Minisztercserét hajt végre az RMDSZ

Az RMDSZ Operatív Tanácsa január 26-án tartott ülésén megvitatta Tokay György kisebbségügyi miniszter lemondó levelét. Az Operatív Tanács úgy döntött, hogy a lemondással egyetért és az Ügyvezetô Elnökség javaslatára Eckstein Kovács Pétert terjeszti elô a miniszterelnöknek a kisebbségügyi miniszteri tisztség betöltésére — jelentette be az RMDSZ szövetségi elnöksége szerdai közleményében.

Eckstein Kovács Péter 1956. július 5-én született Kolozsvárott. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jogi karán szerzett diplomát 1979-ben. Jogi tanácsadóként, majd ügyvédként dolgozott és dolgozik.

1990-1992 között az RMDSZ parlamenti képviselôje volt, 1996 óta az RMDSZ szenátora. Tagja volt a képviselôház emberi jogi, vallási és kisebbségi bizottságának, majd szenátorrá választása után a szenátus emberi jogi, valamint jogi bizottságának tagja lett.

Alapító tagja és elnöke az RMDSZ liberális platformjának. Alapító tagja számos civil szervezetnek. Tavaly október 5-én felajánlottam lemondásomat, mert olyan jelek mutatkoztak, hogy nem bírtam a teljes vezetôség támogatását — közölte Tokay György kisebbségügyi miniszter szerdán az MTI bukaresti tudósítójának adott nyilatkozatában.

Mint mondta, nem tudja, hogy a kérdéssel miért csak most foglalkozott az Operatív Tanács.

"A tevékenységemmel szembeni bírálatokat — melyeket nem kívánok kommentálni — abban foglalták össze, hogy nem dolgoztam ki egy egységes nemzetiségi politikát, nem konzultáltam az RMDSZ szervezeteivel megfelelô módon, a sajtóban való jelenlétem kívánni valókat hagyott maga után, a belpolitikában és a külpolitikában nem volt olyan a jelenlétem, amit elvártak volna. Azt is hozzátették, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében sem voltam eléggé hatékony" — folytatta.

— Az Operatív Tanács úgy gondolta, hogy erôteljesebb, energikusabb és szilárdabb képviselôre van szüksége az RMDSZ-nek a kormányban.

Lemondásának felajánlásáról Tokay György azt mondta: "az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tôkés László református püspök már 1997 januárjában javaslatot tett leváltásomra, majd ezt egy évvel késôbb megismételte. Ami végül arra kényszerített, hogy a lemondásomat októberben felajánljam, az a minôsíthetetlen támadás volt, amely a magyarországi Demokrata címû lapban kapott helyett. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a lap hasábjain gazfickóknak, csirkefogóknak titulálta a kormányzatban részt vevô RMDSZ tisztségviselôket. Én ezt nem tudtam elfogadni."

— A további körülményekrôl nem tudok nyilatkozni, mivel az RMDSZ Operatív Tanácsának ülésén nem vettem részt, csak az eredményt közölték velem, és az Ügyvezetô Elnökség ülésére sem kaptam meghívást — hangsúlyozta Tokay György.

Világbanki támogatás

A Világbank kész támogatni a romániai gazdasági reformot, a román gazdaság szerkezeti átalakítását — közölte Radu Vasile miniszterelnök, miután tárgyalásokat folytatott Andrew Vorkinggel, a Világbank Romániáért és Bulgáriáért felelôs igazgatójával.

A román miniszterelnöki hivatalban folytatott tárgyalásokról kiadott közlemény szerint a Világbank támogatja a privatizáció gyorsítását Romániában egy új privatizációs stratégia kidolgozásával, a bankrendszer átszervezését, különös tekintettel a román külkereskedelmi és a mezôgazdasági bankra, valamint azt, hogy megerôsítsék a Román Nemzeti Bank ellenôrzô szerepét a bankrendszerben. A Világbank kész segíteni a román pénzpiacok fejlesztésében is.

Andrew Vorking a találkozón felhívta a figyelmet arra, hogy ha a Világbank hosszú távú programjait megkezdik, azokat végig is kell vinni, hogy ne ismétlôdjön meg az, ami 1992 és 1996 között történt ezen a téren Romániában.

A Romániának szánt világbanki támogatásról szóló megállapodásokat azt követôen írják alá, hogy Románia megegyezésre jut egy új készenléti hitelrôl a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Az eredeti tervek szerint az IMF küldöttsége hétfôn érkezett volna Bukarestbe, de a tárgyalások megkezdését addig elhalasztották, amíg a román törvényhozás el nem fogadja az 1999-re szóló költségvetési törvényt.

Andrew Vorking január 20-án érkezett Bukarestbe. Megérkezésekor megállapodást írt alá arról, hogy a Világbank 10 millió dolláros kölcsönt nyújt a Román Szociális Fejlesztési Alapnak. Közölte, hogy a pénzintézet kész újabb 10 millió dollár kölcsönt adni, ha a román fél által ígért fejlesztési programok ténylegesen beindulnak.

Bukaresti látogatása során Vorking tárgyalásokat folytatott Traian Decebal Remes pénzügyminiszterrel és találkozott Petre Romannal, a szenátus elnökével. Petre Roman a találkozó után úgy nyilatkozott: megállapították, hogy a veszteséges vállalatok bezárása pillanatnyi megoldásként jó, de nem ad megoldást a jövôre, ezért meg kell találni annak a módját, hogy a veszteséges vállalatokat a bezárás helyett privatizálják.

Újabb hisztériát gerjesztenek?!

Az RMDSZ ismét kollektív kiváltságokat kér a magyar kisebbségnek — írta szerdai számában a Curentul címû lap, arról beszámolva, hogy Frunda György szenátor kedden este javaslatot terjesztett elô, hogy az Európa Tanács közgyûlése hozzon létre egy ad-hoc bizottságot a nemzeti kisebbségek helyzetének vizsgálatára.

A lap szinte teljes címoldalát és második oldalának felét szentelte a Frunda-javaslat értelmezésének és a román politikai pártok egységes elutasító álláspontja ismertetésének. A Curentul szerint Frunda szenátor kezdeményezésének elfogadása azt jelentené, hogy a nemzeti kisebbségeknek biztosítanának kollektív jogokat, amit "Martonyi János magyar külügyminiszter, az ET miniszteri tanácsának soros elnöke nyíltan a prioritások közé sorolt".

A Curentul úgy látta, hogy Frunda javaslatának azért lehetett jelentôsége, mert az ET közgyûlésének elnöki posztján változás történt, Leni Fisher helyét a brit Russell-Johnston lord vette át, aki szintén "a nemzeti kisebbségek kollektív jogairól, nem pedig a nemzeti kisebbségekhez tartozók egyéni jogairól beszél".

Ha az ET szintén magáévá teszi ezt az álláspontmódosulást, "a nemzeti kisebbségek számára nagyon könnyû lesz az önkormányzathoz vezetô út. Ezt a célt pedig erôszakos konfrontáció nélkül nem lehet elérni" — írta a lap.

A Curentul a román politikai pártok egyöntetûen elutasító véleményét összegezve megállapította: a román politikusok szerint "Frunda György javaslata nemcsak Románia, de egész Európa jövôjét fenyegeti". A lap külön is kiemelte a Román Nemzeti Egységpárt elnökének reagálását, aki szerint az európai nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó ad-hoc bizottság felállítására tett javaslat "a legveszélyesebb kezdeményezés a II. világháború óta".

Az Adevãrul szerint "jelen pillanatban nagy az esélye annak, hogy elfogadják a javaslatot", egyebek között azért, mert az elôterjesztést aláíró tíz másik ET-tag közül "kilenc a kisebbségi jogok közismerten elszánt védelmezôje". A Curierul Naþional címû lap szerint Frunda szenátor javaslatával "ismét egyfajta ellenôrzés alá kívánja helyezni Romániát".

Újabb pénzek az oktatásnak

Tegnap a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont dísztermében tartotta megyei konferenciáját a Spiru Haret Tanügyi Szakszervezet. A négyévente esedékes számvetésen részt vett Corneliu Caranica, a szervezet országos elnöke. Újabb négy évre megerôsítették megyei elnöki tisztségében Ioan Sãcãreáat, és a szervezet alapokmányát is módosították.

A konferencia végeztével sajtótájékoztatót tartottak, amelyen megjelent Matei Dumitru megyei fôtanfelügyelô is. A szakszervezeti vezetôk szerint e szervezet új stratégiát léptet életbe, nevezetesen pert indítanak a hatalom ellen a hatályban lévô törvények megsértése miatt. Mint ismeretes ugyanis, a tanügyi szakszervezetek legutóbbi tiltakozásaik során csak az érvényben lévô jogrend betartását követelték a kormánytól, és ezt a lépést az igazságszolgáltatás elôtt is megtehetik. Mint Corneliu Caranica kijelentette, a parlament két házának illetékes bizottságai további több mint 5 ezer milliárd lejjel egészítették ki a szaktárca költségvetéstervezetét, így ez megközelítôleg elérné a bruttó nemzeti össztermék 4 százalékát, ami a bérek egész évi biztosítása mellett az ágazatban beindított reform folytatását is lehetôvé teszi. Értékelése szerint ez a fejlemény egy összefogott erôfeszítés eredménye, bár a büdzsétervezetet még a parlament költségvetési bizottságainak is láttamozniuk kell, majd a két ház plénuma kellene elfogadja. Az elnök a tanügyiek múlt heti munkabeszüntetését jelzésértékûnek minôsítette, mint elmondotta, múlt kedden a tárgyalások folyamán Remes pénzügyminiszter még nem mutatott hajlandóságot az általa elôterjesztett oktatási költségvetéstervezet módosítására, amely a tanügyi reform esetleges leállítása mellett az oktatási rendszer fennmaradását is kompromittálta volna, ugyanis a kiegészítô személyzet teljes leépítése mellett a pedagógusok egytizedét is el kellett volna bocsátani állásaikból.

