|
LI. évfolyam 160. (14212) |
1999. július 13. kedd |
A frakciófegyelem megértése miatt készül elmarasztalni szenátorát az RMDSZ a tanügyi törvény elfogadása során tanúsított magatartása miatt. A bejelentés azon a tegnapi marosvásárhelyi találkozón hangzott el, amelyen Markó Béla folytatott eszmecserét a romániai magyar sajtóorgánumok vezetôivel a sajtó helyzetérôl, valamint a sajtó és az RMDSZ kapcsolatáról. A szövetségi elnök szerint megengedhetetlen, hogy az amúgy is ingatag koalíciós szolidaritást RMDSZ-es törvényhozó, egyébként frakciószabályba ütközô különutas eljárása is gyengítse, kockáztatva számunkra fontos jogszabályok elfogadását. Mint hangsúlyozta, a szóban forgó törvény tagadhatatlan hiányosságai dacára a korábbi jogszabályban rögzített korlátozó elôírások kiiktatása folytán jelentôs elôrelépés az 1995-ös törvényhez képest. Csapó József szenátor ellenszavazatával — fejtegette a szövetségi elnök — valójában a korábbi állapotok fenntartásában érdekeltekkel került azonos platformra.
Markó Béla nem közölt részleteket arról, hogy a szenátusi frakción belüli fegyelmi ügynek milyen konkrét küvetkezményei lehetnek Csapó Józsefre nézve. A szövetség májusi kongresszusán elfogadott alapszabályzatból mindössze az olvasható el ki, hogy a frakció 2/3-os többséggel hozott döntései minden honatyára kötelezô érvényûek.
Ugyancsak a tegnapi találkozón mondta el Markó Béla, hogy a székelyudvarhelyi incidens sürgôs kivizsgálását kérte Costin Georgescutól, a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) vezetôjétôl.
Mint ismeretes, július 8-án Székelyudvarhelyen Polgári esték elnevezéssel rendezvényt tartottak, melynek meghívott vendége Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt. Az est után az épületbôl távozók azt vették észre, hogy egy parkoló gépkocsiból videóra veszik ôket.
A gépkocsiról gyorsan kiderült, hogy a SRI helyi szervezetének egyik autója. A SRI helyi vezetôje katonai titokra hivatkozva megtagadta a gépkocsi felnyitását, s arra figyelmeztette a felháborodott embereket, hogy törvényt sértenek, ha a titkosszolgálat akcióját akadályozzák.
A marosvásárhelyi találkozón Markó emlékeztetett arra, hogy RMDSZ-irodában már korábban is találtak lehallgatókészüléket, amelyért mind a mai napig nem jelentkezett tulajdonosa. Egyéb jelzések is érkeztek arról, hogy a SRI továbbra is figyeli az RMDSZ-t.
Markó elmondta: miután a SRI egyik elbocsátott tisztje egy román lapban úgy nyilatkozott, hogy a titkosszolgálat tagjai Hargita és Kovászna megyében figyelik a magyarokat, már találkozott az SRI igazgatójával.
Costin Georgescu akkor elismerte, hogy a jelenlegi kormányzat hivatalba lépése elôtt volt ilyen jellegû tevékenység, illetve az irredentizmust és a "magyar veszélyt" külön vizsgálták az SRI-n belül. Ugyanakkor arról biztosította Markó Bélát, hogy ezt a tevékenységet felszámolták, nem létezik a hivatalon belül magyarokat figyelô részleg.
Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: nem az a lényeg, hogy a titkosszolgálaton belül van-e külön részleg a magyarok figyelésére, hanem az, hogy a Román Hírszerzô Szolgálat mit tekint nemzetbiztonsági kérdésnek.
A Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) nem a Polgári esték címû rendezvény résztvevôit figyelte, hanem más feladatot végzett július 8-án Székelyudvarhelyen — közölte hétfôn Mircea Gheordenescu, a SRI aligazgatója a Mediafax hírügynökséggel.
Az SRI illetékesei ugyanakkor a magyar Duna Televíziót vádolták azzal, hogy elferdítette a történteket, feltételezéseket tényeknek tüntetett fel, "szekus módszerekrôl" beszélt, s a SRI gépkocsijának egyszerû jelenlétét a törvény megsértésének igyekezett feltüntetni.
A titkosszolgálat egyben mélységesen csodálkozik azon, hogy a székerudvarhelyi tanács jelenlévô képviselôi "arra biztatták az embereket, akadályozzák meg a szóban forgó gépkocsi távozását".
Az SRI nem a rendezvény résztvevôit figyelte, más feladatokat látott el. A titkosszolgálat eddig sem figyelt és ezután sem fog olyan rendezvényeket figyelni, amelyeket a törvényes kereteken belül tartanak be — szögezték le az SRI illetékesei. Gheordenescu ehhez hozzátette: "Vajon mit követtek el az est résztvevôi a nemzetbiztonság ellen, ha úgy vélték, hogy figyelik ôket?"
A titkosszolgálat aligazgatójának nyilatkozata közvetve megerôsítette a Cotidianul címû lap hétfôi írását. A lap az SRI vezetésének meg nem nevezett tagjait idézte, akik úgy vélték, hogy "ez a botrány magyar érdekeket szolgált, az egészet Budapest irányította és hajtotta végre".
A lap írása szerint az akció célja az volt, hogy azt a gondolatot erôsítsék: a román titkosszolgálatnak nincs sok keresnivalója Hargita és Kovászna megyében.
Hanyagság a helyi kárfelmérésben
Tegnap reggel hívta össze Dorin Florea prefektus a megyei árvizek következtében keletkezett károk felmérésével kapcsolatosan egy megbeszélésre a megyei vízügyi igazgatóságot, a pénzügyi igazgatóságot, valamint az építkezési fegyelemmel foglalkozó felügyelôséget és a megyei tanács vezetôségét.
A tanácskozáson azt vitatták meg, hogy az elmúlt hónapok során bekövetkezett károknak a felmérését mennyire pontosan végezték el a helyi felmérô bizottságok. Tulajdonképpen a kormány által Maros megyének ítélt valamivel több mint négymilliárd lej elosztása miatt volt szükség ennek a kárfelmérésnek az ellenôrzésére. A megye adminisztratív bizottsága már a múlt héten elfogadott egy olyan határozatot, amelynek értelmében a felsorolt intézmények egy-két szakemberrel képviseltetik magukat egy ilyen ellenôrzô bizottságban, amely a helyszínen fogja összehasonlítani a felmérések adatait a valósággal.
Ezek a bizottságok a hét végén visszatértek egy olyan eredménnyel, amely egyáltalán nem elfogadható, ugyanis az általuk végzett ténymegállapítás nem talál a helyhatóságok által készített kárfelméréssel. Több községben — pl. Dózsa György, Karácsonfalva, Ákosfalva, stb. — a helyi bizottságok nem mérték fel az árvíz okozta károkat, és mindössze arra hagyatkoztak, hogy a károsultak egyénileg kiállított, leírt értékelését jegyezték fel. Példának okáért, ha valaki kijelentette, hogy 60 milliós kára származott az árvíz következtében, akkor azt jóváírták, és így terjesztették fel a megyei tanácshoz.
