A tisztújító közgyûlésre készülve, a megyei RMDSZ helyzetének mérlegelésekor, a megyében betöltött szerepének újragondolásakor óhatatlanul eszünkbe jut egy korábbi tisztújítást megelôzô fejlemény: huszonhat marosvásáhelyi értelmségi felhívása, amelyben az RMDSZ hatékonyabb szerepvállalását szorgalmazták a megye közéletében. Az 1996 decemberében született felhívás akkoriban heves vitákba torkollott, a tisztújítás, történt ahogyan történt. Majd követte azt egy másik, gyökeres változás azonban nem állt be a szervezet életében. Az akkori levél aláírói ma is köztiszteletnek örvendô személyiségei a megye közéletének. Néhányukat kérdeztük meg: milyennek értékelik az RMDSZ megyei szervezetének pilanatnyi helyzetét?

Csíky Boldizsár: Annak idején, amikor megyei választás elôtt álltunk, sokunkat foglalkoztatott az akkor kialakult helyzet. A kérdésre legfennebb összehasonlító módon vagy legfeljebb kiértékelô módon tudok csak válaszolni, és az akkori helyzet problematikáját esetleg a mostanival össze tudom hasonlítani.

Amit akkor igen-igen nehezményeztem, és többször felvetettem, az volt, hogy a megyei szervezet, a vezetôség nem örül a kritikának. Nem úgy fogja fel, mint segítô szándékot. Nem örül annak, hogy foglalkoznak a szervezet problémáival, hanem, ha ezek kritikai jellegûek, akkor erôs deffenzív helyzetet teremtenek, elutasítva a bírálatot és így nyilván semlegesítik a jó szándékot is. Az említett értelmiségi csoport, amely megfogalmazta ezt, és az akkori jó szándékot — mert nyilvánvaló, hogy a segíteni akarás ösztönözte —, elutasításba ütközött. Ez a szellem, úgy veszem észre, hogy nem változott. Amit szerettem volna, az, hogy a megyei szervezet integrálja a megyében levô összes RMDSZ-erôket. Ehelyett vannak olyan vonulatok, ahol az ellentétek elmélyültek, ahelyett, hogy egyesült volna az az erô, amely az RMDSZ szimbólumain, felségjelein mindig megjelenik.

Továbbra is fenntartom, hogy az RMDSZ-nek a megyei és országos szervezete is agyonszervezett. Ez azért káros, mert az információk, a határozatok, az esetleges visszavágások olyan lassan érnek célba, hogy már rég nem is aktuálisak, már rég semmi hatásuk nincs, az idô rég túllépte azokat a helyzeteket, amelyekre azonnal kellett volna reagálni. Ebbôl ki kell jönni, de nem úgy, hogy az alulról szevezôdöttséget leépítjük, hanem meg kell találni egy olyan ütôképes, mozgékony szervezési formát, amely bármire azonnal tud reagálni.

További probléma, hogy nem megfelelô kapcsolat tanácsokkal, nem kielégítô a városi és megyei tanács egyeztetése sem. Igaz ugyan, hogy egyes vezetôk el-eljöttek egy-egy tanácsülésre, viszont az, amit elvártunk, hogy politikai egyeztetés történjék olyan kérdésekben, amelyekben a tanácsok nem illetékesek — mert a tanácsok nem politikai, hanem közigazgatási szervek, s a politikai egyeztetés nem az ô feladatuk —, nem történtk meg. Úgy is mondhatnám, hogy a politikai irányítást szerettem volna jobban érezni.

Ezek olyan dolgok, amelyek sajnos nem oldódtak meg, s nem is tudom, hogy lehetne megoldani. Azért tevôdik fel éles hangsúllyal mindaz, amit mondtam, mert állandóan arról meditálunk, morfondírozunk, hogy kell-e ebben a kormányban részt venni, vagy nem. Meg merem kockáztatni azt a véleményt, hogy ha erôs megyei szervezetek állnának olyan megyék élén, ahol a magyarságot ütôképes megyei szervezetté lehet szervezni, akkor nem tevôdne fel az a kérdés, hogy nekünk kell-e a kormányban lenni, vagy nem kell, hiszen helyi szinten többet tudnánk elérni és nem lehetne olyan áldatlan helyzetrôl beszélni, mint nálunk, ahol a prefektúra vagy a döntéshozó szervek meg sem kérdezik az RMDSZ vezetôségét bizonyos, bennünket is érintô határozatokról. Úgy viselkednek, mintha nem is létezne a szervezet. És ez egy erôs, jól szervezett és ütôképes megyei szervezet esetében nem így volna.

S hogy mondjak valami jót is: nem tudom, más hogyan vélekedik errôl, valószínûleg lesznek itt csetepaték, de örülök annak, hogy most legalább három jelölt is van, és ezek nem akárkik. Olyan férfiak, akik vállalkoznak erre a szerepre, hiszen volt olyan helyzet, amikor ez nem így volt, hogy finoman fogalmazzak. Látom elôre, hogy lesznek itt konfliktusok, de ez minden választással együtt jár. Nekem egyszerûen az a tény, hogy van három ilyen ember, jó jel.

Persze mindezt abban a reményebn mondtam el, hogy ezek a kritikai megjegyzések megint nem abba az elutasításba ütköznek, se nem rosszindulatot, megosztó szándékot tételeznek föl, hanem egy olyan ember nyilatkozatának tekintik, akit foglalkoztat ez, aki benne van a tanács munkáján keresztül olyan dolgokban, amelyeket meg lehetne oldani, s nem oldunk meg.

Dr. Kerek István: A megyei RMDSZ vezetôsége ma gyengébb, siralmasabb állapotban van, mint két évvel ezelôtt. Jóformán semmi teljesítményt nem tud felmutatni. Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben a kormányzati helyzetbôl fakadó elônyökkel rendelkezett, egyáltalán nem érzôdött, hogy a megye legerôsebb politikai tömörülésének a vezetôi. Így volt ez a prefektussal való viszonyban, és a koalíciós vagy ellenzéki pártokkal való viszonyban is. Tehát az egyszerû RMDSZ-tag nem érezte azt, hogy a megyében létezik és mûködik egy RMDSZ-elnökség, RMDSZ-vezetôség. Nemcsak a megválasztott elnökre, Kolcsár Sándorra gondolok, hanem az elnökségre mint testületre, beleértve a Területi Képviselôk Tanácsának a vezetôségét is. Összegezve az mondhatom, hogy az RMDSZ a megyében de facto nem létezik. Az, hogy néhány kormányhivatalt sikerült megszerezni, nem tekinthetô az RMDSZ érdemének, de az, hogy jónéhány kormányhivatalnak a vezetôje nem magyar, pedig a számaránynak megfelelôen lehetett volna, az viszont az RDMSZ megyei vezetôségének a hibája.

Amit akkor kifogásoltunk, hogy a vezetôség egy zárt klikként mûködik, továbbra is fennáll. Sajnos, nem látok kibontakozásra lehetôséget, ugyanis az RMDSZ vezetôségének sikerült eltávolítani, kirekeszteni olyan személyiségeket, akiknek a véleményét és a szavát figyelembe kellett volna venni. Sütô Andrásnak a lehetetlen helyzetét a korábban történetek okozták, de ezt a lehetetlen helyzetet a vezetôség nem is próbálta kiigazítani. Sütô András továbbra is persona non grata a megyei RMDSZ-ben. Én úgy gondolom, a jelenlegi helyzet kialakulásához az országos vezetésben meglévô feszültségek is hozzájárultak. Egészen nyíltan megmondom,hogy a Markó Béla és a Tôkés László közötti véleménykülönbségre, illetve a köztük levô feszültségre gondolok. A jelenlegi megyei vezetés egyértelmûen Markó ellen és Tôkés mellett próbál "politizálni", illetve a megyei szervezetet mint olyant maga mögött képzelve, ebben az országos kérdésben partizán módra viselkednek. Ahogy a közelgô tisztújitás elnökjelöltjeit nézem, ez a tendencia folytatódni fog. Azt sajnálom, hogy a vezetôség, ahelyett, hogy integrálni próbálná a megyében lévô értékeket és különbözô ilyen vagy olyan, esetleg ellentétes véleményû RMDSZ-tagokat, elfogult módon kizárja azokat, akik a vezetéssel nem értenek egyet, bíráló megjegyzéseket engednek meg maguknak, és kizárólag azokat tekintik szalonképesnek, akik a jelenlegi vezetôséget támogatják. Ennek semmi köze az RMDSZ igazi szellemiségéhez.

A másik gond, amely annak idején is kiderült és most is nyilvánvaló, hogy az igazi nagy tét a parlamenti képviselô- és szenátorjelölések. Vajmi keveset érdekli a megválasztott RMDSZ-vezetôséget az RMDSZ-tagság sorsa. Mintha most is arra menne az egész, az volna a cél, és azt hiszem, hogy ez is a cél, hogy bizonyos személyeket bejuttassanak és bizonyos embereket ne juttassanak be a parlamentbe.

A tisztújítást elôkészítô gyûléseken visszatérô téma és szokás az 1994 végéig mûködött elnökséget szidni, és azt állítani, olyan hangulatot teremteni, hogy az volt a megyei RMDSZ mélypontja. Nekem meggyôzôdésem, hogy ez alatt az elnökség alatt volt a megyei RMDSZ a csúcson, pedig akkor ellenzéki helyzetben kellett politizálni. Elég ehhez, ha tárgyilagosan, a tényeket összevetve nézzük meg, hogy mire voltunk képesek akkor és mire ma. Ellenzéki helyzetben tudott az akkori elnök a PUNR-s prefektussal keményen tárgyalni, számonkérni az akkori polgármester mulasztásait. Az ô idején, ellenzéki pozícióban sikerült az egyedüli köztéri magyar szobrot felállítani — azóta sem sikerült, de erre nem is gondolt senki —, nem beszélve arról, hogy volt székház, és anyagi szempontból is önellátó szervezet, élénk szervezeti élet és még sok egyéb. Semmiféle alapja sincs annak, hogy a Borbély László elnökségét biflamálják. Ellenkezôleg, kiútnak most is azt látom, ha ô lenne az elnök. Sajnos, ez a hangulat megakadályozza, s a szabályzat is olyan, hogy a közgyûlés nem jelölhet, csak olyanokról tárgyalhat, akiket elôzôleg a körzetekben, kerületekben jelöltek. Mindenképpen úgy néz ki, hogy a mennyiség uralma gyôz a minôség felett, a középszerûség uralkodik a színvonal felett.

