— Hogyan telt az esztendôforduló?

— Karácsony és újév között én is többet tudtam itthon tartózkodni és pihenni. A szilvesztert Vajdahunyadon töltöttük a feleségemmel, s alkalmunk volt arra is, hogy a Déván megszervezett jó hangulatú RMDSZ-szilveszteren is részt vegyünk. Közben persze voltam Bukarestben koalíciós megbeszélésen, a kormányátalakítással kapcsolatban folyt egyeztetés. Köztudott, hogy egyes minisztériumok ügynökségekké alakultak, például a turisztika, a kutatás, a privatizáció. Ezek élére kellett elnököket, alelnököket jelölni.

— Mit veszített az RMDSZ az átalakítással?

— Mindenekelôtt azt tenném az elôbbiekhez, hogy a kormány mûködése szempontjából fontos ez az átalakítás, a tárcák, az államtitkári tisztségek csökkentése, a túlburjánzott kormányszerkezet egyszerûsítése. Várakozásunk szerint közelebb visz ez a hatékonyabb kormányzati munkához.

Hozzátenném, hogy az RMDSZ-nek az elmúlt idôszakban sikerült egy jó államtitkári gárdát kialakítania. Így eleve úgy gondolkoztunk, hogy azok, akiknek az átszervezéssel megszûnik az eddigi tisztségek, más fontos megbízatást kapjanak, ahol a kormányzati munkában szerzett komoly tapasztalatokat kamatoztathatják. Mint talán ismeretes, megmarad az oktatási, mûvelôdési, területrendezési, mezôgazdasági államtitkári, a kormányfôtitkár helyettesi tisztség, az Állami Vagyonalap alelnöki funkciója, valamint a szabadalmi hivatal vezérigazgatói tisztsége, s ezekben személycsere sem történt. Ezzel szemben megszûnt a szállításügyi, az ipari és kereskedelmi, munkaügyi és az integrációs államtitkári tisztség. Így négy kolléga kap más feladatot. Lányi Szabolcs a tudomány és technológiai ügynökség elnöke lesz, Birtalan József a kis- és középvállalatok ügynökségének alelnöke, Bara Gyulát pedig már ki is nevezték államtanácsosnak a miniszterelnök mellé, végül még nincs új megbízatása Niculescu Antalnak.

— Zsúfolt és kritikus év elébe néz Markó Béla, s maga az RMDSZ is. Gondolok a további kormányzati szerephez fûzôdô dilemmákra, a tanügyi törvény, az egyetemügy vagy a helyhatósági törvény kifejletére. De ugyanígy arra is, hogy májusban RMDSZ-kongresszus lesz, amelynek sok értelme nincs az ôszre beütemezett belsô választások perspektívájában, de meg kell lennie. Milyen lélekkel, gondolatokkal néz mindezek elébe?

— Egyértelmû, hogy 1999 munkában egyáltalán nem lesz könnyebb és kevesebb, mint az elôzô év. Az RMDSZ belsô eseménynaptára mindenképpen dúsabb lesz a kérdésében említett két esemény miatt. A kongresszust meg kell tartani, ami nem egy formális aktus. Négy év telt el az elnökválasztás és a tisztújítás óta, ezek újra terítékre kerülnek tehát a Szövetségi Képviselôk Tanácsa részleges megújításával, egyéb országos testületek kialakításával együtt. Az alapszabályzat vagy a program módosítására nem tapasztalok igényt, kifejezett szándékokat. Magam is úgy gondolom, hogy a programot nem indokolt jelentôsebben változtatni. Természetesen vannak cselekvési prioritások, amelyeket újra lehet gondolni.

— Nyílt titok, hogy egyes RMDSZ-körök szándéka szerint a kongresszusnak amellett, hogy szabályszerûen "rendes" a besorolása, valójában az a mögöttes tétje, hogy eltávolítsa a mai, kormányzati szerepre vállalkozott vezetést. Erre mennek a meg-megújuló offenzívák egyes sajtótermékekben, amelyek olykor a tényeket, s majd mindig az ellenérveket is mellôzve folytatnak lejáratási kampányt, de nemkülönben beletartozik a képbe, hogy nem egy helyen már a néhány utcányi körzeti szervezetekben is a kormányzati munka kritikája a fô, ha nem az egyetlen RMDSZ- tevékenység. Véleménye szerint mirôl "szól" majd a kongresszus?

— Kiegészíteném azzal, hogy mirôl fog szólni már a kongresszus elôtti idôszak. Valószínû, hogy ki fognak élezôdni a polémiák, hiszen elnökjelölésre kerül sor, s tisztújítási, elnökválasztási kampányféle is várható. Azoknak, akik szemben állnak az RMDSZ egyik-másik vezetôjével vagy vezetésével, érdekük megpróbálni olyan törésvonalakat létrehozni a szervezetben, amelybôl az tûnjön elô, hogy az RMDSZ-nek csak egy része, egyik csoportosulása, a mostani vezetôség az, amely az erdélyi magyarság 80 esztendôs történetében elôzménytelenül a kormányzásra vállalkozott. Ezt kell mindenekelôtt tisztáznunk. Itt az RMDSZ egésze vállalkozott kormányzásra, még akkor is, ha a döntésnek nem volt százszázalékos támogatottsága. Az eltelt két év során kiderült, hogy a kormányzati
szerep nem is olyan egyszerû, sok munkával, nehezen kiküzdhetô eredményekkel, olykor csalódásokkal jár, szinte napi konfliktusokkal, s még sorolhatnám. Tehát mindezek után talán sokan megtagadták egykori, 1996 végi meggyôzôdésüket. Vagyis, hogy a kormányzás révén jelentôs eszközök kerülhetnek a romániai magyarság kezébe, sorsának alakítására. Ezt én nem tagadom meg.

Ennek ellenére az elkövetkezô idôszakban is felmerülhet, hogy meg kell szakítanunk a koalíciós együttmûködést. Én ezt nem kívánom, s állítom, hogy, bár kevésbé látványosan, de sok mindenen tudtunk változtatni. Így továbbra is azt tartom, hogy 1996 novemberében fontos, egyben szükséges döntést hozott az RMDSZ. Ugyanakkor én a kormányzást, egyáltalán az ország politikai életében való jelenlétet eszköznek és nem célnak tekintem. Akik azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy itt valaki számára is cél a kormányban való részvétel, a parlamenti jelenlét, azok nem mondanak igazat. S ebben még csak nem is az RMDSZ érdekeit kell tekinteni, hanem egyszerûen a romániai magyarság érdekeirôl van szó. Tehát, azt gondolom, hogy akár kongresszuson, akár kongresszus elôtt a közvéleménynek ezt így kell szemlélnie és mérlegelnie: jobb-e, nem az RMDSZ, nem egyik vagy másik vezetô számára, jobb-e az itt élô magyarság számára, ha az RMDSZ kormányon van, vagy jobb ellenzékben? — ezt kell mérlegre tenni és tisztességes konklúziókat levonni.

— Ez így lenne logikus, csakhogy, mint a veres kakas meséje, újra és újra, ha esik, ha hull, ha süt a nap, ha beborul, a bent maradni vagy kilépni dilemmáját tolják az orrunk elé. Teszik ezt mostanság is, amikor nyilvánvaló, hogy a végre határozottabban a reform irányába fordult kormányzásban egy RMDSZ- kilépéssel politikai válságot kelteni egyenesen a magyarság alapvetô érdekeivel ellentmondó lépés lenne. Hogy látja?

— Ha most ironikusan akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy magyarok is cselekedhetnek magyarságellenesen, akár ösztönösen, akár tudatosan. Tegyük ezt zárójelbe. Van azonban itt valami, amit egyesek elfelejtenek és a kongresszus közeledtével igyekeznek majd minél inkább elfelejteni. Az én politikusi tevékenységem nem az RMDSZ kormányzatban való részvételéhez kapcsolódik. Most már több éve vagyok a szövetség elnöke, s négy esztendôn át ellenzékben voltunk, tehát elég hosszú tapasztalatunk van arról, hogy ellenzékben mit lehetséges elérni, és mit más körülmények között. Azt gondolom hát, hogy azok között, akik az RMDSZ kormányban való részvételét támadják, tagadják...

— Minimalizálják, elbagatellizálják...

— Igen, igen, világos különbséget kell tennünk két álláspont között. Az egyik az, amelyik, attól függetlenül, hogy kisebb vagy nagyobb eredményeket, elôrelépéseket hoz-e a
kormányzás, tagadja mint eszköznek a hatékonyságát. Tulajdonképpen ez az álláspont azt tagadja — legfeljebb nem mondja ki —, hogy politikai eszközökkel egy kisebbségben élô közösség érhet el eredményeket, változtathat saját helyzetén. Ez az álláspont, még akkor is, ha azt mondja, valójában nem azt mérlegeli,
hogy az RMDSZ jó vagy rossz feltételekkel lépett-e koalícióra, hogy elég kemény-e az RMDSZ, jó egyezségeket köt-e vagy sem, hanem emögött az van, hogy a tárgyalásos érdekképviselet veszélyes, a politika eszközeivel változást hozni nem lehet. Ez a vélemény is úgy jelenik meg, mintha tárgyilagosan mérlegelné a kormányzás eredményeit, holott nem errôl szól. A valódi szándékuk egy konfliktusos helyzet fenntartása.

Van viszont egy másik, az iméntivel könnyen összemosható és helytelenül gyakran össze is mosott álláspont. Ez szintén dilemmákat fogalmaz meg a kormányzással kapcsolatosan, esetleg szintén elégedetlen az eredményességével, de ez nem tagadja, hogy a romániai magyarságnak a politika eszközeivel kell élnie. Tehát a kétfajta megközelítés között határozott különbséget kell tenni. Én azokkal, akik a politikát mint eszközt tagadják, vitázhatok, de egyetérteni velük soha nem fogok. A véleményem ugyanis az, hogy ha a romániai magyarságot tartós konfliktusos helyzetbe taszítjuk, egyfajta passzív rezisztenciába, elszigetelôdésbe, akkor nem azt fogjuk elérni, hogy elôáll egy helyzet, amikor egyik pillanatról a másikra kivívjuk a jogainkat, hanem, hogy a romániai magyarság elveszíti jövôképét, hitét, reményét és kivándorol szülôföldjérôl, vagy
asszimilálódik.

