|
LI. évfolyam 162. (14214) |
1999. július 15. csütörtök |
Az úgynevezett Jobboldali Erôk Szövetségének néhány vezetôje azzal kérkedik, hogy a Hargita megyei székely polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok beiratkozni készülnek ebbe a fantompártba... — ha a hírnek van valami alapja, akkor az lehet, hogy a szóban forgó párt székelyföldön kószáló képviselôi megígérhették a krumplifelesleg felvásárlását, ami jó üzlet lenne, s még jobb, ha elôleget kérnek!
Persze, sokkal valószínûbb, hogy nevezettek korteshadjáratát nyelvi félreértések tarkítják, hiszen Paul Ghitiu szenátor szerint a székelyek "a szekuritátés és kommunista praktikák miatt" idegenednek el az RMDSZ-tôl...
Valeriu Tabara, a PUNR máris bejelentett elnökjelöltje annyit már tud, hogy jó nagyokat kell mondania, ha azt akarja, hogy valaki is számba vegye... — aktuális nagyotmondása szerint "azonnali követelmény az elnöki köztársaság"! — de lehet, hogy a személyi diktatúra járt a fejében...
A választópolgárok fejében azonban egészen más járhat, mint Tabara és a PUNR, mert a közvélemény-kutatások szerint alig érik el az egyszázalékos támogatottságot... — nagyotmondás helyett talán jobban tennék, ha biztosabb munkahely, és jövedelem után néznének, mint a politika...
Szinte naponta halljuk, hogy a vajdasági magyarok ügye mennyire irritálja az Erdély-féltésbe ragadtak fantáziáját... — talán ezért talál náluk süket fülekre a Szerbia keleti részén több százezer román sorsa!
Az Erdélyi Napló fô hír- félremagyarázója az oktatási törvényt firtató majd egyoldalas, Csapó József szenátornak és Kónya Hamar Sándor képviselônek szót adó, "kiegyensúlyozott" öszeállításában azt állítja, hogy a kormánypárti RMDSZ-politikusok "többnyire csak a törvény valós vagy vélt pozitívumait sorjázzák..." — eszébe sem jut, hogy a "többnyire" azért van, mert szempontjainkból többnyire javulhat az anyanyelvi oktatás helyzete!
A "többnyire" után szóban forgó szerzô már-már kimondatlanul is árulást kiált, mondván, hogy "A pillanatnyi személyi érdekeknek engedve, a hatalmi pozíciókhoz ragaszkodva az RMDSZ lemondott a saját programjában meghirdetett egyéni és kollektív jogérvényesítésrôl"... — talányos kompozíció, mert hosszan elmélázhatunk, hogy a törvényt megszavazó RMDSZ-politikusoknak milyen pillanatnyi személyi meg hatalmi érdeke teljesül be például az anyanyelvi szakiskolák szervezésének lehetôségével, netán már kinéztek maguknak egy-egy "zsíros" egyetemi kar vezetôi tisztet...
Szerzô meglehesen különös reakciókat feltételez az erdélyi magyarokról, mert az 1995- ösnél többrendbelileg is kedvezôbb törvény elfogadásával a "precedensértékû engedménnyel" a reménytelenséget, a beletörôdést, a "nem lehetet" közvetíti a tagság felé... — úgy látszik nem csak az ostobaságnak, hanem a mindenáron (még az elemi logika árán is) mûvelt ellendrukkerségnek sincs határa!
Ennek a terméke lehet az a "mélyenszántó" megállapítás, hogy az elfogadott törvény "a többségi asszimilációs politikát kodifikáló jogszabály"! — kétségtelen, megviseli az embert, ha rájön önmagában, hogy rossz lóra tett...
Kérdés persze, hogy szerzôben a sokesztendôs politikában való tévelygés után miért nem tisztult le legalább annyi, hogy parlamenti demokráciákban alig találhatók mások, mint "kompromisszumos jogszabályok"... — s talán azt sem haszontalan észben tartani, hogy csak a diktatúrákban kompromisszum-mentesek a jogszabályok!
A tömény kibicdemagógia persze arra szolgál, hogy elleplezze a kompromisszummentesség másik változatát, amit "jogérvényesítés" címén megtapasztalhatott és megtapasztalhat a világ Koszovóban és környékén... — mert hát gerincesebb dolog egyenesen kimondani, hogy messze van a "mindent vagy semmit" torkolatvidéke!
Szerzônknek, kétségtelen, nem sikerült volna ilyen kimagasló eredményt produkálnia az erdélyi politikai sulyokvetésben, ha röviden konzultál legalább a törvény ellen szavazó Csapó szenátorral és a törvényt ugyan megszavazó, de fölötte fanyalgó Kónya Hamar Sándor képviselôvel... — mulasztásával nincs egyedül, mert a K.H.S.-sel interjút készítô is elfelejti megkérdezni a képviselôt, hogy csupa fenntartásai dacára miért is szavazta meg a törvényt!
Esetleg kiderült volna, hogy valójában nem szûkültek, hanem tágultak az anyanyelvi oktatás lehetôségei? — ami feltehetôen nem tett volna jót a lap szabadelvû (nyilván egyben keresztény és nemzeti) elôítélet-mentességérôl terjesztett mítosznak...
A székelyudvarhelyi "incidensre" adott hírszerzô hivatali válasz természetesen csak a naivakat tévesztheti meg — ami pedig a SRI-vel szembeni "hivatalos eljárást" illeti": az egyszeri ember sem azért verte meg a fiát, mert lopott, hanem azért, mert rajtakapták!
Ámbár ez a "rajtakapták" is különös, ha belegondolunk: ha semmi értelme nyilvános rendezvényeket lehallgatni (már a beépített megfigyelôket leszámítva), s ha nem vesszük mindjárt amatôrködésnek a hivatalbeliek "lebukását", akkor csak az juthat eszünkbe, hogy — amolyan figyelmeztetôként — szándékos leleplezôdés történt... — itt vagyunk, mindent látunk, mindent hallunk, hát messzire ne kalandozzon a fantáziátok!
Az sem kevésbé nyilvánvaló, hogy a látszatot ôrizni kell, de ez hírszerzô szolgálat esetében aligha eshet egybe a lényeggel, vagyis akinek kötelessége információt szerezni, az infoprmációt szerez! — a polgári demokráciákban éppen úgy, mint a mifelénk honos felemás demokráciában, arra kifinomultabbak, erre érdesebbek a képmutatás praktikái...
Nálunk nem az az igazi veszély, hogy "megfigyelnek", hanem az, hogy ezt a szekuritátés múltba nyúló elôítéletekkel teszik, s anélkül, hogy a nemzetbiztonság tényleges érdekei szerint tennék! — így tartják aztán feltehetôen szemmel mindazokat, akik például az autonómia szót a szájukra veszik, de nem látszanak odafigyelni pártokra és személyekre, akik maholnap tíz éve minden úton-módon akadályozzák, aláaknázzák a valóban nemzetbiztonsági érdeket, Románia európai integrációját...
Meglehet persze, hogy az említett kerékkötôk sem kerülik el a mi adóinkból is élô hivatal illetékeseinek figyelmét, ám azt valahogy mindig elfelejtik eléggé hangsúlyosan a köz tudtára adni idôszaki beszámolóikban — ezzel szemben rendre az irredenta, szeparatista meg hasonló fogalmak köré szônek óvatosabb vagy nyersebb körítést, mikor milyen éppen a bel- és külpolitikai klíma, s miben kell odainteni nekünk, hogy nana, el ne szakítsátok a hámot...
