisebbségekhez tartozó személyeknek elévülhetetlen joga anyanyelvük használata, mind magán, mind a közéletben. Egyes nemzetközi okmányok külön is kihangsúlyozzák a kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvének használatához való jogát az egyes, közhatóságokkal kapcsolatos érintkezések alkalmával. (Lásd a fent idézett dokumentumtár 117, 163. oldalait.)

A Nemzetek Szövetségének égisze alatt szervezett nemzetközi értekezletek határozatai szintén állandó jelleggel foglalkoznak a "regionális", és "kisebbségi" nyelvek használatának kérdésével, megállapítván azt, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek és a többséget alkotó nemzet tagjai között a teljes egyenlôséget kell létrehozni az élet minden területén. Így például 1991. február 1- jén országunk illetékes szervei által is aláírt Keretegyezmény (Conventia de Cadru pentru Protectia Minoritatilor Nationale) 4. szakasza szerint az aláíró államok kötelezik magukat arra, hogy megfelelô intézkedéseket tesznek a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élet minden területén annak érdekében, hogy teljes és tényleges egyenlôséget biztosítsanak a kisebbségekhez és a többséghez tartozó állampolgárok között. (Lásd a fent idézett mû 129. oldalát.) Ugyancsak a teljes és tényleges egyenlôség megvalósítását írja elô a Párizsi Békeszerzôdés 3. szakasza is. A Keretegyezmény 22. szakasza kimondja azt is, hogy a nemzetközi egyezmények alapján megállapított emberi jogokat utólag nem lehet megváltoztatni. (Lásd a fenti mû 134. oldalát.)

A Keretegyezmény rendelkezéseivel kapcsolatban kiadott hivatalos magyarázat (Comentariu asupra prevederilor Conventiei de Cadru) 91. pontja megállapítja azt is, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek részére biztosítva van az emberi jogokat szabályozó törvények közül annak az alkalmazása, amelyik a legkedvezôbb az ô részükre. Tehát gyakorlatilag alkalmazandó a szerzett jogokra vonatkozó rendelkezés (lásd 152. oldal a fenti, România si minoritatile címû könyvben).

Alkotmányunk rendelkezései biztosítják a fent idézett emberjogi szabályoknak a gyakorlatban történô alkalmazását, még abban az esetben is, hogyha ezek nem egyeznek meg egyes belsô jogszabályokkal. (Lásd az alkotmány 11, 16, 20. szakaszait.)

(Folytatjuk)

Lerágott csontok boltja

... dúdolgatom olykor önfeledten egy-egy "sprickelt" után az elslágeresedett kis mûdalt, anélkül, hogy valóban végiggondolnám "eszmei mondanivalóját". Mert ha elreflektálnék tartalmán, valószínû, hogy tüstént rendkívül gazdag passzív, szellemi kacattáram egyik mély bugyrába süllyeszteném.

Kezdô és hangulatteremtô sora magamfajta "egyszálbélû" tanügyi dolgozó számára, ugyanúgy a lázálom kategóriába sorolható óhaj, mint mondjuk a világutazót a Szahara kellôs közepén seggre ejtô hideg-meleg, mûködô vízrózsákkal körbeszórt olimpiai méretû úszómedence, vagy mondjuk a csipásan ébredô, nyolcadik X-én túljáró egykori tucat-Casanovát sûrûn kísértô ciocciolinai didi.

Kijelentésem alátámasztására azonnal elôkapdosom a példákat: teljes szuverenitást élvezô, büszke nemzeti államunkban egy kezdô tanító-óvónô havi bruttó fizetése 859.210 lej (ez a július közepe táján érvényben levô hivatalos paritáson megfelel 53,39 USA-dollárnak, vagy 103,83 DM-nek), az ugyanebbe a kategóriába tartozó tanárnak, kollégiumi végzettséggel 892.257 lej (56,16 dollár, 107,82 DM), hochegyetemi diplomával, élô bizonyítékaként a ténynek, hogy érdemes felfelé törtetni a lejtôn — már 925.303 lej (58,24 $, 111,81 DM). Persze a pályakezdô rá se ránt, örül, hogy saját jövedelemhez jutott, a 4-5 esztendei bifla meghozta gyümölcsét, családja többnyire még nincs, "zsozsó"-szûkében, elég olcsó cigarettára, híg neszre, ingre, blúzra, gatyára, s ha szorul a kapca, a szülô (ha éppen nem °omer) is besegít. Végtére ez kutya kötelessége. Teszem azt, ha ingázásra kényszerül, hát pótoljon csak be a helyi önkormányzat is, elvégre a község (falu) csemetéit okítja.

