|
LI. évfolyam 155. (14207) |
1999. július 7. szerda |
Hetenként háromszor rendszeres járatot üzemeltet Kolozsvár és Budapest között a bukaresti Veg Air magán légiforgalmi társaság.
Gheorghe Vâlceanu, a társaság igazgatója elmondta az MTI-nek, hogy a járatokat egy hónappal ezelôtt indították. Az utaslétszám eddig viszonylag alacsony, de bíznak abban, hogy a társaságnak idôvel sikerül kapcsolódnia a Budapestrôl induló, illetve oda érkezô nemzetközi járatok rendszeréhez.
Ha ez sikerül, a legjelentôsebb erdélyi városból és környékérôl induló, illetve az oda tartó utasok kényelmes és kézenfekvô csatlakozási lehetôségekhez juthatnak a nemzetközi járatokhoz. Távlati terveiben a Veg Air számít a Malévvel létrejött együttmûködésre — mondotta Valceanu.
A Veg Air jelenleg egy YAK-40 tipusú gépet üzemeltet a budapesti járaton. A gép reggel indul Kolozsvárról és kora délután tér vissza Budapestrôl.
Románia engedélyezte, hogy kedden három orosz katonai szállító repülôgép haladjon át az ország légterén. A gépek a boszniai biztonsági erôkbe vezényelt orosz csapatokat, a szükséges katonai technikát szállítják.
Simona Miculescu, a külügyminisztérium szóvivôje kedden közölte, hogy Moszkva kérésére három gép áthaladását engedélyezték. Az átrepülések négyóránként követték egymást. Az elsô gép helyi idô szerint tegnap reggel 9 órakor ért légtérbe.
A külügyi szóvivô elmondta, hogy a külügyminisztérium hétfô este kapta meg a hivatalos értesítést a NATO és az orosz illetékesek megállapodásáról. Közvetlenül ezt követôen befutott az átrepülés engedélyezésére vonatkozó orosz kérés.
Románia az elmúlt napokban a NATO és Oroszország közti megállapodás hiányára hivatkozva megtagadta az orosz katonai gépek átrepülését légterén.
Kedden a szlovák parlament elfogadta a három szlovák kormánypárt elôterjesztette kisebbségi nyelvtörvény elsô olvasát.
A testület úgy döntött, hogy a törvényalkotás további folyamatában már csak errôl a tervezetrôl tárgyal, és nem foglalkozik tovább a Magyar Koalíció Pártjának tervezetével. Ismeretes, hogy az MKP a koalíció terezetét nem tartja elfogadhatónak, ezért saját javaslatot terjesztett a parlament elé. Az MKP tizenöt képviselôje tartózkodott a szavazástól.
Adrian Nastase volt külügyminiszter, az ellenzéki Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) alelnöke szerint "veszélyes politikai koncepciók kísérleti laboratóriuma" lett Európa.
Nastase részt vesz a volt külügyminiszterek ma kezdôdô moszkvai konferenciáján. Itt tervezett felszólalásának teljes szövegét kedden közölte a Cotidianul címû napilap.
Az ellenzéki politikus szerint a koszovói konfliktus egyik fô tapasztalata az, hogy kísérlet történik a korlátozott szuverenitás elméletének felelevenítésére. Az egész világ biztonságát fenyegetheti, hogy a gyámság ugyancsak régi elméletének felélesztése és annak ötvözése a "régiók Európája víziójával" az "államköziséggel" próbálja a hagyományos államokat helyettesíteni.
Nastase kitért arra is, hogy rendkívül veszélyes precedenst teremthet, "ha megpróbálnak feldarabolni egyes államokat, s ennek megfelelôen megváltoztatják a határokat".
"A helyzet paradox. Miközben egyes államokat megpróbálnak feldarabolni, elismerik annak lehetôségét is, hogy más államok növeljék területüket" — hangsúlyozta.
A volt külügyminiszter szerint ezt eredményezheti, ha elfogadják Koszovó elszakadását Szerbiától. Ebben az esetben lehetségessé válik Nagy-Albánia létrejötte.
"Hasonló folyamat mehet végbe a Vajdaság esetében is, amelynek autonómiája mellett a magyar kormány kardoskodik" — mondta.
Nastase szerint jelenleg létezik annak veszélye, hogy kétségbe vonják a határok sérthetetlenségének elvét és a két világháború utáni békeszerzôdések eredményeit. Ennek következményei nemcsak Európa békéjét és biztonságát, de az egész világét is érinthetik - figyelmeztetett.
Vadsztrájk a Bukaresti tömegközlekedésben
Kedden vadsztrájk bénította meg a fôváros tömegközlekedését, miután a bukaresti közlekedési vállalat (RATB) tizenhétezer alkalmazottja közül hétezren elôzetes értesítés nélkül beszüntették a munkát.
A sztrájkolók képviselôit azonnal fogadta Radu Vasile román miniszterelnök, s félbeszakította belgrádi látogatását Viorel Lis bukaresti fôpolgármester.
A tiltakozók keveslik, hogy a kollektív szerzôdés 30 százalékos béremelést ír elô. Ehelyett a fizetések duplájára emelését és munkakörülményeik javítását követelik.
A közlekedési vállalat vezetôsége bejelentette, hogy a bírósághoz fordul a vadsztrájk miatt, amely napi 3,8 milliárd lej kárt okozhat a vállalatnak. "Ez nem sztrájk, hanem spontán lázadás, amely addig tart, amíg nem teljesítik követeléseinket" — mondta a RATB dolgozóit is képviselô Nemzeti Szakszervezeti Tömb (BNS) alelnöke. Matei Bratianu kilátásba helyezte, hogy ha a tiltakozók követeléseit semmibe veszik, szerdától szolidaritási sztrájkot kezdenek a brassói, a nagybányai és az Arges megyei helyi szállítási vállalatok dolgozói is.
A sztrájkolók szakszervezeti képviselôi a déli órákban tárgyalásokat folytattak Radu Vasile miniszterelnökkel, aki — a rádió jelentése szerint — támogatásáról biztosította a tiltakozókat. A kormányfô felszólította a fôváros elôljáróit és a RATB vezetôit, hogy tárgyalások útján találjanak megoldást a közlekedési vállalat dolgozóinak gondjaira.
Viorel Lis, a fôváros fôpolgármestere megszakította hivatalos belgrádi látogatását, melynek során megállapodást akart aláírni a román cégek részvételérôl Belgrád újjáépítésében. Lis még kedden este tárgyalóasztalhoz ül a RATB vezetésével.
A felszíni tömegközlekedést megbénító sztrájkkal egyidôben kedden tiltakozó felvonulást tartottak a bukaresti metró alkalmazottai, akik a vállalat átszervezésére hozott döntést nehezményezik. A metró szakszervezeti képviselôi arra is felhívták a figyelmet, hogy a felszíni tömegközlekedés leállása egymillióval több utast jelent a metró járatain, s ezt a terhelést a földalatti közlekedés nem bírja ki.
A Szlovákiában "koalíciózó" Magyar Koalíció Pártjának sem fenékig tejfel — a felemás nyelvtörvénnyel alaposan beletapicskoltak az ottani, némiképp "európaisabb" nacionalista latyakba.
A meciari mocsár semmivel sem kellemesebb, mint a számukra megszokott bûzös kigôzölgések! — a magyar szupremáció réme, Szlovákia egysége, meg hasonlók ugyanúgy szerepelnek a politikai menüben, mint nálunk, együtt a koalíciós partnerek "demokratikus" meghasonlásaival...
Szlovákia esetében azonban az a legfurcsább, hogy néhány "könnyed" gesztussal igen elônyös pozícióba lavírozhatná magát, míg Románián egyelôre semmiféle gesztus sem segíthet! — hiába készségeskednek a NATO és az Európai Unió körül...
Az oktatási törvény elfogadása fölötti bánatában lemondott a képviselôház oktatási bizottságának elnöki tisztérôl a Nagyromániás honatya... — nem csoda, annyi, végül is kútba esett diverzió után!
Mellesleg, már a parlement megalakulásakor csodálkozva regisztráltam, hogy a reformok, a változások, a jövô szempontjából oly fontos területet, mint az oktatás, miért is engedett át a kormánykoalíció a retrográd pártnak! — talán eleve úgy programozták a dolgokat, hogy legyen egy "kívülálló" kerékkötôje az RMDSZ-kezdeményezéseknek?
Jut eszembe a kerékkötôrôl: a maradék PUNR elnöke, Valeriu Tabara Cotroceni-be készül jelöltetni magát! — legalább hiteles bizonyítékát kapja annak, hogy a lejtôn tényleg nincs megállás...
Gh. Funarnak nem csak balga mutatványai vannak: olvasom, hogy a polgármester hivatalában minden alkalmazott köteles havonta öt javaslatot tenni a hivatal mûködésének javítására! — arról még nincs hír, hogy a rengeteg okos javaslattól a kolozsvári az ország legprecízebben mûködô polgármesteri hivatala lenne...
Kíváncsi lennék, mibe is kerül valójában Magyarországnak, Romániának és Bulgáriának a Koszovóba szánt orosz gépek átrepülésével való bajlódás? — nem túl hasznos, ha csak a Brüsszelben szabott árakhoz igazodnak, mert a balkáni pókerjátszma korántsem ért véget...
Csurka Istvánra sem fölösleges odafigyelni! — Nyugat- Európa "megosztott" figyelmének rostáján könnyen kipereghet a vajdasági magyarság, s akkor a mai nyugtatgatók aligha számolhatnak el könnyen a lelkiismeretükkel...
