|
LI. évfolyam 165. (14217) |
1999. július 19. hétfô |
Ôsztôl magyar egyetem indul Nagyváradon
Partiumi keresztyén magyar egyetem indul ôsztôl Nagyváradon — jelentette be Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke az egyházkerület új vezetôségének bemutatkozása alkalmából pénteken Nagyváradon megtartott sajtóértekezleten.
Tôkés László elmondta a Rompresnek, hogy a Partium Egyetem ökumenikus jellegû lesz, abban az értelemben, hogy nem pusztán a magyar kisebbség református tagjai elôtt nyitja meg kapuit, de azok elôtt is, akik más vallásúak, azaz luteránusok, görögkatolikusok vagy római katolikusok. "Ezek az egyházak elvetették, hogy pénzügyi támogatást adjanak nekünk, habár tudatában vannak az új egyetem értékeinek. Mi évi 20-30 millió forintot remélünk a magyar kormánytól, ami ilyen kérdésnél kis összegnek számít. Ugyanakkor tényleges támogatást kapunk majd a magyrországi, a svájci, a német és más országokbeli református egyházaktól" — mondta a hírügynökség szerint Tôkés László.
Az új nagyváradi egyetemen vallási, szociális segítôi, német nyelvi és közgazdasági fakultások mûködnek majd, s két éven belül lesz zenei fakultás is. Tôkés véleménye szerint az egyetemre — amely magába olvasztja a nagyváradi újságíróképzô kollégiumot — idén ôsszel már körülbelül 600 hallgató fog járni.
Tôkés László úgy fogalmazott, hogy miután sem az 1995-ös tanügyi törvény, sem annak nemrég elfogadott módosított kiadása nem ad lehetôséget magyar egyetem alapítására, annak létrehozói az egyházak lehetnek. Hangoztatta: az egyházi oktatási intézmények nem rivalizálni akarnak az állami intézetekkel, csupán alternatívát kínálnak ugyanúgy, mint a magán tanintézmények.
"Az igazi megoldás az egyházak bevonásával létrehozandó erdélyi magyar keresztény tudományegyetem lenne" — mondotta, majd hozzátette: ha majd Romániában a demokrácia eléri a megfelelô szintet, az egyetemek állami tanintézetekké alakulhatnak.
A nagyváradi református püspök, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke is, bírálta az RMDSZ-vezetést a parlament által számos kompromisszum árán elfogadott tanügyi törvénnyel kapcsolatos álláspontja miatt.
A kürtösi beléptetésnél szombatra virradóra támadt néhány órás fennakadás ellenére román területen zavartalan volt a Koszovó felé tartó magyar KFOR-kontingens útja — tudta meg szombaton a kora esti órákban az MTI bukaresti irodája.
Mint az ügyben érintett magyar határrendészeti, katonai és diplomáciai forrásoktól szerzett információkból kiderült, a román területre való beléptetéskor történt fennakadás abból adódott, hogy a Koszovóba utazó magyar kontigens katonáinak nem volt szolgálati útlevelük. Pedig a román fél idejében értesítette a Honvédelmi Minisztériumot arról, hogy — a Románián korábban áthaladt cseh és lengyel kontigens katonáihoz hasonlóan — a magyar KFOR- katonáknak is egyéni szolgálati útlevéllel kell rendelkezniük — közölték illetékes bukaresti források.
"Ennek ellenére a kürtösi beléptetéstôl kezdve az illetékes román hatóságok rendkívül korrekt módon és igen elôzékenyen gondoskodtak arról, hogy a magyar katonák minél zavartalanabbul és - a Kürtösnél keletkezett néhány órás késés ellenére — lehetôleg az eredetileg tervezett idôpontban érkezzenek meg Bulgáriába" - mondotta az MTI-nek Szabó Béla, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének ideiglenes ügyvivôje.
A bolgár védelmi minisztérium vasárnap közölte, hogy megérkezett Bulgáriába a koszovói nemzetközi erôk (KFOR) kötelékébe küldött magyar kontingens.
A bejelentés szerint a 26 vagonból álló szerelvény, amelyen 101 katona van, közép-európai idô szerint éjfélkor, Romániából érkezett bolgár területre, ahonnan Görögországon és Macedónián át jut el Koszovóba.
Magyarország június végén kért felhatalmazást a bolgár területen való áthaladásra 324 katona számára, akik a pristinai brit övezetben fognak védelmi szolgálatot ellátni — írta az AFP a szófiai keltezésû jelentésben.
Eltûnt az ifjabb Kennedyt szállító repülôgép
(MTI) — A mentôalakulatoknak sikerült meghatározniuk azt a helyet tengerben, ahol az ifjabb John F. Kennedy vezette repülôgép lezuhant, de a gép roncsait még nem találták meg, noha a kutatást egész szombat éjjel folytatták — jelentették be az alakulatok irányítói.
Egyre halványul a remény, hogy a katasztrófát túlélte valaki a gép három utasa — az ifjabb Kennedy mellett felesége és feleségének húga — közül. Richard M. Larrabee ellentengernagy, a helyi parti ôrség parancsnoka sajtóértekezletén azonban elmondta, hogy nem adják föl a reményt, mert számtalan olyan baleset történt már, amelyet elszenvedôi a csodával határos módon túléltek, pedig a mentôk csak 3-4 nap után találtak rájuk.