Molnár Gábor: Az RMDSZ-nek megalakulásától kezdve, véleményem szerint, három alapvetô funkciója volt: az érdekvédelmi-társadalmi, a gazdasági és a politikai funkció. Igaz, hogy nem lehet nagyon-nagyon szigorúan szétválasztani ezeket, de ahhoz, hogy hatékony legyen az RMDSZ, ezt a három feladatot hatékonyan kell ellátni. Ezelôtt négy évvel, amikor azt az ominózus levelet megfogalmaztuk, azért tettük, mert szerettük volna, ha az RMDSZ ezeket a funkciókat újra hatékonyan látná el. Márpedig a hatékonyságnak alapfeltétele, hogy pontosan meg kell fogalmazni a feladatokat, a távlati stratégiát, a középtávú feladatokat, illetve a mindennapi tennivalókat. Az RMDSZ-nek összefogó, tervezô, irányító szerepe van. A Maros megyei tanács, és általában a tanácsok, fôleg a gazdasági, kismértékben a politikai, és még kisebb mértékben a társadalmi funkcióhoz járulhatnak hozzá. Mivel a megyei RMDSZ feladatmeghatározó, feladatmegfogalmazó, távlatokat kialakító feladatát nem látja el, azért már a választások elôtt úgy éreztük, hogy a lehetôségeket nem tudjuk kihasználni RMDSZ-tanácsosi minôségben sem. Amikor hatékonyságról beszélek, akkor arra gondolok, hogy a meglévô törvényes keretekben a rendelkezésre álló szûkös gazdasági alapokat nem tudjuk megfelelô módon oda irányítani, ahova kellene, nem tudjuk mozgósítani az erôforrásokat. Ugyanakkor nagyon világos volt számunkra, városi tanácsosok számára, hogy egy összehangolt politikai háttér nélkül olyan határozatokat sem tudunk elérni, kivitelezni, amelyek a négy évvel ezelôtt létezô törvények között is lehetségesek lettek volna. Mivel várható volt, hogy az RMDSZ ellenzéki állapotból kormányzati helyzetbe kerül, nagyon szerettük volna, hogy a megváltozott körülmények között megfelelô hátteret biztosítson a tanácsosok számára. Az RMDSZ nincs felkészülve a fontos politikai kérdések hatékony kezelésére. Tanácsosként kellett politikai döntéseket hoznunk. Az eredmény az lett, hogy sok fölösleges erôfeszítés után sikerült néha esetleg elfogadható eredményt elérni. Azt is a jelenlegi vezetôség szemére vetem, hogy nincs szakembertartalék. Ilyen listájuk nincs, vagy ha van, nagyon jól rejtegetik, mert a szükséges piilanatokban sem szedik elô. Azt mondják, hogy az emberek nem vállalják a funkciókat, a szövetséges pártok nem támogatják ôket, hogy minket kisemmiztek. Ez viszont elfogadhatatlan. mert ha valaki elvállal egy vezetô funkciót, azzal eleve a felelôsséget is felvállalja. Ha egy közösséget vezet, akkor képesnek kell lennie arra, hogy ezekben a helyzetekben boldoguljon. Mert arra, hogy egy falutalálkozón elmondja, hogy mi fáj, akárki képes, nem ebbôl áll egy elnök feladata. Az RMDSZ vezetôjét én úgy képzelem, hogy az olyan személy, aki ezekben a helyzetekben boldogul. Egyrészt elôkészíti, másrészt elôrelátja, harmadrészt pedig meg is oldja a problémákat. Az a visszásság, hogy az RMDSZ-nek van egy vezetôsége, amely amúgy minden hivatalos nyilvántartásban szerepel, de amikor úgymond tûzoltómunkát kell végezni, a képviselôk, szenátorok kell hogy elvégezzék. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy amit akkor elmondtunk, most is aktuális. Úgy gondoltuk, hogy ha világossá tesszük a szándékunkat, egy hatékony és közösségi tevékenységre alkalmas vezetôség jöhet létre. Ma sokkal pesszimistább vagyok. Nemrég egy tanácskozáson megkérdeztem a megyei elnök urat: úgy gondolja-e, hogy a megyei RMDSZ-vezetôség jól váégezte feladatát, és mindent megtett, amit kellett? A válasz gyors, rövid és velôs volt: igen. Ilyen körülmények között nincs amit kommentálni. Mert ha ôk úgy értékelik, hogy a dolgok jól mennek, akkor nem tudom, mi mit lehet tenni. Annyit, hogy az a felhívás ma is aktuális.

Gálfalvi György: Mindenekelôtt azt kell elmondanom, hogy nagyon rosszkedvûen és elkeseredve nézem mindazt, ami az RMDSZ háza táján történik. Olyan emberként szólalok meg, mint aki egyike volt az RMDSZ megyei szervezete alapítóinak. Mi voltunk, aztán késôbb meglepôdve olvastam, hogy egyre több alapítótagja lett az RMDSZ-nek. Kevesen voltunk, de sokan maradtunk — ez erre is érvényes. Visszaemlékszem arra a pillanatra, amikor Markó Bélával, Béres Andrással, Lázok Jánossal négyesben megalakítottuk az RMDSZ-t. Az elsô gondolatom az volt, amit babonából ki sem mondtam, nehogy igaz legyen, hogy ismét alkalmunk van valamit elrontani. Hát elromlott. Amit én itt tapasztalok — két évig voltam elnökségi tag, aztán visszavonultam, elôsorban azért, mert beláttam, alkalmatlan vagyok a politizálásra — ez a zûrzavar, ami a megyei RMDSZ-ben van, lefegyverzô az emberek számára. És elsôsorban ebbôl a szempontból mondom el, hogy az egyszerû tagok számára mennyire kiábrándító az, hogy figyelnünk kell, hogyan gyûlölködnek egymással különben tehetséges, különben jóakaratú és különben azt is mondhatnám, hogy valóban a magyarságnak elkötelezett emberek. Én nem tudok most tanácsot adni senkinek, hogy kit válasszon, kire szavazzon az RMDSZ következô tisztújításán, de számomra az okozná a legnagyobb örömet, ha egy olyan rátermett fiatal gárda venné át az RMDSZ vezetését, amely elsôsorban szakmai képességeivel, közgazdasági jártasságával, politológiai ismereteivel, nyelvismerettel tûnik ki, és képes a tagság méltó képviseletére. Bocsáttassék meg nekem az a hiúság, hogy bevallom: az RMDSZ elsô kongresszusán, Nagyváradon azt mondtam, hogy az RMDSZ egész vezetését legszívesebben átadnám a MADISZ-nak. Úgy éreztem akkor, hogy a fiatalos szakértelem, a korszerû tájékoztottság hiányzik, s mivel már azon a kongresszuson elôrevetítették magukat a késôbbi konfliktusok, azt reméltem, hogy legalább egy részüket el lehet kerülni. Nehogy azt higgye valaki, hogy illúzióim vannak a mai fiatalsággal szemben. Vannak olyan általános emberi tulajdonságok, amelyek rájuk is vonatkoznak: a hiúság, az ambíció, és nyilvánvaló, hogy nekik is lennének ellentéteik, de az is biztos, hogy a másik serpenyôben a szaktudásnak és rátermettségnek sokkal nagyobb a súlya.

Dr. Kolozsváry Zoltán: Sokkal inkább aktuálisnak tartom ma azt a felhívást, mint amennyire aktuálisnak tartottam akkor. Ugyanis Maros megye az egyik legnagyobb RMDSZ- szervezettel kellene hogy bírjon. Ez az RMDSZ-szervezet azonban gyakorlatilag leépült, fôleg a közember, az utca embere szemében. Nagyon nehéz lenne elemezni az okokat. Az egyik nagyon fontos oknak magát az egész RMDSZ szervezeti rendszerét látom. Anélkül, hogy bárkit is bántani akarnék, egyáltalán nem tartom hatékonynak a körzetek mûködését ebben a formában, és szerintem nem is lehet hatékony. A megyei RMDSZ vezetésének mindamellett, hogy abszolút megbecsülésem Kolcsár Sándor személye iránt, de meg kell mondanom: a megyei elnöknek politikusnak kell lennie, mégpedig olyan politikusnak, aki a mindenkori idôk szavát megértve képes hatékonyan politizálni, képes maga köré összegyûjteni azokat, akik ebben a politizálásban segíteni tudnak, kezdve a parlamenti képviselôktôl egészen a tanácsosokig vagy "csak" a szakemberekig. Egy olyan gárdát szeretnék látni a megyei RMDSZ élén, aki világos fejû, reálpolitikus, és értékelni tudja az adott helyzet nehézségeit, az adott helyzetek kihasználhatóságát, kapcsolatokat tud kiépíteni nem csak szûk körökben, szinte mondhatnám, hogy klubkapcsolatokat.

Meg kell mondanom, hogy rendkívül kiábrándító volt számomra annak a körzetnek a közgyûlése, amelyhez én is tartozom. Szinte azt mondhatnám, egyszerûen szégyelltem magam, hogy ez az a politikai formáció, amely engem is képvisel, amelyet én is képviselek, sôt egyike vagyok az alapítóinak is. Tehát én úgy érzem, hogy nagyon határozott váltásra van szükség. Gyakorlott, képzett, a realitásokat éretten felmérô politikusra van szükség az RMDSZ élén, aki maga körül egy hatékonyan dolgozó gárdát tud kialakítani. Talán sokan fognak haragudni rám, de azt kell mondanom, hogy a Maros megyei RMDSZ ma egyszerûen nem létezik. A tanáccsal semmi kapcsolata nincs. Nekünk a tanácson belül nagyon jók a kapcsolataink, megbeszélünk dolgokat. Személy szerint nem egy parlamenti képviselôvel és felsô RMDSZ tisztségviselôvel nagyon jók a kapcsolataink, de sajnos a megyei RMDSZ- rôl pozitívan nyilatkozni semmiképpen sem tudok.