Könnyelmûség a "józan ész" szerint kalkulálni ott, ahol az egymást gerjesztô indulatok dominójátéka uralja az események menetét — különös, hogy a Csurka István felvetéseit elmarasztalók a szomszédság "érzékenységét" emlegetik, mintha az elvadult indulatok érzékenyebbé és nem érzéketlenebbé tennék a balkáni dráma szereplôit!
Martonyi János reális, toleráns és mérsékelt magyar koncepciót emleget, amelyet a régió stabilitásának biztosítását hivatott egyezménybe szeretnének beépíteni!... — reménykedjünk, hogy még lesz is, akiknek az érdekében alkalmazhatják a mérsékelt és toleráns realizmust...
Elkalandoznak a gondolataim, s azt latolgatom: ha a NATO-tag Magyarország reális, toleráns és mérsékelt "koncepciót" fogalmaz meg, milyen lenne a NATO-n kívül? — steril gondolatkísérlet, de nem sokkal sterilebb, mint a diplomaták kerekded, szalonképességi vizsgára készült elméletei...
Mihelyt a konkrétumok kerülnek szóba, rendre kiderül, hogy a valóság a legjobban fésült elméleteknél is bonyolultabb... — s kezdôdik az "egyfelôl" meg "másfelôl" címû filozófia arról, hogy semmit vagy csak alig valamit lehet tenni, esetleg éppen "nem szerencsés" szóba hozni valamely ügyet!
A sok sikertelen magánosítási kísérlet, illetve az áron alul elkelô vállalatok mellett nagy érdeklôdést keltett városunk üzleti köreiben az Agrim Prodas (volt Gostat) június 28-i privatizálási versenytárgyalása. Míg más vállalatok esetében csak gyér érdeklôdés mutatkozik, addig erre a licitre hat jelentkezô is volt, s az Azomures Rt. a kikiáltási ár többszörösét, közel 19 milliárd lejt ígért a többségi részvénycsomagért. A szerzôdés aláírására azonban a mai napig nem került sor, ugyanis a versenytárgyalás eredménye ellen valaki — nyilván az egyik érdekelt fél — óvást emelt. Az óvás ügyében hozandó döntés megszületéséig az illetékes szervektôl semmi további információt nem sikerült megtudnunk.
Az elmúlt napokban Marosvásárhelyen járt Katona Tamás neves politikus, történész, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, aki Az 1849-es tavaszi hadjárat címmel tartott nagysikerû elôadást. Hogy mondanivalója azokhoz is eljusson, akik nem vettek részt az elôadáson, a téma kapcsán tettünk fel néhány kérdést a vendégnek. Bevezetôképpen mondjuk még el, hogy a Tóth Tamás kísértében Marosvásárhelyre érkezett történész látogatását a megyeközpontunk és Kecskemét közötti partnervárosi kapcsolat, a történész kecskeméti barátainak támogatása tette lehetôvé.
— 150 év távlatából mi a mondanivalója az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak?
— Ez a térség 1848-ban próbált meg elindulni abba az irányba, amerre ma is útban van, hogy korszerû, európai, polgári országok jöjjenek létre. Ez a cél a magyar márciusi törvényekkel megvalósulni látszott, hiszen ezek a törvények a legnagyobb társadalmi változást hozták az ország életében: a jobbágyfelszabadítással millió és millió jobbágy vált — anyanyelvére való tekintet nélkül — hirtelen polgáremberré ebben az országban, s lett a maga 25, Erdélyben pedig nyolcholdas telkén gazda.
Az volt a szerencse, hogy a forradalom kitörésének idôpontjában a magyar országgyûlés éppen ülésezett Pozsonyban, a balszerencse viszont, hogy az erdélyi nem, tehát össze kellett hívni. Az uralkodó ugyanis csak az országgyûléssel együtt tudott törvényt hozni, az országgyûlés pedig csak az uralkodóval együtt. A jobbágyfelszabadítást Magyarországon Batthyány miniszterelnök már 1848 március végén, még az uralkodói szentesítés elôtt kihirdeti, ami Erdélyben csak hónapokkal késôbb történik meg, és ez a fáziskésés az egyik oka annak, hogy az erdélyi románság szembefordul a magyar forradalommal. Hozzá kell még tennünk, amit a román történetírás nem szokott hangoztatni, pedig egy egyszerû tény: míg az 1200 erdélyi román a császáriak oldalán kereste nemzeti céljainak a megvalósulását, s tegyük hozzá, hogy nem nagyon találta meg, addig az 1300 magyarországi román a magyar forradalom oldalán volt, képviselôik részt vettek Kossuth parlamentjének a balszárnyán, honvéd zászlóaljaiakat kiállították, ôk ugyanis úgy gondolták, hogy a polgári Magyarországtól több eredményt lehet együttmûködéssel kicsikarni, mint a császártól.
Szegény Avram Iancu története mutatja azt, hogy milyen csalódás volt az erdélyi románság számára, hogy a mindkét oldalon rengeteg áldozattal megvívott polgárháború és szenvedés után továbbra is nagyon messze voltak a céljaiktól.
— Másfél évszázad távalatából nézve miért kellett elbuknia a szabadságharcnak?
— Azt vártuk, hogy egy ilyen igaz ügyet, az emberi haladás ügyét a nyugati hatalmak támogatni fogjak. Görgey írja a komáromi hadparancsában: "Ne higgyétek, hogy ez Magyarország és Ausztria közötti háború csupán, ez európai ügy, a legszentebb népjog küzdelme a bitor zsarnokság ellen. Gyôzni fog a nép, gyôznie kell mindenütt!" Kossuth, Görgey, Aulich, aki a Petôfi által kitalált világszabadság szót írja le az egyik hadiparancsban, polgári országot akartak, olyant, ahol nincs kiváltság és a feudalizmusra olyannyira jellemzô korrupció, amit ismerünk napjaink "feudalizmusából" is. Ennek akartak hadat üzenni, és másfél évszázaddal késôbb a mai magyar vagy a mai román fiatalságnak ugyanaz a dolga, mint az 1848-as fiataloknak: megteremteni a korszerû, európai és polgári országot.
— Mi volt a sebezhetô pontja 1848-nak?
— Két dolog. Nem foglalkozott a vármegyék kérdésével, mert a vármegye, az egy szent tehén volt, a bécsi kormány központosító törekvéseivel szemben a nemesi ellenállás természetes terrénuma, egy sündisznóállás, egy kis nemesi köztársaság, amely törvényt hozott, végrehajtott, igazságot szolgáltatott, és lepattantak róla a központosítás nyilai.
A másik dolog, hogy a nemzeti kérdést nem rendezték, de ebben az idôben sehol Európában nem ismerik igazán. 1849 végére okosodott meg annyira a politikai elit, hogy a szegedi országgyûlésen elfogadták az ország elsô nemzetiségi törvényét. És ezt komolyan gondolták, nem lehetett azt mondani, hogy szorult helyzetben, fogcsikorgatva tették volna. A kiegyzés után éppen olyan törvények születnek, amelyek azt mutatják, hogy a kevés számú ’48-as hibánkból tanulni tudtunk. Ilyen például a nemzetiségi törvény, amely messze nem tökéletes, de nem egy országban rosszabb a mostani helyzet. Abban az idôben ugyanis van olyan megye, amelynek a hivatalos lapját négy nyelven adják ki, mert annyi nemzetiség él ott. Ôk tudták akkor, amit annyian elfelejtettek, és most újra meg kellene tanulni: a nyelv nem hatalmi kérdés, hanem tájékoztatásra szolgál, és azért kell kiírni románul és magyarul is, hogy az üzletben mi kapható, mert román és magyar vásárlók járnak oda, és azok tájékoztatását szolgálja a felirat, aminek semmi köze az államhatalomhoz.
— A hibák után térjünk talán vissza a tanulságokhoz.
— 1848 másik tanulsága, hogy ami utána létrejött, a Bach-korszak, azon kívül, hogy terroruralom volt, egy célszerûtlen berendezkedést hozott létre. Holott az agyonközpontosítás a lehetô legrosszabb megoldás egy ország irányítására, mivel a fôváros nagyon messze van, és ott az egyén csak egy adat. Egy önkormányzat számára pedig az illetô egy ember, akit ismernek. Az állam magának tesz jót azzal, ha ezt a "szocialista ôrültséget", a központosítást abbahagyja, és minél nagyobb mértékben támaszkodik az önkormányzatokra, ami mind az államnak, mind az állampolgároknak kényelmesebbé tenné az életét, hiszen ott minden érintett fél megelégedésére illik kezelni a dolgokat. A Bach-korszak nem azért dôlt meg, mert a magyar ellenzék nem támogatta, hanem azért, mert a pénzügyminiszter nem bírta kifizetni a számlákat, és 1859-ben öngyilkos lett, aminek a következtében az egész rendszer összeomlott. A hatékonyság, a célszerûség, az európai példák abba az irányba mutatnak, hogy az új, korszerû, európai Magyarország vagy Románia búcsút kell hogy mondjon a szocialista központosításnak. Azzért is kívánatos ez, mert Európa most elôször közbelépett és nem tûrte azt, hogy Koszovóban emberi és közösségi jogokat lábbal tiporjanak. Ez várható a jövôben is, tehát a polgári szabadságjogokat minden országnak meg kell adnia az egyes ember számára, és szabaddá kell tenni a piacait is. Ez a központosított államokban félelmet szokott okozni, s Románia ezért nem kapta meg azt a tömérdek külföldi befektetést, mûködô tôkét, amire égetôen szüksége volna. Mihelyt kinyílik, ez a pénz ide fog áramlani, s könnyebbé teheti a nagyon keserves átmenetet az összeomlott szocializmusból a szociális piacgazdaságba. Ebben a folyamatban vár nagy szerep az erdélyi magyarságra, hisz két ország közötti kereskedelmet a szabadpiaci gazdálkodásban nem az államok közvetítik immár, hanem a vállalkozók. Az él meg, aki mindkét nyelvet ismeri, mindkét orszában otthon van, s ez az itteni magyarság fontos szerepe, amire föl kell készülnie. Ezzel ugyanis szolgálni foga mind a saját, mind pedig a két ország, Románia és Magyarország érdekeit. A politikának most az a dolga, hogy erre felhívja a figyelmet, s mindent megtegyen annak érdekében, ami ebbe az irányba mutat, s iparkodjon elkerülni mindent, ami fékezné ezt a természetes folyamatot.
