Ülésezett a megyei RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsa

Idei soros ülését tartotta a Maros megyei TKT pénteken a Bernády-házban. Napirenden az SZKT-ról szóló beszámoló, a tisztújító közgyûlés elôkészítési munkálatairól szóló tájékoztató, a TET (Területi Egyeztetô Tanács) tisztújító közgyûlésre vonatkozó javaslatának megvitatása, valamint különfélék szerepelt.

Alig kezdôdött el a tanácskozás, felborult a napirend, ugyanis elsônek a TET javaslatát hallgatták meg a képviselôk, amely - amolyan a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon módra - úgy szólt, hogy a küldöttek számát még toldják meg 40-nel, amelyet az önkormányzatisok számára tartanak fenn, ugyanis, érvelt a javaslattevô Tôkés András, ôk ismerik leginkább a valós helyzetet. Ezt a testület el is fogadta. Ezután lépett színre Andrássy Árpád, a ludasi RMDSZ elnöke, aki szerint a körzeteknek nincs idejük megtartani a jelölôgyûléseket, s szerinte a február 6-i dátum "probléma". Ezen egy kicst vitatkoztak, s végül arról szavaztak, hogy a jelölôgyûlések határidejét tolják ki január 25-ig, de a tisztújító közgyûlést mindenképpen megtartják február 6-án.

A Bulyovszky Loránd elôterjesztette beszámolóból kiderült, hogy a körzetek, kerületek elhanyagolták kötelességüket. Péntekig mindössze három körzetben és egy kerületben kerítettek sort a jelölôgyûlésekre. Ezután következett a :kitoljuk, ne toljuk ki? (mármint a közgyûlés határidejét) vita. Andrássy Árpád (Ludas), Molnár József (Erdôszentgyörgy), és Kerekes Károly képviselô is a "kitolás" mellett kardoskodott. A képviselô ugyanis "tapasztalta, hogy az alapszervezetek nem készültek föl a számadásra".

Végül Markó Bélának kellett közbelépnie azzal, hogy a májusi kongresszusra készülve, idôt kell adni a helyi szervezeteknek is a felkészülésre. Kérte, tartsák be önmaguk döntéseit! Ezután szavaztak a képviselôk. Az eredmény: a látható többség a február 6- ra szavazott, heten voltak ellene, két tartózkodó is akadt /Kerekes Károly, Ábrám Noémi/. Virág György számolt be az elmúlt SZKT-ról, és következett a különfélék fejezet.

Bíró István szovátai képviselô kért szót és a kormányzásban való RMDSZ-részvételrôl, illetve annak kihatásairól értekezett. Kudarcsorozatnak nevezte a kormány tevékenységét, s feltette a kérdést: ilyen esetben mi indokolja az RMDSZ további részvételét. Kijelentette: a jelenlegi hatalom több rosszat tett, mint az Iliescu rezsim, mert szerinte az ellenség volt, de a demokratikus kormányzattól mást várt.Markó Béla ezzel a kijelentéssel nem értett egyet, és válaszában elmondta, hogy lehet és kell is az RMDSZ kormányban való részvételérôl vitázni. Sok mindenrôl kellene beszélni, és sorolta az SZKT-kon szokott érveit, viszont azt valóban veszélyesnek tartotta, hogy az RMDSZ kormányban való részvétele megerôsítette a szélsôséges nacionalizmust. Ez a kormányzat és a koalíciós partnerek tehetetlenségének, bizonytalanságának köszönhetô, mondta. A magyar kérdés mindig része a román politikának, akár kormányban, akár ellenzékben lett légyen az RMDSZ, és a koalíciós politikusoknak is kényelmes az RMDSZ-re hárítani a felelôsséget. Pedig ôk a felelôsek, mert úgy politizáltak, ahogy politizáltak. Azonban jobb alternatíva nincs, folytatta Markó Béla. A dilemma az, vélte az RMDSZ elnöke, hogy Románia elsodródhat egy szürke zónába, a nagy orosz szomszéd ölébe gazdasági és egyéb szempontból. Elôállhat olyan helyzet, hogy nem tudunk tovább egy úton haladni, de egy utolsó bizalmat kell szavazni Radu Vasilénak és kormányának. Lehet és kell vitázni, de ez olyan bonyolult kérdéscsomag, amelyben az is benne van, hogy amikor kormányzásra vállalkozott, milyen stratégiát választott az RMDSZ. A romániai magyarság több évtizedig olyan helyzetben volt, amikor a feje fölött hoztak döntéseket, de vállaltunk egy olyan állapotot, hogy részt veszünk a döntésekben, befolyásoljuk a döntéseket. Lehetséges más stratégia is, mondta, de arról kell dönteni, hogy milyen stratégiát választunk.

