Slobodan Milosevic jugoszláv elnök távozását, idô elôtti választásokat és átmeneti kormány megalakítását követelte kedden a Szövetség a változásokért (SZP) szerbiai ellenzéki tömörülés a Cacak városában megtartott, s nagyszabású ellenzéki tüntetéssorozat nyitányának szánt tüntetésén.

A jugoszláviai hadiállapot hét végi feloldása után elsô ízben tartott jelentôs ellenzéki megmozduláson a szervezôk becslése szerint mintegy 25 ezren vettek részt (a Beta belgrádi független hírügynökség ezzel szemben csak tízezresre tette a tömeget).

Vladan Batic, a Szerbia Kereszténydemokrata Párt (DHSS) elnöke katasztrofálisnak minôsítette Milosevic sokéves politikájának mérlegét, hangsúlyozva: nincsenek többé szerbek a Krajinában, Nyugat-Szlavóniában és Bosznia egy részén, mind kevesebben vannak Koszovóban is. — Összeveszített bennünket az egész világgal, egymillióan vagyunk munka nélkül, egymillió menekült van az országban. Ez Slobodan Milosevic politikájának eredménye — mondta Batic, a tribünrôl üzenve az államfônek: "Elég volt, menjen".

Vuk Obradovic, a Szociáldemokrácia elnöke a tüntetést követô sajtóértekezleten ismét Milosevic távozását, átmeneti kormány megalakítását, idô elôtti általános választások kiírását és a "sajtó felszabadítását" követelte. Hasonló követelésekkel állt elô Velimir Ilic cacaki polgármester, az Új Szerbia (NS) elnöke is, aki 43 napig bujkált a jugoszláv katonai rendôrség elôl, és most lépett elôször a nyilvánosság elé. Az ellenzéki vezetôk közölték, hogy hamarosan hasonló megmozdulásokat tartanak más szerb városokban is.

A rendôrség megpróbálta megakadályozni a tüntetést — elôbb betiltottnak mondta a megmozdulást, majd leállította a tüntetôket Cacakba szállító autóbuszokat -, ám a rendezvény javarészt békés mederben zajlott le. Az esemény kezdetén ismeretlenek pusztítást nem okozó, de hatalmas dörejt okozó robbanószerkezetet dobtak a résztvevôk közé, sérülés azonban nem történt. A tömeg "Vörös banda" felkiáltásokkal válaszolt a kisebb riadalmat kiváltó robbanásra.

Kész együttmûködni Ibrahim Rugova mérsékelt koszovói vezetôvel az új koszovói kormány megteremtése érdekében a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) "ideiglenes kormánya" — közölte kedden az ideiglenes vezetô testület szóvivôje.

Az UCK elsô embere, Hasim Thaqi vezeti a 17 párt képviseletével megalakított "ideiglenes kormányt". E pártok közül 13 volt jelen azon a megbeszélésen, amelyen a távollevô Rugovának, a Koszovói Demokratikus Liga (LDK) elnökének a további politikai folyamatba való bevonásáról döntöttek.

Remélhetôleg a LDK tagjai is részt vesznek további megbeszéléseinken, hogy az ideiglenes kormányban az összes albán párt képviselve legyen — idézte az AFP a szóvivôt.

A NATO légicsapásainak beszüntetése után a rambouillet-i tárgyalásokon részt vett albán küldöttség tagjai megállapodtak, hogy ideiglenes kormányt alakítanak, amelynek az UCK által kijelölt vezetô lesz az élén.

Rugova továbbra is Koszovó demokratikusan megválasztott elnökének tekinti magát. A tartomány közigazgatását a három éven belül megtartandó választásokig az ENSZ látja el.

A kormány mai ülésén döntést hozhat a Jugoszlávia elleni embargó feloldásáról — jelentette ki Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter.

A miniszter elmondta, hogy a kormány keddi rendkívüli ülésén megvitatták az embargó kérdését, s megállapították: Romániát komoly veszteségek érik az intézkedések alkalmazása miatt.

A rendkívüli kormányülésen Andrei Plesu külügyminiszter leszögezte, hogy Románia ebben a kérdésben megtesz minden szükséges lépést az Európai Uniónál, mivel a Jugoszlávia elleni büntetô intézkedéseknek nemcsak gazdasági, hanem politikai és diplomáciai vonatkozásai is vannak.

A büntetô intézkedések román részrôl való feloldását román üzleti körök és ellenzéki politikusok már attól a pillanattól kezdve követelni kezdték, ahogy a NATO a Jugoszlávia elleni légi támadások befejezése mellett döntött.

Adrian Nastase, a legnagyobb ellenzéki erô, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja elsô alelnöke kedden teljes tehetetlenséggel vádolta a román külpolitikát. Sajtóértekezletén az ellenzéki politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy az embargó által érintett román vállalatok akár bíróság elé is idézhetik a kormányt.

A Román Nemzeti Egységpárt az olajembargó azonnali feloldását sürgette. A párt közleménye szerint erre már azért is szükség van, mert a román gazdaság nagy veszteségeket szenvedett el a jugoszláviai konfliktus idején és Románia nem számíthat semilyen támogatásra a nemzetközi közözsség részérôl.

Ugyanakkor a Szövetség Romániáért (ApR) nevû párt azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Románia csak akkor tarthatná magát tovább az embargóhoz, ha az Európai Uniótól "megfelelô gazdasági garanciákat kap".

A politikai életben zajló vitával egyidôben a határôrség illetékesei bejelentették, hogy hétfôn a Duna vaskapui szakaszán egy határôr- járôr tüzet nyitott egy csempészcsónakra, s egy 21 éves román olajcsempészt agyonlôtt. A hétfôi incidens elôtt két nappal a Dunának ugyanezen a részén már tüzet nyitottak egy szerb olajcsempészre, de az a vízbe ugrott és sértetlenül eljutott a Duna szerbiai részén várakozó társai hajójára.

Románia amerikai segítséggel változtatja keleti határát katonai szempontból áthatolhatatlanná — jelentette ki Victor Babiuc védelmi miniszter, miután Washingtonban tárgyalásokat folytatott William Cohen amerikai védelmi miniszterrel.

A román védelmi miniszter washingtoni tárgyalásairól beszámoló Mediafax hírügynökség szerdai jelentésében részleteket nem említett. Csak arra emlékeztetett, hogy a két miniszter azt követôen beszélt a keleti román határ védelmének erôsítését szolgáló együttmûködésrôl, hogy Románia és Oroszország között nézeteltérés támadt a román légteret igénybe vevô orosz katonai repülôgépek ügyében.

A két miniszter tárgyalásain szó volt Románia NATO-csatlakozásának kérdésérôl. Cohen kijelentette: az Egyesült Államok szorosan együttmûködik Romániával annak érdekében, hogy segíteni tudjon a csatlakozási feltételeket kielégítô román katonai reform végrehajtásában — írta a Mediafax.

Bekövetkezett az, aminek veszélyére a MIÉP már korábban felhívta a figyelmet: a Vajdaságban elkezdôdött a magyarok elüldözése — mondta szokásos szerdai sajtótájékoztatóján Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke Budapesten.

A politikus kiemelte, hogy a Koszovóból most kivonult rendôri erôk számos tagja érkezett családostúl a tartományba. Ôket feltevése szerint a magyarok megüresedô házaiban akarják elszállásolni.

Hozzátette, hogy már több, általuk elkövetetett atrocitásról kapott hírt helyi magyaroktól a MIÉP.

— Ha ezek a cselekmények akadálytalanul folytatódnak, akár több százezres menekültáradat is elindulhat — mondta az MTI kérdésére Csurka István.

Csurka szerint most még családonként próbálják megfélemlíteni a magyarokat, de ezt akár tömeges üldözés is követheti.

— Ebben a helyzetben a magyarságnak kettôs feladata van: nem csak ki kell állnia testvéreiért, de arra is rá kell bírnia a budapesti kormányt, hogy lépjen fel ezeknek az embereknek az érdekében — mondta.

Megnyitották a forgalom elôtt a Vaskapu-2 átkelôt a román-jugoszláv határon, mintegy hatvan kilométerre a Drobeta-Turnu Severinnél lévô Vaskapu-1 határátkelôtôl.

A Mediafax hírügynökség szerdai jelentésében emlékeztetett arra, hogy a Vaskapu-2 határátkelô megnyitásáról már 1985-ben határozat született, de a jugoszláv fél mindeddig elzárkózott annak végrehajtásától, mert az új átkelôn át a Timok-völgyi románság lakta területre vezet az út, s a jugoszláv hatóságok az itt élô románokat nem ismerik el nemzeti kisebbségnek.

A Vaskapu-2 korszerûbb és nagyobb áteresztôképességû, s a román illetékesek arra számítanak, hogy hamarosan átveszi a Vaskapu-1 átkelô forgalmának legalább felét.

Javier Solana NATO-fôtitkár levélben mondott köszönetet Orbán Viktor miniszterelnöknek és Magyarországnak a Jugoszlávia elleni NATO-csapás során tanúsított együttmûködésért.

— A koszovói konfliktus befejezôdésével szeretném kifejezni személyes köszönetemet és megbecsülésemet mindenért, amit közösen vittünk véghez a válság alatt — írta a NATO fôtitkára abban a levélben, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal sajtóirodája szerdán juttatott el az MTI-hez.

Javier Solana rámutatott arra, hogy valamennyi szövetséges hozzájárulása és a közöttük lévô egység fenntartása tette lehetôvé az akció sikerét. Hozzátette, hogy ez a válság alatti együttmûködés hozzájárult egy igazságosabb, stabilabb és sikeresebb Európa megteremtéséhez.

Emlékeztetett arra, hogy Magyarország csupán néhány nappal a légicsapások megindulása elôtt vált a katonai szövetség tagjává, s Magyarország az egyetlen NATO-tagállam, amely szomszédos Jugoszláviával.

Kiemelte: magától éretetôdô, hogy a Vajdaságban élô magyar kisebbség sorsa különösen fontos a magyar vezetésnek.

Fontosnak nevezte Koszovó, valamint az egész a balkáni térség biztonságának és jólétének megteremtését, amelyben — mint írta — Magyarország teljes mértékben szerepet játszhat.