Tegnap délután két órától a Continental Szálló zöld termében tanácskoztak a Maros megyei Nemzeti Liberális Párt és a Demokratikus Konvenció megyei vezetôi. A találkozó, tudtuk meg Vasile Macarietôl, a liberálisok megyei elnökétôl, a liberálisok kezdeményezésére jött létre és az egyik napirendi pont éppen a Demokratikus Konvenció jövôjérôl szólt. Ezenkívül a Liberális Párt állandó bürójába új tagot választottak Buta Teodor lemondása nyomán. Az NLP megyei vezetése meghívásának maga Dorin Florea prefektus, a Demokratikus Konvenció, illetve a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, Eugen Crisan alpolgármester, Laurentiu Necula fôtitkár és mások is eleget tettek. A tanácskozást követôen válaszoltak az újságírók kérdéseire.

Népújság: Mirôl tanácskoztak konkrétan?

Vasile Macarie: Történelmi nap a mai, mivel megtettük az elsô lépést a jövôbeni együttmûködés felé. Rengeteg problémát megtárgyaltunk, leraktuk úgymond az új protokollum alapjait. Arról is határoztunk, hogy bármi is legyen az országos vezetés határozata, mi Maros megyében mind a helyhatósági, mind pedig az általános választásokon közös listán indulunk.

Népújság: Közismertek az NLP és a KDNPP közötti nézelteltérések, véleménykülönbségek. Nem volt felhôtlen a két elnök közötti viszony sem...

Vasile Macarie: Ami rossz volt, elfelejtettük, nem foglalkozunk a múlttal, csak a jövôvel. Arra készülünk, hogy közös stratégiát dolgozzunk ki 2000-ig.

Dorin Florea: Azt hiszem, egy hatékony együttmûködés alapjait raktuk le ma. Igaz, hogy voltak közöttünk nézeteltérések, hibásak voltak itt is, ott is. De örülök, hogy a kétéves közigazgatási tevékenysége nyomán a Demokratikus Konvenció hitelessé vált azok szemében, akik '96-ban rá szavaztak. Remélem, hogy a belsô súrlódásoknak vége lesz. Mindenesetre kezdetnek jó volt a mai tanácskozás.

Népújság: Örvendetes, hogy ilyen szépen "kibékültek" a liberálisokkal. Milyen a kapcsolatuk a többi koalíciós partnerrel? Ugyanis sokak szerint nem is létezik ilyesmi a megyében.

Dorin Florea: A többi párttal jó a kapcsolatunk. Szerintem a koalíció mûködik. Akik másként vélekednek, azok vagy csoportérdeket vagy egyéni ambíciókat követnek, és ezek elszigetelt esetek. Véleménykülönbségek vannak, de a koalíció mûködik.

A tanácskozás végén megegyeztek, hogy a találkozókat rendszeresítik.

Több volt a súlyos bûncselekmény

Mircea Zarie, Románia helyettes fôügyészének jelenlétében vonták meg múlt évi tevékenységük mérlegét Maros és Hargita megye ügyészei tegnap a Fellebbviteli Bíróság Melletti Ügyészség marosvásárhelyi gyûléstermében.

1997-ben az elôzô évi 52-rôl 61-re nôtt az élet ellen elkövetett bûncselekmények száma megyénkben, s a 61- bôl 45 minôsített emberölés volt — hangzott el a beszámolóban, amelybôl megtudtuk, hogy 20-ról 16-ra csökkent viszont az elmúlt évek alatt felgyûlt súlyos kimenetelû felderítetlen bûnesetek száma. 1998-ban Maros megyében 6.191 ügyet vizsgáltak ki a tavalyi 5.905-höz képest. Ennek ellenére a kivizsgálás alapján a múlt évinél kevesebb, 4.462 személyt állítottak bíróság elé a Maros megyében tevékenykedô ügyészek. A beszámoló szerint 702- rôl 949-re nôtt a visszaesô bûnözôk száma — derült ki az ülésen bemutatott mérlegbôl.

A vendég jónak minôsítette a két megye ügyészségének tevékenységét, a sajtóval való kapcsolatot, amelyrôl elmondta, hogy megszûnt az a tilalom, hogy az ügyészek nem tájékoztathatják a médiumok képviselôit, csakhogy ezt az ügy és nem saját érdekükben kell hogy tegyék. A helyettes fôügyész arra hívta fel a jelen levô ügyészek figyelmét, hogy továbbra is jó kapcsolatot tartsanak fenn azokkal a szervekkel, amelyekkel együttmûködnek, s az alkotmány, az emberi jogok tiszteletben tartásáról soha ne feledkezzenek meg a kivizsgálások során. Ami a Maros megyei helyzetet illeti, sajnálkozását fejezte ki, hogy a helyi ügyészségeken, valamint a Fellebbviteli Bíróság Melletti Ügyészségen még mindig vannak betöltetlen állások, s hogy a tapasztalt idôs és a fiatal kezdô ügyészek között hiányoznak a középnemzedék képviselôi.

RMDSZ-állásfoglalás a bányászjárás nyomán

Az RMDSZ Operatív Tanácsa 1999. január 26-án elemezte a Zsil-völgyi bányászok megmozdulása nyomán kialakult politikai helyzetet, valamint a súlyos válság megoldására tett intézkedéseket, és a következôket állapította meg:

1. A bányászok súlyos szociális helyzetét kihasználva a demokrácia és a reform ellenségei politikai síkra terelték a tiltakozó megmozdulást, és demagóg, fasiszta színezetû retorikával a demokratikus jogállam megdöntésére uszították a sztrájkolókat és a lakosságot. Az NRP elnöke nyíltan buzdította az elégedetlenkedôket a kormány megdöntésére, a rendfenntartó erôket pedig a parancsok megtagadására. A helyzetet súlyosbította a belügyminisztérium vezetésének, illetve a rendfenntartó erôk parancsnokságának felkészületlensége és erélytelen magatartása. Ebben a helyzetben döntô volt a parlamenti pártok összefogása, az államfô határozott fellépése és a miniszterelnöknek a bányászok szakszervezeti vezetôivel lefolytatott tárgyalása, továbbá a sajtó egyértelmû állásfoglalása a demokratikus jogállam védelmében.

2. A valós szociális gondok és nehézségek ellenére a végre beindulni látszó reformot következetesen folytatni kell. Az ország gazdasági talpraállása csak a radikális szerkezetváltás útján lehetséges. A kormányprogram adott, csak következetesen meg kell valósítani. Ugyanakkor a gazdasági reformintézkedésekkel párhuzamosan fokozott gondot kell fordítani a szociális védelemre, a munkaerô átképzésére, új munkahelyek teremtésére. Véleményünk szerint elengedhetetlenül szükséges külön szociális program kidolgozása, a hátrányos helyzetû térségek gazdasági fellendítése. Ehhez a nemzetközi intézmények segítségét hatékonyan fel kell használni.

3. Az 1989 utáni idôszak számos súlyos társadalmi megrázkódtatásának okait máig nem derítették ki, a vétkesek máig büntetlenek. Ennek nem szabad megismétlôdnie. Feltétlenül ki kell vizsgálni egyes szélsôséges politikai erôk szerepét a munkakonfliktus zendüléssé alakításában, az alkotmányos rendnek és az ország törvényeinek sorozatos megsértésében. Ugyanakkor a demokratikus jogállamot fenyegetô hasonló események megelôzése érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk az alkotmányos rend biztosítására hivatott állami intézmények felelôsségének megállapítását.

4. A kormánykoalíció tagjaként az RMDSZ szolidárisan felelôsséget érez a kormányprogram maradéktalan valóra váltásáért, határozottan támogatja a kormányt a reform véghezvitelében. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk a koalíciós pártok szorosabb együttmûködését és állandó koncultációját.

Bukarest, 1999. január 26.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa

Kormányhivatali találkozó a szakszervezetekkel

Tegnap délelôtt a megyei kormányhivatal keretében megalakított társadalmi párbeszéd bizottsága találkozott a megye szakszervezeti szövetségeinek vezetôivel a megyeháza kistermében. A találkozón a kormányhivatal vezetôsége mellett részt vettek még a megyei munkaügyi és társadalomvédelmi igazgatóság és az Állami Vagyonalap területi egységének vezetôi, valamint Frãtean Alexandru, a megyei tanács alelnöke.