— Az RMDSZ-en belüli szembefeszüléseknek kétségtelenül vannak ilyen mélyebb rétegei, s aki komolyan mérlegeli a dolgokat, szembesülnie kell a sorsunk, helyzetünk reális dilemmáival. Az egyszerûbb képlet azonban azt mutatja, hogy bizonyos RMDSZ-en belüli érdekcsoportok meg akarnak szabadulni Markó Bélától, a mai vezetéstôl. Olyan véleményt is hallottam, hogy az új magyar kormányzat egy, a mostani RMDSZ-politikát folytató, de más vezetôgárdát látna szívesebben a szervezet élén. Ez ugyan eléggé fából vaskarika, hiszen az RMDSZ-vezetés helyére pályázók ugyanazok, akik a kormányzati szerepvállalást is folyamatosan megkérdôjelezik, holott a mindenkori magyar kormányzatok éppen a határon túli szervezetek kormányra kerülésével mentesülnek egy sor gondtól, kellemetlen teendôtôl. Másfelôl, akár érthetô is lehet a felvetés, mármint a vezetéscsere, ha felidézzük, hogy a mai RMDSZ-vezetés ellenfeleibôl kerültek ki azok, akik az illô és indokolt semlegességet feladva korteskedtek a Fidesz mellett. Milyennek érzi az RMDSZ-vezetés budapesti támogatottságát?

— Azt gondolom, számunkra fontos, hogy a mindenkori magyar kormány hogyan viszonyul az RMDSZ-hez, a romániai magyarság helyzetéhez. Ugyanakkor azt mondanám, hogy mi egy olyan jelentôs, kétmilliós közösség képviselete vagyunk, amelynek a nevében nyugodtan mondhatom azt, hogy valamiféle kölcsönösségnek is érvényesülnie kell, bármennyire furcsának tûnhet az ilyenszerû nézôpont egyesek számára. Sôt, azt is hozzátehetem, hogy ez a kölcsönösség érvényesült és érvényesül is. Mire gondolok? Sokat beszélünk és joggal arról, hogy az RMDSZ politikája hogyan hat Romániára, a romániai politikai életre. Egyesek még azt is megfogalmazzák, vádként, hogy az RMDSZ indokolatlanul és alaptalanul támogatta és támogatja Románia európai integrációját. Ez így van, csakhogy nem indokolatlanul és alaptalanul, hanem jól felfogott érdekbôl, amit talán nem is kell magyarázni, hogy miért. Elég keveset, vagy egyáltalán nem beszélünk viszont arról, hogy hogyan hat Magyarországra az RMDSZ politizálása. Például az elmúlt két esztendôben azáltal, hogy az RMDSZ kormányzásra vállalkozott és ezáltal a két ország közötti lehetséges konfliktus-helyzetet, tehát hogy a romániai magyarság helyzete megoldatlan, és ezt Magyarországnak nap mint nap fel kellene vetnie, behozta a koalíción, az országon belülre. Úgy gondolom, ez jelentôsen segítette Magyarországot az integráció útján, ha mondhatom így, gyorsítottuk azt, valóban levéve egy gondot a kormányzat válláról.

— Ezt érzik és értik is Budapesten? S gondolok itt nem a sûrûn elhangzó szép általánosságokra vagy az alkalmakhoz igazított aggodalmaskodó mondatokra, hanem például a két ország közötti alapszerzôdés elôirányzatainak szemmel tartására, tételes gyakorlatba ültetésének módszeres követésére.

— Gondolom, hogy igen. Meg kell mondanom, hogy az új magyar kormány képviselôi, a külügyminiszter vagy a külügyi államtitkár nagyon józanul, megfontoltan szólalnak meg az RMDSZ kormányzati szerepérôl. Azt pedig semmiképpen sem tartottam és tartanám elfogadhatónak, ha valaki Magyarországról megpróbálna beavatkozni az RMDSZ belsô viszonyaiba. Minden demagógia nélkül azt kell mondanom, hogy ez egy nagy közösség és rendelkezik azzal az önállósággal és képességgel, hogy vezetôit megválassza. Befolyással reánk sokfajta megnyilvánulás lehet, és egyáltalán nem mindegy, hogy Magyarország hogyan viszonyul a kulcskérdésekhez, például a kormányzás kérdéséhez. Ismétlem azonban, hogy a kormányzat vezetôi nagyon józanul nyilatkoznak meg . Több mint féléves most már az új kormányzat, és valószínûleg lehetséges bizonyos konklúziókat megfogalmazni. A kapcsolatunk tulajdonképpen folyamatos és konzultáció is van közöttünk. Ezek sorába illeszkedik, hogy hamarosan újra alkalmam lesz találkozni Orbán
Viktorral.

— Ne mulasszak el egy furcsaságra kitérni. Hogy van az, hogy bár a jelek szerint, mint a lakossági fórumok tanúsítják, nagy a Markó Béla népszerûsége "saját" megyéjében, mégis itt van az egyik legerôsebb Markó-ellenes lobby? Senki sem lehet próféta a hazájában?

— Erre azt mondhatom, hogy nekünk prófétákra nincs szükségünk, s magam sem akarok próféta lenni. Az erdélyi magyarságnak sem tanácsolom, hogy prófétákat keressen magának. Keressen magának ez a közösség felelôs, felkészült, következetes és kitartó vezetôket. Ami meg a Maros megyei szervezetet illeti, avagy azt, mennyire erôs egy Markó- ellenes lobby, nos, ha ez a közvélemény elôtt nem is jelent meg, de egy eléggé éles konfliktus van köztem és a megyei elnök meg a körülötte lévô ügyvezetés egy része között. A vezetés egészérôl azonban ilyent nem állíthatunk.

— Akkor itt a dimenziókkal van gond, hiszen éppen az említettek köre nyilvánul úgy meg adott helyzetben — mint tették például az elhíresült alsócsernátoni fórumon —, hogy a megyei szervezet nevében vállaltak egyfajta eszmeiséget.

— Az RMDSZ egészének és az egyes vezetôknek az örök dilemmája, hogy hogyan foglaljanak állást. Mindenkinek van saját meggyôzôdése, és mert Maros megyérôl van szó, nem kérdôjelezem meg egyes RMDSZ-vezetôk tisztességes meggyôzôdését. Csakhogy! Egy nagy- nagy mulasztást tudok ennek a vezetésnek a szemére vetni. Azt, hogy éveken át tartó szembefeszülések nyomán sem ismerte fel, hogy a Maros megyei szervezetnek nem kell Markó-pártinak vagy Markó-ellenesnek lennie. Az RMDSZ több százezer magyar érdekeinek védelmét jelenti. S így föl sem merülhet az, hogy ilyen vagy olyan pártiak, ideológiájúak lehetnek, hogy a politikai skálán belül jobb oldalt, bal oldalt vagy középen állnak, és erre vagy arra viszik el a szervezetet, ami párt jellegûvé tenné.

Ismétlem, aki egy RMDSZ-szervezet vezetésére vállalkozik, nem teheti meg, hogy megpróbál a szervezetre ráerôltetni bármiféle, hogy is mondjam, "pártiságot", egyetlen ideológiát, egyfajta véleményt. Ebbe a hibába esett a megyei szervezet egy szûk csoportja, s ebben a szellemiségben van az itteni bajok gyökere. A sokszínûséget el kell ismerni és érvényesíteni, másként a folyamatos belsô konfliktusokra, kifele pedig a tehetetlenségre programozzák be a
szervezetet. Ami, tegyem hozzá, ellenfeleinknek, de helyben még koalíciós partnereinknek is fôbenjáró érdeke, hiszen könnyebb kijátszani egy tehetetlen, a megye közéletében tekintély nélküli szervezetet, mint azt, amelyik céljait és teendôit világosan jeleníti meg. Itt és most csak azt remélhetjük, hogy a hamarosan sorra kerülô tisztújító közgyûlés esélyt kínál mindezek mérlegelésére és a változtatásra.

Híve vagyok a közrendnek, s annak, ha a közrend ôrei tesznek is valamit azért — hagyományosan vagy másként —, hogy a hazait és a hazánkba látogatót minél kevesebb inzultus érje.

Éppen ezért kell vitába szállnom (bölöni) nem zárójeles barátommal, kedves cimborámmal, mert glosszája a rendôrségrôl és a valutázókról, az utóbbiak újabb cseleirôl a szép és távol-nyugati Bihar megyében — érzésem szerint — gellert kapott, nem szolgálja a tájékoztatást jól.

Én úgy vélekedem, hogy fontos ha a román rendôrség Románia határánál felhívja a belépô látogató (turista, átutazó, hazatartó) figyelmét arra, hogy saját biztonsága érdekében a külföldi fogadja meg az alábbi tanácsokat — olv. (bölöni) által közzétett jó tanácsokat a "segíts magadon, az isten és a rendôrök is megsegítenek" kölcsönösségi alapon. Azon felül — távol tôlem a fogadatlan prókátor szerepének eljátszása — a zsernyákok nem lehetnek ott minden fánál, benzinkutacskánál, mert az csak a rendôrállamban szokás, és ott már (még) hála a pipéknek nem tartunk. Különben is kinek az adójából tartanának el annyi egyenruhát? A hatékonyság fokozásának igényében nincs közöttünk helye semmiféle vitának. (V.ö. dolce vita.)

Az efféle tájékoztatót — ha van, ha megkaptuk — el kell olvasni, ildomos megfogadni, miként az a glosszaíró által idézett példából is kiviláglik. Azonfelül nekem még azt tanította anyukám, hogy utcán, benzines kútnál, palacknál, molotovkoktélt dobáló, valutázó ismeretlen suhancokkal és Johann Sebestian Surmovié-csokkal ne ismerkedjem meg. Pláné, ha bármilyen természetû pénzes dolgoba akarnak belerángatni. Egyetlen váltásra érdemes befizetni: a valódi demokratikus rendszerváltásra.

Helyes, jó, követendô példa, ha a rendôrök akármilyen magyarsággal, de magyarul figyelmeztetik a magyarországit Románia határánál, miféle kellemetlen cselekmények áldozata lehet elôvigyázatlansága, gyanúper nélkül való élése hiányában. Légy óvatos, ne tékozold bizalmadat, valahogy így figyelmeztetett már József Attila is, ô pedig nem volt a rendôrség fizetett költôje. Ne tápláljunk illúziókat a közbiztonságot illetôen.

