|
LI. évfolyam 11. (14064) |
1999. január 15. péntek |
Szerda este még úgy látszott, hogy a kormány engedményeket tesz a sztrájkoló Zsil-völgyi bányászoknak. De azután a hosszas megbeszélések félbeszakadtak, majd a tiltakozók újabb lehetetlen követelményekkel álltak elô. Berceanu ipari miniszter kijelentette, hogy nem enged a bányász-követeléseknek. Ezek egyike, hogy nyugdíjazásukig havi nettó 500 dollárt kapjanak, a társaságnak pedig utaljanak ki 200.000 dollárt, vagyis annak az összegnek a felét, amely a miniszter szerint a társaság veszteségeit teszi ki. Újra szóba került a már korábban is emlegetett 10.000 dolláros végkielégítés is.
Közben csütörtök reggel Petrozsényban nagy tömegek kezdték újra a tüntetést, és a szakszervezeti vezérek állítása szerint közel 10.000 sztrájkoló bányász adta írásos beleegyezését, hogy követeléseikkel vonuljanak Bukarestbe. Külön fejlemény, hogy 11 autóbusszal, mintegy félezren a Zsil-völgyébôl elindultak Târgu-Jiu felé. A belügyminisztérium közleménye szerint az autóbuszok közé személygépkocsikat is beiktattak, amelyek nôket és gyerekeket szállítottak. A völgybeli országúton a karhatalom homok- és kôakadályt helyezett el, a bányászok egy idô után eltávolították az akadályt, megközelítették a második korlátot is, majd visszatértek Petrozsényba. A konvojjal nem utazott együtt Miron Cozma bányászvezér.
A bányászok kijelentették, hogy ez volt az utolsó figyelmeztetésük, és amennyiben ma reggel 7 óráig képviselôik és a kormány tárgyalásai nem vezetnek eredményre, és nem teljesítik minden elvárásukat, Bukarestbe utaznak.
A kormány továbbra is illegálisnak tekinti a Zsil-völgyi sztrájkot, Rãzvan Popescu szóvivô provokációnak nevezte a tegnapi akciót.
Csütörtökön folytatódtak a tárgyalások, amelyeknek alakulásáról a tegnapi kormányülés résztvevôit is tájékoztatták. Ezen az ülésen elfogadták a bányaövezetek újjáépítési alapjának létrehozására és megszervezésére vonatkozó memorandumot.
Lapzártakor érkezett az információ, miszerint már 11 ezer bányász írta alá azt a dokumentumot, amely a Bukarestbe való utazásukat szentesíti.
Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter pénteken az ukrajnai Uzsgorod városban találkozni fog ukrán, valamint magyar kollégáival, a három ország közötti katonai kapcsolatok megszilárdítására vonatkozó megállapodás aláírása végett — közli a védelmi tárca sajtóhivatala.
A lassan karikatúrává torzuló "jogállamunk" közben amolyan (súlyos a szó, de nem megalapozatlan) rablóállammá alakul, ahol minden és mindenki az éppen a hatalmi "algoritmus" nevében innen-onnan elôszedett felkapaszkodottak kénye kedvének van kiszolgáltatva. A kisebb baj az volna, ha egy áttekinthetô, kiszámítható hatalmi önkény lenne osztályrészünk és nem a legsiralmasabb dilettantizmust lennénk kénytelenek elszenvedni kormánystratégia, és mindenféle részpolitikák gyanánt. S gondolhatunk itt a privatizáció önmagában is súlyos ellentmondásokat hordozó folyamatára például. Kormányról kormányra, miniszterrôl miniszterre módosuló "koncepciók" ötletszerû alkalmazásával teremtettek olyan zûrzavart, amibôl éppen csak a privatizáció haszna, értelme, elônyei nem bukkannak elô. A felelôtlenségek sorozata vezetett el az egészségbiztosítási pénztárak létrehozásában elôállott képtelen helyzethez, hogy szenvedô alanyai, az állampolgárok sem tudják, hogy mihez és hogyan igazodjanak. A kérdést kezelô illetékesekre (ha ez a kifogás itt egyáltalán helytálló lehet) bízhatjuk magunkat a legkevésbé, hiszen a kézi vezérléssel naponta születô "intézkedések", "útmutatások" tömkelegében maguk sem képesek eligazodni. S folytathatnám a dilettantizmus jegyeinek lajtsromát a nyugdíjrendszer átalakításának bizonytalanságaival, el egészen a pénzügyminisztérium két frisebb "bravúros" intézkedéséig, amire a kormány sürgôsségi rendeletekkel adta áldását. A dohány, alkohol és kávé termelésének, forgalmazásának megrendszabályozásáról, meg a helyi adók és illetékek rendszerének módosításáról van szó.
Persze: a pokolba vezetô út is jó szándékkal van kikövezve. Csakhogy éppen azok nem mennek a pokolba, akik jó szándékúnak mondott ténykedésüket rajtunk gyakorolják, pokoli állapotokat teremtve. Mert sajnos minket visznek pokolra folyamatosan, hogy már-már kísérleti nyúlnak érezhetjük magunkat.
Hosszú a félresikerült ad hoc "sürgôsségik" sora. Jut eszembe mindjárt a nagy hazafias felbuzdulással bevezetett búzaimport- vám. Szégyellték beismerni, hogy nem csak nemzetközi egyezményeknek, hanem az észérveknek is ellentmondó intézkedés volt, és "átmenetileg" pár százalékot visszavettek belôle. Ez sem változtat azon, hogy a védôvám következtében alig valamit, vagy semmit sem csökkent a behozatal, nem kelt el jobban a hazai termelôk drágább, és zömében takarmánynak való búzája sem, ezzel szemben megdrágult a kenyér és a pékipar termékei. Azaz: semmi sem változott azonkívül, hogy több pénzt vesznek ki a zsabünkbôl.
A luxuscikkeknek nevezett kávé, dohány és ital forgalmáról szóló intézkedés pillanatnyi eredménye ugyanez, azonkívül, hogy kiderült: az eszméletlenségig menô zûrzavar uralkodik egész láncolatában, a helyi pénzügyi igazgatóságoktól a pénzügyminisztérium szakigazgatóságáig. Avagy, inkább fordítva, hiszen fejétôl büdösödik a hal, a kiadott rendelet alkalmazását sehogyan, de ha jobban hangzik, szakszerû dilettantizmussal készítették elô. Jönnek a határidô, módosítások, amelyek annyira biztosak, mint a kutya vacsorája, hiszen valóságos társadalmi vita keletkezett, ami oda vezethet, hogy a parlament meg sem szavazza a Radu Vasile által szó nélkül lenyelt Decebal Remeº- féle galuskát. Vagyis érvénytelenné válhat mindaz, amit most alkalmazás címén, nagy tolongás közepette mûvelnek velünk. A "zseniális" eljárásnak egy konkrét, kézzelfogható eredménye azonban már van: az elôzô példához hasonlóan, anélkül, hogy a kereskedôk ráfordításai valamit is változtak volna, újra csak több pénzt vesznek ki a zsebünkbôl.
Pokoljárásunk másik változata — lásd, variációk egy témára — a helyi adók és illetékek törvényének "sürgôsségi" módosítása. Hogy ebbôl mi keletkezik, még csak az elején tartunk. Ott, hogy a bejelentésre kötelezett állampolgárnak az "illetékesek" nem tudnak formanyomtatványt adni. Miért? Mert még nincs. A minisztériumi és az alárendelt serehadnak nem volt ideje gondoskodni errôl. Itt is határidô hosszabbítás, meg a nálunk most már mindennapossá rendszeresített tûzoltómunka. S újra a kiérleletlen, ötletszerû megoldásokat kísérô temérdek bizonytalanság rövidebb meg hosszabb távú következményei.
A jogban alig jártasnak is mindjárt feltûnik, hogy a kormány sürgôsségi rendelettel von meg egy másik törvénnyel biztosított, azaz szerzett jogot. Azt nevezetesen, hogy az államtól megvásárolt lakások tíz évig adómentesek. Hogy ez mennyire jogsértô, talán már a mostani vitában, de a majdani parlamenti megmérettetése során minden bizonnyal kiderül. Szemérmetlen megtévesztés azonban, hogy a pénzügyminiszter mintegy suba alatt követi ezt el a sok százezer állampolgárral. Nem mondja ki ugyanis tételesen, hogy itt jogfosztás történik, hanem sunyin hallgat róla. Balgán s hasztalanul, hiszen éppen ez, a sokakat érintô, költségvetés-gyarapító módozat kerülné el a figyelmünket?
A jogban szakszerûbben eligazodók nem csak az imént jelzett, erkölcsösnek aligha nevezhetô eljárást veszik észre, hanem a rendelet kihatásával járó-várható komplikációkat is, például a lakás adás-vétel piacán keletkezô ellentmondásokat.
S mindez miért történik? Szomorú vagy egyenesen siralmas, hogy a nagy pénzügypolitikai sürgölôdésnek az idei költségvetésben tátongó, beláthatatlan ûrök kitöltése a célja, magyarázata. Még világosabban: hatástanulmány, körültekintô közgazdasági mérlegelés nélkül egyszerûen minden lehetô módon igyekeznek kizsebelni az állampolgárt. Tragikomikussá az teszi ezt a kitartó igyekezetet, hogy dilettánsok hadára bízták.
A kormánykoalíció csúcsának erre a mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okozó aspektusra is kiterjedhetne a figyelme — a tisztségek patikamérlegen való osztogatása mellett…
Az alsócsernátoni, majd érmihályfalvi fórumok után, azok egyenes folytatásaként január 23-ra Nyárádszeredába hívja össze Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a tájegység polgárait, az RMDSZ vezetôit, "mindazokat, akik erdélyi, romániai magyarságunkért felelôsséget éreznek és hordoznak".Az idézet a szerkesztôségünkhöz is eljuttatott meghívóból származik. Az RMDSZ megújulásáért indított fórummozgalom újabb, nyárádmenti rendezvényére, melyre a nyárádszeredai szervezet is elkerülte különmeghívóját, reggel 10 órától kerül sor a helybeli mûvelôdési otthonban, olvasható a tiszteletbeli elnök közleményében. Ugyancsak ebbôl idézünk a továbbiakban:
"A Nyárádmenti Fórum közvetlen kezdeményezôje a nyárádszeredai RMDSZ-szervezet, bizonyságaként annak, amit elôzôleg is következetesen hangsúlyoztunk: a szövetség egységének közösségében párbeszédet és megújulást akarunk, az RMDSZ jelenlegi politikájának és romániai magyarságunknak jelenlegi kritikus helyzetében összefogásra és cselekvésre szövetkezünk. A fórumok keretében szervesen — és szerencsés módon — összeötvözôdô közvetlen és a képviseleti demokrácia eszközeivel élve kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy kisebbségi nemzeti közösségünk a többségi nemzettel egyenrangú partnerként együttmûködve vegye ki részét a romániai demokratikus jogállam megteremtésében.