Dorin Florea prefektus a találkozó elején kihangsúlyozta, hogy a szakszervezeti szövetségek országos méretû követeléseirôl való véleménycsere fölösleges, de a helyi jellegû, konkrét problémákra párbeszéddel megtalálható a megoldás. A dialógus kezdeményezését a Frãtia RSZSZOSZ megyei elnöke, Vas Stefan kedvezôen fogadta, szerinte 1996 elôtt az ehhez hasonló találkozók rendszeresek és eredményesek voltak, azonban kijelentette, a szakszervezetek csak egy nappal korábban értesültek a találkozóról, így nem tudtak erre felkészülni.

Konkrét gondok tehát nem vetôdtek fel a tegnapi találkozón, de a felek eldöntötték, hogy a társadalmi párbeszéd bizottsága a továbbiakban rendszeresen találkozni fog. Legközelebb február 10-én, a szakszervezetek mûvelôdési házában. A Burkhárdt Árpád alprefektus vezette bizottság következô ülésének a napirendjét is rögzítették. Eszerint elôször a megyében létezô szakszervezetek helyzetét, tömegbázisát mérik fel, majd a szakszervezetek a munkavállalók vásárlóerejét ismertetik. Ezt követôen a munkaügyi hivatal és az ÁVA képviselôi ismertetik a szakminisztérium és a vagyonalap 1999-es, a megyét érintô programját, majd a megyei tanács részérôl is beszámoló hangzik el a helyhatóság helyzetérôl, különös tekintettel az idei költségvetés várható felépítésére. Végül a tegnap eldöntöttek szerint rögzíteni fogják a társadalmi dialógus bizottságának idei, elsô félévi programját.

Egy nemrég megtartott polgármesteri tanácskozáson Molnár Dénes képzômûvész, a Maros Megyei Mûvelôdési Felügyelôség tanácsosa is felszólalt, nyilván határköri kérdéssel: vidéken haldoklik a mûvelôdés, lassan tönkremegy a kultúrállag, közösen mit lehetne tenni? Elkeserítô, de tény: polgármestereink részérôl enyhén szólva nem volt valami megnyugtató, éppen barátságos a reakció. Mit várhatunk mástól?

— Próbáltam hozzászólni, hát ennyi volt a bûnöm. Kezdvén azzal, hogy nagyon sajnálom, hogy mindenrôl beszámolva — van csap, gáz, víz, tûz, csatorna és budi — senkinek nem volt fontos az, hogy kultúra, könyvtár, irodalom. A tanácskozáson a kultúráról egy szó sem esett. Akkor én próbáltam hozzászólni, de egyszerûen mekegés, gágogás, fütyülés volt a válasz, megalázottnak éreztem magam. Hogyha közösségi vezetôinknek ilyen a hozzáállása, akkor az tragikus dolog. Igaz, ehhez a magatartáshoz nem jár felelôsség, nem kell pénz... A kultúra önszervezôdô, önjutalmazó tevékenység. Persze, lehet mûvészet és kultúra nélkül élni, de nem érdemes.

— Ezek szerint valósággal sokkolta a polgármestereket, vagy mondjam úgy, hogy elöljáróinkat a kultúra állapotának felemlegetése...

— Egyet tudok: a politikából nem marad semmi. A kis gondolkodó agyagszobornak, amit kiástak vagy hatezer évvel ezelôtt egy világ csodájára jár, könyvekben benne van. Tudjuk mi azt, hogy akkor, amikor készítette egy agyagász, milyen politikai pártok voltak, esetleg ki volt a király. De él az a mûvészet, amit azok a primitív emberek teremtettek meg.

— Ma már úgy tûnik, hogy az agyagszobrocska és az elit kultúra sorsa ugyanaz...

— Maros megye mindezek ellenére jól állna a kultúra dolgában. Mindenféle mûfajban és tevékenységben gazdagok vagyunk. Nem említem a román kultúrát, mert én a kisebbségi mûvelôdéssel foglalkozom. De mi Maros megyében nem vagyunk kisebbségben, noha sokan számolják és számon tartják tevékenységünket. Az akarat sok helyütt megvan, kérik támogatásunkat és segítségünket. Nem hallgatható el, hogy a gáncsoló tendenciák is a mai napig megvannak, a kilencventôl elkezdett péunérés gyakorlat ma is elevenen él, mindenhez, ami más, ellenségesen viszonyulnak. Még ha közömbösek lennének legalább... Itt nem feltétlenül a felsôbb kulturális vezetésrôl van szó. Cornel Moraru fôfelügyelô jól viszonyul mindenhez, a minisztérium is viszonylag. Az államtitkár, a kisebbségi osztály sokat segít. Van itt sok olyan kezdeményezés, ami nem a többség felôl jön, mint az ALTER-NATIVE filmfesztivál. Visszatérve a gondokra, a Nemzeti Színházban, ahol két társulat mûködik, mintegy 50 milliárd lej kellene a tetôzet kijavítására.

—Tudomásom szerint a Nemzeti Színházat a minisztérium finanszírozza.

— Ne felejtsük el, ezek a minisztériumi támogatások is olyanok, mint más intézményeknél. A pénz alig elég a fizetésekre, semmi képpen nincs sem a minisztériumnak, sem a megyének 50 milliárd leje. A gyermekszínház pedig egy olyan épületben mûködik, ami a református egyházé, az egyház pedig visszakéri. Az épület nem bábszínháznak való, a városnak kellene építsen egy új ifjúsági színházat. Ezek a tervek évek óta fennforognak, megvannak a tervrajzok is, de itt nem ötven, hanem annál több milliárdról lenne szó. Ilyen tekintetben talán a filharmónia áll úgy, ahogy áll, de oda is kellenek új hangszerek, a fesztiválok is rendkívül pénzigényesek, ám a zenei rendezvények köztudottan nagy hírnevet szereznek a városnak. A gyermekszínházat lehetne mûködtetni az Eminescu-házban is.

— Mi az akadálya?

— Tanácsi határozat kellene, a ház legalább egy részét át lehetne adni a megyének, de itt tulajdonjogi problémák merülnek fel. A képzômûvészet táján megint kész tragédia. Jó, hogy megyei intézmény a múzeum, de annak is alig van pénze. A Kultúrpalotát is állandóan javítani kell, most ugyan nagy befektetéseket eszközöltek, de az egyetlen a képzômûvészeti múzeum, amely pénzt kapott az idén. Igen ám, de ez nem oldja meg a múzeumok problémáját, a város nem tud fogadni egy nagyobb kiállítást, mint ahogy volt régebb egy angol, egy mexikói tárlat, minden komolyabb kiállítás, ami Szebenben, Bukarestben vagy Kolozsváron kerül megrendezésre és szívesen elvinnék más városokba is, Marosvásárhelyen nem kaphat helyet, hiszen a képzômûvészeti szövetség termei nem rendelkeznek ideális befogadóképeséggel, mintegy 70 kisebb méretû kép állítható ki.

— Azt hiszem kényelmetlen helyzetbe kerülne a város, ha mondjuk nagy elszármazottja, Szász Endre elhozná életmûvét bemutatásra...

— Egész életmûvet nem lehet kiállítani Marosvásárhelyen. A termeket bôvítésére kicsi a lehetôség. Nyolcvan éve szaporodik az anyag, fôleg Bordi András és Gheorghe Olariu idejébôl, nincs megfelelô raktározási lehetôség. A múzeumból szívesen adnak kölcsön képet állami intézményeknek, a fôispánságon, a tanácson is láttam múzeumi képeket, fôleg modern anyagot, de nem ez a megoldás. A nyolcvanas évektôl errefelé kevés volt a vásárlás, és csak olyanoktól vásároltak képet, akik közelebb álltak a cseresznyéstálhoz. Vásárhely képzômûvészete nincs jelen.

Kedd délután. A vásárhelyi Malom utcába igyekszem, amikor egy magas, barna képû férfi halad el mellettem. Pár lépéssel mögötte a társa. Az elôbbinél alacsonyabb, tömzsi, bajuszos. Mindketten fekete bôrdzsekit, fekete nadrágot viselnek. Karnyújtásnyira van tôlem, amikor hirtelen leguggol, a szûk járdán alig férek el mellette. Utánam szól: álljak meg. Tenyerét nyújtja felém. Benne hatalmas karikagyûrû.

— Nézze, most találtam a földön. Vajon arany? — kérdi. Gondolkodás nélkül az ékszerészhez irányítom. — De maga jobban ismeri, akadékoskodik. Mennyit adna érte? — tér rögtön a tárgyra. És akkor beugrik. Hányszor érkezett a rendôrségrôl beszámoló arról, hogy hasonló módszerekkel hiszékeny embereket ejtettek át, és vásároltatták meg velük a trombitarézbôl készült "aranygyûrûket"! Eszembe villan a magas férfi is, hogy csakis ô "veszíthette" el a gyûrût. Rendôrrel fenyegetôzöm, leleplezéssel. Mintha kicsit megszeppenne, ám a következô pillanatban feltalálja magát: "Annál jobb lenne, mert látná, hogy tényleg arany" — mondja nyugodt hangon, de azért sebesen elpárolog a szûk utcából.