Az ilyen eljárást a megyei tanács elfogadhatatlannak minôsítette, mert némely községben több mint száz ház szenvedett kórosodást a víz miatt, s ezt nem lehet ilyen felületesen kezelni. Véleményük szerint a helyi bizottságok nem tették meg a kötelességüket, s ezzel akár azt is kockáztatják az illetékes polgármesterek, jelentette ki a prefektus, hogy a 69-es törvény 43. cikkelyének értelmében akár fel is függeszthetik tisztségükbôl, mint olyanokat, akik az állam képviselôiként, polgármesterekként nem tettek eleget megfelelô módon a kötelezettségeiknek.
Ettôl a fenyegetéstôl függetlenül elfogadhatatlan, hogy a helyi bizottságok, akár abból kiindulva, hogy az elmúlt években sem tudtak olyan összegeket kiutalni a károsultaknak, amelyeket esetleg jogosultan igényeltek azok, amiatt, hogy egyeseknek biztosításuk van, és így kapnak kártérítést a biztosítótól, annak ellenére, hogy az elmúlt évek során sok olyan reklamáló akadt, akik notórius reklamálóknak bizonyultak, elfogadhatatlan, hogy azt várják, bármilyen megyei szintû intézmény képviselôi végezzék el ezeket a felméréseket. Ezek az emberek csak arra hivatottak, arra van hatáskörük, hogy a felméréseket összeegyeztessék a valósággal, szúrópróbaszerûen. A fent említett megyei intézmények erre vállalkoznak a továbbiakban is, ezt ígérték meg csupán, ennél többet nem vállaltak.
A tanácskozáson határozat született, melynek értelmében szerdán, július 14-én az érintett községek polgármestereit meghívják a megyei tanács nagytermébe, ott ismét átadják azokat az útmutatókat, amelyek alapján a felméréseket könnyen el lehet végezni, nem kimondottan szakemberek által is, ismét felkészítôt tartanak nekik, idôt hagynak — egy hetet, tíz napot —, hogy ezeket a felméréseket elvégezzék a helyi bizottságok, és ezután mennek ki újból szúrópróbaszerûen ellenôrizni a helységekbe. A pénzt amúgyis egy- másfél hónap múlva kapják meg, és akkor is mindössze a 40 százalékát annak az összegnek, amit igényeltek. Viszont kiderült, hogy nemegyszer a legjobban sújtott emberek a legjobb érzésûek, és pont ôk nem szoktak túlozni a kárfelmérésben. Ellenben olyanok, akiknek csak a pincéjében volt víz, anélkül, hogy különösebb statikai problémát okozott volna a háznak, hatvan-hetvenmilliós kártérítést követelnek. Ez a megyei vezetés szerint elfogadhatatlan, de ezt a helyi felmérô bizottságnak kell kimutatnia.
Nemrég ülésezett az RMDSZ megyei önkormányzati tanácsa. A helyhatóságok legnagyobb gondja a pénztelenség. A tancskozáson is elsôsorban a helyi közpénzek elosztásáról, a helyi közpénzekrôl szóló törvény módosításának a lehetôségeirôl esett szó. Ezekrôl a gondokról beszélgettünk Virág Györggyel, a megyei tanács alelnökével, a megyei önkormányzati tanács elnökével.
A tanács alelnöke elmondta, hogy a beszélgetésekbôl kiderült: valamennyi politikai alakulat szükségesnek tartja a jelenleg érvényben levô helyi pénzügyi törvény módosítását, bár alig a tavaly fogadta el a parlament ezt a törvényt. Köztudott, hogy idéntôl minden megye és minden helység némileg nagyobb pénzügyi önállóságra tett szert, elvileg erre lehetôséget ad a törvény. Ugyanis a fizetési adókból begyûjtött összegeket 35- 15-50 százalék arányban osztotta el a költségvetési törvény. A 35% a helységeké, a 15% a megyei tanácsoké, s az 50 százalék a kormányé.
Általános vélemény, hogy ezeken az arányokon változtatni kell, mert a törvény magába foglalja azt is, hogy ezt évente a parlament szabja meg. Módosítani úgy lenne szükséges, hogy az önkormányzatok felé mozduljon el a súlypont. Az önkormányzatoknak át kell adni az iskolaügyet, egészségügyet, de az ehhez kapcsolódó pénzforrásokat is. Ez azt jelenti, mondta Virág György, hogy a helyben maradó adónak nem csak azt a kört kell megcéloznia, ami a jövedelemadó után jár, hanem az adók teljes körét kell belefoglalni ebbe a kategóriába. Vagyis minden adó, illeték, járulék, fizetés maradjon bizonyos százalékban a helyi hatóságok kezében. Köztudomású az is, folytatta, hogy áprilistól átirányították a helyi tanácsok költségvetésébe az állategészségügyet, a növényvédelmet, anélkül, hogy a pénzügyi forrásokat is átirányítottak volna. Beszélt arról, hogy Marosvásárhelyen a repülôtér a szállítási minisztériumtól átkerült a megyei tanács költségvetésébe, egyéb pénzügyi források nélkül. Ezt a kormány értelmezésében, helyben kellett volna kigazdálkodni. Ez sem sikerült teljes mértékben, de a megyei tanács költségvetése egy részének a lekötésével lehet mûködtetni. De ez nem mehet hosszú távon, tette hozzá. Nem mehet az sem hosszú távon, hogy jóllehet az iskolákat, azoknak a javítását mûködési költségeit a helyi költségvetésbôl képzeli el a központi kormányzás, az épületeket azonban a tanügyminisztérium nem óhajtja kiadni a kezébôl, holott vannak olyan helyzetek, amikor épületek maradnak üresen vagy félig kihasználtan. Az alelnök szerint ezek felhasználását átmenetileg az önkormányzatok kezébe kell adni, s ugyanígy az összes többi, ilyen jellegû szolgáltatást végzô közintézmény vagyonát is.
Furcsállta, hogy az állam miért ragaszkodik ehhez a vagyonkérdéshez, ugyanis a 213-as törvény elôírja, hogy minden helyhatóság köteles felleltározni azoknak az ingó és ingatlan vagyonoknak a helyzetét, amelyeket esetleg a maga részére követel. Azért is furcsa, mondta, mert minden ingatlan amúgyis az állam tulajdona marad, még akkor is, ha átmegy a helyi tanácsok adminisztrálásába, mert a helyi tanács képviseli az államot ezek kezelésében, bár az értékesítés során szóba kerülhet bizonyos ingatlanoknak az eladása is. Ha a központ a gazda, akkor képtelen kezelni ezeknek a mûködtetését, és annál kevésbé a fejlesztését. Amikor a közigazgatás tisztségviselôi azt hangoztatják, hogy át kell adni ezeket a vagyontárgyakat a helyhatóságoknak, nem valami plusz feladatot szeretnének, hanem mert ez világszerte mûködô modell, és ezek azok a helyzetek, amelyek kihangsúlyozzák a különbségeket egy-egy helység között. Ezeket nem lehet központilag, valamilyen séma alapján megoldani.