Szombaton napközben a Martha,s Vineyard üdülôsziget egyik strandjának közelében már találtak több roncsdarabot a repülôgépbôl (a gép egyik pedáljának a darabját, egy fejtámaszt, egy kereket, egy merevítôrudat), valamint Kennedy sógornôjének, Lauren Bessette-nek a táskáját, egy orvosságos flakont, amelyen a feleség, Carolyn Bessette neve olvasható és egy piperetáskát — közölte sajtóértekezletén Michael O,Keefe, Massachusetts állam egyik igazságügyi tisztségviselôje.
Robert Byrd rendôrszázados a sziget repülôterén tartott sajtótájékoztatóján figyelmeztette a lakosságot, hogy ha bárki találna a géprôl származó tárgyat, akkor büntetôjogi felelôsségre vonás terhe mellett köteles azt beszolgáltatni, egyáltalán köteles minden olyan körülményrôl beszámolni a hatóságoknak, amelynek ismerete elôbbre viheti a kutatást — írta az AP.
Koszovó jogállása miatt várhatóan módosul majd a szerb alkotmány, ezért eljött az idô a Vajdaság státusának megvitatására is — fejtette ki a Danas címû szerbiai lap hét végi számában közölt interjújában Ispánovics István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselôje, a szerb parlament egyik alelnöke.
Ispánovics István az interjúban részletesen szólt a háromszintû vajdasági magyar autonómiakoncepcióról, többek között hangsúlyozva: a tervezetet azzal a céllal dolgozták ki, hogy mind a hat vajdasági magyar párt (közös) javaslata legyen, mindazonáltal a dokumentum nem csak a vajdasági magyarok, hanem a tartományban élô minden nemzeti közösség számára készült.
Emlékeztetett arra, hogy a koncepció három fô elembôl áll. Az elsô a Vajdaság autonómiája, bár nem egészen az 1974-es (jugoszláv alkotmányban biztosított, majd 1989-ben szerb alkotmánymódosítással megvont) jogkörökrôl lenne szó.
A VMSZ elôzô tervezeteihez képest alapvetô újdonságként említette a kétkamarás (vajdasági) parlament felállítását. Az alsóházat a mostani képviselôtestülethez hasonló módon választanák; a felsôházat a vajdasági nemzeti kisebbségek képviselôi alkotnák, és egyetértésük nélkül a parlament nem dönthetne a nemzeti identitástudat megôrzését érintô kérdésekben.
A koncepció második pillérét a személyi autonómia jelentené, amely szintén a vajdasági magyarság nemzeti identitástudatának megôrzését érintô területekre — elsôsorban is az oktatásra, a tájékoztatásra, a nemzeti kultúrára és az egyenjogú nyelvhasználatra - terjedne ki. A harmadik fô elem a többségében magyarok lakta körzetek területi autonómiája. Ispánovics e kérdésben olyan együttmûködést lát szükségesnek Jugoszlávián belül, mint például a (többségében ellenzéki vezetésû szerbiai) Szabad Városok Szövetsége, mondván: a nemzeti kisebbségek csak így képesek hangsúlyozni érdekeiket.
1999. július 16-án, Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Felsôoktatási Tanácsa (FOT). A Nagy F. István oktatási és ifjúsági ügyvezetô alelnök, a FOT elnöke által vezetett tanácskozáson részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Asztalos Ferenc képviselô, a képviselôház oktatási bizottságának alelnöke, Kötô József államtitkár is.
Mint ismeretes, a Felsôoktatási Tanács a romániai felsôoktatási intézmények magyar nyelven oktató tanárai által választott testület. Hatáskörébe tartozik javaslatok, ajánlások, döntések kidolgozása a romániai magyarság oktatási kérdéseit illetôen.
A Felsôoktatási Tanács támogatja az önálló magyar karok és tagozatok kialakítását célzó törekvéseket az egyetemi és fôiskolai képzés teljes spektrumában, a mûködô és újonnan alakítandó oktatásszerkezetek keretében. Elemezték az új oktatási törvény által nyújtott lehetôségeket, az anyanyelvû oktatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kérdését. A résztvevôk közös álláspontot alakítottak ki
arról, hogy a következô idôszakban a prioritások megállapításában összehangolt munkára van szükség, ugyanakkor ajánlásokat vitattak meg a kivitelezés módozatait illetôen.
A tanácskozás második részének tárgya a felsôoktatás támogatási stratégiája részelemeinek pontosítása volt. A FOT támogatásáról biztosította az Iskola Alapítvány javaslatát, hogy pályázatot fogalmazzon meg egy kolozsvári kollégium létrehozására, amely egyaránt szolgálná az egyetemen kívül rekedt diák- oktatói tudományos mûhelyek kialakítását, illetve az oktató tanárok lakásgondjainak megoldását.
"Nem messze ezekhez, Székelyföld felé van Rava, hihetôen ôskori hún-székely telep, RUA királyról nevezve. Ott van Buda bércze, nagy kiterjedésû erdôség, Attila testvérérôl elnevezve." (Szádeczky Lajos)
Sokfelôl jöttünk, és mégis egyek vagyunk, hangzott el Tôkés László püspök igehirdetésében, aki a szombati ravai faluünnep meghívottjaként prédikált a kis székely falu unitárius templomában. Legfontosabb választásunk az élet. Fellazult erkölcsû, zûrzavaros világban élünk, mindenféle téves eszmék juthatnak be háborítatlanul a határokon át, a zavarosban szekták halásznak; és ugyanez tapasztalható az ideológiában, a politikában is — zavar és téveszmék dömpingje. Kisebb csapást jelentett annak idején templomainkra, egyházainkra a tatárdúlás, mint ezek az új bálványimádó irányzatok. Korunk bálványai: az anyagiasság, az önzés, a gyûlölet, az isten- és emberellenesség. A világ zaja ezekkel nyomja el templomaink hívó harangszavát.
