Véget ért a bányásztrájk

Úgy tûnik, megoldás született a több napja tartó válságra, a Radu Vasile miniszterelnök vezette kormányküldöttség és a bányászok Miron Cozma vezette delegációja mintegy négyórás tárgyalás után egyezségre jutott. A sokak által szorgalmazott dialógus a déli órákban kezdôdött meg a coziai kolostorban, és este hat óra után jelentették be, hogy a feleknek sikerült megegyezniük. A jelek szerint a szorongatott helyzetben levô kormányfô kellô engedményeket tett, a bányászok pedig vállalták, hogy visszautaznak Petrozsénybe és újra felveszik a munkát. Amint Radu Vasile televíziós élô interjúban elmondta, a sztrájkolók követelései közül a legfontosabbakat teljesítik, nem mondva le ugyanakkor a bányaipar megreformálásáról és a Zsil-völgyi szénmedence helyzetének javításáról. Mindezt az egész ország érdekében teszik.

A Râmnicu Vâlcea-i prefektúra elôtt, ahol a tiltakozók egész nap a tárgyalások eredményeire vártak, néhány bányászvezér révén terjedt el a hír, amelynek lényege, hogy egyelôre nem zárják be a két szüneteltetésre kijelölt veszteséges bányát és biztosítják a bányászoknak az általuk igényelt fizetésemelést. Ezek után a Zsil-völgyiek autóbuszaikba ültek és a helyszíni tudósítók szerint Petrozsény felé indultak. Lapzártáig zavaros volt a helyzet, mivel a téren, ahol korábban is tüntettek és kormányellenes jelszavakat skandáltak, újra nagy tömeg gyûlt össze, folytatta a tüntetést, Miron Cozmát éltették, a kormány és a prefektus lemondását követelték. A tudósítók beszámolója szerint ezek a tiltakozók a helybeli lakosok voltak. Lapzártáig hivatalos kommüniké nem érkezett szerkesztôségünkbe a történtekrôl. Talán pillanatnyilag megoldottnak tekinthetô a válság, mégis érvényes mindaz, amit a szerdai nap folyamán és csütörtökön a jogállam és a demokrácia védelmében a kormánykoalíció, a civil társadalom és az ellenzék bizonyos hányada tett. Éppen ezért érdemes visszatekintenünk az eseményekre és ismertetnünk a fontosabb határozatokat, dokumentumokat, állásfoglalásokat.

Botrányok élô adásban

Rendkívüli ülést kezdett pénteken a parlament két háza az országban kialakult súlyos helyzet megvitatására. A parlamenti tanácskozás megkezdésével egy idôben folytatódtak a tárgyalások Cozia kolostorában Radu Vasile miniszterelnök és a Zsil-völgyi bányászok vezetôi között.

A rendkívüli parlamenti ülés a tervek szerint a jövô hét csütörtökéig tart, s folytatják a vitát szombaton és vasárnap is. Az ülés megnyitása után Victor Babiuc védelmi miniszter adott tájékoztatást az elmúlt napok eseményeirôl, a kialakult helyzetrôl. Ezt követôen a parlamenti pártok és csoportok képviselôi kaptak szót arra, hogy kifejtsék véleményüket a jelenlegi válság okairól.

A rendkívüli állapottal kapcsolatos kérdéseket a napirend szerint szombaton vitatják meg. A törvényhozás szeretné megvárni, hogy milyen eredménnyel járnak a kormányfô és a bányászok vezetôinek tárgyalásai, mielôtt erre a kérdésre térne.

Elnöki üzenet a rendkívüli állapotról

Ha a Bukarest felé tartó bányászok pénteken 14 óráig nem fordulnak vissza a Zsil völgye felé, rendkívüli állapot lép életbe az ország egész területén. A rendkívüli állapotot azonnal kihirdetik, ha az említett idôpontig a bányászok bármilyen más irányba indulnának meg — jelentette be péntek reggel Emil Constantinescu államfô.

Az államfô üzenetét péntek reggel és délelôtt folyamatosan ismertette a rádió és tévéadók. Emil Constantinescu hangsúlyozta, hogy az elmúlt napokban — különösképpen a legutóbbi 24 órában — a Zsil-völgyi bányászok Miron Cozma által vezetett törvénytelen megmozdulása nagy arányú erôszakhoz vezetett.

Ez a megmozdulás nem a kormány és a politikai hatalom, hanem az egész nemzet számára jelent súlyos veszélyt. Megtámadták a rendfenntartó erôket, csúfot ûztek a legalapvetôbb törvényekbôl, bántalmaztak és megaláztak katonai egyenruhát viselô embereket, túszokat ejtettek, fegyvereket és lôszereket zsákmányoltak a csendôrségtôl — sorolta az államfô.

"A hadsereg fôparancsnokaként nem engedhetem meg, hogy csúfot ûzzenek a törvényes rendet védô katonákból, Románia elnökeként pedig alkotmányos kötelességem, hogy ôrködjek a veszélyeztett közintézmények normális mûködésén" — szögezte le Emil Constantinescu.

A rendfenntartó erôk, a rendôrök és a csendôrök mostanáig csak olyan eszközöket alkalmaztak, amelyek elriasztásra szolgálnak, de nem veszélyeztetik az emberek életét. Soha nem voltak ellátva hadfelszereléssel.

"Ha a bányászok által alkalmazott erôszak folytatódik, Romániának nincs jövôje. Éppen ezért a Legfelsôbb Védelmi Tanács ülése után eldöntöttem, hogy rendkivüli állapotot hirdetek ki Románia egész területén a következô feltételekkel:

— ha pénteken 14 óráig a bányászok nem indulnak vissza a Zsil völgyébe, a rendkívüli állapot 14 órától életbe lép,

— ha az addig tartó idôszakban a bányászok bármilyen más irányba elindulnak, a rendkívüli állapot azonnal életbe lép" — közölte az államfô.

Constantinescu elnök szerint ezek az intézkedések nem jelentik a lemondást a párbeszédrôl, a válság békés eszközökkel, tárgyalások útján való megoldásáról. "Felkértem a kormányt, hogy legyen állandóan készen az összes gazdasági és társadalmi probléma megoldására" — hangsúlyozta.

A kormány "rendeletet fogadott el a rendkívüli állapotról és az ostromállapotról" péntekre virradó éjszaka összehívott ülésén — áll a kormányülés után kiadott hivatalos közleményben.

"A miniszterelnök kifejezte meggyôzôdését, hogy lehetséges a konfliktus párbeszéd útján történô megoldása" — hangsúlyozza a kormány közleménye.

A kormány által elfogadott dokumentum rögzíti a rendkívüli, illetve az ostromállapot kihirdetésének feltéteteit.

A coziai kolostorban kora délután megkezdôdött Radu Vasile kormányfô és a Zsil-völgyi bányászok vezetôinek találkozója.

Emil Constantinescu államfô ezzel egyidôben bejelentette, hogy a tárgyalások sikere érdekében módosít korábbi döntésén: a rendkívüli állapot akkor lép életbe az ország területén, ha a bányászok a tárgyalások befejezése után nem indulnak vissza a Zsil-völgyébe, Petrozsénybe.

Az eredetileg 14.00 órában meghatározott határidô lejártakor a bányászok Râmnicu Vâlceában voltak, feltehetôleg itt akarták kivárni a Coziában folyó tárgyalások eredményét.