Mert akárhogy forgatjuk, tesszük-vesszük, a megye román nyelvû sajtója tartós hadjáratot folytat a magyar nyelv ellen. Ez akkor is így van, ha most a Marosvásárhelyi Napok alkalmával a célgömbön éppen Fodor Imre meg Valentina Lucian látszik állni. Az elôbbi ugyen nyilvánvalóbban a majdani helyhatósági választásokra szóló hangulatkeltés jegyében. Utóbbinak — feltehetôen — a Pro Európás múltja fekszi meg mindig némelyek gyomrát. Ezentúl van az, hogy az egyes lapok szerzôi bárhogy is igyekeznek álcázni, szó szót hozva önmagukat leplezik le: a Napok "értékelése" címén elmésnek szánt fejtegetéseikbôl rendre elôbukkan zsigeri ellenszenvük a magyar nyelvvel szemben.

Jó, ha helyzettudatunknál vagyunk, s felismerjük, hogy demokratikus álarcban vagy anélkül erôk és indulatok szövetkeznek szüntelenül ellenünk, s nincs sok jelentôsége annak, hogy ez történelmi "fájdalomból" vagy aktuális érdekbôl táplálkozik. Az eredmény a fontos, és az, hogy a szóban forgók mindent képesek maguk körül lerombolni, ami számukra idegennek tetszik. S a román sovinizmusnak mi lehet idegenebb, mint a magyar nyelv, amely sokévszázados kultúrát, civilizációt teremtett ezen a földön. A szülôföldünkön.

Kissé árnyalva a kérdést, a szóban forgó magyarokat amúgy "szeretik", azaz mímelniük kell a szeretetet, hiszen a tájainkon élô magyarok munkája nélkül annyira sem mennének, mint most. Így mi marad, amibe beleköthetnek? A valónkat ôrzô nyelvünk, el a nemzeti szimbólumainkig, s a nemzeti kultúrát átörökítô oktatásig. Legyünk hát helyzettudatunknál! Alább minapi indulathullámból adunk ízelítôt olvasóinknak.

A Recursban olvasható egy írás De la Fülöp György la Leonardo DiCaprio címmel, amelynek a szerzôje igazi elmés mutatvánnyal áll elô. Az nem tetszik neki, hogy nem Oscardíj-osztás színvonalú volt a díszpolgári cím adományozás ceremóniája. Szemellenzôje mögül észre sem veszi, hogy — jó vagy rossz a ceremónia — valójában egy város becsüli meg ezzel a gesztussal arra érdemes polgárait. A szerzô nem is nagyon takargatott szándékát ismerve már nem csodálkozhatunk azon, ha elfelejt arról szólni, hogy nemcsak az általa említett Fülöp György és Lestyán Ferenc érdemelte ki a díszpolgári címet, hanem Ioan Popa és Maximilian Liviu Sabau görög katolikus lelkészek is. Arról nem is beszélve, hogy egy sor külföldi kapott Pro Urbe-díjat mindazért, amit a városért igyekeztek és igyekeznek ôrizetlenül tenni azokkal ellentétben, akik — mint a szóban forgó írás szerzôje is — állítólag vásárhelyiek, de a közért végzett "tevékenységük" abban merül ki, hogy leszólják más jószándékú erôfeszítéseit. Az ilyenszerû "teljesítményre" sem ártana megfelelô díjazást kitalálni. Esetleg olyasmit, amirôl írását színesítve a szerzô is megemlékezik, amikor felidézi a város elöljáróinak fôtéri kocsikázását, hogy aszongya: "maskarádé, kétnyelvô szónoklatokkal, Korvin Mátyás üzenetei, és hivatalos kocsikázás, közepesen felújított hintókkal".

A kicsinyesség díját is odaítélhetnék nekik, ugyanis a vattacukorról és a sörrôl mi más jut(hat)na eszébe, mint hogy "a polgármesteri hivatalban alig hallani román szót" keveréke. Érdekes hallucinációt okoz egyeseknek a vattacukor és a sör. Tudósok is odafigyelhetnének rá!

A Marosvásárhely Fodor's & Valentina's Days szerzôje, szintén a Recursban, európai színezetet igyekszik mímelni. Nem sokáig sikerül neki, hamarosan rátér a "lényegre", kijelenti, hogy "más fáj neki". Amiben egy percig sem kételkedtünk. Éspedig az, hogy — legalábbis szerinte — "a fodorok és valentinák" nem a hagyományokat tisztelték meg a rendezvénysorozattal, hanem a fiatalokat "a sötét középkorba akarják visszavetni", ugyanis — a szerzô "vaslogikája" értelmében — a mai "fiatalok a komputer szagát jobban szeretik a trágya vagy a puskapor szagánál", s hogy inkább beszélnek angolul, mint "bizonyos beszûkült kisebbségi nyelveken". Vagyis "témában" vagyunk. De még itt sem áll meg a cikkíró, hanem elsírja, hogy amíg "Fodor Imre hajdani székelyei" annak idején a várban szeparatista tevékenységet folytattak, addig a szegény románok kapáltak, kaszáltak, nyájakat terelgették, hogy "a várbeli uraknak jól menjen a dolga".

Adrian Moisoiut legalább becsülhetjük. Nem is mímeli a demokratát, egyenesen beszél. Akárcsak szellemi rokona a PUNR-ben, Vasile Dobrescu szenátor, történész(!), értelmiségi(!), aki egész cikksorozatot szentelt a napokban az anyanyelv (természetesen a magyar) közéleti használatának úgymond törvénytelenségérôl, alkotmányellenességérôl. Nagyon fájhat neki.

Adrian Moisoiunak, a Nagy-Románia Párt helyi vezetôjének, egyetemi tanárnak a Marosvásárhelyi Napokra szóló meghívó okozott fájdalmakat. Igen megható, hogy a meghívónak mindjárt a magyar nyelvû oldalát vette észre, még azt is elfelejtve, hogy ôt a másik oldalon szólították meg. A meghívó magyar nyelvû sorai azoknak szólt, akiknek — tetszik, nem tetszik — a magyar az anyanyelve. Ettôl lett aztán a PRM- vezér látomásában "irredentista" az ünnepség. Az ügyben viszonylag messze elmegy Moisoiu úr. A Cuvântul liberben egyenesen nyílt levelet intéz Marosvásárhely polgármesteréhez, amelyben amellett, hogy a szemére veti, miszerint a meghívót két nyelven szerkesztették, nem felejtve el megemlíteni az alkotmány ama bizonyos cikkelyét, mely szerint — ugye — az ország egyetlen hivatalos nyelve a román, addig képes elfantáziálni, hogy a kétnyelvû meghívó kapcsán végül Koszovónál köt ki. Meghiszem, jól jönne neki és bajtársainak egy kis etnikai tisztogatás — szerb módra! Aztán felteszi a szónoki kérdést: Ezt a szerepet szánta Fodor Imrének az RMDSZ? Végül azt írja az ominózus nyílt levélben, hogy ô bizony nem hajlandó részt venni semmiféle "irredenta" rendezvényen, ezért távol marad a Napokról. Még jó, hogy megírta, különben senki észre nem vette volna, hogy nincs ott! Ugyanis senkinek sem hiányzott.

Az elkövetkezô Vásárhelyi Napokra tett néhány javaslat a Cuvântul liberben látott napvilágot, a Moisoiu féle reagálás primitív utánzataként. Örvendetes, hogy a szerzô anyanyelve révén hitelesen össze tudta vetni a Napok mûsorfüzetének román, illetve magyar változatát. Ha a stílusát nem is méltányolhatjuk, kitartó türelmének mindenképpen elismeréssel adózhatunk. Hiszen minô kitartás kell ahhoz, hogy valaki júniusi kánikulában huszonegynéhány oldalon át képes "kákán" csomót keresni. Olyasmiket, hogy példának okáért, a Napok programjában nevetségesen sok minden magyarul van leírva. Attól még jobban felháborodik, hogy úgymond erôltetik az utcanevek magyarra való lefordítását, és felsorol jónéhányat, amelyeknek a nevét — égbekiáltó módon! — magyarul is le merték írni. Mint például Somnului - Harcsa, Piata Trandafirilor - Rózsák tere, Pompierilor - Tûzoltók, Strâmba - Görbe, Ghiocelului - Hóvirág, Livezeni - Jeddi, Piata Victoriei - Gyôzelem tér. Mit neki, hogy meg sem született, amikor a Horea utca Harcsa utca volt már, s a Strâmba-t is Görbének mondták. S mit ad az Isten!, felfedezi, hogy Reghint egyenesen Szászrégennek nevezik, márpedig mondja ki a szentenciát a szerzô, Reghin csak egy van! Ráadásul azt állítja (magáról), hogy egy csepp rosszindulat sem szorult belé, ô mindössze arra akar figyelmeztetni, hogy "a törvények mindenki számára kötelezôek, függetlenül attól, hogy otthon milyen nyelvet beszélnek".

Végszóként el kell még mondanunk, hogy a szóban forgókat elôítéletektôl terhes produkciójuk során az sem zavarta, hogy az elkerülhetetlen szervezési elégtelenségek dacára, a Napok elôtt, alatt és utána, megpezsdült a város élete: a kereskedôk kereskedtek, a mûvészek a kultúra értékeit mutatták be változatosan, színesen, a sportolók és közönségük a versenyek színhelyeit töltötték meg. Azok pedig, akiknek mindezt szervezték a fanyalgók, áskálódók, s acsarkodók kedvét szegô módon "vették a lapot". Minden jóhiszemû ember találhatott kedvére valót. S az iméntieket egybevetve, különös, hogy némelyeket mennyire ki tud hozni a sodrából egy sikeres, hasznos és szükséges rendezvény. Különösen, ha kétnyelvû.

Tegyük hozzá: mindezek nem csak alkalmi megnyilvánulásai az idézett sajtónak, amelyet némelyek egy kis jóindulatért valósággal körüludvarolnak mostanság. Tartós foglalatosság, ami a háttérben meghúzódó politikai indíttatás révén jelenséggé áll össze. S mint ilyen, megérdemelné az RMDSZ, s a tanácsi RMDSZ frakciók behatóbb figyelmét. Végtére is, ez a legforróbb területe az általuk felvállalt érdekvédelemnek.

Szerdán a szlovák parlamentben elkezdôdött annak a kisebbségi nyelvtörvény-tervezetnek a vitája, amelyet a kormánykoalíció három szlovák pártja a negyedik kormányzati partner, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) súlyos ellenvetései ellenére terjesztett a parlament elé.

