|
LI. évfolyam 14. (14067) |
1999. január 19. kedd |
Rendkívül feszült helyzet alakult ki hétfôn reggel a Zsil völgyében, ahol a bányászok úgy döntöttek, hogy folytatják sztrájkjukat és megindulnak Bukarestbe, ha nem kapnak azonnal választ követeléseikre. A Zsil-völgyi bányavidék központja, Petrozsény és az ország többi része között vasárnap éjfél óta szünetel a közúti és a vasúti közlekedés.
A Zsil-völgyi bányászszakszervezetek vasárnapi rendkívüli tanácskozásán úgy határoztak, hogy már csak a bérek 35 százalékos emelését és a veszteséges bányák bezárásának leállítását követelik. Ennek elfogadására hétfô reggelig szabtak ultimátumot.
Nem sokkal késôbb Traian Bãsescu közlekedési miniszter rendelettel leállíttatta a vasúti és a közúti közlekedést Petrozsény és az ország többi része között. A helyi vonatjáratokat törölték, a városon áthaladó távolsági és nemzetközi vonatokat pedig elterelô pályára irányították.
A Zsil-völgyi bányászok harcias vezére, Miron Cozma a közlekedés betiltását hasztalan megfélemlítésnek nevezte, mondván: a bányászok készek arra is, hogy akár gyalog tegyék meg a Petrozsényt Bukaresttôl elválasztó mintegy 350 kilométernyi távolságot.
Hétfôn reggel, a kormánynak szabott ultimátum lejártakor, mintegy 4 ezer bányász gyûlt össze a bányavállalat petrozsényi székháza elôtt. A tömeg úgy határozott, hogy folytatja az immár harmadik hetébe lépô munkabeszüntetést, és elindulnak Bukarestbe, ha nem kapnak azonnal választ követeléseikre.
Radu Berceanu ipari miniszter Bukarestben bejelentette, hogy faxon, illetve a sajtón keresztül hamarosan megküldi válaszát. Az ipari miniszter korábban lényegében elutasította a két követelést.
Gavril Dejeu belügyminiszter a legjelentôsebb kormánypárt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) szokásos hétfôi sajtóértekezletén leszögezte: Miron Cozmával nem lehet tárgyalni, egyúttal a többi szakszervezeti vezetôt megfontoltságra kérte. Mint mondta, a Zsil völgyében drámai helyzet alakult ki, s ezért teljes egészében Miron Cozma a felelôs.
Remus Opris, a PNTCD alelnöki rangban lévô szóvivôje a sajtóértekezleten arra hívta fel a figyelmet, hogy a Zsil-völgyi sztrájkot a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) és a Nagy Románia Párt (PRM) manipulálja Miron Cozma személyén keresztül saját politikai céljainak érdekében.
Hétfôn délben a mintegy tízezer bányász tiltakozó menetben elindult a Zsil-völgyi Petrozsénybôl a fôváros, Bukarest irányába. A bányászok azt követôen kerekedtek fel, hogy Radu Berceanu ipari miniszter hivatalosan is elutasította legutóbbi két követelésüket.
A bányászok zászlókat, feliratokat vittek, s kormányellenes jelszavakat kiabáltak. A menetoszlop elôtt egy nehéz teherautó haladt, hogy azzal törjék át a városból kivezetô úton felállított akadályokat. A tiltakozókat nem Miron Cozma, hanem egy másik bányászvezér, Romeo Beja vezeti.
Radu Berceanu ipari miniszter hivatalos közleményben tudatta a bányászszakszervezetekkel, hogy elfogadhatatlan a sztrájkolók legutóbbi két követelése. A miniszter leszögezte, hogy a kormány nem adja fel a bányászat átalakítására kidolgozott programját. A 35 százalékos fizetésemelést illetôen pedig Berceanu közölte, hogy nemcsak erre nincs pénz, hanem a bányászok a munkabeszüntetés idejére egyetlen lejt sem kapnak. A kiesô béreket a bányászszakszervezetnek kell saját alapjából kifizetnie.
A kormánykoalíciót alkotó pártok vezetôi hétfôn délelôtt a miniszterelnöki hivatalban megbeszélést folytattak az ipari és a közlekedési miniszterrel a Zsil- völgyében kialakult helyzetrôl. A találkozó után Ion Diaconescu, a legerôsebb kormánypárt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetôje azzal a felhívással fordult a bányászokhoz, hogy szüntessék be ezt az értelmetlen sztrájkot. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az RMDSZ támogatásáról biztosította a kormányt és azt a reményét fejezte ki, hogy a helyzet nem fog elfajulni.
A találkozóról kiadott hivatalos közleményben a koalíciós pártvezetôk azt kérték, hogy a bányászok vessenek véget a törvénytelen sztrájknak, amely rendkívül súlyos következményekkel jár a Zsil-völgyre és az egész román bányaiparra nézve. A közlemény felszólította a bányászokat, hogy ne kövessék azt a vezetôt (Miron Cozmát), aki csak saját személyes érdekeinek és bizonyos politikai céloknak megfelelôen cselekszik.
A fôváros vezetése hétfôn ismételten közölte a Zsil-völgyi bányászszakszervezetekkel, hogy Bukarestben semmiféle bányászfelvonulást nem engedélyeznek. Viorel Lis fôpolgármester a tilalmat azért rendelte el, mert a fôvárosi rendôrkapitányság megítélése szerint semmilyen biztosíték nincs arra, hogy egy esetleges bányásztüntetés békés keretek között maradna.
A szônyeg alá söpört szemét rendszerint a legkellemetlenebb pillanatokban bukkan elô. S minél több van belôle, annál sûrûbben. Innen lehet az eredete a közhiedelemnek, hogy csôstôl jön a baj. Nem üres beszéd.
Nem tudom, hogy kormányéknál az idézett mondás milyen változata járja, de a hatalmi komfort nem lehet túl kényelmes mostanság, mert alaposan meggyûlt a bajuk. Hanem a szeméttôl megkímélhették volna magukat, s a társadalmat. A gazdasági reform legnehezebbjéhez érkezve éppen a C.V. Tudor és Miron Cozma fôszereplése nem hiányzott. Ám nem hiányozhatott, és a politikai osztály megérdemelt büntetése az, ami mostanság végbemegy a politikai, gazdasági, szociális történések körítéseként. Büntetés azért a gerinctelen képmutatásért, amivel a két említett gátlástalan garázdálkodása fölött éveken át szemet hunytak. Mert tény, hagyták, hogy az elôbbi folyamatosan fertôzze a közéletet, az utóbbi pedig a társadalom legprimitívebb indulataival manipulálva rombolja folyamatosan a jogállam intézményeinek hitelét.
Hallgatom a két hírhedt figura megnyilvánulásai kapcsán politikusok szájából elhangzó érveket, s beletörôdéssel állapíthatom meg: semmit sem tanultak az elmúlt években. Nyoma sincs annak, hogy felismernék: a C.V. Tudor és a Miron Cozma jelenségek léte és folyamatos túlélése az egész társadalom, de elsôsorban a mai és tegnapi teljes vezetô garnitúra erkölcsi állapotát minôsíti. Bô lére eresztve magyarázzák, hogy a két nevezett miért is teszi, amit tesz. Hogy mindkettôt perek sokasága fenyegeti, s minél nagyobb port felverve maguk körül próbálnak meg egérutat nyerni. Miron Cozma a legközönségesebb populista demagógiával vezeti félre a tényleg kilátástalan jövô elébe nézô Zsil- völgyi bányászokat, hogy továbbra is legyen, akiknek háta mögé bújva kiélhesse vezéri ambícióit.
C.V. Tudort nem annyira végletes személyes helyzete, mint a mögötte állók, körülötte csoportosulók érdekei mozgatják, nem szûnô provokatív fellépésre biztatva. Ez nem is nehéz. Személyi ambíciói, beteges exhibicionizmusa predesztinálják arra a szerepre, amelyet a visszarendezôdés kilenc esztendô után is jelenlévô hívei kiosztottak számára, bízva a gazdasági helyzet miatt közvélemény-kutatásokkal is igazolódni látszó romló közhangulatban. Tükrözve azt a tényt, hogy még mindig jelentôsnek mondható azoknak a száma, akiknek a tudatában a múlt még mindig választható alternatívaként él. Ezt céllá, ideológiává ötvözve, egyetlen alkalmas eszközhöz, a rombolásához folyamodhatnak. Minden ténykedésük az állam intézményeibe vetett bizalom megingatása, a kedvezô változás reményének folyamatos fertôzése az olcsó demagógia egész kelléktárát bevetve. A Miron Cozma sugallatára megfogalmazott aberráns követelésekbôl elsô pillantásra kitetszik, hogy nem alkura, megegyezésre szánt józan érvekkel védhetô ajánlatok. Az egyértelmû visszautasításra költötte a vezér és talpnyalóinak köre. C.V. Tudor elnökellenes hatásvadász vádjai az iméntivel egy tôrôl fakadnak és azonos irányba mutatnak.
Mindarról azonban, ami történik nem az utóbbi hetek botránykrónikájának két fôszereplôje tehet. S ha a helyzet kulcsát keressük, nem amazok indítékait kell szemügyre vennünk, hanem azokat a körülményeket, amelyek megtörténtüket egyáltalán lehetôvé teszik.
Nem Miron Cozma és nem C.V. Tudor a felelôs azért, hogy a tényleges rendszerváltás sem 1990-ben, sem késôbb, de még 1996 után sem következett be. A két botrányhôs azoknak a mulasztásából él, támad fel újra és újra, akik demokráciát, jogállamiságot, privatizációt mímelve teremtettek lehetôséget, nemegyszer pedig alkalmat is a restaurációs szándékok megnyilvánulására. Egyszerûen azzal, hogy máig sem érvényesítették a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. S ez, akárcsak a szônyeg alá söpört szemét és vele együtt Miron Cozma meg C.V. Tudor, kritikus helyzetben ütközik ki. Egyik-másik politikus ma az igazságszolgáltatást okolja amiatt, hogy a két figura szabadon garázdálkodhat. Ami igaz! De ugyanúgy igaz, hogy alkalomadtán Miron Cozma és C.V. Tudor védelmére kelt politikusok adtak sorozatosan "impulzust" az igazságszolgáltatás szerveinek, hogy mikor melyikkel bánjanak kesztyûs kézzel. A mentelmi jog megvonása körüli groteszk színjáték szintén azt üzeni, hogy lehet, és ha indokolt, tudják is korlátozni, az igazságszolgáltatás mûködését. S az elvtelenség légkörében kinek nem nyilvánvaló, hogy fontosabb az egyéni karrier, mint a jogállamiság elvei?