A székelyudvarhelyi SRI- "incidens" ügyében
Nemrég röppent fel a hír, mely szerint Székelyudvarhelyen július 8-án, Polgári esték címmel rendezvényt tartottak, amelyre meghívták Csoóri Sándort, a Magyarok Világszövetségének elnökét. Este 11 órakor a rendezvényrôl távozók észrevették, hogy egy parkoló gépkocsiból filmezik ôket. A gépkocsiról kiderült, hogy a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) helyi szervezetének egyik autója. A SRI helyi vezetôje (aki kétórás késéssel érkezett a helyszínre), katonai titokra hivatkozva megtagadta a gépkocsi felnyitását, s figyelmeztette a felháborodott embereket, hogy törvényt sértenek, ha a titkosszolgálat akcióját akadályozzák.
Az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla az ügy kapcsán találkozott Costin Georgescuval, a SRI igazgatójával, aki elismerte, hogy a jelenlegi kormányzat hivatalba lépése elôtt a SRI-n belül külön vizsgálták az irredentizmust és a "magyar veszélyt". Viszont biztosította Markót, hogy ezt a tevékenységet felszámolták.
A SRI cáfolatot tett közzé, amelyben kijelenti: "A Román Hírszerzô Szolgálat nem a Polgári esték rendezvény résztvevôit figyelte, hanem más feladatot végzett július 8-án Székelyudvarhelyen". A titkosszolgálat sajtóirodája által kiadott közlemény szerint a SRI eddig sem figyelt, s ezután sem fog olyan rendezvényeket figyelni, amelyeket törvényes keretek között tartanak, következésképpen nem figyelte meg a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalban tartott Polgári esték rendezvényt sem.
Az intézmény autóparkjába tartozó gépkocsi közterületen parkolt, nem szegett meg egyetlen törvényt sem, és semmi köze nem volt a polgármesteri hivatalban zajló rendezvényhez. Ezért is meglepô — olvasható a SR közleményében — egyes hivatalnokok magatartása, akik a polgárokat a gépkocsi blokálására biztatták.
Meglepônek nevezik a tényt, hogy úgymond a helyzetet kihasználva, a Duna televízió elferdítette a tényeket, s a SRI lejáratása céljából "szekus módszerek" használatával vádolta a szolgálatot.
Végül sajnálatukat fejezték ki az incidens miatt, és kijelentették, hogy a SRI az ország bármely részében, a törvényes elôírásoknak és a saját hatáskörébe tartozó kompetenciáknak megfelelôen tevékenykedett és fog tevékenykedni a továbbiakban is.
Antal István képviselô, a helyi RMDSZ szervezet elnöke Costin Georgescutól, a SRI igazgatójától kért felvilágosítást az "incidenssel" kapcsolatosan, ugyanis, mint mondta, a titkosszolgálat sajtóirodája által közzétett kommünikébôl nem tûnik ki, hogy pontosan ismernék az események lefolyását.
Ugyanakkor arra kéri a szolgálatot, legyenek operatívabbak az ilyenszerû események tisztázásában, ugyanis az "incidens" után négy nappal került sor csupán a SRI hivatalos állásfoglalására.
Végül figyelmezteti a SRI igazgatóját, hogy élni fog a jogával, és a szenátus megfelelô szakbizottságához fordul az események kivizsgálása érdekében.
Július 8-án járt városunkban osztrák küldöttség, amely a Flextronics International GmbH marosvásárhelyi beruházásának lehetôségét vizsgálta. A Richard Pfaffstaller és Hubert Höfferer, a Flextronics Kelet-Közép- Európával foglalkozó pénzügyi és szervezési igazgatóinak reggeltôl estig tartó látogatása, úgy tûnik, nem volt hiábavaló, tudtuk meg Orbán Dezsô alpolgármestertôl, aki a polgármesteri hivatal részérôl fogadta a vendégeket. A szakterületükön világranglistán negyedik helyet elfoglaló nemzetközi cég küldöttei úgy nyilatkoztak, ha feltételeiket teljesítik, szívesen terjeszkednek Marosvásárhely fele.
A Flextronics Magyarországon már három gyárral is jelen van, közülük egyik Zalaegerszegen. A polgármesteri hivatal küldötteinek júniusi látogatása során elöljáróink kapcsolatba léptek a testvérvárosunkban levô gyáregységgel. Ekkor ajánlották fel a beruházás lehetôségét és szavaik nem bizonyultak pusztába kiáltott szónak.
A múlt heti látogatáson elsôsorban a közlejövôben magánosítandó Sumelt ajánlották fel nekik, de az ÁVA Maros megyei vezetôségével folytatott tárgyalások és a gyárban tett látogatás után inkább a zöldmezôs beruházás mellett döntöttek. Ennek megfelelôen felkérték a polgármesteri hivatalt, hogy ajánljon nekik 10 hektárnyi területet Marosvásárhelyen vagy annak közelében, és két héten belül válaszoljanak, tudják-e teljesíteni a Flextronics feltételrendszerét. Kéréseik között szerepelnek olyanok, mint az építkezéssel kapcsolatos engedélyek egy hét alatt való kibocsátása, illetve szabad vámterület kialakítása a gyár területén, tekintettel arra, hogy a világon mindenhol ennek a rendszernek megfelelôen dolgoznak. Nyilván, a külföldi beruházóknak járó kedvezményekre is igényt tartanak.
Ennek fejében ígéretük szerint 3 hónap alatt befejezik a beruházás elsô szakaszát, s 1,5 hektáron felépítik az új gyáregységet, betanítják a mintegy 1000 alkalmazottat és beindítják a termelést. A dolgok kedvezô alakulása esetén ezt újabb beruházások követhetik. A mindezekbe befektetni szánt tôke elérheti a 70 millió dollárt. A második szakaszban már 5,5 hektárnyi terület beépítésérôl van szó, és az alkalmazottak számának a megduplázásáról.
Vagyis ezen elektronikával, mikroelektronikával foglalkozó nemzetközi cég bejöveteléhez sok feltétel adott. Elsôsorban van rá szándék, másodsorban Marosvásárhelyen könnyedén találnak szakképzett személyeket, akiket alkalmazhatnának.
Most már csak az a kérdés, hogy sikerül-e kihasználnunk a lehetôséget. Tudom, nem könnyû 10 hektár területet Marosvásárhelyen kijelölni, különösen ilyen rövid idô alatt, de egy ilyen cég bejövetelével járó elônyök megérik az erôfeszítést. Június 8- ától számított két héten belül tehát a polgármesteri hivatalnak nyilatkoznia kell, reméljük, sikerül pozitív választ adniuk.
A magyar kormány — a törvény értelmében — kétévente készít összegzést az országgyûlés számára a kisebbségek helyzetérôl. Az idéni az 1999 februárjáig terjedô két esztendô eredményeit gyûjti össze.