A beszélgetésekbôl — tudtuk meg — kiderült, hogy a koalíciós pártok támogatják az ilyen jellegû javaslatokat, és minden valószínûség szerint még az ôszi parlamenti ülésszak elôtt ezeket a javaslatokat közösen fogják a parlament asztalára tenni. Megegyeztek Madaras Lázárral, hogy az RMDSZ részérôl megfogalmaznak egy javaslatcsomagot, amelyet egyeztetnek a koalíciós partnerekkel.
Egy másik téma, tájékoztatott a megyei tanács alelnöke, amely a helyhatóságokat foglalkoztatja, ugyancsak ehhez kapcsolódik. Ugyanis az 1998. évi 213-as, a közvagyont rendezô törvénynek a végrehajtási utasításai most jelentek meg, hét hónapos késéssel. Ez arra kötelezi a helyhatóságokat, hogy most a gyakorlati leltározás idôszaka következzék, amely egyfajta topográfiai felmérés is kell legyen, s pontosan igazolni kell, hol van a határ a közvagyon és a magán- vagy a társasági tulajdon között. Ez nagyon hosszadalmas, komplex munka. És akkor megint jön a kérdés: mibôl gazdálkodik a helyhatóság? Mai napig nem tudni. Példaként említette, hogy Marosvásárhely polgármestere évek óta teljes joggal kéri a sportcsarnokot, a Városházát, a Kultúrpalotát, a Teleki tékát. Ezeket is át kellene adni a helyhatóságoknak. Mert ma, mondta, tudjuk például, hogy van 63 olyan község Maros megyében, amelyeknek a mûködési költségéhez már júliusra nincs fedezet.
A költségvetés kiigazításától sem vár sokat Virág György, mert nem látja a forrásokat, s ha olyan lesz a kiigazítás, hogy innen-onnan el próbálnak vonni összegeket, akkor már a megyei tanács mûködése is, beleértve a 10 alárendelt kultúrintézményt, beleértve a szociális intézményeket, és gyermekotthonokat, mûködésképtelenné válik. Most napi gondokkal küszködnek a hat szociális intézménynél, élelmezés, számlák kifizetése terén, és nem azért, mert nem akarnak adni, hanem azért, mert sajnos, úgy tûnik, kifelejtették ezeket az intézményeket a költségvetésbôl, illetve azt várták el, hogy egy maximum 500-600 milliós éves bevétellel rendelkezô községi tanács a területén mûködô szociális intézmény hatmilliárdos költségét próbálja elviselni. A kincstárral megfelelô kapcsolatot alakítottak ki, megértésre találtak a pénzügyi szerveknél, és mindent megtesznek, hogy ne állítsuk le ezeknek az intézményeknek a mûködését, ahol halmozottan hátrányos helyzetû gyermekek vagy öregek vannak. De valaki el kellene jusson már a felismerésig, hogy nincs amibôl pénzt leosztani, mondta végül az alelnök.
Az egyetlen remény az lehetne Virág Gy. szerint, hogy ha az államnak valóban sikerülne nyélbe ütni néhány olyan szintû privatizációs ügyletet, amely megengedné az 1000 milliárdos hiány fedezését a helyhatóságok mûködésében. Mindaddig, amíg az olyan sokszor hangoztatott monopóliummal rendelkezik a villamossági vállalat, a gázvállalat, a telefon és a postai szolgáltatás, amelyek, anélkül, hogy halvány javulást látnánk ezekben a szolgáltatásokban, automatikusan emelik a szolgáltatások árát, addig a költségvetés nem tud lépést tartani ezekkel a kiadásokkal. A költségvetési intézmények dolgozói — tájékoztatott V. Gy. — viszont egy éve nem kaptak fizetés-kiigazítást. Hol van már az úgynevezett nagy rendezés?
A lényeg összefoglalva az volna, zárta a beszélgetést a megyei tanács alelnöke, hogy a közpénzek elosztásáról szóló törvény módosításra szorul, s ezt meg kell tenni, még mielôtt a jövô évi költségvetést tárgyalná a parlament.
Júniusi 3983-as rendelete értelmében a Közoktatási Minisztérium egy sürgôsségi kormányrendelet elôkészítésén dolgozik, hogy idén pót-kisérettségit tarthassanak. A sürgôsségi kormányrendeletre azért van szükség, mivel a törvény csak egy vizsgaszessziót ír elô.
Megyénkben viszont a VIII. osztályba iratkozott 2023 tanulóból 126 pótvizsgára bukott, tehát nem is vehetett részt a képességvizsgán, 102-en elvégezték ugyan a VIII. osztályt, de valamilyen okból nem jelentkeztek a vizsgára, 491 tanuló pedig nem érte el az átmenô jegyet a kisérettségin.
A tervezett pótvizsgára augusztus 16-18. között lehet beiratkozni, természetesen, ha megszületik a kormányrendelet. A vizsgát augusztus 23-26. között tartják, 23-án román nyelv és irodalomból, 24-én anyanyelvbôl, 25-én matematikából, 26-án pedig A románok történelmébôl és Románia földrajzából. Az eredmények kifüggesztésének tervezett idôpontja augusztus 27., az óvásokat 28-án lehet benyújtani, a végsô eredményhirdetésre 29-én kerül sor. A líceumokban , szakközép- és szakiskolákban üresen maradt helyekre 30-31-én osztják be a tanulókat. A pót-kisérettségire jelentkezôknek, mint már jeleztük, vizsgadíjat kell fizetniük.
Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is tartanak. Beiratkozni augusztus 14-17. között lehet. 19-én lesz a román, 20-án a magyar, 22-én pedig az idegen nyelv szóbeli, 23-án a román, 24-én az anyanyelv, 25- én a matematika vagy szaktantárgy, 26-án A románok történelme, 27-én a választott tantágyból az írásbeli. Az elért általánost augusztus 28-án függesztik ki, és ezen a napon lehet benyújtani az óvásokat is, amelyek eredményét 29-én, a végeredményt 30-án függesztik ki. Az pótérettségizôk sem mentesülnek a vizsgadíj kifizetése alól.
Rendhagyó bemutató az Arielnél
Rendhagyó bemutatóra készül az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, hiszen a magyar tagozat, most elôször, szabadtéri elôadással lepi meg közönségét.
A végzôs hallgató Szabó K. István rendezésében kerül bemutatásra a Don Quijote (de la mancsa) címû elôadás július 15-én, csütörtökön este 10 órakor a vár udvarán. A díszleteket és bábukat Horváth Ödön tervezte, a koreográfia Selyem Ildikó munkája, dramaturg Kovács István, zene Nagy László.
Az elôadás szereplôi: Molnár József, Kozsik Ildikó, Szélyes Andrea, Kozsik József, Vilhelem József, Gönczy Katalin, Zsellér Enikô.
Zenészek: Nagy László, Dull János, Szôlôsi-Pénzes Szilárd.
Don Quijote két arcáról szól a mese: egyrészt ábrándvilágának embere, másrészt a valóságnak bábja. E két állapot közötti átmenet bizonyára varázslat.
