|
LI. évfolyam 154. (14206) |
1999. július 6. kedd |
Tanuljunk meg örülni is, ajánlja Markó Béla, ezúttal az oktatási törvény elfogadása okán. A számukra "majdnem jó" szabályozás úgy öröm, hogy egy gonddal kevesebb és sok-sok gonddal több. Mert mifelénk még sikerbôl is gond terem, hiszen aligha kell mondani, hogy a törvény alkalmazása legalább annyira körülményesnek ígérkezik, mint az évekbe telt elfogadása. A hét végi kánikulában, több-kevesebb kitérôvel ezt latolgattuk a szövetségi elnökkel.
— Megkönnyebbülés, hogy hosszú iszapbirkózás után végül is még a nyári parlamenti szünet elôtt sikerült dûlôre jutni az oktatási törvénnyel?
— Gondolom, érezhetek némi megkönnyebbülést, hiszen a törvény elfogadásával majd egyévtizedes küzdelem zárult le, ami a szóban forgó területen a jogi kialakítását illeti. Az elmúlt napokban egyébként magamnak is föltettem a kérdést, hogy tudunk-e örülni igazán. Annyi bennünk az aggodalom, a szorongás, a kétely, hogy valószínûleg sokan nehezen hiszik el, hogy ez egy végleges törvény. Az alkalmazásával még rengeteg gond lesz, jól tudom, de minden eddiginél biztosabb kapaszkodó az anyanyelvi oktatás rendszerének létrehozásában.
— Röviden összefoglalható, hogy a most elfogadott törvény mennyiben több vagy jobb, mint az 1995-ös, és mennyiben kevesebb, mint a Victor Ciorba elhíresült sürgôsségi rendelete?
— Emlékeztetnék mindenekelôtt arra, hogy az 1995- ös törvény egy sor korlátozó elôírást tartalmazott. Így például lehetôvé tette létszám alatti osztályok létrehozását román gyerekek számára, de a magyar gyerekek számára nem. Kizárta iskolai dokumentumok magyar nyelven való megszerkesztését, kiadását. Nem szabályozta — s ez hosszabb távon a felszámolást jelenthette — az egyházak által fenntartott világi iskolák mûködését. Tiltotta az anyanyelvi szakoktatást, a magyar nyelven történô felvételit akkor is, ha a szóban forgó tantárgyakat korábban magyar nyelven tanulták. Az egyetemi oktatás körében csak tanárképzést, mûvészképzést engedélyezett az idézett törvény. Illetve az orvosképzést is, amely már létezett. Ugyanakkor a felsôoktatási intézményekben csak csoportok és tagozatok mûködhettek anyanyelven. A diszkriminációnak ez a szûkre szabott lajstroma is magyarázhatja, hogy kormányba lépésével az RMDSZ a leghangsúlyosabban az oktatás körülményeinek megváltoztatásával foglalkozott. Ezt a közvélemény is érzékelhette, hiszen politikai viharok sora kísérte az RMDSZ küzdelmét.
— Mivel is maradtunk a "viharok" után?
— A korlátozások többségét sikerült az új szabályozásból kiiktatni. A leglényegesebb, elôrelépést jelentô vonatkozásokat említve, jogunk van például létszám alatti osztályokat mûködtetni, ami a szórványban élôk egyik alapvetô gondjain segít. Bizonyos iskolai dokumentumok anyanyelven is készülhetnek, vagy ha nem, akkor fordítást bocsáthatnak ki az iskolák, az én értelmezésemben például diplomákról, bizonyítványokról. Az elfogadott szabályozás szerint nem csak I-IV. osztályban, hanem a kilencévessé vált általános oktatás egésze alatt. Mostantól semmiféle tiltás nincs a szakoktatás területén, tehát magyar nyelven is folyhat, az igényeknek megfelelôen. Az egyetemi oktatásban nincs korlátozás, ami a szakokat illeti. Míg eddig csak csoportok és tagozatok mûködtek, a jövôben lehetôség lesz anyanyelvi kollégiumok és karok mûködtetésére. Egyébként kollégiumok, tehát hároméves fôiskolák már mûködnek magyarul Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Szatmáron. A karok létrehozásának lehetôsége valójában az anyanyelvi oktatás teljes körûvé válásának fontos mozzanata.
— Miben kényszerült kompromisszumra az RMDSZ?
— Az egyetemalapítás kérdésében született a sürgôsségi kormányrendelethez képest kompromisszumos megoldás. Most a törvény végleges formájában azt mondja ki, hogy önálló felsôfokú, úgynevezett "multikulturális" intézményeket külön törvénnyel lehet létrehozni. Ez egyébként eddig is így volt, amihez a mostani szabályozás azt teszi hozzá, hogy a szóban forgó intézmények oktatási nyelvét is külön törvény határozza meg. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az önálló állami magyar egyetem alapítására pillanatnyilag nincs ugyan tételes lehetôség, de a kapu a továbblépéshez nyitva maradt. Végül, amiben továbbra sem elfogadható a szabályozás, az a Románia földrajza és történelme kizárólagos román nyelven való oktatásának kötelezettsége.
— A szenátusbeli vita feltûnô mozzanata volt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt végül is feladta az ellenállást és a törvény elfogadására szavazott. Mi van ennek a hátterében?
— A szenátusban, meg kell mondanom, az utóbbi idôben nagyon törékeny a koalíciós többség. A záróvita napján is bizonytalan volt, hogy leszünk-e elegen a törvény végsô megszavazásához. Így került sor egyeztetô megbeszélésre a frakciók között. Nyilván a Társadalmi Demokrácia Pártja sem tudhatta, hogy mi lesz a szavazás végkifejlete, így nem voltak biztosak abban, hogy szándékaik szerint eleseik a törvény. Ez magyarázhatja a kompromisszum-készséget. Az a bizonyos 184- es cikkely, amely nem szerepel a sürgôsségi kormányrendeletben, s aképviselôházba került be rossz változatban, arról szólt, hogy a felsôoktatásban csak román nyelv mellett lehet bármit is tenni. Az egyeztetô bizottság javunkra változtatott ezen, amit az RTDP ellenzett. Végül a mi feltételünk az volt, hogy ezt a cikkelyt ejtjük a törvénybôl, ôk pedig változtatás nélkül megszavazzák a felsôfokú kisebbségi oktatás szempontjából létfontosságú 123. szakaszt. Végül is, itt talán mellôzhetô epizódok után simán lezajlott a szavazás, csaknem mindenki megszavazta a 123-as cikkelyt, kivéve a két szék között a pad alatt maradt Varujan Vosganiant és néhány társát. Az ezt követô együttes ülés is ez ismert módon zárult.
— Iliescu pártja most azzal vigasztalja magát, hogy ha újra hatalomra kerülnek, elsô dolguk lesz napirendre tûzni a törvény módosítását. Ennek milyen reális esélyét látja?
— Azt hiszem, az ilyenszerû kommentárokkal saját közvéleményüket kívánták megnyugtatni. De van olyan találgatás is, hogy az RTDP ismét megpróbálja úgymond engedékenységével kozmetikázni nyugati irányban megviselt imázsát. Erôsen elszaladtak szélsôségesen nacionalista irányba, s most idôszerûnek érezhetik a visszalépést. Ami meg a törvény módosításának lehetôségét illeti, ez nem zárható ki. Tudni kell ugyanakkor, hogy már létezô jogokat visszavenni, csonkítani ma Európában kockázatos annak, aki szereti hangoztatni nyugati elkötelezettségét.
— Számomra a vita másik furcsasága az volt, hogy az oktatás reformja egyike az átalakulás legfontosabb teendôinek, hiszen a jövôt programozza be, mégis minden a kisebbségek anyanyelvi oktatása körül zajlott. Hogyan magyarázza ezt az egyoldalúságot? Akár azt is gondolhatnánk, hogy az oktatás reformjának ellenzôi az anyanyelvi oktatás körül keltett zavarral terelték el a figyelmet a rendszer egészének átalakításához fûzôdô célokról.
— Meglehet, mi magunk sem figyeltünk kellôképpen oda a törvény általános jellegû intézkedéseire. Tegyem azonban hozzá, hogy sajtóértekezleteken nemegyszer ajánlottam az újságírók figyelmébe, hogy nem csak rólunk, hanem egy általános reformról van szó, s vétek, ha a törvénynek csak néhány cikkelye köti le a közfigyelmet. Bizonyos, hogy emiatt vagy egyéb okokból lesznek még viták a törvény egyes szabályozásai megoldásai fölött, de azért elmondható, hogy sokban közelít az Európa más országaiban honos rendszerekhez. Némiképp talány számomra, hogy Andrei Marga oktatási miniszter egyfelôl erôteljes szorgalmazója volt a korszerûsítésnek, ugaynakkor nekünk nagy csalódást okozott az anyanyelvi oktatással kapcsolatos ellenséges magatartásával. Súlyos konfliktusaim voltak vele.
— Talán ô is, más "demokratákhoz" hasonlóan, a kisebbségi jogoknál bekeményítve csak saját honi imázsáról igyekezett gondoskodni.
— Erre is gondolhatunk, de attól nehéz eltekinteni, hogy az a néhány , az anyanyelvi oktatásról szóló cikkely politikailag, s valószínûleg Románia jövôje szempontjából is fontosabb, mint maga az egész törvény. Megkockáztatom: mint maga az egész oktatási reform. Ez egy elsô áttörés. A nemzetállami szemlélettel szemben egy másfajta szemlélet érvényesülését jelenti. Hogy lesz-e folytatása, és milyen, például a közigazgatási törvény végsô formájában, nehéz ma megmondani.
— A törvény múltja viharos, s a jelene sem különb, hiszen elfogadása némelyeket hisztérikus kitörésekre késztetett. Hogyan értékeli ezeket a megnyilvánulásokat?
— Ha lehetek egy pillanatig kárörvendô, akkor azt mondhatom, hogy senki rosszkedvének nem örülök, de a szóban forgókénak igen. Attól, hogy Gh. Funarnak vagy Angel Stanciunak végre szereztünk néhány rossz pillanatot, igazán nem fogok kétségbe esni. Ellenkezôleg. Nagyon szeretném viszont, hogy annak az ötszázezer embernek, akik valamikor aláírták az 1995-ös oktatási törvény elleni tiltakozást, lenne néhány örömteli pillanata. Nagyobb részben az ô akaratuk is benne van abban , ami most történt. Nem volt hiábavaló az egész közösség, a politika közvetlen résztvevôinek küzdelme. Bizonyíték egyben, hogy politikai eszközökkel, parlamenti úton, kormányzással lehet eredményt elérni.