A román parlament 14.00 órára meghirdetett rendkívüli ülése sem kezdôdött meg a tervezett idôpontban. Elôbb csak a képviselôház és a szenátus állandó bizottsága tartott tanácskozást.

A széthúzás megszüntetésére, békességteremtésre szólítottak fel pénteken vezetô egyházi személyiségek.

A bukaresti katedrálisban ünnepi hálaadó imádságot, Te Deumot mondtak Teoctist pátriárka, a Román Ortodox Egyház vezetôje és az ortodox egyház püspökeinek jelenlétében. Isten segítségét kérték ahhoz, hogy véget érjen a testvérviszály, álljon helyre a béke az ország egész területén, mindenekelôtt Valcea megyében. Teoctist pátriárka arra szólított fel minden keresztényt, hogy imádkozzon Istenhez a széthúzás megszüntetése érdekében.

Tôkés László királyhágómelléki református püspök felhívással fordult a romániai egyházakhoz és hívekhez, s ebben békességteremtésre szólította fel Románia valamennyi egyházának vezetôit és híveit.

Tôkés püspök hangsúlyozta, hogy a múlthoz húzó szélsôséges erôk a súlyos gazdasági viszonyok miatti elégedetlenséget saját politikai céljaikra kísérlik meg felhasználni.

"A romániai forradalmi események 10. évfordulóján az ország demokratikus rendjének, értékeinek és intézményeinek védelmében kell összefognuk" — fogalmazott felhívásában Tôkés püspök.

Az Európai Unió továbbra is támogatja Romániát az átalakulás nehéz folyamatában — szögezi le az EU Elnöksége által pénteken kiadott nyilatkozat, amelyhez csatlakoztak az unió társult tagállamai, köztük Magyarország is.

Az EU változatlanul híve Románia európai uniós csatlakozásának. A gazdasági reformok, köztük a nemzetközi szervezetek által javasolt lépések, rendkívüli fontossággal bírnak azon az úton, amelyet az országnak az unióba való belépésig meg kell tennie — mutat rá az Elnökség nyilatkozata. Egyúttal elégedettségének ad hangot annak kapcsán, hogy Románia vállalja a reformcsomag maradéktalan és átfogó megvalósítását. Ezt a szándékot az EU a Phare program keretében jóváhagyott, a gazdasági reformot szolgáló pénzalap jelentôs növelésével kívánja támogatni — hangzik a nyilatkozat.

A rendfenntartó erôk százhuszonnégy tagja és kilenc bányász sebesült meg csütörtökön a Bukarestbe tartó Zsil-völgyi bányászok és rendfenntartó erôk közötti összecsapás során Costesti település közelében — áll a péntek reggel kiadott hivatalos közleményben.

Egy csendôr, aki koponyasérülést szenvedett, kómában van, hét másiknak pedig súlyos az állapota.

A bányászok közül kilenc sebesült meg, hármójukat Râmnicu Vâlceában, hatot pedig Horezuban ápolnak kórházban.

Markó Béla:

Miután a hetek óta tartó bányászsztrájk erôszakos cselekményekbe torkollott, a kormány tárgyalási ajánlataira a bányászok erôszakkal válaszoltak, csütörtök éjjel Emil Constantinescu államfô a parlamenti pártok vezetôivel tanácskozott. A tanácskozást követôen jelentette be, hogy ha a bányászok továbbra sem hajlandók a tárgyalásra, nem térnek vissza munkahelyükre, péntek déli két órától sürgôsségi állapotot rendel el......

Lapunk tegnap, a parlament ülése elôtt Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét kérdezte a kialakult állapotról.

— Csütörtök este a Cotroceni-ben jelen levô parlamenti pártok egyetértettek abban, hogy szükséges a sürgôsségi állapot bevezetése. Természetes, hogy az RMDSZ is támogatta ezt a döntést. A lényeg az, hogy a helyzet annyira súlyossá vált, hogy fontos a sürgôsségi állapot bevezetése.

- Mi a véleménye arról a kormányrendeletrôl, amely arról szól, hogy mindezek ellenére Radu Vasile miniszterelnök tárgyaljon a bányászok képviselôivel?

— Véleményem szerint ez a kormány utolsó kísérlete arra, hogy konfrontáció nélkül oldják meg a helyzetet. Remélem, sikerül, ha nem, akkor elkerülhetetlen a szükségállapot bevezetése.

— A Társadalmi Demokrácia Pártja és a Román Nemzeti Egységpárt is támogatta a koalíciós pártokat. Mennyire lehet meggyôzô és hiteles az ilyenszerû szolidaritás?

— Igaz, hogy támogatták a koalíciós pártokat, de az ô álláspontjuk sokban különbözik a koalíciós pártokétól. Ôk sem vállalhatják azonban a szolidaritást a bányászokkal egy olyan helyzetben, amely már magát a jogállamiságot, és a demokrácia intézményét fenyegeti.

— Ön korábban már úgy nyilatkozott, hogy párhuzamot lát a jelenlegi állapot, illetve az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események között, amikor szintén a rendfenntartók gyengesége miatt fajult oda a helyzet, ahová fajult.

— Így van. Mások is megkérdezték, látok-e hasonlóságot az események között. Látok. Sok hasonlóság van a '90 - '91-es bányászjárások, illetve a marosvásárhelyi események között. Jól tudjuk, hogy 1990 márciusában a Görgény völgyébôl és Hodákról hoztak be román parasztokat, és sem a rendôrség, sem a katonaság nem akadályozta meg az összecsapásokat. Ez vezetett mindahhoz, ami történt Vásárhelyen 1990. március 19-én és 20-án. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a helyzetet mérlegeljük, de kiváltképpen azt, hogy mindazzal, ami az utóbbi napokban történt, maga a demokrácia, a jogállam került veszélybe. Az tehát, amelynek létrehozásáért a romániai magyar közösség kilenc éve következetesen küzd.

A felforrósodott politikai légkör, illetve a sürgôsségi állapot meghirdetése elôtti órákban kérdeztük meg néhány Maros megyei politikai párt vezetôjét, civil szervezet képviselôjét, értékeljék a kialakult helyzetet.

Kolcsár Sándor, az RMDSZ megyei elnöke: A sürgôsségi állapot az egyetlen mód az országot valahogyan megmenteni egy polgárháborútól. Sajnos a kormány gyengesége is, és azok a radikális intézkedések, amelyek nem voltak megfelelôen átgondoltak, olyan terhet róttak az emberekre, hogy könnyen manipulálhatókká váltak. Ezt mutatja a Râmnicu Vâlceai példa is, ahol több ezren felsorakoztak a bányászok lelkes fogadására. De általában az országban az elégedetlenség olyan nagymértékû, hogy ez kétségtelenül sokban segítette a nacionalista-kommunista erôket, amelyek mögött sajnos ott állnak a titkosszolgálatok is. Hogy van, hogy az államfô nem szerzett megfelelô információkat akkor, amikor az állambiztonsági szervek a rendelkezésére állnak? Az elnököt félrevezetik, a csendôröket vezetô tábornok megfutamodik, otthagyja a katonáit, azokat a szerencsétlen fiatal gyermekeket magukra. Ez a helyzet nyilvánvalóan erre az elkeseredett lépésre kényszerítette a hatalmat, hogy ehhez az utolsó fegyverhez nyúljanak.