— Visszatérve a történelemhez, közismert dolog, hogy a román történészek s az általuk befolyásolt közvélemény hogyan viszonyul az 1948-49-es eseményekhez. Belátható idôn belül lehet-e számítani arra, hogy egy román-magyar történészbizottság egyeztesse a lecsupaszított tényeket?
— Amíg a politika diktál a történelemnek, addig okosabbak nem leszünk. Ezzel a módszerrel lehet érzelmeket felkorbácsolni, lehet esetleg két-három szavazatot nyerni egy választáson, de az biztos, hogy ilyen körülmények között a történelem nem lehet a politika, az élet tanítómestere. Amíg itt egy elôre kész végeredményt próbálnak a történelembôl kimazsolázott egy-két elemmel alátámasztani, addig ennek nincs köze igazából a történelemhez, addig ez egy idejétmúlt, téves politika, amit minél hamarabb túll kellene haladni. Magyarország talán itt egy lépessel elôbb van, nálnuk már ez a fajta felfogás a múlté. Biztosak vagyunk abban, hogy a román történész szakma semmivel nem gyengébb, mint a magyar történész szakma, csak ne politikusok írják a múlt történelmét. Elég baj az, ha a jelen történelmének ôk a szerzôi.
— Valamikor elindult egy kísérlet, nem lehetne-e azt folytatni?
— A szerelemben is ahhoz, hogy valami jó történjen velünk, mindkét félnek igent kell mondania. Magyarország hiába mond egymaga igent, ha a másik oldalról nem jön pozitív válasz. Azt reméljük, hogy Marga miniszter látogatása után jobbak lesznek az esélyei annak, hogy akár kényes kérdésekkel is szembenézzünk. Ameddig olyan szamárságokat lehet hallani az aradi vértanúkról, hogy azok 40.000 románt mészároltak le, holott egyetlenegy sem harcolt soha románok ellen, sôt Leiningen gróf megmentett egy határôr vidéki román falut, amikor a szerbek el akarták pusztítani, nos, mindez azt mutatja, hogy egy politikai végeredmény van elôre megírva és ahhoz próbálnak érveket taláni, ha pedig nincsenek, kitalálni. Téves, idejétmúlt politika, amellyel a harmadik évezred küszöbén nem lehet messzire jutni.
Reméljük, hogy megindul egy ilyen történelmi vegyes bizottságban az együttmûködés, hisz annyira összefonódik ez a két történelem. Csak Avram Iancut kell figyelmesen elolvasni a két nép egymásra utaltságáról, s akkor mindjárt más lehet a felfogás.
Én azt hiszem, hogy hasonlóképpen a Bach-korszak vagy a szocializmus bukásához, amelyeket követôen egy mély lélegzetet kellett venni, és valami mást elkezdeni, a két ország együttmûködését illetôen is eljött a mély lélegzetvétel ideje. Ha olyan kényes területeken, mint a két ország katonai együttmûködése, eredményesen haladunk elôre, ezt a példát kellene követni, mivel a harmadik évezredben hitem szerint a jó példa lesz a ragályos, és nem a betegség. Ebben reménykedünk, és ezért lehet az erdélyi magyarságnak is derûlátóbban nézni a jövôbe, mint ahogy eddig tette.
Egyre szélesebb kapcsolatok kiépítésére törekedik a Maros megyei Kereskedelmi és Iparkamara külföldi partnerekkel, a kamaratag cégek érdekében. Ennek a gondolatnak a jegyében látogatott június végén üzletemberekbôl, vállalatvezetôkbôl álló küldöttség Olaszországba, a trieszti iparkamara meghívására. A mindeddig csupán levelezés szinten kialakított kapcsolatnak ez volt az elsô konkrét megnyilvánulási formája. A megyénkbeli kamara titkára, Victor Manolache által vezetett küldöttségben 15 helyi cég képviselôi kaptak helyet, a fémipar, faipar, gyógyszeripar, bútorgyártás, építészet, textilipar, élelmiszeripar képviselôi, köztük a SOCOT Rt., a szászrégeni Romartimpex, a radnóti Agroindustriala, a dicsôszentmártoni Royal Construct. Vegyesen voltak jelen magán és állami tôkével mûködô vállalatok. A küldöttség tagjai Venezia Friuli tartomány üzletembereivel tárgyaltak lehetséges üzleti kapcsolatok kiépítésérôl, s meglátogatták a trieszti és nápolyi ipari kiállításokat is.
A megyei küldöttség tagjai bemutatták üzleti ajánlatukat, míg az olaszok cégkatalógusokat és bemutató CD-ket adományoztak a delegációnak. Ezek nagy segítségére lehetnek azoknak, akik Olaszországban próbálnak üzleti partnerhez jutni. Jó néhány konkrét megállapodás is született a jelen lévô üzletemberek között. A felek abban is megegyeztek, hogy a kapcsolatokat megpróbálják tartóssá tenni. Elsô lépésként egy trieszti küldöttség még az idén megyénkbe látogat.
Piac volna, nyersanyag nehezebben
Hosszas próbálkozások után a Prodcomplex privatizálása idén májusban érkezett. Az alkalmazottak egyesülete felvásárolta az ÁVA tulajdonában maradt majd 40%-nyi részvényt, és e hónapban már az utolsó részlet kifizetése következik. Az adásvétel feltételeinek megfelelôen most itt az ideje némileg szûkíteni a személyzeten. Deleanu Marcela, a Prodcomplex igazgatója szerint a közeljövôben mintegy 100 személyt bocsátanak el, és így az alkalmazottak száma 590-rôl 490-re csökken majd. Az átszervezés azonban, véleménye szerint, nem érinti a termelést, mivel nagy részük nem vesz részt közvetlenül a termelésben,és a gyár minden egysége továbbra is mûködni, termelni fog.
A tervek szerint 3 hónapon belül kerül sor az üvegkészítés technológiájának átalakítására és a berendezések felújítására, amelyet a négyéves gyártási ciklus lejárta után mindig elvégeznek. Ez az üveggyártás egy hónapra való felfüggesztését jelenti, de addig az alkalmazottakat szabadságra küldik.
A nagymultú, üvegérôl országszerte híres gyár nincs eladósodva, a 800 milliós tartozással szemben kinnlevôségei elérik a 2,5 milliárd lejt.
A Prodcomplex hagyományos üzleti stratégiájához tartozik, hogy csak megrendelésre dolgozik, és hosszú ideig csak akkor szállított, ha készpénzben fizettek a felvásárlók. Mára ez annyiban módosult, hogy a gyógyszertáraknak, gyógyszergyáraknak, illetve egyes kiskereskedôknek 30 napos fizetési határidôvel szállítanak, ezek miatt halmozódtak fel kinnlevôségeik is. Így sokszor van megrendelés és nehézségeik vannak, mivel a nyersanyagot olyan nagytermelôktôl vásárolják, akik készpénzben való fizetés után szállítanak. Ilyenkor nem könnyû a beszerzéshez szükséges pénzösszeget elôteremteni.
A hónap végén esedékes a privatizálás utáni elsô közgyûlés, ahol eldôl, marad-e a régi vezetôség vagy sem, és ekkor derül ki, hogy mi lesz a Prodcomplex további sorsa, sikerül-e megbirkóznia magánkézben levô vállalatként az adott gazdasági helyzettel.
A parlamenti vakáció elsô napján beszélgettünk dr. Kelemen Atilla képviselôvel, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának alelnökével. A képviselô sikeresnek ítélte a lezárt parlamenti ciklust.
Azt kell mondanom, kezdte a képviselô, hogy az elmúlt két év igazából csak félsikereket hozott, de az egyik legsikeresebb parlamenti ciklust zárja az RMDSZ. Egyrészt átment szerda este a földtörvény a képvselôházon. Ez hoz néhány újdonságot az eredeti változathoz képest. Ezek az újdonságok nem csak pozitívak, de még így is nagy dolog, hogy a koalíció erre az utolsó két hétre végre össze tudta szedni magát, és néhány kompromisszummal, a földtörvény a képviselôházban megszületett. Az újdonságokat talán ott kezdeném, hogy akinek még kis területeket kell visszakapnia, az reális kártérítést kérhet a földjéért.
Azt tudni kell, folytatta a képviselô, hogy a földtörvény még csak a képviselôházon ment át, ôsszel következik a szenátusi vita, de a koalíció legfelsôbb szinten egyértelmûen megegyezett abban, hogy ennek a törvénynek valamikor októberig meg kell születnie. Szeptemberben valószínûleg átmegy a szenátuson is, hiszen a mezôgazdasági év nem januártól kezdôdik, hanem október elsején, s ahhoz, hogy a földeket már ôsszel bevethessék, a tulajdonjogokat tisztázni kell. A megnyugtató rendezésre azonban még így is egy idô rá fog menni.
