Prefektusunk mit sem változott: energikus voluntarizmusának újévi elsô szüleménye a tízezer bányász megyénkbe költöztetése, a volt szász falvakba! — merész és bizonyos politikai célokba is illeszkedhet az ötlet, de nem tudjuk meg belôle, hogy Dorin Florea hogyan veszi rá a bányászokat a mezôgazdasági foglalatosságokra való átképzésre, s azt sem, hogy hova költözteti a dologban számba jöhetô falvakban már letepedett cigányokat, no meg, mi lesz a szászok vagyonigényével, és egyebek...

A jelzett energikus voluntarizmussal szólította fel prefektusunk lemondásra a balavásári községi tanács egész vezetését az árvízkárokért kapott állami segély elosztásában felmerült rendellenességek miatt... — az ilyen egyre- másra "intézkedés" helyett célszerûbb lett volna, ha saját hatáskörben (!) egyenesen felmenti például a község jegyzôjét, aki a jelek szerint maga is meglehetôsen szép szelethez jutott a segélybôl!

Árvízsegélyek dolgában egyébként az a legfurcsább jelenség, hogy amint megjelenik a pénz, nyomban szertefoszlik az elemi erkölcsi érzék! — ami lehet, hogy nincs is?

De miért is lenne ilyesmi lent, ha fent, a közbizalommal megtiszteltek körében sem találjuk az erkölcsösségnek azt a példáját, ami pozitív impulzusokkal tölthetné fel a társadalom más rétegeit... — egyenesen hányingert keltô, ahogyan C. V. Tudor legfrissebb, államelnök elleni produkcióját "bonyolítja" a politika!

Emil Constantinescu be nem bizonyított félrelépésén túl csupa egészséges jó ízlésre valló részletet tudhatunk meg érzékeinek (állítólagos) mûködésérôl... — mégiscsak jobb, ha egy állami fôtisztviselônek ilyen "gondjai" támadnak, s nem mint Tony Blairnek, akinek a kormányába került homoszexuális miniszterek miatt gyûlt meg a baja nemrégiben.

Olvasom a Nagy-Románia Párt sajtóhivatalának közleményében —, a párt vezetôsége, Miron Cozmával egyetértésben, ez utóbbi "ideiglenesen lemond párttagi minôségérôl", amitôl azt várják, hogy megszûnjenek a vádak, miszerint a zsil-völgyi sztrájkot az NRP irányítná... — várni éppenséggel várhatják, de ezt a gyengeelméjûeknek szánt manôvert aligha veszi valaki is komolyan!

Nocsak! — kapom fel a fejem Németh Zsolt, magyar külügyi államtitkár egy mondatára, ami, ha pontos az MTI-híradás, így hangzik: "Bizonyos állampolgársági jogok biztosítása szerepel elképzeléseink között a határon túli magyarság egy meghatározott körére vonatkozóan"... — most már csak a "meghatározott kör" meghatározására lennénk kíváncsiak!

A "meghatározott körön" kívül aztán az államtitkár intézményesített magyar—magyar párbeszédet szorgalmaz, hogy "a Schengeni kérdésbôl fakadó vízumpolitikai problémáról tárgyilagos hangnemben lehessen eszmét cserélni a határon túli magyarság legitim szervezeteivel." — ha sejtésem nem csal, a vízumpolitika gondolatkörében a tárgyilagosság és a hangnem körül nem stimmel valami...

Megtudom még, hogy a magyar kormányzat jelentôs lépésnek tartaná a Petôfi—Schiller egyetem létrehozását... — innen nézve a magyar—német vegyesfelvágott elfogadása a balkáni farizeussághoz való korai alkalmazkodásnak látszik...

A Petôfi—Schiller ötletnek egyetlen haszna azért van: megtanulták a két nevet helyesen leírni...

Bizonyára az iméntiektôl nem függetlenül jut eszembe, hogy nem ártana, ha az RMDSZ-ben arról is nyilatkoznának a vezetôk és a holdudvarukban élôk, hogyan is állnak kettôs állampolgárság dolgában... — nem közömbös ugyanis, hogy akik bennünket képviselnek, két lábbal állnak a szülôföldjükön és mellettünk, avagy az egyikkel már túl a határon, kiskapukat, egérutakat kialakítva maguknak, a schengeni redôny lehúzására felkészülve!

Nem szívesen bízom a magam, gyerekeim sorsát olyanokra, akik a határon túli meleg kuckó biztonságából játsszák meg, hogy élnek-halnak érettünk! — talán ez a kérdéskör is bevonható a "tárgyilagos hangnemben" folytatandó magyar—magyar párbeszédbe...

Forrpontjához közeledik a Zsil-völgyi bányászsztrájk. A sztrájkolók vezére aláírásgyûjtésbe kezdett az általános munkabeszüntetés folytatásának és a tiltakozók Bukarestbe vonulásának támogatására.

Szerdára hivatalos hírforrások is megerôsítették, hogy elôzô nap a szénmedence székvárosának tekintett Petrozsény utcáin már második hete naponta felvonuló sztrájkolók ezreinek menetoszlopa elhagyta a helyi szervek által engedélyezett útvonalakat és kimerészkedett a megyehatár felé vezetô országútra. Mint a korábbi bukaresti bányászjárásokban hirhedté vált szakszervezeti vezetôjük, Miron Cozma kijelentette, "fôpróbát" tartottak a Bukarest felé tervezett menetelésbôl.

Valójában tesztelni akarták a helyi rendfenntartó közegeket és a völgyszoros átjáróit örzô mintegy háromezer fôs karhatalmi erôket. Cozma a tiltakozó bányászok menetoszlopa elôtt élôpajzsként mintegy harminc gyermeket vonultatott fel. Bár a menetoszlop vezetôi figyelmen kívül hagyták a rendfenntartó közegek hangos figyelmeztetését, hogy a tiltakozó bányászok eltértek a tüntetésre engedélyezett útvonalaktól és átlépték a város határát, incidens nem történt. A tüntetôk ugyanis néhány kilométer megtétele után visszafordultak, és a városba érve szétszéledtek.

Szerdán a bányászvezér nyilatkozataiban azzal dicsekedett, hogy "lám, el lehet indulni gyalog Bukarestbe". Ugyanakkor bejelentette, hogy hazai és nemzetközi fórumokhoz fordul, hogy ítéljék el "a törvénysértô" belügyminisztert, aki korábban kilátásba helyezte, hogy karhatalmi erôvel akadályozza meg a sztrájkoló bányászok felvonulását Bukarest felé.

Közben kiderült, sem a miniszterelnök, sem az államfô nem tesz eleget a tiltakozók kérésének, hogy szerdára Petrozsényba menjenek tárgyalni a sztrájkolókkal, de a kormányzat továbbra is kész a párbeszédre az erre felhatalmazott iparügyi államtitkár és a bányászszakszervezet küldöttsége között.

Szerdai rádiónyilatkozatában kilátásba helyezte, hogy csütörtökön reggel "fontos döntéseket hoznak a sztrájk folytatásáról és fôleg a bányászok által kért Bukarestbe vonulásról".

Néhány ezer bányász szerdán újra a petrozsényi kôszénkifejtô országos társaság székháza elôtt gyülekezett. A program változatlan volt, vagyis szintén kormányellenes jelszavak hangzottak el, egyes minisztereket és pártelnököket lehurrogták, szidalmazták. Miron Cozma tájékoztatta a bányászokat a Zsil-völgyi liga koordináci-s tanácsának határozatairól. A bányászok úgy döntöttek, hogy megvárják a Vidtor Madarca, a romániai bányász-szakszervezetek szövetségének ügyvezetô elnöke vezette delegáció és Nicolae Staiculescu ipari és kereskedelmi államtitkár közörr folyó tárgyalások eredményét. Amennyiben a tárgyalások újból zsákutcába jutnak, a bányászok ma döntenek bukaresti útjuk felôl, amelyre mindegyik bányásznak írásos beleegyezést kell adnia. Miron Cozma felhivást intézett valamennyi hazai és nemzetközi szervhez, foglaljanak állást Gavril Dejeu belügyminiszter nyilatkozata kapcsán, aki elrendelte a golyók hasnzálatát a bukaresti bányászlátogatás esetén. Cozma közölte bukaresti kollégiával, hogy lépjenek közbe a különbözô államok bukaresti nagykövetségein és az ENSZ- képviselôknél és hívják fel a figyelmet, hogy Romániában a hatalom golyókhoz folyamodik a békésen tüntetô lakosság ellen. A bányászok vezetôje déli idôben (13 órakor) értesítette a bányászokat, hogy a menetelés és a miting után felvehetik fizetéseiket. A szakszerevzeti vezéreket 20 órára hívták össze a bukaresti tárgyalások eredményeinek tudomásul vételéért.

Emil Constantinescu elnök kész a közvetítésre a Zsil- völgyi munkakonfliktus ügyében, de még nem tartja elérkezettnek az idôt arra, hogy tárgyaljon a sztrájkoló bányászok képviselôivel — derült ki az államfôi hivatal állásfoglalásából.

Az elnöki hivatal sajtóirodája közölte, hogy az államfô bármikor kész eleget tenni alkotmányos feladatának, hogy közvetítsen az állami intézmények és a társadalom között, ha a körülmények megkövetelik. A Zsil-völgyi bányászok általános sztrájkja esetében azonban még nem merítették ki a kormány képviselôivel való párbeszéd törvényes lehetôségeit. Ezért ebben a pillanatban még nem lenne idôszerû az államfô közvetítô közbelépése.

A sajtóközlemény szerint Constantinescu úgy látja, hogy folytatni kell a párbeszédet és el kell kerülni a munkakonfliktus politikai konfliktussá fajulását.

Románia elnöke minden esetre figyelemmel kíséri a Zsil-völgyi konfliktus megoldását és e fontos szénmedence, valamint a többi romániai bányászközpont gazdasági és szociális fejlesztésének tartós megoldását szolgáló erôfeszítéseket — hangoztatta a Cotroceni palota sajtóközleménye.

Ezzel egyidejûleg a kormány közölte, hogy 15 milliárd lejt fordít a szénmedence közmûszolgáltatásainak javítására. Egyúttal figyelmeztetett rá, hogy a sztrájk folytatása elsô sorban a bányavállalat alkalmazottait károsíthatja, akik bizonyos jogszabályok be nem tartása miatt a munkabeszüntetés idejére nem kaphatnak fizetést és nem is tekinthetik úgy, hogy törvényes pihenôszabadságukat töltik, ahogy arról egyes érdekképviseleti vezetôik próbálják meggyôzni ôket — mutatott rá a kormányközlemény.