A végrehajtó hatalom beavatkozási reflexei is mûködésbe léptek, valahányszor a "helyzet" úgy kívánta. Minden relatív! — áradt a napi üzenet a társadalom felé, felborítva minden öntörvényû mûködésre irányuló folyamatot. Az elnök meg — szegény — ott áll valahol a felhôk fölött a naiv tehetetlenség megtestesüléseként, idôrôl-idôre közhelyeket kinyilatkoztatva, amelyek valójában senkit sem érdekelnek. Ki törôdik egy olyan elnökkel, akire saját pártja is csak hellyel-közzel hallgat. Meglehet, nincs is amire odafigyelni. Legfeljebb a tekintély látszatával bíró díszpintynek jó. Ennek a látszatnak a megmentésén fáradozik a politikusok többsége, pártállástól függô szereposztásban. Talán ez lesz a C.V. Tudor veszte. Mert abban nem hiszek, hogy az érdekeik után loholó pártok komolyan fontolóra veszik a relatív demokrácia reális demokráciává változtatásának gondolatát. S minden megy tovább a maga medrében. Ahol nem csak az igazság, hanem az elvek is relatívak.
U.i. Ha C.V. Tudort kibillentik szerepébôl, ott van mögötte tartaléknak Gh. Funar, s élhet tovább a "szalonképes" Nagy Románia Párt!
Miron Cozma elvérzésre ítéltetett, mert elfelejtette, hogy sarokba szorított vadra nem szabad rátámadni. Márpedig a kormány sarokba szorítva harcol a túlélésért. Harapni fog!
Szombaton befejezôdött a Clinton-ügy szenátusi tárgyalásán a vád érveinek 24 munkaórát igénybe vevô (három napra elosztott) részletes elôterjesztése. Tekintettel arra, hogy Martin Luther King január 18-ra esô születésnapja Amerikában munkaszüneti nap, keddtôl csütörtökig fejthetik ki álláspontjukat a védelem képviselôi.
A képviselôház által a szenátushoz benyújtott vádirat azzal vádolja Bill Clinton elnököt, hogy — Monica Lewinsky volt fehér házi gyakornoknôvel folytatott viszonyának leplezési kísérletei során - elkövette a hamis tanúzás, valamint az igazságszolgáltatás akadályozása bûncselekményt, és ezzel méltatlanná vált az elnöki hivatal ellátására. A szenátus — ahol az ellenzéki republikánusok 55-45 arányú többségben vannak — 67 szenátor egyetértésével távolíthatja el hivatalából Clintont.
A tervek szerint kedden 21 órakor, vagyis annak a napnak az estéjén, amelyen a Fehér Ház jogászai megkezdik szónoklataikat a szenátus üléstermében, azt igyekezvén bizonyítani, hogy az elnök terhére róható cselekmények nem indokolják a leváltást, Clinton a kongresszus két háza — és a tévékamerák — elôtt elmondja a szokásos év eleji beszámolót az Unió helyzetérôl. Az elôzetesen kiszivárogtatott értesülések arról szólnak, hogy az elnök a beszédben igyekszik majd kidomborítani a társadalombiztosítás átfogó reformját célzó elképzeléseit.
A vád érveinek háromnapos kifejtése nem hozott elô olyan új ténybeli elemeket, amelyek fordulatot eredményezhetnek az ügyben. A vád nevében fellépô képviselôházi megbízottak többé vagy kevésbé hatásos és meggyôzô, az erkölcsi megfontolásokat elôtérbe állító, jogászi szakszerûség tekintetében meglehetôsen eltérô színvonalú beszédekkel igyekeztek meggyôzni az esetleges kétkedôket arról, hogy Clinton tudatosan akadályozta az igazság kiderítését, bizonyíthatóan megvalósította a terhére rótt bûncselekmények tényállási elemeit, és hogy méltatlan az elnöki székre az, aki a legfôbb végrehajtói poszton ennyire semmibe veszi az amerikai jogállamiság követelményeit.
A mától csütörtökig terjedô idôszaktól sem vár senki újabb szenzációs tényeket: minden bizonnyal azokat az érveket igyekeznek majd csokorba szedni a Fehér Ház jogászai, amelyek azt támasztják alá, hogy a rendkívüli eljárással történô leváltás lehetôségét az alkotmányozó atyák nem olyan esetek elbírálására szánták, mikor egy házasságtörés leplezési kísérletének hazugságlavináját kell megtorolni, hanem az olyan esetekre, amikor az elnök — túlhatalomra törekedve, felborítva a hatalmi ágak egyensúlyát — veszélyt jelent az alkotmányos rend alapjaira nézve.
Végsô soron a szenátorok politikai döntése lesz annak a látszólag jogi kérdésnek a megítélése, hogy Clinton cselekedetei beletartoznak-e az alkotmányos jogszabályokban a hazaárulás és a vesztegetés mellett említett "egyéb súlyos bûncselekmények és vétségek" azon kategóriájába, amely "hivatalvesztésért kiált".
Az utóbbi napok szenátusi hangulatának alakulását közvetlen közelrôl figyelemmel kísérô szakértôk meglátása szerint csökken a szenátorok körében az a kétpárti együttmûködési hajlam, amelynek a jegyében például sikerült kialakítani az eljárásrendet. Igaz, a létrejött kompromisszum valójában csak elnapolta a lényegi nézetütközést: az érvkészletek kölcsönös elôterjesztése után következik annak eldöntése, hogy szükség van-e tanúk meghallgatására.
A republikánusok jelentôs része újabb vallomástételre akarja beidéztetni Clintont is — nem is beszélve Lewinskyról, illetve az elnök környezetének tagjairól. A Fehér Ház viszont — a demokrata szenátorok támogatása mellett — el szeretné kerülni, hogy újabb "érzékletes és képszerû" tanúvallomások hangozzanak el a történtekrôl. A republikánus szenátusi többség miatt feltételezhetô, hogy a tanúbeidézéseket nem lehet elkerülni — erre az esetre viszont a védelem is szeretne keresztkérdéseket feltenni számos személynek, köztük Kenneth Starr független ügyésznek.
Marosvásárhelyen elkezdték összegyûjteni az ôsszel lehullt faleveleket, a parkokban felgyûlt avart. A városi kertészet magyarázata szerint erre azért kerül most sor, mert a tél elején nagyon hamar beköszöntött a hideg, minden megfagyott, és a hômérséklet csak most érte el azt a fokot, hogy nekifoghassanak.
Ugyanakkor egy füst alatt a parkokat, zöldövezeteket is kitakarítják.
Tavaly áprilisban, amikor hivatalosan is a tisztaság hónapját "ültük", a polgármesteri hivatal rendezett egy sajtótájékozatót, amelyen beszámolt az egyhavi kampány céljairól és tervezett eredményeirôl. Akkori kérdésünkre válaszolva Muresan Gheorghe kertészetvezetô azt mondta, hogy a parkokban kétnaponként gyûjtik össze a papír- és egyéb jellegû hulladékokat, heti egy alkalommal pedig gereblyéznek is.
Utólagos megfigyeléseink nem ezt igazolják. Többször észrevételeztük, és ezt a város lakói is sokszor jelezték, hogy a parkokat nem tartják úgy rendben, ahogyan kellene, hogy a zöldövezetek gondozatlan képe elsôsorban az illetékesek hanyag hozzáállásával magyarázható.
Tegnap tizennégy dolgozót vezényeltek ki, hogy a Kövesdombon összegereblyézzék az ôsz folyamán lehullott faleveleket, ezzel együtt pedig a szemetet is összegyûjtötték. De mehettek volna például abba a parkba, amely a Bodoni utca és a Dózsa György utca találkozásánál van, vagy akármelyikbe: a kép mindenhol lehangoló.
Az elégtelen bizonyítványt könnyû megmagyarázni; kifogások mindig is voltak. De engedtessék meg: az elsô fagy óta közel két hónap telt már el; igaz lenne, hogy azóta nem volt egy nap, amikor ezt a munkát el lehetett volna végezni?
Valaki meg is jegyezte: tavaszi "nagytakarítás".
Jó, hogy két hónapig néztük a szemetet. Elvégre fagyott.
Év végéig a bérek vásárlóerejének megkettôzését kérik a szakszervezetek
"Olyan mélyre süllyedtünk, hogy ennél lennebb már aligha lehetnénk. Az ország vezetôi szerint az egyetlen megoldás, hogy felszámolják a vállalatokat. Kevés dolgozó maradt meg régi állásában, ezt a keveset is nagyon rosszul fizetik. Mindannyian érezzük a gazdasági káosz hatásait."Többek között ez olvasható abban a közleményben, amelyet az RSZSZOSZ- Frãtia szakszervezeti szövetség vezetôi írtak alá, és amelyben határozott lépésekre szólítják fel az alapszervezeteket.
A szövetség terveit tegnapi sajtótájékoztatóján Gheorghe Abodi, a Szabad Szakszervezetek Megyei Szövetségének ügyvezetô elnöke ismertette. Megtudtuk: Bukarestben 19 tagú sztrájkbizottság alakult, amelynek vezetôje Pavel Todoran, a szakszervezeti szövetség elnöke. A megyei szövetségek feladatul kapták, hogy megkérdezzék a vállalatok dolgozóit, mennyire érzik nehéznek és kilátástalannak helyzetüket, és mit javasolnak a helyzet megoldására. A vállalati szervezetek referendumot szerveznek, amelyen részt vehet minden alkalmazott, függetlenül attól, hogy a szakszervezetnek tagja-e vagy sem.
Lapunk érdeklôdésére Gheorghe Abodi kifejtette: megyeszinten kb. 70.000 embert kívánnak megkérdezni, s 107 szervezetet vonnak be az akcióba. A válaszok függvényében dolgozzák ki további lépéseiket. Amennyiben az embereknek több mint 51%-a szavaz az általános sztrájkra, ezt az utat választják követeléseik nyomatékosítására. Az ügyvezetô elnök ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az általa képviselt szakszervezeti szövetség az utóbbi két évben nem akadályozta a kormányzat munkáját, de most már annyira romlott a munkavállalók helyzete, hogy további engedményeket nem tehetnek. Amennyiben a dolgozók úgy gondolják, hogy elég, ha dialógusra szólítják fel a kormányt, nem szerveznek sztrájkot. Ha viszont nem kérik, hogy a tiltakozásnak ezt a végsô formáját válasszák, azt jelenti, hogy egyetértenek Radu Vasile kormányfôvel a hat-hét hónapos türelmi idôre vonatkozóan.
— Eleget tûrtünk — mondta Gheorghe Abodi. — Most, amikor egy személynek havi 777.779 lejre van szüksége ahhoz, hogy éhen ne haljon, azt szeretnénk elérni, hogy az áprilistól decemberig tartó idôszakban a bérek vásárlóereje duplájára növekedjen.