Ugyanis sokkal kifizetôdôbb morcnak, szótlannak, szóra sem méltatónak lennünk a minket megszólító ismeretlenekkel szemben, mint azután kárvallottként járni a különféle hivatalokat, a hatósági közegek teremtette akadályversenyben gyûrôdni. Aki már külföldivel járt ilyen ügyben idehaza, az tudja...

Különben a szomszédos anyaföldön a külföldrôl beutazókat ennél sokkal drasztikusabb, több tételbôl álló figyelemztetô aid- mémoiresekkel látják el a magyar és külföldi hatóságok, utazási irodák, turista-ügynökségek. Tessék csak megkérdezni, mire figyelmeztetik azokat, akik a Közép-Európai Egyetemre (CEU) érkeznek tanulmányaik elmélyítése céljából Budapestre. Szerepel benne taxi, étterem, hotel, valutaváltó hely, pénztárcaügyelés stb. Ettôl függetlenöl, holott a világsajtó megszellôztetett néhány átrázós pincéresetet, a statisztikák szerint nem csökkent drámaian a Magyarországra beutazó gazdagabb turisták száma, sem az elköltött, hivatalosan bekönyvelt devizavaluta mértéke, összege deviza/éjszakában kifejezve. Miként a latin közmondás is tartja: mater semper certa est, sed valutam nuptiae demonstrant. (Az anya mindig biztos, a valutát az éjszakák bizonyítják — ôsi római jogi elv aktualizált változata.)

Ámerika a klasszikus és kifinomult gengszterizmus hazája. A beutazó európaiakat (caucasian — a fehér ember hivatalos antropológiai neve) a repülôtéren (Kennedy) található kis füzetek tájékoztatják, mit érdemes megfogadni, hova nem jó kísérô nélkül menni, mit kerüljön az Amerikával (New York, Philadephia) még nem találkozott látogató. Pl. nem tanácsos egyedül utazni este a földalattin, nem biztonságos fehérként sétálni a Harlemben még fényes nappal sem. Nos, nem hallottam, hogy emiatt lemondtak volna a bevándorlók immigrációs szándékukról.

Itt mondom el, hogy nálunk, hála a távolságoknak és a gyermekcipôben járó bûnözés fejlettenségének (még nem vagyunk mindenben hárnikul és tálentátul — miként legfôbb ôfelsége, a Nagy Fôbelôtt mondotta) nincsenek "Aranykéz utcai szép napok" (mint azt már zseniálisan megérezte Krúdy), ennek ellenére nem áramlik ide a külhoni pénz. Nem ezért vagyunk isa, pur és szimplu.

Ezek figyelembe vételét kérve, maradok zárójel domokos igaz híve és olvasója, felváltandó márkáim a jövôben sem lesznek, nepperek kíméljenek.

Miután a múlt hét végén egy bukaresti kereskedelmi tévéadásban Corneliu Vadim Tudor szenátor bemutatta Rona Hartner 25 éves romániai színésznô "hiteles intim naplójának" olyan részleteit, amelyek Emil Constantinescu elnök állítólagos kicsapongásairól szólnak, az államfôvel eltöltött állítólagos pásztorórákról politikai állásfoglalások is elhangzottak az ügyben.

Bukaresti információk szerint Rona Hartner, akinek az édesanyja görög-örmény, apja pedig német- zsidó származású, több amerikai, francia és olasz filmben szerepelt. Ezt megelôzôen a csinos énekes-színésznô alapító tagja volt Emil Constantinescu választási kampányában közremûködô "Én, te és Emil" nevû klubnak. Ilyen minôségében a választási kampány egyik zenés-táncos rendezvényén Rona személyesen is találkozott Constantinescuval, akit fel is kért egy táncra.

Megszólaltatták az ügyben a színésznôt is, akinek a kereskedelmi tévéadókban és a botránylapokban hirtelen megnôtt az ázsiója. Rona tagadja, hogy a Tudor által bemutatott naplórészlet az övé lenne és azt durva hamisítványnak minôsítette. Nyomban cáfolt a kormányôrség és Emil Constantinescu elnök sajtóügyekben illetékes tanácsosa is.

Petre Berteanu tanácsos kijelentette, hogy az államfô nem fog válaszolni Vadim Tudor "beteges és alpári támadásaira" és "durva hamisítványára", mert a szélsôséges szenátor csak "újabb hazugságokat találna ki és így sehova sem jutnánk". Berteanu szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy Tudor "parlamenti mentelmi joga mögé rejtôzik".

Hétfôi sajtóértekezletükön a fô kormányalakulat, a parasztpárt vezetôi bejelentették, hogy kezdeményezik a szenátus jogi bizottságának összehívását és a szenátor magatartásának megvizsgálását. Egyébként az igazságügyi miniszter kérésére a bizottság február 10-én tárgyalja a több tucat rágalmazási ügyben feljelentett C.V. Tudor mentelmi jogának felfüggesztését. Erre az utóbbi években több kísérlet volt mind az elôzô kormányzat, mind a jelenlegi koalíció idején, de végsô soron mindegyik sikertelen maradt.

Hétfôn kezdett vitát és csütörtökön szavaz az Európai Parlament az Európai Bizottság elleni bizalmatlansági indítványról. Ha a kétharmados többséget igénylô döntés pozitív, az Európai Unió "kormányaként" - kezdeményezô és végrehajtó szerveként — mûködô bizottság mind a húsz tagjának távoznia kell.

A bizalmatlansági indítványt az idei költségvetés decemberi szavazásakor vették fel a napirendre. Akkor a parlament nem szavazta meg az 1996-os EU- költségvetés ellenjegyzését, jelezve, hogy a képviselôk szerint a bizottság nem ügyel eléggé a szabálytalanságok megelôzésére vagy megbüntetésére.

Egy hónappal ezelôtt még jóformán senki nem tartotta figyelmeztetésnél többre a bizalmatlansági indítványt. Az elmúlt idôben azonban fokozódott a feszültség a 626 tagú képviselôtestület és a bizottság között, nem utolsó sorban a közelgô parlamenti választások és bizottságváltás lázában.

Az elmúlt hetekben képviselôk pénzügyi visszaéléseket, sôt csalásokat emlegetve ismét pellengérre állították a bizottság egyes tagjait, és a sajtóban a fôbiztosok személyes érintettségérôl szóló találgatások is megjelentek. Különösen éles támadások érték Edith Cresson volt francia kormányfôt, a kutatásért és oktatásért felelôs fôbiztost, valamint Manuel Marín alelnököt, aki 1995-ben a humanitárius ügyekért felelôs fôigazgatóságért felelt — a legtöbb szabálytalanság azon az osztályon történt.

A belga sajtóban az utóbbi napokban kikezdték Jacques Santer bizottsági elnök személyét is, aki immár egybehangzó vélemények szerint aligha reménykedhet abban, hogy az év végéig esedékes elnökválasztás nyomán átkormányozza testületét az új évezredbe. A Le Soir címû tekintélyes lap szerint Santer és fia érdekeltek egy északi-tengeri olajkutatások finanszírozásával foglalkozó cégben, amely ma pénzügyi vizsgálat alatt áll. Santer pénteken cáfolta ezt az információt, elôzôleg pedig kijelentette, hogy kiáll a bizottság tagjai mellett.

A szavazás elôtti napokra bizonytalanná vált a voksolás kimenetele. A bizottságot eddig támogatók ugyanis váratlanul bejelentették, hogy a testület menesztésére voksolnak, ha más frakciók egyes fôbiztosokat próbálnak elmozdítani. Megeshet, hogy a bizottság a parlamenti frakciók belharcának lesz áldozata.

Közben újabb csalás gyanúja merólt fel. A belga rendôrség pénzügyi szabálytalanságok gyanújával kihallgatni készül az Európai Bizottság egyik magas rangú tisztviselôjét — jelentette hétfôn Brüsszelbôl a De Telegraaf címû holland lap.

A holland állampolgár Pieter de Haan az EU brüsszeli végrehajtó testületének biztonságáért felelôs. A sajtó értesülései szerint a rendôrség kérésére már fel is oldották a de Haant és más kihallgatni kívánt tisztviselôket megilletô diplomáciai mentességet.

A szabálytalanság gyanúja egy 1992-ben keletkezett, 2,5 milliárd frank (14 milliárd forint) értékû szerzôdésnél merült fel. A megállapodást a bizottság brüsszeli épületeinek ôrzésére kötötték egy belga céggel, és az abban foglaltak számos, túlzott anyagi elônyt nyújtottak az ôrzô-védôknek.

Bizalmatlansági indítvánnyal fejezhetik ki az Európai Unió tagországainak választott képviselôi, hogy elégtelenek az EU-ügyeket végrehajtó testület munkájával.

Az Európai Parlament képviselôi akkor nyújthatnak be ilyen javaslatot, ha súlyos elégtelenséget, netán szabálytalanságot tapasztalnak az Európai Bizottság mûködésében. A bizalmatlansági indítvány benyújtásához bármelyik frakció folyamodhat, ha megkérdôjelezôdik a bizottság munkája, és ezáltal az unió mûködése. Az indítvány benyújtását parlamenti vizsgálatnak vagy határozatnak kell megelôznie, amely felveti az elégtelenség gyanúját.

Az EU szabályai szerint az Európai Parlament nem kezdeményezhet bizalmatlansági szavazást egyes biztosok, csakis a teljes bizottság ellen. Ha tehát az indítványt elfogadják, az egész testületnek, mind a húsz fôbiztosnak távoznia kell, és új bizottságot kell állítani. Hozzátartozik a képhez, hogy a parlamenti képviselôkkel ellentétben az Európai Bizottság tagjait nem közvetlenül választják, hanem a tagországok jelölik ôket, az Európai Parlament pedig — ugyancsak testületileg — jóváhagyja a kinevezést.

A bizalmatlansági indítvány kétharmados többséget és az összes jelenlévô képviselôk legalább felének a voksát igényli. Amennyiben tehát a honatyák biztosan meneszteni kívánják a bizottságot, a ma 626 fôs testületben 418 szavazatot kell összegyûjteniük. Ha nem szavaz mindenki, kevesebb szavazat is elég, a minimum a voksolók számától függôen 314.

A strasbourgi parlament történetében 1999-ig összesen négyszer nyújtottak be bizalmatlansági indítványt a végrehajtó testület ellen. A kereset egyetlen esetben sem kapta meg a szükséges többséget, a brüsszeli bizottság mindig a helyén maradt.