Aki a fent leírt pénzügyi körülmények között kibír minimum két évet (ti. nem kevesen, már startból behajítják a törülközôt), annak már a továbbiakban gyöngyélete lehet. Jogában áll véglegesíttetenie magát. Egy intim kávés- konyakos (likôrös) kisinspekciót követôen, elméleti tudását újonnan bizonyíthatja, többnyire ugyanazon vizsgáztatók elôtt, akik diplomát adtak a kezébe, hogy megérett a pályára. Amellett, hogy fizetése progresszíve "ugrik", szakmai büszkesége is jócskán gyarapodik, hisz szerte e világon unikumnak számító megmérettetésen van túl. Mit tudják az EU országaiban szenvedô sorstársai, hogy mit jelent egy definitív-vizsga? Na, és aztán az ugrabugra eredménye is jelentôs, a fenntebb felsorolt kategóriák sorrendjében a javadalmazás 865.820 lejre (54,50 dollár, 104,63 DM), 898.866 lejre (56,58 dollár, 108,62 DM), illetve 941.827 lejre (59.28 dollár, 113,81 DM), tornássza fel magát. Ez már döfi. Erre lehet már házasodni, felhúzni az ujjra a nótabeli "aranykarikát", kényelmes, az intellektuális munka körülményeit biztosító otthont megálmodni, még akkor is, ha a mindennapi ébredés még mindig az "ôsök" jóvoltából átalakított sufniban "esik meg".

Persze, aki bentragadt a céhben és még mindig nem elégedett a sorsával, négyéves idôközökben, olimpiászonként, saját költségére, újabb vizsgáknak (2., majd 1. fokozat) vetheti alá magát (az apró figyelmességek és az ilyenkor szokásos, nem kényszerített, de minden esetben elvárt protokollumok költségei persze arányosan növekednek) és minimálisan 14 év alatt elérheti a brancsban csillagászatinak elkönyvelt 1.007.920 lejes (63,44 $, 121,80 DM), 1.024.443 lejes (64,48 $, 123,79 DM) és 1.255.769 lejes (79,04 $, 151,75 DM) "csúcsfizetéseket". Aki ennél lejjebb adja, magára vessen, ambícióhiány miatt nem jár csökkentés, se a lakásrezsi (ha idôközben került a feje felé tetô), sem a gyermekholmi (mert az utánpótlás nem várat magára), se a mindennapi (kenyér és más ínyencségfajták) béreinek, árainak megállapításánál.

És így múlik el az életünk, így visszük vásárra és gyakran hiábavalóan kótyavetyéljük el egészségünket, idegrendszerünket, tûrôképességünket, koptatjuk el hivatástudatunkat, lelkiismeretességünket, újabb folklórból kölcsönzött kifejezéssel élve, "félpénzért". És 35 év kulizás után, "minden poklokon keresztül" túljutva az 1.239.246 lejnyi (78 $, 149,75 DM), 1.288.815 lejnyi (81,12$, 155,74 DM), esetleg 1.536.665 lejnyi (96,73 $, 185,69 DM) "borítékbélésbôl", a végállomáshoz közel, leszállás elôtt, nemigen álmodozhatunk repülôjegyrôl. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik és kenyéradó gazdáim iránt érzett tiszteletbôl nem rejthetem véka alá a tényt, hogy a fentebb felsorolt bankóhegyekhez, súlycsoportonként még hozzáadódik 15%-nyi "hûségpénz" (pro fidelitate-díj) és 30%-nyi stresszjutalék (dilipótlék), ami újabb 557.661 lejjel (35,10$, 67,39 DM), 579.666 lejjel (36,49$, 70,05 DM) és 691.350 lejjel (43,52 $, 83,55 DM) ösztönöz. Persze, mindez bruttosítva. Ezen csillagászati végösszegekbôl vonódik le aztán minden olyan sallang, ami a fáradhatatlan fantáziájú, öröktöprengô Rémes Décsinek eszébe jut.

