|
LI. évfolyam 20. (14073) |
1999. január 26. kedd |
Szombaton Emil Constantinescu államfô kezdeményezésére Bukarestben, a Cotroceni-i palotában párbeszédet kezdtek a kormány és a legfontosabb országos szakszervezeti konföderációk képviselôi. Radu Vasile kormányfô, Decebal Traian Remes pénzügyminiszter, Traian Bãsescu szállításügyi, Radu Berceanu ipari és kereskedelmi, valamint Alexandru Athanasiu munkaügyi és szociális védelmi miniszter, illetve az Alfa-Kartell, a Romániai Demokratikus Szakszervezeti Konföderáció, a Frãtia, a Nemzeti Szakszervezeti Tömb, és a Meridian Szakszervezet vezetôi az államelnök jelenlétében és közvetlen hozzájárulásával arra a következtetésre jutottak, hogy szükséges erôsíteni és intézményesíteni a társadalmi párbeszédet. Megállapodtak, hogy a jogállam jó mûködése érdekében a szociális feszültségeket dialógus és tárgyalások útján kell elsimítani. A szakszervezeti vezetôk szükségesnek találták egy protokollum aláírását a szakszervezet, a kormány és a patronátus között, amely átfogja a gazdaság alapágazatainak jövôbeli stratégiáját. Egyetértettek abban, hogy a reformtól nem lehet eltekinteni, és megvalósításának terheit az egész román társadalomnak viselnie kell. A szóban forgó egyezmény megkötésére folytatandó megbeszélésekre már a mai nap folyamán sor kerül.
A Zsil-völgyi bányászok újra dolgoznak
Tegnap a Zsil-völgyi bányákban újrakezdték a munkát. Dolgoztak a korábban bezárásra kijelölt veszteséges fejtésekben is. Az országnak február közepéig várnia kell arra, hogy megtudja: vajon mit tartalmazott Radu Vasile kormányfô és Miron Cozma bányászvezér egyezsége. Semmiféle hivatalosnak tekinthetô információ nem került nyilvánosságra, így csak találgatni lehet, hogy mindez mibe kerül majd az országnak.
A törvényhozás pénteki rendkívüli ülésén olyan határozatot hozott, hogy a miniszterelnök február 15-ig köteles tájékoztatást adni a megegyezésrôl, s arról, hogy a bányászoknak tett esetleges ígéretek teljesítéséhez honnan lesz majd pénz.
Radu Vasile miniszterelnök a Coziában tartott tárgyalások után tett rövid — semmiféle konkrétumot nem tartalmazó — nyilatkozatán kívül mostanáig egyetlen szót sem szólt. A kormányküldöttség tagjai, Traian Decebal Remes pénzügyminiszter, Nicolae Stãiculescu ipari államtitkár pedig részint egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adott a sajtónak.
A pénzügyminiszter és az ipari államtitkár egyaránt azt hangsúlyozta, hogy a megállapodások lényege az volt: a kormány és a Zsil-völgyi bányavállalat — az Országos Kôszénipari Vállalat (CNH) - szakértôi harminc napon belül egy olyan programot dolgoznak ki, amely lehetôvé teszi, hogy a veszteségeket évente 20 százalékkal csökkentsék, s így öt éven belül megszûnjön a veszteséges termelés.
— Ha ez a program megszületik, nem zárják be azt a két bányát, amelynek további mûködtetéséhez a Zsil-völgyi bányászok ragaszkodtak, és ha a CNH bevételei lehetôvé teszik, szó lehet a fizetések emelésérôl — mondta a két politikus.
A pénzügyminiszter szerint csak a szóban forgó program kidolgozása után lehet majd eldönteni, hogy a megállapodásnak milyen hatása lesz az idei költségvetésre. Az ipari miniszter szerint a veszteséges bányákat mindenképpen be kell majd zárni, további mûködtetésük évi 800 milliárd veszteséget hoz a bányavállalatnak.
Gazdasági szakértôk, politikusok szerint a bányászok által követelt 35 százalék fizetésemelés teljesítése önmagában 180 milliárd lejbe kerülne 1999-ben, s ez az összeg 4 ezer milliárd lejre emelkedhet, ha a fizetésemelést nem csak a Zsil-völgyiek, hanem az összes bányász megkapja.
A statisztikai hivatal adatai szerint 1998 novemberében az ipari munkások havi átlagbére 1,5 millió lej volt. A bányászok 2,6 millió lejt, a Zsil-völgyi bányászok pedig átlag 3,185 millió lejt kaptak.
Remus Opris parasztpárti szóvivô hétfôi sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy az ügyészségnek értesítés nélkül kellene kivizsgálást indítania Miron Cozma legutóbbi akcióival szemben.
Véleménye szerint a Zsil-völgyi bányászvezetônek felelnie kell tetteiért, mivel "nem immunis a törvény elôtt, még akkor sem, ha ezidáig az igazságszolgálttaás fogyatéksságai azzá tették".
Ion Diaconescu parasztpárti elnök pontosítása szerint a kormányfô és egyetlen protokoll sem nyújthat immunitást valaki, és különösképpen Miron Cozma számára.
Opris alelnök megjegyzése szerint Cozma nem csupán a demokrácia alapelveit sértette meg, de a büntetôtörvénykönyvnek az államhatalom aláaknázását büntetô 152-es szakaszait is..
Ion Diaconescu pártelnök közölte, hogy a parasztpárt vezetô, koordináló és ellenôrzô bürójának soros ülésén mélyreható politikai elemzést végeznek a Zsil-völgyi eseményekrôl, Constantin Dudu Ionescu belügyminisztert pedig felkérik, hogy vizsgálja meg, miként teljesítették a tárca alkalamzottjai kötelességüket.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) késôbbi, egyelôre nem pontosított idôpontra halasztotta a román kormánnyal tervbe vett tárgyalások megkezdését. Az IMF küldöttségének az eredeti tervek szerint hétfôn kellett volna megérkeznie Bukarestbe.
Az IMF azt követôen döntött a Romániával folytatott tárgyalások elhalasztásáról, hogy a Zsil- völgyi bányászok megindultak Bukarest ellen, s Radu Vasile kormányfô személyesen tett igéretet követeléseinek teljesítésérôl.
John Hill, az IMF romániai képviselôje úgy fogalmazott, hogy "csak a román féltôl függ", mikor kezdôdhetnek meg a tárgyalások. A nemzetközi pénzintézet a jelek szerint arra vár, hogy a román törvényhozás elfogadja az 1999-re szóló költségvetési törvényt, melynek szigorát ugyancsak kérdésessé teheti a bányászok követeléseinek teljesítésére.
A kormány már hónapok óta szeretne megállapodást kötni az IMF-fel egy új készenléti hitelrôl. A pénzintézet közölte, hogy hajlandó "utolsó kisérletet" tenni Romániával, de csak szigorú feltételek mellett.
Az IMF a privatizáció felgyorsítását, a veszteséges állami vállalatok, bányák bezárását, a bankszektor átalakítását sürgeti. A feltételek között szerepel, hogy az idei költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 2 százalékát, a külkereskedelmi mérleghiányt 1 milliárd dollárral kell csökkenteni. A költségvetés hiányát tavaly a GDP 3,6 százalékában határozták meg, a külkereskedelmi mérleghiány pedig el fogja érni a 3 milliárd dollárt.
A valutaalap nem ért egyet azokkal a könnyítésekkel sem, amelyeket a törvényhozás szavazott meg a külföldi befektetôk számára.
Románia számára létfontosságú lenne a valutaalappal kötött újabb megállapodás. Az országnak ebben az évben mintegy 2,9 milliárd dollárt kell küladósságai után törlesztenie, s ennek külsô források nélkül aligha képes eleget tenni. Ha sikerül az IMF- fel megállapodásra jutni, a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól és az Európai Uniótól mintegy 1 milliárd dollár kölcsönre számíthat, valamint ismét kijuthat a nemzetközi tôkepiacokra.
Tavaly többszöri halasztás után az a megállapodás született, hogy a tárgyalásokat január 10-én kezdik meg Bukarestben. Ezt a román fél kérésére január 25-re halasztották. A költségvetési törvény tervezetének vitája még csak most kezdôdött a parlamenti bizottságokban, elfogadása aligha lehetséges február közepe elôtt.
A sziléziai Lubecko határában a rendôrség erô alkalmazásával, egyebek közt vízágyúk bevetésével oszlatta fel a lengyel parasztok útblokádját. A rendôrségi szóvivô szerint nem kizárható, hogy a hatóságok másutt is erôszakhoz fognak folyamodni, ám elôször mindenütt megkísérlik tárgyalásos úton elérni az úttorlaszok megszüntetését.
A lengyel parasztok hétfôn országszerte 45 helyen állítottak blokádot, részlegesen megbénítva a nagyvárosok közötti közlekedést. A Samoobrona mezôgazdasági érdekvédelmi szervezet eredetileg közel 300 helyen kívánt úttorlaszt állítani, ám a rendôrség állítása szerint csupán háromezer embert és 448 mezôgazdasági jármûvet tudott mozgósítani. Pénteken és szombaton közel ugyanennyien vettek részt a legnagyobb közúti határátkelôk blokádjában.
Andrzej Lepper, a Samobrona vezetôje korábban azzal nyugtatta a parasztokat, hogy a kormány csupán félelmében fenyegetôzik, de valójában nem mer erôt alkalmazni.
Mint már tájékoztattuk olvasóinkat, Marosvásárhelyen nagy sorok kígyóznak az adóhivatalnál mind az adók és illetékek bevallásánál, mind a kifizetésénél. Tegnap megérdeklôdtük, mi a helyzet a megye többi városában.
Dicsôszentmártonban, Szovátán, Marosludason és Szászrégenben kaphatók adóbevallási formanyomtatványok. Szovátán az egyik hivatalnok elmondta, hogy ezeket a lakosság kérésére ott helyben töltik ki, a hivatalnokok segítségével, mégpedig elôzetes programálás alapján. Marosludason a polgároknak otthon maguknak kell eligazodniuk azon, hogy mi is kell az adóbevallási nyomtatványra kerüljön.
Mind a négy városban az adókat a Hivatalos Közlönyben megjelent sürgôsségi rendelet alapján hajtják be. Egyik helységben sem hozott döntést a helyi tanács arról, hogy az adókat és illetékeket a megengedett 50%-os határon belül csökkentenék. Mind a négy helységben, akárcsak Marosvásárhelyen, a hivatalokban az ügyintézésért sokat kell várakozni.
A diákszervezetek országos szövetsége vasárnap levélben tájékoztatta Radu Vasile kormányfôt, hogy a szövetség január 18-i gyûlésén úgy döntöttek, amennyiben a miniszterelnök nem kezdeményez párbeszédet a diákszervezetekkel, a második szemeszter kezdetéig japánsztrájkot hirdetnek.