Fejlemények a Manpel-ügyben

Mint az várható volt, a marosvásárhelyi Manpel bôrfeldolgozó és kesztyûgyár élén tegnapelôtt végrehajtók segítségével megejtett igazgatócsere újabb fejleményekkel gazdagította a cég zaklatott életének amúgyis hosszú eseménysorát. A történtek részletezésére a gyárban tartózkodó Ôsz Ildikó volt kereskedelmi igazgatót kértük fel, akit közel két éve bocsátottak el a vállalattól. Ô is minden szinten megnyerte a pert a gyár ellen, és a végleges döntés értelmében a vállalatnak vissza kell vennie.

— Ma reggel az alkalmazottak egy része dolgozni jött, TESA- személyzet és munkások is voltak köztük — mondta Ôsz Ildikó. A tegnapi eseményekre való tekintettel, amikor Székely Sándort és a neki alárendelt vezetôtanácsot bírósági döntés alapján felfüggesztették hivatalából, a kapu elôtt egyes korábban érkezett dolgozók kordont alakítottak ki és nem engedték be az alkalmazottakat a kapun. A TESA-sok és a munkások egy része így kint rekedt; köztük olyanok is voltak, akikrôl én azt mondom, hogy semlegesek, mert nem tudhatom, ki kivel van. Kialakult két tábor: az egyik benn, a másik kinn. Hiába akartak bejönni a kintiek, nem engedte az a pár ember, akiket viszont nem engedtek be a benti munkások. Ilyen felfordult helyzet alakult ki, most próbáljuk eldönteni, hogy mi legyen tovább. A régi igazgató és az új igazgató most a város elöljáróival tárgyal, a szakemberek és az ügyben illetékesek jelenlétében, hogy döntsék el, mi legyen.

— Ne haragudjon: másoknak kell eldönteniük, hogy mi legyen itt, a gyárban?

— Mit tehetünk, ha van egy törvényszéki határozat, de ezt a Székely-féle vezetôtanács nem akarja tudomásul venni? Úgy vélem, hogy ha egyszer Ágoston Margit annyi tárgyalás után megnyerte a pert, és született egy végleges döntés a jelenlegi vezetôtanács eltávolításáról, törlésérôl, nem kellene kommentálni azt. Ha valaki mégis kommentálja, ám legyen, de én úgy látom helyesnek, hogy ez a valaki ugyanúgy próbáljon egy másik törvényes határozatot szerezni, mint mi. Logikus, ugye? Mert ha két civilizált ember nem tud közös nevezôre jutni, törvényszékhez fordul. Mi így jutottunk ehhez a határozathoz. Akinek nem tetszik, ugyanezen az úton hozzon mást. Amit a törvény mond, mi ahhoz alkalmazkodunk. Én ennek voltam és vagyok a híve, és nemcsak én, hanem a társaim is, akikkel két éve egy hajóban evezünk.

— Székely Sándor úgy véli, hogy errôl a kérdésrôl a részvényeseknek kellene dönteni. Elôfordulhat, hogy újabb részvényes- közgyûlést szerveznek ezzel a témával?

— Nyilván, az a leghelyesebb, ha a részvényesek döntenek. Viszont nagyon sokat nyom a latban, hogyan szervezik meg azt az illetô gyûlést. Mert az, hogy az eddigi öt nagygyûlés mind érvénytelen határozatokat szült, vagyis mindegyiket felfüggesztették és érvénytelennek nyilvánította az igazságszolgáltatás, annak tulajdonítható, hogy olyanok szervezték a gyûlést, akik erre törvényesen nem voltak felhatalmazva. Ágostonné nem tudta befejezni a december 16-i közgyûlést, a választásokat nem ô bonyolította le, emiatt a határozatokat felfüggesztették. Február 25-én megismétlôdött a nagygyûlés, egyetlen céllal, hogy ugyanazt a decemberi tizenegyet erôsítsék meg pozícióikban; ezt is felfüggesztették, méghozzá véglegesen, a táblabíróság '97- es júliusi döntése alapján. Tessék megjegyezni: az 566/R- es határozat visszavonhatatlan és végleges. Azon kívül augusztusban rendeztek egy gyûlést, és tavaly áprilisban még egyet. A választásokat illetôen egyetlenegy céljuk volt, hogy ugyanazt a tizenegyet tegyék oda, akiket 1996 decembere óta próbálnak egyfolytában vezetôi posztba juttatni. Szerintem ha ez a választás normális kritériumok alapján történik, és a részvényeseknek van egy véleménye, amit figyelembe is vesznek, ki van zárva, hogy az öt nagygyûlésen mind a tizenegy ember megfeleljen. Ilyen nincs! Egyet legalább biztos kifogásoltak volna. De ez volt a stratégia, hogy mindig ugyanazokat az embereket tegyék oda.

Ennyit a tegnap délelôtt történtekrôl. Természetesen figyelemmel kísérjük a további fejleményeket, szót adva a másik érintett félnek is, amennyiben nem zárkóznak el a sajtónyilvánosságtól. Sajnos, Székely Sándort, a leváltott igazgatót lapzártáig nem sikerült elérnünk. A székébe visszahelyezett új vezetô, Ágoston Margit sem volt jelen ottjártunkkor a gyárban.

Magáncivódásaim

E sorok írásába akkor kezdtem, amikor az államelnök elhatározta, hogy személyesen közli a nyilvánossággal ártatlanságát. Aztán elindultak a bányászok és arra figyeltem. Azóta minden engem igazolt.

Hét nap kellett ahhoz, hogy az államelnök megelégelje. Irgalmas teremtôm, képzeljék el, hogy ilyenkor ez mennyi? Nekem túl sok. Vagy legalábbis annak, aki rátarti lehetne becsületes voltára. Valahogy nem tetszik, hogy nagy szemérmesen most közlik velem: egy szó nem igaz abból, hogy az államelnök szerelembe bonyolódott volna a kissé szertelen színésznôvel. Mások mondták elegen. Hittem is, de nem ezért, és azért sem, mert nem mertem volna hinni az ellenkezôjét. Akkor bizony olyasmirôl írnék, hogy na lám, valamiben esetleg hasonlíthatunk Amerikára. De nem, eltekintek ettôl. Ezt a történetet egy velejéig romlott ember fércelte össze, akinek egyáltalán nem esett nehezére, hogy engedjen a csábító ötletnek. Neki sohasem kell sok ahhoz, hogy gyalázkodjon, neki a helyzet mindig úgy hozza. Ezért aztán hazudozik, hadar, zsonglôrözik akkor is, amikor szennyes gondolatainak tartalma már az elsô teherpróba alatt összeomlik. Rona Hartner csak mosolygott, amikor a hírhedt szenátor rábizonyította volna szerzôségét annak az irománynak, amely szexuális titkokkal van tele. C.V.T. hiába törte magát, hiába tépte a haját. Csak annyi. Neki szokása, hogy semmit nem mond anélkül, hogy ne marna, mint a harapós kutya. Ebben a témában sok újat nem mondhatott, pedig kitalált mindenfélét és hetvenkedett is eleget... Ha meghallom szitkozódásait, a jól ismert tolvajnyelvét, soha nem legyintek. Ez az ember már nem holmi paprikajancsi. Annak tûnik, de nem az. Sokkal több annál. Mostanában csak úgy szaporodnak körülötte láthatatlan lakájok és tányérnyalók; levitézlett szekusok álltak zsoldjába, akikkel akárkit, akármit szemmel tarthat, mint egy kém. Csúfolkodhat azzal, aki kisebbségi és más nyelven beszél, tapodhatja a demokráciát peckesen, nyalkán, kanyaríthat akármilyen gazember-szöveget akárkirôl, elôállhat badarságok megdöbbentô lajstromával. Bántódása nem esik, hát megteheti. Neki szabad. Mindent, mint a bolondnak. Nincs is más választása. Aki magáról mondja: be van programozva, hogy tönkretegye azokat, akik mást akarnak, mint ô, annak ellensége sok lehetne. Hajlamos vagyok elhinni, hogy nem így van. Inkább unják, inkább megmosolyogják. Vagy oda sem néznek. És magyarázkodnak, ha muszáj, mert azt könnyû. Arra gondolhatnak, kár idegeskedni miatta, egyszer csak megjön a józan esze. Nem jön meg. És igaz, ami igaz. Ha van, aki tûrje a végeérhetetlen tisztázatlan helyzeteket, akkor a kísértés csak erôsebb. S a dölyfnek, az elbizakodottságnak nincs határa. A pimaszkodás meg ragadós. Új gyalázkodókat szül. Ennek az embernek a figurája undorító jelenség a társadalom arculatán. Volt és lesz még sokáig. Hiszen zavartalanul építgetheti hazugságait. Senki nem juttatja csôdbe. Talán nem is akarja. Pedig helyénvaló lehetne és magától értetôdô leültetni a fenekére. Csak szándék lenne.