Az erdôterületekrôl szólva elmondta, hogy tíz hektárnál álltak meg végül is, a Demokrata Pártot sikerült az 5 hektártól "egy kicsit feljebb mozdítani". Ebben a dologban az az újdonság, mondta, hogy a tíz hektártól a 30 hektárig kártérítéssel egészítik ki az igényeket. Az erdôterületekrôl, a magánerdôk kezelésérôl is nagyon szigorúan rendelkezik az erdészeti kód.
A további beszélgetés során megtudtuk, hogy a kártérítés mellett egy újabb érdekessége lesz a törvénynek, hogy a közbirtokosságok esetében örökhagyónként 10 hektárt szabályoz a törvény. Vannak olyan területek, mint például a Gyergyói-medence, ahol ez érzékenyen fogja érinteni a gazdákat, hiszen ott a közbirtokossági erdôk személyre esô részei nagyobbak voltak. Itt kártérítéssel próbálkoznak majd. A faluközösségek, városok, falvak, iskolák, egyházak erdôterületeit felsô határ nélkül fogja visszajuttatni a törvény a volt tulajdonosoknak.
A képviselô RMDSZ-gyôzelemnek nevezte, hogy az utolsó héten sikerült megszavazni a parlamentben a köztisztviselôi törvénynek azt a sokat vitatott 123-as cikkelyét, ahol az RMDSZ javaslata az volt, hogy minden olyan helységben, ahol a lakosság legalább 20 százaléka kisebbségi, ott a hatóság kötelezô módon kell alkalmazzon olyan tisztviselôket is, akik az illetô kisebbség nyelvét beszélik. De az RMDSZ legnagyobb gyôzelmének azt tartja, hogy a tanügyi törvényt a két ház egyeztetô ülésen a múlt csütörtökön megszavazta, szintén minimális többséggel.
A kérdésre, hogyan értékeli az RMDSZ képviselôházi frakciójának a tevékenységét, Kelemen Atilla kijelentette: úgy érzem, hogy az RMDSZ képviselôházi frakciójáról az egész képviselôház elismeri, hogy az RMDSz frakció jó szakemberekbôl áll, nagyon keményen dolgozik, és talán az egyetlen formáció, amelynél az adott szó adott szót jelent. Van egyfajta frakciófegyelem, van egy mûködési szabályzatunk. Vannak ugyan néha feszültségek a frakcióban, de úgy érzem, elég jó munkalégkör uralkodik nálunk. Végre megtanultuk, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozzék és nem avatkozunk egymás dolgaiba. Mindenki végzi a maga feladatát és nem kérdôjelezzük meg egymás szakértelmét csak azért, hogy beleszóljunk valamibe.
Vakációs terveirôl elmondta, hogy amióta képviselô, igazából vakációja nem volt, és most se lesz igazán. Néhány kutyás-lovas külföldi meghívásnak tesz eleget, s ezeket nevezte a "lazítós" napoknak. Ezenkívül megtudtuk, hogy van két törvénytervezete, amelyeket a vakációban ki kell dolgoznia. Az egyik az állatvédelmi törvény, ezenkívül az állatorvos-törvény körül lesznek olyan kisebb rendeletek, amelyeket ki kell dolgozni, és a romániai állatorvosi kamara alelnökeként ezzel is foglalkozik. Lesz vidékjárás és országjárás, a mezôgazdasági szakbizottság egyeztetô csapatában is dolgozik. Azt hiszem, zárta a beszélgetést, aktív szabadságom lesz.
A Marosvásárhelyi Fotóklub meghívására hétfôn délután a szegedi Kármán Balázs természetfotóiból nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Várgalériában. A felvételek minôsége, színvilága arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a mûvész a fényképezés csúcstechnológiájával hozza látóközelbe a modern világ által kikezdett, ám néhol még épen maradt kis természeti rezervációkat, de a nem véletlenszerû, inkább a tudatos képi ábrázolás, a mûvészi beteljesedés mellett, magas fokú természettudományi ismeretekrôl tanúskodik. Csakugyan semmi nem véletlenszerû — miként az beszélgetésünkbôl kiderül —, a szegedi fotós élményvilága a gyermekkorban gyökerezik, késôbb agrárdiplomával alkalma nyílik visszajárni gyermekkori csatangolásainak színhelyeire, nem puszta nosztalgiából, hiszen a kiállítás anyaga példa arra, hogy Dél-Alföld apró mocsarainak élôvilágát fel lehet fedezni újra és újra, a környezetvédelmi brosúraíztôl eltérôen más minôségben, így lehet (kell!) felmutatni és lehetôleg felhívni a modern környezet figyelmét a még érintetlen kis világok "betartandó szabályaira". Ha nem, a betartás könnyen fordított elôjellel katasztrofális lehet.
Kármán Balázst, valamint fotóstársát, a balatonalmádi Novák Lászlót Török Gáspár mutatta be a népes közönségnek, méltatva a "természet észjárásának" pillanatait tetten érô fotósok mûvészetét, azzal megnyitva a tárlatot, majd Domokos Pál Péter marosvásárhelyi természetfotós olvasott fel lírai hangvételû jegyzetet az ékes tollú madarakról, csak az ôsmûvészek által látott elveszett paradicsomról. Ennek apropóján jegyezzük meg, hogy Kármán Balázsnak könyve jelent meg Privát éden címmel, háromszor nyerte el a magyarországi viszonylatban is tekintélyes Év természetfotósa címet.
A városi tanácsot reprezentálva dr. Berdj Asgian professzor elmondta, hogy amit a közönség a Várgalériában látott és megtekinthet még a napokban, az a színvilág több mint élmény, valóságos privilégium a tárlatlátogató számára, a természet és az alkotás látható harmóniája, de hát végül is egy a kettô... A megnyitó után a magyarországi vendégek diapozitíveket mutattak be az elképesztôen szegény Madagaszkár- sziget egyedülálló biológiai-ornitológiai egzotikumaiból, vízeséseken át a mangót rázó majmoktól az apró sárkányokig. Az állattani-növénytani csodák mellett Kármán Balázs és Novák László tudósítást hozott a sziget geológiai ôskorokra emlékeztetô viszonyairól. Magyarok jártak, kutattak és készítettek egyedi felvételeket hát a Teleki-vulkántól jóval délebbre....
Valahol egy udvaron fûrészeltek a minap, reszelték az évszázadot... De ne higgyem azt az istenért — mondták az atyafiak —, hogy nincs nékik körfûrészük, a rontást-bontást amúgy futószalagon szokás végezni manapság, csakhogy szögekkel tele vásott ócskasággal reszkírozni nem érdemes, hiszen ki tudja, mi mindennel verték tele a kapufát, s az sem kizárt, hogy az elsô világégés is némi szilánkokkal belepótolt, foszlányokra szabdalta a tölgyerdôt Vilmos császár poroszainak kitartó makacssága.
Szóval hát visít a fûrész, ha bogban megszorul, kibuggyan a homlokon az izzadtság, szépen fejszeélet illeszteni a hasadásba, legényesen rá egyet a sulyokkal, ha nem hasad: indulattal, szinte józsefattilásan, kipattan egy darabka belôle, épen maradt a nagybetûs Isten, de segedelmét most vágják éppen kettôbe...
— Megszolgálta már a hazát, székely- határôr nagyapámmal szökkenhetett csatasorba — mondja egy kicsit másként a nagydarab ácsmester, úgyhogy mehet a fészerbe, majd fazék alá forralni karikás húslevest, mert hát, istenem, itt az aratás ideje, lobbanó asszonyfáért állandóan házikalákát provokál a begyes nej, egye fene, éghet a nagykapu, mert csinált a kovács újat vasból, éppen ideje, ott áll készen lefestve szép míniummal, csak vigyázzak, mert ragad, rozsda sem árt neki, túléli az idôt, és egyébként is — hallom — adott az Úr módot arra, hogy a régit, a megszóltat — D., lám, nem tud annyira menni az életben, hogy új kaput állíttasson magának — ki a földbôl gyökerestül, forgács se maradjon a régi szegénységbôl; fûrészport ring a szemöldökön.
Az utolsó venyigés-gerezdes székelykapu volt a faluban.
Jaj, a sógort keresem? A központban jár közügyben, ott a község közepén... A vásártéren katángkóró, halomnyi ócskavas parlagfüvet terem, fújja a szél, fújja, s egy szál polgármester izzad a kánikulai melegben. Hogy a jóisten robbantaná föl azokat, akik a demokráciát is kitalálták valaha, nem megy az ember elôbbre egy tapodtat sem.
Skanzen? Miféle skanzenrôl beszélek neki, meg olyanról, hogy falukép... — Ugyan kérem — fogja csöndesebbre a szót Pató Pál, a falubíró —, nincs itt semmi jellegzetes, az ôsök bizony restek voltak...
A fiókban mintha akadna "máshunnani" mintakép, elôvenni igyekeztem. Volt egyszer egy útkeresztezôdés, valamikor a kirakodó korondi cserepeseket bosszantották ott a kötôfékrôl szabadult csikók, katángkórót és parlagfûvet teremne, tán oda hordaná az ócska boronafogat felfûzve a gépesedô köz, és parlagfûves szélben prüszkölne szólamban nagyokat, ha nem állították volna oda idejében fenyédi Székely Berde Mózes századelôn faragott kapuját az atyafiak. Jobban fest, mint becsmérelni az ôsök restségét. Úgy bizony, mit gondol errôl Pató Pál uram...?
Ahol áll a kapu az legyen titok, szegénységük miatt ne epessze szégyenérzet a kapuállítókat... És essen jól a tarlón, aratás idején a régimódi aranygaluska, mert az ember bizony lassacskán mindenre rászolgál...