A magyar kormány változatlanul támogatja a romániai magyarság törekvését egy önálló magyar nyelvû egyetem létrehozására — mondta szerdán Orbán Viktor miniszterelnök újságírók elôtt, miután az Országházban fogadta Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét.

Orbán Viktor emlékezetett arra, hogy a kormány idôrôl idôre konzultál, helyzetértékelô megbeszélést tart a határon túli magyar politikai szervezetek képviselôivel.

— Amíg Bukarestben nem születik politikai és jogi döntés egy magyar vagy magyar-német nyelvû állami egyetem létrehozásáról, addig annak formájáról nem érdemes beszélni — szögezte le Orbán Viktor.

Markó Béla kérdésre válaszolva kitért arra, hogy a romániai magyar kisebbség képviselôi egyértelmûen állást foglaltak a Petôfi-Schiller egyetem létrehozása mellett. Az RMDSZ elnöke szólt arról, hogy az egyetem mellett a romániai oktatási törvény megszületése érdekében is számít a magyar kormányra.

— Megérkezett Bukarestbôl a hivatalos visszajelzés, így Radu Vasile miniszterelnök február 9-én tesz hivatalos látogatást Budapesten — közölte Orbán Viktor.

A bukaresti kormányfô magyarországi látogatása egy ideje esedékes, ám technikai nehézségek miatt korábban több idôpontmódosítás történt.

— A magyar kabinet érdekelt a román kormánykoalíció politikai és gazdasági sikerében — hangsúlyozta a miniszterelnök. Hozzátette: a magyar gazdaságot irányító miniszterek készek szoros együttmûködés kialakítására Romániával.

Markó Béla szerint a román kormány 1999 elsô felében szeretné felgyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat. Mint mondta, Budapest és Bukarest kölcsönös érdeke, hogy a magyar tôke részt vegyen a romániai privatizációban.

Orbán Viktor szeretné, ha a februári budapesti magas szintû találkozón elôrelépés történne a magyar- román határátkelôrendszer ügyében. Œgy vélte, az átkelôhelyek sûrûsége és minôsége sem méltó a XX. század végén két, egymással szoros kapcsolatoka ápolni kívánó országgal.

A schengeni egyezmény kapcsán Markó Béla megerôsítette: nincs napirenden a két ország között a kettôs állampolgárság intézményének esetleges bevezetése. A magyar kormány az EU-tárgyalások során arra törekszik, hogy a probléma megoldása ne nehezítse a határátlépésben, a vízumkérdésben kialakult viszonyokat.

Hat bizalmatlansági határozatról szavaz ma az Európai Parlament az Európai Bizottság egésze, illetve egyes tagjai ellen.

A strasbourgi képviselôtestület franciaországi székhelyén folyó plenáris ülésének keretében dönt arról, hogy lemondásra kényszerítse-e a pénzügyi hanyagsággal, illetve szabálytalanságokkal vádolt brüsszeli végrehajtó testületet.

Az Európai Unió végrehajtó intézete elleni képviselôi hadjáratnak a szerdai nemzetközi sajtó tanúsága szerint két mozgatórugója van: az egyik a sok apró mozaikból összeálló pénzügyi szabálytalanságok problémája, a másik pedig a közelgô európai parlamenti választás, illetve az EU-ban ma jellemzô baloldali uralom.

Az Európai Bizottságot ért vádak szerint a testület nem ügyelt elégséges alapossággal az uniós kasszából kikerülô egyes pénzek - nemzetközi segélyek, közösségi programok forrásai — útjára, nem akadályozta meg, hogy szabálytalanságok történjenek az utalásokkal, és nem lépett fel kellô eréllyel a kiderült problémák rendezése érdekében sem. A bizottság tagjai rendre tagadják a vádakat, Jacques Santer elnök pedig hétfôn szigorú reformokat jelentett be.

Az Európai Parlament szocialista képviselôcsoportja eredetileg azután nyújtotta be bizalmatlansági indítványát, hogy a képviselôk tavaly decemberben nem igazolták vissza a bizottság 1996-os költségvetési munkáját. Akkor a cél még az volt, hogy helyreállítsák a bizottságban megrendült bizalmat. A szavazás után azonban újabb szabálytalanságokra derült fény, ami fokozta az eurohonatyák ellenszenvét az EU "kormányával" szemben.

Az Európai Bizottság hivatalosan csupán testületileg, teljes létszámban mondatható le. Ezt célozza a csütörtöki szavazás két indítványa: a már említett szocialista dokumentum, illetve 70, vegyes pártállású képviselô beadványa. Három határozati javaslatban a kereszténydemokrata, a liberális, illetve a zöld frakció a két leginkább szorításba került fôbiztos, Edith Cresson volt francia kormányfô és Manuel Marín alelnök távozását követeli. A hatodik indítványt szintén a szocialisták — Cresson és Marín párttársai - nyújtották be, és azt követelik, hogy amennyiben a parlament a szabályokkal ellentétesen, pártpolitikai alapon egyes fôbiztosok menesztését kívánja elérni, akkor mondjon le Jacques Santer, a brüsszeli bizottság kereszténydemokrata elnöke is.

A bizalmatlansági indítványok megszavazásához kétharmados többség és legalább 314 szavazat szükséges a 626 tagú parlamentben, a határozatok egyszerû többséggel is elfogadhatók.

Tudomásommal a kimondottan szépirodalmi mûvekben a szerzôk Ludast ritkán idézik. Az erdélyi Mezôséggel kapcsolatban, a különbözô tanulmányokban, helységünk neve azonban már többször elôfordul.

Tekintsük át elôször a szépirodalmat. Móricz Zsigmond (1879—1942) Erdélyi trilógiája Tündérkert címû I. kötetében (Bp., Magyar Helikon 1970.), a 172. oldalon olvashatjuk a következôket: Radnótról kiindulva "Ludastól fel északra mentek." Itt Báthory Gábor erdélyi fejedelemrôl van szó, aki életének utolsó évében a töröktôl üldözve, maradék hadával Kolozsvárt érintve, Várad felé vette útját. Ismeretes, hogy Móricz Zsigmond híres regényhármasa történelmi megalapozása végett és mert Erdélyt nagyon szerette, többször is járt e földön. (Lásd Móricz Zsigmond közöttünk címû válogatást Kántor Lajostól, Kriterion könyvkiadó 1979.)

Pár hónappal halála elôtt dr. Antalffy Endre marosvásárhelyi orientalista tudós, tanár és író, 1942 májusában Zsiga bácsit, ahogyan rajongói szólították, meghívta a Sándor János utcai Gépipari Középiskolát látogatni. A tanintézet gyakorlómûhelyében nagy érdeklôdéssel figyelte a szerszámgépeken dolgozó leendô fiatal szakmunkásokat. Néhány itt tanuló ludasi születésû fiatalembernek ekkor volt szerencséje találkozni az "élô irodalom" akkor legismertebb mûvelôjével.

Önéletrajzi regényébôl tudjuk, hogy családjában nagy kedv mutatkozott a fémipari mesterségek iránt. Talán ez lehetett látogatásának is egyik indítóoka.

Tovább gombolyítva a címben jelzett tárgykörünk fonalát, gondolatébresztônek találtam Varró János Ki csatát nyer, koronát nyer címû ifjúsági kisregényét (Kriterion 1976). A szerzô ennek 235. oldalán ezeket írja: "Bekes Gáspár két napja Torda mellett táboroz, hadai meg a vidéket nyargalják, egészen Ludasig." Továbblapozva, a könyv 279. oldalán olvashatjuk: "Bekes Gáspár ma hajnalban tábort bontott s Ludas felé vett útját." Végül a 295. oldalon: "a ludasi tetôn pihentek éppen, amikor Radnót irányából hírhozók érkeztek."

Varró regénye az 1575. évi július 9-10-én elôkészített és lezajlott kerelôszentpáli csatáról számol be olvasmányos, érdekes, élményszerû keretben. Az ütközetben egyfelôl Báthory István (1571—1575), Erdély fejedelmének, a késôbbi lengyel királynak (1575—1580) hívei, másrészt a Bekes Gáspár által vezetett osztrák császári hadak összecsapásáról van szó. Ebbôl köztudottan Báthory került ki gyôzetesen. Az esemény irodalomtörténeti szempontból is érdeklôdésre tarthat számot, mert a Maros völgyén felvonuló császáriak sorában ott volt Balassi Bálint (1551—1594) végvári vitéz is, elsô nagy lírikus magyar költônk. A vesztett csata után, Báthory foglya lett. Ezek szerint Balassi Ludasra is átvonulva, annak határát láthatta. Ez derül ki Hóman — Szekfû: Magyar történet címû történelemkönyv III. kötet, 310 oldalán megírt szövegbôl. (Bp. 1936.)

A következôkben Sütô András, a Mezôség szülöttjének (Pusztakamarás 1927) Rigó és apostol címû (Dacia 1973) úti tûnôdéseibôl idézünk (II kiadás). A kis könyv 68-ik oldalán a szerzô ezeket írja: "Mi történik, ha Pál apostol nem a rómabeliekhez, hanem — példának okáért — a ludasi vagy épp marosvásárhelyi atyánkfiaihoz írja híres leveleit?"

Róma piacán (a fórumon) írónk képzeletét az foglalkoztatta, hogy vajon mi az oka szûkebb hazája elmaradottságának az örök városéhoz képest. Ezt egy véletlen is befolyásolhatta. Tény az, hogy a világ minden tájáról Rómába befizetett egyházi adók, az úgynevezett péterfillérek hazánkból is többnyire idefolytak, visszafelé legalábbis anyagi szempontból már csak vékonyan csörgedeztek. Mai szóval élve, a pénzekbôl keveset fektettek az adakozók javára. Nincs mit tenni! Az apostol eltévesztette a címzést. Ettôl is gazdagabb lett az olasz fôváros. Lám, az intelmek milyen jól kamatoztak.