Maian Costache szóvivô közölte, hogy a tavaly novemberi sztrájk eredményeinek elemzését követôen megállapították, hogy a kormányfô és a szövetség által aláírt protokoll legtöbb pontját megszegték. Kérik következésképpen, hogy a kormányfôvel közösen kíséreljék meg orvosolni a megoldásra meg nem talált követeléseket.
A diákok novemberi revendikációi közül említjük: a GDP négy százalékának tanügyi célokra való fordítását, a tandíjak törlése, a tanulmányi körüémények javítását, az ösztöndíjak számának növelését, a szállítás ártámogatását. Egyes kéréseket a tanügyi tárca megválaszolt.
Csak az van, ami van. Felháborodva nem, csak elkeseredve vagyok. Megint megvásárolták a bányászokat. Megvásárolták a csendet s a nyugalmat. Nekünk. Ami természetesen nem ugyanaz. De most igazán mindegy. Jól tették... Azt mondja a pénz minisztere, sem gyôztes nincsen, sem vesztes. Nagy marhaság, de talán mást nem is mondhatna. Ha a megállapodást titkosították legalább egy hónapra. Eddig váltig hajtogatták, hogy az állam lemond a bányászat további pénzelésérôl, mert rájöttek, nem helyes ez így, és a pénz is irtózatosan kevés. Most azért mégis annyi kiszámítható, átlátható, hogy marad minden, ahogyan volt. Egyelôre. Elfogyott a pénz, maradt a szégyen. Akkor pedig könyveljünk: kis gyávaság, nagy vereség azért megesett. Elôbbi a hatalomé, utóbbi a miénk. Mert csak a mi pénzünk bánja: az adófizetôké.
Széjjelmentek a bányászok, s nem valami normális körülmények között. Minden mese hiábavaló. Ôk nehezen értik meg (talán nem is értik), hogy az idôk végzetéig nem lehetnek kivételezettek, nem lehetnek púp a társadalom hátán, csak azért, mert munkájuk nehéz. Kibotorkálni a sötétségbôl, az igénytelenségbôl, igazodni Európához, a civilizált világhoz, amennyire rokonszenvesnek tûnik, éppen annyira kényelmetlen és elég sok bajjal jár. Az érthetetlen, fölösleges munka feladásával, a ráfizetés kegyetlen kiküszöbölésével. Persze, a reform szónok a varázsa oda, félnek tôle, mint örgöd a tömjénfüsttôl; az, aki elveszíti kedvezményeit, többé nem szépeleghet azért, amit termel, mert a költségek mellett munkája semmit nem ér. És azonnal haragra lobbannak, hogy nem ilyen lovat akarnak, és elhiszik, hogy az áldozat szerepét szánták nekik. Pláne, ha még bujtogatók is lázítják ôket, a bôrükön meggazdagodott vezérek és nevenincs alakok.
És mivel annyi minden rossz lehet itt, lehetséges, nem könnyû átlépni az eseményeken. Különben öncsalás volna az egész. Egyvalami jól látszik a háttérben. Hogy milyen az országom, hogy milyen gyûrött az arca; hogy miféle tunyaság uralkodik a fejekben. Sötét mélység tátong alattunk. Nem a Balkán, hanem a lelketlen Afrika. A fölháborodási küszöb bennem hiába emelkedik. Kínos és szomorú az állapota mindennapjainknak. Az ember ötvenen felül könnyen lemond arról, mi lehetetlen; nekünk már elment a vonat, ebbôl nem lesz gálickô; így kell élni, ameddig és ahogyan lehet, erkölcsi züllésben, együtt a szegénységgel. Én sokáig azt hittem, hogy az a bizonyos demokratikus minimum azért megvan életünkben. Magyar lehetek, aminek születtem és ezt nyilvánosan kijelenthetem, leírhatom, ha akarom, azon a nyelven, amelyen édesanyámtól tanultam; fütyülhetek arra, hogy orcátlan gyûlölködôk hemzsegnek körülöttem és kiutálnak ebbôl az országból. Igaz, megtehetem; ennyi. De mit érek vele, ha ezen túl csak a nagy semmi. Silány demokrácia és vacak demagógia minden. A politika telítôdött felelôtlen felkapaszkodottakkal, akik lejáratják önmagukat, lejáratják az országot; nem látják, hogy mi van, vagy egyszerûen nem hisznek a szemüknek, hogy mi a helyzet. Nekem az ország az, amit látok belôle. Nagyon is értem a dörgést, hogy milyenek vagyunk valóban. Még akkor is, ha alattomos homály fedi, hogy ki kinek a markában kucorog ugrásra készen.
Valaki rám szólt, ne legyek hiszékeny, ez a bányászparádé arra jó, hogy eltereljék a figyelmet, hogy másra mutogassanak, mint amire kellene; mert amíg az ember ôket bámulja a tévében s a ricsajt, amit csapnak, addig eszébe sem jut saját szerencsétlensége; na meg a világ is sajnálkozásba kezd és a tehetôs a pénztárcájába nyúl, hogy megsegítse árva lelkünket s veszteségeinkbôl finanszíroznak majd valamit. Oknak értelmes, ha gusztustalan is...
Tábornokoknak összeakaszkodni a bányászokkal olcsó buli volt. Pontosabban: odarakták a kiskatonát, hogy verekedjen, ha tud, pedig szegénynek fogalma sem volt, miért. Hogy aztán kiderüljön még valami. Csak a katona nem pártfüggô, a parancsnok viszont nyakig az, elárultak mindent, s amikor szorult a kapca, megjátszották, hogy a legkiszolgáltatottabbak az ellen haragjának és civil ruhába bújva kotródtak el a helyszínrôl.
Korán reggel az utcán rám bámul egy ismerôs arc. Minô véletlen! (Vajon?) Kilencven márciusában láttam az egyik autóbuszban, capinásokat vezényelt a magyarok ellen; akkor fényképet is mutogattak róla. Meglehet, nem tudja rólam, hogy tudom. Vagy ki tudja? Mindenesetre sopánkodik nagyon, hogy ha már így van s azok a szerencsétlen falusiak segítették a bányászokat, akkor miért kell ôket büntetni, felgyújtani házaikat, leölni állataikat? "Mert ez történt, uram, elhiheti, csak nem mer beszélni róla senki, még nem mer, de nem sokáig." S tényleg, estefelé, amikor a szélhámos Vadim valami ilyesmit mennydörgött a parlamentben, nem volt nehéz rájönni, hogy mekkora hazugságot terjesztenek keresztül-kasul az országban. Észrevesszük vagy nem, sunyizások vannak bizony. S nagyon téved, aki azt hiszi, hogy azok a fiúk, amikor kell, nincsenek a helyükön még ma is. Ott vannak, zsoldjában annak, akinek kell; a patkányok elôjönnek, amikor érzik, hogy keresnivalójuk nem kevés.
Ez ilyen otrombán van, kérem. Haragszunk egymásra; vannak, akik elárulnak, vannak, akik bosszút forralnak és önkényuralomról áradoznak. Miron Cozma összállhat az alvilággal is (volt rá ideje a börtönben), nem csak a szélsôséges nacionalistákkal, hogy menthesse a bôrét. (És nem a bányászokét.) Miközben a politikusok hada rendre lenullázza magát az ország házában s megfeledkeznek, hogy a demokrácia mûködéséhez némi bátorság is kellene.
Úgyhogy én nem lelkesedem; inkább szégyenkezem. Azért, ami van. Sajnálom az országot és magunkat. Hogy itt minden ilyen, és nem tudjuk megváltoztatni. Hogy méltatlanok vagyunk arra, ami jó.
Köztudomású, hogy a szabadság lánglelkû költôje születésének 175. és halálának 150. évfordulója alkalmából ezekben a napokban zajlik országszerte a tanulóifjúság számára — a szatmárnémeti kezdeményezôk által — meghirdetett Petôfi Sándor vers- és prózamondó versenymozgalom. Bár az ezzel kapcsolatos tudnivalókat a sajtó már többször is közölte, mégis — az egyre növekvô érdeklôdésre való tekintettel — szükségesnek tartjuk a rendezvény bizonyos lényegi vonatkozásaira hangúlyozottan visszatérni.
A pedagógus kollégák döntô többsége természetesen már az elsô pillanatban megértette, hogy ez a versenymozgalom mindenekelôtt tartalmi, nevelési szempontból elsôdleges, és mint átfogó kezdeményezés azért jelentôs, mert kaput nyit, lehetôséget teremt arra, hogy ezután immár újra minden tanévben és minden tanuló számára alkalom nyíljon az ifjúság és a szabadság halhatatlan költôjével való találkozásra. Petôfi Sándor irodalmi vagy szavalóestnek hívták hajdan ezeket az osztályok és fokozatok szintjén évente megismétlôdô önképzôköri rendezvényeket, amelyeken — lévén szó tanulóifjúságról — a szó szerinti versenyjellegrôl szó sem lehetett. A cél itt más volt: tartalmi — s mint általános sikerélmény — pedagógiai. Az, hogy minden magyar gyermek minél több — a korosztálynak megfelelô — Petôfi-verset megtanuljon önmaga, szülei, nagyszülei és mindannyiunk örömére, és hogy ne maradjon olyan fiatal, aki kisiskolás korában ne tanulta volna meg könyv nélkül legalább a Füstbe ment terv, Fekete kenyér, Anyám tyúkja, Arany Lacinak, a Szülôföldemen, Falu végén kurta kocsma, Szeget szeggel, István öcsémhez, A Tisza, A puszta télen vagy a Távolból, Befordultam a konyhára és más megzenésített költeményeket. Kívánatos lenne most is, ha ezek a szavaló- és dalos estek mindenekelôtt az osztályok közösségében és a szülôi bizottságok támogatásával történnének, és oly módon, hogy minden gyerek számára életre szóló élményt jelentsenek. Ez az, amit a Petôfi-versek oly nagyszerûen és pótolhatatlanul nyújtani tudtak minden idôben minden nemzedéknek.
Milyen pedagógus vagy milyen versenybizottság vállalhatná itt a rangsorolás léleksértô és ünneprontó ódiumát? A kisgyerekek, ugyanis mindannyian elsôk! Elsôk a szüleik, a nagyszüleik és a hivatásuknak élô pedagógusok számára egyaránt. Nem hiszem, hogy akadna zsûri, amely nyugodt lelkiismerettel országos döntôre küldene közülük három kiválasztottat. A Maros megyei EMKE erre nem is vállalkozik. Nem, annál is inkább, mert a verseny, az egészen más, és mert arra kialakultak már a fiatal mûkedvelô elôadók számára fenntartott olyan rendezvények, mint a Gellért Sándor-szavalóverseny, a Ki mit tud? és más vetélkedôk. Hisszük, hogy pedagógus kollégáink egyetértenek velünk abban, hogy általános iskolai szinten nem szervezhetô ilyen megyei, versenyjellegû válogató s a líceumi szinten is csak a 16. évüket betöltött tanulók számára, úgy, ahogy ez más ifjúsági versenyrendezvényeken is lenni szokott. Egy ilyen megyei szakasz megrendezésére február közepe táján mi is lehetôséget teremtünk. Az ezzel kapcsolatos információkat természetesen idejében közöljük a Népújságban. Addig is azonban kívánok mindenfelé minél több és emlékezetesebb osztályközösségi és iskolai Petôfi Sándor vers- és prózamondó estet és irodalmi megemlékezést.
