Pénteken többórás találkozóra került sor Markó Béla szövetségi elnök, valamint az RMDSZ ifjúsági szervezeteinek képviselôi között. A tanácskozást a marosvásárhelyi szövetségi elnöki hivatalban tartották. A Népújság kérdésre, hogy mi volt a célja a találkozónak, Markó Béla szövetségi elnök a következôket nyilatkozta: — Az RMDSZ VI. kongresszusa után, de általában ebben az idôszakban fontosnak tartottam, hogy sorra találkozzak az RMDSZ különbözô platformjainak vezetôivel. E célból részt vettem a Szabadelvû Platform udvarhelyszéki kongresszusán, a Kereszténydemokrata Platform marosvásárhelyi kongresszusán, találkoztam a Reform Tömörülés képviselôivel, most pedig a különbözô országos ifjúsági szervezetekkel.

A találkozón jelen volt Antal Attila, az RMDSZ ifjúsági fôosztályának vezetôje. Átfogó beszélgetés folyt a hazai ifjúságot érintô támogatási rendszerekrôl, lehetôségekrôl. Arról is beszéltek, hogy ezeket a támogatásokat rendszeresíteni kellene az Illyés Alapítványon keresztül. Megegyeztek abban, hogy szorosabbra kell vonni az RMDSZ vezetése és az ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatot. Találkozósorozatot szeretnének indítani a politikusutánpótlás biztosítása céljából, ezt próbálják intézményesíteni.

Markó Béla arra kérte a fiatalokat, hogy most, amikor a nemrég megszavazott oktatási törvény új lehetôséget nyit az anyanyelvi oktatásra, az ifjúsági szervezetek aktívan vegyenek részt az anyanyelvû oktatás jövôjérôl való gondoskodásban, hiszen közös cél a fiatalság itthon tartása.

Székelyudvarhelyi incidens

Súlyos incidens történt július 8-án Székelyudvarhelyen, ahol a helyi tanács szervezésében zajló Polgári estek nyilvános rendezvénysorozatának meghívottjaként részt vevô Csoóri Sándort, az MVSZ elnökét — a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) tájékoztatása szerint — titkosszolgálati megfigyelés alá vonták. Az esetrôl a VET pénteken éjjel tájékoztatta az MTI bukaresti irodáját.

A Román hírszerzô Szolgálat (SRI) szombaton — az MTI bukaresti tudósítójának érdeklôdésére — egyelôre nem kívánt tájékoztatást adni az esetrôl. A hírszerzô szolgálat sajtóosztályán azzal zárkóztak el bármiféle nyilatkozattól, hogy a szóvivô egyelôre nem elérhetô, s kizárólag ô illetékes az ügyben nyilatkozni.

A udvarhelyi incidens egyik magát megnevezni nem óhajtó szemtanúja azt mondta el az MTI-nek, hogy a Polgári estek címû rendezvény végén, a helyi tanács épületébôl kilépve lettek figyelmesek egy Dacia furgonra, mely közvetlenül az épület elôtt, a tanács gépkocsijai számára fenntartott részen parkolt. Úgy látták, hogy a furgon rakterébôl valaki videókamerával felvette az épületbôl kilépôket.

Ekkor mintegy 30-50 ember vette körül a furgont és megakadályozta, hogy elhajtson. A kocsi vezetôjétôl azt követelték, nyissa ki a furgon zárt részét. Szász Jenô székerudvarhelyi polgármester azonnal írásban értesítette az ügyészséget, s kérte, vizsgálják át a tiltott helyen parkoló, gyanús gépkocsit.

Idôközben a Román Hírszerzô Szolgálat helyi vezetôje is a helyszínre érkezett. Elismerte, hogy a titkosszolgálat gépkocsijáról van szó, de katonai titokra hivatkozva elutasította a zárt raktér kinyitását. Egyben arra figyelmeztette az ottlévôket, hogy a titkosszolgálati akció akadályozása törvénybe ütközô cselekedet.