Röviddel a parlamenti vita kezdete elôtt az MKP vezetôi heti rendes sajtótájékoztatójukon ismét megerôsítették: a kabinet tervezetét a továbbiakben sem tudják támogatni, mert elfogadhatatlannak tartják. Ezért, mint ismeretes, az MKP saját kisebbségi nyelvtörvény-tervezetet terjesztett a törvényhozás elé, mert úgy ítéli meg, hogy a szlovák tervezet nem megfelelôen szabályozza a kisebbségek nyelvhasználatát, és nem ellensúlyozza a szlovák államnyelv védelmérôl szóló — évek óta hatályos — törvény kisebbségi nyelvhasználatot korlátozó rendelkezéseit. Az MKP tudja: a saját tervezete sem a kormánykoalíció, sem az ellenzéki pártok részérôl nem számíthat számottevô támogatásra. Az MKP a koalíciós tervezet lehetséges módosításaiban bízik, és ennek érdekében számos módosító indítvány elôterjesztésével készül a várhatóan elhúzódó parlamenti vitára.

A parlamenti vita azzal kezdôdött, hogy Milan Knazko kulturális miniszter, a koalíciós tervezet elôterjesztôje a törvény szentesítésének gyorsított eljárását javasolta. Tudvalevô, hogy e törvény megszületése és elfogadhatóságának mértéke döntôen meghatározhatja majd, hogy decemberben, az Európai Unió helsinki csúcsértekezletén Szlovákiát átsorolják-e a csatlakozásra esélyes országok elsô körébe.

A vita elsô, ellenzéki felszólalói szerint a kisebbségi nyelvtörvényre nincs szükség, hiszen — mint hangoztatták — "annak hiánya nem veszélyezteti az állam biztonságát, és emberi jogokat sem sért". A nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) azt indítványozta, hogy töröljék a napirendbôl e törvény vitáját, és a szentesítés gndolatát eleve vessék el.

A másik ellenzéki párt, a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezérszónoka, Ján Cuper irredentizmustól vezérelt kizárólagossági törekvésekkel vádolta meg a magyarokat, akik végsô céljuk szerint az autonómia megteremtésére törekszenek". A HZDS- frakció másik képviselôje, Katarína Tóthová "elrettentô példaként" hozta fel a "Vajdaság esetét", mondván, hogy a magyar lobby máris a Vajdaság északi területeinek visszacsatolására összpontosít. Mint mondta, bármilyen, kivált a szlovákiai magyarok érdekeinek kedvezô nyelvtörvény elfogadása a vajdaságihoz hasonló fejleményekhez vezethet, hiszen egy Tóthová által nem megnevezett, de idézett "vezetô magyar politikus szerint: Magyarország ott van, ahol magyarok élnek".

Az ellenzék várhatóan a szokásos taktikával, felszólalások és "érdemi megjegyzések" végtelen sorozatával késlelteti majd a parlamenti folyamatot. A kabinet három szlovák pártja viszont alapvetôen abban érdekelt, hogy még ezen az ülésen elfogadják a törvényt, mert az ülés végeztével kezdetét veszi a törvényhozás nyári szünete.

Eduard Kukan szlovák külügyminiszter szerint külföldön nem fog politikai aggodalmat kiváltani a kisebbségi nyelvtörvény parlament elé terjesztett két változata abban az esetben, ,,ha a tervezetet a megfelelô európai szervezetekkel, így az Európa Tanáccsal és más európai intézményekkel folytatott tárgyalásokon úgy ítélik meg, hogy teljesíti az európai feltételeket.,,

Kukan ezért indokolatlannak találja azokat a felvetéseket, amelyek szerint a ,,kisebbségi nyelvek használatáról készülô törvény,, kedvezôtlenül alakítaná Szlovákia országképét. A miniszter a külföldön szolgálatot teljesítô szlovák nagykövetek évi értekezletén mondott hetfôn beszédet.

A szlovák diplomácia vezetôje szerint az ország külpolitikai törekvéseiben a továbbiakban is a NATO-, az EU- és az OECD-tagság megvalósítása élvez elsôbbséget, és Szlovákia a jövôben sem kíván lemondani arról, hogy bekerüljön az ENSZ Biztonsági Tanácsába.

A csatlakozást célzó folyamatok során Szlovákia megbízható partnernek akar bizonyulni, ezért remélhetô, hogy az Európai Unió decemberben esedékes helsinki csúcsértekezletén Szlovákiát átsorolják az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok elsô körébe, de ennek érdekében ,,új, esélyerôsítô munkamódszereket kell alkalmazni.,, Az ország jelenlegi politikai vezetése a korábbinál jobb országképet tudott kialakítani, de a még kedvezôbb megítélés érdekében ,,konkrétabb eredményeket kell elérni,, — így Kukan.

A szenátus megszavazta az oktatási törvényt

Tegnap szavazott a felsôház a tanügyi törvényrôl. A rossz elôjelek, az utóbbi napokban újólag felkorbácsolt indulatok ellenére, az RMDSZ koalíciós partnerei tartották adott szavukat. Így........arányú szavazással, a kisebbségek számára kedvezô változat emelkedik törvényerôre.

Emlékeztetôül: az 1991-ben elfogadott tanügyi törvény számos diszkriminatív intézkedést tartalmazott, amelyek hátrányosan érintették a nemzeti kisebbségeket, illetve az anyanyelvi oktatást. Az 1996-os választások nyomán hatalomra került demokratikus kormánykoalíció megpróbált a helyzeten javítani. Victor Ciorbea kabinetje két sürgôsségi rendeletet adott ki, a 22-es számút, illetve a 36-osat. Elôbbi a helyi közigazgatási törvényt, utóbbi pedig az oktatási törvényt kívánta módosítani. Mindkettô nagy viharokat kavart a parlament két házában, s nem csupán a nacionalista pártok körében. A koalíciós pártok egyes tagjai, élükön George Pruteanu szenátorral együtt fûtötték a hangulatot a magyarok, de fôleg az RMDSZ ellen. Pruteanut emiatt elôbb az oktatási szakbizottság elnöki tisztségébôl menesztették, majd a Parasztpártból. Victor Ciorbeának is le kellett mondania, a tanügyi törvény vitája azonban tovább folytatódott. Most úgy látszik végre, mégis egy, a nemzeti kisebbségek számára is elfogadható változat születik. A képviselôházi szavazást követôen, tegnap a szenátus is szavazott a törvényrôl.

Markó Béla szenátor, az RMDSZ szövetségi elnöke nyilatkozott lapunknak arról, hogy mit fogadtak el az RMDSZ javaslatai közül, s egyáltalán mi a jelentôsége ennek a szavazásnak?

A szenátor elmondta, hogy a törvény mostani formájában tartalmazza a számunkra fontos rendelkezéseket. Benne van az anyanyelvû felvételirôl szóló rendelkezés, elôírja a teljes körû anyanyelvû szakoktatáshoz való jogot minden szakon. Ezen kívül — tájékoztatott az RMDSZ elnöke — fontos rendelkezéseket tartalmaz az oktatás megszervezésére, a létszám alatti osztályok létrehozatalára, a dokumentumok nyelvére vonatkozóan is.

Nagyon fontos számunkra, hogy elfogadták az oly sok vihart kavart, az anyanyelvû felsôfokú oktatásról szóló 123-as cikkelyt is. Ennek értelmében létre lehet hozni anyanyelven csoportokat, tagozatokat, fakultásokat, karokat. A multikulturális felsôfokú intézményeket és azok tanítási nyelvét külön törvény szabályozza. Kiesett a multikulturális egyetemek mûködésére vonatkozó 184-es cikkely. De a lényeg, hogy mindaz, amiért az RMDSZ oly sokat harcolt, benne van a szenátus által tegnap megszavazott törvényben.

Az RMDSZ elnökétôl megtudtuk, hogy egyetlen diszkriminatív rendelkezés maradt benne a törvényben, amely a történelem és földrajz oktatásáról rendelkezik a gimnáziumban és líceumban. Viszont a román nyelv tanítására vonatkozó elôírások jobbak, mint az eredeti törvényben. Például az V.-VIII. osztályokban a román anyanyelvûekével azonos tanterv szerint, de külön tankönyvbôl történik az oktatás.

Kérdésre válaszolva Markó Béla elmondta, hogy a számunkra fontos cikkelyeket mind a képviselôház, mind a szenátus elfogadta, ezekrôl a cikkelyekrôl tehát nem lesz vita az együttes ülésen, csupán a bennünket már nem érintô kérdésekben alakulhat ki nézetkülönbség. A szenátor elégedett volt, mivel, mint mondta, meglepetésére, még a legnagyobb ellenzéki párt, a Ion Iliescu által vezetett Társadalmi Demokrácia Pártja is a 123-as cikkely, illetve a törvény mellett szavazott.

Mint a Rompres jelentésébôl kiderül, a koalíció és az ellenzék reprezentánsai megállapodtak, hogy szavazatokat cserélnek két szakasz tekintetében. Az RTDP javasolta annak a szakasznak a kiiktatását, amelyet az egyeztetô bizottság szövegezett meg a multikulturális oktatásra vonatkozóan, míg a koalíció kérte annak a szakasznak a megôrzését, amely feljogosítja az egyetemeket anyanyelvük fakultások létesítésére.

A szavazás elégtételt adott a hatalomnak, míg az RTDP be kellett érje kevesebbel, mivel a kiiktatott szöveg az alsóházi változatban megörzôdött, így a csütörtöki együttes ülésen ismét a plénum elé kerül, s ennek döntenie kell, hogy marad vagy törlik a törvénybôl. Egyeztetni kell a mai ülésen a kötelezô oktatás idôtartamát is, mivel a bizottság által javasolt kötelezô kilenc osztályos oktatási formát átalakították.

1. Már évek óta közkedvelt beugrató kérdés, amelyet általában politikusoknak, közéleti személyiségeknek tesz fel a román média — "Ön kinek drukkolna egy Románia—Magyarország futballmérkôzésen?"

Erre a kérdésre ki-ki vérmérsékletének és politikai beállítottságának megfelelôen válaszol.

Az én válaszom erre a kérdésre az, hogy nagyon szeretnék már Romániának drukkolni, amelynek lakója és állampolgára vagyok.

De sajnos, ezt ma még nem tudom megtenni, annál az egyszerû oknál fogva, hogy ezt az országot ma még nem érzem igazán a magaménak. Egyszóval, rosszul érzem benne magam.