A Nyárádmenti Fórum az RMDSZ, illetve romániai magyarságunk mint teljes elkötelezettséggel és felelôsségtudattal keresi a sorsunk és jövônk szempontjából legcélravezetôbb utat és politikai alternatívát. Szövetségünk küszöbön álló kongresszusára készülve erkölcsi és politikai kötelességünknek tartjuk erre törekedni.
A Világbank hat hónappal meghosszabbította a román mezôgazdaság szerkezeti átalakítását szolgáló ASAL-program határidejét. A Világbank romániai képviselôje szerint a kormány számíthat a bank és a Nemzetközi Valutaalap támogatására, ha kitart a megkezdett reformok folytatása mellett.
Az ASAL-program keretében Románia 350 millió dollár kölcsönre kapott igéretet mezôgazdasága átalakításához. Ebbôl a hitelbôl azonban csak 200 millió dollárt tudott felhasználni, a hátramaradt 150 millió dollár folyósítását a Világbank leállította a román mezôgazdasági reformok megakadása miatt.
— Októberben láttuk, hogy érezhetô változás történt a román illetékesek álláspontjában és gondolkodási módjában a reformokat illetôen — jelentette ki Francois Ettori, a Világbank romániai képviseletének vezetôje. Ettori szerint ennek a változásnak köszönhetô, hogy a bank 1999. június 30-ig meghosszabbította az ASAL-program határidejét.
Ettori elmondta, hogy a román vezetés számíthat a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap támogatására, ha kitart a megkezdett reformok folytatása mellett. A Világbank Románia esetében még hagyományaitól is kész eltérni. Bár nem szokott szerkezetátalakítási kölcsönt nyújtani egy országnak, ha az a Nemzetközi Valutaalappal megállapodást köt, most hajlandó ettôl eltekinteni, mivel az IMF szükségesnek tartja a két — egymással párhuzamos — megállapodást.
A Világbank romániai képviselôje derülátását hangoztatta, mivel véleménye szerint a román "döntéshozók tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy valódi gazdasági reformokat kell végrehajtaniuk, ha nem akarják, hogy Romániát ismét kizárják a nemzetközi pénzpiacokról".
— Az idei esztendô nehéz lesz Románia számára. Szüksége van minden támogatásra, ezért egyértelmû jelét kell adnia annak, hogy folytatni fogja a reformokat — szögezte le Ettori.
Öt ország pénzügyi és mûszaki közremûködésével Románia új hidat épít a Dunán.
A híd elômozdítja majd Tulcea megye és az egész Duna-delta gazdasági fejlôdését — írta csütörtökön a Rompres hírügynökség.
A jelentés szerint német és francia részrôl készség van a finanszírozásban való részvételre, az építésben pedig ukrán, moldovai és bolgár cégek is együttmûködnének.
Tulcea, Braila és Galati megye rövidesen közös társaságot alapít a finanszírozás és az építkezés összehangolására — írta a hírügynökség.
A CV Tudor-botrány fejleményei
A politikai és közerkölcsi botrányokat kavaró Corneliu Vadim Tudor ellen fordul az általa keltett újabb "mûaffér". A parlamenti pártok zöme sürgeti, hogy függesszék fel Tudor mentelmi jogát, miután a szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt elnöke "nyaklótlan szexuális kicsapongással" vádolta meg az államfôt.
Rona Hartner színésznô, akivel Tudor hírbe hozta Emil Constantinescu elnököt, bûnvádi feljelentést tett a fôügyészségen Corneliu Vadim Tudor és egyik testôre ellen hamisításért, rágalmazásért és gyalázkodásért, illetôleg fenyegetôzésért és zsarolásért.
A színésznô feljelentéséhez csatolta naplójának négy füzetét is, hogy az ügyészségi írászakértôk megállapíthassák a hamisítást. Megszólalt az ügyben Nadia Constantinescu, az államfô felesége is, aki szerint Tudor alpári rágalmait "figyelembe sem érdemes venni".
A fôügyészség bejelentette, hogy hivatalból eljárást indított Tudor ellen a szenátor által a sztrájkoló bányászokhoz intézett "nyilt levél" ügyében, amellyel társadalmi zavargásokra bátorította a bányászokat és magasrangú közméltóságokat rágalmazott meg. A fôügyészség egyúttal felkérte az igazságügyi minisztert, kezdeményezze a parlamentnél Tudor mentelmi jogának felfüggesztését, hogy lefolytathassák ellene a tucatnyi rágalmazási pert.
A kormánykoalíció pártjai után még az ellenzéki Román Nemzeti Egységpárt is éles hangú nyilatkozatban ítélte el Tudort "politikailag lealacsonyító" rágalmazásaiért és gyalázkodásaiért. Az állásfoglalás szerint az "álhazafinak" és "profi dezinformátornak" nevezett Tudor 1990. óta rendszeresen és szándékosan "vulgáris és minôsíthetetlen stílusban" támadta az állam intézményeit és közméltóságait". Ezért "a felelôs politikai erôknek el kell szigetelniük a diktatórikus és szélsôséges magatartást" tanúsító Tudor- féle egyéneket — hangoztatta az egységpárt nyiolatkozata.
Corneliu Vadim Tudor mentelmi jogának felfüggesztését sürgette Valeriu Stoica igazságügyi miniszter, aki szerint Tudor valódi veszélyt jelent a demokrácia számára, nem lehet ártalmatlan bohócnak tekinteni.
Valeriu Stoica a Szabad Európa Rádió román nyelvû mûsorának nyilatkozva emlékeztett rá, hogy ô már jó fél évvel ezelôtt megtette a szükséges hivatali lépéseket Corneliu Vadim Tudor szenátor parlamenti mentelmi jogának felfüggesztésére. A mentelmi jog felfüggesztésének folyamata azonban a szenátus jogi bizottságában elakadt, s a testület azóta is halogatja a miniszteri kezdeményezés megvitatását.
Stoica azzal magyarázta a számára érthetetlen magatartást, hogy a szenátorok felületesen ítélik meg a kérdést. A szenátusban amolyan "nemzeti bohócnak" tekintették Tudort, aki komolytalan, "legfeljebb szórakoztathat és nevetést válthat ki", nem úgy ítélték meg, mint aki "reális veszély a romániai demokratikus intézmények számára" - mondta.
Stoica szerint eddig nagyon sokan nem vették észre a C.V. Tudor jelentette veszély valóságos méreteit. "A nacionalizmus álcája mögött ô demagóg retorikájával valójában nem Romániáért, hanem a román nép ellen lép fel" — hangsúlyozta a miniszter és leszögezte: több mint nyilvánvaló, hogy nem folytatódhat a Tudor-féle sárdobálás, az stadionokban történô nyilvános kivégzésekkel való fenyegetôdzés, az emberek megalázása.
Bill Clinton amerikai elnök szerdán újságírók elôtt úgy nyilatkozott: bízik abban, hogy a szenátus helyesen fogja megítélni ügyét. Az elnök ellen indított különleges felelôsségre vonási eljárás keretében csütörtökön kezdôdik a szenátusi tárgyalás érdemi szakasza a vád érveinek részletes kifejtésével.
A képviselôház által megszavazott vádirat azt állítja, hogy Clinton — Monica Lewinsky volt fehér házi gyakornoknôvel folytatott viszonyának leplezési kísérletei során — elkövette a hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása bûncselekményt, és ezzel méltatlanná vált az elnöki tisztség betöltésére. A szenátusban - ahol az ellenzéki republikánusok 55-45 arányú többségben vannak — a szenátorok legalább kétharmadának egyetértése esetén (vagyis 67 szavazattal) a bûnösnek talált elnököt el lehet mozdítani hivatalából.
Az elôzô napokban lezajlott a peres eljárást megelôzô szokásos "eljárási ütésváltás". A szenátus kézbesítette az idézést, a Fehér Ház válaszában magalapozatlannak minôsítette a vádat és kérte annak elejtését, a vád nevében eljáró képviselôházi megbízottak pedig kezdeményezték a fehér házi kérelem elutasítását, azt állítva, hogy a vád igenis megalapozott.
Clinton szerdán azt mondta: nincs jogi és ténybeli alapja annak, hogy — felülbírálva az elnökválasztáson megnyilvánult népakaratot - leváltsák ôt elnöki posztjáról. Szerinte hallatlanul elnyújtaná a tárgyalást, ha az olyan kérdésekre is kiterjedne, amelyek nem szerepelnek a képviselôházi eljárás iratanyagában. Ezzel az elnök egyértelmûen az újabb tanúbeidézések ellen foglalt állást. Mint közölte, bízik abban, hogy a szenátus helyesen jár el, ô pedig a maga részérôl "intézi tovább az ország ügyeit".
A szerdán elôterjesztett fehér házi "ügyvédi tényvázlat" is kitér arra, hogy ha a vád újabb tényállításokat akar az eljárás tárgyává tenni, akkor a Fehér Ház is számos tanú beidézését tartja majd szükségesnek.
A legutóbbi, demokrata szenátoroktól származó becslések szerint "visszafogott" tanúbeidézés mellett február közepéig, ellenkezô esetben akár márciusig is elhúzódhat a szenátusi tárgyalás.
A mezôgazdaságban az alapvetô szerkezetváltások késnek. Az eddigi kormányok mezôgazdasági minisztereinek nem sikerült olyan programokat életbeültetni, amelyek jelentôs pozitív elôjelû változásokat idéztek volna elô ebben az ágazatban. Ahány mezôgazdasági miniszter, annyi program, elképzelés, intézkedés, aztán az idô múlásával a programokat egyszerûen elfelejtik. Így a gazdasági szerkezetváltás helyett továbbra is szavakban hangoztatják a fejlesztések, a piacgazdaság alapelveit. Ezek után nem csoda, ha a termelés csökken, a fejlôdés lelassul, nem jut tôke beruházásokra.
A jelenlegi mezôgazdasági tárcavezetô is új elképzelésekkel kezdte munkáját, hangoztatott célja, alapjaiban átszervezni a szakágazatot. Már meg is ígérte a nyilvánosság elôtt, hogy megyénkben számos mezôgazdasági egység mostani vezetôje helyett másokat nevez ki. Mureºan miniszter kijelentései, fokozták a bizonytalanságot. Ilyen körülmények között miként mûködik a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vidékfejlesztési osztálya? — kérdeztük Dãneasa Mircea igazgatót.