A Maros Megyei Törvényszéken a tegnap került sor a SILVA- ügy újabb tárgyalására. A legutóbbi tárgyaláskor a bíró felkérte a felperes céget, hogy a január 25-i tárgyalásig nyújtsa be írásos igényét az anyagi kártérítésre vonatkozóan. Mivel ezt a SILVA RT ügyvédje nem tette meg, a következô tárgyalást február 10-ére halasztották.
Mint ismeretes, a felperes sörgyár 2,5 milliárd lejes anyagi és erkölcsi kártérítést követel az 1997. január 3-i, este fél 8 órai Pro TV-s hírekben közöltekért, amit sérelmezônek vél azáltal, hogy a közölt hír rontja a cég hitelét és csorbítja hírnevét. A szóban forgó magántelevízió fent említett napon A gyilkos sör címmel sugárzott hírt arról, hogy Mihail Cristea orvos, a fôvárosi Elias Kórház sebészeti osztályának vezetôje elhunyt, miután egy üveg Silva sörbôl egy kortyot ivott.
A tegnapi tárgyalás elkezdése elôtt nézeteltérés alakult ki a felperes cég ügyvédje és a bíró között, mivel az elôbbi nem értett egyet az utóbbi azon döntésével, hogy engedélyezi a teremben helyet foglaló Pro Tv stábjának (vagyis az alperes félnek) a tárgyalás alatt való filmezést. A sörgyár ügyvédje a terem elhagyásával fenyegette a bírót, de ez mégsem következett be. Sabu Ioan, a felperes cég ügyvédje kifejtette, az igényelt kártérítésbôl 500 millió lejt az anyagi, 2 milliárdot az erkölcsi kártérítés jelent. Elmondása szerint a hír közlése után a sörgyár egyik partnere visszamondta a rendelést, ami félmilliárdos anyagi veszteséget jelentett a cég számára. A következô tárgyalásig kell benyújtania azt az írásos következtetést, amely bizonyítékokat és érveket tartalmaz az erkölcsi kártérítés összegére vonatkozóan.
Jó elképzelések, szerény lehetôségek 1998 szeptemberében a Marosvásárhelyi Bíróságon sikerült újra bejegyeztetni a Csizmadia Czéh Társulatát, melynek elôdjét 1629-ben Bethlen Gábor szabadalomlevele nyomán alapították. Demeter György okl. mérnököt, a társulat elnökét az alábbiakban a megújult céhrôl faggatjuk. — Hogyan fogalmazná meg aktuális, alapvetô célkitûzéseiket? — Társulatunk bejegyzésekor, létrehozásakor természetesen a hagyományápolást tartottuk a legfontosabb célkitûzésnek. A hagyományos csizmadia mesterséget akarjuk újjáéleszteni. A régi, kézi munkával elôállított erdélyi csizmák, cipôk gyártásának újraindítása, ezen technológiák átadása a fiatalok számára — így fogalmazhatnám meg tömören másik célunkat. Tagjaink nyugdíjas szakemberek, többségük az 1948-ban megszüntetett jogelôd, a Csizmakészítô Társulat tagjai, illetve ezek túlélô hozzátartozói, a mai kis szakmûhelyek dolgozói, tulajdonosai, egyéni vállalkozók. Az említettek mellett célunk az is, hogy a tagok szakismeretének és piaci lehetôségeinek a fejlesztésével, kiszélesítésével segítsünk abban, hogy e szép szakma megélhetést biztosítson tagságunknak. — Konkrétan mit tehetnek ennek érdekében? Van-e már errôl elképzelésük? — Elsôsorban egy szakmai könyvtárat és egy inasiskolát szeretnénk létrehozni, illetve beindítani. Egy év államilag finanszírozott elméleti oktatást követôen a tanulók a kétéves gyakorlati képzés során szakmûhelyenként egy-egy hónapot inaskodva sajátítanák el a csizmadia mesterséget. A társulat lehetôsége szerint járulna hozzá a tagok és inasok külföldi tapasztalatcseréken való részvételéhez, szakmai továbbképzéséhez. Szeretnénk, ha megyénk minden községében egy-egy általunk kiképzett szakember végezne cipôipari szolgáltatásokat, s ezáltal a fiatalok álláshoz való juttatásához is hozzájárulna. Az inasiskola tanulói érettségizett és munkanélküli fiatalok körébôl kerülnének ki. Az újra létrejött szakmûhelyek gép- és szerszámkészlete elavult, idôszerûvé vált kicserélésük. Hazai viszonylatban alig lehet hozzájutni cipôipari és bôrdíszmûves kellékekhez, mint amilyenek a formatalpak, a modern, bevonható mûanyag sarkak, a csatok, díszítôelemek stb. Tagságunknak tudomására fogjuk hozni, hogy melyek azok a hazai és külföldi cégek, amelyek ilyen gépeket, szerszámokat, berendezéseket, segédanyagokat gyártanak és forgalmaznak. Ugyanakkor igényként fogalmazódott meg egy ortopédcipôket gyártó szakmûhely létrehozása. Ortopéd orvosi szakembergárda létezik, de cipôkivitelezôk nincsenek. Nem utolsósorban szeretnénk anyagilag hozzájárulni nyugdíjas, beteg szakembereink életkörülményeinek javításához. — A hagyományápolással kapcsolatban milyen elképzeléseik és fôleg lehetôségeik vannak? — A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal hozzájárulásával a csizmadiák és bôrcserzôk bástyájában a régi, hagyományos gépekbôl, szerszámokból, vásáros ládákból, régi bútordarabokból, csizmákból, cipôkbôl sikerült egy kiállítást berendeznünk. — Elképzeléseik nemesek, jövôsek. De van-e anyagi fedezet ezek megvalósítására? — Valóban anyagi keretünk igen szerény. Mindössze kétmillió lejes alaptôkével indultunk. Ezért kitûzött céljaink elérése még a jövô kérdése. Az inasiskola beindításához hiányoznak a régi kézmûipari technológiákat leíró és ismertetô szakkönyvek, a szakszerû tanterv, a szaktanárok. Minden ötletet és anyagi támogatást örömmel fogadnánk. Szükségünk lenne szakkönyvekre, szerszámokra, szerszámgépekre, berendezésekre, szaktanárokra, a szakmával kapcsolatos információkra az alapanyagokról, kellékekrôl, gépeket gyártó cégekrôl, terméklistákról, exportajánlatokról. Meg kellene szereznünk azoknak a hazai és külföldi cégeknek, alapítványoknak, társulatoknak az adatait, melyek anyagi vagy tárgyi segítséget tudnak nyújtani. Eszmecserék, vetélkedôk szervezése érdekében meg kell keresnünk a hasonló profilú társulásokat. Szóval ezek lennének az elképzeléseink. A legfontosabb az, hogy 1998 szeptembere óta újra létezünk. 1998 folyamán városunkban négy csizmadiamûhely szûnt meg. Ezt a lemorzsolódási folyamatot próbáljuk megfékezni. Szerintünk a szolgáltató ipar ÁFA (TVA) terhei sokkal kisebbek kellene legyenek, mint a mostani adószint, hiszen a bevétel 70 százaléka a saját munkánk eredménye. — Van-e igény a cipôjavításra és a rendelés alapján gyártott cipôkre? — A tapasztalat azt mutatja, hogy az igény a lakosság részérôl létezik. De nincsenek megfelelô helyiségeink, anyagaink, támogatóink. Cégünk a mai napig sem kapott székhelyet, de bezzeg kocsma, játékterem van elég. Az emberek importból származó, drága, de kétes minôségû új lábbelikben, vagy a "kilós" boltokban vásárolt ócska ruhákban, cipôkben járnak. A hazai ipar pedig megrendelések, munka nélkül halódik. Kis odafigyeléssel a külföldi bóvlinál sokkal értékesebb, jobb minôségû hazai termékekkel áraszthatnánk el a belföldi piacot, és a fizetések is jobbak lennének.
Színesedik a mindennapi elôállításában részt vevôk serege, mind országos, mind helyi szinten. A marosvásárhelyi számtalan helyi kisvállalkozás és a két török kenyérgyártó mellé hamarosan egy görög is felsorakozik. Miután tavaly decemberben a Bukaresti Értéktôzsdén a Saint George Mills cég felvásárolta a marosvásárhelyi Mopan Rt. részvényeinek a 26,8%-át, további tárgyalásokba kezdett az Állami Vagyonalap Mopan- részvényeinek a felvásárlására. A Saint George Mills görög cég, amelynek részvényesei között szerepel a Görög Kereskedelmi Bank is, péksütemények gyártásával foglalkozik és értelemszerûen malomipari érdekeltségei is vannak. Befektetéseik ma már nem csak Görögországban, de Cipruson, Grúziában, Bulgáriában és Romániában is jelentôsek. Hazánkban a legnagyobb bukaresti kenyérgyár, a Titan Rt. többségi tulajdonosa.
A közel 40%-os részvénycsomagról folyó tárgyalások eredményérôl a Mopan Rt. kereskedelmi igazgatója, Pascu Ioan a következôket mondja:
— A Saint Georges Mills valóban felvásárolta ezt a második részvénycsomagot is, így 66,7%-kal többségi tulajdonossá vált, de a részletekrôl még korai volna beszélni. Persze arra már most lehet számítani, hogy a görög cég átszervezi a gyárat, a február körül esedékes közgyûlésen pedig minden bizonnyal új igazgatótanácsot választanak a részvényesek.
Szombaton tanácskozott a közelmúltban megújított Romániai Magyar Dalosszövetség elnöki tanácsa a Seprôdi János Kórusszövetség elnökségével a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az utóbbi a korábbi és a nagyobb, mégis rivalizálás alakult ki, a "kolozsváriak" ugyanis az EMKE ölében valahogy kedvesebben gazdálkodhattak; a Dalosszövetségnek, melynek súlypontja csak mostanság helyezôdik át a Székelyföldre, mintegy 30—35 tagkórusa van, a Seprôdi János nevét viselô szövetségtag kórusainak száma a most frissen belépett három új taggal 150-re nôtt. Az elôbbit a székelyudvarhelyi karnagy, Major László vezeti, az utóbbi elnöke Nagy Ferenc. Az 1990 óta eltelt években néhány mûkedvelô kórus már-már megközelítette a profi szintet, általában az egész erdélyi (romániai) magyar kórusmozgalomról elmondható: egyféle újjászületés korszakát éli. Az út itt is Európa felé vezet, számos dalkar turnézik Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Hollandiában, a közép-európai országok magyarok lakta többi térségeirôl nem is beszélve.
