|
LI. évfolyam 157. (14209) |
1999. július 9. péntek |
Az eredmények kifüggesztésével véget ért az idei agyoncentralizált és a végsôkig túlbonyolított érettségi vizsga, amely állítólag a korábbi években felfedett visszaélések kiküszöbölése érdekében vált ilyen "komplikálttá".
A szervezés tehát óriási munkát igényelt, de az erôfeszítések ellenére sem sikerült kiküszöbölni — objektív illetve szubjektív okok miatt — a kisebb- nagyobb fennakadásokat, hisz megtörtént, hogy a diákok négy órát ültek a teremben, mielôtt megkapták volna az írásbeli tételt. Ha mindehhez hozzászámítjuk a vizsgát megelôzô tanügyi sztrájk keltette bizonytalanságot, akkor elismeréssel kell nyugtáznunk, hogy minden akadály ellenére az érettségizôk háromnegyede helyt állt, elérvén az átmenô jegyet minden tantárgyból.
Szerdán éjjel, illetve csütörtökön reggel felszabadult, megkönnyebbült diákok tolongtak a marosvásárhelyi érettségi központok hirdetôtábláinál. De voltak közöttük elkeseredettek is jócskán, hisz a megyénkben érettségire jelentkezett 4254 diák közül 922 nem érte el az átmenô jegyet.
Ha iskolákra lebontva tekintjük át az eredményeket — elmondhatjuk, hogy az új módszer sem tökéletes. Hisz megyeszinten vannak olyan tanintézmények, ahol minden diák letette az érettségit — a szovátai, a ludasi, és vélhetôen a dicsôszentmártoni elméleti líceum. Ebbe a mezônybe sorolhatjuk a marosvásárhelyi Elektromaros középiskolát is, ahol a 133 érettségizôbôl mindössze heten buktak meg, ami 95 százalékos átmeneteli arányt jelent.
Ez az eredmény azonban nem a diákok teljesítményén, sokkal inkább a vizsgáztató bizottságok jóindulatán múlott. Másutt viszont — bár az egyenlô követelményrendszert hangoztatják — , úgy tûnik, hogy nem a legsikeresebb volt a párosítás. Mert hogyan magyarázhatnánk másképp azt, hogy a volt egészségügyi líceumban vizsgázó bándi diákok közül egynek sem sikerült a vizsgája.
A bándin kívül vannak még középiskolák, ahol az érettségizôk gyengén szerepeltek, az Avram Iancu Szakközépiskolában a 218 érettségizôbôl 132, a Sincai líceumban a 171 vizsgázó diákból 125 bukott meg. A vegyipari szakközépiskola 139 vizsgázójából 97 érte el az átmenô jegyet, a faipariban a 98 vizsgázóból 25 bukott meg, a Traian Vuia Szakközépiskola 74 érettségizôjébôl 49 ment át a vizsgán..
A közkedvelt marosvásárhelyi középiskolák közül a Papiu áll a második helyen, ahol 97,69 százalékos az átmeneteli arány, az elsô a tanítóképzô 97,97 százalékkal. Sorban az Unirea következik, ahol a 198 érettségizôbôl 172 érte el az átmenô jegyet. A Bolyai Farkas középiskola 383 vizsgázó diákjából 77-en maradtak pótérettségire, ami az iskola vezetôi szerint indokolja az osztályok csökkentésére a színvonal emelése tett javaslatot. A jövôre pedig az a céljuk, hogy, aki nem érdemli meg, el se jusson a érettségi vizsgáig.
Az elôzetes számítások szerint a megyei átlag az elôre megjósolt, és a tavalyról már ismert 75 százalék, ami ha figyelembe vesszük a vizsga nehézségét, a bonyolultabb tételeket és a tavalyinál több tantárgyat, akkor valamivel jobb eredménynek számít, mint az elmúlt esztendôben. Ezt viszont beárnyékolják a látható egyenlôtlenségek, a vizsgáztató bizottságok igényessége közötti eltérés.
A közel ezer sikertelenül vizsgázott diákra gondolva, valószínû magas lesz az óvások száma, amelyek kimenetelét remélhetôleg a figyelmes és szakszerû ellenôrzés és nem egyéb "bevatkozások" döntenek majd el. Akinek pedig ez alkalommal sem sikerül bizonyítania "igazát", marad a pótérettségi lehetôsége.
Július elsejétôl kellene mûködnie az egészségbiztosítási rendszernek Romániában, de a jelek szerint a reform életbe léptetésére még az alapellátást illetôen is várni kell. Nagy sebtében ugyanis csak ezekben a napokban történik-történt az orvosok "akkreditálása", ami tulajdonképpen a családorvosi praxis gyakorlására benyújtott dossziék ellenôrzését jelenti. Kifejtettük már, hogy a szóbeszéd ellenére, remélhetôleg az elôírásoknak megfelelôen bírálják el, mind a városokban, mind a községekben, falvakban dolgozó orvosok iratcsomóit, korábban ugyanis, amikor arról volt szó, hogy ki indíthat praxist a megyeközpontban, nagyon ragaszkodtak az utasításokhoz. Vagy mégsem?
Eközben a rendelôknek az Orvosi Kollégium általi akkreditálása már megtörtént, ha az érdekeltek lefizették a 20 dolláros díjat. A sok akkreditálás mellett azonban a neheze ezután következik. Távlatokban ugyanis valamennyi orvosi rendelô mûködéséhez közegészségügyi engedély szükségeltetik, amit három rendkívül szigorú feltételeket szabó elôírás alapján bocsájtanak ki.
A családorvosok közül különösen azoknak, akik továbbra is a volt állami körzeti rendelôkben fejtik ki tevékenységüket, nyakába varrták a néhol elhanyagolt, esetenként közegészségügyi engedéllyel a múltban sem rendelkezô helyiségeknek a rendbe tételét.
Ha az elôírásoknak megfelelôen akarják felújítani, rendbe tenni a volt körzeti rendelôket ( már ahol a helyiségek száma és elrendezése ezt lehetôvé teszi), akkor igen nagy költségek, sok munka elôtt állnak, amire a közegészségügyikerôl hat hónap haladékot kaptak. A felújításhoz hozzá lehet tehát fogni. Csakhogy, és épp itt van egy további bökkenô, ezeknek a rendelôknek a helyzete sok esetben rendezetlen. A tömbházak földszintjén levô helyiségek egy része a telekkönyben lakásként szerepel, tehát a rendeltetés megváltoztatásánek körülményes porocedúráját is be kell valakinek majd járni, továbbá vannak épületek, amelyek esetében még megváltozhatnak a tulajdonhelyzetbe.
Egyébként a szóban forgó orvosok érdekében látott napvilágot az a minisztériumi körlevél, amely kimondja, hogy az állami tulajdonban levô helyiségekben praxist indító családorvosok egy évig bérmentesen használhatják a rendelôt. Az intézkedés elsô pillantásra nagy segítségnek tûnik, csakhogy a rendelet nyitva hagy egy egész sor kérdést. A családorvosoknak legtöbb egy évig nem kell bérleti díjat fizetniük, de a rendelôk mûködéséhez szükséges közegészségügyi engedély megszerzése érdekében, a már említett felújításokat, átalakításokat el kell végezniük. és még csak nem is említettük a környezetvédelmi követelményeket. Azt azonban, hogy a rendelôkkel mi lesz egy, illetve két év múlva, vagy nagyobb távlatban, sûrû homály fedi. Nem lehet tudni, hogy megvásárolhatják-e, vagy a késôbbiekben továbbra is csak bérbe vehetik a most állami tulajdonban levô helyiségeket. Mert a kettô azért nem mindegy. Ha ugyanis az orvos számára biztos a perspektíva, hogy a helyiség a tulajdonába kerülhet, akkor más kedvvel, más céllal fog neki a felújításhoz. Ha azonban a késôbbiekben is csak bérlôként szerepelhet, akkor nem érdeke, hogy a legszükségesebbnél többet mozdítson. Mert minél komfortosabbá teszi a rendelôt, a késôbbiekben annál magasabb bérleti díjat kell fizetnie érte.
A közegészségügyiek egyelôre azt ígérik, hogy a hat hónap elteltével is elnézôek lesznek, mert tudatában vannak annak, hogy mit lehet és mit nem, s hogy az elôírásokat szóról szóra a jelen körülmények között nem lehet betartani. De meddig tehetik meg ezt? És miért nem lehet tisztázni azt, amit elkezdünk? Miért nem lehet az orvosok számára világos helyzetet teremteni? És miért nem lehet betarthatató rendeleteket hozni?