Alexandru Petru Frãteanu, a Demokrata Párt megyei elnöke: Nagyon súlyos helyzet alakult ki, amely sokat árt Romániának itthon és külföldön egyaránt. Sajnos, rengeteg diszfunkció derült ki az állami intézmények mûködésében is.Ha nem így van, valószínû nem jutottunk volna ilyen helyzetbe. Véleményem szerint az állampolgárok problémáit meg kell érteni, és a lehetôségekhez mérten meg is kell oldani. A reményhez az ország huszonhárom millió lakosának egyaránt joga van. Ezért tartom elfogadhatatlannak, hogy erôcsoportok nyomására letérjünk a demokrácia, a civilizált világ kiépítésének útjáról. A politikai erôknek meg kell érteniük, hogy egy sor pártérdek, részérdek mellett ott van a mindenki közös érdeke, ezt kell építeni, akár áldozatok árán is. A bányászmozgalmat bármilyen erôvel meg kell akadályozni. Ezt kívánja a 23 millió ember érdeke, Románia, és a gyerekeink jövôje.

Vasile Macarie, a Nemzeti Liberális Párt megyei elnöke: Véleményem szerint a hatóságoknak határozottan közbe kell lépniük, hogy megfékezzék a rebellis lázadókat. Mert ma már nem sztrájkról, egészen másról van itt szó. A leghatározottabban kell fellépni ellenük. Nem értem Radu Vasilet sem, miért akar leülni tárgyalni a bányászszakszervezetekkel. Nincs amirôl tárgyalni, legfeljebb a kormány leváltásáról. Véleményem szerint a bányászok követelései abszurdok, aberránsak.

Haller István, PEL Emberjogi Iroda: A sürgôsségi állapot bevezetése szükséges és normális rendelkezés, mivel a jogállam áll veszélyben. Ilyen esetekben mindenütt a világon, ahol demokratikus rendszerek mûködnek, hasonló intézkedéseket hoznak. Ez az intézkedés egy kissé elkésett, hamarabb kellett volna, amikor még komolyabb áldozatok nélkül meg lehetett volna állítani az egész akciót. Természetesen itt most az emberi jogok leszûkítésérôl van szó, de ilyen esetben az állampolgárok el kell fogadják azt, hogy az ô érdekük, hogy bizonyos jogokat egy rövid idôtartamra leszûkítsenek, annak érdekében, hogy maga a demokrácia ne kerüljön veszélybe.

Smaranda Enache és Csíky Boldizsár, a Pro Európa Liga koordináló tanácsa nevében, mélységes aggodalmának ad hangot, mert a szélsôséges erôk merényletet követnek el a demokratikus jogállam ellen. Ezek az erôk, a Nagy-Románia Párt és támogatói, egy úgynevezett bányászmegmozdulást használnak fel arra, hogy Romániában tekintélyrendszert vezessenek be, ily módon megszüntetve a társadalom által oly nehezen kivívott jogokat. Közleményben fordulnak a demokratikus sajtóhoz, a civil társadalomhoz és a demokratikus politikusokhoz, fogjanak össze a jogállam megvédése érdekében.

Ioan Cotuþiu, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke: A kormánynak le kell mondania, egy technokrata vezetésnek kell jönnie. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a rendôrség, a csendôrség magatartása kritikán aluli, érthetô a rendkívüli helyzet, a sürgôsségi állapot bevezetése. Üdvözlendô, hogy a bányászokkal való tárgyalásokon rendhagyó módon részt vesz az ortodox egyház is. A PUNR határozottan elítéli úgy a bányászok, mint a hatalmi erôk felôl jövô erôszakot, továbbra is a tárgyalás, az erôszakmentes megoldás mellett foglal állást.

Az új adóviszonyok közepette

A január elsejétôl életbe lépett 1998. évi 50-es számú sürgôsségi kormányrendeletrôl nem elôször ejtünk szót lapunkban, viszont ennek annyiféle vonatkozása van, hogy talán nem érdektelen újra kitérni néhány részletére. Például arra, hogy a cél nemcsak a költségvetési, állami bevételek növelése, hanem például az adózási rendteremtés egyes áruforgalmazási ágazatokban. A rendelet egységes egészt hoz létre az e fejezetbe tartozó termékek elôállításával és forgalmazásával kapcsolatban. Például a belföldön elôállított, valamint importból származó szesz egyszer esik adókötelesség alá, amikor mint nyersanyagot szeszes italok elôállítására használják. Újdonság az is, hogy a luxusadó-köteles termékek forgalmazását kísérô dokumentumokat a nemzeti nyomda forgalmazza, és minden egyes szállítmányt el kell kísérjenek ezek a dokumentumok, ellenkezô esetben az áru elkobozható. Eddig ezeket a számlákat, szállítóleveleket utólag is be lehetett mutatni, ami számtalan kiskaput nyitott a feketekereskedelem számára. Másrészt természetesen az adómorál megszilárdítása is a célok között szerepel. Ezt a leginkább az szolgálja, hogy a luxusadó-köteles termékeket csak azok a vállalatok, cégek gyárthatják és forgalmazhatják, csak azok kapják meg az engedélyt, melyek nem tartoznak az államnak.

Az új luxusadó a vendéglátóipart is igen érzékenyen érinti. Városunkban, megyénkben több vendéglôt, bárt ideiglenesen bezártak. Marosvásárhelyen az Apcom Select Rt. az egyik olyan társaság, mely vendéglátóipari egységeket tart fenn. Milesan Samuil rövid ideje tölti be a gazdasági igazgatói tisztséget. Mikor arról kérdeztük: hogy megy az üzlet, válaszaiból az derült ki: nem sok oka van a lelkesedésre.

- Három olyan intézkedés lépett életbe a közvetlen közelmúltban, mely igen megnehezíti életünket. Egyrészt a luxusilleték, másrészt az úgynevezett székadó, harmadsorban pedig az épületadó. Ezek rendkívüli módon megnövelik a kiadásainkat. Az Apcom Selectnek 19 épülete van. Tavaly 38 millió lej adót fizettünk, és számításaink szerint ez az idén 145 millió lej kiadást jelent. És ebben még nincsenek benne az egységek mûködési engedélyei. Ha minden adót beszámítunk, körülbelül 180 millió lej többletkiadásunk lesz ezen a téren. Ezenkívül nem számítottam be azt, hogy nôtt a szolgáltatások ára, tehát többet kell fizetni a gázért, egyebekért. Mindent egybevetve 1998-ban nem volt annyi nyereségünk, mint amekkora lesz az 1999-ben elôrelátható többletkiadásunk. S akkor csak azt mondhatom: nem tudom, mi lesz az idén. Ezenkívül a lakosság vásárlóereje is drasztikusan csökken hónapról, hónapra.

Persze a témához az is hozzátartozik, hogy az ital, a kocsmázás lesz az egyik legutolsó élvezet, amelyrôl hajlandók lemondani fôleg a férfiak. Az Apcom Select többek között a vásárhelyi Diamant, Olimp, Astoria vendéglôt, a Szôlôskertek (Viilor) bárt, a fôtéri Bukarest kávézót meg a Színház téri kávézót mûködteti. A társaság részvényeinek 45 százaléka még az Állami Vagyonalap tulajdonában van, a többi kisrészvényeseké. Küszöbön áll a teljes privatizálás. Kérdés, hogy ilyen körülmények között ki fogja megvásárolni az üzletrészt.