Bizony vannak ilyen véletlen fejlôdésgátló tényezôk is. Jó példa rá a harmincéves háború (1618—1648). Mert igaz ugyan, hogy Bethlen Gábor (1613—1629) és I. Rákóczi György (1630—1648) erdélyi fejedelmek sikeresen harcoltak ekkor az európai hadszíntereken, de az 1648-as békekötésen hazánk képviseletében már senki nem vehetett részt. Oka ennek nemcsak az, hogy a fejedelmek már nem voltak az élôk sorában, hanem az is, hogy anyagi okok miatt csapataink idô elôtt otthagyták a csatatereket. Ennek következményeként Erdélyt a nevezetes békeszerzôdés szövegébôl kihagyták. Némileg örvendetesebb fellapozni Tonk Sándor Erdélyiek egyetemjárása a középkorban címû kultúrtörténeti tanulmányának, ma már kézikönyvnek számító mûvét. (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1979). Ennek 240-ik oldalán, a 747-es sorszám szerint Ludas nemesi birtok területérôl már 1515-ben a lengyelországi Krakkóban Ludasi János (Johannis de Ludosch) az egyetem anyakönyvében hallgatóként van bejegyezve. Hogy tényleg ludasiról van szó, azt egy térképmelléklet is elárulja, valamint a 363-ik oldalon Ludasról ismertetett földrajzi pontosítás. Maradjunk továbbra is a történelem berkeiben és vegyük kissé szemügyre Magyari András és Demény Lajos Sanyarú világ címû kétkötetes könyvét (Kriterion 1983 és 1985.) Ezekben Wesselényi István nagyszebeni naplóját (1703—1708) teszik közzé. A magyar fôúr (valószínû labanc) a kurucok elôl menekülve helyezte magát biztonságba a szebeni szászok fallal körülvett városerôdítményében.

Az I. kötet 67-ik oldalán az 1704-es év böjtmás (március) hava 12-én Wesselényi feljegyzései szerint "... ma hozták hírét, hogy Toroczkai uram a hadakkal Ludason és Bogáton feküdnék, a többi pedig Kelencénél."

A 317. oldalon: 1704 karácsony (december) hava 31-én "... Szeben széken kívül minden falukat csak pusztított a német, minthogy most is Pánádot és Ludast felégették."

II. kötet 340. oldal: 1707 Szent András, október 23-án; "... hétfün reggeltôl délutánig szörnyû lövések hallattanak Torda felé... hogy a kurucok állottanak volna harcolni... de Károlyi generális Gyalu felé szaladott volna, Pekri Lôrinc pedig másnap reggel a Ludasi-völgyön fogott volna fel... az hadakkal... nem érkezett harcra... a kurucok gyalogsága ott veszett..." (az elôzô csatában — megjegyzés) Toroczkai István és Pekri Lôrinc kurucvezérek. Utóbbinak 1664 óta Ludas tulajdonában volt. (Orbán B., V. kötet, 60. oldal.)

(Folytatjuk)

Anyanyelvünk

Igyekszem elhárítani minden félreértést. Semmilyen hiba sincs a kivált igének ilyen használatában: kiváltja a kabátját a ruhatárból; kiváltja bôröndjét a csomagmegôrzôbôl; kiváltjuk munkakönyvünket, útlevelünket; kormányok kiváltanak hadifoglyokat. Nem tekinthetô hibásnak a kivált határozószónak "fôképpen" jelentésben való használata.

Csakhogy századunkban divatos lett a kivált, és ugyanúgy divatozik minden származéka; a kiváltó, a kiváltás. Sehogy sem lehetünk elégedettek, hogy már lépten-nyomon ilyen használatával találkozunk: Zolának A pénz címû regénye "a maga idejében példátlan botrányt váltott ki."; "Az ember tragédiájának az elôadása felejthetetlen benyomást váltott ki az egész közönségben."; a dolog felfokozott feszültséget, izgalmat váltott ki; a tömegjelenetek kiváltó oka; ezt meg ezt a gondolatot a nézôtéren kiváltott hatás erôsítette.

Hogyan kerülhetjük el ezt a helytelen használatot, hogyan javíthatjuk? A botrányt legtöbbször okozni szokták, az izgalmat inkább kelteni. A kiváltó ok helyesen elôidézô ok, vagy csak ok; a tömegjeleneteknek elôidézôje lehet valami. A kiváltott hatás helyett így mondhatjuk, írhatjuk: az elôidézett hatás.

Különösképpen az elôidéz sínyli meg legjobban a kivált elharapódzását, jóllehet eredetileg az (elô)idéz az ide határozószónak a származéka, mint az (el)odáz az oda határozószóé. Persze, még jó néhány régi társának tör életére a kivált. Azt már majd elfelejtettük, hogy például a visszhangot nemcsak kelteni, hanem verni is lehet. A következôk is elnyomottjai a kiváltnak: fölidéz, elôidéz, teremt, alkot, támaszt, létrehoz, kelt, ébreszt, indít, kezdeményez, okoz stb.

Megelégedéssel láthatjuk, hogy az Értelmezô Szótár és a Nyelvmûvelô Kézikönyv is elítéli a föntebb megrótt szóhasználatot. Fölvetôdik a kérdés: mi az oka a kivált divatjának? A német auslösen. Érdekes, hogy az 1942-bôl való Kelemen—Thienemann-féle Német—Magyar Nagyszótár nem is említi az auslösennek hibáztatott jelentését. Az újabb német szótárak már kénytelenek számon tartani.

A fenti észrevételek nyomán tehát a visszhangot, vitát, fejfájást vált ki helyett mondjuk azt, hogy visszhangot kelt, vitát idéz elô, fejfájást okoz szókapcsolatokat. Ne áldozzuk föl érte régi jó szavainkat, kifejezéseinket.

A magas árak arra kényszerítették a lakosságot, hogy tovább kenyeret, babot, burgonyát és kevesebb hústerméket fogyasszon, ez utóbbi a napi táplálék alig egyötödét, illetve 21,6 százalékát téve ki — muttanak rá az Országos Statisztikai Bizottság adatai az 1997 július és 1998 június közötti idôszakra.

A napi táplálék struktúrájában nyomós arányt foglalnak el a növényi eredetû élelmek, nevezetesen 78 százalékot.

A gabonaeredetû élelmek a napi kalóriaszükséglet 46 százalékát fedezik. Az elemzett idôszakban egy személy havonta átlag 19 kg kenyeret fogyasztott. A nyugdíjasok sorában fogyott a legnagyobb mennyiségû péktermék, a legkisebb pedig a parasztcsaládokéban (havi 10,3, illetve 9 kg szmeélyenként).

A hús- és hústermék-fogyasztás tekintetében a munkáltató-családok állnak elsô helyen (havi 4,3 kg személyenként). A 3,3 kg-os átlag fölött fogyasztottak az alkalmazottak ls a nyugdíjasok. Legkisebb volt a húsfogyasztás a munkanélküliek sorában (havi 2,8 kg személyenként).

A tej és tejtermék leginkább a paraszt-családokban fogyott (havi 6,3 kg személyenként). Zöldséget és gyümölcsöt a munkáltató-családok fogyasztottak nagyobb mennyiségben (havi 11 kg személyenként).

Csalás és irathamisítás alapos gyanújával vették ôrizetbe a 44 éves vásárhelyi illetôségû Lengyel Ágicát, aki — a rendôrségi értesítés szerint — 333 millió lejjel károsított meg egy gyulafehérvári céget.

A megyei rendôrfelügyelôség gazdasági osztálya a napokban derített fényt arra, hogy L. Ágica, a vásárhelyi székhelyû ELIT IMPEX Kft. adminisztrátora 1998 júniusában nyolc, fedezet nélküli meghagyással és egy, ugyancsak fedezet nélküli csekk-szelvénnyel "fizetett" a gyulafehérvári Avicola Rt.-tôl vásárolt 333 millió lej összértékû termékekért. Az okozott kárt nem sikerült megtéríteni.

Az idei költségvetés a túlélési küszöböt sem biztosítja, és úgy véljük, képtelen lesz fenntartani a kormány által bejelentett reformot — nyilatkozta Dumitru Costin, az Országos Szakszerevzeti Tömb elnöke.

A pénzügyminisztérium által kidolgozott költségvetés gyakorlatilag "fantomköltségvetés", és amennyiben Románia nem ír alá új megállapodást az NVA-val, egyedül kell megbirkóznia az idén törlesztendô külföldi tartozás okozta gondokkal — állítja a szakszervezeti vezetô.

Alig tartja valószínûnek, hogy Románia képes lesz elfogadható feltélekben újratervezni külföldi tartozásait, továbbá vélekedése szerint a devizapiac utóbbi átalakulása megerôsíti a tényt, hogy a lej 1999-es higulása nagyobb fokú lesz a pénzügyminisztérium által becsültnél, következésképpen idén a költségvetés minden fejezetben, de fôként az alkalmazottakat érintôkben a költségeket drasztikusan csökkenteni kell.

Sajtótájékoztató a rendôrségen

A polgármesteri hivatal, a megyei tanács, az igazságszolgáltató és nemkormányzati szervezetek jelenlétében tartották tegnap a Marosvásárhely municípiumi rendôrség múlt évi tevékenységének kiértékelôjét. Tohãnean Vasile ôrnagy, municípiumi rendôrparancsnok beszámolója szerint 1998-ban 2679 bûncselekményre derült fény, amely növekedést jelent a korábbival szemben. A keletkezett 3,5 milliárdos kárt mindössze 65 százalékában sikerült visszaszerezni, ami — az összesítés szerint — jóval alatta van a tavalyi eredményeknek.

— Új, eddig ismeretlen bûnözési módozattal szembesült a rendôrség — mutatott rá Pescari Valentin százados, parancsnok-helyettes. Számos olyan esetet jegyeztek, amikor más megyébôl érkezett személyek vásárhelyi lakásokat fosztottak ki, majd Magyarországra távoztak, ott próbálva eltûnni. Alexa Alexandru százados, a rendôrség közrendészeti osztályának vezetôje egy villanyrendôr állításának szükségességét taglalta a Mãrãsesti, Forradalom és Köztársaság utcák keresztezôdéséhez.

— A rendôrségrôl 1998 során hozzánk érkezett 3800 dossziéból 3100-at zártunk le, s ebbôl 855-öt terjesztettünk bíróság elé — ismertette a Marosvásárhelyi Bíróság Melletti Ügyészség munkájának eredményét Milãsan Mariana fôügyész. A felszólaló véleménye szerint az ügyek kivizsgálását nehezíti az a tény, hogy a 15 ügyész közül tíz gyakornok.

Luca Marin tartalékos ezredes, a polgárôrség parancsnok- helyettesének beszámolójából megtudhattuk, hogy a jelenleg alkalmazásban levô 700 polgárôr a múlt év folyamán 1400 jegyzôkönyvet vett fel.