Nem kell félteni az orvosokat — hallom az ellenkezô véleményt, és nem érthetek egyet, mert a felúton megállt intézkedések arra jók, hogy a fáktól ne lássuk az erdôt, azt, hogy jelen pillanatban ami pozítív az ô érdekükben történik, abból most már mindnyájan nyerhetünk, ellenkezô esetben pedig a mindenkori páciens, húzza a rövidebbet.
Ma reggel 7 és 9 óra között figyelmeztetô sztrájkra készült a konzervgyár szakszervezete. A megmozdulásban az alkalmazottak a rendkívül alacsony bérek ellen tiltakoznak, s a kilátásba helyezett elbocsátandó személyek számára követelik a 98-as sürgôsségi rendelet által biztosított végkielégítés kifizetését. Mivel formailag a vállalat — bár a részvényeket megvásárló alkalmazottak még nem törlesztették a tíz évre ütemezett vételárat — magánkézben van, erre ennek a rendeletnek a megjelenéséig nem volt lehetôség. A végkielégítés kifizetésének feltétele azonban a vezetôség által a vállalat átszervezésére, gazdaságos mûködtetésére készített terv bemutatása.
Demeter Ibolya, a gyár szakszervezeti vezetôje elmondta, hogy az emberek csak-csak megértenék, hogy nincs mibôl emelni a fizetéseket, azt azonban nem hajlandók elfogadni, hogy amennyiben az utcára kerülnek, nem kapnak végkielégítést, noha ez az új rendelet szerint jár nekik. A szakszervezet értesülése szerint az elbocsátási hullám a 160-180 alkalmazott több mint felét, kb. 100 embert érintene.
A konzervgyárra eddig nem voltak jellemzôek a szociális megmozdulások. Az emberek ha már itt vagyunk, dolgozunk jelszóval eddig mindig elkerülték a nyílt konfliktusokat, noha mindig is elégedetlenk voltak a bérezéssel. Demeter Ibolya azt is elmondta, hogy engedett a tagok sztrájkra buzdító nyomásának, s a törvény betûjének és szellemének betartásával hirdették meg a megmozdulást, de még kérdéses, hogy a dolgozók lelkesedése mire lesz elég.
Meg szerettük volna tudni a másik fél, a vezetôség véleményét is, de Ilie Valer Galea igazgató, bokros teendôire hivatkozva megtagadta riporterünk fogadását, s az operatív vezetôség további tagjai is kámforrá váltak a júliusi hôségben.
A Proiect Rt., az egykori Maros megyei tervezôintézet jogutódja, ma már csak egy a megyében és városunkban mûködô sok építészeti tervezô cég közül. Igaz, a legnagyobb, hisz még mindig 82 alkalmazottal, zömmel mûépítészekkel és építészmérnökökkel dolgozik, míg a többi hasonló cég általában a régi munkatársak által alapított magánvállalkozás.
Ebbôl az alapvetô különbségbôl adódik, hogy a város és megye legfontosabb munkálatait továbbra is a Proiect Rt. végzi. A tervezôvállalatot a magánosítás során az alkalmazottak vásároltak meg, s jelenleg is az itt dolgozók egy részének, illetve az innen nyugdíjba vonult munkatársaknak a tulajdona.
A szocializmus éveiben a marosvásárhelyi tervezôintézet némileg kilógott az ország hasonló intézeteinek sorából. Jól láthatta ezt mindenki, aki körülnézett más városok "építészeti frontján" is. Nem voltak elkerülhetôk a grandomániás építészeti megrendelések, de ezeket igyekeztek úgy elkészíteni, hogy a létesítendô épületek ne ejtsenek túl mély sebet a városkép arculatán. A Színház tér épületegyüttese, illetve az országban páratlan ligeti Sportcsarnok beszédes példái, hogy lehetséges kisvárosban is nagy építészetet produkálni.
Mára a helyzet megváltozott, de a szakembergárda derékhada megmaradt, s továbbra is azon van, hogy a megye települései építészeti szempontból is lakályossá váljanak. Most arra voltunk kíváncsiak, hogy mi az, amivel városunk építészei ma foglalkoznak, titokban abban reménykedtünk, hogy valami új, látványos tervet mutathatunk be olvasóinknak. Az igazán nagylélegzetû megrendelésekre azonban, úgy tûnik, várni kell. A szocialista lakónegyedek ideje lejárt, ám a Proiect Rt. fô tevékenységi területe továbbra is a lakásépítés maradt. Magán lakóházakat terveznek, de tömbháztervek is készülnek, Pandúrok útján három tömbház terve készült el. Az egyiknek — a tízemeletesnek — a tervrajzát mellékelten bemutatjuk. Ám tevékenységük nem csak épületek tervezésére korlátozódik, a versenytárgyalásokon sok urbanisztikai terv, felújítási terv kivitelezését is sikerült elnyerniük. Büszkélkedhetnek a Petôfi téren található Haller-ház, a Kárpátok sétányon fekvô Számvevôszék épületének teljes felújításával, a McDonald's étterem kivitelezési tervével. Vidéken is dolgoznak. Ôk készítették el a szovátai vízhálózat fejlesztésének tervét, a radnóti Mezôgazdasági Bank székházának a tervét. A közeljövôben nagyobb munkának a Dimitrie Cantemir magánegyetem épületegyüttese számít, amely a Tudor negyedben létesülne.
Simó István, a vállalat igazgatója elmondta, hogy az építészeti tervezéssel foglalkozó cégek között a kapcsolat kollegiális, annak ellenére, hogy idônként ugyanazokért a munkákért versengenek. Nagy vereségnek könyvelte el azonban azt, hogy egy olyan nagy horderejû munkát, mint Marosvásárhely általános urbanisztikai tervét, egy bukaresti tervezôcégnek sikerült megszereznie. Az igazgató szakmai csalódottságán túl a riporter nem tudja nem feltenni a kérdést, hogy ugyan mennyivel ismerik jobban a bukarestiek Marosvásárhely építészeti arculatát, a város hagyományait, történelmét? Mennyivel tudják jobban elkészíteni a tervet, mint a helybéli szakemberek?
Romániának vezetô szerepe van a térségbeli stabilitás biztosításában, s az ország vezetése képes sikerrel megfelelni e feladatnak - hangsúlyozta tegnap Bukarestben Javier Solana, a NATO fôtitkára.
Solana, aki csütörtök reggel Emil Constantinescu államfôvel folytatott megbeszéléseket a rövid bukaresti látogatását záró sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy a koszovói válság idején Románia bebizonyította: nagyon közel áll a NATO-hoz.
Az északatlanti szövetség fôtitkára kitért arra, hogy a koszovói válság befejezését követôen most elôször hagyta el a NATO brüsszeli központját, s elsô külföldi útja Romániába vezetett. Ez hangsúlyossá teszi a román népet illetô köszönetét azért a megértésért és együttmûködésért, amely a válság idején volt tapasztalható.
Solana elmondta, hogy a balkáni stabilitási paktum gazdasági vonatkozásait július végéig pontosítják. A térség stabilitását szolgáló átfogó tervben részt vesznek a földrajzilag közvetlenül érintett országok mellett az EU-államok, a NATO, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank.
— Meggyôzôdésem, hogy ebben a tervben Románia igen fontos szerepet fog játszani — jelentette ki.
A NATO fôtitkára kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az északatlanti szövetség elutasítja a határok módosításának gondolatát. "A történelem folyamán a határokat túlságosan sokat változtatták" — tette hozzá.
— A NATO az emberi jogokat védelmezi, ami azt jelenti, hogy a kisebbségek jogait is védi. Ezeket a jogokat számos nemzetközi dokumentum rögzíti. A mai Európa egyik alapértéke a türelem, a népek együttélése — hangsúlyozta.
Solana a NATO koszovói beavatkozását sikeresnek nevezte, mivel a katonai akció elérte valamennyi célját: sikerült megállítani az erôszakot, a szerb csapatokat ellenôrzés alá vonták, nemzetközi békefenntartó erô vonult be Koszovóba. A NATO fôtitkára egyben ôszinte örömét fejezte ki azért, hogy Oroszország részt vesz a KFOR-ban.
A Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár és Suceava megyéket képviselô NORDIM bányász- szakszervezeti szövetség végrehajtó bürója közleményt küldött a Rompresnek, melyben elégedetlenségét fejezi ki azzal szemben, ahogy a parlament meg a kormány kezeli és támogatja a bányászatot. Eszerint az ágazat július elsejétôl voltaképpen finanszírozás nélkül kénytelen tevékenykedni, annak ellenére, hogy a miniszterelnök, valamint az ipari és pénzügyi tárcavezetôk egyezményt kötöttek a szakszervezetekkel a második szemeszteri finanszírozásról.
A közlemény szerint a finanszírozás hiánya ellehetetleníti a nagybányai REMIN országos társaság június 30-án lejárt kollektív munkaszerzôdésének felújítását, és a 13 ezer bányász béréért aggódik.
Jelen közleménnyel a szakszervezetek figyelmeztetik a kormányt, hogy amennyiben július végéig nem oldódik meg a finanszírozás kérdése, folytatják a tavasszal beindított munkakonfliktust.
Staicu Balanescu mérnök, a REMIN vezérigazgatója a máramarosi bányászszakszervezeti liga közgyûlésén bejelentette: amennyiben nem kapják meg az idei átszervezési programban leszögezett pénzügyi támogatást, a társaság páratlan pénzügyi válságba fog jutni, és újabb tömeges menesztésekre kerül sor.
Az Agrostar szakszervezti szövetség kemény tiltakozó akciókat fog beindítani július második felében, amennyiben a kormány nem fogadja el a hazai mezôgazdaságot védelmezô és az ágazatot fellendítô törvénykeretet — nyilatkozta csütörtöki sajtóértekezletén Elena Sporea szakszervezeti elnök.
A szakszervezetiek sürgôsségi eljárásban kérik az idei búza- és árpatartalékok mennyiségét megállapító rendelet elfogadását, a termékbehozatal megelôzése érdekében. Az Agrostar további célkitûzése a mezôgazdasági kereskedelmi társaságok, egykori ÁMV-k, privatizálási törvényének, a faluhitel törvényének, a kooperációs törvény, valamint a természeti csapások elleni biztosítási törvény elfogadása.
A fenti jogszabályokat a parlamenti ülésszak végéig el lehetett volna fogadni — véli Sporea asszony. A szakszervezetiek rendkívüli ülésszak egybehívását kérik, hogy ôszig e törvények hatályba léphessenek.
Ha maximum egy hét alatt nem oldódik meg a búza- és árpatartalékok biztosításának kérdése, szakszervezeti tiltakozásokat fogunk elindítani — közölte.
A szerb ellenzék legfontosabb vezetôi támogatják, hogy az ellenzéki pártok kössenek "megnemtámadási" egyezményt, s jelenleg tárgyalásokat folytatnak a megállapodás kidolgozásáról — közölte egy csütörtöki belgrádi lapinterjújában Dusan Mihajlovic, az ellenzéki Új Demokrácia elnöke.
A "megnemtámadási" egyezmény megkötését Zoran Zivkocic, a Zoran Djindjic vezette Demokrata Párt alelnöke vetette fel nemrégiben, vélhetôen elsôsorban a Szövetség a Változásokért (SZP) tömörülés tagjaira gondolva. Az SZP tüntetésekbe kezdett, és többek között Slobodan Milosevic távozását követeli. A jugoszláv elnök lemondását sürgeti az Új Demokrácia is, amely az 1997-es szerbiai parlamenti választásokon még közös listán indult Milosevic Szerbiai Szocialista Pártjával és a Jugoszláv Egyesült Baloldallal.
Mihajlovic az interjúban kifejtette: Szerbia válaszút elé érkezett, s a legfelsôbb vezetés távozása, ideiglenes kormány megalakítása, szabad és demokratikus választások kiírása, illetve az elszigetelôdés, a szegénység, a belviszály, az állami katonai-rendôri terror kísérlete, Montenegró (Jugoszláviából történô) kiválása, a Vajdaság és Raska, illetve a "belgrádi pasalik" feletti gyámság között választhat. (Raska Rigómezôvel együtt a szerbek történelmi hagyományokban gazdag területe — a tudósító megjegyzése.)
Az ellenzéki politikus szerint az ideiglenes szerb és jugoszláv kormány megalakítása jelentené a legjobb kiutat a válságból. Az idô elôtti választások kiírását mindazonáltal nem tartja elegendônek, mondván hogy a korábbi (választójogi) feltételek mellett kudarchoz vezetnének és a nemzetközi közösség sem ismerné el törvényesnek a voksolást.
— Olyan kormányra van szükségünk, amelyet az egész világ elismer és amellyel az egész világ együttmûködik — hangoztatta.
Két éve meglátogatott egy Dél-Afrikában élô barátom. Nagyon jól érezte magát Erdélyben, sokat beszélt Dél-Afrika csodálatos világáról. Meghívott, de nem vettem komolyan, csak akkor, amikor elküldte a meghívót. Hazánkban nincs dél-afrikai nagykövetség, Budapesten kellett kérnem a beutazási vízumot. Rendkívül udvarias hozzáállás mellett meglepett a pontosságuk. Londonon keresztül választottam az utat, mert így nem kellett külön beutazási vízumot kérnem brit területre.
Londonban a Heathrow repülôtéren szálltam le. Tartottam az átszállástól, mert a világ egyik legforgalmasabb repülôtere. A Heathrow 1-en, mint úgynevezett terminálon 56 kilépési kapu van, innen busz vitt a Heathrow 4-re. Tizenegy órai — éjjeli — utazási után érkeztem Johannesburg repülôterére, reggel. Megnyugtató érzés volt hallani barátom hangját: "... üdvözöllek Dél- Afrikában...."
Johannesburg tízmilliós metropolis, egyik szatellitvárosában laktam eleinte. Benoni nyugodt, csendes kisváros, amit Johannesburgról nem lehet elmondani: rendkívüli forgalma mellett a húszemeletes toronyépületek tövében zajlik az élet: fehérek, feketék, színesek teszik mozgalmassá. (Színes alatt nem a fekete bôrûeket értik, színes a fehér-fekete félvér, vagy az ázsiaiak, kínaiak, indiaiak, akik nagyszámban telepedtek le a múlt század folyamán elsôsorban.)
Dél-Afrika nagy ország, az afrikai kontines déli csücskén található, területe 1.127.200 négyzetkilométer. Tartományokra oszlik, de területére két önálló királyság is beékelôdik: Lesotho és Szváziföld. Lakosainak száma közel 40 millió, nehéz volna pontosan megmondani, mennyi, mert a szomszédos Botswana, Zimbabwe és Mozambik területérôl állandó beszivárgás van a magasabb civilizációjú Dél-Afrikába. Közel 10 millióra teszik a fehérek számát. Ha egy ország civilizációs színvonalának fokmérôje az utak helyzete, Dél-Afrika nagyon civilizált; barátom büszkén mondta: 280.000 km autópálya van az országban (!), de errôl meg is gyôzôdtem utazásaink alkalmával. A 40 millió lakosra 20 millió gépkocsit tartanak nyilván. Autóbuszt sehol nem láttam, az emberek kocsival közlekednek. Azoknak a feketéknek, akiknek nincs autójuk, mikrobuszok biztosítják a közlekedést, bárhol megállnak, ha leintik ôket, és zsúfoltak.
A februárt töltöttem Dél-Afrikában: ott akkor van nyár. Az ország nagy része egy magas fennsík, az egyenlítôi közelség miatt ez kompenzálja a klíma sajátosságait, de így is melegebb a nyár, mint nálunk, esôben is szegényebb, a mi 600 mm évi csapadékunkkal szemben alig van 500 mm.
A mindennapi élethez tartozik: milyen nyelven beszélnek? Az elsô hivatalos nyelv az afrikai (vagy ahogy ôk mondják afrikánsz), tulajdonképpen a múlt században kialakult búr nyelv, amely valójában egy holland tájszólás, alapja a holland, de sok angol, német és francia szó is keveredik benne. A színesek döntô többsége ezt beszéli, a kínaiak, indiaiak, európaiak emellett anyanyelvüket is megtartják. A második hivatalos nyelv az angol: jóformán mindenki tud angolul. A tizenegy néger tájszólás, illetve nyelv közül egy közhasználatú, televíziós adásban is szerepel.