Természetesen ha ilyen témával foglalkozunk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a vendéglátás örök kísérô jelenségét, a borravalót. Ebbôl a pincérek, teremfelelôsök csak eltengôdnek valahogy. Viszont a társaság teljes alkalmazottgárdája eddig is csak hatvanszázalékos fizetést kapott, ami gyakorlatilag nem több, mint 600-700 ezer lej. A borravalóból részesülô réteg pedig nagyon vékonyka.

Szokatlan és nehéz

Háromhetes hajsza után mától egyhetes, nyúlfarknyi pihenô jelenti az új szerkezetben mûködô iskolai év elsô szemeszterének végét. A szünidô csak a "köztes" osztályok számára jelent igazi pihenést. A végzôsöknek és tanáraiknak ugyanis a napi többórás felkészítôk ideje lesz, a pedagógusok pedig foghatnak hozzá a második félévi — esetenként igen bonyolult — tervek elkészítéséhez. Vonatkozik ez különösen a tanítókra, akiket idéntôl mélyvízbe dobtak. A teljesen új, jobbára idegen szavakkal jelölt neveléspolitikai kifejezések mellett, a megváltozott oktatási stratégiákkal, az értékelés módosult formájával kellett megbarátkozniok. A diákok számára sem volt könnyû az átállás. A marosvásárhelyi 2-es számú általános iskolában a megszokottaknál zajosabb utolsó tanítási napon arról érdeklôdtünk, hogy mindez hogyan sikerült.

Az újat a gyerekek is nehezebben fogadják el, ezt bizonyítják a kisiskolás Bodoni Esztertôl és Fárr Szabolcstól kapott válaszok, akik szerint jobb volt a régi szerkezet, nem három hét alatt történt az értékelés, és nem volt ennyire nehéz, mint most. A minôsítés helyett pedig jobban kedvelték a jegyeket. Ami a sok szünidôt illeti, a jó tanulónak a vakációban is készülnie kellett, akkor pedig mit ért az egész — vélekedik Eszter.

— Magam és tanítvámnyaim számára jó volt a sok szünidô, pihentebb gyermekekkel dolgoztam, mint régen — vélekedik Bárdosi Ilona tanítónô. Kolléganôje, Szôcs Éva szerint a háromhetes felmérô idôszak azért volt nehéz, mert minden tantárgyból (szám szerint 12) mérnie kellett harmadikos diákjainak teljesítményét. — Ez túl sok, fárasztó a gyerekek számára, akik ebben a korban még nehezen tudnak szintetizálni. A tanítóra kellene bízni: ha úgy látja jónak, még decemberben megkezdje bizonyos tantárgyakból a felmérést. A pedagógus számára nem volt könnyû a tesztlapok elkészítése sem, hisz a teljesítmény- leírókra alapozva, úgy kellett összeállítani a kérdéseket, hogy a válasznak annyi pontja legyen, ahány minôsítés létezik.

— Be kell vallanom, hogy pánikba estem. Ez a három hét egy állandó stresszhelyzet volt számomra — vélekedik Szép Mária tanítónô. Azt hangoztatták, hogy a reform a gyermekek tehermentesítését jelenti, a tanterv szellôsítését, de a második osztályra, ahol tanítok, ez korántsem érvényes. A román tankönyv, amibôl dolgozunk 1972-ben készült, amikor még hatnapos volt a tanítási hét. Lehetne ugyan válogatni, de ábécét tanítunk, s kihagyni egy betût vagy betûcsoportot sem lehet. Ezen sürgôsen változtatni kell. Sok a statisztika, sok a papírmunka, nem tartom reálisnak az értékelést, egy láncsszem, amivel a kimagasló teljesítményt értékelni lehet, hiányzik.

Mindnyájuk véleménye az, s kapcsolódik hozzájuk Lokodi Gyöngyi tanítónô is, hogy elôbb a tantervet kellett volna kidolgozni, s ennek megfelelôen összeállítani a tankönyveket. Mert vannak tantárgyak, ahol a jó könyv logikáját (III.o, tudományok) felborítja a tanterv és fordítva. Az anyanyelv tankönyvekkel elégedetlenek, mind a váradival, mind a csíkival. Hiányolják a tankönyv-ismertetôket, a tanítók számára fontos kézikönyveket, továbbá Bárdosi Ilona szerint, ha ennyi tesztet kell íratni a gyermekekkel, az iskolákban meg kellne teremteni a feltételeket, hogy a kidolgozott tesztlapokat sokszorosítani lehessen.

A tanítók számára hátra van még a szülôknek készülô kiértékelô lapok megírása, amelyben minden tanuló teljesítményét részleteiben is minôsítik minden tantárgyból.

A VIII. osztályos Kazár Izabella szerint nagyon nehéz volt a felmérô idôszak, otthon naponta hat-hét órát kellett tanulnia. És ennyi munka után sem sikerült, olyan általánost elérnie, mint tavaly. Osztálytársai egy részének mindegy volt, mert ôk az ellenkezô végletbe estek.

A két nyolcadik osztályfônöke is szokatlannak érzi az új tanévszerkezetet. Custurov Ildikó magyar szakos tanár szerint ez a felosztás sikeres és jó lesz, ha a diákok megszokják, hogy elsô naptól utolsó napig dolgozni kell. Arra nincs idô, hogy szünidô elôtt és után is néhány napig a vakációs hangulat lengje be az iskolát. Ami a tantárgyát illeti, a kötelezô ismétlés és dolgozatírás mellett a felmérési idôszakban alkalom adódott szabadon választott irodalmi szövegek értelmezésére.

— Fantasztikus megterhelés diáknak, tanárnak egyaránt — vélekedik Keszeg János, kémia-fizika szakos tanár a párhuzamos nyolcadik osztályfônöke. Véleménye szerint az évharmadi dolgozatokat meg kellene íratni a karácsonyi szünidô elôtt, ez fellazítaná kissé a felmérési idôszakot, s a tanárnak is könnyebbé tenné a javítást. A tanév feldarabolását is meg kell szokni, hogy a kikapcsolódás és az újrakezdés zökkenômentes legyen.

A kérdés átfogó elemzése nélkül néhány véleményt rögzítettünk e szokatlan, nehéz idôszakkal zárult félév végén. A második nekifutás talán könnyebb lesz, s a jövô tanévre a reform gyakorlatba ültetése terén szerzett tapasztalatokat figyelembe veszik.

Böki

Sztrovacsek egy péhowardból jött elô. Ilyen a természete, amikor pénzszag van, elôjön. Most éppen apróhirdetést ad fel, de nem a lapokba, nem a tévébe, hanem a...falakra. Van neki egy tipp-topp kis varázscsiribája, amivel, ha beüt, márpedig a big biznisz mindig beüt, dögre szedi magát.

Amikor rákérdezek, ajkához emeli a kezét, titokzatosan körülkémlel. A poént nem fecsegjük el, suttogja. Aztán felvázolja a projektet. — Minden ív után egy ötvenest kaparok be. Ez nem rondaság, hiszen ugyanennyiért árulták a helyeket is, a hajnali sorban, mikor a sztyupid pípöl beverekedte magát a Rekordok Könyvébe.

Nincs a világon még egy ilyen adófizetô náció.