A történtekrôl beszámoló szemtanú szerint a furgon rakterében felthetôleg hangfelvételt készítettek a rendezvényen elhangzottakról is.

A Polgári estek nyilvános rendezvénysorozatnak korábban vendége volt Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter is.

A Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) vizsgálatot folytat a székelyudvarhelyi incidens ügyében — közölte szombaton Ovidiu Iordache, a SRI szóvivôje az MTI bukaresti irodájával.

Amint a folyamatban lévô vizsgálat befejezôdik, annak eredményérôl értesítik a Magyar Távirati Irodát — adta meg a hivatalos választ a szóvivô.

Szokatlan hangverseny volt. Egyrészt, mert versenyen vehetett részt az, akit a kíváncsiság pénteken délután a Kultúrpalota Kistermébe vonzott, másrészt, mert a verseny gyôztesének teljesítménye egy év Pocklingtonban töltendô tanulmányidôt jelentett. A Marosvásárhelyen iktatott Constantin Silvestri Nemzetközi Alapítvány — elnöke Anda Anastasescu zongoramûvész Londonból, igazgatója Ion Loghin, a helyi filharmónia kürtöse — által meghirdetett Silvestri—Pocklington-ösztöndíjról van szó. Az ország több mint negyven mûvészeti líceuma egy-egy klasszikus hangszeren játszó tanulóval nevezhetett be. Hét 10. osztályt végzett 16 éves fiatal jelentkezett, aki zenei felkészültségén túl kitûnôen kell hogy ismerje az angol nyelvet. is. Az 1999—2000-es tanévre szóló ösztöndíj megszerzésére az öttagú zsûri Anastasescu asszony elnökletével — tagok: Jennifer David és Christopher Solomon — mindketten az említett zeneiskolából, valamint a helybeli állami filharmónia két tagja: László Sándor és Loghin Ion — a szombaton lezajlott nyelvvizsgát megelôzôen egyéni teljesítményük alapján kellett volna , hogy kiválassza azt az egy diákot, aki angolból is vizsgázni fog, úgy döntöttek azonban, hogy valamennyiüknek egyenlô esélyt biztosítandó, mindenki vizsgázik. A válogató- hangversenyen a következôk vettek részt: Stefan Moaca, trombita, Turnu Severinbôl, Marius Savu klarinét, Déváról, Marius Maier, mélyhegedû, Marosvásárhelyrôl, Catalina Toma, mélyhegedû, Iasi-ból, Adrian Calef, cselló, Bukarestbôl, George Munteanu, klasszikus gitár, Gyulafehérvárról, Bács Krisztina zongora, Sepsiszentgyörgyrôl. A craiovai zongoristalány nem érkezett meg. Néhányuk lelkes, bár kezdetben izgatott játéka hangszerismeretet, egyre gyarapodó technikai tudást feltételezô, egyszerû, mégis emlékezetes elôadásmódja jelezte, e színpadi szereplés rendszeres, következetes munka eredménye. Két lány és öt fiú. Alázattal hajolnak a hangszer fölé, és dallamtól, harmóniától átlényegülten üzennek, ébresztenek élményt. És ez a maga nemében tán még az angliai tanulmányútnál is lényegesebb! Adrian Calef, a bukaresti csellista már mint az ezredforduló elsô Silvestri-Pochklington ösztöndíjasa távozott... Gratulálunk!

Búzásbesenyô 650 éve

Koszorúzással kezdôdött tegnap délelôtt Búzásbesenyôn a falu elsô irásos említésének 650. évfordulójára rendezett ünnepség. A világháborús hôsöknek és a nyolcvankilences decemberi események idején Marosvásárhelyen mártírhalált halt Pajka Károlynak járt a szegfûkoszorús tisztelgés, akinek ez alkalommal márványtáblát állított a faluközösség.