Estefelé jön a csorda, borjú csodálkozik az új (vas)kapun.
Marosvásárhelyen számos atyhai származású lakos él. Nemrég levelet kaptunk a Korond felett fekvô székely falu lelkipásztorától, melybôl kitûnik, hogy idén ünneplik az atyhai templom felújításának kétszázadik évfordulóját. (Azért csak a kétszázadikat, mert ezt a falut többször sújtotta tûzvész, házait, épületeit földcsuszamlás rontotta le, nemcsak az ellenség.) Az ünnepséget július 25-én tartják, a Mária-Magdolna napi búcsú alkalmával. (Máig ôrzi az emkékezet a magdolnás versikét: "Gyere nálunk Magdolnára, / Föltoszítlak a meggyfára, / Ehetsz meggyet eleget, / Míg a szemed kimered!")
Magdolna-napra felújítják a templom tetôszerkezetét, hogy az ünnepi szentmisét már a megjavított hajlékban tarthassák meg. "Tisztelettel kérjük az Atyhából elszármazottakat, a jószándékú embereket, hogy — amennyiben azt lehetôségeik megengedik — pénzbeli adományaikkal is támogassák templomot javító szándékunkat — írja Péter Sándor plébános. — Mindemellett pedig arra is emlékeztetünk minden, falunkból elszármazottat, hogy e napon személyes részvételükre is számítunk."
Ha ezt a szót halljuk, falvédô, manapság valószínûleg az átvitt jelentése tolul elôtérbe: valami olyasmi, ami eltakarja a lényeget, a fontosat. Leginkább a paraván jövevényszó vált mára a rokonává. Holott a falvédô szó szerint azt jelentette, hogy falat védô vászon, rendszerint varrottas. Mára elvesztette ezt a funkcióját, aminthogy a másik, humoros-pejoratív jelentésérôl is kevesen tudnak ma már; falvédônek mondták a táncházban, a bálban a táncoló fiatalokat árgus szemekkel figyelô, többnyire öreg asszonyokat, fôleg azokat, akik a fiatalok összeboronálásával, magyarán: kerítéssel is foglalkoztak.
F. Béla szemérmes ember, mindennapi munkájához egyáltalán nem talál különös hobbija. Béla ugyanis a hét nagy részét távol tölti lakásától, hétfôn hajnalban szállnak fel a mûhelykocsira, és csak pénteken térnek vissza. Van úgy, hogy valahol Moldova tájain szerelik a tornyokat, máskor az ország másik részén. Nem kell neki mobiltelefon, a család úgyis tudja, hol van, mit csinál. Amíg nála tartózkodom, nem is zavar senki, kávét hoz be a lánya, majd nesztelenül távozik. Magános ember, a kemény munka után azt gondolnám, horgászni jár, esetleg strandol, vagy pizzázik, mekdönciben dangubázik, ilyesmi.
- Nem fogja elhinni: falvédôszövegeket gyûjtök - mondja pironkodva. - Gyermekkoromban nagyon tetszettek a falusi házakban található falvédôk, egyik-másik szöveg máig sem
ment ki a fejembôl. Például ez: "Nincsen rózsa tövis nélkül, / Nincs szerelem bánat nélkül." Tudja, én sokáig feküdtem betegen, és akkoriban nem volt semmiféle olvasmányom, a szoba pedig tele volt varrva és hímezve effélékkel. "Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni, / Elmondanád nékem, nem érdemes élni." Leginkább egy kislány tetszett, az ô rózsaszínû képével feküdtem-keltem: "Pirospettyes ruhácskádban / láttalak meg Téged..." De volt egy Piroskával és a farkassal is, azon én Piroskát nem túlságosan kedveltem, mert valahogy elvarrták az orrát, így felcserélôdött a nagymamával, de nagymama se volt igazán, hanem inkább egy vidor vasorrú bába. A farkas pedig, mint egy rossz korcs kicsi kutya.
Ellenben volt ábrázolva egy hatalmas fa, annak az alsó gyökere akkora szájat tátott, hogy éjszakára anyám mindig letakarta: azt hittem, hogy agonosz farkasnak az a szája. Legjobban a Házi áldást szeretem: "Hol hit, ott szeretet, / Hol szeretet, ott béke, / Hol béke, ott áldás, / Hol áldás, ott Isten, / Hol Isten, ott szükség / Nincsen."
És ez is nagyon szép: "Minden szükségedben bízzál az Istenben." Sokszor elérzékenyülök, amikor ez jut eszembe: "Mikor egy mosolynak / Ezer könny a vége, / Nem kell a boldogság, / Csak a csendes béke..."
F. Béla szépen ír, így csak a régi tanítók tudtak. Gyönyörû kézírásával lejegyez minden falvédôszöveget, ami a kezébe kerül vagy a fülébe jut. Nemrég fényképezôgépet is vásárolt, az érdekesebb mintázatúakat le is fotózza, megörökíti. - Elvégre ez is életünk, hogy ne mondjam: kultúránk tartozéka. És tulajdonképpen már kiment divatból. Ezért kell megmenteni a falvédôket. Ha minden a reményeim szerint történik, akkor az a titkos vágyam, hogy egyszer majd, a Vásárhelyi Napok alkalmával, falvédô- kiállítást rendezzek. De ez még a jövô zenéje.
Azt még megkérdezem, fényképeit elnézegetve, hogy melyik falvédôszöveg áll legközelebb a szívéhez.
- "Az én uram csak a vizet issza, / Nem sírom a lányságomat vissza!"
Ezt már a feleség is meghallja, és aranyló borral köszönt be a nappali szobába. A kis kancsó falán gyöngyözik a pára.
Ha valaki tud ilyen falvédôszövegeket, F. Béla (teljes nevét azért nem árulja el, mert fél, hogy kinevetik) tisztelettel kéri: juttassák el hozzá, mégpedig úgy, hogy a szerkesztôség címére küldik a levelet, a borítékon feltüntetve ezt is: FALVÉDÔ.
A vásárhelyi polgármesteri hivatal megbízásából Chiorean Emil, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatója a tegnap Bukarestben nemzetközi termékbemutatón vett részt. A Motorola, valamint izraeli és franciaországi cégek ajánlatait ismertették a szervezôk az ország valamennyi közszállítási vállalatának igazgatóival. A cél: az autóbuszoknak adó-vevô készülékkel való felszerelése, amelyek segítségével a vállalat diszpécserszolgálatánál elektronikusan követhetô a közlekedés, s így az esetleges jármûmeghibásodásokat is hamarabb tudják orvosolni. A napokban a város elöljárói és az rt. igazgatója elemzik az ajánlatokat, majd következik a készülékek beszerzése és üzembe helyezése. A kiadásokat a helyi költségvetésbôl fedezik.
Az Alsó- és Felsôidecs között levô, vonattal és gépkocsival egyaránt könnyen megközelíthetô gyógyfürdô sok megyebeli által ismert és kedvelt hely. Ottjártunkkor felújítva fogadott a sós vizû strand. Az új kerítés, iszapfürdô-helyiségek, mellékhelyiségek és a négy édesvizû zuhanyozó felállítása révén barátságosabbá, korszerûbbé vált az egész fürdôhely. Mint Truta Ilie alpolgármestertôl megtudtuk a szezon elôtti munkálatok közel 50 millió lejbe kerültek. A község vezetôje arról is tájékoztatott, hogy az idén 20 üdülôház építésére alkalmas területet koncesszionáltak. Hasznos lenne földszintjén kezelésre, az emeleten szállás biztosításra alkalmas épületet emelni, de egyelôre a községnek nincs megfelelô anyagi háttere a munkálat megkezdéséhez.
Jelenleg a nyaralók kibérelhetô kis faházakban vagy a helybéliek kiadó szobáikban szállnak meg. Aki sátorozni szeretne, 25 ezer lejes napidíj ellenében a strand melletti, erre a célra kialakított helyen megteheti. Mint a bejáratnál ülô hölgy tájékoztatott, a felnôttek az egész napi fürdésért 8000 lejt, míg a gyerekek az összeg felét kell hogy fizessék. A jeggyel használni lehet az iszapfürdôt is. Naponta 100-150 személy fordul meg a strandon. Van, aki csak pár órát tölt itt, de vannak olyanok is, akik reggeltôl estig pihennek, napoznak, fürödnek. A megyebeliek mellett más megyék, sôt más országok (Németország, Olaszország) lakosai is kedvelik ezt a helyet, s évrôl évre visszajönnek — mondotta a jegyárus.
Levelet hozott a posta Amerikából. Feladója Charles Tóth és b. neje, Gabriella, Atlanta városából. Mi tagadás, feszengve vettem kézbe a borítékot; sehogyan sem emlékeztem, hogy ott, a tengeren túlon ismerôse lennék Csárlinak (de könnyen meglehet), az idegenbe szakadt Karcsinak. Annyit már mindjárt sejtettem, hogy nem holmi amerikai nagybácsival hozott össze a véletlen, hiszen a levélírónak még bélyegre sem tellett. A postás sokat sejtetôen mosolygott, mint aki már sok ilyesmit kézbesített. Ha fizetek, enyém a levél, mondta, ha nem, hát nem.
Kíváncsi ember fizet. Így aztán megtudhatom: a minimális felelôsségem csupán annyi, hogy továbbküldöm a levelet. Akármerre, legalább húsz példányban; és olyanoknak, akiknek szükségük lehet valamiféle csodára. Mert aki megkapja és továbbadja, az a szerencse fia. Hát ez az. Van, aki élete végéig várja szerencséjét, s hiába; van, akinek sikerül és üstökön ragadhatja az elsô adandó alkalommal. Mindenki saját maga megy elébe szerencséjének vagy nem, természetesen anélkül, hogy tudná. Hát én akkor hogyan válogassak? Hogyan viselkedjem?; bugyután, mint aki nem tudja, mit csinál?