Ellentétben a mai alkalomszerûséggel, a megyei szervezetnek kell legyen egy jól összefogott elképzelése a teendôkrôl. Ez nem abból áll, hogy összeszedtünk vagy nem szedtünk össze másfél millió lejt, hanem mindazokat a kérdéseket felöleli, amelyekkel szembesülnünk kell. Hiba volna azt mondani, hogy a megyei vezetésben nem dolgozott senki, hiszen Virág György, aki a megyei tanács alelnöke is, minden tiszteletünket és megbecsülésünket megérdemli úgy is, mint RMDSZ vezetô. Kelemen Atilla is sokat igyekszik tenni, és így tovább. De mindez nem elég. Nehezményezem a megyei RMDSZ részérôl azt, hogy míg a szövetségi elnök pontosan innen került ki, mi nem állunk kellôképpen mögötte, aki pedig ezt igazán megérdemli, a politizálásával, a higgadtságával, azzal is, hogy össze tudja tartani az RMDSZ-t, mindannak ellenére, hogy idôrôl idôre megpróbálják kívülrôl vagy belülrôl szétszaggatni. Végsôsoron a leghatékonyabb kormánytisztviselôk közül is számosan innen kerültek ki. Nekik is sokkal jobban kellene érezniük a megyei RMDSZ támogatását. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a megyei RMDSZ vezetése kimondottan és módszeresen a szövetségi vezetés ellenében dolgozott, amit egyértelmûen helytelenítek, és nem is tudok elfogadni. Aligha ezt várja a tagság.

Ezen kívül abszolút egyértelmûen elítélem azt, hogy ilyen vagy olyan platformokhoz lecsatlakozunk. A megyei RMDSZ szerepe csak egyetlenegy lehet, a teljes magyar lakosság képviselete az RMDSZ programja alapján. Hogy ezen kívül valaki szimpatizál egy vagy más mozgalommal, egy vagy más személlyel, az mindenkinek a privát ügye, de abban a pillanatban, ahogy valaki a megyei RMDSZ vezetését képviseli, akkor az mindenféle egyéni platform, színezet nélkül képzelhetô csak el, mert meggyôzôdésem, hogy a megye magyar lakossága így várja el, és ez így normális. Szeretném, ha a közgyûlésen ésszerû, tárgyilagos, képzett hangnemet hallhatnék, ahol nem az egyéni szenvedélyek, nem az egyéni érvényesülések vágya ütközne ki elsôsorban, hanem az, hogy az adott helyzetben ésszerûen mit tudunk és mit kell tennünk egy hatékonyan mûködô szervezet kialakításáért. Ha nem leszünk képesek a közgyûlésen a jelenlegi helyzeten változtatni, akkor nyugodtan azt mondhatom, hogy megkondítjuk az RMDSZ lélekharangját.

Corneliu Vadim Tudor szenátusi büntetése

A szenátus házbizottsága harminc napra kitiltotta Corneliu Vadim Tudort, a szélsôséges Nagy-Románia Párt vezetôjét a törvényhozás felsôházának üléseirôl.

A házbizottság mindössze negyedórás vita után, 6-4 arányú szavazattal döntött a büntetésrôl. A házszabálynak megfelelôen egy héttel korábban a szenátus jogi bizottsága vitatta meg a kérdést, s akkor több mint hat órányi vita után, 8-7- es szavazati aránnyal javasolták Tudor kitiltását a szenátusból.

Tudor megbüntetését a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kezdeményezte, mert a szenátor január közepén a sztrájkoló Zsil-völgyi bányászokhoz intézett nyílt levelében sértegette Emil Constantinescu államfôt és más közméltóságokat.

A szenátor két héten belül fellebbezhet a büntetés ellen, de a szenátusi plénum jóváhagyása esetében a szankció érvénybe lép.

A Nagy-Románia Párt elnökének mentelmi joga is veszélyben van, miután a PNTCD vezetése szerdán úgy döntött, hogy Tudortól meg kell vonni a parlamenti védettséget. Lehetôvé kell tenni, hangoztatta ezt az állásfoglalást indokolva a PNTCD, hogy az igazságszolgáltatás felelôsségre vonhassa a szenátort az ellene felgyülemlett tucatnyi rágalmazási perben.

A parasztpárt egyszersmind sürgette az idegengyûlöletet szító szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését.

Valeriu Stoica igazságügyi miniszter már bejelentette, hogy vizsgálat indul annak megállapodásra, milyen szerepet játszott a párt a Zsil-völgyi bányászok Bukarestbe tartó menetelésében. Mint mondotta, a pártot törvényen kivül helyezhetik, ha kiderül, hogy köze volt a bányászok erôszakos akcióihoz.

Koalíciós megállapodás a költségvetésrôl

A kormánykoalíció pártjai félreteszik vitájukat és abban a formában támogatják az idei költségvetési törvényt, ahogy azt a kormány elôterjesztette — közölte csütörtökön Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Párt vezetôje a koalíciós pártvezetôk tárgyalása után.

Az 1999-re szóló költségvetési törvény mihamarabbi elfogadása létfontosságú Románia számára, mivel alapvetôen ettôl függ, hogy megállapodást tud-e kötni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy újabb készenléti hitelrôl.

A kormány által benyújtott tervezet — amely már figyelembe vette az IMF elvárásait — egyebek között azzal számol, hogy a költségvetés hiánya nem fogja meghaladni a hazai össztermék (GDP) 2 százalékát, az infláció 25 százaléknál nem lesz magasabb, a gazdasági visszaesés pedig 2 százalékos lesz.

Mircea Ionescu Quintus bejelentésébôl az következik, hogy a kormánypártok több, már bejelentett, illetve elfogadott elképzeléstôl elállnak.

Decebal Traian Remes pénzügyminiszter néhány nappal ezelôtt még azt közölte, hogy a költségvetési hiány 2,4 százalékra emelkedik a román vasútnak nyújtott költségvetési támogatás miatt. Saját büdzséjének jelentôs nôvelését sürgette a kormány tervezetének elkészülte után szinte minden minisztérium.

A törvényhozás mindkét háza tavaly a kormány minden tiltakozására ellenére nagy többséggel elfogadta a beruházásokat ösztönzô törvényt. Ez jelentôs adókedvezményt helyez kilátásba azoknak, akik profitjukat újra beruházzák, illetve nagyobb összeget fektetnek be Romániában.

A költségvetési törvénytervezet vitája a képviselôház és a szenátus bizottságaiban már megkezdôdött. A törvényhozás rendes ülésszak február elsején kezdôdik. Quintus szerint a költségvetési törvényt két héten belül elfogadják.

Romániának az idén 2,8 milliárd dollárt kell törlesztenie külsô adósságai után. Ennek aligha tud eleget tenni, ha nem jut külsô forrásokhoz. A nemzetköz pénzpiacok viszont addig gyakorlatilag zárva vannak Románia elôtt, amíg nem tud megegyezésre jutni az IMF-fel.

Markó Béla Tokay lemondásáról

Az RMDSZ részérôl nem koncepcióváltásról, hanem csak személycserérôl van szó a kisebbségvédelmi hivatal élén — jelentette ki az MTI-nek Markó Béla, sz0vetségi elnök.

Markó hangsúlyozta: a minisztercsere kiindulópontja az volt, hogy Tokay György még tavaly októberben az RMDSZ szövetségi elnökének küldött levelében felajánlotta lemondását.

— Tokay úgy érezte, hogy sok bírálat érte az RMDSZ-en belülrôl, s hogy nincs már meg az az egyöntetû bizalom iránta, melyre a munkájához szüksége van. Mi az Operativ Tanácsban megvizsgáltuk a kialakult helyzetet, aztán felkértük az Ügyvezetô Elnökséget, hogy végezze el a szükséges konzultációkat. Végül arra jutottunk, hogy valóban szükség van a cserére. De hangsúlyoznom kell, hogy ez nem koncepcióváltás az RMDSZ részérôl, hanem csak személycsere — mondta Markó.

Az utódként javasolt Eckstein-Kovács Péterrôl Markó Béla elmondta: mint jogászt és politikust az RMDSZ- vezetés alkalmasnak látja arra, hogy a kormányban a kisebbségügyi miniszter munkáját végezze.

— Ami Tokay György munkáját illeti, látni kell, hogy nagyon nehéz feladat hárult rá: létre kellett hoznia egy kisebbségi hivatalt, amely addig nem létezett. Tokay ezt tisztességgel elvégezte, ugyanakkor valóban, kollegáimmal együtt én is úgy értékeltem, hogy az utóbbi idôben munkájában a fáradtság jelei mutatkoztak — hangsúlyozta Markó Béla.

Arra a felvetésre, hogy ha a személycsere szükségessége már októberben felmerült, miért csak most került rá sor, az RMDSZ szövetségi elnöke azt válaszolta: "mivel egyszerû személycserérôl van szó, azért került rá sor csak most, mert nem valamiféle válsághelyzet bekövetkezése tette szükségessé a lépést, tehát nem volt miért elhamarkodnunk ezt a cserét".

Markó nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy ennek a személycserének esetleg más, netán a kormánykoalíción belüli okai lehettek volna.

Magyar elnökség az Európa Tanácsban

A miniszteri bizottság soros elnökeként Martonyi János külügyminiszter szerda délután Strasbourgban az Európa Tanács közgyûlésén megtartotta beszámolóját, majd válaszolt 19 ET-képviselô felvetéseire.

Az ET lépéseit és törekvéseit ismertetve egyebek közt elmondta: kiemelten támogatja az elnökség a Bölcsek Tanácsának a "megosztottság nélküli Európa" érdekében tett javaslatainak megvalósítását. Kiemelte, az európai színtéren hatalmas változást hozott az ET "keleti bôvítése", amely folyamat tíz évvel ezelôtt kezdôdött meg. A koszovói válság feloldása a politikai sorrend élén áll, de a miniszteri bizottság úgy véli, a régió helyzetének stabilizálásához fontos lenne, hogy az EBESZ felújíthassa a Belgrád által évekkel korábban negszakított hosszútávú misszióit a jugoszláviai Vajdaságban és a Szandzsákban.

Mint mondotta, a soros magyar elnökség idején szeretne komoly elôrelépést elérni a nemzeti kisebbségek védelmében. Ez év februárjában már életbe lép a nemzeti kisebbségek érdekeit szolgáló nemzetközi keretegyezmény, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, s az ezek megvalósulását ellenôrzô szervezet számára biztosítani fogják mûködésük anyagi forrásait. Ugyancsak e célt szolgálja majd az Európa Tanács emberjogi biztosa intézményének megteremtése, amelyrôl jelenleg tárgyalnak.

Martonyi János az európai intézményrendszerek közti együttmûködés kiemelkedô eseményének tartja a február 10-én Strasbourgban premierként tartandó Európa Tanács-Európai Unió tárgyalásokat. Ezeken áttekintik a már meglévô közös programokat, azok finanszírozását — a jogállamiság, a demokratikus intézményrendszer kiépítésének segítése az ET-tagságra aspiráló féltucatnyi országban -, s további együttmûködési- feladatmegosztási javaslatokat dolgoznak ki. Az ET-EU együttmûködés erôs történeti alapokkal bír, hisz az Európai Unió igen nagyszámú európa tanácsi egyezményt épített be saját rendszerébe. Azaz, ha például Magyarország elfogadja, ratifikálja az ET- szerzôdéseket, azzal sok szempontból az EU-val való jogharmonizációban is elôre lép.