Minden falutalálkozó felér egy konfirmációval — hangoztatta a püspök. — Megerôsítés hitben, hûségben, választásban, az élet, a megmaradás, a továbblépés vállalása, egyben a számadásé is. — Elmondhatjuk-e ma, mi, szülôk, lelki és közösségi vezetôk, tanárok és politikusok Dsida emlékezetes sorát: "Megtettem mindent, amit megtehettem"?!
Hallottad a szót: Rendületlenül — parafrazálta Arany János versét, melynek üzenete máig érvényes, sôt érvényesebb talán, mint valaha: leküzdeni a kísértést, a talmi értékek hajszolását, imával és tettel munkálni népünk fennmaradásán. Ma a falu népe szülôföldjéhez való ragaszkodását fejezi ki, és ez egyben hitének, mûveltségének, hagyományainak megôrzését, a kereszténységet is jelenti.
Mindez rá is fér erdélyi falvaink jó részére. Ravában a tizenkettedik órában szólalt meg a harang. Csete Árpád helybeli lelkész vendégköszöntôjében többek között azt jegyezte meg, hogy Rava sorsára sokan már az áment is kimondták; most azonban bebizonyosodott: nem pusztába kiáltotta hívó szavát. A templom megtelt, körüle is sokaság várt türelmesen, eljöttek az unitárius egyházkör papjai, a környék református lelkészei, Kovács István unit. teológiai tanár Kolozsvárról, Kincses Elôd, az RMDSZ megyei elnöke, képviselôk és tisztségviselôk — Kelemen Atilla, Kerekes Károly, Tôkés András, Andrássy Árpád, sokan mások.
Ott volt egy Nyárádszentmártonban vendégeskedô amerikai csoport is, Gellért Judit és Farkas Dénes vezetésével. Miután a házigazda lelkész objektív tájékoztatásra kérte a sajtó képviselôit, Andrási Sándor volt gondnok üdvözölte a hazatért ravaiakat. Ezt követte Nagy László marosvásárhelyi esperes köszöntôje. — A ravaiak ma is büszkék templomukra. Aki innen származott el, az megmaradt unitáriusnak; és: jó unitáriusnak! — Ha ilyen sokan ragaszkodnak Ravához, akkor kell hogy legyen ravai újjászületés — Az RMDSZ-nek sokkal jobban oda kell figyelnie a régió-politikára, nem szabad hagynia, hogy egy ilyen település a rossz útviszonyok miatt ennyire elszigetelôdjék a világtól. — hallottuk Kincses Elôd megyei elnöktôl.
— Nem annyira az ünneplôket, mint inkább a segítô szándékú embereket hívta haza a falu — szólt Gyulakuta fiatal polgármestere, László Csaba. — A község hat települése közül Rava szorul a legtöbb segítségre. Kolcsár Sándor nyugalmazott esperes kiemelte, hogy csaknem minden erdélyi unitárius közösségnek van már amerikai testvérgyülekezete. A kisebbségi sorsot igenis vállalni, vállanunk kell, mert az életre szavaztunk. — Élni kell. Ahogy lehet — de élni KELL!
— Harminc év óta elôször látom ennyire tele a ravai templomot — ismerte el megrendülten Kolcsár Sándor.
Adorjáni Levente húsz éven át pásztorolta a kis gyülekezetet. Most az ürmösi gyülekezet 650 unitáriusának üdvözletét tolmácsolta az ünneplôknek. Beszámolója egyben számvetés is volt, ez a nép példát mutatott arra, hogyan kell a szûkös körülmények között, a tatárdúlás és a kollektivizálás "intervallumaiban" — évszázados mostohaságban is — fennmaradni, takarékosan gazdálkodni. "Isten annyit adott, hogy papnak és magnak is marad"— idézte egyik volt híve magvas szólását.
(Immár az a baj, hogy magnak se marad maholnap magyar a faluban. Hiszen a legfiatalabb férfilakos is ötvenöt éves — és csak egyetlenegy van belôle.)
Adorjáni Károly ny. lelkipásztor lelkesítô szavai után Rava leghíresebb szülötte, az ezüstös hajú marosvásárhelyi festômûvész, Kedei Zoltán szólalt fel, szövege gyönyörû poézis, amely szépirodalmi folyóiratba kívánkozik, a faluról készült rajzok, képek társaságában."Festés közben Ravára gondolok". "Gondolatban mindig Ravában vagyok, és olyankor, ha körülvesz a csönd, felfogom a hegyek üzenetét." Pedig "Rava völgyében sivár lett az élet." "Kérdések sokasága vár válaszadásra." "Állandó kiszolgáltatottságban és védekezésben élünk, s ezek párhuzamos törekvéseiben ôröljük fel maradéknyi erônket. Miközben szegényebb lesz Házunk."
A szülôföld makacs. Akár halottaink emléke, égeti lelkünket, örök, a szülôföld: szüntelen bûntudat.