Elsô kirándulásunkat Fokváros és környékére terveztük, amely lakóhelyünktôl másfél ezer kilométerre volt. Autóval indultunk: a lakott területek között 50-60 kilométeres távolság is volt: alaposan megmûvelt földek és puszták váltogatták egymást. Kimberly városában álltunk meg. A világ gyémántbányászatának központja volt már a múlt században. A múzeum tulajdonképen egy századfordulós kisváros üzletekkel, lakóépületekkel, mesterségek mûhelyeivel, fogorvosi rendelôvel, korhû jármûvek múzeumával, ahol egy százéves felvonót is ki lehet próbálni. A szabadban egy óriási bányalyuk, ahonnan két csillényi gyémántot hoztak a felszínre az idôk folymaán; stílszerûen két csille mellôl nézhetünk a bánya mélyére; a csillékben üvegtörmelék érzékelteti a kitermelt gyémánt mennyiségét. Ki lehet próbálni, milyen volt egy személyszállító vagon ezelôtt egy évszázaddal. Útközben egy Victoria nevû kisvárosban szálltunk meg; a szálloda kifogástalan kényelmet biztosított.
Fokváros egy többkilométeres alagúton vezetett az útunk; a régi Cape Town (afrikai nevén? Kaapstad) hárommilliós metropolis, modern húszemeletes toronyházakkal, ahol adminisztratív kereskedelmi élet folyik, a lakosok döntô többsége kényelmes, legfeljebb egy-kétemeletes házakban lakik, udvarukon a fák között fürdômedence vize csillog, ahogy a város feletti kilátóról láttuk. A jólét nyugodt hangulata irigylésre méltó. Amíg mi az osztályharc bûvöletével szédítettük az embereket, ôk valóban építették a hazájukat...
A kikötôben van az ország egyik legnagyobb akváriuma. Méreteire jellemzô, hogy a 2-3 méteres nagyságú cápák és egyéb halak mellett néhány búvár is járkál az óriási medencében, amely úgy van megépítve, hogy a látogatók nemcsak oldalról, hanem alulról és felülrôl is nézhetik a vízi életet.
A várost a mellette emelkedô Asztalhegyrôl is megnézzük, a felvonóban 65 személy fér el, de hogy mindenki mindent láthasson, a felvonó körkörös mozgást is végez közben, amíg eléri az 1086 méteres szintet. Valóban asztalhegy, mert a tetején kiterül, kellemesen sétálhatunk. Állatok is vannak szabadon: hiúz, vadmacska, majom és egy furcsa, nyúl nagyságú, patkány kinézetú állat: a grysbok, amely szelíden járkált közöttünk, nyalogatta a kifolyt üdítôfolyadékot. A város büszkesége a klasszicista stílusban épült parlament (1884). A parlament felváltva mûködik Fokvárosban és Pretoriában.
A Jóreménység-fok a várostól mintegy 70 kilométerre van, de a tengerbe nyúló félsziget mindenütt be van építve, rendkívül kellemes hatást nyújtó épületekkel. A Cape of Good Hope az afrikai kontines déli csücske; itt találkozik az Atlanti és az Indiai-óceán; a lét víztömeg választóvonala is kivehetô. A hidegebb Atlanti- óceán vizét a nyugati áramlatok hûtik. A parkolóban páviánok tanyáznak, banánt koldulnak, felülnek a kocsik tetejére és a nyitva hagyott kocsik belsejébôl is kilopják az élelmiszereket. Figyelmeztetnek, hogy távolságot kell tartani a majmoktól, mert közelrôl agresszívek, harapnak. A park színes virágai igen kellemes hangulatot biztosítanak, miközben a két óceán találkozását nézzük.
Tegnap a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségén sajtótájékoztatót tartottak, ahol ismertették a június 30-i Hivatalos Közlönyben megjelent 102-es számú sürgôsségi kormányrendeletet, amely a rokkant személyek védelmére vonatkozik. A tájékoztatót Dorin Suciu fôfelügyelô tartotta, aki ismertette a megyében lévô kórházotthonok helyzetét.
Mivel az utóbbi idôben több alkalommal foglalkoztunk a kórházotthonok háza táján lévô siralmas anyagi helyzettel, olvasóink számára ma sem meglepô az, ha kijelentjük: a lét és nemlét határán vergôdnek ezek az intézmények. A felügyelôség alárendeltségében lévô nyolc otthon közül Mikházán a legaggasztóbb a helyzet, ahol 250 beutaltat kezelnek. Tavaly az évi költségvetés 4 miliárd 321 millió lej volt, míg idénre 6,5 milliárdot hagytak jóvá. De ezt az összeget sem biztosítják. Így a gondozó személyzetnek, akárcsak Marosvécsen, már nem folyósíthatják a havi bérét. A betegeknek pedig hitelbe vásárolják az élelmet — mondotta a felügyelô. A 189-es közpénzügyi törvény értelmében az otthonokat a helyi tanácsoknak kellene finanszírozni, azonban a helyi tanácsok anyagilag ezt nem bírják meg. Elképzelhetetlen tehát, hogy a megyei tanácsok anyagi támogatása nélkül ezek az intézmények mûködôképesek legyenek. Ezért a kormány ezzel a sürgôsségi kormányrendelettel próbált javítani a helyzeten, mégpedig úgy, hogy a gazdasági egységek által eddig a kockázati alapba befizetett 1 százalék helyett július elsejétôl 3 százalékot fizettet be a hátrányos helyzetûekért létrehozott szolidaritási alapba.
A megyében kb. 11.500 gazdasági egység közül csupán 4500 cég fizeti a kockázati alapba. Így óriási hátrálékok halmozódtak fel, de a felügyelôségnek nem volt lehetôsége behajtani azokat. Most a kormányrendelet értelmében a felügyelôség hatásköre megnôtt, annyiban, hogy ellenôrzô csoportot hoz létre, s a pénzügyi szervekkel együtt felszólítják az adósokat, hogy fizessenek, ellenkezô esetben a behajtáshoz folyamodnak. A kérdés csak az, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek eddig sem fizették az 1 százalékot, ezután fizetnek-e 3 százalékot a szolidaritási alapba?
Egy másik újdonság, hogy 2000. január elsejétôl az elsô fokú rokkantakat ápolók fizetését a helyi tanácsok kell hogy biztosítsák. A megyében 1486 szmélyrôl van szó, akik jelenleg nettó kb. 550.000 lejes havi fizetést kapnak. Itt ismét feltevôdik egy kérdés, amire a felügyelôség nem tud választ adni, hogy abban az esetben, ha a helyi tanács fizetésképtelen, vagy nem akar fizetni, mi lesz ezekkel a személyekkel? Mert például a szászrégeni polgármesteri hivatal már most, arra hivatkozva, hogy az öregek házát ôk finanszírozzák, egy-egy idôs beutalását csak az ô beleegyezésüktôl teszik függôvé, ami jelenleg törvénybe ütközô eljárás.
A vasárnap kezdôdô és egy hetet tartó Etno- art összmûvészeti fesztivál egyik kiemelkedô eseménye lesz a budapesti Jánosi együttes és Kobzos Kiss Tamás mûsora. A Jánosi együttes mûsorain a magyar tájak hagyományos népi táncmuzsikája mellett a XVIII-XIX. század magyar zenei hagyománya is megszólal. Az együttes 1975-ben alakult és már 1977- ben elnyerte Magyarországon a Népmûvészet Ifjú Mestere címet. A zenekar táncházakban, klubokban, önálló koncerteken, ismeretterjesztô elôadásokon gyermek- és színházi mûsorokon muzsikál önállóan és közremûködôként is, alkalmanként táncegyüttesek munkájában is részt vesz. Elsô átütô sikerét az a színházi mûsora jelentette, amelyben Bartók néhány népzenei témájú mûvének forrásait vitte a közönség elô. Ezt a mûsort többéves kutatómunka elôzte meg, a közönség és a kritoka is lelkesedéssel fogadta. Magyarországon kívül az együttes még fellépett Kaustinben, Londonban, Kölnben, Comóban, Liricóban, Sevillában, Monfalconéban, New-Yorkban, Párizsban és Amsterdamban, két hanglemeze, két kazettája és három CD-je jelent meg. A Marosvásárhelyen bemutatandó mûsoruk anyagának nagy része az 1995-ben megjelent Ezernyolcszáznegyvennyolcba címû kazettahanganyaga, amely tulajdonképpen egy válogatás a reformkortól a Bach korszakig terjedô idôszak közkedvelt dalaiból és hangszeres dallamaiból, valamint ezekkel szöveg- vagy dallamvonatkozásban rokon, de késôbbi lejegyzésû népi dallamokból. A korabeli dalszövegek hûen tükrözik koruk közhangulatát. Szinte nyomon követhetjük bennük a történelmi eseményeket, a reformkor évtizedeibôl a kiegyezésig, ugyanakkor a késôbbi gyûjtések darabjain azt hallhatjuk, hogyan ôrizte meg a magyar nép szívében, lelkében a szabadságharc emlékét, az ún. Kossuth-dalokat. Az elôadás rangját emeli Kobzos Kiss Tamás (ének) jelenléte is, aki a Budai Népzenei Iskola igazgatója, az együttesvezetô Jánosi Andrással együtt számos dal feldolgozója.