Az európai országokat tömörítô szervezetként csak az ET képes a földrész megosztottságát megszüntetni, s mint Kelet-Európa felé való nyitásával 10 év alatt bizonyította, alapvetô értékekkel hozzájárulni az európai egység alapjainak megteremtéséhez, ezen egység erôsítéséhez — hangoztatta nagy elismeréssel fogadott beszámolójában a magyar külügyminiszter.

Privatizációs újdonságok

Az Állami Vagyonalap legutóbbi sikertörténete az Electromures volt állami vállalatból kivált kábelgyár, újkori nevén a ROMCAB Rt. magánosítása, állítja az ÁVA Maros megyei kirendeltségének igazgatója, Doru Mihai Opriscan. A napokban a vállalat részvényeinek 62,83 százaléka került kalapács alá. Az egyik igénylô a magyarországi Videoton volt, de ennek ajánlatát túllicitálta a marosvásárhelyi Paneuro cég. Az egyes részvények kikiáltási ára 42 ezer lej volt, és ilyenformán több mint 8 milliárd lejt kellett volna bevételezni az üzletrészért, viszont ezt az árat egyik potenciális vásárló sem ajánlotta fel, tehát nyilvánvalóan a tárgyalások menete közben csökkent az ár. Végül a Paneuro három milliárd lejért szerezte meg a vásárlási jogot, de a privatizálási szerzôdésben az is benne foglaltatik, hogy a cég kötelezi magát, hogy a következô években 8 milliárd lejt fektet be a vállalat fejlesztésébe, korszerûsítésébe. Hogy mennyire kötött jó üzletet a Paneuro, azt ô tudja. Tény, hogy a Romcab tetemes adóssággal rendelkezik. Törzstôkéjének értéke 7,9 milliárd lej.

***

A magánosítás terén jó hírek érkeznek Segesvárról. A múlt év utolsó negyedében a Hochland világhírû német konszern megvásárolta a Maros megyei tejfeldolgozó üzemtôl a segesvári gyárat úgy, ahogy van, szôröstôl- bôröstôl, de adósság nélkül, tudtuk meg Nagy Ernô közgazdásztól, aki az egész Maros megyei tejfeldolgozó hálózat vezérigazgatója. Ennek a ténynek máris kiváló eredményei vannak. A vállalatot teljesen felújították. A tejfeldolgozó csarnokok, az irodák, a mellékhelyiségek, az étkezde a a nemzetközi standardnak megfelelô szintre jutottak el rövid idô alatt. A Hochland elhozta saját olvasztottsajt-elôállító masináit. A szakembereket viszont Németországba vitte, hogy tanfolyamokon vegyenek részt. A Hochland termékeit, melyeket mostanáig Németországból importáltak üzleteinkbe, már eddig is megvásárolhattuk. Remélhetôleg azáltal, hogy ezentúl megyénkben is elôállítják a dobozos sajtot, valamivel olcsóbban juthatunk hozzá az ízletes, nagyon jó minôségû élelemhez.

A hét eleji napok viharos eseményei után a tegnap arról kaptunk hírt, hogy aránylag csend volt a Manpel bôrfeldolgozó és kesztyûgyárban. Ágoston Margit, akit kedden karhatalommal juttattak vissza az igazgatói székbe, azt nyilatkozta lapunknak: "Jelenleg folyik a hónap végi és általános leltározás, mert tudnom kell, hogy mit veszek át az eddigi, szerintem törvénytelenül ténykedô vezetôségtôl."

Ezek után Székely Sándort faggattuk, aki szintén igazgatónak tekinti magát, és ezt meg is indokolta. Tájékoztatta lapunkat arról, hogy a tegnapelôtt, szerdán, miután a gyár bejáratánál a cseppet sem felemelô helyzet, a "díszcirkusz" kialakult, a városi rendôrparancsnok- helyettes és a megyei rendôrfelôgyelôség parancsnoka jelenlétében egyeztetésre került sor közte és Ágoston Margit között. De semmilyen eredményre nem jutottak, mert: "mindenki mondta a magáét". Székely Sándor azt is állítja:

— A tegnap engem beengedtek a gyárba, de voltak, akiket távol tartottak a vállalattól. Továbbra is azt állítom, hogy törvénytelen erôdemonstráció volt az, amit a régi vezetôség végrehajtott. Az az okirat, a kamara dokumentuma, melynek alapján engem eltávolítottak, és Ágoston Margit a helyembe ült, egy régen meghaladott fázist tükröz. A törvényszék most valóban kimondta az egyik kinevezésünk semmisségét, de azután minket, a másik menedzsercsapatot még négy ízben újraválasztottak, tehát joggal tekintjük magunkat a részvénytársaság törvényes vezetôinek.

— Tudomásunk szerint a vállalat dolgozóinak nagyobb része az ön híve. Hogy sikerült mégis önt távol tartani két napig a gyártól?

— Kimondottan karhatalmi hozzájárulással, mindössze 20-30 olyan ember támogatásával, akiket valamilyen okból eltávolítottunk a gyárból, valamint néhány nyugdíjas segédletével.

— Ágoston Margit és ön kiváló szakemberek. Sok éven keresztül együtt munkálkodtak azon, hogy a marosvásárhelyi bôrgyár sikeres legyen, és valóban jó eredményeket értek el. Van-e esély arra, hogy a közeli vagy távolabbi jövôben félretegyék az ellenségeskedést, és a vállalat, a munkaközösség, a részvényesek érdekében újra együtt dolgozzanak, elássák a csatabárdot?

— Egyelôre erre vonatkozó ajánlatot nem kaptam, és a mára kialakult körülmények között azt hiszem, ennek nincs esélye.

— Akkor ön mit tehet, mit tesz a továbbiakban?

— Errôl most még semmit nem tudok mondani.

Szepessy László: Azt a nyílt levelet figyelmeztetésnek szántuk, hogy nem lehet tovább azon az úton haladni. 1994 után egyértelmûen kiderült, hogy a vezetôség nem tudta tovább vinni azt a vonalat, ami '90 után kialakult, nem tudta a szervezet munkáját összefogni, nem tudta az érdekképviseletet érvényesíteni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rövid idô alatt az RMDSZ elvesztette súlyát a megye közéletében, anyagilag tönkrement. Tehát abból a szervezetbôl, amelyik azelôtt az ország egyik legnagyobb és legerôsebb, legjobban szervezett politikai alakulata volt, erôtlen, súlytalan, siránkozó szervezet lett. 1996-ban az RMDSZ kormányra került, s ezzel új helyzet alakult ki. Politikai eszköztára, lehetôségei bôvültek. Ezzel sem tudott élni.

Egyértelmûen kiderült, hogy az a szervezet anyagilag önellátó volt, s arra is volt pénze, hogy az alapszabályzat szerint a húsz százalékot az országos szervezetnek leadja, kétszer annyi alkalmazottja volt mint most, s amit 1994-ig összegyûjtött, s az ami tulajdonképpen a Maros megyei magyarság vagyona volt, most kézen-közön eltûnt. Éppen ezért még egyszer felajánlhatom az ellenôrzô bizottságnak az 1994 decemberében készített leltári jegyzéket, amelyben pontosan szerepel az akkor átadott vagyon helyzete. Annál is inkább, mert az akkori elnök által kinevezett "leltározó bizottságból" többen tagjai a megyei RMDSZ vezetésnek: Kiss Istvánra, Izsák Balázsra, Lokodi Editre, Gál Évára, Cellecz Jenôre, Szekeres Erzsébetre, Szász Rózsára gondolok.

1994 elôtt a Maros megyei RMDSZ elsô volt országos szinten, amely pontos, világos tagnyilvántartást hozott létre, számítógépes könyvelése volt, tiszta képe a szervezet egész helyzetérôl. Mára oda jutottak, hogy valójában azt sem tudják, hány tagja van a szervezetnek. Az a szervezet, amely nem tudja becsülni a saját értékeit, és nem tudja megôrizni azokat, megérdemli a sorsát. A megyei RMDSZ vezetôsége, és itt Kiss Istvánról beszélek, aki akkor szervezési alelnök volt, annyira sem értékelte a szervezet dokumentumait, hogy a több mint százezer belépési nyilatkozatot megsemmisítette. Leadták a papírbegyûjtônek! Ez annál súlyosabb, mivel az RMDSZ garanciát vállalt a belépési nyilatkozatok bizalmas kezeléséért. Nem sokkal ezután a '90 februári gyertyás tüntetés relikviáit egyszerûen kidobálták az RMDSZ udvarára és az ott dolgozó munkások télen abból raktak tábortüzet.

A megyei RMDSZ mostanit megelôzô két közgyûlésén hangzatos programok hangzottak el, de tetteket nem láttunk immár négy éve. Vég nélkül azon siránkoznak, hogy az RMDSZ milyen nehéz anyagi helyzetben van. Kérdem én, 1994-ig mennyivel volt jobb a helyzet? Akkor kellett kialakítani a szervezetet, pedig tudjuk, milyen volt a politikai helyzet Maros megyében. Akkor valami volt mMárcius 15-öt megszervezni. Ma már ki van taposva az út, csak tudni kell színvonalasan ünnepelni. Akkor a megyében egy erôs Egységpárt volt, és a megye vezetése is PUNR-s vagy PUNR szimpatizáns volt. Az RMDSZ ezzel szemben tudta képviselni a Maros megyei magyarság érdekeit. Azóta ezt a befolyását elvesztette, s politikailag szinte nem létezik.

Az utóbbi idôben sokszor elhangzott, hogy a megyei szervezet, sajnos "nincs helyzetben". Nem is lehet helyzetben, ha pályára sem mer menni. Mert bármi történik a megyében, az RMDSZ vagy nem tudja, mit kell tennie, vagy elkésett nyilatkozgatásokban merül ki a tevékenysége. Ezek a reagálások is csak tiltakozások, mert a tényleges cselekvés elmarad. A helyi jellegû kérdésekben is az országos vezetést kérik, hogy a felmerült problémákat oldja meg. Másfelôl, amikor semmit sem kell tenni, olyan radikálisan lépnek fel, hogy az ország legradikálisabb szervezetei között emlegetik önmagukat.