"—Nem az fáj, ami elmúlt, hanem ami még meg sem született. Minden eladható lehet. Eladó a múlt?" Eladók az üres padok. Eladók az üres házak. Eladható a birtoklási vágy."
Eladható a haza? Az a csodálatos szépségû, messzi történelmi idôkbe mutató táj és világa, ahol "Buda bércén, Buda várán / Hunok laktak hajdanán"?...
Beszélô határ- és dûlônevek. "Diadalt aratok Elô-patakánál, / Diadalt harsogok Somos-patakánál, / Koccintok ó-borral Orosz-hegy lábánál."
Kedei Zoltán azt is pontosan fogalmazta meg: miként tovább. "Hogyan teremtünk kapcsolatot a pusztuló rend felett?"
Miután az elszármazottak nevében ifj. Péter Ödön beszélt — "Meg vagyok gyôzôdve, hogy Ravának nemcsak dicsôséges múltja volt, hanem kitartással, összefogással, munkával: erôs jövôje is lehet" —, Csete Árpád lelkész ismertette a találkozóra elkészült ízléses emlékkiadványt, amely egyház- és faluképet nyújt, eszmélésre, továbbgondolásra, cselekvésre késztetô adattárat és történetet kínál, a "következtetést" az olvasóra bízva. A szerkesztés a Csete Árpád, a kivitelezés a MasterDruck munkája. Borítóján (Pál Páter a tervezôje) egy felvétel látszik a harmincas évekbôl: gyermekek állnak a templom elôtt.
Ünnepi mûsor és baráti találkozás keretében folytatódott este a találkozó a kultúrházban. Hogy milyen elképzelések hangzottak el a falu jövôjét illetôen, arra késôbb talán még visszatérünk. Vasárnap a déli istentiszteleten Szabó Árpád unitárius püspök végezte a szószéki szolgálatot, az úrvacsorai ágendát pedig Kecskés Lajos lelkész, a falu szülötte.
Lezser liberális találkozó a Vácmányon
A vácmányi "Stejeris" vendéglôben gyûltek össze szombaton a Nemzeti Liberális Párt (NLP) Maros, Beszterce-Naszód, Brassó és Hargita megyei képviselôi, hogy megbeszéljék, hogyan kellene "monitorizálni a helyi sajtót", a következô választási kampányt elôkészítendô. A felkészítôt Mona Musca képviselô, Liviu Dragos, fôtitkárhelyettes és Gheorghe Radulescu, az NLP választási fôosztályának vezetôje tartotta. Bár sajtótájékoztatót hirdettek meg, erre nem került sor, mert a liberálisok szokása szerint kifutottak az idôbôl, és így aztán ki-kijöttek a képviselôk, elnökök, alelnökök a vendéglô teraszán kávézgató újságírókhoz, és bárki kérdezhetett amit akart, mindenre készségesen válaszoltak.
A Népújság Vasile Macariét, az NLP megyei elnökét bízta szóra. Tôle kaptuk a fentebb említett információt is. Szóba került a nemrégiben közzétett felhívás, amelyben Macarie az összes román pártot akarja egyesíteni egy közös polgármesterjelölt állításával az RMDSZ-jelölt ellenében. Ezt a feltételezést Vasile Macarie tagadta, s mint mondta, nagyon örül, hogy "tisztázhatjuk a dolgokat". Ugyanis, szerinte arról szó sincs, hogy ô a román pártokat az RMDSZ elleni összefogásra uszítaná, Isten ments!. Hanem? — kérdeztük. — Hanem, válaszolta, azt akarja (mármint a liberális vezetô), hogy az RMDSZ-t ezzel a felhívással arra kényszerítse, hogy egy erôs ellenjelöltet állítson a románok jelöltjével szemben, mert, szerinte az eddigiek nem voltak megfelelôek. Sajátos logikával levonta a következtetést: így az RMDSZ biztos, hogy a legeslegjobbat fogja polgármesternek jelölni.
Arra a kérdésre, hogy hányan jelentkeztek eddig a felhívásra, kiderült, hogy mindössze a Nagy- Románia Párt vette azt komolyan. Igaz, adott pillanatban megjelent a "Stejeris" teraszán Lazar Ladariu PUNR-képviselô is, s nagy összeborulásnak, puszilózásnak lehettünk tanúi a PUNR-képviselô és az NLP megyei elnöke között. Azontúl viszont, a képviselô is a teraszon koccintgatott liberális barátaival. Felemelô, ha kormányon lévô párt és ellenzék ilyen bensôséges viszonyban van...
A találkozón exkluzív interjút készítettünk Mona Musca képviselôvel, amelyben a liberális párt politikája, a jugoszláviai helyzet és egyebek mellett a megyei elnök kezdeményezése is szóba került. Hogy mi a képviselô véleménye errôl következô lapszámaink egyikében olvashatják.
