|
LI. évfolyam 161. (14213) |
1999. július 14. szerda |
Olvasom, hogy a Versenyhivatal által készített jelentés szerint a Rom-Telecom telefontársaság 1997 márciusa és 1998 júniusa között több mint 100 milliárd lejt vett ki törvénytelenül az elôfizetôi zsebébôl! — arról nem szól a fáma, hogy bárkinek is szándékában állna az elôfizetôket kártéríteni, ehelyett a cég inkább programszerû rendszerességel szemérmetlenül terheli tovább a telefonszámláinkat...
Meglehet, a jelentés haszna mindössze abban áll, hogy alapot szolgáltasson a sarcolásban buzgó pénzügyminiszternek újabb százmilliárdot beseperni a csupa lyuk költségvetésbe...
A Világbank szakértôi megállapították, hogy "Románia mezôgazdaságában dolgozók többsége szegény, s emiatt elszigetelôdtek a modern gazdaságtól"... — vajon mennyit fizettek a rangos szakértôknek, hogy a nyilvánvalót megállapítsák, amibe mi minden címzetes szakértelem nélkül, nap mint nap belebotlunk?
Nem érik be persze ilyen közönséges megállapításokkal, hanem román szakemberekkel összeállva falufejlesztési programot dolgoznak ki, amelyet legtöbb hat hónapon belül a kormány elé terjesztenek... — eddig úgy tudtam, hogy a kormánynak mindenféle, köztük falufejlesztési programja is van, s az éppen kormányon kívül lévô pártok is majd tíz esztendeje megváltó programokkal etetnek!
Lehet, mindössze arról van szó, hogy újabb pénzeket lehet külföldi szakértôk segítségével lefejni a Világbanktól és az Európai Uniótól? — aztán ugyanúgy elkótyavetyélik, persze magáncélokra, ahogy tették eddig a se szeri, se száma programok keretében befolyt dollármilliókkal...
Igazán megnyugtató: Javier Solana NATO-fôtitkár arról biztosította a román hivatalosságokat, hogy "a NATO és az Európai Unió tagországai nem fogják elfelejteni Románia magatartását a koszovói konfliktus során"!
Beindult a napszemüveg-kampány: az augusztus 11-re várható néhány perces napfogyatkozás üzleti tortájából az alkalmi és "profi" gyártók egyaránt próbálnak maguknak is szeletelni... — az alkalmi üzletelôk kiszorításában szemgyógyászok kara segédkezik, feltehetôen méltányos javadalmazás ellenében!
Mit lehet tenni?! — gyerekkoromban a napfogyatkozások is egyszerûbbek voltak, s átestünk rajtuk a gyertyafüsttel bekormozott üvegcserép segítségével...
Gondolatébresztô az a reklám, amely arról szól, hogy csak a "speciális" szemüveg használatával kerülhetjük el éleslátásunk elvesztését! — nos, akkor semmi vész, hiszen mifelénk a nemzetközi átlagnál amúgy is kevesebben bírják az éleslátás képességét...
Hogy messzire ne menjek: listányi, úgynevezett nemzeti polgári fórumos professzor árul el lehangolóan primitív értelmiségi kvalitásokat azzal, ahogyan a minap elfogadott oktatási törvény elhíresült 123- as cikkelye ellen szólnak... — nem a nemzetvédôk dicsôséglistája ez, hanem szégyenletes illusztráció az ország 1999-es szellemi állapotáról!
A dolog mögött persze jóval kevesebb van, mint a nemzet sorsáért érzett nemes felelôsség! — az a soványka, földhözragadt érdek húzódik meg, hogy szóban forgók pénztárcájukra gondolva nemzetvédôsködnek, hiszen az anyanyelvi oktatás kiterjesztésével eleshetnek attól a jövedelemtôl, amihez eddig a kizárólagosan román nyelvû oktatás révén jutottak...
Ha a bûnügyek felderítésében klasszikus szlogen, hogy "keresd a nôt", a nemzetiségi jogok érvényesítésében jelentkezô konfliktusokban hasznos iránymutató lehet a "keresd az anyagi érdeket"!
Hosszú hónapokra nyúló hibernációjából felébredt Vatra Româneasca a Szociális Demokrácia Pártjában lát a maga számára ígéretes partnert, olyannyira, hogy a korábbi homályos nemzetiszínû ide- oda kacsingatásuk helyett, egyértelmûen Iliescu pártja mellett teszik le a garast "történelmi küldetésük" teljesítése végett! — mint várható volt, hiszen Opris Zeno minden korábbi lavírozása mellett is folyamatosan jóban volt Iliescuval...
A jó viszonynak jövô év március 19-20. táján lesz kerek évfordulója...
A Nagy Románia Párt helyi vezetôje, Adrian Moisoiu ellenben kimondottan rossz néven veszi Opris Zeno PDSR-s orientációját, s egyenesen azt mondja, hogy a Vatra Româneascának nincs joga a politikai küzdelembe avatkozni... — amíg az NRP oldalán tették, tehették?
Az ifjú nagyromániások a minap Marosvásárhelyen hallatták szavukat újgenerációs felhívás formájában, amiben a nemzetállami szellemiség fölvállalása mellett nekünk is üzennek, miszerint a magyarokat nem tartják másodrendû állampolgároknak... — megnyugtató, de még "okosodniuk" kell, amíg Moisoiu professzor szellemi színvonalára emelkednek, aki úgy beszél rólunk, mintha az állam tulajdona lennénk!
Az ifjú titánok az RMDSZ-t a koszovói UCK-hoz hasonlítják, amibôl esetleg az következik, hogy a velünk szemben állók viszont Milosevics etnikai tisztogató szerbjeit személyesítik meg honi viszonyainkban! — Végül is...