Tehát egy ötvenesért. Ez nem fog öt percig tartani, bár egy rutinos adószaki bekötött szemmel macerolja belé a bjútifult. De az ügyfélnek látnia kell, hogy nájszul megdolgoznak a pénzéért. Ki kell tehát vallatni, hány szobás a lakása, milyen a fal, huszonötös, negyvenötös — vagy dévai, hány lépcsôfokot mond magáénak a hatszázhuszonkilencbôl, mennyi vízvezetéket vállal tiszta lelkiismerettel, a hôerômûnek melyik kazánját preferálja, mikor elveszik a meleget, hány méter vezetékcsövet igényel a vörös csótányoknak és használ-e imaszônyeget a liftbolhák ellen, másrészt pedig az erkélyén szokott-e mérgezési tüneteket produkálni, akár Rómeó, akár Júlia relációjában.

Ezzel aztán kismillió dugig-lakásról kap igen fontos és értékes információt Sztrovacsek. Mert, mielôtt még kiderülne az icipici csinivini, vagyis a PACKAHIVATAL elkezdené a bûbáj levelezést az alanyokkal, ô már meghatározhatatlan idôre és állapotra merült alá a dohánnyal. Melyet, legyünk meggyôzôdve, sokkal hatékonyabban képes befektetni, mint a sztyupid kárvallottak.

Sztrovacsek rejtôbe vonul. Aztán, amikor már a rendôrség sem keresi, mert minek, egymás után jelennek meg a hírek mesterien kirámolt lakásokról.

Ebbôl lehet tudni (helló, vájtagyúak), hogy Sztrovi ismét mûködésbe lépett, ciklikusan, mint a szingapúri csajok vulkánja.

Ha aztán megint megvan a befektetés, ismét elrúgtat péhowardba.

Ja. Hogy mégis-mégis, mi áll abban a grafittis apróhirdetésben? Well, igazán veri szimplö.

"KITÖLTÖK ADÓBEVALLÁSI ÍVEKET. JUTÁNYOS ÁRON. 1632—125."

(A két utolsó szó a Sztrovi másik igazi neve.)

Országos szimpózium a Zamurnál

A múlt évben az országban tíz cukorgyárat magánosítottak. A külföldi befektetôk, mivel a terméket, a cukrot, nem tudják értékesíteni, ez évre nem kötnek szerzôdést a termesztôkkel — hangzott el többek között azon a szimpóziumon, amelyet csütörtökön a Zamur Rt. gyûléstermében tartottak. A rendezvényen jelen volt Xavier Fontin azon franciaországi cég részérôl, amely a marosvásárhelyi cukorgyár részvényeit vásárolta fel, továbbá hazai és külföldi cukorrépavetômag-elôállító, növényvédelmi vegyszereket gyártó cégek képviselôi, megyénkbeli mezôgazdasági társulások, állami egységek küldöttei, egyéni cukorrépa- termesztôk. A rendezvényt dr. Mãnisor Augustin mérnök, a Zamur fômenedzsere nyitotta meg, üdvözölve a jelenlévôket, majd Xavier Fontinnek adta át a szót, aki elmondta, hogy a Zamur is felzárkózott azon cukorgyárak sorába, amelyek nem kötnek, vagy felfüggesztették a szerzôdések kötését a termesztôkkel. Így próbálják felhívni a kormány figyelmét arra, hogy szüntesse meg a cukor vámmentes behozatalát és intézkedjék a hazai cukorrépa-termesztôk védelme érdekében. Xavier Fontin a jelenlévôk tudomására hozta, hogy rövid idôn belül találkozik a mezôgazdasági miniszterrel is ez ügyben.

A vidombáki cukorrépavetômag-elôállító kísérleti és kutató állomást Calboreanu Gheorghe igazgató mutatta be. Megtudhattuk, hogy a drazsé vetômagot teljes egészében angol gépekkel és felszerelésekkel állítják elô. Az általuk elôállított vetômag olcsóbb, mint a külföldi, ám ennek ellenére nincs vásárló, pénzügyi nehézségekkel küszködnek. Dr. Nedelcu Gheorghe az ITC (International Trading Company) külföldi—román vegyes vállalkozást képviselte, dr. Cloþan Ioan pedig a brassói cukorrépa-termesztô és kísérleti állomás igazgatójaként mondta el, hogy az intézmény akut anyagi nehézségekkel küzd. Egy újfajta, betegségekkel szemben ellenálló vetômagot állítottak elô, ám nincs rá kereslet. Dr. Cloþan Ioan a Cukorrépa- termesztôk Országos Szövetségének elnökeként mondotta: a rendezvény célja az volt, hogy a cukorrépa-termesztôk, a feldolgozók együtt, közösen vázolják fel tennivalóikat, ahhoz, hogy a cukorrépa-termesztés, a feldolgozás a mezôgazdaságban nyerje vissza azt a helyét, amely megilleti. Prózaian hangzott kérdése: "Az ország tele van hazai cukorral. A gyárak nem tudják azt értékesíteni, miközben Moldovából naponta vámmentesen érkeznek a cukorszállítmányok. Érthetetlen a hatalom hozzánk való viszonyulása, de bízunk a párbeszéd lehetôségében."

A csütörtöki szimpóziumon a Danisco seed dán cég is bemutatta a Romániában bejegyzett vetômagokat, növényvédô szereit. Dimitriu Mihail a különbözô talajokon használt vetômagvak esetén érvényes technológiákat is bemutatott. Pastor Ioan a Novartis céget képviselte, növényvédelmi elôadását nagy figyelemmel kísérték a jelenlévôk.

A rendezvény utolsó napirendi pontja volt a Cukorrépa-termesztôk Maros Megyei Szövetsége elnökének és vezetôtanácsának megválasztása. Az említett szövetség elnöke Radu Mircea, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság mérnöke, alelnök Chesa Ilie, a meggyesfalvi Agroindustriala elnöke, tagok: Miclãus Liviu, Olteanu Petru, Cocis Alexandru.

Egy tavalyi kormányhatározat értelmében az állam kártalanítja azokat, akiknek 1940-ben az elsô bécsi döntés nyomán a mai bolgár állam tulajdonába kerültek földterületeik, vagy ingatlanjaik.

Megyénkben tizenhat érintett család létezik. Tegnap a helyi kormányhivatalban egy gyûlés keretében felülvizsgálták az elsô öt, kártérítést igénylô család iratcsomóit. Az érintettek által benyújtott, egykori tulajdonukról bizonyságot tevô eredeti dokumentumok elbírálása után az iratcsomókat majd a fôvárosba továbbítják, ahol döntenek a kártérítés mértékérôl.

Telt ház, sok kérdés

A cserealji csütörtök ez évi elsô meghívottja Fodor Imre polgármester volt, aki Marosvásárhely küzdelme egy európai jövôért címmel tartott elôadást, a helyi, zsúfolásig megtelt tanácsteremben. Elôadásának elsô felében Marosvásárhely híres személyiségeirôl beszélt, majd eredményként megemlítette a vízinfrastruktúra korszerûsítéséhez kapott közel nyolc millió dolláros BERD-kölcsönt, melynek felhasználása nyomán elmondható, hogy a 100 ezer lakosú városok közül az országban megyeszékhelyünknek van a legkorszerûbb ivóvízhálózata. Elôrelépésnek tekinthetô a hivatal és a nemkormányzati szervezetek, alapítványok együttmûködése is, ami elôsegítette a civil társadalom, s ezzel együtt az egész társadalom fejlôdését. A továbbiakban hangsúlyozott a hivatalban megvalósított közönségszolgálati iroda jelentôséget is, valamint a kétnyelvû feliratok, elnevezések használatát. A hivatal tervei közé tartozik a fûtôházak és a hálózat cseréjéhez szükséges 130 millió dolláros kölcsön elérése, az infrastruktúra további kiépítése és a kétnyelvûség használatának kiterjesztése.