A "világ közepe" volt vasárnap este, ha néhány órára is, a tarbükk alatti település. S hogy ne túlozzunk, ha nem is a világ, de a Nyárádmente hetedhét országra szóló rendezvényének megnyitóját tartották a helyi mûvelôdési házban. Az idei Etno-art összmûvészeti fesztivál keretében szervezett ünnepség azt bizonyította, hogy Jobbágytelkének, a falu táncosainak és Balla Antalnak, a mindenkori együttesvezetônek ma is sok barátja, tisztelôje van, hisz a végsôkig elhanyagolt bûnrossz út, a gázvezetés miatt feltúrt falu sem riasztotta vissza az érdeklôdôket.
A nyitóünnepségen zsúfolásig telt a mûvelôdési ház terme, s volt, aki az Internetrôl értesülve a tánctáborról, egyenesen Svédországból érkezett, hogy szerepelni lássa az együttest, s a mai táncosok helyén a hajdaniakat is. Eljött Vavrinecz András, a Magyar Mûvelôdési Intézet néptánc, népzene osztályának vezetôje is, aki alig érkezett meg, már ott hegedült a zenekarban, s magával hozta a Bekecs táncegyüttest is.
Az egyhetes tánc-, ének- és zenetanító táborba Takács Zoltán, a szervezô Folk Center Alapítvány elnöke szerint 160-an iratkoztak fel, de körülbelül 200 személyre számítanak, akiket az iskolában, sátorban, illetve magánháznál szállásolnak el. Amint nyitóbeszédében kifejtette, az elsô marosszéki tánctábort azért szervezték Jobbágytelkén, hogy erôt, lendületet adjanak annak a népi együttesnek, amely mind országos, mint nemzetközi szinten megbecsülést szerzett az erdélyi néptánckultúrának, most viszont a gyorsan felfutó együttesekhez képest mintha hanyatlani kezdett volna. Takács Zoltán elismerôen szólt a polgármesteri hivatal, a falu lakóinak megértésérôl, akik minden tôlük telhetôt megtettek annak érdekében, hogy fogadni tudják a vendégeket.
— Itt ma magyarnak megmaradni kulturális kérdés, s azt jelenti, hogy az anyanyelv mellett mennyire tudjuk megôrizni zenei és mozgásbeli anyanyelvünket is — hangsúlyozta Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke, aki egyben a néptáncmozgalmat éltetô és továbbéltetô Folk Center érdemeit méltatta. Tófalvi Zoltán történelmi visszatekintôje a lakosság fokoztos apadására figyelmeztette a hallgatóságot, majd a beszélô kifejtette, hogy a felzárkózás érdekében ismernünk kell a gyökereinket, tudnunk kell, hogy honnan indultunk.
A bevezetôket követôen kelt életre a színpad, s a jobbágytelkiek az aratótáncot mutatták be fergeteges sikerrel. A hang, a viselet színpompája, a forgatóst, lányost, jártatóst és csûrdöngölôt táncoló lányok, legények, házasok tartása és mozgása azt bizonyította, hogy él még a tûz és a hagyomány, s bármikor szükséges, életre kel, régi formáját hozza az együttes, amelynek táncosaival az elôadás végén Balla Antal is bemutatta, hogy bírja még, hogy nem fogyott ki az a táltos erô, amely átsegítette a legnehezebb pillanatokon is. Az együttesvezetô szerint a jobbágytelki táncot sehol nem járják úgy, mint szülôhelyén, a szervezôk, vendégek pedig éppen azzal akarják serkenteni a helybelieket, hogy bebizonyítják, mennyien fogják ellesni a titkot. S teszik ezt remélhetôleg olyan ösztönzô erôvel, ami további munkára biztatja az együttest. Mert meghívásuk, Balla Antal szerint, van bôven, csak éppen próbálni, dolgozni kell. Az egyhetes, változatos, érdekes programot ígérô tánctábor ezt a munkakedvet akarja ébreszteni vendégekben és helybeliekben egyaránt. Hitünk szerint sikeres lesz, az kell hogy legyen ez a nem mindennapi igyekezet.
Dorin Florea prefektus, a megye további elöljárói, valamint a vidrátszegi repülôtér igazgatója, Petru Stefan Runcan részvételével, a sajtó képviselôinek jelenlétében hétfôn rövid pezsgôbontásos ünnepség keretében megünnepelték Marosvásárhely repülôtere nemzetközi státusának elnyerését. Bár az 520-as számot viselô kormányrendelet már megjelent a Hivatalos Közlönyben, így városunk de jure rendelkezik nemzetközi repülôtérrel, de facto még nagyon sok tennivaló van, hogy Marosvásárhely ténylegesen bekapcsolódhasson az országok közötti légi forgalomba.
Míg a prefektus elsôsorban az eddig elért eredményeket domborította ki, s megköszönte valamennyi intézménynek és személynek, elsôsorban a légikikötô vezetôségének az ügy érdekében kifejtett munkát, addig Ioan Toganel megyei tanácselnök arra figyelmeztetett, hogy most van a legkevésbé lehetôség megpihenni a babérjainkon, hisz a kormányhatározat gyakorlatba ültetésére nem kevés pénz kell. Legkevesebb négy minisztérium közremûködésére van szükség a vám és a határátlépô mûködésbe helyezéséhez, olyan körülmények között, hogy az idei költségvetésben erre nem irányoztak elô pénzt. Ezért — intett a tanácselnök — a költségvetés kiegészítésénel erre feltétlenül oda kell figyelni, hogy az illetô tételek ki ne maradjanak.
Valamennyi résztvevô hangsúlyozta, hogy a repülôtér nemzetközi státusa nem önmagának való cél, hanem az elsô lépés azon az úton, amely Maros megye, illetve további öt szomszédos megye gazdasági fellendüléséhez adják meg a lehetôséget. Ilyen szempontból egy esetleges vámszabad terület létesítése a légikikötô mellett igen fontos állomás lehetne. Ennek a megvalósítása érdekében megtették az elsô lépéseket, de mert erre is kormányhatározat szükséges, a vámszabad területeknek nem feltétlenül örülnek pénzügyi körökben, s a most ünnepelt döntésnek sem tapsolt mindenki — elsôsorban kormányzahoz közel álló érdekcsoportokról van szó —, újabb nehéz feladat elôtt állnak megyénk erre illetékes szervei. Ám — mint Florea prefktus kiemelte — nem szabad megijednünk a nagy gondolatoktól.
Városunk és megyénk érdekében szurkolunk a sikerért, de ismerve azt a sokszor szélmalomharcnak tûnô erôfeszítést, amely az 520-as kormányrendeletet megelôzte, valamint a Dâmbovita-parton tomboló eredeti demokráciát, hosszú évekbe telô hercehurcára számítunk az ügyben.
Mindössze göröngyös emlék az az idô, amikor szigorúan ellenôrzött aszfaltokon gurultak simán jó tengerszint fölötti magasságba a hivatásos nép- és vadterelô guruk automobiljai, haladva szinkronban és élénk távösszeköttetésben a nagy vadász légi felelôseivel. Elnöki célkeresztrôl dôlt a nagyvad, a Görgény völgye (le)hallgatott...