A kérdésrôl véleményt többen mondtak, köztük a TKT elnöke és az RMDSZ központi tisztségviselôi. Viszontválaszában Bíró István javasolta, hogy az RMDSZ hozzon létre egy kutatócsoportot, amely hatástanulmányokat készítsen egy-egy döntésrôl, és egy román nyelvû lapot, hogy a román közvélemény jobban megismerje az RMDSZ tevékenységét. Markó Béla zárszavai arról szóltak, hogy a kormányzás nem szívügy, hanem eszköz. Ha hasznos eszköz, csináljuk, ha nem, ne csináljuk. Arról is beszélni kell, hogy mirôl miért mondunk le. Nem lehet fekete/fehérre szeletelni a dolgokat, mérlegelni kell. És soha nem szabad elveszítenünk a saját magunkba vetett hitet.

Sajtótájékoztató a prefektúrán

Szombat este inkább kerekasztal-beszélgetést, mint sajtótájékoztatót tartottak a prefektúrán, amelyen a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt megyei bürója mellett Virgil Petrescu, a vezetô kormánypárt fôtitkár- helyettese is találkozott a sajtó képviselôivel. Miután Dorin Florea prefektus, a Parasztpárt megyei elnöke ismertette a párt jelenlegi prioritásait, amelyek közül azt emelte ki, hogy a PNa továbbra is határozott a magántulajdon kérdésében, meg hogy itt az ideje az imázsépítésnek, elmondta, hogy ô maga, személyesen elutasít mindenféle egyéni vagy csoportérdekbôl szervezôdô tábort, csoportosulást, és a párt egységéért fog harcolni az elkövetkezendôkben. Erre kérdezett rá a Népújság, hogy ezek szerint rendezôdtek a kapcsolatai Ioan Muresan mezôgazdasági miniszterrel? A válasz kitérô volt, hogy hát ô támogatja a reformtörekvéseket, de nem hagyja, hogy bárki személyes vagy csoportérdekeket érvényesítsen... Ebbôl aztán véget nem érô vita kerekedett az említett miniszter karrierjét, kompetenciáját stb. illetôen.

Virgil Petrescu volt tanügyminisztertôl megtudtuk, hogy azért látogatott Marosvásárhelyre, mert ezért a megyéért is felel Szeben, Hargita, Kovászna, Brassó és Fehér megye mellett. Azonban elsôsorban a párt megyei szervezete háza táján szeretnének végre rendet csinálni, mert az ominózus, teljes kudarccal végzôdött másfél év elôtti megyei konferencia óta sem sikerült megszervezni a tisztújítást. Talán, mert úgy gondolja, hogy a jó munkához idô kell, a kérdésekre azt felelte, hogy remélhetôleg a nyárra sikerül összehozni egy megyei konferenciát. Ezen kívül beszélt a párton belüli változásokról, s kijelentette, az a lényeg, hogy központi szinten jól menjenek a dolgok, akkor sikerül megszüntetni a megyékben is a "tûzfészkeket".