— Mifelénk nem csak a törvényig eljutni kínosan körülményes, de legalább ennyire nehéz a betûjét és szellemét gyakorlatra váltani.
— Ez sajnos igaz, és ehhez sem lesz szükség kevesebb kitartásra, mint eddig. Elsôsorban saját kollégáimat, aztán a pedagógus-társadalmat kérném arra, hogy a törvény lehetôségei fölött elgondolkozzanak, a teendôket számba véve. Látnunk kellett a kétnyelvû helységnévtáblák esetében, hogy hiába volt sürgôsségi kormányrendelet, voltak helységek, ahol megpróbálták alkalmazni, míg máshol meg sem próbálták, vagy nem volt erô hozzá.
— Esetleg bátorság, mert megyénkben sem ritkák a követelésekben "bátrak", a tényleges cselekvésben azonban jóval "megfontoltabbak", amit éppen a helységnévtáblák ügyében tapasztalhattunk. A kérdés tehát: van-e, lesz-e az RMDSZ- nek valamiféle programja az aktuális törvény elôírásainak módszeres alkalmazására? Gondolok például a létszám alatti osztályok létrehozásának lehetôségére, amit aligha fognak a tanfelügyelôségek szorgalmazni.
— Egyértelmûen az RMDSZ ügyvezetô elnökségének oktatási fôosztályára hárul az a fontos feladat, hogy összegyûjtsék az információkat, felmérjék, — mondjam így —, problémaszeletenként a helyzetet, az igényeket, s tényleg pragmatikusan az alkalmazáson dolgozzanak. Természetesen nem egyedül, hanem a pedagógustársadalommal, az oktatásban dolgozók szakmai szervezeteivel együttmûködve alakítva ki a részstratégiákat.
— Van-e ereje az RMDSZ-nek, hogy ezt az egész bonyolult kérdéskört koordinálja?
— Koordinálni kell tudnia, de megoldani a egymagában nyilvánvalóan nem képes. Megjegyezném, hogy bár csonkán, de az állami végrehajtó rendszerben is ott vagyunk. Például az oktatási államtitkárunk révén, aki a kisebbségi fôigazgatóságot vezeti. Lehetôség van így, adminisztratív eszközöket igénybe véve, elvégezni a szükséges felméréseket, hogy teljes képünk legyen a tényleges igényekrôl. Erdélyben ugyanakkor számos tanfelügyelôségen vannak tanfelügyelôink, akik jelentôsen hozzájárulhatnak mind az elképzelések kialakításához, mind pedig a végrehajtáshoz. Mindezt így vázolva, természetesen nem azt jelenti, hogy túlzottan optimista lennék, s hirtelen valami nagy fordulat következik be. Nem, ez apró munka lesz, sok elégedetlenséggel és nem kevés nehézséggel. S hadd hozzam szóba: idônként a saját igénytelenségünkkel sem ártana megküzdeni. Nagyon meghirdetném például az oktatásban, bár ez mindenre érvényes, hogy legyünk már egyszer radikálisak önmagunkkal szemben is! Tehát a minôséget ne csak hangoztassuk, hanem próbáljuk érvényesíteni.
— Az effajta radikalizmust valóban nem ártana széles körben mûvelni. Nemegyszer tapasztaljuk például, hogy az a bizonyos érdekérvényesítés gyakran amolyan szégyenlôs alkudozás formáját ölti a különbözô intézményekben. Ahelyett tehát, hogy egyenesen letennék az asztalra a követeléseket, a jogos igényeket, a kiskapukat, a kerülôutakat keresgélik, kulisszák mögötti alkudozásokba merülnek, ami aztán vagy vezet eredményre, vagy nem. Ha igen, valamiféle nagy vívmányként könyvelik el. Hogyan lehetne ettôl a reflextôl megszabadítani tanácsosokat, polgármestereket, meg az egyes intéményekbe küldött tisztségviselôket? Szégyennek tartom például, hogy míg olyan megyeközpontokban, ahol a magyarság aránya jóval alacsonyabb, mint Marosvásárhelyen, mûködnek önálló líceumaink, itt egy évtizede teszik-veszik a Bolyai líceum ügyét. Volt, aki tisztségekre pályázva kétszer is megígérte, hogy megoldja a kérdést. Most meg átdobja a dolgot a kerítésen, s azt állítja, hogy akkor lehet önálló líceum, ha rendezôdik az egyházi javak sorsa. Amire, ugye, még jó ideig várhatunk.
— Én nem átalánosítanék, hogy az említett magatartásforma lenne széles körben jellemzô. Valóban, a magyar nemzetiségû tisztségviselôket sokszor jellemzi egy másfajta magatartás, aminek van pozitívuma és negatívuma egyaránt. Magam tényleg nem ajánlanám egyfajta bizánci, balkáni stílus átvételét. Meg kell mondanom, hogy a kormányzati munkában kialakult egy jó, hozzáértô csapat, s alapjában véve elégedett vagyok a teljesítményükkel. Velük vagy más tisztségviselôkkel találkozva azt szoktam hangsúlyozni, hogy nekünk nem az a feladatunk, hogy helytálljunk. Nagy tévedés lenne, ha mi valakit is azért küldenénk valamely intézménybe, tisztségbe, hogy helytálljon. Vagyis bebizonyítsa azt, hogy ô is el tudja úgy végezni az adott feladatot, mint a román szakemberek. Nincs számukra ilyen bizonyítási kényszer, hiszen ezt már a történelem során, a közelebbi és távolabbi múltban már bebizonyítottuk. Nálunk tehát ennél sokkal többet kell nyújtani: általános kérdésekben, ahol és amilyen mértékben ez lehetséges, mi kell legyünk a reform húzóerô; másfelôl egy pillanatig sem feledheti, hogy azért van azon a helyen, hogy a kisebbségek, a magyar közösség érdekeit következetesen, makacsul képviselje. Ha ezt így fogjuk fel, akkor nem lehet dilemma, hogy mit hogyan tudunk megvalósítani. A módszerek természetesen változatosak. A Bolyai líceum ügye mögött például ebben a pillanatban két líceum ügye rejlik: egy önálló református kollégium kialakításának a kérdése és magának az állami Bolyai középiskolának a kérdése. Szerintem a megoldásokat keresve, a fokozatosság mentén haladva, de következetesen kell eljárni.
— Visszatérve az alapkérdésünkhöz, végül az érdekelne, hogy most már az elfogadott oktatási törvénnyel magunk mögött, milyen "sürgôsségek" következnek az elnök úr fontossági lajstromán? A tevékeny emberrel egyébként is úgy van, hogy letudva egy feladatot, nyomban valami új kezdi el nyugtalanítani. Akár nyári vakáció idején.
— Júliusban még nem szabadságolok, valószínûleg augusztusban megyek el egy rövid idôre. Ami meg a töprengenivalót illeti, kifogyhatatlan. A törvényhozásban következik a közigazgatási törvény képviselôházi vitája. Ezt a szabályozást a szenátus már jóváhagyta, számunkra megfelelô formában. Jön a szenátusban a rendkívül fontos földtörvény, ezen belül a közbirtokossági erdôk visszajuttatásának ügyét kell dûlôre vinnünk. Zsúfolt ôsz vár reánk, van tehát amit a nyári kánikulában is számba venni, rendszerezni.
Négy és fél milliárd az árvízkárok elhárítására
A január elseje és május 1-je közötti idôszakban bekövetkezett árvizek okozta károkról a megyei katasztrófa-elhárító bizottság által készített felmérést ismertette tegnap délelôtt Pora Zamfira prefektúrai fôtitkár. A helyi polgármesteri hivatalok által korábban összeállított, és a prefektúrához eljuttatott jelentésekben feltüntetett összegeket Dorin Florea prefektus túlzónak találta, ezért rendelte el a helyszíni vizsgálatot.
Az árvízkárok elhárítására 4,5 milliárd lej jutott Maros megyének, az országos szinten erre a célra szánt 38 milliárd lejbôl. Megyénkben 37 települést öntött el a víz. Az 1999. évi 412-es számú kormányhatározat értelmében idén kizárólag a megrongálódott lakóházakért fizetnek kártérítést. A Közpénzügyi Igazgatóság és a prefektúra szakemberei 8,8 milliárd lejes kártalanításról szóló értesítést nyújtottak be a prefektúrára, a kormány által kirendelt összeg azonban mindössze 50,46 százalékos kártalanítást biztosít. A felmérések szerint a Nyárádmagyarós községben keletkezett károk elhárítására 3 milliárd lejre lenne szükség, de csupán 1,5 milliárdot hagytak jóvá. A rangsorban Dózsa György (1.052.200.000 — 521.319.000), Karácsonfalva (1.050.200.000 — 520.328.000), Ákosfalva (690.830 — 342.276.000), Segesvár (574.751.000 — 284.764..000) következik. A felmérés nem foglalja magába Marosludas helyzetét, mivel ott a fent említett idôszak után volt árvíz. Mivel a jelenlevôk véleménye szerint egyes helységek esetében a juttatott összeg túl nagy, mától újabb, a Közpénzügyi Igazgatóság és a prefektúra szakembereibôl álló bizottság száll ki hat településre (Ákosfalva, Magyarós, Dózsa György, Karácsonfalva, Segesvár, Ádámos) felmérést készíteni.
Pesszimista kijelentések is elhangzottak. Lazar Sorin, a Közpénzügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettesének véleménye szerint, a kezdeti lelkesedés ellenére, a kormány által kiutalt összeg egy-két hónapnál hamarabb semmiképpen sem jut az érintettekhez.
Tanácskozás a földcsuszamlások felszámolásáról
— Az 1996-98 közötti idôszakban nagyon sok csapadék hullott, ami árvizeket váltott ki. Ugyanakkor egyre több földterület marad megmûveletlen — hangzott el a tegnap a prefektúrán tartott gyûlésen. Jelen volt Burkhárdt Árpád alprefektus, Toganel Ioan, a megyei tanács elnöke, valamint a megyei és országutak igazgatósága, a Romsilva, a polgári védelem és egyéb intézmények képviselôi.