Fodor Imre polgármester a különbözô intézmények közötti együttmûködés hatékonyságára mutatott rá: "Mindannyiunk tevékenységében volt hiányosság" — fogalmazta meg tömören. A polgárôrök munkájáról vélekedve, kimondta: "Csak sétálnak a városban, s közben észre sem veszik, mennyire koszosak az épületek elôtti terek, járdák." Majd a rendôrség foghíjas munkájáról szólt: "Videofelvételeim vannak a valutázók tevékenységérôl, s közben a rendôrség a bizonyítékok hiányára hivatkozva nem tesz semmit a törvénytelenség ezen formájának megfékezésére" — fordult a megyei rendôrparancsnokhoz. A következôkben egy közös diszpécserszolgálat létrehozását szorgalmazta. A nyugati mintára megszervezett, a polgármesteri hivatal által anyagilag támogatott szolgálat a mentôk, tûzoltók, rendôrök és csendôrök tevékenységét hangolná össze, hogy a segélyhívás egyazon idôben érjen el mind a négy intézményhez. Tervek szerint a diszpécserszolgálat székhelye a Takarékpénztár volt épületében lesz.

A Magyarországon szerzett oklevelek romániai honosíttatása

A Magyarországon és Romániában szerzett oklevelek kölcsönös elismerésére vonatkozó Egyezmény ratifikálása és az államelnök általi ellenjegyzése tulajdonképpen az 1997. június 6-án Magyar Bálint és Virgil Petrescu oktatási miniszterek által aláírt Egyezmény hatályba lépését jelenti. Mivel az oklevelek honosítása eddig is az Egyezménynek megfelelôen, egyenértékûsítéssel, azaz a szakok tartalmi összehasonlításával történt, az Egyezmény hatályba lépésétôl nem azt várhatjuk, hogy ezentúl minden oklevél elismerése automatikussá válik. Az új helyzet azzal az elônnyel jár, hogy a két minisztériumnak négy hónapon belül létre kell hoznia azt a vegyes bizottságot, amely a vitás és megoldatlan kérdések kezelésére hivatott.

A két ország oktatási rendszere közötti különbség, a szükséges okmányok beszerzésével és fordíttatásával járó nehézségek, a romániai egyetemek, de az egyetemeken belül az egyes szakok olykor teljesen eltérô, nem egyértelmû viszonyulása a Magyarországon szerzett oklevelekhez, megnehezítette/megnehezíti az egyenértékûsítést.

Bizonyos szakok esetében a képzés a két országban más-más szinten történik, és vannak szakok, amelyeken egyik vagy másik országban egyáltalán nem folyik képzés.

Magyarországon a felsôfokú képzés széleskörû fôiskolai, míg Romániában elsôsorban egyetemi hálózaton belül folyik.

A honosításra benyújtott oklevelek több mint 25%-a tanári és ezek kb. 80%-a fôsikolai szintû. A tanári oklevelek egyenértékûsítésében szerepet vállaló Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Bukaresti Tudományegyetem néhány szak esetében (matematika, történelem, földrajz stb.) vagy nem javasolja a fôiskolai oklevelek elismerését, vagy nagyon sok különbözeti vizsga mellett, a hazai egyetemi oklevél megszerzését ajánlja. A nehézkesen haladó kéréseken kívül, minden közbenjárás ellenére, néhányat már majdnem három éve válasz nélkül hagytak.

Az elôterjesztett oklevelek 45%-a agrár szakirányú, és ennek több mint háromnegyede fôiskolai szintû. A nagyszámú agrárképzésben szerzett oklevél a GATE Székelyföldre kihelyezett fôiskolai karainak tudható be. A fôiskolát végzettek a Gödöllôi Agrártudományi Egyetem testvérintézményében, a temesvári BANAT Agrártudományi Egyetemen egészíthetik ki tanulmányaikat, ami még ét évet jelent a hazai oklevél megszerzéséig.

A tanítóképzés Romániában középfokú, Magyarországon fôiskolai szintû. A nemzetközi elvárások szerint a külföldön szerzett oklevél birtokában senki nem kerülhet magasabb végzettségi kategóriába, mint a hazai végzett. Következésképpen a magyarországi tanítói/óvónôi okleveleket, különbözeti vizsga letétele mellett, középfokú oklevélként ismerték el. Sajnos a felsôfokú tanítóképzésre való áttérésünk sem jelent egyszerû megoldást ebben a kérdésben, ugyanis nálunk a képzés két szakos (tanító — idegen nyelv-szakos tanár, tanító — zene szakos tanár, tanító — testneveléstanár).

Végzettségi szintjük szempontjából hasonló helyzetben vannak az egészségügyi fôiskolát végzettek is.

Tananyag szempontjából óriási különbségek vannak a jogászképzésben.

Megoldatlan a hasonló, de nem azonos szakok (pl. szociálpedagógia) és az egyáltalán nem létezô szakok (mûvelôdésszervezô, kulturális menedzsment, néptánctanár, Waldorf pedagógus stb.) elismertetése (az oklevelek több mint 5%-a).

Romániában a posztgraduális képzés kizálólag az alapképzés elmélyítésére irányul, míg Magyarországon fôleg az alapképzést kiegészítô, más szakirányú képzésre/átképzésre. Következésképpen, a romániai és magyarországi posztgraduális oklevelek (a honosításra benyújtott oklevelek 4%-át teszik ki) nem egyenértékûek. Valójában sokkal többen vettek/vesznek részt ilyen típusú képzésben, fôleg a mérnökök szereztek közgazdasági posztgraduális oklevelet, de a helyzetet ismerve nem is kérelmezték oklevelük elismerését, és legtöbbjüknek inkább a megszerzett tudásra/tapasztalatra van szüksége, hogy az alakulóban levô piacgazdaságban eligazodhasson.

A Magyarországon folytatott kiegészítô tanulmányok (fôiskolai végzettséget egyetemire kiegészítô) hasonlóképpen gondot okoznak a tananyag összehasonlításánál.

Nagyon sok esetben a végzettek nem vállalják a sok különbözeti vizsgát, esetenként pedig a keveset sem.

A képzések közötti tartalmi különbségekbôl fakadó nehézségek mellett nem egy esetben technikai okok is nehezítették a honosítást. Elôfordult, hogy a két szak közül az egyetem csak egy szak honosítását javasolta (vagy azért, mert azon a szakon nem folyik képzés, vagy azért, mert figyelmüket elkerülte a másik szak), amelyet a Nemzeti Attesztáló Bizottság elfogadott, és a honosított oklevelet ki is állíttatta. A másik szak összehasonlítására, a végzett kérésére, egy másik vagy éppen ugyanazon az egyetemen késôbb került sor. Hiába volt ezúttal is pozitív az egyetem honosításra vonatkozó javaslata, a minisztérium nem állíthatott ki egy újabb oklevelet, ugyanis egy magyarországi oklevelet csak egy romániai oklevéllel lehet egyenértékûsíteni. A tanári szakok párosításánál is nagyok az eltérések. A jelenlegi feltételek nem teszik lehetôvé a nálunk nem létezô szakpárok (pl. torna—matemaika, torna—angol, román—matematika, román—rajz) egyenértékûsítését. Ebbôl kifolyólag is komoly gondok merültek fel.

Megtörtént, hogy egyetemi oklevél helyett fôiskolai honosított oklevelet javasoltak és hagytak jóvá (vagy éppen fordítva), tovább bonyolítva az amúgy is nehézkes ügyvitelt.

Revízióra vár az érettségi és posztliceális oklevelek elismerésének feltétele, ugyanis az Egyezmény szövegében nem szerepel tételesen a tartalmi összehasonlítás, a jelenlegi gyakorlat szerint pedig az érettségi oklevél elismerése különbözeti vizsgával (Román irodalom és A románok történelme), a posztliceális okleveleké pedig tartalmi összehasonlítással és esetenként különbözeti vizsgákkal történik.

A felsôfokú oklevelek honosítása minden esetben egyenértékûsítésen alapszik. Ez egy állandó folyamat, amelynek során intézményekre és szakokra lebontva folyamatosan történik a tananyag összehasonlítása, és fokozatosan összeáll a honosítható szakok jegyzéke. Azonos intézmény és szak esetében a tartalmi összehasonlítást egyszer végzik el.

A fentieket — és még nem is tárgyaltam a kérdéssel járó gondok mindegyikét — figyelembe véve, valóban "hosszú az út hazáig", de egyre inkább járhatóvá válik. Az a tény, hogy a három éve folyó ügyintézés alatt átláthatóvá tettük a magyarországi oklevelek honosítási folyamatát, jegyzékbe vettük a felmerült gondokat, és ezeket már megalakulásakor a vegyes bizottság asztalára tehetjük, biztosíték arra, hogy a kérdéseket mielôbb megoldják.

Tudom, hogy nem vigasz, de talán nem árt tudni, hogy a Benelux államokban 15 évig folyt az egyeztetés, amíg az okleveleket egyenértékûvé tették, és az Amerikai Egyesült Államokban az államok között ma sem ismernek el minden oklevelet.

A balavásári árvízsegélyek ügyében

Balavásáron továbbra is forró a hangulat. Bár a prefektus felszólította a község polgármesterét, alpolgármesterét és a jegyzôt, hogy adják be lemondásukat, ez a mai napig sem történt meg. A január 5-én keltezett átiratban Dorin Florea utalva arra, hogy az említett tisztségviselôk, valamint a tanács a kománytól kapott pénzsegély elosztásakor szabálytalanságokat és visszaéléseket követett el, amit a prefektúra és a megyei tanács képviselôibôl álló ellenôrzô bizottság is megerôsített, idôszerû lenne, ha lemondanának, mivel súlyosan csorbították az általuk képviselt intézmény és ezáltal a megye hírnevét.

Azoknak a panaszosoknak a címére, akiknek lakásában víz volt ugyan, de nem kaptak semmilyen segélyt, a napokban érkezett válasz a megyei tanácstól, amelyben közlik, hogy december 29-én a tanács szakembereibôl álló bizottság szállt ki a helyszínre, hogy ellenôrizzék a helyi kárfelmérô bizottság megállapításait. Azon esetekben, amikor megállapítást nyer, hogy a kárt túlbecsülték, az érintetteknek vissza kell fizetniük a kapott összeget. Mivel az 1998. évi 413-as kormányrendelet alkalmazása befejezôdött, azok a panasztevôk, akiknek lakásában víz volt és mégsem kaptak segélyt, akkor részesülhetnek kártérítésben, ha a balavásári polgármesteri hivatal valamilyen más forrásból pénzügyi segélyt kap.

Mivel az utóbbi válasszal nem elégedettek a panaszosok, s mivel azon tanácsosok, akik nem voltak benne a kárfelmérô bizottságban, s véleményüket nem vették figyelembe, szeretnék a történtek tisztázását, tegnap egy küldöttség kereste fel a prefektust. Florea Dorin válasza szerint a jövô héten a megyei építésügyi felügyelôségtôl újabb bizottság száll ki a helyszínre. Az eredményeket a prefektus jelenlétében értékelik ki Balavásáron, majd azt követôen a visszaéléseket elkövetô személyek ellen igazságügyi eljárást indít a kormányhivatal.