Mivel inkább a megyei szervezet érdekelte az újságírókat, a kérdésekre Dorin Florea pártelnök, leszögezte: a problémát az is fokozza, hogy egyesek "fejôstehénnek tekintik" a PNa-t, mint például, a municípiumi elnök, mondta. De ôt inkább a megye helyzete, a törvényesség betartása érdekli hangoztatta. A Zsil-völgyi helyzet kapcsán mondta el, hogy ô már Victor Ciorbeának is tett egy ajánlatot, amit az nem vett figyelembe, éspedig, hogy Maros megyében, azokban a községekben, ahonnan a szászok elmentek, tízezer bányásznak hajlandó lakást és egy darab földet biztosítani, amelyet majd mûvelhetnek. Ezt a javaslatot hamarosan megújítja Radu Vasile elôtt is. Kérdésre megtudtuk, hogy Segesvár környékére gondolt elsôsorban: Apold, Dános, Szászkézd, de Zágor és Nagyszôllôs is szóba jöhet. A beszélgetés végén kijelentették: a februárban sorra kerülô vezetôségi tanács mérföldkô lesz a párt életében. Mert ha már vezetô kormánypárt, akkor "az ô kezében kell hogy legyen az ostor", nem az a feladata, hogy csak reagáljon egy-egy dologra, hanem, hogy irányítson.

Szombaton délután három óra körül ismét benépesült a marosvásárhelyi Vár udvara. A hideg, esôs idô ellenére elég sokan eljöttek a Gyerekvárost záró jelmezbálra a polgármesteri hivatal által szervezett és ünnepi mûsorra, amelyet Kozsik József színmûvész vezetett.

A hivatal nevében Orbán Dezsô alpolgármester üdvözölte a gyerekeket és a szülôket egyaránt. Elmondta, a Gyerekvárossal és a várszínpadon szervezett mûsorokkal a város maradandó élményt szeretett volna nyújtani a téli szünidô gyerekeknek. Az a szándékuk, hogy úgy, mint a Marosvásárhelyi Napok, a vár falai közé költözött Gyerekváros és az ezt záró jelmezbál is a város hagyományos rendezvénye legyen.

A mûsort a Gyerekek Klubjának (volt pionírház) együttese nyitotta meg, amely Felsô-Maros menti román népi táncokat mutatott be. Ezt követte a Maros Mûvészegyüttes Napsugár gyerekcsoportja. A fiatalok mezôségi tánccsokorral léptek színpadra. A hangulatot fokozta Liviu Pancu, a marosvásárhelyi színház román tagozatának színmûvésze, aki a nézôket is bevonta humoros játékába. A dr. Vahidi Ardeshir által felkarolt utcagyerekek lírai összeállítása után következett a Gyerekváros ideje alatt meghirdetett rajzverseny nyerteseinek díjazása. Ajándékcsomagot kaptak Bartha Beatrix (III. hely), Paul Popa (II.) és Daniel Obreja (I.), mindhárman a marosvásárhelyi Gyerekklub rajzkörének képviselôi.

Rövid modern és társasági táncbemutató vezette be a nagyon várt jelmezbált, amelyre több mint 50-en neveztek be. A zsûrinek nem volt könnyû dolga, hiszen nagyon sok ötletes jelmezt vonultattak fel a gyerekek. Volt ott vasorrú bába, boszorkány, madárijesztô, kalóz, indián, jósnô, majom, elefánt, cigányasszony s minden, amit a gyerekfantázia kitalált és a szülôk segítségével megvalósulhatott. A bíráló bizottság a legjobb három jelmezen kívül még hármat dicséretben részesített. Az elsô helyet a mindössze négy és fél éves Imreh Emese nyerte el, aki Hamupipôkének öltözött. Édesanyja elmondta, hogy Emese a tavaly Piroskaként a második lett. Most is ô döntött úgy, hogy ezt az ismert mesefigurát alakítja.

A jelmezbemutató után sokan elmentek, de a mûsor folytatódott. Dani Fat gitározott és énekelt, majd ügyességi vetélkedô szórakoztatta a kitartó nézôket. Az estnek díszvendégei is voltak. Igaz csak bábokként ( Kozsik Ildikó adott életet a figuráknak), de eljött a várba Paprika Jancsi és Michael Jackson is. A rendezvény diszkóval zárult.