Nem kívánja összekötni a keleti bôvítés és a hagyományos fegyverek leszerelésének ügyét a NATO.

Az orosz külügyminiszter a napokban jelezte, hogy Moszkva jelentôs haladást szeretne látni a hagyományos fegyverzetekkel kapcsolatos 1990-es szerzôdés (CFE) módosításában Csehország, Lengyelország és Magyarország tavaszi NATO- belépése elôtt. A NATO-ügyekkel foglalkozó, Atlantic News címû brüsszeli hírlevélnek azonban egy szövetségi szakértô úgy nyilatkozott, hogy a NATO nem kívánja mesterségesen összekötni a két ügyet.

A NATO már eddig is elismerte a bôvítéssel kapcsolatos orosz aggodalmakat, és bele is vette azokat a szerzôdéssel kapcsolatos javaslataiba — mondta a szakértô. Hozzátette, hogy Oroszország jelentôs elônyökben részesülne a szövetségi CFE- változat szerint, például megfigyeléseket végezhetne NATO-tagországokban és adatokat szerezhetne a tagok haderejérôl.

A szövetség bôvítésének menetrendje egyébként változatlan. Javier Solana fôtitkár várhatóan két-három héten belül elküldi a csatlakozásra szólító meghívólevelet Csehországba, Lengyelországba és Magyarországra. Solana március végén felkeresi a három országot, Budapestre 25-én utazik.

A meghívólevél átvétele után a három leendô tag parlamentje ratifikálja a NATO-t alapító washingtoni szerzôdéshez való csatlakozásról szóló törvényt, majd az úgynevezett ratifikációs okmányokat — minden bizonnyal egy idôben — letétbe helyezik Washingtonban. A tagság jogilag ennek Washington általi visszaigazolását követôen lép életbe, majd sor kerül az ünnepélyes tagavatásra. Az gyakorlatilag biztos, hogy az áprilisi NATO kormányfôi találkozón a három ország miniszterelnöke immár teljes jogú tagként vesz részt.

Brüsszelben az elmúlt hónapban tartott vezérkari, illetve miniszteri találkozókon értésre adták azt is, hogy katonai akadálya nem lesz a csatlakozásnak, még ha az a csúcs elôtt következik is be. Simonyi András magyar NATO-nagykövet ezzel kapcsolatban magyar újságíróknak elmondta: a szövetség már egyáltalán nem tart attól, hogy Budapest a belépés idejére nem teljesíti a katonai téren felállított, úgynevezett minimális elvárásokat.

A tanügyi szakszervezetek kérték a kormánytól az oktatási költségvetés kiegészítését, és bejelentették: amennyiben követelésük nem nyer kedvezô választ, sztrájkba lépnek.

Az elemi és középiskolai tanárok úgy döntöttek, január 18-án sztrájkba lépnek.

A tanárok elégedetlenek a kormány által a szaktárcának kiutalt költségvetéssel. Idén az oktatás 0,4 százalékkal szegényebb kasszából kell hogy gazdálkodjon, mint tavaly. A tanügyi szakszervezetek vezetôi elégtelennek vélik a 12 ezer milliárd lejt meghaladó összeget, és becslésük szerint az oktatást augusztusban csôd fenyegeti, amennyiben a fenti összeget nem egészítik ki.

Következésképpen kérték, hogy a kormány január 13-ig igazítsa ki az oktatási költségvetést.

A fenti idôpont után a négy tanügyi szakszervezet vezetôi találkozni fognak, hogy összeállítsák a közös tiltakozási akciók programját — közölték szakszervezeti források.

A Marosvásárhely központjában épülô aluljáró munkálatai miatt újra változott a Gyôzelem tér forgalmi rendje. A Rózsák terérôl a Dózsa György utcába gyalogosan új, az eddiginél egyenesebb útvonalon lehet eljutni, itt vezet majd a végleges gyalogos- útvonal is, csak egyelôre a munkálatok miatt az új gyalogjáró elsô méterei még nincsenek lebetonozva. Mint Törzsök Sándortól, az aluljárót kivitelezô Aquaserv ÖV osztályvezetô mérnökétôl értesültünk, a gépjármûforgalmat valószínûleg január 26-tól fogják elterelni a Dózsa György utca elején az elmúlt hónapokban kialakított sávokra. Az új forgalmi renddel kapcsolatban ma tartanak egyeztetô tanácskozást a kivitelezô, a városháza, a rendôrség és a városrendészeti munkákat végzô Citadin Prest Rt. szakembereinek részvételével.

Az elmúlt korszak, a majdnem fél évszázadra kiterjedô idôszakban a fô célkitûzés következtében állandóan növekedett a társadalmi tulajdonba (kollektív, állami tulajdon) kerülô földterületek nagysága és e célkitûzést elôsegítô számtalan jogszabály alapján a belsôséget (intravilan) képezô földterületek is egyre nagyobb mértékben kerültek társadalmi tulajdonba.

A kollektivizálás alkalmával, a belépéssel egyidôben a belsôségek, a házhely (loc de casa, batatura) és a kert (gradina) is kollektív tulajdonba kerültek, amelyeknek sorsáról aztán az állandóan változó téesz-alapszabályi elôírások döntöttek, amelyek szerint a volt kollektivisták vagy akik ezektôl vásároltak házingatlant, egyre kisebb és kisebb hozzá tartozó területet szerezhettek meg és írathattak a telekkönyvben a nevükre, területek, amelyek házhely címén az 1974. évi 58 és 59-es törvények alapján 250 négyzetméterre zsugorodtak, ekkora terület maradt aztán egy kollektivista tulajdonában az 1974-ben megjelent, fentebb felsorolt két törvény megjelenése után.

A mezôgazdasági termelôszövetkezetek (kollektív gazdaságok) felszámolása után és folyamán sok tisztázandó kérdés várt megoldásra a belsôségek szempontjából, amit az 1990. évi 42-es, A földmûvelôk ösztönzéséért hozott egyes intézkedésekrôl címet viselô törvényrendelet kezdett meg. Ez határozta meg az ingatlanhoz (lakóházhoz és gazdasági épületekhez) tartozó terület (terenul aferent locuintei si anexelor gospodaresti) alapelvét, mely szerint a szövetkezeti övezetben a lakóházhoz és a gazdasági melléképületekhez tartozó terület, valamint az udvar és a kert a használó—birtokos tulajdona, amelyet ô már eladhat, vagy amelyrôl örökhagyóként rendelkezhet. Ez a terület, beleértve a szövetkezettôl (kollektív gazdaságtól) használatba kapott kerthelyiséget, háztájit (lot ajutator), a téesz-tagoknál (kollektivistáknál) 6000 négyzetméternél nagyobb nem lehet. E jogszabály téves értelmezése nagyon sok jogvitához vezetett, ami a kert (gradina) hovatartozását illeti, amit a téesz-tag (kollektivista) kisegítô parcellaként, háztájiként (lot ajutator) használt. Ehhez hozzájárult az a körülmény is, hogy a földtörvény egy rendelkezése csak a dombvidéken rendeli el az eredeti területek visszaszolgáltatását, míg a síkvidéken ezt nem teszi kötelezôvé. Az összes módosításokkal az 1998. január 5- én újraközölt földtörvény már tisztázza ezt a kérdést, megállapítva, hogy a téesz-tagok vagy esetenként örököseik tulajdonában vannak és maradnak, függetlenül ezek foglalkozásától és lakóhelyétôl, a lakóházhoz és a gazdasági melléképületekhez tartozó terület, mint az udvar és a körülötte fekvô kert, amelyeket az 1990. évi 42-es, A földmûvelôk ösztönzéséért hozott egyes intézkedésekrôl címet viselô törvényrendelet 8. szakasza alapján kell meghatározni.

A módosított eredeti földtörvény ugyanakkor pontosít is, kijelentvén, hogy a lakóházat és a gazdasági épületeket kiszolgáló terület, valamint az udvart és a kertet képezô területek azok, amelyek a tulajdont bizonyító okiratokban, a telekkönyvekben, a gazdasági lajstromokban és a tulajdont bizonyító más okmányokban vannak feltüntetve a mezôgazdasági termelôszövetkezetbe, kollektív gazdaságba történô belépés idején. A kollektív gazdaság által kiosztott háztájik, kisegítô parcellák nem képezhetik tehát kiigénylés tárgyát, ezek a területek a régi tulajdonosok, a kollektív gazdaságba beiratkozott vagy ezek örököseinek tulajdonát képezik, függetlenül attól, hogy a házitájiként kiosztott terület belsôség vagy esetleg máshol, külterületen található. Ha történetesen a házitájiba, kisegítô parcellába kapott területen a mezôgazdasági termelést elôsegítô beruházás lett eszközölve, a bírlaló beruházónak jogában áll elvinni azt, vagy ha ez nem lehetséges, kártérítést igényelhet az eredeti tulajdonostól vagy ennek örököseitôl.

A mezôgazdasági termelôszövetkezetek, kollektív gazdaságok az évek folyamán, az akkori jogszabályok alapján, házhelyeket adtak el tagjaiknak és engedélyezett személyeknek, amelyeknek területe 1974 után már nem haladhatta meg faluhelyen a 250 négyzetmétert. A felépült ház és gazdasági épületek nagyobb területeket foglaltak el és így a prefektúrák, az 1991. évi 18-as földtörvény hatályba lépése után olyan ajánló jellegû pontosításokat kaptak a földtörvény alkalmazásával foglalkozó bizottságtól, hogy minden esetben a hely ismeretébôl, a ház, az ingatlan helyzetébôl stb. kell kiindulni, és a gazdálkodás feltételeinek megteremtését biztosító területet kell a házépítô vásárló tulajdonába juttatni, legtöbb 1000 négyzetmétert. Ez lényegesen kevesebb, mint a 42-es törvényrendeletben szereplô 6000 négyzetméter, de ez magába foglalta a háztáji parcellát is, ami ma már a kollektív gazdaságokkal egyetemben a múlté. Az elmúlt évtizedekben, 1989 elôtt számos ingatlan cserélt gazdát, és ennek következtében eldöntésre várt annak megállapítása, hogy kinek a tulajdonában maradt az épülethez tartozó terület: az eladóéban vagy a vevôében és milyen nagyságú a terület. Mivel két egyforma eset nincs, a bírói joggyakorlat a kérdés megoldását a szerzôdô felek birtokában lévô iratok alapján oldotta meg. Ha az egykori magánszerzôdésekbôl, elôszerzôdésekbôl vagy egyéb iratokból az derült ki, hogy az eladó a házingatlanját teljes egészében eladta, de a közjegyzô az akkori törvényes rendelkezések szerint csak a terület egy részét írta be, falun 250, míg városon legtöbb 100 négyzetmétert, a vevô a tulajdonjogot a házhoz tartozó terület egészére szerezte meg. Ha viszont az iratokból egyértelmûen az derül ki, hogy az eladó a terület egy részét nem adta el, a bíróságok ennek a területnek a sorsa felôl az eladó javára döntöttek.