Moisoiu professzor legfrissebb szónoki kérdése így szól: vajon a cigányok adottságai nem jobbak-e, mint a magyaroké, hiszen az elôbbiek meg tudják tanulni a román nyelvet, míg a magyarok ezt, úgymond, makacsul visszautasítják... — a nemzetféltô professzor bele-belenézhetne a tv-mûsorokba, s elszörnyedhetne, hogy az ott megszólaló "tôsgyökeres" románok, milyen román nyelvet beszélnek!
A liberálisként feltûnt Viorel Catarama olyan, mint a hagyma, amint szárad idôrôl idôre levet magáról egy köpönyeget, hogy feltûnjön az alatta lévô... — ott tart, hogy a PUNR-vel való egyesülést fontolgatja újdonsült pártjában!
Hallatlan helyi RMDSZ "sikerrôl" hallok a rádióban: az egészségügyben magyar jutott aligazgatói beosztásba! — beláthatatlanok a kánikula következményei...
Minek nekünk — jogosan — fôhivatal például az egészségügyi pénztárnál, a közegészségügyi igazgatóságnál, a megyei vagy a városinak nevezett kórházigazgatóságoknál, midôn aligazgatók lehetünk, mint hajdan, amikor még hallomásból sem tudtunk radikalizmusról meg pragmatizmusról! — jó, hogy a nagyromániás ifjú generáció nem tekint minket másodrangú állampolgároknak, mert lám, mûködik ez önkéntességi alapon is...
A helyzetben rejlô majdani lehetôség most már, hogy mihelyt megy (akár fölfele) a prefektus, a baráti kör is kénytelen lesz odébb állni... — ha nem is mindjárt...
Nastase újra magyar veszélyrôl beszél
Ez év ôszén súlyos feszültség fog kirobbani Erdélyben — jósolta kedden Adrian Nastase, a legnagyobb román ellenzéki párt, a Szociális Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) elsô alelnöke.
A volt külügyminiszter a kolozsvári repülôtéren tartott sajtóértekezletén közölte, hogy információi vannak "a magyar revizionisták" lehetséges stratégiájáról, amelyet akkor alkalmaznának, ha romlana a helyzet Romániában, miközben mindinkább fejlôdnek olyan térségek az országban, ahol az állami intézmények képtelenek mûködni.
— Idén ôsszel Románia politikai és gazdasági szempontból a forradalom utáni idôszak legsúlyosabb helyzetével fog szembesülni - jelentette ki Nastase, de a figyelmeztetés mellett elzárkózott az elôl, hogy részletekkel szolgáljon a "revizionista stratégiáról" és az errôl szóló információk eredetérôl.
Ezekrôl csak akkor kiván nyilatkozni, ha "elegendô konkrét elemmel rendelkezik errôl a kérdésrôl" — mondta.
Azt viszont határozottan állította, hogy "a maximális feszültség politikáját a külsô erôk által támogatott belsô erôk" kezdeményezik. Hozzátette: az általa elôre jelzett lehetséges stratégia nagy mértékben függ a nemzetközi geostratégiai összefüggésektôl és a délszláv válságtól, amely még mindig feszültségi tényezô.
Nastase szerint a múlt heti székelyudvarhelyi incidens — amikor is több helyi lakos akció közben tetten érte a Román Hírszerzô Szolgálat embereit — egyik példája annak, hogy milyen nehézségekbe ütközik az ország egyes vidékein az állami intézmények mûködése. Mint mondta, nem áll rendelkezésére elegendô adat a székelyudvarhelyi helyzet elemzéséhez, de maga a puszta tény, hogy ezt az ügyet vita tárgyává tették, igen súlyos dolog.
Mint olvasóink elôtt ismeretes, Etno-Art címen vasárnap esti kezdettel egyhetes összmûvészeti fesztivált szervezett a marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány, megyeközpontunkban és Jobbágytelkén párhuzamosan zajló rendezvényekkel. Az alapítványról, célprogramjáról sejthetôleg vajmi keveset tud még az is, akit valamelyest érdekel a folklór, így hát jónak látta Takács Zoltán az alapítvány képviseletében hétfôn este beszámolni — a rendezvények mellett — az alapítvány jellegérôl a sajtónak.
Miként arra az alapítvány neve is következtetni enged, nyilvánvalóan a népi hagyományokra, népmûvészetre, régiók táncainak megôrzésére épít, az ifjabb nemzedékek figyelmének ez iránti felkeltése végett írtak szabályzatot az alapítók, és mint népi kultúrát támogatni hivatott alapítványt, 1996-ban törvényesen bejegyeztették. Azóta is következetesen odafigyel a folklór jellegû vidéki és városi rendezvényekre, a Maros Mûvészegyüttes székházában havi rendszerességgel a fiataloknak — és nemcsak — táncházat szervez.
Ami az idei nagyszabású összmûvészeti fesztivált illeti, említettük, hogy Marosvásárhelyen és Jobbágytelkén kerül(t) sor képzômûvészeti, fotómûvészeti kiállításokra, nyilván tematikájukban kapcsolódva a fesztivál jellegéhez, ha pedig a vártemplomi hangversenyrôl beszélünk, akkor mindenekelôtt Enescu és Bartók mûveire gondolhatunk, kerekasztal-vita a népmûvészet és a hagyományok fennmaradási lehetôségeirôl, de a programot követô és azon részt vevô választ kap arra a furcsa kérdésre is: mit keres a dzsessz a folklórban, és mindezek mellett igazi élményt Jobbágytelkén lehet szerezni...
Ez idáig több mint 150 személy népesítette be a jobbágytelki etno-tábort, nagyrészt külföldiek: Nagy-Britanniából, Hollandiából, Magyarországról, Vajdaságból érkeztek vendégek, de amerikaiak és japánok is jelezték érkezésüket.