A hagyományhoz híven két napon keresztül zajlott a vásárhelyi Bolyai líceum amfiteátrumában immár nyolcadik alkalommal megrendezett próbafelvételi. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) az Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior Egyetemre felvételizni szándékozó diákok számára kínált felmérési lehetôséget az összeállított tesztek alapján.

— Az évek során bebizonyosodott a próbafelvételi hasznossága — nyilatkozta Kis Loránd, az MMDSZ próbafelvételi szakosztályának vezetôségi tagja. Az OGYE-ra bejutott elsô évesek 80 százaléka legalább egy, általunk szervezett tesztelésen vett részt. Az 1997/1998-as tanévben szervezett három próbafelvételin biológiából és kémiából 650, matematikából száz erdélyi fiatal írt felmérést. Az elsô idei felmérésen több mint 250-en jelentek meg, a következô teszteléseket március közepén és augusztusban szervezzük meg. Kimutatásaink egyik tanulsága, hogy általában az orvosira készülô magyar diákok jobban felkészülnek a felvételi vizsgára, mint román anyanyelvû társaik. Az általános orvosi karra ôsszel feltételezett 285 magyar diák közül 140-en jutottak be, ami a "gólyák" összlétszámának 47 százalékát jelenti. A felsôfokú oktatásban részesülni szándékozók számára elônyt jelent az a tény is, hogy a próbafelvételi hûen követi a XI- es tananyagot, így az érettségiig a diák akár 6-7 próbafelvételin is részt vehet.

A XI-ikes Marton Izabella elsô alkalommal méri fel tudását. A Bolyai líceum biokémia osztályának tanulója orvosira készül, s elmondása szerint szisztematikusan tanul, komolyan készül a nagy megmérettetésre. "Szétnézni jöttem" — mondta a mérnöki pályát választó Bodó Attila, az Elektromaros líceum végzôs diákja. Fazakas Nimród a tavaly érettségizett. A fogorvosi karra való sikertelen próbálkozása nem törte le, idén újra felvételizik. "Tudatában voltam annak, hogy csak 7-esre birtokolom a tananyagot, az meg távolról sem volt elég a bejutáshoz. Idén azonban sikerülni fog" — nyilatkozta magabiztosan. Mindannyiuknak sok sikert kívánunk!

— Az 1999/2000-es tanévre új szakok létesítését hagyta jóvá a Tanügyminisztérium. 100 helyet kapott az általános orvosi szakkollégium, de indul fogászati preventológia, valamint gyógyszerészeti technikum is, egyelôre ismeretlen helyszámmal — összegzett Kis Loránd.

A hírügynökségek jelentése szerint a konzervatív angolok megunták labdarúgásuk szentélye, a Wembley Stadion "elmaradottságát", és elhatározták, hogy a tavasz folyamán hozzáfognak újjáépítéséhez, korszerûsítéséhez. Mint ismeretes, a londoni stadion a világ labdarúgásának Mekkája. Kapuit általában csak kupadöntôkre és válogatott mérkôzésekre nyitják meg. 1923. április 28- án avatták fel a Bolton Wanderers — West Ham United angol kupadöntô alkalmával. A találkozót 126.047 (akkoriban világrekordnak számító) nézôsereg elôtt a Bolton Wanderers csapata nyerte 2-0 arányban. Egy évvel késôbb, 1924. április 12- én rendezték meg a Wembley-n az elsô válogatott találkozót, Anglia 2-2-re végzett Skóciával.