A mûsort kedden, július 13-én este 8 órától mutatják be a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Jegyek elôadás elôtt a helyszínen kaphatók.
A megyei tanfelügyelôség július 7-én a Nevelési és Oktatásügyi Minisztériumtól egy értesítést kapott, amely leszögezi, hogy a kormány 111-es sürgôsségi határozata értelmében az 1999—2000-es tanévben az egyetem elôtti oktatásban üresen maradt állások betöltésére szervezett versenyvizsga költségeit a jelöltek állják. A díjakat a megyei tanfelügyelôségek szabják meg annak függvényében, hogy milyen kiadásokat eszközölnek. Például: a vizsgáztató személyzet, vizsgabizottság elnöke, bizottsági titkárok, felügyelôk fizetése, különbözô anyagok, papír ellenértéke stb.
Maros megyében a tanügyi káderek véglegesítô vizsgadíja ebben az évben 100.000, míg a szakképzetlenek helyettesítési vizsgadíja 50.000 lej. A kihelyezésért és a szakképzett helyettesítôi állásért vizsgázóknak nem kell fizetniük.
Matei Dumitru fôtanfelügyelô arról is tájékoztatott, hogy a július 16-án tartandó véglegesítô vizsgára tegnapig 736-an iratkoztak fel, míg a 20-ára a szakképzetleneknek kiírt vizsgára 800-an. Továbbá 200 személy jelentkezett a kihelyezésre és 150 a szakképzett tanerôknek szervezett szeszióra.
A vizsgadíjat nemcsak a tanerôknek kell lepengetniük, hanem a tanulóknak is. Az augusztusi pót-kisérettségi díja 50.000 lej, míg a pótérettségi 100.000 lejbe kerül.
Értesüléseink szerint hétfôn délután 5 óra körül egy 32 éves fiatalember belefulladt a Marosba. A parton álldogálók különbözôképpen látták az eseményeket. A szemtanuk azt állították, hogy a férfi szívstopot kapott és a kislányával a nyakában tünt el a vízben a Maros régi gát és komp közötti szakaszán. Egyesek szerint a gyereket néhány fiatalember kimentette, mások pedig azt mesélték, hogy az áldozat fulladozó kislánya után ugrott.
A holttestet a tûzoltók és a SMURD közvetlenül a baleset után kereste, de nem találták meg. Arafat doktor késôbb azt nyilatkozta, hogy a halálesetet epilepsziás roham is okozhatta, mivel az áldozat e betegségben szenvedett. Az eset ismét bizonyítja, hogy ajánlatos más helyeken, leginkább a strandokon fürödni!
Idén ez volt a tizedik vízbefulladásos eset.
Alig pár hónapja röppent fel a hír, hogy Victor Ciorbea exminiszterelnök, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt volt alelnöke új pártot alakított Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (Alianta Nationala Crestin-Democrata) néven. Maros megyébôl is többen csatlakoztak Ciorbea pártjához. Elsôk között Crisan Eugen, Marosvásárhely alpolgármestere, aki kilépett a Parasztpártból, és egy kezdeményezô csoporttal, állítása szerint máris több mint ezer tagot toborzott az új pártba. Újabb fejlemény a párt életében, hogy elfogadták az alapszabályzatát és a politikai programját, és várhatóan a hónap végén törvényesen bejegyzik. A KDNSZ jövôjérôl, saját döntése okairól, esetleges következményeirôl érdeklôdtünk az alpolgármestertôl.
— Bár csupán egy év van hátra a helyhatósági választásokig, mégis el kell mondanunk, hogy annak idején ön a Demokratikus Konvenció képviseletében lett alpolgármester. Az ön volt pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt adta-e valamiféle jelét, hogy az "átváltozás" nyomán esetleg el szándékszana mozdítani tisztségébôl?
— Nem, szó sincs róla. Április 17-én kiléptem a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártból, a lemondásomat Ion Diaconescu elnöknek nyújtottam be. A megyei szervezet szintjén soha senki meg nem kérdôjelezte alpolgármesteri tisztemet. Mindenképpen, a municípiumi tanácson belül történt az alpolgármesterré választásom, úgyhogy a dolog nem is a pártra tartozott. De nem is kértek ilyesmit, s ilyen elôírás a helyi közigazgatási törvényben sem szerepel. Én továbbra is legjobb belátásom szerint végzem a hivatali teendôimet, s igyekszem betartani az 1996-ban, polgármester-jelöltként meghirdetett programomat.
— Milyen a párt helyzete a megyében, szemben a Parasztpárttal? Mivel tudják pártjukat felfuttatni, hogy a helyhatósági választásokon eredményt érjenek el?
— Meggyôzôdésem, hogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség a következô helyhatósági választásokon jobb eredményt fog elérni, mint a Parasztpárt. Mi újdonságokkal jövünk: világos kereszténydemokrata doktrínánk és koherens programunk van ezen elvek alkalmazására. Ôszinte sajnálatomra, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnak nem sikerült betartania választási ígéreteit. Egyébként ez volt az egyik oka annak, hogy kiléptem a KDNPP-bôl.
— Nem gondolja, hogy amit tett, az politikai öngyilkosságnak is nevezhetô?
— Szó sincs róla, ellenkezôleg. Nem hiszem, hogy politikai öngyilkosságot követtem el. Azt hiszem, ebbôl a pártból tudok igazán bekapcsolódni a megye politikai életébe, s távlatilag — miért ne — a nagypolitikába is. Egy olyan pártból léptem ki, amelynek doktrínájában, programjában ôszintén hittem, szerettem volna a gyakorlatba ültetni, de képtelen voltam megvalósítani ezt a programot, éppen egyes megyei és országos vezetôk miatt. Az, hogy egy hatalmon lévô pártból léptem ki, véleményem szerint tartásra valló gesztus. Nyugodtan maradhattam volna a KDNPP-ben, sütögethettem volna a magam kis pecsenyéjét, végigjátszhattam volna a kis kulisszajátékokat, hogy a következô választásokon is funkcióhoz jussak. Felelôsségtudatom és méltóságom azonban nem engedte meg ezeket a játékokat. Azt hiszem, a marosvásárhelyiek megértik ezt a lépésemet, és megfelelôképpen értékelik. Bízom az emberek bölcsességében és józan ítélôképességében.
— Elmondaná röviden, milyen lényeges pontokban különbözik az önök programja a Parasztpártétól, vagy csak más politizálási stílusról van szó? Kérdéses ugyanis, hogy érdemes-e stíluskülönbségre pártot építeni, s önálló politizálásba kezdeni.
— Programunk lényeges pontja, hogy mi akarjuk, és a gyakorlatba is fogjuk ültetni a kereszténydemokrata doktrínát. Ez a Parasztpártnak, a napi és hosszabb távú sikertelenségeket tekintve, nem sikerült. Emellett mi dinamikus, modern, a mai valósághoz kapcsolódó párt akarunk lenni, anélkül, hogy lemondanánk a hagyományok tiszteletérôl. Vagyis tiszteletben tartanánk a román politikai élet pozitív hagyományait, és ahol szükséges, követnénk is, de intézkedéseink, cselekvéseink egy valóban modern párt cselekvései lesznek.
— Hogyan áll a párt szénája országos szinten? Milyen jövôt jósol ennek a formációnak?