Nincs abban semmi rendkívüli, ha egy cég a félév lejártával rendkívüli közgyûlést hív össze. Elgondolkozhatunk azon, hogy miért a cenzorok és nem az igazgatótanács hívja össze, de még ez sem elegendô ok arra, hogy komolyabb feszültségeket gyanítsunk. A törvény értelmében, a tulajdonosok 10%-ának kérésére az igazgatótanács össze kell hívja a közgyûlést, de bizonyos esetekben, ha az igazgatótanács nem lép idejében, a cenzorok is összehívhatják. Így ha a hirdetést a cenzorok írják alá az legfennebb azt jelenti, hogy nem sikerült a tulajdonosok 10%-át összegyûjteni, vagy hogy az igazgatótanácsnak nem érdeke a közgyûlés. Viszont ha két napra rá a társaság igazgatójának aláírásával megjelenik egy közlemény, amelyben felhívja a tulajdonosok figyelmét, hogy a meghirdetett közgyûlés nem teljesíti a törvény által elôírt feltételeket, akkor jogosan feltételezzük, hogy a szóban forgó cégnél valami nincs rendben.
A fent leírt eseménysor nem a képzelet szüleménye, hanem megtörtént, mégpedig a marosvásárhelyi Columna Rt.-nél. Ezért a szombati meghirdetett, de az igazgató által törvénytelennek tartott közgyûlésre nagy kíváncsisággal mentem és nem tévedtem. Valóban igen tüzes hangulatban találtam mind az igazgatót, mind a tulajdonosokat és cenzorokat. Nem célom itt bemutatni az elhangzott kölcsönös sértéseket és egyéb részleteket, kis fantáziával mindenki pótolni tudja ezt a hiányt. Mindössze a történtek vázlatos bemutatására szorítkozom.
Az egy órányi szinte fölösleges, néha a gyerekesség határát súroló szóváltás után Stan Virgil igazgató meggyôzte a jelenlevôket, hogy a közgyûlés nem törvényes. Összehívására, figyelembe véve az elôírásokat és a gyakorlati tennivalókat, leghamarabb szeptember 4-én kerülhet sor. Így akkorra marad annak eldöntése is, hogy elindítják-e a Columna Rt.-nél a csôdeljárást vagy sem, hiszen ez a központi probléma.
A szombatra szervezett gyûlésen jelenlevô tulajdonosok nagy többsége amellett kardoskodott, hogy a lehetô legrövidebb idô alatt számolják fel a társaságot, mivel az már csak veszteséget termel. Virgil Stan szinte hiábavalóan igyekezte bemutatni álláspontját, miszerint a Columna Rt. egy láncszem a román gazdaságban és ha a láncot lefele húzza valami, a láncszem sem emelkedhet, vagyis a gazdasági helyzet valamelyes javulása a Columna Rt.-nek is meghozná a fellendülést. Ugyanakkor a felszámolásra keresve sem lehetett volna rosszabb idôpontot kiválasztani, ugyanis a Columna Rt. fô vagyona ingatlanokból áll, amelynek a múlt év végi felértékelés elôtti értéke is elérte az 1,4 milliárd lejt.
Végül is a kérdés eldöntését a közgyûlésre bízták, annál is inkább, mivel csak ennek van joga határozni ebben a kérdésben. A tulajdonosoknak meg nem marad más hátra, mint megvárni a közgyûlést.
Az egyetlen kérdés, ami még feltehetô, hogy miért ez a nagy sietség a Columna Rt. felszámolásának kérdésében. Amennyiben az ingatlanok tulajdonjoga tisztázott, azokban a befektetett pénz viszonylag jól kamatoztatható. Azonnal felmerül a további kérdés: indulatokról és meggondolatlan üzletemberekrôl van-e szó, vagy valamilyen a háttérben meghúzódó ügy mihamarabbi elsimításáról?
Szombati lapszámunkban hírül adtuk, hogy a svájci Agrom-CH és a hazai Agrom-RO társegyesületek erre az évre programot dolgoztak ki, azzal a céllal, hogy mezei bemutatókat tartsanak a mezôgépek és felszerelések gyakorlati kihasználásánál Maros és a szomszédos megyék 19 helységében. A Mezôpanitban júliús 17-ére meghirdetett bemutató elmaradt, mivel a svájci társegyesület által Romániába hozott gépeket a román vámosok visszatartották. Szombaton, Pete Zoltán, a paniti gépkör vezetôje is csak annyit tudott, hogy nem voltak rendben az iratok. Egyébként sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy számos meghívottat nem tudtak idejében értesíteni, így azok a helyszínen értesültek arról, hogy az elhalasztott gépbemutatóra csütörtökön, július 22- én kerül sor 12 órai kezdettel Mezôpanitban.
— Rajtuk kívül hagytál—e még valaki mást otthon?
— Nagymamát. Ôt Violette-nek hívják.
— A testvérednek mi magyarul a neve?
— József. Édesanyámé Izabella, édesapám arab keresztény.
— Tudod-e édesanyád lánykori nevét is esetleg?
— Édesanyám tanárnô, édesapám fogorvos.
— Most kivel jöttél haza? Tulajdonképpen nem is tudom, neked hol az otthonod, a hazád...
— Én Esztergomban születtem, Zsuzsuk, Józsi, Marosvásárhelyen.
— És hogy jutottatok ki Libanonba? Gondolom, édesnyádék telepedhettek ki valamikor... — teszem hozzá nem kis gondolkodóban-e Marosvásárhely — Esztergom — Saida — hármas hallatán...Darvas Kozma József plébános úrtól tudjuk meg aztán, hogy szüleik annak idején Kolozsvárott, a Babes—Bolyai Egytemen ismerkedtek meg, Marosvásárhelyen kötöttek házasságot, a kis József — ma már Zsuzsuk is! — itt született, Petra viszont már Esztergomban, mivel a család, Libanonba történô kitelepdése elôtt az anyaországban, Esztergomban élt átmenetileg. Hat évvel ezelôtt távoztak aztán végleg...