A római katolikus templomban székelyruhás leánykórus énekelt, Kakasi Ilona tanítónô Wass Albert Üzenet haza címû versét mondta el, majd Béres József, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke köszöntötte az RMDSZ Maros megyei szervezetének vezetôségét, a jelen levô Kincses Elôdöt, Kerekes Károly és dr. Kakassy Sándor parlamenti képviselôket, rövidebb számvetést végezve a közösség hétköznapjairól, kritikai hangnemben fogalmazva a lanyhuló vállalásokról, a közösség közönyérôl.

Búzásbesenyô meghívottja, a marosvásárhelyi Pál-Antal Sándor levéltáros a falu 1349 július 7-én kelt elsô írásos emlékérôl, egy adománylevélrôl szólt, nem zárva ki azt, hogy a település jóval korábbi lehet, visszamenve a XI.századig. Az sem titok, a besenyôi nép mint magyarságot vállaló török eredetû népcsoport maradt fenn a viszontagságos történelem során. A falu a XVIII. század elsô felében kapta a "Búzás" jelzôt, ami a jó kenyérgabona jelképe. Noha az írásmódok változtak az idôk folyamán, Búzásbesenyôként tartja mindvégig számon a történelem, románul elôször Bessenieu néven 1733-ban említik. A totalitárius rendszer nyilván nem tudta "megemészteni" az ôsmagyar eredetre vonatkozó megnevezéseket, kitalálta, hogy legyen a falu neve Valea Izvoarelor...

A levéltáros jövôre — az anyagiak függvényében Búzásbesenyôrôl készülô monográfiát ígért.

Nemes Sándor iskolaigazgató adatolva, a helyi oktatás történetérôl beszélt, miszerint a református iskoláról egy 1858-as dokumentum tanúskodik, de korántsem ez volt a kezdet, megelôzôen papok és világi tanítók oktatták a a besenyôieket.

A hangulathoz kínálkozott Reményik Sándor Az ige címû verse, elmondta Béres Katalin.

Búzásbesenyô gazdag népmûvészetérôl, a szokásban volt kalákás táncokról, hímzésekrôl, a színpompás román motívumokról, valamint a századelôn még "élô" balladákról Jakab István nyugalmazott tanító tartott beszámolót. Ami a kulturális közelmúltat illeti, élénk kapcsolatot tartottak Magyardellôvel, Magyarózddal, a környezô falvakkal, ma már az sincs, pedig nem nyomorgatják a közösséget úgy, mint a két háború közt az agresszív csendôrök...

A református egyház történetét dr. Nagy Károly református lelkész, míg az ôsegyházat jelentô, ma is katolikus többségû helybéli egyház viszontagságos történetét, a besenyôi születésû, Kolozsváron élô tisztelendô, Kádár István plébános ismertette. A kultúrák és vallások találkozásáról Suciu Iulian helybeli ortodox lelkész beszélt. Az egyházi ünnepséget a helyi RMDSZ részérôl Simon István zárta, méltatva a megmaradásban a történelmi egyházak szerepét, mondván, hogy az "elsô" hatszázötven év után még mindig van reménység.

Az emléknap az V-VIII. osztályosok délutáni kultúrmûsorával folytatódott.

Több mint kétórás késéssel kezdôdtek a sportpályára hirdetett vetélkedôk. Változatos, látványos megmérettetéseken indulhattak a benevezô hat település iskolásai. A házigazda Gernyeszeg tanulói mellett Körtvélyfája, Sáromberke, Felsôkápolna, Papfalva (Bihar megye) és Petrény (Hunyad megye) fiataljai mérték össze ügyességüket, tehetségüket a szombati rendezvényen.

A nem kis fizikai erôfeszítést igénylô próbák mellett — minifoci, távolugrás, métalabda-dobás, futóverseny — bárki, sportoló és szurkoló, jegyet válthatott a pálya szélén felállított hintákra, illetve — erejét fitogtatni — aprópénzért belevághatott a boxlabdába. Könyvet, mititeit, sört, kürtôskalácsot vásárolhattak — ki-ki a maga ízlése szerint.