2. De hát ezen nincs miért csodálkozni.

Elég, ha a nyuszi meg a medve szintén közszájon forgó adomájára gondolok. Ha felteszi a sapkát, az a baj, ha meg leveszi, akkor meg az, hogy miért vette le. Mert lám, hogy ismét a futballnál maradjak, ablakbetörés és szitkozódás akkor is lenne, ha teszem azt a Románia—Magyarország mérkôzésen a magyarok nyernek, vagy ha döntetlent játszottak volna.

Itt a hangsúly nem az eredményen van, hanem a magyaron. Ez egy olyan szó, amelyet ebben az országban a többségi nemzetnek gyûlölnie kell.

És a sajtó — a tévé, a politikum az óvódától az egyetemig-nap mint nap több millió ifjú szívébe adagolja a gyûlölet mérgét. Mert mivel magyarázható, hogy román egyetemi hallgatók tüntetnek a magyar egyetem ellen — vagy az, hogy nemrég egy csíkszeredai kisiskolásokból álló kirándulócsoportot Segesváron román középiskolás diákok pusztán csak azért köpdöstek le, mert magyarul beszéltek egymás között.

3. És most elérkezett az ideje annak, hogy immár a magyarul tanuló ifjaink is részt vegyenek a maguk kiközösítésében.

És ez történik annak az országnak a résztáján, amelyet Erdély néven tart számon a köztudat — és amelyet ôseink 1100 évvel ezelôtt foglaltak el —, és hosszú ideig magukénak tudtak.

4. Újságban olvasom, hogy nem kell akkora fontosságot tulajdonítani a földrajznak, hisz az csak egy tantárgy a sok közül. Ez így igaz — csak egy tantárgy és méghozzá nem a legfontosabb —, teszem hozzá a megszokott hibás értékítéletet. De ki döntheti el, és mi alapján, hogy mi a legfontosabb?!

5. Nem tudom, más hogy van vele, de én attól, ha nevén nevezem a dolgokat jobban érzem magam. Olyanformán, mint az elôdeim több mint ezer éven át tették, és teszik még ma is szerte e hazában. Idegen nyelvû környezetben jelentéktelennek látszó dolgok is segítik az otthonérzés tudatát. Mert, ha én — teszem azt — elmegyek Alkenyérre, amely Sibot néven szerepel mindenütt (falutábla, térkép, köztudat), akkor a kenyérmezei ütközet és Kinizsi Pál jut eszembe még akkor is, ha az állomás épülete mellett emelkedô, a századelôn felavatott, akkor Kinizsi Pál, ma Paul Chinezunak átkeresztelt szoborra tekintek. Tovább már Kinizsi Pál ereje segít, hogy Ópiski (Simerici) érintésével az 1849-es csatazaj közepette eljussak Dévára. A monda szerint a város felett emelkedô magas Déva várába falazta be feleségét Kômûves Kelemen, hogy a falak ne omoljanak le. Ezzel a vérrel átitatott kötôanyaggal illesztem szorosabbá magyarságtudatom tégláit, hogy eljussak Világosig (ma Siria), majd pár száz kilométerrel északabbra Nagymajtényra — a mostani Moftimiu Mare-ig — hajdani vesztett csaták színhelyére. Azzal a tudattal fordulok vissza innen a Székelyföld irányába, hogy a térdrebukások után mindig volt erônk talpra állni. Selymesilosván (Ilisuan) Toldi szellemét idézem, Zilahról (Zalau) Wesselényi és Ady kísér Kolozsvárra (Cluj-Napoca), ahol Mátyás, az igazságos király lován vágtatok Keresztesmezôre (Câmpie) — erdélyi hadak középkori találkozóhelyére, átmegyek Aranyosgyéresen (Câmpia Turzii), ahol már gyéren van arany az Aranyos vizében (Aries), majd Hadrév (Hadareni) érintésével elhagyom a hajdani Aranyosszéket.

Ezen a hosszú úton többségében románok lakta településeken vezetett utam, ahol a helynevek és a történelmi események ismerete segítette otthonságérzetemet.

A Székelyföldhöz tartozó Maros megyébe Nyárádtônél (Ungheni) lépek be. Innen Szovátáig mindenütt székely-magyarok lakta településeken megyek végig. Tudom, hogy ez így van a házak, a kapuk, a templomok, a helyenként villanypóznákra és nem hivatalos oszlopokra félénken felhelyezett falutáblák, amelyeken magyarul is szerepelnek a helységek, mind ezt sugallják, bár a feliratok csak román nyelven értekeznek velem. Régi bevett szokás szerint fentrôl ma sem akarják az átutazók tudomására hozni a másságot.

Aztán Parajdnál belépek Hargita megyébe, ahol kétnyelvû helységnévtáblák, kétnyelvû feliratok, magyar személyiségekrôl elnevezett iskolák, mûvelôdési otthonok adják tudtomra, hogy egy természetes és magától értetôdô állapot tükrözôdésének vagyok szemtanúja. Itt már helyreáll a közérzetem, a biztonságérzetem is nagyobb, és igazából otthon érzem magam e hazában. Itt nem parancsolja be senki anyanyelvem szavait sehonnan, jól elfér egymás mellett a román és a magyar felirat. Mindketten jól érzik magukat, nem mint odaát, a Székelyföld más részében, ahol csak a hivatalos nyelv számít. Ez hát az én otthonom, szülôföldem, hazám. Itt rám is számítanak, mert becsülik nyelvemet.

6. És most lendítsünk az idô kerekén vagy 50 évet, és álljunk meg a Chichis falu déli részén, a Râul Negru folyó mellett, amely kettéosztja a Depresiunea Brasovuluit és vessünk egy pillantást a Grupa Sudica a Carpatilor Orientali-ra, ahol látható a Muntii Brasovului, a M-tii Ciucas, Penteleu, Siriu, Tataru, Piatra Mare, Cristian, Piatra Craiului, északra a M-tii Baraoltului lábánál pedig Sfântu Gheorghe, még távolabb a Mesteacanul de la Reci, Comolau, Sântiolunca és Ozun településekkel.

Magyarra fordítva nem háromszékiek számára ez a szöveg így hangzik: "És most lendítsünk az idô kerekén vagy ötven évet és ha magyarul tanuljuk a földrajzot, akkor, ha egy szilágysági, érmelléki, kalotaszegi, bánsági vagy teszem azt mezôségi magyar iskolásokból álló kiránduló sereg megáll a Kökösi híd mellett, a Gábor Áron emlékoszlopától nem messze, a Feketeügy partján, amely elválasztja Háromszéket a Barcaságtól, másképpen Királyföldjétôl, Szászok földjétôl, ahonnan belátható a Keleti Kárpátok déli hegycsoportjához tartozó hegykeret a Csukás, a Pintilló, a Szilonhavas, a Tatárhavas, a Nagykôhavas, Keresztényhavas (Diákok havasa, Schuller) és a Királykô — északra pedig a Baróti hegység lábához simuló Sepsiszentgyörgy, távolabb a Rétyi Nyír vagy Székelyszahara, Komolló, Szentivánlaborfalva (Laborfalvi Róza — Jókai Mór felesége szülôfaluja) és Uzon (Beke György szülôfaluja) településekkel.

És nincs Erdélynek oly része, amelyet hasonlóképpen ne lehetne magyarul is bemutatni.

7. Talán komikusnak tûnik az elsô szöveg, de 50 év múlva ez vár ránk, ha nem teszünk azért, hogy a földrajzot és a történelmet magyarul tanulhassák gyermekeink az iskolában. Akkor szókincsük mintegy 30%-kal lesz szegényebb, mint most.

De még ez is elviselhetô lenne. A legnagyobb baj az, hogy amit nem érez magáénak az ember, arról könnyen lemond. Márpedig , hogy érezze annak, ha érzelmileg nem kötôdik hozzá?! Mert a nyelv az, ami ehhez a tájhoz, vidékhez, országhoz köt.

Falvak és városok, a környezô dombok, mezôk, hegyek, folyók, patakok magyar neveinek sokasága, még akkor is, ha már egy magyar sem él ott. Példa erre a Gyulafehérvár melletti Marosszentimre, ahol már csak a Hunyadi János által épített gótikus református templom jelzi hajdani ottlétünket.

De ugyanúgy magunkénak érezzük a lengyelországi Ószandec (Stary Lacz) települést is, ahol II. János Pál pápa ez év július 16- án szentté avatta Árpád-házi Boldog Kingát, IV. Béla magyar király leányát, erkölcsös, tiszta élete elismeréseként. És ezért nem Stary Lacznak, hanem a mi nyelvünkön Ószandecnek nevezzük, olyanformán, ahogy azt Kinga is nevezte több mint hétszáz évvel elôbb.

8. A világ egyik legérdekesebb névhasználati vidékén élünk. Erdély földjén a vizeknek, a földnek és a rajta levô alakulatoknak (erdôk, legelôk, puszták, birtokok, települések stb.) évezredek óta több nevük is van, amelyek a mai napig fennmaradtak. És 1100 év óta magyar nevük is van. Elég, ha Kolozsvárt említem, amely már volt Napoca és Klausenburg is, vagy Szamosújvárt, amely falukorában Gherla, városkorában az örmény városalapítók nyelvén Armenopolis lett. Ebbôl keletkezett a késôbbi Szamosújvár magyarul, majd Gherla románul. Mi több, a magyar helynevek a többi országrészre is átterjedtek, példa erre a hajdani Drobeta, mely elôbb volt Szörény vára, mint Turnu Severin.

9. Mi szakmabeliek nagyjából ismerjük (illik ismerni) a Kárpát-medence magyar helyneveit, de a túlnyomó többség csak 25, esetenként 50-100 km-es körzetben igazodik el magyarul is. Azon túl már magyarok által lakott vidékeken is idegennek érzi magát, nem lévén egyetlenegy támpont sem otthonérzetének az erôsítésére.

Mert attól, hogy Clujt Kolozsvárnak, Aiudot Nagyenyednek és Vladeasát Vigyázó (Kalota) hegynek nevezzük, és az iskolákban is így tanítjuk, nem feltétlenül változnak meg a határok.

De ezzel a gesztussal közel kétmillió magyarnak adjuk vissza megingott önbizalmát, és fokozzuk otthonságérzetét abban az országban, ahol még mindig mostohának érzi magát.