A les helyén felverve az évtizedes cserje, lebontották a paradicsom korlátait és meggyérítették a környezeti szocializmust, úgyhogy azóta a munka nélkül maradt, barnult élelmesebbje gombával és szamócával "adócsalja" a piacgazda államot... Szabad a zóna, ennyit a belépési szabadságról, szigorúan vett nyilatkozatok nélkül, az út pedig járhatatlanabb, mint valaha, autósnyelven tengelytörô nyavalyákkal tele, de a helyi agrárnyelvet is lehet fordítani: ha nem néz lovának patkolt lába alá, viheti a jószágot az ember a vármezôi halaknak, mondja a libánfalvi fuvaros, és szépen még dumnezeut is emleget, de a visszhang nem gyûrûdzik be Basescu miniszter fülébe, mert a miniszterek távol vannak, mioritikumot nekik tévések juttatnak másodkézbôl, lejárt a nagy szezon, államelnök elvétve jár a vidéken, ha pedig jön, csak kardinálist látogat — panaszaiban így válogat a görgény- völgyi román ember, Alsó-Maros vidékérôl jövet, burduftúrót eszeget szekerén melléje.
Szentimrén jobbra el, a gödröket nyolc kilométeren hektoûrökben mérhetôn, Görgényüvegcsûr.
Kelemen-alja jó reggelre nyitott, Csûrre érve, már szép jó napot köszönnek a helybéli magyarok.
—Kár, hogy a plébános nincs itthon, de van igazgató úr — ismerkedik velünk a piactéren egy középkorú férfi — ô lenne az, aki a múltat ismeri, én csak harangozok...
—Mihez, jóember, máris temetünk?
—Á, dehogy, jövevény vagyok, a nagy napokról nem én rendelkezem.
A beajánlott igazgató úrhoz a szép épület elôtt, japán akác alatt rendszereket és címereket elviselô háborús emlékkô. A messze földön híres üvegcsûri kôfaragók munkája, a bevésett nevekért a harangozó felelôs: kondítja értük is naponta a harangot.
Mondhatom tanúimmal: alig láttam a csûrihez fogható példás tisztaságú intézményt a havason is izzadtságszagú nyárban: se bûz, se falfirka, se talpnyom a falon, inkább keretezett gyermekrajzok sorakoznak, "világ végi" gyermeklelkek nem színeznek dinoszauruszokat és cédrusokat. Sziklát gördítenek a mesterek, bükkfát a szénégetôk, tulipános ládát fest a csûri menyecske, vagy szapulnak lent a patakon.
— Unná Üvegcsûr a nyilvánosságot?
— Sajtósok nem kényeztetik el a falut. Nem az a hely, azt mondják, Isten háta... Régmúltkor a dunások...
Jelen vagy múlt? Gyûjtögetünk az Árpád- házból? László Imre István azt mondja: amit akarok. Döntök: ami megfogható. Akkor a múlt is, mert üvegcsûri pohárban kegyesen Erzsébet királynônek szolgáltak fel a lakájok. Vagy üvegcsûri tiszta vizet volt ihatnéka? Feltehetô, hiszen Görgényszentimrén áll még ma is az arisztokrata vadászkastély, onnan csak egy jó dobásnyira a festôi falu, az Erzsébet-kertben 150 éves a japán akác, meg egyéb dendrológiailag számon tartott növény.
De Bornemissza János báró volt az, aki a XVIII. században kvarcásványra lelt, az üveggyártás egyik alapanyagaként számító hamuzsírhoz már csak a bükkfát kellett kitalálni... Az üvegfúvó mesterekrôl ma ritkán beszélnek Üvegcsûrön, nevezetesebb napokon, emlékezés idején. Puszta nosztalgiából nem lehet megélni a havason. A kvarctartalék kimerült, a százéves manufakturális üveghutát báró Bornemissza Leopold felgyújtotta könnyedén. A mesterség elvándorolt, de üvegcsûr már Üvegcsûrnek marad. Az iskolában fellelhetô csodálatos üveggyûjtemény kiszolgált minden rendszert. A hírmondó diónyi kvarckristályok "szabadon" a kavicsban, szedegetünk szuvenírt.
Mandolinok, hifitorony, számítógép: korok muzsikája sarokban és sarockban. A Marosvásárhelyi Napok mûsorfüzete fellapozható. Várszínpadra üveges tánccal álltak az üvegcsûri kisdiákok, Fodor Imre polgármester meghívására egyébként.
A völgy természeti csodája, az éles visszhang mellé szerelik a digitális telefont. Riportunk megjelenése idején a görgény-völgyi település már hívható. László Imre már a készüléket is beszerezte helyet is talált neki az asztalán. Huszonhárom évig várt telefonra. Az elôd-direktórium egy fél évszázadot. Igazgatni távközlés birtokában beláthatóan könnyebb. Idônként be lehet szólni, mondjuk a tanfelügyelôségre, szóval ezután már nem megy a mese: " ti úgysem tudtok meg odafel soha semmit". Néhány szóért sem kell befogatni s ledöcögni, vagy motorizált rázkódásból adagot venni Szentimréig. De egyelôre maradjunk az iskolánál.
Reményik? Szép szó a templom és az iskola, ámbár alap van a reményig. Az egy-nyolcban 226 tanuló, átellenben a korszerû óvodában 100-as létszámmal két magyar és egy román csoport. Az általános létszámcsökkenés Üvegcsûrön nem nyomorgat, bár az örök emberi elégedetlenség azt mondatja ehhez: a háromezres lélekszámú településen lehetne több is...?
Az igazgató nem közöl tanügyi év elején a tanfelügyelôséggel hiányos káderlistát. Azaz mégis. Mindkét tagozaton elkelne a szakképzett román nyelv és irodalom szakos tanerô. A fordulat után nincs diplomázott tanár. Ha olvasná írásunkat fantáziára igen hajlamos egyén, akkor az a vidékre való tekintettel is megnyugtatható: nem zavartak el senkit a Görgény völgyébôl turulmadarasék, inkább a tájegység mostoha viszonyaira fogható: lehetôleg városhoz közelébb. Tipikus eset: a fordulat elôtt Bukarestbôl jött tanítani egy generális-fiú. Az "aranyvállas" apa próbált közbelépni az asszonynál: mindhiába. A fordulat után a fôvárosi tanár mélyet szippantott a friss levegôbôl, s igyekezett elhúzni toronyiránt haza. A metró iránt is van nosztalgia.
Indulnánk, de jól megnézzük a vidék kitömött madárvilágát. Mutatóban egy-egy példány. Növények sokaságához már alapos természetismeret, ökológiai nyelvezet szükséges. Vagy kitartó kelemeni táborozás. A város(közel)i ember nem tudja, mi mindenre jó a havasi gyepû, a szénégetôk igen. Mondják, ha kezükre ütöttek a kôfaragók, a sebhelyre a völgy lehozta a gyógyszert. Ezer jó fû nô a Kelemen alatt.