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) által elôkészített dokumentum tartalmazzan: a kisebbségi szervezeteknek a hivatalos adatoknál magasabb értéket mutató becslései szerint Magyarországon a kisebbségekhez tartozók létszáma 845500 és 1092500 közötti, ezen belül a cigányságé 400-600 ezer. Mint írják, a cigányság becsült létszámát tekintve magyarország — 38 ország ugyancsak becsült kimutatásai alapján — Románia, Bulgária és Spanyolország után a negyedik helyen áll Európában. Az összegzés rámutat arra is, hogy 1975-ben 25 ezer cigány élt Budapesten, mára ez a szám 46 ezerre nôtt. A vidéki városok esetében az emelkedés csaknem háromszoros.
A megállapítások szerint a magyarországi cigányság mintegy 80 százaléka magyar anyanyelvû. A magyar nyelv vált uralkodóvá más kisebbségi családok többségében is, többnyre megszakadt tehát a nyelv átörökítésénak folyamata.
A dokumentumban leszögezik: a magyarországi kisebbségek iskolázottsági, foglalkoztatási, jövedelmi mutatói általában nem térnek el az azonos térségekben hasonló körülmények között élô többi lakoséitól.
A kisebbségi oktatáson belül az anyag a kisebbségi kétnyelvû oktatást nevez a legdinamikusabb területnek. Utal arra, hogy a statisztikai adatok szerint 1990-ben az iskolák száma 42 volt, ez 1997-re 60-ra emelkedett.
A nemzetiségi tanulók létszáma 1992 és 1997 között a németek, a románok és a görögök esetében nôtt, míg csökkent a szlovének, a horvátok, a szerbek és a szlovákok körében. "Ma a kisebbségi kétnyelvû általános iskolák mintegy 70 százalékában a német a célnyelv", tartalmazza a kormánybeszámoló.
"Magyarországon kialakult a jogállami intézményrendszer, állami szinten, az állami politika szintjén tudatos diszkrimináció nincs az országban", áll a dokumentumban. De hozzátszeik: egyes hatóságok gyakorlatában jelentkezhetnek diszkriminatív tendenciák. Összegezésként a beszámoló magállapítja, hogy magyarországon az esélyegyenlôség megteremtésére irányuló állami intézkedések nyomán a jogi szabályozás rendszere hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítja az államplgári, ezen belül a kisebbségi jogokat.
A csaknem 160 oldalas beszámoló az elkövetkezendô idôszak kisebbségpolitikai feladatai között kiemeli: a választójog reformfolyamata keretében rendezni kell a kisebbségek parlamenti képviseletét, megszüntetve ezáltal az évek óta fennálló alkotmányos mulasztást.
A parlamenti képviselet szabályozásáig meg kell teremteni annak lehetôségét, hogy a kisebbségek képviselôi más módon bekapcsolódhassanak a törvényhozás munkájába", olvasható az anyagban.
A dokumentum összeállítói felhívják a figyelmet arra, hogy — az Európai Unióhoz történô csatlakozás szempontjából is — kiemelt kérdésként kell kezelni a cigányság helyzetének jevítását. Mint írják: a cigányság társadalmi integrációjának erôsítése további forrásbôvítést igényel. A középtávú intézkedési csomag eredményes megvalósítása érdekében "erôsíteni kell a kormányzati együttmûködést, és az e célra felhasználható költségvetési források nagyságát".
"A kormány alapvetôen az eddigi konszenzusos kisebbségpolitikát kívánja folytatni", szögezi le a dokumentum. Végül kiemeli, hogy a kormány a kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nem csak a nemzetközi kötelezettség-vállalásokból eredô feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja.
A központi sajtó hírverése nyomán lehetetlen nem tudni, hogy a Renault cég 50 millió dollárért vásárolta meg a pitesti Dacia cég részvényeinek 51 %-át. A Dacia mintegy 29000 alkalmazottjával tavaly 100000 gépkocsit gyártottak és adott el.
Szakértôk szerint a Renault cég nem kötött rossz üzletet, amikor felvásárolta a telket és a gyárat, minden vám- és pénzügyi kedvezményével együtt. Cserében kötelezte magát, hogy 219,7 millió dollárt fektet be és a Daciát rangban a Renault cég második gépkocsijává változtatja, amelynek ára 6-8000 dollár lesz. Ilyen feltételek mellett a Daewoo egén gyülekezni látszanak a viharfelhôk. Ez utóbbi cég 156 millió dollárt fizetett a craiovai Oltcit gyárért, amely akkoriban évi 3000 gépkocsit gyártott, 3000 alkalmazottal. Mivel még nem volt rá törvényes keret, a telket csak bérbe vehetik. Befektetéseik máig elérik a 800 millió dollárt, de valószínûleg ez sem segíti ôket hozzá az 1999. évi 67-es kormányhatározat által az 50 millió dolláron felüli befektetôknek adható kedvezményekhez. Így a dél-korei autógyártó cég tovább folytathatja nehéz harcát a fennmaradásért. Elkeseredésük is érthetô, hiszen látják, hogy fô ellenfelük külön kormányrendelettel biztosítanak elôjogokat.
Kettejük harcában pillanatnyilag egyértelmûen a Renault van jobb helyzetben. A hivatalos nyilatkozatokban is mindenki derülátó a Dacia jövôjét illetôen. Nem is érdemes miattuk aggódni, csak annyit jegyeznék meg félhangosan, picit talán ünneprontóként, hogy ettôl még az ország nem lábalt ki a rendkívül súlyos gazdasági helyzetbôl.
Annak ellenére, hogy Románia egyik legmodernebb kôolajfinomítója, és hogy kitûnô helyen fekszik, a Petromidiát már két éve nem sikerül eladni. Újabb és újabb elszánt vásárlók akadnak, de valami mindig közbejön.
A finomító története egyébként is különösen színes 1975-ös felépítése óta. A "kaland" azonban csak 1997 után kezdôdött el. Akkor a Ciorbea-kormány felszámolási listáján elsôk közé került, fôként a Bancorexnél levô adósságai miatt. Aztán lekerült a feketelistáról az került a magánosítandó cégek listájára. Már 1997 nyarán két román és három külföldi cég "vetekszik" érte, végül a Petromidia USA-val kezdôdnek el a tárgyalások. Néhány hónap bizonytalanság után világossá vált, az 1 milliárd dolláros üzletbôl semmi sem lesz, és februárban véget vetnek a tárgyalásoknak. A második privatizáció tavaly július 30-án kezdôdött el, miután a vállalat újra és újra a bezárás és felszámolás mezsgyéjén egyensúlyozott.
Bár a hercehurca folytán az árából valamicskét engedtek, októberben a határidôk többszörös meghosszabbítása után is csak egy vásárló akadt, a török Akmaya. Ez év január 25-én aláírták a 725 milió lej értékû szerzôdést. Már csak annyi maradt hátra, hogy az Akmaya fizessen, de erre nem került sor, viszont perelni akarnak és persze mindkét félnek megvannak a maga érvei. Az Akmaya azt veti a román fél szemére, hogy nem kínáltak a Renault céggel azonos kedvezményeket nekik, az ÁVA meg nem tágít: ha nem fizetett határidôig, akkor a szerzôdést fel kell bontani. Végül a kormány, ha nehezen is, de meghozta a döntést: ha az Akmaya nem teljesíti a szerzôdéskötésbôl adódó kötelezettségeit, elveszíti a 7 milliárd dolláros garanciaösszeget és a szerzôdést felbontják.