Szükségesnek tartjuk néhány olyan jogszabály ismertetését, amelyek kevésbé ismertek és amelyek döntôen határozták meg sok belsôség és ingatlan jogi helyzetét.

Az elsô az 1960. évi 218-as törvényerejû rendelet. Ez mondta ki, hogy a jogcím nélküli ingatlanfoglalások bírósági kereset alapján történô visszakövetelése két év alatt évül el, az elfoglalástól számítva. Így az 1948 és 1958 közötti idôszakban történt jogcím nélküli ingatlanfoglalásokkal szemben bírósági kereset már nem volt benyújtható! Az 1966. évi 712-es törvényerejû rendelet kimondja aztán, hogy minden, a 218-as törvényerejû rendeletbe sorolható ingatlan és vagyontárgy állami tulajdonba kerültnek tekintendô, és ezt egy egyszerû jegyzôkönyvbe foglalás alapján már mint állami tulajdont be is lehetett jegyeztetni a telekkönyvbe.

Hasonló jellegû az a legfelsôbb törvényszéki döntés is, amely kimondta, hogy a kollektivizálás alkalmával a földterület bírlalója, használója a belépési nyilatkozat aláírásával egyetemben bevihette a kollektívbe a használatában levô földterületeket, a tulajdonos hozzájárulása nélkül. Mivel ez a döntés kötelezô erôvel bírt az alsóbb fokú bíróságok számára, egybôl megoldást nyertek azok a tulajdonperek, amit a tulajdonosok indítottak azon a címen, hogy ôk nem írták alá a belépési nyilatkozatot.

Az állam az évek során a házépítés érdekében, a helyi néptanácsokon keresztül örökhasználatba juttatott telket, házhelyet (în folosinta vesnica) , ami késôbb módosult az építmény fennállásának idejére (pîna la existenta constructiei).

Volt olyan idôszak, amikor a lakást, házingatlant, az államtól vették meg, de a területet az állam nem adhatta el. Ezekben az esetekben az állam maradt a terület tulajdonosa, mely jogot terhelte a házépítô/tulajdonos és örököseinek joga a telek, házhely felett.

Aztán, amint tudjuk, 1974 után az 1974. évi 58-as törvény alapján, az öröklés kivételével, a házingatlan elidegenítésekor, élôk közötti jogügylet alapján, a terület, a belsôség az állam tulajdonába ment át kártérítés ellenében (amelynek összegérôl nem is érdemes említést tenni), ami után aztán a vevô a helyi tanácson keresztül kapta meg az államtól a telek használati jogát. Ez faluhelyen legtöbb 250, városon 100 négyzetméter volt.

A felsorolt törvények megbontották az ingatlan jogi egységét, az általános jogelvekkel ellentétesen szétválasztva az ingatlantulajdon jogi fogalmában az építményt az ôt kiszolgáló telektôl. Az 1991. évi 18-as földtörvény igyekszik megoldani a belsôségekkel kapcsolatos fentebb felsorolt helyzeteket úgy, hogy az épület tulajdonosának tulajdonába adja az épületet kiszolgáló területet, helyreállítva így az ingatlan jogi egységét.

Egyrészt elrendeli, hogy a kollektív gazdaságok által eladott házhelyek régi tulajdonosait ugyancsak belsôségbôl kell kárpótolni, vagyha ez nem lehetséges, a belsôségek közvetlen közelében elterülô földterületekbôl. Hogy visszaálljon az ingatlan jogi egysége, a tulajdonba adást a helyi tanácson keresztül kell kérni, írásban, és a helyi tanács javaslatára a prefektus jóváhagyó rendelettel dönt a terület tulajdonba adásáról.

A kérés beadása nincs határidôhöz kötve, tehát nem jogvesztô hatályú, de ajánlatos nem elhanyagolni, mert bármely ingatlanra vonatkozó jogügylet elsô feltétele az ingatlan, a beltelek jogi helyzetének a rendezése. A helyi tanácshoz beadott kéréshez csatolni kell a telekkönyvi kivonatot és a telekhasználatot biztosító egykori végzést. A kérést a terület fekvése szerinti tanácshoz kell beadni. A prefektusi rendelet a telekkönyvi bekebelezés alapja is lesz egyben, és így a telekkönyvi bejegyzés elvégzésekor áll vissza aztán a házingatlan megbontott jogi egysége.

A jogcím nélkül és a különleges törvények alapján állami tulajdonba került és a helyi tanácsok kezelésében lévô belsôségek kérésre szintén visszaszolgáltatandók, ha nincsenek beépítve, vagy ha nem rendelkeznek jóváhagyott beruházási tervekkel.

Kivételt képeznek a büntetôjogi ítéletek alapján elkobzott (confiscat), valamint a kisajátított (expropriat) belsôségek. De sokszor fennáll az a helyzet, hogy a kisajátítás egyes eseteiben, közhasznúról lévén szó (utak megnyitása, tömbházak építése stb.), sokszor nagyobb terület lett kisajátítva a szükségesnél, és ez egy ellentmondásos helyzet, hogy az állam területét a régi tulajdonos használja mert kerítésen belül esik. Ez megoldásra vár! Az elkobzott (confiscat) területekre vonatkozó általános szabály alól kivételt képeznek az 1990. évi 118-as törvényerejû rendeletben felsorolt, politikai üldözötteknek nyilvánított személyek, valamint a külföldre elhurcolt és utólag hadifoglyoknak nyilvánított személyek. A tömbházak lakrészeinek tulajdonosai is kérhetik a területrész tulajdonba adását és ennek feltüntetését a telekkönyvben, biztosítva így a lakrész jogi egységét.

A helységek belterületén található belsôségek, amelyek örökösök nélkül elhalt téesz-tagok vagy más személyek tulajdonát képezték, a községek, városok és municípiumok tulajdonába és a polgármesteri hivatalok kezelésébe kerülnek, amelyek házhellyel nem rendelkezôknek lakásépítés céljából eladhatják, engedélyezhetik annak használatát vagy társadalmi-kulturális célra vagy termelôtevékenység céljaira is átengedhetik a törvényes feltételek között. A földtörvény alapján a helységek belterületén állami tulajdonban és a polgármesteri hivatalok kezelésében levô belsôségek a községek, városok és municípiumok tulajdonába kerülnek — a fentebb felsorolt célok elérése érdekében.

Méray Tibor, Párizsban élô író és újságíró, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje, 1995 augusztusában azzal a céllal alapított díjat, hogy az erdélyi magyar írott sajtó jövôjét szolgálja. A díj évente kerül kiosztásra (március 15-én) Kolozsvárt, és olyan tehetséges fiatal újságírók kaphatják meg, akik valamelyik napi- vagy hetilap munkatársai, s a jövôben is az erdélyi magyar sajtóban kívánnak tevékenykedni: a díj összegébôl három hónapot töltenek majd a kijelölt budapesti napilapok (Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava) közül szabadon választott szerkesztôségben, ahol az újságírói mesterséggel behatóbban megismerkedhetnek. Ezt az idôtartamot megszakítás nélkül Budapesten kell tölteniük, és belsô munkatársi fegyelemmel kell részt venniük a kiválasztott szerkesztôség munkájában és életében.

A díj összege 1999-ben 160.000 (százhatvan ezer) Ft, a nyertes ezt háromhavi részletben (60-50-50 ezer) kapja kézhez. Odaítélésérôl az alapító által felkért háromtagú bizottság dönt.

Pályázni lehet személyesen, de szerkesztôségek és közéleti személyiségek is javasolhatnak a díjra érdemes fiatalokat. A pályázathoz (javaslathoz) szakmai (ön)életrajzot és legalább öt megjelent írást kell mellékelni.

Beküldési határidô (postabélyegzô dátuma): 1999. február 14.

Postacím: Tibori Szabó Zoltán, 3400 Cluj- Kolozsvár, Str. Aurel Vlaicu nr. 2/56.

Bûncselekmények, közlekedési balesetek

Sikkasztás bûntettének vádjával vették ôrizetbe a 31 éves P. Melian-Sorin vásárhelyi lakost, aki — a rendôrségi jelentés szerint — 42 millió lejjel károsította meg a megyeközponti Rotecom Kft.-t. A fiatalember az illetô cég kereskedelmi ügynöke volt. Pénteken este jelentkezett a radnóti rendôrségen, s elpanaszolta, hogy miközben a helybeli cégek által rendelt áru ellenértékét gyûjtötte be, hátulról leütötték, s elvették 31.200.000 lejt tartalmazó aktatáskáját. A nyomozás során kiderült, hogy az ügynök félrevezette a rendôröket, a támadással próbálva álcázni tettét. Ugyanis a cégektôl begyûjtött összeget nem adta le a Rotecom Kft.-nek, hanem saját céljaira költötte.

Késô esti rablás

Szombaton késô este munkába indult a 19 éves szentkirályi C. Augustin-Ioan. A vásárhelyi Muncii utcán két fiatalember támadta meg, s elvették a 700.000 lejt tartalmazó pénztárcáját. A nyomozás során fény derült az elkövetôk kilétére: a 20 éves T. Oliver-Florint és a 16 éves H. Daniel-Costint rablás bûntettének vádjával vették ôrizetbe.

Balesetek

A rendôrségi értesítés szerint a vásárhelyi Gh. Marinescu utcai gyalogátjárón szabályszerûen átkelô 73 éves helybeli H. Dénest ütötte el pénteken este a 31-MS-4853 forgalmi rendszámú mentôautóval a 40 éves Sz. Péter. A balesetben a gyalogos súlyosan megsérült.

Szombaton reggel a Székelysárdon áthaladó 153/A megyei út vált súlyos közlekedési baleset színhelyévé. Szabálytalanul elôzött 6-MS- 3187 jelzésû személygépkocsijával a 33 éves vásárhelyi Sz. Géza Loránd, s ütközött a szembôl szabályszerûen érkezô személyautóval, melyet a 23 éves M. Ctlin, a megyei Horea tûzoltócsoport ôrmestere kormányozott. A balesetben a 29 éves G. Imola, a "vétkes" kiskocsi utasa súlyosan megsérült.