Petra elmondja még, hogy Józsi tizenegy, ô maga hét éves. Józsi hatodikos, ô pedig elsô osztályt végzett. Az iskolában arabul tanítanak, nem franciául. Otthon arabul és magyarul társalognak. Édesapa még nem ért, nem tud magyarul. Petra, mint mondja, könnyen tanult meg arabul. Az ottani gyerekekkel jól kijönnek. Hogy tud-e Petra kis versikét, gyermekdalocskát magyarul? — Tud! Egy esti imádságot. Édesanyjától tanulta. Azt, amely így kezdôdik: "Én Istenem, jó Istenem/Lecsukódik már a szemem..."
— Jól érezted-e magad e két hét alatt a magyar gyerekek között? Biztos, lesz sok mesélnivalód nagymamának...
— Igen. Tudtunk beszélgetni, játszani a marosszentgyörgyi és keresztúri gyerekekkel. Jó volt itt...
— Kicsi, magyar—arab Petránk! Szeretném, ha üzennél valamit arab nyelven, azoknak a gyerekeknek, aki ezt a mi beszélgetésünket elolvassák...
— Hát...! Azt mondom akkor, hogy: TÁJNÉ LÁB MÁBÁD...!
— Biztos, kedveset, szépet gondoltál. Halljuk hát magyarul is!
— Gyertek, játszodjunk együtt...!
— A szép és talpraesett kis Petra léte, lénye, szava — bizonyos vonatkozásban — önmagáért beszél: E kétnyelvû családban, mely — mert ilyen az élet olykor!—nem is egyszer változtatott országhatárokat, rövid tizen- év alatt, a magyar anyanyelv nem vált "válthatóvá"...
Bár idônként megnövekszik a felhôzet, csapadékmentes, jobbára napos idô várható. A legalacsonyabb hômérsékleti értékek 11 és 16, a legnagyobbak 24 és 28 fok között alakulnak.
Nemrégiben másodszor is kiadták a Maros megyei sport az évek során címû román nyelvû kötetet, amely az elôzôhöz képest javított és bôvített. Szerzôje Aurel Ratiu, a Marosvásárhelyi Rádió közkedvelt sportszerkesztôje és kommentátora, akivel a bemutatót követôen beszélgettünk.
— Miután megjelent az elsô kötet, azt nyilatkozta, biztos lesz második kiadás is. Azóta készül rá?
— Már akkor mondtam, hogy a könyv nem teljes, kiegészítésre szorul. Tovább folytattam hát a munkát, ennek eredménye, hogy az elsô kiadáshoz képest másik tizenöt sportág is helyet kapott a könyvben. Ennek a kötetnek az újdonsága, hogy az eredmények 1997-ig, 1998-ig mind benne vannak. Arra törekedtem elsôsorban, nehogy kimaradjon valaki, aki érmet szerzett olimpián, világbajnokságon vagy Európa- bajnokságon, de természetesen a Balkán-bajnokságok élenjáróiról sem feledkeztem meg. Nem állítom, hogy nincsenek benne hibák, hiszen annyi adat van benne, tévedés bárhová becsúszhatott. Szeretném, hogy mindenki tudja, ezek nem szándékosak, a közölt eredményeket, ranglistákat pedig legalább két forrásból leellenôriztem. Ha ezek a források téves eredményt közöltek, akkor tévedtem én is.
— Nehezebb volt a második kötetet összeállítani, mint az elsôt?
— Igen. Amikor az elsôt készítettem, nagyon sok adatom volt már összegyûjtve, míg amikor a másodikkal dolgoztam, olyan sportágak múltjában kellett búvárkodnom, amelyekrôl az ember azt hinné, nem tudnak sokat felmutatni. Itt elsôsorban a vízilabdára, az úszásra és a birkózásra gondolok. Adatokat gyûjteni nehéz, leellenôrizni még nehezebb. Mert ha valaki például azt mondja, képzeld, Gyuri a Dombról 10 métert ugrott, nem írhatod meg rögtön; elôbb le kell ellenôrizned. Ehhez pedig meg kell hogy keress egy harmadik személyt, aki igazolja, hogy valóban úgy volt, Gyuri tényleg 10 métert szökött.
— Milyen volt a visszhang az elsô kötet megjelenése után?
— Számomra nagyon érdekes. Az elsô reakció az örömé volt, mindenki boldog volt amiatt, hogy végre van valami, ami a helyi sportról szól. Aztán sokan elkezdték megkérdôjelezni az eredményeket, fôleg azok, akik nem találták a nevüket a könyvben. Ez jelentette nekem a legnagyobb meglepetést. Már akkor is megírtam, most is elmondom: a könyvet azoknak ajánlom, akik az "árnyékban" dolgoznak, az edzôknek, akiknek bizony sokszor nem írják ki a nevét, de akiknek a munkája nélkül valószínûleg az illetô eredményekkel sem büszkélkedhetnénk. Ezek az emberek nagyon sokat tettek a marosvásárhelyi sportért. Közülük sokan név szerint is meg vannak említve, vannak azonban olyanok is, akikrôl nincs szó. Ennek az oka pedig az, hogy nem volt biztos a forrás, ezért nem mertem rá alapozni és kiírni olyan dolgokat, amelyekrôl utóbb még bebizonyosodhat, hogy nem valósak. Sok adatot a helyi sajtóból vettem át, beleértve az 1949 elôtti Népújságot is, s ezeket az adatokat megpróbáltam leellenôrizni, de nem tudtam mindet. Ezenkívül egy nevet egyféleképpen írnak a magyar újságban, másféleképpen egy románban. Egy-egy betût, ha nem úgy írok, ahogy kell, az illetô személynek rosszul esik, ami érthetô. De ezek a hibák becsúszhatnak; ismétlem: nem szándékosak, s bocsánat, ha valakit vele megbántottam.