Fesztivált miért éppen Jobbágytelkén? Nos, erre is megvan a felelet, tekintettel arra, hogy a jellegzetes népviseletét máig ôrzô falu — egyebek mellett — köztudottan nagy táncos hagyományokra tekint vissza, most csak az 1971-es dunavölgyi folklórtalálkozóról hozott elsô díjat említjük, bejárták Európát, miközben idehaza óriási sikerrel léptek fel a kolozsvári Magyar Színház színpadán, végig Balla Antal lelkes irányításával. Az az idô lejárt, a jobbágytelki táncoskedv megcsappant. A falut és közösségét újra fel kell fedezni...? Nem kizárt, hogy nem éled fel újra a régi szép szokás: este menet a kultúrotthon felé...
A Jobbágytelkére érkezett hollandok az Etno-Art fesztiválról az Interneten szereztek tudomást. Agrárállam ide, agrárállam oda, a hollandusok roppant elcsodálkoztak az este legelôrôl hazatérô marhacsorda láttán: ilyen is van mifelénk? Állatsereg szabadon? Ki hitte volna nyugatabbra... Mindenesetre az agrárturizmus "bogara" el van ültetve, de azt is tudjuk, mi hiányzik még...
Augusztus 1-jétôl új közszállítási stratégia
Mint ismeretes, az április 29-i városi tanácsülésen elfogadták a temesvári Veltona Kft. által, a város közlekedésének szabályozására készített tanulmányt. A Veltona 22 útvonalat jelölt meg, ebbôl nyolcat a maxi-taxis cégek jármûvei, 16-ot pedig a Helyi Közszállítási Rt. buszai látnak el. A tanulmány alapgondolata a fôtér felszabadítása a nehéz jármûvek (autóbuszok) forgalma alól. A tanulmány szerint ugyanazon útvonalon nem közlekedhet autóbusz és maxi-taxi is, illetve kizárólag a mikrobuszok szolgálják ki a mellékutcák lakóit. Az autóbuszok pedig a fôutakon közlekednének. (Beszámolónk a 2. oldalon)
A határozatnak május elsejétôl kellett volna életbe lépnie, a lapunkban is mediatizált huzavonák, a két cég és a közszállítási vállalat részvényeinek többségét birtokló polgármesteri hivatal közötti nézeteltérések miatt azonban erre nem került sor. Chiorean Emil, az rt. igazgatója arról tájékoztatott, hogy hétfôn délben a vállalat és a polgármesteri hivatal képviselôi aláírták a város közszállítására vonatkozó stratégiát. A tervbe foglaltakat augusztus elsejétôl alkalmazzák, még akkor is, ha azzal a maxi-taxisok nem értenek egyet.
A szerzôdés szerint az autóbuszok 17 városi és 11 peremvárosi, a maxi-taxisok pedig 9 városi vonalat szolgálnak ki. A jelenlegi útvonalakon kívül autóbuszok indulnak a Kombinát — Szabadság utca — Egyesülés negyed, valamint a Bega utca — Kövesdomb — Tudor lakónegyed útvonalakon. Ugyancsak a Veltona cég tervében foglaltakon kívül, meghagyják a maxi-taxisok számára a Tudor — Ëtefan cel Mare utca — megyei kórház útvonalat.
Ezzel párhuzamosan, a maxisok ügyvédje, Rózsa Iosif a múlt hétfôn benyújtotta a polgármesteri hivatal közigazgatási szakosztályára a fellebbezést. A maxi-taxisok kifogásolják, hogy tanácsi határozattal nem érvényteleníthetik a tavaly ôszön két évre kötött szerzôdést.
— Extrém megoldásokra is elszántam magam. Abban az esetben, ha a maxi-taxisok nem vetik alá magukat a tanácsi határozatnak, én magam kényszerítem megállásra ôket — összegzett a tegnap lapunknak adott nyilatkozatában Chiorean Emil igazgató.
Arra a kérdésünkre, hogy augusztus elsejétôl módosul-e az utazás ára, az igazgató nemleges választ adott. "Elsôsorban az alkalmazottak fizetését kellene emelni, s ennek érdekében szándéklevelet küldtem a kormányhoz, minél sürgôsebb kihallgatást kérve a szállítási minisztertôl, a béremelést illetôen. Elfogadhatatlan, hogy míg bukaresti kolllégáinknak 80 százalékos emelést szavaztak meg, mi a 20 százalékosat sem engedhetjük meg magunknak."
Egy bejárat, két vállalat. Így lehet röviden jellemezni azt a gyárat, amelyet a Jeddi-erdô aljába telepített az egykori hatalom, s amelynek köznyelven, bár mai termékeinek ehhez semmi köze sincsen, Számológépgyár a neve.
Észrevehetik, ismét egyes számot használtam, noha ezen a területen 1998 óta két vállalat mûködik. A két évvel korábban az anyavállalattól, az Elektromarostól különvált Sumel további két részre tagolódott, s mint az elôzô szétválás, ez is gazdasági indokok miatt történt. Kétségtelen, hogy az egykori anyavállalat három nagy részlege közül (kábelgyár, "vasalógyár", "számológépgyár") a Sumel volt a szétváláskor a legnehezebb heyzetben. A másik két részleget viszonylag hamar sikerült privatizálni, a Tudor fölé magasodó, immár önálló vállalatra azonban további átalakítások vártak, míg egyáltalán eséllyel meghirdethetôvé vált a magánosítása. Ennek magyarázata az örökölt termékstruktúrában keresendô. A marosvásárhelyi számológépgyártás eleve holtan született elképzelés volt, 1989 után egyetlen számológép sem hagyta el az üzemet. A bátortalanul jelentkezô elektronikai termékek sem igazán voltak képesek felvenni a versenyt az olcsón beözönlô importtal. Menet közben kellett új termékek gyártására átállni. Eközben politikai okokból megmaradt a túlméretezett személyzet, ami eladósodáshoz vezetett, s ez a mai napig rányomja a bélyegét a vállalat(ok)ra.