A CJ-97-KUE rendszámú gépkocsi kormánykereke mellett aludt el a 25 éves kolozsvári illetôségû M. Liviu Vasile vasárnap késô este a Százkézden áthaladó 13-as országúton, s nekiütközött egy útmenti fának. A balesetben a gépkocsivezetô súlyosan, a jármû két utasa pedig könnyen megsérült.

Ez van!

M. C. még egyszer learatta a sokaság bámulatát. Volt benne valami hódító, ahogyan a bányászok, akiket megint hintába tettek, a vállulon hordozták. Végig a városon és éltették a vezért. Aki annak rendje-módja szerint munkaruhában pompázott. Magabiztos testtartással lovagolt, úgy csinálta, mintha ô lenne mindenki megváltója. Televíziósoknak egyéb sem kellett, mutogatták, amikor fogdmeg-legények cipelik; hagyták szónokolni. Benne volt a képben. És a vezér dúlt-fúlt rekedtes hangján. Kelletlen grimasszal az arcán kiosztotta ellenségeinek az útszéli szavakat, borzolta a kedélyeket. S nem hatástalanul. Mert a bányászok elhitték neki, ha leállnak és munka helyett masíroznak kocsmától kocsmáig a fôutcán, akkor minden marad a régiben. Hozzájuk nem nyúlhat senki. Még akkor sem, ha az a szénmennyiség, amelynek kitermelésére négyezer lejt költenek mindössze ezret ér...

Csakhogy az ökölrázás teljesen hiábavaló. A zsarolás foganatja elhagyagolható. Ha éppen nincs kit sarokba szoríthassanak. Ha nincsen pénz, amivel a veszteséget pótolni lehetne. Így aztán a bányász nem tudja felfogni, hogy tisztességtelen játékra biztatják. Majd fizetéskor, amikor a boríték laposabb lesz jócskán. Hiszen az már most bizonyosság, hogy ezek a napok több keserûséget hoznak és még kevesebb reményt, amit elképzelni lehet. Akkor aztán elküldhetnek a piszkos fenébe akárkit. Még a vezért is. Aki nem feltétlenül értük talpal olyan hevesen. Nem megy az neki. Elôbb- utóbb rájönnek: nincs már semmilyen titokzatos hatalma. Kinek palotái vannak Snagovon, ki görög szigeteken szórja pénzét karácsonykor, az csak alamizsnát hazudhat földet túró társainak. Nagyképûen megteheti. És nyilvánvaló, nem akármiért. De bukása elkerülhetetlen, szinte törvényszerû. Amikor ingyen és bérmentve neki ígérik a bányát, úgy, ahogyan van, felszereléssel, teljes vagyonnal, termeljen, ha olyan biztos az igazában, másról beszél. Ô tudhatná a legjobban, hogy a bánya mai állapotában biztos csôd és igencsak nyomorúságos vele a megélhetés. A bányászatot gyúzsba köti a pénz. Ráfizetéses. Tragédia, hogy aki a föld alatt robotol s vállalta a vele járó veszedelmet, az nem egészen érti, mirôl van szó. Fogalma nincs, miért lehet ennyire fölösleges. Meggyôzni, hogy más élet is van és más dolga is az embernek, és annak lehetôségét megteremteni, hatalmas feladat.

Az elkényeztetett vezérnek nincsenek gátlásai. A gutába kergetne akárkit, hogy ne változzék semmi, s maradjon a nyájszellem és butítása azoknak, akik nem szeretnek gondolkodni. Pedig ennél másabbat választani igény is kell. Az ember persze kételkedik abban, hogy M. C. a lelkiismeretére hallgat legalább. A bányászok tegnap még a vállukon vitték. Kötve hiszem, hogy tudták, hová. Az átverés messzire látszik. M. C. hanyatt-homlok rohan a politikába. Nem akar lecsúszni. Ezért a makacskodás, ezért a ceremónia. A bányászokat csak igénybe veszi, kihasználja, hogy megharagíthassa ôket. Mint ahogyan mások megtették. Ô vezényelt, nyakig benne volt. Annyi szélhámosságot kitanult, hogy hogyan hivalkodhasson a botránnyal és hogyan züllesszen. Tud szerencsés lenni; neki ezt ma méltányolják. Csinos kis pártfunkciót kap majd (ha eddig még nem kapott). Ott, ahol a terrort hirdetik a társadalom megrekcumozására. Mondhatni testhezálló munka. M. C. folytatja.

A SZÉKELYFÖLD tavalyi utolsó számában Máthé Éva beszélgetése Bandi Dezsôvel (Egy megszállott népmûvelô az idôk forgatagában). "Én azt szeretném, ha minél töben készítenének olyan tárgyakat, amivel kifejezik saját képességüket. Tegyenek hozzá valamit, tudják átszerkeszteni, de önmagukat fejezzék ki úgy, ahogy képességeik, szerszámaik, anyagaik megengedik." Bandi Dezsô harcban áll a magyarországi néprajzosokkal, és a csíkszeredai antropológiai munkacsoport teóriáit is gyanakvással méregeti. " Ôszinte tiszteletem Halász Péter jóhiszemû szándékai és a tévéadásokból ismert mûsorai iránt, de nem hiszem el Bartók Béláról, hogy ô egyenlôségjelet tett volna az elôadó (ének, zene, tánc) és tárgyalkotó (szövés, varrás stb.) népi mûvészetek értékei és azok kialakulásának, elsajátításának és folytatásának feltételei közé. A köztük levô alapvetô különbségek miatt sehol nem lehet azonos módszerekkel és eredménnyel szervezni a folytatásukat" — írja a beszélgetés után közölt vitairatában (Népmûvészeti hagyományok és újítások), melyet így fejez be: "...a kultúrát én egy olyan égig érô világfának képzelem, amelynek ágain a mûvészetek százféle gyümölcse terem. Az alatta ülô mûvészek, filozófusok pedig nem veszik észre, hogy kertecskéikben ennek a fának az egész földet behálózó gyökereibôl sarjadt csemetéket locsolgatnak."

Az oktatásügy átalakításának keretében 1999-et a pedagógusok felkészülésének évévé nyilvánította a Nevelésügyi Minisztérium.

Ugyanakkor a reformra készülve versenypályáztaot hirdet tanulók és egyetemi hallgatók, tanerôk és szülôk, vállalkozók és civil szerevzetek részére. A pályázat célja, hogy megtalálják az ezredforduló küszöbén tevékenykedô pedagógus arcélét.

Milyennek kell lennie a III. ezred felnôttjeit formáló pedagógusnak? — ezzel a címmel kérnek egy legtöbb 500 szóból számítógépen írt esszét, vagy egy A4-es lapra készített szimbolikus rajzot.

Az alkotásokat a Pedagógusok Házának címére, Marosvásárhely, Crinului utca 2. sz., vagy a minisztériumba, 70738 Bukarest, Gen. Berthelot utca 28-30. szám alá kell elküldeni a tanárok felkészítéésvel foglalkozó csoport részére (Pentru Componenta Pregairea Profesorilor), január 22-éig.

A Manpel Rt.-nél

A múlt héten már beszámoltunk arról, hogy a Manpel Rt. vezetôsége által tervbe vett létszámcsökkentést a szakszervezet nem fogadta el, és hét óra tárgyalás után sem jutottak dûlôre. Bár a tárgyalások folytatása tegnap déli egy órára volt kitûzve, majdnem száz dolgozó már reggel nyolckor az igazgatói iroda elôtt várakozott, azzal a feltett szándékkal, hogy a kérésük teljesítéséért a legvégsôkig kiállnak. Nem csoda hát, hogy mire a tanácskozás megkezdôdött, a nem túl számos, de annál határozottabb csapatnak már fogytán volt a türelme és egy idô után, ahányan befértek a tárgyalóterembe, annyian zsúfolódtak be, így próbálva nyomatékosítani érveiket. Ennek következtében a felek megegyezésére még kevesebb esély maradt. Esti lapzártakor a vita még javában állt, az álláspontok mit sem közeledtek és a megoldás, a kompromisszum megtalálásának leghalványabb reménye sem csillant fel. A vezetôség kitart korábbi elképzelése mellett, miszerint közel félezer személy elbocsátására kell sor kerüljön, hiszen a többi alkalmazott bôségesen elég a megkötött szerzôdések teljesítésére. A dolgozók tegnap összegyûlt csoportja és a szakszervezet viszont egybehangzóan azt kéri, hogy a létszámcsökkentés helyett csökkentsék a munkaidôt, kevesebb munkát és persze pénzt biztosítva mindannyiuknak.

A késô délutáni órákban ugyan felmerült, hogy a gyûlés folytatását halasszák másnapra, a dolgozók azonban hallani sem akartak róla.

Székely Sándor igazgató a tárgyalásokról néhány pillanatra kiszabadulva elmondta: "A csökkentett munkaidôre sem a gazdasági, sem a jogi feltételek nem adottak. A megoldás tehát az alkalmazottak egy részének elbocsátása lesz, mert a jelenlegi piaci feltételek mellett mást nem tehetünk."

Hogy álláspontját sikerül-e megvédeni illetve hogy mi lesz az érintettek válasza, munkakonfliktust robbantanak-e ki vagy sem, ezután derül ki.

A havadtôi téglagyárban

Megyénkben tudomásunk szerint Marosvásárhelyen Segesváron, Dicsôszentmártonban, Jobbágyfalván és Havadtôn gyártanak téglát. Vannak még települések, ahol foglalkoznak az elôállításával, de azok mennyisége a felhasználás szempontjából elhanyagolható.

Az égetôkemence környékén halkan duruzsolnak a gázégôk. Kellemes a meleg, ám odébb, a Bányahegy felé sûrûsödik a hideg. Onnan termelik ki a kotró- és markológépek a téglának való jó összetételû nyersanyagot.

— 1958 óta mûködik az üzem — mondja Ozsváth Gyula részlegvezetô. — Az elôdje egy kisüzem volt, ahol amolyan cigánytéglát vetettek. Az agyag kitermelése kézi erôvel történt, ma gépekkel. Ha a technológiát hozta szóba, egészen az égetôkemencékig nem elavult, viszont a gépek, felszerelések öregek.