Az államelnök elhatározta, hogy nem hallgat tovább. Üggyel-bajjal megpróbálja. De nekem mondhatja, C.V. Tudornak alkalma lesz meggyôzôdni arról, hogy más rend is van a világon, olyan, ahol az ember méltósága számít. Csak porhintésnek veszem. Hogy pontosabb legyek: a tehetetlenség szülte nagy szavaknak. Nem vagyok felvillanyozódva. Ha valaki, aki sértett, tartózkodik, óvatoskodik, elkerüli a választ, ami feltehetôen adva van, nem tehet úgy soha, mintha mi sem történne. Akkor is, ha az ügy távolról sem olyan, amirôl az ember szívesen beszél. Nem az a baj, hogy a kihívó locsogásáról nem lennének kétségeink. Csodálkozni csak azon lehet, ha valakinek nem szúrja a szemét eléggé. A hallgatás kockázatos. Amikor a nyilvánosság annyira egyoldalú és csak a hülyeségeit adja vissza. Mert következményekkel jár. Keresgélhetek-kutathatok emlékezetemben, mikor elégedetlenkedett az államelnök a szélsôséges felbujtók alaptalan vagdalkozása miatt? Talán egyszer; anélkül, hogy nevén nevezett volna valakit. Ôt megfenyegethették, vádolhatták hazaárulással, hírbe hoztatták rágalmakkal. Mintha lepergett volna róla. Mintha nem tartotta volna szükségesnek, hogy valamit tenni kellene, vagy netán a demokráciát nagyobb szigorúsággal vezényelni. Isszuk is a levét, hiszen a nemtörôdömség csak arra lehetett jó, hogy megkönnyítse dolgát annak, aki a politika cselszövevényeit kénye-kedvére bonyolítgatja. Elnökünk vonakodott feltárni a mind jobban elharapodzódó betegségnek, a nyavalyatörôs nacionalizmusnak az okát. Nem szívesen szól bele. Inkább óvatos, mint tanácstalan. Nem akarja magára haragítani azokat sem, akiket a legolcsóbb jelszavak tüzelnek igazán. Nem kertelek: az elmulasztott és elhanyagolt válaszokon múlott, hogy a háborgató vérszemet kapott. Szinte magától értetôdik, hogy eljutottunk idáig. Ezért van ellenkezésem, ellenérzésem az államelnökkel szemben. Bár tudnám, mi van a gyámoltalansága mögött. Mert valami lehet mögötte. A jámbor halandó elanyátlanodhat, ha úgy hozza az alkalom. Van amikor igen, van amikor nem. Egy állam elnöke sohasem. Nem azt várom tôle, hogy férfiasan lekever egy- két taslit a szélhámosnak (bár az megérdemelné). Csak annyit, hogy az igaz mellett határozottan kiálljon, amikor és ahányszor kell. És tegyen valamit, hogy ne bújhasson immunitása mögé az, aki államcsínyekkel játszadozik. Különben ránk uszul a gyalázat elôbb-utóbb.

Anyanyelvünk

Nemcsak némely hivatalban "hiánycikk" az udvariasság, a közélet egyéb helyein is tapasztalhatjuk hiányát. Nem is nagyon ritkán. "Nem válogatunk!" — szólt rá egy idôs asszonyra a paradicsomot áruló kereskedô a marosvásárhelyi Dacia piacon, és közben a maga által válogatott gyengébb minôségût igyekezett a mérleg serpenyôjébe csempészni. Az idôs nô erre nem szólt semmit, inkább továbbállt. Nem telt bele néhány perc, és egyik almaárusnál hasonló rendreutasítás ütötte meg a fülem, amikor magam próbáltam kiválasztani a szebbnek tûnô almákat: "Uram, nem válogatunk! Nekem mindenik alma eladó! Ha tetszik, tetszik, ha nem, le is út, fel is út!" Amikor már a hagymaárus szájából is elhangzott a figyelmeztetés, elment a kedvem a vásárlástól. Aztán meg is feledkeztem errôl a jelentô módú többes szám elsô személyében elhangzott figyelmeztetésrôl. A minap azonban egyik kenyeresüzletben is megjártam. Amikor arra kértem az egyébként rokonszenves elárusítónôt, cserélje ki a felém nyújtott kenyeret egy kevésbé égett héjúval, mérgesen dobta vissza a többi közé: "Nem válogatunk!" Majd idegesen hozzáfûzte: "Örvendjen annak, hogy ilyen is kapható."

Az igaz, hogy a "Nem válogatunk!" egyszerû kijelentô mondat, de az említettek olyan indulattal közölték, hogy az átcsapott a felszólító, sôt, a tiltó kategóriába. Ingerültség feszítette a kereskedô hangmenetét, szinte éreztem a mondat végérôl hiányzó felkiáltó jelet.

Nyelvünknek ezen a sajátosságán méltán elgondolkozhatunk. Valóban számtalan egyéni változata lehet az ilyen mondatnak. Az ilyentôl már csak egy lépés választ el a gorombaságig. Mintha a haragos apának a szigorú parancsa hangzanék el: "Nem válogatsz! Megeszed!"

A nyelvtudomány megállapítása szerint a felszólításnak eredetileg nem volt ilyen elkülönített módja. Csupán a kijelentô mód szolgált erre is. A hanghordozás fejezte ki a felszólításnak sokféle változatát. Így bukkan fel az udvariatlanság napjainkban is többes szám elsô személyben: "Nem válogatunk!" Talán eljön az ideje annak is, hogy a kereskedelemben is kialakulnak az udvariasságnak a nyelvi formái. Az eladók nem bújtatják fogyatékos kereskedôi modorukat ilyen hamis nyelvi formákba. Talán felébred bennük az ôszinte udvariasság, nyelvi nyíltság, és így kínálják majd valóban jó minôségû portékájukat: "Tessék választani!"

Közösségünk egyre gyarapodó értékhordozója a civil szféra. Akik ezt felismerték — az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési egyesület (EMKE), az Erdélyi Magyar Mûszaki-Tudományos Társaság (EMT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Pro Professione Alapítvány Budapestrôl, valamint a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) – január 15-16-ra a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központba hívták össze a több mint 200 erdélyi és magyarországi nemkormányzati szervezetet, illetve külföldi és hazai civil szakembereket.

A kétnapos konferencia egyik fô kiindulópontja volt az a felismerés, miszerint a romániai magyar társadalom számára a megmaradás, az önazonosság megôrzésének egyik elôfeltétele az önszervezôdés. A civil szférában találhatnánk meg az önrendelkezéshez szükséges szervezeti keretek kiépítésének és az önrendelkezés gyakorlásának egyik lehetôségét.

A konferencián magukat képviseltetô szervezetek nagy száma és sokszínûsége is bizonyítja, hogy közösségünk a nemkormányzati szféra fórumának létrehozásában látja a megoldást és a közösen átgondolt stratégia kidolgozását keresi.

Pénteki megnyitóbeszédében Somai József (RMKT) a fentiek szellemében indítványozta a megkezdett munka folytonosságának lehetôvé tételét. Ô mutatta be az elôadásokat tartó meghívottakat is. A többórás elôadássorozat vezetô elnöke Benkô Samu akadémikus volt, aki épületes tanácskozásra és folyamatos érdekegyeztetésre szólította fel a jelenlevôket.

Kulcsár László, a Pro Professione Alapítvány szaktanácsadója "A civil szervezetek szerepe a gazdaságban és a társadalomban, különös tekintettel az Európai Uniós csatlakozási folyamatra" c. elôadása keretében példákkal illusztrálta az Európai Unió támogatási gyakorlatát és a civil szervezetekre váró feladatokat. Beszédében azt is hangsúlyozta, hogy az elkövetkezôkben EU-s pénzekbôl csakis olyan programok nyernek támogatást, mint a vidékfejlesztés, környezetvédelem és a kultúrát megóvó kezdeményezések. Értekezésében Kulcsár László arra is kitért, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok számára a leggyümölcsözôbb a civil szervezetek, az önkormányzatok és a vállalkozók egyenlô jogú partnerekként való együttmûködésének alternatívája. Remélhetôleg a jelen levô alapítványok, szervezetek képviselôi az elhangzottak alapján felmérték a rájuk váró feladatokat a vidékfejlesztés terén, a bezárkózást, elszigetelôdést elkerülve, a többi régiókkal is együttmûködve folytatják majd tevékenységüket, amelyeknek ajánlott a következô célkitûzéseket szem elôtt tartani: gazdaságilag elmaradt régiók fejlesztése, gazdasági és társadalmi szerkezetváltás elôsegítése válsághelyzetben levô területeken, az emberi erôforrás fejlesztése, megfelelô szintû képzési formák célterületeken.

Prof. dr. Gyarmati György Svájcból "A nyugati magyarság szerepe a civil szervezetekben" c. értekezésében a "kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat" szellemi mondanivaló köré összpontosította megfigyeléseit. Kötô József államtitkár, az EMKE fôtitkára a romániai magyar civil szervezetek mûködési feltételeit ismertette és szólt azokról a reformokról is, amelyek gazdasági illetve jogi téren egyaránt sürgetôkké váltak. Kató Béla az illyefalvi LAM Alapítványtól "Hogyan lehetünk sikeresek a civil szférában" c. elôadásában rámutatott arra, hogy a siker titka bennünk van és terveink megfogalmazásakor környezetünk igényeit is figyelembe kell venni. Egy korrupt államban több kezdeményezés eleve halálra van ítélve, mégis, nem az állam, hanem az emberi hozzáállás határozza meg valaminek a sikerét vagy kudarcát – vallotta Kató Béla.Az utolsó elôadást Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke tartotta, aki a magyar állam támogatási stratégiáját ismertette. Végezetül, bár nem volt elôre felkérve Németh Zsolt magyar külügyminiszteri államtitkár is felszólalt, aki éppen hivatalos látogatáson tartózkodott Kolozsváron. Az államtitkár kiemelte a polgári kezdeményezések jelentôségét, azt, hogy a politikának és a polgárnak egymásért kell dolgozniuk. Szerinte az erdélyi magyarság önszervezôdése az utóbbi kilenc évben dicséretesen fejlôdött.