— Az ideiglenesség, az átmeneti állapot hangulata uralkodott el osztályunkon is. Tevékenységünk célja a terepen végzett helyzetfelmérések, valós információk beszerzése, a különbözô problémára, a megoldások kidolgozása, amelyek alapján fejlesztési tervezeteket készíthetünk. Az információ csak akkor értékes, ha fedi a valóságot, helyes, idôszerû és azonnal felhasználható. Tapasztalataink szerint a mezôgazdaságban az információkat fôleg a döntésszervek nem használják fel becsületesen. Erre csupán egy példát említek: a múlt évben a minisztérium egy megyénkbeli vidékfejlesztéssel kapcsolatos szaktanulmányt juttatott el hozzánk ellenôrzésre. A mellékelt térkép szinte egészében hibás volt. Kérdem, milyen adatok, információk alapján készült el a minisztériumban a térkép. Miként történik az információcsere? A térkép elkészítésekor osztályunkat miért nem kérdezték meg, hiszen ez az alaptevékenységünk, hogy valós adatokat szolgáltassunk!? Miután átdolgoztuk a térképet, ránkcsodálkoztak. És ennyi.
— Az igazgatóság vidékfejlesztési osztálya miként segíti a gazdákat, a mezôgazdasági társulásokat, más szakvállalatokat?
— Arra törekedtünk, hogy a legújabb szakmai ismeretek idejében jussanak el a növénytermesztôkhöz, állattenyésztôkhöz, ezzel párhuzamosan termelés- fejlesztési felméréseket végeztünk kérésre is. Mivel szakterületem az állattenyésztés, ezzel kapcsolatosan példáloznék. Mirôl kell(ene) tudnia egy gazdának, amikor állattenyésztésre szánja el magát? Elôször is alaposan imernie kell az alaptermelô eszköz — a föld — tulajdonságait; alkalmas-e takarmánytermesztésre? Mekkora hozamot biztosít takarmányonként, mibôl lehet takarmánykeveréket biztosítani, stb; — hány szarvasmarha avagy fejôstehén tartására alkalmas az istállója; — melyik a legjobb állatfajta, kitôl, honnan szerezheti be, hol értékesítheti termékeit; miként tudja mozgósítani teljes erôtartalékát, hogy ne váljon munkája rabjává; mennyi idô elteltével jut majd pénze beruházásra, például fejôgép- vásárlásra, abból melyik a legjob típus stb. Merem állítani, ha egy kérdôívet állítanánk össze az említett és más kérdésekkel, az állattenyésztôk több mint fele válaszolatlanul hagyna jópár kérdést.
— Végezetül, mit vár az idei évtôl?
— Nagyon remélem, hogy makrogazdaság szinten a mezôgazdaság elnyeri méltó helyét, mert jelenleg a hazai mezôgazdaság helyzete rendellenes. Központi intézkedésekre, olyan törvények megalkotására és érvénybe léptetésére van szükség, amelyek valóban a mezôgazdaság fejlesztését célozzák. Egyet említenék, a mezôgazdaság állami támogatásának jogszabályait kellene módosítani. Különbözô kedvezményeket adni traktorvásárlásra például. Megyénkben a mezôgazdasági földterületeket tartva szem elôtt, kellene még 5000 traktor. Kérdem, évente hány új traktort vásárolnak a mezôgazdászok? A szükséglethez viszonyítva elenyeszéôen keveset, pénzhiány miatt. Ebben segíthetne az állam.
Bár a lakosság anyagi helyzetét figyelembe véve, a marosvásárhelyi tanács szakbizottsága az általános 50 százlékos adócsökkentés mellett döntött, a tanácsosok csak a helyszínen tudták meg, hogy a Pénzügyminisztérium átirata szerint a helyi tanácsok csak a megszabott összegû adókat (terület-, illetve jármûadó) emelhetik vagy csökkenthetik 50 százalékkal, a százalékokban megállapított adókat (magánlakások, lakrészek) nem módosíthatják. Így rövid megbeszélés után a tanácsosok megszavazták, hogy a sürgôsségi kormányhatározatban szereplô területadókat — Marosvásárhelyen egy négyzetméterre, övezetektôl függôen 1500-2500 lej — a felére csökkentik, s ugyancsak 50 százalékkal kevesebb lesz a kiskocsik adója is (a határozat értelmében minden 500 vagy kevesebb köbcentiért a tulajdonos évente 12 ezer lejt fizet). Elhatározták továbbá, hogy a jogi személyeknek Marosvásárhelyen a tulajdonukban levô épület értékének 0,5 százalékát kell adóként lefizetniük.
Orbán Dezsô alpolgármester tájékoztatta a résztvevôket, hogy 40 ezer adóbevallási formanyomtatványt — amit az új adók kiszámításánál szükséges kitölteni — rendeltek a nyomdától, s hogy azok egy részét, ahogy elkészülnek (kb. két héten belül) kiosztják a lakótársulások vezetôinek, akik szétosztják a lakosoknak, s miután azok kitöltötték, egyszerre 50-60 nyomtatványt adnak be a hivatalnak. Tervek szerint a Közönségtájékoztató központokban dolgozókat felkészítik, hogy segíthessenek kitölteni a fent említett formanyomtatványokat.
Az ülésen megszavazták az különbözô helyi illetékek kiigazítását is. A házasságkötési díjak a tanácsosok kérésére változatlanok maradtak, szombaton 50, míg vasárnap 75 ezer lej, de emelték a házassági bizonyítvány kibocsátásának árát (60.000 lej) valamint a házassági igazolványért fizetendô díjat is (45 ezer lej). A közterületre engedéllyel felépített és ideiglenesen engedélyezett garázsokért a tulajdonosoknak évente 180 ezer lejt kell fizetniük, míg az engedély nélküli garázsok által elfoglalt egy négyzetméterért naponta 132 lej terheli a tulajdonost. Gliga Gheorghe tanácsos kérésére az 1998 évi 93-as tanácsi határozatot két cikkellyel egészítették ki: a forradalmároknak történô kiutalásokat, a sorrendi feltételeket beszélje meg a hivatal szakbizottsága, s ugyanaz a bizottság döntsön a nonprofit egységek által használt helyiségek bérletének meghosszabbításáról is.
Terítékre került egy panasz is, amelyet egy Dózsa György utcai, a volt tulajdonosok által visszaigényelt államosított házban lakó személyek fogalmaztak meg, s amelyben felkérik a tanácsosokat, hogy vonják felelôsségre Fodor Imre polgármestert, aki nem fellebbezett a polgármesteri hivatal nevében, s nem védte az állam vagyonát. Közös megegyezés alapján a tanácsosok eldöntötték, hogy a hónap végén sorra kerülô soros ülésen a hivatal Jogi Bizottsága bemutatja az évek során folytatott pereket és azok eredményeit. A tanácsosok 21 kedvezô szavazattal (senki nem tiltakozott) jóváhagyták, hogy Nagy Ágnes volt RMDSZ- tanácsos helyét — akit a parlament a Román Nemzeti Bank vezetôtanácsába nevezett ki — Halmágyi Ferenc vegye át, aki a tegnapi ülésen le is tette az esküt.
A kölni pályaudvar csodás, a düsseldorfi szintén. Általában lentrôl lehet megközelíteni a vágányokat, ott vannak a jegyautomaták, a nemzetközi pénztárak; óriási a jövés-menés, hatalmas a forgalom. Ábécé, gyorsbüfé, jegyautomata, még kisvasút-játék is, amit az ember aprópénzzel hoz mûködésbe, továbbá expressz fotószolgáltatás és egyebek. Külön boltban árulják a német újságokat, és külön, egy másikban a nemzetközi sajtót. Kíváncsi is voltam, van-e magyar újság; hogyne, bólintott az eladó, és valahonnan, a polc mélyérôl elôkotorászott egyet. Sajnos, már nem emlékszem a nevére, de addig soha nem láttam még; hát ezért.
Utazni egyébként többféle vonattal lehet. Van az S-Bahn, amely egyfajta HÉV (helyi érdekû vasút), elég nagy területet fed le. Aki nagyobb távolságra utazik, a Regional Expressre ülhet, amely átlag kétszer közlekedik egy órában. Ennél rangosabb vonatok aztán a gyors, expressz és intercity-szerelvények, ezek jóval drágábbak is.
Számomra a legcsodálatosabb az volt, hogy amikor valahová elindultunk, sohasem kellett a menetrendet végigbújnunk a vonatok miatt. Egy kisváros lakója voltam közel két hétig, Erkrath-Hochdahlnak hívják (errôl részletesen — késôbb). A település, amelynek majdnem 65.000 lakosa van, kb. 20 km-re van Düsseldorftól és szinte összenôtt más kisvárosokkal, de azért a határát mindenütt jól kijelölték. Az S- Bahn, vagyis a városi vasút nem halad át Erkrath- Hochdahlon, de két megállóhely is van, ahol fel lehet ülni rá. Busz visz az állomásokra, onnan könnyen el lehet érni akár Düsseldorfba, akár Kölnbe, akár Wuppertalba például.
Az állomáson elsô dolga az embernek, hogy megnézze a menetrendet. A vonatok érkezése, indulása mindkét irányba külön- külön fel van tüntetve. Óránként két vagy több vonat is áthalad az állomásokon, ezért legtöbb félórát kell várni, ha valakinek éppen az orra elôtt megy el. A járatsûrûség természetesen a napszaktól is függ, este késôn és az éj elsô óráiban nyilvánvalóan kevesebb vonat jár, éjszaka pedig rövid ideig le is áll a közlekedés.
A vagonok ajtaja nem nyílik ki, a leszálló vagy felszálló utasok maguk kell hogy kinyissák; gombnyomással, természetesen. Megállás elôtt robothang figyelmeztet arra, hogy melyik állomás következik, indulás elôtt pedig idegborzoló és legalább öt-hatszor megismétlôdô síphang jelzi, hogy az ajtók hamarosan záródnak. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, miért választották ezt a víjjogást, amikor a fülnek sokkal kellemesebb megoldással is élhettek volna.
Hja: a hallássérültek miatt.
Ott arra is gondolnak, hogy akik nem hallanak jól, vagy alig hallanak, azokat se érje meglepetésszerûen a vonat hirtelen indulása. Olyan magas a frekvenciája ennek a síphangnak, hogy mindenki észlelheti, senkit nem csípnek be a masszív ajtók.
Sajnos, kellemetlen élményeim is vannak a Deutsche Bahnnal (DB, Német Vasutak) kapcsolatosan. Szombat fejében futballmeccsre mentünk a közeli Leverkusenbe (kétórás út volt mindössze). A Lev.- Schlebusch nevû állomáson várakoztunk visszafelé; fél óra múlva kellett érkeznie a vonatnak, addig azzal szórakoztunk (lévén, hogy semmi nem volt a közelben), hogy fel-alá sétáltunk a peronon. Három perc oda, három perc vissza; ez összesen öt táv. Miután ezt lejártuk, a vonat meg is érkezett.