— Nyitott oldalú építmény alatt keverjük a földet, agyaggal és vízzel, télen idônként megmozgatjuk, bizonyos ideig hagyjuk, hogy a föld "összeérjen" — mondja Nagy József karbantartó gépész. A nyersanyag formázógépbe kerül, innen téglaszalag alakjában, futószalagokon jön ki, amelyen méretekre vágjuk. Régebb kalapácsvágó asztalokat használtunk, amelyek maguktól vágták a téglát méretre. Azokat egy temesvári vállalat gyártotta. Ma már alkatrészek sem kaphatók. Emiatt döntöttünk úgy, hogy még egy dolgozót alkalmazunk a gép mellé.

A "vákuumozott", hatalmas ventilátorokkal elôszárított téglát az égetôkemencékbe szállítjuk.

A nyers téglát a lángok közé és fölé rakjuk, ott hagyjuk három nap és három éjszakán át. Ozsváth Gyula részlegvezetô pontosabban fogalmaz: Szaknyelven ezt égetési ciklusnak nevezzük, ami átlagban 10-12 nap. Ez magába foglalja a berakást, elômelegítést, a tulajdonképpeni égetést, hûtést, kirakást. Egy kemencébe általában tömör téglából 46-50000, kis lyukas téglából 32-36-40000, míg nagy tömör téglából 16- 20000 darabot rakunk be. Aztán kiszedjük és ez a tégla eltart akár ezer évig is, ha nem éri nedvesség, vagy nem rombolják szét.

Máthé Erzsébet az elôkönyveléssel foglalkozik. Nyári hónapokban havonta átlagban 170-200 millió lej (plusz TVA) értékben fogy az általuk gyártott tégla. Fülöp Tünde raktáros minden egyes téglát számon tart, hiszen darabszámra értékesítik. És ha nincs Ozsváth Gyula részlegvezetônek intéznivalója támad, a 31 tagú munkaközösség irányítását Keszeg Zoltán részlegvezetô-helyettes veszi át.

Végezetül megkérdeztem Ozsváth Gyulát, mit tart legnagyobb a múlt év sikerének milyen célokkal indultok az új évben? Sikerült megmentenünk a gyárat a nyári árvíztôl. Azonban nem jött be a számításunk, hogy egy Hoffmann körkörös égetôkemencét helyezzünk üzembe. Idén szeretnénk megvásárolni a kemencét, és ha valóban sor kerül az egység privatizálására, akkor mindannyian megegyeztek, hogy az áruba bocsátott részvények 51 százalékát megvásároljuk.

A szovátai Bernádi Közmûvelôdési Egylet szervezésében Sóvidéki Napot tartanak 1999. január 14-én, csütörtökön du. 5 órai kezdettel a Teleki Oktatási Központban. Kiállítás nyílik Bálint Zsigmond etnofotóiból, a mûvész munkásságáról és a képekrôl Barabás László beszél. Nagy Pál szerkesztô bemutatja Barabás László Forog az esztendô kereke címû könyvét, mely a sóvidéki népszokásokról szól. A vidék népdalaiból a parajdi Kelemen Magdolna ad elô csokorra valót. Verset mond Kovács Katalin és Mester Zoltán. Közremûködik a Fülöp Judit vezette Intermezzo énekcsoport. A belépés ingyenes.

A hét végén a Teleki Oktatási Központ látta vendégül a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei szervezete rendezte évi, a területi szervezetek vezetôi számára tartott felkészítôjét, amelyen részt vett a szakszervezeti szövetség központi vezetôsége, élén Aurel Cornea elnökkel.

A kétnapos rendezvényen megvitatott témák egyike a megye szintjén a tanfelügyelôséggel aláírandó kollektív munkaszerzôdés volt. Emellett természetesen szóba kerültek a szakszervezet mindennapos gondjai is, amelyekkel kapcsolatban Cornel Crucean megyei elnök mondotta el lapunknak, hogy a megyei szervezetnek nincsenek lényegbevágó nézeteltérései a tanfelügyelôséggel, elszigetelt problémák a jogszabályok eltérô értelmezésébôl adódnak, de párbeszéd és tárgyalás útján rendszerint sikerül rendezni e vitás kérdéseket.

A találkozó második napján rövid idôre a tanfelügyelôség vezetôsége is megjelent. Terítékre került az ágazat anyagi helyzete, a befektetések kérdése. Mint fölvetôdött, jobb, ha a beruházásokra az állam ad pénzt, mert a helyhatóságoknak nincs anyagi erejük e munkákat végrehajtani. Matei Dumitru fôtanfelügyelô szerint Szovátán, Dicsôszentmártonban és Segesváron egyaránt egy-egy megkezdett sporttermet kellene befejezni. Az építkezések olyan állapotban vannak, hogy amennyiben nem tudják tovább folytatni a munkákat, egy év alatt tönkremennek.

A jelenlevôk egybehangzó véleménye szerint mindkét oldalnak együtt kell dolgoznia, mert lényegében azonos a problémák forrása. Jó tapasztalatcserére adott alkalmat a találkozó — vélték a felek.

Glossza

Ha jól nézem, kereken száz éve halott a bécsi keringô királya, Johann Strauss. Született 1825- ben, egyidôs volt tehát Jókaival, akinek a novellája szolgált alapul A cigánybáróhoz. Sógorék példájára nálunk is van újévi koncert, vezényel Shinya Ozaki japán kermester. Erre begyûl a nép, a profán vulgus szorggal nyüslet a sorokban, koncert közben megszólal egy bunkófon is, hehe. Lehet kapni kis röpcét a mûsorról, ebben a Voievodul tiganilor tükreként így jelenik meg egyik Strauss-mû: "A cigányvajda- nyitány". Bravos. Amcsik-japcsik szeretik Ivanovici-ot, ô a mûsorban a kakukk, tojása, Duna-keringôje kilóg, a derék bánsági szerb származású katonazenekari karmester valcerje sokkal szlávosabb, hogy hirtelen giccseset ne mondjak, bár elôkelô hangszerelésben andalító is lehet. Strauss közelében mégis csak olyan, mint mikor az elefánt mellett ott csörtet a hídon a kisegér is.

Van azért mégis sok szép Strauss. Jó a hangulat. A karzat tombol. (Ez azért kedves túlzás.) Vasárnap délelôtti matinén érzem magam. Vagy még azon sem. Adva van itt ugyanis két ifjú hölgy, akik, direktori utasításra talán... kissé gügyének, vagy legalábbis enyhén autistának nézik a tapsolókat. Olyan vaskos közhelyekben meditálnak ugyanis a mûsorról, hogy attól szétporlad maradék újévi hangulatom. És amint ilyenkor lenni szokott, beüt a bingó is: a román nyelvû mûsorvezetô (-ismertetô) egy "ihletett" pillanatában elrebegi: Minden keringô...

De itt álljunk meg egy kicsit. Nem ugyanaz a szerzô komponálhatta a két szöveget, mert egymásnak nemhogy nem tükörképei, de informacionálisan is másak. Pl. Jókairól az egyik nem tesz említést, a másik igen. A mondat bülbül lírával így hangzana (talán) magyarul: "Minden keringô az emberi lélek(nek) egy kis igazgyöngye". Vagyis "un giuvaer al sufletului..."

És a hazaffyas szövegeken iskolázott hölgy kiböki:"... românesc".

Ahá. Szóval ha Iosif Ivanovici dá, akkor már miért ne ez a Strauss is, ugyebár.

Bennem fejre állt a kisördög, de persze viselkedem. A csoda azonban az, hogy a koncerten szép számban részt vevô, s látószögemben is szaporán mûélvezô román nézôtársaim arca erre még csak meg se rezdül. Természetesnek veszik, hogy a keringô is — mint olyan —: ôsi román mûfaj, és a román léleknek piciny kis mûremeke ugyebár.

Ha moralizáló kedvemben volnék, azt mondanám: íme, a negyven éven át tartó nacionálkommunista propaganda eredménye. Hogy ha kijelentik: a románok már a kereszténység megjelenése elôtt ortodox hívôk voltak, az olyan természetes, mint Vadim jelenléte a parlamentben. És persze sajnálom, de nem tehetek mást, jelzem ezt az izét, ezt a skizo-mizo-t.

De nem szeretek moralizálni. Ehelyett kijelentem: a mûsorlapot át kell írni. Mégpedig ekképpen: "Ioan Straus keringôi a román néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítik; jellemzô rájuk bizonyos közvetlen kedélyesség."

"Ez a román lélek mioritikus mélyeibôl jön fel, és az élet minden területén megnyilvánul ma is."

Például a konferáló szövegekben.

Egyetemi beiskolázási számok

A kormány jóváhagyta az 1999- 2000-es egyetemi év beiskolázási számát. A kormány döntése szerint a nappali oktatás jövô évben 60 ezer elsô éves hallgatót fog számlálni, az egyetem utáni oktatás beiskolázási száma pedig 30 ezer lesz. A kormányhatározat értelmében a tanügyminisztérium úgy osztja fel a globális beiskolázást, hogy bizonyos szakokban való egyetemi képesítés elnyerésére ösztönözze a diákokat, mint például az informatika, közgazdaságtan, pénzügy, menedzsment szociál-humán tudományok, természetvédelem, valamint a matematika, fizika, biológia, vagy vegytan egyes ágazatai. A kormány által jóváhagyott beiskolázási szám nem foglalja magába a tandíjköteles helyeket, amelyek számát a felsôoktatási intézmények szenátusai külön-külön állapítják meg.

Pénzhiány a közszolgálati médiánál

A Rádiókommunikációs Társaságnak 1999-ben 353 milliárd lejre van szüksége ahhoz, hogy mûködésben tarthassa rádiókommunikációs felszereléseit, amelyek segítségével a közszolgálati rádió és televízió mûsorait sugározza, jelentette be a társaság. A két társaságnak elôirányzott költségvetési összegekbôl /155,5 milliárd lej a rádiónak és 81 milliárd lej a tévének/ a rádiótársaság 140 milliárd lejt, a televíziós társaság pedig 64 milliárdot fordíthat a távközlési rendszerek és állomások mûködtetésére. A jelenlegi költségvetés fenntartása a sugárzási idônek napi 8,5 órára való csökkentéséhez vezetne a rádió esetében a jelenlegi 20-21 órás napi sugárzáshoz képest. A közszolgálati televízió sugárzási ideje pedig napi három óra alá csökkenne.