A Petromidiát így újra meghirdetik. A szóbeszéd szerint már van rá legalább három jelentkezô... Mindent egybevetve azonban nem szabad elfelejtenünk azt az "apróságot", hogy a szóban forgó, 3700 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalat már hét hónapja nem üzemel. Karbantartása havi 50 milliárd lejbe kerül, és a munkások ebben az idôszakban vagy nem, vagy nevetségesen kis fizetést kaptak.
1991-ben a Maros szövetkezetbôl kivált Solidaritatea, az ekkor elkészült új épületbe költözött a marosvásárhelyi Jeddi útra. A Maros szövetkezet vagyonának felével, és a tagok felével kezdve meg életét. Akkoriban több részlegük is volt: elosztókat, vezetékeket, kapcsolókat szereltek a kábelgyárnak, kartonból dobozokat hajtogattak, borítékot és díszes textíliákat készítettek, míg a varrodában ingek készültek. Már az elsô években megszûnt, bár kezdetben volt bôrdíszmûves- és kárpitosmûhely is. Hasonlóképen megszûnt a szerelômûhely, a kartondobozokat hajtogató részleg meg kivált. Ez az esemény egyben a Cartonserv szövetkezet létrejöttét jelentette, ugyanakkor mivel az addig a Solidaritateában dolgozó fogyatékosok nagy része dobozolt, megszûnt a Solidaritatea a rokkantak szövetkezetének lenni.
Persze az eltelt idô nem csak a részlegek felszámolására volt alkalmas, hanem újak is létesültek, köztük a trikó- és pizsamarészleg.
1996 a szövetkezet életében fordulópontot jelentett. Ekkor vették fel a kapcsolatot a Foromed SPA olasz ügyféllel, aki azóta is egyik legjobb partnerük, és akinek egyszer használatos kórházi ruhát gyártanak. Ezt további külföldi megrendelések követték, 1998-ban új napernyôrészleget avattak, amely a szintén olasz Maffesi SPA-nak szállít. Közben pedig folyamatosan varrják az ingeket. A szövetkezetnek mára 250-260 tagja van. Mondani sem kell, hogy a Solidaritatea sem kerülhette el napjaink rákfenéjét, a komolytalannak bizonyuló ügyfelet:
— 1998 májusától német exportra kezdtünk ingeket varrni, de sajnos, még a múlt év novemberi számlákat sem fizették ki — mondja Benedek Béla, a Solidaritatea alelnöke. — Ez a szövetkezetnek nem csak a közvetlen kárt jelentette, mert erre még rátevôdik az a pénzösszeg, amit a munkások megfizetésére költöttünk. Nem lett volna ugyanis szerencsés szélnek ereszteni ôket. Az ingvarrás a szakma legjobbjait igényeli. Nálunk sok jó varrónô van, akiket azonnal alkamaztak volna mások, és amikor egyensúlyi helyzetbe kerültünk volna, akkor nem maradt volna munkásunk. Így ideig-óráig, átmeneti jelleggel egy besztercei szövetkezetnek egyszer használatos ruhákat gyártottunk, de ezt nem fizetik annyira meg, mint az ingvarrást. Mindenestre veszteségeink elérik a 120 milliót, perben is vagyunk velük— mondja Benedek Béla, majd megélénkülve fûzi hozzá:
— Most azonban új ügyfelünk akadt, akinek rendelései remélhetôleg havi 1000 inget is feljenthetnek. Ez fedi annak a 30-40 személynek a munkakapacitását, akiket eddig máshol voltunk kénytelenek foglalkoztatni.
Amikor a tervekrôl kérdezem, sajnálkozva magyarázza:
— Terveink volnának, de kénytelenek vagyunk visszafogni a fantánziánkat, mivel nincs helyünk terjeszkedni. Hamarosan befedünk egy nyitott raktárteret, és ha sikerül kiegyezni a Feugter német céggel, akkor a szövetkezet hátsó telkén új ingkészítô részleget építünk. Bár a múlt része, mint beruházást meg kell említenem, hogy tavaly novemberben az építkezésen kívül egy komoly beruházást fejeztünk be, és azóta van saját hôközpontunk. Ezzel a korábbi 26-30 milliós fûtési költséget, ami mára már elérné az 50 milliót, 7 millióra csökkentettük.
Egyszóval nem panaszkodhatnak. Ha sikerül augusztus 31-ig kifizetni az állami költségvetésnek a 190 milliós adósságot, akkor egy már létezô határozat értelmében eltörölik a büntetô kamatokat, és valóban nem marad akadálya fejlôdésüknek. Szôhetik terveiket egy saját gépekkel felszerelt ingkészítô mûhelyrôl, amelyre már nemcsak a hagyomány, de a piaci követelmények is úgyszólván kötelezik; távlatokban kisbútorgyártás és még ki tudja...
Kis történelmi hangulattal lepte meg vásárhelyi közönségét kedden este a budapesti Jánosi Együttes. Azokból a korokból hozott zenei tudósítást, amikor még Marosvásárhelyen Kultúrpalota sem volt, amikor a pór és a köznemesség száján Kossuth kultusza "elevenen" élt a negyvennyolcas szabadságharc vagy az azt követô Bach-korszak idején.
Fekete-fehérben három zenész a színpadon és az egyszerû, közismert hangszerek. Jánosi András hegedûn, Turi András brácsán és a felvidéki Pálfi Zsolt nagybôgôn játszott és Szûcs Miklós a reformkortól az osztrák megtorlásos elnyomásig terjedô idôszak közkedvelt dalaiból és hangszeres "muzsikáiból", valamint ezekkel a szöveg vagy dallam vonatkozásában rokon, de késôbbi lejegyzésû népi szólamokat énekelt. A korabeli dalszövegek hûen tükrözik koruk közhangulatát. Szinte nyomon követhetjük bennük a történelmi eseményeket, a reformkor évtizedeitôl a kiegyezésig. Jánosi András és Kobzos Kiss Tamás (objektív okok miatt nem jöhetett el Marosvásárhelyre) késôbbi gyûjtéseinek darabjai viszont arról tanúskodnak, hogyan ôrizte meg a magyar nép szívében a szabadságharc emlékét.
Az együttesrôl annyit, hogy immár huszonöt éve mûködik, táncházas zenekarnak tartja magát, negyed évszázad alatt irányvonala nem változott. Az együttes életében meghatározó a "névadó" Jánosi András zenei elgondolása, ilyen irányú felkészültsége. Célkitûzése, hogy minél eredetibb, autentikus stílusban kutassák fel, tanulják meg és nyilván adják vissza a falusi hangszeres muzsikát. 1981-ben Bartók forrásdallamait bemutatták Olaszországban, Londonban, New Yorkban és természetesen Magyarországon, ahol élô mûsor a mai napig. Több mint egy évtizede annak, hogy Jánosi András a XVIII. századi magyar kéziratos hangszeres zenei gyûjteményeket böngészni kezdte, amint kitûnik,nem öncélúan, hiszen eredményeirôl a közönségnek is számot adott az együttes elismerô sikerrel, legutóbb éppen most itt, Marosvásárhelyen.
A fentieket Jánosi Andrással Marosvásárhelyen folytatott beszélgetésünkbôl szûrtük ki, kérdezve azt, hogy lévén a Bach-korszak szellemi bilincse, ha más formákban is, de több mint egy évszázadig szorított mifelénk, lappanghat-e még feltáratlan népzenei érték, avagy más szóval Bartók Béla vagy Kallós Zoltán után Erdélyt még fel lehet újra és újra fedezni?