De hol vannak a híres üvegcsûri kôfaragók? Mennénk színek alá kôpengést, mestertörténeteket hallgatni, amit nem olvastunk el még Nagy Olga könyvébôl. A századelô nyárádmenti amerikánusai megtérésük után kúriaszámba menô házakat építettek sorra. A hazahozott dollár üvegcsûri mesteremberekre is futotta. Azóta is építenek házat és újabban palotát, csakhogy sehol sem látni a mesterek jellegzetes munkáját.
Más idôket élünk, a kereseti lehetôség úgy egy évtizede nyugatabbra költözött. A tanár úr azt mondja, ne keressük ôket, megtalálhatjuk esetleg szerte Magyarországon. A kôfaragókból ácsok lettek, de ha úgy kéri a dunántúli újgazdag, megfaragják tisztességgel az árkádot-alapot. Hazajönnek télire, majd akkor esetleg. Jó kezû üvegcsûri vendégmunkásért eljönnek Szolnoktól Münchenig, mindenesetre egy vármegyét már felépítettek a Körösöktôl napnyugatra. Van, aki szarvasbôgésre itthon találtatik. Addig asszonyaik nyomják a melót a mezôn. Ösvényeken mennek szénát csinálni. Szalmakalapot forgat a fejükön Görgény szele, megfésüli a gereblyefog.
A hegy felé menet apró, szinte kizárólag szôke, élénk tekintetû gyermekek köszönnek jó napot, vagy csókolomot, rácsodálkoznak az idegenre. Azt mondja tanárkísérônk, a millenniumi idôk elôtt dédnagyapáik szászok voltak.
Asszonyok tisztálnak a patakon. Köntöseiket felhúzták combközépig, mint székely lány a tengerparton, megnézik ôk is, ki jár a faluban. Mint cudar nyári zápor után a mezôn, igen éles a levegô. A falu lassan hátunk mögött, már csak svájci típusú elszórt hegyvidéki "urbanisztika" a látvány, s persze a zuhatagos patak, kúpos erdôkontyok elültetve geológiailag. Egy vízesés, kövön halász áll fél lábon, ránk néz, akaszt sikertelenül. Látványos kötéltánc a szirten. A pisztrángok itt már jól szórakoznak, kô alatt, kô fölött. A Duna televízió egyik sztárja, a Régiók mûsorának fôszerkesztôje, Csáky Zoltán itt fogta ki élete elsô pisztrangját, nevezetes élmény — meséli László Imre István.
— Idônként meg kell forgatni az emlékeket. Minden élmény valamilyen földhöz kötôdik, lehet parlagi, lehet mûvelt, színes szövésû a szülôföldi abrosz, a morzsákat kár leseperni...
Rakják a boksát a gulából, a millér meg van kezdve. A forróság a havas kontyát is perzseli. Forrásvízzel tarkót kell hûteni. Szénégetôk sehol.
— Visszhang válaszol: valaki, valaki... Bükkcserje mozdul, jön a szénégetô. Az OKOL-tól? Ó, dehogy. Mifélék lennénk? Még van-e, akit a világ érdekel? A házig menet közben meg lehet szusszanni. A szénporos asztalkán jegyezni is lehet. Fleischer Jenô azt mondja, hogy ô magyarul beszél, ôseinek nyelvét elfelejtette, bár tudja, hogy szászok voltak valamikor. Valami sípol a közelben. A kékszemû ember szól a szénégetés ôsi mesterségének "technológiájáról". Hetven köbméter fát berakni a boksába. Betakarni szalmával, jöhet a tapasztás, szakmailag: fojtás. Begyújtás után majd három hétig füstölög a millér, akár egy vulkán... csak Isten ne adja, hogy begyúljon a boksa, kárba megy a fa, de az anyag semmit sem jelenthet a megfeszített szíjas munka mellett. Emberünk rágyújt. Kérdezem, hogy nem nyel amúgy is bôségesen füstöt?
— Mit tehet az ember a havason, amúgy jut bôven szénmonoxid. Valami sípol, mondom.. Tán a közeli vízifûrész reszeli a rönköt... Az OKOL már tejet sem, szódavizet sem ád szénégetôinek a méreg valamelyes ellensúlyozására. Nemhogy azt nem, még szappant sem a szenes embereknek. Beszóljunk? Fölösleges, mondja emberünk. Lehet ezt bírni fizikailag? Alig négyszázezres nyugdíjból a családnak szinte lehetetlen megélni, legfeljebb itt a havason, a bogrács közelében. Puliszkaliszt, túró, szalonna. Fuszulyka, krumpli, hagyma lent a kertben még megterem. Azt mondja emberünk: csak egészség legyen.
A szenet viszik a hollandok, exportra. Egyre gyengébb a minôség, természeti okokból. Nagy a sûrûség, nincs a fának égési húzása, de szenesedni mégis három hétig van ideje. Aztán feljönnek az asszonyok is és zsákokba osztályozzák. Válogatják a szenet. Üvegcsûr széncsûrré ég lassan? Fleischer Jenô nem tágít: a szénégetés is ôsi mesterség a Kelemen alatt. Egy szín lakat alatt, résen látni: tele tömött hófehér zsákokkal.. Fehér zsákban fekete szén. Tájzamat. Idônként a medve is benéz az ablakon.
Egyedül? A többiek kaszálni mentek. Akik bírják még jobb szusszal, távolabb rakják a boksát. Mondjuk is: nagyokat csodálkozhat a havast csak tájképeken látott ember: Csallóközben, Hevesben, vagy a Ruhr-völgyében. Oda vannak az üvegcsûri szénégetôk is. Arrafelé égetik lassan életüket.
A sarokban bogrács hûl, lámpás fénylik a falon. Fényesre törölt a lámpáscsô. A koromból jut odaki. A havasi ember történeteibôl a néprajzkutató Nagy Olga jegyzett le egy csokorravalót. Amíg tiszta a lámpás és a telepen sokszor kormos az ég is, van még a történetekbôl.
A szénégetôre veszély is leselkedik. Mondja emberünk: egyszer a boksa tetejérôl egy fehérnép a tûzbe esett, megégett szegény. Fájin szép asszony volt... Lesz belôle talányos szép rege?
László Imre István kerekes kútjából vízet húzunk föl. Mondja, hogy jó nagyokat ivott belôle az egykori daliás színész, szegény Csorba András. Hirtelen zuhatag a patakon, villámszerûen jön a havason a természeti csapás? Ne legyen félelmünk, mondja a tanár, a kölykök eleresztették a dugást, a víz ilyenkor lezúdul a sziklákon. És köntöseiket leeresztik a tisztáló asszonyok?