A Közigazgatási Bizottság múlt heti ülésén elhagzott, tenni kell valamit az egyre gyakoribbá váló fölcsuszamlások megfékezésére, a szakemberek viszont abban is egyetértettek: távolról sem rendelkeznek a helyzet megoldására szükséges pénzösszegekkel. Ezért szándékoznak a Phare-, valamint uniós programokhoz folyamodni. A tegnapi tanácskozáson két csoportra osztották a támogatást igénylô munkálatokat. Az elsôbe azon intézkedéseket sorolták, amiket az országos költségvetésbôl nem lehet megvalósítani. A megye elöljárói az uniós támogatást tartják a leghatékonyabb eszköznek a nyárádselyei helyzet orvoslására. Abban az esetben, ha elképzeléseik nem válnak be, a megyei tanács határozattervezetet intéz a kormányhoz, állami támogatás kiutalása érdekében. A vélemények megoszlanak: egyes szakemberek a földcsuszamlás megállítását sürgetik, mások az egyetlen megoldást a falu elköltöztetésében látják. A megvalósíthatósági tanulmányt a Megyei Építkezési, Közmunkálati, Város- és Területrendezési Állami Felügyelôség, a Környezetvédelmi Kirendeltség és a Talajjavítási Munkálatok Igazgatóságának szakemberei ingyen készítik el. Majd a kormányhoz továbbítják azzal a céllal, hogy a külföldi segélyprogramokra javasolják. Phare-programból származó támogatásból a megcsúszott utak, az árvíz által elvitt hidak újraépítését fedeznék.
A második csoportba az utak mentén létesítendô zöldövezeteket, ültetvényeket sorolták. Ezen intézkedésre azért van szükség — emelte ki Burkhárdt Árpád —, mivel a rossz mezôgazdálkodás miatt a víz elviszi a termôtalajt, elmossa a sáncot, utat. Ezen munkálatokat a megyei és országutak igazgatósága, a Romsilva és a mezôgazdasági igazgatóság végzi, az anyagiakat a jövô évi költségvetésbôl biztosítják. Gondot okoz, hogy egyes pusztulásnak indult legelôk erdôsítését a tulajdonos helyi tanácsok hátráltatják. Fennáll annak a veszélye, hogy így néhány év múlva a területek teljesen használhatatlanná válnak. A felelôs szervek nemtörôdömsége miatt nemsokára Maros megye országos szinten az elsô helyet foglalja el a csökkentett értékû területeket illetôen. A prefektúra két megoldást ajánl. Egyik lenne a területeknek a Romsilva tulajdonába való átadása, a másik megoldás, hogy a telek a tanácsé marad, s a helyi költségvetésbôl szolgáltatások címén erdôsítenék. A tanácskozáson jelen levô Romsilva képviselôje elmondta, jelenleg 70 hektár erdôsítésére van facsemetéjük. Elhangzott, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumtól májusban 3 milliárd lejt kértek az erdei utak javítására, ebbôl 600 milliót utaltak ki a nagyilvai utak használhatóvá tételére.
Mindkét esetben — mind a bel- mind a külföldi támogatás megszerzése érdekében — a tegnapi tanácskozáson részt vevô szakembereknek augusztus 15-ig kell benyújtaniuk az elkészülô tanulmányokat a prefektúrára.
Még tartanak az érettségi izgalmai, de a képességvizsga illetve a középiskolai felvételi kellemes és kellemetlen meglepetéseivel már lejárt. A változások, az újdonságok nagyon sok izgalmat okoztak végzôsöknek és szülôknek egyaránt. Megérte-e, jó-e ez a módszer, és hogyan változott meg az új elvárásoknak megfelelôen a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskola osztályszerkezete? — tettük fel a kérdést Bálint István igazgatónak és Horváth Gabriella aligazgatónônek.
— Kezdjük a szerkezettel, ami egy osztállyal kevesebbet jelent. Mi maradt, mi változott?
Horváth Gabriella: — A magyar tagozaton két matematika- intenzív informatika, két természettudomány szakos, egy kétnyelvû angol, egy német intenzív, egy történelem-társadalomtudományok, illetve egy humán szakos református osztályra hirdettünk felvételit. A román tagozaton két matematika-informatika illetve egy történelem-társadalomtudományok szakos osztály indult.
— Szinte fölösleges a kérdés, hisz közismert, hogy az idén is túljelentkezés volt.
— A magyar tagozaton a 200 helyre 313-an pályáztak, a románon 75 helyre 126-an. A felvételi vizsga az idén sokkal bonyolultabb volt, mint a korábbi években. Elôször is a jelentkezôk hozták a képességvizsgán elért eredményt, továbbá vizsgáztak a választott szaknak megfelelô tantárgyból matematika illetve anyanyelvbôl, ami szerepelt a képességvizsga- tantárgyak között. Az angol kétnyelvû osztályba felvételizôknek kizáró jellegû volt az angol vizsga, a református osztály esetében a bibliaismeret, mindkettô beszámított az elért általánosba. Igyekeztünk biztosítani a különbözô szakok közötti átjárhatóságot, a felvételizôk bármely szakra beiratkozhattak. Volt olyan diák, aki az összes szakot beírta, és ennek megfelelôen vizsgázott is. A tételtípusok meggyeztek a kisérettségi tételeivel.
— Volt-e nagy eltérés a kisérettségin, illetve a felvételi vizsgán elért eredmények között?
— Elôfordult olyan diák, akinél nagyon nagy eltérés mutatkozott, a felvételizôk zöménél azonban megegyezett a teljesítmény.
— Az eredményhirdetéskor még 25-ös osztályokkal számoltak. Minisztériumi utasításra 30-ra kellett emelni a tanulók számát. Ez az utasítás valószínû nem kevés fejtörést okozott, és sok volt a panasz a szülôk részérôl is?
— Valóban nem örvendtünk a 30-as létszámú osztályoknak, több szempontból sem. Az intézkedés ellentmond a minôségi oktatás érdekében elképzelt reformtörekvéseknek, továbbá a kisebb termeket 25- ös osztályokra rendeztük be, a csoportfoglalkozásokon pedig nagyobb létszámmal kell majd dolgozni. Nézeteltérésekre adott okot a szülôkkel is, akik nagyon nehezen értették meg, hogy az óhajok függvényében újra kellett csoportosítani valamennyi osztályban a bejutókat, s így megtörtént, hogy aki második, harmadik volt a vonal alatt mégsem jutott be, mert más osztályokból is kerültek át tanulók — mondotta Horváth Gabriella.
— A felvételi eredmények kifüggesztése után nagyon sok vád ért a szülôk részérôl, hogy miért nem létesítettünk több osztályt, vagy miért voltunk az ellen, hogy az osztályok létszámát növeljék. Részint a már említett helyszûke miatt, másrészt pedig véleményünk szerint a létszámnövekedéssel egyenes arányban csökken a tanítás színvonala — halottuk Bálint Istvántól.
— Ez az újfajta felvételiztetési mód alkalmasabb-e a válogatásra?
— Jobbnak érezzük, de továbbra sincs meg például a kémia-biológia szakon az a lehetôség, hogy a választott szaknak megfelelô tantárgyból vizsgáztassuk a jelentkezôket. Jó jel viszont, hogy a református kollégiumi osztályba is túljelentkezés volt.
Elhatározásunk, hogy a szeptemberben kezdôdô tanévtôl magas követelményszintet vezessünk be, s csak az a diák marad meg a Bolyaiban, aki eleget tud tenni ezeknek az igényeknek — hangsúlyozta az igazgató. Egy zalaegerszegi küldöttség tagjaként nemrég jártam a kaposvári Batthány Kollégiumban, amely egy konzervatív elitképzéssel foglalkozó iskola, s tudja tartani a minôséget, annak ellenére, hogy 1000 diákja van. Azt a színvonalat szeretnénk megvalósítani a Bolyaiban is. Az iskola hírnevéhez igazodva nem engedhetjük meg, hogy alacsony felkészültségû végzôsöket indítsunk útnak. Nagyon örülök, hogy a felvételin ekkora volt a túljelentkezés, ami azt jelzi, hogy jó irányban indultunk el, s a szülôk is bíznak bennünk. Egyébként a jövôben be szeretnénk vezetni, hogy a felvételire csak azok jelentkezhessenek, akik a kisérettségin egy bizonyos általánost elértek.
— Ha az osztálylétszámban már nem, az oktatás folyamatát illetôen milyen mértékben érvényesülnek a reformelôírások a kilencedik osztályokban?
— A tanterv több irányban módosul, nagy lesz a diákok választási lehetôsége, csökken a túlterhelés. Ami a pedagógusokat illeti, sajnos az igazgatónak továbbra sincs beleszólása abba, hogy kit vesznek fel. De úgy érzem, hogy a pedagógus testületnek is fel kell nônie a feladathoz, amit együtt kell megvalósítanunk — összegzett az igazgató.
Sikertelen magánosítási árverés a Gyapottszövödénél
A marosvásárhelyi Gyapotszövôde a szocialista típusú iparosítás viszonylag kései terméke, s így magán viseli azokat a grandomán, a piaci szempontokat semmibe vevô jegyeket, amelyek olyannyira jellemezték a hetvenes évek derekátol kezdôdôen "pártunk és államunk" iparpolitikáját. A Gyapotszövöde aránylag kis vállalat, amely szigorúan egyetlen termék — nyers gyapotszövet — gyártására létesült, gépparkja nem teszi lehetôvé más termékek gyártását. Szövôgépbôl mindjárt 400 darabot telepítettek a gyárba (ezekbôl 360 IMATEX márkájú, és egyetlen csarnokban található, a további 40 orosz gyártmányú). Nem kell különös gazdasági képzettség annak a megértésére, hogy mennyire sérülékeny egy ilyen vállalat, amely egyetlen termék értékesítésétôl függ. Talán ezzel magyarázható, hogy nem igazán mutatkozott érdeklôdô a meghirdetett magánosítási árverésen, s bár több helyrôl (Olaszország, Németország, Korea) is érdeklôdtek már, igazán komoly vásárlási szándékkal senki nem jelentkezett.