— Június 26-án, a küldöttek közgyûlésén, amikor elfogadtuk a párt alapszabályzatát és a politikai programot, 25782 bejegyzett tagunk volt 25 megyébôl. Ezek mindegyikében több mint 300 támogatónk van, mert vannak olyan megyék is, ahol ennél kevesebben csatlakoztak hozzánk. Szerintem az, hogy rövid idô alatt ilyen nagy számban csatlakoztak hozzánk, világos jele annak, hogy optimisták lehetünk, mert a választópolgárok megértik üzenetünket. S mind az országos, mind a különbözô zónák helyi vezetôiben garanciát látnak abban, hogy ígéreteinket be is tartjuk. És remélhetôleg hamarosan komoly szavunk lesz a politiaki életben.
A Népújságban megjelent (1999. július 6.), Markó Bélával készült beszélgetése továbbgondolásra, együttmûködésre és dolgok tisztázására indított. Szülôként, erdélyi magyarként, román állampolgárként és negyvenéves tapasztalattal rendelkezô emberként írom le gondolataimat. Éppen negyven évvel ezelôtt kezdtem az I. osztályt, és azóta kellemes meg kellemetlen iskolai élmények edzették erdélyi "elhíresült" kitartásomat.
Mindenekelôtt személyes kapcsolódásommal kezdem. Átéltem szülôként a kisérettségit, utána a kollégiumi felvételit buktatókkal és sikerekkel, bosszankodásokkal és megnyugvásokkal tarkítva. Még az eredményhirdetések idején megfogalmazódott bennem egy fontosnak tûnô kérdés, ami a nyár hevében elfeküdt, de az idézett interjú újból elôkotorta belôlem. Összehasonlítottam kollégiumi felvételimet a fiam kollégiumi felvételijével (vagy a még fontosabb kisérettségijével). Mindketten magyar nyelvû falusi iskolában kezdtük az elsô osztályt (ô Jedden, én Pókában), mindketten a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceumba feltételiztünk nyolc osztály elvégzése után. Közben eltelt harminckét év. Az ún. kommunista érában felvételiztem román nyelvbôl, matematikából magyarul és magyar nyelvbôl meg irodalomból azaz 66%-ban magyarul. A fiam kisérettségizett román nyelvbôl, történelem-földrajzból románul, matematikából mayarul és magyar irodalomból — tehát 50%-ban magyarul. Akárhogy is számolom, az a "jobb" minôsítése az oktatási törvénynek azért másképpen áll.
Talán még azt is hozzátenném, hogy akkor, harminc évvel ezelôtt, 1967-ben olyan román tankönyvbôl tanulhattunk, amelyet szorgalommal és szótárral tizennégy évesen megértettünk, és nem kellett naponta átszaladni az egyetemet végzett szomszédhoz, hogy magyarázza meg azokat az óromán szókapcsolatokat, amelyeket úgyis megtanulunk majd Delta-kutató korunkban.
Tudom, az új törvényt csak ezután fogják érvényesíteni. De épp ezért érzem fontosnak e mostani figyelmeztetést. Nyolcvanéves romániai és negyvenéves személyes tapasztalatom alapján merem állítani, hogy itt, nálunk az ígéretek és létrehozások, törvények és valóságok között óriási a különbség. Ígéretekbôl mi már régen kôpalotákat építhettünk volna, de a valóság csak egy omladozó vályogkunyhó.
Ha önök valóban szívükön viselik a romániai oktatás kérdését, gyermekeink egyenlô esélyeinek kiharcolását, akkor már ma este, de legkésôbb holnap délig ki kell nevezni egy bizottságot, amely lefordítja például a nyolcadik osztályos földrajzkönyvet magyar nyelvre — úgy július 27-ig, mivel július 28-án már csomagolunk Fehéregyháza felé. Ha augusztus elsô napjaiban nyomdába kerül a hatedik-nyolcadik osztályos magyar nyelvû történelemkönyv, akkor van esély arra, hogy a szeptember elsején kezdôdô tanévben Marosvécsen és Zágonban, Körösfôn és Csíkkarcfalván anyanyelven tanulhasson az általános iskola diákja. De csak akkor valósítható meg "a kilencévessé vált általános oktatás egésze alatt lehetséges külön tankönyvbôl" való oktatás. Különben mindaz csak jól begyakorolt, üres szlogenként fog hangzani.
Úgy érzem, mindezek hozzátartoznak ahhoz, hogy "legyünk már egyszer radikálisak önmagunkkal szemben is!" Mivel pedig nemcsak édesapa, hanem népünket is szolgáló lelkipásztor vagyok, engedje meg, hogy elkezdett (!) munkájukhoz bibliai biztatást ígérjek: "egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" (Gal 6,2).
Igazlátó Nap Fórum volt a Bolyaiban, sztrájkoltak a tanárok és az emberi jogok taníthatóságáról tartottak konferenciát Budapesten. Téma lett a közoktatás, ami önmagában véve jó, hiszen a jövô itt alakul ki, ez az a stratégiai terület, ahol nagyvonalakban eldôl, hogy mi lesz a sorsa országunknak a XXI. században. Ezen túlmenôen azonban a témákat figyelve úgy tûnik, gondok vannak. Sajnos, a politikum nem értette meg, hogy az oktatási befektetések csak hosszú távon térülnek meg, azonban biztosan megtérülnek; hogy megkülönböztetett felelôssége van, mert nemcsak a jelen gondjainak az orvoslásával kell foglalkozzon, hanem a jövô generációját pozitívan befolyásoló feltételek megteremtésével is. A politikusok viszont rövid távon gondolkodnak, hiszen folyamatos választási kampányban érzik magukat (ez már a rendszer hibája). Ezért fordulhat elô az, hogy hol a diákok, hol pedig tanáraik kénytelenek sztrájkolni, közben pedig nincs idô a kötelezô tudás átadására sem, nemhogy a polgárrá nevelésre. Éppen ezért az emberi jogok kérdése nálunk még nem tudott beépülni a köztudatba (sok esetben ez nemcsak az idô hiánya miatt fordul ez elô, hanem tanáraink is hiányosan vannak felkészülve ezen a téren). A jogkövetô magatartás feltételezi a jogismeretet, tehát a fiatalok akkor válnak valóban jogokkal él állampolgárokká, ha azt megtanulják.
A Bolyaiban hagyományosan mindig is jogérzékenyebbek voltak a diákok, harcoltak a hosszú hajukért, aztán egy diákbarát rendszabályzatért stb. Nincsen ezzel semmi baj, csak a pedagógusok (ugye, akik nevelnek is, nemcsak oktatnak) ezt néha személyes sértésnek vették, amit kezelni kell. Próbálkoztak az aktívabb nebulók tanár—diák fórumokkal, ahol a párbeszéden volt a hangsúly, tetszett is az iskolapolgároknak, bár nem volt túlzottan látványos (igaz, a célja is konfliktusok elkerülése és problémák megoldása volt, nem pedig "díszes buli").
Most újabb technikát tanultak meg a diákok: Igazlátó Nap, ami nagyon is mûködô technika, de Magyarországon, ahol a diákok jogai a közoktatási törvényben kapnak helyet, és az emberi jogok országgyûlési biztosa mellett is van a diákok jogaiért felelôs oktatási ombudsman. Sajnos nálunk más a helyzet: a diákok sokszor nem képesek megfogalmazni a maguk érdekeit, mert "még nem beszélik a felnôttek nyelvét" és nem járatosak a különbözô, nálunk használható érdekképviseleti technikákban, éppen ezért függô helyzetben vannak. A tanárok pedig, pedagógiai szándéktól vezérelve, a fiatalok fölé "tornyosulnak" és kihasználják elônyüket. Ezek után az a látszat, hogy a demokrácia mûködik, azonban Norbert Elias szavaival élve, ez az egyenlôtlenségek kiegyenlítôdését kellene jelentse, nem pedig elmélyülését. Kiderült, hogy a technika ugyan látványos, azonban a problémák nagy része nem oldódott meg, ami szinte természetes is, hiszen még nem tudatosult, hogy az iskolai szocializáció individualizációt is hordoz magában, a diákok nem akarnak egyformák lenni, ôk már tudják, hogy a nonkonformizmus viszi elôbbre a társadalmat. Most pedig hagyományossá igyekeznek tenni a fórumot, mert ezzel látványosan bizonyítani lehet, hogy itt aztán minden probléma megoldódott, közben pedig a diákok nem veszik észre, hogy "a megszokás azért helyettesíti a kényszert, mert belôle származik" (Durkheim). Fel kell ismerni, hogy a pedagógusnak "kályhaként" kell létezni, amely engedi a diáknak, hogy egyedül menjen, de bármikor vissza lehet menni hozzá melegedni.