Szombat délelôtt a konferencia Nagy Károly ülésvezetô elnök mediatizálásával a következô alapítványok, támogató és információszolgáltató szervezetek bemutatásával folytatódott: Illyés Közalapítvány, Romániai Kisebbségügyi Minisztérium, Új Kézfogás Közalapítvány, Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány, EUROTIN, Nemzetközi Kulturális Örökség Minisztériuma, Pro Professione Alapítvány, AIDRom, Európa Ház, Szatmárnémeti Vállalkozásfejlesztési Központ valamint a Mocsári Lajos Alapítvány. A finanszírozó szervezeteket bemutatók olyan gyakorlati tanácsokkal és információkkal szolgáltak, amelyeket a résztvevôk egyrészt a ’99-es évben, de hosszabb távon is hasznosítani tudnak. A bemutatások során felvetôdô kérdések érzékeltették az információhoz való hozzájutás jelenlegi tragikus állapotát. Ez a probléma is egy civil információs iroda szükségességét veti fel, amelynek éppen az lenne az egyik szerepe, hogy beszerezze és továbbítsa a drótposta-hálózathoz még nem csatlakozó civil szervezetek felé is a támogatásokkal kapcsolatos információkat.

Szombat délután párhuzamosan folytak a kerekasztal- megbeszélések a következô ágazatokban: tudomány, környezetvédelem; mûvelôdés, oktatás; gazdasági, szociális; mûemlékek, emlékmûvek, gyûjtemények; ifjúsági kérdések. E szekcióülések fô célkitûzése, hogy a meghívott szervezetek mûködési területüknek megfelelôen a jelenlegi problémákat felvillantó vitaindító elôadásokkal a résztvevôket a közös megoldáskeresésre biztassák. A különféle szekciók moderátorai a kerekasztal- megbeszéléseket követôen az összes résztvevô elôtt értékelték ki a viták eredményeit, amit Benkô Samu akadémikus "Hogyan tovább?" c. konferenciazáró beszéde követett. A kétnapos tanácskozás is bebizonyította, hogy a romániai magyar civil szervezetek elôtt álló sokrétû és sürgôs tennivalóknak akkor lehet eredményesen eleget tenni, ha a jövôben nem felaprózódva, hanem egy közös szervezetbe, az Erdélyi Magyar Szervezetek Fórumába tömörülve lépnek tovább. Ugyanakkor egy ilyen nagyméretû konferencia jelentôségét lehetetlen néhány keresetlen mondatban méltatni. Közösségünk számára a fényesebb jövô ígérete egy többlépcsôs folyamat eredménye lehet csupán. Aminek az ezredfordulón felvillanó lehetôségeket és kihívásokat felvázoló konferencia az egyik lépcsôfoka csupán.

A kilenc marosvásárhelyi református egyházközség közül a Gecse Dániel — jelenleg Stefan cel Mare — utcaiban mûködik hivatásos diakóniai szolgálat. Ami azt jelenti, hogy ebben az egyházban oldották meg azt, hogy a beteg, idôs, magatehetetlen emberek orvosi utókezelését, vérnyomás- és vércukorszint-mérését szakképzett diakóniai munkások fôállásban fizetés ellenében végezzék. Az asszisztensek fizetését a holland zutpheni testvérgyülekezet finanszírozza — mondotta az egyházközség lelkipásztora, Sárpataki János esperes. Ez a munka rendkívül fontos, hiszen ez egy elöregedô gyülekezet, s a 4852 léleknek mintegy tíz százaléka egyedülélô. Az egyház nyilvántartásában szerepelnek azok az idôs emberek, akik segítségre szorulnak, ágyhoz kötöttek, vagy más okból nem tudják elhagyni otthonukat. S a diakónusok — lelki gondozók, szegények gondozását is végzô nem lelkészi személyek — idôrendi napló szerint látogatnak el ezekhez az idôsekhez.

A nyilvántartásban szerepel a Hidegvölgyben élô, 98 éves Gidófalvi Sára néni is, akit rendszeresen felkeresnek, s a diakónusok valamint a nôszövetség tagjai gondoskodnak arról, hogy Sára néninek mindig legyen meleg étele, gyógyszere, hogy ne érezze magát olyan egyedül. Mert Sára néninek se családja, se rokona, senkije nincs. Csak jótevôi vannak, akik arról sem feledkeztek meg, hogy friss szegfû kerüljön a cigány tanya kellôs közepén álló kicsi ház asztalára. Sára néninek nemhogy senkije nincs, de harminc éven át egyetlen lej jövedelme sem volt. Most háromhavonta 125 ezer lej szociális juttatásban részesül.

A rászorulók havonta egyszer jutnak segélycsomaghoz. Ebben a hónapban 189 személy részesült juttatásban, ami tartós élelmiszerbôl, olajból, fehérlisztbôl, kukoricalisztbôl és konzervekbôl állt. A csomagokat név szerint osztják ki, hogy a vitákat elkerülhessék. Mégis van úgy, hogy elégedetlenek az emberek. Ôk csak annyit látnak, hogy négy-öt megrakott kamion áll meg az egyháznál. Azt viszont nem tudják, hogy a kamionok továbbindulnak az ország minden részébe, hogy eljuttathassák segélyeiket, s csak kis hányadát hagyják a Gecse utcai gyülekezet részére. A jövedelem nélküli személyek 100 ezer lejt kapnak negyedévenként, s használt ruhához is hozzájutnak. A szomorú az, hogy egyre többen jelentkeznek segélyért, s az egyháznak is korlátozottak a lehetôségei. Még akkor is, ha a holland testvérgyülekezet, meg az enschedei Carmel International Alapítvány jóvoltából ideig-óráig segíthetik a rászorulókat. A segélyek reális értékét nehéz felmérni, az egyház nyilvántartásában ez 102 millióra rúg. Sárpataki János esperes szerint viszont a krónikus szegénységben tengôdôknek egy-egy injekcióval ér fel, ami ideig- óráig éltet.

Vaskos dossziét tesz ki az az iratcsomó, amely a visszaigényelt egyházi javak névsorát, illetve a mellékelt telekkönyvi kivonatokat tartalmazza. A kéréseket 1991-ben nyolc marosvásárhelyi lelkész tette le a polgármesteri hivatalba, de a mai napig sem méltatták ôket válaszra. A kérések között szerepelnek az iskolák, a tanári lakások, az összes egyházi ingatlan és körülbelül 100 hektár föld, valamint az erdôk. Fodor Imre polgármester volt az egyetlen, aki tárgyalt az ügyrôl, szóba hozta az egyházi javak kérdését. Addig is a dosszié háborítatlanul ott áll a tûzbiztos vasszekrényben, s az egyház javait, amit ôseink kemény munkával szereztek meg, más használja, mintha örök idôktôl fogva sajátja lenne.

Japán — erdélyi szemmel (3)

Az elsô napokat vizsgálódással töltöttem, úgy is mondhatnám, hogy "felmértem a terepet". Mivel 3 hónapra érkeztem, tudtam, hogy akkor lesz igazán kellemes és tartalmas az ott-tartózkodásom, ha igyekszem a mindennapi élet részleteit is megismerni, kifürkészni, hogy az embereket mi foglalkoztatja, hogyan gondolkoznak, milyen szokásaik vannak.

Elôször is a lakásban néztem körül. Viszonylag kicsi, berendezett szobák, azonban parkett, ágy nincs. Az asztal olyan alacsony, amilyet itt az óvodákban látni. A székeket ülôpárnák helyettesítik, van amelyiknek még háttámlája is van. Ez úgy néz ki, mint egy lábatlan fotel, sôt láb nélküli díványszerûségre is bukkantam a késôbbiek során.

A japánok szívesen üldögélnek a földön (ez elôkelô vendéglôkben is elfogadott), és nagyon gyakori az olyan háztartás, ahol nincs ágy. Én is 3 hónapig aludtam a földön, de ebben nincs semmi rendkívüli. Ebben az országban a földön ülés-alvás még talán sokáig nem is fog kimenni a divatból, mert a tokiói lakosság nagy része drága bérû, kis lakásokban él, ahol az ágy és karosszékek túlságosan is nagy helyet foglalnának el a "tatami" szobákban. Egyelôre nem panaszkodnak az ágy hiányára, de azt keserûen jegyzik meg, hogy akkorák a lakásaik, mint egy-egy nyúlketrec. Tokió és környéke rendkívül sûrûn lakott, minden földdarabnak nagy értéke van, a rajta épült lakásért pedig magas árat kérnek. A népsûrûség szempontjából a fôváros (ahol több ember él, mint egész Magyarországon) és környéke a világon az elsôk között sorakozik, ezért bátran kijelenthetem, hogy egy hasonlóság biztosan van Kelet-Európa és Tokió között: egy lakás áráért egy életen át kell dolgozni. Nem ritka, hogy házaspárok úgy élik le az életüket, hogy bérelt lakásuk van csupán. Az sem ritkaság, hogy egy lakásban két vagy három generáció is él.