Gabriela Monica Truta, aki a vállalat privatizálásával az Állami Vagyonalap részérôl foglalkozik, elmondta, hogy az elsô komoly érdeklôdés a Gyapotszövöde iránt csak késôn, az árverés másodszori meghirdetésének napján mutatkozott. A potenciális vásárlóról csak annyit tudhattunk meg, hogy külföldi, és amennyiben a magánosítási ajánlatot fenntartják, hajlandó egyezkedni a megvételrôl. A labda azonban most a kolozsvári ÁVA- kirendeltségnél van (ehhez tartozik a megyénkbeli is), hiszen a sikertelen árverés után ôk hivatottak eldönteni, hogy mi a további teendô.
A gyár jelenlegi állapotáról a helyszínen tájékozódtunk. Negreanu Artemiu igazgató elmondta, hogy 1996-ban vette át a vállalat vezetését, amikor az gyakorlatilag már nem mûködött. Azért jutottak ebbe a helyzetbe, mert 1990 után, egy olasz szerzôdés folyamán olcsóbban értékesítették terméküket, mint amennyibe az elôállítás került. Az olasz vásárló pedig, amikor a gyár nem tudta tovább fedezni a veszteséget, egyszerûen továbbállt. A teljes leállás állapotából nagyon nehéz volt visszakapaszkodni, de sikerült újra beindítani a termelést. Igaz, a gépparknak csupán a 20-25%-a dolgozik, s az egykori 800 alkalmazottból mindössze 70 maradt a vállalatnál. A hazai értékesítési piac minimális, ám sikerült egy német megrendelôt, a Söll&Sölke céget megnyerni. A Gyapotszövöde jelenleg is német exportra dolgozik, de ehhez csak a munkaerôt adja, a cseh importból származó gyapot végig a megrendelô tulajdona marad. A szövôgépek termelékenysége mintegy tízszer kisebb, mint a legmodernebb hasonló termékeké (már gyártásuk idején elavultnak számítottak), de ez a külföldi partnert egyáltalán nem zavarja, hisz a gyár dolgozói minôségi munkát adnak ki a kezük közül, ezt bizonyítja, hogy szóba került a megrendelt mennyiség növelése is. A vállalat vezetôsége is elégedett az együttmûködéssel, mert a német partner "idôben és pontosan" fizet, ellentétben az egykori olasz vásárlóval. Negreanu igazgató természetesen más gazdasági erôforrások után is néz. A kihasználatlanul maradó csarnokfelület egy részét bérbe adják, egy varrómûhelyben megpróbálják értékesíteni a technológiai folyamat során keletkezô hulladék gyapotszövetet.
A legnagyobb gondot az 1996 elôttrôl felgyûlt adósságok jelentik, legfôképpen a rendkívül magasra rúgó késedelmi kamatok. Bár jelenleg a folyó számlákat a gyár rendszeresen fizeti, s az utóbbi hónapokban némi profitot is termeltek, ebbôl az adósságok kifizetésének töredékére ha futotta. Ez a legnagyobb gond, amivel egy lehetséges vásárlónak szembe kell néznie. Negreanu igazgatót azonban — saját elmondása szerint — egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy ki és mikor veszi meg a vállalatot, hisz ez "az ÁVA feladata". Az övé mindössze az, hogy mindent megtegyen a gyár szinten tartásáért, azért, hogy a vásárló egy fejlôdôképes, jól menedzselt gyapotszövödét vehessen át.
Betegek nélkül megnyerô a látvány a Megyei Kórház Intenzív Terápiás Klinikájának tegnap délelôtt felavatott új szárnyában. Csillog-villog az új márkás csempe és padlócsempe, állítható holland ágyak sorakoznak kényelmesen a termekben, minden ágy fölött a szívmûködést mutató képernyô, defibrilátor, állítható perfúziós berendezés, csak éppen a lélegeztetôgép hiányzik ahhoz, hogy minden a helyén legyen a korszerû, elegáns, szép környezetben. Dr. Chiorean Mircea egyetemi tanár, a klinika vezetôje kíséri végig a meghívottakat az új szárnyon, ahol legtöbb 18, kényelmesen 15 beteg fér el a négy kórteremben. Majd rövid ünnepség keretében köszönetet mond a kórház gazdasági igazgatójának, és a volt igazgatónak, dr. Liebhardt Mihai fôorvosnak, hogy vágül is támogatták az intenzív terápiás klinika felújítását. Dr. Osan Virgil urológus fôorvos, a kórház új igazgatója a folytatást ígéri, mondván, hogy a városi kórház élén e téren nagy tapasztalatra tett szert. Az avatáson jelen voltak az egy éve folyó, többszáz ezer lejes felújítás kivitelezôi is, Nistor Mircea, Sutea Mircea és Moldovan Alexandru mérnökök, akiknek az irányításával a kômûves, az elektromos és a szerelési munkálatokat elvégezték.
Remélhetôleg nemsokára a régi szárnyat is hasonló módon felújítják.
Igazgatóváltás a Megyei Kórházban
Dr. Osan Virgil urológus fôorvos személyében péntektôl új igazgatója van a Maros Megyei Kórháznak. Ezt megelôzôen a városi kórházat vezette, és új tisztségében dr. Liebhardt Mihai szív- és érsebész fôorvost váltja fel.
A Megyei Kórház Intenzív Terápiás Klinikájának avatóünnepségén a frissen kinevezett igazgató az alkalmazottak szigorúbb elbírálását s nagyobb fegyelmet ígért mind a mûszaki, mind pedig az egészségügyi személyzetet illetôen.
Osan fôorvostól arra kértünk választ, hogy milyen tervekkel indul az új funkcióban:
— Elôször is a kórházat és annak gondjait kell alaposan megismernem, tehát jelen pillanatban ez az ismerkedés a legfontosabb elfoglaltság számomra, hisz mind a város, mind a megye számára jelentôs egészségügyi intézményrôl van szó. Ezt követôen tehetem meg azokat a javaslatokat, amelyek pénzügyi, gazdasági és fegyelmi téren szüségesek, és amelyekre már az elmúlt kép nap alatt ráéreztem annak a még kívülálló embernek a szemével, aki jó irányban akar változtatni. A klinikák mellett minden részlegen számba vesszük a folyó tevékenységet, amely részlegek fontos szerepet töltenek be a kórház mûködésében.
— Vállalta-e, hogy teljes emberként igazgatója lesz a kórháznak, vagy ön sem mond le a szakmai tevékenységrôl?
— Azzal a feltétellel fogadtam el a tisztséget, hogy mint urológus orvos tovább folytathassam a mesterségem. Nagyon nehéz, hisz reggel hét órakor már várnak a betegek, ha szükséges, nyolcra a kórházban leszek, kilenc órakor visszatérek az urológiára, hogy elvégezzem az aznapra tervezett mûtéteket, egy órától újra igazgatok és rendezem a problémákat, délután és este pedig meglepetésszerû, váratlan igazgató leszek. Kétéves tapasztalatom van a municípiumi kórház élén, ahol a 22 klinikán és részlegen 1300 ágy van, s ennek ellenére fennakadás nélkül mentek a dolgok. Természetesen nem mondhatom, hogy mindennel elégedett lettem volna, de tapasztalataim a régi kórházban végzett felújítási munkát illetôen nem hiányoznak, tehát nem számítok újoncnak. Nehéz lesz az ottani új igazgató kollégámmal a régi feladatokat ott is tovább folytatnunk.
— Ennyire elfoglalt emberként miért vállalkozott erre a tisztségre, kinek mit szeretne bizonyítani?
— El kell mondanom, hogy nagyon nehezen fogadtam el, három hétre volt szükségem, hogy igent mondjak, két visszautasítás után. Az az óhaj vezérel, hogy egy másik kórházban is véghez vigyem azt, amit egynek az élén megvalósítottam. Tudván, hogy ez az egység nagyon jelentôs, fontos, a döntéshozó tényezôk, Panturu igazgatónô a Megyei Közegészségügyi Igazgatóságtól, valamint Dorin Florea prefektus úgy vélték, hogy én vagyok az az ember, aki fontos dolgokat vihetek végbe.
Dr. Liebhardt Mihai volt igazgatót leváltásának okáról kérdeztük, annál is inkább, mivel korábban nagyon ragaszkodott ehhez a tisztséghez:
— Ezzel a kinevezéssel beilleszkedünk a törvényes keretek közé. A Szív- és Érbetegségek Központja, ahol dolgozom, közvetlen minisztériumi alárendeltségbe került, tehát én már nem vagyok a közegészségügyi igazgatóság alkalmazottja, s ezért volt szükség a változásra.
— Leköszönô igazgatóként hogy érzi, az új vezetés számára mi lesz a legnagyobb gond a közeljövôben?
— Elsôsorban az anyagiak, valamint a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral való együttmûködés. A kórház vezetôségének azt kell elérnie, hogy ne Maros megye lakosainak biztosítási díjából fizessék az intézmény más megyékbôl származó betegeinek gyógyítási költségeit. Ennek megoldása teheti lehetôvé a továbbiakban a kórház megfelelô mûködését.
Az agronómusházakat a megyésítéskor hozták létre mezôgazdasági továbbképzô és információs központokként, így mûködtek a rendszerváltásig. Voltak megyék, ahol régi épületekben kaptak helyet. Maros megye azon szerencsések között volt, ahol teljesen (akkor) új székházba költözhetett az intézmény. A téli idényben szakmai értekezleteket, tanfolyamokat szerveztek. A rendszerváltás után számos agronómusház átalakult, fôleg "hasznos kereskedelmi egységgé". A megyék többségében a továbbképzô központokban lévô felszerelések, könyvállományok "elhányódtak". A marosvásárhelyi agronómusház vezetôsége, hogy megmentse a szakképzô központot, bérbe adta néhány helyiségét az Antena 1 kereskedelmi TV-nek. Megyeközpontunkban, a Sziget (Insulei) utca 2 szám alatt lévô többszintes épület, szálloda, vendéglô, tanácstermek végül is jó állapotban maradtak. Az ingatlannak ez év elejétôl új gazdája van: a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal. Az elképzelések szerint az agronómusok háza valóban biztosítani fogja az információk hozzáférhetôségét és terjesztését. A fejlett országokban nem véletlen, hogy a tulajdonos a SAJÁT farmján csak úgy lehet vezetô — menedzser —, ha van MEGFELELÔ SZAKKÉPESÍTÉSE. Ilyen szakképzô központot szeretnének létrehozni a marosvásárhelyi agronómusok házában — nyilatkozta Daneasa Mircea, agrármérnök, aki az év elején vette át az agronómusok házának irányítását.