De miszter Csárli nemcsak elvárja tôlem, hogy továbbfûzzem a láncot s másolgassam ostoba sorait, hanem fenyeget is, és kurtán-furcsán közli velem, mi minden baj érhet, ha kiállok a sorból. Kirúgnak állásomból, földrengés pusztítja házamat, befuccsol a tévém, az autószerelô lenyúzza bôrömet, utolér valami rákfene, beteg leszek, de olyan beteg, hogy gyógyszerre sem futja majd a pénzembôl, elüt az autó és akár meg is halhatok, ha nem vigyázok magamra. Az az igazság, nem is kételkedem, a mai világban bármi elôfordulhat az emberrel. Na de, mivel ennyi minden sok nekem egyszerre, nem jövök izgalomba tôle. Nem törôdöm vele, s létezô babonáimat rendre elhessegetem magamtól és nem fantáziálok sokat, amikor a javítónál addig- addig emelgetem a mosógépet, amíg odaverem magam és eltöröm egyik bordám, úgy, hogy lélegzettel is alig bírom. (Egyébként ezt nem is programozták be nekem elôre.) Inkább kockáztatok. Borsot török saját orrom alá és nem írok senkinek. Egyszerûen nem érdekel a dolog. Nem akarok nyerni érdemtelenül, de veszíteni sem, csak azért, mert valaki megjósolta nekem. Ki nem állhatom, ha más diktálja a szabályt, a magamét, ami csak az enyém és illetéktelenül belekontárkodik a sorsomba. Ezért, mintha mi sem történt volna, elhanyagolom a Charles Tóth nevû alakot a levelével együtt, ott, ahol van, Amerikában. Neki nem esett nehezére badarságokat irkálni ismeretleneknek, szerte a világban. Nekem igen. Az ember legyen kíméletesebb másokkal, mint magával. Ennyit megérdemel akárki.
A mostanában bevezetés alatt álló- döcögô egészségügyi reform szép reményeket ébreszt orvosokban, betegekben egyaránt: lesz doktor nénink, bácsink, aki jó ismerôsként vigyáz egészségünkre és munkájával becsületes keresethez jut; a betegbiztosítás révén magas szintû szakorvosi ellátásban részesülhetünk, anélkül, hogy csúszópénzt kellene borítékolnunk; megszûnik a Bukaresttôl való szoros függés, egyszóval élvezhetjük a decentralizáció áldásait. Megyei Egészségügyi Biztosító létesül, saját költségvetéssel, az Egészségügyi Minisztérium polipkarjaként mûködô megyei Directie Sanitara hatásköre korlátozódik, az Orvosi Kollégium gondot visel minden, az orvosokat érintô ügyre.
Sajnos, az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a jó irányú gyökeres változás az egészségügyi adminisztrációban még várat magára, mint annyi minden ebben az országban.
E sorok írója kénytelen saját ügyével elôhozakodni, de amely sok kiváló szakorvos- kollégáját is érzékenyen érinti. Mirôl is van szó?
1988. december 15-i dátummal kaptam meg, korhatárhoz érkezve, az elsô nyugdíjazási végzésemet, mint idegsebész szakfôorvos. Munkakönyvemben az is szerepel, hogy 1947—1953. között elôbb kórbonctani intézeti, utóbb ideg- elmegyógyász tanársegédként mûködtem, míg 1953-tól idegsebészként. Ismert okokból akkoriban, több mint tíz évig az országos szakorvosképzés szünetelt. Ezért is az igazgatóság kénytelen volt meghosszabbítani munkaviszonyomat, s így a következô öt évben mindössze hárman láttuk el a több megyére kiterjedô idegsebészeti, fôleg baleseti sürgôsségi eseteket. Nehéz, kimerítô, idegromboló évek voltak — közben a rendszerváltozás —, míg végre 1993. február 1-tôl három, frissen szakvizsgázott fiatal átvehette tôlünk a stafétabotot. 1992. június 1- jével életbe lépô nyugdíjazási végzésem 46 év orvosi szolgálatot ismert el. Azóta emelkedô nyugdíjam, a BCR 1999. június 29-i árfolyama (1 dollár = 15.700 lej) szerint, 77 dollár 27 cent havonta.
1995-tôl a CaritSan magánrendelôintézetben mûködöm, ehhez az engedélyt az Egészségügyi Minisztérium 1995. január 26-i keltezésû, 30197-es számú, ún. Aviz Special-ja adta meg, amely nem tartalmaz érvényességi határidôt(!). Az ehhez szükséges iratokat a Zeno Opris- birodalom tucatnyi tisztviselônôjének egyike küldte fel Bukarestbe, természetesen a Direkción nyilvántartott adatok alapján. Úgy képzeltem, hogy ezután legfeljebb azt igényelhetik, hogy az Orvosi Kollégium, ahol nyilvántartásban kellene legyünk, évente kérjen orvosi igazolást arról, hogy nem szenvedek Alzheimer- kórban, ép elmével és mozgásképesen tudok még betegeket vizsgálni, esetleg gyógyítani?!
Micsoda naivság!! 1998-ban utasítást kaptunk, hogy felsôbb rendelkezések értelmében a Megyei Egészségügyi Igazgatósághoz évente be kell nyújtani egy kérelmet a magánszektorban való tevékenység engedélyezéséhez, még pedig a következô iratokkal: 1., A régi Aviz Special 2 példányban, 2., Orvosi diplomám közjegyzôileg hitelesített másolata, 3., fô- vagy szakorvosi megerôsítô rendelet fénymásolata, 4., nyugdíjasoknak a munkakönyv fénymásolata (kb. 18-20 oldal) 5., egészségi bizonyítvány, 6., igazságügyi büntetlenség igazolása (cazier judiciar).
Csodálkozik-e a tisztelt olvasó, hogy nem hittem a szememnek? Hisz ezeknek az adatoknak mind meg kellene lenniök elhagyott munkahelyemen; ha nincs egy komputer, mire való volt a sok tébláboló tisztviselô? Milyen diploma alapján engedtek dolgozni 46 évig mint orvos? Elért képesítéseim és rangjaim nem szerepelnek a gradációk, fizetésemelések másolatain? Végül: miért kell igazolnom, hogy nem vagyok büntetett elôéletû?! (A Directia Explicativ al Limbii Române szerint: cazier 1/többfiókos irattartó szekrény, 2/cazier judiciar: nyilvántartólap, amely feltünteti az egyén összes bûnügyi ítéleteit). Minden jogállamban érvényes elv: az ártatlanság vélelme (prezumtie de nevinovatie), vagyis csak akkor ítélhetô el valaki, ha bûneit rábizonyítják, addig vétlennek tekintendô. Nálunk viszont: az egyén kell bizonyítsa, hogy nem követett el törvényszegést?! Mindenki gyanús, aki él?
Most még várok egy darabig, azután elindulok az iratok beszerzésére, hogy kézhez kapjam az Aviz Specialt, aminek birtokában még egy évig folytathatom rendeléseimet — azért titokban remélve, hogy valamilyen természeti katasztrófa, esetleg forradalom (?) megsemmisítette azt a "caziert", amelyben múltbeli bûneim jogerôs ítéleteinek "document"-jeit ôrizték.
Június 27-én, a Budapesti Búcsú záróeseményén, a Kapcsolat Koncert csúcspontjaként újra színpadra lépett a Locomotiv GT, amely 1992-es búcsúkoncertje óta nem szerepelt élô hangversenyen. Fél tizenegy elôtt néhány perccel a Felvonulás téren negyedmillió ember elôtt, fantasztikus hangulatban Presser Gábor a színpad közepérôl csörgôdobbal énekelte a Neked írom a dalt…, majd következett a Boksz, amely a mai magyar belpolitikai helyzetet figyelve újra aktuálisan szólt: "Rá se ránts, ha a tömeg zúg,/ a fontos ember az, aki súg./ És könnyen nyersz, ha megbecsül,/ aki az asztal mögött ül./ Mindegy, ringbe kivel szállsz,/ ha ô kapja, amit másnak szánsz./ S ha végül a fejedet nem ütik szét,/ pontozónak is mehetsz még". Mielôtt a tömeg elgondolkodhatott volna már szólt is az Álomarcú lány és mindenki boldogan borult a másik felé.
Az Ígéret földje elôtt Presser bejelenti, hogy "most legalább szabadon lehet sírni", majd elôször énekli élôben: "Szólj rám, ha álmodnék róla,/ ébressz fel, ha beszélnék róla,/ szólj rám, mert a dallama elvakít,/ s engem is, engem is hív." Az Embertelen dal- nál már mindenki "huszonéves lázban" égett, majd megállás nélkül egyvelegként folytatták a Nem adom fel, Miénk ez a cirkusz, Mindenki, Ezüst nyár dalokkal. Ekkor már budapesti és vidéki, fideszes es szocialista együtt ordította a budapesti éjszakába: "Lehetsz fent, és lehetsz lent,/ fentrôl lent van baj, és lentrôl pedig fent". Solti és Karácsony dob-gitár válaszolgatása után már "mindenki várja a pillanatot/ mikor együtt fújhatjuk a dallamot", hogy "Nem adom fel, míg egy darabban látsz,/ nem adom fel, míg életben találsz,/ nem adom fel, míg nem robbanok szét,/ míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,/ mi tovább forog még".