Japánban a lakásokat nem négyzetméterenként mérik fel, hanem a "tatamik" száma a mérvadó. A tatami parketthelyettesítô, gyékényszerû, téglalap alakú padlóburkolat. Nem mozdítható, a padlóhoz ragasztják. Egy tatami mérete állandó, így a lakás méreteit is úgy számolják, hogy hány tatamis szobák vannak benne, ehhez pedig hozzászámítják a konyhát, fürdôszobát, "kicsi", "közepes" vagy "nagy méretû" megjelöléssel. A négyzetméterek nem is szerepelnek hirdetésekben a kiadó vagy eladó lakásoknál.

Egy 6 tatamiból álló szoba 9,3 négyzetméter. Az ilyen méretû szobák nagyon gyakoriak, a 8 tatamis szoba sok embernek már luxus. Én is egy 6 tatamis szobában laktam. Így már érthetô, ha egy ilyen kis szobából kispórolják az ágyat. Helyette megismerkedtem a "futon"-nal. Ez egy matracszerûség, amin aludni lehet és nappal szekrényben tartják az ágynemûvel együtt. A futont be lehet vonni cipzáras lepedôvel, sôt még paplan és párna is jár hozzá, huzatostól, tehát mégiscsak hasonlóan alszanak a japánok is mint mi, itt Európában! Igaz, mi azt a trükköt nem ismerjük, hogy fázós lábunk fölé kis asztalt húzhatunk, aminek az alján melegítô berendezés mûködik, ha konnektorba dugják. Ugyanis sok kis asztalnak ilyen rendeltetése is van. Este, ha már a jó meleg asztal is a futon fölött van, lábnál, akkor máris lehet aludni, már csak a lámpát kell lekapcsolni. Ehhez elég felülni és a plafonról alácsüngô zsinórját meghúzni, nincs is olyan messze még a földön alvótól sem, mert a kicsi japánok alacsonyabb plafonokhoz szoktak, mint mi.

Mivel a tatamira kerül a lepedôvel bevont fekvôhely, a szobákba nem is lehet cipôvel vagy papuccsal belépni. A lakás bejáratánál kötelezô a cipôcsere még nem is okozott gondot, de az már nagyon meglepett, hogy templomok elôtt, iskolákban, sportklubokban, könyvtárakban, egyes vendéglôkben, sôt még a kórházban is rögtön a belépés elôtt le kellett venni a cipôt. Vannak külön kis rekeszek a cipôknek, ott kell ôket hagyni, további járkálás zokniban, vagy jobb helyeken elôre odakészített papucsokban történik. A japánok nem tartják szükségesnek kulcsos szekrények vagy "cipôôrzô nénik" alkalmazását ilyen helyeken. Az ugyanis senkinek nem jutna eszébe, hogy más cipôjét "véletlenül" elvigye. A mégoly zsúfolt templomok elôtt is mindig mindenki megtalálta a cipôjét ott, ahol hagyta.

Ez a "cipôlevevôsdi" nagyon praktikus megoldás. Különösen egy kórházban milyen fontos lenne a tisztaság megôrzése itt is, európai tájakon. Ha ilyen intézményekbe cipô nélkül kellene belépni, meg lehetne spórolni vele sok felmosórongyot meg mosószert, de még munkaerôt is.

Egy mulatságos kis epizód jut eszembe errôl a cipôlevételrôl. Egy japán barátnômmel egy kórházba igyekeztünk, új munkahely alkalmazásához kellett tüdôszûrô vizsgálatra jelentkezni. A bejáratnál levettük a cipônket és felhúztuk az odakészített papucsokat. Ezek amolyan egyen-papucsok, mindegyik egyforma, a jobb- illetve bal lábra való papucsok is ugyanolyan formájúak és mind sötét színû mûbôrbôl készültek. Amikor a folyosón a sorunkra várakoztunk, (ahol mellesleg tévét is lehetett nézni), egy idôsebb férfi telepedett mellénk. Szemüvegét igazgatva újságot olvasott. A japánok híres, visszafogott magaviselete odalett, amikor a barátnôm észrevette a férfi lábán lévô papucsot. Alig bírta elfojtani a nevetését, tovább kellett állnunk. A férfin rózsaszínû papucs volt, és tisztán, világosan írta rajta, hogy vécé- papucs, angolul, latin betûkkel. Szegény idôs bácsi nyilván elfelejtette visszacserélni a vécépapucsot, az pedig nem tûnt fel neki, hogy mit is ír rajta, hiszen nem tudott angolul.

Bárhova is kerül az ember Japánban, annyit azonnal megtanul, hogy van külön odakészített vécépapucs, amit kötelezô használni. Az is hamar kiderül errôl a mellékhelyiségrôl, hogy az angolvécé hiányzik, ehelyett a csésze a földben van. Szerencsére a nyugati hatásokról már nemcsak a — például vendéglôkben felszolgált — kóla tanúskodik, hanem a mellékhelyiségeikben külön "western style" (nyugati típusú) feliratú ajtók mögött a jó öreg angol vécé is megtalálható.

Ostromállapot — elhalasztva

A képviselôház kedden elhalasztotta az ostrom- és sürgôsségi állapotokra vonatkozó rendelet megvitatását. Bár az állandó büró e dokumentumért hívta össze a rendkívüli ülésszakot, az ellenzéki honatyák elutasították ennek megvitatását, azzal indokolva, hogy nem dolgozták ki a módosításokat, és hiányoznak a kezdeményezôk. Így a képviselôház plénuma úgy döntött: visszaküldi a rendeletet a védelmi bizottsághoz, hogy kiegészíthessék a benyújtott módosításokkal.

Drágább lesz a villanyunk

A CONEL idei fô céljai: belsô átszervezés, a szolgáltatás minôségének javítása, a dollárban számított stabil ár megôrzése, annak dacára, hogy az energia ára a lej devalválódása nyomán növekedni fog. A társaság 2.000-ig terjedô stratégiája elôirányozza a fogyasztóknak szánt áramszolgáltatás versenyképes áron való szavatolását és az energia áttérését a konkurenciális piacra. A CONEL szerint a háztartási fogyasztóknak szállított energia drágább kellene hogy legyen az ipari egységekhez képest, mert annak szállítása a legköltségesebb.

Fiatalok elhelyezkedése

Decemberben mintegy 25 ezer végzett növendék talált munkahelyet magának. Mintegy 45 százalékuk felsôoktatási tanulmányokat, 31,2 százalékuk pedig szakiskolát, inasiskolát, 18,6 százalékuk líceumi, 5,5 százalékuk pedig posztliceális tanulmányokat végzett.

Gyásznap Magyarországon

Orbán Viktor miniszterelnöki határozattal gyásznappá nyilvánította január 31-ét, az ausztriai buszbaleset áldozatainak temetése napját. Ezen a napon az országos intézmények épületein kitûzik a gyászlobogót, Magyarország lakosai pedig templomokban vagy otthonaikban méltó módon emlékezhetnek a tragikus baleset áldozataira. A rádiók és a televíziók aznapi mûsorairól az intézmények vezetôi döntenek.

Embercsempészek konvojban

Krimiszerû autós üldözés után hét magyar embercsempész gépkocsiját és azok negyven jugoszláv utasát tartóztatták fel hétfôn este Pórszombat térségében a nagykanizsai igazgatóság határôrei. A várakozó személygépkocsi-oszlop a járôr közeledtére elhajtott, csak egy maradt a határban. Az egyik járôr gépkocsijával üldözôbe vette a menekülôket, majd nemsokára fel is tartóztatta ôket. Az öt autóból 40 jugoszláv állampolgárt, köztük négy gyermeket, és hét budapesti gépkocsitulajdonost állítottak elô, ellenük embercsempészet alapos gyanújával indítottak nyomozást.

Csak négyévenként akarják

Az Európai Labdarúgó-szövetség (FIFA) végrehajtó bizottsága nem támogatja Joseph Blatter elnök javaslatát, hogy az eddigi négy helyett a jövôben kétévente rendezzék meg a világbajnokságokat. A vb-k sûrítése ugyanis nem szolgálná sem az európai futball, sem pedig a világbajnokságok, egyáltalán a sportág általános érdekeit.

Vesztegetési vádak

A németországi Zöldek berlini szervezete kedden azzal vádolta meg a város vezetését, hogy a 2.000. évi nyári olimpiai játékok helyszínét eldöntô szavazás elôtt jelentôs összegekkel próbálta megvásárolni egyes NOB-tagok szavazatát. A Zöldek azt is tudni vélték, hogy "a NOB magyar tagja" 18 ezer márkát kapott szállásköltség címén.