Az elôadás után a közönség kérdései következtek. Több kérdés hangzott el az építkezési engedély nélkül felépített garázsok helyzetérôl, s a rájuk kirótt büntetések behajtásáról, a Teleki Téka magyar nyelvû feliratának hiányáról, a környékbeli községek bekötésérôl a városi ivóvízhálozatba, valamint a szociális lakások helyzetérôl. Fodor Imre nem biztatta a törvénytelenül felépített garázsok tulajdonosait, mert a törvényeket és tanácsi határozatokat átlépni nem lehet, a Teleki Téka a megyei könyvtárhoz tartozik, így a polgármesteri hivatal nem igényelheti, hogy magyar nyelvû táblát is tüntessenek fel az épületen — hangsúlyozta. Mint elmondta, az Aquaserv vízszolgáltató egység teljesítményének 35 százaléka nincs lefedve, így a környezô községeknek van eladó vize. A szociális lakásokat, mint példásul a szóban forgó Sârguintei utcai nyugdíjas-lakásokat, az állam nem adhatja el az eddigi használóknak, mert szüksége van kiutalandó lakásokra. Jelenleg 480 elfogadott lakáskérés van a hivatalnál, ezekbôl évente 50-60-at tudnak megoldani. A kérdésáradatot Ötvös József lelkipásztor állította meg, aki megköszönte az elôadónak és a résztvevôknek e jelenlétet, s ismertette az elkövetkezô cserealji csütörtökök programját.

205 éve, 1794-ben hunyt el ILLEI JÁNOS író, iskoladráma- szerzô. Az ország sok iskolájában elôadott drámáit latin és magyar nyelven írta. (1725-ben született.)

160 éve, 1839-ben született LIEZEN-MAYER SÁNDOR festô. Romantikus felfogású történelmi kompozíciókat és illusztrációkat készített. (1898-ban halt meg.)

50 éve, 1949-ben hunyt el ANGYAL PÁL jogász, az MTA tagja. A magyar büntetôjog-tudomány kiemelkedô alakja volt, az egyik legtermékenyebb büntetôjogi közíró. (1873-ban született.)

125 éve, 1874-ben született WILLIAM SOMMERSET MAUGHAM angol író. Mûveit fordulatos cselekménybonyolítás, jó megfigyelôképesség jellemzi. (1965-ben hunyt el.)

285 éve, 1714-ben született JEAN-BAPTISTE PIGALLE francia szobrász. Alkotásaiban — népszerû portré és érzelmes zsánerszobrok — a rokokó könnyedsége a klasszicizmus formavilágával ötvözôdik. (1785-ben halt meg.)

120 éve, 1879-ben hunyt el JULIA MARGARET CAMERON angol fotómûvésznô. A XIX. sz. egyik legnagyobb portréfényképésze volt, Darwin, Longfellow, Tennyson stb. megörökítôje. (1815-ben született.)

115 éve, 1884-ben született EDWARD SAPIR amerikai nyelvész. Az észak-amerikai indián nyelveket kutatta, a szociálpszichológia egyik megalapítója volt. (1939-ben halt meg.)

80 éve, 1919-ben hunyt el ADY ENDRE, a XX. sz. egyik legnagyobb költôje. Az Új versek c. kötetével született meg a modern magyar irodalom. Korának egyik meghatározó személyisége volt. Költôi világa nagyon sok érbôl táplálkozott. A magyar politikai újságírásnak is kimagasló alakja volt. (1877-ben született.)

155 éve, 1844-ben született BENCZÚR GYULA festô. A magyar akadémikus festészet kiemelkedô alakja, kora legünnepeltebb mûvésze volt. Történelmi tárgyú képeit a nemzeti érzések inspirálták. (1920-ban halt meg.)

155 éve, 1844-ben született ÚJHÁZI EDE színész, színészpedagógus. Karakter- és jellemszerepek kitûnô alakítója, a Nemzeti Színház tagja volt. (1915-ben halt meg.)

60 éve, 1939-ben hunyt el WILLIAM BUTLER YEATS Nobel-díjas ír költô, író. Az ír nemzeti irodalom újjászületéséért harcoló "kelta reneszánsz mozgalom" egyik vezetôje volt. Mûveit magas fokú zeneiség és látomásos nyelv jellemzi. (1865-ben született.)

100 éve, 1899-ban született PÁGER ANTAL Kossuth-díjas színész. Pályáját táncos-komikusként kezdte, de sokoldalú prózai színészként vált népszerûvé. (1986-ban hunyt el.)

25 éve, 1974-ben hunyt el HERBERT ERNEST BATES angol író. Háborús regényeivel vált világhírûvé. (1905- ben született.)

370 éve, 1629-ben halt meg CARLO MADERNO itáliai építész, a kora barokk jelentôs mestere. Rómában sok templomot épített. (1556-ban született.)

Német buszjegyek

A Marosvásárhelyi Közszállítási Rt.-nél járt a napokban a németországi Schwartzkopf cég igazgatója. Látogatásának célja megtárgyalni az új típusú, húsz biztonsági jeggyel ellátott buszjegyek bevezetésének lehetôségét. Chiorean Emil, az rt. igazgatója arról tájékoztatott, hogy a napokban kapja kézhez a jegyek elôállítási árát és típusát tartalmazó ajánlatot, s elôreláthatóan márciustól kerülnek forgalomba a jegyek.

Itt az influenzajárvány

A Közegészégügyi Felügyelôség fôorvosa, Márialaki Ella tájékoztatott, hogy múlt hét végén Dicsôszentmártonból és Segesvárról az átlagosnál több influenzásmegbetegedést jelentettek. A hét folyamán a két marosvásárhelyi fertôzô betegségek klinikájára is több beteget utaltak be, fôleg katonákat. A járvány megelôzéséért a fôorvosnô felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy kerüljék a tömeget, vitaminokkal erôsítsék a szervezet ellenállóképességét és ha lehetôség van rá, adassák be az influenza elleni védôoltást.

Nincs kereslet

Az influenzajárványra való tekintettel a marosvásárhelyi gyógyszerlerakat, az Aesculap igazgatója közölte, hogy jelenleg csak 10 fiola influenza elleni oltóanyaggal rendelkeznek. A szert azért nem szerezték be nagyobb mennyiségben, mert tavaly raktáron maradt egy nagyobb szállítmány a szavatossági idô lejárta miatt. A gyógyszerlerakat tehát azért nem rendelt a gyártóktól, mert a gyógyszertárak nem igényelték az oltásanyagot. Egy külföldi Influvac fiola ára 72 ezer lejbe kerül.

Továbbra is gyûjtenek

A Családok és Nagycsaládosok Országos Egyesületének marosvásárhelyi szervezete továbbra is várja az adományokat a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére. A segélyeket, elsôsorban tartós élelmiszereket hétfôn, kedden és szerdán délelôtt fogadnak el az 1918. December 1. út 30. szám alatti épületben.