Mezôpaniti háziolvasmány

Hiába, ha a Bolgárok terén kell várakoznom a 15-ös autóbuszra, Mezôpanitba menet, akkor fuccs "elôriportozó" hangulatomnak. Szubjektív a dolog, ám végsôsoron már nem is falu a régi híres falu: átmenet városról falura innen a mezôbándi tetôn, néhány szentkirályi meg náznánfalvi megállóval közben. Mégis, a távolodás avagy a vidékiség tipikus jegyeként (azt hiszem, ennyi) fogom fel azt a néhány magánmegállót, ahol az ipse leszáll, ahol — visszafele jövet látom — tábla szalonnával füst felé menet létráról sofôrünknek szalutál. Nincs itt semmi gond, mindenkinek van kisded játéka, a soha nem olvasott költô mondja: ahogy lehet...

Ama vidéknek, melyet szerencsétlen széljárás esetén az Azomures Vegyimûvek ammóniás füstje öblöget — urbanizációjával lassan kiépült a saját nemhivatalos információs hálózata és továbbít nemhivatalos híreket, cserébe nem jár már pártfegyelmi, netán kivétetés az élmunkások arcképcsarnokából. És, a hírt ellenôrizni is lehet. Legutóbb Mezôpanitban kidobták a kultúrát. Így búgott a telefon. Mindenesetre szabadságolták.

—Sután hangzik? — kérdeztem a polgármestert.

— Nemhogy sután, nem így áll a dolog — mondja Bartha Mihály polgármester. Nem jellegzetesen mezôpaniti a történet. Az angyal hozta el azt a felismerést, hogy örvendetesen megszaporodott az óvodás gyermeksereg. A régi iskolában hat képzett óvónôvel(!) mûködô kistanoda kikényszerítette helyérôl a 12 ezer kötetes közkönyvtárat. Mi legyen vele? Jobb híján megnézték a régi iskola északi szárnyában egykoron mûködô pékséget, mert a népnek a kultúra mellett kenyér is kellett, a helyiség alkalmasnak találtatott, s tanácsi döntés alapján kis közmunkával áthordták ide a közkönyvtárat. Nagyjából ennyi lenne a decemberi történet, csakhogy Mezôpanitban is van jónéhány középiskolás diák, akik háziolvasmányért hiába kopogtak. Seprû és egy jó nagy lakat az ajtón: nem vagyunk itthon. A félnormával alkalmazott könyvtárosnô szülési szabadságra ment, ahhoz elvégre állampolgári joga van. Új középületre, könyvtárra a tanácsnak pénze nincs, meg aztán nem tragikus a dolog, mondják, hiszen egy községi felmérés szerint nem is igen van rá igény most, a bárok, játékbarlangok virágzásának idején.

— Amikor köteleztek, a kultúra felé jószívvel közelítettünk, a nagy szabadságban másként fest a dolog. Talán egy kicsit átok, hogy túl közel vagyunk a városhoz — símitja végig szakállát a mezôpaniti polgármester. Nyáron Marosvásárhely és a szálteleki tetô tépi szét a paniti ember idejét. Középen a 15-ös városi busz, no meg a Duna tévé télen.

De nézzek szét az iskolában, szól a javaslat, hátha... Adorjáni igazgató a költségvetést hibáztatja. Az iskolának megvan a maga könyvtára, vagy 6000 kötettel, a Bolyai liceum, Madisz jóvoltából állománya felújítva. Régi brosúrák, vaskos piros fedelû nyomtatványok szép, éles fényképekkel is foglalják a helyet.

— Mert semmit eldobni nem érdemes — mondja az igazgató.

Megértettem. Csupán sarkítás volt a "kultúra kidobása" Mezôpaniton...

Idô után a reálos Deák tanárházaspár élen viszi a kultúrmunkát. "Hál’ istennek leocsárolni van mit, marad is." Túladtak ezen.

— Tulajdonképpen Moldva a "hibás", kiesés volt életükben, valami nagy-nagy hiányérzet, gyûlt közben az energia. Táncolva közösen le lehet vezetni mezôségi bokázással, ugratóssal mostanában. Akio Hayashi szemüvege felcsillant, másfél éves paniti ingázással "kitáncoltatta a sallangot". Összeálltak a régi és új mezôpaniti hagyományôrzô csoportok, nemzedékek szerint. Eljött a gyôri Aranymálinkó néptáncegyüttes, aztán Magyarországon kiáltották, hogy elôre, panitiak! Gyulán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Sárváron, Budapesten. Itthon valamennyi Gyöngykoszorún. Díjesôk a szálteleki tetôtôl távol, emlékplakettek. A tavaly a gyôri Kisalföldben láttam viszont színes felvételen a mezôpanitiakat. A napokban a táncházasokat a Dunán. Február elején a mezôpaniti fiatal hagyományôrzôk a marosvásárhelyi amerikai könyvtárban lépnek fel, ennek fejében internetre lépik a mezôpaniti farsang. Valahol lehívható lesz, otthon-táji háziolvasmányként. Leckefeladó a Deák házaspár. Egy-két "állóképpel" egyelôre mi is szolgálunk. Más fényképrôl elnézve, ami egy kicsit sántít: ûrutasok, mélyvízkutatók farsangi maszkjai a bándi tetôn innen. Átalakulóban lenne a helyi folklór? Igaz, elvégre sosem lehet tudni...

Ez a Svindler egyszer már bemacskázott engem, még az átkosban, amikor rávett, hogy a vébére cigánykasszázzunk; öszedobtuk a lóvét, fejenként ötszáz lejt — egy jobb (átlag) fizu akkor két és félezer körül mozgott —, és elkezdtünk tippelni. A legtöbb tippje Suncinak lett, de addigra Svindler már elslisszolt a pecóval — Karlovy Varyba. Ott is valami sportesemény zajlott, mert egy ismerôsünk elmesélte, hogy látta Svindlert — menekülni, valami keletnémetek elôl. Akiket szintén átvert valamivel.

Svindler az átkosban is kirándulhatott, ô mindig rendszerkompatibilis, most is — hazajött; mert "Öregem, ti nem is sejtitek, micsoda egy piac vagytok!"—, és ismét kavarja. A kulcsszava ez: "Elintézem".

Van egy listája. Amiket ô el tud nekem intézni. Nekem és a többi baleknak, azokkal a bulikkal.

Most januárban például, 22—30. között kivinne Poprádra, a Téli Universiadéra. Vagy 24. és 31. között Prágába, ahol a mûkorcsolya és jégtánc Európa- bajnokság zajlik.

Február elsô két hetét Vailban tölthetnénk, az alpesi sí világbajnokságon. Vagy 5-én Budapesten szurkolhatnánk a fedett pályás atlétikai Magyar Nagydíj versenyein a kedvenceinknek. Vagy 5—7. között elmehetnénk a négytávú összetett gyorskorcsolya-vébére, melynek a helyszíne Hamar, Norvégia. 24- én ott a férfi kosárlabda EB-középdöntô, Portugália—Magyarország, 27-én pedig Macedónia—Magyarország. Oké?

Márciusban és áprilisban? És azután? Hajhaj. Hatalmas a foci- kínálat! Március 2. és 4. között: UEFA-kupa, Bajnokok Ligája, KEK-negyeddöntô, elsô mérkôzések Európa-szerte, 16—18. között a visszavágók. Április 6—8. között az elôdöntô elsô mérkôzései, 20—22. között a visszavágók, aztán május 12-én az UEFA-döntô Moszkvában — mikor voltál utoljára Moszkvában, goszpgyin? Apád, a második magyar haddal meg se parittyázta! —, május 19-én a KEK-döntô Birminghamben, 26-án a Bajnokok Ligájának döntôje Barcelonában.

Svindler kivinne március 27-én Budapestre a Magyarország—Liechtenstein labdarúgó EB-selejtezôre. 31- én a Szlovákia—Magyarország meccsre. Június 5-én megnézzük Bukarestben a Románia—Magyarország mérkôzést, Svindler garantálja: nem vernek meg. Mármint a szurkolók. 9-én ott lehetnénk ismét a Népstadionban a szlovákokkal zajló összecsapáson.

És így tovább. Svindlernek a listáján ott van az esztendô minden fontosabb európai és nem európai sporteseménye, például önzetlenül felajánlja a június 21-i nemzetközi teniszbajnokságot Wimbledonban, vagy az autós Forma 1-es futam megtekintését (Magny-Cours, Franciaország).

Mindezt ingyen! (Leszurkolok egy összeget, aztán a többit folyamatosan törlesztem Svindlernek, itt a számlaszám, a szerzôdéses papír, abszolútli szigorúan törvényes, ezt adom én, azt nyújtja ô...)

Pofonegyszerû: a Svindler-féle totón mindenki csak nyerhet. — Öregem, ekkora lehetôsége még senkinek sem nyílt itt, Marosvásárhelyen! — harsogja, és ömlik belôle a szó, csak úgy szórja csábító céduláit, igazi menedzser a Svindler.

Ez a Bolyai utcában történik, közben útjába kerül egy kalapos Gábor, s egyszeriben megfeledkezik rólam. Kanalakat, villákat mustrálgatnak mûértôn, majd karperecek, láncocskák is fel- felvillannak. Összegekkel dobálóznak, paroláznak, egymásnak mennek, gyûlölködnek, ölelkeznek, verekednek és csókolóznak. Biznisz az biznisz.

Elrémülten homálylok ki a képbôl. Alább egy irigy járókelô epésen jegyzi meg: — Mind a kettônek villája van a Rózsadombon.

— Svindlernek azonkívül listája is van — teszem hozzá jólértesülten. Az atyafi úgy pislog, mint aki nyitott sliccel utazott végig a buszon, aztán hazaérve veszi észre a szépséghibát. Hm, hátha mégsem látták.

Tibetbôl érkezik hozzánk a fogalom

Jövô héten, január 19-én, kedden délután 5 órai kezdettel a marosvásárhelyi Bernády Házban vendégünk lesz a Nagyváradon élô Ujlaky Gy. Tibor Pránanadi mester, aki bevezetô elôadást tart e Tibetbôl eredô tradicionális energetikai gyógyászatról. Hogy e különös kifejezést némiképp már elôre közelebb hozzuk az esetleges részvevôkhöz, megkértük Ujlaky Gy. Tibort, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

— Tulajdonképpen mi a jelentése a Pránanadi kifejezésnek, mit takar?