Éppen csak mi nem fértünk fel rá. Mi és még egy rakás gyerek, meg vagy két fiatalasszony, öreg néni, bajuszos török férfiak és fiatalok. Néhányan felgyurakodtak, de a vonat a szó szoros értelmében dugig tele volt; soknak nem sikerült.
Ottragadtunk.
Elképedve figyeltem, ahogy a kalauz jelt ad az indulásra, a mozdony füttyent; valaki hozzávág valamit az egyik vagonhoz, de nincs amit tenni, a vonat elmegy. Hát így se jártam még, vakartam a fejem; és éppen Németországban! Mert ha Romániában történt volna, legalább tudtam volna, kit szidjak.
De így?
Kezdhettük újra a fel-alá sétifikálást. Három perc oda, három vissza; vonat legközelebb egy óra múlva jött újra, mert szombat fejében felére csökkentették a járatsûrûséget.
A következôvel aztán sikerült elmenni, de egy darabig azon is fél lábon utaztunk.
A kis megállóhelyeken sehol nincs jegyárus. Mindenütt aluljárót láttam az áthaladó két vágány alatt, de DB- dolgozót sehol. Jegyet az automatánál lehet vásárolni, amely pfennigre pontosan visszaad; mi több, azt is kiírja, hogy milyen címletû bankjegyet vagy aprót fogad el. Ha például a jegy 16 márka 73 pfennigbe kerül, a legnagyobb címlet, amit bevesz, a 20 márkás, az ötvenest már nem fogadja el.
Ugyanakkor az sem baj, ha az ember nem vesz jegyet. Azt mondták, Németországban mindig elfogadják, ha az ember azt állítja, rossz volt az automata vagy nem tudott vele bánni. Ilyenkor a kalauztól lehet váltani, rendes áron; büntetésrôl senki nem beszél.
Vannak olyan bérletek is, amelyekkel bizonyos idôpont után ketten lehet utazni, azonkívül pedig egy jól körülhatárolt régión belül érvényes minden járatra. Egyszer elôfordult, hogy ketten mentünk, és átkerültünk egy másik régióba. Jött a kalauz, megnézte a bérletet, kicsit hümmögött, de elfogadta, hogy nekünk azt mondták, lehet vele utazni. — Azért legközelebb... — szólt utánunk. — Jó, jó, persze — így mi.
A vonathoz hasonlóan az autóbuszban is bejelentik a következô állomást. Vannak olyanok is, amelyekben az állomásokat kiírják abban a sorrendben, ahogy következnek, majd ahogy egyet elhagyunk, eltûnik a "minitérképrôl" és a soron következô elôlépik elsônek. Gombnyomással kell jelezni, ha leszállásra készülôdik az ember, megjelenik a Wagen hält felirat és a busz megáll. Ha az utas nem jelez, és a megállóhelyen senki nem várakozik, a busz nem áll meg. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Ausztriából nemrégiben Vásárhelyre került buszokban is vannak leszállást jelzô gombok, szinte minden kapaszkodócsövön, de az emberek nem igazán használják. Kár.) Az ajtó körüli rész úgy van kiképezve, hogy tolókocsival is könnyen fel lehessen ülni. Kismamáknak, mozgássérülteknek nyújtanak így segítô kezet; azonkívül a buszban külön hely van, ahol a kocsival meg lehet állni.
Vonat és autóbusz esetében is három távolsági jegyet adnak. A megállóban, ahol fel akarunk ülni, ki vannak írva a lehetséges célállomások, s mindegyik mellé egy betû: A, B vagy C. Az A-csoportba tartozók vannak a legközelebb, a B- be tartozók már távolabbiak, legmesszebb pedig a C jelzésûek vannak. A jegy lehet egy útra szóló, négy útra szóló, napibérlet stb. A négy útra szóló természetesen olcsóbb, mintha négy darab egyutast vennénk.
Este 8 óra után sok buszra csak az elsô ajtón lehet felülni; ilyenkor be kell mutatni a sofôrnek a jegyet, vagy tôle kell vásárolni.
Az utasok általában nem bliccelnek; nem éri meg. Ellenôröket ugyan csak egyszer láttam, de lehet, az én szerencsém, mert állítólag elég gyakran járnak és komolyan büntetnek. A buszokban mindenütt hatnyelvû felirat: nem éri meg!
Azt is odaírják, mit lehetne venni a büntetés árából.
Ismét Távol-Nyugaton, Kanadában (9.)
A fenti cím korántsem valami furfangos politikusi kifejezés. Angolosan, "csájnátáun"-nak olvasandó, ami magyarul kínai negyedet jelent. Ma már az ember a világ minden sarkában talál kínaiakat, sôt egész városrészeket. Dédapáink a század elején gyakran emlegették a sárga veszedelmet. Nem tudom, ez lenne az? Ha az ember Torontóban elmegy egy uszodába, ahol gyerekeket tanítanak úszni, ott biztosan a kínai nebulók vannak többségben. Ugyanez a helyzet a korcsolya-tanfolyamokon, vagy a zeneórákon. Mindez számomra azt jelenti, hogy a kínaiak nagyon törekvôek, a gyerekeik pedig mindenütt ott vannak, ahol tanulni lehet.
Az egyik alkalommal elmentünk abba a városnegyedbe, ahol csak kínaiak élnek.
Miután a földalattival Torontó belvárosába értünk, villamos helyett inkább gyalog folytattuk az utunkat célunk felé. Néhány percnyi séta után már ráakadtunk az elsô kínai zöldségárusra, majd következtek a többiek, mígnem a kínai negyed kellôs közepébe értünk. Az utca forgatagában, ha fehér emberrel találkoztunk, annak térkép, videofelvevô, esetleg fényképezôgép volt a kezében.
Az utcán, a boltokban kínai zene, kínai beszéd. A feliratok nagy többsége kínak jelekbôl. Angol — bár ez a hivatalos nyelv — szöveg csak elvétve található. Ismerôseim mesélték, hogy sok kínai van, — közöttük olyanok is, akik már harminc éve kanadai állampolgárok, — és még ma sem tudnak angolul. Az, hogy az üzletekben mindenki tud kínaiul, nem meglepô. Jártam egy háztartási felszereléseket árusító üzletben, ahol az eladókról messzirôl látszott, hogy nem kínaiak. Ôk is kínaiul beszéltek a vevôkkel. A bankokban a nyomtatványok, a feliratok és a reklámok mind kínai jelekkel vannak nyomtatva, ami ott senkit sem ingerel. Voltam egy, a kínai negyedtôl távol esô bankban is, ahol ugyanez volt a helyzet. Ha mindezt a honi primitív politikusok látnák, szegény kínaiakat bûnös szeparatistáknak kiáltanák ki. De hát ôk ennek a kifejezésnek a tartalmát ha ismerik is, azt nem értik, hogy a bûnös jelzôvel összekapcsolva mit jelent. Sajnos, mi tudjuk, mert ismerjük az ellentétét. Ez nem egyéb, mint a nemzetállam célja, a homogenizálás és a beolvasztás, minden más nemzet kiradírozása, pontosabban "ausradieren", ahogyan azt az eredeti ideológiában megfogalmazták.
Tévedés azt hinni, hogy a kínaiak kiváltságos bánásmódban részesülnek. Ott, ahol olaszok, lengyelek, görögök laknak, az utcanévtábláktól a különbözô tájékoztatókig minden ki van írva az ô nyelvükön is. Bár Torontóban kb. 50 ezer magyar él, nincs magyar negyed. Látni azonban olyan cégtáblákat mint: Mézes mackó, Tüske, Erzsébet vendéglô és hasonlóakat. Mikor az egyik kirakatüvegen az angol pharmacy mellett megpillantottam a gyógyszertár feliratot, alkalmi idegenvezetôim tudták, mire gondoltam, még azok is, akik sohasem jártak Vásárhelyen.
Ennyi kitérô után térjünk vissza a kínai árusokhoz, az üzletek elé kitett portékáikhoz. Ôszintén bevallom, a sok fû, lapi és burján, tücsök és bogár, rák és hal, polip és kígyó között nem ismertem ki magam. Volt, ami büdös, ami illatos volt, de az egészet egybevéve meglehetôsen szagos volt tôlük az utca.
Ha már ennyi csodálnivalót lát az ember, igyekszik ki is próbálni. Elôször egy kifôzdében szándékoztam megkóstolni ama híres kínai konyha ételkülönlegességeit. Vagy húsz tálban gôzölögtek a különbözô színû és illatú ételek. Közöttük csak egyet ismertem fel, amiben paszulyszemek voltak. Csak utólag derült ki, hogy az sem paszuly, hanem valami kínai bogyó. A nagy válogatás azzal végzôdött, hogy egy amerikai szendviccsel ütöttem el az éhségemet.
Mindezt elmondtam egy társaságban, ahol néhány dolgot megtudtam a kínai konyháról. Elôször is azt, hogy nem egy, hanem ötféle kínai konyha van. Ezek mindenikében különbözô alapízek szerint készítik az ételeket. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy a kínaiak mindennek meg tudják adni az aromáját, mindent ízletessé, ehetôvé tudnak varázsolni. Adj a kínai szakács kezébe egy ágseprût, amit ô különleges csemegének elkészít és tálal — magyarázzta viccelôdve valaki a társaságból.
Mindezek után a kíváncsiság nyilván bevitt egy igazi kínai vendéglôbe, amiért a mai napig hálás vagyok ismerôseimnek. Bevallom, az elsô alkalommal nem mertem a pulton levô ételek közül önállóan válogatni. Úgy oldottam meg, hogy amit az elôttem álló hölgy kivett magának, én is azt szedtem a tányéromra. A vége az lett, hogy különleges finomságokkal laktam jól. A vendéglôbôl kijövet, egy sziesztázó társaság mellett elhaladva, az egyik férfi megkérdezte magyarul, hogy ízlett-e az ebéd? Nagyon finom volt, válaszoltam, de azt már ne kérdezze meg, hogy mit ettem, mert fogalmam sincs.
Mikor már a második, harmadik alkalommal is kínai étteremben ebédeltünk, sokkal bátrabb voltam. Azért is pártoltuk ezt a vendéglôt, mert a sok finomságon túl nagyon olcsó is volt. Az árat úgy állapították meg, hogy nem kellett minden fogásért külön fizetni. Egy jóllakás délidôben 7,50 dollár, idôsebbeknek 10% engedmény. Elôször nekem is meglepô volt ez az árazás. Az is szokatlan volt, ha valamit kitettem a tányéromra, és ha csak beleturkáltam, senki sem szólt egy szót sem. Egyszerûen addig, míg én a tálalópultnál más falatokat válogattam, a tányéromat az ételmaradékkal elvitték. Ilyen kiszolgálás és ilyen árak mellett nagy volt a fogyasztói kör és jól ment a vendéglô.