A világ játékosainak nagy álma, hogy legalább egyszer a "labdarúgás templomában" szerepelhessenek. A magyar válogatott tagjai azzal dicsekedhettek, hogy a hazájukban addig veretlen és sokak által a világ legjobb labdarúgóinak tartott angol válogatott együttest sikerült 1953. november 25-én saját pályájukon, a Wembley-n megverniük, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel, hanem hihetetlen 6-3-as arányban. Az "évszázad mérkôzésén" sikerült megszakítani az angolok több mint 90 éves otthoni gyôzelmi sorozatát. Hidegkuti (3), Puskás (2) és Bozsik voltak a gólszerzôk. Ki ne emlékezne — a kortársak közül — a Leo Horne holland játékvezetô sípjelére piros ingben, fehér nadrágban játékba lendülô magyar csapatra, hiszen nem volt olyan újság, amelyben ne szerepelt volna az "aranycsapat" névsora: Grosics, Buzánszky, Lantos, Lóránt, Bozsik, Zakarias, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor, és a tartalékoké: Gellért, Várhidi, Kovács I., Sándor, Csordás, Palotás, Tóth. Természetesen az ôket felkészítô mesterek neve is ott volt a világsajtóban: Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak, Titkos Pál és Mándi Gyula edzôknek ugyancsak kijárt a megérdemelt dicséret.

Platini, az 1983-1984-1985-ös években Európa legjobb labdarúgójának nyilvánított francia válogatott és a Torinói Juventus egykori csillaga úgy határozott, hogy az 1987 nyarán a Wembley Stadionban lezajlott Anglia-Európa válogatott mérkôzés után véglegesen szegre akasztja futballcipôit. Meg is tette. Ma már az európai és a Világkupa-versenyek szervezôi között tartják számon. Érdekességnek számít, hogy Platininek addig még sohasem sikerült a Wembley-n játszania. De nézzük, milyen szerencsében részesültek ezen a téren Románia labdarúgói?

Románia válogatott csapata elôször 1969. január 15-én, Angelo Niculescu és Vogel Emerich érdemes edzôk irányításával lépett elôször a híres stadion pompás gyepszônyegére. Nyolcvanezer nézô elôtt barátságos találkozón Anglia világbajnok csapatával szemben 1-1 arányú, nagy sikernek számító döntetlent ért el. A román csapat a következô felállításban játszott: Gornea, Satmareanu (Szatmári Lajos), Boc, Dinu, Deleanu, Anca, Domide, Nunweiller IV., Dembrovszki, Dumitrache, Lucescu (az olasz Internazionale jelenlegi trénere). Gólszerzô a 74. percben Dumitrache, 11-esbôl.

A második mérkôzésre 1981. április 29- én került sor az 1982-es spanyolországi világbajnokság selejtezôi keretében. A román csapat tagjai ezúttal is remekeltek, s a találkozó 0-0-s döntetlennel ért véget. A csapat felállítása: Iordache, Negrila, Sames, C. Stefanesacu, Munteanu II., Stoica, Beldeanu, Iordanescu, Crisan, Camataru, Balaci. A jó eredmény ellenére Románia mégsem került ki a döntô tornára.

A mexikói világbajnokságra való bejutásért folyó selejtezôk során 1985. szeptember 11-én ugyancsak döntetlen 1-1-es eredmény született a két csapat küzdelmén. A Mircea Lucescu — Mircea Radulescu edzôpáros ezen a mérkôzésen a következô csapatot küldte pályára: Lung, Negrila, Iovan, C. Stefanescu, Ungureanu, Rednic, Bölöni, Klein (Mateut), Hagi, Coras (Gabor), Camataru. A román csapat gólját Camataru szerezte a 60. percben.

Egyesekhez a sors nagyon kegyes volt; Anca, a Kolozsvári U akkori középpályása éppen a Wembley-n szerepelt elôször a válogatott színeiben, míg Bölöni László csak a 86. válogatottságát ünnepelhette 32 éves korában a híres stadionban. Ugyanezen a mérkôzésen a csapat két "csikója", Hagi és Mateut még 20 évesek sem voltak. Csupán három román labdarúgó dicsekedhet azzal, hogy két alkalommal is játszott a Wembley stadionban: Negrila, C. Stefanescu és Camataru. Valamikor mindhárman az akkoriban fénykorát élô craiovai csapatban kergették a labdát.