10. Negyven éven keresztül arra kényszerítettek, hogy nyomorékként tengessük életünket és lehajtott fôvel járjunk. És még most is vannak olyanok, akik alattvalókra és beosztottakra akarják felosztani a világot, akik az emberi jogokat testsúly szerint próbálják osztogatni, azaz a nemzetközösségek létszámától függôen. Pedig a Nap egyformán süt mindenkire. Olyan országban akarunk élni, amelyet nemcsak egy nemzet számára hoztak létre. A szülôföld mellé hazát is kérünk, egy tágas Romániát, hogyha majd sor kerül ismét arra a meccsre, együtt mondhassuk román polgártársainkkal — "Hajrá Románia!"

11. A társadalom feloszlik politikusokra és nem politikusokra. De jóval több azoknak a száma, akik nem politikusként is viselik a magyarságukat — és vele a nyelvet. Nélküle nem élhetünk, nem létezhetünk. Ez egy burok, ami véd. Kapocs, kötelék és egyre inkább szomorú és szigorú kötelesség.

A földrajz mint tantárgy apróságnak tûnik. De vannak olyan apróságok, amelyek idôvel nagy bajok okozói lehetnek. Ajánlatos hát komolyan venni ôket, annál is inkább, mert számadással tartozunk az idôben utánunk következô nemzedékeknek.

Tôlünk, a mindennapok emberétôl, a mai szülôktôl és leendô nagyszülôktôl függ, hogy milyen jövôt fogalmazunk meg gyermekeink, unokáink számára.

1998 januárjától 230, júliusától 355, októberétôl 450 lejt fizettünk a földgáz köbméteréért, idén februárban (amikor 11.500 lej volt az amerikai dollár hivatalos árfolyama) 575 lejre emelték az árát. Most, mint hírlik, újabb tarifa-kiigazítás következik. Errôl tudakozódtunk Sabin Pacurar gazdasági igazgatótól a marosvásárhelyi Distrigaz Nord részvénytársaságnál.

Minek alapján?

Mi a jogi háttere a díjmódosításnak? — érdeklôdtünk mindenekelôtt. A válasz úgy hangzott, hogy az ipari és kereskedelmi minisztérium szintjén hoztak ilyen értelmû határozatot. A tárcánál folyó év június 7-én 256328-as számmal beiktatott jegyzékbôl az derült ki, hogy egységesítették a földgáz árát. Gyakorlatilag most már a belföldi eredetû metánkeveréket köbméterenként 900 lejért adják mind az ipari és nem ipari gazdasági egységeknek, mind a lakosságnak.

Véleményem szerint hiba volt mostanig úgy támogatni a földgáz árát, hogy figyelmen kívül hagyták a fogyasztók jövedelmét — jelentette ki interjúadónk. Majd azzal folytatta, hogy nem volt szerencsés olyan módon kedvezményezni a háztartási és lakossági fogyasztást, hogy az ehhez szükséges árszubvenciót a közületekkel fizettették meg, magasabb földgázár formájában. Egyszóval, mint mondta, amennyire nem híve a "keresztirányú" ártámogatásnak, annál inkább a valós ár alkalmazásának.

Amikor azonban rákérdeztünk, hogy most már elérkeztünk-e a reális árhoz, nem kaptunk feleletként határozott igent. Az ár vitatható, úgy van ezzel, mint a kereskedelemben — fejtegette tovább vendéglátónk, a klasszikus példát idézve: más a nagy- és más a kistételû cikkek ára a piacon. S hozzátette, miszerint a gázelosztó vállalatnak sem mindegy, hogy néhány nagyfogyasztónak szállít, avagy azonos mennyiségû tüzelôszert 100 kisfogyasztóhoz kell eljuttatnia bonyolult, szerteágazó és hosszú vezetéken, jóval költségesebben. De azt sem hallgatta el az igazgató, hogy nem tudja, hova visz ez az árak ellenôrzéséhez ragaszkodó gazdasági- pénzügyi politika. Annyi bizonyos, vélekedett, hogy amikor a termelôszférában kénytelenek voltak magasabb tüzelôanyag-árral kiszámolni az önköltséget és a végtermékek vagy a szolgáltatások árát, akkor az ennek nyomán elinduló általános drágítás visszahatott fogyasztókra, a lakosságra. Így elúszott az az elôny, amit az eredeti szándék szerint a nekik nyújtott kedvezménnyel a fogyasztóknak nyerniük kellett volna. Ugyanezzel a jelenséggel találkoztunk akkor is, amikor a villamos energia árát emelgették odafent, nagyobb terhet téve a vállalatokra és a vállalkozókra, miközben szociális védelemrôl beszéltek.

Június elsejétôl!

A felsôbb utasítás szerint június 1- jétôl kell a "javított" tarifával számítgatni, de mivel a számlákat csak a hónap lezárását követôen állíthatják ki, gyakorlatilag valamikor júliusban tudjuk meg, kinek-kinek mennyire szükséges tágranyitnia a pénztárcáját. Miután fülünkbe jutott, hogy a mostani emelést a máris túlhaladott 14.500 lejes dollárárfolyamra alapozták, rögtön arra gondoltunk, hogy akkor még az idén várható egy következô drágítás. De arról, hogy esetleg az ôsszel vagy a télen, és milyen mélyen nyúlnak ismét a zsebünkbe, semmi konkrétumot nem sikerült lejegyeznünk. Valószínû, hogy lesz áraktualizálás, de az is lehet, hogy év végéig így marad — mondta Sabin Pacurar közgazdász.

Ugyancsak tôle hallottuk azt, hogy az utóbbi idôben tetemesen megnôtt a végsô fokon kisfogyasztók soraiból kikerülô adósaik száma. Nem annyira a családi házak lakói, mint inkább a tömbházi negyedeket benépesítôk tartoznak — a lakó- vagy tulajdonosi társulások, illetve a helyi kommunális szolgáltató egységek révén — a Distrigaznak. A feketelistát a vásárhelyi Energomur vezeti, mellyel szemben június 2-án 23 milliárd 500 millió lej volt a követelésük. Ôt követte a szászrégeni közüzemek 2,8 milliárdos kintlevôséggel, majd a segesvári távhôszolgáltató 2 milliárd feletti, a dicsôszentmártoni 1,8 milliárdos és a marosludasi 942 millió lejes elmaradással.

Hátha segít valamelyest ezen a helyzeten a temesváriak állítólag bevált praxisának az átvétele — jegyeztük meg. Ott, mint értesültünk, az éves melegvíz- szolgáltatási és központifûtési költségeket úgy osztják le, hogy az évszaktól és az idôjárástól függetlenül hónapról hónapra azonos összeg terhelje az egyéni vagy családi költségvetést, s csak decemberben vagy januárban történik meg — a tényleges mérési adatok alapján — a végsô elszámolás az elôfizetôkkel. Azt mondják, így nem halmozódnak föl a tartozások.

Interjúadónk meglátása az, hogy a Bánság fôvárosában viszonylag könnyû volt ezt a rendszert bevezetni, miután az áramszolgáltatók hozzászoktatták a lakosságot, hogy minden házban az ottlakók nézegessék a villanyórát és — a kölcsönös bizalomra alapozva — mondják be a számokat a Conelek. A fogyasztásmérô készülékeket ugyanis hivatalból csak hosszabb idôközökben és/vagy meglepetésszerû ellenôrzések során olvasták le. De itt nálunk, ahol az emberekbe beidegzôdött, hogy elég pontos periodicitással érkeznek a díjbeszedôk és ugyanúgy kézbesítik a számlákat, valamivel nehezebb dolog lesz áttérni egy új elszámolási módra.

Majd meglátjuk.

Tegnap délelôtt a rendôrség a marosvásárhelyi Rózsák terérôl, a Fortuna üzlethálozat mellôl és a vasútállomás környékérôl majd félszáz koldust szedett össze és szállított a Kiskorúak Központjába. Siralmas látványban volt részünk, több kisgyerek ijedten a sarokba vagy anyja, apja mellé húzódott, némelyek pityeregtek, nem tudták, mi is történik.

Kezdetben mi sem. Aztán Oprea Daniel hadnagy tájékoztatott, hogy a rendôrség havonta nyilvántartásba veszi az megyeszékhelyi utcákon koldulókat, s tegnap a megye minden városában hasonló akcióra került sor.

— 11 óráig 43, tíz családhoz tartozó Nagyernye községi, nyárádtôi, jeddi és marosvásárhelyi személyt hoztunk be — mondta el a hadnagy — A nehéz helyzetben levô gyerekek védelmérôl szóló szabályozás alapján a rendôrség nyilvántartásba veszi az utcán dolgozó kiskorúakat, kísérôiket, majd adataikat közli a Megyei Gyermekjogvédô Igazgatósággal, valamint a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségével. Az állami intézmények a megyei tanáccsal, a tanfelügyelôséggel és a megyénkben mûködô nemkormányzati szervezetekkel karöltve lehetôségeikhez mérten megpróbálnak segíteni rajtuk — tájékoztatott a hadnagy, akitôl azt is megtudhattuk, hogy a személyi adatok rögzítése után a behozottakat lakhelyükre szállítják.

— Micsoda dolog, hogy csak így behurcolnak minket? Bezzeg Szászrégenben a rendôrök nem bántanak, sôt kenyeret is adnak nekünk, tudják, hogy szegények vagyunk, s csak a kéregetésbôl tudunk megélni, élelmet venni — mondja a 19 éves sáromberki fiatalasszony, aki apa nélkül így tartja el négy gyerekét. Tegnap csak a legnagyobbat (4 éves) és a legkisebbet (8 hónapos) hozta magával kenyérrevalót szerezni.

Egy másik, magát 30 évesnek valló, de legalább negyvenet mutató ötgyerekes cigányasszony — bevallása szerint — hetente csak egyszer-kétszer jön be Petelébôl Marosvásárhelyre koldulni. Általában csak két-három gyereket hoz magával, a többieket otthon hagyja, vagy másfelé küldi kéregetni. Kérdésünkre, hogy egy nap alatt mennyi pénzt keresnek, 50 ezer lejt vallott be. A helyi tanács segít-e? — kérdeztük. Mire az addig csak a szomszédban hallgatózó 29 éves, ugyancsak ötgyerekes asszony felháborodva kiáltotta: — Dehogy segít. Évente minden személynek ad 10 ezer lejt, s hiába is igényelünk többet, elutasítanak.

Beszélgetés közben szó került a nagyobb gyerekek iskoláztatásáról is, de az érintettek hevesen tiltakoztak ellene. Nincs pénzük, a gyerekeknek segíteniük kell a háztartás körül, s a 65 ezer lejes gyermekpénz, amit az iskolába járó kapna, semmire nem elég.