Páll Barna, ifj. Berekméri János, Zöldi Endre és Szepessy Ibolya sportszervezôk többhetes munkáját dicsérte a szombati nap sikere. Bebizonyították, a sport egyike azon fontos eszközöknek, amelyek feltétlenül szükségesek a barátság és a testvériség ápolásához.

Szinte valamennyi próbán a Bihar megyei versenyzôk hódították el a pálmát. Az "otthoniak" közül Ötvös Teodor körtvélyfáji tanuló harmadik lett a távolugrásban és az 1000 méteres távfutásban. A kétségtelenül legnagyobb látványosságnak örvendô minifocin a legjobbnak megint csak a bihariak bizonyultak, második a kápolnaiak csapata lett, míg a harmadik helyezettnek járó díjat Körtvélyfája játékosai vehették át.

Vasárnap délelôtt a kastély elôtti parkban volt a gyülekezô. Itt tartották az ügyességi és gyorsasági kerékpárversenyt. A legfürgébbnek — a 7-10 évesek korcsoportjában —a gernyeszegi Kulcsár Attila bizonyult, a 11-14 évesek kategóriájában az ugyancsak helybeli Vajda Levente. A nézôk elismerését vívta ki a legfiatalabb versenyzô, az alig 4 éves Kulcsár Zsolt produkciója.

A kerékpárversennyel egyidôben az iskolában a tanulók rajzvetélkedôjét tartották. A testvértelepülés képviselôi által meghirdetett próbán értékes jutalmakat ítéltek oda az arra érdemeseknek. Az öt koroszályban induló gyerekeknek rajzlapon kellett "elmondaniuk", azaz szemléltetniük: hogyan is látják ôk Európát szülôfalujukból, -városukból. Az általános iskolások között Szász Renáta (Gernyeszeg), Sido-Steblea Cristina (Szászváros), Kerki Kinga (Marosvásárhely) és Pápai Mirka (Papfalva) bizonyult a legtehetségesebbnek, míg az ugyancsak papfalvi Bicas Olivia a benevezô középiskolások közül rajzolt a legszebben. Ugyanakkor a szászvárosi kislány a zsûri különdíját, egy fényképezôgépet is hazavihette.

Mint egykor egy jégkockán

Az elmúlt napokban hivatalos teendôim befejeztével egyet gondoltam és meglátogattam a csíkszeredai "jégparadicsomot", ami az egykori nagy jégkorongozó nevét viseli, a sokszoros válogatott Vákár Lajos emlékét méltóképpen ôrzi.

Ilyenkor, amikor kint kánikula uralkodik, jó egy kicsit visszagondolni egy olyan téli sportra, ahol szintén "izzadni" lehet az ôszi napoktól egészen a tavasziakig . Így van ez rendjén most is Csíkszeredában. Valamikor viszont Marosvásárhelyen is egy-egy jó hokimérkôzésen több mint 2000 vérbeli szurkoló gyûlt össze az öreg ligeti pályán, ahol az Incze testvérek, Gabi, Paci és Tuka csodákat mûvelte egy tenyérnyi jégkockán is.

De a három Incze testvér sportpályafutásáról 1995. december 20-án készült beszégetést (Incze III-Tuka lakásán) ôrzi a magnószallag. Talán majd egyszer az utókor hasznát veszi...

Ezekkel a gondolatokkal tértem be a csíki jégpalotába (elsô ízben!), ahol szívélyesen fogadott a sportklub elnöke, Mezey Imre tanár. Éppen az utolsó "szárazföldi" munkálatokat végezték a szezon megnyitása elôtt.

— Mezey úr, Vákár Lajosról, kérném, mondjon valamit (élt 1910—1993) a nagyszerû emberrôl, a csíkiak jól ismert Laji bácsijáról!