— A Pránanadi egy ószanszkrit, összetett szó, és szabad fordításban univerzális energiavezetôt jelent. Ez annak a Tibetbôl eredô természetgyógyászati és személyiségfejlesztô irányzatnak a neve, amely napjainkban válik a világon egyre népszerûbbé. Ez a spirituális iskola több mint háromezer éves múltra tekint vissza, és olyan gyakorlati elemeket tartalmaz, amelyeket eddig csak a szakirodalomból ismerhetett meg a nagyközönség.

— Melyek azok a témák, amelyekrôl konkrétan szó lesz a marosvásárhelyi elôadás keretében?

— Ismertetni fogom a tibeti orvoslás energetikai ágát, mely magába foglalja például az érintésen keresztül történô gyógyítást, a távgyógyítást, továbbá különbözô speciális személyiségfejlesztô meditációkat és stresszoldó technikákat. Remélem, a két órában lesz idô szót ejteni az úgynevezett elôzô élet terápiáról, amely a maga nemében egyedülálló országos szinten is. Elöljáróban csak annyit mondanék róla, hogy nem hipnózisról van szó, ugyanis a személy, aki elôzô életébe visszatekint, megôrzi normál tudatállapotát.

— Mi a konkrét célja a marosvásárhelyi rendezvénynek?

— Szeretném az önök városában élô érdeklôdôknek is felvázolni e természetgyógyászati és személyiségfejlesztô irányzatnak a tanításait és lehetôségeit. Holisztikus szemléletmódja alapján nem különíti el a testet a szellemtôl, és egyéni képzôrendszere megadja bárki számára azokat a gyakorlati módszereket, amelyek által az eddiginél egészségesebb és teljesebb életet élhetünk. Megragadván a gyógyulás valamint a személyiség kibontakozásának a lehetôségét - önmagunkkal, közeli és távolabbi környezetünkkel nagyobb harmóniában élhetünk. Az elôadást követôen olyan tanfolyamsorozat indul be, melynek során egy új világ tárul fel a résztvevôk elôtt, mely egyelôre általuk elképzelhetetlen képességeket és távlatokat nyit meg számukra.

— Szükség van-e valamilyen elôképzettségre ahhoz, hogy valaki részt vegyen a tanfolyamon?

— Az alapfokozaton bárki részt vehet, de a magasabb szintû képzésre már csak szelekciós alapon lehet bekerülni. Különösebb elôképzettségre nincs szükség, mert az alapoktól kezdjük el az oktatást, és az egész ismeretanyag merôben új, mivel csak néhány éve került ki a módszer Tibetbôl. Errôl majd az elôadáson részletesebben fogok beszélni.

Hát ennyit elôzetesként. A természetgyógyász még azt is közölte, hogy az elôadáson való részvétel ugyan ingyenes lenne, viszont a terembér miatt — elôre is elnézést kérve — kénytelen háromezer lejes belépti díjat kérni a hallgatóságtól. Tehát szívesen látja kedden délután öt órától a Bernády Házban azokat, akik szeretnének megismerkedni a Távol-Keletrôl, a régmúltból hozzánk érkezô irányzattal.

Mint már beszámoltunk róla, rövidesen megváltozik marosvásárhelyi a központ forgalma az itt épülô aluljáró munkálatai miatt. Legutóbb a forgalomelterelés valószínû idôpontjaként január 26-át említettük, ám az ezzel kapcsolatos egyeztetô tanácskozáson, amelyet kedden tartottak a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban, az idôpont eltolásáról döntöttek — értesültünk Törzsök Sándor osztályvezetô mérnöktôl, a beruházást koordonáló Aquaserv ÖV-nél. Változtattak ugyanis az eddigi terveken.

A legújabb fejlemények szerint a Romarta üzletház elôtti villanyrendôrt a gyalogátjáróval együtt mintegy 15 méterrel költöztetik a Rózsák tere felé. Átalakul majd a Gyôzelem téri park — felszámolják ennek a lámpa elköltöztetésével felszabaduló sarkát, hogy a fôtér irányából érkezô jármûforgalom az eredetileg elképzeltnél egyenesebb útvonalon haladhasson a Dózsa György utca felé. Elköltözik eddigi helyérôl a kereskedelmi ban képülete elôtt levô gyalogátjáró is, amelyet az újonnan használatba kerülô útszakasz végén állítanak fel.

A jármûforgalom gyakorlatilag — az elsô eltérítéshez hasonló módon — arrább tolódik a Cuza utca irányába. Mint megtudtuk, a forgalmi lámpák elköltöztetésével összefüggésben azt is tervezik, "zöld hullámot" alakítanak ki a központban a fôtér - Dózsa György utca forgalmi irányában — ennek gyakorlati részleteirôl tegnap tárgyaltak a rendôrség és a Citadin Prest Rt. illetékesei.

Erdélyi mûvészek Hatvanban

A hatvanas évek Maros Magyar Autonóm Tartománya képzômûvészeinek munkáiból nyílik kiállítás pénteken a Hatvany Lajos Múzeumban (Kossuth tér 13.), délután 5 órai kezdettel. A tárlatot Markó Béla költô, az RMDSZ elnöke nyitja meg. Ugyancsak Hatvanban és ugyancsak pénteken, du. hat órakor nyitja meg a marosvásárhelyi Nagy Pál (1929—1979) Emlékkiállítást Szücs György mûvészettörténész, a festô születésének hetvenedik, halálának huszadik évfordulóján, az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház termében. A kiállítások rendezôi: Vécsi Nagy Zoltán mûvészettörténész és Simon Endre festômûvész. A közönség mindkét tárlatot március 30-ig tekintheti meg.

Román álrendôrök Párizsban

Négy romániai illetôségû személyt tartóztattak le Párizsban a hatóságok, mert francia rendôröknek adva ki magukat — turistákat igazoltattak, fôként idôs japánokat, és közben meglopták ôket. A francia rendôrök tetten érték "kollégáikat", amint éppen hamis igazolványokkal, jelvényekkel és karszalaggal felszerelkezve újabb áldozataikat igyekeztek kifosztani. A papírok ellenôrzése ürügyén megijesztették a tétova külföldieket, s az alkalmat arra használták fel, hogy "diszkréten" kiemeljék pénzüket, hitelkjártyáikat a kezükbe adott pénztárcákból. Az elmúlt év folyamán Párizsban legalább három esetben vettek ôrizetbe hasonló álrendôr társaságot, amelynek tagjai hazánkfiai voltak. Börtönbüntetést szabott rájuk a bíróság, ennek letöltése után kiutasítják ôket Franciaországból.

Gáz van

Idén az elmúlt évihez hasonló mennyiségû (5,1 milliárd köbméter) földgázt importálhat Románia, amennyiben a gazdaság állapota és az ipari fogyasztók lehetôségei ezt megengedik. A Romgaz elônyösen (ezer köbméter gázt 60 dollár alatt) kötötte meg szerzôdését az Orosz Föderációból szállítandó 1,5 milliárd köbméternyi földgázra. Tavaly a belsô termelés mintegy 13 milliárd köbméternyi volt, becslések szerint az idén is ugyanennyi lesz (13—14 milliárd köbméternyi). A belsô termelésbôl nyert földgázt teljes egészében a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordítják.

Kevés a traktor, a meglévôk is rosszak

A legfrissebb statisztikák szerint az egy traktorra jutó szántóföld hazánkban mintegy hatvan hektár, kétszer annyi, mint Magyarországon, Csehországban, Szlovéniában vagy Lengyelországban. Nyugat-európai államokhoz viszonyítva egy traktorra háromszor annyi föld megmûvelése jut, mint Németországban, és tizenötször annyié, mint Ausztriában. A gépesítés stádiuma igen elmaradott: Romániában a traktorok több mint fele meghaladta a nyolcéves életkort, ugyanez a helyzet a többi mezôgazdasági gép és berendezés esetében is. Az agrárszolgáltatásokért kért magas díjak miatt Románia kevés élelmiszert állít elô — nagy termelôbôl és exportôrbôl alaptermék-importôrré vált az ország.

Magyarország az elsô tíz között

Magyarország az Európai Unió tíz legnagyobb kereskedelmi partnere közé került, derül ki az EU luxemburgi statisztikai hivatalának jelentésébôl. Az EU-nak tavaly szeptemberben egymilliárd dolláros deficitje keletkezett a külkereskedelmi mérlegben. Legnagyobb partnerei az Egyesült Államok, Svájc, Japán és Kína maradtak. Magyarország elôször tûnt fel a tizedik helyen, kiütve onnan Tajvant. 1998 elsô tíz hónapjában az EU 12,3 milliárd euró (14,2 milliárd dollár) értékben exportált Magyarországra, 28 százalékkal többet, mint az elôzô év hasonló idôszakában. A magyar kivitel a tizenöt uniós tagországba 10,4 milliárd euró volt, a növekedés 25 százalékos. Az EU-nak 1,9 milliárd eurós kereskedelmi többlete keletkezett Magyarországgal szemben.

Új lexikon a világ nyelveirôl

A Magyar Akadémia gondozásában jelent meg A világ nyelvei címû könyv, amelyet kedden mutattak be Budapesten. A kötet elsô részében 764 nyelvvel ismerkedhet meg az olvasó. Betekintést nyújt a nyelvek rokoni kapcsolataiba, történetébe, szerkezetébe és a nyelvjárásokba. A második rész mintegy 6.000 nyelvet sorol föl azokkal az adatokkal, amelyek a nyelvet beszélôk számát, földrajzi helyét, rokonságát mutatják. Ez a lista a világ valamennyi nyelvének mintegy háromnegyedét tartalmazza. Az 1.700 oldalas lexikont, melynek szócikkeit 58 magyarországi és külhoni nyelvész írta, péntektôl forgalmazzák a boltokban, 10.500 forintért.

Autót rongált meg

A London keleti részén található Romford kerületi bírósága 475 font bírságot szabott ki Trevor Sinclairre, mivel a West Ham United klub labdarúgója egy karácsonyi rendezvény után megrongálta egy nô autóját. Sinclair karácsonykor a csapattársaival közösen tartott parti után a nyílt utcán felugrott a lassan közeledô kocsira. A megriadt vezetô ennek következtében több helyütt megkarcolta autóját, és letörte az egyik visszapillantó tükröt. A magáról megfeledkezett focistának nem lett semmi baja, és késôbb bocsánatot is kért, de a büntetést nem kerülhette el.