A Sumel Elektromaros igazgatója, Horja Ioan Pompei, illetve az ikervállalat, a Sumel Masini de Calcul igazgatója, Duma Grigore szinte ugyanazokat a dolgokat mondják el. A felhalmozott adósságok — és fôleg a nyomasztó kamatok — ellenére megpróbálják szinten tartani a termelést, állandó gondjuk fizetôképes megrendelôk szerzése. A Sumel Elektromaros leginkább szerszámkészítô mûhelyével büszkélkedik, hisz a gyár össztermelésének 12%-át képezô német exportot ez a mûhely biztosítja. Horja igazgató a fejlesztés kerékkötôjének a pénzhiányt nevezte meg, amit csak egy magán befektetô orvosolhat. A géppark elöregedésével ugyanis fennáll az a veszély, hogy csökken a termékek minôsége, s a vállalat további piacokat veszít.
Duma igazgató valamivel optimistább. Annak ellenére, hogy termékei nagy részét a lakosságnak szánják, s ez a felvevôpiac — az általános pénztelenség miatt — meglehetôsen beszûkült az utóbbi periódusban, a vállalatnak jut arra is pénze, hogy hamarosan legalább a bankoktól felvett hiteleket visszafizessék. Némileg szégyenkezve vallja be, hogy egyik legsikeresebb termékük a német Krause céggel közösen készített vasalóállvány volt, holott ennek komplexitása jóval alatta marad a szakembergárda képességeinek. Nem egészen értjük a restelkedést, hisz még mindig jobb kiváló minôségû egyszerû dolgokat gyártani, mint bonyolult, ám mûködésében megbízhatatlan terméket.
A két vállalatnál összesen mindössze 270 alkalmazott dolgozik jelenleg, töredéke a '89 elôtti több ezernek, s ezt a létszámot is nehéz a mai piaci körülmények között eltartani. További elbocsátásokra azonban — a közeljövôben legalábbis — nem kell számítani. Ha alacsony szinten is, de viszonylag stabil helyzetben várják a Sumelnél a befektetôket, akik remélhetôleg még az idén megérkeznek. Ellenkezô esetben ugyanis, ha nem lesz pénz a technológia felújítására, agresszívebb piacpolitika bevezetésére, a jövô nem ígérkezik túl rózsásnak. Egyik vállalat részére sem. Mert bármennyire ketté is osztották egymás között a termelôeszközöket, a két Sumel sorsa a továbbiakban is csak együtt képzelhetô el. Jelzi ezt az a tény is, hogy a két vállalatot egy csomagban szeretné értékesíteni az Állami Vagyonügynökség.
Továbbra sem tudták járhatóvá tenni Hunyad megyében a hétfô hajnali földcsuszamlás színhelyét. Kedden két zászlóaljnyi katona is dolgozott már a völgyzárógáthoz vezetô úton, amelyre legalább öt helyen szintén nagy mennyiségû föld és szikla zúdult.
— A tragédia áldozatainak hivatalos száma így 12 eltûnt és egy halott — közölte az MTI bukaresti irodájával Winkler Gyula megyei alprefektus. Winkler elmondta, hogy egy kisfiú holttestét nem temette el a leszakadt domboldal, a többi felthetôleg eltemetett ember hivatalosan eltûntként szerepel.
A földcsuszamlás idején a telepen 93 ember volt, a gátat építô munkások és családtagjaik. 22 embert helikopterekkel a hátszegi kórházba szállítottak; ötüket kell sérülésekkel ápolni, közülük ketten súlyos állapotban vannak.
Az életben és épen maradt munkások a helyszínen maradtak, hogy az elhárítási munkában részt vegyenek. Családtagjaikat egy közeli menedékházba szállították át.
— A gát teljes épségben van. Szakemberek vizsgálták át, és megállapították, hogy nincsenek az építményt veszélyeztetô szivárgások. A víz szintje még mindig emelkedik, de legalább 70 méter van még hátra a kritikus magasságig — hangsúlyozta az alprefektus.
Kedden a tragédia színhelyén járt Emil Constantinescu elnök. Az államfô a hátszegi kórházban felkereste a sebesülteket, és helikopteren a levegôbôl tekintette meg, hogy milyen pusztítást végzett a munkások lakótelepére szakadt domboldal.
A szakadó esô és a nyomában kialakuló áradások következtében július 1-je óta harminckét ember vesztette életét az országban — közölte kedden Bukarestben a környezetvédelmi minisztérium.
Az AFP jelentése szerint a földjeiken dolgozó két földmûvest ragadott magával az ár hétfôn Mehedinti megyében. A hatóságok egy vízbe fulladt fiatal nô holttestére bukkantak Kolozs megye egyik folyójának közelében.
A minisztérium jelentése szerint 58 házat rombolt le a víz, 1230 ház megrongálódott és több mint 4 ezer hektár mezôgazdasági terület került víz alá július eleje óta. Az esôzések több kilométernyi úttestet és vasútvonalat tettek járhatatlanná — írja a dpa.
1995-tôl kisebb-nagyobb megszakításokkal feleségemmel, Sz. Olgával tartózkodunk az Egyesült Államokban, New Yorkban, gyermekeink meghívására, akik a Bárdos Károly által vezetett ottani magyar tv önkéntes társszerkesztôi és bemondói, valamint a Vasile Badaluta által vezetett Román TV közremûködôi. Az utóbbi ott- tartózkodásunk majdnem egy év volt, mivel segítettünk Mátyás és Péter unokánk nevelésében. Hazaérkezésünk után fogtam hozzá az élménybeszámoló megírásához, megosztanám tapasztalataimat a Népújság olvasóival. Itt kívánom megjegyezni, hogy lányunk férje, Mendel György, a Time magazin technikai szerkesztôje, minden reggel örömmel hozza az Internet által közölt Népújságot, és így mi hamarabb olvashatjuk, mint a vásárhelyi közönség. Így szereztünk tudomást a Marosvásárhelyi Napokra való készülôdésrôl, amelyre haza is érkeztünk. Élményeim és a Marosvásárhelyi Napok eseményei késztettek ennek a cikknek a megírására.