— A múltról a jelenre térve: hogy látja, az elsô kötet megjelenése óta milyen irányban haladt megyénk sportja? Fejlôdött vagy hanyatlott?
— 1997-ben kissé pesszimista voltam, azóta kicsit másként látom a dolgokat. Szerintem az adott körülményeket tekintetbe véve, az eredmények egyenesen fenomenálisak. Pénz nélkül nincs teljesítménysport. Romániában pedig pillanatnyilag nincs pénz erre, mégis folyton — és makacsul — teljesítménysportról beszélünk. Le a kalappal mindazok elôtt, akik eredményeket érnek el. A második kötetben nincs szó ugyan a keleti harcmûvészetekrôl, de mindannyian tudjuk, mit tudnak felmutatni, akik ezen a területen ténykednek. Itt elsôsorban a wu-shura utalok. Sajnos, egy félreértés miatt nincs szó róla a könyvben, de annak a három embernek a neve, akik különösen szép eredményeket értek el — a Gombos testvérekrôl és edzôjükrôl, Horváth Attiláról van szó — az elôszóban szerepel. Remélem, hogy szponzorra lelnek és részt tudnak venni a hong-kongi világbajnokságon. Visszatérve: szerintem az eredmények sokkal jobbak, mint amit az adott feltételek alapján elvárhatnánk.
— Manapság sokat beszélnek a készülô sporttörvényrôl. Ön szerint ez megoldja a helyzetet?
— Sajnos, Romániában nagyon nagy gondok vannak, a sport ügye pedig nem a törvényen múlik. Szerintem amíg anyagilag nem állunk talpra, addig nem reménykedhetünk nagy támogatásokban. Áltatjuk magukat. Amikor mindenki jól él majd, biztos lesz pénz a sportra is, addig viszont nem. Most az van, ami volt Ceausescu idején: jelentjük, hogy hány élhelyezést, hány érmet szereztünk. Nyugaton másként nézik a dolgokat: sokat tesznek a helyi közösségekért, a helyi közösségek pedig a maguk során gondot fordítanak arra, hogy a tehetségek el ne vesszenek. Mentalitás kérdése az egész.
— Végezetül: kiknek ajánlja ezt a könyvet?
— Azoknak ajánlom, akik szeretik ezt a megyét, akik szeretik a Maros megyei sportot, függetlenül attól, hogy fiatalkorukban melyik sportág felé húzott a szívük. Ajánlom továbbá különösképpen azoknak, akik már elmúltak harminc-negyvenévesek, hiszen elsôsorban róluk, az ô generációjukról szól.
A Nemzetközi Díjugrató-verseny, valamint az országos bajnokság utolsó szakszát július 22- 25. között szervezik meg a marosvásárhelyi méntelep lóversenypályáján. Az összetett próbákon az elsô hat helyezést elért lovast díjazzák a következôképpen: I. 4200 dollár, II. hely 2500 dollár, III. 1500, IV. 800, V. 600, VI. 400, összesen 10.000 $. Egyelôre öt országból( Mgyarország, Bulgária, Ausztria, Törökország és Olaszország) jelentkeztek versenyzôk, várják még a lengyelországi, csehországi, németországi és franciaországi lovasok benevezését.
9. óra — A versenyzôk fogadása, kiképzése
9,30 — A pálya és a versenyszámok ismertetése
19. — Fogadás a Tempo vendéglôben
18. — A csapatkapitányok találkozója
18.30 — Csapatkapitányok találkozója
8.30 — A lovak orvosi vizsgája
10.00 — A versenyzôk terepszemléje
12.30 — Díjazás — zárás.