Földminôsítés Jedden

A megyei tanács mezôgazdasági bizottsága, Virág György, a megyei tanács alelnöke, valamint a község 13 tanácsosa kihelyezett ülést tartott Jedden, amelyen bemutatták a földek minôségének és minôsítésének kiértékelését. Ennek alapján számítják majd ki az adókat, s a kereskedelmi értékesítésnél is ezt a minôsítést veszik alapul.

Jelentkeznek a bányászcsaládok

Maros megye prefektusának felhívása nyomán, melyben felajánlotta a munka nélkül maradt Zsil-völgyi bányászoknak a lakatlan szász házakat és az ezekhez tartozó gazdaságokat, eddig hét bányászcsalád jelentkezett. Jelenleg felméréseket folytatnak Zágor községben, Szászszöllôsön és Csatófalván, hogy hová lehetne a családokat elhelyezni. A programba besegít a szászrégeni Phaer román—svájci alapítvány, amely tanácsadással és svájci hitellel támogatja a prefektus kezdeményezését.

Vízüzem Erdôszentgyörgyön

A Közmunkaügyi Minisztérium falufejlesztési programja keretében Erdôszentgyörgy község idén 7 milliárd lejes visszatérítetlen állami kölcsönben részesül, amelyet kizárólag a helyi vízüzem építésére fordítanak. A vízüzem építési munkálataihoz remélhetôleg még az idén hozzákezdenek.

Kisiskolások tanulási problémái

A Talentum Alapítvány tanulásikészség-fejlesztô foglalkozásokat indít I-IV. osztályosoknak és nagycsoportos óvodásoknak. A pszichológusok január 16-án, szombaton délelôtt 10-12 óra között várják az érdeklôdôket a Vihar u. (Furtunei, Szabadság utcából nyílik) 13. szám alatti székházban. További információkat délelôtt 9-11 óra között nyújtanak a 167-593-as telefonszámon.

Az élet színei

A Pro Nóvum Kulturális Egyesület és a Juventus Kiadó támogatásával fényképkiállítást szervez Wagner Rosemarie, Marosvásárhelyrôl elszármazott németországi fotómûvész 40 színes munkájából. Az élet színei címû tárlat megnyitójára január 16-án, szombaton 12 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Bernády-Házban.

A Gruppenhecc új kabaréja

Mint minden évben ilyenkor, az idén is közönség elé lép új vidám, zenés mûsorával a Gruppenhecc kabarétársulat. A Színház az egész világ címû összeállítás szövegírója és rendezôje Nagy István, a parodikus dalszövegeket Nagy Miklós Kund írta. Elôadják a társulat közkedvelt tagjai, Nagy István mellett Kilyén László, Szélyes Ferenc, Kárp György, Biluska Annamária, Somody Hajnal, Fülöp Beáta és Henn János. Elsô elôadásuk január 17-én,vasárnap este 7 órakor lesz Gyulakután. Marosvásárhelyen január 19-én és 26- án lépnek fel, ugyancsak este 7 órától a Kultúrpalotában.

Székelyvajában és Somosdon a Hahota

A Hahota színtársulat "Csak az ne jöjjön, aki nem bírja" címû újévi kabaréjával január 16- án, szombaton este 7 órakor Székelyvajában, január 17-én, vasárnap este 7 órakor pedig Somosdon vendégszerepel.

Nyárádszeredában — Égbenyúló fa

A Sepsiszentgyörgyi Állami Népi Együttes Nyárádszeredában vendégszerepel január 18-án, hétfôn este 6 órai kezdettel az Égbenyúló fa címû zenés-táncos mûsorával. Az elôadást a kultúrotthonban tartják, jegyek is ott válthatók.

Farsangi bál

Szombaton délután 3 órakor a Családok és Nagycsaládosok Egyesülete farsangi kosaras bál jellegû mulatságot szervez a Bolyai líceum éttermében. A farsangi bál teljes bevételét a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel.

Üléseznek a kerékpárosok

A Pro Biciclo Urbo szervezet meghívja tagjait a január 18-án, hétfôn délután 18 órakor kezdôdô közgyûlésére, amelyet a Focus Öco Center székhelyén, a Liliom utca 22. szám alatt tartanak.

Holtmaroson az üvegcsûriek

Miután Görgényüvegcsûrben kétszer elôadták, január 16-án este 7 órakor Holtmaroson a mûvelôdési házban vendégszerepelnek az üvegcsûri amatôr színjátszók a Fekete Péter címû háromfelvonásos vígjátékkal.

Levél Kárpátaljáról

A novemberi nagy árvizet átéltük, amely Várinak a Borza folyó bal oldalára esô részét teljes egészében elvitte, s így a mi lakóházunkat is. Az idegsokktól és kisebb meghûléstôl eltekintve szerencsésen túléltük. A falu épen maradt jobb parti részén álló óvódában leltünk átmeneti szállásra, s az elsô két-három hét folyamán jóformán azt sem tudtuk, mi történik velünk. Nap mint nap végigálltuk a segélyosztó helyek hosszú sorait, s hallgattuk a becstelen elosztókról és becsületes kárvallottakról szóló panaszáradatot. Sodródtunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az egyfajta monotóniához szokott agy képtelen feldolgozni, helyére tenni a gyorsan pergô eseményeket, s így az átélés borzalma helyett a fontos vagy kevésbé fontos dolgok mérlegelésével foglalja le magát, ami nem több a mindennapi létfenntartásnál. Akartunk mi sok mindent, csakhogy nem volt hozzá erônk, bátorságunk, s fôleg hitünk, mert közben azzal vigasztaltuk magunkat, hogy lemegy a víz, kitakarítjuk, kiszárítjuk a házat. S ez esetben nem láttunk túl a kerítésen egy olyan falurészen, ahol 410 lakóházból hatvan élte túl, úgy ahogy az árvizet, de lényegében azok is lakhatatlanok, hiszen 1,8-2,5 méteres vízben álltak majd három napot. S a 15-20 C fokos hidegben még a legmerészebb emberi elhatározás is csôdöt mond.

Mondanom sem kell, hogy a hivatalok útvesztôibe is betévedtünk, mert ígéretekben nem volt hiány: pénzsegély, hitel, kárpótlás stb. S hozzá természetesen ilyen meg olyan kárfelmérô bizottság, albizottság. Csak épp hozzánk nem ér el semmi, pedig ígérték: mindenkinek tetô lesz a feje fölött a tél beálltáig. Közben kaptunk néhány lakásfelajánlást anyaországbeli barátainktól, hogy ott tavaszig ellakhatunk. Kapva kaptunk az alkalmon, de nem volt nagy útlevelünk, most az e körüli hercehurca félidejénél tartunk "a befizettük, de nem fizettünk eleget" résznél, s látva a belügyi hivatal részérôl megnyilvánuló bôsz erôfeszítést: tavaszig mindenképpen elkészítik.

Így hányódunk rokontól, ismerôstôl barátig. Háromnapos tartózkodás után, bármennyire is kedvesek vagyunk, továbbállunk. Mert a mi nyûgünk, bajunk túl sok lenne a mindennapi lét gondjaiban fuldoklóknak. Hisz a tény, hogy árvíz volt, nehéz a helyzetünk, az ô gazdasági nehézségükön mit sem könnyít. Kezdetben ezt nem értettük, a kába állapotunknak köszönhetôen, s hogy akkor ügy tûnt, a saját gondunk a legnagyobb gond. Az idô múlásával nemhogy élesednének, tompulnak az indulataink, néha már bosszantó a nyugalom, amit árasztunk. Mondhatnánk, azért van, mert nincs mit vesztenünk. Én meg azt mondom: épp eleget vesztettünk.

A kérdés, ami igazán izgat most: hol a helyem, és mi a szerepem? Lehetséges, hogy a hogyan továbbot a végtelenig szeretném kitolni, ami nem több az idegrendszer idôhúzó játékánál. Két út áll elôttünk: 1. áttelepedünk az anyaországba mint politikai menekültek, 2. megpróbálunk saját erôbôl egy lakást szerezni (nem drágát, de lakhatót).

Az elsô ellen lázad minden sejtem. Nem az állampolgárságom elvesztése, s az ezzel járó nyolc évi hontalanság aggaszt elsôsorban, hanem a belém kövült értékrend, amivel éltem, ami alig fog képlékennyé válni, netán darabjaira töredezni egy nyárspolgári nüanszokkal átszôtt fogyasztói értékrend kedvéért, amiben a forma elnyeli a tartalmat. Ez megalkuvás lenne részemrôl, élve eltemetés. A lakásszerzés, az meg csak részben függ tôlem. Találtunk, lekötöttük Beregszászban egy sürgôsen eladó egyszoba- összkomfortos lakást, ami átszámítva kb. 500.000 forint. Nagy összeg, amivel nem rendelkezünk. Ezért jól jönne minden fillér segítség, még kölcsön formájában is.

(Szerk megj.: Mint már írtunk róla, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete Marosvásárhelyen az 1918. December 1. út 30. szám alatt hétfôn és szerdán 10-13 óra és 17-19 óra között gyûjti a pénzadományokat a kárpátaljai árvízkárosultaknak. Az adományokról elismervényt ad az egyesület.)

Bartháné Kacsó Jolán, Vári

Improvizálunk..., azaz rögtöznünk. Megint..., mint mindig, ha vezetô- választás vagy -állítás kerül szóba. Barátom barátja; barátod barátja; barátunk barátjának a barátja stb., stb. Mit számít, ha egyike-másika az évek folyamán már levitézlett...?! Maradunk a körön belül: kilencven óta majd' ugyanazok a nevek, személyek forognak fent.

Nem is kerülhet más — úgy negyven-ötven év közöttiekre, körüliekre gondoltam, tehát még aktív emberekre —, míg meg nem ejtik a szabályzat módosítását olyan formában, hogy az RMDSZ megyei elnöki tisztség rendes fizetett munkahely legyen, négyéves mandátummal és szolgálati lakással. (Megyei elnökrôl lévén szó, nem kötelezô a marosvásárhelyi lakhely, lehet az a megye bármely településébôl való, de a megyeszékhelyen valahol laknia kell...) A dolog anyagi oldala is megoldható: az RMDSZ által pozícióba helyezettek — szenátoroktól polgármesterekig, igazgatóktól a tanácstagokig — a jövedelmük egy bizonyos százalékával támogatnák a szervezetet. Volt már errôl szó, de épp az érintettek tiltakoztak, ellenezték.