A terveik szerint február 15-én egynapos japánsztrájkot tartanak, február 17-én kétórás figyelmeztetô sztrájk következik, február 22-én pedig, amikor az elsô váltás elkezdené a munkát, teljesen leállítanak minden tevékenységet.
Megkaptuk a megyei rendôrségtôl az elmúlt évi közúti balesetekrôl készített kimutatást. Pontosabban öt egyszerû táblázatot, kommentár nélkül. Formailag száraz adatok sorakoznak a papírlapokon. De a fegyelmezettségre és a biztonságra való törekvés milyen nagyfokú hiányára vetnek fényt! Mennyi erkölcsi-magatartásbeli fonákságot tükröznek! Be sokat elárulnak útjaink és jármûveink siralmas mûszaki állapotáról! Meg arról, hogy miközben az unalmasságig ismételgetjük európaiságunkat, mintha valahogy konzerválni szeretnénk a balkáni és honosítani a kis-ázsiai állapotokat. A mindenki közlekedjen ahogyan tud és amint tetszik neki elvet. Amit viszont nem lehet büntetlenül megtenni. Errôl "beszélnek" a statisztikai jelentés rovataiba, kockáiba zárt számok. Nézzükcsak!
A legtöbb közlekedési balesetet — 871-et — Marosvásárhelyen jegyezték be, de a községi rendôrôrsökrôl is 404 alkalommal voltak kénytelenek emiatt helyszínre kivonulni. A vidéki városok közül Szászrégen nevét említették leggyakrabban a megyei felügyelôségen (135 esetben). Utána Segesvár (126), Dicsôszentmárton (105), Marosludas (95), Radnót (77) és Szováta (40) következett.
A balesetek súlyossága szempontjából azonban fordított a sorrend. Falusi környezetben legalább kétszer annyi (116) tragédia következett be, mint a forgalmas és népes megyeszékhelyen (50).
Még szomorúbb képet kapunk, ha a Vásárhelyen elhunytak számát a községek területén elhunytak számával állítjuk párhuzamba. A zsúfolt "centrumban" 11-en, amivel szemben a csendesnek, néptelennek vélt falvak körzetében, illetve lakatlan területeken 47-en veszítették életüket. Ugyanebben az idôben vidéki városaink alig 1,2,3 végzetes kimenetelû karambolt regisztráltak, mi több, Szovátán hál’istennek nullára esett alá az ilyen okra visszavezethetô elhalálozások száma.
A hatósági szervek azon megállapítását, hogy a súlyos kimenetelû balesetekért legnagyobb mértékben (53 alkalommal) a gyalogosok a hibásak, sem megerôsíteni, sem megcáfolni nem tudjuk. Él azonban a gyanú, hogy még a gyalogosan közlekedôk közül is többen megúszták volna ép bôrrel a jármûvekkel való találkozást, amennyiben vezetôik nem hajtanak olyan vadul (49 esetben állapítottak meg gyorshajtást), nem erôltetik az elôzést (20 alkalom), lemondanak a bal oldali közlekedésrôl (16), jobban odafigyelnek a kormánykerék mögül az irányításra (12) és így tovább. Sajnos azonban még mindig írni és mondani kell a jogosítvánnyal rendelkezôknek, hogy adják meg az áthaladási elsôbbséget a gyalogosoknak (11 súlyos baleset történt ennek az elemi szabálynak a megszegése miatt). És úgy tûnik, a gyermekekre sem tudunk kellôképpen vigyázni, hiszen ugyanennyien kerültek az elmúlt esztendôben a sürgôsségi sebészetre, komoly beavatkozás végett.
Nem érdektelen betekintenünk abba a kimutatásba sem, amely a balesetek bekövetkezésének idôpontjáról készült. Eszerint hétfôn, pénteken és szombaton kell a legjobban vigyáznunk, hogy elkerüljük a súlyos károsodást. Vagyis a pihenônapokat követô nekilendüléskor és a két utolsó hétköznapon. Pénteken, melyet egyfelôl az jellemez, hogy az emberekben felgyûlt a fáradtság, másfelôl pedig a sietség, hogy mielôbb letegyék a munkahelyi gondjaikat, elintézzék, ami még elintézhetô az utolsó órákban és hazaérjenek, kikapcsolódjanak. A szombat, melyet igen számosan víkendként képzelnek el íme, szintén óvatosságra kell hogy intsen. Még akkor is, hogy ha a szóban forgó táblázatnak megfelelôen jelentkezô baleseti csúcs (36 eset) a véletlen folytán került erre a napra. De, ha jól meggondoljuk a dolgot, akkor még szerdán (32 súlyos baleset), vasárnap (23), sôt csütörtökön is résen kell lennünk (19), mert sosem lehet tudni. Ezt az elméletet alátámasztani látszik a könnyû balesetek számsora is. Vasárnap kivételével (192) a hét minden napján 200 fölé emelkedett az ilyen kategóriába sorolt történések gyakorisága, el egészen a 255-ös pénteki "frekvenciáig".
Ami a napszakokat és órákat illeti, hát itt már más tényezôket kell szem elôtt tartanunk. Azt, hogy reggel 6 és 8 között "csak" 9 súlyos közlekedési baleset volt megyénkben, még meg próbálhatjuk magyarázni a forgalom résztvevôinek pihentségével. Ám ez a logikázás azonnal csôdöt mond, amint rápillantunk az ugyanebben a periódusban följegyzett 166 könnyû balesetet tükrözô számra. Tundiillik például este 8 és 10 óra között már csak pontosan feleennyi volt a fáradt emberek könnyû sérülésekkel járó balesete, miközben a súlyos esetek semmivel sem váltak gyérebbé, mint azt a reggel 8-tól kis ingadozásokkal késô estig folyamatosan észlelhettük. A '98-as év tapasztalata alapján ezért legfönnebb annyit tanácsolhatunk, hogy akinek nem muszáj, ne közlekedjen sem a déli 12-14 órai csúcsforgalomban (294 könnyebb baleset), sem pedig délután-este 18-tól 20 óráig (36 súlyos eset).
De meglehet, hogy 2000 januárjában megint más képet nyújt a statisztika, s akkor majd az orrunk alá dörgölhetik, hogy a véletlenek ilyen vagy olyan alakulását készpénznek véve nem a legpontosabban orientáltuk a kedves olvasókat. Hát erre mit lehet mondani? Csak azt, hogy egyelôre ez a jelentés áll a rendelkezésünkre, és hogy a következônek az elkészültéig mindenki a saját érdekében vigyázzon, ne szaporítsa a rendôrségi adatokat. És ez az ajánlás már érvényes minden napra, órára, percre és másodpercre.
Tegnap a kora délutáni órákban bombariadó zavarta meg a tanítást a marosvásárhelyi 4-es Számú Általános Iskolában. A rendôrségre telefonálta be valaki, hogy az említett oktatási intézményben 4 órakor bomba robban. Mialatt a helyszínre érkezô rendôrök ellenôrízték az iskolát, a pedagógusok és a diákok az udvaron gyakorolták, hogy tûz esetén mit kell tenni. Mivel négy órakor nem történt semmi, negyed öttôl tovább folytatódott az oktatás — tájékoztatott Sebestyén Mária aligazgatónô.
Betöréses lopás vádjával vették ôrizetbe a 21 éves M. Margitot és a 29 éves D. Mirceát, akik — a rendôrségi értesítés szerint — múlt év októberében három vásárhelyi lakásba törtek be, ahonnan 10 millió lej értékû javakkal távoztak. A két konstancai illetôségû visszaesô bûnözô készpénzt, ékszereket és elektronikai cikkeket tulajdonított el. A nyomozás során arra is fény derült, hogy a két személy Szeben megyében 14 lakást fosztott ki, Vâlcea megyében egy emberölési kísérletet, Temesváron pedig egy rablást követett el.
100 kiló gabonát tulajdonított el két mezôgerebenesi fiatalember falustársuk gabonaraktárából. A napokban derült ki, hogy a decemberben történt lopás elkövetôi a 23 éves M. Mihai és a 18 éves Ö. Sándor, mindketten visszaesô bûnözôk, akiket lopás vádjával vonnak felelôsségre.
Alig néhány hónapja szabadult a vásárhelyi börtönbôl a 30 éves gerebenesi M. Dorin Sorin. A feltételesen szabadlábra helyezett férfit megint elôzetes letartóztatásban vizsgálja a rendôrség, mivel a január 10-rôl 11-re virradó éjszaka egyik falustársa udvarából négy tyúkot vitt el.
A száraz idô beköszöntével újra veszélyt jelentenek a tarlótüzek. Egy találomra elhajított gyufa, illetve a felügyelet nélkül hagyott kisebb tábortüzek könnyûszerrel okozhatnak szerencsétlenséget. Vasárnap kora este a segesvári tûzoltók segítségét kérték, a helybeli vasútállomással szemközti dombon, a Villa Franca környékén keletkezett tûzhöz. Egyelôre ismeretlen személy okozta azt a tüzet, amelyben 300 négyzetméter száraz növényzet égett el, s fennállt annak a veszélye, hogy a lángok átterjedjenek a közeli erdôre.
Múlt év augusztusában tûnt el vásárhelyi lakhelyérôl az 1982-ben született Popa Iacob-Ovidiu. Ismertetôjelei: 165 centi magas, barna szemû, gesztenyebarna hajú, hosszúkás arcú, egyenes orrú. A kiskorú süketnéma. Aki érdemleges infomárcióval szolgálhat az eltûnt hollétét illetôen, értesítse a vásárhelyi rendôrséget a 955-ös telefonszámon, illetve a legközelebbi rendôrôrsöt.
Árverezett Agromec egységek sorsa
A volt mezôgazdasági gépállomások privatizálási folyamata megyénkben 1995-ben kezdôdött el, azzal, hogy egyes központok felvették a Servagromec, a részlegek pedig az Agromec elnevezést. Az Állami Vagyonalap (ÁVA) által megtartott tôkearányok kezdetben nagyok voltak, azok lassan és különbözô mértékben késôbb csökkentek. Valóságos harc tört ki különbözô egységek, személyek, intézmények között, amiatt, hogy ki jusson hamarabb a "konchoz". Az elmúlt évek során lapunkban számos véleményt, ellenvéleményt, levelet közöltük. Egyes településeken komoly feszültségek alakultak ki. (Marosvásárhely, Szováta, Mikefalva, Bánd, és még nagyon hosszú lenne a felsorolás.) Közben a társadalmi jellegû, emberek közötti feszültségek, elkerülhetetlenül gazdasági gondokká váltak. A pénz vészesen kezdett hígulni és kifolyni a magánosított cégek vezetôinek kezébôl, emiatt egyre csökkentették a megmûvelt területek nagyságát. Dolgozóikat elbocsátották, rövid idôn belül a magánosítás után (lásd pld. a Bonyhai Agromec Rt.-t.) Az Agromec Rt.-k vezetôinek nagy része elbizonytalanodott. Aztán lassan kialakult a kép: jó néhány egység és részleg vezetôi megtalálták az utat a túlélés, majd a gyarapodás felé, míg mások csôdöt jelentettek. Ime a legfrissebb példa: a Mezôgazdasági Bank Maros megyei kirendeltsége három eladósodott Agromec Rt., a dicsôszentmártoni, bonyhai és rücsi ingatlanait, mezôgazdasági gépeit, felszereléseit bocsátja áruba árverés során a hónapban. A majdani tulajdonosok mit kezdenek majd azokkal? Erre a kérdésre, szintén egy csôdöt jelentett részleg, új tulajdonosától kértük a választ, ezúttal Székelykálban.