A modern oktatás a társadalmi mobilitást kell szolgálja, amely a tanulói önállóság tiszteletben tartásának és az iskolai élet belsô demokratizálódásának elvárását is jelenti. A pedagógusok el kell fogadják, hogy a diákok egyenrangú parnerek lettek az újkori oktatási folyamatban, így szuverén részvételt és partnerséget kell nekik ajánlani, fôleg, mert az iskolai korszak felértékelôdésével nemcsak a tudás megszerzése jelenik meg elvárásként, hanem a szabadidô- és sporttevékenységek megszervezése is. A jog pedig felelôsséggel jár, a diákot csak akkor lehet felelôsségre nevelni, ha megismertetik vele jogait is. Minden alkalom lehetôséget biztosít az emberi jogok tanítására. A jogok oktatását pedig a pedagógusképzésben kell elkezdeni, mert az alulról (diákok részérôl) megnyilvánuló változási szándékok konfliktussal járnak.
El kell gondolkodni azon, hogy milyen legyen az iskola, hogy megfeleljen az információs társadalom új kihívásainak. Milyen súlyt kapjon a nevelô szerep és milyet a hatékonyabb oktatás? Milyen legyen az iskolai struktúra és mûködés? A gyökeres átalakulást támogatók és a hagyományôrzés fontosságát hangoztatók között kompromisszumra kell jutni, egyszerre kell ôrizni a hagyományokat és teret engedni az új kihívásoknak (ez utóbbiakat a diákok érzékelik elsôként). Ebben segíthet a (nálunk sajnos még fiatal) civil szféra, amelynek szerepe a folyamatos konzultálásban kellene megjelenjen, hiszen a racionalitás ebben a szférában jelenik meg, ehhez viszont meg kell találni a kommunikációs csatornát az oktatási intézmények és civil társadalom között.
Dr. Csapó Józsefnek maradéktalanul igaza van a tanügyi törvénnyel kapcsolatos "különvéleményében" — a tegnapi lapszámunkban idézett nyilatkozatával azonban meglehetôsen furcsa módon demonstrálja különállását: lényegében ugyanazt mondja, amit a törvény hiányosságaként az azt mégis megszavazó többi RMDSZ-es honatya!
Az elvárásait nem teljesítô jogszabály ellen szavazva, az általam következetességéért egyébként nagyrabecsült Csapó szenátor megállt félúton — a politikai birkózásban tagadni a kompromisszum, a demokratikus játékszabályok tetszik-nem tetszik létjogosultságát, magának a parlamenti jelenlétnek az értelmét kérdôjelezi meg, ami a lemondással tehetô teljessé!
Tegyem hozzá mindjárt, mielôtt némelyek fantáziája gellert kapna: Csapó szenátor lemondása az RMDSZ-frakció nagy vesztesége lenne szakszerûségben, és nem csak... — ezek a sorok tehát pusztán az adott helyzetbôl eredô következtetések konzekvens levonásáról szólnak, és semmi egyébrôl!
Arról a legkevésbé, hogy most nyilatkozgatásról nyilatkozgatásra ellenfeleink örömére gerjesszenek egy újabb "mi mennyi?" vitát, elterelve a figyelmet a törvénybôl adódó lehetôségek kihasználásáról — nem az elsô alkalom lenne, hogy az érdemi munka helyett kicsinyes platform- csetepatékkal fecsérelnek el tényleges lehetôségeket!
Mellesleg, Csapó szenátor nem csak a lemondása elmulasztásával mutat következetlenséget, hanem azzal is, hogy hosszas parlamenti tapasztalat birtokában sem tudatja velünk, hogy hogyan lehetett volna többre jutni a hányatott sorsú szabályozás vitájában ... — mégiscsak kell lennie különbségnek a foglalkozásszerûen törvénytervezetekkel, jogszabályokkal bajlódó véleménye és a mindendezt tisztes távolból szemlélô kibicek semmire sem kötelezô maximalizmusa között!
Újra csak mellesleg, latolgattam is magamban, hogy a szóban forgó törvényen túljutva, vajon mit fognak a Markó Béláék mellének szegezni a belsô viták karrierlovagjai, akik most egyéb köpönyegek után a Csapó szenátor holdudvarában fújhatnak gyülekezôt, anélkül, hogy tényleges szándékaiknak bármi köze lehetne az RMDSZ-honatya tartásos szellemiségéhez! — nem hiszem, hogy messzire juthatnak az önmagában használhatatlan maximalizmussal...
Persze, ne öntsük ki a tál vízzel a csecsemôt is: szükség van az olyan maximalizmusra, amely mutatja, mennyire vagyunk vélt vagy valós céljainktól, s ami arra való, hogy a dolgok megoldásában illetékeseket folyamatos továbblépésre ösztönözze... — arra azonban semmiképpen, hogy eszközként szolgáljon mások fejbe kólintására!
Ez utóbbira jó példa egy másik RMDSZ-honatya, Kónya Hamar Sándor képviselô halandzsaötlete: ha jól idézi a Transilvania Jurnal, akkor a kolozsvári képviselô és megyei RMDSZ-elnök szerint "Az RMDSZ a tanügyi törvénnyel elfogadott kompromisszumokkal nem tett mást, mint a koalíciós partnerek adósává vált, amiért még nem tudni, mekkora árat fog fizetni"! — erre jóindulattal azt gondolhatjuk, hogy a képviselô úr zavarban van, de némi malícidval akár azt is, hogy Kolozsváron a kánikula pillanatnyi elmezavar tüneteit kelti...
Komolyabban firtatva K.H.S. véleményét, oda lyukadunk ki, hogy ô olyasmit szavazott meg, amivel nem ért egyet! — másként: szavazatával teljesítette kormánypárti képviselôi kötelességét, adósság- találmányával pedig az RMDSZ-en belüli "ellenzéki" elvbarátainak integetett oda...
Elôfordul némelyeknek az életében, hogy úgy mennek, mintha jönnének, s úgy jönnek, mintha mennének! — nézôponttól, vagy inkább érdekzavartól függôen...
Románia nehézvizet exportálhat
Radu Berceanu iparügyi miniszter szerint kétoldalú energetikai együttmûködés keretében Románia nehézvíz- és urániumexporttal részt vehet a törökországi akkuyubeli nukleáris központ felépítésében. Az együttmûködés egyik lehetséges formája a csernavodai nukleáris központtal való vegyes vállalat létesítése is lehetne.
Az új, július 15-én bevezetendô 10000 lejes zöld lesz. Ezt követi mérsékelt infláció esetén a 200000 lejes bankjegy, vagy nagyon nagy infláció esetén az 500000 lejes bankjegy. A pénzbeváltás kérdését, és az "erôs lej" bevezetését pedig csak akkor lehet komolyan fontolóra venni, ha az évi infláció egyszámjegyû, azaz 10% alatti lesz. Erre a Nemzeti Bank fôpénztárosa szerint két év múlva kerülhet legkorábban sor.
Washington felszólította az izraeli Aircraft Industries nagyvállalatot, hogy a tulajdonában lévô Spacecom cég szüntesse be mûholdján a jugoszláv állami rádió és televízió mûsorsugárzását, figyelmeztetve: további mûsorsugárzásával a cég "károkat szenvedhetne". Az Aircraft Industries egyébként értett a szóból, s felszólította a Spacecomot, hogy mondja fel a szerzôdést. A jugoszláv állami televízió és rádió adásait korábban egy európai mûholdon sugározták, ám a koszovói háború idején a mûhold tulajdonosai, a nyugat-európai országok (s többségükben NATO-államok) ezt a szerzôdést felmondták. Ekkor kerültek a jugoszláv
programok az izraeli mûholdra.
Ellopták Clark tábornok kocsiját
A NATO monsi fôhadiszállásának közelében ellopták Wesley Clark tábornoknak, a NATO európai erôi fôparancsnokának páncélozott Mercedesét. Az AFP jelentése szerint a diplomata-rendszámtáblás Mercedes 600 típusú autót a Királyi Golf Klub elôtt parkolta le a tábornok felesége, onnan kötötték el a jármûvet kedd délután a mindeddig ismeretlen tettesek. Egyelôre nem tudni, hogy a tolvajok hogyan hatástalanították a több mint 60 millió forint értékû gépkocsi riasztóberendezését.