A kerületi/körzeti jelöltállító közgyûlések sem kellene szavazógép gyanánt mûködjenek, rábólintva egyik-másik fû alatt meglobbyzott jelölt nevére, akirôl ha tudnak is valamit — a tagok, a tagság —, az csak pletykaszinten mozog. A normális az lenne, ha a sajtóban közzétett programmal bemutatkozott esetleges jelöltek közül választhatna a tagság... (Ha a többségiektôl elvárjuk azt, hogy hagyják, hogy dolgainkat mi intézzük, akkor a tagság is jogosan kérheti ugyanazt választott vezetôitôl, tisztségviselôitôl.)

Kétségeim vannak... Találunk-e megfelelô elnököt? (Vagy ez már el van döntve, mindez csak színjáték?!) Egy megyei szervezetet nem lehet vezetni távirányítással vagy hétvégeken, szabadidôben, másodállásban stb. Nem, a megyei elnöki tisztség egész embert kíván. Lehet, ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, vagy mégis? — nemrégiben megalakult a Magyar (Kis) Vállalkozók Egyesülete, Ligája — nem a név a fontos — és elnökének, vezetôjének a török kenyérgyárost választották (!). Semmi bajom vele, sôt, minden elismerésem, tiszteletem az övé. Nekem a magyar kisvállalkozókkal, vállalkozókkal van bajom... Nagy többségük még egy ékezet erejéig sem vállalja identitását a cége nevében, cégtábláján, nemhogy egy egyesület vezetését... Hisz rólunk van szó!... Nemde?!

Olyan elnökünk lesz — és általa olyan megyei RMDSZ- szervezetünk — amilyent megérdemlünk... Ennyi biztos.

Czirmay Szabó Sándor

A könyv mindig az információszerzés és a gondolatok közlésének eszköze. A jelenlegi helyzetben az oktatásban továbbra is használatos a régi kiadású tankönyvek nagy része. Nemrég a megyei tanfelügyelôség, a nehéz pénzügyi helyzetre hivatkozva, átiratban figyelmeztette az iskolákat, hogy a tankönyveket vissza kell szerezni. Kivételt képeznek azok a tankönyvek, amelyeket ragályos betegségben szenvedô tanulók használnak. Az utolsó értesítés szerint az 1999/2000-es tanévben a tanulók meg kell hogy vásárolják a tankönyveket. Ebbôl következtethetünk arra, hogy a következô iskolai évben a régi visszaszerzett tankönyvek mellett, új, alternatív tankönyvek is megjelenhetnek.

A mindennapos oktató-nevelô tevékenység során meggyôzôdhettünk arról, hogy a tanuló a szellemi képességétôl függôen használja vagy nem a tankönyvet.De mindenképpen a tankönyvre szükség van az órán meg nem értett kérdések tisztázására, anyagrészek megtanulására, memorizálására stb. A matematika esetében, ha egy gyereknek jó jegyzete van, akkor a következô órára ennek alapján készülhet, a tankönyvet csak példatárként használja. A mai felgyorsult világunkban a tudomány, a technika fejlôdése az ismeretek felhalmozódását feltételezi. A tankönyvek tudatos, sokoldalú felhasználásával a líceum elvégzése után a tanulók olyan képességgel és jártassággal kell rendelkezzenek, hogy képesek legyenek az önálló tájékozódásra. Ennek a szintnek az elérése hozzásegíti ôket a szakmai jellegû forrásmunkák felkutatására, felhasználására.Jelenleg a tanítási órákon általában az elôírt tananyagot töredékeiben dolgozzák fel, anélkül, hogy a tanuló az illetô részt összefüggôen látná.

Az új tanmenet a félév végén lehetôséget ad az ismeretek ismétlésére, rögzítésére, értékelésére. Ezért mi, tanárok, arra törekszünk, hogy a tanuló évrôl évre közvetlenebb kapcsolatba kerüljön a tankönyvvel, hogy ezt önállóan használja. De ehhez tartalmilag felújított tankönyvre van szükség, s a kilátásba helyezett új tankönyvkiadás összhangban van az oktatási reformmal.

(Janka László, Nyárádszereda)

A Népújság december 3-i számában az Olvasó írja rovatban megjelent Cigarettázás az iskolában címû írásommal kapcsolatban szeretnék helyesbíteni. Az történt ugyanis, hogy megírása után és megjelenése között eltelt idôszakban, az említett iskolában (az Avram Iancuban) vezetôségváltás történt, és ezt alapos változások és szigorítások követték. Az érintettek szíves elnézését kérem.

(Joanovics Barna Dénes, Marosvásárhely)

Hosszasan tart a tél. Egyedül ülök a szobámban, nézem a havas udvart. S visszaemlékszem fiatalkoromra, a negyvenes évekre. Akkor, 45-ben is tél volt, hó és hideg. Akkor mindenki moziba járt, nem volt tévés világ. A Halálos tavaszt vetítették, amelyet Zilahi Lajos regénye alapján forgattak. A fôszereplôk Jávor Pál és Karádi Katalin voltak. Az egész város nagy lázban volt, jó elôre megvettük a jegyet, mert nehéz volt hozzájutni. Milyen nagyon örültünk mi egy-egy ilyen filmnek! Vajon mi voltunk boldogabbak, vagy a mai fiatalok? A mai fiatalok tudnak-e igazán örülni valaminek, ahogy mi tudtunk annak idején? — teszi fel a kérdést Costea Rozália marosvásárhelyi olvasónk.

Veres Mihály IV. osztályos marosvásárhelyi olvasónk levelét megkaptuk,és örömmel nyugtáztuk élménybeszámolóját.

Marosvásárhelyrôl két irányba is megközelíthetô: a Jeddi úton, Tompa felé, majd jobbra térünk, vagy az Ákosfalva felé vezetô úton, ha Nyárádszereda felé csavarjuk a kormánykereket. Annak megfelelôen, hogy a Nyárád folyása szerint vagy vele ellentétesen közelítenénk a fôúton az eltérôhöz, jobbra, illetve balra kell behajtanunk a már frissen lekövezett, de még le nem hengerelt útra. Valamikor a hegyen keresztül gyalog is elindultak a Tüzeshegy lábától, hogy Vásárhelyre vigyék piacos átalvetôjüket. Az volt ám a tüdôkímélô világ! S most félünk, hogy örökre elfogy a nap?!

Szentháromság, Szentgerice, Bálintfalva, Nyárádszentlászló, Gálfalva, Kisadorján, Bede szomszédságában ad otthont lakóinak, a Tüzeshegy lábánál. A Sántha család udvarháza ott van, megbomlott falával és tetôzetével. Itt egyelôre még pirul és izzik a levegô, a Tüzeshegy melege miatt. Perzselheti még néhai Sántha Albert sírhantját is. Úgy tûnik, a faragott, fehér névjelzô márványköve számára sincs soha hely a sírkôtalapzaton. A falu bosszúvágya nem alkuszik a halál után sem azzal, ki galádul és nyíltan becsapta. Ez az igazság kegyetlenül követelte a túlvilágra küldeni megsértôjét. Az ilyen vétkesnek felesleges az emlékkô is. Az ilyen bûnösnek halála után sem bocsátanak meg az emberek. (Félhetünk, hogy örökre elfogy a nap?) Egy pár buckával alább néhai neje piheni örök álmát. Nem tudták életükben sem vigyázni az udvarházat, hisz a torboszlói Bereczkieknek adták el. Haláluk után pedig a ledöntött vagy otthagyott sírköveik tanúskodnak az omlásnak indult, egykor szépen megépített udvarház felett. Még szerencse, hogy nem növeli meg árnyékukat a felkelô nap, hiszen ha ráhullna, talán össze is omlana alatta az épület... Majd ha örökre elfogy a nap, akkor árnyék sem lesz, amitôl félni lehetne...

A Tüzeshegy belseje forrik, de az is lehet, hogy a megbocsátó anyaföld szíve dobban itt is meg, csak éppen félrehallani. Hallani lehetne, amint visszhangzik az emberek szavaiban, tetteiben ez a dobogás, ez a szeretetláz. De egyelôre csak azt hallani csepergôs idôben, hogyan csepeg az eszterhéj, repedésrôl repedésre. Vajon az egykor hasznos épület kárhozatra, enyészetre lenne ítélve? A nap is elfogyhat lassan, de nem mint a gyertyaszál, mert újra kisüt majd! Legyen e pár sor azok lelkiismerete, kiket megillet a jövô a tágas szobákban.

A Tüzeshegy belsejébôl nem nônek ki lármafák. A melegét is, mondják, a naptól kapja. Mégis némelykor lármás a teteje, a vidéke. Az idén például egy autónak nem volt sem lámpafénye sem pedig dudája, s úgy tûnik, fékje sem, mikor még alig négyórás volt az új év. Az indulatok kegyetlenek, akár a szenvedélyek. A nap nem fogy el örökre, hacsak be nem hunyjuk a szemünk sugarai elôtt, vagy ha nem tûnik örökkévalónak az éjszaka... Tanú erre a Szurdok és a Tüzeshegy. Így hát egy fiatal fiú lábszárcsontjaiba szegeket kellett kovácsolni.

A Tüzeshegy tetején sétáltam a hóolvadásban. Eszembe jutottak Saint Louis-i sétáim. Kezdtem érteni akkori önmagam: miért nem tudtam volna örvendezni annak, hogy a város fölé magasodó óriási boltív belsejébôl szemléljem a rendezett várost, a Mississippi és Missouri találkozásánál. Közben vigyáztam, ahogy nagyszüleim tanítottak, nehogy a sírhantokra lépjek. Felmentem a tetôre, és nézelôdtem. Szentháromságon három történelmi vallás hitével dicsérik magyarul az Istent. A délceg és szemgyönyörködtetô katolikus templomot tekintetemmel végigsimogattam, és lélekben baráti kezet szorítottam a plébános úrral és az ôt hallgatókkal. A most épülô református templomot képzeletben vakolni kezdtem. Rá az egyházukat szeretô adakozó és munkás hívô lelkek és tiszteletesük álmát borítottam. A falu másik két templomát is befogta tekintetem. Néhol zsindelybetûkkel vallat a történelem.

Majd az unitárius egyház lelkészlakára és imatermére ejtettem tekintetem. Lassan, nehogy a Tüzeshegy hóolvasztó meleg nézése túl súlyossá legyen. Láttam ezt a helyet, amelyet a Bereczkiekbôl Fülöppé lett adakozó lelkek ajándékoztak az egyházközségnek és mindenkori lelkészének. Ugyanakkor láttam azt a célnak megfelelô helyet is, hova az egyházközségünk, határozata szerint, anyagi lehetôségeihez mérten templomot vagy tanácstermet kíván építeni. Gyülekezetünk nem apokaliptikus félelmekkel várja a jövôt. Az lesz majd a nagyszerû nap, amelynek k&ea