A közönség pedig nem adta fel, pedig Karácsony Jani megkért, hogy Ringasd el magad…, itt kezdôdött az együttes részérôl a ‘közönség- énekeltetés’. Elsô ráadaásként pedig újra Miénk itt a tér, hiszen a Budapesti Búcsút a szovjet katonák kivonulása alkalmából szervezték meg elôször 10 évvel ezelôtt. A közönség pedig nem akarta elengedni kedvenceit. Pici, James, Somló és Solti együtt akart meggyôzni, hogy haza kell menni, mert "Ô még csak tizennégy/…/ Siess haza vár a mama./ Késôn érsz haza/ Nincsen vacsora…". Még egy ráadás kellett, mert a Felvonulás téren nem mozdultak az emberek, akárcsak 1956 óta a ruszkik. Elôtte Presser Pici még mindenkit meghívott a jövô évi LGT-fesztiválra, ahol már "Kotta nélkül játszom az életem". A meghajlásnál mindenki boldog volt, egy hétéves álom vált valóra a pesti éjszakában.
Háromnapos ünnepségsorozat színhelye lesz Gernyeszeg július 9—11. között. Az ünneplésre az ad alkalmat, hogy tízéves A romániai falvakért mozgalom, amely Nyugat-Európából indult, azzal a céllal, hogy segítsen a kommunista diktatúra által pusztulásra, kallódásra ítélt falvakon. Az akció — köszönhetôen az 1989-es változásoknak — szép sikereket mondhat magáénak. Kialakultak a testvértelepülési kapcsolatok, és ott, ahol jól gazdálkodtak a segélyekkel, szép eredményeket mutathatnak fel. Ezen eredmények számbavétele történik meg most, mintegy 15 nyugati és ugyanannyi hazai falu képviselôinek részvételével, egy háromnapos ünnepség keretében, körülbelül ötszáz résztvevôvel. Ennek a megrendezését vállalta fel a gernyeszegi községi tanács, az intézmények és a falu lakói. Valljuk be, nem könnyû feladat!
Megkérdeztem a rendezvény fô szervezôit, milyen programok lesznek, hogyan készül a falu, mit várnak a rendezvénytôl, kik lesznek a résztvevôk:
Somodi Dénes tanár, a szervezôbizottság elnöke: — Az ünnepségen 30 helység képviselôi vesznek részt. A külföldiek fôleg Belgiumból jönnek, például Gernyeszeg testvérvárosából, a történelmi nevezetességû Waterlooból, de lesznek Franciaországból, Svájcból és Hollandiából is. A hazaiak az ország legkülönbözôbb vidékeirôl, Máramarostól Olténiáig és Bihartól Bakó megyéig. A küldöttségek nagy része valamilyen mûvészeti (fôleg folklór-) együttest hoz magával, és itt lesznek a környezô falvak együttesei is. Ezek fellépésére 9-én és 10-én este kerül sor. Ezenkívül lesznek sportrendezvények, népviseleti bemutató, kiállítások. Vasárnap délben ökumenikus istentiszteletre kerül sor. Az elszállásolás fôleg helyben történik, de jut vendég Vásárhelyre is. Reméljük, jó tapasztalatokat szerzünk az induló faluturizmus részére. Természetesen sor kerül megbeszélésekre, az eredmények felmérésére és tervezgetésre is.
— Az Európához való felzárkózásban az ilyen találkozók is jelentôsek. A helyi kezdeményezések nélkül nem lehetséges a népek testvériségének ápolása. Azért vállaltuk el ennek a rendezvénynek a megszervezését, hogy bebizonyítsuk, Gernyeszeg képes befogadni ennyi vendéget, és ezeknek megfelelô színvonalú programot tud biztosítani. Ugyanakkor meg szeretnénk mutatni, hogy az eddig kapott segítséggel jól gazdálkodtunk: a község minden falujában bepótoltunk a gáz vezetésébe, Gernyeszegen tornatermet, Körtvélyfáján orvosi rendelôt és vendégházat, Erdôcsinádon ifjúsági házat építettünk, de sorolhatnám tovább az eredményeket.
— Tapasztalatunk az, hogy ha jól gazdálkodunk, akkor a nyugati partnereink is segítôkészek. Most nagyméretû faluszépítést végzünk, a központi parkot felújítjuk, rendbe tesszük a középületeket, felújítjuk a járdákat és számos olyan akció lesz, amely e nemzetközi rendezvényt szolgálja. Szeretnénk remélni, hogy a gazdasági kapcsolataink is bôvülnek, sajnos, a jelenlegi törvények e tekintetben nagyon merevek. Mindenesetre remélem, hogy faluturizmusból is jól fogunk vizsgázni.
Diamantstein György tanár, a kulturális rendezvények fô szervezôje, egyben román—francia—magyar tolmács: — Szeretnénk, ha a népmûvészeti és folklórtalálkozó valóban a népek találkozója lenne, amelyen jobban megismerjük egymást, egymás kultúráját, értékeit. Reméljük, a népviseletek sokszínûsége jól beleillik majd a híres neobarokk kastély hangulatába. Köztudott, hogy a kastély Erdély egyik jelentôs mûemléke, de vendégeinknek bemutatjuk az ortodox és református templomokat is, és amennyire az idônk engedi, meglátogatjuk Marosvásárhelyt is.
Ifj. Berekméri János sportvezetô:
— A sportpálya és sportolóink méltóképpen akarják fogadni a messzirôl jött vendégeket, bizonyítani szeretnénk, hogy a sport egy fontos eszköze a barátság és testvériség ápolásának. Az elhangzottakból, gondolom, kirajzolódott, mit várnak a szervezôk ettôl a találkozótól és milyen meggondolásokból vállalták a rendezés nehéz feladatát. Engedtessék meg még egynéhány hozzáfûznivaló a mondottakhoz:
Egy ilyen rendezvény nem csak munkát jelent, hanem pénzügyi terheket is, ezért minden elismerésünk a község vezetôinek, akik vállalták, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére elôteremtik a rendezvény anyagi alapjait. Ezt az elismerést, gondolom, elôre borítékolhatjuk a szervezôknek, függetlenül a rendezvény sikerétôl, visszhangjától.
A találkozón remélhetôleg részt vesznek Gernyeszeg újabb keletû testvérfalujának, a Baranya megyei Patapoklosinak küldöttei is, valamint a szomszédos községek vezetôi.
Vidékünk folklóregyüttesei közül a jelek szerint ott lesznek a Körtvélyfája, Erdôcsinád, Holtmaros, Sárpatak, Vajdaszentivány képviselôi, a rendezô Gernyeszeg részérôl a magyar csoport, valamint a már több elismerést szerzett Babó György vezette roma folklóregyüttes.
Röviden az ünnepség programja: júl. 9., péntek, 16 órától a vendégek fogadása; 20 óra: mûvészeti mûsor a kastély udvarán a környékbeli együttesek elôadásában; júl. 10., szombat, 10 óra: ünnepi megnyitó a sportpályán; 11 óra: népviseleti parádé és a sporolók felvonulása; 14 óra: sportverseny a gyerekeknek; 20 óra: külföldi és hazai vendégegyüttesek mûsora; júl. 11., vasárnap, 10 óra: rajzverseny, kiállítások az iskolában, 12 óra: ökumenikus istentisztelet; 14.30 óra: sportverseny, 17.30: záróünnepség.
Reméljük, nyugati barátaink azzal az érzéssel távoznak, hogy érdemes volt segíteni, hisz az itteniek jól sáfárkodtak a kapott értékekkel. Hazai román barátaink pedig remélhetôleg azzal a meggyôzôdéssel gazdagodnak, hogy ebben a magyar többségû községben igazi testvérek élnek, akik nyíltszívû és barátságos emberek mindenkivel szemben.
A szervezôknek pedig kívánjuk, hogy a lázas készülôdés izgalmát júl. 12-én a jól végzett munka öröme váltsa fel!
Abdullah Öcalan ügyvédei hétfôn hivatalosan is benyújtották a fellebbezési kérelmet a kurd vezetôre kimondott halálos ítélettel szemben. Az ügyvédek az isztambuli bíróságon adták be a fellebbezési okmányt. Tulajdonképpen szimbolikus lépésrôl van szó, ugyanis Törökországban minden halálos ítéletet kötelezô a fellebbviteli bíróságon újratárgyalni. Az újabb per idôpontja egyelôre nem ismert. Öcalant, a Kurd Munkáspárt (PKK) vezetôjét június 29-én ítélték halálra hazaárulás és szeparatizmus vádjával, s noha a legtöbb külföldi ország óva inti Ankarát az ítélet végrehajtásától, Törökországon belül a lakosság jelentôs része Öcalan felakasztását követeli. A törökök ugyanis ôt tartják felelôsnek a másfél évtizede tartó kurd-török belháború 37 ezer halálos áldozatáért.
Magyarország, Ciprus 2004-ben, a többi 2005-ben?
Az EU-tagságra pályázó éllovas országok közül elsôként Magyarország és Ciprus válhat az unió tagjává, mégpedig 2004-ben, az összes többi "elsô körös" tagjelölt elôtt egy évvel, derül ki a Reuters legutóbbi közvélemény- kutatásából. A megkérdezett, hatvannál is több kelet- és nyugat-európai szakértô zöme ugyanakkor úgy vélekedett, hogy mind a hat élvonalbeli tagjelölt együtt fog csatlakozni az EU-n belüli gazdasági és pénzügyi unióhoz (EMU), valószínûleg 2007-ben.