A székelykáli "szekciót", ahogy megyeszerte nevezik a mezôgazdasági gépállomások részlegeit, a helybeli Mihály Mátyás vásárolta meg, a múlt évben az ÁVA árverési hírdetése nyomán. Egy vetélytársa volt. A gépállomány: öt üzemelô traktor, 3 kombájn, mûhelyépület szegényes felszereléssel, fúrógépek, hegesztô, köszörû. A leltári ár — 74 és fél millió — megmaradt negyven százalékát árverezték. A székelykáli vállalkozó ezt kifizette. Addig a részleget a helyi mezôgazdasági társulás adminisztrálta, rosszul, mert az árverés idôpontjáig az állammal szembeni tartozásaikat nem tudták kifizetni. A vásárló, a törvények értelmében, az adósságot is kifizette, azzal együtt összesen 114 millió lejt perkált le.
— Ekkora összeg lefizetése elôtt az ember sok mindent összevet...
— Nem kottából tanultam a mezôgazdálkodást. Kollektív elnök is voltam itt, Kálban. Annak idején lemondtam, habár a tagok marasztaltak. Mondom: az élet iskoláját jártam ki gabonatermesztésben és állattenyésztésben is. Szóval eljöttem az osztozkodás tövérôl már rég az ideje. Magánvállalkozásba kezdtem Ignác, Mátyás és András fiaim segítségével. Az állattenyésztéssel kezdtük. Abban fordul leghamarabb a pénz. Aztán tehergépkocsit vásároltunk. Közben mûveltük földjeinket a saját traktorommal. A szekció megvétele elôtt már kombájnom volt, ma néggyel rendelkezünk. Nyolcvan hektár (ebbôl 13 hektár saját tulajdonom) földet mûvelünk. Tehát abból indultam ki, hogy: 1. a káli társulás földjeinek kb. 50%-a nincs gépi mûvelés alatt, a gépállományt majd ki tudom használni; 2. az állatállományom fedezi majd a gépek költségeit a gabona aratásáig, ezenkívül pedig az adósságok visszafizetését is. Jelenleg egy lej adósságom nincs senkivel szemben.
— Mondják, hogy olcsón jutott hozzá a részleghez...
— Persze, hogy mondják, de azt nem veszik észre, hogy a burjánnal, fûvel benôtt részleg udvara, az elhanyagolt épületek hogy néztek ki, és hogy néznek ki ma? Mindenki elôtt nyitva állt a lehetôség annak megvételére. Miért nem tették? Miért nem nyilatkoztak akkor, amikor úgy nézett ki, minden tönkremegy? De engem ez nem zavar, ha alkatrészt kell vásárolnom, újra az állatállományhoz nyúlok, vagy éppen a tejpénzhez. Lelkiismeretem tiszta mindenki elôtt, jó, ha tudják az emberek: este nyugodtan szeretem párnára hajtani fejem, és úgy is teszem. Van tehát munkánk, hála istennek. Tudja, hogy megy ez az én koromban? Ha nincs kéz, hajt az ész.
Ülésezett a Megyei Tanács Állandó Bizottsága
Az 1999-es esztendôben Maros megyének még a tavalyinál is kevesebb pénzbôl kell gazdálkodnia — ez a szombati rövid beszámolónkban is szóvá tett elôrejelzés nyomta rá bélyegét a Megyei Tanács Állandó Bizottságának múlt heti ülésére. A bôségesnek korántsem nevezhetô 44,6 milliárd lejes 1998-as költségvetéshez képest, a feltételezett 25 százalékos inflációt figyelembe véve az idei évben 55,9 milliárd lejre lenne szüksége a tanácsnak, hogy legalább a tavalyi szinten mûködtesse a megyét, ezzel szemben az elôrejelzések szerint mindössze 38,9 milliárd lejre számíthat.
Mindebbôl az következik, hogy havonta 500 millió lejjel kellene csökkenteni a költségeket, ami a vélemények szerint a tanácsi alárendeltségben mûködô intézmények tevékenységet igen súlyosan érintené. A további lehetôségek között szerepel az anyagi kiadások minimálisra való leszorítása, a beruházások, javítási munkák befagyasztása a képzômûvészeti múzeum valamint a tanács garázsának kivételvel. Úgyszintén kivételt képez a költségvetési alapokból finanszírozot ívóvízellátási beruházás. A jelek szerint nagyon kevés pénz jut útjavításra, le kell állítani a repülôtérrel kapcsolatos terv finanszírozását, egyes megyei mûvelôdési intézményeket a helyi tanácsok hatáskörébe kell átutalni, a polgárôrökkel kötött szerzôdést át kell gondolni és sok egyebet, ami a kiadások csökkenéséhez vezethet — olvasható többek között az állandó bizottság elé terjesztett prognózisban.
Több pénzt követelnek
A költségvetésrôl folyt a vita a Megyei Tanácselnökök Egyesületének januári ülésén is, ahol egy, a felsô fórumokhoz címzett beadványt fogalmaztak meg. A sajtó képviselôinek is kiosztott folyamodványból kiderül, hogy a helyhatósági törvény értelmében a saját bevételekbôl származó jövedelem a megyék mûködtetéséhez szükséges pénznek az 50-70 százalékát képezi, továbbá hogy egy-egy megye településeinek körülbelül a háromnegyede nem fog annyi bevételhez jutni, amennyire szüksége lenne. Mindezek várható következményeibôl kiindulva a megyei tanácselnökök azt kérik a törvényhozóktól, a kormánytól és a pénzügyminisztériumtól, hogy az 1998. évi 189-es törvény által a béradókból a megyéknek szánt 10 százalékos kvótát növeljék 20 százalékosra.
Kevesebben vagyunk
Maros megye negatív népszaporulattal zárta az elmúlt esztendôt, 1998-ban 7057 születési és 7803 halotti bizonyítványt állítottak ki, a kibocsátott házasságlevelek száma 3 742 volt — hangzott el az anyakönyvi hivatal beszámolójában, amelynek alkalmazottai az elmúlt év során 7 város és 89 község anyakönyvi munkáját ellenôrizték. A jelentés a talált rendellenességek felsorolása mellett névlegesen is említi azt az öt anyakönyvi hivatalt (Adámos, Széplak, Nyárádtô, Hodák, Kisikland), ahol különösen sok hibát követtek el.
Mire ment az árvízsegély?
Míg sok faluban az árvízsegélyek kiosztása nyomán igen nagy az elégedetlenség, a megyei tanács egyértelmû sikerként könyveli el, hogy az idejében összeállított listák alapján kiutalt 10.198.000.000 lejes kormánysegélyt az elmúlt év végéig megkapták a károsultak. 51 polgármesteri hivatal adatai alapján 17 ház újjáépítésére és 2.284 lakás megjavítására jutott segély. A 10 milliárd lej azonban a háromnegyede volt a felmért károk értékének és nagyon késôn érkezett meg - hangsúlyozta Virág György alelnök. Ebbôl kiindulva döntött úgy a megyei árvízvédelmi bizottság, hogy csak a lakóházakban esett kár miatt adjanak segélyt. A fennmaradt 102 millió lejt pedig visszaküldték a pénzügyminisztériumnak. Suciu Victor egységpárti tanácsos kérdésére, hogy mivel magyarázható az eddig beérkezett 53 panasz, az állandó büró vezetôsége hangsúlyozta, hogy a megyei tanács megadta a szükséges segítséget, meghatározta a pontos feltételeket, az esetleges hibákért azonban a helyhatóságokat terheli a felelôsség. A Balavásáron történtekrôl elhangzott, hogy az ellenôrzô bizottság megállapításai szerint valóban voltak visszaélések, s néhány esetben elrendelték, hogy a segély teljes összegét vagy annak egy részét, összesen 88 millió lejt, vissza kell fizetni, a végrehajtásra azonban csak a prefektus által kért újabb ellenôrzés nyomán kerítenek sort. A helyi autonómiának kellett volna mûködnie a károk felmérésekor, s a segély összegének megállapításakor, ezen a vizsgán azonban egyes községek vezetôsége megbukott — nyugtázta Virág György.
Hogy valóban eredményessé tegyék megyénk és a kínai Shanxi tartomány közötti kapcsolatot, a kínai fél kérésére az állandó büró javaslatot tett annak a munkabizottságnak az összetételére, amely a közeljövôben Kínába utazik, hogy a konkrét tennivalókban megállapodjanak.
Mi lesz az árvákkal?
Hosszas vitát váltott ki az a terv, amelyet a gyermekvédelmi igazgatóság aligazgatója Porutiu Daniela mutatott be, s amely a romániai gyermekvédelem reformja keretében BIRD-támogatásra épülne. Mivel úgy tûnik, hogy a megyei tanácsnak nem lesz pénze az idén, hogy a fogyatékos gyermekek számára tervezett szentkirályi létesítmény építését tovább finanszírozza (13 milliárd lej kellene a befejezéshez), a gyermekvédelmi igazgatóság arra gondolt, hogy a 11 ház befejezésére európai pénzeket igényeljenek, s a szóban forgó házakban árva gyermekek számára teremtsék meg a családi gondozás feltételeit. Ez egyúttal tehermentesítené a megye négy árvaházát is, ahol 750 gyermeket gondoznak — hangsúlyozta Porutiu Daniela aligazgató. Ami a központi épületet illeti, egy újabb pályázattal azt az eredeti tervnek megfelelôen a fogyatékos gyermekek gondozása érdekében szeretnék befejezni.
A másik ajánlat a kivitelezôtôl, a Contrascom Benta Rt.-tôl származik, amely öregotthon építéséhez keres partnert, s a munkálatokat anyagilag is finanszírozná. Ezt az ötletet támogatta Togãnel Ioan tanácselnök is, aki a városi tanács bevonásával látja megvalósíthatónak ezt a változatot. A gyermekvédelmi igazgatóság tervét illetôen kifejtette, hogy nem tesz eleget annak az elképzelésnek, hogy ne legyenek nagy intézmények, amelyeket a megyei tanácsnak kell majd a továbbiakban is eltartania.