Tapasztaltam, hogy az USA az emberi szabadságjogokat tiszteletben tartó, igazi demokráciára felépült társadalmi berendezkedés. Nem számít az ember társadalmi, vallási, nemzetiségi hovatartozása. Legyen embertisztelô, becsületes, az állam törvényeit betartó állampolgár, ez mindenkire egyformán érvényes. Soknemzetiségû világváros New York, és így viseletében is nagyon színes, változatos. Nem zavar senkit, ha valaki saját szimbólumát használja, nemzetének himnuszát énekli. Felmérhetetlen az emberi szabadságjogok értelmezése, amely biztosíték mindenki számára a szabad életvitel megválasztására, a vélemény és az alkotói képzelet szabad nyilvánítására, anélkül, hogy valamilyen bántódás érné miatta. Rádió- és tv-nyilatkozataimban a feltett kérdésre, hogy mit kívánok országomnak, Romániának, a következôt válaszoltam: igazi, jól értelmezett demokráciát mindenféle megkülönböztetés nélkül (amelyet meg kell tanulni), felemelkedést a kölcsönös megbecsülés alapján, az anyagi javak biztosítása révén minden becsületes állampolgár számára.
Ott-tartózkodásunk alkalmával, bár újságcikkek által eléggé ismertek voltunk, Magyar Kálmán és családja, akik a magyar és más nemzetiségek folklórjának megszállottjai, egyengették útjainkat. Felkérésükre vezettünk táncházakat, tanítottunk számokat amatôr és félhivatásos együtteseknek New Yorkban és a környékbeli városokban. Szünet nélkül tanítottunk úgy, hogy a gyakorlatilag egy év alatt annyit táncoltunk, mint itthon három-négy év alatt. Megérte. Amerikában bevett szokás nagy bálok, összejövetelek szervezése. Arató, szüreti, farsangi népszokásokat kellett elméletben felújítani és gyakorlatban bemutatni, elsajátíttatni. Ilyen alapon adtunk ízelítôt folklórkincsünkbôl, népszokásainkból, tánc vonatkozásban a verbunkostól, pontozótól a csárdáson keresztül a fergeteges forgatósokig. Ezzel újból üzenetet vittünk itthonról az eltávozottaknak, akik csak úgy szívták magukba, mint valamikor itthon a jó levegôt.
Élményem az is, hogy kevés kivétellel a kivándorolt emberek ragaszkodnak hazájukhoz, erôs a szülôföld iránti kötôdésük, akár nyíltan beismerik, akár nem. Táncaink bemutatása, népszokásaink elméleti és gyakorlati felelevenítése alkalmával kevés kivétellel könnyes szemeket láttunk. Nagy a kötôdés az óhazához.
Ezt fejezi ki lányunk, Melinda, versei és képzômûvészeti munkái által. Ezért idézem Ki vagyok én a holnapomban kötetének Magány címû versébôl:
"Magányom közepén, ékezet nélkül, védtelen,
Árulom a hitet még mindig anyanyelvemen."
A fent leírt tevékenységünk révén érkezik rövidesen Amerikából egy 50 tagú csoport, amelyben a magyarok mellett több nemzetiség is képviselteti magát, hogy a helyszínen találkozzanak élô népdalainkkal, néptáncainkkal, népszokásainkkal és a népi díszítômûvészettel. A látogatás kiemelkedô eseményei a kalotaszegi (Kolozs megye) találkozó után, július 20-án a parajdi sóbányában megrendezendô, ének-, tánc- és népzene-bemutató, 23-án a sófalvi tánctábor, a Libán-tetôn való táncismerkedés, a szentkeresztbányai zenekarral való találkozó, valamint 25-én a szászcsávási fogadásra, a híres népi zenekar bemutatkozására kerül sor. A kisegyüttes nagy sikerrel turnézott Amerikában. Ennek megszervezéséért Domokos Máriát és Koszorús Kálmánt, a volt Maros Mûvészegyüttes tagjait illeti dicséret. Erre a találkozóra minden érdeklôdôt szívesen látunk, meghívtuk a Marosvásárhelyi Napok fôszervezôjét, Fodor Imre polgármestert is és a szervezôbizottság többi tagjait.
Ide illô, hogy néhány szóban beszámoljak Fodor Imre polgármester New Yorkban és környékén tett látogatásáról. Az amerikai találkozás pillanatát, a már hírbôl ismert polgármesterünket nagyon vártuk. Minden lépése, nyilatkozata helyénvaló volt, jól bizonyította nyílt, demokratikus gondolkodását. Tevékenysége, találkozásai, megbeszélései szakemberekkel, kulturális intézmények vezetôivel, az ott élô magyar, román közösségekkel, érzésem szerint országunk, városunk amerikai kapcsolatainak elmélyítéséhez járult hozzá. Elmondható, hogy méltó utóda városunk egykori kiváló polgármestereinek, különösen Bernády Györgynek, a nagy városépítônek és modernizálónak.
Örömmel olvastam a Marosvásárhely 1998 címû útikalauzban: "Isten hozott Marosvásárhelyre, a sokszínû vidék szellemi és gazdasági központjába.
Hunyadi Mátyás király 1482-ben kiadott, városunkra vonatkozó kiváltságlevele iskolapéldája a nyitottságnak, és ennek emlékére, ennek szellemében tartjuk ma a Marosvásárhelyi Napokat."