— Vákár Lajos, a hetvenéves csíki jégkorong alapító tagja játékosként, edzôként és szaktanácsadóként hat évtizeden keresztül becsülettel szolgálta e szép és férfias sport ügyét. A hosszú és kemény telek hazájában a fiatalság számára a korcsolyázás mellett egy új sportág, a jégkorong elindítója lett. 1928-ban a városi mozi híradófilmjén látott jégkorongmérkôzés után Vákár Lajos kijelenti: "Ilyent mi is tudunk csinálni." Hamar összeállt a csapat. Sinaián a bukaresti teniszklub meghívására 1929. január 6-án lejátszották az elsô mérkôzést és ezzel hódító útjára indult a város sporthírnevét megalapozó játék.

A jégkorong fejlesztésében jelentôs szerepe volt Vákár Lajosnak, sportszerû volt, lelkes, technikás. Önzetlen segítôkészségére mindig lehetett számítani. Több bajnoki cím tulajdonosa, világbajnokságok résztvevôje, sokszoros válogatott és igazi csapattárs volt. 1993-ban távozott az élôk sorából. A feddhetetlen életû, higgadt ítélôképességû és nagy szaktudású sportember igazi példakép a csíki jégkorongozás valamennyi nemzedéke számára.

— Mezey úr, ismeri-e a marosvásárhelyi jégkorongsportot?

— Nagyon is jól ismerem sporttársaimat. — Egy kicsit gondolkozik és máris habozás nélkül mondja: —65 évvel ezelôtt indult e sport hosszú útjára, de mivel 1980-as évek vége felé már nem bírták anyagilag és játékoskeret sem nagyon mutatkozott, bedobták a törülközôt, egyszóval megszûnt a jégkoromgsport Maros megyében és azóta ez a közkedvelt sportág feledôbe ment a vidéken, pedig... Nem is egy csapat létezett években Marosvásárhelyen, a környéken is gyakorolták ezt a férfias sportot. Emlékszem, hogy a marosvásárhelyi RATA két esetben is országos bajnokságot nyert, 1950-ben és 1951-ben. Micsoda csapat volt! A csíkiak sem bírtak Inczéékkel (lásd egy 1947-1948-as fényképet a RATA-ról, köszönet Bíró Sándornak érte — alul középen Incze II-Paci!). Kis könyvtárából elôveszi az erre vonatkozó szakirodalmat. A bajnokcsapat, a RATA 1950-ben a következô keretet használta: kapuban dr. Bíró, továbbá Kulcsár, az Incze testvérek, (Gabi, Paci és Tuka), dr. Fenke, Toganel, Kocsis, Fábián, Szabó és Bíró Sándor neve kap helyet a szakkönyvben, többek között. Késôbb szerepelt még az aranycsapatba Fábián, Mogos, Ritz, Nagy, Mártonfi. 1951-ben a válogatottban helyet kapott Incze I. és II., dr. Bíró és dr. Fenke, aki most Németországban él. Ontották a gólokat a vásárhelyiek. Példaképpen említem meg, hogy egy belföldi tornán Incze Gabi 19 góllal (öt mérkôzésbôl) elnyerte a legeredményesebb játékos címet. Ha most a csíkiak ennek egy részét ütnék a Steaua hálójába, milyen jó is lenne...

Készülünk (egyelôre száraz edzésekkel) a kontinetális kupára, valószínûleg szeptember vége felé újra itt lesz Csíkban, a bolgár H.C. Slavia Szófia, az izraeli Macabee Amos Lod, illetve a török Ankara B.B. legjobbjaival vesszük fel a küzdelmet. A tavaly külföldi támogatóink között ott volt Bölöni László, Selymes Tibor és a Svédországban élô Vorzsák Károly (lásd eredetiben is a mellékelt bizonyítékot!) európai híres sportemberek.