Petôfi Sándorra emlékezik a magyarság a költô halálának 150. évfordulóján. Az eseményt a pecsovicsok sem szalasztják el, önmaguk elônyére próbálják fordítani. Gátlástalanul, becstelenül, mint mindig. Hajdu Gyôzô, az Együtt — Împreuna fôszerkesztôje is Petôfivel igyekszik ügyleteit, nemzetáruló törekvéseit igazolni. Sajnos, a szabadság s szerelem jelképeként tisztelt, halhatatlan lírikusunk ez ellen nem tiltakozhat. A télen elhunyt grafikusmûvész, Plugor Sándor se teheti. Neki a kétnyelvû lap júniusi számában közölték rajzát. Én viszont kijelenthetem: megkérdezésem, jóváhagyásom nélkül jelent meg Petôfi-portrém az Együtt — Împreuna idei júliusi számában. Nem olvasom a rosszhírû kiadványt, ezután sem fogom, nagy megdöbbenésemre egyik ismerôsöm hívta fel a figyelmemet a közlésre. Tiltakozom az eljárás miatt. A linómetszet az egykori Igaz Szó 1969. évi 7-es számában látott napvilágot, Hajdu valószínûleg onnan vehette most át. A grafikát és mindazt, amit számunkra a költô képvisel, ma is teljes mértékben, tiszta lelkiismerettel a magaménak tekintem, de Hajduékkal semmilyen formában nem vagyok hajlandó közösködni. Úgy hiszem, ezt több más alkotó nevében is mondhatom, akiket azzal kompromittáltak, hogy munkáikat beleegyezésük nélkül közzé tették a lapban. Etikátlan, jogsértô módszerük megérdemelné, hogy bepereljük érte a fôszerkesztôt. De talán nagyobb büntetés számára, ha ezután is semmibe vesszük, ahogy tettük eddig is.
Elbocsátások a minisztériumból
Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter nyilatkozata szerint a lehetô legrövidebb idôn belül mintegy 200 személyt bocsátanak el, így az alkalmazottak száma 700-ra csökken. Az átszervezés részletei még nincsenek kidolgozva, de annyit már most lehet tudni, hogy a kis- és középvállalkozókkal foglalkozó igazgatóságot is felszámolják.
Sok kárpátaljai magyar és ruszin vett részt vasárnap Tiszaújlakon a kárpátaljai magyarság legnagyobb népünnepélyének számító turul-ünnepségen, amelyet 1989 óta minden évben megtartanak a Rákóczi- szabadságharc 1703. július 14-i elsô gyôztes csatájának helyén. Az ünnepség a hagyományoknak megfelelôen most is a Tisza-parti nagyközség központjában kezdôdött, ahol az egybegyûltek megkoszorúzták a kurucvezér Esze Tamás emléktábláját. A tömeg ezt követôen a település határában emelt turul- emlékmûhöz vonult, amelyet tíz esztendôvel ezelôtt, a kárpátaljai magyarság politikai szervezôdésének kezdetén építettek újjá a szovjet katonák által 1944-ben lerombolt eredeti emlékmû helyén. A rendezvény résztvevôit köszöntô ünnepi beszédében Kovács Miklós, az ukrán parlament képviselôje, egyben a turul-ünnepséget szervezô Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarságnak tovább kell vinnie a kuruc hagyományokat, s merôben más, békésebb eszközökkel ugyan, de folytatnia kell küzdelmét a szabadságáért.
Ellenôrzô bizottság az RMDSZ-nél
Az RMDSZ 1999 júniusi SZKT és SZET együttes ülésén öt évre megválasztotta a Szövetségi Ellenôrzô Bizottságot. Ez július 10-én megtartotta alakuló ülését, elfogadta a bizottság féléves munkatervét és megválasztotta vezetôségét. Az elnöki tisztet Takács Gyula kolozsvári közgazdász tölti be, alelnök Szalkay József marosvásárhelyi közgazdász, titkár László Edith kolozsvári informatikus.
A MIR ûrállomás levegôjének nemrég felfedezett kisebb elszivárgása nem okoz kritikus helyzetet és nem veszélyezteti az ûrhajósokat — közölte a MIR repülésirányító központja, cáfolva az Eho moszkvai rádió szombati hírét, miszerint "súlyos problémák" keletkeztek volna az ûrállomáson. A szivárgás nagysága a megengedett mértéken belül van, de okát még nem tudják.
Nyolcvanmillió autót gyártott fennállása óta a 100 éve alapított FIAT. Az új Punto keddi bemutatásával zárul az 1899. július 11-én Torinóban életre hívott "Fabbrica Italiana Automobili Torino" autógyár születésnapi ünnepsége. Már szerte a világban 200 üzeme és 220 ezer alkalmazottja van a legnagyobb olasz magánvállalatnak, amely 85 hazai üzemében 132 ezer fôt foglalkoztat. Minden idôk legsikeresebb FIAT-modellje az 1983- ban piacra dobott, sok technikai újítást magába foglaló Uno volt, amelybôl 6,27 millió készült, de 4 millió példányt adtak el az elsô, igazán nagy sorozatban gyártott, 1955-ös születésû FIAT 600-asból és 3,7 milliót az elsô igazi olaszországi népautóból, az 1957-ben született csöppnyi 500-asból is.
Stephen King elhagyta a kórházat
Gyógyulófélben elhagyhatta a kórházat pénteken Stephen King amerikai horrorszerzô, aki súlyosan megsebesült június 19-én egy közlekedési balesetben. Az 51 éves Kingen, akit elütött egy Dodge terepjáró, öt mûtétet hajtottak végre a lewistoni kórház orvosai. A legjobban fizetett amerikai horrorszerzônek mindazonáltal még több hónapi utókezelésre lesz szüksége, hogy egészségét visszanyerje.
Újraalapítják a Szerelem Pártot
Cicciolina újraalapítja a Szerelem Pártot és a két év múlva esedékes olasz parlamenti választásokon ismét jelölteti magát. Ezt maga a volt pornósztár jelentette be szombaton a szicíliai Cataniában tartott Érosz Fesztiválon. A magyar származású olasz exképviselônô azt mondta, hogy még mindig hisz a pártalapításban, amely egy azóta elhunyt másik olasz pornósztár, Moana Pozzi ötlete volt 1991-ben. Staller Ilona a Rai2 olasz tévé "Köpd ki a békát!" címû mûsorában beszélt felmelegített politikai ambícióiról.
Ismét látogathatók a Notre Dame tornyai
Párizs jelképe, a Notre Dame katedrális harangtornyai ismét látogathatók. Az érdeklôdôk ezrei, 35 franknyi belépô lepengetése után, naponta 9.30- tól 19.30 óráig mászhatják meg a lépcsôket és gyönyörködhetnek a valóban páratlan kilátásban, a Cité innen látható nevezetességeiben. A Notre Dame homlokzatának jó részét egyébként továbbra is hatalmas takarók fedik legalább év végéig: folytatódik az évszázados kövek megtisztítása, a megrongálódott részek, szobrok, vízköpôk kicserélése. A "fiatalítási kúra", mely nyomán a katedrális ismét ragyogó világos színû lett, messze nem arat osztatlan sikert. A párizsiak és a turisták jó része szerint is a patina eltûnésével a katedrális inkább egy hatalmas, a filmstúdiók világát idézô "makettnek" látszik, és kirí a történelmi környezetbôl.