Az ilyen nyitottság, a demokratikus elvek biztosítékot jelentenek a békés, baráti egymás mellett élésre. Jelszavunk kell legyen: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Érzésem szerint ezt tükrözi a Marosvásárhelyi Napok alapgondolata.
A szászrégeni református gyülekezet úgy döntött, hogy új parókiára van szükség. Akkor 1994-et írtunk. A jelenlegi, parókiának indult épület már áll, viszont sokkal terjedelmesebb, mintsem egy lelkészi családnak nyújthatna otthont. Az épülô gyülekezeti házzal kapcsolatosan, ennek történetérôl Demeter József helybeli lelkipásztorral beszélgettünk.
— Tiszteletes úr, beszéljen nekünk arról az idôszakról, amikor a presbitériumi tanács eldöntötte az új lelkészi lakás megépítését.
— 1994-ben a gyülekezet is rájött, hogy a régi parókia, mely a templomudvarban helyezkedik el, nem megfelelô egy hatszemélyes család befogadására. Maga az épület rossz állapotban volt (van), idôközben nagyon megrongálódott és az egymásba nyíló vagon/típusú szobák sem alkalmasak arra, hogy megfelelôen berendezkedjünk. Miután a döntés megszületett a parókia megépítését illetôen, elmentem Budapestre Makovecz Imre építészhez és megegyeztünk abban, hogy megtervez egy lelkészi lakást. A Makovecz-mûhely egyik kolozsvári munkatársát, Müller Csaba aranydiplomás építészt küldte ki, aki elôbb a város épületeit tekintette meg, azokról vázlatrajzokat készített annak érdekében, hogy az épülô lakás beilleszkedjék a városi épületek közé. Aztán Budapesten újra megbeszéltük a részleteket. Azt, hogy a szobák hogyan helyezkedjenek el, mekkorák legyenek stb.
Meg kell jegyeznem, hogy eredetileg kisebbnek indult, majd a hely adta lehetôségeknek megfelelôen egy kis rádolgozással bôvítettük az épületet.
— Hogyan alakul át egy parókiának induló épülettömb gyülekezeti házzá? Esetleg módosítani kellett az eredeti Makovecz-tervet, vagy csak hozzácsatolással bôvítették a házat?
— Az átváltásnak két oka is van. Miután felépült és megláttam, hogy még mennyi lehetôséget nem használtunk ki, 1998 decemberében felmerült bennem a gondolat, hogy legyen több ez az épület, mint egy lelkészi lakás. A második ok az volt, hogy sokfelôl értek váratlan támadások, "a pap épít magának házat", ilyen és ehhez hasonló megjegyzések.
Aztán a tavaly, az év végi presbiteri gyûlésen végképp elhatároztam és javasoltam a presbitérium elôtt az eredeti terv megváltoztatását. A gyûlésen elfogadták érveimet és határozat mondta ki, hogy más legyen az épület rendeltetése, mint korábban volt, s így ez év januárjától gyülekezeti házként épül. Két nagy pályázatot adtam be. A pályázatokat úgy készítettem el az épület megnevezését, rendeltetését illetôen, hogy három nagy tevékenységet foglalna magában: diakónia, ifjúság és oktatás. Ekkor egy ötletem támadt. Miért ne lehetne DIÓ — gondoltam — az épület neve, azért is, mert a közelében egy régi diófa áll, és ha a három fô tevékenységnek a kezdôbetûit összerakjuk, ugyancsak DIÓ szót kapjuk. Így lett a gyülekezeti ház neve, DIÓ-ház. Az épület háromszintes, ezért a tevékenységeket szintenként osztottuk be: az alagsorban, mely kétszer akkorára sikerült, mint ahogy terveztük, a diakónia mûködne, a közbelsô szobákban az ifjúság fejthetné ki tevékenységét, míg a felsô szinten az oktatás folyna.
— Milyen anyagi keret volt az épület megépítésére?
— Elsôsorban a gyülekezeti adományokra alapoztunk, tavalyra és idénre is 20.000 lejt kértünk személyenként. Hetekkel ezelôtt meghirdettünk egy cserépakciót, mivel szükséges a gyülekezeti ház befedése. Külföldi segítséget is kaptunk. Eddig 300-350 millió lejbe kerültek a munkálatok, valamint az építôanyag beszerzése. A munka java viszont még hátravan, a szobák berendezése, fûtôtestek beszerelése stb. még többe fog kerülni, mint amennyit eddig befektettünk.
— Hogy gondolja, majd ha kész lesz, sikerül-e ezt a gyülekezeti házat a város "vérkeringésébe" bevinni?
— A gyülekezeti élet elsôsorban itt zajlana, azonkívül egyéb próbramokat is szerveznénk, szeretnénk olyan rendezvénysorozatok házigazdája lenni, amelyek az egész egyházmegyét érintenék. Az emeleti részen egy "minikollégiumot" is szeretnénk berendezni mezôségi gyerekek számára, orvosi rendelô beindítását is tervezzük.
A presbitériummal együtt nagyon szeretnénk, ha híveink megértenék, hogy ennek az épületnek milyen közszolgálati jellege van. Ebben a gyülekezeti házban a jövô nemzedék fog majd tanulni, szórakozni, felnôni. Arra törekszünk, hogy elfogadtassuk gyülekezetünkkel azt, hogy érezzék, nekik és gyermekeiknek készül. Szeretnénk hatni a tudatukra, hogy megértsék, ez 3000 léleknek a gyülekezeti háza. Építészeti szempontból is értékes. Próbálja megszeretni a gyülekezet már most, hiszen ebben a házban közügyi tevékenységek fognak folyni, melyek kihatnak majd az egész gyülekezetre.