Az asztalitenisznek is, akárcsak más sportágnak hagyománya van Marosvásárhelyen. Több híres sportoló ûzte ezt a sportágat városunkban, akiknek sikerült érmet éremre halmozniuk hazai és nemzetközi versenyeken. Az utóbbi években is, akárcsak jelenleg sok a tehetséges fiatal, akik ezt a sportágat választották, s akik a sportiskola asztalitenisz szakosztályának tagjai, akik útjait két elismert edzô, Florin Vaida és Romeo Lupascu egyengetik.

Sajnos, ez a sportág is kihalófélben van, hiszen abban a kellemetlen helyzetben vannak a fiatal tehetséges asztaliteniszezôk, hogy anyagiak hiánya miatt már a terembôl is kénytelenek voltak távozni...

Pedig tehetség sok van, mint pl. Vajda Attila, Kari István, Ognean Florin, Vasilca Liviu, vagy éppenséggel a mindössze hétéves Szôcs Hunor János.

— Jelen pillanatban ô az egyik legtehetségesebb ifjú asztaliteniszezô egyesületünknél — kezdte a beszélgetést Romeo Lupascu, Hunor edzôje.

— Ötéves korában az édesapja — aki mellesleg az Autostop MS együttes billentyûse és a Predeal vendéglô zenekarának vezetôje — hozta el elôször Hunort edzésre. Az elején kevesebb, könnyebb edzéseket tartott, majd idôvel hosszabb, keményebb edzéseken vett részt. Most a szülôk beleegyezésével Hunornak külön edzésprogramja van.

— Milyen eredményt ért el eddig Hunor?

— Június 2-án Aradon került sor országos versenyre. Ô is tagja volt a Vajda Attila, Kari István, Ognean Florin, Vasilca Liviu alkotta sportiskolai csapatnak, amellyel sikerült elhódítanunk az országos bajnoki címet csapatban. Egyéniben Szôcs Hunor élete elsô országos versenyén a legjobb 32 közé jutott, ami az ô korában a 8-10 évesek korosztályában nagyon jó eredmény.

Megjegyzendô, hogy a 2. fordulóban a késôbbi bronzérmes buzaui Ionescutól kapott ki. Egyéniben két vásárhelyi sportoló harcolt az aranyéremért. Vajda Attila csapattársát, barátját, Kari Istvánt gyôzte le a döntôben.

Csapatban sikerült diadalmaskodnunk Konstanca, Arad, Craiova, a késôbbi bronzérmes Buzau, majd a késôbbi ezüstérmes Zilah csapataival szemben.

— Mit vár el Hunortól az elkövetkezendô idôszakban?

— Mint már említettem, nagyon tehetséges srác, kellô és komoly felkészülések, edzések segítségével fényes, szép jövô áll elôtte, de történtek kellemetlen dolgok is.

— Két hete kénytelenek voltunk kiköltözni a terembôl, mivel a szakosztály nem tudta fizetni a bért. A 1989-es fordulat után a Szerelési Tröszt magánkézbe került, a Holding cég vette át az összes hozzá tartozó épülettel együtt, így az úszómedence, a hotel, a súlyemelô-, birkózó-, meg az asztalitenisz-terem is a Holdinghoz tartozik. Idôvel a Sportiskola egyesület egyre kevesebb anyagi támogatást kapott a tanügyminisztériumtól, és ez sajnos, lehetetlenné tette a havi bér kifizetését.

— Például az utolsó kifizetett bér 22 millió lej volt a súlyemelô-, az asztalitenisz-teremre és az uszodára. Márciustól az egyesület képtelen volt kifizetni a bért. Edzéseket még tarthattunk, de négy hónap után az utcára kerültünk...

— Hol edzenek a Sportiskola asztalitenisz szakosztályának sportolói?

— A román nôi Asztalitenisz-válogatott két tagja jelenleg nem tartózkodik Marosvásárhelyen. Vaida Cornelia jelenleg Angliában edz, míg társa és jó bartánôje, Balas Lucia Besztercén edzôtáborozik kitûnô edzôtársam, Florin Vaida vezetése alatt. Mindketten készülnek a július közepén Horvátországban sorra kerülô Eb-re. Szó van arról, hogy Vajda Attila Gyôrben, Kont Cristina Bukarestben, míg Kari István Buzauban fog tovább edzeni, de továbbra is a Sportiskola színeit fogják képviselni a versenyeken.