Náluk az alapelv az, hogy elsôsorban a forgalom legyen nagy. Ez az üzleti hitvallás szerencsére már nálunk is kezd teret nyerni és több sikerrel, mint a hirtelen meggazdagodás vágya.
Dr. Magyari András történész, hiteles tordai levéltári adatokra támaszkodva kiadta a Horea-féle parasztfelkelés részleteit (Kriterion 1984). Könyve 32, 122 és 123-ik oldalán olvashatjuk, hogy a Ludas körzeti szolgabíró jelentést tesz Kálnoky Lajos Torda megye fôispánjának arról, hogy Ludason barátaik már egy hete várják a felkelôket. Ô maga lovasaival szüntelen ellenôrzi Ludas, Dátos és Lekence községek határát, de a zavargások megakadályozása végett, a megyétôl 50 lovaskatonát kér.
Szabó T. Attila történész és nyelvészprofesszor Erdélyi Magyar Szótörténeti Tára tízkötetesre tervezett I. kötete (Kriterion 1976) is már nagyon sokszor idézi a kendilónai Teleki családi levéltárban talált jobbágyvallatási jegyzôkönyvek adatait. Ezekbôl megtudhatjuk, hogy Ludason, a nemesi birtokon miként gazdálkodtak, és milyen volt itt a jobbágyok élete. Az idézetek nagy része 1759. évbôl való. A magyar, román és német szavak alatti szövegidézetek igen tanulságosak. Sokféle tudományág mûvelôi használhatják. Idézünk az I. kötet 582. oldalán található barázda, borozda szavak alatti jobbágyvallatási jegyzôkönyvekbôl: "A groff ökrei úgy el soványodtak hogy a borozdában tavasszal elestek."
A II. kötet 249. oldalán a dagaszt szó alatt ez áll: "a maga szájából hallottam, midôn azt mondotta hogy e ugy jádzik Telekivel mint az asszony mikor tésztát dagaszt á tésztával".
A III. kötet 506. oldalán az evvel szó alatt olvashatjuk: "Tiszttartó uram evel kérkedett hogy... már most négy szekér sem vinné el az otthon való vagyonát."
A IV. kötet 854. oldalán a ha kötôszó alatt:
"Tisztartó uram... a joszág-ben embereket rutul tractálta, mert ugyanis ha dolgoztak is, szidta, verte, fejeket bétörte."
Valamennyi szöveg alatt Marosludas, Torda-Aranyos megye, Teleki levéltár, a vallomást tevô jobbágy neve áll.
Például: Gurutza Ignát, Pastima Providi, Philip Juon, Pakulár Juon, Puia Teodor, Mokány Ojné, Gabugyán Nyisztor és Gligor stb. A Szabó T. Attila szerkesztette szótárak még nagyon sok Ludasra vonatkozó adatot tartalmaznak, de mivel sajnos az V. kötettôl kezdve csak Magyarországon jelenhettek meg, azokat már nem tanulmányozhattam. Itt említjük meg, nem elôször, Orbán Balázs Székelyföld leírása V. kötetét, 60-62. oldal, Csánki Dezsô Magyarország történelmi földrajza címû V. kötete 719., 817., 818. oldalait (Bp. 1871; 1913), ahol felsorolva találjuk DL (Diplomatikai levéltári számokkal jelezve 1333-tól 1523-ig a Budapesti Országos Levéltárban ôrzött Ludasra vonatkozó okleveleket. Közülük kettô nevezetesebb: az 1333 évbôl való DL 28.724, mely Orbán Balázs szerint helységünk elsô hivatalos említése és az 1377. évi DL 29.186-as számút, amelyiket sokan mások tartanak elsônek.
Orbán Balázs gróf Kemény Józsefre hivatkozik. A tévedés abból ered, hogy Csánki Ludas címszó alatt a 719- ik oldalon elsô helyen hozza a DL 29.186-os okiratot, míg a 28.724-est Mezôszengyelnél, a 818-ik oldalon említi elsônek. Ha valaki azonban a két oklevél eredeti latin szövegét és az Orbán-féle magyarra fordítást összehasonlítja, világosan az utóbbinak ad hitelességet. A kérdéses 1333. évbeli oklevél ez idô szerint Ludasnak és Mezôszengyelnek is elsô hivatalos, okleveles említésének egyazon bizonyítéke.
Most pedig lássuk, mit találunk Dávid Gyula és Mikó Imre Petôfi Erdélyben címû könyveinek 162-ik oldalán (Kriterion, 1972): "... arra Ludas felé elmehetnek..."
Beöthy Ödön szavai ezek: Petôfi Sándor és Székely Márton honvédszázadoshoz, a költô útitársához, 1849. január 16-án a debreceni kormány utasítása szerint Petôfinek Erdélybe, Bem szebeni táborába kellett mennie. Ludas felé veszélyes volt utazni, ezért Désen át, kerülôvel igyekeztek céljukhoz jutni. Erdély akkori kormánybiztosa, feldühödve a költô szerinte nem magyar honvédhez illô öltözékén, fôleg a nyakkendô-hiányon, mint látjuk, rossz tanácsot adott.
Az Erdélyi Magyar Irodalmi Lexikon elsô három kötetében Ludas többnyire mint egynéhány neves ember szülôhelyeként szerepel. (Kriterion 1981-tôl). Az I./295-ik oldalon Buday Árpád régészprofesszornál Marosgezse, ma Ludashoz tartozó község. Az I./325-ik oldalon Cseh Andor eszperántó nyelvésznél, II./568; Kabós Éva költô "marosludasi irodalmi esteken"; II./588. Kakassy Endre közíró, szerkesztô, író, fordító; III./41, 42. Dr. Kiss Árpád kémiai szakíró "banktisztviselô Marosludason (1929—1932) elôbb Radnóton; III./261, mûszaki író, Krausz László.
Ludassal kapcsolatban Kelemen Lajos (1877—1963) történész, levéltáros Mûvészettörténeti tanulmányok címû könyve (Kriterion 1977), I. kötet 156. és 159. oldalak.
Túri Jobbágy Károly (1835—1862) festômûvésznek Ludason élt Ida nevû testvére (özv. Lôrintzi Lajosné) akinek másolatban Egressy Béni, Erkel Ferenc, Ôszi naplemente egy tó felett, olajfestmények voltak a tulajdonában.
Lôrintziné az 1930-as években halt meg Marosludason. A festô szóban forgó olajképeit a Budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban másolta.
Marosludasról demográfiai és földrajzi-közigazgatási adatokat találnak a Pallas lexikon 1895-ös, és a Révai nagylexikon 1915- ös budapesti kiadásában.
B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták címû mûvészettörténeti tanulmányában 49. oldal (Kriterion 1973) arról ír, hogy 1754-ben egy marosludasi udvarházban, még a XVIII. század végén is rendeltek késô reneszánsz stílusú festett bútorokat.
Keresztes Gyula mûépítész Maros megyei kastályok és udvarházak címû tanulmánya (Impress Kiadó, Marosvásárhely 1995) 95-ik oldalán Ludas rövid története után Thoroczkai Klára az 1755-ös összeírásban szereplô udvarházát és a Baritiu utcai (régen Deák Ferenc) Andrássy-udvarházat írja le és rajzon is bemutatja. Ez a ház ma is létezik, de majdnem felismerhetetlen a sok átalakítás következtében.
Kereskedôi propaganda, reklámcéllal adta ki Glück József, a Pannonia Szálló budapesti régi tulajdonosa és Stadler Károly, a magyar Államvasutak Indóházának vendéglôse Az ínyesmesterségek könyvét (Bp. 1889, Franklin Társulat kiadása.) Ennek 194-ik oldalán ezt írják: "Marosludas és Bogáth, Torda-Aranyos vármegye. Bor, szarvasmarha, juh, halgazdasága jelentôs."
Csík-Tusnád fürdôvendégeinek 1899-ben kiadott 7-es számú nyomtatott névjegyzékébôl arról értesülünk, hogy az év augusztusában itt nyaralt Hornyik Istvánné marosludasi kereskedô felesége.
Budapesten 1995 és 1996-ban megjelent a Magyar Vasúttörténet 150 éve címen egy részletes tanulmány 3 kötet terjedelemben. Ebben a mûben az 51-ik, 52, 53, 84 és a 231-es oldalakon mûszaki adatokat is közölnek az 1888. december 24-én megnyitott marosludas-besztercei helyi érdekû vasútvonalról, szerelvénymozdonyáról és építési körülményeirôl.
Idézünk a 237-ik oldalról: A vasút legnagyobb emelkedôje 25%, a legkisebb ívsugara 150 m. A töltések magassága helyenként elérte a 12 métert. A 84-ik oldalon: Építésére a közmunka és közlekedési minisztérium 21.900/1885 számú rendelete adott engedélyt báró Kemény János, gróf Esterházy Kálmán, Gyarmathy Milkós, Korbuly Bogdán és Horovitz Sámuel részére. A vontatómozdony a MÁV XII. osztálya 377-es sorozatához tartozik. Több példányát az osztrák—magyar államvasutak bécsi gépgyára, az aradi Weitzer Gyár és a Krauss és társa linzi lokomotívgyár készítette. (1885—1903).
Végül egy meghívó 1937. június 5-ére szóló bállal egybekötött mûsoros estre. E napon, este 9-kor Marosludason elôadják az Iglói diákok címû zenés operettet. Szerzôje Farkas Imre. Rendezi a helyi római katolikus nôi misszió. Elôadja a ludasi mûkedvelô fiatalság, minden nemzetiségéhez és felekezetéhez tartozó együttese. Ez igen szépen hangzik, bár ma is lenne folytatása.!
Évi mérleg a marosvásárhelyi rendôrségen
— Számottevô növekedés észlelhetô a vagyon ellen irányuló bûncselekmények terén, ezen belül pedig a leggyakoribb célpontok a jármûvek, kereskedelmi egységek és lakások. Szervezett bûnözésrôl beszélhetünk, hiszen helybeli, illetve más városokból érkezett csoportok hatolnak be a helyiségekbe és tulajdonítják el a javakat — hangzott el a rendôrség 1998-as évi tevékenységét tükrözô jelentésben, amelyet Tohãnean Vasile ôrnagy, a municípiumi rendôrség parancsnoka ismertetett.