Virág György alelnök szerint nehéz a döntés. A gyermekvédelmi igazgatóságot, amely elsôsorban a tanácsé, támogatni kell. Ha lennénnek források, hogy a tervnek megfelelôen fejezzék be, és helyezzék mûködésbe a létesítményt, akkor ezt a változatot támogatja, ha nem, akkor öregotthonnak kell kialakítani — vélekedett, s bár az igazgatóságnak január 15-ig kellett volna benyújtania a tervet, a dolog ennyiben maradt.
Marosvásárhelyi mesterember. Nem az egyetlen ebben a városban, aki örök tevékenységben, mozgásban töltötte el az életét, s, ha szétnéz szûkebb s tágabb szülôföldjén, büszkén mondhatja el, hogy különbözô létesítmények, épületek viselik folyton megújuló szaktudása, felelôs hozzáállása nyomát.
Bár nem a város szülötte, hisz Marosjárában látta meg a napvilágot, s a gyermekkora — mivel édesapja is, mint akkoriban annyi munkásember bányásztevékenységgel keresett kenyeret — a Zsil völgyében telt el. 1952-ben jött haza — ahogy emlegeti — Marosvásárhelyre, ahol topográfus szakmája és a végzett mesteriskola nyújtotta ismereteket kamatoztatva dolgozott. Fômester volt a megyeszékhelyi víztelep, téglagyár és a nyárádtôi betonelemgyár átalakításánál, keze alatt dolgoztak a szakemberek a sportstadion építésénél. Ahogy ma visszaemlékszik, kevés jó szaki volt, a hegesztôk és a festôk feleltek meg leginkább az elvárásoknak. Dolgozott Szászrégenben a csatornázási munkálatoknál, a szennyívztisztító állomás elkészítésénél. Mint elmondja, a Szováta Szállót és a fürdôváros tejgyárát is az ô vezetése alatt építették. Marosvásárhelyen tömbházlakások épültek az általa vezetett szakemberek keze nyomán. S nem csak lakhelyén, dolgozott Parajdon, Székelyudvarhelyen, Piskin (Hunyad megye) is. Bár mindezt még felsorolni is hosszú, aki így hozzászokik a munkához, nem tud leállni, nem tudja abbahagyni. Nyugdíjasként asztalosmûhelyt rendezett be — s dolgozik ma is, akárcsak otthonaikban, mûhelyeikben azok a régi szakik, akik valóban értették a mesterséget, s akik ma mind többen viszik el tudásukat, hozzáértésüket oda, ahol állítólag a pihenés az osztályrészük.
A marosvásárhelyi Bereczki Mihály januártól immár hetvenkedik, s remélhetôleg minél többet teszi közöttünk, olyan töretlen életkedvvel, szorgalommal, ahogy az eltelt évek alatt.
Számomra talány az, hogy a Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara mellett immár négy és fél éve mûködô döntôbíróságot miért veszik igénybe nagyon kevesen. Gondolom, a vállalkozók, gazdasági egységek körében közismert dolog, hogy ez a cégek között felmerülô vitás kérdéseket oldja meg anélkül, hogy a szemben álló felek az igazságszolgáltató szervekhez fordulnának.
A minap a kamara két alelnökétôl, Nasca Vladimirtôl és Pop Vasilétôl arról érdeklôdtünk, mekkora forgalom volt a fennállás óta a döntôbíróságon. Az elsô belföldi vonatkozású határozatot 1995. február 9-én hozták, míg nemzetközi jellegû vitás kérdésben elôször 1996. június 12-én döntöttek. Azóta összesen 29 üggyel foglalkoztak, ebbôl 17 volt határokon átnyúló nézeteltérés. Ebbôl a tevékenységbôl eddig mintegy 177 millió lejt, 8,5 ezer dollárt és 5,6 ezer márkát vételezett be a megyei kamara. A döntôbíróságnak van egy listája, azokról akiket a kamara döntôbírókként ajánl. A 20 személybôl négy bukaresti, a többi pedig helyi közgazdász, jogász . A döntôbírósághoz forduló cégek viszont saját maguk választhatják ki azt a személyt, akirôl úgy gondolják, hogy érdekeiket a legmegfelelôbben képviselhetik.
A kereskedelmi döntôbíróság legnagyobb elônye tehát az, hogy a vitázó felek nem a nehézkesebben mûködô ügyészséghez, törvényszékhez fordulnak nézeteltéréseik rendezése végett,ahol évekig is eltart, amíg jogerôs ítélet születik. A költség egyébként itt semmivel sem kevesebb. Viszont az utóbbi idôben a kamaránál méginkább felgyorsították a menetet. A nemzetközi ügyek esetében hatvan napról 30 napra csökkentették az eljárás lebonyolításának idejét, a belföldi ügyeknél pedig 15 nap alatt ki kell vizsgálniuk az esetet. Az ügyintézés érdekében most már a legkorszerûbb gyorspostát veszik igénybe (DHL és mások). Az eddig általuk meghozott 28 ítéletbôl 25-öt elfogadtak a szemben álló felek, és csak három esetben fordult az alperes az eljárás után az igazságügyhöz. Az eljárás további nagy elônye, hogy a kereskedelmi döntôbíróság elsô ítélete máris jogerôs és azonnal végrehajtható.
Jelenleg három vitás ügy kivizsgálása van folyamatban. A görgényoroszfalui Concordia cég és egy magyarországi, vásárosnaményi import-export vállalkozás vitájában kell ítéletet hozniuk, továbbá két belföldi cég nézeteltérésére szeretnének pontot tenni január 29- én, amikor mindhárom üggyel kapcsolatban ítéletet hirdetnek.
A döntôbíróságot mûködtetô szakemberek arra figyelmeztetik a cégeket: helyesen teszik, ha az üzlettársakkal megkötendô szerzôdésben azt is kikötik, hogy vitás kérdések esetében a döntôbírósághoz fordulnak ítélethozatalért és segítségükkel ugyan nem olcsón, de operatívan, békés úton lehet olyan igazságos rendezést elérni, amelyben a felek kölcsönösen érdekeltek.
Gyerekként szótlannak és befelé fordulónak ismert a környezetem, és én valóban nehezen barátkoztam, szívesebben ültem itthon. Ilyenkor azonban távoli tájakon jártam, térképeket és világatlaszokat böngésztem naphosszat. Ha pedig nagy ritkán külföldi folyóiratok birtokába jutottam, akkor hosszasan elnézegettem az idegen tájakat. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet az élet más országokban, és 12 éves koromtól számtalan külföldi levelez?társra tettem szert, akikt?l sok mindent tanultam.
A nyolcvanas években még hihetetlennek tûnt, hogy valaha én is világot láthatok, ehelyett maradtam a realitásnál: külföldi élmények helyett külföldi képeslapokat gyûjtöttem, jórészt a levelezôtársak révén. Több száz darabos készlet gyûlt fel belôlük. Szerencsére a kíváncsiságom mindig motivált arra, hogy az angollal is foglalkozzak, de az iskolában a matematikára és fizikára helyezték a hangsúlyt, így nem volt könnyû nyelvekkel foglalkozni. Sikeresen leérettségiztem a Bolyai líceum mechanika osztályában, ‘89-ben és azóta az idegen nyelvek és országok is egyre jobban érdekeltek. Elvégeztem egy egyetemet, angol szakon, mellette "belekóstoltam" különbözô idegen nyelvekbe is. Belgiumban baby-sitterként önerôbôl folyékonyan megtanultam franciául (egy megpróbáltatásokkal és kalandokkal teli évet töltöttem Brüsszelben), és legutóbb a japán nyelvet kezdtem tanulni.
A nyolcvanas években nem hittem, hogy Európa országaiba valaha is eljuthatok, ennek ellenére késôbb sikerült több országba elutazni. Még a németek által is drágának tartott Svájcba például önkéntes dolgozónak mentem egy boszniai menekülttáborba és szabadnapjainkon a szintén külföldi társaimmal beutaztuk a környezô tájakat. Ezenkívül jártam Skóciában, Londonban, Amszterdamban, Párizsban, Helsinkiben és még sok csodás helyen, de a legmerészebb álmaimban sem jutott eszembe soha, hogy más kontinensekre is eljuthatok egyszer. Érdekelt a Távol-Kelet, olvastam a Sógunt és szerettem volna Japánról még többet megtudni, de nem álmodozhattam ebben a rideg világban ilyen távoli utazásokról. Nagyon váratlanul ért az értesítés egyetemi tanulmányaim befejeztével: barátaim meghívnak Japánba, 3 hónapra!!!
1998. szeptember 9-én, érkeztem ebbe az országba, és három hónapot töltöttem itt, Tokiótól 50 kilométerre.
Budapestrôl indultam, a British Airways légitársaság járatával, londoni átszállással. Londonig az idô gyorsan telt és en foglalkoztatott leginkább, hogy hogyan is fogom Londonban megtalálni a Tokióba tartó gépet. A londoni Heathrow repülôter ugyanis óriási és 4 terminálja van. Nekem a negyedikrôl el kellett jutnom az elsôre, onnan szálltak fel a más földrészekre tartó járatok. Hamar kiderült, hogy a Budapesten mellém ülô japán házaspár nem boldogul valami fényesen az angollal, pedig szivesen szóba álltam volna velük. Legnagyobb ámulatomra leszálláskor bemutattak egy — japánul és magyarul folyékonyan beszélô — negyven körüli ferfinek, aki 25 éve él Japánban, kinézetérôl ítélve japán és magyar vér is csörgedezett ereiben. Ô vezette a gépen ülô japán turistacsoportot, és ô kalauzolta végig ôket Magyarországon.
Újdonsült ismerôsöm készségesen bevett engem is a felügyelete alatt álló japán csoportba, így már nem aggódtam annyira az átszállás miatt. Londonban busszal vittek át minket az elsô terminálra, ahol újabb ismerôsöket szereztem a tokiói gépre várva. Két, velem egykorú magyar lány baby- sitternek igyekezett az Egyesült Államokba, illetve Kanadába. Tokióba induló magyarokat nem láttam, a japán csoport magyarul is beszélô vezetôjükkel már fel is szálltak egy korábban induló gépre, így a lányokkal maradtam.
Eljött az én indulásom ideje is. A Japánba tartó gép óriási, kétszintes volt, legalább kétszazan szálltunk fel rá. Körülbelül tíz európai kinézetû ember volt köztük, velem együtt, a többi mind ázsiai. Elég fura érzés volt ennyi idegen külsejû emberrel összezárva egy repülôgépen!