Kicsit késôbb kék ruhás, könnyes szemû kislány érkezik. Gábor Gyöngyinek hívják, nyolcéves, marosvásárhelyi. Négy testvére közül kettôt édesanyja a kórházban hagyott, azért sétál és kéreget az utcán, hogy legyen mit egyenek — hangzott válasza, majd készségesen odaállt a rendôrök fényképezôgépe elé.

Mondoc Marius, a Kiskorúak Központjának igazgatója elmondta, hogy abban az esetben, ha olyan kiskorút hoznak be, aki nem a városban lakik, vagy nem ismeri lakhelyét lejegyzik adatait, s 15 napig a központ lakója lesz. Ez idô alatt a gyermekjogvédô igazgatóság szociális munkásai felkeresik és felmérik a családi helyzetét, s a bizottság dönt a gyermekek sorsáról. Legtöbb esetben visszakerülnek családjaikba, de megtörténik, hogy egy elhelyezési központ lakói lesznek.

— A razziák során sok ismerôs arccal találkozhatunk. A behozott koldusok egy része ismerôsként köszönt reánk, de az arcok állandóan cserélôdnek. Vannak olyanok, akik miután nyilvántartásba kerültek, s az igazgatóság vagy a nemkormányzati szervezetek segítettek rajtuk, többé nem "dolgoznak" az utcán. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik bár kapnak szociális vagy mozgássérült-segélyt, kéregetnek, s így elôbb vagy utobb ismét ide kerülnek — mondotta a központ igazgatója.

Nem kétséges: fontos egybegyûjteni, nyivántartásba venni ôket, s a rendôrség emberségesen végezte feladatát. A gond csak az, hogy ezzel a koldusok problémája, s maga a jelenség korántsincs megoldva. Remélhetôleg az állami s nemkormányzati szervezetek együttmûködése nyomán tényleges megoldások születnek, s anyagi források is kerülnek ahhoz, hogy túljussunk a tüneti kezelésen.

Másodszori nekifutásra szerdán délelôtt sikerült pontot tenni a Matricon Rt. magánosítási odüsszeájának végére. Pontosan déli tizenkét órakor a vásárló, Johannes Georg Reissermayer német üzletember, valamint Doru Mihai Opriscan, a Maros megyei ÁVA igazgatója aláírták azt az okmányt, amely a vállalat többségi részvénycsomagját, 50,9%-ot a német vásárló tulajdonába juttatja. Az árverésen részt vevô csíkszeredai illetôségû másik cég nem tudta túlszárnyalni Herr Reissermayer ajánlatát, aki a 8,78 milliárd lejes kikiáltási ár kevesebb mint felét, 4,039 milliárd lejt fog lepengetni a részvényekért. A vásárló fél nem kezdô a szakmában, virágzó vállalatai vannak Németországban és másutt. A sátoraljaújhelyi vállalata az európai toplistára is felkerült saját tevékenységi területén. Ugyancsak Sátoraljaújhelyrôl érkezett Fazekas Mária szaktanácsadó, aki a kezdeti idôszakban a tulajdonost fogja képviselni a Matriconnál. Vele készült interjúnkat egy késôbbi lapszámunkban olvashatják.

Négynapos vigadalom után a számvetés nemcsak lehetôség, hanem kötelesség is. Valószínûleg a fôszervezôk meg is teszik majd. Mi itt most csak néhány adat felsorakoztatására szorítkozunk.

Az élet habos oldala

A Marosvásárhelyi Napok már-már vetekszik a tavaly, a hagyományteremtés szándékával megrendezett sörfesztivállal, ami az "árpalé" árusítását illeti. Világos és fekete, keserû és kevésbé keserû, csapolt és palackozott sörök közül válogathattak a megfáradt látogatók. Az árak 4000 lej/0,4 liter és 10000 lej/0,5 liter között változtak. Kétségtelen: a négy legnagyobb üzlete a sör volt. Ezt bizonyítja, hogy néha már a csaphoz is alig lehetett odaférni és asztalt foglalni már a kora délutáni órákban is nehéz volt. Az öt társaság hét sátránál mondhatni reggeltôl éjszakába nyúlóan mérték a sört, így nem csoda, ha már az elsô nap után az árusok nagyrésze sikeresnek minôsítette a rendezvényt.

A várban két "bemutatkozásra" is sor került, itt jelentkezett ugyanis elôször sátorral a Stella Artois és az Efes Pilsen is. Mindkettô közismert sörmárka és más helyeken már megfelelôképpen ismertté váltak, úgyhogy éppen ideje volt a marosvásárhelyi várudvar egy részét is kibérelniük. Hozzájuk hasonlóan nem túl nagy sátorral várta a vendégeket a Bere Mures. Eladásaik pedig az Efes Pilsen esetében a 3000 litert is meghaladta, míg a Nyárádtôn gyártott sörbôl ennél valamivel kevesebb fogyott. Ez utóbbi szándéka nem is az elsôség elérése volt, hiszen tudatában van annak, hogy neki a többi négy társaság vetélytársa, ô azonban egyiknek sem jelent konkurenciát. A Stella Artois-t, a közismert belga sört, nem a gyártó, hanem egy forgalmazó árulta, de eladásaikról pontos adataink nincsenek.

A két igazi vetélytárs a Silva és a Csíki sör közötti "mérkôzés" is döntetlennel végzôdött, hiszen míg az elôbbi majd 20000 liter sört árusított, addig az utóbbiból közel 23000 liter fogyott el. Összesítve a fenti adatokat elmondhatjuk, hogy majdnem 50000 liter sör fogyott el a várban négy nap alatt.

A sör további útjáról csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Bizonyosra állítható, hogy délutánonként és esténként tucatnyian álltak sorba a várban levô közvécénél is. Nem kis nehézségekkel küzdve csak annyit sikerült kideríteni, hogy az egyik nap bevétele meghaladta a 250000 lejt. (A WC-használati díj 500 lej volt. Sajnos a polgármesteri hivatal illetékes alkalmazottja, aki a négy nap alatt összegyûlt teljes összegérôl tájékoztathatott volna bennünket, a közvécé bevételét titkos adatként kezeli és semmi áron sem hajlandó azt városunk polgárainak orrára kötni.)

Visszatérve a sörre, a négy napig mindenkit kiszolgáló sátrak felállítására megyénkben legközelebb Segesváron a Középkori fesztiválon adódik alkalom. Mivel azonban még nem tisztázott, hogy ki is lesz a fôszponzor, a különbözô sörgyártók nem tudják: egyáltalán jelen lesznek-e vagy sem. Hasonlóképpen kérdôjelek egész sora övezi a sörfesztivál kérdését is. Ami már most tudható, hogy a szervezô Bere Mures jelen lesz. De, hogy a várban való rendezés jogát sikerül-e megkapniuk a polgármesteri hivataltól vagy sem azt nem tudni, pedig egyes sörtársaságok, köztük a Csíki sör jövetelüket a várhoz kötik.

Kelendô volt az ökörpecsenye

A Napok másik jellegzetessége az ökörsült volt. Idén mindkét bejáratnál egy-egy cég, a Prima Kft. és az Albert Kft. sütötte az ökröt, négy nap alatt összesen négyet. Újdonságnak csak az számított, hogy egyik bejáratnál, ahol az Albert Kft. sátra állt a sültet magyaros, pikáns szósszal árusították, az ökörsütô mesterek (Alker Zoltán illetve Hegedûs János és nem Kis János, ahogy az tévesen lapunkban megjelent) pedig meghívottként Hortobágyról érkeztek.

Az ökörsütés korántsem annyira jövedelmezô, mint a sörkimérés, mondják a szakértôk. Ez abból is kitûnt, hogy sokan szívesen megkóstolták volna, de pénz hiányában lemondtak róla. Ôk inkább más, olcsóbb harapnivaló után néztek. Sokan közülük végül a kürtôskalács- sütôknél próbáltak szerencsét. Itt is állandó sor volt, és a négy nap alatt több mint 2000 kürtôskalács fogyott el.

Igazolásul pedig, hogy nem csak kenyérrel él az ember, elmodhatjuk, az Impress (Népújság) könyvstandján Sütô András legfrissebb kötetébôl több mint 200 kelt el, a három órán át tartó dedikáció alatt, elôtt és után.

Évadzáró estre gyûlt népes közönség kedden délután a Bernády Házban, a Kemény Zsigmond Társaság meghívottja Kabós Éva volt. Az est nyitásaként klasszikus muzsikával a Mûvészeti Líceum vonósnégyese lépett fel.

Nagy Pál irodalomtörténész helyénvalónak látta felidézni a Kemény Zsigmond Társaság 1937 áprilisában a marosvásárhelyi református kollégium dísztermében Nagy Endre elnökletével tartott összejövetelét, amikor Molter Károly, Gagyi László prózai írásokkal, Molnár Balázs elôadómûvészettel és Kabós Éva verssel jelentkezett az egykori Vásárhely irodalombarát közönsége elôtt. Rég volt, annak immár 62 esztendeje. A kedd esti összejövetelnek az adott különösen szép és ünnepi emlékezô jelleget, hogy a költô, író Kabós Éva verssel, szépprózával újra, még most is a marosvásárhelyi közönség körében találtatott.

Ennyi volt a bevezetô, s következtek Nagy Pál faggató kérdései: milyen volt a korhangulat, hogyan emlékezik Kabós Éva az egykori Kemény Zsigmond Társaság irodalmi délutánjaira, a Mezôségen, birtokos családba hogyan köszöntött be az irodalom, akkortájt a tanyavilágban mit lehetett verssel kezdeni? Kérdések, melyek végig próbálják követni a kisebbségbe nyomorodott erdélyi magyarság sorsproblémáit, a birtokosság, az értelmiség szemszögén keresztül.

— Elôször zötyögtünk vagy három órát a városig Mezôlekencérôl — így kezdôdött Kabós Éva késôbb kettétört irodalmi pályafutása, de kezdeti nagy élménye az volt, hogy a Kemény Zsigmond Társaság egyik 1937-es délutánján megismerkedett Molter Károlyékkal, aki valamivel késôbb úgy írt a pályakezdô mezôségi lányról:...Csak attól fél, ami mûvészeti szempontból hazugság...