Az SJK európai viszonylatban is nagy, s mint arról már hírt adtunk, tagja az Europa Cantat szövetségnek, közelebbrôl (január 30-án) pedig létrehozzák magyarországi tagozatát Budapesten, majd májusban a szlovákiai, szeptemberben pedig a kárpátaljai tagozatát is. Kopogtathatunk Európa ajtaján, fogalmazott Nagy Ferenc, a jelzések szerint szívesen fogadnak. Az Europa Cantat évi közgyûlését 2002-ben épp Marosvásárhelyen rendezik, dalosfesztivál keretében. 2001-ben Székelyudvarhely a gazdája az európai szövetség égisze alatt szervezett dalos hétnek. Addig azonban sok munka vár mindkét kórusszövetségre: mindenekelôtt egyeztetni kell a feladatokat, a terveket, egyezkedni a pénzügyi fedezet elôteremtésének dolgában, pályázni, folyamodni. Felkészülni a szeptember 18—19-i Bárdos Lajos — Nagy István kórusfesztiválra, melyet Bárdos Lajos születésének 100. évfordulója tiszteletére különös gonddal szerveznek meg városunkban és Székelyudvarhelyen. Ezen az erdélyi magyar kórusok közül a tíz legjobb vesz részt, és öt énekkart várnak a határokon túlról.
A szombati tanácskozáson nem módosították a szövetségek alapszabályzatát, továbbra is párhuzamosan munkálkodik mindkettô a meglévô keretek között, nem "fuzionálnak", egyelôre. Marad a két elnökség is, és majd az újabb tanácskozáson, melyet a Major László vezette Cantilena kórus 25 éves jubileuma alkalmával tartanak Székelyudvarhelyen, február 13-án, döntik el, milyen stratégiát kövessenek.
Az Erdélyi Kórus címû kiadvány a két szövetség közös lapjaként mûködik, megjelenését azzal segítik, hogy minden tag (kórus) legkevesebb ötvenezer lejjel járul hozzá költségeihez.
Elôre bocsátom: nem vagyok vendéglôbe járó ember. Sem pénzem, sem idôm, sem gusztusom nincs az ilyesmihez. Nem tartozik hozzá az életstílusomhoz. De azért engem is érdekel, hogy mi történik a Maros vendéglôvel, a Somostetôn levô étteremmel, no meg az Aranykakassal... Mert hirtelenében mindegyiket bezárták. Több ismerôsöm feltette a keresztkérdést: mi van a Maros vendéglôvel? Sôt egyesek tudni vélik: valakiknek eladták, és átalakítás után már nem lesz étterem a helyén. "Nem elég, hogy eltûnt a többi jó nevû vendéglô, most már ezt is elveszik tôlünk?" - kérdezték olyan vásárhelyiek, akik maguk sem járnak nyilvános helyekre, mert nekik sincs rá pénzük, idejük, de hát a Maros étterem úgy hozzátartozik Vásárhelyhez, mint a vár, a színház... még akkor is, ha nem lehet ôket egy lapon emlegetni. Kíváncsiságom tehát kellôképpen felcsigázódott, s bekopogtam a tulajdonos, az Unic Rt. vezetôségéhez, megtudakolni, hogy mi igaz ebbôl. Cornea Tãnase kereskedelmi igazgató készségesen fogadott, de végül szinte semmit nem tudtam meg tôle. Csak annyit, hogy január 18-án valóban bezárták a Marost, "felújítás, korszerûsítés céljából". December végén állítólag a helyi Cuvântul liber és 24 ore muresene címû újságokban meghirdették a pályázatot azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen ezután az étterem. (A kérdés, hogy a Népújságban miért nem közölték le ugyanezt, valahogy nem jött a nyelvemre.) Állítólag több pályamunka érkezett a vezetôséghez. Ezekbôl választanak majd. Az igazgató azt mondja: mind a Somostetôn levô nagy vendéglôt, mind az Aranykakast ugyancsak felújítás, korszerûsítés miatt zárták be - ideiglenesen. Szerinte fölösleges az aggodalom, mert ezek rendeltetését nem lehet csak úgy, ukmukfukk megváltoztatni.
Arról is hallani lehet a városban, hogy nemrég az Unic Rt. teljes vezetôsége kicserélôdött. De errôl Cornea igazgató semmit nem volt hajlandó mondani. Azt megerôsítette, hogy valóban megtörtént a vezetôcsere, de hogy lemondott-e a régi gárda, vagy valakik leváltották ôket, azt nem sikerült megtudni. Tény, hogy az Unic cég teljes egészében magánkézben van.
Petôfit parafrazálva: a marosvásárhelyi vendéglôkön titkos féreg foga rág. Hogy ez a féreg a luxusadó, a székadó, vagy a vásárlóerô drasztikus csökkenése? Ki tudná megmondani?
Elméletileg városrész, gyakorlatilag falu. Egy olyan település, ahol annak ellenére, hogy vasútállomása van és a fôút mentén fekszik, mintha megállt volna az élet. Legalábbis az ott lakó magyarság számára. Orbán Balázs óta a létszámuk nem változott. Egyre több a vegyes házasság. Villámlátogatásunkon arra kerestünk választ, hogyan sikerül megmaradni a város árnyékában.
Magyar osztály 5 gyerekkel
Alighogy letérünk a fôútról, máris feltûnik az ortodox templom. Vele szemben, egy tágas udvaron nagyobb épület. Hajdani kúria, most parókia. Fiatal házaspár fogad. Molnár Károly református lelkész és felesége, Eszter.
A gyülekezet három évig lelkipásztor nélkül volt. Azelôtt több mint tíz évig László Zoltán tiszteletes tett meg mindent azért, hogy közösségét összetartsa. Ô Marosvásárhelyen fogadott el állást. Azután beszolgáló lelkészek tartottak istentiszteletet. Mi egy éve jöttünk ide Kisgörgénybôl. Mintegy 200 magyar lakik a faluban, ebbôl 140 felnôtt és 40 gyerek. Szolgálatunk elsô hónapjaiban furcsa ellentéteket tapasztalhattunk. Amikor a fiataloknak a parókián bibliaórát tartottunk, feltûnt, annak ellenére, hogy magyarok, egymás között románul beszéltek. Kiderült, 16 éve a faluban nem volt magyar osztály. Az udvaron, egymás között csak románul beszéltek. Azt is megtudtuk, hogy a nem ortodox gyerekeket a pópa maga mellé édesgette. Azzal hívta be a templomba, hogy mutassa meg nekik a szép üvegablakokat, mise után pedig "pománát" osztogatott. Ez tetszett a kisebbeknek, szívesebben jártak oda. Néhány szülô ösztönzésére a tavaly az iskolakezdés elôtt felmentünk Donáth Árpád fôtanfelügyelô-helyetteshez és kiharcoltuk, hogy 5 tanulóval induljon magyar osztály. Az itt élô magyarok hamarosan rájöttek arra, hogy tenni kell valamit a közösségért. Jelszó lett: "kevesen vagyunk, tartsunk össze, mert ha veszekedünk, akkor kikacagnak minket a románok!"
Felmerült egy közösségi ház építésének a gondolata is. A templom udvarán van egy harangozói lakás, amit le szeretnénk bontani és a helyébe gyûlések tartására, közmûvelôdési tevékenységek lebonyolítására alkalmas épületet akarunk felhúzni. Nagyon sokan lelkesedtek az ötletért, és megígérték, eljönnek dolgozni, ha kell. Jelenleg támogatókat keresünk. Valószínû, hogy holland és svájci testvéreink is segítenek majd. Ha van jó szándék és akarat, akkor mindent el lehet érni. Magunknak kell megteremtenünk a feltételeket, mert e pénzhiányban nem várhatjuk el, hogy más segítsen.
10 év alatt nem változott semmi?!
Balogh György Maroscsapón ismert és elismert földmûves. Egy hektár földje van, és egy hektárt bérel, e területet egyedül mûveli meg.
10 év alatt itt nem változott semmi – vallja a gazda. Nem jó, hogy a városhoz tartozunk, mert tudja, hogy van, mindenki a maga fazakába gyûjti a húst. A központosítás is erre jó. Leveszik a tejfölt. Szentgyörgy fele nagyon jó utat készítettek, nálunk pedig nézhetjük a sok gödröt. A fiam rendezett néhány autó követ, aztán jöttek, szétszórták, s ennyi. Nem törôdnek semmivel. Amikor fiatalabbak voltunk, rend volt, aztán bejöttek a Mezôségrôl, azóta megnézhetjük mi lett a faluból. Az erô náluk van, mi vagyunk kisebbségben, ôk diktálnak.
Rat Aurel a falufelelôs. Ô képviseli Csapót a radnóti tanácsban, igaz, szavazati jog nélkül. Véleménye szerint nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy sokan megítélik. A szûk költségvetésbôl jutott az iskola, az óvoda és az orvosi rendelô javítására. Telefonközpont is létesült. Ígéret van a kultúrotthon rendbetételére. Valahányszor a tanácshoz fordult, mindig megértéssel kezelték kéréseit. Ennél több gondot okoz a földtulajdon tisztázása. Földcserék és önkényes területfoglalás miatt nem lehet kiosztani a birtokleveleket. Ameddig nem bomlanak fel az állami mezôgazdasági egységek, addig tisztázatlan marad a föld jogi helyzete. Már a kormányig is eljuttattak panaszlevelet, de törvénymódosítás kell ahhoz, hogy a csapóiak megkapják a birtokleveleket.
— Amikor megérkezett az értesítés, hogy létrejöhet magyar osztály, egy nap alatt berendeztünk egy termet és a tanítónô rendelkezésére bocsátottuk – mondja Rat Aurel, amikor felhozom e témát. Én különbség nélkül mindenkiért megteszek mindent, mert közös érdekünk felemelni a falut, ha már a városhoz tartozunk. Csak így tudunk haladni.
Medgyesnek kb. annyi a magyar lakosa, mint Segesvárnak, talán valamivel több. Szeben megye magyarsága mintegy húszezernyi, kb. háromezer lélek él Nagyszebenben, tízezren Medgyesen, a többi a környezô településeken.