1996 után, amikor végre a megyében elônyös helyzetbe került, a legnagyobb befolyása kellene hogy legyen a politikai életre, sehol sincs. Az RMDSZ-t semmibe veszik a prefektusok. Amikor a volt PUNR-s prefektusról valaki kimondta, hogy párttitkárként viselkedik, akkor megijedtek, hogy ne bántsuk, mert mi lesz a székházzal. A megyei szervezet ezt a kérdést sem tudta kezelni. Ahelyett, hogy a nagyságának, súlyának megfelelô székházat követelt volna, hasonlót ahhoz, amit átadott, elfogadta és belenyugodott a mostani áldatlan helyzetbe. Székházjegyekkel és megint a tagság pénzén próbálták megoldani azt, ami "természetesen" nem sikerült. Nem az RMDSZ-tagság pénzéhez kellett volna folyamodni, hanem kiharcolni egy olyan székházat, amilyent átadott, amilyen megilleti ezt a szervezetet. Errôl az elkövetkezendôkben sem szabad lemondani.

Azt is halljuk mindegyre, hogy valamit miért NEM lehetett megoldani, s nem azt, hogy mit KELL tenni. Pedig olyan helyzetben, mint '96 után, az RMDSZ nem tudom mikor lesz. Épp ezért egy cselekvô, lépni tudó, helyzetet teremtô RMDSZ-re lett volna szükség. Tehát a felelôsség nagyon nagy. Akik elvállalták, nem tudtak megfelelni az elvárásoknak. Nem csak a Kolcsár Sándor vezette RMDSZ- rôl van szó, amely folytatása volt az anyagilag, politikailag tönkretett szervezetnek. Éppen ezért nem értek egyet a bûnbakkereséssel, nem ezt kell tenni. Azoknak kell elszámolniuk, akik tényleg felelôsek anyagi és politikai szempontból egyaránt.

Ha nem, akkor megint mindent a szônyeg alá sepernek és minden marad a régiben. Sajnos vannak erre mutató jelek. Ha a jelölôgyûléseken megtörténhetett, ami a 2-es körzetben, hogy Kiss Istvánt jelölték TKT-ba, a megyei szervezet legmagasabb döntéshozó testületébe Kolozsváry Zoltánnal szemben, akit nem kell bemutatnunk, azt a Kiss Istvánt, akinek az idején a Tulipán Kft. teljes csôdbe jutott, azt a Kiss Istvánt, aki a belépési nyilatkozatok megsemmisítéséhez nagymértékben hozzájárult, aki szervezési alelnökként bebizonyította hozzá nem értését, és aki az utóbbi idôben Kolcsár Sándor helyettese volt.

Egyetlen remény, hogy a közgyûlés képes felnôni feladatához, és helyes döntéseket hoz.

Tanácsi határozatok futószalagon

750 millió lejt fordít idén a marosvásárhelyi tanács a helybéli nyugdíjasok kedvezményes utaztatására — döntötték el a tegnap a marosvásárhelyi municípiumi tanács e havi soros ülésén. Ez a pénz arra elegendô, hogy a hetven év fölötti nyugdíjasok ingyen, a hetven év alattiak pedig féláron utazhassanak a közszállítási vállalat autóbuszain, havonta tíz alkalommal.

Huszonhat pontból állt a testület tegnapi ülésének napirendje. Legelôször a tanácsosok a készülô városrendészeti tervrôl hallhattak beszámolót a kivitelezô cég képviselôitôl. Ezt követôen jóváhagyták a város távlati fejlesztésének elveit és a terv második szakaszának elkészítését. A továbbiakban beszámolókat terjesztettek a tanács elé, az elôrelátható idei költségvetésrôl, a készülôben lévô közszállítási stratégiáról, az 1995. évi 112. lakástörvénnyel kapcsolatos, a hivatalt érintô peres ügyekrôl, valamint a helyi adókra és illetékekre vonatkozó, 62. számú tavalyi sürgôsségi kormányrendeletben elôírtak enyhítésére, a hivatal által a pénzügyminisztérium irányába tett kezdeményezésekrôl.

Hét újabb határozat-tervezet egyszerre történô megszavazásával további, közterületre épített garázsok sorsáról döntött a testület. Majd elhalasztották a polgármesteri hivatal új személyzeti felépítésének határozat- tervezetét, amelyet rendkívüli ülésen fog megtárgyalni a tanács. Az eladásra kerülô kereskedelmi helyiségekkel kapcsolatosan két határozatot hoztak, egyikben az eladást célzó tárgyalás módozatáról, a másikban pedig az eladásra kerülô helyiségek jegyzékének kibôvítésérôl döntöttek. Ugyancsak helyiségekkel kapcsolatos, hogy eldöntötték az 1990 évi 42. törvény alapján kereskedelmi helyiségeket igénylôk 1999-es elsôbbségi jegyzékét, majd jóváhagyták egy kereskedelmi helyiség kiutalását két, hasonló joghelyzetben levô személynek. A továbbiakban döntöttek még egy együttmûködési szerzôdés megkötésérôl a polgármesteri hivatal és a 24 ore muresene címû helyi napilapot kiadó Edipres Tipo Kft. között. Elhalasztották — költségvetés hiányában — az ASA labdarugóklub anyagi támogatásáról szóló határozat-tervezetet, majd módosították a köztisztasági illetéket bevezetô 16. számú tavalyi határozatot, azaz az illetékfizetés alól kivételezettek közé sorolták a jövedelem nélküli személyeket.

A rázós témák a végére maradtak

Három "rázós" téma borzolta fel tegnap a kedélyeket a megyei tanács soros ülésén, amely a két tábor közötti fenyegetôzéssé, személyeskedéssé durvult a késô délutáni órákban.

Az ülésen jelen levô prefektusnak Bulyovszky Loránd RMDSZ- tanácsos tette fel a kérdést, hogy konzultált-e a megyei tanács vezetôségével akkor, amikor a nemrégiben létesült új hivatal a munkaerô-elhelyezésben és a szakmai továbbképzesben konzultatív szervként mûködô megyei kirendeltség vezetôségébe kinevezte azt az öt személyt, akik a törvény értelmében a helyhatóságokat kellene hogy képviseljék. A kérdés azért volt jogos, mivel a szóban forgó személyek közül egyik a prefektúra, a másik a kormányzati szervként mûködô munkaügyi igazgatóság, egy harmadik pedig a hasonló jogállású tanfelügyelôség alkalmazottja. A prefektus válasza az volt, hogy lépését az indokolja, hogy mûködôképes szervet akart létrehozni, ez viszont korántsem lehet mentség arra, hogy a megyében a törvényesség ellenôrzésével megbízott kormányképviselô nem tartja be a törvényes elôírásokat.

Az ülésen sok vihart kavart az 1918. December 1. úton épített tömbházak között a 33. szám alatt megmaradt ház sorsa, amelyet a tanács egyes vezetôi a jelek szerint a 24 ore muresene szerkesztôségének ígértek oda, s ezt támogatták igen vehemensen az egységpárti képviselôk is. A többi tanácsos viszont amellett foglalt állást, hogy az épületet akár szerkesztôségnek, akár irodának, akár kereskedelmi (de nem közétkeztetési) tevékenység céljára, annak a vállalkozónak kell versenytárgyalás útján bérbe adni, aki a legtöbbet fizet, hisz igen szûkösnek ígérkezik az idei költségvetés. Mivel az egységpártiak semmiképpen sem akartak kereskedelmi tevékenységet a házban, a határozat-tervezetet nem szavazták meg.

Hosszas vitát váltott ki a vidrátszegi repülôtér mellett épült üzemanyagtöltô-állomás által elfoglalt terület bérbeadására vonatkozó határozat is, amelyre a befektetô hamis telekkönyvi kivonat alapján kapott elvi építkezési engedélyt. Állítása szerint utólag tudta meg, hogy a terület nem a röptér, hanem a megyei tanács tulajdonát képezi, s most évi 32 millió lejért akarná bérelni 49 éven át. A tanácsosok egy része, arra hivatkozva, hogy a szóban forgó területnek nincs meg a területrendezési részletterve, továbbá, hogy magasabb, s az infláció mértékének megfelelô bérleti díjat kellene megállapítani, nem szavazta meg a határozat- tervezetet. A ülés végén a befektetô az egységpárti tanácsosok élénk helyeslése mellett perrel fenyegetôzött.

Ezt megelôzôen a megszokott monoton légkörben folyt le az ülés, s kisebb-nagyobb módosításokkal a napirenden szereplô határozat-tervezeteket szinte egyhangúlag fogadták el.

A tanács elmúlt évi tevékenységérôl Ioan Togãnel elnök számolt be, majd azt a határozat-tervezetet ismertette, amely a megyei tanácsnak az 1999-es évre, valamint távlatilag 2001-ig a gazdasági-társadalmi programját tartalmazza.

Ioan Togãnel, a Maros Megyei Tanács munkáját a tavalyi esztendôre összességében jónak ítélte, ami a helyi tanácsok tevékenységének koordinálását illeti, azonban elismerte, hogy a szûkösre szabott költségvetés nem tette lehetôvé, hogy a tervezett beruházásokat összességében megvalósítsák.

A megye tavalyi költségvetését késôre, június 18-án fogadták el, amelyet aztán októberben igazítottak ki. A tanácsnak összesen 293,7 milliárd lejbôl kellett gazdálkodnia, ami nem volt elegendô új beruházásokra, így a falvak víz- és gázhálózatának kiépítésére, a városok hôközpontjainak modernizálására, mûvelôdési otthonok építésére stb. A régebben megkezett létesítményeket sem sikerült befejezni, mint például a segesvári, a marosszentgyörgyi és marosszentkirályi szociális rendeltetésû épületeket. A beruházások értéke 47,7 milliárd lej volt, amelynek eredményeképpen kibôvítették a dicsôszentmártoni szennyvíztisztító állomást, fejlesztettéék Szászrégen ívóvízhálózatát, és szennyvíztisztító állomását, átadták a maroskeresztúri hôközpontot, a karácsonfalvi betonhidat, bevezették a földgázt Marosszederjesre, Nagyernyébe, Székelykálba, Sáromberkére és Faragóba. Folytatódtak a marosvásárhelyi aluljáró és vízüzem, valamint a segesvári szeméttelep munkálatai. Továbbá folyamatban van Radnót, Szováta és Marosludas csatornázása. A Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium 139 lakás építésének költségét vállalta fel, amelybôl 44-et adtak át tavaly, 36-ot Szászrégenben, 8-at Dicsôszentmártonban.

Tavaly 11,3 km mûutat építettek és 12,24 km-en végeztek útburkolat-javítást. Ugyanakkor 601 kilométer mûúton végeztek idôszerû javításokat, 35,6 kilométeren pedig kövezést. A megyei utakon található hidak karbantartására 400 millió lejt fordítottak.