Kabós Éva tehetségét Szappanyos Gábor fedezi fel, miközben a kolozsvári Marianum leánynevelde lapja, az Erdélyi Magyar Lányok közli verseit, aztán következik a Pásztortûz, az Ellenzék, valamennyi rangos lap, aztán a dél-erdélyi, majd a pesti lapok. És jön az elsô kötet: Zörgessetek, megnyittatik, Gy. Szabó Béla borítójával. Dsida Jenô készül kritikát írni, ám végzetesen megbetegszik. Budapesti közönség elôtt — Áprily Lajos, Nyírô József társaságában. Micsoda emlékek, élô irodalomtörténet! És mi van idehaza, mi történik közben? Bécsi döntés után kisebbségi sors, mégis Nagyenyed a központ, mert ott van Vita Zsigmond, ott van Kacsó Sándor. — Életem legszebb idôszaka — emlékezik vissza. Késôbb a gulágok szele Erdélybe is besöpör, 1949. március 3-án az írónôt marosvásárhelyi kényszerlakhelyére hurcolják. Az elhallgatás és az elhallgattatás túl sokáig tart, mintegy negyven esztendôt.

...Hiába hoztam honfoglaló génjeimmel Kalotaszeg emlékét, végül is csak mezôségi maradtam — emlékezik Volt egyszer egy kút címû regényében, melybôl megrázó részletet olvasott fel Kilyén Ilka színmûvésznô, akárcsak verseket, szólóan az írónô megpróbáltatásairól. A csíkszeredai Pallas- Akadémia, valamint a marosvásárhelyi Impress Kiadónál megjelent köteteirôl, a Romániai Magyar Szóban, a Népújság Múzsa mellékletében megjelent írásairól is szólt Kabós Éva, úgy, hogy közben maga is felolvasott a Bernády Ház termeit egészében megtöltô közönségnek. Szép és hangulatos volt a Kemény Zsigmond évadzáró összejövetele, tartós élmény marad.

Végezetül Csiha Emese játszott hárfán, valamint fia, Nagy Kálmán hegedûn.

Egy panasz nyomában

Az idei április 7-iki 40-es számú, lakbérekre vonatkozó sürgôsségi kormányhatározat értelmében az állami lakások házbéreit június elsejétôl megemelték. Az emelés nem más, mint a korábbi alacsony lakbéreknek a jelenlegi piaci árfolyamhoz való igazítása. Mivel a bérek átlagban ezerszeresre növekedtek, kifizetésükre a bérlôknek mélyebbre kell zsebükbe nyúlniuk, ami nagyon fájdalmasan érinti a kis jövedelemmel rendelkezô személyeket.

Mitra János szovátat betegnyugdíjas, aki húsz éve államosított házban bérlôként lakik, szóvátette, a helyi polgármesteri hivatal arra kötelezi, hogy a házbéren kívül az ingatlan adójának ráesô részét is fizesse ki. A panaszos azt is tudtunkra adta, hogy Pál László, a hivatal jogtanácsosa addig nem volt hajlandó meghosszabbítani a lakbérleti szerzôdést, amíg adó fejében 190 ezer lejt ki nem fizetett a pénzügyi hivatalnál. Ez az összeg az ingatlan negyedévre szóló adója, amelyet minden alkalommal nekik kell majd kifizetniük. Állításuk szerint, a jogtanácsos májustól kezdôdôen a 169.120 lejes havi lakbéren kívül kéri az adót.

Nem törvényes, kompromisszumos megoldás

A panasszal kapcsolatban a Szovátai Polgármesteri Hivatal jogtanácsosát, Pál Lászlót kérdeztük, aki elmondta, hogy valóban, a polgármesteri hivatal adminisztrálásában lévô államosított lakásokra az adót a bérlôkkel fizettetik meg, de ezt az összeget levonják a házbérbôl, s nem azon felül hajtják be. Intézkedésüket, bár a lakbérleti szerzôdéseket nem ezzel a kitétellel kötötték meg, azzal indokolják, hogy az adminisztrálásukban lévô 50 lakásra körülbelül 200 millió lejnyi adót a jelenlegi szûkös anyagi keretek között nem törlesztheti a hivatal. Ezért kompromisszumos megoldást választottak, ami anyagilag nem károsítja a bérlôt, jóllehet a törvény értelmében az ingatlanok helyi adóját a tulajdonosnak, illetve az adminisztráló intézménynek kell kifizetnie.

A jogtanácsos szerint, a panaszos múlt hónapra már csökkentett lakbért, csupán 40 ezer lejt fizetett ki.

Tegnap délelôtt a Maros Megyei Kórház protokolltermében megkezdôdött a családorvosok akkreditálása. A Megyei Közegészségügyi Felügyelôség, a Biztosítási Pénztár illetve az Orvosi Kollégium képviselôibôl álló bizottság vette nyilvántartásba a megyei kórház hatáskörébe tartozó általános orvosokat. A legfontosabb dolog, amit igazolniok kellett, hogy versenyvizsgával foglalták el állásukat a megyeközpontban, továbbá diplomájuk másolatát, a szerzett fokozatokat igazoló iratokat, a munkakönyvükrôl készült másolatot, valamint a rendelônek az orvosi kollégium által kibocsátott mûködési engedélyét, s a pácienseikrôl készült listát kellett bemutatniok.

Amint dr. Panturu Ileana közegészségügyi igazgató tájékoztatott, a megbeszélés célja a családorvosk helyzetének és problémáinak a számba vétele, ami holnap és a jövô héten is folytatódik, amíg a kitûzött program szerint valamennyi családorvos jelentkezik a megye területérôl.

Az igazgatónô tájékoztatott továbbá arról is, hogy az egészségügyi miniszter körlevelének értelmében, az állami tulajdonban levô körzeti rendelôkben mûködô orvosok, fogtechnikusok és vegyészek legtöbb egy évre szóló szerzôdést köthetnek, amely idô alatt nem kell bérleti díjat fizetniük. Amint Panturu igazgatónô elmondta, a bizottság hat hónapi türelmi idôt ad az orvosoknak, hogy a volt körzeti rendelôt pontra tegyék, annak érdekében, hogy megfeleljen a közegészségügyi követelményeknek. Ez sok esetben igen költséges dolog lesz, és ki tudja, hogy a továbbiakban hogyan, milyen feltételek alapján állapítják meg a bérleti díjat — kérdezhetjük az igazgatónô által mondottak alapján.

Az akkreditáló bizottságtól kapott engedéllyel rendelkezve, amit a számbavétel után néhány nappal bocsátanak ki, az orvosok megköhetik a szerzôdést az egészségbiztosítási pénztárral.

Kérdésünkre, hogy a magánorvoskat mikor hívják, az igazgatónô azt válaszolta, hogy a kollégiumtól kapott mûködési engedély alapján azok a magánorvosok, akik 1999 január 1-ig nyitottak rendelôt a megyeközpontban, megköthetik a szerzôdést.

A folyosón elhangzott megjegyzések ellenére, remélhetôleg a bizottság komolyan veszi munkáját, s egyenlô feltételek alapján dönt arról, hogy ki jogosult az engedélyre a bemutatott okiratok alapján.

Többéves szünet után

Tegnap délelôtt a Prefektúra székházának kistermében tartott találkozón jelentették be, hogy július 21-24. között nemzetközi mûlovagló-versenyt szerveznek Marosvásárhelyen. A verseny kezdeményezôje Viorel Bubau, marosszentannai polgármester, aki a maga során a sportág országos bajnoka, emellett kivívta a részvételi jogot az Európa-bajnokságon, és nagy valószínûséggel az olimpián is részt vehet.

A kezdeményezés elnyerte eddig a megyei és a marosvásárhelyi közigazgatási szervek támogatását. A tegnapi találkozón elhangzottak szerint napokon belül megalakul a verseny szervezôbizottsága, amelynek várhatóan temérdek tennivalója lesz, ugyanis a kezdeményezés mögött az a szándék rejlik, hogy sikerüljön visszakapcsolni Marosvásárhelyt a lovassport nemzetközi körforgásába, hiszen mint ismeretes, 1990-91-ben városunk világversenyeket rendezhetett a mûlovaglás világszintû elitjét felvonultató Volvo-kupa versenysorozat keretében. Eddig Németország, Ausztria, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Törökország, Görögország, Bulgária, Moldova és Fehéroroszország szakszövetségeinek küldtek meghívót, a tervek szerint a verseny nehézségi foka megközelíti majd az Európa- bajnokság versenyeinek szintjét.

Péter-Pál napján, a zsúfoltságig megtelt a szentháromsági római katolikus templomban, tizennégy paptestvér — köztük két volt évfolyamtárs — jelenlétében, ezüstmisét celebrált Braun Jenô plébános. Dr. Jakubinyi György érseknek a 25 évvel ezelôtt felszentelt paphoz és a gyülekezethez intézett levelét Csató Béla fôesperes olvasta fel, majd szentbeszéde után meleg szavakkal méltatta az ünnepeltet.

Gyerekek, fiatalok, idôsebbek, végül Sipos Imre lépett az oltár elé, köszönték meg mindazt, amit a "pap bácsi" negyedévszázad alatt tett az egyházért, a római katolikus egyházkörzet területén élô lakosokért, függetlenül attól, hogy azok milyen vallásúak, vagy éppen ateisták. Kiemelték, hogy a Szentháromságon töltött évek alatt a plebános kiváló szervezô- intézôkészségének köszönhetôen felújítottak két kápolnát és a szentháromsági templomot, új kápolnát építettek Nyomáton, rövidesen pedig a szentlászlói római katolikusok is új szent hajlékot kapnak.

Befejezésül az oltártársak, az ezüstmisén résztvevôk, köztük e sorok írója jó egészséget, továbbá sikeres tevékenységet kívánt Braun Jenônek az egyház szolgálatában.

A lapunk június 25-i számában megjelent Romtelecom- közlemény néhány, a be nem avatottak által így is, úgy is érthetô részletére kérdeztünk rá, minek eredményeképpen a következôket tudtuk meg a megyei távközlési igazgatóságtól:

1. Az automata központokhoz tartozó magánszemélyek (természetes vagy fizikai személyek) helyi - megyei, illetôleg a megye határain túli (Románia területére kiterjedô) beszélgetései során csak annyi impulzus jár úgymond ingyenesen, vagyis a havi vonalbérleti díj fejében, amennyit az illetô választott. Aki a 71.000 lejes díjra szavaz, annak 100, aki az 53.000 lejest kéri, annak 50 impulzus, aki pedig 34.000 lej fix összeget akar lepengetni, annak semmi. Ebbôl következôen a legolcsóbb elôfizetéssel rendelkezô személynek minden impulzus 460 lejbe kerül, a többiekkel pedig az 50 vagy a 100 "ingyenes" impulzust meghaladó impulzusokat számolják el ennyivel. A jogi személyek számára nincs díjtámogatás, kedvezmény, tehát ôk minden körülmények között 460 lejért kapnak egy impulzust a Romtelecomtól. Végül, azok a magán- és/vagy jogi személyek, akik havonta több mint 10.000 impulzusra beszélnek, az ezen felüli impulzusokat olcsóbban kapják, nevezetesen 400 lejes egységárban.