A gép felsô szintjén az elsô osztályú helyek voltak. Én az alsó szinten, a turista osztályon utaztam. Meglepetéssel vettem észre, hogy minden ülésen volt egy fejhallgató, egy meleg takaró, párna, 1 pár meleg zokni, szemvédô alváshoz, 1 fogkefe és pici fogkrémtubus, étlap, mindez szép csomagolásban. Mint késôbb rájöttem, ez csak számomra volt újdonság, ez az apróság minden tengerentúli járaton természetes. Ezenkívül az elmaradhatatlan olvasólámpa is ott volt minden ülés felett, az utazás kényelmesebb eltöltéséhez. Az elsô osztályon ezenkívül minden üléshez külön videókészülék is tartozott.
Az út Londonból Tokióba szinte percre pontosan 12 órát tartott. Egyszer sem szállt le a gép útközben üzemanyagért, vagy egyéb okokból. Nagyon élveztem a repülést, pedig nem ez volt az elsô. Igazán kényelmes, kellemes út volt. Amikor a fedélzeten sétára indultam és megálltam néha pár pillanatra, hogy utat engedjek egy utastársamnak, nem kellett álltomban megkapaszkodni, annyira biztonságosan, észrevétlenul ment a gép! Még a vonaton is fogódzkodni kell, de itt egyszerûen fölösleges volt. Nem volt légörvény, semmi ehhez hasonló, nehéz volt elhinni, hogy repülôn vagyok, fôleg miután az ablakokon leereszkedett a "redôny", sötétséget biztosítva az alváshoz. Persze annyi fény volt, hogy valamit lásson az ember, de jól lehetett aludni is.
Az útirányt elmondták az elején: Hannover (Németország) fölött szálltunk, amikor mondta a kapitány, hogy ezután Koppenhága, Stockholm, Szentpétervár, Moszkva és Oroszország többi része fölött fogunk elszállni, Szibéria felett. Elôször azt hittem, hogy az északi sarknak vesszük az irányt és Alaszkában leszállunk üzemanyagért. Nekem ugyanis ezt mondtak a "jól informált" ismerôseim Magyarországon. Késôbb derült ki, hogy mióta az orosz légteret megnyitották, s ennek már pár éve, azóta számos, Ázsiába tartó repülôjárat menetideje lerövidült és már nincs szükség útközbeni leszállásra, üzemanyag-pótlás miatt.
Útközben a fejhallgató segítségével kedvemre hallgathattam a 15 csatorna közül azt a rádiócsatornát, amelyiket akartam. Fôleg zenés mûsorok voltak, vagy humoros, szórakoztató történetek angolul. A fejhallgató segítségével annak a filmnek a szövegét is figyelemmel lehetett követni, ami elôttem ment egy nagy vásznon, videóról. A film szövegét japánul, illetve angolul lehetett hallgatni. Ezalatt az elsô osztályon utazók kedvükre válogathattak a rendelkezésükre álló videókazettákból és azt tehették be a készülékükbe, amelyiket akarták.
A hangosbemondón is minden információt japánul és angolul mondtak be az utaskísérôk. Volt spanyolul es franciául értô légikisasszony is, a hangosbemondón kérték ilyen nyelvû utasaikat, hogy bátran forduljanak hozzájuk, ha valamit nem értenek.
Útközben kétszer szolgáltak fel ételeket, az étlapról kétféle ételbôl lehetett választani. Az egyik japán, a másik angol hagyományos étel volt. Nemcsak evôeszközöket, hanem pálcikákat is kapott minden utas, és én elég zavarban voltam, amikor szinte mindenki körülöttem gyakorlott mozdulatokkal vette kézbe a pálcikákat. Az európai légitársaság járatán a sok ázsiai utas mellett én lógtam ki a sorból a villámmal, késemmel. Üdítôt, kávét, teát, sört, bort bármennyit hoztak az utas kérésére, sôt szendvicseket is lehetett kérni, ha az étkezések között valaki megéhezett. Mindezek a szolgáltatások benne vannak a repülôjegy árában.
Nekem nagyon megtetszett a kék kávéscsésze és amikor megkérdeztem a japán légikisasszonytól, hogy eltehetem-e emlékbe, akkor a használt csészémet elvette és négy, különbözô színû, használatlan kávéscsészével tért vissza, amit mosolyogva nyújtott át. Nagyon meglepôdtem. Akkor még nem tudtam, hogy a japán szívesség és udvariasság nekem még sokkal nagyobb meglepetéseket is fog okozni.
Megjelent a TÖRTÉNELMÜNK idei elsô száma. "Szinte kikerülhetetlen csapda, ha a nyelvgyilkos többségi hatalom, megfélemlített vagy renegát kisebbségi vezetôk által a lelki, szellemi megsemmisülést egyenjogúságnak, emelkedésnek, virágzásnak kiáltja ki. Ha a kiszolgáltatott tanárok, tanítók egyéni létérdekét, puszta továbbélését a közösségi érdek elárulásától teszi függôvé" — olvassuk Beke György sorozatának elsô részében (Megparancsolt szellemi öngyilkosság". Ugyancsak folytatásokban közli a lap Király Károly Nyílt kártyákkal címû könyvét, ennek elsô része 1990 szomorú márciusa címmel olvasható a 6—7. oldalon. " Olyan román tisztviselôrôl is tudok — Maros megye polgármestere — aki kiment Régenbe, s beszélni próbált a tömeggel, hogy nem igaz az, hogy Vásárhelyt ölik a románokat, hogy gyermekholttestek állnak halomban az utcán, a tömeg nem hallgatott rá" — írja Király Károly. A 12 oldalas lap további témái: A Vizsolyi Biblia * Bizonyítható-e a dákoktól napjainkig a románok Erdély földjén élése? * Gondolatok a székelyek eredetérôl a régészeti kutatás tükrében * Történelmi furcsaságok * Vápa vára * Tusnádfürdô — a Szent Anna- tó * Lapozó * Magyar kultúra * Vízkereszt * Postafiók.
A Scribae Kádár Könyvkiadó megjelentette André du Nay könyvét: A román nyelv és nép kialakulása. 1998. A kompendium fejezetei: Délkelet-Európa az ókorban és a középkorban (A vlachok a szerb okiratokban), A latintól a románig, Az Aldunától északra fekvô területek a 3. század után, A dákoromán kontinuitás-elmélet, A dákoromán kontinuitás-elmélet kritikája. A szerzôt a román nyelv számottevô európai kutatójának nevezi egy szakcikk, s ugyanakkor hozzáfûzi: a Romániában uralkodó politikai viszonyok miatt álnevet használ. (Mindenesetre André Du Nay-ból könnyen kikombinálható egy Dunay András név, ha nem vagyunk túl nayvak.) Egy másik méltatás szerint "az a nagy mennyiségû adat, amit a szerzô összegyûjtött, megsemmisíti azt a hipotézist, mely szerint a román nyelv a Dacia Traiana-ban (egykor) beszélt latinból származik." Du Nay egyéb munkái: A keleti latin és Daco-Scythia, A dákoromán kontinuitás-elmélet: a román nép nyelvének eredete, A románok eredete, Erdély. Koholmány és valóság. (E tanulmányok angol nyelven jelentek meg, az elsô kettô 1980-ban, a harmadik 1996-ban, az utolsó 1997-ben. Részletes bibliográfia a kötetben található.)
(A TÖRTÉNELMÜNK c. lap ára 3.000 lej, a könyvet 33.000 lejért lehet megvásárolni. Forgalmazza a DIFPRESSCAR Kft.)
Január elsejétôl lépett életbe az 1998. évi 189-es, az önkormányzati közpénzügyi gazdálkodást szabályozó törvény. A jogszabály egy egész sor újdonságot tartalmaz.
Gyökeresen megváltoztatja a városok és községek pénzügyi menedzsmentjét, hathatósan megerôsíti az önkormányzatok autonómiáját, ugyanakkor felelôsségüket is megsokszorozza.
Legfontosabb változás, hogy a helyi bevételek jó része ezután a tanácsok rendelkezésére áll, ezek állami jóváhagyás nélkül hiteleket vehetnek fel hazai bankoktól, más pénzintézetektôl. Külföldi hitelek igénybevétele esetében kissé bonyolultabb a procedúra, de ez sem lehetetlen. A törvény többek között elôírja, hogy az önkormányzatok három évre elôre kell tervezzenek; komoly beruházási programot kell maguknak összeállítsanak; ki kell dolgozzák a helyi érdekeltségû intézmények és közszolgáltató egységek költségvetését. Programokra kell lebontsák a helyi költségvetést.
A törvény újdonságairól, a jogszabály következményeirôl Orbán Dezsô marosvásárhelyi alpolgármestert kérdeztük.
— A legutóbbi tanácsüléssel, és az egész új pénzügyi önkormányzati gazdálkodással kapcsolatban — tapasztalatom szerint — a lakosság körében sok a kérdôjel. Például egyáltalán nem világos, hogy egyes adók szintjének megállapításakor meddig terjed a helyi tanácsok hatásköre. Tehát mely adók esetében csökkenthetik a központilag megadott szinteket? És melyek azok a fix illetékek, ahol az adott százalék nem változtatható?
— Vegyük például a helyi adókat. Ezeket is újraértékelte a törvény. Ezeknél két kategória létezik. Az egyiket a helyi szerv úgy állapítja meg, hogy a kormány által megadott alsó és felsô határ között mozoghat az érték. Például az épületadó esetében: ez régebben a lakás értékének 1 százaléka volt, most más az adat. Idôközben az is fontos lett, hogy mibôl van az épület, vasbetonból vagy téglából épült a ház. Ha tömbházban lakik valaki, akkor négyzetméterenként az adózó érték 3 millió lej. Ha égetett téglaházban lakik valaki, akkor 2,2 millió lej. Ezek például fix összegek. Ezt az összeget kell megadózni 0,1-0,2 százalékkal. A helyi tanács e két határérték között mozoghat — 0,11 és 0,19 százalék között. Ezenkívül vannak a fix összegek, például az autóadó, földadó. Ezeknél lehet csökkenteni az értéket legtöbb 50 százalékkal. Most a törvény életbe lépéstôl 15 napig lehetett ezt változtatni, és a helyi tanács ezen határidôn belül valóban csökkentette az adót. Persze itt feltevôdik a kérdés: kinek jó ez? Mert például a munkanélküliek, más szegény emberek, nyugdíjasok nemigen járnak kocsival. Tehát kin segítettünk? Ezt a kérdést feltették nekem akkor, amikor a rádióban válaszoltam a lakosoknak. Így is lehet nézni a dolgokat. Mondjuk a lakosság 20 százaléka nem rendelkezik se kocsival, se földdel. De marad a többi, akiket érint az adócsökkentés. Abban igaza van a kérdezônek, hogy ilyen intézkedésekkor közölnünk kell, hogy a lakosságnak hány százalékát érinti az eljárás, és összegszerûen ez mennyire érinti a költségvetés bevételi oldalát. Annak biztosan senki sem örvend, hogy 15-20-szorosan növekedtek a házadók.