Farsangolás Üvegcsûrön

Üvegcsûrön február 13-án este 7 órától farsangi mulatságot szervez a falu közössége valamint a Családok és Nagycsaládosok Egyesülete. A népi hagyományokat felelevenítô rendezvényre meghívják a faluból elszármazottakat, valamint a kendi, nyárádszeredai és marosvásárhelyi családegyesület tagjait is.

Áramszünet

Január 26-án 7 és 17 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen, a Szabadi úton, a Berefalvi utcától a Szabadi út végéig és a Szentanna utcában. Ugyancsak 26-án 9 és 11 óra között nem lesz villany a Gh. Marinescu utca 47-51. szám közötti szakaszán, a 66. szám alatt, a December 22. úton a 44-152. szám között, a Tolsztoj, az Orgona, Eper, Homoród, Dumbravei és Prahova utcában.

Mûsorváltozás

A Marosvásárhelyi Rádió szombati magyar nyelvû adásában mûsorváltozás lesz, közölte a szerkesztô. A Társalgóban Bajor Andorra emlékeznek. Ezt követôen összeállítás hangzik el a Magyar Kultúra Napja alkalmából, majd Spielmann Mihály történésszel, a Teleki Téka könyvtárosával és dr. Hollanda Dénes egyetemi tanárral hangzik el beszélgetés.

Piaci árak

A marosvásárhelyi nagypiacon pénteken a következô árakon keltek el a termények: fehérliszt 3500, kukoricaliszt 2500, burgonya 3000, szárazpaszuly 6000, spenót 12.000, saláta 8000, sárgarépa 3500- 4000, petrezselyem, zeller 10.000, retek 3000, karalábé 4000, telemea túró 24.000, tejföl 15.000, méz 21.000 lej kilogrammonként. A tojás darabja 1000 lej, a tej litere 3500 lej.

Tetten ért betörôk

Betöréses lopás bûntettének vádjával vették ôrizetbe a 23 éves dicsôszentmártoni M. Tibort, a 15 éves egrestôi C. Franciscot és az ugyancsak egrestôi illetôségû M. Gyulát, akik — a rendôrségi értesítés szerint — január 20-ról 21-re virradó éjszaka betörtek egy dicsôszentmártoni élelmiszerboltba, ahonnan 2,6 millió lej értékû árut próbáltak elvinni. Az üzletbôl azonban nem sikerült távozniuk, csuklójukon kattant a bilincs.

Gyalogost gázolt

Szabályszerûen, a gyalogátjárón kelt át a segesvári Malom utcán a 73 éves helybeli C. Stefan, akit MS-02258 forgalmú személygépkocsijával a 46 éves vásárhelyi B. Tibor gázolt el. A csütörtökön reggel történt balesetben a gyalogos súlyosan megsérült.

Elmarad a dicsôszentmártoni ünnepség

Dicsôszentmárton municípiummá avatásának mára meghirdetett ünnepsége az országban uralkodó zûrzavaros helyzetre való tekintettel elmarad. A város polgármesterének tájékoztatása szerint a rendezezvényt mához egy hét, jövô szombaton tartják meg.

Internet-oldal és kiállítás

Dr. Ardeshir Vahidi, a marosvásárhelyi utcagyerekek ügyét felvállaló orvos a helyi Netsoft cég segítségével internet- oldalt nyit annak érdekében, hogy ezáltal belföldi és külföldi támogatókat toborozzanak. Az internet-oldal hivatalos megnyitására ma délelôtt 11 órakor kerül sor. Ugyanebben az idôpontban nyitják meg Mihai Eminescu születésének 149. évfordulójára, valamint a vallások nemzetközi napja alkalmából szervezett kiállítást is. A rendezvény színhelye az Unirea kiállítóterem, Forradalom utca 9. szám.

Már hírül adtuk, hogy január végén rendhagyó bemutatót tart az ötvenéves marosvásárhelyi bábszínház magyar tagozata. Az Ariel készülô produkciójáról, Az híres D. Faustus János históriája címû elôadásról Antal Pál rendezôt kérdeztük.

— Ez az év nemcsak a bábszínháznak, hanem önnek is fontos évforduló, hiszen az alapítók közt tarthatjuk számon. Az idei vállalkozásaik valóban ehhez a jubileumhoz mérhetôk. Már egymaga az, hogy Faust egy rendkívüli erôpróbát sugall. Ön a szöveget s a rendezést is magára vállalta.

— Igen. Ez egy nagyon régi terv, legalább 25 éve dédelgetem magamban. Elsôsorban abból indultam ki, hogy a Faust a legelterjedtebb bábjáték volt a XV. században. Goethe a Faustot elôször bábszínpadon látta, s ez késztethette arra, hogy késôbb aztán megírja élete nagy mûvét.

— Vajon miért játszották bábszínpadon? Ott eleve könnyebb az átváltozás?

— Egész egyszerûen arról lehet szó, hogy a bábszínház egy színpadi mûfaj, a bábjáték eredetileg, mint minden a világon, a felnôttekhez szólt. Amirôl tudunk, az az, hogy az 1500-as években Frankfurt am Mainban lejegyeztek egy elôadást, a címe Faustus doktor históriája.

— Gothétôl annyira filozofikus töltetûnek tartják ezt a témát, hogy szinte hihetetlennek tûnik, hogy vásári bábjátékként volt olyan népszerû.

— Igen. Rendkívül alkalmas téma volt bábszínpadra, az például, hogy az ördög megjelenik, a Faust pedig eladja a lelkét. A Spiers-féle népkönyvbôl tudjuk, hogy a Faust-história olyan kalandok sora, amelyek a Goethe mûvében nincsenek benne: utazás a világûrbe, utazás a pokolba. Az ilyesmik igen tág teret biztosítottak egy fantáziadús emberek, hogy mindezt színpadon megelevenítse. Léteznek olyan feljegyzések, miszerint ezt az elsô szöveget, mesét egy kálvinista hitoktató állította volna össze, aki nagy ellenfele volt Luther Mártonnak. Ilyen vallási jellege is volt az elsô elôadásnak.

— Ma viszont a felnôttek többet, mást várnak egy ilyen bábszínházi elôadástól, mint ami a XVI-XVIII. században volt.

— Ez így van. A téma különösen elterjedt a cseh—morva vidéken, számtalan változatát ismerték. Errôl a vidékrôl került el Magyarországra, ahol volt egy Heintes nevû híres bábos család, annak az elôadását jegyezték le, az a szöveg található meg ma a Széchenyi könyvtárban. Ez úgymond relikviája a magyar színpadi mûveknek.

— S ön milyen szöveggel dolgozik?

— Abból indultam ki, hogy tudtam, sok vásári Faust-komédia létezik, ezeket próbáltam felhajtani. Sikerült is ilyen cseh—morva játékokat találnom, ehhez persze még hozzáolvastam sok mindent pl. a Spiers-féle népkönyvet, a Marlowe-féle Faustust és Gothének mind a két Faustját. Ezek érlelték meg bennem azt a képet, amit megpróbáltam megvalósítani a bábszínpadon.

— Nyilván arra is alapozott, hogy aki eljön az elôadásra, az ismeri a témát.

— Igen.

— S akkor mi a bábos kihívás?