Valami mozdulni látszik a Maros megyei sportéletben. 10 év után végre. Összefogtak "a nagyok", hogy segítsék a marosvásárhelyi ASA-t. A Herlitz-Mobex üzleti páros profi módon igyekszik támogatni a kosárcsapatot. Az is jó jel, hogy egyre több a magánsportklub. De nemcsak a szakszerû sporttevékenység kezd feltámadni. A Marosvásárhelyi Napok sportrendezvényei iránt nagyon sok volt az érdeklôdô, résztvevôként, nézôként egyaránt. E jelenségre érdemes odafigyelni, akár "nyugati" szemszögbôl, felfogással. Mert odaát a sport az üzlet, pénz, amire van vevô. Majdnem 10 évnyi vajúdás után, a nálunk is üzletelgetô réteg rájön, hogy e téren is érdemes befektetni. Igaz, a nyereség csak hosszú távon térül meg. Gondoljuk csak el, egy kis összefogással, üzleti szellemmel hány iskola sportpályáját lehetne átalakítani, gondozni, megfelelô összeg ellenében bérbeadni különbözô rendezvények, mini-bajnokságok (nemcsak foci) lebonyolítására. Talán akadna majd valaki, aki különbözô városi sportvetélkedôket szervezne rendszeresen (nemcsak a Marosvásárhelyi Napokon), ahova nagyon sokan eljönnének. Potenciális fogyasztókként, akik ott a helyszínen vásárolnának trikókat, sportfelszereléseket és egy kis enni-, innivalót. A városatyák felé is fordulok. Tudomásom szerint készül az általános városrendezési terv, amely az elkövetkezendôkben jelentôsen meghatározza majd Marosvásárhely arculatát. Amíg nem késô, érdemes lenne talán valahol egy városi parkot is létesíteni szabadidô-pályák, extrém sportok gyakorlására alkalmas szerek (kerékpár, akrobatika, görkorcsolya stb. ) felállításával. Elképzelhetô egy, az ókori görög amfiteátrumokra emlékeztetô miniaréna berendezése is, ahol különbözô sportágakban népszerûsítô bemutatókat lehetne tartani. Hol van még a környékbeli erdôkben kijelölt kerékpár-, vagy kocogó sportturisztikai útvonalak kijelölése, karbantartása. Lehet, hogy ha valaki, akár a polgármesteri hivatalban, vagy bárhonnan kezdeményezné egy ilyen ötlet kivitelezését, akkor a sportfelszereléseket forgalmazó cégek, üdítôt kínálók, fitness-szalonokat reklámozók érdekeltek lennének befektetni. Feléled-e a sportélet Marosvásárhelyen ? Nem lehet tudni. De az biztos, hogy amint elkészül a városrendezési terv, azt a törvény értelmében közszemlére kell tenni és a készítôk a város lakosainak a megjegyzéseit, javaslatait is figyelembe kell hogy vegyék. Ez lesz az alkalom, sportszeretô polgártársaim, hogy tegyük le a garast egészségünk, a jövô nemzedék, a sport érdekében. Ne habozzunk véleményt nyilvánítani!
Már csak 13 nap maradt a B-osztályos labdarúgó- bajnokság nyitóérkôzéséig. Július utolsó napján (31-én) de. 11 órai kezdettel a marosvásárhelyi öreg ligeti pályán kedvencünk, az ASA a szatmárnémeti Olimpia FC legénységét fogadja, amely a tavaszi idényben még a legmagasabb osztályúak társaságában kergette a pettyest.
Az utolsó 50 évben a két város focicsapata számtalan alkalommal találkozott egymással hivatalos mérkôzésen (egyeseket a tévé is közvetített), melyeken izgalmakban bôvelkedô nagy csatát vívott a két együttes a bajnoki pontokért. Elmondhatjuk, hogy a mérkôzések szinte kivétel nélkül sportszerûek voltak, s éppen ezért nem túlzás a találkozót "örök rangadó" névvel illetni.
Egy 26 éve lejátszott találkozóra térnék most vissza. Talán ez az 1963-as mérkôzés volt a legszebb. A marosvásárhelyi csapat már a kezdeti percektôl kitûnôen szerepelt, jó volt az összhang a csapatrészek között és már az elsô félidôben három alkalommal talált a szatmáriak hálójába. A végeredmény is ez volt. Emlékezhetünk Boros Titus bravúros védéseire. A két szélsô, Selymes I. és Hajdú Janika, mint a szellôk szárnya, úgy mozgott a pályán, remek alakításukkal nagyban hozzájárultak a sikerhez. Ezen a mérkôzésen búcsúzott el a vásárhelyi gólerôs játékos, Józsi Dezsô, akinek addig számtalan kiváló szereplésérôl számolhattunk be. Abban az idôben a marosvásárhelyi csapat két nagy êkészletbôl tevôdött össze. Az egyikben az idôsebb generáció képviselôi, Gierling György, Józsi Dezsô, Tuzson Károly kaptak helyet, a másik oldalon êjöttek a fiatalok, Kiss Madocsa, Nagy Miki kerültek Kiss István tanár csapatába.
Jövô szombaton George Ciorceri tanítványaitól százszázalékos biztos gyôzelmet várunk a szatmárnémeti Olimpia elleni találkozón, amit, reméljük nem is fog elszalasztani a hazai legénység. Úgy tûnik az utolsó barátságos találkozók alapján, hogy erre minden feltétel adott.
Remélhetôleg a nyár kellôs közepén újra megtelnek az öreg ligeti pálya lelátói, és az ASA magabiztosan fog szerepelni saját szurkolói elôtt, akik nem felejtik a néhai Moldován Zoli elsô számú szurkolót, s hajrá, ASA! buzdításukra a játékosok maximális sebességre kapcsolhatnak az elsô pillanattól kezdve.
Jelen elôzetest a szatmári csapat 1954-55-ös felállításával zárnám, amely a város talán minden idôk legjobb együttese volt. A kapuban Pintea és Oroszi Pörci, továbbá Dézsi, Oláh, Muresan a fedezethármas, középen Grabán, Iacob, Dragos (Dorogi) foglaltak helyet, a csatársorban pedig Tudor, Hájer, Ferenczi Micu (a B-osztály egykori gólkirálya), Niculescu Pali és a néhai Ambrus szerepelt.
Hogy mi lesz a következô êörök rangadón , erre a kezdôrúgás elôtt és után a szatmári Both Gabi vezetôedzô, míg a másik oldalon a precíz Ciorceri által irányított csapatok adnak majd választ.
Copyright © Népújság - 1999