Jánosi András: — Bármennyire is kutatója vagyok a népzenének, az erdélyi népzenét nem ismerhetem annyira, mint Kallós Zoli bácsi, de ennek ellenére valószínûnek tartom, hogy lappang még komoly népzenei érték. Az eddig százszor is felvett dallamoknak lehet olyan változata, szövege, ami eddig valahogy nem került elô. Tulajdonképpen a XVIII. századi magyar tánczenei gyûjteményeknek anyaga azt bizonyítja, hogy az a szép hangszeres zene, amit az erdélyi falvak megôriztek a XX. század végéig, nem más, mint a régi, 200-220 évvel ezelôtti összmagyar népzene, ugyanis mintegy 220 évvel ezelôtt olyan mennyiségben kerültek elô a mai erdélyi falusi muzsikához hasonló vagy teljesen azonos stílusú dallamok nagyon messzirôl, a XVIII. századi Észak- Magyarországról, Nyugat- Magyarországról, Felvidékrôl, és ezek olyan gyûjteményekbôl, amelyeknek nem volt közük Erdélyhez, amely csak úgy képzelhetô el, hogy ez általánosan meglevô tánczenei anyag volt.
Mi nem tettünk le az autentikus muzsikálásról, a mi "felfedezéseink" az erdélyi zene régiségét, hagyományait bizonyítják, ha a kétszáz éves dallamok hangról hangra megôrzôdtek, akkor lehetetlen, hogy a játékstílus ne ôrzôdjön meg, tehát sok minden igazolja, hogy az archaikusan játszó erdélyi falusi zenészek megôrizték a XVIII. század végi játékmódot, ezeknek a dallamoknak az életre keltéséhez is nélkülözhetetlen megismernünk a falusi zene archaikus elôadásmódját.
Írásunk címét a Jánosi Együttes és Kobzos Kiss Tamás közös CD-jének borítójáról kölcsönöztük, amelyre a szabadságharc korának dallamaiból a korabeli források, valamint népi emlékezet szerint rögzítettek egy jó csokorral.
Hol vannak a régi csûrös bálok? A fiókban.
A marosszentgyörgyi sósfürdôt naponta több százan látogatják. A meleg fürdôt és a kezelôt 100-120 személy veszi igénybe. A látogatottság nem annyira a kitûnô fogadtatásnak s a színvonalas körülményeknek, mint az ottaninál jobb lehetôség hiányának tudható be. Az idény kezdete óta több olvasónk jelezte, hogy a személyzet viselkedése kivánnivalót hagy maga után, s az is visszás dolog, hogy bár a jegypénztár 7.30-kor nyit, a meleg fürdôre csak negyedóra múlva, míg a strandra csak 9 órakor engedik be a napozni s fürödni érkezôket. Panaszkönyvet igényelni is hiábavaló, hiszen még gorombább szavakat hallhat a panaszkodó.
Vasárnap délelôtt a jegypénztárnál kedvesen fogadtak. A középkorú hölgytôl megtudhattuk, hogy az egész napos — 9-19 óra között — strandolásért felnôttek 10.000, gyerekek öt ezer lejt fizetnek, 2 decinyi iszap 3.000 lej, míg negyedórás masszázs 10.000 lej. A kádas gyógykezelés is ugyanennyibe kerül.
A fürdôhely bejáratánál három férfi kéri a jegyeket. A szûk helyen való belépéskor a fiatalabb hölgyek csípôs, pajzán megjegyzéseket hallhatnak formásabb testrészeikrôl. Tiltakozni az idétlen viccelôdésért nem érdemes. A zsúfolt strandon csak a korán érkezôk kapnak napozóágyakat, a kevésbé szerencséseknek a homokos, gyomnövényes földre kell teríteniük a pokrócaikat. A nudistáknak fenntartott helyen sem jobb a kínálat, s a pár ágy az itt barnulók felének sem elég. Az illemhelyen tisztaság van, de a gyakori használatra a víz nem elegendô. Ugyanez a helyzet az édesvizû zuhannyozóknál is. Ha a hatból négyet egyszerre használnak, a másik kettô használhatatlan. A strandon levô kis bódé a benne található árukkal — bár sokkal magasabb áron kínálják ôket, mint a városban — hasznosnak bizonyul.
Opris Ilarie Gheorghe igazgatónak jeleztük észrevételeinket, s a hiányosságok okairól érdeklôdtünk. A gyógyfürdô vezetôje az elavult berendezésekre, a megfelelô anyagiak hiányára hivatkozott. Ugyanakkor elmondta, hogy azok, akik a személyzet viselkedését vagy a körülményeket kifogásolják, írásos panasszal fordulhatnak a vezetôséghez. Ôk majd kivizsgálják azokat, és ha szükséges, megfelelô intézkedéseket is hoznak. Az édesvíz hiányát az alacsony nyomással — a vizet Marosvásárhelyrôl kapják —, a homok és gyom létét a talaj minôségével magyarázta. Kérdésünkre, hogy ha már fél nyolctól nyitva a jegypénztár, a gyógyfürdô és a strand miért nyit késôbb, az igazgató azt válaszolta, hogy a strand programja ki van írva a kapura, s örvendjünk, hogy 10.000 lejért egy egész napig igénybe vehetjük a hiszen Szovátán fél napra kell ennyit fizetni.
Nem kétséges, hogy a pénz hiányára sok hiányosságot rá lehet fogni, de a személyzet egy részének viselkedése és tiszteletlensége nem magyarázható ezzel. Sajnos, nálunk a szolgáltató-, vendéglátóiparban dolgozók egy részében nem tudatosult még, hogy a vásárlóból, a vendégekbôl élnek, akiknek kijár a tisztelet.
Tegnap a prefektúrán az árvíz sújtotta megyei települések polgármestereivel az árvizek nyomán keletkezett károk felmérésérôl, a helyi kárfelmérô bizottságok munkájáról tartottak újabb megbeszélést.
A megye 37 árvíz sújtotta helységének elöljárói közül 34-en jöttek el a találkozóra. Jelen volt Burkhárd árpád alprefektus, Toganel Ioan megyei tanácselnök, Lazar Sorin, a Közpénzügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettese, valamint a vízügyi igazgatóság megyei kirendeltségének szakemberei. Bejelentették, hogy Nyárádselye helyzetét külön, legkésôbb a jövô héten sorra kerülô ülésen vitatják meg. Ekkor döntenek arról is, hogy elköltöztetik-e a falut, esetleg pénzalapokat utalnak ki a fölcsuszamlás megállításához szükséges munkálatokra.
— Toganel Ioan elmondta, hogy minden polgármesteri hivatalba ûrlapokat küldtek ki, amelyekre két héten belül a helyi szinten alakult kárfelmérô bizottságok feltüntetik a január elseje és június 30-a között bekövetkezett természeti katasztrófák során a lakásokban, állatállományban, melléképületekben, pincékben keletkezett károkat. Abban az esetben, ha a bizottságok munkájuk során akadályokba ütköznek, értesíthetik a prefektúrát, ahonnan szakembereket küldenek a helyszínre. Ugyanakkor továbbra is kiszállnak a településekre a prefektúra és a Közpénzügyi Igazgatóság szakemberei a felmérések helytállóságát ellenôrizni. Mint ismeretes, erre az intézkedésre azért volt szükség, mivel hat település esetében az igényelt összeg túl nagy. A polgármesterek feladatkörébe tartozik nyomon követni, hogy a kiutalt összegbôl a károsultak valóban felújítsák házaikat.