Közel a szovátai sípályához, egy csendes kis helyen, családi környezetben búcsúztattuk az óévet. A kellemesen telt éjszakának egyik fülbemászó könnyûzene-száma valamit mondott nekem. Egyik régebbi riportom alanya, a nôi kézilabda- válogatott jeles játékosa, a marosvásárhelyi Maros SE együttesének kapitánya Mózsi Éva volt. A riport a rádiónak készült, és amikor a végén megkérdeztem Évától, hogy árulja el kedvenc zeneszámát (mert akkor ezt is be lehetett játszani...), habozás nélkül kérte, Zárai Márta Szeretném a homokórát megállítani címû számát.

Éjfélt követôen kinéztem az ablakon, figyeltem a csobogó Szováta-patak vizét, a Cserepes ôt... Visszapergettem gondolatban a történteket. Nôi kézilabda Marosvásárhelyen... Igen, ilyen is volt a Sportcsarnokban, a turbina környékén. De micsoda sziporkázó mérkôzéseket játszottak 3000-4000 nézô elôtt! Elôvettem régebbi jegyzetfüzeteimet: egy-egy már megsárgult lapja elárulja, hogy városunkban nem is akármilyen kézilabda-élet folyt. Szeretnék most visszapillantani azokra a felejthetetlen idôkre, amikor a vásárhelyi Maros SE nôi csapata egyre-másra érte el a sikereit.

Amire szívesen emlékezem vissza, éppen most tíz éve történt (1989. január 15.) A Bajnokcsapatok Európa-kupájában a norvég Byasen IL Trondheim jó képességû együttesét fogadta a marosvásárhelyi Maros SE csapata. Telt ház elôtt, minden igényt kielégítô mérkôzést láttunk. A Maros mindent beleadott és 32-23 (13-11) arányban legyôzte félelmetes partnerét. Többek között Mátéfi Eszter (14) és a kapitány, Mózsi Éva (8) volt eredményes. A másik oldalon a válogatott Trine Haltvik (játékirányító) 9 gólt ragasztott be a tapasztalt Bloj Angela kapujába (lásd a mellékelt képet, amely a norvég mérkôzés elôtt készült). Hosszú idô telt el azóta. De a kettes számmal szereplô Trine Haltvik nevét azóta jól megtanulták, fôként öreg kontinensünkön. Az elmúlt év vége felé a norvég válogatottban meghatározó szerepet vállalt és nagyban hozzájárult csapata Európa-bajnoki gyôzelméhez, amit a tévében mi is élô adásban láthattunk. Szép volt!

Attól eltekintve, hogy Trondheimben a Maros 27-19-re kikapott, az utolsó gólt (káprázatos volt!) Mózsi Éva juttatta Britt Akslem hálójába. A fôvárosi sportlapok megkülönböztetett figyelmet szenteltek ennek a továbbjutást jelentô gólnak... A visszavágó mérkôzést elveszítettük, igaz, 27-19-re, de összesítésben jobbak voltunk, mindössze egy góllal (51-10) és így jutottunk tovább a BEK-ben.

Még egy BEK-mérkôzés Marosvásárhelyen! Jött a spanyol valenciai Balonmano Iber Club sokat ígérô együttese. És kérem, ezt is sikerült legyôzni hazai környezetben, 31-21-re (13-9); nagyszerû eredmény! A mérkôzés után a bájos Mayo Cristina asszony, a spanyol csapat edzôje nagy elismeréssel nyilatkozott Mátéfi Eszterrôl (10 gól szerzôje) és Mózsi Éváról (8 találattal jelentkezett), tetszett neki a lelkes közönség és maga a város is (lásd a Vörös Zászló akkori krónikáját!). Az elsô mérkôzésen 24-21 (14-11) volt az eredmény a valenciai lányok javára! Összesítésben tehát újra jobbak voltunk...

Következett a félelmetes Igor Turcsin, és kijevi Spartak bajnokcsapata (sokszoros BEK-gyôztes). Sajnos, mindkét mérkôzésünket elvesztettük (Vásárhelyen 22-25-re), mégis felemelt fejjel távoztunk a BEK-bôl. Talán a legszebb évre sikerült a filmet visszavinni, azokra a csodálatos mérkôzésekre visszagondolni, és milyen jó érzéssel csuktam be az új év elsô perceiben a kinyitott ablakot, azt is hozzágondolva, hogy a másik esztendôben (1990. április 29-én) Marosvásárhelyen az IHF-kupában le tudtuk gyôzni az elsô mérkôzésen kellemetlen partnerünket, a kijevi Spartakot 24-23-ra (12-9). Nagy fegyvertény volt!