Az RMDSZ újságot is indított, Nagy-Küküllô címmel, ez megszûnt 1996-ban, amikor a város mûvelôdési életének egyik kovásza, a zenetanár Iszlay László hazament falujába, mert a szomszédos Maros megyéhez tartozó Bogács községben polgármesternek választották, és amint az lenni szokott, senki sem folytatta munkáját a Szeben megyei munkásvárosban. Csak a tavalyi év végére sikerült ismét megjelentetni újabb számot, ebben mondja Nagy Ferenc, az RMDSZ elnöke, hogy mindössze 1200 tagot tartanak nyilván, de az aktív tag nagyon kevés. A kezdeti lelkesedés nagyon hamar leapadt, mindenki a pénzt hajhássza, egyetlen alkalmazottjuk van, Gorzó Erzsébet, aki valami havi ötvenezerért csinál mindent, lelkesen végzi teendôit. Nagy Ferenc egyébként az RMDSZ Szeben megyei elnöke is, alelnökök Jakab Elek és Szombatfalvi Török Ferenc, titkár Erôsdi Ferenc. Sokan hagyták cserben a szövetséget, átiratkozva más pártba, például a liberálisokhoz, de amikor Iliescuék voltak fenn, oda álltak át, ha valaki állást akart, akkor ügyesen színt váltott. Még a Nagy-Románia Pártnak is vannak magyar tagjai.
A székházakat központi pénzbôl tartják fenn, a tagsági díj nevetségesen kevés. Valamikor 100 lejben volt megállapítva...Amíg valaki 1990-ben szívesen fizetett 5 lejt, ami akkor a kenyér árának felelt meg, ma kevesen hajlandók négyezert lejt adni. "A baj az, hogy a 100 lejt sem fizetik ki, egy olyan összeget, amit még egy koldus is kevesell. (...) Tagjaink állandó kérdése, hogy mit kapnak ezen összeg ellenében.(...) Gazdaságilag nem mozdítunk semmit, de ezt ellensúlyozni próbáljuk kulturális téren."
Nagy Ferenc azt tartja legnagyobb sikerüknek, hogy az egyik általános iskolát sikerült Báthory István néven bejegyeztetni. Sajnálja a régi magyar népi egyetem megszûnését, reméli: az unitárius egyház területén épülô Magyar Ház (ha majd elkészül) orvosolja bajaikat, bár nyolc évi építkezés után még mindig befejezetlen az épület. "...a medgyesi magyarság nem érzi magáénak ezt a Magyar Házat. Ez értünk épül, de nélkülünk. Ugyancsak sajnálatos dolog tétlenül végignézni a fiatalok tömeges kivándorlását. Ha nincs fiatalság, nincs jövô."
Ugyanabban a lapszámban Székely Éva, a Pro Schola Mediensis Alapítvány elnöke beszámol tevékenységükrôl. Azt mondja: "1998-ban iskolai életünk legjelentôsebb eseménye június 5-én, és 6-án volt, amikor a medgyesi 10-es számú Általános Iskola fennállásának 275. évfordulóját ünnepelte és ez alkalommal felvette a Báthori István nevet. (A név írásában ingadozók, sz.m.). E rendezvény megszervezésére szükséges pénzalap megteremtése és a költségek fedezésének nagy része a Pro Schola Mediensis Alapítvány kasszáján keresztül történt."
Ennek indítványozására jött létre testvérkapcsolatuk a magyarországi Balkány iskolájával. Többször támogatta a Takács Ilona óvónô által Bolyán szervezett rendezvényeket, például 1998. szeptember 8-án a bolyai római katolikus plébániatemplom felavatásának százéves évfordulóját, valamint a két Bolyairól tartott ünnepi megemlékezés alkalmából tartott ünnepélyt. 1998 szeptemberében kollégium indult, Soós József medgyesi református lelkész ügybuzgalmának köszönhetôen, de ennek a bentlakásnak a mûködtetésében az alapítvány nem tudott segítséget adni. (A Nyilas Misi Diákotthon ötödikes és hatodikos diákokat fogad, tavaly augusztusban havi 280.000 lejért kínált kosztot az iskola étkezdéjében, ágynemût és szállást ingyen ad, hétvégeken az egyház kisbuszával hazaviszi, majd vissza is hozza a gyermekeket.)
Tavaly májusban az Axente Sever líceum magyar diákjait támogatták, hogy színre vihessék a Liliomfit. Velük Székely Tivadar tanár foglalkozik, az informatikára pedig egy másik tanár, Kacsó Sándor oktatja a fiatalokat. Az Illyés Közalapítvány sem 1997-ben, sem 1998-ban nem nyújtott nekik támogatást. Kérni tudni kell, tenné hozzá a szemlézô.)
A Kolping-Család Medgyesen címmel megjelent cikkbôl megtudunk egyet s mást a Kolping-mozgalomról a magyar katolikus legényegyletekrôl (a század derekán 500 ilyen mûködött a történelmi Magyarországon), de semmit sem tudunk meg a helyi "családról", azon kívül, hogy legfôbb törekvésük az ifjúsági ház létrehozása és üdülési lehetôségek biztosítása a Székelyudvarhely fölött lévô Ivóban, ott valami szintén még épülôfélben leledzik, de már nagy része használható állapotban van. (A fogalmazással egyébként az egész lapszám hadilábon áll, felelôsségüket nem csökkenti a szomorú tény, hogy a kiadó, a Corvin Magazin Bt., amely szórványlapok kiadására kapja a támogatást, nem nézett a körme alá a szedést és tördelést végzô dévai XPRESS kft-nek, és úgy eresztette el a lapot, hogy ha egy tanító néni belemunkál a ceruzájával, hát piros lesz minden benne, mint a pipacs.)
Soós József református lelkész szerint hátrányos és kilátástalan a magyar gyermekek helyzete; a térségben, a két várost, Szebent és Medgyest kivéve, nincsen általános iskolai anyanyelvi oktatás sehol, talán még Erzsébetvároson, ahol több tanerôs az elemi tagozat. Mihályfalván, Bolyán, Somogyomban, Bürkösön megszüntek a magyar tagozatok. Másutt egytanerôsre degradálódtak, mint Kiskapuson, Küküllôalmáson, Balázstelkén, Vízaknán. Medgyesre olyan településekrôl is járnak tanulók, mint a város korábbi vonzásteréhez tartozó Gógán és Váralja, Kund és Dányán, ezek Maros megyéhez tartoznak ugyan, de a fiatalság jelentôs része Medgyesen talált magának megélhetést a kollektivizáláskor, van néhány fiatal család is. Szentágotának három—négyezer lelkes magyarsága felszaporodott nyolc—kilencezer lélekre, de sem magyar iskola, sem osztály , sem anyanyelvi csoport nincsen, holott fiatal családok költöztek oda, és ezeknek iskolás gyermekeik vannak. A diákotthonban lakó szórványgyermekek nélkül a medgyesi iskolában tavaly csak egy nagy létszámú ötödik osztály indult volna, így viszont két párhuzamos osztály mûködik.
A romlás iszonyatos méreteket öltött. Aki nem anyanyelvén tanul, vallását is veszti, s identitását is. A medgyesi református egyházközségnek ötezres a lélekszáma. Nehéz összefogni ôket, de ott a Bocskai Ház — négy szintje pirosban áll, befedve, a diákotthon pedig mûködik.
1996 óta létezik Medgyesen a Nefelejcs néptánccsoport. A Bolyán tartott ünnepségen az akkor egyetlen Szeben megyei tánccsoport, a kiskapusi lépett fel. Ezt tette szóvá Harai Pál plébános, szégyenletesnek minôsítve, hogy a húszezer magyart számláló megyének csak egy csoportja legyen, s ugyanakkor ajánlatot s tett egy újabb néptánccsoport létrehozására a medgyesi római katolikus plébánia védnöksége alatt. Papp Jutka és Kiss Mihály, akik a korábbi csoportban is táncoltak, létrehozták a Nefelejcset, mellyel a hittanteremben próbáltak. Felléptek az ivói Kolping-táborban, Kiskapuson, Nagyszebenben, Medgyesen, '98 májusában a Borókával és egy magyarországi csoporttal. Koreográfiájukat a marosvásárhelyi Veress Kálmán, a Boróka együttes táncmestere állította össze. Két év alatt a létszám igencsak váltakozó volt, sokan mentek el, az utánpótlás hiányos. Nehéz összeszedni ôket, katonának mennek, a munkások, diákok, egyetemisták programját nehéz egyeztetni. Másrészt gyenge a felszereltségük, a plébánia segítsége is apadóban, Harai plébános ugyanis feltételeket szabott: a katolikus táncosok másfél, a nem katolikusok pedig egy napot dolgozzanak a templom építésén. Ezenkívül — mondja Kis Mihály — számos közmunkát is kellett végezniük a Kolping-család és a plebánia keretén belül, a természetes kötelezettségeiken kívül. Egyoldalú volt ez, nem tudták teljesíteni, a plébános ultimátumot adott, ha november elsejéig le nem dolgozzák a "hátralékot", le is út, fel is út.
Harai plébánost nem szólaltatja meg a lap ebben az ügyben. De ez 1998-ban volt, azóta ki is békülhettek.
Ifj. Jakab Elek (van egy id. Jakab Elek is, aki városi és megyei RMDSZ- alelnök) ezt kérdi: (a) "Medgyesi MADISZ — egy múló divat?" A válasz? Medgyesen azokat nevezik madiszosoknak, akik a medgyesi Madiszt vezetik. (Ez nagyjából mindenütt így van.) A többiek úgy érzik, kiközösíti ôket ez a kis "elit" réteg. A "madiszosok" replikája? A tagok a hibásak, a medgyesi fiatalságot alig érdekli valami, csak olyan rendezvényre mennek el, ahol bál van (szüreti, farsangi stb.); amikor például egy szavalóestrôl van szó, mindenki emlékszik, hányan jelentek meg az elôadáson. Hová tûnt a kezdeti lelkesedés? Az akkori generáció, filozofálgat az ifjabb, (odalett), az akkor még lelkes fiatalok közül más városokban igyekszenek tanulmányaikat továbbfejleszteni (sic!), mások családot alapítottak vagy fárasztó munkakörökben dolgoznak.
A mostani lelketlenekkel pedig nincs mit kezdeni, mert alulmûveltek. "Szerencsére — azonban — még vannak fiatalok Medgyesen, de ôket már csak a divat és a diszkó foglalkoztatja — siránkozik ez a koravén ifjú. — Vajon a medgyesi Madisz is csak egy múló divat volt?"
Világos. Ilyen "programmal" inkább siratóasszonyokat lehet toborozni. Egy dologban viszont közgazdász a szerzô, mert leszögezi, hogy "a medgyesi Madisznak elsôsorban pénzre van szüksége és egy olyan helyiségre, ahol akármikor egy bulit, egy zenés elôadást és sok mást meg tudjon szervezni."
Quo vadis?
Aha. Hogy mégis, hányan vannak "madiszosok" és hányan a magukat kívülrekedtnek tekintôk, arról egy szó sem.