Térítésmentes hitelek

A Phare-Credo program révén Románia 1021408 EURO értékû térítésmentes hitelekben részesül, közölte a közmunkaügyi és területrendezési minisztérium. A hiteleket 18 megyébôl elôterjesztett javaslat közül kiválasztott 14 projekt finanszírozására fordítják. A minisztérium által kezelt program a magyar, ukrán, moldovai és bolgár határok közelében levô 18 megyére vonatkoznak.

Kinevezték az országos biztosítóházak elnökét

Dr. Constantin Dumitrache egyetemi tanárt nevezték ki az országos biztosítóházak igazgatótanácsának élére. A kinevezés az egészségügyi társadalombiztosítási törvény értelmében történt.

Átszervezik a Romgazt

A Romgaz országos társaság átszervezése januártól folytatódik, nyilatkozta Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter. Az átszervezési programot most jóval könnyebb gyakorlatba ültetni, mivel a legkényesebb részét sikerült véglegesíteni, pontosabban az adósságok, hitelek elosztására, a mûködési módszerekre vonatkozó részt. Bejelentette, hogy február végéig új programkeretet szándékoznak kidolgozni az árakról, díjakról, s március végéig létrehozzák a földgáz-szabályozó hatóságot. Kidolgozzák a Romgaz alkalmazottainak hatékonyabb elosztását a szektorokon belül. Az év közepén külföldi konzultációk segítségével véglegesítendô programok alapján beindul a Romgaz magánosítása.

Elnökválasztás Kazahsztánban

A Kazahsztánban vasárnap megtartott elnökválasztáson a szavazatok 78,3 százalékával újraválasztották Nurszultan Nazarbajevet, a közép-ázsiai köztársaság 58 éves eddigi államfôjét. A még nem végleges eredmények szerint a második helyen végzett kommunista párti jelölt, Szerikbolszin Abdildin a szavazatoknak csupán a 13,5 százalékát szerezte meg. A szavazás 85 százalékos részvétellel zajlott le. Kazahsztán 1991-es függetlenné válása óta ez volt az elsô olyan választás, amikor több jelölt is indulhatott az elnöki tisztségért, amelyet Nazarbajev 1991. december elején egyetlen jelöltként nyert el.

Nem sátánisták, fázó gyermekek

Az egyik ploiesti-i temetôbôl egyre-másra tünedeznek el a fakeresztek, megrongálják a kovácsoltvas, illetve kôkereszteket. A károsultak figyelni kezdték, kik a tettesek. De meglepetésükre, sátánista fiatalok helyett hidegtôl remegô, csepegô orrú gyerekekkel találták szembe magukat, akik bevallották, hogy azért lopkodják a fakereszteket, mert ezek tüzénél próbálnak felmelegedni.

Még egy lépés... hátra

Január 10-étôl a Cseh Köztársaság vízumkényszert vezetett be a román állampolgáok számára. A vízumokat Csehország bukaresti nagykövetségén adják ki, a látogatás céljának megfelelôen differenciálva: turistaút, üzleti érdek, tanulmányút. Az még nem tisztázott, hogy az átutazóknak kell-e külön speciális vízumot kérniük vagy sem.

1,566 millió lejes családi átlagjövedelem

Egy család havi átlagjövedelme 1997 júliusa és 1998 júniusa között elérte az 1,565 millió lejt — közli az Országos Statisztikai Bizottság (OSB). Az átlagos jövedelem értékét csupán a munkáltató- családok, az alkalmazott-családok, valamint a nem mezôgazdasági vállalkozó-családok haladták meg, 3,193; 2,038, illetve 1,573 millió lejes havi átlagjövedelemmel. Az elemzett idôszakban a nyugdíjas, a munkanélküli, valamint a paraszt-családoknak volt a legkisebb átlagjövedelme, havi értéke 1,239, 1357, illetve 1,523 millió lej lévén. Az egy fôre esô jövedelmet figyelembe véve azonban a fenti hierarchia módosul: utolsó helyet foglalnak el a munkanélküli családok, amelyekben az egy fôre esô havi átlagjövedelem 379.600 lejt tett ki csupán. A munkáltató-családokban az egy fôre esô havi átlagjövedelem értéke az elemzett idôszakban: 995.500 lej, az alkalmazott-családokban 556.600 lej, a paraszt- családokban pedig 460.400 lej volt — közli továbbá az OSB.

Felmérést készít a szakszervezet

A Maros Megyei Szabad Szakszervezetek Egyesületének közlése szerint tegnaptól kezdve a megyei szövetség vezetôi felkeresik a vidéki szervezeteket, felmérik tagságukat foglalkoztató társaságok gazdasági helyzetét, az alkalmazottak vásárlási erejét, és közbenjárnak a baloldali pártok megyei szervezeteinél a szakszervezetekbe tömörült munkavállalók érdekeinek jobb képviseletéért. A találkozósorozat nyomán a megyei szövetség februárban hoz döntést arról, milyen formában vesz részt a Fratia RSZSZOSZ szervezte tiltakozó megmozdulásokban.

Hatósági párbeszéd

A megyei kormányhivatal találkozósorozatot szervez a helyhatóságok és a megyei rangú kormányintézmények képviselôi között — tájékoztatott Ioan Iacob, a prefektus szóvivôje. Az elsô találkozóra a tervek szerint január végén kerítenek sort és mintegy másfél hónap leforgása során a megye összes helyhatósági képviselôjének alkalma lesz nyílt találkozón párbeszédet folytatni a kormány megyei képviselôivel.

Látó-nívódíjak

A Látó Irodalmi Színpadán, a Kultúrpalota kistermében, január 16-án, szombaton 18 órától osztják ki a Látó szépirodalmi folyóirat nívódíjait. Írásaikból fölolvasnak a díjazottak: Balázs Imre József, Bogdán László, Jánosházy György, Sebestyén Mihály. Az est keretében bemutatják a Mentor Kiadó új versesköteteit: Balázs Imre József Ismét másnap (Forrás sorozat), Bogdán László Átiratok múzeuma és Jánosházy György Böllérek miséje címû köteteit.

Az én Petôfim

A megyei tanfelügyelôség szervezésében módszertani továbbképzôt tartanak szombaton 10 órától a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont dísztermében. Az én Petôfim címmel elôadást tart dr. Kozma Dezsô egyetemi tanár. Ugyanitt értékelik az általános iskolások hasonló tárgyú pályamunkáit, és a díjkiosztásra is sor kerül.

Háromszéki vendégszereplés

Január 19-én 16.30 és 19 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében szerepel a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes Égbenyúló fa címû kétrészes táncjátékával. Jegyek a Nemzeti Színház jegypénztárában kaphatók.

Ma este Hahota-kabaré

A Hahota színtársulat ma este hét órakor Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében megismétli Csak az ne jöjjön, aki nem bírja címû újévi kabarémûsorát.

Vb-résztvevô Marosvásárhelyrôl

Szombaton a fôvárosban rendezték meg az országos terepkerékpáros bajnokságot, amely egyben a hónap végén Szlovákiában megrendezendô világbajnokság elôválogatója is volt. A marosvásárhelyi Robike-Interbike csapat két versenyzôvel indult. Mircea Gusztáv az edzések során megsérült, Mircea Ottó ellenben aranyérmet szerzett a felnôttek között, így a bajnoki cím megszerzése mellett indulhat a világbajnokságon is. A Robike-Interbike csapat idén két bajnoki címet szerzett versenyzôjét eredményeinek köszönhetôen bevették az országos válogatott keretbe is.

Véget ért a vakáció

a marosvásárhelyi ASA labdarúgóinak is. A bajnokság második vonalában szereplô csapat játékosainak tegnap kellett a klubnál jelentkezzniük. Mától kezdik újra az edzéseket, majd január 18—30. között a labdarúgók Szovátán edzôtáboroznak.

420 éves a fürdôváros

A hónap végén tartják a Szovátai Napokat. Mint Mátyás Endre polgármester elmondotta, a kétnapos rendezvénysorozat elsô napját a város fennállásának 420. évfordulójára való megemlékezésnek szentelik. Ez alkalomból mûvelôdési és tudományos rendezvényeket szerveznek, valamint kerekasztal-megbeszélést tartanak a fürdôváros jövôjérôl. A második napon szervezik meg az immár hagyományossá vált téli játékokat. A rendezvényekre meghívták a testvértelepülések, és a várossal szorosabb kapcsolatban levô helységek, a szomszéd települések képviselôit, valamint a megyei önkormányzat és a kormányhivatal vezetôit. A Napok költségét mintegy 120 milliósra becsülik. Ennek nagy részét a helyi gazdasági egységeknek szolgáltatásokban megnyilvánuló támogatása tenné ki, a fennmaradó 35-40 millió lejre szponzorok jóvoltából számítanak.

Bôvül a személyzet

Jövô héten tartják a szovátai tanács ez évi elsô ülését. Ennek napirendjén határozattervezetek szerepelnek az új adók tételeirôl, a polgármesteri hivatal személyzetének az új jogszabályok szerinti megemelt jövedelmezésérôl, egy most létesítendô állásról, valamint beszámoló hangzik el a helyi rendôrség tavalyi tevékenységérôl.

A család leszármazottjainak közremûködésével fokozatosan megújul Székesfehérvár nevezetes épületegyüttese, a bástyáival, oszlopsoraival, tornyaival, kerengôjével letûnt századok építészeti stílusait idézô Bory- vár.

A szerelem emlékmûvének is nevezett várat Bory Jenô szobrászmûvész feleségének építette saját elképzelései alapján.

A többnyire kétkezi munkájával kialakított épületegyüttest alaposan megviselték az elmúlt évtizedek. A termeket, folyósókat díszítô szobrok, freskók, valamint az értékes mûgyûjtemény egy része megsérült, megkopott.

Helyreállításukat, restaurálásásukat Bory Jenô utódai szívügyüknek tekintik, s a felújítási munkálatok segítésére alapítványt hoztak létre.

A restaurálási munkák már megkezdôdtek. A téli hónapokban több freskó, szobor felújítását, helyreállítását végzik el a szakemberek. Tervezik a vár tetôzetének rendbetételét is, egységes borítást kapna az épületegyüttes minden tornya.

A Bory-várat — bár a székesfehérvári "mesevár" nem tartozik a mûemlék épületek közé — a turisták ezrei keresik fel. Kedvelt kir&