Mindezek ismeretében azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel pályatársaim nevében is, csak azt üzenhetem a Tarom, Malév, Alitalia, Swissair, British Airways, Aeroflot stb. légitársaságok becses igazgatótanácsainak, hogy ránk ne számítsanak!

P.S. Olvasom a friss sportsajtóban, hogy a már nyugdíjas korú, még kontinensrengetô eredményeket sem produkált labdarúgóedzô polgártársunk kevesli az új szerzôdésében megállapított évi 120.000 dolláros fizetését, egy közepes igényû és szintû hazai csapat szolgálatában. Az ô, egy szezonnyi nyüzsgéséért alulírottnak kerek 71 esztendôt kellene mostantól kezdve még lehúznia a katedrán. Csak egy dologban nem vagyok biztos, vajon beleférnék-e még az idôbe? Istenuccse, megpróbálnám. Vagy inkább üljek le én is a kispadra?

Újabb leértékelôdés?

A Standard & Poors rating ügynökség egy sajtónak szánt kommentárjában kijelenti: ha Romániában továbbra is folytatódik a bizonytalankodó gazdaságpolitika és a politikai döntések nem szûnnek meg akadályozni a gazdaság fellendülését, akkor Románia besorolása kedvezôtlenül változhat. Másfelôl az Standard & Poors elismerôen nyilatkozott a kormány privatizálási programjáról, illetve a veszteséges vállalatok átszervezésérôl. Románia besorolása a legutóbbi, április eleji módosításkor a nemzeti fizetôeszköz tekintetében B+/B, valuta szempontjából B-/B-t "kapott". Ez jóval alatta marad a két évvel korábbi BBB-/A-3-nak illetve a BB-/B-nek.

Kelendô a Petrom

Az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (BERD) és a Világbankhoz tartozó International Finance Coorporation (IFC), további öt kôolajipari céggel érdekelt a Petrom megvásárlásában. A fent említett cégek július 26-ig kézbe kapják az ABN Amro-Rotschild tanácsadó cég jelentését a társaságról, a tárgyalások azonban csak szeptemberben kezdôdhetnek el.

Az infláció-elôrejelzés változékony

Idén már másodszor módosítja Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank kormányzója az évi inflációra vonatkozó elôrejelzését. A kezdeti 25% hamarosan 35%-ra módosult, ám ez a szám sem bizonyult valóság-közelinek, így 40%-ra kellett módosítani. Ahhoz, hogy ez utóbbi szintet tartani lehessen, havi 1-1,5%-os inflációt kell elérnie Románia gazdaságának. Az elsô félévben ez a mutató elérte a havi 4,6%-ot, júniusban pedig az 5,1%-ot.

Vége a rendôrségi nyomozásnak

Dudu Ionescu, Igazságügyminiszter múlt hét végén kijelentette, hogy a legutóbbi, 1999. január- februári bányászmegmozdulás rendôrségi kivizsgálása véget ért. Ennek megfelelôen Miron Cozma, Romeo Beja, Sterian Ioan Casapu és Dorin Lois az 1999 februári bányászmegmozdulás kirobbantásáért törvényszék elé kerül. Az utóbbi három szakszervezeti vezetô ellen az eljárást szabadlábon folytatják.

ENSZ-konferencia a világûrrôl

Hétfôtôl harmadik alkalommal tanácskozik Bécsben az ENSZ-nek a világûr békés felhasználásával foglalkozó konferenciája, a UNISPACE III, amelyen ezúttal a világszervezet 185 tagállamából a politika, tudomány, közigazgatás és gazdaság mintegy 3000 képviselôje vesz részt. E témában elôször 1968-ben rendezett tanácskozást a világszervezet, ugyancsak Bécsben. A tapasztalatcsere mellett már akkor is központi téma volt az ûrkutatás gyakorlati haszna, különös tekintettel arra, hogy mit nyújthat a fejlôdô országoknak. A mostani, harmadik konferencián — amely július 30-ig tart — már az a központi téma, hogy az ûrkutatás eredményeit hogyan lehet hasznosítani az emberek érdekében a XXI. században. A bécsi tanácskozáson a résztvevôk határozatban szándékoznak állást foglalni a világûr kizárólag békés célú felhasználása és teljes demilitarizálása mellett.