Én , ellenkezôleg, nem akarom a homokórát megállítani, de szeretném, ha Marosvásárhelyen újra egy jó, ütôképes kis csapat verôdne össze. Mit szólna ehhez — különösen — a Kulcsár házaspár?

Megjegyzés: A Maros SE 1981-ben III. az A-osztályban, 1980-ban és 1987-ben II., 1988-ban országos elsô helyet szerzett, 1987-ben és 1988-ban a Román-kupa gyôztese.

Válogatottak voltak: Mózsi Éva, Mátérfi Eszter, Bloj Angela, utánpótlás- válogatott az egyik kapus, Mihalache Ramona (természetesen az 1988/1989-es idényben).

Az ôszi bajnoki labdarúgó-idényben megyénkben alkalmam volt egynéhány "hivatalos" mérkôzést megtekinteni, különösen a megyei vonalban, a közismert D-osztályba voltam hivatalos.

Sok érdekes eseményt jegyeztem fel. Úgy általában a játékvezetésrôl Maros megyében már beszámoltam olvasóinknak. De a kedves olvasó arra is kíváncsi, hogy vannak-e a környéken tehetséges, fiatal labdarúgók. Igennel kell hogy válaszoljunk.

Egynéhány alkalommal megfordultam Szovátán, a Fások SE háza táján és így be tudtam tekinteni mindennapos munkájukba.

Közel az elsô menet zárómérkôzése elôtt, a Bekecsalján már télies idôben a szovátai labdarúgó-pályán, ha nehezen is, de a vendéglátók csapata teljesen megérdemelten legyôzte a radnóti legénységet (4-2-re). Ez alkalommal nem a mérkôzést próbálom nagyító alá tenni, hanem beszámolni egy igen tehetséges szovátai középcsatár teljesítményérôl, aki az említett mérkôzésen két alkalommal is az ellenfél hálójába juttatta a bôrlabdát. Sófalvi Zoltánt, a Fások középcsatárát jól ismerik a környéken. A bajnokság elsô részében csapatának 12 gólt szerzett, ahogy mondják, egyik szebb volt, mint a másik. Utolsó hazai fellépésén elkápráztatta kedvenceit, jobbra- balra fektette ellenfeleit, jó testi felépítésének köszönhetôen (24 éves — 1975. május 4-én született) remek rúgótechnikával rendelkezik, technikai képzettsége is megfelelô. Egy ilyen játékos (bankfelügyelô az erdôszentgyörgyi hitelszövetkezetnél) hasznára válhatna, a Marosvásárhelyi ASA B-osztályos csapatának is, hiszen éppen George Ciorceri (akivel az új év után részletesen elbeszélgettem) mindentudó noteszébe is bekerült, hogy Sófalvi Zoltánt meg kell ismerni és ki kell próbálni. Adva van a nagy lehetôség, csak ki kell használni!

Még annyit, hogy Zoli Marosvásárhelyen kezdte a focit, elsô edzôje Páll András tanár volt az ISK- nál. Mezôgazdasági szakközépiskolát végzett (könyvelési ágon). Tanulmányainak második szakaszában nem játszott, tanult. Késôbb egyesbe kapcsolt, újra megjelent a pályán, elôször Sóváradon, aztán Erdôszentgyörgyön, majd az ôszi idénytôl Szovátán folytatja sikerrel pályafutását és szeretne újabb gólokat szerezni csapatának — mondta szerényen, amikor mindezekrôl telefonon megkérdeztem.

Azt is elárulom, hogy Ludason, valamint Radnóton is volt alkalmam fiatal, fejlôdésben levô ifjú tehetséges játékosokat látni, csak egy kicsit utazni kell és elôvenni a jegyzetfüzetet.