A japánok ezentúl nem csak ruhájukat moshatják a mosógépükben, hanem saját magukat is. Az Avant japán cég ugyanis bejelentette: piacra dobta a világ elsô olyan mosógépét, amely ember mosására szolgál. A kapszula alakú készülék elôször szappannal kevert vízsugarak segítségével tisztára mossa a testet. Ezt követôen az automatikusan mûködésbe lépô meleg sugár fônözi szárazra az immár patyolattiszta embert. A teljes gépi tisztálkodás 18 percet vesz igénybe. Egyetlen fogyatékossága van csak a szerkezetnek: az embermosó mosógép "tudománya" nem terjed ki az arcra és a hajra...
DNS-vizsgálattal azonosították
Az Egyesült Államok Texas államában kivégeztek egy elítélt gyilkost, akit úgynevezett "genetikai ujjlenyomata" alapján azonosítottak. Ez az elsô eset, hogy DNS-analízissel leleplezett tettesen hajtottak végre halálos ítéletet. A 35 éves Tyrone Fuller 1988 januárjában megerôszakolt, megkínzott és megfojtott egy nôt. Eredetileg másvalakit gyanúsítottak ezekkel a kegyetlen bûncselekményekkel, és csak a bûntett helyszínén talált ondómaradványok és hajszálak géntechnikai vizsgálata nyomán jöttek rá a hatóságok, hogy Fuller volt a tettes. A halálos ítéletet méreginjekcióval hajtották végre szerdán a huntsville-i börtönben.
Pamplonai bikafuttatás áldozatokkal
Hét személyt, köztük két amerikait és egy ausztrált tapostak meg a bikák szerdán a híres pamplonai bikafuttatáson. A város szûk utcáin a gyakorlott helyiek és számos külföldi kockáztatta testi épségét a kilencnapos San Fermin-fesztivál elsô futtatásán. Hat, viadalokban tapasztalt bika, és féltucat közönséges társuk együtt kergeti a bátrakat a kilencnapos fiestán: a fôként fiatalokból álló üldözöttek — a bikák ingerlésére — fehérbe öltöznek piros nyaksállal. A kilenc nap alatt mintegy félmillió látogató kíváncsi a fiestára. Haláleset csak ritkán fordul elô: ebben a században 13-an estek áldozatul. Az állatokra azonban jóval veszélyesebb ez az ünnep: a nap mint nap megrendezett bikaviadalokon mintegy 50 állatot szúrnak le. Állatvédô csoportok ezért a San Fermin bojkottjára
szólították fel idén az embereket.
Az összes utast kimentették a hajótûzbôl
Az összes utast és a személyzet minden tagját kimentették a norvég Prinsesse Ragnhild hajóról, amelynek gépházában csütörtök hajnalban tûz ütött ki. A tüzet reggel hat órára sikerült eloltani — jelentette a göteborgi rendôrség. A hajó 1167 utasának és 172 fônyi személyzetének túlnyomó részét
a közelben tartózkodó hajók vették fel és vitték a közeli Göteborg kikötôjébe. Közel húsz halász- és teherhajó sietett a bajba jutott Prinsesse Ragnhild segítségére. A mentés gyorsan és pánik nélkül zajlott le. Szerencsére az idôjárás sem hátráltatta: a tenger nyugodt, az idô tiszta volt.
Üzemanyagdrágulásról nem tudnak
A PECO megyeikirendeltségét tegnapig még nem értesítették a napokban kilátásba helyezett, mintegy 300 lejes üzemanyag- áremelésrôl, amelyre az országos sajtó szerint a kôolaj világpiaci árának növekedése miatt lenne szükség. A Marosvásárhely környéki magán töltôállomásoknál sem emelkednek egyelôre az árak, mivel a forgalmazók a legutóbbi árnövekedés óta az amúgy is megcsappant kereslet további esésétôl tartanak.
Osztrák üzletemberek Marosvásárhelyen
Orbán Dezsô alpolgármester meghívására az ausztriai Flectronics cég küldöttsége tegnap a megyeszékhelyre látogatott. A Marosvásárhelyen beruházni szándékozó nemzetközi társaság képviselôi tegnap az Állami Vagyonalap helyi kirendeltségét is felkeresték.
A Constantin Silvestri Kulturális Alapítvány Silvestri — Pocklington ösztöndíjára meghirdetett hangszeres elôadói verseny pályázói mutatkoznak be ma délután 5 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. Az ösztöndíjat Constantin Silvestri halálának 30. évfordulójára emlékezve létesítette özvegye, Anda Anastasescu, aki egyben az alapítvány elnöke is.
A múlt héten az erdôszentgyörgyi polgármesteri hivatal két épületet adott át az Igazságügyminisztérium megyei szerveinek a létesítendô bíróság és a majdan emellett mûködô ügyészség számára. Az igazságügyi szervek a közpénzügyi igazgatóság helyi hivatalának jelenlegi helyén fog mûködni. A tevékenység a tervek szerint a jövô évtôl indul be, miután felújították mindkét épületet. Jelenleg a felújítási munkálatok terveit készítik.
Szerdán este érkezett haza egy 45 tagú gyulakutai küldöttség Pétervásáráról, a község magyarországi testvértelepülésérôl. A testvérkapcsolat két éve mûködik, fô célja az iskolák és a gyerekek közötti kapcsolat fejlesztése. Tavaly a magyarországi iskolások voltak gyulakuti nyaraláson, a most lezárult egyhetes út, amelyen gyerekek, helybéli tanárok vettek részt a község polgármesterének kíséretében, ennek viszonzása volt.
Szerzôdést kötött a Radió GaGa
a kivitelezôvel — tájékoztatta lapunkat Szakács Géza ügyvezetô igazgató, aki ugyanakkor arról is beszámolt, hogy egy hete állapodtak meg a marosvásárhelyen rövidhullámon sugárzó rádió adóberendezését szállító fôvárosi céggel. Mindeközben kiválasztották a 15 tagú személyzetet is, akik július végén és augusztus elején a Rádió GaGa miskolci stúdiójában vesznek részt felkészítôn. Az adó beindítása a törvényes formaságok miatt legkorábban szeptember végétôl várható.
Szerdán este 9 órakor, a Kóródszentmárton községhez tartozó Vámosudvarhelyen a dicsôszentmártoni 26 éves B. C. MS 04 EEP rendszámú személygépkocsijával gázolta el az 5 éves R. G.-t, aki felügyelet nélkül, tiltott helyen próbált átszaladni az úttesten. A gyerek súlyos sérüléseket szenvedett.
Július 4-én a késô esti órákban a máramarosi illetôségû R. G., Ratosnyán dolgozó 56 éves faipari munkást ittas állapotban két férfi egy elhagyott helyen leütötte, és megfosztotta a nála levô 20.000 lejtôl. A nyomozást követôen szerdán azonosították a két tettest, C. I. 26, és S. P. 20 éves ratosnyai lakosokat, mindkettô visszaesô bûnözô. C. I. ellen elôzetes letartóztatásban folyik a vizsgálat, míg idôközben eltûnt tettestársát tovább keresik — közli a rendôrség.
A CONEL marosvásárhelyi fiókegységének közlése szerint ma 9 és 16 óra között hálózati munkák miatt szünetel az áramszolgáltatás Várhegyen és Udvarfalván a Szôlô utcában, valamint a Fô út 148 - 201. számai között.
A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség közlése szerint a július 1-7. közötti idôszakban Marosvásárhely térségébôl begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintából egy napos próba esetén a megengedett határértéket túllépô ammónia-koncentrációt észleltek. A fenti idôszakban a Maros három ellenôrzô szelvényébôl összesen 21 vízmintát gyûjtöttek. Marosvásárhely felett két esetben a megengedett határértéket túllépô szervesanyag-tartalmat, Csapónál pedig 1 esetben szintén szervesanyag-, egy esetben pedig a megengedett határértéken felüli ammónium-szennyezést észleltek. Az ammónium-szennyezést a marosvásárhelyi Azomures Rt., míg a szervesanyagszint- túllépést az esôzések okozták.
Copyright © Népújság - 1999