Fogy az OPEC termelése

Ali Rodriguez venezuelai olajminiszter nem zárta ki, hogy az OPEC legközelebbi, szeptemberi miniszteri értekezletén a termelés növelése mellett döntenek. — Bármilyen javaslat elhangozhat, minden a piaci fejleményektôl függ — mondta, arra utalva, hogy az olaj ára néhány hónapja meredeken emelkedik. Az OPEC- országok olajtermelése júniusban — májushoz képest — átlagosan napi 316 ezer hordóval napi 25,757 millió hordóra csökkent. Irak termelése esett vissza a legjobban, napi 207 ezer hordóval, napi 2,407 millió hordóra. Irak nincs benne az OPEC tavalyi és idei termeléscsökkentô megállapodásaiban, mert exportját az ENSZ ellenôrzi. A többi tíz OPEC-tag napi 23,35 millió hordóval termelt a múlt hónapban, ezzel a vállalt termeléscsökkentések 91,33 százalékát teljesítették. Az OPEC Londonban kiadott hét végi közleménye szerint a szervezet olaja iránti kereslet az idén napi 27,1 millió hordó lesz, a korábban várt napi 27,3 millió hordó helyett.

Indul a második katonavonat

A Koszovóba tartó elsô magyar katonavonat hétfôn reggel elérte a görög—macedon határt, s délután 6 órára várták Pristinába, ahol a magyar KFOR-katonák elfoglalják szolgálati helyüket. Papp Gyula alezredes, a kontingens parancsnoka hétfôn reggel az MTI-nek elmondta: már indulásra kész a második vonat is. A 27 kocsiból álló szerelvényen befejezték a technikai eszközök felrakását, rögzítését. Egy 72 személyes logisztikai alegység kel most útra, amely egyebek mellett hûtô-, üzemanyag- és tartálykocsikat visz magával. A rakományhoz tartozik 12 konténer is. Ugyanakkor megkezdôdött a harmadik vonathoz a rakodás elôkészítése is. Ezzel a szerelvénnyel 79-en kelnek majd útra és a terv szerint a vonat kedden hajnali 2 órakor gördül ki Táborfalváról. Az utolsó, szám szerint az ötödik szerelvény július 21-én hajnalban hagyja el majd Táborfalvát 23 katonával és 12 konténerrel.

Ismét osztrák és német bojkott

Ismét a német és az osztrák meghívott nélkül nyílt meg hétfôn egy európai uniós miniszteri értekezlet, mert a két ország kifogásolja, hogy a német nem munkanyelv a nem hivatalos tanácskozásokon. Ezúttal a finnországi Savonlinnában tartott kulturális miniszteri találkozóról maradtak el a német és az osztrák küldöttek. Finnország az uniós szabályoknak megfelelôen az angolt és a franciát jelölte meg munkanyelvként a sajátja mellett a nem hivatalos miniszteri tanácskozásokra, de ez alól is kivételt jelentenek a legfontosabbak: a külügyi, a gazdasági és a pénzügyi találkozók, amikor több munkanyelvet elismernek. Németország és Ausztria már július 2-án elkezdte a nyelvi vitát és a bojkottot, alighogy Finnország átvette az unió soros elnöki tisztét.

Szlovéniába látogat a pápa

A pápa következô külföldi útja mindössze egynapos lesz: a katolikus egyházfô szeptember 19- én a szlovéniai Mariborba látogat. II. János Pál pápa szabadtéri misét fog celebrálni, amelyen boldoggá avatják Anton Martin Slomseket, aki Maribor püspöke volt 1846 és 1862 között. Ezt követôen a katolikus egyházfô a város székesegyházába megy, ahol Slomsek sírja van, majd a maribori repülôtéren találkozik az ország vezetôivel.

Dunakanyar Mûvészeti Nyári Egyetem

Öt európai országból, továbbá Brazíliából, Japánból és Mexikóból érkezett 80 hallgatóval hétfôn megnyílt Esztergomban a 34. Dunakanyar Mûvészeti Nyári Egyetem. A július 29-én záruló kurzus célja változatlan: zenetanárok megismertetése a Kodály-féle zenei írás- olvasással. A foglalkozásvezetôk munkáját az elsô héten a budapesti XVII. kerületi Kôrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium, a másodikon pedig a szintén fôvárosi Kós Károly Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola tanulói segítik. Az egyetem résztvevôit egy-egy koncerttel szórakoztatja majd a Kalamajka együttes, a szolnoki