A Marosvásárhelyi Municípiumi Rendôrségen a múlt évben 2679 bûncselekményt jegyeztek (414-gyel többet 1997-hez viszonyítva), s az esetek 75,6 százalékát oldották meg. A rendôri vizsgálatok során 1429 személyt hallgattak ki, közülük 297-en büntetett elôéletûek, 160-an pedig kiskorúak. 407 személyt értek tetten. Csendháborításért 1583 jogsértôt büntettek, közülük 16-ot szabadságvesztésre ítéltek.
A 100.000 lakosra esô 1629 bûncselekménnyel Vásárhely az 5. helyet foglalja el a megyében. A közrend és közbiztonság minél hatékonyabb biztosítása érdekében a rendôrség együttmûködési kapcsolatokat fejlesztett ki a pénzügyminisztérium szakosztályaival, a számvevôszékkel, a fogyasztóvédelmi hivatallal, az állategészségügyi igazgatósággal és a megyei egészségügyi felügyelôséggel. A közösen szervezett ellenôrzések során a fent említett igazgatóságok szakemberei 680 millió lejes hiányt fedeztek fel, valamint 43 millió lej összértékû javakat, 400 dollárt és 420 márkát koboztak el.
Növekedés észlelhetô a gazdasági-pénzügyi bûnözés terén, hiszen tavaly 121-gyel több ügyet regisztráltak (708) — hangzott el a kiértékelôn. A vizsgált idôszakban 54 adócsalás, 4 hamis csôd, 31 sikkasztás és 43 szolgálati visszaélés derült ki.
Az ismertté vált bûncselekmények közül 67 személy ellen irányult. Négy alkalommal követtek el emberölést, nagy részüket ittas állapotban, közeli rokonok családtagok között. Egy súlyos és 27 könnyebb testi sértést is jegyzôkönyveltek a municípiumi rendôrök.
A munkamegbeszélésen a közúti rendôrség tevékenységérôl is szó esett. Megtudhattuk, hogy a múlt évben gyorshajtásért 10.533 büntetést róttak ki, 1421 hajtási jogosítványt függesztettek fel, 275-öt ittas vezetésért, 665-öt az elsôbbség meg nem adásáért, 131-et pedig szabálytalan elôzésért. A bekövetkezett 816 közlekedési balesetben 11-en vesztették életüket, 42-en súlyosan, 52-en pedig könnyebben sérültek. A szerencsétlenségek elsôdleges okául az ôrnagy a gyalogosok figyelmetlenségét, valamint a jármûvek túlzott sebességét jelölte meg.
Az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács az általa elosztott, magyarországi képzésre szánt keretet elsôsorban az itthon tanuló hallgatók rész- és posztgraduális képzésére fordította/fordítja.
Évente mindössze 20 ösztöndíjat hirdettünk meg magyarországi teljes képzésre, de csak hiányszakokon (pl. latin, nyomdaipari, restaurátor, tv-operatôr és adásrendezô, vizuális kommunikáció-tervezô) és felsôoktatásban, a középfokú oktatásban csak a nyomdászképzést támogattuk.
Részképzésre rendszerint 400 hallgatónak biztosítottunk ösztöndíjat.
Posztgraduális képzésre évente 22 PhD doktori, 100 hónap kutatói és 25 másoddiplomás ösztöndíjat osztottunk szét a romániai végzettek között.
Úgy gondoljuk, hogy ilyen feltételek mellett lehetôségünk lesz megerôsíteni és kibôvíteni a romániai magyar felsôoktatási hálózatot, hozzájárulhatunk közösségünk szakmai színvonalának emeléséhez anélkül, hogy fiataljaink elôl elzárnánk a magyarországi továbbképzés útját.
Felhívjuk a romániai magyar diákok figyelmét arra, hogy az új magyarországi felsôoktatási törvény értelmében, ha valaki nem élvezi a Határon Túli Magyarok Ösztöndíjtanácsának (ennek erdélyi tanácsa az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács) támogatását, vagy nem államközi ösztöndíjas, akkor külföldi állampolgárként, a képzési költségtérítéses kategóriába kerül: nemcsak ösztöndíjat nem kap, de évi 100.000—500.000 Ft. képzési költséget (egyetemenként változik) kell fizetnie.
Az 1999/2000-es tanévre a magyarországi képzésre szánt keret elosztása is hasonló elvek alapján történik (a szakok kiválasztásánál, a pályáztatási rendszernél történhetnek kisebb módosítások.) Az ezzel kapcsolatos tanácskozásokra január végén és február elején kerül sor, a pályázatok kiírását pedig már februárban (a teljes képzésre, részképzésre) megkezdjük.
Bôvebb tájékoztatás a fenti címen és telefonszámon igényelhetô. Teljes képzés esetében a Bolyai Társasághoz (tel. 064/195-182) és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez (tel. 066/172-139), részképzés esetében a romániai magyar diákszövetségekhez és posztgraduális képzés esetében az Erdélyi Múzeum Egyesülethez (tel. 064/195-176) is fordulhatnak. A magyarországi felvételi tájékoztatók (teljes és PhD, ill. DLA doktori képzésre) ezeknél a szervezeteknél tanulmányozhatók.
Fischer Fülöp Ildikó EMÖT- titkár
Sajtótájékoztató a polgármesteri hivatalban
Tegnap délben a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban sajtótájékoztatót tartottak, amelyen részt vett Fisus Dan, városi fôépítész. Ismeretes, hogy az elmúlt hónapokban a marosvásárhelyi tanács határozatok egész sorával próbálta törvényes keretbe illeszteni a közterületre épített garázsok problémáját. Az el nem fogadott garázsok lebontása helyenként nem kis botrányhoz vezetett, ám mint tegnap megtudhattuk, ismét sor kerülhet újabb garázsok lebontására. A kezdeti botrányok lankadása után az elfogadott építmények tulajdonosainak jórésze a mai napig sem törlesztette a garázsa által elfoglalt területre a tanács által kivetett illetéket. Ilyenformán jogilag továbbra is tisztázatlan maradt ezek helyzete, a tartozások pedig napról napra növekednek. A napokban már elkezdték az érintett garázstulajdonosok épületeire a felszólítások kifüggesztését, amely szerint a tulajdonosoknak meg kell jelenniük a városházán, tisztázandó a garázsok helyzetét. A hivatal szóvivôje szerint, ha a felhívások eredménytelenek maradnak, a területrendezési igazgatóságon már elkezdôdött egy terv készítése eme garázsok lebontására. A hátrálékban maradt összegeket pedig a bontások végrehajtása után bírósági úton tervezik behajtani.
A fôépítész a készülôben levô általános városrendészeti tervrôl számolt be. Mint elmondotta, elkészült az átfogó terv második szakaszának elsô része. Ez a város hosszútávú fejlesztési stratégiájába illeszkedô alaptanulmányokat tartalmaz. A terv elkészültének határideje az év vége — a fôépítész reméli, hogy a tanács decemberi ülésén sikerül ezt jóváhagyásra a testület elé terjeszteni.
Mint várható volt, szóba került az adózás témaköre is. A városháza szóvivôje szerint nem e hivatal hibája, hogy az adózni szándékozókra hosszas kálvária vár, ha mostanság akarják leróni adóikat. A szóvivô állítása szerint e hét négy napja alatt háromszor változott az adószedésre vonatkozó végrehajtási szabályzat, a fôvárosi szervektôl egymást követik az egymásnak ellentmondó intézkedések, egyszóval teljében a káosz. A lakásokra fizetendô adó behajtásának könnyítésére a Locativ Rt. legkésôbb hétfôig egy adatbankot bocsát a városháza adóhivatalának rendelkezésére, a város tömbházainak adatairól. Az ügyintézés gyorsítása érdekében hétvégeken is dolgozik az adóhivatal, naponta 9-14 óra között.
Tegnapi lapunkban még arról számolhattunk be, hogy február elejére várható az általános tanügyi sztrájk újrafelvétele. Tegnap Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke nyilatkozta lapunknak, hogy az októberi munkabeszüntetésben részt vevô négy érdekképviseleti szövetség vezetôi szerdán abban állapodtak meg, hogy január 21-22-én lépnek általános sztrájkba a tanügyi szakszervezetek.
Mint ismeretes, most a felmérési idôszak zajlik a tanintézetekben, ennek utolsó két napján szüntetik be a munkát az oktatási szakszervezetek. A felmérési idôszakot január utolsó napjáig tartó szünidô követi.
Arról is beszámoltunk már, hogy a tanügyi szakszervezetek a szaktárcának szánt szegényes költségvetés-tervezet ellen tiltakoznak. A lapunknak nyilatkozó szakszervezeti vezetô szerint a kétnapos sztrájkot a kormány január 21-ig tett esetleges, a tiltakozás okával kapcsolatos kompromisszumos lépéseitôl függetlenül kirobbantják. A munkabeszüntetés a szünidô után is folytatódhat, mindaddig, amíg a kormány megfelelôen módosítja az oktatási minisztérium költségvetés- tervezetét.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete idén négy ezüstkalászos tanfolyamot indít. Hétfôn, január 18-án, délután 4 órakor Udvarfalván az iskolában nyitják meg a tanfolyamot, amelyre 32 hallgató iratkozott be a környezô falvakból, többen román anyanyelvûek. A képzés felelôse Szász György. Kedden, január 20-án Marosvásárhelyen, az RMGE Laposnya utcai székházában találkoznak a továbbtanulni akaró gazdák. Az általános és a bioorientált tanfolyamra 20-an iratkoztak be. A szakképzés irányítója Máthé László agrármérnök. Szerdán Kiskenden, a volt kastélyban a tanfolyamfelelôs Sütô Árpád fogadja a nagyobb részben fiatal 22 hallgatót. Az ezüstkalászos tanfolyamok 80 elméleti és 10 gyakorlati órából tevôdnek össze. A tan- és szakanyagok biztosítva vannak, sôt videofelvételeket is felhasználnak az elôadók: dr. Tamás Lajos, dr. Márkus István, dr. Jakab Samu, Dán Péter és mások. A hallgatók sikeres vizsga esetén átvehetik az Ezüstkalászos oklevelet és jelvényt.