— A bábos kihívás az, hogy az ember a bábuk között is létezik. A Faustot egy másik dimenzióba is elviszem, átváltozik bábuvá, és ez a Faust megy el egy más szférába, hogy megismerje a Mefisztó világát. Majd Mefisztó továbbviszi, hogy találkozzák a gazdagság örömeivel, ez mind nem elégíti ki, továbbmegy. Keresi a megismerést, a tudást, a világûrben a bolygókkal, csillagokkal ismerkedik meg, a Földdel, s végül hazatér. Akkor jön rá, hogy hátha egy asszony, a család békéje hoz neki enyhülést, megnyugvást. Tudni kell, hogy a Faust-figura a reneszánsz ember mintaképe, nyughatatlan, a megismerés vágya hajtja, meg akarja változtatni a világot. Tulajdonképpen ezek a fausti emberek vitték elôbbre az egész egyetemes emberi kultúrát, ez a töretlen tudásvágy volt a hajtómotor, amelyet még a boldogságuk árán is ki akartak elégíteni.

— Ez a darab a díszlettervezô és zeneszerzô fantáziáját is szárnyaltathatja.

— Meg vagyok gyôzôdve, hogy Haller József most is, mint az elmúlt sok évtizedben, valóban alkotótársam volt, ráérzett arra, amit csinálni akartam. A vásári hangulatot megôriztük, de nem akartuk kilúgozni azt a goethei gondolatot, hogy egy keresô, kutató tudósnak soha sem jöhet be az a pillanat, amikor azt mondja, hogy "szép vagy, pillanat, oh, maradj!", és elviheti az ördög.

— A zene eredeti?

— Hentz Józseffel írattunk zenét, olyant, ami az elôadást úgymond szolgálná, ô jó zenész, gondolom, ráérzett szándékunkra.

— Van-e olyan szinten a társulat, hogy meg tudja valósítani az ön elképzeléseit?

— A pitének az a próbája, hogy eszik vagy nem eszik. Majd meglátjuk.

— Még valami. Önök egy hagyományt akarnak újjáéleszteni: felnôtteknek játszanak és este. Úgy gondolja, hogy sikerül a megcélzott közönséget ide hozni?

— Színházunk megalapításának pillanatától játszott felnôtt-darabokat. Én 50 éve vagyok itt, a legelsô elôadást már felnôtteknek csináltuk. Utána jöttek az operettek, majd az '51-es évben volt a Moliere-sorozatunk, amikor fellépett nálunk Csorba András, Tanay Bella és más nagy mûvészek. Színházunk egész történetében felbukkant egy-egy felnôtt-elôadás. Volt olyan periódus, amikor sorba álltak a jegyekért, aztán volt idô, amikor elôadásaink sikerrel mentek Indiában, Franciaországban, Magyarországon. Csak éppen itt nem jött be a közönség.

— Talán bejön most.

— Nem vagyok meggyôzôdve. De ez nem jelenti azt, hogy mi ezt ne csináljuk. Ez egy erôpróba a színháznak, egy lehetôség a színháznak hírnevének öregbítésére. Csak ilyen elôadásokkal lehet egy-egy nemzetközi találkozón, vetélkedôn megjelenni, és felfigyeltetni a színházunkra nemzetközi vonalon. Az Óh, Romeó, óh Júlia itt Vásárhelyen elég érdektelenül zajlott, elvittük Craiovára meghívásra, egy Shakespeare-fesztiválra, ahol drámai elôadásokat játszottak, az egyetlen bábszínház voltunk, és 30 éve nem volt olyan sajtóvisszhangja az elôadásunknak, mint amit ez az elôadás keltett. Reméljük, hogy ezzel a produkciónkkal most itthon is nagyobb szerencsénk lesz, s kellôképpen értékelni fogják erôfeszítéseinket.

A cím láttán sokan Áprily Lajos idôskori verskötetére gondolhatnak és Szentgyörgypusztára, ahol önkéntes magányába elvonultan közel negyed évszázadon át képzeletben mindegyre szeretett szülôföldjén idôzhetett, s Parajd, Enyed, Kolozsvár környékén érezhette magát a költô. Most azonban kölcsönzés a fenti metafora, az erdélyi vonzalmairól, ügyeink hûséges felvállalásáról jól ismert Ablonczz László új kötetének fedôlapján olvasható, alatta Jékely Zoltán képe, az ô életében is meghatározó szerepet játszott a völgy. Az össznemzeti gondokat mindig magáénak érzô író, publicista, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója Áprily megidézésével indítja szellemutakra kalandozó barangolásait, melyeket egy éven keresztül a Reformátusok Lapjában adott közre hónapról hónapra. Ehhez a naptári idôrendhez igazodott egész oldalas eszmefuttatásaiban, de nem köthették idôkorlátok, földrajzi távolságok, ide-oda tologatott országhatárok, képzettársításai, személyes és olvasmányélményei szellemi rokonságok, magatartásbeli azonosságok alapján rajzolnak a könyv olvasói elé egy olyan arcképcsarnokot, amely az esszék szerzôjét is jellemzi, egyéni tehát, de általános érvényûnek is tekinthetô, bárki elismeréssel, példát merítve nézhet fel portréira.

A kötetet, melyben a fejezetek végén Gy. Szabó Béla Hónapok címû metszetsorozatának megfelelô darabja látható, Sütô András ajánlja a közönség figyelmébe. Sorait érdemes hiánytalanul átemelnünk a könyv hátlapjáról a Múzsa oldalaira.

Az idôs mesterek még közöttünk vannak, bár gyakorta megfeledkezünk róluk. Már a megyei tárlatok is kezdenek kimaradni, pedig azokon egy-két munkájukkal olykor még találkozhatunk. Barabás István bársonyos pasztelljeit, tónusgazdag olajképeit is elég rég nem láthattuk kiállítva, noha évtizedekig elképzelhetetlen volt közös kiállítás Marosvásárhelyen az ô jelenléte nélkül. Dolgozik-e, vesz-e ecsetet, krétát a kezébe mostanában? A közvetlen hozzátartozóin kívül kevesen tudnák megmondani. Hírlik, hogy megcsappant az alkotókedve, betegeskedik. Örülnénk, ha nem így lenne, az idô, a kor azonban nem az embereknek kedvez, még ha túl is buzogna bennük az energia, az életöröm. Lehet tehát, hogy tényleg ritkán fest. Kívánjuk, hogy találja meg régi önmagát, és merüljön el ismét a színek, az alkotás bûvöletébe. Hátha a születésnapi jókívánságnak lesz némi foganatja!

Barabás István a napokban töltötte 85. esztendejét. Magam mostanság is többször hallottam róla. Egykori mûvészetis tanítványai idézték fel rokonszenves tanári egyéniségét, példamutató festôi attitûdjét, miközben mûtermi látogatáson önmaguk pályájáról beszéltek. Jó tudnia a Mesternek, hogy negyedszázada nyugdíjas ugyan, mégis nemzedékek sora vallja ma is, hogy maradandó nyomot hagyott bennük, jelentôs hozzájárulása volt mûvészi fejlôdésükhöz. A mûvészetkedvelôk erre talán nemigen gondolnak, de aki a falu, a természet bukolikus megörökítésének, felvillantatásának híve, az nem felejtheti B. I. vásznait, lelki melegségét, humanizmusát sugárzó, egyéni hangú képeit. Szerencsére számos otthonba jutott belôlük itthon és szerte a világba szóródott magyarok lakásaiba is. Hisszük, hogy újabbak is születnek még alkotómûhelyében.