— Ugyancsak vitatott, homályos fejezet az, hogy eddig az új épületek 10 éven át adómentességet élveztek. A törvény, mely ezt elôírja, érvényben van. Viszont az új jogszabályban nincs ilyen adómentesség. Akkor most az ilyen lakások tulajdonosai adókötelesek?
— Errôl valóban kormányszinten parázs vita folyik. Sokan arra készülnek, hogy emiatt beperelik a kormányt. Ezt az adómentességet lakásvásárláskor szerzôdésben rögzítették. A pénzügyminiszter azt állítja: megszûnt ez az adómentesség, viszont az ô saját államtitkára egy olyan körlevelet adott ki, hogy csak azoknak nem kell adót fizetniük tíz éven át, akik 1999. január 1. után vásárolták a lakást. Ezeket a dolgokat sürgôsen tisztázni kell.
— Mi az a plusz összeg, ami az új, közpénzgazdálkodási törvény értelmében eddig a központi alapba ment, és ezután helyben marad, és a helyi költségvetést fogja gyarapítani?
— A helyi adók és illetékek egy részét eddig is közvetlenül mi inkasszáltuk. De három dolgot eddig a pénzügyi hivatalok szedtek be. Ez volt az épületadó, a területadó, és a kocsiadó. Az új törvény szerint ennek a három helyi adónak a kivetése és behajtása is a helyi hatóságok dolga, de szintén minisztériumi vacillálás miatt ez még nem történt meg. 1999. december 31-ig át lehet és kell venni ezt az ügyintézést. Mi Marosvásárhelyen április 1-tôl térünk át az új módszerre. Ezért vettünk fel 12 új alkalmazottat. Ami a leglényegesebb változás, hogy a fizetési adóknak a negyven százaléka nálunk marad.
— Eddig mennyi maradt?
— Eddig 3,5 és 12 százalék között mozgott ez a részesedés. Ezután tíz százalék kerül a megyei alapba, és 50 százalék megy a központi keretbe. Igaz, hogy ez egy óriási pluszbevételt jelent, de nem szabad elfelejteni, hogy ezután többet nem kapunk leosztásból semmit, például beruházásokra, meg egyéb célirányos támogatás sem lesz. Maros megyében viszont gondok lesznek a kisebb településekkel. Marosvásárhelynek nagyon kedvezô lesz az új helyi pénzügyi rendszer. De bármit akarunk beruházni, ezután a magunk erejébôl kell megtennünk. Ilyen téren még az sem érdektelen, hogy mit tartalmaz majd az idei költségvetési törvény. Városunkban tehát valóban létre jöhet az önálló pénzgazdálkodás, de ez még csak lehetôség. Kérdés, hogy miként fogunk élni vele. Ha a menedzsment nem lesz szakszerû, akkor az eredmények elmaradnak a várakozástól. A szakértelem hiánya nagyon hamar meg fog mutatkozni. Mindenesetre ezután sokkal inkább konzultálnunk kell a lakossággal, fôleg akkor, amikor nagy pénzösszegek elköltésérôl van szó. Az emberek meg kell értsék, hogy ezután nagy mértékben önmaguk számára adóznak, hiszen helyben gazdálkodunk majd a bevételek nagy részével. És ezért véleményt kell mondaniuk a dolgokról.
Nagy vízóraszerelési láz van városszerte. Valójában arra kényszerülünk, hogy órát szereltessünk. Azért, mert egy tömbházban az fizeti meg az elfolyt vizet, s általában a vízvesztességet, akinek a lakásába nem szereltek órát. Elhatároztam, az utolsó leszek, aki vízórát szereltet. Úgy is lett, de az utóbbi hónapokban olyan magas összegeket fizettem, hogy nem volt más választásom, végül is beszereltettem a vízórát. Megjegyzem, egy nyugdíjasnak (mint amilyen én is vagyok) egy évig kellett a fogához vernie a garast, hogy kikerüljön a pénz. Az ITON Kft.-hez kerültem, ahol január 5-én befizettem a beszerelési díjat, ami 1.279.800 lej volt. E hó 8-án ki is jöttek a szerelôk, két fiatal fiú, és beszerelték a vízórát. Amikor kinyitották a fôcsapokat, a konyhát elöntötte a víz. A szerelôk gyorsan elmentek, s nekem maradt a víztörlés. Csakhogy a víz mind nagyobb erôvel folyt a kagyló alatt. Úsztam a vízben. Már a szobák fele tartott, annyira, hogy nem tudtam kellô gyorsasággal törölni. El sem mozdulhattam, s nem tudtam, hogy mit ronthattak el. Szerencsére a kolléganôm benézett hozzám, aki hívta a férjét, s még két szomszédot.A férfiak egész estig dolgoztak, felszerelés nélkül, lévén, hogy nem szakemberek, de a kiesett pakolást végülis helyettesítették. Tehát nem hagytak vízben úszni!
Ezek után felteszem a kérdést, olyan szerelôket alkalmaz az ITON Kft., akik nem értik a mesterségüket? Azért a pénzért, amit elvesznek a kliensektôl, igazán, szakemberekkel dolgoztathatnának, s ne csak a hasznukat nézzék.
Vagy felteszek egy másik kérdést, miért nincs sok embernek munkája, miért olyan sok a munkanélküli? Mert önállóan, tisztességes munkát nem tudnak elvégezni az emberek, s általában, a magánvállalkózók szakembereket keresnek. Végsô következtetésként elmondhatom, hogy akiknek sok pénzt fizettem, elárasztottak vízzel, és otthagytak, akiknek semmit sem fizettem, emberségbôl segítettek. Ôket még emberségre, becsületre is megtanították ötven évvel ezelôtt.
A másik panaszom az ITON Kft.-re, hogy, miután én január 8- án végigszenvedtem a vízóra-szerelés kálváriáját, 10-én kapok egy reklám szórólapot a postaládámban, amiben az áll, hogy 200.000 lejjel olcsóbban végzik el ugyanazt a munkát. Tehát két nap múlva már 200.000 lejes kedvezményt alkalmaztak. De nekem, idôs nyugdíjasnak errôl nem szóltak, hogy várjak még két napot, mert akkor visszaadnak a pénzembôl!
A panasszal Itu Alexandrut, az ITON Kft.vezetôjét kerestük meg, akihez Kali Ágnes már személyesen is elküldte a panaszát. A cég vezetôje szerint nem történhetett meg az, hogy a szakemberei ne javították volna ki a hibát. Tegnap (január 18-án) megígérte, hogy kiszállnak a helyszínre, és megnézik, mi is történt a vízvezetékkel. Mert - mint mondotta —, soha nem fordult még elô ilyesmi, s különben is hibaelhárító csoporttal rendelkeznek, akik bármikor hívhatók a 213.395 és a 216 303-as telefonszámon.
Ami az árleszállítást illeti, az egyik napról a másikra történt. Nem lehetett elôre tudni, hogy mikortól következik be. Ahogy a vízórákat szállító cég csökkentette az árat, úgy csökkentette az ITON is a beszerelési díjakat.
Ajánlatos Marosvásárhelyen autóbuszjegyeket, vagy bérleteket váltani, mert péntektôl megemelték a potyautasok büntetését. Január 15-tôl tehát, a gépkocsiban az ellenôrnek 15.000 helyett 25.000 lejt kell adni. Ha nincs, akkor jegyzôkönyvet készítenek, ez esetben a bírság 50.000-100.000 lej között van. Amennyiben az érintett 48 órán belül törleszti büntetését a helyi közszállítási vállalat székhelyén, akkor az összeg felét kell kifizetnie. Ha valaki ezt is elmulasztja, akkor a szállítási cég felküldi a jegyzôkönyvet a polgármesteri hivatalhoz. Innen késôbb levélben szólítják fel az illetôt, s azzal is büntetik, hogy az adóssága ellenében nem bocsátanak ki hivatalos okiratot számára. A vállalat kilátásba helyezte a jegyek drágítását is, de errôl egyelôre nincs döntés.
Még mindig nem értjük, miért akarnak a romtelecomosok madárnyelven beszélni az elôfizetôkkel. Legutóbb például megjelent egy olyan tétel a havi számlán, ami az informatika, a pénzügy és a távközlés sajátos kifejezéseit nem ismerô embereknek fejtörést okozott. Mi az, hogy "reconstituire avans" kérdezték nagyon sokan, hisz nem mindenki értesült a díjemelés idôpontjáról, mértékérôl vagy ha hallott, olvasott is róla hetekkel ezelôtt, egyszerûen nem kapcsolt, hogy mirôl van szó.
Nevezetesen arról, hogy az országos szolgáltató cég valamennyi ügyfelétôl a havi elôfizetési díjnak megfelelô összeget vesz el és tartalékol rendszeresen arra az esetre, hogyha az abonáns hátrálékban maradna. Mintegy garanciaként, hogy követelése teljesítve lesz. Most, abból az alkalomból, hogy 1999 elsô napjától újból drágítottak, az egyéni fôvonallal-fôállomással rendelkezô magánszemélyek havi elôfizetési díját 32.700 lejrôl 45.000 lejre emelték, e két számnak a különbözetét, a 12.300 lejt tüntették fel a januári számlán. Hasonlóképpen jelentkezik egy 6.900 lejes összeg azoknak a "faktúráján", akik valakivel-valakikkel közösen kaptak egykor telefonvonalat. Nekik, az ún. ikertelefonosoknak 18.300 lej volt az elmúlt év végéig a havi díjuk, mostantól azonban 25.200 lejt tesz ki.
De visszatérve a közérthetôség kérdésére. Vajon nem lett volna gyakorlatiasabb és egyszerûbb a korábbi garancia kiegészítését vagy idôszeûsítését (completarea, actualizarea garantiei) említeni, mint a reconstituire avans kifejezéssel élni? A román—magyar szótár szerint ugyanis a reconstituire szó jelenthet helyreállítást, rendbehozást, újra vagy újból összeállítást, lejátszást, felidézést, újraalakulást és rekonstruálást. Tehát szinte elkerülhetetlen, hogy ki így, ki úgy vagy amúgy értelmezze. Ami pedig az avans szót illeti, ebben az összefüggésben (mert hiszen más kontextusban elôny, elôtolás stb. is lehet) elôleget jelent. És, amint tapasztaltuk, egyszerû polgárok ezrei nem fogják fel magyarázat nélkül, hogy miért kell nekik a nagyon gazdag Romtelecom társaságot a maguk kicsi pénzével hitelezniük. Kérdik hát egymástól, a náluk tájékozottabbaktól, felvilágosultabbaktól s ostromolják-izgatják kérdéseikkel a díjbeszedô pénztárnál, meg a közönségszolgálatnál dolgozókat, hogy mi akar ez lenni.