Különösen a hegyvidéki településeken gondot okozott a fûrészüzemek által termelt forgács tárolása. Patakok partján, utak szélein végeláthatatlan halmok jelentek meg. A hatóságok tehetetleneknek bizonyulnak e jelenséggel szemben. Megtudtuk, megyénkben 85 nyilvántartott fûrészüzem mûködik, ezen kívül nagyon sokan dolgoznak fel fát törvénytelenül. Leginkább a Görgény és a Maros völgyében, Szováta, valamint Nyárádremete környékén lehet látni a környezetet csúfító forgács-dombokat. A környezetvédelmi felügyelôség ellenôrei számtos esetben róttak ki büntetéseket, azonban ez hatástalannak bizonyult. Pedig ha lenne akarat és érdek, akkor nagyon egyszerûen gazdaságos megoldás is található. Elsôsorban hegyvidéken hôközpontok fûtésére hasznosítható e hulladék, mi több a szászrégeni Prolemn Rt. nemsokára beindítja a préselt lemez részlegét, ahol forgácsot használnak nyersanyagként. A környezeti hatóság csak úgy számolhatja fel ezeket az engedély nélküli tároló helyeket, hogy a környezetvédelmi törvény alapján a cégeket arra kényszeríti, kössenek szerzôdéseket az újrahasznosító ipari egységekkel. De mindenek elôtt a fûrészüzemek tulajdonosainak kellene belátniuk, hogy ha nem is annyira szennyezô, inkább a környezetet csúfító hulladék újrahasznosítása, kevés ráfordítással akár nyereséges üzleti vállalkozás is lehetne.
Legutóbb a Bernády György Napokon láthattunk alkalmi kiállítást a marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeum anyagából. Mi tagadás, az "avatatlan" kívülállót igen meglepte a kiállított anyag: nahát, ilyen is van Vásárhelyen... A nagy (magyar) festôhírességektôl származó képeket Bernády polgármester vásárolta a városnak, amirôl ezidáig a marosvásárhelyi polgár semmit, legalábbis igen keveset tudott. A múzeumban átszervezés van napirenden, a galériákban festenek és tataroznak. Mire jó a a múzeumi raktár? - errôl s egyéb idevágó dolgokról Szabó Zoltán képzômûvészt, muzeológust kérdeztük.
— Nyilvánvaló a rejtegetés. Negyvenöt éve folyik a nagy titkolózás, kényszermegoldásként azért csináltak a galéria nagytermének felébôl raktárat. A raktárat pedig lehetne racionálisan használni, ám nem az történik. Azt hiszem ez egy abszurditás, nyugodtan így is fogalmazhatunk, a galéria másodlagos lett a raktárral szemben, és a raktárért van a galéria, vagyis tulajdonképpen a rejtegetésért. Krónikus kérdés a helyprobléma, nemhogy egyes, hanem egész mûvészvonulatok hiányoznak, olyan jelentôségû, mint mondjuk a nagybányai iskola. Vagy négy éve terjedt ki az úgynevezett idôszakosnak elképzelt alapkiállítás, amibôl végül is hiányzott minden nagybányai azzal az ürüggyel, hogy Nagybányán úgy is lesz évfordulós kiállítás. Még egy, vásárhelyi vonulat, mert akárhogy is vesszük, a város mûvészközpont lett. Hogy voltak itt is jelentôs képzômûvészeti teljesítmények, ezt sikerült bizonyítani a Dósa Géza- kiállítással, ami a fiatalon elhunyt kiváló mûvész saját városában váratott magára ezidáig. Itt jöhet egy kis önkritika, mert ugye Vásárhelyen csak meg kellett nyílnia az alapkiállításnak a múzeum anyagából tíz év után, noha annak idején Todea igazgató betiltotta. Na és, kongott az ürességtôl, a közönség nem méltatta figyelemre, viszont tereltek egy olyan minôsíthetetlen viselkedésû közönséget iskolásokból és kívülállókból, akiket zavart a magyar nyelven is elhangzott megnyitó. Nos, mondom, szakmailag is nagy közömbösség fogadta a Dósa-kiállítást, ahhoz képest, hogy idônként középszerû alakokat és egyenesen amatôröket ünnepeltünk a szó szoros értelmében, és nem jutott figyelem a legfontosabb dolgokra.
— Éspedig.
— A hagyomány tisztelete volna itt a kérdés.
— Na, de a képek nem a raktári sötétségnek, a pornak, az idô eróziójának készültek valamikor...
— Azért is tarthatatlan a helyzet, mert aki meg fogja szabni, hogy mi is kerülhet kiállításra és mi nem, az szinte rosszabb, mint egy kívülálló. Nincs és nem lehet víziója a mi hagyományainkról, konkrétan a helyi múzeum hagyományairól. Szakmai szempontból sem lehet elképzelése a jövôrôl és a bepótolandó dolgokról: mi maradt ki esetleg...A 70-es és 80-as évek teljeséggel hiányoznak a múzeum anyagából, fordulat után az anyagállomány valamelyes gazdagítása elmaradt. Amikor engem véletlenül felvettek ide, tapasztaltam, hogy a szakember, így aláhúzva, nem ismerte a szakbizottság összetételét, ami a szakmai kompetenciát illeti, teljesen eltitkoltak mindent. Még annyi sem történt, mint az ántivilágban, amikor komolyabb szakbizottság döntött afelôl, hogy mi kerülhet be és mi nem a múzeum állagába, habár akkor is beerôszakoltak fércdolgokat, de legalább szakemberek "férceltek". Abnormális dolgokat nem lehet zsebre vágni könnyedén. Nem látom szakbizottságnak az etnográfust, a botanikust és egyebeket.
— Úgy hírlik, a marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeumban vezetôcsere lesz, egyesek szerint meg is történt...
— Suttyomban. December elsején Herdeanunét hirtelen menesztették, nyugdíjazták, most úgy áll a dolog, hogy nem lehet tudni: az etnográfus, a botanikus vagy kicsoda dönt a képzômûvészet leglényegesebb kérdéseirôl. Nem lesz a múzeum hasznára.
— Ki lett az új vezetô?
— Ioan Sulea, volt mûvelôdési felügyelô.
— Gondolom, versenyvizsga alapján történt a döntés. Úgy szokás.
— Lesz versenyvizsga is állítólag néhány hónap múlva.
— Abszurd dolog, elnézést, ezen csak nevetni lehet... Vagy ha jól meggondoljuk, az abszurd kora "fénylik" nálunk...
— Ezen én is csak nevetni tudok. A helyi RMDSZ kultúrpolitikai kudarca is evidens. Legalábbis ebben az épületben. Nem jut 100 ezer lej, egy plexilemezre a festett üvegablak elé, ami megóvná az igen értékes üvegfestményeket. Lassan benyomkodják az avatatlan kezek. De jut 300 millió fölösleges átalakításokra, amelyek semmibe veszik Komor Marcell belsô térelképzeléseit, csinálnak butikot, elsô osztályú vendéglôt, mert azt hiszik, az illik a galériához... Olyan halottak elé befurakodni, mint Ady József, vagy Erdei Zoltán, csak így kapásból... Tehát ezek elé befurakodni középszerû, vagy annál is gyengébb "mûvekkel", szakmailag felháborító.
— Háromszáz millió lejt említett. Ez sok vagy kevés ?
— Ez volt a trójai faló, ez a 300 millió lej; úgy van az, hogy ahol a hatalom, ott a pénzeszacskó. Soha ennyi pénzhez nem jutott ez az intézmény. Lényeges dolgok, restaurálások is megtörténtek kis pénzekbôl vagy saját erôbôl. Ennyi pénzbôl racionális megoldást lehetett volna találni a raktárkérdésre is. Amúgy is megürül, mert köztudomásúlag lesz Nagy Imre-képtár. Lehetne külön gyûjteménye Nagy Istvánnak, Dósa Gézának, Vida Árpádnak is, akik mégiscsak vásárhelyiek voltak. Mindjárt szellôsebb lenne a raktár...
— Végül is mire ment a 300 millió?
— Mindenféle múzeumi fényûzésre. Hogy tévén keresztül kövessék a látogatók mozgását, mesterséges megvilágításra. Festészet esetében nem a legszerencsésebb vállalkozás, hiszen a látogatói program is a normális fényre van állítva. Továbbá festésekre, az álplafonok és álfalak készítésére, amelyek arra jók, hogy tovább dugdossák az értékeket.
— Mi a helyzet a kortárs festészet "begyûjtésével"?
— Nagyon esetleges és véletlenszerûen került raktárba valami, ami képviselné a korszakot. Elekes Károly-mûrôl nem tudok, Nagy Árpád szerzeményrôl nem tudok, Krizbairól sem, talán van Székely János Jenô, hacsak nem névazonosságról van szó.
— Ez hát a MAMÜ lenne...
— Egy egész vonulat tehát, nagyrészük áttelepült, vagy messzébb ment. Odaát tudnak róluk, egyfolytában írnak róluk, Vásárhelyen nem szokás nyilvántartani a helyi értékeket. Valamikor Párizsban írták azt, hogy a MAMÜ-re egyszer még büszkék lesznek a vásárhelyiek. Egyszóval van alapos bizonyíték arra, hogy Marosvásárhely komoly mûvészközpont, csakhogy ez nem derülhet ki. Vissza van fojtva múzeumi lélegzetük.
Az utóbbi idôben számos vásárhelyi elôfizetô meglepôdött azon, hogy a rózsaszínû havi vízszámlához egy felszólításfélét mellékelt a díjbeszedô. A fehér papírra írott szöveggel arra kérték az ügyfelet, hogy értesítse az Aquaserv önálló ügyvitelû vállalatot abban az esetben, hogyha a lakóépületnek részben vagy egészében megváltoztatták a rendeltetését. Azaz abban irodát, mûhelyt, orvosi rendelôt, egyebet mûködtetnek.
Mi van az intézkedés hátterében? — érdeklôdtünk Balázs Mihaela gazdasági igazgatótól.
Interjúadónk emlékeztetett arra, hogy szolgáltatásukat — a hatályos rendelkezéseknek megfelelôen — szerzôdés alapján végzik, s nem mindegy, hogy milyen alapon kötnek megállapodást. Jóllehet a víz köbméterenkénti alapára egységes, az, amit háztartási fogyasztásra szánnak, végsô soron olcsóbb, mint az, amit másra használnak, s amelyre a Hozzáadott Értékadót (HÉA), közismertebb, a román nyelvû szavak rövidítésébôl eredô nevén a TVA-t is "ráteszik".