— Az országban a fordulat utáni idôszakot 3-4 agronómusház élte át, maradt meg rendeltetésének. Február óta, amióta itt vagyok, két alapvetô tevékenységet folytatunk: 1) Továbbképzési tanfolyamokat szervezünk mezôgazdaságban és élelmiszeriparban dolgozó szakemberek számára, ezenkívül szimpóziumoknak, eszmecseréknek, szakmai találkozóknak adunk helyet Az eredetileg protokollteremnek épített helyiséget átalakítottuk, ott zajlanak a szakmai elôadások, a tapasztalatcserék stb. Oktatási felszereléseink szegényesek, de mûködôképes állapotban vannak és használjuk azokat. Mostanig négy nagyszabású szimpóziumot szerveztünk, több rövid idôszakos továbbképzési tanfolyamot. Állandó kapcsolatban vagyunk a megyénkbeli hat mezôgazdasági profilú kísérleti állomással, a mezôgazdasági líceummal, nagyobb mezôgazdasági vállalkozásokkal. A szakmai elôadásokra alkalmas helyiségünket bármikor bérbe adjuk az igénylôknek, feltéve, ha abban az idôszakban nincsenek saját rendezvényeink. Vissza szeretnénk állítani a szakkönyvtárat és folyóirattermet. Ahhoz, hogy valóban elérjük célunkat, audiovizuális felszerelésekre van szükségünk.
2) A kereskedelmi tevékenység. A szállodában 32 vendégszoba van, 2-3 ággyal, fürdôszobával, terasszal. A vendéglôben 78 hellyel rendelkezünk, biztosítva a megfelelô szolgáltatásokat. Ezen tevékenységünk sajnos keveset hoz a házhoz. És gondokkal is küszködünk. Az épület fûtését, a konyha és szobák számára a meleg vizet biztosító kazánokat szén tüzelôanyag használatára tervezték. Nemrég áttértünk a gáz hasznosítására. Rengeteg földgázt használunk el, a kazánok viszont nem adják az elvárt teljesítményt. Mielôbb szükség van a kazánok cseréjére, a tél beálltáig szeretnénk kicserélni a hôközpontban a kazánokat.
Újra említem, alaptevékenységünk a szakmai továbbképzés és mûszaki tanácsadás. A jövôben ebbôl származik majd bevételünk nagyobbik része, ezért figyelünk fokozottan a továbbképzés anyagi alapjainak bôvítésére. Persze gondolhatunk arra is, hogy nagyobb szerepet vállaljunk a helyi vendéglátóiparban, ehhez a szállodán és étkezdén kívül sportolási lehetôségek megteremtésére is számítunk. Az agronómusház ilyen szempontból is hozzá tudna járulni a továbblépéshez.
Július 4-én, vasárnap este 8 órától évadnyitó koncertet szervezett Szovátán a polgármesteri hivatal és a Pro Urbis alapítvány.
A rendezvény célja fôleg a szovátai tehetségek felkutatása és "megmutatása" volt, de a meghívottak között ott szerepelt a vásárhelyiek által jól ismert Téglagyári megálló, és a közkedvelt The Cool Project együttes is Udvarhelyrôl.
Szovátáról megemlíthetjük a B-Style-t, a Rebelt, a Black Angelst és nem utolsósorban az Oriont, amely ennek a rendezvénynek a tiszteletére újra "életre kelt", és zenéjével "feltámasztotta" egykori rajongóit is. A többször is visszatapsolt együttes szólistája, Bokor Miklós a rendezvény zenei szervezôje is egyúttal.
A kissé borús idô ellenére fél kilenc körül a Harmónia táncösszeállításával indult a program. A gyerekegyüttes kitûnôen szerepelt, csakhogy a lelkes szervezôkön, és késôbb tehetségesnek bizonyult együtteseken kívül kevesen álldogáltak a telepre vezetô út melletti téren felállított színpad körül.
Az történt, hogy a koncertre belépôt kértek a szervezôk, ez pedig sok érdeklôdôt elijesztett. Késôbb viszont, amikor a jegyszedôk odébbálltak, sokan megbátorodtak, és a színpad köré gyûltek.
Csakhogy a nézôközönség még nem minden. A csekély bevétel nem fedezte a tervek szerint a hangosítás költségeit, így történt az, hogy a ZZaj nevezetû kezdô együttes — elsô fellépése lett volna — nem került színpadra.
A fellépés után megkérdeztük Köllô Lacit, a Téglagyári megálló szólistáját: Mi a véleménye a szovátai közönségrôl, és a szervezésrôl? A közönséget csak dicsérte — persze, mert mire ôk sorra kerültek már sokan táncoltak a színpad körül, az anyagiakról pedig csak annyit mondott: "egy ilyen rendezvényt nem lehet megszervezni komoly szponzorok nélkül". Igaz, nagyon kevés támogató volt, akik mégis hozzájárultak megvalósításához, a következôk: Faget Szálló — elszállásolta a zenészeket, Szovátai Fürdôvállalat -S.C.B.-, Edel Weis, Faipari Vállalat -STTPPL- és a szovátai Radio Son.
Péter Huba városi tanácsostól és fôszervezôtôl megtudtuk, hogy szeretnék, ha hagyománnyá válna ez a koncert. Reméljük, hogy ez valóban így lesz és jövôre többen is támogatni fogják.
Hölgyeim és uraim, ne tülekedjenek! Mielôtt még kitárulna a Szézám kapuja a kilátó felé, elmondanék bevezetôben néhány szót a rövidesen önök elé táruló körképrôl. Ezennel nem Feszty alkotásában gyönyörködhetnek, a mû megálmodója egyenesen az élet. Vagy az Élet, ahogy óhajtják. Bármelyik szerzôre ráillik az apaság. Ami halhatatlanná teszi, az az a tény, hogy idôtlen. A felvázolt alakok végnapjait élô századunk bármely idôszakára jellemzôek, világégéseket és forradalmakat megelôzôen vagy követôen. Egyetlen valamelyes tájékozódást szolgáló támpontot a földrajzi meghatározottság jelenthet: ha jól körülnéznek, azonnal rájönnek, hogy valahol a Kárpátok, a Duna és a Fekete-tenger által körülhatárolt meseország valamelyik (bármelyik) kies zugát álmodta vászonra a Mester ecsetje (van, aki úgy tanulta, hogy: spatiul carpato-dunareano-pontic). A mestermû címe: Nyeretlen magiszterek csatája a valóságbeli Sokfejûvel.
Hölgyeim és uraim, javasolom, itt cövekeljünk le! Innen minden belátható, szemmel befogható az egész aréna. Látják, amoda lenn, túl az akácsoron, hol körbe-karikába, hol cikcakkba, rendezetlen sorokban, büszkén meghajló gumigerinccel vonul a magiszterek hada. Krétaporos markukban harci zászlókat lobogtat a szél. A rajtuk levô jelszavak merészek: "Benôtt már a fejünk lágya, a cudar pénzt vigye kánya!"; "Mit bánjuk mi, hogy érdektelenek, rosszak, felhajtjuk ôket így is az Olümposzra!"; "Mit nekünk szombat, vasárnap, megadjuk mi, ami jár a császárnak!" A tekintetek kinél elszántak, kinél elszántabbak. Az élen vonulnak a "legeslegek": a Nagy Népi Szindikátus méltó vezetôi: Mater az alma, a Szabad Fogatlan Tanügyi Oroszlán és Haret fia Spiru, a béropportunista. Kibontott mellükre mutatva kihívóan hergelik a hátulról jól kitámasztott, vicsorgó ellenfelet: ide üssétek szégyenteljes paktumaitok minden pecsétjét! Alkuszunk, alkuszunk, de rabok többé nem leszünk! De addig biztosan nem, míg onnan fentrôl fényképeznek és innen lentrôl — mértékkel bár, de — vicsorítanak. Erre mérget vehettek, ha kaptok!
Hölgyeim és uraim, tekintet balra át! Hagyjuk felfejlôdni az elvonulást jelentô felvonulást, tekintsük meg az ellenfelet is. Szekértáborba szorított seregük hadrendje klasszikus: három defenzív vonalon elhintve várják az attakot. A jelszó mindhárom sornak ugyanaz: Meg se parittyázzuk a hôzöngöket! Legelöl nyüszít a direktorok hada, akiket egy mestermetszéssel munkavállalókból munkáltatókká operáltak át. A szemérmesebbje maródit jelentett, kussol a betegszobában, a "vonalasok" (a Ceausescu—Iliescu—Constantinescu által megvalósított Maginotvonal elkötelezettjei) derekasan állják a sarat: éjt-napot összehegesztve mentetik a menthetôt, pótoltatják a pótolhatót, ha a sarkukra lépett második vonal, a szintén janicsár eredetû és intenciójú, bajuszos, szakállas, csupasz képû, hajas avagy hajtalan, "cucilista" gondolkodású, "Anakroniából jöttünk, mesterségünk megnevezése: (tán)felügyelô" kitûzôvel hivalkodó kompánia ezt megköveteli. Vagy lehet, hogy nem is követeli, csak elvárja. Vagy lehet, hogy nem is várja el, csak strébert önt (az ürgeöntés analógiájára), s ha befut a stréber a csôbe idejében, akkor a tanév akár szeptember 1-ig is meghosszabbítható. Mindent a frontért, mindent a gyôzelemért! És ha minden kötél szakad, hölgyeim és uraim, akkor lép csatasorba a vasilei elit gárda, élén a rettenthetetlen "kétfejû" Remes nagyvezérrel. Aki elnyûhetetlen, sebezhetetlen és aki annyiban különbözik a semmit nem tanuló, de semmit sem felejtô Bourbonoktól, hogy ô mértékkel ígér, ám semmit sem teljesít. Betonbunkeren nyugvó fômoguli sátra bevehetetlen, holttestén keresztül sem lehet közelebb jutni a célhoz, mert ô egyszerûen halhatatlan.
Hölgyeim és uraim, a mai napon körképünk állókép. Hét hónaponként viszont megforgatjuk. Egy rövidített menses után újra várom Önöket, ha egy kis mozgalmas, de infarktust kizáró izgalomra vágynak. A pavilont kérném ezen gyengén világított folyosón elhagyni. Csak rendben, egymás után. Nem szuszog, nem mozog, kész! Ne zavarjuk meg a pihenô ellenfeleket. A halvérfagyasztó viszontlátásra!
A Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség védnökségével a Romániai Magyar Dalosszövetség l999. augusztus 23-28-a között gregorián és karvezetôi tanfolyamot tart ének- és zenetanárok, egyházzenészek, karnagyok és diákok részére. A tanfolyamon, meghívottakként, közremûködik Béres György, a Gregorián Társaság elnöke Bécsbôl, Guttmann Mihály karnagy, kolozsvári zenetanár, dr. Angi István, kolozsvári egyetemi tanár, valamint Amma Zoltán általános helynök Szatmárnémetibôl. A tanfolyam idôtartama alatt az érdeklôdôk gregorián kurzuson, karvezetésen vehetnek részt, illetve liturgiai és zeneesztétikával kapcsolatos ismeretek megszerzésében. Az érdeklôdôket a líceum bentlakásában szállásolják el — 3900, Szatmárnémeti, Conta utca 1/A. (a Hildegárda-templom szomszédságában. A kezdôknek és haladóknak szánt elsô foglalkozásra augusztus 23- án, hétfôn de. 9 órától kerül sor a bentlakás tanulótermében. A tanfolyam idején, a Hildegárda-templomban orgonahangversenyt rendeznek.
Augusztus 27-én este 7 órakor ugyanott gregorián misét tartanak, záró hangversenyként, a résztvevôk közremûködésével. A tanfolyam augusztus 28-án, ér véget — tudtuk meg Kovács András karnagytól. Mint kérdésünkre még elmondta, ez a minden bizonnyal szükséges, és ezért érdeklôdéssel várt, zenei vonatkozású ismeretszerzés és tapasztalatcsere megszervezését a Magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Fôosztálya, a Gregorián Társaság, a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség, a Székelyudvarhelyi Mûvelôdési Ház, a székelyudvarhelyi Szent Miklós Római Katolikus Plébánia, a Magyar Egyházzenei Társaság, a Romániai Magyar Dalosszövetség, valamint a székelyudvarhelyi Infoprint Kft. támogatja.
A dalosszövetség ezúton arra kéri az érdeklôdôket, hogy részvétel-ügyben ki-ki keresse meg Fejér Kálmán zenetenárt — 3900, Szatmárnémeti, Wolfenbüttel utca 47. szám, telefonszám: 061/716340, illetve Major László zenetanárt — 4150, Székelyudvarhely, Morum utca 6/14., telefonszám 066-214995 — levélben vagy telefonon. Jelentkezési határidô július 15. Szeretettel hívnak meg és várnak minden érdeklôdôt!
Nyáron dúsabb az átvilágítás. Hölgyekben, nem politikában, persze.
Látok egy lompos hölgyet. Csak úgy lötyög testén a sok lomp. Áttûnik méla tündérbe.
Mi következik mibôl. Feleségem valami szúnyogellenes kenôcsöt hozott, ajándékba kapta. Nyitott ablakkal, erkéllyel tévéztünk késô éjszakáig. Mielôtt álomra hajtom fejem, alaposan bedörzsölöm a kezem-lában, fôleg az ujjak közét, meg a fejemet is. Olyan átható illata van, mint a vietnami balzsamnak.
Hajnal tájban megfázunk. Éles fájdalom a vesémben. Ez így megy, mióta a kánikula. Hajnalban vagy reggel a buszra várva megfázom, aztán éjszaka sikoltani volna kedvem. Kedvem? Talán a Riviérára. Eh, a Medve-tóba. Marosszentgyörgyre. Egy nudista nô tiltakozik a helyi lapban, hogy az alkalmazottak a napozásra leginkább alkalmas idôben förmednek rájuk: záróra. Sôt maga az igazgató sem restell rájuk menni. Ahá, vannak köztes indítékok is, eheu, fugaces.
Becsukom az ajtót, ablakot, nagy nehezen visszaalszom. Fél hatkor lázálomból ébredek. A slampos hölgy hozzám keni a slampjait. A lompos meg a rengeteg lompját.
Egy szúnyog belekóstolt kezembe, lábamba. Az alkart nem kentem be, sem a vádlit. Kiábrándító. Négy, mérnökien elosztott csípéssel s azok kellemetlen fájdalmával kezdem a napot.
Keblemre hajtva fejecskéjét szenderg kis feleségem, szépen, csendesen.
Rá valahogy nem igazán vevôk ezek a vérszívók. Egyébként csak a nôstény szúnyogok csípnek, mert sok fehérjére van szükségük a szaporodáshoz.
A busz körbehordoz a reggeli városon. Ezt a trükköt régóta alkalmazom, korábban nagyokat sétáltam, mostanában a hétórás csúcs elôtt buszozom egyet, pompásan. Röpke félóra, ennyi a 19-es köre. Visszafelé nyerek a távon ötszáz métert. Bonyolult az utam a Hangya egykori épületébe. (Épült 1942-ben.) Képzeletbeli derékszögû háromszög egyik befogója mentén haladok le a Magvetô utcán, aztán ráállok a másik befogóra a Poklos mentén, és nemsokára gyorsan megelôzök egy kellemetlenül bûzlô, idôsnek sem mondható asszonyt, aki barnában van, tisztesen kopott, kissé piszkos a cekkerje, és a szaga, hm, penetráns.
Hátam mögül hallom. — Jó reggelt, uram.
Románul mondja. De hát már elhúztam, szerencsére. A Hangya sarkától figyelem, amint mások mögé áll, s amikor azok át, hát akkor ô is. És mindenkinek azt mondja, jó reggelt, uram.
A lépcsôn fölfelé mindig elmélázok. Közvetlenül a bejárattól balra nagy pannó volt, ezzel a szöveggel: Productia animala. Jobbról pedig egy másik: Productia vegetala. Még kilencvenegyben mindenféle plakátokat ragasztottak ezekre a nagy, politúrozott lemezekre. Az egyiken a Vatra plakátja díszelgett, a másikon egy közismert román népdalénekes hölgy portréja. Ahogy jöttek a választások, megteltek képviselôi arcmásokkal és pártszlogenekkel.
Elvigyorgok. Holott bizonyára akkor is volt ilyen, hogy: összeolvasás.
Most apróhirdetési bódé áll egyik részen, a másikon csak valami kezdemény. Láttam, amikor a képviselô nem engedte felállítani amazt. Merthogy a konkurencia aratott volna belôle, vele.
Így aztán se állati termelés, se növényi termelés. Se kulturális szövetség, se folklór. Vegetálás viszont.
Elôttem formás test iparkodik fölfelé. Nos, innen kezdve valahogy már nem én vagyok, aki mögötte lépdel. Átmegyek novellába. Tudniillik mi jár a butámban. Hogy felsôteste egészen elfogadható, könnyedén veszi a fokokat, nem rikító, mégis élénk piroskék nyári blúz, decens figyelemfelhívó jelleg, huh. De az altest, muramista. Enyhén szólva. Túlméretezett. És a kopottkék lenge rokolya alól, hm.
Ha nem olvastam volna két napja éppen. Súlyos eset, ha egy csinosan öltözött nô kinyúlt, sima pamutbugyit és melltartót hord. Illúzióromboló.
Ezt egy hozzáértô hölgy mondta valamilyen tanácsadó interjúban. És éppen olyan holdjárók a papucsai, jól slattyognak. Azt mondta a hozzáértô lédi, hogy az a fiú, aki pl. a laza öltözködést követi, nem foglalkozik egy magas, "pata"-sarkú cipôben araszoló, kikent-kifent, szoláriumozott, egyébként nagyon szép bronzbarna lánnyal; megnézi, de nem jár vele. Két különbözô világról van szó.
Hát erre itt fölöttem nem jellemzô a szolárium meg a többi. Csak szélesebb a kelleténél, és valahogy úgy megy, mintha csípôficammal született vol...
Hirtelen megfordul, és kapok egy kisebb pofont.
Van telepátia. Na jó, két méterrôl nem kunszt kitalálni, mire gondol egy ötvenes a hátad mögött.
Aztán ugyanolyan hamar bocsánatkérés, ölelkezés, könnyek. Hogy istenem.
Hozzám jött egyébként, egykori osztálytársam felesége. Valamit közzé szeretne.
Vigasztalhatatlan. Én bizony József Attilával mulattatom. Kis megjegyzéssel, hogy persze a két eset között nincs átjárás.
Hogy az a líra szatirikus dimenziója.
Ezt érti, hogyne. Már mosolyog.
Láttam a boldogságot én — írta a költô —, lágy volt, szôke és másfél mázsa.
Na látod. Te pedig milyen szépen lebarnultál a kapálóban.
Pamutbugyiról pedig egy szót se.
Régen városi könyvtárának látogatottsága — ha a számbeli kimutatásokat vesszük alapul — élénknek mondható, az idén kikölcsönzött könyvek száma máris azonos a múlt évben kikölcsönzött könyvek számával, vagyis a felnôttosztályon az idén könyvért mintegy 1.600 olvasó jelentkezett, míg a gyermekrészlegen valamivel kevesebb, azaz 1.190 tanuló. Mindezeket a számokat azért is papírra vetettük, hogy számbelileg és ellenôrizhetôen érzékeltessük, hogy minden híresztelés ellenére van még igény az irodalomra, mind a gyermekek, mind a felnôttek körében. Ezek a számadatok szászrégeni viszonylatban meglepôen jók, elégedetlenségre nincs okuk a könyvtárosoknak.
Demeter Júlia könyvtárostól szereztünk arról tudomást, hogy a városi központi könyvtár állományában jelenleg 119.247 kötet található, összértékben meghaladva a 108.581 ezer lejt, amit úgy kapásból túlzottan kevésnek találok, hasonlítván a mai árviszonyokhoz, ám Demeter Júliától jön a magyarázat: a felértékelt könyvek ára nem változott, tehát a nyolcvanas években a Tanulók Könyvtára sorozatban kiadott könyv ára ma is 4 lejes áron szerepel az árlistán...
Ami a könyvvásárlást illeti, itt már alacsonyabb számokról beszélhetünk, az idén mindössze 475 kötetcímet írtak a leltári listákra, összértékben alig 12 millió lejt költve könyvre közpénzbôl. Ennél már csak az aggasztóbb, ha a magyar nyelvû könyvek számát leltározzuk fel "csak úgy"... A 475 kötetbôl, írva és mondva, mindössze 31 kötetnyi magyar nyelvû irodalmat könyvelhetünk el, a vásárlásból mindössze ennyire futotta. Ennél — enyhén szólva — bosszantóbb csak az, hogy egyetlen egy Wass Albert-kötet sem lelhetô fel Szászrégen közkönyvtárában. Így azt már meg sem mertem kérdezni: hát Kemény János van-é?