A megyei tanács elnökének beszámolójában továbbá a tanács tevékenységének ismertetése szerepelt. Nyolc tanácsülésen 58 határozatot hoztak, amelyeket minden egyes alkalommal ismertettünk olvasóinkkal.

A tegnap elfogadásra került határozat-tervezetek között szerepelt: egy feladatfüzetnek az elfogadása, amelynek alapján a Maros Megyei Tanácsnak az ivóvízellátást szolgáló vagyonrésze a Maros Megyei Községfejlesztési Rt.-nek koncesszióba adható, a megyei tanácsnak a Hegyvidéki Megyék Egyesületében való részvétele, a tanácsi illetékek díjának módosítása. a segesvári N. Titulescu utca városrendészeti részletterve. A tanácsosok elfogadták ugyan, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság két gépkocsit használjon ( egyiket ajándékba kapta), de csak egy gépkocsivezetôt és havi 300 literes benzinkvótát hagytak jóvá számára.

Végre összhang a nyilatkozatok s a gyakorlat között!

Tegnap délután értesültünk, hogy a polgármesterség épületében mûködô adóügyi hivatal alkalmazottait megyei vezetôségük a délelôtt folyamán tájékoztatta: csak azoknak a személyeknek kell adóbevallási nyilatkozatot kitölteniük, akik az elmúlt évben ingatlant vásároltak, bôvítettek vagy tulajdonviszonyukban más változás történt. Azok a személyek, akik eddig is fizettek épület- és területadót nem kell hogy benyújtsák a formanyomtatványt. Az utasítás szerint mentesülnek a nyilatkozat kitöltésétôl és benyújtásától azok a személyek is, akik bár lakásuk volt, eddig csak területadót fizettek, mert a vásárlástól számított 10 évig mentesek voltak az épületadó alól. Úgy tûnik, az adóhivatalban végre észrevették, hogy a vezetôség által nyilatkozott és a gyakorlatban történô dolgok között nincs összhang. Talán kárpotlásként elrendelték, hogy azok, akik kötelesek adóbevallási formanyomtatványt benyújtani, megtehetik szombaton és vasárnap 8-14 óra között is a polgármesteri hivatal 1-es számú szobájában.

Tegnap délelôtt éhségsztrájkba kezdett a 28 éves Vasile Costel. A fiatalember a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal elôtti téren két kanapét állított fel, ez lesz a "rezidenciája" február 5- éig.

"A közöny ellen tiltakozom" — nyilatkozta lapunknak az éhségsztrájkoló. Elmondása szerint 9 évig várt arra, hogy a polgármesteri hivatal lakást utaljon ki számára. A Gyôzelem téri, most már lebontásra ítélt lakásra szóló bérleti szerzôdése május 9-én lejár. Tiltakozásának fô mozgatórugója azonban az, hogy valamennyi, a hivatal Községgazdálkodási Igazgatóságához intézett kérését válaszra sem méltatták. Vasile Costel február 10-én Bukarestben szándékszik folytatni éhségsztrájkját.

Városunkban sétálva bizonyára mindnyájunkkal elôfordult már, hogy egy csendes park, egy virágba borult fa, vagy netalán egy madárcsicsergéstôl hangos zöld lugas láttán örömet éreztünk szívünkben. Viszont mindenki egyetért abban, hogy egy zsúfolt útkeresztezôdés vagy egy hatalmas szemétdomb a lakótömbök vagy játszóterek szomszédságában elszomorító látványt nyújt.

A Fókusz Öko Központ ezúton felhívást intéz Marosvásárhely diákjaihoz, hogy vegyenek részt városunk öröm-bánat térképének összeállításában. 2-3 tagú csoportokban jelentkezhettek a szervezet székhelyén (Crinului 22.) a felmérésekhez szükséges kérdôívek átvételére, naponta 11-14 óra között, vagy hívjatok a 162-170-es a zöld telefonszámon.

Szívesen látnánk tanárok és a környezetvédelem iránt érdeklôdô lakosok a felmérésben való részvételét is.

Jobb helyeken ilyenkor javában áll a téli turistaszezon, aztán utána szusszanásnyi pihenô nélkül következik a nyári elôkészítése. A közelgô tavasz pedig az új beruházások, javítások és egyéb munkálatok elvégzésére alkalmas idôszak.

Idén Romániában várhatóan sok helyen nem kerül sor a nyári szezonra való felkészülésre, mivel elkezdôdött a turisztikai egységek privatizálása. December 4-én a Hivatalos Közlönyben megjelent az erre vonatkozó szabályzatrendszer és elméletileg már aznap hozzá kellett volna látni a munkához.

A privatizálás sok más ágazathoz hasonlóan itt is nehézkes, hiszen a potenciális vásárlók: a külföldi, nagy hotelhálózatokat kezükben tartó cégek már felmérték a piacot, felvásárolták az ôket érdeklô ingatlanokat, így ezután inkább csak a hazai befektetôkre lehet számítani. Ez utóbbiak nagyrésze azonban nem annyira tôkeerôs, hogy egy hotelnél, esetleg a hozzá csatolt vendéglônél többet egyszerre fel tudjon vásárolni. Ezért a határozat elôírja a nagy társaságok felbontását részegységeikre.

A felosztást elsôsorban a különbözô típusú részvényesek, — Állami Vagyonalap, PIB, egyéni részvényesek stb. — között végzik el, elkerülendô az egyeztetett tárgyalásokat a fent említett érdekeltek és a leendô vásárlók között. Az ÁVA tulajdonában megmaradt ingatlancsoportokat további részegységekre lehet felosztani attól függôen, hogy ki és milyen szerzôdés értelmében adminisztrálja azokat. Az így létrejött egységeket az Országos Turisztikai Hatóság (Autoritatea Nationalã de Turism), — volt turisztikai minisztérium — ellenjegyzése után, a fellebbezési határidô elteltével újra be kell jegyeztetni mint kereskedelmi egységet és csak ezután lehet elkezdeni a tulajdonképpeni privatizációt.

Látható: az elsô lépésig is igen hosszadalmas és bonyolult út áll az ÁVA mint fô végrehajtó elôtt, de ennek ellenére sem sietik el a dolgokat. Nekik különben sem sürgôs, hiszen létük meghosszabbítására ez is jó ürügy.

Bár a határozat megjelenésétôl számított 30 napon belül a felosztásra vonatkozó iratcsomó az Országos Turisztikai Hatóság asztalain kellett volna legyen, még most is folynak az egyeztetô tárgyalások az ÁVA és a volt minisztérium között, sôt várható, hogy ezekbe a PIB-et mint fô részvénytulajdonost is bevonják. Egyes központi lapok szerint a két hivatal között ellentétek vannak, mások szerint a feszültséget a szóban forgó ingatlanokat adminisztrálók érdekei gerjesztik. Akár így van, akár úgy, tény, hogy az elôírt egy hónap után további 3 héttel még egy iratcsomó sincsen készen. Az Országos Turisztikai Hatóság sajtóreferense, Oana Grigore szerint február elején döntenek arról, ki kerül a privatizálásra kiírandó egységek elsô listájára. A késésre egyetlen mentségük, hogy december közepén a minisztérium megszûnt létezni és a hivatallá való átalakulása csak január közepén ért véget.

Sajnos mentséggel vagy anélkül a privatizáció késlekedésének elsôsorban a hazai turizmus látja kárát.

Néhány fontos információt szeretnénk közölni azok számára, akik részt kívánnak venni az e hét végén rendezendô Szovátai Téli Játékokon szombaton január 30-án.

A játékos sportvetélkedôn, amely 7 versenyszámból áll, hat magyarországi és nyolc hazai csapat vesz részt. A verseny szüneteiben két kiváló és jólismert együttes, a marosvásárhelyi Gruppenhecc és a bukaresti Divertis gondoskodik a közönség szórakoztatásáról. Zenei aláfestést a parajdi sóbánya fúvószenekara szolgáltat.

A verseny színhelye a sípálya fölötti havasi legelô (akárcsak tavaly), ahová libegôvel (székes felvonó) lehet feljutni. A sípálya a Medve-tótól nyolc kilométer távolságra található a Sebes völgyében, a Mezôhavas felé vezetô úton. Mivel a sípálya környékén nincs elegendô számú parkolóhely, az elmúlt évek tapasztalataiból okulva a szervezôk úgy döntöttek, hogy leállítják a személygépkocsi-forgalmat a Patakmajortól a Sebes völgyén felvezetô úton. Így a sípályához csak autóbusszal lehet feljutni. A személygépkocsikat a Fekete Medve Fogadó (Hanul Ursul Negru) vagy a Medve-tó környékén, esetleg a szállodák parkolójában lehet biztonságban hagyni. Reggel 8-tól 10-ig félóránként, 11-tôl délután 3-ig óránként, majd este 6-ig megint félóránként indulnak a szovátai közszállítási vállalat autóbuszai a sípályára és vissza. Indulási pont a Fekete Medve Fogadó, további megállók: Gomba (Medve-tó), Mogyorósi Szálló (Hotel Alunis) parkolója, Patakmajor. A forgalmat a rendôrség fogja irányítani. Elnézést kérünk a kényelmetlenségért, de ez az intézkedés az Önök érdekében történik — megpróbáljuk elkerülni a parkolással járó, egyébként elkerülhetetlen bosszúságokat.

A hóviszonyok a verseny színhelyén kitûnôek, maga a "nagy" sípálya is meglepôen jó állapotban van, végig lehet síelni a lécek károsodása nélkül.

Az érdeklôdôket szeretettel várjuk és mindenkinek jó szórakozást kívánunk.

Január 29., péntek: 10 órától emlékplakett felavatása a Polgármesteri Hivatalnál, 11-tôl történelmi fórum Szováta 420 éves múltjáról a Polgármesteri Hivatalnál, 16.30 órától két kiállítás megnyitó: Kordokumentumok, Szovátai képzômûvészek alkotásai a Szováta Hotelben, 17.15-tôl kerekasztal: Szováta fürdôváros jövôje, turisztikai kínálata.

Január 30., szombat: 9 órától kiutazás a téli játékok helyszínére (sípálya), 10.45-tôl a szovátai Téli Játékok hivatalos megnyitása, 11 órától Szovátai Téli Játékok (Játékos sportvetélkedô és szórakoztató mûsor a bukaresti Divertis és a marosvásárhelyi Gruppenhecc együttesek, valamint a parajdi Fúvószenekar közremûködésével), 19 órától eredményhirdetés, díszvacsora és Karnevál a Szováta szálló vendéglôjében.