75 százalékos a siker a júliusi érettségin. Leggyengébb Szeben megye (49,1 százalék ment át), 60 százalék alatt "teljesített" Giurgiu, Gorj, Braila és Bákó megye. Bihar megye 95,26 százalékkal vezeti az országos mezônyt, következik Mehedinti 94,44, Vrancea és Olt 92,48, illetve 90,72 százalékkal. A nyári vizsgaidôszakban 180.601 diák jelentkezett vizsgára, közülük 4.371 nem jelent meg, 137 diákot különbözô csalások miatt zártak ki. Az idei vizsga eredménye jobb a tavalyinál, amikor a végzôsöknek csak 67 százaléka volt sikeres. A bukott diákok újra próbálkozhatnak augusztusban, de immár a megyei tanfelügyelôségek által megszabott vizsgadíj befizetése ellenében állhatnak ismét viszgára.
Itthon is keresik a whiskys rablót
A magyar rendôrség vasárnap kért az illetékes román hatóságoktól segítséget Anbrus Attila kereséséhez, akit Magyarországon csak "whiskys rabló" néven emlegetnek. A gyergyószentmiklósi születésû jégkorongozó 1989-ben szökött át Magyarországra, ott pedig "civilben" pénzintézeteket fosztogatott szép sikerrel; "fellépései" elôtt pedig rendszerint whiskyvel erôsítette magát a színhelyhez közeli bárok egyikében. Budapesti börtönébôl titokzatos körülmények között szökött meg.
Viorel Lis, Bukarest fôpolgármestere hétfôn kijelentette: kész vállalni a felelôsséget a RATB szakszervezeteivel július 7-én megkötött jegyzôkönyvért. Ugyanakkor megpróbálja tiszteletben tartani a 60 százalékos béremeléssel kapcsolatos ígéreteit is. A közszállításiak attól tartanak, hogy a munkaügyi és társadalomvédelmi miniszter nem hagyja jóvá az új kollektív munkaszerzôdést, mivel egyes szakszervezeti források szerint Viorel Lis megszegte a helyi költségvetési törvényt, s a polgármesteri hivatal nem rendelkezik az említett béremeléshez szükséges pénzforrásokkal. A helyi költségvetést július 20-án hagyták jóvá, és amennyiben a városi tanács elutasítja e növelés beépítését a város költségvetésébe, tárgyalni fognak, mondta Viorel Lis.
Jobbos székelyek — amtimulti blöff
A székelyek bíráló álláspontra helyezkednek az RMDSZ politikai vezetôivel szemben, és semmiféle szükséget nem látnak multikulturális egyetem létrehozására, jelentette ki Paul Ghitiu, a Jobboldali Erôk Szövetsége nevû párt elsô alelnöke, miután látogatást tett Hargita megyében. — A JESZ-be már székelyek is beiratkoztak; választási listák benyújtására készülünk a székely helységek legtöbbjében fûzte hozzá a jobboldal alvezére. A párt július 17-i kongresszusán nem csupán az alapszabályzatot módosítják, hanem új beiratkozás is lesz. Év végéig megkettôzôdik a megyei szervezetekben a taglétszám, fûzte hozzá Ghitiu.
A román—francia kereskedelmi cserék az év elsô negyedében 279,9 millió dollárra rúgtak. Hazánk Franciaországba 119,3 millió dollár értékben exportált, ez 5,6 százalékkal jelentett többet az elmúlt esztendô elsô negyedévéhez mérten. A Romániába behozott francia termékek 160,6 millió dollárra tehetôk, ami idôarányosan 10,4 százalékkal jelent kevesebbet, mutatják az országos statisztikai hivatal adatai.
A hétvégi esôzések és a viharos idôjárás Magyarországon mintegy hétszázmiliós kárt okozott a hétfôig végzett becslések szerint. A károk döntô részét a lakosság, illetve a mezôgazdasági termelôk szenvedték el. Sok helyen nem mérhették fel a kárt, mert nem vonult le a víz.
1848 novemberében a Magyarhermányhoz tartozó bodvaji vashámorban öntötték és próbálták ki Gábor Áron vezetésével a szabadságharc elsô "székely ágyúit" a hermányi hámorosok. A bodvaji ágyúöntés eseményeit a hermányi iskola névadója, a falukrónikás id. Máthé János kutatásai tisztázták végérvényesen. Július 18-án, vasárnap 12 órakor emléktáblát lepleznek le a hermányi iskola épületén, majd a szervezôk — a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a Magyarhermányi Máthé János Általános Iskola — rövid kirándulásra hívják a résztvevôket a falu határában levô vashámorhoz, amely talán egyetlen megmaradt, de restaurálásra váró ilyen jellegû erdélyi ipartörténeti mûemlékünk.
Horvátországban a háztartások 16 százalékában, azaz 225 ezer családnál van már személyi számítógép, írta a Most címû zágrábi szakmai lap. A 4,2 milliós országban megfelelônek értékelhetô a háztartások ellátottsága személyi számítógéppel. Különösen a középkorú házaspárok kedvelik a személyi számítógépeket, ezek 47 százalékának van már komputere, míg a 29 évnél fiatalabb házaspárok 40 százaléka rendelkezik ilyen "háztartási berendezéssel". Horvátországban a középfokú végzettséggel rendelkezôk tulajdonában van a háztartásokban használt személyi számítógépek 52 százaléka, míg a felsôfokú végzettségûek állnak a második helyen 39 százalékos részesedéssel. A horvát tudományügyi és technológiai minisztérium felmérte, hogy a személyi számítógéppel rendelkezô háztartások 34,4 százaléka használja az internetet, leginkább munkájához, illetve szórakozásához. Horvátországban a legnépszerûbb géptípus a Pentium.