Egy 54 éves strasbourgi férfi 1500 órai munkával elkészítette a világ legkisebb hangversenyzongoráját. A hagyományos zongorákhoz képest tízszeres kicsinyítésben készült hangszer hossza 25,6, szélessége 15,4 centiméter, súlya pedig nem egészen két kiló. A sztereó erôsítôköz csatlakoztatott zongorán jól hallhatóan lehet játszani, jelentette ki a "feltaláló" Hubert Molard, akinek neve már 1985- ben bekerült a Guinness rekordok könyvébe. Akkor ugyanis elkészítette a világ legkisebb zenei komputerét, a mindössze 28 milliméteres "Liliput"-ot. Moulard 152450 euróért kínálja megvételre a minizongorát, és árát jótékonysági célokra szeretné fordítani.
Több mint három évtizede, 1962 óta nem takarították ki a a Csehtelke (Sármás község) és Magyarfráta (Kolozs megye) között húzódó vízvezetô csatornát. Ennek rendbetételére utalták ki az államkasszából a szükséges pénzalapokat, amelyekkel a vízügyi igazgatóság megyei kirendeltsége elvégezte a szabályozási munkálatokat. Ioan Iacob prefektúrai szóvivô elmondta, ellenôrizni száll ki a helyszínre ma délelôtt Maros megye fôispánja.
Telekonferencia a belügyminiszterrel
Tegnap délelôtt telekonferenciát tartott Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter valamennyi megyei rendôrfelügyelôség parancsnokával. A beszélgetés témája — amelybe Cotoara Vasile ezredes, Maros megyei rendôrparancsnok is bekapcsolódott — a Hivatalos Közlönyben nemrég megjelent, a központi apparátus átszervezési idôszakának társadalomvédelmi intézkedéseit magában foglaló sürgôsségi kormányrendelet, alkalmazása volt.
Az Erdélyi Múzeum-egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya székhelyén hozzáférhetô a tavalyi brassói tudományos ülésszakon elhangzott közleményeket tartalmazó kötet. Az EME Orvostudományi Értesítô 71. kötete 40.000 lejért megvásárolható a székházban (4300 Marosvásárhely, Kornisa 18/12. sz., tel: 065/215-386, vagy 065/214-418). Igény szerint az útánvétellel való postázást is vállalja a szakosztály.
Ezzel a címmel tart elôadást Shöpf Carmen Lucia bécsi elôadótanár július 15-én, csütörtökön délután 6 órától a vásárhelyi unitárius templom tanácstermében.
59 millió az ifjúsági szervezeteknek
A Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság a múlt héten tartotta a megyei ifjúsági szervezetek által a harmadik negyedévi tevékenységükre vonatkozó programtervek elbírálását. A benyújtott 12 terv közül tízet hagytak jóvá. A Sportminisztérium pedig 59 millió lejt ezek gyakorlatba ültetésére. Az összegbôl 12 milliót fordítanak a vásárhelyi ICS-csoport augusztusban sorra kerülô, A vásárhelyi ifjúsági napjai elnevezésû egyhetes rendezvényére, az Outward Bound valamint a MADISZ egyenként 9-9 millió lejt kapott programjaira.
Nyárádszereda testvértelepülésének öttagú küldöttsége tartózkodik a községközpontban. A simontornyaiak látogatásának cálja a helybeli középiskola bentlakása vízvezetékének felújítása — tájékoztatott Nagy Jenô alpolgármester. A munkálatokhoz szükséges anyagot a magyarországiak vásárolták, s tervek szerint 3-4 nap alatt felújítják a 15-20 éves vezetékeket, kicserélik a kagylókat, zuhanyozókat, és a többi egészségügyi berendezést. Ígéret van arra, hogy a simontornyaiak augusztus-szeptember folyamán újabb adománnyal érkeznek, amelybôl a sportterem világítóberendezését korszerûsítik.
Sóváradon a nyári kánikulában is folytatódnak a gázbevezetési munkálatok. Mostanig 40 millió lejt költöttek a tervrajzokra, engedélyekre, további 140 milliót a nyomáscsökkentô állomás berendezéseire. A faluból 78 család igényelte a gázt, amiért ezidáig 3 millió lejt fizettek.
1752 munkanélküli személyt tartanak nyilván a marosludasi munkaügyi hivatalban, közülük 572 nô. A múlt hónap hasonló idôszakához viszonyítva nem észlelhetô növekedés, mivel több cég is alkalmazott szezonmunkásokat a nyár idejére. Legutoljára a zilahi Zamur, valamint a radnóti üvegház igényelt munkanélküli személyeket, jelenleg a ludasi Bercas Kft. alkalmazna 50, legtöbb 30 éves nôt a helybeli varrómûhelybe.
Közvagyon kárára elkövetett lopás alapos gyanújával vették ôrizetbe azt négy nyárádszeredai fiatalembert, akik — a rendôrségi értesítés szerint — 800 méter telefonhuzal tulajdonítottak el a Nyárádszereda — Nyárádmagyarós közötti szakaszon. A kihallgatás során kiderült, a 28 éves Sz. Zoltán, a 20 éves G. Árpád, a 23 éves Sz. Mihály és a 26 éves Sz. Karcsi követte el a július 8-ról 9-re virradó éjszaka történt lopást is, amikor is a Szeredát Székelytompával összekötô telefonkábel tûnt el. Az ellopott huzalmennyiséget hiánytalanul megtalálták a törvénysértôk lakásán.
Július 11-21. között tartja Szovátán az Outward Bound ifjúsági ökumenikus táborát. A tíznapos, építôtábor jellegû rendezvényen 18 megyei, s ugyanannyi svájci fiatal vesz részt. Ugyancsak Szovátán kerül sor — ezúttal a július 18-25. közötti idôszakban — a vásárhelyi MADISZ szervezte alkotótáborra, amelyre húsz marosvásárhelyi, zalaegerszegi, szebeni, sepsiszentgyörgyi és temesvári középiskolás iratkozott fel.
A hét végén két alkalommal kérték a vásárhelyi tûzoltók segítségét. Pénteken késô este a G. Tiberiu tulajdonát képezô gazdaság udvarán felállított rögtönzött kályha gyúlt meg, s fennállt annak a veszélye, hogy a lángok átterjedjenek a lakóházra. Szombaton a Bucinului utca egyik tömbházlakásába hívták ôket. A tulajdonos 9 éves kisfia valószínûleg elaludt, s nem válaszolt sem az ajtó-, sem a telefoncsöngésre. Bajra gyanakodva riasztották a tûzoltókat, akik betörték az ajtót.
Nem kizárt, hogy az ôsztôl közvilágítás nélkül marad Kutyfalva — tájékoztatott a helybeli alpolgármester. Havonta 4-4,5 millió lejt költenek a község utcáinak kivilágítására, a költségvetésbôl azonban mindössze szeptemberig futja a kiadások fedezésére. Abban az esetben, ha nem kapnak költségvetés-kiegészítést, kénytelenek lesznek csökkenteni a hivatal tevékenységét, illetve meghatározatlan idôre megszüntetni a közvilágítást.
Copyright © Népújság - 1999