Bulgáriában hétfôtôl új pénzsor van forgalomban: a valutareform keretében két- három nullát lefaragtak az eddigi százas és ezres címletekbôl. Az intézkedés értelmében 1, 2, 5, 20 és 50 levás címletek váltották fel a korábban forgalomba került 100-as, 200-as, 500-as, ezres, kétezres, ötezres, 10 ezres és 50 ezres bankókat. A kétféle címletsor az év végéig együtt lesz forgalomban, utána már csak a jegybankban lehet majd beváltani a régi pénzeket. A német márkához, illetve az euróhoz kötött árfolyamrendszerben az új címletek bevezetése után egy márka hivatalosan hétfôtôl 1 leva, az eddigi 1000 leva helyett, egy euró pedig a márka kötött euróárfolyamának megfelelôen 1,95583 leva.
Megmarad az eleki román iskola
Ôsszel az 51. tanévét is önállóan kezdheti az eleki román általános iskola, ugyanis a magyar oktatási minisztérium által megígért öt és félmillió forint intervenciós támogatás lehetôvé teszi a tanintézet fennmaradását, közölte Kecskeméti János, a békés-aradi kisváros polgármestere. Az eleki képviselôtestület hétfôi ülésén levette napirendrôl a román iskola ügyét, miután a központi támogatás megígért növekedésével szükségtelenné vált a település központi iskolájával való összevonásról dönteni. Míg a román iskolának 60, a német tagozatot is mûködtetô központi magyar iskolának 550 diákja van. Miután a kisebbségi tanintézet fenntartására az önkormányzat képtelen, évrôl évre felmerül az összevonás lehetôsége. A román iskola mûködtetése az idén 17,3 millió forintba kerül.
Javier Solana NATO-fôtitkár július 7-én és 8-án Bukarestben tesz látogatást, Andrei Gabriel Plesu külügyminiszter meghívására. Szônyegre kerül Románia NATO-csatlakozása, a délkelet- európai biztonság kérdése a koszovói konfliktus lezárása után, valamint az Északatlanti Szövetségnek a washingtoni csúcstalálkozón elfogadott dokumentumokból kirajzolódó szerepe és feladatköre, nyilatkozta Simona Miculescu külügyi szóvivô. A NATO-fôtitkárt fogadja Emil Constantinescu államfô és Radu Vasile miniszterelnök is, ezt követôen megbeszéléseket folytat Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszterrel.
Román—török kereskedelmi cserék
A román—török kereskedelmi cserék a tavaly 594,6 millió dollárt tettek ki, míg a kereskedelmi deficit 51,4 millió dollár volt. A kereskedelmi cserék összvolumenének 54,32 százalékát, pontosabban 323 millió dollárt az exportok, míg 45,67 százalékát, nevezetesen 271,6 millió dollárt az importok jelentették, derült ki az országos statisztikai bizottság adataiból.
Augusztus 23. és 30. között rendkívüli ülésszakra hívják össze az alsóházat, közölte Ion Diaconescu parasztpárti vezetô. Ekkor mondanak véleményt a képviselôk az államosított lakások visszaszolgáltatására vonatkozó törvényrôl. Bár kezdetben a rendkívüli ülésszakot augusztus 5-re tervezték, az ellenzéki képviselôk elutasították az idôpontot, mivel véleményük szerint hosszabb idôre van szükség a módosításokra és a vitákra. Az ellenzék figyelmeztetett, nem vesz részt az ülésszakon, ha nem halasztják a parlamenti vakáció végére. Végül megegyeztek, hogy a módosításokat július 15-ig nyújtják be, a szakbizottságok július 31-ig véleményezik, hogy augusztus 15-ig a jogi bizottság felülvizsgálhassa a szakbizottságok jelentését.
Az Alpok hûvös hegyei között keres menedéket az elviselhetetlen római nyári hôség elôl a pápa. II. János Pál ma kezdi meg szokásos kéthetes nyári vakációját egy kôbôl és fából épült kétszintes hegyi lakban a Valle D'Aosta tartományban lévô Les Combes-ban. Hetedszer esett a katolikus egyházfô választása az 1300 méter magasságban fekvô nyaralóra a franciák lakta olasz tartományban. A pápa felváltva tölti vakációját hol itt, hol a dél-tiroli Lorenzago di Cadore-i hegyi üdülôhelyen.
Egy hétéves dallasi kisfiú akaratlanul megölte hároméves öccsét azzal, hogy rajta próbált ki egy pankrációs ütést: 3 méteres nekifutásból úgy torkon csapta, hogy a gyermek hanyatt esett és végzetes agyi sérülést szenvedett. A báty a "mutatványt" a televízióból merítette, ahol természetesen nem volt halálos kimenetelû a félig-meddig "mûbirkózás". A rendôrség a történteket balesetnek minôsítette, a hétéves fivér ellen nem indítottak eljárást. Gabriel Grimes rendôrségi szóvivô a Reutersnak nyilatkozta:" Szeretnénk felhívni a szülôk figyelmét arra, hogy elôször is tudjanak róla, mit néznek gyermekeik a tévében, másodszor pedig okítsák ki ôket arra, hogy mi veszélyes és mi nem".
Annak ellenére, hogy az esôzések néhány napja elálltak, a fölcsuszamlások további gondot okoznak a városi és megyei elöljáróknak, valamint a lakosságnak. Az utóbbi idôben Dicsôszentmártonban hét utca házai rongálódtak meg, valamint a várost Radnóttal összekötô megyei út 3 kilométeres szakasza, a Dicsô—Medgyes út pedig 800 méteres szakaszon beszakadt. Segesváron a középkori várat fenyegeti az összedôlés veszélye, az evangélikus temetô felôli részén 30 méteres szakaszon omolt le a fal, egy 150 méteres falrész pedig eldôlt. Szélkúton tíz gazdaságban észleltek földcsuszamlást, míg Szászrégenben két utca lakóházai veszélyeztetettek.
A település fennállásának 650. évét ünneplik vasárnap, július 11-én. A délelôtt 10 órakor kezdôdô ünnepségen Pál Antal Sándor levéltáros történelmi visszapillantása hangzik el, majd a helyi oktatás, a mûvelôdési élet, valamint a református, katolikus és az ortodox egyház történetérôl hallhatnak beszámolót az érdeklôdôk. Délben ökumenikus istentiszteletet tartanak.
Kétnapos rendezvénynek ad otthont a vásárhelyi repülôklub. Ma és holnap itt tartják a katonai tûzoltók szakmai megyeközi vetélkedôjét, amelyen Kovászna, Hargita, Szeben és Maros megyei csapatok képviseltetik magukat. A megmérettetésekbôl nem hiányoznak majd az ügyességi próbák, valamint a különbözô sportvetélkedôk sem.
Csütörtökön délután 3 órától szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba) jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatban, amelyben a szakember tanácsát kérik.
T. Viorica vásárhelyi lakos értesítette a megyei rendôrfelügyelôséget, miszerint a múlt hét végén ismeretlen személyek behatoltak szomszédja lakásába, ahonnan különbözô javakat tulajdonítottak el. A kifosztott lakás tulajdonosai nyaralni vannak, a lakás felügyeletével szomszédjukat bízták meg. Azonban az nem tartózkodott otthon július 2-5-e között, így a rablók zavartalanul "dolgozhattak". Az ügyben indított kivizsgálás folytatódik.
Július 30-31-ére hirdette meg a segesvári Petôfi Sándor Mûvelôdési Alapítvány a Petôfi-napokat. A kétnapos programban tudományos ülésszaka, a helybeli és a fehéregyházi Petôfi-szobrok koszorúzása, városnézés, valamint gálamûsor szerepel. Részvételi szándékát jelezte a szervezôkkel Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök, Pomogáts Béla, az anyaországi Íróegyesület elnöke, valamint romániai és magyarországi kormány- és parlamenti képviselôk.
Már folynak a készülôdések az augusztus 15- 22. között immár harmadik alkalommal sorra kerülô tánctábor szervezésére — tájékoztatott Mózsi Sándor vajdaszentiványi polgármester. Vendégeket várnak Magyar-, Francia-, Svéd- és Németországból, illetve Svájcból, Angliából, Kanadából. Az öregtáncosok az idén vajdaszentiványi, sárpataki és mezôpaniti táncokat tanítanak, a talpalávalót a helybeli zenekar, valamint a Hargita Állami Székely Néptáncegyüttes és a szombathelyi Jurta együttes szolgáltatja. Nem hiányoznak majd a szórakoztató programok, valamint a hetet záró tábortûz sem.
Tegnap 0.30 órakor a szászrégeni tûzoltók segítségét kérték, mivel a helybeli Autóbusz utca 1. szám alatti garázs meggyúlt. A helyszíni vizsgálatok szerint a tüzet elôre megfontolt szándékkal idézte elô egyelôre azonosítatlan személy. Elégett a garázs tetôzete, a helyiségben levô Skoda személygépkocsit azonban sikerült kimenteni.
A marosszentgyörgyi tanács legutóbbi tanácsülésén hagyták jóvá azon határozatot, mely szerint ezután minden, portékáját a háza elôtti közterületen árusító magánszemély, családi vállalkozás vagy kft. tulajdonosa illetéket fizet. A határozat szerint az évi tarif egy négyzetméterre 15.000 lej, az így begyûlt összeg a tanács kasszájába kerül.
Szászrégen piacain a tegnap a következô árakon kínálták a portékákat: cseresznye — 10.000, padlizsán — 12-15.000, uborka — 6000, újkrumpli — 4500-5000, paradicsom — 10.000, paprika — 15- 20.000, paszuly — 13-15.000, kajszibarack — 15.000, ôszibarack — 18.000, csípôs paprika — 10.000, káposzta 6000 lej/kiló, sárgarépa — 4000, hagyma — 2500 lej/kötés, míg a tojás darabja 800 lejbe került.
Copyright © Népújság - 1999