A károsultak névsorát, valamint a házak újjáépítéséhez szükséges összeget a helyi tanácsok hagyják jóvá, s a tanácsülést követô napon kötelességük közszemlére tenni. Burkhárdt Árpád rámutatott: az utóbbi három hétben meglepôen pontos idôjárásjelentések érkeztek a vízügyi igazgatóságtól, s felkérte a jelen levô polgármestereket, egy esetleges nagyobb mennyiségû elôrejelzése esetén feltétlenül tegyék meg a kellô intézkedéseket. Kiemelte: a problémás települések nagy többségében az útszéli vízlefolyó árkok elhanyagolt állapota is nagymértékben fokozza az áradások kártevését.
Segesvár képviselôje elmondta, a város több házát is az összeomlás veszélye fenyegeti, s ezért egy tartófal építését szorgalmazta. A kutyfalvi polgármester azt kifogásolta, hogy két, a névsorról lemaradt kártérítésre jogosult személy fellebbezését a megye elöljárói figyelembe se vették. Elhangzott, a közintézményekben történt károkat a helyi költségvetésbôl kell helyreállítaniuk. Hasonló a helyzet az állami lakások esetében is.
A kárfelmérô bizottságoknak augusztus elejéig közölniük kell a felmérés eredményeit, hogy a szükséges összegeket — Maros megyének 4,4 milliárdot juttattak — eloszthassák a rászorulók között, összegzett az üléselnök.
1. Történészek jobban megmagyaráznák biztosan, hogy Belgium miért föderalizált ország, hogy a flamandokkal meg a vallonokkal mi van, hogy néha ha civakodnak is, azért megvannak. Föderalizált ország Svájc, Németország és Oroszország. (Csak a fontosabbakat említem.) Ezért persze egyikük sem lenézett ország, s nem esik nehezükre olyannak lenni, amilyenek. És szó sincs arról, hogy az állam ilyen berendezkedése valamiféle hátránnyal járna. Sôt.
Románia irtózik a föderalizáltságtól. Kapálózik a politika, mintha ennél nagyobb veszedelem nem is érhetne. Pedig hagyományai miatt sem ártana beszélni arról, hogy mennyire nincsen értelme másnak mutatkozni, mint amik vagyunk. Persze, tudom: gyôzött az elv. Megszerezni, amit lehet, összeterelni, akit lehet. Minden román egy országban. Ami aztán elködösített, egybemosott mindent. Az emberek tudatát, az országrészeket. Felejteni kell, hogy volt és van Olténia, Munténia, Bánát, Moldova, Bukovina és Erdély; hogy élnek itt magyarok és több nemzetiség, mindenki más-más sajátossággal, hagyománnyal. Az egytömb románság tény, senki nem vitatja; de monolitról hiába áradoznak, mert az nem egyéb az önáltatásnál; regionális különbözôségek vannak és lesznek. Ezért aztán folyik a boszorkányüldözés. Aki szájára meri venni, hogy az égig magasztalt egységes nemzetállam egyáltalán nem olyan, amilyen kellene legyen, azt kiátkozzák, mert az ördöggel cimborál. Az egységet érzik veszélyeztetve mindjárt, ami román érdekek ellen való. Eszükbe nem jutna, hogy szerkezeti válságban van ez az állam; egyenlôtlenül fejlôdnek az országrészek; a közigazgatás meg olyan, amilyen, mert az állam a fôszereplô egy rossz, nézhetetlen elôadásban, ahol felülrôl kezelnek mindent. Pedig ez egy gazdag ország, lehetne. S mégis szegény ország vagyunk. Olyan szegény, hogy már lopni sincs mit belôle. Ami ugye a miniszterelnök szavajárása. Ô csak jól látja. Nem tudunk élni, nem tudunk dolgozni, toldjuk-foldjuk a kapitalizmust, lemaradunk, vegetálunk valamilyen átmeneti állapotban, amikor sem az nem jó, ami volt, sem az, ami következhetne. Amikor gyermek voltam a nagyok mondták, hogy Erdélyország egy kicsi Svájc. Akkor még nem tudtam, mi van az összehasonlítás mögött. Ma tudom. Egy szép álom és mese. Csak a látszat. Mert ha az állapotokat nézzük, hol vagyunk mi attól? Itt Svájc nem lesz egyhamar; nincsen ki megteremtse. Legalábbis addig, amíg az autonóm megnyilvánulásokat nacionalista maszlaggal kontrázzák. Ha az országrészek nem lehetnek egyenlôk az egyenlôk között s ha nem építkezhet mindenik szabadon önmaga értékeibôl, akkor marad minden úgy, ahogy van: szabadesésben; és csak rossz jöhet. S ezért feltétlenül meg kellene tanulni, hogy az erôs állam szisztémája csak leépülhet, mivel az új európai környezetben nem maradt helye a homogén országnak. Sajnos, nem vagyunk jó tanulók. Még az a kevés román értelmiségi sem az, aki netán annak látszik.
"A közigazgatási centralizáció, a központi hatalom birtokában lévô hatáskörök átadása a helyi közigazgatás szerveinek ma már jogi és intézményesült valóság ebben az országban. Kialakuló valóság. Néhány éven belül annyira meggyôzôen, hogy pusztán csak technikai kérdés merülhet fel. Viszont az életszínvonal leromlása és a gazdasági egy helyben topogás körülményei között Erdély autonómiájáról beszélni egyebet sem jelent, mint választási sikerreceptet kínálni a baloldaliaskodó és szélsônacionalista pártoknak, valamint tálcán vinni a belügyminiszteri széket C.V. Tudor szenátornak szanatóriumok ágya vagy egy kényelmes jilavai cella helyett." Ezt a hosszabb idézetet a demokratikusnak nevezhetô 22 c. újságból fordítottam. Nem jó szívvel. Mert csak a tehetetlenséget példázza. A meghasonlott közgondolkodást. Beszéljünk valamirôl, de ne történjen semmi. Mert az veszedelmes lehet. Legyen törvény, de lehetôleg papíron. Bolygatni, ami eddig volt, egyáltalán minek? Ha ez csak azoknak érdekeit érvényesítheti, akiket a szélsôséges nacionalizmus varázsa megszállott. Ha csak ennyi a következmény. És nincsen ki megértse, hogy Bánságnak, Moldovának, Erdélynek regionalizmusa nem rejteget semmilyen veszélyt a nemzetre nézve; itt is, ott is románok élnek többségben. Az ember az idegenkedést nem érti. Vagyis érti. Nehéz megtanulni hogyan kell(ene) bizonyítani valamit, bizonyítani csak az igazat és nem az ellenkezôjét.
2. Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete soknemzeti országként emlegeti Romániát. Egyszerû: tud számolni tizenhétig. A hitetlenek mégis kérdezgetik, vajon miért nem mondja másként, ahogyan legitim? Gyanakszanak és nem azzal törôdnek, hogy a nemzetállam mai ábrázatja nem valami szimpatikus látvány a világban. Amikor egynemzetben akar funkcionálni mindenáron. Felségjogokat gyakorol a kisebbség(ek) fölött. Mintha tulajdona lennél. Ki vagy szolgáltatva szellemileg, gazdaságilag, ahogyan másnak tetszik. Mindig másnak. Csakhogy ez immár legendárium. Önzô érzelem. Elfogadhatatlan doktrína, hogy a nemzet egyezik a nemzetállammal. Aki nem annak a nemzetnek része, hogyan érezze magát? Amíg azok elhiszik, hogy csak velük teljes a világ, s a többi dolga nem érdekes. Ha a kisebbség óhajt valamit, egyszóval védné önmagát, az már nem természetes; hátsó gondolatokat szül, ha kicsit is hû vagy magadhoz. Ebben tényleg van valami. Elkerülhetetlenül szemben állsz a nemzetállam ideológiájával, ami úgy tekint megoldottnak és jónak mindent, ahogy megszokták, s ahogy nekik tetszik. Ahgol a többségi nemzet önazonossága maga az állam, a többieké meg nem az, azok abból kirekednek. Nyilvánvaló, ennyit a kisebbség nem is bánna, ha mindez nem a nemzettöbbség uralmát, s neki az alárendeltséget jelentené. Amikor nemzeti pluralizmusról szó nem lehet, akkor a kisebbségi embert általában csak megtûrik és olyannak fogadják el, mint akit fölösleges különfélének emlegetni. Az, aki egy nemzetben gondolkodik, azzal számol, hogy az idô majd úgy is elhozza a megoldást, a biztos asszimilációt. Ezért a sok akadékoskodás, indulat és a sok megjátszott fejfájás, ha valaki nem akar jogaiban holmi másodrendû maradni.
Nem érdemes köntörfalazni, annak, akinek kisebbségben adatott élni, mindig nehéz elmondani, amit nem lehet. Az ember, ha méltósággal viseli saját (és közössége) érdekeit, ahhoz kell ragaszkodjon, ami az övé. Úgy rendjén való, ha megmarad annak, ami. Ellenére az adminisztrált kényszereknek. Akadályokon és körülményeken túl. A kérdés örökösen aktuális. Ha más elfogult a maga javára, akkor mi miért nem lehetnénk azok szintén? Az nem járja, hogy ami az egyiknek szabad, a másiknak tilos...
Nehéz beszélni. Ha nagy a hangzavar. Itt a helyi autonómia, a regionalizmus és a föderatív államberendezés példája nem ragadós. Hogy valamit esetleg így lehetne változtatni. Gyakorlati esély minderre csekély. Talán semmi. Sajnos, az a bizonyos "jogi és intézményesült valóság" sem létezik a helyi közigazgatásról, amit hajlamos elhinni némely román értelmiségi, s ha igen, akkor érvényt szerezni neki lehetetlen. Okulásunkra nem szolgál semmi. Csak annyit látni, hogy miféle érzékenységet sért(het) és mekkora zaj keletkezhet belôle. Különben szólni sem érdemes. Mert a nagy nemzeti álomból felébredni senki nem hajlandó. Addig meg... hihetetlenül tárgytalan minden.
A NATO vezetôi reménykednek: a német kormány enged a szervezetnek és lehetôvé teszi, hogy Rudolf Scharping német védelmi miniszter legyen az októberben távozó Javier Solana NATO-fôtitkár utódja. Az észak-atlanti szövetség egyértelmû favoritja Scharping, közölték kedden hivatalos NATO-források a Reuters hírügynökséggel. Amerikai illetékesek hangsúlyozták: amennyiben Gerhard Schröder német kancellár "elengedi" szociáldemokrata politikustársát, és maga Scharping is kész a feladat ellátására, akkor övé a távozó Solana posztja. A német védelmi minisztérium egyik szóvivôje viszont Bonnban azt hangsúlyozta, hogy Rudolf Scharping védelmi miniszter "nem fog új NATO- fôtitkárként Brüsszelbe menni." Maga Scharping egyértelmû nemmel válaszolt a Die Welt címû lap azon kérdésére, hogy ô lesz-e a NATO új fôtitkára.
Camdessus támogatja az Oroszországnak szánt IMF- hitelt
Michel Camdessus, az IMF vezérigazgatója az Oroszországnak tervezett 4,5 milliárd dolláros hitel jóváhagyását fogja javasolni két hét múlva a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsának ülésén, nehogy Oroszország késedelembe essen korábbi IMF-hitelei törlesztésével, írta a Washington Post. Jóváhagyás után Oroszország 1,9 milliárd dollárt vehet fel az idén és 2,5 milliárdot jövôre. Oleg Vjugin orosz pénzügyminiszter korábban azt mondta: az IMF irányelve az, hogy Oroszország törlessze teljes IMF adósságát, és ne növelje. Oroszország 16,5 milliárd dollárral tartozik a nemzetközi pénzintézetnek, és az idén 4,4 milliárdot törleszt, mondta a pénzügyminiszter. Az IMF legújabb hitele ilyenformán nem kerül Oroszországba: az IMF gyakorlatilag az egyik számláról a másikra helyezi át a pénzt. Az IMF kölcsöne várhatóan megnyitja az utat új tárgyalásokhoz Oroszország és külföldi magán-, illetve állami hitelezôi között.
A koszovói iskolák jelentôs részét megrongálva, kirabolva, áram- és vízellátás nélkül találják a hazatérô menekültek: sok iskolát még nem tudtak átvizsgálni a tûzszerészek, hogy az ott lévô aknákat eltávolítsák, foglalta össze az ENSZ Gyermek- és Ifjúsági Alapjának (UNICEF) hétfôn nyilvánosságra hozott jelentése a jugoszláviai tartományban végzett szemle megállapításait. Koszovóban mintegy 1000 általános iskolában oktatták a 7-14 éves korú gyermekeket. Az UNICEF munkatársai 394 iskolát kerestek fel. A megtekintett iskolák 43 százalékát teljesen lerombolt, vagy súlyosan megrongált állapotban találták. Mintegy 150 épületre kell új tetô. 217 iskolának tönkrement a vízvezeték- és szennyvízrendszere. Összesen nyolc iskolában maradt mûködôképes vízöblítéses vécé. A megszemlélt iskolák mintegy felében javítani kell az elektromos berendezéseket, 70 épületet teljesen újra kell kábelezni.
Szovénia vízumkötelezettséget vezet be
Szlovénia hamarosan vízumkötelezettséget vezet be az orosz, a bolgár és a román állampolgárok számára, jelentette be keddi ljubljanai sajtóértekezletén Boris Frlec külügyminiszter. Az orosz állampolgárok részére december 2- ától teszik kötelezôvé a vízumot, a románok és a bolgárok esetében még nem döntöttek idôpontról. Az intézkedés célja, hogy a szlovéniai beléptetési szabályokat összhangba hozzák az Európai Unió tagállamaiban érvényes normákkal, írta az ITAR-TASZSZ.
Öt éven át szenvedett erôs hastáji fájdalmaktól egy 22 éves nô Sri Lankán (Ceylon), míg a minap orvosok el nem távolítottak a hasüregébôl egy 21 centiméteres drótdarabot. Lapjelentések szerint valószínû, hogy a drót illegális magzatelhajtás során maradt a nô alhasában. Az orvosok szerint az alumíniumdrót igen közel helyezkedett el egy létfontosságú artériához. Akár kisebb sérülés is a nô azonnali halálát okozhatta volna. A mûtétet végzô sebész szerint gyakorlatában még nem fordult elô, hogy valaki ennyi ideig élt volna dróttal a hasában.