Quo vadis?
Szóval Medgyesen van magyarság, de széthúz. Vannak egyházak és épülnek Magyar Házak, Bocskai Házak, Kolping Házak, de ezek valahogy külön bábelek, nem egybegyûjtik, hanem eltávolítják egymástól a magyarokat. Az RMDSZ-nek meg a MADISZ-nak semmi tekintélye, mert koncepciótlanul, kapkodva, szakszerûtlenül dolgozott.
Mégis avatnak, ünnepelnek, szavalnak, énekelnek, táncolnak, újságot írnak. És lám, építkeznek.
Fájó, hogy mire minden szépen összejön, olyan lesz a magyar élet Medgyesen, mint Amerikában. Mindenki lelkesedik, megveszik a magyar lapot (ilyen szomorú helyességgel is), magyar ételt esznek, magyar muzsikát hallgatnak, magyar táncot járnak a fiatalok, a gyermekek is elszavalnak egy-két magyar verset. Még a magyar zászlót is kitûzhetik netán.
Éppen csak nem angolul beszélnek. Hanem — románul.
Elsô kép
Miután megszületett a 2.960.000 lej értékû szerzôdés, a Recea Kft. arra kötelezte magát, hogy január 20-án beszereli a hat darab vízórát. Az általuk kijelölt napon negyed nyolckor betelefonáltam a céghez, hogy hány órára várható a szerelôk érkezése. A titkárnô válaszolt: a fiúk kivették a munkát kell hogy érkezzenek. Délután öt órakor, amikor a gyerek után kellett már menni az óvodába, akkor cipekednek felfele az elsô emeletre. Elôlegezett bizalommal bementek a lakásba, hogy munkához láthassanak, haladjanak, ha már ilyen késôn jöttek. Kis idôre elszáll a nap folyamán felgyülemlett bosszúság, még akkor is, ha egész munkanap veszett el potyára miattuk.
Második kép
Megkezdôdik a munka. Elôkerülnek a felszerelések, vízórák, csapok, vezetékek, vágók, gázlámpa, fogók stb. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy néhol csempés fürdôket kell feltörni ahhoz, hogy a vízvezetékekhez jussanak. Ehhez a munkához csak a vésô és kalapács a munkaeszköz. A kliens csak nézi,hogy a több hónapon át összekuporgatott pénzén rendbetett fürdôszobája hogy válik törmelékkel, törött csempével, porral tele helyiséggé. De hát ez is mehet, mert a lényeg a vízóra beszereltetésén van, nem a fürdôszoba aspektusán' Az órák a helyükre kerülnek, a vécétartályokhoz vezetô csövek közül csak az egyik, mert elszámolták magukat. A kisfürdôbeli elmarad következô napra. Viszont a konyhai régi ólomcsövek helyett, javasolják az új, flexibilis csöveket: biztonságosabb, többet tart, csakhogy a cég ezt nekik nem biztosítja. Ami érdekes viszont, a batyujukban ott lapult a két flexibilis csô, amiért, ha hajlandó a kliens, fizesse ki a 6o ezer lejt. Elfogadtam a jótanácsot, belemegyek az üzletbe, s elôkaparom utolsó pénzem, fizetek. (Aztán derült ki, hogy másutt, ugyanennek a cégnek a szerelôi, ingyen tették fel a flexibilis csöveket, mondván, hogy ez benne van az árban)
Este késôre járt, mire megvolt a félbe-szerbe hagyott munka, ostromállapotra emlékeztetô helyszínnel, megígérték, hogy másnap este fél nyolckor ismét eljönnek, befejezik a munkát, s a megállapodás szerint felszerelik az általuk megvásárolt uszókát a vécétartályhoz, s a mosógépet csatlakoztatják a beszerelendô új csôhöz.
Harmadik kép
Másnap este fél nyolc. A szerelôknek nyoma sincs. Pedig beütemezett programja lett volna a családnak. Elhalasztottuk. Este fél tíz. Csengetnek. Megérkeztek a szerelôk. A kisfürdôben a tartályhoz vezetô csövet szerelte az egyik, s csatlakoztatta a mosógépet, a nagyfürdôben az úszókát szerelte a másik. A munka kb. 10-15 percet tartott. Következett az elszámolás. Nyugtát mutattak fel 107 ezer lejrôl, mondván ennyibe került a tartályba járó úszóka, a mosógéphez vezetô gumicsô, meg egy flexibilis csô. Sokaltuk, hümmögtünk. Persze a nyugtán nem tüntették fel tételenként, csak annyit: fitinguri. De hát az ember fáradt, siet, minek számoltassa el ôket fülitôl farkáig, elvégre bizalmat elôlegeztünk nekik. De ami ezután jött az már minden elképzelhetôt felülmúlt. A tízperces munkadíjért szabad a rablás címen 200 ezer lejt kértek el' A szavunk is elállt. A dühtôl a keserûségig mindenféle érzés környékezett. Ami hirtelen eszünkbe jutott, az alkudozás volt. Leengedtek 5o ezer lejt, azzal a megjegyzéssel, hogy a tudást meg kell fizetni! Hogy a lehetetlen helyzettôl hirtelen szabaduljunk, fizettünk.
Negyedik kép
Vasárnap délelôtt a fürdô megtelt szennyvízzel. Nagy ijedtséggel eltávolítottam a tátongó üreget eltakaró újságot (ami a beáramló pinceszagot és hideget hivatott kifogni), s látom, hogy a kagylótól levezetô szennyízcsô hiányzik. Mi történthetett? A PVC csövet elvágták, majd a munka végeztével az egyik végét gázlámpával felhevítették, s úgy illesztették vissza. Ragasztás nélkül! Persze, hogy levált. A reggeli mosakodás vize pedig eláztatta a szomszédokat. Bosszúságom szempontjából hab a tortán.
S hogy el ne felejtsem, a szakik, ahogy a szerzôdésen szignálták magukat; Zoli és Zsolt.
Ötödik kép
Bosszús megrendelôként, mit tehettem. Vettem a telefonkagylót, s felhívtam a cég egyik vezetôjét, Szász Bálindot, akinek tudomására hoztam a történteket. Elnézést kért munkásai nevében.
Epilógus
Tiszta véletlenül hirdetést fedezek fel az újságban: "Betömöm a vízóra szerelésekor keletkezett lyukakat. Ragasztok, cserélek lefolyócsöveket." Ez aztán az élelmes mesterember, ráharap a munkára, tudja, mikor mivel kell foglalkozni, hogy eredeti piacgazdaságunkban megéljen! — hogy kiderüljön, vízóraszerelô volt, jártas ebben a munkában, s azt is tudja, mit hagynak maguk után a szakik.
Lehetne egy vízilabda-mérkôzés eredménye is, amire a sportot kedvelôk azt mondják, hogy szoros mérkôzés volt. A vesztes oldalán állók még hozzáteszik, hogy lehetett volna fordítva is. Mert ugyebár 7:7-nél bármelyik csapat, akár szerencsével, bepöckölhet egyet, és máris nyert. Ha a parlamentben folyik a tusakodás, a fenti eredmény még messze van a gyôzelemtôl, mert itt az összgóloknak 2/3-át kell bedobni (-rúgni), hogy bármelyik gyôztesnek tekinthesse magát. A fenti eredmény azonban nem az úszómedencében született, hanem egy magasszintû, hétórás iszapbirkózás során, ahol az esélyek látszólag nyomasztóan egyenlôtlenek voltak. Egyik térfélen ugyanis egyetlen játékos állt, szemben egy 15 fôs, az alkotmánnyal, törvényekkel, jogokkal felvértezett, válogatott csapattal. Igaz, hogy a mindenre elszántság, a magabiztosság, a gyôzelem érdekében bevetett gátlástalanság csak egyszemélyes csapatunk részérôl nyilvánult meg igen vehemensen, aki szavainak nyomatékaként és személyének védelmére két testôrt is (jobb helyeken gorillának mondják) testközelbe állított, igaz, hogy csak a partvonalon kívülre. Itt, ide nem illôen, az az atyafi jut eszembe, aki — ugyancsak bírái elôtt a lôcsöt akarta felhozni nyomatékként a saját védelmére. Az ingujjra vetkôzött, magabiztos hôsünkkel szembeülô, országos gondoktól láthatóan elnyûtt elit csapat, bár minden eszközt a rendelkezésére állt, hogy fölényes gyôzelmet arathasson, csak bizonytalanul, önbizalom nélkül ténfergett a pályán. Sportnyelven szólva, én bundaszagot éreztem. Végül is, nem ismerve még biztosan a dolgok végkifejletét, a kecskére és káposztára gondolva, született meg a 8:7. Mintha a játékot nem a gyôztes irányította volna.
A fenti mérkôzésre jellemzô vonásokat vélek felfedezni NATO-szinten kiképzett és minden szükségessel felszerelt csendôrségünk-rendôrségünk sokak által bagatellnek minôsített feladatának végrehajtásában is. Arra az infantilis hibára, amit kétszer is elkövettek (hogy mindenki láthassa) szokták azt mondani, hogy az már bûn. Mert hibázni rendszerint csak akaratlanul szokott az ember. Ôk szabadtéri mérkôzésükért veszetették el, abban a változatban, hogy velük szemben egy látszólag szervezetlen, a modern harci játékokban képzetlen, de fanatizált, nyájszellemû tömeg állt. Még az egyik vezérkos sem tudta (vagy nem akarta) megmondani, hogy mit is csinálnak majd, ha elérik a fôvárost. Ôk csak mentek lelkesen. A "hatalom" kudarca, gondolom, nem fog semmiféle aranykönyvbe bekerülni. Én csak azokat a kiskatonákat sajnálom, akik, esküjükhöz híven, igyekeztek a parancsokat teljesíteni, nem tudva, hogy ôk is egy játéktéren kívüli, hatalmi bundázásnak az áldozatai.
Hát, így állunk 1999. január 22-én nulla órakor. Nemcsak az óránk mutatója áll zérón, de iránytûnké is makacskodik. Valamiféle politikai-mágneses anomália folytán a Kelet—Nyugatot Petrozsény—Bukarest irányba mutatja.
A tartalomból: Ágoston Hugó vezércikke a szélsôséges vezérek térvesztésérôl • László Ferenc válaszbeszéde a Kriterion Koszorú átvételekor • Angi István méltatása László Ferenc munkásságáról • Horváth Andor jegyzete a Soros Alapítványról • Szabó Géza újabb kelet-európai feljegyzése • Fodor Sándor üzenete az úszó jégtábláról • Bogdán László esszéje Kolozsvári Pap László prózájáról és környékérôl • Papp Sándor Zsigmond írása Egyed Emese egyik kötetérôl • Adrian Majuru cikke Barabás Miklós bukaresti éveirôl • Gáll Ernô tanulmánya a felelôsség-elvrôl és a reménység-elvrôl • Bencze Gyula írása a posztmodern filozófiai irányzat, az "értelmetlenségiek" bírálóiról.