Próbaút

Franciaország elsô atommeghajtású repülôgéphordozó hajója, melyet a nagy elnökrôl Charles de Gaulle névre kereszteltek, kedden próbaútra indult. Építése tíz évig tartott és 20 milliárd frankot emésztett fel, de amikor a jövô év végén szolgálatba áll, a francia haditengerészet zászlóshajója lesz. A Charles de Gaulle 261,5 méter hosszú, 75 méter magas, 64,3 méter széles és 43.600 tonnát nyom. Negyven repülôgép hordozására képes, és az ország utolsó, még szolgálatban levô repülôgéphordozóját, az immár 40 éves Foch-t váltja fel, amely egyébként az új hajó építésénél bevetett legkorszerûbb technológia ellenére gyorsabb: a Foch 32, a de Gaulle 27 csomóval halad.

Pinceszínpad

Budapest VII. kerületében, az ún. Akácos Udvarban, a Belsô-Erzsébetvárosi Gondozó és Szolgáltató Központban felavatták az egykori pincehelyiségben kialakított színháztermet, melyben prózai és zenei elôadómûvészek egyaránt pódiumhoz juthatnak.

Hidegrekord

A nyugat-szibériai Hanti- és Manysiföldön ezekben a napokban mínusz 55,6 Celsius fokot mértek, ami az évszázad eleje óta a legalacsonyabb hômérséklet volt az oroszországi autonóm körzetben. A korábbi rekord 1969-bôl való, akkor - 45 és -50 fokot mértek.

Magyar filmek a medvékért

Az arany- és ezüstmedvék elnyeréséért kiírt 49. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Tompa Gábor Kínai védelem címû elsô nagyjátékfilmjével vesz részt. Jancsó Miklós Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten címû munkája a Fórum szekcióban szerepel.

Hatvanan bangladesiek

Hatvan, feltehetôleg bangladesi illegális bevándorlót találtak a rendôrök egy szlovén teherautó platóján elrejtôzve kedden, a pesti Rákóczi úton. A sofôr elszaladt, a rendôrség tolmács hiányában egyelôre nem tudott információt szerezni a potyalátogatók kilétérôl.

A Podmaniczky-palota

Báró Podmaniczky Frigyes politikus, író építtette az 1870-es évek elején a magyar fôvárosban, az Operaházhoz hasonló stílusban. A rendkívül igényes belsô díszítéssel készült palotában mûködött a Soros Alapítvány bibliotékája. Az alapítvány révén felújított épület péntektôl különféle rendezvényeknek adhat otthont, kiállítások, zenei estek, kamaraszínházi elôadások, konferenciák rendezhetôk benne, s persze társadalmi események. A palota a VI. kerületben áll, az Eötvös utca 14. szám alatt.

Internet vállalkozóknak

Ingyen hozzáférhetô, az Európai Uniós üzleti környezet és lehetôségek tanulmányozásának megkönnyítését szolgálja, a kis- és közepes vállalkozásokat segíti, közvetlen összeköttetést teremt az EU-n belül mûködô üzleti információs hálózatokkal. Címe: http//:europa.eu.int/business.

A CEC matricákra vár

A Bãsescu-adókkal kapcsolatban a Maros Megyei Letéti és Takarékpénztár, a CEC igazgatónôje, Friciu Monica Lucia tájékoztatott, hogy elméletileg január 29-tôl kellene elkezdeni ezek behajtását a gépjármû- tulajdonosoktól. A gyakorlatban azonban másként áll a helyzet, mert az országos útkezelôségtôl (szerdáig) még nem kapták meg az öntapadós matricákat, amelyeket az adó kifizetésekor kell átadni az adófizetôknek. A 28 fajta gépjármûtípusra járó matricát a CEC- nek el kell juttatnia minden fiókegységbe, s ha ez 29-éig nem történik meg, akkor nem fogadják el az adókat.

Nincsenek TBC-s szarvasmarhák

Miután Kolozs megyében TBC-ben, illetve leukémiában megbetegedett szarvasmarhákat fedeztek fel, a Maros megyei helyzetrôl érdeklôdtünk a megyei állategészségügyi igazgatóságnál. Rusu Ioan állatorvos igazgató elmondta, hogy a megyében a közelmúltban nem jeleztek hasonló eseteket, jóllehet egy évben kétszer — tavasszal és ôsszel — végzik el az állatállományon a kötelezô TBC-tesztet és évente a leukémiai vizsgálatot. Abban az esetben, ha megbetegedett egyedekre bukkannak, akkor ezeket levágják, tetemüket pedig megsemmisítik.

Tovább nyírják a fákat

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közterületfenntartó osztálya elôre meghatározott program szerint végzi a város utcáin és zöldövezeteiben a fák gallyazását. Jelenleg a Dózsa György utcában, a Köztársaság utcai parkban dolgoznak. Ezután következik a Sinaia, a Kinizsi Pál, valamint a December 22 utcai fák koronájának alakítása.

Adóbevallás január 29-éig

Gheorghe Daniluc, a Maros Megyei Közpénzügyi és Állami Pénzügyi Ellenôrzési Vezérigazgatóság vezérigazgatója lapunk kérésére ismét elmondta, hogy az adóbevallási íveket január 29-én 17 óráig kell benyújtani az adóhivatalnak. Ha az adóbevallási nyomtatványt postázzák, az utolsó dátum a postabélyegzôn 29-e kell legyen. A vezérigazgató ismét megerôsítette, hogy csak azoknak az állampolgároknak kell nyomtatványt benyújtaniuk, akik az utóbbi évben ingatlant vásároltak, bôvítettek, vagy tulajdonviszonyukban más változás történt. A vezérigazgató kijelentésével ellentétben azonban a marosvásárhelyi adóhivatal hivatalnokai minden adófizetôtôl kérik az adóbevallási ívet. Az egy negyedévre szóló adófizetési határidô március 15-e.

Radnóton énekelnek

A Kovács András vezette Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar január 31-én, vasárnap délelôtt 11 órakor az imahetet záró istentiszteleten énekel a radnóti református templomban. Mûsoron Maróthi György, Kodály Zoltán, Grayston Ives, Szögi Endre, Berkesi Sándor, Karai József, Murár Éva, Makkai Gyöngyvér egyházzenei mûvei szerepelnek.

Vídéken a Maros Mûvészegyüttes

Január 30-án, szombaton Kibéden, január 31-én, vasárnap Sóváradon vendégszerepel a Maros Mûvészegyüttes. Jövô hét végén, február 5-én Gyulakután, míg február 7-én Erdôszentgyörgyön lépnek fel Sodrásban címû mûsorukkal. Az elôadások este 7 órakor kezdôdnek.

Ma este Hahota

Marosvásárhelyen ma este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében lép fel a Hahota színtársulat. Kabaréelôadásuk címe: Csak az ne jöjjön, aki nem bírja. Rejtô Jenô és Lôrincz Miklós bohózataiban Nagy József színmûvész, Puskás Gyôzô, Ölvedi Antónia, Botos Ariel, Török Orsolya, Tollas Gábor és Péterfi Árpád szerepelnek.

Paul herceg Segesváron

Paul herceg, a román királyi család sarja látogatást tett Segesváron, ahol a város polgármesterével találkozott, majd intézményeket keresett fel. Látogatásának célja: a város turisztikai életének fellendítése beruházók, filmgyártók bevonásával, akik fôként a középkori vár iránt érdeklôdnek. A herceg nemsokára ismét Segesvárra látogat, ez alkalommal Dracula hercegnô báljára.

Hangverseny

Január 29-én este 7 órakor a Kultúrpalota nagytermében a marosvásárhelyi filharmónia kamarazenekari hangversenyére kerül sor. Vezényel Shinya Ozaki. Mûsoron: Bartók, M. Moldovan, S. Toduta és W.A. Mozart-mûvek.

Tûz a régeni vasútállomáson

300 kiló nyersolaj égett el abban a tûzben, amely kedden a szászrégeni IRUM Rt.-nél keletkezett. A vasúti elhajtón várakozó, nyersolajjal teli vagon befagyott csapjait próbálták felmelegíteni egy fáklya segítségével, s így gyúlt meg a kicsöpögô nyersolaj. A helyszínre kiszálló szászrégeni tûzoltók beavatkozásának köszönhetôen a lángok nem terjedtek át az egész vagonra.

Egy nap — két baleset

Kedden két súlyos közlekedési baleset történt a megye területén, tájékoztattak a Maros Megyei Rendôrfelügyelôség sajtóirodájában. A Dánoson áthaladó 14-es országúton egy kanyarban frontálisan ütközött egy kiskocsi és egy tehergépkocsi. A "vétkes" kiskocsi sofôrje, az 55 éves segesvári illetôségû A. Reinhold Dieter a helyszínen életét vesztette, a jármû három utasa pedig könnyebben megsérült. Nem az útviszonyoknak megfelelô sebességgel kormányozta személyautóját a 41 éves vásárhelyi P. Dorin, s ütközött az elôtte szabályszerûen közlekedô személyuatóval. A megyeszékhelyi Dózsa György utcán történt balesetben a figyelmetlen gépkocsivezetô súlyosan megsérült.

Szívbetegek kosaras bálja

A marosvásárhelyi szívbetegek egyesülete január 30- án délután 4 órától tagságának pótszilveszteri, tombolával egybekötött kosaras bált szervez. Színhely a Procardia tornaterme, a TCM-uszoda mellett.