A szervezôbizottság nevében

Szerdán délben 6 tonna élelmiszert és ruhanemût pakoltak fel a Beregszászra (Kárpátalja) induló kamionra, a Családok és Nagycsaládok Országos Szervezetének adományaként. A szállítmány ma délelôtt kell megérkezzen rendeltetési helyére, ahol az árvízkárosultaknak gabonát, száraz paszulyt, krumplit, holland konzerveket, több doboz száraz élelmet, valamint lábbelit és ruhát adnak át. A Both Gyula vezette gyûjtési és elszállítási akcióban részt vettek a marosvécsi, mezôfelei, magyarói, mezôbándi és marosvásárhelyi családok és egyházak. Az 5 millió lejnyi szállítási költséget az RMGE állta.

Az egyre jobban elharapódzó grippé-megbetegedések miatt egyes kórházak karantént rendeltek el. A vásárhelyi régi szülészeten tegnap reggeltôl nem fogadnak látogatókat. A fônôvér véleménye szerint legkevesebb két hétig tart majd a láthatási tilalom, abban az esetben azonban, ha az megkívánja, tovább is vesztegzár alatt marad a kórház. A megyei kórházban és a II-es számú Gyermekklinikán továbbra is nyitva állnak a kapuk a látogatók elôtt. A megyei kórház illetékese arról tájékoztatott, hogy egyelôre a legkisebb jel sincs arra, hogy influenzajárvány ütné fel fejét a kórházban, esetleg a látogatók egészségi állapota veszélyt jelentene az itt kezelt személyek gyógyulására.

Kontrasztok

Nem mondhatom, hogy minden vágyam az lett volna, hogy Németországban Bundesliga-meccsre menjek, mindenesetre már induláskor eldöntöttem magamban, hogy ha egy lehetôségem lesz, megnézem a Bayer Leverkusent, a Bayern Münchent, a Kaiserslauternt vagy a Borussia Dortmundot.

Szerencsém volt.

Leverkusenbe mentünk, a Bayer — VfL Wolfsburg mérkôzésre. A Bayer a második helyen állt a meccs elôtt, a Wolfsburg a hatodikon. Kemény összecsapás ígérkezett. Igaz, jobban örültem volna a VfL Bochum — Bayern München találkozónak, de ott minden jegy elkelt, már napokkal a meccs elôtt. Mondták is, hogy amikor a Bayern idegenben játszik, jó elôre kell gondoskodni a belépôrôl, mert nagyon sokan kíváncsiak a bajor csapatra, szinte mindenütt telt ház elôtt játszanak.

Így választottuk Leverkusent.

Sok mérkôzésen voltam már életemben, igazán magas színvonalút azonban csak keveset láttam. Arra készültem, hogy ez most egy lesz azok közül a ritka alkalmak közül, amikor nyugodtan elengedhetem magam, és élvezhetem a játékot anélkül, hogy jegyzetelnem vagy valakinek drukkolnom kellene; csak a játék szépségére figyelek, semmi egyébre, döntöttem el magamban, elvégre a stadion gyepszônyegén olyan sztárok lépnek fel, mint például Ulf Kirsten vagy Ze Roberto.

Jó két órával a mérkôzés kezdete elôtt indultunk el otthonról, vonattal hamar odaértünk. Éppen arra gondoltam, mennyire jó itt, mert még ha éppen egy szomszéd városban is van az embernek a kedvenc csapata, nyugodtan elmehet, megnézheti a mérkôzéseit, nem olyan nagy az idôveszteség. Olyan ez, mintha — teszem azt — én a Kolozsvári U-val tartanék, s innen, Marosvásárhelyrôl járnék a meccsekre. Csakhogy itt éppenséggel majdnem négy óra alatt teszi meg a vonat a kicsivel több mint 100 kilométeres utat, ezenkívül pedig annyi lehetôségem sincsen, hogy akkor induljak és akkor térjek haza, amikor jónak látom.

Az állomástól, ahol leszálltunk, közel volt a stadion, gyalog is megközelíthetô. Nem tudtuk, hová kell menni, de elég volt szétnézni a peronon, amikor leszálltunk, és rögtön tudtuk, merre tartsunk; elvégre egy rakás piros- fehér vagy zöld-fehér sálba burkolózott ember szállt le a vagonokból. Valóban nem volt messze. Még jó félóra volt a kezdésig, de a stadion már zúgott. Körös-körül rengeteg ember, a pénztáraknál nem túl nagy sorok. Lovas rendôrök, biztonsági emberek voltak mindenütt. A lelátók alatt televíziók, Panarena, írta rajtuk, külön a mérkôzés alkalmából összeállított mûsorokat sugároztak. Külön bejárat van a családosoknak, itt mennek be az apák a kisgyerekekkel, külön ülnek a "hangos" szurkolók, és megint külön a vendégek. Körös-körül a pálya mellett nincs kerítés, egyedül a vendégszurkolókat kerítették el (ezen kívül rendôrkordont is felvonultattak a vendégek testi épségének biztosításáért).

A bejáratnál kivétel nélkül megmotoznak mindenkit, nehogy kést, fegyvert vigyen be a stadionba és ott bántalmazzon valakit. Benn háromféle sültkolbászt, alkoholmentes sört és tucatnyi típusú üdítôt árulnak. A lelátó körös-körül fedett; s ahogy beléptem, meglepôdtem: december volt, december közepe, kinn szürke, latyakos minden, hullt a hó, egyszóval olyan langymeleg téli idô volt, a pálya pedig kegyetlen zöld; friss, mintha csak most kezdett volna nôni a fû. Ja, kaptam észbe, hiszen olvastam volt Lupescuval egy interjút a németországi futballpályákról, hogy oldották meg, hogy a víz álljon meg a fû alatt: külön homokréteget terítenek alája, így nincs lehetôség arra, hogy sártenger alakuljon ki. Elképzeltem akkor magamban, milyenek lehetnek ezek a pályák, de a valóságban annál sokkal másabb. Eszembe jutottak a romániai futballpályák december közepén... Hát itt egészen más a helyzet: olyan állapotban volt a pálya, mint nálunk május végén. Nagy kedvem kerekedett akkor nekem is játszani, de — nyilván — engem senki nem hívott...

Persze, Ulf Kirsten kicsit nagy falat lett volna nekem.

Benn, a stadionban is van Panarena, ez akkora képernyô, hogy mindenünnen jól lehet látni. A mûsor itt is megy, egyfajta mérkôzéselôzetes, természetesen reklámokkal teletûzdelve, aztán megválasztják az elmúlt hónap legszebb góljait. A szerkesztôség elôzetesen tíz gól mellett döntött, ezt rendre bemutatják a Panarenán, s aszerint rangsorolják, hogy mekkora tapsot kap a nézôktôl. Közben már érkeznek a csapatok, a stadion is megtelik lassan. Amikor mi voltunk, 22.220 ember volt a meccsen, ezt is kiírták a képernyôre. A Bayer Leverkusennek kabalaállata van, ez szalad be a csapat élén a pálya közepére, ahonnan köszöntik a közönséget. A mérkôzés csodás, mindent bele alapon folyik a játék. A Wolfsburg támad többet, mégis a házigazdák szerzik az elsô gólt: Ulf Kirsten eredményes. És aztán megint Ulf Kirsten fejel elvetôdve egy gólt lehetetlen helyzetbôl, utána pedig szünet következik.

A csapatok bevonulnak az öltözôbe, mi pedig lemegyünk, hogy együnk meg egy kolbászt.

A második játékrészben Ze Roberto még lô egy gólt, az utolsó tíz percben pedig határozottan ellaposodik a játék. Figyelem a wolfsburgi szurkolótábort: a 0-3 ellenére még mindig buzdítja a csapatát.

Nem tudom, nálunk hányan tennék ugyanezt.

Jót szórakoztunk azon, hogy a VfL Wolfsburg elnökét Wolf Wolfgangnak hívják, és a csapatot ráadásnak a Volkswagen szponzorálja.

Mérkôzés után semmi rendbontás, a stadion mellett legalább húsz közszállítási autóbusz (különjárat!), amely a város központjába szállítja az embereket. És rendre indulnak, ahogy megtelnek, senkinek nem kell begyalogolni, mert a központtól azért messze vagyunk.

Búcsúzóul még benézünk a Bayer Leverkusen üzletébe. Mezek, zászlók, labdák, bögrék, papucsok, ernyôk, pólók, és minden, amit el lehet képzelni, a Bayer Leverkusen jelvényével. Nagyon sok benn a látogató, biztonsági emberek is vannak, de a lopást elsôsorban azzal a rendszerrel elôzik meg, amellyel már szinte minden üzletet felszereltek, és amely riaszt, ha a boltból valamilyen árut el akar emelni valaki.

Ady-zarándoklat Budapesten

Ady Endre halálának 80. évfordulója alkalmából a Királyhágómelléki Református Egyházkerület újonnan választott vezetôsége szerdán zarándoklatra érkezett Budapestre. A Tôkés László püspök által vezetett zarándoklat elsô állomása a költô Veres Pálné utcában található utolsó lakása volt, ahol jelenleg Ady emlékmúzeum mûködik. Ezt követôen az emlékezôk lerótták kegyeletüket a költô síremlékénél, a Kerepesi úti temetôben.

Magyar—szlovák tárgyalások Budapesten

Megkezdôdtek a magyar-szlovák tárgyalások a Hágai Nemzetközi Ítélôbíróság bôsi- ügyben hozott ítéletének értelmezésérôl. Az eddig ismertté vált hírek szerint a szlovák fél a korábbi kormányok idején kidolgozott keretmegállapodás-tervezetbôl kíván kiindulni a megbeszéléseken. A magyar álláspont ugyanakkor ezt elutasítja, mert a dokumentum — véleményük szerint — nem veszi figyelembe a hágai ítéletet.

"Coziai béke" a Duna tévében

A Közép-Európai magazin mai (jan 29, 19,20) adásában Szôcs Géza író a vendég, a téma pedig a "coziai béke", a "bányász turné"... Az adásban ezenkívül az egykori csehszlovák állam eddig nem rehabilitált áldozatáról, Esterházy János grófról is összeállítást láthatunk. Németh Zsolt a Magyar Külügyminisztérium államtitkára a Magyarország határain kívül élô magyarokkal kapcsolatos egyezségekrôl, döntésekrôl és megállapodásokról beszél.