Az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal székhelyén mûködô adóügyi hivatalnál 691-en fizetettek, és 1100-an nyújtották be az adóbavallási nyilatkozataikat. A hivatal oldalsó bejáratánál két kitöltött formanyomtatvány segít, hogyan kell kitöltenünk az adóbevallási nyilatkozatunkat. A személyi adatok mellett fel kell tüntetni a lakrész megvásárlásának idôpontját, ami szerepel az adásvételi szerzôdésben (CVC — Contract vãnzare-cumpãrare). Az épületek és egyéb építmények jegyzékénél figyelembe kell venni, hogy mibôl épültek, van-e központi fûtés illetve villany- és vízhálozat. Az I-es pontnál az épületekre és más építményekre vonatkozó adatokat kell beírni. Az egyes számmal jelzett rovatba (specificare) betûvel kell beírni: használt összterület négyzetméterben (suprafata totalã în metru pãtrat). A második-harmadik kocka alatti rovatokat azoknak kell kitölteniük, akiknek betonból vagy vasbetonból épült a lakásuk. Ezekben a rovatokban számokkal tüntetjük fel a lakófelületet. Nem lehet külön kockába írni a szobákat, ahol központi fûtés van, és a kamrát, folyosót, ahol nincs, mert a nyomtatvány az egész lakásra vonatkozik. A hármas- négyes számmal jelzett kockák alá a téglából és kôbôl (vasbetonelemek nélkül) készített épületek tulajdonosai kell hogy beírják a lakás felületét. A hatos-hetes kockák alá a vályogtéglából vagy más építôanyagból épített épületekben lakoknak kell jelezniük a használt összterületet négyzetméterekben. A nyolcas-kilences rovatba az épületen kívüli, de az udvaron levô garázsok, raktárok (bármilyen építmény) tulajdonosai kell hogy beírják a szóban forgó épületek által elfoglalt négyzetméterek. A 10-11-es kockák alatti rovatokba a szakmai tevékenységnek szánt épületek tulajdonosai írják be az építmény által elfoglalt területet. A 12-es kocka alatt az alagsorban lakok jelzik a lakott felületet, míg a 13-as rovatba a beépített padlásokon, manzárdban lakók jelentik a használt felületet. A 14-15-ös rovatba az épületben levô pincék tulajdonosainak kell beírniuk a pince által elfoglalt területet, annak függvényében, hogy a pince kövezett/vakolt (14), kövezetlen/vakolatlan (15). A legutolsó kocka az épület alagsorában/alatt levô pincék tulajdonosainak kitöltésére vár. Még mielôtt a római kettessel jelzett adatokhoz térnénk, be kell írnunk, mikor építették a lakást. Abban az esetben, ha valaki nem tudja, mikor építették lakását, megközelítô idôpontot írjon be. Meg kell említenünk, hogy az 1951-1977 között épült lakásokra 5 százalékos, míg az 1950 elôtt épült lakásokra 15 százalékos kedvezményt számolnak. A tovább felsorolt adatokból ki kell húzni azokat, amelyek az illetô esetében érvénytelenek. Például, ha a lakás falai vastagabbak 25 centiméternél (a tömbházlakások esetén mindig azok), akkor ki kell húzni a: a falak vastagsága kisebb 25 cm-nél — változatok. A tömbházlakásokban lakóknak a II. pont alatt nem kell kitölteniük semmit, így azt egészben áthúzhatják. Míg a magánházakban lakóknak jelezniük kell az épületek és egyéb építmények által elfoglalt területet négyzetméterekben, vagyis a kerítésen belül levô területet. Ugyanakkor külön be kell írniuk a be nem épített területet és annak felhasználási módját, valamint a tulajdonban levô összterületet.
A III., Egyéb adatok címet viselô pontnál, csak a háborús veteránok/sérültek, az 1989-as forradalmi hôsök vagy ezek utódai, politikai elítéltek, az 1990. évi 11-es határozat jogosultjai kell hogy bekarikázzák a megfelelô állítás mellett szereplô kis betüt.
Az adóbevallási nyilatkozat benyújtásakor szükség van az adásvételi szerzôdés fénymásolatára is. Abban az esetben, ha a lakás tulajdonosa az elmúlt évben meghalt, s a lakás még nincs örökösei nevére íratva, az adóbevallási nyilatkozatot az elhunyt nevére kell kitölteni. A kitöltött nyomtatványokat postán is el lehet küldeni ajánlott levél formájában (2100 lej). A borítékra fel kell írni: Marosvásárhelyi Adóügyi Hivatal (Administratia Financiarã Târgu-Mures), str. Primãriei u. 1. szám.
Erôs földrengés Japánban
Erôs földrengés volt vasárnap hajnalban a Japán déli részén levô Kjúsú szigetén. A Richter- skála szerint 6,1-es fokozatú földrengést a strasbourgi földrengésjelzô intézet észlelte és jelentette. A térségben — Japán legdélibb nagy szigetén — 1995 óta a legerôsebb földrengés 6,4-es fokozatú volt, azt abban az évben október 18-án észlelték.
Súlyos közúti baleset Ausztriában
Egy magyarországi, a kôszegi mezôgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola kollégiumának a diákjait, tanárait és néhány szülôt szállító autóbusz járt szerencsétlenül vasárnap délután a dél-stájerországi Deutschlandsberg közelében. Lapzártakor 18 halottról szóltak a jelentések. 27 sérültet kórházban ápolnak, egyeseket életveszélyes állapotban, megtörténhet, hogy az áldozatok száma nôni fog. A kôszegi gyerekek vasárnap egy hétre érkeztek Dél- Stájerországba, ahol sízni akartak. A balesetet feltehetôleg fékhiba okozta.
A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjai
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a tudomány, az oktatás és a kultúra területén kiemelkedô teljesítményt elért személyiségeket részesített elismerésben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Budapesten. Az állami adminisztrációtól független alapítvány 1990-ben kezdte meg mûködését. Jelenlegi tôkeállománya meghaladja az 1 milliárd forintot. 1993-ban határozta el, hogy a pályázati rendszer mellett alapítványi díjakat is létrehoz. A 400 ezer forintos fôdíj mellett a többi díjazott 250 ezer forintos összeget vehet át. Az idén a fôdíjat Fejtô Ferenc írónak ítélték oda. A Kemény Zsigmond-díjat a Kolozsváron élô Dávid Gyula vehette át — irodalomtörténészi, írói, könyvszerkesztôi, kritikusi munkásságáért.
Szemétdombra került egy román bevándorló
Csak a csodás véletlennek és a puha szemeteszsákoknak köszönheti életét a 30 éves, román állampolgárságú Samoila Ungurean. Olaszországban, Torino városban egy szeméttároló konténerben bújt el a rendôri igazoltatás elôl, s mivel ittas volt, mindjárt mély álomba merült. Míg aludt, egy kukáskocsi kiürítette a konténert, és a benne alvó férfit is a város széli szemétdombra vitte. Szerencsére a hulladékhegyet egyengetô lánctalpas vezetôje még idôben észrevette, hogy egy emberi kar kandikál ki a szemétbôl, és kikaparta a félig még mindig eszméletlen férfit, akit egy ôrlôgépes szemetesautó akár darabokra is apríthatott volna. Ungurean azt mondta utólag: azért bújt a kukába, mert nem voltak rendben a papírjai.
Két elnökjelölt
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) választmánya Dávid Ibolyát és Lezsák Sándort javasolja a párt elnöki posztjára. Az országos választmány vasárnapi ülésén lefolytatott szavazás szerint a testület tagjai közül Dávid Ibolyát 48-an, Lezsák Sándort pedig 19-en szeretnék ezen a poszton látni. Harminchárom küldött mindkét politikust alkalmasnak tartja az elnöki tisztségre.
Weöres Sándor Társaság alakult
Weöres Sándor Társaság alakítását határozták el a költô szülôvárosában, Szombathelyen. A Vas megyei irodalmárok, tanárok, levéltárosok és mûvészek kezdeményezése tiszteletadás abból az alkalomból, hogy január 22-én volt Weöres Sándor halálának 10. évfordulója. A társaság fôbb céljai között szerepel a költô csöngei emlékházában rendezett állandó kiállítás bôvítése, a ház állagának megóvása. Évek óta több száz vasi kisiskolás vesz részt a Szombathelyen rendezett Weöres Sándor versmondó versenyen. A társaság utcát szeretne elneveztetni Szombathelyen a nagy költôrôl.
Magyar sikerek Salzburgban
Hármas magyar siker született a salzburgi nemzetközi zenei versenyen. Kelemen Barnabás, a Budapesti Zeneakadémia harmadéves hallgatója érdemelte ki az elsô díjat a világ egyik legrangosabb hegedûversenyén. Az énekesek versengésében második díjat nyert Wierdl Eszter. Az ifjú szoprán a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola énektan-szakának másodéves növendéke. Kovács István fiatal basszistát harmadik díjjal jutalmazták.
Adalékok az Aranykéz utcai robbantáshoz
A közelmúltban nagy visszhangot váltott ki a magyar közvéleményben a budapesti Aranykéz utcában történt, emberáldozatot is követelô robbantás. Kiderült: valószínûleg nemcsak a tettesek, de a megrendelôk is szlovák állampolgárok, jelentette ki Ladislav Pittner szlovák belügyminiszter. Egyelôre nem lehet tudni, hogy a merénylet egyetlen eddig ismert szereplôje, Jozef Hamala hol tartózkodik, s hogy egyáltalán él-e még.
Kokaincsempész az ártándi határátkelônél
Az ártándi határátkelô pénzügyôrei 2,6 kilogramm súlyú kokain illegális átszállítását akadályozták meg vasárnap hajnalban. A román autóbusz utasai nem jelentettek semmi vámolnivalót, de egy férfi felkeltette a vámosok érdeklôdését. A személyes motozás során kiderült: mellére és hasára ragasztószalaggal 8 csomagot erôsítettek, amelyekben mintegy 10 millió forint értékû kokain volt. A kábítószert a magyar vámosok lefoglalták, a férfit átadták a illetékes rendôr-fôkapitányságnak. Ebben az évben a magyar határon ez volt a 15. kábítószerfogás.