— Hogyan viselik el a gyerekek ezt a helyzetet?

— Persze, megviselte ôket is, hiszen nincs hol edzeni. Sok tehetséges gyermek ûzi ezt a sportágat városunkban. Mi edzôk nem csak sportolni tanítjuk ôket, hanem "szülôk", pedagógusok is kell hogy legyünk egyszemélyben, hiszen ebben a zsenge korban a gyerekek még nagyon érzékenyek, jobban befolyásolhatóak.

— Van-e remény arra, hogy ebbôl a válságos, kilátástalan helyzetbôl kilábaljon a Sportiskola asztalitenisz szakosztálya?

— Reméljük, hogy találunk valami megoldást, és sikerül majd termet szereznünk. Az asztalok meg a felszerelések jelenleg az Építészeti Iskola bentlakásának egyik termében vannak. Talán megkaphatjuk az iskola egyik termét , de még semmi sem biztos. Ugyanakkor megjegyzem, hogy ebben nehéz anyagi helyzetben is a Maros megyei asztalitenisz országos szinten 2. helyen áll Konstanca után. Ha nekünk alkalmunk lett volna minden versenyen részt venni, akkor biztos országos elsôk lennének.

— Mint hallottam, az asztaliteniszezô fiatalok Franciaországba készülnek. Hová és milyen alkalommal?

— 1992-tôl kezdve baráti kapcsolatot alakítottunk ki egy franciaországi kisváros asztalitenisz- egyesületével, amely 180 km-re van Párizstól, Caen közelében. Azóta kétévenként látogatjuk egymást. Ebben az évben mi vagyunk a vendégei a PJS Tinchebray csaaptának. Ennek a kapcsolatnak a lényege a barátságok kialakításában a kellô felkészülésben áll. A mi gyerekeink jobbak, mint az övéké. Az edzések mellett kirándulásra, városnézésre, szórakozásra is szakítanunk idôt. Nagyon örvendünk ennek a kapcsolatnak, hiszen a sok munka, meg tanulás mellett ilyen zsenge korban világot látni, kapcsolatokat kialakítani nem kis dolog...

Szôcs János, Hunor édesapja beszélgetésünk során a következôket mondta:

— Nagyon örvendek, hogy fiam tehetséges és szereti is az asztaliteniszt. Zenész lévén én a mMûvészeti iskola felé is fogom irányítani, így megadom neki azt a lehetôséget, hogy válasszon. Ha nem látok benne mûvészi tehetséget, akkor persze hagyni fogom, hogy továbbra is asztaliteniszezzen.

— Hunor, szereted-e az asztaliteniszt?

— Nagyon szeretem. Az elején szokatlan volt minden számomra, nem szerettem az edzéseket, de most már megbarátkoztam ezzel a sportággal, naponta két edzésre járok.

— Volt-e olyan eset, hogy bizonyos okok miatt nem sikerült eljutni az edzésre és késôbb megbántad?

— Volt még ilyen, de azért igyekszem mindig ott lenni az edzésen.

— Ki szerettette meg veled ezt a sportágat?

— Hát apuka, vele mentem el elôször edzésre. Sokat köszönhetek neki.

— Mit szeretsz jobban, óvodába járni vagy asztaliteniszezni?

— Az óvodában is szeretem, hiszen ott "fônök" vagyok, de az asztaliteniszt is kedvelem.

— Meccsek elôtt nem vagy ideges?

— Hát az elsô meccsem elôtt nagyon ideges voltam, de idôvel megszoktam.

— Szerinted Romeo Lupascu jó edzô?

— Igen, de amikor kell, szigorú is tud lenni...