Magyar ház

A Magyar ház mai adása az MTV 2-es mûsorán a Kézfogást (19,25) és a Palackpostát (2í,30) foglalja magában. Benne összeállítást láthatunk egyebek mellett a keleteurópai gyógyszerpiacról, a szlovákiai kétnyelvû bizonyítványokról, a kolozsvári Polis Kiadóról illetve Brassai Sámuelrôl.

Ukrajna — közép-európai elnökök találkozója

A nyugat-ukrajnai Lvovban (Lviv) május 1-15-én ötödik alkalommal találkoznak egymással a közép-európai országok elnökei, hogy megvitassák az európai, a regionális és a kétoldalú együttmûködés idôszerû kérdéseit. A 11 államfô találkozójának színhelyén már most lázasan folynak a találkozó elôkészületei, Valerij Pusztovojtenko miniszterelnök elnökletével hétfôn tartottak tanácskozást az esemény terveirôl. Az eseményre felújítják a lvovi repülôteret, rendbe teszik a város mûemlékeit, épületeit és szállodáit.

Szibériai hideg Észak-Európában

Szokatlanul hideg idô köszöntött be Svédország, Norvégia és Finnország északi területein is azzal egyidejûleg, hogy az évszázad eleje óta a legalacsonyabb hômérsékletet — mínusz 55,6 Celsius fokot — mértek a nyugat szibériai Hanti- és Manysiföldön. A skandináv országokban is helyenként mínusz 50 fokra süllyedt a hômérô higanyszála. A stockholmi rádió szerdán reggel mínusz 49 fokos hidegrôl számolt be. A svédországi Kiruna és a norvégiai Narvik között négy óra hosszat vesztegelt nyílt pályán egy vasúti szerelvény a befagyott váltók miatt. Norvégiában az iskolákat is bezárták a 80 éve nem tapasztalt dermesztô hideg miatt. Az országutakon sorban állnak az elakadt gépkocsik.

Oroszországban is támad az influenza

Oroszországot keletrôl és nyugatról harapófogóba fogta az influenzajárvány, s míg a keleti, szibériai területeken a betegség hulláma levonulóban van, az orosz szakemberek szerint az európai területen, így Moszkvában is február elsô hetében ölt járványszerû méreteket. Vlagyivosztokban és Irkutszban például a napokban fújták le az óvintézkedéseket, így a kórházi látogatástilalmat is, a megbetegedések számának jelentôs apadása nyomán, míg Murmanszkban, Szentpétervárott, Nyizsnyij Novgorodban és Königsberben (Kalinyingrád) most tombol igazán a járvány. Az orosz orvosok szerint a mostani influenzajárvány közepes erejû, három hét alatt vonul le, de intô jel, hogy A és B vírusú fertôzések keverednek, noha az A vírus okozza a megbetegedések 90 százalékát.

A kolumbiai földrengés legfrissebb veszteségmérlege

Kolumbia északnyugati részén 742 ember vesztette életét, és 3208 személy sérült meg a hétfôi, pusztító erejû földrengésben — jelentette be csütörtökön a kolumbiai kormány. A hivatalos közlemény szerint összesen 3095 lakás dôlt össze. A helyi vöröskereszt egy magánrádióban más adatokat tett közzé. A segélyszervezet 883 halálos áldozatról és 3626 sebesültrôl tud. Az AFP beszámolója szerint a katasztrófa sújtotta területen az özönvízszerû esôzések ellenére folytatódik a sérültek mentése.

A Szenvedély címû film különdíja

Fehér György Szenvedély címû játékfilmje a zsûri különdíját nyerte el a trieszti Alpok-Adria Filmfesztiválon — tájékoztatta a Magyar Filmunió Sajtóirodája az MTI-t. Az észak-olaszországi városban január 17. és 24. között rendezték meg az idei filmes mustrát. A Szenvedély címû alkotás a 29. Magyar Filmszemlén fôdíjat kapott, Fehér György pedig a legjobb rendezônek járó elismerést vehette át. A Szenvedélyt bemutatták számos nemzetközi fesztiválon, így Cannes-ban és Chicagóban is. A sajtóiroda tudatta még, hogy a vígjátékot felvonultató pogram keretében bemutatták Bacsó Péter A tanú, Tímár Péter Csinibaba címû filmjét, valamint a rövidfilmek sorában a Nyitrai Márton rendezte Villamost.

Pozsony: hat halott a síneken

Hat embert gázolt halálra csütörtökön reggel Pozsony elôvárosában, a vereknyei vasúti megálló közelében a Dunaszerdahely felôl Pozsonyba tartó személyvonat. Mint késôbb beigazolódott, az áldozatok külföldi menekültek. Mind a hatan Srí Lankából menekültek Szlovákiába. Vastag téli öltözetben haladtak a nyílt vasúti pályán és a fülükre húzott meleg sapka miatt nem hallották a mozdony figyelmeztetô sípjelét — vagy tájékozatlanságuk miatt nem tudták, hogy az a vonat közeledését jelzi.

Helyszíni szemlén a prefektus

Február elsejétôl kezdôdôen, hétfôn, szerdán és pénteken dr. Dorin Florea prefektus, a Megyei Rendôrfelügyelôség, a Mezôgazdasági Igazgatóság, a Megyei Tanfelügyelôség, az Állategészségügyi Igazgatóság, a Közpénzügyi Igazgatóság képviselôivel a megye községeibe és falvaiba látogat, ahol a helybeli polgármesterekkel, tanácsosokkal, rendôrôrs-vezetôkkel, körzeti orvosokkal találkozik. A látogatások célja a helyszínen meggyôzôdni és tájékozódni a különbözô intézmények, valamint a lakosok problémáiról, azok minél hatékonyabb orvoslása érdekében. A prefektus munkaprogramjában elsô helyen Felfalu, Bátos, Marosvécs és Marosoroszfalu szerepel.

1400 lej lesz egy buszjegy

Február elsejétôl 1400 lejbe fog kerülni egy utazás. A marosvásárhelyi Közszállítási Rt. vezetôsége a napokban várja a Versenyhivatal jóváhagyását az elôterjesztett árakat illetôen. A cég fôkönyvelôjének elmondása szerint hétfôtôl a bérletekért is többet fogunk fizetni, átlag 6,7 százalékkal.

Kós Károly-emlékest

A marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány február 3-án, szerdán délután 5 órai kezdettel Kós Károly-emlékestet tart. A nyárádszeredai mûvelôdési otthonban sorra kerülô rendezvényre Kós Károly születésének 115. születésnapja szolgáltat alkalmat. Közremûködik: Finna Géza, Mészáros József, Tóth Katalin, Törzsök Gyopár, Szombatfalvi Katalin. Ugyanakkor bemutatják Kós Károly 20 felnagyított grafikai munkáját, amely az amerikai Hámosné Sándor Margit ajándéka.

Betegtájékoztató elôadás

A Rhemedium és a Diakóniai Ökumenika Alapítványok támogatásával betegtájékoztató elôadás lesz a Cardio-Med Orvosi Központban (Marosvásárhely, December 22. u. 76. szám) szombaton délelôtt 11 órától. Dr. Bereczki Éva a reumás eredetû ízületi fájdalmakról beszél.

Vidéken a Gruppenhecc

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Gruppenhecc társulata Színház az egész világ címû szilveszteri kabarémûsorával szombaton este 8 órakor Nyárádszeredában, kedden, február 2-án este 7 órakor Szovátán vendégszerepel.

Szavalóversenyek

Petôfi-ünnepséget tartanak szombaton délelôtt 10 órától a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia tanácstermében. A programban Petôfi-dalok és szavalóverseny szerepel. Délután 3 órától ugyanott Hit és Fény-találkozó lesz, melynek keretében sérült gyerekek számára szerveznek szavalóversenyt. Mindkét vetélkedô résztvevôit emléklapokkal, nyerteseit oklevéllel és könyvekkel jutalmazzák.

Farsangi mulatság

Az RMDSZ marosvásárhelyi 13-as körzete farsangi kosaras bált rendez február 13-án este 8 órától az Elektromaros líceum ebédlôjében. Belépô- meghívók a 149-090, 149-373, 146-989 és 254-212-es telefonon igényelhetôk.

Kosaras bál Havadon

A havadi polgármesteri hivatal február 6-án hagyományos kosaras bált szervez. Felkérik a Havadról elszármazottakat, hogy a jövô hét folyamán telefonon vagy szóban jelezzék részvételi szándékukat.

Tûz a pincében

Egy gondolatlanságból elhajított égô cigaretta okozta azt a tüzet, amely a vásárhelyi 1848-as utca 21-es számú tömbházának alagsorában keletkezett szerda délután. A hulladékok és gépkocsigumik égésébôl származó sûrû füst pánikot keltett a toronyház lakói között. Anyagi kár nem keletkezett.

Áramszünet

Ma 8 és 14 óra között szünetel a villanyáram- szolgáltatás Székelykakasdon, valamint Marosvásárhelyen a következô utcákban: Unomáj, Kishegyszôlô, Bodoni-hegy, Remeteszeg (mindkét oldalon, egészen az Új utcáig), és a Bãrãganului utcában.

Ifjúsági csere

Az Outward Bound Romania Társaság az Ifjúságért a zittaui (Németország) Multikulturális Központ együttmûködésével ifjúsági cserét szervez február 11-20-a között. A tábor helyszínei Marosvásárhely, Szováta-fürdô, Segesvár, valamint a Görgényi-havasok. Várják azon 18-25 év közötti fiatalok jelentkezését, akik szívesen megismerkednének németországi fiatalokkal és gyakorolni óhajtják a német nyelvet. Az ifjúsági csereakciót az Eurotin Nemzeti Iroda támogatja. Bôvebb felvilágosítás az O.B. székhelyén (Rózsák tere 55.), a 065/210-905-ös telefonon vagy az office@outwardbound.ro e-mail címen kapható.

Halálos gázolás

Tiltott helyen kelt át az úttesten az 53 éves marosvécsi illetôségû D. Ana, akit GL-97-EME forgalmi rendszámú személygépkocsijával a 31 éves galaci B. Eugen gázolt el. A szerda este a Marosvécsen áthaladó 15-ös országúton történt balesetben a gyalogos a helyszínen életét vesztette.

Szennyezett a Maros

A Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség legutóbbi, a levegô és a felszíni vizek minôségére vonatkozó mérések eredményei szerint a megyeszékhelyi Azomures Rt. és a városi szennyvíztisztító tovább szennyezi a Maros folyót. A környezetvédôk a Marosvásárhelyi alatti, valamint a Csapó körüli szakaszon ammónium- és nitrát-ion határérték-túllépést észleltek.