A sok ellenkezô híresztelés ellenére Pavarotti mégis fellép augusztus 11-én a román fôvárosban. Partnere valószínûleg Carmela Remigio lesz. A koncertet csak a román egyes (RTV) tévé közvetíti. Eddig már elkelt a jegyek negyven százaléka.
Kolozsváron nemcsak a padok virítanak nemzeti színben, hanem már a szemetesládák is. Funar polgármester piros—sárga—kékre festette ôket.
A Román Nemzeti Bank valutatartaléka mindössze 813 millió dollár. A kb. 101 tonna aranyfedezet értéke pedig 848,9 millió dollár. Az Állami Vagyonalap kezelésében levô összes vállalatot eladják az idén. Az eddig elbocsátott alkalmazottak száma 133.000, a végkielégítés összege 1375 milliárd lej.
Mint az idei érettségirôl készült beszámolókban közöltük a vizsgára jelentkezett 4254 diák közül 922 nem ért el átmenôjegyet. Az eredmény ellen óvást lehetett benyújtani a megyei bizottsághoz, amely újrajavította a dolgozatokat. 578 diák élt ezzel a lehetôséggel, fôleg a román, matematika és történelem írásbelin elért jegyeikkel voltak elégedetlenek. Az 578-ból 254 érettségizônek bírálták el kedvezôen a kérését, s így a megyei átmeneti arány is jobb lett.
Polgármesterek nélkül a hivatal
Ma polgármesterek nélkül "üzemel" a marosvásárhelyi hivatal, ugyanis Fodor Imre polgármester szabadságon van, Eugen Crisan alpolgármester a németországi testvérvárosban, Freihungban képviseli a megyeszékhelyet, míg Orbán Dezsô alpolgármester Piatra Neamton vesz részt a megyei jogú városok föderációjának gyûlésén.
Már két hónapja gondot jelent a vízellátás Sármáson. A vezetékes vízhálózat elégtelensége elsôsorban a községközpontban levô tömbházakban lakókat érinti, akikhez nem jut el a víz. A polgármesteri hivatal kérésére a tegnapelôtt hozzáfogtak a Pagocsán levô szivattyúk javításához, ahonnan pumpálják a vizet Sármásra. Ha a nyomás a próba után nem éri el a 7-8 atmoszférát, akkor a vezetékben keresik majd a hibát. A munkálatokat a megyei közgazdálkodási vállalat végzi és remélik, hogy a hét végéig rendezik a sármásiak több hónapos gondját.
A marosvásárhelyi Diamant piac mögött illegálisan felhúzott garázsok bontásához szállt ki a tegnap délelôtt a polgármesteri hivatal illetékes csapata. Az övezetben érintett 281 garázs közül 240-et már lebontottak, a helyszínen csak egyet szüntettek meg, ugyanis a többi tulajdonosa papíron ígéretet tett arra, hogy lebontja, míg voltak, akik az erre vonatkozó tanácsi határozat ellen a törvényszékre óvást nyújtottak be. Ezeknek a sorsáról csak a végleges bírósági döntés után lehet szó.
Beindultak a Bolyai Nyári Akadémia tanfolyamai
Vasárnap Csíkszeredában nyitották meg a Bolyai Nyári Akadémiát, amelynek tanfolyamai az ország különbözô központjaiban zajlanak majd. Szovátán a Teleki Oktatási Központban az épület bôvítési munkálatai miatt csak a biológia kurzusokat tartják. Erre hétfôtôl 33 résztvevô jött el, akiknek 6 tanár tart elôadásokat: neurológiáról, egészségügyi nevelésrôl, biogazdálkodásról, gyógynövényekrôl és sok más hasonló témáról. A következô tanfolyam július 26-tól kezdôdik, ezen kémia szakosok vesznek részt.
A Maros megyei katasztrófa-elhárító bizottság delegációja hat községben a helyszínen is ellenôrzést tartott és megállapította, hogy az árvizek által sújtott övezetekben nem a valós tényeknek megfelelôen állították össze a kártérítést igénylô jegyzékeket. Ezért a prefektus ma 10 órától a megyeháza gyûléstermébe hívta azon 33 község polgármestereit, ahonnan ilyen listákat nyújtottak be a prefektúrára, hogy tisztázzák a számításokat.
Dzsesszkoncert a Kultúrpalotában
Pénteken este 7 órától az ETNO-ART fesztivál keretében a Kultúrpalota nagytermében koncertezik a budapesti Makám progresszív jazz-együttes. Jegyek a helyszínen az elôadás elôtt vásárolhatóak.
Július 19-én a radnóti hôerômûnél megünneplik az Energetikusok Napját. 10 órakor a városi labdarúgó- pályán sor kerül a hôerômûnél dolgozók részlegek közötti bajnokságának döntôjére, majd fél egytôl a Maros mûvészegyüttes mûsort tart a városi mûvelôdési házban. Másnap, július 20- án, az ún. Nyitott kapuk rendezvény keretében látogatható lesz a hôerômû. Az érdeklôdôket csoportonként végigvezetik a turbinatermeken és elmagyarázzák a villamos energia elôállításának folyamatát. Az ipari egységben 8 - 20 óra között fogadják a vendégeket.
Nem kell a Len- és Kenderfonoda
Tegnap az Állami Vagyonügynökség székhelyén meghirdették a marosludasi Lutex és a Len-Kenderfonóda privatizálásáért szóló versenytárgyalást. E két vállalatot eddig nem sikerült értékesíteni, mert nem volt jelentkezô. E helyzetben a FPS- nek kell döntenie majd a csôd szélére sodródott vállalatok további sorsáról.
Az Ariel Ifjúsági és Gyermek Színház július 15-re meghirdetett Don Quijote (de la mancsa) címû bemutatója a bizonytalan idôjárásra való tekintettel nem a Vár udvarán lesz, hanem csütörtökön este 8 órakor az Ariel színház termében.
Copyright © Népújság - 1999