2. A táviratok feladásával kapcsolatosan jó tudni, hogy helyben 10 szóig (a címzést is beleértve) szavanként kell 450 lejt fizetni és nem összesen és minden plusz szóért még 150 lejt. Hasonlóképpen az az 1100 lej, ami a Romtelecom közleményében szerepel, nem azt jelenti, hogy ennyi pénzért 10 szóig terjedô szöveget továbbítanak más helységbe, hanem azt, hogy — a címzéssel együtt — minden szó külön- külön ennyibe kerül. A 11 szótól kezdve pedig a többi is 200-200 lejbe.

Hogy mindezek ismeretében kinek mi ajánlható, ki melyik változatot választva jár jól, nehéz megmondani. Egy biztos: minden ilyen "kiigazításnál", díjszabályemelésnél a lakosság húzza a rövidebbet. Vajon még meddig, és milyen gyakorisággal?!

Anyanyelvünk

A puha meg a lágy melléknév a kemény szóval ellentétes értelmet fejez ki. Jelentésük eléggé bonyolultan keveredik egymással. A puha általában szûkebb jelentéskörû, konkrétabb, a lágy választékosabb hangulatú, gazdagabb és szétágazóbb tartalmú, s az átvitt, érzelmi és hangulati árnyalatok felé terjed ki.

A kemény ellentétét kifejezô fô jelentésükben az az eltérés mutatkozik, hogy a puha melléknév a nyomásnak engedô, nem merev, kissé rugalmas tárgyra, illetôleg laza szerkezetû, nem tömör anyagra vonatkozik, a lágy melléknevet ellenben fôként olyan — többé-kevésbé szilárd — anyagra alkalmazzuk, amely nedvességtartalma miatt könnyen alakítható, gyúrható. A puha melléknévvel alakult gyakoribb szókapcsolatok: puha ágy, puha bôr, puha labda, puha párna, puha szônyeg, puhára fôtt hús stb. A lágy melléknév szokásos konkrét jelentésû kapcsolatai: lágy fém (alacsony olvadáspontú fém), lágy forrasztás, lágy szájpadlás, lágy tojás, lágy víz (kevés mészsót tartalmazó, tapintásra sima víz) stb.

Választékos hangulata miatt a lágy melléknév gyakran használatos átvitt, érzelmi, hangulati jelentésben, illetôleg ilyen kapcsolatban. Pl. enyhe, langyos, kellemes (lágy fuvallat, lágy szellô); nem erôs, nem nagy, mérsékelt (lágy domb, lágy fény, lágy hullám); nem kemény, nem éles, nem határozott, elmosódó, finom (lágy arcvonások, lágy rajz, lágy színek, lágy tónusú vonalak); nem éles, nem harsány, kellemes, gyengéd (lágy dallam, lágy hang, lágy mássalhangzó, lágy sóhaj, lágy zene); szelíd, gyengéd, érzelmes (lágy kedély).

Sok kifejezésben, szókapcsolatban és összetételben azonban — a két melléknév jelentésbeli közelsége, sôt érintkezése miatt — egyaránt használható mindkét szó. A lágy választékosabb stílusértéke fôként a kevésbé tárgyias kapcsolatokban érvényesül. Pl. lágy vagy puha homok, talaj, sajt, vaj; lágy vagy puha ajak, kebel, mell, kéz, öl, test, pamlag, kelme; lágy vagy puha csók, érintés, kézfogás, mozdulat, tapintás, ember, szív; de lágyszívû.

Jelentéskülönbség van a következô szópárok közt: lágy kenyér (= frissen sült kenyér) — puha kenyér (= nem száraz kenyér); lágy szappan (= kenôszappan) — puha szappan (= még nem kiszáradt, illetôleg nedvességtôl megpuhult szappan); lágy tészta (= majdnem híg, nyers tészta) — puha tészta (= nem száraz sült tészta). Jelentéskülönbségeken kívül fôként a stílusárnyalat helyes megválasztására ügyeljünk!

Paragrafus

Közérdekûnek tartjuk leközölni a helyi adók és illetékek megállapítása elleni jogorvoslati szabályokat, annál is inkább, mert ezek a lakosság széles körét érintik, és lehetséges, hogy a kivetett adók nem mindig felelnek meg pontosan az elôírt megállapítási jogszabályoknak. Az idô rövidsége miatt nem valószínû, hogy a pénzügyi szervek az adóalanyok adóbevallási nyilatkozatai alapján állapították meg a helyi adókat és illetékeket, így lehetséges, hogy azok nem a törvényes elôírásokat tükrözik. Éppen ezért a törvényhozó az 1999. évi 58-as sürgôsségi kormányrendelet megjelentetésével négylépcsôs jogorvoslati lehetôséget biztosít a helyi adók és illetékek adókivetéseivel elégedetlen adófizetôk számára, rendelet, ami az 1999. április 30-i 190. Hivatalos Közlönyben jelent meg, és már aznap hatályba is lépett.

Az 1994. évi 27-es számú törvényt a helyi adókról és illetékekrôl, módosította az 1998. évi 62-es sürgôsségi kormányrendelet, amit Románia Hivatalos Közlönyében 1998. december 30-án az 517. számban közöltek, valamint a 15. sürgôsségi kormányrendelet által, ami Románia Hivatalos Közlönyében az 1999. március 3-án a 92. számban jelent meg. Megemlítjük még, hogy a Népújság 1998. január 21-i, szerdai számában tettük közzé a hasonló tárgyú közleményt, ami általános jellegû és ismerteti az adók, illetékek, késedelmi kamatok és büntetések megfellebbezésének eljárási szabályait.

Az 1999. évi 58-as sürgôsségi kormányrendelet a helyi adókat és illetékeket megállapító és kivetô, a késedelmi kamatokat, a kötbéreket, valamint egyéb összegeket magában foglaló ellenôrzô okiratok (aktusok) ellen megfogalmazott kifogások (obiectiuni) és panaszok (reclamatii) megoldásának szabályait tartalmazza. Ennek alapján bármelyik jogi vagy fizikai személy, amely/aki elégedetlen a helyi adók és illetékek, az ezekre vonatkozó késedelmi kamatok, kötbérek, valamint más összegek kiszámításával vagy egyéb intézkedésekkel kapcsolatban, kifogást (obiectie) és panaszt (reclamatie) fogalmazhat meg ezek ellen. A kifogás és a panasz közigazgatási-bíráskodási jogorvoslati út, amelynek keretében a helyi adó, az illeték, a vonatkozó késedelmi kamat és egyéb összegek csökkentése vagy eltörlése kérhetô. Élni lehet a fenti jogorvoslatokkal a helyi tanácsok, a Bukaresti Municípiumi Fôtanácsa vagy a megyei tanácsok szakhatóságai által megállapított és elrendelt intézkedések ellen. Kivételt képeznek a szakhatóságok által megállapított szabálysértések és a kiszabott szabálysértési bírságok ellen benyújtott panaszok, amelyeket a szabálysértésekre elôírt törvényes eljárási szabályok szerint kell megoldani. A helyi tanácsok, a Bukaresti Municípiumi Fôtanács vagy a megyei tanácsok szakhatóságai által megalkotott jegyzôkönyvei és elrendelt intézkedései ellen a helyi adót, illetéket és más összegeket fizetôk az államigazgatási aktus, okirat közlésétôl számított 15 napon belül élhetnek ezek ellen kifogással (obiectiune). A kifogást az okiratot kiállító szakszervekhez kell benyújtani. A kifogást (obiectiune) a szakszerv vezetôje oldja meg indokolt válaszában, amelyet a kifogás átvételétôl számított 30 napon belül kell a panasztevôvel közölni. Ez a jogorvoslati lehetôség elsô lépcsôje.

Ha a megoldással a kifogást emelô fizikai vagy jogi személy nem ért egyet, akkor a válasz átvételétôl számított 15 napon belül panasszal (contestatie) élhet annál a területi- közigazgatási egység polgármesterénél vagy Bukarest fôpolgármesterénél, amelynek területén lakik, a székhelye található vagy tevékenységét kifejti. A panaszt a polgármester, illetve Bukarest fôpolgármestere indokolt végzéssel oldja meg a panasz iktatásától számított 30 napon belül, amit legtöbb 5 napon belül a panasztevônek közölni kell.

A panaszt a kifogást megoldó szervhez kell benyújtani, amely 5 napon belül köteles azt, az ügyre vonatkozó iratcsomóval együtt a panasz megoldására illetékes szervhez megküldeni. Ez a jogorvoslati lehetôség második lépcsôje. A panasz tárgya nem lehet más összeg vagy intézkedés, hanem csak az, ami a kifogás tárgya is volt. A jogorvoslat keretében benyújtott kifogás (obiectiune) vagy panasz (reclamatie) után bélyegilletéket kell fizetni, amely a kifogásolt összeg 1 százalékával egyenlô, de 5.000 lejnél nem lehet kisebb. A bélyegilletéket elôre kell kifizetni. A bélyegilleték címen befizetett összeget, egészében vagy részben visszafizetik, amennyiben a kifogásnak vagy panasznak egészében vagy részben helyt adnak. Itt is érvényes az az eljárási alapelv, amelynek értelmében a kérelmezô nem kerülhet rosszabb helyzetbe, tehát a kifogás vagy a panasz kapcsán nem állapíthatnak meg a megtámadott okiratban szereplô összegnél nagyobb adót vagy illetéket. A polgármester végzésével elégedetlen jogi és fizikai személy a törvényszékhez fordulhat és keresetben (actiune) kérheti az okirat, aktus megsemmisítését. A kereset benyújtásának határideje 15 nap, a polgármester végzésének közlésétôl számítva. Ez a jogorvoslati lehetôség harmadik lépcsôje. A törvényszék ítéletével elégedetlen fizikai vagy jogi személy az ítélôtáblánál (curtea de apel) felfolyamodással (recurs) élhet, a törvényszék