Gyakorlatilag arra kérik az elôfizetôket, hogy írásban vagy szóban közöljék a szerzôdéskötéssel és számlázással foglalkozó osztállyal, ha valahol legalább egy vízcsap (és a hozzá tartozó kagyló, kád, zuhanyozótál, Wc stb.) szennyvízelvezetô csatornája nem a lakóház, a lakók kényelmét szolgálja. Hanem, mint fentebb is említettük, termelô, kereskedelmi vagy más, többnyire jövedelmet hozó tevékenység tartozéka. Ilyen helyzet már akkor kialakulhat, ha a lakás tulajdonosa egy szobát kiad vállalkozónak. Az épület össz-vízfogyasztását azonban rendszerint a meglévô vízóra mutatja ki — hacsak le nem választották a helyiség bérbe adásával szinkronban az odavezetô vízcsövet a korábbi hálózatról és nem szereltek föl egy második fogyasztómérô készüléket. Tehát abban az esetben, amikor megmaradnak az egyórás rendszernél, akkor a nem lakás céljára használt épületrész fogyasztását az erre szolgáló díjtáblázat alapján határozzák meg, illetve különítik el a háztartásban elhasznált víz mennyiségétôl és értékétôl. Itt jön be az úgynevezett "baréme" fogalom, ami azt jelenti, hogy az országosan kiadott és alkalmazott normák szerint meghatározott vízmennyiségeket számolnak föl az egyes tevékenységek után. Példának okáért egy fodrászatban minden csap után havi 10 köbméter, húsüzletben 100 köbméter, gyorsbüfében 400-at és így tovább. Amit ezen felül kimutat az óra, csak azt fizeti a lakás után az abonens család vagy személy.
A ki, mit, mennyit kérdés rendezése nyilván hatványozottan fontos olyan körülmények között, amikor az egész épület (magánház esetében) vagy az egész lakás (tömbházban) más rendeltetést kap. Mi történik azonban akkor, hogy ha a bérbeadó, a tulajdonos, illetve a bérlô egyszerûen nem vesz tudomást a felszólításról? Megeshet ugyanis, hogy az illetônek, aki máshol tartózkodik, nem adják a kezébe a papírt, s még csak nem is szólnak neki a sozlgáltató cég kérésérôl azzal a gondolattal, hogy az ügyet elhallgatva kibújhatnak a felár fizetési kötelezettség alól. Ezzel kapcsolatban Balázs Mihaela közgazdász megjegyezte, hogy acsapok és lefolyók hovatartozásának tisztázása többféleképpen is történhet. Arról, hogy háztartási célokra vagy egyébre használják a vezetékes vizety adott épületben, helyiségben elsôfokon a tulajdonosnak vagy a bérlônek kellene nyilatkoznia, de a díjbeszedôknek és számlázóknak jogukban áll másoktól is felvilágosítást kérniük a lakóépület vagy épületrész új rendeltetésével kapcsolatosan. Az akció megkezdése óta máris tucatnyi hasnzos információhoz jutott a vállalat illetékes ostzálya aszomszédoktól, akik a helyszínen járó "leolvasónak" az érdeklôdésére elmondták, mit tudnak a kérdéses helyiségben vagy ingatlanban folyó tevékenységrôl.
Nem-e tekinthetô az ilyenfajta információ átadás rosszindulatú feljelentésnek? — kérdeztük az igazgatómôt. Ô hárított el azzal, hogy az ilyen tudnivalók bejelentése nem az irigykedôk dolga, hanem mindenkinek a társadalmi együttélés normáiba illeszkedô kötelezettsége. Mint mondta, az ország törvényeit mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk még akkor is, hogyha esetleg nem találjuk ôket jónak. Majd példával élt: ha valamely fejlett civilizációjú országban egy autós valakinek a kapuja, üzlete stb. elôtt, tiltott helyen parkol, akkor a sértett fél jelentést tehet a rendôrségen s emiatt a szabálysértônek még csak meg sem szabadna haragudnia. Legjobb, ha azon nyomban bocsánatot kér a figyelmetlenségért, s kocsijával elhajtva megelôzi a bírságolást.
Valahog így kellene fölfogni az Aquaserv kis írásos üzenetét is, amelyben együttmûködésre ösztönzi az elôfizetôket. A vállalat vezetôsége most elôször próbálja ilyen módon párbeszédre hívni összes ügyfelét, tudva azt, hogy szóra bírni is nehéz dolog mintegy tízezernyi fogyasztót, nem hogy rávezetni-nevelni az észszerû takarékos vízgazdálkodásra.
Radu Vasile budapesti programja
Radu Vasile kormányfô Orbán Viktor meghívására hivatalos látogatásra készül Magyarországra. Az eseményre többszöri halasztás után várhatóan február 8. és 10. között kerül sor. A tervek szerint a látogatás ideje alatt a miniszterelnök találkozik Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Áder Jánossal, a magyar országgyûlés elnökével és természetesen a magyar kormányfôvel, Orbán Viktorral. Ezenkívül a magyarországi román kisebbség képviselôivel való találkozásra is alkalom nyílik.
Mától papírpénzek cseréje
A Nemzeti Bank január 15-tôl fokozatosan kivonja a forgalomból az 1991 és 1993 között kibocsátott 1000 és 5000 lejes papírpénzt — közölte a bank. Ezek a papírpénzek 1999 március 31-ig elveszítik vásárlóerejüket. Az említett címletek forgalomból való kivonása két szakaszban történik: január 15. és március 15. között a gazdasági egységek és a többi intézmények kötelesek elfogadni az 1000 és 5000 lejes papírpénzt és naponta letenni annak a banknak a kirendeltségénél, ahol folyószámlájuk van. Az ezt követô idôszakban március 31-ig fizetés és beváltás céljából csakis a bankegységek pénztárai fogadják el ezeket a papírpénzeket.
Törleszteni kell
A pénzügyminisztériumból származó adatok szerint januárban Romániának 85,9 millió dollárt kell törlesztenie külföldi adósságaiból. Februárban viszont a törlesztendô adósság már 388,3 millió dollárra rúg. Romániának az idén kifizetendô tartozásai 2,2 milliárd dollárt tesznek ki, amelybôl 546,8 millió májusban, 390,5 millió pedig júniusban törlesztendô.
A munkakonfliktus törvényérôl
A romániai iparosok általános szövetsége a kormány—munkaadó—szakszervezet moratóriumának megvalósítását javasolta, melynek fô célja a román gazdaság újraépítése lenne — mondta Ulm Spineanu szövetségi elnök. Ahhoz, hogy a moratórium életképes legyen és e hármas mechanizmus mûködjön, két törvényt kell elfogadni: a munkaadók törvényét és a minisztériumi felelôsségre vonatkozó törvényt, és módosítani a munkakonfliktusok törvényét, olyan értelemben, hogy törvénytelennek minôsüljön minden olyan sztrájk, amelyet nem elôznek meg a munkaadó és a szakszervezet közötti tárgyalások. Mint ismeretes, a miniszterelnök az elmúlt év decemberében egy hasonló moratórium megkötését szorgalmazta, ám ezt a szakszervezetek elutasították.
Lehet két nyelven is
A szlovák parlament gyorsított eljárással elfogadta a kétnyelvû bizonyítványok kiadását szabályozó törvényt, mely szerint a nemzetiségi iskolákban a január végén esedékes félévi bizonyítványokat már kötelezôen két nyelven kell kiadni. Mivel a hevesen hadakozó ellenzék obstrukcióhoz folyamodott és a szavazáskor nem voltak jelen az ülésteremben, csak a négypárti koalíció képviselôi szavaztak a törvényrôl a 150 tagú parlamentben. A jelen levô 92 képviselôbôl 87 honatya támogatta, kettô pedig ellenezte a törvény szentesítését.
A MOL emeli az árakat
A magyarországi MOL Rt. illetékese megerôsítette a hírt, miszerint szerdán a társaság megemelte az üzemanyagárakat. A benzin esetében 2,50 forintos, a gázolaj esetében pedig 1 forintos árnövekedés után a 91-es oktánszámú ólmozott benzin litere 161,4 forint, a 95-ös ólmozatlan benzin 164,4 forint, a gázolaj pedig 148,9 forint literenként. A MOL az áremelkedést a nemzetközi üzemanyagárak változásával indokolta.
Olajszennyezôdés a Dunán
Szerdán riasztották a bolgár hatóságokat, mivel egy 55 km hosszú, 200-300 m széles olajfoltot észleltek a Dunán, tehát a folyószakasz felszínének mintegy felét borította. Az olajfolt 5 km/óra sebességgel halad, így estére elérte a Lomot a Turnu Mãgurelétôl nem messze levô Rastuval szemben elhelyezkedô bulgár folyóparti várost. Az olajfolt, amely ezen a szakaszon észlelt eddigi legnagyobb szennyezôdés, kedd este érkezett Bulgária területére, anélkül hogy errôl a bolgár hatóságokat értesítették volna. Minden szükséges bulgáriai szervezet készenlétben áll a védekezésre, bár eddig semmilyen, a létesítményeket vagy az élôvilágot ért károsodásról nem érkezett hír. A parti ôrség és a hadsereg gátat emeltek a kozloduji atomerômû közelében, hogy eltereljék a szennyezôdést az erômû körzetébôl, ahová számításaik alapján tegnap reggelre várták.
A védelmi szektor is több pénzt szeretne
Az Unirea védelmi szakszervezetek szövetsége kérte, hogy a nemzetvédelmi minisztérium idei költségvetése révén legkevesebb 500 milliárd lejt utaljanak ki a Hadsereg Arzenálja Közszolgáltatónak, nyilatkozta Adrian Nania, a szövetség elnöke. A kérés elutasítása a közszolgáltató keretén belül mûködô üzemek bezárását és a mintegy 10000 alkalmazott elbocsátását jelenti. Ez esetben a szakszervezetek egy olyan törvényes keret kidolgozását kérik, amely lehetôvé teszi az aktívák egy részének megvásárlását és saját vállalkozás elindítását. Ugyanakkor Adrian Nania hangsúlyozta, a védelmi ipar modernizálása nélkül a védelmi termelés felszámolódik, veszélybe sodorva a nemzetbiztonságot. A költségtervezet parlamenti vitája alatt a védelmi ágazat szakszervezetei ôrséget állnak a két kamara épülete elôtt.
Elindult a lavina?
A tegnap mintegy 70 bányász érkezett megyénkbe a dr. Dorin Florea prefektus által kezdeményezett betelepítési felhívásra — tájékoztatott Ioan Iacob tanácsos. A Zsil-völgyiek egyelôre csak terepszemlére jöttek. Nagyon sokan készpénznek vették az ajánlatot, ezért utaztak ilyen sürgôsen megyénkbe. A tanácsos elmondta, nagyon sok jogi kérdést kell még tisztázni ez ügyben.
Eminescu-ünnepségsorozat
Ma 12 órai kezdettel Mihai Eminescu marosvásárhelyi szobránál megemlékeznek a költôrôl születésének 149. évfordulóján. Fél egytôl a pedagógiai líceumban az alkalomhoz illô irodalmi mûsort tartanak. 15- étôl a képzômûvészek Unirea kiállító termében grafikai tárlatot rendeznek, ugyanitt dr. Ardeshir Vahidi perzsa kalligráfiáit is bemutatják az érdeklôdôknek.