Június 19-én kórustalálkozót tartottak a szászrégeni római katolikus templomban a 13 aradi vértanú emlékére. Rá egy napra ugyancsak a római katolikus templomban évzáró hálaadó ünnepség zajlott. Ezen évzáró ünnepség keretében a magyar iskolák legjobb tanulói megkapták a Máncz János Alapítvány díjait.
Megjelent a Szászrégen és vidéke címû kulturális, egyházi, és közéleti lap negyedik száma, melyben vezércikket az RMDSZ VI. kongresszusáról, annak programjáról Márk Endre szervezeti elnök jegyez, Csernátoni József az ôsmagyarokról, az Árpádházi királyokról, Szent István királyról ír, Csôsz Irma a Rhédey családról tesz közzé sorozatban krónikát, Szabó Emese alsóbölkényi tanítónô a kihalófélben levô néphagyományokról, Pakó Benedek plébános A szív hónapja címmel közöl kisesszét a hitrôl, szeretetrôl.
A szászrégeni római katolikus egyház keretében épülô árvaház szellemi üzenete Márton Áron püspök szavaival hangzik: legyetek az elnyomottak, üldözöttek, jogfosztottak oldalán. A szeretetre, pártfogásra az árva gyermekek rászorulnak, különösen a mai idôkben. Hogy mit kell, illetve mit lehet tenni a legrászorultabbak érdekében, azt Pakó Benedek plébános vállalása példázza.
Hogy ne legyen bár afféle éjjeli mulatóhely a róm. kat. templom szomszédságában, a plébános Németországba ment, ahol két püspökség segítette anyagilag, hogy az egyház a telket megvásárolhassa. Még némi meglévô pénzzel és a régeni kötôdésû, idegenbe szakadt Vass Endre hathatós anyagi segítségével elkezdték a munkát. Pakó Benedek kezdeményezését támogatta továbbá a müncheni érsekség, Hollandiából pedig érkezett az Orbán Balázs- leszármazott, Orbán Gyula István történész alapítványi segítsége, ez utóbbi tulajdonképpen egy hollandiai egyházi segélyszervezet. A hír hallatán a bukaresti német követség sem maradt a jó ügy iránt közömbös, felajánlott a régeni árvaház építésére mintegy 15 ezer márkát, a bútor és a központi fûtés bevezetésének költségeire, de a régeni plébánia segítségére jöttek magyarországi alapítványok is, a Mocsáry és az Illyés Alapítvány kisebb összegekkel.
Az épület tetô alatt van, bevakolva, a villany beszerelve, a központi fûtés és vízszerelés részben készen, az ajtó, ablakok elkészültek, fajanszoznak, csempéznek, s ha a követségtôl a márka még idôben megérkezik, ôszire az épületet befejezik. A plébános úr tervei közé tartozik egy fedett sportterem megépítése, ez nyilván a pénz függvényében képzelhetô el. Mindezt nemcsak az árvaházi, hanem a katolikus egyház keretében mûködô bentlakásos gyerekek számára is.
A krisztusi kérelem mellett, miszerint segítsünk a szegényeken, figyelembe veendô az a tény, hogy Erdély-szerte az állami árvaházakban mintegy 5 ezer magyar ajkú gyermek él, köztudottan nem a legideálisabb körülmények közt. Akkor fölösleges a kérdést feszegetni, hogy mit miért.
Hogy kik jöhetnek az árvaházba? Városi és falusi árva és szociálisan leginkább rászoruló gyermekek, helybéliek és más régiókból, fele-fele arányban, ez a megmérettetésért is fontos, minden 4-5 gyereknek anyát számítanak, szerzetes nôvérekre gondoltak elsôsorban, ha pedig nem, alkalmaznak személyeket, akik pótanyaként lesznek a gyermekek mellett.
Elképzelhetôen jobb viszonyokat teremt a régeni árvaház, mint amilyen az államiakban találtatik, hiszen máris jelentkezett egy hollandiai alapítvány, felajánlotta, hogy évente 20 ezer márkával segíti az árvaház mûködését, de ôk és a németországi támogatók ismételten felhívják az itteniek figyelmét a gettósodás veszélyeire.
Tehát, ha valamiféle objektív akadálya nem lesz, az építkezés jól halad, szeptemberben már gyermekeket fogadhat az árvaház — tájékoztatott mindazokról, amit cikkünkbe foglaltunk, Pakó Benedek plébános.
Jelezte nemrég valaki, hogy nehéz a régeni magyar tanácsos dolga. Annál is inkább, mert a 21 tanácsosból mindössze 6-an vannak, akik egyöntetûen a 30 százalékos arányban élô magyarság érdekeit védik, ezen túl nyilvánvalóan közvetlenül részt vesznek a városvezetés dolgaiban, ellenôrzésében, betekintést nyernek a várost inkább fojtogató, mintsem építô, gondoktól vaskos napirendi pontokba. Azt kérdeztem Soós Ferenc gyógyszerésztôl, Régen megbecsült tanácsosától, indokolt volna rákérdezésem a fenti állításra, továbbá mennyire van "benne az életben", napirenden van-e a tanácsos azzal, ami a városban történik, van gyakorlati értelme annak, hogy végigüli a sokszor bizony fárasztó üléseket?
— Minden tanácsülésnek van jelentôsége, mert mi a választások után úgy döntöttünk, hogy függetlenül attól, mi a téma, mindig lesz olyan kérdés, ami új és ami a város polgárainak problémáit tükrözi. Nemcsak a gyûlések napirendi pontjai jelentik a mi munkánkat, hanem a pontok utáni tulajdonképpeni viták. Mi találkozunk a polgárral, a polgár nekünk meséli el, mit szeretne ebben a városban, hogy jól érezze magát.
— Ilyen tekintetben van valamelyes haladás?
— Itt arra reflektálnék, ami tulajdonképpen az RMDSZ országos programját illeti, mi ezt igyekszünk fenntartani. Amennyire országos szinten vannak balsikerek és sikerek, ugyanaz van alacsonyabb szinten is, talán nagyobb küzdelemmel, mert szórványban nehezebb a küzdelem. Kis lépésekkel bár, de haladtunk. Kulturálisan mindenképp, de hadd említsem meg azon emlékmûvek felállítását, tárgyakban és szellemiekben, amelyek Szászrégen hajdani magyarságának állítanak emléket, és továbbmenôleg, vezérel minden ami az anyanyelvi oktatással összefügg. Helyi sajtónk is van az egyházakkal való összefogás eredményeként.
— Pillanatnyilag mi a legfontosabb gondja-dolga a régeni magyar tanácsosnak?
— Pillanatnyilag az iskolák, pontosabban a beiskoláztatás, mert szórvány jellegû vidékeken köztudottan általános probléma, hogy a szülôk nem akarják magyar iskolába adni gyerekeiket. Azt fájlaljuk most leginkább, hogy nem sikerült ezidáig elérni, hogy gyerekeink magyar osztályokba iratkozzanak be. Sajnos, még mindig tág keretek között mozog az anyanyelvi oktatás a legalsóbb szinttôl a legfelsôbb szintig, reményünk van arra, hogy a helyzet talán-talán megváltozik, mert ha megváltozna, hozzájárulhatna ahhoz, hogy a szülôk gondolkodása is megváltozzon.
— Kell-e a városnak az önök tanácsa, elfogadja a többség?
— Mind a gazdasági, mind a társadalmi jellegû problémák megoldásában javarészt mi voltunk a kezdeményezôk. Úgy dobtuk fel ezeket a kérdéseket, hogy igyekeztünk depolitizálni ôket.
— Foglalkozására való tekintettel, gondolom, tisztán látja a város egészségügyi helyzetét.
— Az állami alapból a költségvetési intézményeknek vajmi kevés jut, régeni viszonylatban igen elavult a kórház, modernizáló, higiénizáló befektetések kellenek, legalább olyan mûszereket kéne behozni, amelyekkel megállapítható a diagnózis. A másik dolog pedig az, hogy ebben a pillanatban egy óriási hangzavar van az új egészségügyi biztosításokkal meg a magán orvosi rendelôk közül, még nincs kikristályosodva, hogy mi lesz, elcsúsztak azok az egyenes vonalak és direktívák, amelyek megszabnák azt, hogy a betegnek, az orvosnak, a kettôjük közötti viszonynak milyen keretek közé kellene beilleszkedni.
A piacgazdaság némely szászrégeni tapasztalatszerzôi már profi haladók, azazhogy — némi iróniával szólva — túl vannak a kezdôk fázisán, amikor még volt némi illúzió... Most már lassan sem kezdô, sem illúzió. Valahogy ez derül ki, szûrhetô le a Bölönyi József magánvállalkozóval folytatott rövidke beszélgetésünkbôl, hiszen az aktuális gazdasági viszonyok közt fojtogatott magánszféra minden poklát a maga módján megjárt ember saját tapasztalatából vonja le a korántsem derûs konklúziót. A vállalkozó húsipari magáncéget nyitott még a nagy remények idején. A Kora Kft.-t elsô bejegyzett vágóhídként és hentesüzletként tartja számon a céglista, Bölönyi mészárszékként pedig a régeni konyhanyelv. Románul és magyarul.
Tekintettel a vidék földrajzi-éghajlati jellegére, a feltételek adva vannak a mezôgazdasági termékek és termények fokozottabb elôállítására és értékesítésére, csakhogy a Görgény völgye és a Mezôség pereme termelôi drasztikusan leapasztották állatállományaikat, a tej, a gyapjú, a marhahús keresetlensége, alacsony állami felvásárlási ára miatt, ez pedig a régeni magánhúsipar fokozott romlásához vezetett. Egyrészt. Másrészt szászrégeni viszonylatban is egyre növekedô tendenciát mutat a munkanélküliség, a korábbi potenciális vásárlóréteg kezébôl elfogyott a pénz. Bölönyi József, vagyis a szociálisan közvetlenül érintett fél szerint az állami ártámogatás megvonása után mintegy 70 százalékkal csökkent a felvásárlóerô, amíg korábban átlagosan napi 15 vágósertés elkelt, ma napi 1-2 hízott sertésre van klientúra. A marhahús kevésbé keresett cikk, a felvágott házi elôállítása sem kifizetôdô mesterség. Az utóbbi húskészítmények — szalámi, párizsi, különféle májkrémek, miegymás — apropóján kérdezem a céhbelit: a magyar húsdömping, akárcsak a magyar gabona, rontja-e a termelô üzletét? Véleménye szerint erre csak egyértelmû válasz lehet: a román piac egyelôre nincs abban a helyzetben, hogy viszonylag elérhetô áron minôségi áruval legyen jelen.