Hollandiában példaértékû ítéletet hozott kedden egy hágai bíróság: egy hónapos börtönbüntetésre ítélt két férfit, amiért fajvédô írásokat tettek közzé az interneten. A betiltott szélsôjobboldali Volksnationalisten Nederland (VNN) párt elnökét és titkárát abban találták bûnösnek, hogy fajvédô rajzokat és feliratokat tett közzé a párt vebhelyén. A fajgyûlölô anyagok közzétételét megakadályozni hivatott szervezet, a Meldpunt Discriminatie Internet (MDI) szerint ez volt az elsô olyan eset, amikor ítéletet hoztak olyan személy ellen, aki faji megkülönböztetést hirdetô anyagokat jelenített meg a számítógépes világhálón.
Egy török kávéház tulajdonosa lelôtte egyik vendégét, amiért az használni akarta a toalettet, jelentette az Anatolia hírügynökség. A nyugat-törökországi Incirliova egyik kávézójában Ibrahim Kucuknak sürgôs dolga támadt, s kérte a tulajdonost, hogy használhassa a toalettet. Az azonban megtagadta a természetesnek tûnô kérést, mondván: nem akarja, hogy a toalett bûzös legyen. A kettejük között támadt heves vitában a tulajdonos elôrántotta revolverét és rálôtt Kucukra, aki kórházba szállítása után meghalt. A harcias tulajdonost letartóztatta a rendôrség.
Alabama amerikai államban egy anya még februárban eladta kétéves kisgyerekét egy drogkereskedônek, hogy megkapja érte az annyira óhajtott "crack"-et. Ráadásul az asszony ma már nem tudja megmondani, hogy kinek adta el a kicsit. A rendôrség 5000 dollár jutalmat helyezett kilátásba annak, aki a gyerek nyomára vezet, közölte Mike Yarbrough helyettes seriff. A lelkiismeretlen anyát letartóztatták, közölte az AFP.
A marosvásárhelyi Református Kollégium — Bolyai Farkas Elméleti Líceum — és a Római Katolikus Fôgimnázium 50 évvel ezelôtt végzett diákjai július 17-én találkozót szerveznek. A rendezvény 9 órakor kezdôdik az Unirea Elméleti Líceumban — Római Katolikus Fôgimnáziumban —, ahol beszédet mond Zsigmond Sándor, Somesan Stefan igazgató és dr. Horváth Attila. Ezt követôen koszorúzás a katolikus és református temetôben, a Bolyaiak szobránál. 12 órakor osztályfônöki órát tartanak a Bolyai líceumban. Beszél Varró János, Bálint István, a líceum igazgatója, valamint Sipos Lajos, a legidôsebb öregdiák. Az osztályfônöki órát Tóth Sándor nyug. egyetemi tanár tartja. 15 órától bankett a Bernády Ház éttermében. Vasárnap 10 órakor istentisztelet.
Felújítják a víz- és csatornahálózatot
A dicsôszentmártoni Avram Iancu utcában jelenleg a 2-es szakasz víz- és csatornafelújítási munkálatait végzik. A munkálatok értéke 1 milliárd 850 millió lej, amelyet Phare- alapból biztosítanak. Ugyancsak közmûvesítési munkálatok folynak a Plugarilor, a Béke és a Mezô utcában, azért, hogy a városnak ebben az övezetében az esôzések alkalmával lezúduló vízmennyiségnek legyen levezetése. Radu Carmen mérnök tájékoztatott az Intraservice Kft. és Construct Kft. a szerzôdés szerint szeptember 5-ig be kell hogy fejezzék a beruházást.
Laparoszkópiás módszerrel mûtenek
A marosludasi sebészeti klinikán Maior Ioan sebész fôorvos vezetésével múlt héttôl laparoszkópiás módszerrel is végeznek sebészeti beavatkozásokat. Eddig három beteget mûtöttek epekôvel, egy beteg gyógyultan hagyta el a kórházat, a másik kettô állapota is jó. A sebészet a németországi SCHTORZ cégtôl segélyként kapta a felszerelést, s remélik, hogy segítségével több betegen gyors és biztonságos beavatkozást hajthatnak végre, mondotta Barbarosie Alexandru sebészorvos.
Év elejéhez képest javult az egészségügyi igazgatóság gazdasági helyzete. Laurentiu Petru gazdasági igazgató szerint a tartozósok nagy részét sikerült törleszteni a szolgáltatókkal szemben, így kifizették a gyógyszerekért, élelmiszerért, energiáért felhalmozódott adósságokat. Hátra van még a júniusi számlák kifizetése. A napokban az Egészségbiztosítási Pénztártól várnak nagyobb összeget, s a megyei kórház 10 milliárdos adósságából is törlesztenek.
Barabás Mihály, Erdôszentgyörgy polgármestere Széll Péter bajai polgármesterrel találkozott a testvértelepülési kapcsolatok kiépítése érdekében. A Küküllô menti település iskolája és a bajai iskola között régebb kialakult kapcsolat továbbfejlesztésérôl van szó, amely a gazdasági-társadalmi élet több területére ki fog majd terjedni. Amint Tarr András alpolgármester beszámolt róla, a Târnava cég termékeit, többnyire a fából készült játékokat, járókát a közelmúltban állították ki Baján azzal a céllal, hogy a termékek vevôre találjanak.
Demeter József szászrégeni református lelkész lelkigondozó abban a nyári keresztény táborban, amelyen egy csoport szászrégeni fiatal is részt vesz. A helybeli IKE 13-14 év közötti tagjai augusztus elején Maroshévízen táboroznak, a Görgényi Református Egyházmegye üdülôházában, míg a 14 év fölötti IKE-tagok a magyarországi Kisorosziban nép- és egyházzenetáborban vesznek részt.
Kedden a prefektúra, a tanfelügyelôség és a Romániai Iparosok Országos Egyesülete Maros megyei fiókjának elnöke, Moldovan Florentin úgy döntött, hogy azok az éltanulók, akik nem jutottak ki a franciaországi Montignyba, az iskolai évnyitón pénzjutalomban részesülnek.
Pitó Antal mezôpaniti református lelkész hírül adta, hogy megváltozott az orgonahangverseny idôpontja. A koncert július 16-án délután lesz. A tervezett hangversenysorozat elsô meghívottja Alföldy Boruss Csilla orgona- és csellómûvész.
Nyárádszeredában július 17-én, szombaton este az iskolaközpont szabadtéri bált szervez a líceum sportpályáján. Enni-innivaló, kitûnô zene, tábortûz és sportvetélkedô biztosítja a jó hangulatot. Aki látni szeretné egykori iskoláját, vagy szegedi diákokkal mulatni, vegyen részt a rendezvényen.
A kánikulához s a nyári szabadságolásokhoz igazodva a marosvásárhelyi Bernády Ház is szünetelteti tevékenységét. Július 19. és augusztus 2. között bezárja kapuit a közönség elôtt. Az érdeklôdôk legközelebb az említett dátum után, augusztus 3- tól kereshetik fel a népszerû mûvelôdési központot.
Ezzel a címmel tart elôadást Schöpf Carmen Lucia bécsi elôadótanár július 15-én, csütörtökön délután 6 órától a vásárhelyi unitárius templom tanácstermében.
Copyright © Népújság - 1999