Mennyivel egyszerûbb lett volna, ha a cég kellô idôben leadott volna egy rövid, de mindenki által érthetô közleményt az írott sajtóban errôl a várható követelésérôl!
Pedagógusoknak, szülôknek és óvónô- jelölteknek egyaránt élményt nyújtó esemény színhelye volt január 15-én délelôtt a marosvásárhelyi M. Eminescu Tanító- és Óvónôképzô, délután pedig a régeni városi könyvtár.
A termet zsúfolásig megtöltô óvónôk, szülôk, barátok részvételükkel ôszinte érdeklôdésüket és örömüket fejezték ki Sorina Sav régeni óvónô könyvének megjelenése alkalmából.
A kívülálló számára gyerekeknek készített szórakoztató füzetecske benyomását keltô könyv a szakma számára ennél sokkal több. Munkaeszköz, melynek fô célja segíteni az óvónôt a kisgyermeknek a színek világába való bevezetésében.
A szín, amely jelképe örömnek, bánatnak, ifjúságnak, öregségnek, kihívásnak és megadásnak, harcnak és békének, a kisgyermek számára is jelképes jelentésû.
"Az a mód, ahogyan a szerzô az alapszínektôl az árnyalatokig vezeti a gyermeket, a környezô valóság dolgainak, jelenségeinek új szempont szerinti felfedeztetését teszi lehetôvé, mégpedig a gyermek tevékenységén keresztül", olvashatjuk a könyv elôszavában.
A feladatlapokon szereplô célok, kérdések és feladatok nemcsak a képi-plasztikai kifejezôképesség alakítását szolgálják, hanem — igényelve az összehasonlító, megkülönböztetô, egyeztetô képességek gyakorlását — elvezetnek ok-okozati összefüggések meglátásához, fogalmak alakításához, fejlesztve ezáltal a megfigyelôképességet éppúgy, mint a gondolkodást vagy az alkotó képzeletet.
A szerzô nagy figyelmet fordít a színek hangulati-érzelmi hatásának érvényesítésére is.
A fentiek mellett ki kell emelnünk a kiadvány másik különös értékét. Több nyelven is hasznosítható, illetve idegen nyelvek oktatásában is alkalmazható.
Ez a tény eszünkbe juttatja, hogy a költészet és képzômûvészeti alkotások lényege a valóság mûvészi nyelvre való lefordítása. Míg azonban a költészet "anyaga" — a nyelv — csupán az azt ismerôk számára érthetô, addig a vizuális nyelv konkrét formák és színek jelrendszerére épülve a földkerekség egészére kiterjedôen szolgálja a gondolat- és érzelemcserét.
A könyv tehát, amellett, hogy minden óvónô számára interdiszciplináris jellegû kész munkaeszközként beszerezhetô, példaértékû abból a szempontból is, hogy a szerzô Sã învãtãm culorile és a Tanuljuk meg a színeket címekkel két nyelven indította útjára munkáját, ami pozitív motivációt jelenthet minden nevelô számára szakmai tapasztalata ily módon való összegezésére és közzétételére.
A hatodik osztályok számára írt alternatív tankönyvek egyikét a "RADICAL" Könyvkiadó adta ki. A magyar változat nemrég készült el, dr. Steinbrecher György craiovai egyetemi elôadótanár munkája, és kiosztása most van folyamatban. Sajnos a fordítás minôsíthetetlenül gyengére sikerült. Az alábbiakban megpróbálom érvekkel alátámasztani ezt a kijelentést.
Már az elsô oldalakon szembetûnô a magyar nyelv hibás használata. A bevezetôbôl idézek:
"A tananyagot 71 didaktikai egységre osztottuk fel, csoportosítva 12 fejezetben."
"A tankönyv, tartalma alapján, fejleszti a tanulók logikai mûveletek analitikus és szintetikus úton való elvégzését…"(3. oldal)
A tankönyvben rengeteg a helyesírási hiba. Néhány a gyakrabban elôfordulók közül: "kissebb", "tehnika", "ordinátáji", inverzje", "belselyük", "fojik".
A nem magyaros, hibás megfogalmazás jellemzi az egész könyvet. Az alábbi idézetek helyesírási hibákat is tartalmaznak, azok is az eredeti szöveg részei:
"Ha két terminus ugyanazt a matematikai tárgyat jelöl, mondjuk hogy egyenlôek és ezt a tényt a "=" jellel felyezzük ki." (9. oldal)
"Mennyivel kell megnövelnie a sebességét az elsô biciklista?" (87. oldal)
"Ez azt jelenti hogy kiszámítsuk hány tanuló lenne a VI-ik osztályban…" (22. oldal)
"Két traktor egy teleket 6 nap alatt szánt fel" (28. oldal. A tankönyvben máshol is elôfordul a "teleket" kifejezés.)
"Egy szög az alábbiakszeri mértani alakzat." (117. oldal)
"Egy háromszögnek hány külsô szöggel rendelkezik?" (133. oldal, a 4. feladat teljes szövege)
"A középvonal tételének a reciprokája" (162. oldal)
"A két koordináta tengely a síkot négy, kvadránsnak nevezett, részre osztja" (41. oldal. Itt a latinos archaizmust semmi sem indokolja. Helyes a "negyed" kifejezés.)
A hibák jelentôs része a matematikai tartalom megértését gátolja. Néhány példa:
A 7. oldalon a címben csak törzsszám szerepel, tovább kizárólag prímszámról esik szó. (Ezek szinonimák, de a tanuló ezt nincs honnan tudja.)
"Egy természetes szám, m, akkor osztható n természetes számmal, ha létezik egy természetes szám, p, hogy az m=n•p egyenlôség fennáll." (7. oldal. Ebbôl az értelmezésbôl arra lehet következtetni, hogy az m-mel jelölt természetes szám n darab természetes számmal osztható, holott az n természetes számmal való oszthatóság értelmezésérôl van szó. )
"Egy kocka teljes területe 726 m2." (55. oldal. A kockának felszíne van, a négyzetnek területe.)
"…ha két egyenest metszi egy szekáns és a belsô váltószögek párának egyike kongruens szögeket tartalmaz, akkor…" (159. oldal)
Gyakran hibásan használja a matematikai kifejezéseket. Néhányat táblázatba foglaltam:
A HELYES KIFEJEZÉS A TANKÖNYV KIFEJEZÉSEI
arány viszony
pótszög komplementáris szög
hegyesszög élesszög
egyenlôszárú háromszög iszoszcél háromszög
derékszögû háromszög talpponti háromszög
szelô szekáns
tétel theoréma, teoréma
csúcsszög ellentett szög
A fenti hibák mellett a tankönyv szerkesztése is siralmas. Ezt is számos példával lehet alátámasztani, melyek közül kettôt idézek:
"Határozzátok meg az alakú ireducibilis törteket." (16. oldal)
"Három négyzet területe egyenesen arányos a következô számokkal: 4, 25, 64,100. (31. oldal.)
A hibák kimerítô felsorolása gyakorlatilag lehetetlen. A tankönyvet jelen formájában nem lehet kijavítani, csak újraírni.
Végeredményben: a tankönyv használhatatlan, ezért javaslom sürgôs bevonását.
Egyre több a terrorista Romániában
Mircea Gheordunescu, a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) aligazgatója a múlt hét végén A terrorizmus a XXI. században címû konferencia keretében kijelentette: országunk területén egyre több nemzetközi terrorista szervezet tagjai, szimpatizánsai és megbízottai vannak jelen. Ugyanakkor azt is hozzátette: "Romániában nincsenek hazai terrorista csoportok, nyilvántartásainkban nem szerepelnek olyan román állampolgárok, akik terrorista cselekményeket követtek volna el." Nemzetközi síkon viszont egyre agresszívebb a vallási-fundamentalista alapon, valamint az etnikai- szeparatista alapon szervezett terrorizmus, állítja az aligazgató.
Bulgária elutasítja az együttmûködést
Mint már hírül adtuk, január 13-án eddig ismeretlen okból igen nagy kiterjedésû gázolajfolt jelent meg a Duna víztükrén. A bolgár Környezetvédelmi Minisztérium, valamint a Civilvédelmi Parancsnokság visszautasította a hazai környezetvédelmi szakemberek ajánlatát, ami arra vonatkozott, hogy együtt próbálják eltávolítani a Duna vizérôl a szennyezôdést. A hazai környezetvédelmi minisztérium lépéseket tett annak érdekében, hogy a Dunamenti helységek lakói 10-12 napra elegendô ivóvizet tartalékoljanak arra az eshetôségre számítva, hogy az olajfolt eléri a román folyópart térségét.
Magyarország az elsô...
Legutóbbi számában a Financial Times tekintélyes gazdasági szaklap adta hírül, hogy Kelet- és Közép-Európa térségében Magyarország az elsô állam, mely tíz évre szóló állami kötvényeket bocsátott a nemzetközi piacra. A 12,5 milliárd forintos kibocsátás január 14- én történt meg, és ezentúl negyedévenként lesznek hasonló pénzügyi akciók. Magyar állami kötvényeket eddig maximum ötéves futamidôvel bocsátottak áruba.
Kinevezések
Az Országos Turisztikai Ügynökség élére miniszterelnöki határozattal Sorin Frunzãverde hajdani turisztikai minisztert nevezték ki, az alelnök pedig Dorin Anton lett. Az Országos Távközlési és Informatikai Ügynökség elnökévé Sergiu Iliescut nevezték ki. A Tudomány- Technológiai és Újítási Ügynökség vezetôje Lányi Szabolcs, a kis és középvállalkozásokkal foglalkozó ügynökség elnöke Mirel Tartuc, alelnöke Birtalan József lett. A Román Fejlesztési Ügynökség elnökévé Sorin Fodoreanut, alelnökévé Kerekes Gábort nevezték ki. A Regionális Fejlesztési Ügynökség elnöke Liviu Marcu. A központi közigazgatás reformjával megbízott ügyosztály államtitkári tisztére Petre Diaconut nevezték ki.
Az étkezési jegyek juttatásának szabályozása
A kormány határozatot fogadott el, amely az étkezési-jegy- juttatást szabályozza. A munkaadók és a szakszervezetek közösen állapítják meg a részesülô személyek számát, a jegyek nominális értékét, valamint azon napoknak a számát, amelyekre jár az étkezési jegy. A közintézményekben külön összeget irányoznak elô erre a célra. Ezekért kizárólag élelmiszert kapnak az alkalmazottak. Az elsô évharmadban — kísérleti jelleggel — 25 ezer, a másodikban 50, a harmadikban 75, a negyedikben 100 ezer étkezési jegy bocsátható ki. A jegyek értékét a munkaadó levonja a bér- vagy profitadóból.
EU-finanszírozások
Az Európai Uniótól a PHARE-program keretében Romániának folyósított tá