Egy szó mint száz, Bölönyi József szerint ahhoz, hogy az élelmiszeripari cikkek kereslete, a vásárlóerô legalább kielégítô legyen, a jelenlegi viszonyok közt 10-20 százalékos állami ártámogatást kellene eszközölni. Csakhogy arra állambácsi semmiféle hajlandóságot nem jelez...
Úgyhogy marad az áldott jó és hûséges töpörtyü?
15 millió dollár a Doljchimért
Bár a versenytárgyaláson az EP Commerce Burgas, bolgár—orosz konzorciumnak ítélték oda a Doljchimet, az két hét alatt egyetlen szerzôdés elôtti feltételnek sem tudott eleget tenni. Elsôsorban a Román Kereskedelmi Banknak és a Bancorexnek kellett volna 6 millió dollár értékû összeget kifizetniük, mivel a Doljchim ennyivel volt adósuk. A történtek igazolták a gyanút: az EP Commerce Burgas nem fizetôképes. Következésképpen a Doljchim vezetését a Petrom veszi át 15,025 millió dollárért.
Növekednek a kötelezô tartalékok
A Román Nemzeti Bank (BNR) július 16-tól a jelenlegi 15 százalékról 20 százalékra emeli a kereskedelmi bankok számára elôírt minimális kötelezô tartalékokat. A rendelkezés mind a lejben, mind a devizában gyûjtött betétekre vonatkozik. A kereskedelmi bankok a központi banknál tartott kötelezô lejtartalékok után 22,5 százalék, a devizatartalékok után pedig 3,6 százalék kamatot kapnak. Pénzügyi szakértôk szerint a központi bank ezzel az
intézkedéssel egyrészt szeretné elejét venni a lejjel szembeni spekuláció, másrészt megpróbálja valamennyire feltölteni a BNR minimálisra apadt devizatartalékait.
Amerikai adománynak köszönhetôen kiépülhet a HIV-fertôzött, illetve AIDS-beteg személyek gyógykezelésének folyamatos ellenôrzését lehetôvé tévô laboratórium-hálózat az ország hat városában (Brassó, Craiova, Iasi, Konstanca, Marosvásárhely és Temesvár), mivel Romániában tragikusan magas a HIV-fertôzött, illetve AIDS-beteg gyermekek száma. Az amerikai székhelyû MSD gyógyszergyártó és -kutató társaság 1 millió dolláros adománya az ország jelenleg nyilvántartott 7600 HIV- fertôzöttjének, illetve AIDS-betegének nagy segítséget jelent. A betegek közül 6500 kiskorú - többségükben árvák vagy elhagyottak.
Vasárnap a magyar Szent István királyról elnevezett parkot avattak Mexikó Monterrey városában. A magyar állam alapításának millenniuma jegyében szervezett ünnepségen jelen volt Kosárka József mexikói magyar nagykövet, a helyi hatóságok több magas rangú képviselôje és ott voltak a helyi magyar kolónia tagjai is. Az új parkban felavatták José Sacal Testvériség címû szobrát is.
Súlyos károkat okoztak Belgium délnyugati részében a vasárnap éjjeli heves viharok. Az ôsi Tongres városának közelében több száz házat elöntött a víz, amely helyenként egy méter magasra emelkedett. Egyes utcák patakokká váltak, a közlekedés nehézkessé vagy lehetetlenné vált. A viharban autók borultak fel. Több helységben a tûzoltóknak kellett beavatkozniuk a következmények tompítása érdekében, de személyi sérülés nem történt. Vallóniában a viharok fennakadásokat okoztak a vasúti és a közúti közlekedésben. Különösen súlyos volt a helyzet Liege városának körzetében, ahol a reggeli csúcsforgalom a közúti alagutak járhatatlansága miatt több órára elakadt.
Közlekedési káosz Németországban is
Heves viharok és esôzések okoztak közlekedési zavart hétfôre virradóra Németország egyes részein is, elsôsorban Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. A rendôrség adatai szerint Viersen és Wesel járásokban fák ezreit és számos villanyoszlopot döntött az utakra a tomboló szél. Több országút és vasút járhatatlanná vált. Düsseldorf térségében a rendôrségnél és a tûzoltóságnál mindenki, aki képes, az eltakarítási munkákkal van elfoglalva. Itt már vasárnap este, az esôk kezdetén alig két óra leforgása alatt 22 közlekedési baleset történt. Ezek során 11 ember sérült meg, közülük néhányan súlyosan.
Cindy Crawford, a világhírû amerikai topmodell pénteken egészséges fiúgyermeknek adott életet Los Angeles egyik klinikáján. Az anya és gyermeke nagyon jól érzik magukat. Az AP jelentése szerint a kisfiú 3,74 kilogramm súllyal született, a hossza pedig 50,8 centiméter. A boldogságtól ragyogó szülôk — Cindy és a büszke apa, Rande Gerber — Presley Walkernek nevezték el elsôszülött gyermeküket. A jelenleg 33 éves Cindy Crawford 1998 májusában ment férjhez Rande Gerberhez. Becslések szerint Cindy a világ második leggazdagabb topmodellje, egy évvel ezelôtt szakértôk 36 millió dollárra értékelték vagyonát. Cindy Crawford 1995-ben vált el elôzô férjétôl, Richard Gere filmszínésztôl. Négy évig tartó házasságukból nem született gyermek.
A határ menti területekrôl fogad magyarországi és határon túli gyermekeket Nyíregyháza üdülôhelyén - Sóstó- gyógyfürdôn - a tegnap (július 5-én) megnyílt és július 13-án befejezôdô közlekedési tábor. A tábor lakóit azok közül a 10-14 évesek közül toborozták, akik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, illetve az ukrajnai Kárpátalján és a romániai Szatmár megyében különféle közlekedési versenyek legjobbjai voltak. A nyíregyházi táborban tartanak közlekedési versenyt és vetélkedôt, elôadások hangzanak el a bûn- és baleset- megelôzésrôl.
Erdôs Pál és matematikája címmel július 4-tôl 11-ig a Magyar Tudományos Akadémia, a Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Bolyai János Matematikai Társulat nemzetközi kongresszust tart az Akadémián. A kongresszusnak több mint 25 országból mintegy 450 résztvevôje lesz. Céljuk, hogy emléket állítsanak a két éve elhunyt világhírû magyar matematikusnak, és felmérjék Erdôs Pál tudományos örökségét. Erdôs Pál, a XX. század egyik legjelentôsebb és talán legnagyobb hatású matematikusa volt.
Tegnaptól életbe lépett az új léva Bulgáriában, amelybôl egy egység a régi 1000 lévának felel meg. A hivatalosan is "a három nullás levágásának" nevezett pénzbeváltás véget vetett a takarékok védelmében beindult tartós használati cikk- és ingatlanfelvásárlásái-láznak. A bolgár állam mintegy 10 millió márkát kölött el az új pénz bevezetésére. Év végéig párhuzamosan mindkét "lévát" lehet használni. Az üzletekben pedig egymás mellett lesz olvasható mind a régi, mind az új ár.
Vasárnaptól Szászrégenig személyvonattal, II. osztályon 7.400 lejért utazhatunk, Dédáig 10.700 lej, Csíkszeredáig 35.700 lej, Brassóig 46.500 lej, Bukarestig 66.000 lej a vonatjegy. Ha személyvonattal (II. osztályon) Kolozsvárra szeretnénk utazni, 26.000 lejt kell fizetnünk a jegyért, míg Temesvárra 51.500, Marosludasra 7.400, Székelykocsárdra 10.700 lej a jegy ára. A gyorsvonatokra a különbözet 1-250 kilométer távolságig 5.300 lej, míg 250 kilométer feletti távolságra 7.900 lej — tájékoztattak a Vasúti Menetjegyirodától.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete július 10-én, szombaton estte 7 órakor a maroskeresztúri kultúrotthonban Kincses Elôd megyei elnök, Kerekes Károly képviselô és Dávid Csaba FKT-elnök részvételével fórumot rendez.
Vasárnap délben a radnóti református parókia udvarán felállított kopjafánál emlékmûsort tartottak Petôfi Sándor halálának 150 évfordulója alkalmából. A költô személyiségét méltatta Német Edit helybéli magyar szakos tanárnô, valamint Erszényi Pál és Finna Ernô, az RMDSZ radnóti szervezetének titkára, illetve elnöke. A költô verseibôl szavaltak Nagylaki Csilla, Bartha Emese, Székely Csilla VII. és VIII. osztályos tanulók.
A Fókusz Öko Központ július 1—7. között Gyergyóremetén diáktábort szervezett, amelyre 25-en, nagyrészt a szervezet önkéntesei utaztak el. A diákok megismerkednek a környezettel, ugyanakkor radióaktivitás —, valamint vízminôségi méréseket is végeznek.
Hétfôtôl mind a felnôttek, mind a gyermekek 8.000 lej ellenében fürödhetnek naponta 10-18 óra között a megyeszékhelyi Május 1. strandon. A strand csütörtökönként vízcsere miatt zárva van.
A Conel marosvásárhelyi kirendeltsége értesíti a lakosságot, hogy szerdán, július 7-én 8-16 óra között nem lesz villanyáram Maroskeresztúron a Szôlô, Temetô, Mezô és Termés utcákban. Csütörtökön, július 8- án 8-16 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen az Arató utcában, a Predeal utcában a 86. és 87. számtól a Moldova utcáig, valamint a Tudor Vladimirescu utca 72-118., 105-147. számai között.
A Marosvásárhelyi Rádió szerda délelôtti Terefere mûsorának meghívottja Demény Árpád, a Romtelecom marosvásárhelyi kirendeltségének mûszaki igazgatója, aki az új ármódosításokról tájékoztatja a lakosságot és felel a 120-244-es telefonszámot hívók kérdéseire is.
Csütörtökön délután három órától szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba) jogi tan&a