Éhségsztrájkolt a pedagógus
Befejezte tiltakozó akcióját Agócs Béla, a szlovákiai magyar alapiskolai pedagógus, aki múlt keddtôl a szlovák oktatási minisztérium épületében éhségsztrájkot tartott. Azt követelte, hogy váltsák le az iskola igazgatóját és azokat a járási közhivatalnokokat, aki sorstársait és ôt a Meciar-kormány alatt méltánytalan eszközökkel hátrányosan megkülönböztették, anyagilag megrövidítették, amiért a tiltás ellenére diákjaiknak kétnyelvû bizonyítványokat adtak. Agócsot fogadta Milan Ftácnik oktatási miniszter, akitôl ígéretet kapott arra, hogy egy bizottság kivizsgálja az ügyet, s ha a pedagógus érvei helytállóak, akkor lehetségessé válnak a konkrét intézkedések.
KZST-összejövetel
A Kemény Zsigmond Társaság január 26-án, kedden délután 6 órakor a Kultúrpalota kistermében rendezi meg következô összejövetelét. Egy ismeretlen testôr- költô címmel Egyed Emese, a kolozsvári egyetem magyar szakos professzora tart elôadást. A költô, Barcsay Ábrahám verseibôl Csíky Csengele szaval. Bemutatásra kerül Hunyadi Mária legújabb három kistextil-alkotása. Barokk zenét ad elô Soós Levente és Soós Orsolya. Oromos Mária — saját kérésére — a februári rendezvényen tart elôadást. A Maros megyei középiskolásoknak szól a figyelmeztetés: a Kemény Zsigmond pályázat benyújtásának határideje február 1-je, a pályamûveket a Bernády Házba várják.
Még nem lehet fizetni a Bãsescu-illetéket
Bár január 25-e volt az elôre kitûzött idôpont, amelytôl kezdve a különleges útadókat tavalyi áron fizetni lehetett, egyelôre a Letéti és Takarékpénztáraknál nem szedik a fent említett adókat — tájékoztatott Friciu Monica, a Maros megyei C.E.C igazgatónôje, akitôl azt is megtudtuk, hogy a Szállításügyi Minisztérium és a Pénztár nem kötött egyezséget, s így a magánautósok és a szállítási tevékenységgel rendelkezô cégek a napokban még nem róhatják le ezt a kötelezettségüket.
Municípiumi avatóünnepség Dicsôszentmártonban
Dicsôszentmárton municípiummá avatásának tiszteletére szervezett ünnepséget, amelyet a rendkívüli helyzetre való tekintettel kénytelenek voltak elhalasztani, január 30- án, szombaton, 10 órától tartják — tájékoztatott Ioan Iacob a prefektúra szóvivôje. A meghirdetett mûsor változatlan marad.. Az ünnepségen a megyei szerveket dr. Dorin Florea prefektus, Burkhárdt Árpád alprefektus, Togãnel Ioan, a megyei tanács elnöke képviseli.
Faust az Ariel Színházban
Ünnnepi esemény színhelye lesz az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház január 30-án, szombaton este 7 órakor. Ekkor kerül sor A híres D. Faust János históriája címû elôadás bemutatójára, melyet elsôsorban felnôtt nézôk figyelmébe ajánlja a társulat. A darabot Antal Pál írta és rendezte, a díszlet- és bábtervezô Haller József, zeneszerzô Hencz József, koreográfus Selyem Ildikó. Faust és Mefisztó szerepében Nagy László, illetve Molnár József lép színre, a többi szerepekben Balogh Annamária, Bartha Gyöngyvér, Gönczy Katalin, Kozsik Ildikó, Lôrinczy Rozália, Puskás Gyôzô, Szélyes Andrea, Szôlôsi-Pénzes Szilárd, Zsellér Enikô és Vilhelem József látható. Ezzel az elôadással ünnepi évet nyit a fennállásának 50. évfordulóját jubiláló színház.
Ákos-napi autósmulatság
Február 27-én újból megrendezi a Román Autóklub a hagyományos téli mulatságot. A brassói Aro Palace-ban gyülekezô társaság tagjai próbára tehetik a gépkocsival és a közlekedéssel kapcsolatos kérdésekben való jártasságukat, a széplányok és asszonyok megpályázhatják a bálkirálynô címet és mindenki részt vehet a tombolán. Akinek van hol lepihennie, attól êcsak 650 000 lejt kérnek, különben 850 000 lej az egy éjszakai elszállásolást, reggelit és díszvacsorát magába foglaló tarifa, illetve 1 050 000 lej a két éjszakára szóló ellátás díja. A feliratkozás határideje február 5.
Farsangi bál Szovátán
Szovátán, a Bernády Közmûvelôdési Egylet szervezésében január 30-án, szombaton este 7 órától a Szováta Szálló éttermében farsangi bált tartanak. A hagyományos bál idôpontja ez évben egybeesik a város 420 éves évfordulójára szervezett ünnepségek záró rendezvényeivel. A meghívottak ízletes vacsorára, szórakoztató mûsorra, tombolára, játékokra és meglepetésekre számíthatnak. A résztvevôket felkérik a pontos megjelenésre a tervezett mûsor betartása érdekében. Meghívók a Városi Könyvtárban valamint a szervezôknél várásolhatók január 28-ig.
Gondok vannak Küküllôszéplakon
A péntekre összehívott rendkívüli tanácsülésre — melyen a helyi adók és illetékek kiigazítáásnak vitáját tûzték napirendre — a 11 tanácsosból csupán 3-an jelentek meg — tudtuk meg Molnár István polgármestertôl. Így a tanácsülést szerdára halasztották. A napokban várják a prefektúrai küldöttség kivizsgálásának eredményét is. A küldöttség a hónap elején helyszínel a hivatalban, a tanácsosok által összeállított panasz nyomán. A kivizsgáló bizottság a tanácsi határozatok életbe ültetésének módját és a költségvetésként szereplô összeg elköltését vizsgálta.
Egy napos éhségsztrájk
Palotailván az ötgyerekes Bucurea Ioan roma lakos, múlt hét végén bejelentette, hogy éhségsztrájba kezd — tájékoztatott Porumb Simion polgármester, akitôl azt is megtudtuk, hogy a nehéz anyagi körülmények között élô családapa tegnap elmondta a község vezetôjének, hogy egy nap után feladta. A roma férfi azért kezdett sztrájkba, mivel nem volt mibôl élelmet vásárolnia családjának. Mint a polgármestertôl megtudtuk a hivatal igyekszik segítôkész embereket keresni, akik élelmiszerrel támogatnák az alkalmi munkából élô családot.
Tantra jóga tanfolyam
Csibi István tantra jóga oktató elôadásában elméleti és gyakorlati oktatásból álló tanfolyam indul. A harmonikus párkapcsolat feltételeirôl, a személyes vonzóerô fokozásáról, a fellépô nehézségek leküzdésérôl szóló tanfolyamra csütörtökig, naponta 20-22 óráig lehet jelentkezni a 217-916-os telefonszámon.
Hahota-kabaré a Kultúrpalotában
A Hahota Színtársulat január 28-án, csütörtökön este 7 órakor Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében viszi színre Csak az ne jöjjön, aki nem bírja címû újévi kabarémûsorát. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.
Üdülôházak tulajdonosainak figyelmébe
Porumb Simion palotailvai polgármestertôl tudtuk meg, hogy a községhez tartozó területen közel 500 üdülôház van, s ezek után tulajdonosaik épületadóra kötelesek. Jelenleg mindössze 15-20 százalékuk jelentkezett, hogy beadja az adóbevallási nyilatkozatot. A polgármester ezúton kéri a érintetteket, hogy mihamarabb rendezzék kötelezettségüket.
1993-ban Vámosgálfalva lakosságának egy részét elkapta a kábeltelevíziózás láza. Céljuk eléréséért a dicsôszentmártoni Antena Serv céghez fordultak, ahol kérésüket elutasították. Gondolom, elutasításuk indokolt volt. Elôször 5-6 városban szerelnek, aztán következnek a falvak. Jó megfontolás volt, hiszen a falvakban a nagy házak közötti távolság sokkal több kábelt és más felszerelést igényel.
Az elsô sikertelen próbálkozás után a kultúrotthon akkori igazgatója felkereste a hálózat felelôsét, azzal a kéréssel, hogy vállalja fel a kábeltévé szerelését. Az illetô a tôle telhetô minden segítséget megígért, amit be is tartott. Így átadott egy 360 nevet tartalmazó névsort, azokról, akik a kébeltévé beszerelését igénylik.(Az igénylôk annyira megfontolták, hogy mit írnak alá, hogy jelenleg sincs 360 elôfizetô.) A felelôs hosszas gondolkodás után — mivel Budapesten ideiglenes állása volt — elfogadta az ajánlatot. Nagyon sok nehézséget és akadályt kellett leküzdeni, de egy szép gondolat vezérelte, hogy leendô felesége szölôfalujában is nézhessék a Duna Televízió mûsorát, s természetesen más mûsorokat is, amire eddig nem volt lehetôség. Miután elkészült a munka, nagy volt az öröm és boldogság mindkét részrôl.
A boldogság a Pro Tv születéséig tartott, amikor is megszaporodtak az igénylôk a Pro Tv mûsora miatt. Mivel a Pro Tv mûsorát csak az általuk kiadott felszereléssel lehet fogni, a felelôs több esetben fordult kéréssel írásban és személyesen az illetékesekhez, ahol azt a szóbeli választ kapta, hogy elôször a nagy létszámú hálózatokat látják el, majd a többit.
Jelenleg nagy a szervezkedés az ellen az ember ellen, aki mindent megtett, sok nehézséget vállalt azért, hogy Vámosgálfalva lakossága majdnem az elsôk között nézhesse a kábeltelevízió adásait. Egy-két meggondolatlan szervezô félrevezeti a jóhiszemû embereket, hogy majd jobb lesz annál a réginél. Pedig annak idején nem volt szüksége a falu nyújtotta szerény bevételre, annak ellenére, hogy a kapzsiság határait sem ismerik. Elgondolkodtatónak csak annyit: a kakukk foglalja el más madár fészkét.
Amint értesültem róla, a felelôs továbbra is küzd terve véghezviteléért, és ha az elôfizetôk törlesztik adósságaikat, rövid idôn belül megoldódik a Pro Tv mûsorának kérdése is. (Név és cím a szerkesztôségben)
Indítórugóként egy közmondás jutott eszembe: a megosztott bánat fél bánat, a megosztott öröm kettôs öröm. Ennek a közmondásnak az alapján jutottam az elhatározáshoz, hogy segíteni kellene embertársainkon szerény képességeink szerint. Az elképzelés megvolt, következett a gyakorlati rész, amit egy tehetséges fiatalemberrel kiviteleztünk, úgy, hogy mozgósítottunk egy lelkes csapatot, s megszerveztük a szolgálat mûszaki és hivatalos részét is. Így 1997. január 24- én beindulhatott a Reménység Telefonszolgálat a 210.685- ös telefonszámon.
Remegô kézzel és izgalommal vettük fel a telefonkagylót: Halló, itt a Reményság Telefonszolgálat hallgatja Önt. Azóta már ezredik hívásunkat jegyezzük, és ez